Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 02, 2021 3:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


-A
fizikai erőre gondolok inkább... "lélekben" már összeszedtem magam az eltelt száz év alatt... Azt hiszem.-felelek csendesen az angyalnak, miközben helyre teszem magamban azt amit Ő mondott. Megnyerni másokat... Milyen furcsán is hangzik és mégis olyan nagy erő van a szavak mögött.
-Te normálisnak tartod, hogy... azt tegye egy angyal?-komorodok el egy pillanatra, szerinte ez korrekt dolog?
-Akkor viszont cselekedni kell, méghozzá gyorsan. De olyan kevés az információm ezzel kapcsolatban... Mégis, szeretném megmenteni a világot!-jelentem ki határozottan, bármire képes lennék, kerüljön bármibe is. Még talán magával az ördöggel is lepaktálnék. Bár ezt nem mondanám ki hangosan, ám benne van a pakliban.
-De én akarok segíteni. Nem te kérsz meg rá, én ajánlom fel. Kérlek Metatron! Had tartsak veled!-tekintek rendíthetetlenül komollyá váló arcába, megértem amit mond, de... Ő egyedül... Nem tartom jó ötletnek, hogy bele vágjon. Kellene mellé még pár angyal...
-De ha már egy megtanult ételt készítesz... akkor kísérletezel is vele, hozzá teszel dolgokat, onnantól már a te ételed, úgy alakítod, hogy neked tetszen. Hogy igazán hozzád kapcsolódjon. Nem igaz? Mint ahogy a kávét is iszod... Te alkoholt tettél bele, mert így szereted, ez a "védjegyed" is talán, ha fogalmazhatok így.-folytatom a gondolatmenetet, remélve, hogy nem lövök vele félre.
-Miért jó tagadni azt, ha félünk? Nem értem, ettől nem fognak erősebbnek tűnni, nem igaz? Mindenkinek van olyan dolga amivel be lehet szaratni. Én példának okáért az angyalpengétől félek... Mióta szárnytalanítottak azóta nem tudom elviselni ha más kezében látom. Rettegek tőle, hogy hozzám érjen...-borzongok bele az emlékbe.
-Nyilván egy férfinek nem áll jól a női lábbeli. Ez íratlan szabály.-tárom szét karjaimat és elvigyorodok ahogy elképzelem az Iphraemet női cipőkben. Aztán lassan rátérünk egy aprócska kérésre, ami ugyebár nekem elég ciki, mert hát miért is kérnék ilyet ha nem muszájból. Viszont annál jobban meglep amikor az angyal készségesen közli, hogy nincs a dolognak semmi akadálya.
-Valóban a segítségemre lennél? Nem probléma ez neked? Mármint... Oh, nem gondoltam volna, hogy sikerrel járok ezzel kapcsolatban. Kérlek szépen mondd meg nekem mivel tartozom érte?-nem tudok elég hálás lenni érte úgy érzem, pár gondom megoldódna, ha Metatron ilyen kedves.
-Lépni kell... Atyánk úgysem fog megjelenni... Talán majd akkor ha már tűzvész tombol, vagy még akkor sem. A sarkunkra kell állni. Összegyűjteni annyi segítséget amennyit csak lehet. Szövetségeket kötni... Segíteni mindenkinek.-magyarázok és már forognak az agytekervényeim, de aztán valamin megakad a gondolat.
-Azt mondtad olyanok, mint az angyalok? Szóval... Mi sem ismerjük el, hogy segítség kell nekünk?-ráncolom a homlokom. Aztán megemlítem a démont és az angyal óva int.
-Nem fogok mindent elhinni neki. De ha sejtéseim nem csalnak, talán egy rövid időre magunk mellé tudnám állítani.-tűnődöm hangosan, jó volna, ha egyel többen lennénk, ha valaki a másik oldalról is csatlakozna...
-Akkor azt lehet hogy kipróbálom, talán egyiküket meg is szeretgetem.-mosolyodok el, lényegében egész fellelkesültem ettől a nyuszis dologtól. Érdekel a dolog és szívesen csatlakozom a férfihez ahogy feltápászkodik ám előtte még biztosít benne, hogy amiről kérdeztem az a dolog talán már meg is történt egyszer. Ez pedig ábrándos mosolyt varázsol a pofimra. Szóval akkor nem lehetetlen, hogy régebben mi már találkoztunk Alastorral... Csak kár, hogy egyikünk sem emlékszik rá, bár itt a részünkről már valami kis dolog napvilágott látott... Méghozzá, hogy Isten babrált a fejünkkel... Szóval amíg ennek utána nem járok rendesen, addig cs3szhetem a dolgokat. Közben azt is megtudom, hogy vizet kintről fogunk szerezni a nyusziknak.
-Szuper, akkor csak valami edény kell amiben oda visszük a vizet a nyulakhoz. Igaz?-tekintek az angyalra ahogy elindulunk kifelé a házból. A friss levegő jól esik, kicsit ki is nyújtózom, az üléstől elgémberedtek kissé a csontjaim.
-Mondd, hogy mit csináljak Metatron.-pillantok rá a férfire, majd körbe pillantok a kis "tanyán".
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 01, 2021 12:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Az erőssé váláshoz az első lépés, hogy elismered a gyengeséged. Na meg mit értesz erő alatt? Fizikait? Lelkit? Mert a kettő csak együtt ér igazán valamit. Legalábbis valaki ezt mondaná, de szerintem az, ha valaki lélekben erős, az jelenti az igazi erőt. Volt egy emberei mondás, hogy; Inkább követem az oroszlánt, aki ezer birkát vezet a harcba, mint a birkát, aki száz oroszlánt. Vagy valami ilyesmi, de sokan félreértik ezt. Azt gondolják bele, hogy egy oroszlánnal a birkák serege erősebb. Pedig igazából én arra a bárányra raknám a pénzem, aki meg tudott győzni száz oroszlánt. Arra akarok utalni, hogy az igazi erő nem fizikai, hanem az, hogy meg tudsz nyerni magadnak másokat, akik követnek.- reméli nem voltak túl kacifántosak a szavai, és érti Asaliah, hogy mire is akar kilyukadni, de ha máshogy nem, majd akkor egy egyszerűbb példával fog élni, jó lesz Napoleon.
- Nem kell bemutatnod, megértem, hogy a hús bűnébe estek. Nem ők voltak az elsők és nem is az utolsók.- ha nem lett volna a Mennyekben, nem tartja kizártnak, hogy bűnbe esett volna.
- Na látod, ebben igazad van, nincs valami sok időnk arra, hogy szétszedjük őket, nem is kéne rájuk pazarolni azt a keveset, ami még megmaradt. De megnyugtatlak, nem leszel egyedül, sokaknak van egy olyan szokása, hogy nem akarnak meghalni és ezért még tenni is képesek. De azért ne nyakra és főre bízz meg mindenkiben.- mosolyogva dőlt hátra a székében, ami halkan nyikorogva jelezte, hogy talán nem ártana egy kis karbantartást végezni rajta.
Kedélyesen elnevette magát.
- Ha nem gondolnám, nem mondtam volna ki. Nekem megvan az az előnyöm sokakkal ellentétben, hogy nem most látnám elsőnek. Ami pedig az ajánlatódat illeti, megtisztelő, de a saját életemet könnyedén kockáztatom, de másokéval már nem játszok.- egy pillanat alatt vált tekintete, hangja és az arca is komollyá. Ez az öregek dolga, hogy az ifjakért kockáztassák az életüket, vagy valami ilyesmi lehet. Metatron egyszerűen csak nem akart másokat veszélybe sodorni.
- Pontosan. Hogy egy egyszerű példával fogalmazzak… megtanulsz egy más által főzött étel receptjét, lemásolod, elkészíted, de közben te is megtapasztalod mindazt, ami a főzésével jár és a végeredményt is. Sok angyal kapaszkodik abba, hogy nem, nem igaz, nincs lelkünk, nem érzünk és társaik, de ők még fiatalok mind, és hogy úgy fogalmazzak, nem szakadtak el Isten szoknyája mellől.- csalódottan sóhajtott egy nagyot. Kezdenie kéne valamit ezzel is, de sajnos nagyon makacs egy fajta az angyal.
Megint csak el kell nevetnie magát, utána pedig megtörölte az arcát, megszabadulva az ottmaradt szemektől.
- Dehogynem féltem, ahogy mindannyian féltünk akkor, csak vannak, akik tagadják, én pedig nem. S hogy milyen is volt akkor? Ennyire biztos nem volt mérges, azt már most megmondom. De ahhoz, hogy pontosabban fogalmazzak, hát találkoznom kellene vele újra.- bár van pár tippje arra, hogy mégis milyen lehet Amara kedve, és egyik se hordozza magában a széles mosoly lehetőségét.
- Nem igazán fáradtság, akad itt egy pár női cipő, nem igazán veszem hasznukat. Nekem nem állnak olyan jól.- nem tagadja, felpróbálta őket, unatkozott, és egyébként se lehet mindről megmondani, hogy női.
- Huh, én meg már azt hittem, hogy valami komoly dolgot akarsz kérni. Persze, hogy adok, de azt majd kint, nem akarok leverni semmit, meg keresni is kell valamit, amibe lehet tenni.- elgondolkozva vakargatta az állát, csak akad bent valami üvegcse, ami megfelelő lesz a célra.
- Szerintem mindenki kihagyná azt a kockázatot. De az biztos, hogy jelenleg tényleg az embereknek van a legnagyobb szüksége ránk, még ha nem is akarják beismerni. Ebben nagyon is ránk, az angyalokra hasonlítanak.- és még így is tagadják az angyalok a lelküket.
