Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Perzsa démonok •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Lev Swain


Perzsa démonok 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
96
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 9:27 pm
Következő oldal


Walter Swain (Nanghaithya)
Szabad
Rang • rangtalan?
Play by • választható
Kora • sok
Karakter információIsmerlek szinte születésem óta, mégsem tudok rólad mindent. Melletted nőttem fel, mégis valahol idegenek vagyunk. A kapcsolatunk… bonyolult. Már elve mélyről indult. Antonia, az édesanyám téged választott, hogy legyél apám az apám helyett. Úgy hiszi még mindig, hogy ember vagy. Azt hitte, hogy melletted nagyobb biztonságban tudhat. Fogalma sincs róla, hogy benned még nagyobbat kellene csalódnia, mint az angyalában tette. Tudtad mi vagyok, talán pont ezért mentél bele a kapcsolatba. A nő kétségbeesésében a lehetőséget láttad arra, hogy jobban beolvadhass New York lakói közé. Papíron a te fiad vagyok.
A nevelési módszereid sokak által megkérdőjelezhetőek… Te közölted velem először, hogy pokolra jutok. Pár éves voltam csak, a szavaid keveset jelentettek, hát ököllel hangsúlyoztad, hiszen azt a nyelvet már olyan fiatalon is jól értettem. De nem volt szükséged ütésre ahhoz, hogy megmutasd milyen a fájdalom. Te vezettél bele ebbe a világba, a szenvedésbe, annak minden hátrányába… és előnyébe. A magad módján erősebbé tettél. Megtörtél és nézted ahogyan felállok, hogy újra a padlóra tiporhass. Sosem voltam elég jó, bármit is tettem kevés volt. El akartam érni, hogy büszke lehess rám. Valahol felnéztem és felnézek rád, minden ellenére is. Gyűlöllek azért amit tettél velem, de hálás vagyok amiért azzá faragtál aki vagyok. Fájtak a szavaid, még mindig magamon viselem a veréseid jelét, de erre volt szükségem. A földön tartottál, megmutattad milyen az élet, mekkorát képes ütni, és a pokolban csak rosszabb lesz. Vagy összeszedem magam, vagy folytathatom ezt az életemen és halálomon át. És én élni akarok. Tudom, nem vagyok elég jó. Nem vagyok tökéletes. Rengeteg a hibám. Gyenge vagyok. Megtörök a kezed alatt… de talpra is állok. Gyors vagyok. Megtanultam minden okkult tudást, amit kértél tőlem. Sőt, többet is, de ez kivételesen nem tett a kedvedre, hiszen ezeket már nem te adtad át. Valaki, akitől távol akartál tartani, de az ő keze is mélyre nyúlt, démonokkal üzletelt, olyanokkal akikkel te is, így nem ölhetted meg. Próbáltad kiverni belőlem a szökés gondolatát, de addigra már megtörtél annyira, hogy hétköznapi volt ez. Így is elszöktem, csak egyre ügyesebben, egyre kevesebbszer vettél észre. Oma végül meghalt, 3 éve, amikor a füst elérte a várost. Különös egybeesés, nem gondolod? Pont mikor Oma eldöntötte, hogy magához vesz, el tőled. De te éveket öltél belém, vereség lett volna ha elszednek tőled, nem hagyhattad… talán nem a füst okozta a vesztét. Talán a te kezed is benne volt. Tudtad, hogy azon gondolkozom, hogy engedek Oma győzködéseinek és elszököm, véglegesen. Megláttad az alkalmat és kihasználtad, elvetted tőlem az egyetlen személyt, aki megmutatta nekem, hogy milyen lenne egy működőképes családban felnőni. Eggyel több okot adtál arra, hogy szembeforduljak veled… azt viszont elérted, hogy ne szökjek el. De abban már nem tudtál megakadályozna, hogy továbbvigyem Oma örökségét amikor nem figyelsz. Gyanúsak lehettek az eltűnéseim, vagy amikor egyedül akartam intézni a feladatokat amiket kiszabtál rám, de az évek alatt megtanultam, hogy hogyan titkolhatok el előled dolgokat. Elkezdtem kiépíteni a második életemet. Nem tudom mennyit tudsz róla, de egyelőre még nem akadályoztál meg… talán csak azért, mert nem ütközött a terveiddel, talán nem találod fenyegetőnek rád nézve, hiszen már nincs Oma, hogy támogasson, talán nem hiszed el, hogy egyedül képes lennék bármire is, talán csak arra vársz, hogy elbukjak és rájöjjek újra, hogy szükségem van rád… De én mostanra pont, hogy elválni szeretnék. Sokáig tartott, de elértem arra a pontra, amikor kockára tennék mindent, kitépném magam a karmaidból, hogy… egy másik démonhoz ugorjak. De te évekig átvertél azzal, hogy mi is vagy valójában. Elhittem rólad, hogy halandó vagy. Az alkalmazottaid néha elsuttogják, hogy nem vagy ember, de nem több ez egyszerű pletykánál. Nem gondolják teljesen komolyan, de abban biztosak, hogy szívós ember vagy, akivel nem állnának szembe. Egy állat vagy, aki nem ismer kegyelmet. Vér tapad a kezedhez, nem is kevés, ezt tudják rólad. De elvégzed a munkát, amit elvállalsz, nem is akárhogyan. Neked nem elég, ha megvan az üzlet, neked túl kell teljesíteni, és mástól is ezt várod el.
