Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Quintan de Regaleira, Portugal •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 11:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 579 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Amíg az ő szemei szinte kidüllednek szavaim nyomán, az én szemöldököm összeráncolódik az övéi hallatán. Beverni a fejem? Hátrébb húzódok enyhén tőle. Még ha nem is közelít felém, akkor is jelzem irányában, hogy nem szívesen venném, ha megvizsgálná a fejem.
Igen, Bourbont, mondom csak magamba. Barna pillantásom komolyan a másik nőre függesztem. Elmém rejtekéből hallom a vészcsengőket, de olyan cafatul érzem magam, hogy nem tudok rájönni, hogy miért szólalnak.
- Cara, ott voltál, együtt öntöttünk fel a garatra – ráncolom még inkább a szemöldököm, homlokom dörzsölöm meg hüvelyk és mutatóujjammal, hátha a hasogatás alább marad. – Megbeszéltük, hogy találkozunk – hajtom le a fejem, emlékem túl kevés a múlt estéről. De foszlányaiban megmaradtak dolgok. A bourbon szaga, amitől most csak felfordul a gyomrom. Hangos zaj, nevetés. A pohár hangos koppanása a pulton.
Fejem kapom fel arra, hogy egy férfi volt nála. Szemréseim húzom össze. Miért érzem azt, hogy valami nagyon nincs rendben? Nagyon lassan forog még az agyam.
- Kivel mentél haza? – teszem fel gyanakodva a kérdést. Nem, nagyon nem áll össze a kép. Ehhez nem vagyok még elég friss.
De végül felállok és követem Carát a boltív alá. Néhány lépés után mindig meg kell állnom. Nagyokat pislogok és próbálom összeszedni magam és  fókuszt is, hogy a megfelelően oda tudjak figyelni. Nagy feladat vár rám, elvileg meg kell védenem a nőcit. Aki mintha nem tudná, hogy tegnap hol volt, de arról pontosan van fogalma, hogy mit keres itt.
Ki érti ezt?
- Kitől kaptál információt? – ráncolom a szemöldököm. – De tényleg. Ilyen csecsebecsék nélkül – emelem fel kezem és vele együtt karkötőmet is. – Nem igazán mozognak az emberek és eddig rajtunk kívülről nem is tudok mást – vonom meg a vállam. A kérdés már csak az, hogy akkor ki informálja. És amennyire érdekel lehetséges, hogy annyira nem is akarok rá választ kapni?
- Mh, érdekes és tudod mi a csoportosulás neve? – immár az kíváncsiságom kerekedik felül. Az ilyen mítoszok mindig is érdekeltek és ki tudja? Talán tudok is valamit azokról, akik egykor itt tanyáztak. Uh Natalie, nagyon gyorsan össze kell kaparnod az agyad, mert bármikor rájöhetsz bármire, bármiből.
Na jó… Kissé felpofozom magam, még mielőtt a boltívhez érkeznénk. Arcom ütögetem meg, de közben igyekszem Carára is odafigyelni. Kettő dolog egyszerre. Nem igazán megy még.
- Nyom, esély – foglalom össze röviden, hogy miért is vagyok itt. – Oké – szalutálok egyszerűen a nő felé, a nap pedig lassan eltűnik, s hűvösbe érkezünk. A nyirkos falak is hideget adnak, és bár kétségtelen, hogy mennyire jól esik, most mégis kiráz a hideg.
- Mondtam már, hogy semmi jóérzésem nincs a hellyel kapcsolatban? – emelem fel a fejem és feltekintek újra a hatezer méter magasban lévő tető felé. Javaslatára mégis kérdő tekintettel fordítom felé pillantásomat.
Az igen. Én előre. Jah igen, én vagyok a vadász. Torkom köszörülöm meg.
- Akkor előre a halálba! – felkiáltással veszem elő táskámból – amibe van minden, ami szem szájnak ingere - az elemlámpát. Felkapcsolom és sárgás fényénél indulok meg a sötét helyre.
A kinti világosság nem ér el idáig és láthatóan évek óta nem jár itt senki. A sötét, nyirkos, hideg falakat vastagon borítja moha, a pókháló csak azért nem telepedett meg, mert ilyen helyen még ők sem élnek meg.
- Vigyázz, csúszik – szólok Carának, nehogy rátaposson valamire. Hosszabb folyosón találjuk magunkat, amely két oldalt több irányba is elágazik. – Mh, az informátorod nem mondta, hogy kb merre keressük? – vizslatom körbe a helyet. A plafonon több modern lámpa is fel van szerelve, vélhetőleg van valahol kapcsolója. – Meg kellene keresni az áramszolgáltató helyet – javaslom Carának. Első körben ez célszerű lehet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 04, 2021 10:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 518 • Credit:

 

