Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Orenburg, Oroszország •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 06, 2020 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Igazából nem tudnám eldönteni, melyik is fáj jobban, a szemeim helye, vagy a fülem a csibe vakerálásától. Nyomatja, mint süket az ólajtót. A tökömet se érdekli, őt mennyire viseli meg a látvány. Engem nem a látvány viselt meg, maradjunk annyiban.
- Ha téged megvisel a látványom, én szerinted mit mondjak? Én érzem is, de nem látom...- morgom az orrom alatt, már nincs energiám a színlelt kedvességhez se. Úgy véli, megérkezett Viszály, mert a bejáratnál gondok akadtak. Egy pillanatra átjár a remény érzése, de nem sokáig leledzik bennem, elvégre démon vagyok, egy vak démon. Hogy az a büdös pi.....Felötlik bennem a gondolat, hogy mi van, ha nem is Belial érkezett meg? Mi van, ha csak egy csapat vad akarja felfedezni ezt az elhagyatott, pusztulat helyet, amit talán már a gaz is benőtt? Innen lentről semmit sem láttam, most meg még úgyse. Viszály meg nem a bejárati ajtót szokta rárúgni a másikra, annyival fifikásabb ő. Talán ez csak elterelés lenne? Már nem tudom, mit gondoljak, a fájdalom elvesz mindent tőlem, belőlem. A csibe azzal próbál vigasztalni, hogy visszaadja a szemem világát. Hánynom kellene az ilyen jó szamaritánus felajánlásoktól, de jelen helyzetben nincs más választásom, mint rá hagyatkozni. Egy tollas teremtésre, aki belém csapódott. Micsoda forgatókönyv! Nevetséges az egész. De hagyom, hogy tegye a dolgát. Lehetnék neki hálás is, de nem kenyerem a hála osztogatása, én is keményen megdolgoztam a pillanatért, hogy visszakapjam a látásom. A következő percekben aztán elmondhatatlan érzések kerítenek hatalmukba. A tollasok kenőcse elég hatásos és hasznos dolog. Egy fél pillanatra felötlik bennem a gondolat, mi lenne, ha ezt az egy csibét megtartanám és kihasználnám a benne rejlő lehetőségeket, de aztán rájövök, hogy ez rohadtul nem jó ötlet, egyrészt az allergiám miatt, másrészt(és ez a nagyobb hányad) így is van már két nő a háznál, akik szeretnek egymás torkának esni néha nap. Miattam. Amit rohadtul nem értek, mert senkinek sem ígértem semmit, de úgy tűnik, Ana szeret belecsimpaszkodni Hél hajába, miután ő kicsit túl intim környékre téved a szájával vagy az ujjaival rajtam. Egyébként meg egyikük sem tűrne meg egy szárnyast, hiába is jön jól a csibe kence. Túl ragaszkodó a kicsike, túl sokat tud, ha kinyitná a száját, Ana szerintem ott helyben megkopasztaná, aztán felgyújtaná roston sült angyalnak. Szóval értelme nem sok lenne, főleg, hogy nem szólna hozzám egy darabig és hallgathatnám életem végéig a szemrehányást, rajtam ragadna a tollasbaszó jelző. Nem, ez a kenőcs nem ér meg nekem ennyit, majd beszerzem máshonnan. Mire ez a konklúzió megfogalmazódik bennem, érzem, hogy a szemgödröm nem üres, ott van, aminek lennie kell. Meleg bizsergés járja át az egész testem. A következő pillanatokban aztán a világ kezd ismét színesbe váltani. Vagyis már nem sötét minden, fények, homályos foltok jelennek meg nyitott szemeimen keresztül. Mikor a fény kezdi zavarni a látásom, ami egy jó darabig csak a sötétség rabja volt, mint én ennek a nyamvadt cellának a fogja, hunyorogva behunyom a szemeim.
- Ne mocorogj Mephisto! - szól rám kedvesen a csibe, az állkapcsom azonnal megfeszül, de hallgatok rá, mert az én érdekem is, hogy ennek minél hamarabb véget vessünk.

Míg engem az angyali csibe gyógyít, addig a bejáratnál az szárnyasok feloszlatják a tömegverekedést. A főtollas gyanakvóan méri végig a környéket. Ez csendes, békés övezet általában, távol az életben maradáásért küzdő ruszki bandáktól. Hogyan törhetett ki bandaháború csak így, a semmiből pont ezen a helyen? A gyanakvása nem alaptalan, ám nem számol Viszállyal, mert abban a hitben tengődik, hogy már lemondott rólam, nem lesz meg a nagy fogás. De azért nem árt az elővigyázatosság, ezért az őrökhöz szól.
