Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Golden Gate Park •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golden Gate Park - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 27, 2018 6:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Szemeimet forgatva tekintek rá újra. Ezek a szavak. Szeretnék felnevetni, szeretnék a képébe röhögni és magam sem értem, hogy miért nem teszem ezt meg. Oh, vagy úgy, ennek még nincs itt az ideje.
- Oh, jaj - hangzanak hangosan a szavaim. - Cselekedtél… Egy torony tetején gubbasztva, figyelve a népeket - elmorzsolok jobb szemem sarkába egy könnycseppet.
Persze, kinek mi a cselekvés, nem igaz? Habár ebben az értelemben, amit ő mondd, még maga a malmozás is cselekvésnek bizonyul. De vele ellentétben én nem tiltakozom az ellen, amit mondd. Mert igaza van. Fent semmit nem csináltam - kivéve, hogy segítettem őt is úgymond bújtatni. Semmi okom nem volt rá, bármikor kiadhattam volna Gabriel angyalainak.
Miért is nem tettem meg?
Ezzel mégsem foglalkozok. Épp egy epés megjegyzésen töröm a fejemet, amikor is repül felém egy… elég nehéz tárgy. Drága Ramiél, ne hidd, hogy ez hatni fog rám, mert nem.
- Többé már nem hagyom magam - volt az az idő, amikor megtettem. Amikor minden szembejövő “testvéremmel” szemben nem harcoltam. Tűrtem a csapásaikat, tűrtem késük hasítását a bőrömbe. Tűrtem az árulásaikat. Sok mindent eltűrtem, mióta lent vagyok, de leginkább a gyűlöletet tűrtem a legtovább.
Ennek már vége. Még ha gyámoltalannak is tűnök, már nem vagyok az. Még ha harcolni sem tudok, az egyikőjüknek igaza volt: pontosan tudom, hogy miként kell. Nem gyakoroltam, vélhetőleg mozdulataim esetlenek is lennének, de már nem hagyom magam.
Ezért is lehet, hogy ezúttal én támadok először.
Viszont a penge nincs ott. Szemöldökömet összevonva tekintek fel rá a sötétbe. Csuklómat ragadja meg, kifordítja. Hallom a csont repedését, elmémbe fájdalom hasít, kénytelen vagyok követni. Mögém kerül, félig kénytelen átkarolni is.
Lábamat emelném, hogy lába közé rúgjak, ám mire odakerülök…
Taszít rajtam, levegőbe emelt lábamat későn helyezem a talajra, bukdácsolok párat.
Jelenleg mit meg nem adnék egy angyalpengéért. S mire ez eljut az elmémig, a hangját is meghallom a fejembe.
- Semmit sem kellett nekik - olyannyira hozzászoktam az emberi kommunikációhoz, hogy már nem is válaszolok neki az elméjében. A csuklómat markolászva érzem, ahogy a csont lassan, de biztosan kezd el forrni. - Igazságot. A világ felett. Olyasmi ez, amit legutóbb sem értettél meg, miért épp most akarnád felfogni? - nevetek fejemet lehajtva. - Sose kellett rang, sem bosszú. Egy valamit akarok, egy oly világot, ahol a Sötétség és a Fény egymás mellett uralkodik. Ne áltasd magad, hogy Lucifer lenne az ellenpólusa ennek a világnak a démonjaival együtt - arcomra fintor ül ki. - Ők is csak az Ő teremtményei. A valódi pusztítás a valódi pokol nem ő. Ezt a világot önkényesen uralta, s amint jött egy apróság, mely beleköpött volna a levesébe, mit csinált? És te Drága Ramiél, te, asszisztáltál hozzá. Elzártad azt, akivel létrehozhatta volna a tökéletességet - fejemet rázom meg, keresve tekintetemmel, hogy merre is lehet.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 23, 2018 12:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia
Nagyon elmérgesedett a helyzet, egy pillanatra elsötétül a kép körülöttem, azt hiszem az erő az, mely kezd gyengülni. Sejtettem hogy ez lesz, de remélhetőleg egy darabig még bírni fogja. Közben Ophilia is szebbnél szebb körmondatokkal bombázza a csúnyábbik felemet. Mielőtt epésen egymásnak esnek úgy tűnik, még megy a szájkarate. Nem tudom hogy bármelyikük is komolyan veszi-e, amit kimond, de ez nem is lényeges, hiszen egyikük sem teljesen önmaga.