Nataliet hallgatva egyre több kérdőjel jelent meg a fejemben és valószínűleg az arcomra is kiült, hogy nem látom át tökéletesen a helyzetet. A szemeim legalábbis biztosan tágra nyíltak és az ajkaimat is éreztem szétnyílni a növekvő döbbenettől.
– Bourbon? Basszus szerintem tényleg beverhetted a fejed. Nem ártana, ha ránéznék. – annál viszont bölcsebb voltam, hogy meg is induljak az említett cselekvés kivitelezésére, hiszen, ha Natalie azt mondja, hogy semmi baja, akkor véráldozat nélkül biztosan nem jutok a feje közelébe. Viszont egy újabb figyelmeztetés nem árthat, és ahhoz is hasznos, hogy elmondhassam magamról, hogy én mindent megpróbáltam. Legalábbis addig a pontig éreztem ezt, amíg tovább nem folytatta a ’történetét’, és egyre nyilvánvalóbbá vált a számomra, hogy Natalie emlékei nem a valóság táptalajából szívják az éltető energiát. Mi tagadás, aggódni kezdtem egy kicsit….
– Natalie. Most komolyan. Én nem voltam tegnap a King Tavernban. Egész este otthon voltam és… – hupsz, majdnem kicsúszott, hogy egy sálat kötöttem magamnak… Igen… már csak kettő lépésre vagyok attól, hogy macskás vénlány legyek... Ez viszont, ugye nem derülhet ki, mert egy vonzó és sikeres üzletasszonynak elméletben nem ilyesmivel kéne töltenie az idejét… Gyorsan folytattam hát az első hazugsággal, ami eszembe jutott, és talán hihető lehet. – …egy férfi is volt nálam. – igen, ez jó lesz. Feltéve, hogy nem tesz fel keresztkérdéseket. Biztos, ami biztos alapon azért, amint talpra állt, megindultam a boltív felé, és nem tettem több megjegyzést, az előző estére vonatkozóan. Ráérünk akkor csacsogni, ha már a kezünkben van a szajré. Vagy ha kiderül, hogy az információim tévesek voltak, és a semmiért jöttünk ide a világ végére… Ebben az esetben persze biztosan benevezek pár pohár bourbonra…
– Nos, én azt az információt kaptam, hogy egy európai csoportosulás kezébe került az áru még az apokalipszis előtt. Illetve, hogy ezt a helyet használták a bázisuknak. De el kell ismernem, hogy tényleg nem úgy néz ki a hely, mintha bárki is járt volna itt az elmúlt évtizedekben. – kissé az ajkam is lebillent a lelkesedésemmel együtt, de ez még kevés ahhoz, hogy vissza vonulót fújjak. Az viszont már sokkal jobban motivált a távozásra, hogy zajt hallottam odabentről. Natalie viszont nem reagált, így vagy csak az én hallásom éles, vagy csak a képzeletem játszott velem. Mindenesetre bölcsebbnek láttam, ha előre engedem őt.  
– Ha nincs itt senki, akkor legrosszabb esetben sétáltunk egyet. Ha viszont találunk valami nyomot, akkor máris lesz némi esélyünk megtalálni. – számomra ez tulajdonképpen egy befektetés volt. Némi időt használtam fel ahhoz, hogy esetlegesen nagy profitra tegyek szert. Viszont tény, hogy Natalie állapota miatt, neki talán ennél többe kerül, ez a kis kiruccanás. Amíg viszont nem szól, hogy távozni akar, addig én maradok az eredeti tervnél.
– Szerintem kutassuk át a helyet és majd meglátjuk. Mivel neked van elemlámpád, praktikusan neked kéne előre menni. – ez mégis csak jobban hangzik, mint hogy én olyan beszari vagyok, hogy még be sem léptünk, de máris suttogást hallok… Mindenesetre megvárom, míg Natalie megindul, vagy esetleg további kérdéseket tesz fel. Az biztos, hogy én nem fogok előre menni. Én csak a ’szexi kísérő’ vagyok. Aki egyedül kötöget otthon esténként… Picsába… Nagyon kéne az egómnak az a fegyver…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 2:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 391 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
A bizalmi kérdéseken gyorsan túljutunk. Így már csak tényleg csak arra kell koncentrálnunk, hogy túljussunk ezen a helyzeten. Megszerezzük, ami kell és húzzunk haza a francba. Ez a fejfájás mindennél jobban kínoz most. Nem is értem, hogy miként képesek az emberek még mindig inni? Ilyenek után? Persze ezt magamtól is kérdezhetném, ki egyre többször talál menedéket a pohár alján. Néha az üveg alján, igazán csak attól függ, hogy épp mit iszok.
Nem kell csúnyán nézni, igenis tud bódítani az alkohol, manapság pedig erre végzetes szükségem van. A kérdés azonban az, hogy mégis miért csak én vagyok rosszul?
S a válasz semmi jóval nem kecsegtet. Egy átlagos napon, amikor éppen csak fáradt vagyok, semmi más, hamarabb rájönnék a megoldásra, most azonban csak a vészcsengők jeleznek a fejembe. Azok viszont éktelenül és egyáltalán nem tetszenek.
- Kakaót? Mióta hívod így a bourbont? – vonom fel most én a szemöldököm. Akaratlanul is visszaidézem a múlt estét és igen… Határozottan Cara ült mellettem a pultnál. Összegyűrt homlokkal tekintek rá. A lakásába? Mi köze van bárminek is a lakásához, vagy hogy oda nézegetek be? Ez valahogy sehogy sem áll össze. De egy kicsit sem.
- Drágám, én értem, hogy otthon kezdted az estét, de a King Tavernba fejezted be, mellettem. Épp versenyt ittunk és azt hittem, hogy csúnyán megverlek. Ki akartad ereszteni a gőzt, ezért hívtál el, mert izgultál – frissítem fel a memóriáját. Oké, neki is vannak mellékhatásai a tegnap estének. Talán tényleg nem bírja annyira az alkoholt, mint tegnap látszódott. De az istenért is, miért nem másnapos?
Úgy érzem, hogy ez az a kérdés, amire sose fogok igazán rájönni, így hát feltápászkodom előbb a térdeimbe kapaszkodva, majd a csípőmbe. Halkan morgok csak a napra tett megjegyzésére. Noha már nem akarok elájulni az első lépés után, a fájdalmaim aligha múltak el, a poénokat ezen a szinten még nem igazán tudom értékelni.
Elindulunk a lenti ajtó irányába, mégis néhány lépés után megakasztom a lépéseimet. Hatalmasra nyílt szemekkel tekintek Carára. Jól hallottam? Tárgyalni? Nagyokat pislogok rá.
- Mégis kivel? – kérdezem őszinte elhűltséggel a hangomba. – A csontvázakkal, vagy a falakkal? Várj, várj. Lehet lemaradtál. A világ elpusztult, a világon egy-két város maradt életbe, az Amerikában lévőkön kívül. Mégis mit gondoltál, hogy mi lesz itt? – kérdezem tőle, teljes őszinteséggel továbbra is. Jobb, ha ezt is előbb tisztázzuk. Valami nem igazán stimmel itt. S az átkozott vészjelzők sem fogják be a harangjaikat.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 16, 2020 6:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 808 • Credit:

 

