Egy hír járja a várost. A halál angyala a városban él. A hírek szerint ez lehet akár ember, akár démon, akár angyal is. Segítségére van az embereknek, legalább is a sötétség megérkezéséig azzal volt. Segít átjuttatni őket békésen a túlvilágra. Egyszerű kéréseket teljesít, mellyel kivívja a társadalom megosztottságát. Van aki szerint kegyes, van aki szerint kegyetlen. Az embernek joga van eldönteni arról, hogy meddig él. Számos olyan eset van, amelynél érthető a kérés. Sok szenvedésnyi időt spórol meg.
Az emberek jó része úgy véli, hogy saját lelki könnyebbségük, ha szerettük minél tovább küzd és harcol. Azonban van az a pont, amikor csak szenved, gyógyulás pedig aligha következhetne be. Nehéz egy ilyen döntést meghozni, nem lehet feketén vagy fehéren tekinteni. Bárki is az, aki ezzel ténykedik, nem lehet egyszerű élete.
Nem lehet könnyű nap, mint nap a gyűlölkődökkel szembe nézni. Az emberek élete rövid, nem lenne szabad hagyni, hogy sok ilyet kapjon bárki is röpke életük során. Hogy én melyik táborba tartozom? Nem nézek le senkit a munkája miatt, nem fogok rá követ vetni. Hasonló döntést talán meg sem tudnék hozni, eddig legalább is nem volt rá szükségem. Válaszolni erre nem is tudok, amíg nem kerülök ilyen szituációba, elhamarkodott cselekedet lenne.
New York utcáit rovom, az utcák szűkülnek, a boltok kicsinnyé válnak, amíg meg nem érkezem oda, ahova igyekeztem. A halál angyalának boltja elé. Egyszerű nadrágot, kötött hosszúujjú felsőt viselek. Magamra kabátot öltöttem, hajamat pedig egyszerű fonatba tűztem hátra. Amíg Amara hatalma eluralkodott elmémen mindent megtettem annak érdekébe, hogy az emberek közé beolvadjak. Nem hiszem, hogy teljes mértékben sikerült, most mégis úgy nézek ki, mint egy egyszerű halandó. Szárnyaim elrejtve tartom a hatalmas városba. Nem kívánom az itteni hatalmaknek ártani, gondot okozni sem igazán.
Nem is bújkálnék, ha megkérdeznék, bevallanám, hogy mi vagyok. Nem titkolom valódiságom, büszkén vállalom angyalságom.
A boltba egyszerű mozdulattal nyitok be, az ott uralkodó enterior pedig lenyűgöz. Régi, faborítású falait nézem, miközben az ajtót becsukom magam mögött. Az itt terjengő illatok elegye hirtelenjébe émelyítően hatnak érzékleteimre. Néhány, mélyebb lélegzetvételt követően, kellemes érzéssel tölt el a kamilla, rozmaring és a levendula illatának különös elegye. Ajkamra halovány mosoly fut végig.
Ha nem látok senkit a boltba, akkor nyugodt léptekkel sétálok be és szemlélem a megannyi emberek által készített tárgyat. Tekintetem gyermekien csillannak fel, ezek egy részével még sose találkoztam. Legalább is nem személyesen. Kialakulások történetét ismerem, de más ilyen közelségbe lenni hozzá.
A bolt közepén álló felakasztott láda mellett állok meg. Érdeklődve kukkantok be, hogy vajon mit tartalmaz amaz.