- Igen! Amíg te malmoztál, addig én cselekedtem!
Csattan fel a sértődött hangnem, persze erre érkezik a kézenfekvő válasz. Egyiknek sincs igaza és mondhatnám hogy jól szórakozom, de ez nem így van. Félek hogy tragédiába torkollik a találkozó.
- Drága Ophilia! Halvány fogalmad sincs róla, de ha ennyire el szeretnél menni, azon mindjárt segítek!
Nana! Most repül a kandeláber, szerencsére Ophilia sem tétlen. Bár ettől nekem elakad a lélegzetem. A másik ént egy cseppet sem érdekli, nagyon notóriusnak tűnik. Pedig ő részben én, csak egy icipicit kellene elgondolkoznia, de nem teszi. Amikor Ophilia előttünk terem, meglepődik, de a keze szinte azonnal mozdul. Rossz helyre nyúlt, nem ott szoktam hordani a pengém -ezt egyik oldalamon sem fogja megtalálni-, hogy mit markolászik éppen, na az jó kérdés. Valószínűleg semmit, inkább próbál szabadulni, mert a másik keze azonnal ráfog a kézfejére és most elkezdi erőből kifelé tekerni. Ez nem kellemes, ha csak nem akarja hogy eltörjön, akkor forogni fog vele és így előbb utóbb a hátába kerül a másik. Jaj, csak ne kerüljön elő a penge!
- Csodálom a merészséged!
Megtöri a csendet a gúnyos, mély hang, mielőtt még Ophilia kiszabadíthatná magát, erősen taszít egyet rajta előrefelé, közben elengedve.
- De ez a nyuszi és a fűnyíró esete!
Aztán meghajlítja a teret és egykettőre egy közeli ház tetejéről szemléljük a szőke angyal tombolását. Hálát rebegek, mégsem olyan felelőtlen a sötét én, nem vette elő a pengét. Vagy pont hogy olyan beképzelt hogy azt hiszi, neki erre nincs szüksége Ophilia ellen, de akárhogy is, ez most jó nekem! És mindenkinek itt. ~ Mondd, mit ajánlott a Sötétség! Rangot, hatalmat? Bosszút? ~ Elidőzünk idefent, és ahelyett hogy ismét neki menne Ophiliának, csupán csak idefentről szemléljük.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golden Gate Park - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 20, 2018 8:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Sűrűket pislogva tekintek el mellette, az ég magassagába szavai hallatán. Szívem szerint szemeimet is megforgatnám, csakhogy tudtára adjam, mennyire unom nem csak a szavait, hanem, hogy önmagamat is ismételgessem. Halk sóhajjal fújtatok, ajkiamat enyhén nyitva tartom, gondolataimat szedem össze, miként is feleljek szavára.
- Amint a legkisebb kétely? - tekintek mégis vissza rá, sokat mondóan. - Ha jól rémlik, eme rothadó világban én voltam rajtad kívül az egyetlen, aki Isten akaratát bizonygatta. Oh, bocsi, még te sem, hiszen beálltál egy pöffeszkedő Michael mellé, az embereket védve. Beleavatkoztál olcsó életükbe, vagy rosszul rémlene a dolog? - ha vádaskodunk, akkor vádaskodjunk komolyan.
Nem hiheti, hogy tarthatok még tőle. Oh, hiszen nem. Ez nem az Ramiél, kit ismertem, kivel nemrég találkoztam. De hozzá hasonlót sem láttam még tőle. Nem leszek annyira nagyképű, hogy azt higgyem a személyem miatt teszi.
Figyelem, ahogy távolodik tőlem. A parancs egyértelmű. Öljem meg. Nincs a birtokomba angyalpenge, vele ellentétben. Mennyi időmbe telne ellopnom tőle? Tán fel sem tűnne neki.
- Veled ellentétben Ramiél, én pontosan tudom, hogy mi vár rám. Nem hiszem magam többnél, mint ami. Jól mondtad, egy porszem. Se nem több, se nem kevesebb - állok nyugodtan, tervemet elmémbe végiggondolva újra és újra. Igen, ezt kell tennem. Tudom, hogy miként fogom megölni. Habár könnyebb lett volna, ha még a régi énjével állnék… Hátat. - Veled ellentétben engem egy rohadt percig sem érdekel, ha ennek az egésznek a végén megdöglök, nem. Mert velem együtt fog minden más is pusztulni -
Befejezni mondatom nincs időm, azon túl, hogy félbeszakít, gyorsan cselekvésre adja a fejét. Szemem sarkából figyelem, ahogy felém hajít egy parki lámpát. Elhajolhatnék tőle, elléphetnék, védekezhetnék. Ostoba, hát mire van az erőnk?