- Ahogy a férfiaknak mondták régen; Ne dőlj be egy csinos pofinak. Ezt mondom én is neked, attól, hogy annak mutatja magát, még ne hidd el, hogy az is. Tartsd azért a két lépés távolságot, csak utána legyél nyitottabb, ha biztos vagy a dolgodban.- bár ezt mondania se kellene, nem feltétlen azért, mert démon, hanem mert feltehetőleg férfi, és hát néha a férfiak sok mindenre képesek, csak hogy megkapják, amit szeretnének.
- De azt szeretik, ha a fejüket simogatják.- legalábbis eddig egy se panaszkodott az érintés miatt.
- Pontosan, azt is jelentheti, vagy azt, hogy valami hasonló történt.- de ideje egy kicsit dolgozni is, attól, hogy az angyaloknak nem kell ennie, a nyulaknak még igen.
- Nem, kintről, van egy fúrt kutam, csak is erre a célra, pontosabban nem tudom milyen célra, de már itt volt, amikor beköltöztem.- csak úgy megvonta a vállait, de biztos volt abban, hogy állatokkal kapcsolatos lehetett az ok. S közben pedig elindult kifelé a házból.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 28, 2020 3:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


F
igyelmesen hallgatom Metatront és szavai valahol értelmet nyernek a fejemben. Igazat kell adnom neki.
-Nem, az embereket valóban nem hibáztathatom.-tárom szét karjaimat mélyet sóhajtva. Túlságosan okos ez az Iphraem. Szívesen maradnék nála tanulni, de tudom, hogy dolgom van.
-A saját hülyeségeimért nem is hibáztatok mást. Elismerem ha hibázok, ebben sosem cselekedtem máshogy. Bár a sebeimet sokáig tudom nyalogatni ami azt illeti. De... talán majd újra erős leszek és nem lesz így többé.-fogadkozom az angyalnak, mióta itt vagyok egyre jobban az a benyomásom, hogy a felhők felett ott van a szivárvány és a legjobb pillanatban meg is pillanthatom.
-Hát szívesen dörgölném a képükbe, hogy az ő hibájuk. Miért vetemedtek arra, hogy az emberekkel... Lényegtelen.-gyorsabban pörög a nyelvem, mint szeretném, így hamar rájövök, hogy valahol én sem vagyok jobb. Ugyan nincs félvér utódom, de úton útfélen, többnyire nyomós okkal de én is foglalkozom az élvezetek világával. Mégsem én fogom eljátszani az erkölcscsőszt!
-Nem hiszem, hogy rá érünk a hajba tépést orvosolni. Azt mondják Amara ott csap le ahol akar... Ki tudja, mire szétválasztjuk a kakaskodókat, már nem lesz miért szembeszállnunk, mert a Sötétség elpusztítja. Én cselekedni szeretnék, ha kell akkor egyedül, de még nem tervezek halottnak lenni!-elszántan pillantok Metatronra, nem fogok ölbe tett kézzel ücsörögni. S talán az információ morzsákkal amiket eddig megtudtam, már valamit én is fogok tudni kezdeni. Bár az még kérdéses, hogy egyedül mire lennék képes?! Alig vagyok több, mint egy ember.
-Egyedül mennél Amara elé? Ezt nem gondolhatod komolyan.-nyelvem hegyén van, hogy kimondjam vele tartok, de félek megbántanám, nem az erejét nézem le az angyalnak, csupán.... Az eddigiekből leszűrve, eddig Atyánkon kívül senkinek nem lesz esélye.
-Veled mehetnék.-bukik ki mégis ajkaimon ez az egyszerű két szó, remélve, hogy nem veszi sértésnek a dolgot.
-Szóval... megélhető minden amit tanulunk, vagy másolunk? Átélhetjük igazán?-jól is hangozna így, legalább tudom mihez kötni a dolgaimat. Mert a kérdések felmerülnek, de a válaszok még nem túl tiszták számomra sem.
-Hmm...-kommentálom le végül ennyivel a Luciferes dolgot, én mondjuk nem vágynék a Pokol trónjára, akkor inkább tényleg szárnyaszegettként éljek. Amíg Amararól mesél csendesen kezembe fogom csészémet és a kihűlt kávém maradéka gurul végig nyelőcsövemen.
-Nem féltél tőle? Nem volt olyan érzésed, hogy... Szóval akkor még nem volt ilyen, mint most?-újabb és újabb kérdések szakadnak fel belőlem Amarat érintve, azt gondolom, hogy egyre többet kérdezek, de annál kevesebbet tudok, ez pedig nagyon zavaró számomra.
-Olyan hetes, nyolcas lábam van, de igazán nem szükséges fáradnod miattam.-intem le finoman Metatront, tényleg nem kell miattam fáradoznia, elleszek az egy váltás cipőmben.
-Angyal-szárny olajra volna szükségem, ha nem túl nagy kérés.-hajtom le a fejem és úgy sandítok fel a férfire. Nem tudom nem-e megyek messzire ezzel a kérésemmel.
-Nos ha lehetne, én kihagynám a kockázatot Amaraval szemben. És, valószínűleg, most az embereknek van a legnagyobb szükségük arra, hogy melléjük álljunk.-újfent egyet kell értsek vele.
-Meglepően kedves és... bizalomgerjesztő démoni ismeretségre tettem szert.-osztom meg az Iphraemmel miközben fejemben megjelenik Belial arca. El kell mosolyodjak ahogy a nyulakról beszél, nem hiszem el, hogy egy kis emlős megharapná az angyalt.
-Akkor ezt megjegyzem, nem piszkálom az orrukat.-vigyorgok, tanácsnak is megteszi. A beszélgetést elterelem albérlőm felé, érdekes dolgokat osztok meg az angyallal, a segítségét várom pár apróságban. Például abban amit Alastor jelenléte kivált belőlem szinte az első pillanattól kezdve. Metatron szavai félig szívmelengetőek, bár félek ha jobban bele megyek, úgy a végén csalódni kényszerülnék.
-Deja vú... Akkor... az is lehet, hogy... már megtörtént?-kénytelen vagyok feltenni a kérdést, egyszerűen csak kicsúszik a számon, vajon mire értette ezt pontosan az Iphraem? Aztán ahogy feláll én is úgy teszek.
-Rendben, lessük meg a kis szőrgolyókat. Öhm... vizet innen bentről viszünk?-állok meg végül tanácstalanul, nem tudom hogyan szokta az öreg és szerintem már így is elég suta vagyok a dolgokhoz... Lehet, hogy nem is egy bukottal kellett volna, hogy először találkozzon, nem vagyok egy főnyeremény.
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 06, 2020 7:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Hibáztatnád ezért az embereket? Elég rossz helyzetben vannak manapság. Nem igazán lehet azt mondani, hogy csak a démonok húzzák őket, angyalok felől is rendesen kapták a rosszat. A helyükben én is alaposan átértékelnék pár dolgot. Ami pedig a mieinket illeti, muszáj lesznek alkalmazkodni és máshogy állni mindenhez, elmúltak már azok a pillanatok, amikor Isten árnyékát élvezhették és csüngtek a szavain. Felesleges visszavárni azokat a napokat, akik nem tudnak megváltozni, előbb-utóbb el fognak tűni. Az emberek egyik felfedezését hoznám fel példának, az evolúciót, alkalmazkodás nélkül vár a kihalás.- nem jó látni az ilyen reakciókat, de meg tudja érteni, hogy miért is gondolkozik Asaliah így, nem sokaknak adatott meg az a szerencse, hogy szinte a kezdetektől Isten mellett állhattak, és még kevesebbeknek, akik nem úgy tekintenek rá, mint Atyára, hanem mint barátra.
- Vannak helyzetek, amikor lehet másokat hibáztatni, de az esetek legnagyobb többségében minden a saját hibánk. Sajnos úgy van, ahogy mondatd, elbaszarintottad, ezzel már együtt kell élned, annyit tehetsz, hogy eldöntöd, hogy utána mit teszel. Hagyod, hogy magad alá temessen az egész, vagy kimászol alóla, lerázod magadról és próbálsz jobban élni, és megoldást találni. Ne legyen görnyedt a hátad, legyen egyenes.- biztatóan rámosolyodott az angyalra, minden rajta áll, nem lesz egyszerű, az biztos, de ha nem próbálkozik, akkor meg is érdemeli, hogy minden a régiben maradjon.
- A régi és rossz berögződés miatt. Úgy tekintenek rájuk, mint valami förtelemre, az eleven és élő jele annak, hogy ellenszegültek Istennek. Ha engem kérdezel egy elég nagy butaság a részükről. Csak elég nehéz kinevelni több ezer éves szokásokat valakiből, főleg úgy, hogy nem is igazán hajlik rá.- kissé csalódottan fújta ki a levegőt az orrán keresztül.
- Nem tudom. De nem mondanám, hogy senkik vagyunk Amara ellen, csak még nem jöttünk rá a helyes megoldásra. S még Amara sincs teljes erejénél, csak sajnos néhányan azzal vannak elfoglalva, hogy egymás haját húzgálják, előbb őket kell ráncba szedni. Jap, mindennek megvan, csak néha nehéz meglátni őket, nyitott szemmel kell járni.- közhelyekkel kell dobálóznia, de megvan az az átka ezeknek, hogy igazak is.
- De még én is, jegyeket is lehetne árulni rá.- vidáman elvigyorodott a gondolat miatt.