Mindig is magabiztos nőnek tartottam magamat, és amikor felmerült esetleg annak a lehetősége, hogy nem vagyok tökéletes azt is arra használtam, hogy fejlesszem magamat. El kell azonban ismernem, hogy sehol nem vagyok Natalihoz képest. Ennyire ramaty állapotban még nekem sem lenne annyi lélekjelenlétem, hogy ilyen öntudatosan kijelentsem azt, hogy mi bizony sikerrel fogunk járni. De hát ez Natalie. Nem véletlen, hogy azon kevesek közé tartozik, akikkel jól kijövök.  
– Rendben-rendben. Amikor sikerrel járunk. – bólogattam serényen, és igazából tényleg biztos voltam benne, hogy nem rajta fog múlni a sikerünk még akkor sem, ha most nem igazán van toppon. Magammal szemben viszont kritikusabb voltam. Sosem vettem még részt ilyen ’küldetésen’, számomra teljesen ismeretlen volt ez a terep, így nem mertem volna megesküdni rá, hogy esetleg én magam nem okozok galibát. De hát fő az optimizmus, elvégre Beelzebub még nem fogyasztott el párolt zöldség körettel, tehát azért nem vagyok annyira balfasz. Esetleg van egy őrangyalom, aki rendszeresen túlórázik. Bárhogy is, de hinnem kell abban, hogy megcsináljuk, másképp fölösleges lett volna ide jönni.
– Hidd el én örülnék a legjobban, ha ez valóban így történne. Tudod, hogy eszemben sincs kockáztatni és én sem lennék itt, ha nem bíznék benned. – igen. Ez volt a lelkesítő beszédem. Oh, hogy nem volt elég magasztos? Pedig túl teljesítettem saját magamat esküszöm. A lendületemet viszont erősen megtörte, amikor Natalie megkérdezte, hogy én nem vagyok-e másnapos, és hogy többet ittam-e, mint ő. A szemöldököm egyből a homlokom közepére szaladt, mert bármennyire is törtem a fejemet, nem értettem, hogy ez téma hogyan is jött elő.
– Öhm… mi tagadás valóban ittam pár bögre kakaót, de én attól nem szoktam másnapos lenni. Illetve honnan veszed, hogy én többet ittam, mint te? Ugye nem figyeltetsz a lakásomban? – bár költői kérdésnek szántam, és a kínos kacaj is erre utalt, ami végül elhagyta az ajkaimat, de ezért volt bennem egy kis stressz. Tény, hogy a vadászoknak jelentős hatása van az emberek életére, de ez természetes, hiszen így tudnak megvédeni minket. Ha nem ismerik fel a gonoszt, akkor hiába az összes fegyver és mágia - vagy ki tudja, még mit használnak – nem fognak tudni időben cselekedni. A démonok egyre alattomosabb eszközökkel próbálják behálózni a halandókat, és minél kétségbe ejtőbb az emberek helyzete annál nehezebben mondanak nemet a pokol szolgáinak ajánlatára. Egy szóval, ha a vadászok nem védik meg a várost, akkor előbb vagy utóbb mindannyian belefogunk halni a saját hülyeségünkbe. Ezt persze eszemben sem volt hangosan kifejteni. Jó párszor keresztbe tettek nekem már a vadászok, így még csak véletlenül sem fogom publikusan megbecsülni a munkájukat, még akkor sem, ha a szívem mélyén valahol tisztelem őket. Persze nem emiatt húzódott széles vigyor az arcomra, amikor Natalie megemlítette, hogy a megbecsülésnél többet is kaphatok, ha találunk fegyvert. Szimplán a jövőbeli üzleti lehetőségek és a régóta tervezett ingatlan vásárlás eshetősége dobott fel ennyire. Illetve, ha Nati már ennyire ’jól’ érzi magát, akkor tényleg semmi nem áll az útjában, hogy az eredeti tervek szerint átkutassuk ezt a helyet. Mindenesetre bólintottam egyet egy mosoly kíséretében, és pár mantrával meggyőztem magamat, hogy tényleg nem lesz gond a nő állapota a továbbiakban.
– Nyugi. Előbb vagy utóbb hozzászoksz. Vagy elbújunk előle. – böktem jelentőségteljesen a napra majd a már korábban említett boltíves járat felé mutattam. Valamiért nagyon húzott oda a szívem, és egyáltalán nem azért akartam abba az irányba folytatni az utunkat, mert jómagam sem éreztem az erőt a lépcsősorra, annak ellenére, hogy én tökéletesen fittnek éreztem magamat. Éppen ezért is szivárgott egy újabb mosoly az arcomra, amikor végül Natalie is azt az irányt választotta.
– Helyes. – mi tagadás némi izgatottság eluralkodott rajtam, noha tényleg nem attól a helytől vártam a tárgyaló partnereket. Valószínűleg csak patkányok meg némi pókháló lesz odabent. De legalább az is európai… Még mindig nem hiszem el, teljesen, hogy tényleg idejöttünk. Azt hiszem életem legbölcsebb döntése volt, amikor beruháztam az arkangyal tollra. Viszont egyéb felszerelések terén igen meggondolatlanul jártam el, így mikor kiderült, hogy elemlámpát sem hoztam magammal, egy pillanatra elszégyelltem magam. Viszont ennek az érzésnek nem maradt túl sokáig hely lévén, hogy a mélyben szunnyad ám egy nagyra nőtt gyerek is, aki nem rest durcásan összefonni a karjait maga előtt, ha rávilágítanak bizonyos hiányosságaira.
– Nem hoztam. Tudod, hogy én ritkán kirándulok. Én tárgyalásra készültem. – némi sértettség biztosan érezhető volt a hangomon, de sikerült egész szépen vissza fogni magam. Tekintetem inkább a sötét célunkra emeltem és óvatos léptekkel meg is indultam a boltív felé. Ha esetleg Natalie előre akar menni akkor természetesen átengedem neki a terepet és követem őt, ellenkező esetben én magam fogom hasítani a ’szelet’ magunk előtt. Amint az utolsó fénnyel megvilágított padló szeletet is magunk mögött hagytuk furcsa hang ütötte meg a fülemet az előttünk felsejlett alagút mélyéről. Mintha suttogás lenne, de nem mertem volna megesküdni. Nataliera néztem, hogy vajon ő is hallotta-e vagy csak nekem kapcsolt be túl korán a félelem érzetem. Mélyen reméltem, hogy az utóbbi…