Kezemet oldalra kinyújtva a fekete fémoszlop irányába hajlítom meg a teret. Nem érdekel, hogy hova megy, de innen eltűnik. A világ egy másik pontján, majd a magasságból száguld alá, tán agyonnyomva egy embert.
De én sem tétlenkedem. Egy szempillantás alatt tűnök el, hogy aztán szorosan előtte jelenjek meg. Ha tudom tőrének - már ha van nála - markolátra fonódik ujjam.
- Az a legszebb a rangtalanságba, hogy mindenki lebecsül - mosolygom, galád vigyorral az arcomon és ha tehetem, akkor erőteljesen vagy ágyékon, vagy gyomorszájon rúgom.
A parancsom egyszerű. Öljem meg.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 19, 2018 1:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia
A másik komor és fanyar képpel hallgatja Ophilia szavait, ami egy idő után mintha mély sajnálatba csapna át. Mi a fene? És amikor már kezdeném azt hinni, hogy legalább egy kis empátia szorult belé, bebizonyítja, hogy nem így van.
- Ugyan, csak te magad vagy hamis! Amint a legkisebb kétely is felmerült, egyből Amara oldalára álltál! Gratulálok, Ophilia! Szép volt!
Lesajnáló grimaszba torzuló arc, felfelé ívelő tekintet, mintha csak odafentről tekintene a szőkeségre. Aztán egyet gondol, és megfordul.
- Blablabla.
Nem igazán kellene ezt, mármint hátat fordítani annak, aki meg akar ölni! Jézus ereje! És elindul, meg sem gondolva tettét. Pillanatok alatt kezd el kerülgetni a rosszullét. A másik énem körül megfagy a levegő, annyira negatív és oly távol áll tőlem. De aztán két lépés múlva megáll.
- Amara egy szánalmas bolond, ha az ügyét rád bízta! Te pedig nem vagy több a gödörből felfelé szálló pornál, amely azt hiszi magáról egyszer kikerül onnan, holott ugyanúgy a mocsokban végzi!
Gonosz hangsúly lapul a bántó szavak mögött, nálam filmszakadás van ettől, ő pedig ismét visszafordul Ophiliával szembe.
- Ó, szegény, szegény Ophilia! Agyára ment a napsütés! Adhatok egy adag borogatást, hogy elmúljon!
Mire észnél vagyok, azt látom csak hogy kitekeri az egyik közeli kandelábert a telekinézissel és Ophilia irányába hajítja. Ha ez így fog folytatódni, valamit tennem kell! Ez teljesen megőrült! Nem bánthatja Ophiliát! A cél az, hogy elérjük Amara-t és megtudjuk a tervét, nem pedig megölni Ophiliát, akinek pont hogy segíteni akarok!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golden Gate Park - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 12, 2018 7:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Nekem valóban. Itt kezdődött. Zephyr a szívemet tépte ki, talán még mindig magánál tartja. Csoda, hogy egykor el tudtuk őt zárni, azzal az erővel, amit kapott a Sötétségtől. Meglehet, azóta már rég kiszabadult. Bármi megtörténhetett.
Szavai azonban… Előbb rám tekint, majd vissza a falevelekre. Ez még nem ok arra, hogy gyanút fogjak bármi felett. Mindig is megvolt a maga stílusa, mégsem tudom, hogy hányadán állnak gondolatai a toronyban történtek óta.
Azonban a szavai… Okot adnak arra, hogy szemeimet enyhén összeszűkítsem és szemöldökömet ráncoljam.
- Szavaim ugyanúgy őszinték és komolyan, mint legutóbbi találkozásunkkor voltak - nem esek kétségbe szavai hallatán. Próba lenne? Vagy mi történt veled Ramiél. Feladatom, hogy elpusztítsalak, de szavaid…
Kétségbe taszíthatják készülő tervemet.
- Hittem egy igaznak tűnő Isten szavát, mert nem volt más. Mert nem volt senki, aki elmondhassa, hogy nincs igaza, az egész csak ábránd, hamis illúzió, mintha most egyet értenél a szavaimmal… de… - nem fejezem be szavaimat.
