Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Lev lakása •
reveal your secrets

Lev Swain


Lev lakása - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 07, 2020 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2




I can't
close my eyes
I go to sleep with my demons
the past is always awake


Ismétlődő képekben álmodom, ugyanaz a szempár más-más arcokból néz vissza rám, néha pont a tükörbe pillantva köszön vissza. De ezt akartam, nem? A nyomomban van, érzem mindig, talán túlzottan is. A napok telnek, de még nem érkezett. Volt amikor minden neszre összerezzentem, Walter szerint is feszültebb vagyok egy ideje. A szokásos nevelési módszerei nem használnak – már hogy a fenébe tudnának, egy ideje felnőtt vagyok, szóval felhagyhatna a szokásaival. Csakhogy ha nem én, akkor valaki más… valaki akit még mindig féltek. Akiért folyton tartom a hátam, akiért ebbe a lakásba költöztem, hogy Waltert távol tudjam mellőle. Már nem is tudom miért. Miért vállaltam magamra a kitöréseit? Szükségem volt rá. És még mindig szükségem is van, amíg meg nem érkezik Beelzebub. És utána… utána senki sem tudja mi fog történni. A szürkés foltok a szemeim alatt arról árulkodnak, hogy már átgondoltam egy pár lehetséges kimenetelt, ha nem az összeset. Azért olyan sok eshetőség nincs. Vagy túlélem, vagy nem. De eddig is folyton túléltem, bármit is dobtak elém. Bár Beelzebub talán még Walter után is eléggé nagy lépés… kíváncsi leszek az arcára, amikor rájön, kivel és hogyan készülök szövetségre lépni. Valahol látni akarom… a félelmét? Mert az elismerését biztosan nem akarhatom, pedig igazán szűkkezűen osztogatta ez a huszonnégy év alatt.
Már több éve, hogy rávettem Waltert, hogy jobb lesz szétköltözni anyától. Újabb döntés, ami mindenkinek jobb volt… csak nekem nem. Az egyetlen előny, hogy nem látom ahogyan őt is darabokra töri. De tudom, hogy még így is ellátogat hozzá amikor nem figyelek. A lehető legrosszabb az ízlése a férfiak terén, előbb az apám, majd Walter… bár az alapján, ahogyan és a démonok után futok, talán családi vonás, hogy rossz döntéseket hozunk. Vagy csak kockázatosokat… Nem utálhatok mindenkit, de tény, hogy néha könnyebb lenne nélkülük. Akárcsak az is, hogy belefáradtam abba, hogy próbálom kijavítani mindenki más elcseszett döntéseit. Mostanra elég, ha a sajátjaimmal küzdök meg...
A szállítmány csak szürkületkor indul, de Walter már hajnalban kiment a falakhoz. Józanabb pillanataiban sok időt tölt az autó mellett. Mondjuk nem csoda, az a jármű jelenti a fél életét amióta ismerem. Nagyobb rejtély, hogy hogyan szerezte meg… Születésem óta ismerem, mégis túl sok kérdés van az alakja körül. Sosem volt annyira bensőséges a viszonyunk, hogy a múltjáról beszéljünk, ami még évekkel előttem és anya előtt történt vele. Idegesítően nehéz bármit is megtudni róla, még az apám nevét is egyszerűbb volt kiderítenem, mint azt, hogy mi az ő igazi neve. Mert nem Walter. Walter az a férfi ahogyan mindenki ismeri már egy ideje, aki rejtélyesen belefolyt a New Yorki illegális üzletbe, aki valamiért sosem akart csatlakozni a helyi vadászokhoz, aki elsőre annyira közvetlen és megnyerő, hogy észre se veszed azt a mélyen rejlő brutalitást amire képes. Walter nem egy ember. Beelzebub előtt ő kísértett esténként… a találkozásunk óta ketten vannak, bár a démon lassan kiszorítja a férfit. Az előbbi a jövő, az utóbbi lassan csak a múlt lesz. De előbb a jelennel kell foglalkozni.