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 10, 2020 11:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 607 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
- Amikor – helyesbítem ki, szinte automatikuksan. Fejem olyannyira zsong, hogy képtelen vagyok még a gondolataimnak bármilyen szinten is parancsolni. Így az jön ki formás ajkaimon keresztül, ami épp a szívemen van, anélkül, hogy átgondolnám. Mondhatnám is, hog nem vall rám, de az az igazság, hogy nagyon is rám vall. – Nem ha sikerrel járunk, hanem amikor sikerrel. Szerinted miért vagyok itt? – tekintek fel rá, első ízbe, összevont szemöldökkel, kétkedőn. Barna íriszeimbe talán egy cseppnyi sértettséget is felfedezhet, ahogy én is felfedezhetnék az övében, ha kellően odafigyelnék. De nem teszem meg, öreg hibám. – Sose vinném bőrünk feleslegesen vársárra. Az, hogy itt vagyok, azt jelenti, hogy sikerrel fogunk járni – jelentem ki kissé nagyképűen.
Na, hát ez hozzátartozik a Natalie Rossmyra imázshoz. Összenőtt velem, pedig a valóságban fele ennyire sem vagyok teljes mértékben magabiztos és határozott. De az biztos, tudhatja is rólam, hogy nem kockáztatám az életét, ha nem lennék biztos a dolgomba.
- Eh – felelek ennyit harapósságomra. Szóval nem csak nekem tűnt fel. – A tegnap esténk kicsit megcsúszott, te hogy nem vagy másnapos? Esküszöm, hogy többet ittál, mint én – tekintek fel rá. Kettőnk közül én bírom jobban az alkoholt és lám. Én szenvedek. Ez így nagyon nincs rendjén. Még mindig a padlón ülve próbálok némi életet lehelni magamba. Legalább annyira, hogy ne émelyegjek. Gyomrom ne vessen bukfencet, fejem ne akarjon leszánkázni a nyakamról már csak attól, hogy elfordítom. Nyelvemmel nedvesítem be kiszáradt ajkamat.
Szemöldökeim ráncolását mégsem hagyom abba, amikor a váltásbugyiról beszél. Pillantásom az említett ruhadarabra réved, ahogy előhúzza. Végül aztán csak megvonom a vállam.
- Végülis, sose lehet tudni – alapon meg aztán még ki tudja. Lehet, hogy hasznát vennénk. Azt nem tudom, hogy mennyire és miként, főként mikor, de még lehet, hogy hasznát vesszük. Meglátjuk majd. Önbecsülésembe másodjára tapos bele páros lábbal, halkan morgok csak, de aztán csak elnézést kérően legyintek. Ne is vegyen rólam tudomást, amíg nem sikerül a fejemet összeszednem.
Meg magamat is persze, de ez már csak részletkérdés jelenleg.
Álló helyzetbe kerülésem mégsem hozza meg a kívánt feloldozást. Gyomrom újabb bukfencet vet és hiába tartom előre a fejem, szinte érzem, hogy hátra és oldalra húz és minden egyes momentumba, mely eltelik, a gyomrom is ki akarná adni a tartamát. Segélykérően kapaszkodom meg saját csípőmbe, derekamba. Kissé előre hajolva, összeszűkült szemekkel hallgatom Carát.
- Ne aggódj, ha találunk fegyvert, többet kapsz, mint megbecsülést. Ha nem verjük nagy dobra, hogy honnan vannak a cuccaid és miként szerzed meg őket, akkor bejuttatlak a bázisra, mint fő beszállítónk. Számos kedvezménnyel jár – na meg hátránnyal is, de erről taktikusan hallgatok még egyelőre. – Ugyan, semmi bajom! – legyintek és hogy bizonyítsak, kihúzom magam.
Amit abban a pillanatban megbánok.
- Vagy, csak induljunk el, bánt a fény – bökök fejemmel a nap irányába, mely egyenesen a kút mélyére süt. Legalább is, olyan, mintha egy kút mélyén lennénk és a tekergőzős lépcsők… - Csak mondd azt, hogy nem azon kell felmenni – mutatok az említett gyilokemelvény irányába. És mire én befejezem, ő el is kezdi és nagyobb szusszanással engedem ki a levegőt.
- Nézzünk szét lent – tekintek is körbe, hogy van-e itt valamerre ajtó. Vagyis, csak követem a pillantását. Aprót bólintok csak és a földön heverő hátitáskámért hajolok le. Na nem derékból, véletlenül, sem döntöm meg felsőtestem, inkább hajlítom be térdeimet. De az érzés még így sem kellemes.
- Drága Carám, ez már a harmadik sértegetésed lesz és másnapos vagyok – vonom fel szemöldököm, noha nincs ebben a gesztusba semmi bántó. Ajkam szegletébe kaján vigyor bujkál. – Rosszabb helyeztben is helyt álltam már. Nem lesz semmi baj. A stressz mindig kijózanít – nyitom ki a táskám száját, hogy egy elemlámpát vegyek elő. – Te hoztál? – kérdezem, hiszen tegnap este, világosan a tudomására hoztam, hogy hoznia kell. Helyette én nem fogok pakolni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 15, 2020 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 784 • Credit:

 