- Rossz előérzetem támadt a kint történt események után. Ellenőrizzetek és zárjatok le minden lehetséges ki és bejáratot, én addig leellenőrzöm a démonfajzatot! - adja ki az utasítást, majd elindul a pincebörtön felé, lépteinek zaját visszaveri a kőpadló. A tollas őrség pedig megkezdi az összes lehetséges ki és bejárat ellenőrzését és lezárását...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 9:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Belial, Mephisto & Belphegor


-I
ng bizony. De ha zavar levehetem...-vigyorodom el és ujjaimmal két gombot nyitok szét felül, miközben pillantását keresem. Nem sokkal később a pultra pattanok és végig hallgatom, hogy mi történt. Elhúzom a számat ahogy felismerem a nevet, rögtön eszembe jut az arkrablós balhét és csúfos felsülésem, meg ahogy rá szabadítottam a veszedelmet két légiónyi démonra. Mephisto most ennek issza meg a levét. Gratulálok Belphi! Bár Kedvesem próbál nyugtatni, meg hogy nem kell ezt nagy dobra verni, a tudat bőven elég, hogy rájöjjek ezt már sosem mosom le magamról!
-Az lehet hogy nem mondtad, de már az is épp elég rossz, hogy te tisztában vagy a dolgokkal. Nem akarom, hogy hazudj miattam.-pillantok rá jelentőségteljesen, majd miután egyetértünk, hogy a légiókapitányt ki kell hoznunk, fotó csókot követően két nap tömény szervezés után a harmadik nap reggelén kilencven százalékos felkészültséggel indulunk útnak, hogy Orosz honban érjen talajt a lábunk. Egy közeli kocsmában verünk tanyát egy rövid időre, míg plusz információkkal nem gazdagodunk. A férfiak eszmecseréjét hallgatva a kapott térképet tanulmányozom amin elvileg egy titkos járat is van. Összevonva szemöldököm mérlegelem a dolgokat, Viszály arcáról leolvasható, hogy nem igazán bízik ebben, ahogy én sem. Ki tudja mennyi idő telt el Vladimir szökése óta. Mégis elindulunk a fogda felé, hogy eleget tegyünk Belial ígéretének. A skiccelt térképet Kedvesem rám bízza, majd míg Ő a főbejárat előtt viszályt kelt, addig van időm megvizsgálni a helyet. A dulakodás hangjai hozzám is elérnek, méltányos mosollyal fogadom és némi fejrázással, hogy a Káosz Lordja ismét sikert aratott. Hamarosan közösen mászunk fel a kőfalon, a túloldalon földet érve pedig már majdnem sima dolgunk van, pár tollast leszámítva. Hamar a börtönfalhoz érünk és amint Belial mellém lép széthajtom a térképszerűséget és rábökök a pontra hol a rejtek ajtó lehet.
-Itt lesz!-tapasztom kezem pontosan magam előtt a kövekre és kicsit erősebben nyomom meg befelé. A kövek éles hangon csúsznak el egymáson és lassan feltárul előttünk egy ajtó forma, mögötte pedig egy hosszú folyosó ami egészen benyúlik az épületbe.
-Szerinted mikor veszik észre az angyalok, hogy elterelő hadművelet volt?-pillantok Belialra, de még nem lépek át a nyíláson.
-Remélem akadálymentesen jutunk tovább. Nincs jó tapasztalatom a folyosókkal.-nevetem el magam halkan és Lordom keze után nyúlva végül belépek a folyosóra magam után húzva Őt is.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 16, 2020 5:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Percekkel az angyal távozása után is zavar ül arcomon. Állok a tükör előtt és a tollas szavai járnak a fejemben, miközben újra és újra végigsiklik bőrömön a beretva. A reggeli rutin végeztével a konyha felé indulok. Frissen főzött kávé illata a főzőhelyiségbe csalogat. A két kutyát kikerülve lépek be és töltök egy bögrével a forró feketéből csatlakozva kedvesem társaságához.
-Egy újabb lenyúlt ing. - halvány mosollyal szám sarkán észrevételezem, hogy felsőm csodás testén feszül. Kortyolok egyet, miközben Belphegor feltornázza magát a pultra egy teli bögre kávéval, mellette támaszkodom és megosztom vele a fürdőben történteket.