A jelen pedig az, hogy Dannek már fél órája itt kellene lennie. Mondjuk nem újdonság, a pontosság nem tartozik az erényei közé. Nagyrészt az ereje miatt van itt, szerencséjére még fiatal is, alig pár évvel idősebb nálam, szóval nem tartozik a feláldozhatóbbak közé, inkább lehetőség. Akárcsak én is az voltam, ezért is fogadott be Walter a maga végtelen kegyelmével. Ami az irónia ellenére még igaz is valahol. Szükségem van rá. Szükségem… volt rá? Ha Beelzebub ideérne végre, tovább léphetnék. Walter már nem tud tovább tanítani. Talán már nem is feltétlenül tanításra van szükségem, sem pedig azokra a nevelő ütésekre, amiért még valahol hálás is vagyok neki. Eddig az ő katonás fegyelmére volt szükségem… ezért is nem gyűlölöm még teljes szívemből, még minden torz hibája ellenére sem. Nélküle még itt sem tartanék, mindketten tudjuk sajnos. Csak azt nem, hogy lassan túlnőnék rajta. Többet akarok, mint az árnyékában meghúzódni. Az ütései már nem elég erősek, már nem tud újat mutatni, a több éves tapasztalat ellenére sem ami mögötte van. Nem tud vagy nem is akar. Talán érzi, hogy készülök valamire. Azt biztosan tudja, hogy valami megváltozott az utóbbi hónapokban, sőt talán már években is. Egyre gyakrabban tűntem el, a saját ügyeimet is intézni akartam, valamiért folyton úgy szerveztem, hogy ha a falakon kívülre szállítunk, nekem is menni kelljen. A szabad akaratom növekedni látszott, mintha önállósodni próbálnék, ami nem feltétlenül tett a kedvére. Ugyanakkor minden kérésének eleget tettem, ez pedig időnként elég volt, hogy elcsendesítse a kétségét. De az utóbbi hetekben közelebbről figyelt. Érzi, hogy valami változóban van. Ha nem lenne fontos a mostani szállítmány, itt maradt volna. Szerencsére személyesen kell intéznie, bár nem lesz elég ideig távol. Biztosan mindent meg fog tenni, hogy gyorsabban visszajöhessen, úgy, hogy vesztesége sem legyen. Egyre kevésbé bízik bennem. Talán pont ezért küldte át Dant is, hogy figyeljen rám. Nem tudhatja, hogy amitől tartanom kell, az könnyedén túlnőhet rajtunk. Mindig is tudta, hogy őrült vagyok, ez az amiben a legjobban hasonlítunk egymásra. Talán ezért is tartott meg. Mert hasonlítunk. De ahol különbözünk, ott mégis nagyon eltérőek vagyunk.
A lakás első ránézésre átlagos, azt pedig kevesen tehetik meg, hogy közelebbről is megfigyeljék, felfedve a titkait amik az utóbbi hetekben jelentősen meggyűltek. Eddig is védve volt a természetfeletti lények ellen, de mióta tudom, hogy milyen vendég várható, ráerősítettem egy kicsit a rúnákra és pecsétekre. Egy démonnak elég egy rossz mozdulat, és csapdában találja magát. A gyengítő rúnák is gondosan elrejtve. Elsőre nem gyanús, de az érkezése után érezni fogja. Talán neheztelni is fog érte, de hibáztatni aligha hibáztathat. Nem akarom, hogy velem is ugyanaz történjen, mint Iovval. Ezzel a testtel még terveim vannak. Ez jobban is védett, a vadászmunkák és falakon kívüli tevékenységek, meg a tény miatt, hogy a megszálláshoz magára kell hagynom, mindig is tele volt védelmekkel. Bár Beelzebub tiszteletére ez is kapott pár új mintát. Paranoia? Nem, az pár napja volt, amikor az egyik munkás hozzáért a vállamhoz, én meg majdnem átszúrtam az oldalát cserébe. Nem vagyok a legerősebb a csapatban - bár a leggyengébb sem -, de gyors vagyok. Az én dolgom sosem az volt, hogy csak az izom legyek… de legalább az ütéseket jól állom.
Az ajtó szokás szerint zárva, Dan majd kopog ha be akar jönni, én addig is egy másik szobában hajolok egy asztal fölé, körbevéve régi és új, rozsdás és fényes fémdarabokkal, sóval, szenteltvízzel és egyéb gyanús vagy kevésbé gyanús eszközökkel. A fegyvereink egy részét magunk készítettük, bár nem itt, amikor tehettem szerettem egyedül kísérletezni. Ráadásul az egész sarlatános üzlethez is jól jött, hogy valamennyire tudok bánni a fémekkel és késekkel. Oma büszke lenne rám… ha életben maradt volna. De ha életben maradt volna, egy gyenge pillanatban valóban örökre hozzá menekültem volna, magam mögött hagyva az összes vadászos, erőszakos tettet és egy valamivel békésebb életformát választva. Vagy a cirkuszban is elbújhattam volna, a többi torzszülött közt… oda is a segítségével jutottam el. Mintha mindig is sejtette volna, hogy milyen életet élek. Nem tudta, de sejtette. Ez elég volt, hogy ki akarjon húzni ebből. De nem menthetsz meg valakit, aki nem akarja, hogy megmentsék… Menedéket nyújtott amikor túl sok volt minden más, de a béke amit a kunyhója hozott csak ideiglenes volt. Illúziókra épült, akárcsak a vállalkozása is. Amit