Tény, hogy amikor a legsikeresebb üzletasszonyként aposztrofáltam magamat, abban volt egy szemernyi irónia, de azért nem volt annyira irreális gondolat, hogy Natalie egy gúnyos horkantással jutalmazza. Egy pillanatra összeszorítottam az állkapcsomat, de végül elengedtem a dolgot, és nem adtam hangot a sértettségemnek. Hiszen, ha őszinte akarok lenni, akkor valóban vannak olyanok, akik jobb munkát végeznek, mint én, viszont azt nem tudhatja még Nati sem, hogy szándékomban áll ezen változtatni. Elvégre a mostani üzletem is a semmiből építettem fel, miért ne lehetne, hogy néhány év múlva már én leszek a legvagyonosabb New Yorkban? Esély van rá, és addig úgy sem állok le, amíg meg nem szerzek mindent, amit akarok. A mostani kalandunknak is nem titkolt célja, hogy további befolyásra tegyek szert a városban.
– Hah, persze. Ne aggódj. Ha sikerrel járunk, könnyen lehet, hogy változni fog ez a helyzet. - ebben egészen biztos voltam, így a hangom tökéletes magabiztosságot sugallt. Ugyanakkor ott volt az a bizonyos ’ha’, hiszen a sikerben nem voltam olyan biztos. Annyira kevés információnk volt, hogy inkább tekinthető ez a kaland egy nyaralással egybekötött próbának, mint valódi kereső akciónak. Abban viszont bíztam, hogy ha nem is kapunk érdemleges információt a fegyver pontos helyéről, legalább értékes híreket gyűjthetünk be azzal kapcsolatban, hogy hol lenne érdemes folytatni a keresést. Nati viszont nem tűnt kifejezetten együtt működőnek, és mivel remélem mi már vagyunk olyan viszonyban, hogy ne kerteljünk, ennek hangot is adtam.
– Mintha egy kicsit harapósabb lennél a szokásosnál. Pedig általában kettőnk közül te szoktál a higgadtabb lenni. – azért próbáltam viszonylag kedves hangnemben szólni hozzá, mert eszemben sem volt még jobban felbosszantani. Segíteni akartam neki, de úgy nagyon nehéz, ha ellenségesen viselkedik velem. Mondjuk az tény, hogy tényleg meggondolatlanság volt a részemről víz nélkül elindulni, de biztos nem fogom beismerni, hogy igen, én ekkora balfasz vagyok. Helyette marad a jó öreg terelés technikája.
– Bocs, de rövidtávra terveztem. Váltás bugyi viszont van nálam. – hogy jelezzem eme felszerelés fontosságát, elő is vettem az említett ruhadarabot, és körbe pörgettem az ujjaim körül. Rövid hatásszünet után viszont visszaraktam a táskámba. Inkább érdemes, ha Nati állapotát rendezzük valahogy. Ezért is jutott eszembe, hogy vizet kéne keresnem, csak nem akartam ugye itt hagyni Nataliet. Természetesen ő biztosított róla, hogy nem tudnak vele elbánni, de kissé szkeptikus voltam.
– Ha te mondod… – valamiért nem voltam teljesen biztos abban, hogy ha baj van, akkor maximális kapacitással számolhatnék Natira, de végül bólintottam egyet, jelezve, hogy akkor minden rendben van. Ennek ellenére végképp elbizonytalanodtam, amikor felé nyújtottam a kezem, és segítettem neki talpra kecmeregni, hiszen az ábrázatára egyértelműen rá volt írva, hogy nagyon nincsen jól. Kedvem lett volna egy erőteljes lökéssel ezt az ő tudomására is hozni, de ennyire azért nem vagyok gonosz… vagy mégis? Áh, nem, arany a szívem és hogy ezt jelezzem, egy bíztató mosollyal is megajándékoztam Natit, és elnyomtam magamban a kis ördögöt.
– Ahogy megbeszéltük, tiéd lesz a fegyver. Én csak némi megbecsülést, és az azzal járó jövőbeli szívességek lehetőségét kérem cserébe. Mondjuk, ha találunk valami egyéb dolgot is, arra lehet, hogy szintén rátenném a kis mancsom, de erről még korai lenne egyezkednünk, hiszen én sem vagyok biztos, hogy jó ötlet úgy elindulnunk, hogy ilyen ramaty állapotban vagy. – na persze nagyon szerettem volna, ha maradunk. Nem is tudtam leplezni az izgatottságom. Hiszen most először vagyok Európában. Kedvem volt csak szimplán felfedezni ezt a számomra ismeretlen vidéket, megérinteni ezeket az omladozó falakat, és feltárni, hogy mit rejthet a lépcső aljánál elhelyezett sötétségbe vesző boltív. Könnyen meg lehet, hogy ha valami ijesztőt találunk ott már futok is kifelé, és kétségbeesve fogom markolászni az arkangyal tollamat a hazaút reményében, de addig is… Irány előre.
– Én előbb körbe néznék idelent, ha már itt vagyunk. Túl hosszú ez a lépcsősor ahhoz, hogy felmenjünk, utána pedig megint lejöjjünk. Mondjuk víz is kéne, az meg lehet, hogy inkább fent lesz, szóval döntsél te. – jobb karomat megemeltem, és határozottan a lépcsősor aljánál lévő boltív felé mutattam, mert én azt az irányt preferáltam volna azért. Az ott honoló sötétség nem volt túl bíztató, és vajmi kevés esélyt éreztem, hogy éppen ott fogjuk megtalálni az embereinket, de hajtott a kíváncsiság, hogyha nem is élőlényeket, de legalább valami értékes portékát találhatnánk ott. A kérdés már csak az, hogy Nati készen áll-e, mert ehhez bizony ketten kellünk, egyedül biztos nem fogok belesétálni az ismeretlen sötétségbe.
– Ha viszont úgy érzed, hogy ez neked most nem fog menni, akár haza is mehetünk, és visszajövünk egy másik alkalommal, amikor nem vagy ennyire… – hmm… hogy is kéne meg fogalmazni, hogy olyan színe van, mint a liba fosnak? Oh, igen… – kiszolgáltatott helyzetben. – gondolatban hátba veregettem magam, hogy ismét megcsillogtattam a diplomáciai képességeimet. Azért remélem, ha tényleg összefutunk itt valakivel, nem kell ezt a készségemet használnom életmentési célzattal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 11, 2020 9:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 401 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
A legsikeresebb üzletasszony. Gúnyosan horkantok fel, már csak a megnevezésen is. Ösztönből jön, időm sincs átgondolni, hogy mit teszek. S mire hosszú másodpercek után rájövök erre, csak kiszáradt torkom köszörülöm meg. Nyálam szinte összeragad a számba, cserepesre száradt ajkam préselem össze.
- Csakis a Payne kurva után – helyesbítem magam olyan gyorsan, ahogy csak tudom, nehogy véletlenül megsértsem. Nem igazán szeretném, hiszen amúgy kedvelem a nőt, csak hát… épp nem a legjobb állapotomba talált meg.
- Jah, igen a világ másik végén. Ha csontvázaktól akarsz válaszokat, azt New Yorkba is megtehetted volna – morgom, noha ez nem igazán neki szól. Az egész világnak.
Ugyanis észrevettem, hogy az utóbbi időbe, mindenkire csak morogni tudok. Bármi is történik. Kezdek annyira megkeseredett lenni, mint drága főnököm. Ennek nem igazán örülök, de érzéseimen nem igazán tudok változtatni. Kérdés, hogy mennyire nem is szeretnék.
Szemeimet szűkítve tekintek fel Carára, mikor kiejti, hogy nincs nála víz. Ő józanabb, mint én, ez miként lehet? Tegnap este csak behalucináltam volna, hogy velem van? Ha igen, az baj. Ha nem, hogy lehet jobb állapotban, mint én? – Eljöttél úgy a világ végére, hogy nem hoztál magaddal vizet? És ha örökre itt ragadsz? Tudod, hogy milyen pocsék érzés szomjan halni? – nem, nekem sincs tapasztalatom, de láttam már, amikor egy-egy félvért kínoztunk… halálra. Nem volt szép látvány, de nem is erről szólt ez akkor.
Felelőtlenség így eljönni. Tsss, én most itt nem számítok.
Azonban mégis segítenek. Aggodalmára, csak legyintek.
- Rá se ránts, nem tudnak velem elbánni – na meg ki? Nem igazán számítok itt senkire. Ezt korábban is mondtam már neki, hogy szerintem ez egy kihalt vidék lesz. Persze eljövök vele, mert érdekel, minden lakónk élete. Cara pedig érdekes személyiség és még hasznot is húzhatok belőle. De attól még nem hiszem, hogy itt bármi bajunk eshetne.
Szavain elgondolkozom, ha segítene nekem. Végülis nem lehetetlen vállalkozás. Csak tudnám, hogy mit keresek itt.
- Add a kezed – kérem tőle és ha felém nyújtja, nem átállom elfogadni és ténylegesen belé kapaszkodom. Felhúzom magam, gyomrom pedig megbosszulja önmagát. Bukfencet vet szervezetembe. – Mit is ígértél nekem ezért cserébe? – kérdezem tőle, mert nem igazán tudom, hogy mit tudhatna nekem adni, azért, amiért itt vagyok. – Valami nagyon érétkesnek kell lennie, ha rá tudtál erre szedni. Nem, továbbra sem tartom jó ötletnek – morgom orrom alatt, de azért elindulok. Vagyis előbb körbetekintek, majd fel.
- Fel kellene menni? – sóhajtom el magam, csak nézem a körlépcsőt, és szememmel sem követem, de már ebbe is beleszédülök.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 01, 2020 9:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 537 • Credit:

 