Nincs bizonyítékom arra, hogy démon vagy. Mindig úgy intézed, hogy ne legyen egyértelmű az eredmény… hiszen te nem hibázol, nem igaz? Mégis a hátad mögött szövetkezem más démonokkal. Vagy csak azt hiszem, hogy nem tudsz még róla?
Gyanúsabbnak kellett volna lennie, hogy viszonylag rövid idő alatt kialakítottad a kapcsolataidat, de mégis, rád nézve annyira nem nehéz elhinni. A magabiztosság és erő ami belőled árad elnyomja a kételyeket, ami meg mégis fennmaradna… megvannak a módszereid. Most már a kapcsolataid is, bár a fajtádból és korodból adódóan azokból valószínűleg eddig sem volt hiányod. Szert tettél egy napelemes autóra, amiről tudjuk, hogy az egyik nagy kincsed. Ebből élsz az emberek tudta szerint, szállítasz szinte bármit bárkinek, amíg megéri számodra. Ezen kívül vadászattal is foglalkozol, függetlenül a helyiektől, bár mindenhol akadhatnak ismerőseid. Kevés új információ lepne meg veled kapcsolatban… melletted nőttem fel, mégsem ismerlek teljesen. Gyűlölni akarlak, de mégsem tudlak teljesen. Néha sikerül, de előbb vagy utóbb ráébredek, hogy szükségem van rád. Elhitetted velem, akárcsak azt is, hogy miden tetted indokolt volt velem szemben. Én pedig el is hiszem. Néha felülkerekednek az indulataim, de mégis fontos vagy nekem. Sokkal nehezebb elszabadulnom tőled, mint gondoltam volna…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Asto Vidatu


Perzsa démonok P5taCzOI can spoil the ending
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
37
☩ Play by :
Erin Mommsen
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 13, 2020 9:26 pm
Következő oldal


Perzsa démonok
Szabad
Rang • -
Play by • -
Kora • -
Karakter információEgy lehetséges kapcsolódási pont démonoknak, akár teremtésük által, akár későbbi hozzácsatlakozással, a lényeg, hogy többnyire az ismertségük régebbre nyúlik vissza, de el lehet képzelni olyan eseteket is amikor valaki frissebben ‘csatlakozott’, bár utóbbi esetén a viszony inkább formális. A többiek ténylegesen démonkodtak perzsa földön (is).
Pár példa, hogy kik tartozhatnak ide, de ezeken kívül is jöhet bárki, elég sokan vannak.

Aesma Deava • A neve őrületet, dühöt jelent. A harag, bosszú és kéjvágy perzsa démona, az erőszak megtestesítője, szereti a háborút és a harcot. A perzsa haláldémonnal, Asto Vidatuval üldözi a holtak lelkét, mielőtt a mennyországba emelkednének. Sraosa az ellenpárja. A zsidó Asmodeus az egyik megszemélyesítése.
Aka Manah • Az érzéki vágyak és ártó szándék perzsa démona. Vohuman az ellenpárja. Több arca van, kívánatos és kevésbé kívánatos, férfi és női, hogy átverje az embereket.
Saurva • Perzsa démon, örök ellenfele Kshathra.
Tawrich@Beelzebub Az éhség perzsa démona. Bár a torkosság nem perzsa, ez nem akadályozta meg Astot abban, hogy közéjük valónak sorolja.
Indar/Indrah • A hitehagyás perzsa démona.