-Ne mondj ilyet. - ingatom meg a fejem, bár jól tudom miért húzza el a száját. Felelősnek érzi magát a szigeten történtekért. Valóban, hibát követett el. Az emlékre ujjaim erősebben szorítják a porcelánt, talán ujjbegyeim el is fehérednek a kifejtett erőtől, mégsem roppantom össze kezeim között. Nem a vétke miatt kap el a rosszallás, inkább amiatt amit én tettem, vagy majdnem tettem. Veszek egy mély lélegzetet és újra az előttünk álló feladatra gondolok.
-Erről senkinek nem kell tudnia...Jezának sem mondtam, Mephistonak is jobb, ha titok marad. - jegyzem meg. Elég ha mi ketten tudjuk az okát, mi okozta nahanti bukásunkat.
-És ki is fogjuk. Három nap múlva. - hajtom fel a kávé utolsó kortyait bögrém aljából, majd egy futó reggeli csókot kapok a számra.
A következő napok gyorsan telnek, és az idézés ideje is hamar elérkezik. Az utazás most is gyors és zökkenőmentes, de a hely, ahol kikötünk, minden csak nem barátságos. Redva egy környék. A romos házak nem szokatlanok, Amara feltűnése óta a legtöbb város védjegye, mégis ez az Orenburg ramatyabb kóceráj bármelyiknél, mint ahol eddig jártam. A látszat ellenére mégis van egy hely, ami átlagon felüli védelemmel bír, ez pedig a börtön, ahol kapitányom is fogságban tengődik immáron három teljes éve. Mielőtt berontanánk a dutyiba, még teszünk egy kis kitérőt az egyik közeli kocsmába, ahol találkozunk egy Vladimir nevű helyi pokolfattyúval. Egy kis plusz információ a helyiektől sosem jön rosszul. Néhány pohár vodka elég, hogy ruszki barátunk nyelve megeredjen és belső tippeket köpjön el a fogdáról. Korábban ő is ült ott, de csodával határos módon sikerült megszöknie. Az új infókkal gazdagodva egy kocsmában töltött órával később ténylegesen is felkeressük ezt a Fekete delfin vagy mi néven futó rablakot. A ruszkidémontól egy elnagyzolt térképszerű firkálmányt is kaptunk, amivel igyekezett betájolni, hol is helyezkedik el a titkos járat, amin annak idején kiszökött. Nem fűzök hozzá nagy reményeket, hogy megvan még, de ha mégis, az lényegesen megkönnyítené a bejutásunkat, már ha csendesen akarjuk kicsempészni Mephistot. Egy próbát mindenesetre megért, és ha tanácsadóm is egyetért, elsőként ezzel próbálkozunk. A papírost Belphegoromra bízom, míg én kis műsort keltek a börtön előtt. Pillanatok alatt tömegverekedés tör ki az utcán, ami nyilván nem marad észrevétlen a börtönőrség számára sem. Míg figyelmüket az utcafronton egymást gyepáló banda felé irányítják, kedvesemmel nesztelenül mászunk keresztül a szöges dróttal erősített kőfalon, majd surranunk át az őrzött terek udvarán egy-két angyalpajtást leterítve közben.
-Mutasd, hol a bejárat. - lépek bizalmasom mellé és vetek egy pillantást a rajzra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 14, 2020 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Fogalmam sincs, meddig vagyok a sötétség, az eszméletlenség rabja, de valahogy maradnék abban csendes semmiben, a nihilben vagy bármi is legyen az, mert amint visszatér az öntudatom, minden egyszerre zúdul rám. Nem tudom, melyik részem is fáj tulajdonképpen, mert igazából minden egyes porcikám lüktet a görcsöktől. A tüdőmből kiszakad a levegő, az egész testem verejtékben úszik. Hangokat hallok magam körül, mert a sötétség még mindig nem oszlott tova. Vak vagyok, kibebaszottul világtalan, döbbenek rá, amint kitisztul az agyam és előtörnek az emlékek. A nyomorult tollas kivájta a szemeim és egy hatalmas, sötét lüktető gócpont maradt csak a két szemem helyén...Az állkapcsom megfeszül a  gondolatra, de csak fokozza a fájdalmamat. Valami nedvesség cseppen az arcomra, még nem tudom dekódolni, mi az, de érzem, hogy szomjas vagyok. Hüppögést hallok, közben valami a homlokomhoz ér. Mintha homlokon csókoltak volna. Idegen számomra az érzés, el is húzódok, erőtlenül húzom a kezem az arcomhoz, hogy letöröljem a nedvességet.