Nem úgy tekint rám, mint legutóbb. Tekintete nem fásult, nem fáradt. Vagy nem épp az aggodalom és az értetlenkedés határait súrolja. Üres. Üres és kegyetlennek tetsző. Sose volt még ilyen, hát most mi?
Rájött volna, hogy már sose fog úgy viszont látni, ahogy az ő emlékeibe él?
Mégis a következő szavai. Nevetés kaparja torkomat, miközben jobb szemöldököm a magasba szökken. Válaszolnék rá, keresem a tökéletes reposztot, de megelőz. Tovább folytatja, hogy maga alatt vágja a fát.
- Jól mondod, egy ark, ki jelentéktelenebb bárkinél. Hiszen csak szemléli a világ folyamatát, mintha csak külsős lenne, mintha rá nem lennének hatással. Egy Ark, aki nem tett és nem tesz semmit. Felsőbbrendűségi játszmát akarsz? Ezt ki kell érdemelni, igen, még neked is. Volt idő, amikor hittem egy hierarchiába - halkan horkanok fel, elnevetve magamat. Fejemet könnyedén megrázom, szőke tincseim követik mozdulataimat.
- Feladatom a régi. S mivel legutóbb kinyilvánítottad mennyire nem kívánod szolgálni a Sötétséget, így nincs más feladatom hátra, mint megöljelek. Vagy esetleg, meggondotlad volna magad Ramiél? Te, a sziklaszilárd jellem? - fejemet megrázom, mint aki nem hisz ebben. Hiszen ez nem ő lenne. Nem hallgatott akkor a szép szóra.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 11, 2018 7:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia
Enyhe légáramlat, gyönge szél, benne a nyugalom áldásával. Hangjára a másik oldalra pillant, szája szeglete sanyarú ívben méri fel az ismerős alakot, aztán újfent a fák koronáit fürkészi. Én pedig kezdek ideges lenni tőle, csendben figyelem, miként kerül elő Ophilia, míg a másik mély, sejtelmes hangja válaszra méltatja.
- Ó, neked talán igen! Ophilia!
Fásult, távolságtartó tekintet mered az aranyhajúra, benne a fájdalom ígéretével.
- Nekem már akkor elkezdődött, mikor Atyánk megteremtett. Lépten nyomon hazugság és ármány vett körül, hamis ígéretek, melyek az idő előrehaladtával a homályba vesztek, arcok, alakok, melyek eltorzultak az átlátszó maszkjaik mögött. Mondd, te melyiket viseled most?
Gúnyos éllel görbülő vigyor társul a sötét tekintethez, miközben felegyenesedik ültében, s immáron magánya odalett. Félelem költözik belém. Ophiliát ismerem, de a másikat nem. Szándéka, célja kiismerhetetlen, és az egész lényét meghatározza a mérhetetlen komorság. Ha kapott is eleddig valami választ, valószínűleg hidegen hagyta, mert most közömbösen folytatja, egy percre sem véve le tekintetét Ophiliáról.
- Vastag bőr kellhet egy olyan jelentéktelen kis angyal arcára, mint te vagy, ha csak így ide mersz járulni elém, holmi múltbéli kedves emlékre apellálva, leplezve valódi szándékodat!
Úgy tűnik előkerült a felsőbbrendűség élet-érzés, mert most szálegyenesen felpattan, és kérdőre vonja, számon kérően felemelve hangját, de tartva tőle a kellő távolságot.
- Ark vagyok, nem a barátod! És ha csak nincs nyomós indoka jöttödnek, úgy addig távozz színem elől, míg jó kedvemben vagyok!
Ennek a fele sem tréfa. Bennem megfagy a szusz, mert a másik én úgy beszél a számomra oly kedves Ophiliával, mintha csak egy közönséges angyal lenne a sok közül. Hát neki semmit sem jelent?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golden Gate Park - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 29, 2018 8:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Ramiél
Ours is a circle of friendships united by ideals
Ázott verébként hagytam el a démon lakását. Nem zavart, hogy újra el kell áznom. Nem vettem észre, hogy nem is annyira utánam érkezett vissza, egy társasággal. Nem, mert nem érdekelt. Jobban izgat, hogy miként tudom elvenni az ark életét. Tudásom ebben kissé megkopott. Úgy is fogalmazhatnék, hogy hiányos. Nem tudok erről semmit. Én, aki mindenről tud mindent. Rá kell jönnöm, hogy mily olcsó illúzió volt ez is. Semmit sem tudtam Amararól, semmit sem, hogy miként lehet végezni egy felsőbb hatalommal. Semmiről. Az ostoba emberekről és a szánalmas démonokról, no meg az elgyengült testvéreimről mindent. Ami meg lényeges lenne, arról pedig semmit.