Éreztem, hogy egy izzadságcsepp végig csurog a hátamon, noha ennek semmi köze nem volt az időjáráshoz. Egyre idegesebb voltam, hiszen Nati az én ’bástyám’, de jelenleg olyan romos állapotban volt, mint ez a ’kastély’ itt körülöttünk. Eleve mi ez a hely itt? Nagyon nehezemre esett elhinni, hogy itt bárkit is fogunk találni saját magunkon kívül. Pedig nem nyaralni jöttünk, legalábbis én biztosan nem. Nati viszont… Kezdett az-az érzésem lenni, hogy ő azt sem tudja, hogy hol van, nem, hogy még azzal is tisztában legyen, hogy mit is kéne csinálnunk. Még aggasztóbb, hogy a nevem hallatán nem kezdett rögtön ujjongásba. Pedig…
– Igen. Cara Pierce. A legsikeresebb üzletasszony New Yorkban. Így már biztos rémlik… – kissé sértve éreztem magam, hogy nem ismert fel azonnal, de ezt talán most elnézhetem neki. Végül is én kértem tőle segítséget. Mondjuk, ha sikerrel járunk, akkor az neki is nagyon hasznos lesz. Mondhatni sorsfordító. De nem szabad ennyire előre szaladni, mert per pillanat még abban sem voltam biztos, hogy érdemes tovább haladnunk.
– Tudod. A fegyver. Az a bizonyos. Legalábbis remélhetőleg. Itt vannak azok, akik talán tudnak valamit a hollétéról. Legalábbis ezeket a híreket kaptam. – kissé zaklatottan néztem körbe, és egyre kevésbé éreztem biztosnak az információkat. Mondjuk nem először fordulna elő, hogy fals felvilágosítást kapok… Az már más kérdés, hogy amikor nem vagyok biztos a forrásban, akkor az egyik emberemet szoktam előre küldeni ’felfedezni’, de erre most ugye nem volt lehetőség. Maradtunk hát ketten, illetve… Jó magam eleve fél embernek számítok, ha harcról van szó, Natival nem lenne gond, de jelen esetben nem éreztem, hogy kicsattanna az energiától.
– Víz? Öhm… nincsen. – basszus. Annyira el voltam foglalva a természetfeletti elleni védelemmel, hogy olyan alapvető dolgokat, mint víz és szendvics nem hoztam… De még táska mélyén lapuló dugi csokim sincs… Váltás bugyi és aranyrúd viszont van nálam. Éljenek a prioritások. Talán érdemes lenne haza ugrani, de nem akartam Natit ilyen állapotban itt hagyni, plusz kitudja, hogy mit művelne velem az arkangyal toll, ha túl gyakran használnám. Használati útmutatót nem igazán mellékeltek hozzá. Pedig szívesen olvastam volna egy „Gondolj arra a helyre, ahova menni akarsz és ne hagyd el útközben. Vizet meg szendvicset vigyél magaddal. Puszi: Michael” feliratot.
– Ha gondolod körbe nézhetek, hogy van-e valahol, valami iható. Csak nem tudom mennyire jó ötlet téged itt hagyni egyedül. – Nem. Abszolút nem arra gondoltam, hogy én magam félnék egyedül vízkereső körútra indulni. Aztán vissza jutottunk ismét az utazásunk céljához, és egy kissé megfáradt sóhaj kúszott ki az ajkaim közül.
– Nem. Úgy volt, hogy itt találkozunk. És lám itt is vagy. Csak ha őszinte akarok lenni, arra számítottam, hogy kettőnk közül te leszel jobb formában. – próbáltam a lehető legkevesebb szemrehányással a hangomban közölni vele a gondolataimat, de egyre feszültebb voltam, így nem biztos, hogy sikerült kordában tartani a modoromat.
– Ha segítek akkor feltudsz állni? Együtt kereshetnénk valami folyékony nedűt neked. Minden fal nedves, szóval valaminek kéne itt lennie. – nos ez inkább volt egy remény megfogalmazása, mint szilárd elmélet, de talán megér egy próbát. Ha másnem, valahol csak összegyűlt egy kis esővíz, legalábbis mélyen bíztam benne. Tényleg csalódott lennék, ha kénytelenek volnánk egy olyan apróság miatt hazamenni, mint hogy elfelejtettem vizet hozni. Meg csokit is. Hogy én mekkora egy idióta vagyok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 30, 2020 10:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 374 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
Ismerős hang üti meg a fülemet. Jól vagyok-e? Mordulok egyet rá. Hát persze, majd kicsattanok az egészségtől, végülis nem úgy érzem magam, mint akit beletettek egy mosógépbe és nem elég, hogy hatvan fokon mosták ki, legalább ezerkétszáz fordulatszámon, de még a centrifuga is úgy döntött, hogy körbepattogja velem a lakást, teljesen összekavarva bennem is mindent.
Tökéletesen vagyok. Nem úgy, mint akinek a nyelvébe egy kutya kölyködzött bele. A gondolattól is rosszul leszek és öklendező hangot hallatok.
- Cara – ismétlem a nevet, ízlelgetem. Milyen Cara? Milyen nő akar tőlem és mit? Akaratlan húzom össze a lábamat. Jaj, vajon mit tettek velem? Várjunk, ez a hang ismer? Újra kinyitom a szemem és felsandítok. Zavaros tekintettel látom, a lábára húzott cipőt, nadrágot. – Öhm… - jön az igazán szemfüles megjegyzésem.
- Cara! – örülök meg, miután leesik, hogy kiről is van szó. Annyit pedig sikerül elérnem, hogy feltornázzam magam. Na nem nagyon, csak két alkaromra támaszkodom és onnan ülök fel a térdeimre. Tenyereiemmel a combomon támaszkodom meg, szemeimet szorosan lezárom. Fejem belesajdult ebbe a mozdulatba. A gyomrom pedig megugrik egyet.
Kezem a számra simítom.
Portugál fazonok. Valamiért rémlik, hogy rohadt gyorsan emlékeznem kellene valami nagyon fontosra. De ha csak megpróbálkozom vele, fejem úgy dönt, hogy tűpárnaként hasogat.
- Tegyünk úgy, mintha nem emlékeznék… - ülök le a sarkaimra, számon tartott kezem, most torkom köré fonom. – Mit is akarunk ezektől? – kérdezem meg tőle, továbbra sem nyitva ki a szemem… A világ pedig forogni kezd velem, és egyre melegebb van.
Barna íriszeim nyitom, egy pontra fókuszálok, ez ad némi erőt.
- És van vized? – köszörülöm meg a torkom. Uh, apám, mi történt előző éjjel? Kijelentésére, csak a másik kezemmel legyintek neki, hogy nincs szükség rá. – Nem a fejemmel van a baj – szólok rekedtes hangon, ajkaim préselem össze. Ki van száradva és úgy vágyakozik éltető víz iránt, mintha napok óta nem ittam volna.
Úgy is érzem magam, pedig tudom, hogy előző éjjel nem kis mennyiségű alkohol csúszott le csinos torkomon. – Szóval… - kezdek bele újra, nehezen. Portugál fazonok. Fókuszom a karkötőmre csúszik. – Ne mondd… hogy képes volt eljönni Portugáliába… de várj… te hogy jutottál ide? Nem együtt kellett volna? – de hova is és minek is?  És mit akarunk, mit keresünk itt? Minek, és legfőképp, mi a retkes életért vagyok ennyire rohadt másnapos?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 27, 2020 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 409 • Credit:

 