- Mephisto! - hallom meg a saját nevem egy vékony, pityergős hangon. De nem az ő hangján. Megpróbálom eltolni magamtól, de a mozgás is fájdalmas.
- Ne mozogj kérlek! - próbál nyugtatni, de én nem engedelmeskedek neki. Nekem egy nyomorult tollas csibe ne diktáljon. Meg akarom ölni, úgy mint még soha, a düh egyre hatalmasabb méreteket ölt bennem, mérgezi a vénáimat, a fájdalmamat.
- Vizet! - dörrenek fel rekedtes hangon, mielőtt még valami ostobaságot csinálnék. A csibe varázsütésre cselekszik, és nemsokára a flaska szájából hűsítő folyadék ömlik le a torkomon. Közben a szárnyas ujjaival végigsimít az arcomon, mire felemelem a kezem, hogy leseperjem magamról, de csak annyira telik, hogy kicsit rászorítsak a kezére. Veszi az adást és elhúzza a csíkot az arcomról.
- Nem foglak bántani Mephisto, én vagyok az. De nincs sok időnk, szóval kérlek, hagyd, hogy segítsek. - a hangját könyörgősre veszi. Hát eddig kurva nagy segítség volt, mit ne mondjak.
- Sokáig tartott...- jegyzem meg bosszúsan. Meguntam a szarakodást, de tényleg. Most már ott tartok, hogy vagy menekítsen már ki végre Viszály vagy fejezzük ezt be egyszer és mindenkorra. Ennél a helyzetnél az is jobb, ha beledöglöm, mert én biztos nem maradok vak életem végéig. Hol az az angyalpenge?
- Most akkor megölsz vagy sem? Csak döfködj meg párszor az angyalpengével, de lehetőleg találd is el a szívemet párszor. - adom a tippeket üres, érzelemmentes hangon, mire egy sóhajt kapok válaszul.
- Soha nem bántanálak. Szeretlek Mephisto. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy képes leszek valaha megkedvelni és megszeretni egy démont. - kezdi nyomatni a nyálas dumát én meg már ott tartok, hogy bár a hallásom is ment volna a látásommal együtt a picsába, mert ez már sok nekem. Nem méltatom válaszra, csak morgok egyet. Úgy bánik velem, mint a hímes tojással, a fejem az ölébe hajtja. Valószínűleg kiereszti a szárnyait, mert érzem, hogy még a viszketés is betalál a fájdalmak mellett. Baszki...
- Miután elájultál, nem bírtam tovább és közbe avatkoztam. Nem hazudhattam neki, mert nem tudok hazudni, így azt mondtam, amit abban a pillanatban éreztem. Hogy megvisel az egész mert nem vagyok harcos angyal. Ez az igazság. Nem bírtam tovább nézni a szenvedésed. Életben tartalak, míg meg nem érkezik a lovasod, megfogadtam magamnak. - kezd bele ismét, mire felsóhajtok.
- De aztán jött a hír, hogy valami nincs rendben a börtön bejáratánál, így rám bízott, hogy őrizzelek, ő pedig elment kideríteni, mi a probléma forrása. Szerintem megérkezett a lovasod. Úgyhogy tarts még ki egy kicsit. És ne mocorogj, visszaadom a szemed világát. - fordítja el a fejem, leveszi a kötést és elkezdi kenegetni a kihentelt részt. Minden izmom görcsbe rándul, de összeszorított fogakkal tűrök. Tűrök, mert végre úgy érzem, tényleg kiszabadulhatok erről a nyomorult helyről. Meleg bizsergés kezdi átjárni a szemgödreimet, ahogy az angyalkenőcs elkezdi kifejteni a hatását. A lüktetés kezd alább hagyni. Igazából kimondhatatlan érzések kerítenek hatalmukba, szavakkal nem lehet kifejezni azt, mit érzek, miközben a szöveteim gyógyulásnak indulnak. Mintha újjá születnék. Nem egyszer kerültem én már halálközeli állapotba, de ez rohadtul más volt, mert soha sem kaptam a sebeimre gyógyulást gyorsító csibeolajat.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 12, 2020 5:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Belial, Mephisto & Belphegor


H
osszú éjszaka után, ami a Jezabellel való találkozást követte, reggelre virradóan hosszasan ejtőzöm még Belial puha párnái között, míg Kedvesem elkezdi a napját. Nincs nagy ingerem felkelni, pihenni vágyom és nem tudni a világról. Ám mivel Lordom forró teste már nem feszül mellettem, így nem olyan jó érzés a paplan alatt lenni egyedül. Kelletlenül bújok ki az ágyból, kapom magamra az első ruhadarabot ami kezem ügyébe kerül, ez pedig nem más, mint Kedvesem inge. Lassan bandukolok lefelé a lépcsőn, nyűgösen túrok bele hajamba, majd a konyhába érve letámadom a kávéfőzőt. Rutinos mozdulatokkal töltöm meg, majd teszem a tűzhelyre, hogy laza tíz perc múlva le is főjön. Épp a bögrékért nyúlnék fel mikor megjelenik Drágám a konyha ajtóban. Káin és Ábel arrébb lesz tessékelve mire mosolyogni kezdek.