- Mondjuk én. Valami hasznosat csak kéne csinálnom, nem pedig itt lopnom a napot.- hiszen Metatron egyike azoknak, akik nem csak Istennel találkoztak, de Amarahoz is volt szerencséje, még ha futólag is csupán.
- Amit egyszer lemásoltál, megtanultál, az idővel már a tied lesz. Ha nincs benned egy szikrája se, akkor nem tudnád rendesen másolni, használni. Tehetség nélkül másolhatod a legnagyobb mestert is, nem érsz vele semmit se.- nehezen tudja ezt elmagyarázni, de talán nem is kellene, ha mindenre tudnák a választ, oda lenne a varázsa.
- A saját szemszögéből igen, jól csinálta, máséból nem, nem jól csinálta. Csak Lucifernek volt egy apró előnye, hogy Isten kedvenc gyermeke volt, talán nála nem volt annyira szigorú, és tudta azt is, hogy a Pokolnak király kell.- rémes látvány egy üres trón, és így Lucifernek hála egy egyensúly is létrejött a halandók számára.
- Milyen is volt látni? Mint amikor elsőnek látod az eget, látod, de nem vagy képes teljesen felfogni, hogy mit látsz, egy végtelenséget, és úgy tűnhet, hogy elérheted, megmarkolhatod az ujjaiddal, de akárhogyan is próbálkozol nem sikerül, és egyben semmilyen. Egyszerre leírhatatlan és semmilyen. S hogy mikor is? Akár mondhatnám, hogy az idők kezdetén történt, de nem tudom ezt mondani, eonokkal ezelőtt, azt a számot ki se lehet már mondani, vagy akár ezer és ezer évig is eltarthatna. Ami pedig azt illeti, egyáltalán nem haragszok, ha nem kérdezel nem tudok felelni, idővel talán még a szavakat is elfelejteném.- majd biztatóan rámosolygott az angyalra.
- Ez a jó felfogás.- helyeslően bólintott.
- Nem tudom a méretedet, de lehet nézhetek egyet, hátha az előző tulajdonosoknak volt olyan, ami jó a lábadra.- legalábbis a ház úrának a lábbelijei jók voltak Metatronra.
- Mégis mire lenne szükséged? Ha tudok, segítek.- kérdezte némi kíváncsisággal a hangjában.
- De, megtörténhet, hogy csalna, de igazából nem túl sok választás van, kockáztatni kell. Ritka, hogy anélkül van nyereség.- vagy ülnek a hátsójukon, és hagyják, hogy mindent elnyeljen a sötét.
- Az a helyzettől függ, amiben lennénk, de ha a jelenlegi állapotra gondolsz, nem, mivel jelenleg nem igazán állok Amara és Isten oldalán se. Ha választanom kell, akkor a halandókéra tenném le a voksom, de ehhez még alaposabban tanulmányoznom kellene a kialakult körülményeket.- legalább az emberek érdekesek és tényleg tudnak úgy tenni, ami meglepő és szórakoztató.
- Pontosan, egy démon is tud meglepően, karakteridegenül viselkedni, főleg, ha az érdekei megkövetelik ezt, de attól még gonoszak maradnak, csak más mértékben.- nem is emlékszik már arra, hogy mikor találkozott utoljára egy démonnal is, meg van már az ezer éve is, ha nem több.
- Mióta is? Harminc éve legalább, azóta, hogy itt vagyok én is. Az egyik legszaporább emlős a bolygón. És aranyosak is, puhák, és még nyugodtak is… aránylag, volt pár harapásom, de semmi vészes, rájöttem, hogy nem szeretik, ha nyomkodom az orrukat.- vonta meg vállait hanyagul.
- Mindent én se tudok azért, sokszor csak találgatok, és szerencsémre az esetek többségében jól találgatok. De valószínűleg igen, tudnunk kellene róla. Fura, hogy az én fejemből is ki lett ez törölve. Vajon miért? Hm… mit tervezhetett ezzel?- elgondolkodva dőlt hátra a székében és közben leseperte az arcára ragadt kukoricaszemeket.
- Ahogy gondolod.- nem erőltet ő semmit se.
- Azt mondanám, hogy amikre te gondolsz, azokat csak elnyomhatja. Azokat visszaadhatja akár egy illat, egy kép, egy hang is, amitől egyszerűen csak visszatérnek. Vannak, amikhez még Isten ereje is kevés.- megejtett egy apró félmosolyt.
- Déjá vú, legalábbis rá lehet fogni, hogy az. De ez nem annyira meglepő, nem te vagy az első, aki így érez, és nem is az utolsó. Ha biztonságban érzed magad mellette, az jó dolog, ahogy az is, ha félted, törődsz vele, ebbe kapaszkodhatsz, ez hajthat előre. De ebben nem igazán tudom neked megadni azt a választ, amit keresel, én még nem éreztem úgy, ahogy te most.- mosolygott tovább, majd felállt az asztaltól és elvette a konyhapultról a tállat, amiben a tengeri haja volt.- Nah, etessük meg azokat a szőrős rémeket, meg vizet se árt adni nekik.- még mielőtt megkapná kérdésben, hogy hogyan lehetséges az, hogy nem érzett még úgy, mint a bukott hölgy.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 12:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


szintén szólva, manapság érdekesen értékelik az emberek a jót. Az angyalok pedig... Nos, nem hiszem, hogy vevők lennének a "változásra"... Hiába mutatnám, hogy más máshogy látom a dolgokat, nem biztos, hogy ezt el is hinnék... Szóval köszi Mindenható a kedvességet!-tárom szét karjaimat miközben mélyet sóhajtok. Ha Atyánk nem "fertőzte" volna meg a tudatot, hogy a bukott angyalok rosszak, akkor talán nem lenne ez. Nem öltem volna meg a barátnőmet önvédelemből, mert nem kellett volna ehhez folyamodnom!
-Akkor sem éri meg mást hibáztatni, nincs igazam? Elbaszarintottam, éljek vele együtt...-pillantok Metatron szemeibe kétségbe esetten... Nincs a hatalom ami miatt ekkorát változna a világ.
-Ez rendben van, hogy az emberek nem szívlelik ezt a dolgot, de mi van a természetfelettivel? Ők miért akarják irtani a saját véreiket?-teszem fel a kérdésemet, mert ezt valóban nem értem, lényegében kiskapunk van arra, hogy "utódunk" lehessen... Na mindegy, nem számít.
-Miért? Mikor máskor kellene haza mennünk? Amara ellen senkik vagyunk, nem igaz? Ehhez Isten kell, nem mi! Gabriel és Michael meg legalább tényleg nem ártana többet idelenn! De be kell látnom, mindennek megvan a jó és a rossz oldala, igaz?-nem is értem hogy mit strapálom magam amúgy, én egyébként sem mehetnék vissza...
-Ó! Azt megnézném ahogy valóban elgyepálják egymást.-kacsintok az Iphraemre, nem lenne rossz műsor szerintem.
-Már csak az a kérdés, hogy ki merné bevállalni, hogy Amara színe elé járuljon?-ráncolom homlokomat, bár nem zárom ki azt a tényt, hogy esetleg én is megpróbálnám, csak ahhoz egy picivel még nagyobb önbizalom kellene.
-Hm, én azt hittem, hogy az érzelmek inkább eltanulható dolgok. Lemásolhatók, ha nagyon drasztikusan akarunk fogalmazni. Hiszen angyalok volnánk... Vagyis én csupán voltam, de érted... Mégis hogy lehetne bennünk a kezdetektől? Ezt nem egészen tudom elképzelni, vagy bele látni az angyalok alkotásába.-osztom meg a férfivel a gondolataimat. Én mondjuk örülök neki, hogy részemről mondhatni tényleg kialakult ez a dolog. Vagy inkább betetőzött, de vajon így kéne hogy legyen? Való igaz, hogy már nem szeretném elengedni ezt a dolgot, úgy hozzám nőtt.
-Lehet, hogy Lucifer csinálta jól, nem igaz?-ő például hiába vétett, a szárnyait nem vették el tőle! Kicseszés!
-Akkor így már értem a dolgot, hogy miért gondolkodsz így Amararól. De mégis, milyen volt őt látni? Mikor volt ez? Ó! Ne haragudj a sok kérdését, de annyi mindent nem értek ezzel kapcsolatban.-húzom el a számat, szerintem ennyi kérdés után, még csoda, hogy nem dobott ki a házából az angyal.
-Ó, nem, nem! Olyan nincs hogy ne tegyem meg. Amit a fejembe veszek, azt véghez szoktam vinni.-mondom ki határozottan és ajkam szegletébe halovány mosoly kerül.
-Váltócipőm az nincs, de majd csak megoldom valahogy.-rántom meg finoman a vállam, a feleszmélés, hogy erre nem gondoltam, kicsit sokkol, de igyekszem nem mutatni.
-Igen, tudom, hogy azzal kell beérnem, de néha jól jönne egy-egy hasznosabb dolog is, mint az emberi orvoslás. Főleg, ha már... Ha olyan dologgal állsz szemben, amit csak úgy egyszerűen nem tudsz "megjavítani". Épp ezért... én... arra gondoltam... hogy esetleg.... Lennél-e olyan kedves és kisegítenél ez ügyben? Mivel esetemben te vagy az egyetlen olyan angyal aki nem úgy lépett fel ellenem, hogy rögvest a torkomnak ugorjon, így bizalommal tudok feléd fordulni.-sütöm le a szemeimet egy pillanatra és felsóhajtok. Valóban, talán ez a dolog hiányzik leginkább. Tovább gondolva a beszélgetést figyelmesen emelem tekintetem Metatronra.