Szánalmas egy világ, melyben élünk.
Egykor használt lakás ajtaja előtt megállok. Azóta nem voltam itt. Azóta, hogy a Viszály meglátogatott. Óvatosan forgatom el a kilincs réz gombját. A nap lemenő fénye derengőn játszik a szoba homályával. Felborult bútorok, vérrel írt pecsét jelzi, hogy a legutolsó ittlétem nem békéről árulkodik. Kelletlenül húzom el a számat. Megfogadhatnám, hogy bosszút állok, ám ilyen kicsinyes dolgokba nem fogok belemenni. Főleg úgy, hogy tudom, hogy sokkal nagyobb kín lesz Belial számára is, ha a világ úgy enyészik el, hogy nem tudott ellene semmit sem tenni.
Egy darabig állok a küszöbön, mégsem lépek beljebb. Angyalmágiámat felhasználva visszahozom azt, mit egykor eltüntettem innen. Stamiel nyomait, vértócsa az ajtóban, a lábam alatt, amikor Mihály egyik angyala által megsebződött. Vér a falon, a padlón, amikor újra bekattanva, támadt nekem. Én pedig nem védekeztem. A falra szögezett, szárnyaim akkor még nem vágta le. A Viszály pedig megfenyegetett, hogy megteszi.
Ez lenne hát az örökségem. Vértócsa mindenhol.
Könnyedén fordítok hátat és zárom be az ajtót. Sétára indulok és fel sem tűnik, hogy hamar a parkba találom magam. Ahol minden elkezdődött.
Lépteimet a rendőrörs felé vezetem. A derengő sötétsgébe is tisztán látom, senki sem javította meg az épületet. Nosztalgikus hangulatomba lévén lépek be ide is. Megállok a véremmel rajzolt pecsét előtt. Ideig-óráig sikerült benne tartanom Zephyrt, de tudom jól, hogy nem segített rajta. Szívemet kitépte. Elvette. Elsötétítette és nála van.
Egy röpke momentumig elgondolkozok azon, hogy mi lehet vele. Egykor segíteni akartam neki. Ma már nincs meg bennem ez a vágy. Nem lehet. A sötétségé lett. Nem tudja, vagy nem akarta elfogadni. Esetleg rám is ez fog várni. Keserűen húzom el számat.
Elhagyom az épületet és könnyed, esti sétára indulok a sötét parkba. Amíg meg nem pillantok valakit egy padnál. A talpam alatt megcsikordulnak a kavicsok, ahogy közeledem felé.
Nem számítottam arra, hogy ilyen hamar újra találkozom vele.
Ott a parancs a fejembe.
Öld meg.
De még nem tudom hogyan. Légy türelmes Ophilia.
- Itt kezdődött el minden - állok meg a padtől nem messze, a férfi alakját mustrálva. Nem rá vall, hogy itt legyen. Ilyenkor. Még akkor sem, akkor is itt futottam bele. Szó szerint.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 27, 2018 6:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia
Abaddonnal történt találkozásom után egyenest visszatértem a toronyba, hol a régóta őrzött tükör darabot, melynek egykoron egészét Atyánk készítette és adta egy ókori szépségnek, én ezt felhasználtam. Az emberek között sok hiedelem kering, ezek többsége azt állítja hogy a tükör átjáró a túlvilágra, vagy egy másik dimenzióba, de ez nincs így. Csupán két tükörről tudok és mind a kettőhöz köze volt Istennek. Az egyiket eltörte a gazdája még a halála előtt, a másik pedig, nos, arról fogalmam sincs hol lehet, valószínűleg a bátyámnál, Lucifernél. Abban viszont mindenképpen van valami, hogy az összetört tükör jelképezheti a meghasadt tudatot, mert pontosan ezt csináltam én is, angyali mágia segítségével. Azóta ketten vagyunk. Én, meg a másik. Mikor megtörtént, sötétségben találtam magam, elzárva, a tudatom legmélyén, kicsit pánikoltam is, mi van ha ezzel a Sötétség malmára hajtottam a vizet? De aztán hamar rájöttem, nem így van. Csupán most a másik irányítja a testem, én pedig mellék zenészként funkcionálok. Nem mertem megkockáztatni az irányítás magamhoz vételét, mert akkor ezt megneszelte volna ő is, s bár még koránt sincs Amara irányítása alatt, jobb mindenkinek, ha nem tud rólam. Nekünk talán még inkább. Azóta ő irányít, én meg szörnyűlködöm a létezésén. Nehéz megemészteni hogy a másik felem tele van keserűséggel, magánnyal és bosszúvággyal, emiatt egy csipetnyi rosszindulat is szorult belé. Lépten nyomon megcsillan eme hajlama, mióta elhagytuk a tornyot. Úgyhogy egyre inkább kezdek hinni abban az indián mondásban, mely szerint a jellemünkben két farkas vív állandó küzdelmet, a gyűlöleté és a szereteté. Ha ez így van, akkor most a Gyűlölet farkasa elszabadult és tobzódni fog a világ fertőjében, mocskában. Egyenlőre ezt nagyon visszafogottan űzi, úgyhogy még semmi okom a pánikra.