pont rám hagyott. Hiszen senki más nem volt neki a kuncsaftjain és rajtam kívül. A három éve kitört káoszt viszont nem élte túl. Pedig már majdnem sikerült meggyőznie… de talán sosem léptem volna meg. Hiszen… ezért dolgoztam egész életemben. Hiszen ezt akarom. Nincs más lehetőségem. Nekem nem adtak esélyeket. Csak egy utat. Csak arról dönthetek, hogy milyen gyorsan megyek végig rajta. A kerülőt, amit választottam talán nem sok hozzám hasonló meri. Talán pont ezért ragaszkodom hozzá ennyire. Ez az az út amiről kevesebbet tudok. Aminek a végén valóban olyan fényt látok, amibe szívesen belépnék.
Elvesz az idő fogalma, miközben gondosan vésem a vonalakat a kőbe, bár a kezem néha beleremeg, ezért közel sem olyan a végeredmény, mint amilyennek terveztem. De szerencsére nem számít, ez nem igazi rúna, az erejét csak az emberek hite fogja adni. Ami bár néha erős tud lenni, túl kiszámíthatatlan ahhoz, hogy önmagában elég fegyver legyen. Befejezni viszont már nem marad időm, az utolsó görbék meghúzása előtt összerezzenek a kopogásra… újabb téves karcolást ejtve a késsel. Ezt már nehezebb lesz kijavítani úgy, hogy hihető is legyen, hiszen már majdnem kész volt. Okkal dühös így a lendület, amivel felállok, hogy ajtót nyissak, anélkül, hogy a követ vagy a kést letenném. – Már egy órája itt kellene lenned. – Ennyi fogadja köszönés gyanánt, miközben már távolodok is, hogy a kanapé hátára ülve megfigyeljem a hibát amit neki köszönhetek. A panaszom némán árulja el a metsző pillantás, amivel jutalmazom mielőtt a figyelmem újra a kő töltené ki. Kívülről halványszürke, fehéres vonalakkal. Ahol viszont véstem bele, ott a kék különféle árnyalataiban játszik. Oldalt látszik egy részlet metszetéből, kivillantva a belseje pompájából egy kicsit. Sokkal látványosabb lenne csiszolás után, de ezt szándékosan hagytam így. Ráadásul hibás is volt, de a tudatlan vásárlónak, akinek szánom majd, fel sem fog tűnni. Főleg így, hogy a belsejéből csak egy részlet látszik. Vártam a szokásos gúnyolódó megjegyzéseit amiért valami hasznosabb, mondjuk kések helyett ilyen hülyeségeket faragok. Gyerekkorom óta szívjuk egymás vérét, egy a szokásos konfliktusaink közül talán pont segítene elterelni a figyelmem a várakozásról. Talán pont ezért is folytatom a minták karcolgatását. Tudom, hogy nem értékeli az ilyen dolgokat, talán még nem fáradt bele, hogy megjegyzéseket tegyen rá. Akármi, csak ne álljunk ilyen csendben. – Szóval, Walter már megint bébicsősznek küldött ide? Nem vagyunk egy kicsit már túl idősek hozzá? – Idősebb nálam annyival, hogy a múltban tényleg rá tudtak bízni amikor nem mertek egyedül hagyni. Én tehetek róla, néha túl feltűnően szöktem el… vagy éppen olyan helyeken mászkáltam, ahol könnyebben rájöhettek, hogy nephilim vagyok. Walternek hála azóta már tudom, milyen érzés az angyalűzés, de akkoriban még nem aggódtam ilyenek miatt. Akárcsak a romos épületek közt meghúzódó pokolkutyák vagy impek miatt sem. Mondjuk a pokolban égés miatt már igen. – Persze, tudom, hoztál is valamit, meg feladatunk is van. – A hangomban levő gúnymennyiség arról árulkodott, hogy még ez sem győzött meg arról, hogy az öreg nem egyszerűen csak felügyelni akart. Remélhetőleg Dannek is nem tűnt fel, hogy valamire készülök. Az szánalmasan amatőr lenne tőlem. Mondjuk a karikás szemek nem egy kiegyensúlyozott időszakról árulkodnak, de az furább lenne, ha teljes zennel fogadnám. – De remélem nem csak nekem gyanús ez az egész. Tudod, hogy mire készül? – Persze, sejtem, hogy miattam is titkolózósabb lett Walter egy ideje, de érdekelt végre egy másik vélemény is. Lehet, hogy csak paranoia, és nem is gyanakszik semmire…
reveal your secrets

Lev Swain


Lev lakása - Page 2 44y3AQF
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
103
☩ Play by :
Anton Lisin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 07, 2020 12:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





***
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2