-És vajon Amara nem csalna ez ügyben? Megígér aztán meg pofára ejt... Elég sutának kellene lenni, hogy ennek valaki bedőljön. Ugye?-úgy gondolom, hogy a Sötétség nem hiába viseli ezt a nevet! Nem lenne jó, ha bárki egyszerűen csak bedőlne neki.
-Te hinnél Amaranak?-teszek fel egy fontosabb kérdést, érdekelne az angyal álláspontja. Vajon átpártolna, vagy maradna hű Istenhez?
-Hát a démonok érdekesek, azt meg kell hagyni. Nehéz rajtuk kiigazodni. Azt hinnéd, hogy gonoszak, valóban gonoszak... Aztán valahol kiderül, hogy akadnak kivételek, majd kamillázol, "akkor most hogy is van ez?"-ez pedig már a tapasztalat, valóban találkozhat az angyal olyan démonnal, aki teljesen más, mint kellene hogy legyen. A miértek pedig ott pattognak a fejedben. A nyúletetésre nem mondok nemet, szívesen segítek és legalább kicsit... talán kikapcsol a fejem is közben.
-Mióta foglalkozol a nyulakkal?-döntöm oldalra a fejem és érdeklődve pislogok miközben a választ várom, egészen addig, míg egy új témába nem kezdek bele. Olyan dolgot említek meg az angyalnak, ami számomra is érdekes ám kérdések merülnek fel bennem a dologgal kapcsolatban. Ám sajnos teljes zsákutcába futunk, mert Metatron sem hallott ilyesmiről.
-Nem, valóban nem erre gondolok. Az illető akiről szó van határozottan nem ember! Igen, pont ezért mertem rá kérdezni, mert te mindent tudsz. De akkor... Ha a te emlékeidből ezek kitörlődtek, akkor mindenkiéből. Valószínűleg tudnunk kellene róla, nem igaz?-húzom ki magam ismét és sűrűn pislogok ahogy elmémben szöget ver az angyal feltételezése, Isten kibabrált volna Vele... De hát miért? Mire volt ez jó?
-Nem kérek köszönöm. Épp elég volt az az egy.-utasítom vissza finoman a kínálást.
-Szerinted van arra esély, hogy egy érzés... Ami egészen mélyről jön... Szóval... várj kérdezem máshogy! Ha valaki... mondjuk Isten babrál a fejünket, csak emlékeket törölhet ki?-tűnődök hangosan és ujjaimmal kezdek dobolni a combjaimon.
-Tudod, nem rég találkoztam valakivel és most találkoztunk először, de mellette olyan érzés fog el, mintha régről ismerném már... Biztonságban vagyok mellette. Féltem őt!-suttogom, mint a titkokat szokás.
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 15, 2020 11:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Idővel és azzal, hogy az ellenkezőjét bizonyítod annak, amit gondolnak. Ez a legegyszerűbb és egyben a legnehezebb lehetősége a változtatásnak. Nem azt mondom, hogy pik és pakk minden megváltozik majd, ki tudja? Az utálatukat pedig, ami a két faj nászából születettek felé irányul, érthető. Nézd az emberek szempontjából, éldegéltek viszonylagos nyugalomban, majd egyszer csak angyalok és démonok kezdtek teniszezni velük. Még szép, hogy kissé neheztelnek a természetfelettiekre és a sarjaikra.- elhúzta az ajkát, rossz volt ez így, azért mert egy kutya harapós, az nem jelenti azt, hogy az összes az ember torkának ugrik.
- Ezzel nem vagy egyedül, szerintem mind érezzük ezt, hogy vissza akarunk menni, haza. Ott duruzsol a fülünkbe, emlékeztet milyen is volt otthon, de valóban jó lenne hazamenni? Most? Persze, annyi haszna lenne, hogy akkor legalább máshol esne Gabriel és Michael egymás torkának.- az mondjuk tényleg jó lenne, de akkor csak be kéne megint zárni a kaput, nehogy egyikük ráunjon és megint az embereket kezdje bökdösni.
- Erre mondják azt, hogy magad uram, ha szolgád nincs. Most lett elengedve a kezünk, és a sorsunkért már mi felelünk. Michael és Gabriel is csak annyit ér, amennyi támogatójuk van. Ha a többiek fel állnának és egy beintéssel otthagynák őket, akkor egyedül maradnának. Mit kéne akkor csinálniuk? Szemtől szemben lerendezni az ügyeiket. Bedobni őket egy gödörbe és addig nem jöhetnek ki, még nem rendezik a nézeteltérésüket.- álmodozóan sóhajtott fel, milyen szép is lenne és jó, de csak álom marad, nincs még meg ez az önállóság az angyalokban.
- Egy próbát legalábbis megérne az a beszélgetés, hátha előbb meghallgatná a mondanivalót, és csak utána akarná elsöpörni a hírnököt. Ami pedig a fifikát illeti, van, annyi biztos van. Elég régóta vár már arra, hogy bosszút állhason, szerintem ki is akarná használni az alkalmat, és az idejét. Amit még meg is tudok érteni.- ki ne akarná ezt tenni? Annyi év bezártság után, elégtételt venni azon, aki bezárta, aki szerinte elárulta.
- Amikor megteremtett minket… akkor is volt valamink, amik hasonlítottak az érzelmekre, de akkor a legtöbben úgy voltunk vele, hogy Isten szava és akarata megkérdőjelezhetetlen. De idővel változtunk mi is, és azért Sariel se volt annyira rossz, hogy mindenkit lekaszáljon. De azt is meg lehet érteni, hogy kissé szorosabban fogott minket, Lucifer óta pedig főleg, nem akart egy ismétlést.- egy apa se szeretné azt látni, hogy sorra buknak el a gyerekei, csak sajnos Isten egy kicsit nagyobb szigort választott megoldásul, de Metatron megérti, főleg mert ott volt akkor is, amikor Lucifer arra az útra lépett, ami a Pokolba vezetett.
- Amarat?- kérdezte elmosolyodva. Látja az angyalon, hogy mennyire is érdekli a válasz, milyen kis kíváncsivá lett.- Ha nevezhetjük szerencsének, de igen, láttam Amarat én is, ott voltam.- látta, hogy Amara mire is volt képes, miként pusztított és rombolt, nem volt szép látvány, az biztos.
- A félelem egy hasznos érzés, akkor érzed magadat igazán élőnek. De minél tovább halogatod, annál jobban felemészt a félelem és végül tényleg nem teszed meg.- bátorítóan rámosolygott az angyalra, ki jobban teszi, ha letépi azt a tapaszt, és nem halogatja a végtelenségig, csak magának árt vele.
- Ahogy gondolod, de remélem van váltócipőd, a sok gyaloglástól elkophat. Mezítláb nem túl kényelmes.- majdnem a hideg is kirázta a gondolattól, hogy úgy sétáljon valahová, és még a bőr is lekopna a talpáról.
- Az biztos, hogy hasznos egy képesség, de azzal kell beérni, ami van. Ha neked lennék, a gyógyítás képességét kiváltanám azzal, hogy annyit olvasnék az emberei módszerekről, amennyit tudok. Hasznos lehet később.- alkalmazkodás, ez kell egy bukottnak, hogy a lehető legjobban tudja lereagálni a környezetét.
- Nem mondanám, hogy nagyobb a baj, csak arról van szó, hogy csettintésre nem áll senki a szolgálatába. S bárki beállhat hozzá, akinek olyat ígér, amire vágyik, amit akar. Emberek, félvérek, angyalok, bárki számításba jöhetne. Ha azt mondja az embereknek, hogy segít nekik, újjá építi a világukat, sőt, megszabadítja őket… tőlünk, akkor biztos lesznek páran, akik fejet hajtanak előtte.- s ezt is meg kell értenie Metatronnak, annyi szívás után, amiben az emberiségnek része volt, kapva kapnának egy ilyen alkalmon.
- Igen, lehetséges.- mondta könnyed hangon.- A démonokra is hatással van ez az egész, és egyébként se arról voltak híresek, hogy nem élték meg az érzéseket, érzelmeiket. Szabadabbra lettek teremtve, mint a kezdetekben mi.- mondhatná, hogy az angyalok sötét tükörképei, de azok a bukottak voltak, a démonok inkább valahol a kettő közt helyezkedhettek el.
- Nem lesz túl nehéz, elég nyugodt jószágok, csak szaporák de nagyon.- bár ezért hálás lehet, legalább van elég hús.
- Olvasással talán, kérdezgetéssel. De hogy pikkelyek borítanák? Huh… ezzel megfogtál, az embereknél voltak ilyen pletykák, hogy szerintük a vezetőik egy része gyíkemberek voltak, de szerintem te nem erre gondoltál. Őszinte leszek veled, nem tudom, pedig elég kevés olyan van, amiről nem tudok, ami csak arra utalhat, hogy valaki babrált a memóriámmal… oh…- elnevette magát.- Na persze, hát nem kitörölte ezeket az emlékeket? Csak találjam meg Istent, kap egy fejmosást.- vigyorogva rázta meg a fejét. A vén kaporszakál.- Kérsz még kukoricát?- kérdezte vidám és barátságos mosoly társaságában.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 3:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


É
rdekes meglátása van az Iphraemnek. Lucifer kényére és kedvére utalva... Nem kecsegtet semmi jóval. Elég nekünk az, hogy a földre száműzettünk.
-Egy berögzött dolgon hogyan lehetne változtatni Metatron? Ez ugyan olyan, mint ahogy a Nephilimeket és a Félvéreket utálják, kiközösítik és meg akarják ölni őket egytől egyig...-sóhajtok mélyet. Elgondolkozva az angyal szavain kissé elkomorulok.