Itt haladunk az utcán, az emberek között, noha későre jár, nincs tömeg. A másik mintha feszült lenne, hirtelen kanyarodunk le a Park felé. Valószínűleg mindenre emlékszik, mi a szétválásunk előtt történt és így neki is beugranak az itteni emlékek. Egy pillanatra meg is állunk. Kezdem azt hinni, hogy valamit észrevett, de én nem tudok körbe nézni. Követnének? Ophilia? Horkan egyet, aztán megindulunk a sétányon, egészen egy padig menetelünk. Ott megint megáll és helyet foglal. Hátradől a padon, még a fejét is a pad hátsó részének dönti. A pad jobb felénél ülünk, a szélén, a bal kezét kényelmesen végig nyújtja rajta, jobb lábát felhúzza a balra és egy jó ideig a fák baljós árnyékában figyeljük a szél keltette koronáik mozgását. Közben lebukik a nap a horizonton és ránk esteledik.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Golden Gate Park - Page 3 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Ápr. 07, 2018 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


***
szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 5:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia

A szavai nyomán szépen, lassan minden értelmet nyer. Bár annak nem örülök hogy egy helyre gyűjtötte össze ezeket, én azon a véleményen vagyok, hogy nem véletlenül lettek ezek szétszórva. Most már azonban nincs mit tenni, remélem valóban biztonságban vannak.
- Én el tudom őket olvasni.
Jelentem ki lassabban, elgondolkodva. Ekkor ajánlom fel neki a vérem, s bár tenyerem nyújtom felé, hezitál. Kínos percekig mustrál engem, míg megtalálja a bal alkaromon azt a mély vágást, ami még nem gyógyult be teljesen, és onnan veszi el. Azután belép Zephyr-hez. Hirtelen azon kapom magam hogy a kettejük dulakodását figyelem, és odalépek mellé, igyekszem lefogni Zephyr-t. Kisvártatva a teste megadja magát, Ophilia pedig kijön a csapdából. Én most csak kifelé húzom az angyalt, lássuk, tényleg működik-e így? Közben Ophilia Abaddon-ról mesél nekem. Elhúzom a számat erre.
- Igen, ez pontosan rá vall.
Ezek szerint nagyon régen történt, mégsem használta fel semmire.
- Egyáltalán nála van? És mire akarja használni?
Törnek fel belőlem a kérdések, mert a démonok bizony nagyon makacs jószágok és nem arról híresek, hogy bárkinek önként és dalolva segítsenek. Mindig vannak hátsó szándékaik. Ophiliával pont összenézek, miután szembesítem vele, mit titkol előttem, és látom rajta, de nem mondja el. Inkább témát vált, letudva az egészet azzal, hogy neki Don-ként mutatkozott be. Mélyet sóhajtok és elfordulok tőle. Zephyr-hez lépkedem, felemelem, de most nem veszem a hátamra, a két kezemmel fogom erősen.
- Van egy kisebb csarnok, a katonai bázison, elrejtve a kéretlen szemek elől. Régen itt kérdezték ki az elfogott démonokat, tele van bizarr eszközökkel, de mára már lakatlan, nem használják, csupán néhány kacatot tárolnak ott. Egyedül Mihály ismeri a helyet rajtam kívül, meg néhány Seraf, de nekik már semmi dolguk ott. Jól védhető hely, és a vasajtói erősek, a falai hangszigeteltek. Még ha ki is szabadulna, egy jó darabig biztonságban lennénk tőle.
Nem látom értelmét tovább arról kérdezni, amit egyértelműen titkol előlem. És mivel ő is menne, így megindulok kifelé.