Hátsó tájékon még mindig nem éreztem túl komfortosan magamat, de a lelkem legalább némi békére lelt, amikor bebizonyosodott, hogy már Natalie is itt van. Nem mintha egyedül félnék… Egy idegen országban… Egy törékeny nőként… Ugyan. Azért mégiscsak megnyugtató, hogy nem egyedül kell belevágnom ebbe a kalandba. Pusztán azért, mert magányosan unalmas lenne… Semmi másért… Natalie azonban sokkal rosszabbul festett, mint ahogy azt reméltem. Leginkább egy vergődő halra emlékeztetett, ami nem túl jó jel, tekintve, hogy kettőnk közül ő az izomember.
– Natalie. Valami baj van?   – nos a helyzetet súlyosbította, hogy az én empátiám, körülbelül eddig terjedt ki. Ha nem Natiról lenne szó, akkor valószínűleg egy csattanós pofonnal leheltem volna életet a fekvőbe, de így… Meg volt kötve a kezem. Tehát valami gyengédebb módszerre lesz szükség. Közelebb mentem hozzá, és megálltam fölötte, a mellkasom előtt karba tett kézzel. Vártam néhány pillanatot, hátha magához tér, de ehelyett éppen azt kezdte fejtegetni, hogy nem tudja miért hoztam ide, és egyébként sem járok vele jól. Mi a franc? Talán beverte a fejét? Mondjuk ez magyarázat lenne arra, hogy miért is fekszik még mindig a földön ahelyett, hogy harci pózba vágná magát, és neki állnánk megkeresni azokat az embereket, akik talán tudnak valamit a fegyverről.
– Én vagyok az Cara. És nem én hoztalak ide, hanem magadtól jöttél. Öhm… Gondolom… Meg beszéltük, hogy itt találkozunk. Nem emlékszel?   – próbáltam a tőlem telhető legnagyobb türelemmel a hangomban közölni a mondandómat, de a jelenléte miatti belső békém bizony szökni készült.
– Tudod, azokat a portugál fazonokat akartuk megkeresni. – hintettem el további információ morzsákat, hátha így kitisztul számára a kép. Azonban kezdtem elég tehetetlennek érezni magamat. Ha esetleg tényleg fejsérülése van, akkor nem biztos, hogy neki kéne indulnunk. És legfőképp szükség lenne némi gyengédségre részemről. Elvégre tudom, hogy mi ilyenkor a teendő. Legalábbis régen valaki megpróbálta belém verni, és még akkor is emlékszem bizonyos részletekre, ha azóta már megpróbáltam azt a ’tudást’ kizavarni a fejemből.
– Megnézem, hogy nincs-e sérülés a fejeden oké?   – figyelmeztettem, mielőtt lehajoltam volna hozzá, hogy tényleg neki álljak megvizsgálni a fejbőrét. Nem voltam biztos benne, hogy ebben az állapotában jól fogja fogadni a közelségem, ezért az óvatosság. Mindenesetre, ha hagyja, akkor az ujjaimmal végig tapogatom a fejét, indokolatlan puklik után kutatva. Különös figyelmet fordítva a koponyája hátsó részére, mert ha az ütést kap, akkor tényleg nincs más opciónk, mint hazamenni. A kérdés már csak az, hogy Natalienak mi jár a fejében. Már ha egyáltalán dolgozik ebben az állapotban odabent valami.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Natalie Rossmyra


Quintan de Regaleira, Portugal 3e08e4eb076ed95d98f103cfa6300fa953efe2db

☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
471
☩ Rang :
Szemtelen fehérnép
☩ Play by :
Meghan Ory
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Hangover or just a bad dream... again
Cara & Nat
──────────── ────────────
« Szószám; 355 • Zene; Anima I have become»
«We're all
working together;
that's the secret.»
A hangok nagyon távolról érnek el, mintha a túlvilágról szólnának hozzám. Zárt, cserepesre száradt ajkaim mögül kelletlenül nyögök fel. Szemeimet szorosan lezárom. Jobb alkaromat, melyen az arkangyalból szőtt karkötő is pihen, keresztülfektetem homlokom. Bőröm forró, érzem, ahogy azt is, hogy végtelenül szomjas vagyok. Újra csak felnyögök, mintha valaki a nevem mondaná?
De ezúttal lágy, női hangon. Ühm. Szemeim újra kinyitom, ajkaim megnyalom, de komfortérzetemen mit sem változtat semmin sem. Fogaimon is végighúzom, érzem azokon a finom pihéket, melyek egy dolgot jeleznek számomra, de azt élesen: hosszú volt a múlt éjjel.
Ráncolom a homlokom, próbálok fókuszálni, nehezen megy. Lépteket hallok én pedig a nedves mozaikkövön gördülök az oldalamra. Újra felnyögök. Ezúttal hangosabban. Nem kellett volna megmozdulnom, gyomrom ugyanis abba a pillanatban jelzi, hogy ébredezik ő is. A mozaikok hűvöse mégis jólesően nyaldossa arcomat.
Majd egy hangos puffanás. Szemeim újra kinyitom, annak sarkából figyelem a különös körterem – vagy mi a halál isten töke ez – lépcsős alját. A belső veszélyjelzőm eszméletlen módon berreg, pityeg, vöröslően világít, hangja élesen hatol fülembe, mint valami világháborús bombatámadás előjelét szeretné jelezni. Éles, idegesítő és életösztöneim nem kelti fel.
Egyszóval: szenvedek, mint a rossebb.
Alkarjaimra támaszkodok, onnan nyomom fel magam. A gyomrom, fejem, elmém minden egyszerre jelez, hogy feküdjek vissza.
- Azt a büdös… - kezdek bele, szemeim kikerekednek, ugyanis a lépcső alján, esküszöm, hogy két lábat láttam meg, mielőtt eltűnt volna! Meg kell nézni, hogy mi az. Mozdulataim elcsigázottak, testem lángol, végtelenül szomjas vagyok.
- Ki vagy… és mit akarsz. Azt sem tudom miért hoztál ide – kezdek bele, bárki is legyen itt jelen. Elmém rejtekéből egy kósza emlékkép kukucskál elő, de olyan haloványan, hogy mire jelenlétét felfedezem el is illan. Valamire emlékeztetne, de egyelőre még azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Jó, ezt épp tudom. – De velem nem jársz jól. Semmi lényegesről nem beszélek és egyébként is, azt hiszem perceken belül kimúlok. De legalább mondd el, hogy mi a bánatot keresek itt és akarsz tőlem…. – nyelek egy nagyobbat, noha a beszéd nem esik most olyan könnyedén, mint egyébként tenné. Pedig ez szokott a legjobb fegyverem lenni minden ellen. De most még ő is cserben kíván hagyni. Borzalom, mi világot élünk?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


Quintan de Regaleira, Portugal Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
249
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 05, 2020 7:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ A dangerous adventure

Natalie & Cara
zene: The Hunter  szószám: 940 • Credit:

 