Nanghaithya • Az elégedetlenség perzsa démona.
Zarich • Az öregedés perzsa démona.
Apaosa • Perzsa  démon, aki éhezést és hőséget hoz. Fekete, kopasz lovat ül meg. Néhányan azonosnak gondolják az indiai Vrita démonnal.
Asto Vidatu@Asto Vidatu A halál perzsa démona. A holtak lelkét üldözi és megpróbálja hurokkal elkapni őket, ahogyan a mennyország felé emelkednének. Csontmegszakító, test elválasztója.


Aesma Deava
Szabad
Rang • rangtalan?
Play by • választható
Kora • sok
Karakter információDémoni szinteken mérve minden vagy ami én nem, én pedig minden, ami te nem - pont ezért teremtettek minket egymás után, és adták ugyanazt a célt nekünk. Együtt vadásztunk a halandók lelkére, csábítva őket a bűnre, néha a tudtuk nélkül, máskor pedig alkukkal pecsételve meg a sorsukat. Elhúztuk előttük a csábítóan édes mézes madzagot, s gyakran észre sem vették, hogy a nyakuk köré fontuk azt és kedvünk szerint vontuk őket magunk után. Emlékeztettük őket, hogy egyszer úgyis meghalnak, s ha már így van, élvezzék ki amijük van, éljenek megbánások nélkül, kérjék a segítségünket, hogy megszabadítsuk a gondjaiktól… a lelkükért cserébe. A lelkükért, amit majd a saját vagy más szolgálatába állítunk. A lelkükért, ami nélkül hatalmasabbá válhatnak, mint emberként voltak. Köztük éltünk, utánoztuk őket, hogy beolvadjunk, de mi mindig démonok maradtunk. Mi nem változunk, őket alakítottunk magunkhoz.
Téged ismerlek a legrégebb óta, veled töltöttem a legtöbb időt. Te voltál az a démon, akit a legtöbbször elviseltem magam mellett, egyike azoknak, akiknek kevésbé vagy nem zavart a társasága... vagy a közelsége. Néha szinte már zavaró, hogy mennyire ismersz. Tudod a gyengéim, tudod hogyan irányíthatsz… de nem csak te ismersz ilyen közelről, Aesma, én is téged. Bár te vagy az, aki gyakrabban visszaél ezzel a tudással, szeretsz a kínzóm lenni, hiszen kevesen képesek úgy tenni azt, hogy még zavarjon is. Te szinte élő vagy. A dühöd és a vágyaid egyaránt felperzselhetnek mindent a közeledben, néha még én is közel kerültem a tüzedhez. Mik vagyunk egymásnak? Minden és semmi. Meglennék nélküled is, de azért tudni akarom, hogy életben vagy még, és ha nem is mutatom, különös, ha túl sokáig vagy távol. Ha rám nézel elsőre azt látod, hogy nem érdekel mit művelsz mással, ami a legtöbbször igaz is. Én azt mondom annyit akarok, hogy folytassuk a munkánkat. Együtt, ahogy régen. A világ felfordult, de nem lenne muszáj vele együtt fordulni nekünk is, nem igaz? Már ideje lenne találkoznunk. Nem mondanám azt neked, hogy hiányzol, de keresni kezdtelek. Te is keresel, vagy meguntad, hogy távol akarlak tartani magamtól de el mégsem engedlek? Amikor közeledni próbálsz, én távolodok, amikor távolodsz, akkor közeledek. Bár a szándékaink nem mindig azonosak… néha talán többet akartál? Vagy azt hitted, én akarom? Tudod, hogy senkit sem szeretek közel engedni magamhoz. A testek amiket választok törékenyek, de belül nem ilyen vagyok. Nehezen hajlok meg a kötelességen kívül, csak azt teszem meg, amit meg is tudok indokolni… te viszont nálam jobban értékeled a szórakozást. Nekem ez idegen. Próbáltál bevezetni a saját világodba, de meg tudod változtatni azt, ami vagyok? A testek domboruló idomai, az izmok feszülése, lüktető erek… másképp vonzanak. Hajt a kíváncsiság, de a vágyaim nem emberiek. Te tudod milyen az, én nem. Én jól vissza tudom fogni magam, te kevésbé. De így vagy tökéletes. Azok közé tartozol, akiknek talán tényleg bánnám a halálát. Azok közé, akik mellett én sem vagyok mindig az az érzéketlen kőszobor, ami lenni szoktam. Megmozgatsz belülről, még ha nem is a hagyományos értelemben. Nehéz lenne leírnom, hogy mi vagy nekem… csak azt tudom, hogy látni akarlak, legalább pár évtizedenként… hiszen démonok közt az még nem olyan sok. Melletted már majdnem érzek, ami egyszerre zavar és lenyűgöz. Tudod hogyan lehet kimozdítani abból a lassú sodrású folyóból, ami a lelkem lenne, ha lenne olyanom. Különös vagy, ezért érdekelsz. De nekem érdektelennek kellene lennem. Összezavarsz. Miattad újabb kérdéseim lesznek… talán pont ezek miatt sem akarlak örökre elengedni. De ha kérded, azt mondom azért megyek utánad vagy veled, mert ez a dolgunk. Erre teremtettünk. Ennyik vagyunk egymásnak…?