- Rendben. Az embert hozod te?
Várok egy kicsit, nem akarok előre rohanni, de amint Ophilia is megindul és felnyalábolja az emberünket, úgy elindulok a katonai bázis irányába. A jelenleg lestrapált helyzetünkben jó egy órás kutyagolás elé nézünk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ophilia


Golden Gate Park - Page 3 Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
769
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 04, 2018 10:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


To Ramiél
Amit hajszolunk, az távolodik.


Tekintetem lassan szakítom el Zephyrtől, hogy teljes mértékben oda tudjak figyelni Ramiél szavaira. Halkan hümmögök felvetése hallatán. Igen, ebben lehet valami. De miért adta volna az embereknek? Mi célja lehetett volna ezzel neki? S ki lehetett ez? S miért nem tudtunk eddig róla?
Lényegtelen jelenleg. Itt van és talán segítségünkre lehet.
- A világ több pontján találtam őket - vallom meg, mily kincskeresésekkel töltöttem a lent lévő időmet. Nem unatkoztam, nem ülhettem tétlenül, valamit tennem kellett. - Alexandriába gyűjtöttem őket össze. Ott vannak elzárva egy helyen, biztonságban - Számos csapdára emlékszem leírásaim alapján több is véd démonoktól, de angyaloktól is. Igazából ezek apró trükkök, nem is értem, hogy miként tudtuk ezt elfelejteni. A lényege, hogy rajtam kívül nem láthatja meg más az iratokat, még akkor sem, ha pont előttük hever. Nem igazán tudom már, hogy kiben bízhatok és kiben nem.
- Meglehet, hogy igazad van. De vele szemben jelenlegi tudásunk kevés. Nem azt mondom, hogy fel kell a leírtakat használni, meglehet, hogy oka van annak, hogy elfelejtődtek. De vész esetére nem okozhat gondot, ha tudunk róla - felelem végül csendesen. Nincs sok dolog, melybe kapaszkodhatnánk. Nekem legalább is nincs sok. Nem vagyok harcos, csak egy egyszerű angyal, ki próbál kiutat találni ebből a helyzetből. Hisz láthatólag testvéreim alig teszik ezt. Továbbra is marakodnak egymáson, és…
Tekintetem újra visszaréved Zephyrrel. Nem szorul össze szívem most. Most… semmit sem érzek belül.
Enyhe reménnyel tölt el, hogy talán mégis lesz tudásom Amarát illetőleg. Remélem, hogy igaza van és tényleg találok azon írások között valamit. Csakhogy…
- Én nem tudom őket elolvasni - vallom be töredelmesen. Az óénoki már teremtésem előtt megszűnt létezni. Kérdésére hirtelen kapom fel fejemet és tekintek rá.
- Talán… Meglehet. Nem tudom - rázom meg a fejemet. - De ha a te véred sem elég erős, akkor nem tudom, hogy kié lehetne - látom be végül. Nehéz újra megbízni magamban, hogy jól tudom-e a dolgokat. Ijedten figyelem, ahogy közelebb lép hozzám. De hát mégis mitől félek? Kezét felém nyújtja és én… Nem tudnék neki fájdalmat okozni. Nem, kizárt. Még ha ezért is, de nem.
Előbb kezére, majd rápillantok. A verekedés során elég sebet szerzett, melyek lassan gyógyulnak be. Inkább onnan merítek apró vért és lépek újra a pecsét felé. Saját bíborló nedvem testemen is felsejlik, mikor belépek az angyal mellé.
Zephyr első reakciója, hogy torkom ragadja meg. Ijedten tekintek rá, ám lassan nyugszom meg, főleg akkor, amikor túlvilági hangján megszólal.
- A világotok. Elvész - ennyit közöl csak ördögi vigyorral az arcán. Bennem legbelül pedig egy elhatározás születik: bármit megtennék, hogy ezt megakadályozzam. Nem zavartatom magam, hogy torkomat szorongatja, alkarjára gyorsan ráfestem az alattunk sejlő pecsétet. Aztán lassan engedi el torkomat, teste ívbe feszül, én meg szinte kimenekülök tőle.
Mikor fog ez a rémálom véget érni vajon?