-Való igaz, érdekes itt lent az emberek között, de... Én azért vágyom vissza a Mennyekbe.-vallom meg csendesen, mintha valami nagy titok lenne.
-Igen, ezt sejtettem, hogy nem csak az emberek vesznének oda. Viszont jelenleg Atyánk nélkül kellene ezt megoldani. Te mondtad, hogy te sem tudod hol van.-világítok rá a tényekre. Az oké, szépen néz ki gondolatban, hogy porolja ki az arkok seggét, de pont Ő nincs sehol. Szép lassan eljutunk oda, hogy Isten és Amara kapcsolatáról beszélhessünk és mivel Metatron olyan dolgokat mond, így felmerül bennem a gondolat, hogy Amara talán mégsem szörnyeteg.
-Volna értelme annak, ha esetleg egy kisebb személy próbálná jobb belátásra bírni? Vagy féltékeny annyira Isten teremtményeire, hogy azonnal elsöpörjön mindent a föld színéről? Esetleg van benne annyi fifika, hogy megvárja, míg Atyánk ismét előkerül és a szeme láttára teszi?-agyalok tovább, majd megrágom az érzelmekről mondott dolgokat is.
-Azt tudom, hogy már bennem vannak... Na de amikor megteremtett minket? Kaptunk szárnyakat, erényeket, gondolatokat.... És azt, hogy az ő parancsai szerint éljünk, ha kicsit is félre néztünk, akkor meg jött Sariel és kanyec...-túrok bele idegesen a hajamba. Annyira nem értem ezt a dolgot, miért jó ez így? Elveszetten pillantok az angyalra és reszketegen sóhajtok fel. Megtudom azt is, hogy Amara mióta lehetett bezárva, így arcomra kiül a meglepettség. Borzalmasan sok idő.
-Te láttad még? Volt szerencséd hozzá?-kérdezek rá izgatottan, talán ez egy megoldás lehet, talán Isten Tollnoka nem csak hallott róla, látta is.
[color=peachpuff-Minél hamarabb szeretnék túl esni ezen. De be kell vallanom komolyan félek.-[/color]pillantok az angyal szemeibe, nem biztos, hogy érzem magamban az erőt ehhez. De tudom, hogy meg kell tennem. Talán ha látják azt, hogy nem lehetetlen a dolog, akkor ismét együtt lehetünk. Újra lehetünk azt a csapat akik voltunk. Főleg így, hogy legalább egy kicsi esély is látható arra, hogy visszakapjuk angyali mivoltunkat. Szerencsére Metatron nem sértődött meg azon ahogy hozzá álltam a dologhoz, így kissé megnyugodva dőlök hátra a székemen.
-Ó! Köszönöm a kedvességed, jó lesz gyalog. Addig is tudok gondolkodni.-utasítom vissza finoman a felajánlást. Eddig is gyalog jutottam el, eztán is menni fog majd.
-A fizikai erő.... Mondasz valamit vele. Bár jobban örülnék a gyógyítás képességének újfent.-vallom meg csendesen, sokkal könnyebb lenne Alastornak is, ha tudnék neki segíteni. Sokkal könnyebben gyógyulhatna. Csak abban bízom, hogy nem hagyja el a házat, míg haza nem érek.
-Te sem tudod kik állhatnának Amara szolgálatába?! Akkor lehet nagyobb a baj, mint gondoljuk. Nyilván nem egyedül ügyködik. De ha a Démonok nem... kik lehetnek olyan merészek, hogy a Sötétség szolgálatába álljanak?-gondolkozom fennhangon miközben a csészémet piszkálgatom. A bizalmi kérdésben ismét megingat Metatron, bár van alapja annak amit mond. Ha most magamra vetítem ki ezt a dolgot, akkor példának okáért Sarielben nem bíznék meg soha többet. Ám ott van az a Belial akivel hetekkel ez előtt találkoztam, démon... mégsem akart bántani.
-Valóban álszentek vagyunk mi is. Illetve... kezdem azt gondolni, hogy nem csak engem változtatott meg a földi lét... Talán... talán a Pokol szülöttein is formált a világ, legalább egy kicsit. Lehetséges volna?-rágcsálom ajkaimat újfent ahogy a gondolat végig szánkázik a fejemen. Már egy ideje így is foglalkoztat.
-Rendben, gyakorlom a nyúl etetést.-mosolygok az angyalra, végül is, nem árt egy kicsit mást is csinálni, tapasztalatnak tényleg nem utolsó.
-Mondd csak, honnan lehet tudni valakiről, hogy micsoda, ha az illetőnek totál emlékezetkiesése van? Egyedül csupán csak a nevére emlékszik. Illetve... Furcsa zöld pikkelyszerű foltok borítják a bőrét egyes helyeken. Esetleg nem ismersz ilyen történetet? Jó lenne valami támpont.-pillogok az angyalra, remélve, hogy nem néz félnótásnak. Ha akár csak egy apró kis dolgot tudna nekem mondani Metatron, talán tudnék segíteni Alastornak és kicsit én is képben lennék.
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 01, 2020 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Hát jap, sajnos így. Fránya szabályok.- fenébe a szabályokkal, legalábbis néhánnyal biztosan a fenébe kéne menni.
- Ha lekerültettek volna… hát akkor elég erősen Luciferre lettetek volna bízva, és a kedvére utalva. De csak szinte, azért ez is valami, legalábbis szerintem. Na meg idővel majd csak javulnak a vélemények, amilyen idők vannak, itt a jó alkalom arra, hogy változtassatok a közutálaton a jó irányba.- biztatóan rámosolygott Asaliahra, itt volt a tökéletes alkalom, hogy sok jót tegyenek, és ne az utálat fogadja őket, hanem barátságos mosolyok tömkelege, na meg ha ügyesen keverik a lapjaikat, akkor az is előfordulhat, hogy a szárnyaik.
- Valami olyasmi, legalábbis nem engedte volna, hogy ezek megtörténjenek, de az a része, hogy lent lehetünk, az annyira nem rossz, legalábbis szerintem, de persze, jobb lenne egy kicsit nyugodtabb világban történne mindez. Bár én így se panaszkodok. Nyugalom van nálam, és még egy vhs-is, az igazi nyolcvanas klasszikusokkal kazettákon.- nem fog hazudni, imádja őket nézni, Terminator, Predator, Conan, az igazi filmek, nem túl bonyolultak, csak élvezni kell őket, és hagyni, hogy az agyuk kikapcsoljon arra a néhány percre.
- Sok, túl sok, és nem csak emberek, de a mieink is.- mondta kissé szomorú hangon.- Valahogy biztosan meg lehetne őket, de szerintem ahhoz Istennek kellene visszajönnie, a térdére fektetni a két hisztis kölyköt, és elfenekelni őket.- már a gondolatra is elvigyorodott, tényleg ezt kellene tenni, de mindenki előtt, hogy lássák, mi is jár azért, ha rosszalkodnak.
- Mindig mondtam Neki, hogy pár dolgon változtatni kéne, de nem, szerinte ez jó úgy, ahogy van. Mindenki a maga módján fejlődik és tanul, nem kell beleszólni. Na mindegy.- kissé frusztrált volt a hangja majd felnevetett és megvonta a vállait, erről ennyit, inkább belekezdett a történetének elmesélésébe.
- Végre valaki kezdi kapizsgálni. Azért gondolod azt, hogy lehet nem szörnyeteg, mert nem az, egyáltalán nem. Soha nem volt az, abból hiszik ezt, amit látnak, abból, amit csinál, persze, hogy ezt hiszik, de igazából mindenki ezt tenné, ha úgy járt volna, ahogy Amara. Oh, és ami az érzelmeket illeti, mert most nem érzed őket? Az előbb frusztrációt? Haragot, örömet? Dehogynem érzed őket, ott vannak benned is már az érzelmek. Ha egy angyal sok időt tölt az emberek közelében, közt, akkor akaratlanul is átveszi az érzelmeket, és bumm- ujjait ökölbe szorította majd robbanást imitálva kinyitotta őket, bár elég fura látványt nyújthatott.- Már is vannak érzelmeink.- elkuncogta magát.
- Mennyire is? Mióta léteznek az arkok, mióta létezik minden? Sok, nagyon sok, ezer és ezer, és millió évekre, rengetegre. Nem csoda, ha kissé pipa.- és az a sok unalom, amiben része lehetett az évek során, elképzelni is nehéz.
- Akkor nem fognak, és így jártak. Nem lehet megmondani, hogy mi fog történni. Sok mindent nem tehetsz, de talán idővel a véleményüket tudod formálni valamelyest. De jobb ezen hamar túlesni, ha lassan téped le a tapaszt, csak több fájdalmat okozol, és a szőrt is kitépi.- bele is borzong az érzésbe, nagyon kellemetlen tud lenni.
- Ne azt nézd, hogy a pohár félig üres, hanem azt, hogy még van benne. Bocsánatot pedig nem kell kérned, nem csináltál semmi rosszat.- rámosolygott, hiszen Metatron igazából senkije se volt, nem volt a társa, vagy éppen a feljebbvalója, csupán egy másik angyal, semmi több.
- Reméljük hogy hamar eljöhet ez a nap.- csodás érzés lehet, ha visszakapja a szárnyait és újra szelheti az eget, reméli Metatron, hogy mihamarabb bekövetkezik ez.
- Gyalog vagy? Ha igen, esetleg tudok adni egy biciklit, nem sok minden, de több mint a semmi.- azért a kocsiját és a motort nem adja oda, jelenleg mindkettőre szüksége van.