Már megszokott volt, hogy ha szét is válnak az útjaink, előbb vagy utóbb újra összefutunk. Véletlen vagy szándékos, miattad vagy miattam, de találkozunk. Nem láttalak, amióta kivetett a pokol. Remélem nem változtál meg te is… nem tudom akkor mi történne veled, velem vagy velünk. De azt sem tudom, mi lenne, ha most újra egymás mellett lennénk. Változott valami? Veszélyesek vagyunk egymásra, de valahol talán még szükségünk is van a másikra…


Aka Manah
Szabad
Rang • rangtalan?
Play by • választható
Kora • sok
Karakter információAesmával több közös témátok lehet, mint velem, ti hasonlítotok egymásra, bár te kevésbé szomjazol a vérre, elsősorban egyéb élvezeteket létesítesz előnyben, amiket én végképp nem értek. De neked bevált, csábítod az embereket, nem is akárhogyan. Könnyen az ujjaid közé csavarod bármelyiket, elrészegítve őket el tudod érni, hogy körülötted forogjon az összes. Persze, nem csak a halandókra tudsz ilyen hatással lenni. Nehéz nem kedvelni, hiszen eljátszol bármilyen szerepet ha kell, még nálam is jobban. Nekem valamiért mégis sikerül nem kedvelni téged. Bár tény, hogy én ritkán kedvelek akárkit is, de ha valamilyen rangsort kellene felállítanom, téged hátrább tennélek. Nem értem a fő mozgató erőid jelentős részét, talán ez a legnagyobb problémám veled. Ráadásul a válaszok nem is húsodban vannak, erről igazán nem tehetsz, de ahhoz, hogy megérthesselek nem feldarabolnom kellene, hanem a képletes lelkedben turkálni. Érzed, hogy milyen zsákutca ez? Mégis tisztelem a munkádat, hiszen szép számmal csaltál magadhoz embereket, a számokban pedig hiszek. Azt viszont nehezen viselem, amikor ellenem is fordítanád a tehetségeidet. Mert nem mindig éred be azokkal, akiket könnyen megkaphatsz. Szeretsz játszani, én viszont kimaradnék belőle, még az apróbb megjegyzéseidben sem vagyok társ. Tisztelem, amit elértél, de ez jelentősen csökken, amikor át akarod lépni a határokat, amiket magam körül tartanék. Talán zavar, hogy Aesmát láttad már az oldalamon csüngeni, neked mégsem hagyom? Hiszen egyszer mindenki megadja magát neked, nem? Talán pont Aesma is. Talán ez egy újabb rossz lépés volt a kettőnk kapcsolatában. Nem mondanám, hogy ki akarom sajátítani őt… de nem akarom, hogy kisajátítsd, hiszen láttam mire vagy képes. Elveszed az emberek, vagy bármely más lény eszét. Eléred, hogy kitöltsd a világukat, de Aesmáéban nekem is kell hely. És tudom, hogy volt köztetek valami. Úgy tettem, mintha nem látnám és mintha nem is érdekelne. Nem is kellene érdekelnie, azt tesztek, amit akartok. De Aesmán osztoznunk… kell. Előtte is voltak gondjaink, de miután összemelegedtél vele, eggyel többet írhatok a számládra.