- Még évezredekkel ezelőtt, jóval azelőtt, hogy az őrzője lehetett volna. Azazel, bukását követen csempészte le. Az angyalok egy serege elpuszította őket, egy mégis az embereknél maradt. Bölcsek vették magukhoz és zárták el. A régi rend mágusai, Egyiptomban cirka négyezer évvel ezelőtt… Ő volt az. Az arab tanítványa - és folytatnám is, ha nem kérdezne közbe. Felpillantva harapok ajkaimba.
Mit titkolok? Félek túl sok mindent.
- Így mutatkozott be - mondom félve, az igazat mondva. Hiszen tényleg így tette és kérte, hogy elég ha így szólítom. - Mihálynak milyen rejtekhelye van? - kérdezem végül, újra Zephyrre fordítva figyelmem. Ha ebbe belemegyünk… Azt nem itt kellene megejteni. - Vigyük el. Útközben elmondom, mit tudok - ajánlom fel neki. A következőket pedig már csak magamnak morgom, észre sem veszem, hogy ezt hangosan teszem. - Talán Őt is meglátogathatnám… De nem mondhatja el, az a pusztulása lenne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 03, 2018 4:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


to Ophilia

Zavaros nekem ez az egész. Hogy az emberek írták volna le az óénoki nyelvet? Kétlem. És ha még is ők őrizték meg, teljesen biztos vagyok benne hogy megfejteni nem tudták. De ki adta nekik?
- Meglehet nem az emberek írták le, hanem egy ark.
Összeráncolom a homlokomat, mert igen, ez a logikus válasz rá. Az elfoglalt helyemről továbbra sem mozdulok, így semmit sem veszek észre Ophiliából, a tekintetén kívül, amikor éppen hátra fordul és rám néz.
- Hol vannak most ezek az írások? Nem vagyok benne biztos hogy jó ötlet ezeknek a megbolygatása, de látva hogy Zephyr-t elzárta...segíthetek megfejteni.
Csak remélhetem hogy ezekkel nem szabadítunk el valami még rosszabbat.
- Tudod, a mágiának mindig meg van az ára. Magát az energiát az univerzumból vesszük el, és cserébe kegyetlenül behajtja rajtunk. Ha azt hiszed csupán a Földön létezik ez, tévedsz. A világűr sokkal pusztítóbb lényeket rejt, mint Amarah maga. Szóval óvatosan kell bánni azokkal az Ősi írásokkal.
Muszáj vagyok a tudomására hozni, hiszen ő a Mennyországon kívül semerre sem járt, odafentről is csupán az embereket figyelte. Nem csak az ő kettősük létezik.
- A leírtak részben róla is szólhatnak.
Én se tudok róla sokkal többet, Atyánk meg nem hiszem hogy az orrunkra kötné, ha itt volna. De nincs itt. Jó lenne magunkkal vinni Zephyr-t és mivel Ophilia szerint a bőrére rajzolt pecsét ugyanúgy hatna, kénytelen vagyok megkérdezni.
- És az enyém?
Ha azt mondja elég, akkor most elhatárolódom a faltól és felé lépkedve kinyújtom neki a jobb kezem tenyérrel felfelé. Ha nem, úgy továbbra is a falnál maradok. Meglepődve követem végig az általa megfogalmazott mondatokat. Megint zavartan beszél össze vissza, a lényeg azért lejön. Az otthonunkban tulajdonképpen bármelyik tárgy jó lenne, de egyikünk sem tud oda eljutni jelenleg, én meg azt hittem ezek a tárgyak sokkal értékesebbek annál, mint hogy a Földön végezzék. A fa magja, nos, ez meg merőben érdekes.
- Az a fa az édenkert fája. Nasargiel az őrzője, nem Abaddon. Még is hogy került a magja az emberek világába?
Olyan érzésem van hogy az említett démonunk a ludas benne, mert Nasargiel ezeregy százalék, hogy hűséges Atyánkhoz és az Édenhez is, sosem intézkedne a háta mögött. És ha ez a démon tényleg odafent járt, úgy akkor tehette meg, mielőtt bezáródott, de mindenesetre akkor tájt, mikor Gabriel önkényesen uralkodott és követőit odafentre vezényelte, egyébként sosem jut be élve, ismerem a Lelkek Őrzőjét, az egyik legerősebb harcos. Végül is ha nekem sikerült észrevétlenül feljutnom, akkor akár neki is, bár neki ehhez kellett segítség, mert vele ellentétben én ismerem a helyet, míg ő nem.
- Don?!
Rosszat sejtek, tekintve hogy így tegezi azt a fattyat.
- Ophilia, mit titkolsz?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5