– Eszetekbe se jusson partit szervezni a lakásomban, amíg távol vagyok. De legfőképp... el ne fogyjon a csoki készletem... – fenyegető arckifejezésemet magamra öltve, figyelmeztetően emeltem meg a kezemet, miközben végig futtattam a tekintetem a kis csapaton. Igazából csak Phil és Pete volt itt, amit csak igen nagy jóindulattal lehet csapatnak nevezni, de ez mellékes. Örültem volna, ha Nieven is itt van, mielőtt útnak indulok, csak hogy megnyugodhassak, hogy majd ő rendet tart a férfiak között, de neki valami magánéleti dolga támadt. Érted... neki van magánélete... Szörnyű. Phil viszont hűségesen, könnyekkel az arcán mondott nekem búcsút, vagy legalábbis szerettem volna azt hinni, hogy legalább egy kicsit szomorú, és éppen nem arra vár, hogy végre kitegyem a lábam. Nem szívesen hagyom itt a dolgokat, hiszen a legutóbbi New Orleansi utazásom után is keletkezett némi gubanc, de vannak olyan teendők, amiket személyesen kell, hogy intézzek, és ez is egy olyan alkalom volt.
Tudni illik fülest kaptam, hogy egy értékes fegyver, minden bizonnyal természetfeletti erővel bíró eszköz egy kisebb európai csoportosulás kezében van. Illetve egész pontosan arról kaptam hírt, hogy a valamikor még Amerikában lévő eszköz ennek a frakciónak a tulajdonába került, még bőven az apokaliptikus idők előtt. Mivel nem sok ilyen természetfeletti hatalommal bíró fegyver volt a ’piacon’ felmerült bennem, hogy esetleg az a Bizonyos dolog lehet? Egy látogatást biztos megér a dolog. Így nem is haboztam sokáig, és némi kutató munka után sikerült találni egy helyszínt Portugáliában, ahol ennek a csoportnak a tagjai feltehetőleg megfordulnak. Soha életemben nem tettem még ki a lábam a kontinensről, így hiába voltam szkeptikus a megszerzett információkkal kapcsolatban, feltett szándékom volt, hogy felkeresem a helyet, már csak kikapcsolódás céljából is. Persze ostobaság lett volna részemről egy ilyen kalandba egyedül belevágni, így olyas valakitől kértem segítséget, akiben megbízom, és a természetfeletti dolgokhoz is ért, nevezetesen Natalietól.
Meg is beszéltük, hogy majd ott találkozunk. Számomra ez elég ijesztő gondolat volt egyébként, hiszen még sosem utaztam arkangyal tollal, de Natalie nagyon magabiztosnak tűnt, így nem mutathattam ki, hogy egyébként beszari vagyok. Az embereim előtt is játszottam a totálisan magabiztos főnököt, és még csak véletlenül sem akartam arra az eshetőségre gondolni, hogy talán bele is halhatok ebbe a buliba. A baj persze az, hogy ha ez tényleg az a fegyver, amit én sejtek, akkor totálisan megéri egy picit kockáztatni. Elvégre az európai kis csoportosulások békések nem igaz? Biztosan meg tudok velük beszélni egy tisztességes árat... Illetve Nati majd meg véd, ha baj van ugye? Nem túl magabiztos igen volt ezekre a kérdésekre a válasz, így a kis csomagommal, amit már előre bepakoltam készen álltam, hogy végre útnak induljak. Volt nálam minden, amire egy ilyen utazásnál szükség lehet, egy angyal penge, egy gyógyító talizmán, egy váltás fehérnemű, meg néhány arany rúd. Illetve természetesen az arkangyal toll, amit az utazáshoz akartam használni. Nati felvilágosított korábban, hogyan is működik, így isten a tanúm rá, hogy tényleg csak egy picikét voltam beszarva. Dobtam egy színpadias csókot még a két emberemnek, majd hamarosan magam mögött hagytam az otthonom, és a vágyott helyre érkeztem.
Mi tagadás, egészen más típusú helyre számítottam. Nekem egy kastélyféleségről meséltek, de egy moha lepte lépcsőfordulóban találtam magamat. Még a kezemben volt a toll, amikor körbe futtattam a tekintetem a helyszínen. Penész illata csapta meg az orromat, illetve az egész hely azt a benyomást keltette, hogy már régen nem járt itt senki. Apró vészharang szólalt meg a fejemben, ami arra bíztatott, hogy inkább gyorsan forduljak vissza, de tudtam, hogy Natalie már akár itt is lehet, és nem léphetek le szó nélkül. Ezért a hátizsákomat levéve egy belső zseb biztonságába helyeztem végül az arkangyal tollat. A jó hír, hogy legalább tényleg működött a dolog. Egészen biztos, hogy nem a lakásomban voltam, ehhez nem is kell éles logika. Már csak Natit kéne megtalálni... Feltéve, hogy már itt van, és nem késik. Nem is tudom pontosan, hogy miért, de nem szívesen tartózkodtam volna egyedül ezen a helyen. Olvastam horror történeteket, amiben a csinos lányokat, különböző szakrális módszerekkel gyilkolták le, és mi tagadás azon történetek helyszín leírása igen csak helytálló lett volna erre a helyre is.
– Natalie? – kiáltottam egy hangosabbat, hátha itt van, csak éppen a látóteremet esik kívül. A hangomat visszhangozva verték vissza a falak, de választ nem kaptam. Így kénytelen voltam kissé tüzetesebben is szemügyre venni a helyet. A lépcsőforduló ahol álltam, valószínűleg az utolsó lehetett, mert felfelé már csak pár fok vezetett egy ajtó felé, ahonnan szinte beözönlött a napfény. Lefelé azonban még számos lépcsőfok vezetett, spirálisan lefelé. Lenéztem a mélybe a korlát fölött, és elképesztő mélység tárult a szemem elé. Az egész helynek volt egy ősi atmoszférája, illetve leginkább az elhagyatottság volt érezhető. Azonban valamiféle mocorgást, mintha láttam volna a mélyben. Az ösztöneim azt súgták továbbra is, hogy hagyjam az egészet, és induljak haza, de akár Natalie is lehetett, csak túl messze volt ahhoz, hogy betudjam azonosítani. Nem volt hát más választásom, mint elindulni lefelé a lépcsőn, és reménykedni abban, hogy ha végig megyek ezen az elképesztően hosszú lépcsősoron, nem kell majd hamarosan feljönni rajta... Az utóbbi időben sajnos nem voltam a toppon kondíció terén.
Akárcsak a hangom korábban, a lépteim is visszhangot vertek, miközben a kopott lépcsőfokokon ballagtam lefelé. Időnként kinéztem a korlát fölött, hogy megpróbáljam azonosítania a mélyben lévő mocorgást, de jó pár emeletet kellett legyőznöm, hogy végre megbizonyosodhassak arról, hogy tényleg Natalie van oda lent. Innen nézve nem festett valami túl jól, így szaporára vettem a lépteimet, hogy minél előbb oda érhessek hozzá. Már majdnem ott voltam, amikor a sietség közepette megcsúsztam az egyik lépcsőfokon, és fenékre estem. Azonnal felpattantam, és csak miután megbizonyosodtam róla, hogy ezt senki nem látta, akkor álltam neki a sajgó tomporom fájdalmát enyhíteni. Ilyenkor azért hálás lennék, ha hátsó tájon párnázottabb lennék...


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 9 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7