- Ott van még a fizikai erőtök, persze nem akkora, mint volt, de az emberek többségénél még mindig erősebbek vagytok, és ott van az évszázadok tapasztalata is.- már maga azok az évek is rengeteget jelentenek, önmagukban is olyan előnyt adnak, amiről sokan csak álmodhatnak.
- Ha kinyílnak a kapuk, akkor mind a démonok és mind az angyalok is visszakapnák az erejüket, és ez megnehezítené Amara dolgát. A katonái pedig… jelenleg kellenek ugyan, de amit teljes erejének birtokában lesz, nem igazán lesz szüksége senkire, katonákra biztosan nem. Na meg kik lehetnének azok? Démonok? Nah… nem hiszem, ahogy azt is nehezen tudom elképzelni, hogy sok angyal keresné a kegyeit.- nemlegesen rázta meg a fejét.
- Tipikus angyal, csak azt hallotta meg, hogy ne bízzon egy démonban.- elkomolyodott a tekintette majd megint csak felnevetett.- Kérdezek én is valamit, szerinted egy angyalban teljesen, feltétlen nélkül meg lehet bíznia egy démonnak? Nem kéne a háta mögé figyelnie minden pillanatban? Nem arról van itt szó, hogy nem tudnak szövetségre lépni, hanem arról, hogy elsőnek képesek-e félretenni az előítéleteket és megbízni a másikban.- sajnos az angyalok se azok, akiknek hitték régen, nem a tökéletes jóság képviselői. Korántsem sose voltak.
- Nem lesz bonyolult, erről kezeskedek, és akkor ha valaha lesz, gyakorlásnak akkor a mostani megteszi.- lehet rá kéne sózni egy nyulat, túl szaporák, lassan annyi lesz, hogy szekér elő kötheti őket és el is tudják húzni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 26, 2020 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


M
etatron szavain csendesen gondolkozom, ha Ő így látja, akkor vajon Atyánk miért vélekedett teljesen máshogy? Lucifer miatt lehetett az egész? Kötve hiszem, de ezt nem mondom ki szóban. Idegesen rágcsálom ajkamat egy darabig, majd mélyet sóhajtok.
-Nos, a szabályok... Hát, így jártunk, ez van.-közlöm beletörődőn.
-Érdekes lenne, ha oda kerültünk volna. Lehet, hogy már nem élnénk, bár így sem vagyunk szinte senkinek sem a szíve csücske. Kiutált angyalok... Juhé!-fűzöm még hozzá csendesen, bele gondolni is rossz, hogy nekünk odalenn kéne tengetni az életünket. Lehet frászt is kapnék. Főleg, hogy zsigerből utálom a démonokat.
-Azt hiszem jogos amit mondasz. Ha tökéletes lenne, nem hagyott volna minket a szarban. Jól gondolom?-billen oldalra a fejem míg az Iphraemet figyelem, bár nem rég még arról volt szó, hogy oka van az eltűnésének, de akár ide is lehet csatolni. Az ürülékes kávét gondolatát jó messzire igyekszem elsöprögetni, szerencsére a férfi nem is húzza tovább az idegeimet vele. Megnyugodva dőlök hátra és egy csak egy biccentéssel köszönöm meg, hogy nem ecsetelgetjük tovább a témát. Az ark témával kapcsolatban ahogy látom Metatron sincs más véleményen... A két szárnyas testvér egyszerűen ellehetetleníti a helyzetet.
-Nem tudom, hogy meg lehet-e őket békíteni valahogy, de nem mondok túl nagy dolgot azzal, ha közlöm, engem rendesen frusztrál a helyzet miattuk. Hány ember fogja még ennek a kárát látni?-teszem fel a kérdést elhalóan, egyáltalán létezik erre valami gyógyír? Megbékíteni két nagy hatalmú angyalt... Felér egy örök kárhozattal is talán.
-Ó, ha én erre tudnék neked válaszolni... Bár lehet, hogy nem is figyeltem erre igazán. Jobban lekötött, hogy a harci tudásomat tökéletesítsem.-vallom be egészen halkan, a teremtéstörténet sosem érdekelt igazán. Ám mikor az angyal mesélni kezd, kissé előrébb dőlök a széken, teljes figyelemmel adózva szavainak. Aprókat bólintva egy-egy résznél, hogy értem amit mond. Szívesen rákérdeznék, hogy akkor most Amara az idősebb, vagy Isten, de úgy hiszem, ez nem a leglényegesebb információ jelen esetben. Következő monológját szinte lélegzetvisszafojtva hallgatom, még talán szemeim is elkerekednek egy hosszabb pillanatig.
-Szóval a két istenség tele van érzelmekkel. Milyen érdekes. Nekünk pedig nem járt belőle. Azért van némi gubanc ebben a történetben. Amara ezek szerint, lehet hogy nem is szörnyeteg, csak annak van beállítva.-morfondírozom kissé hangosabban előző szavaimnál, talán nem is lenne ekkora gond, ha azok ketten dűlőre jutnának, a Sötétség nagyobb figyelmet kapna... Talán életben is maradhatnánk. Ki kéne ezt küszöbölni valahogy, de hogyan? Ki lehetne elég bátor, erős ehhez az egészhez? Az én kávémba végül nem kerül a rumból, nem is bánom, Metatron önt a sajátjába és jólesőn kortyol bele, megmosolygom reakcióját, majd én is ajkamhoz emelem a csészét.
-Pontosan mennyi évre volt bezárva Amara?-kérdezek vissza ahogy a kerámia újra az asztal lapját érinti.
-Nem olyan biztos, hogy könnyű lesz az újra találkozás. Én ugyan megbocsátottam egykori szeráfunknak, ugyanúgy a feljebbvalómnak tekintem. De mi van, ha a többiek nem? Sosem fognak megbékélni a bukás gondolatával és azzal, hogy ezt épp az hozta a fejünkre, akinek minden parancsát követtük?!-húzom el a számat, bár pont ezért kutatnám fel én a többieket, mert ha beszélek velük, talán jobb belátásra bírhatom Őket.
-Igazad van. Bocsánat! Az elmélet már pozitív végkimetellel is kecsegtethet.-húzom be nyakam a megrovására, nem kellene így elsiklanom a kevés tudás felett, lehet, hogy csupán egy szalmaszál, de az is értékes.
-Nos, akkor majd nyitott szemmel járok. Hátha egyszer ismét szárnyat bonthatok.-mosolyodok el végül szerényen, lényegében azért lettünk teremtve, hogy segítsük Isten saját képmására formált teremtményeit. Az embereket!
-Ó! Azt megköszönném, ugyanis az út még hosszú előttem és ki tudja találok-e élelem forrást majd közben.-pillantok hálásan az angyalra, nagyon kedves volt már így is velem, nem is fogom tudni neki meghálálni.
-Hogy érted ezt? Én úgy tudtam szárnyunk elveszítésével minden angyali erőnk elvész. Szoktam a fejemet használni ez tény, de lényegesen nehezebb a dolog szó szerint a földön járva.-ismét egy apró dolgot közöl velem, ami akár remény szikrája is lehet, még ebbe is bele tudnék kapaszkodni ha arról lenne szó. A kulcsokat említve, a kapuk nyitása akadályba ütközne Amara miatt, ami szintén kérdéseket vet fel bennem, ám a válasz olyan semmilyennek hat.
-Amara nem hagyná, hogy kinyíljanak a kapuk? De hát miért? Főleg ha Ő az egyik istenség? Neki is szüksége lehet arra, hogy erős "katonái" legyenek... Nem igaz?-ötlik fel bennem a gondolat, mielőtt egy olyat kérdeznék, amit lehet hogy magam sem gondolok túlságosan komolyan.
-Szóval te nem bíznál meg egy démonban teljesen, igazam van? De hát... egy ark teremtette őket... Ebből az következik hogy... Bár bosszant a gondolat, de ők is Atyánk teremtményei... Így ha ezt veszem alapul, mégis elképzelhető lehet egy szövetség, nem igaz?-vetem fel ötletnek azért, majd én is beleharapok a kukoricába mielőtt elmosolyodnék.
-Szívesen segítek, csak majd mondd, hogy mit tegyek. New Yorkban nincs házikedvencem.-bólintok finoman. Sosem etettem még házi állatot, haszon állatot... Ezekből valahogy kimaradtam. De nem tartózkodom attól, hogy kipróbáljam most.
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 09, 2020 10:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Ezzel nem tudok vitatkozni, nem mondanám igazságos döntésnek, de sajnos túl szigorúak voltak a fenti szabályok. Azt hiszem talán Lucifer miatt, rá lehetne ezt fogni. Nem akartak még egy lázadást, amit valahol meg tudok érteni, de azért az indokokat tényleg meg kéne hallgatni. De legalább nem a Pokolba kerültetek. Az is valami.- egy gyors mosoly az arcára, majd el is tűnt. Jobb mint a semmi, hogy csak a szárnyaikat vesztették el, főleg mert van esélyük arra, hogy vissza is kapják, Lucifernek ez a lehetőség nem adatott meg, feketelistán van a Mennyben.
- Persze, tudom én, minden gyereknek nehéz elhinni, hogy a szülei nem tökéletesek, de idővel csak belátjuk, hogy ez bizony nem így van. Sajnos Atyánk se az, ha az lenne, akkor most nem ülnénk itt és beszélgetnénk, és a farm előző tulajdonosai még élnének, a feleség folyton nyaggatná a férjét, aki pedig csak a TV-t akarná nyugodtan nézni és közben meginni pár doboz sört.- minél előbb belátnák a többiek is, hogy ez igaz, annál előbb tudnák félretenni az kakaskodások okát, és összedolgozni, nem várnának arra, hogy Isten visszatérjen és rendet tegyen a marakodó gyerekei közt.