Csendes háború a miénk, van köztünk feszültség, de ha valaki kérdené, mindketten letagadnánk a saját okainkból. Akkor igazán romlott köztünk a levegő, amikor kettesben vagyunk, különben egészen jól el tudjuk játszani, hogy minden rendben van. Le tudjuk valaha zárni ezt az évekre nyúló feszültséget? Az biztos, hogy félretenni félre tudjuk, vagy eltuszkolni mélyre, taszítani jobbra-balra, majd elővenni amikor elérkezik az ideje. Vagy pont, hogy a legrosszabbkor szabadul fel. Próbáljuk kerülni egymást, de összeköt annyira a múlt, hogy ne tudjuk ezt örökre megtenni. Így, hogy a játékterünk a Földre csökkent, tényleg kicsi lett nekünk a világ. Csak idő kérdése, hogy találkozzunk. Nehéz eldönteni, hogy mit tartogat a jövő… hiszen az ellentéteink ellenére voltak jobb pillanataink. Nagyrészt különbözünk, voltak sajátos vitáink, de azért nem térünk el mindenben. Kértem már a segítséged és te is az enyém, a kimondatlan nehezteléseinkhez képest elenyészően kevésszer, de megtörtént, hogy együtt hajtottunk végre valami egészen jót. Démon szinten jót, például amikor felégettük azt a falut. Persze csak miután a magunk módján “szórakoztunk”. Utóbbinál kissé előjöttek a különbségek, de amikor a lángokat néztük, ott égetek ezek is. Nálunk maradtak a lelkek és az emlék, hogy tudunk együtt is dolgozni. Nem hosszútávon, de néha jó csapat lehetünk. Mostanra már elég rég találkoztunk ahhoz, hogy kopjanak a csúnyább emlékek is, de én mégsem felejtettem el mindent. Te emlékszel még? Mi lenne, ha újra négyszemközt maradnánk? Könnyebb lenne, vagy felszakadnának az emlékek? Elsodor minket a múlt, vagy eleget vártunk ahhoz, hogy túllépjünk… mindenen?


Nanghaithya (Walter Swain)
Szabad
Rang • rangtalan?
Play by • választható
Kora • sok
Karakter információAz elégedetlenség démona, ez elég sokat mond rólad. Észreveszel olyan részleteket is, amik mások figyelmét elkerülik, ez átkod és áldásod talán. Elérhetetlennek tűnő célokat tűzöl ki magadnak és másoknak is, de láttalak már lehetetlent vinni véghez. Kedvelem a maximalizmusodat, bennem is megvan, bár én gyorsabban feladom ha úgy alakul. Ahhoz, hogy elérd amit elterveztél, tényleg bármit képes vagy bevetni. Az alapos munkába ölt gondos precizitás, a maximumra törekvés az ami igazán összeköt minket. Bár a szemedben biztosan én is hibás vagyok, mint mindenki más. Amikor már azt hinném, hogy mindent tudok rólad, rájövök kiszemeltél magadnak egy nefilimet, pontosabban a családját, akinek a részévé válva beolvadtál New Yorkba, majd annak üzletének sötétebb, vagy legalább szürke rétegeibe. A fiú meg sem közelítette a tökéletest, ahogy nőni kezdett, azonnal látszott, hogy nem könnyű eset. Nem volt elég fegyelmezett, nehezen összpontosított egy dologra, mindent egyszerre akart elvégezni, vagy semmit sem. Persze nem hagytad ezeket és még ki tudja hány hibáját tovább fejlődni, időben közbelépve kezdted nevelni. Végül is, a te neveddel azonosították, még ha csak az álcád volt is, a közeledben élt, nem nézhetted el a hibáit. A nevelési módszereid nyomására viszont szökni készült és szökött is, de mindig visszatért, sosem mert túl messzire menekülni. De egyszer mégis megtette. Úgy volt, hogy ő is a szállítmány mellett marad, ügyelve rá az út során… csakhogy a terve nem ez volt. Egy Whispering Oaks nevű helyen találtam rá. Akkoriban ott végeztem a kísérleteim egy részét. Ő gondolkodni kezdett azon, hogy maradna. De a megszökése talán azt jelentené, hogy elbuktál, talán ezért zavart volna a gondolat… bármi is volt az indokod, szemmel akartad tartani és meggyőződni arról, hogy vissza fog térni New Yorkba. Ekkor vettük fel újra a kapcsolatot egymással. A fiú elkezdett belemászni Whispering Oaks titkaiba, de általam minden lépéséről tudtál. A fiú végül hazament, de nem szállt ki teljesen a karnevál életéből. Tudod, ez a hely mindenkin nyomot hagy, akár vendégként, akár dolgozóként lép be, és ez alól ő sem volt kivétel.
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 40 felhasználó van itt :: 11 regisztrált, 0 rejtett és 29 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6