- Rendben-rendben, de lábjegyzetnek megjegyezném, hogy nem ez a legfurább, amit megisznak.- mondta vigyorogva, de mivel megkérték arra, hogy ne folytassa, hát nem teszi, pedig tudna olyat mondani, amitől lehet tényleg kiadna magából valamit szegény Asaliah, de hát akkor Metatronnak takarítania kéne, na meg ilyen benyomást tenni az első vendégére? Azt azért csak nem.
- Pontosan, valahogy így történt, de olyan régen volt már, hogy lehet nem mindenre emlékszem pontosan. Michael az engedelmes nagytestvér, aki azt teszi, amire az apja megkérte, vigyázzon az emberekre és minden másra, még Gabriel mondhatni a lázadóbb, féltékeny kistestvér, aki nem akarja ezt, aki fel akarja hívni magára a figyelmet, és ehhez azt választotta, hogy Isten teremtményeit pusztítja. Igazából ennek az egész háborúnak nincs más értelme, mint a figyelemfelkeltés. Pedig volna más is, amivel lefoglalhatnák magukat.- nagyot sóhajtott és lassan, lemondóan rázta meg a fejét, szerencsére sok haja nincs, így még a korpa se hullhat sehova.
- Mit tanítottak nektek odafent? Mielőtt Isten megteremtette mindezt.- tárta szét karjait, majd visszaengedte őket.- Mielőtt Isten mindent megteremtett volna, csak ketten voltak, Ő és Amara, Amara számára pedig ez ideális volt, nem akart osztozkodni másokkal, és hogy biztosan ketten maradjanak, elkezdte elpusztítani Isten teremtéseit. Egyiket a másik után. Ezért kellett elzárnia, ha nem teszi meg, akkor még ma is tartana ez e körforgás. A kistestvér felépít egy homokvárat, a nővére pedig felrúgja azt.- jobb hasonlattal nem tud szolgálni, és talán ez a legérthetőbb is.
- Volt is meg nem is. Meg kell értened, azelőtt, hogy a teremtésünk előtti időkről nem tudok annyi mindent, mint szeretnék, nem ismerem a kapcsolatukat annyira. De testvérek voltak, és mint a testvérek, veszekedtek is néha, csak ha két mindenható lényről van szó, ez… hát kissé el tud durvulni. De azt mondanám, hogy Amarat leginkább a féltékenység vezette, csak magának akarta Isten szeretetét, nem akart osztozni, és ez lenne az, amiről beszélniük kellene. Hiába oly hatalmas mindkettő, éreznek, vannak érzelmeik, amiket néha bizony ki kell adniuk magukból, beszélniük kell róluk.- közhelyes, de a szavakkal sokra lehet jutni, még Isten és Amara esetében is hasznosak lennének. Csak valahogy el is kéne érni, hogy leüljenek egy asztalhoz és kibeszéljék magukból a sérelmeket.
- Az övék is, de nem kizárólag csak az övék.- könnyű lenne azt a két bolondot hibáztatni mindenért, de rendesen benne volt a keze az embereknek is, démonoknak, mindenkinek, csak éppen azok ketten tették ki a javát.
- Még csak az kéne, hogy berúgj itt nekem.- elnevette magát, és ivott is a kávéjából, ami után megszívta a fogait és kissé megborzongott.- Jó erős és éget, mint a fene, pont úgy, ahogy szeretem.- nincs is jobb egy kis rumos kávénál, aki mást mond, az hazudik.
- Meg tudom érteni, hogy kissé mérges, annyi évre bezárni, hajaj.- szerencséjük van, hogy nincs még a teljes erejénél, mert akkor nagy bajban lennének, nagyon nagyban.
- Rossz az ilyen, de így legalább tudtok fejlődni, új dolgokat tapasztalni, komolyodni és okosodni, hogy amikor újra találkoztok, már csak nevessetek azon, hogy haragudtatok egymásra.- barátságosan és biztatóan mosolygot rá az angyalra. Nem kell tartania, úgy is keresztezik még az útjaik egymásét, és akkor ráérnek kipufogni magukat, hogy utána nevetve boruljanak egymás vállára.
- És ez az elmélettel már többet is tudsz, mint amikor leültél a konyhámban. Ne becsüld alá ezt a keveset, kiindulásnak megteszi.- szépen is vannak, egy fontos kérdésére kapott választ, erre úgy tesz ez a kis angyal, mintha semmi se történt volna. Ezek a mai fiatalok.
- Ez nézőpont kérdése, egy embernek már az is az lehet, ha felsegíted a földről, de hogy Istennek? Hát azt nem tudom, talán a legkisebb jócselekedet is az lehet a szemeiben, tényleg nem tudom. Sajnálom.- mondta kissé letört hangon, szívesen segítene, de amiben nem tud, abban nem tud.
- De azért majd csomagolok párat későbbre, hátha megkívánod.- túl vékony ez az angyal, és bár nem sok esély volt rá, de azért egyen, hátha felszed egy keveset.
- Pontosabban nincs meg a teljes erőd, de valamicske csak akad még. Több mint a semmi, és egyébként is, ott van még az eszed is, hiába vagy erőtlen, használd a környezettedet ha olyan helyzetbe kerülnél.- nem kell mindig az erejére támaszkodnia egy angyalnak, főleg, ha minden adott ahhoz, hogy anélkül boldoguljon.
- Semmi, nem túl sok, de Isten nincs itt, helyette Amara van, és ha a kulcsokat meg is találnák, a nyitással lennének gondok.- nem nagyon akarja beismerni, de csak találgatni tud, hogy mi köze is van a kapukhoz Amaranak.
Harap egyet a saját kukoricájába, nem igazán foglalkoztatja, hogy pár szem a szájának sarkába került. Finom zsenge és édes, pont ahogy szereti.
- Hogy érdemes? Hm… nem az ördögtől való gondolat. Megtörténhet, csak akkor mindkét félnek a háta mögé kell néznie. Mert hát csak egy démon és angyalról van szó, de ha közös az ügy és szükségük van egymásra a megoldáshoz, akkor igen, teljesen elképzelhető. Csak azért ne bízzanak meg teljesen a másikban. Az egyik macska a másik pedig kutya. Erről jut eszembe, ha ettünk akkor szükségem volna egy kis segítségre, meg kell etetni a nyulakat.- mondta és újabbat harapott a kukoricába.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 05, 2020 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Metatron & Asaliah


-A
kkor itt valakinek nagyon elgurult a gyógyszere anno.... Öt angyalt egyszerre szárnytalanítani... Barbárság! Az előzmények pedig... Meg sem hallgattak minket!-már nem vagyok mérges az eset miatt, ezt is váll vonva közlöm Metatronnal. Bár érdekes feltevés, hogy van amelyik hiba mégsem hiba.
-Nos, én sosem akartam tökéletes lenni, talán ez az én átkom. Ki tudja... De hogy Isten ne lenne az? Ugyan...-ingatom a fejem, hiszen ezt sehogy sem tudom felfogni ésszel. Vagy a korom hibája, vagy másé, de... Atyánk tökéletes és kész. Ahogy tovább folyik a szó a macska ürülékből nyert kávéról, enyhén zöldes szín jelenik meg a pofimon.
-Szerintem tegyünk pontot az ügy végére, van akinek bejön, és van aki hallani sem akar róla. Én személy szerint a második csoportba sorolom magam.-borzongok meg enyhén, majd mély levegőt veszek mielőtt a bennem lévő epe úgy egyhuzamban kijönne a számon. Aztán csöndesen hallgatom amint magáról beszél, hogyan is lett Isten jobb keze, a történet viszont cseppet sem energikus, puszta valóságot kapok, semmi köntörfalazás, mégsem lomboz le annyira a dolog.
-Tehát... Atyánk megteremtett magának Téged, hogy legyen kivel diskurálnia? Az arkok meg... testvérek, de ölik egymást... Mi értelme van nekik akkor?-ráncba szalad homlokom ismét, újabb eset amit nem tudok hová tenni. Dee tényleg... Érdekelne a Mennyei Atya véleménye, hogy ezt az utat szánta a fiainak? Mert én ezt nem hiszem. Aztán még egy dolgot nem tudok olyan könnyedén elengedni.
-Miért KELLETT elzárnia a testvérét? Mármint Amara-ra célzol most? Mit vétett, hogy így járt?-a kellett szót határozottan megnyomom, ha már Metatron így fogalmazott. A további mondatok pedig még ennek adnak hangot, így örülnék ha mesélne kicsit Isten és a Sötétség kapcsolatáról. Nem is teketóriázok sokat, ismét átveszem a szót az Iphraemtől.
-Mondd csak, Isten és a testvére között nem volt megértés? Mi az a sok minden amiről beszélniük kellene? Mármint, van sejtésed róla?-tudakolom óvatosan, vajon mi az amit megoszthat egy bukottal és mi az amit angyalnak sem mondana el? Bár eddig minden kérdésemre bővelkedett válaszban, nem gondolnám, hogy gyorsan visszavonulót fújna.
-Michael és Gabriel hibája...-köhintem el a véleményem széttárt karokkal, lényegében az, hogy az arkok egymás haját kezdték tépni, sok mindent megmagyaráz... Eltűnt felettük a kontroll. Amint a kávé lefő és az angyalnak felelek hogy hány cukorral is iszom, csak hamar elém kerül a csésze, de aztán a férfi közli, hogy valamit majdnem elfelejtett, így az egyik szekrényhez masírozik és leemel egy üveget, benne rummal.
-Ó köszönöm, de nem kérek. Sajnos túlságosan hatna rám.-utasítom el finoman, még picit meg is rázom a fejem. Inkább belekortyolok a cukorral ízesített feketébe és tovább beszélgetünk.
-Ki tombolja magát? Hát, így is mondhatjuk.-reagálok halványan a szavaira. Mondjuk nem volt még szerencsém látni egy Amara féle pusztítást, de lehet hogy nem is akarok.
-Nem elszakadtunk egymástól, hanem inkább elváltak útjaink. Haragudtunk a Szeráfunkra, aztán... talán már egymásra is, külön folytattuk az életet.-pontosítom az információt kissé összehúzva magam. Így utólag bele gondolva, jó nagy hülyék voltunk. Nem kellett volna Adexaelt elengedni egyedül... De hát, eső után köpönyeg. Szokták mondogatni. A szárnyak kérdése pozitív választ hordoz, egy apró bökkenővel... Isten ítéli meg hogy vissza kaphatja-e az angyal, vagy sem... Igen ám, de Atyánk ugyebár sehol se található. El is húzom a szám egy pillanatra.
-Hát, legalább elméletben tudjuk, hogy lehetséges.-sóhajtok lemondóan, de azért még egy apróság érdekel.
-Mi számít hatalmas jónak? Gondolom embert megmenteni mindennapos dolog.-hátha Metatron szolgálhat valami jó ötlettel. Vagy többel, aztán válogatok. Míg az angyal a mosogatóhoz lép, addig ismét ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok a kávéból, majd figyelmem újra a férfié lesz.
-Csak egyet, nagyon szépen köszönöm.-nem vagyok én telhetetlen, meg hát nem is igazán azért jöttem, hogy egyek, de az angyal által főzött kukorica túl jó illatot ereget magából, hogy ne adjam megkóstolásra a fejem.
-Mármint az angyalok nyerik onnan. Példának okáért, nekem az erőm sincs meg. Szóval én nem nyerek ha nyílnak a kapuk... Ha csak Atyánk nem hajlandó visszatérni.-motyogom csendesen miközben elém kerül a tányér.
-Amaranak mi köze a kulcsokhoz?-szegezem neki a kérdést, mielőtt még a kukoricához nyúlnék, hátha lesz olyan támpont amiről akár én is elindulhatnék.
-Jó étvágyat neked is és igazán köszönöm a meghívást.-veszem kezembe a sót, majd miután beszórom a szemeket, úgy én is beleharapok a sárga zöldségbe. Még pár falatot harapok, majd miután lenyeltem a falatot még egy kérdés kibukik belőlem.
-Szerinted érdemes esetleg összeállnia egy angyalnak egy démonnal? Mármint, pontosan úgy, hogy öhm... szövetségre lépjenek és együtt oldjanak meg egy feladatot?-döntöm oldalra a buksimat, érdekelne, hogy mi erről Isten Tollnokának a véleménye.
reveal your secrets

Metatron


Metatron farmja - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
17
☩ Rang :
Iphraeme (Istené)
☩ Play by :
James Spader
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 4:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


- Enged meg, hogy javítsak azon, amit mondtam. Nem minden bűnért lehet hibáztatni. Persze, akad egy pár, amiért lehet és kell is buktatni, de szerintem van, amiért nem kéne. Kéne vagy nem kéne, nekem nem úgy tűnik, hogy az embereknek annyira kellene az útmutatás. Nélkülünk is elég jól elboldogultak az utóbbi időben… na jó, ha nem számoljuk az elmúlt pár évet.- felnevetett.- Pont azért, mert van bennünk hiba. Ha Isten azt akarta volna, hogy tökéletesek legyetek, legyünk, akkor miért lenne szabadakaratunk, miért tudnánk hibázni? Sőt! Szerinted Isten tökéletes? Ugyan, még Ő se volt az, soha senki és semmi se lesz tökéletes. Csak sajnos az eltelt jónéhány ezer év alatt beleégett a fejünkbe…- megkocogtatta a saját halántékát.- A fejetekbe, hogy azok legyetek, kövessetek minden szabályt, kövessétek minden szavát. Pont ezért vagytok jók, mert döntést hoztatok, mertetek kockáztatni. Talán még fejlődni is.- ki tudja? De tartja magát a véleményéhez, ebből nem enged, és lehet téved, nem kizárt, de nem érdekli. Ilyennek látja őket, ilyennek gondolja őket, saját magát is. Egyszer talán a kistestvérei, sőt, a nagyok is be fogják ezt látni, és mernek lazítani a gyeplőn, amivel saját magukat fojtogatják.
- Nem tudod, hogy mit hagysz ki, ha elvonatkoztatsz attól, hogy macskaürülékből szedik ki, huh, az az íz, valami hihetetlenül csodálatos. Már csak azért is, mert az emberek maguktól jöttek rá erre, még Isten se így akarta, ez így történt meg. Az élet apró kis és meglepő örömei.- tetszik neki, hogy annak ellenére, hogy egy angyallal volt szemben, mégis meg tudja ilyenekkel „botránkoztatni”.
- Hogyan is?- vakargatni kezdte a tarkóját majd kopasz fejének búbját. - Bárcsak elmesélhetnék valami csodálatos történetet, hogy kiérdemeltem, de az igazsághoz az, hogy erre teremtettek, hogy ott legyek Isten mellett. Az arkok ott voltak egymásnak, testvérek voltak, de Isten… Istennek el kellett zárnia a testvérét, hiába az apánk… na jó, én személy szerint nem annak tekintem, kicsit furának érezném, nah, de eltereltem a saját figyelmemet. Istennek is kellett valaki, akivel beszélhet, akivel megoszthatja a gondolatait, aki kendőzetlenül elmondja a véleményét, aki nem helyesel minden egyes szavára. Mondjuk úgy, egy barátra, legalábbis szeretem ezt gondolni, hogy az voltam a számára, nem csak egy… titkár.- nosztalgikusan elmosolyodott, az emlékek hada is megrohanta azt a vén elméjét. Amiből a kis angyalka rántotta vissza, nem tagadja, kissé meglepte ezt a hevesség.
- Ez annyira meglepő?- kérdezte nagy pislogások társaságában.- A testvére volt, akivel…. hát elég sok mindenről el kell beszélgetnie. Fura lenne, ha nem keresné, szerintem legalábbis az volna. De Amara még gyenge, hogy miből gondolom? Mert még itt vagyunk mind és várjuk, hogy a kukorica ehetőre hűljön.- bár lehet enni úgy is, hogy forró, csak akkor ahhoz acél szájpadlás kell és nyelv.
- Ez biztos… na jó, nem hazudok, nem mindenről tudok, ami a világban megy. Elég régóta itt vagyok már. De abban igazat adok neked, hogy jó lenne ha kéznél lenne, rendbe szedné a dolgokat, legalábbis remélem. És akkor ez az egész.- felemelte a kezét és mutató ujjával körözött a levegőben. - De az, ami a világban megy, az nem Isten hibája, sose az Ő hibája volt, ez egyszerűen azok természete, akik benne élnek.- tényleg jó lenne, ha Isten visszatérne, és itt lenne, akkor legalább nem Metatronnak kellene felállnia mindenért.
Beletette a cukrot a kávéba és a sajátjába is, majd letette az angyalka elé.
- Majdnem elfelejtettem valamit.- felnyúlt a szekrényhez és egy üveg rumot vett ki belőle, letekerte a nyakát és öntött belőle a saját kávéjába, majd Asaliah felé nyújtotta.- Te kérsz bele?- ha kér ha nem, a rumosüveg utána az asztalra kerül.
- Értem, tehát kitombolja magát, próbálgatja az erejét, ahogy gondoltam. Jó időben fedtem fel magamat, legalábbis remélem.- elgondolkodva dörzsölte az állát.- Nocsak! Talán elszakadtatok egymástól, amikor beütött a gebasz?- kérdezte kíváncsi arckifejezéssel és szemekkel.
- Igen és igen. Tudok arról, hogy egy bukott visszakaphatja- e a szárnyait. Azt is, hogy hogyan.- belekortyolt a rumos kávéjába és elégedetten csettintett a nyelvével miközben a poharat nézte, majd hamar fény gyúlt az elméjében.- Azt hiszem azt is szeretnéd tudni, hogy hogyan, igaz? Mi sem egyszerűbb… vagy honnan nézzük. Idézem… nagyjából; Egy bukott visszakaphatja a szárnyait, ha valami hatalmas jót cselekszik. De eme kegyben csak is Isten részesítheti. Remélem jól mondtam.- ivott még pár kortyot, majd felállt és a mosogatóhoz ment, kezét pedig a vízbe dugta.
- Nah, egész jó, hányat szeretnél?- kérdezte továbbra is barátságos hangon.- Ez se annyira meglepő, az erőnk egy jelentős részét a Mennyekből nyerjük, ahogy a démonok pedig a Pokolból, de ha zárva vannak, akkor nem férhetünk hozzá ehhez az erőhöz. De azt hiszem, hogy Amaranak köszönhetően nem biztos, hogy annyira egyszerű lesz megtalálni a kulcsokat a zárakhoz, de a kinyitás pedig… hajaj, még nehezebb.- közben kiszedi a kért adagot egy tálra és leteszi az angyal elé és saját magának is szedett, a sót pedig az asztalra teszi.- Fogyasztd egészséggel és jóétvággyal.- saját maga részéről már harap is egyet.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2