-Jó reggelt.-köszöntöm ahogy belép, így megelőzve engem egy bögrét vesz és tölt magának a kávéból. Én is hasonlóan teszek utána, majd szokás szerint ízesítem és a pultra ülve oldalra döntött fejjel hallgatom a reggeli élménybeszámolót. Angyal, itt New Orleans-ban? Nem létezik... Mégis ahogy meghallom kapitánya nevét érdeklődve figyelem a történetet.
-Aucs... Még egy hiba ami a számlámra írható.-szisszenek fel és húzom el a számat. Mephisto is annak az áldozata, hogy én Raguelt engedtem "haza telefonálni". Szabad kezem mögé rejtem arcomat és mélyet sóhajtok.
-Ki kell hoznunk onnan.-jelentem ki, bár ahogy hallom Belial sincs más véleményen. Három napunk van összecuccolni az indulásig. Aprót biccentek mielőtt kiinnám a kávémat, karja után nyúlva futó reggeli csókot lopok;
-Ez jár!-jelentem ki vigyorogva, majd az emeletre vonulok, hogy összeszedjem magam és neki lássak a kutató munkának. Ez is kell, az is kell... Angyalok őrizte börtön... Hamar megszerzem az infót hol lehet fogva tartva s légió kapitány, így estére már olyan tervrajzok kerülnek az asztalra, amik jelzik a gyenge pontokat, az őrváltások idejét is. Kedvesem is rutinosan dolgozik, így amit két nap alatt összegyűjtünk, már elég használható dolgot ad a kezünkbe, hamar virrad a harmadik reggel, így rövid pihenés után szempillantásnyi idő alatt készülünk el. Most Belial rendezte utazásunkat, hasonlóan Ciprusi utunkhoz, ismét megidéznek majd bennünket.
-Csapjunk az angyalok közé!-viszonozom vigyorát s balomban megpörgetve kedvenc tőrömet nyúlok Viszály keze után, hogy aztán a következő pillanatban Európai földre érjen bakancsunk talpa. Szemem gyorsan hozzá szokik a fényviszonyokhoz, párat pislogok miközben hűvös szél kap bele a hajamba.
-Rajta ütés szerűen megyünk, vagy kell még némi idő?-pillantok Lordomra, majd nem sokkal később körbe hordozom tekintetem. Zsebemből előhúzom a térképet, majd próbálom belőni, hol is vagyunk pontosan?!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 10, 2020 8:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Eltűnt kapitányom életjelet küld magáról. Elég sajátosat. Reggeli rutinom közben ér az angyali jelenés. Épp borotválkozom, mikor a fürdőm ablakánál bekacsint egy tollashátú. Nem kicsit lepődöm meg a szemérmetlenül széttárt szárnyait látva. Csak így? Ilyen nyíltan? Beszállni egy démon udvarába, na ehhez már pofa kell! Nyomorult tollpárnák. Ám rosszallásom hamar elszáll, amikor elárulja, miért is merészkedett otthonomba. Hírt hozott Mephistoról. Kicsit gyanakodva szemlélem a jövevényt, de ahogy beszél egyre biztosabb vagyok benne, hogy igaz, amit mond. Hogy miért művel ilyet angyal létére, hogy démontanyára merészkedik? Hát erre is hamar megkapom a választ. Három nap. Ennyi idő türelmet kérek még hű kapitányomtól. Az angyal üzenetemmel együtt hamar tovább repül.
Percekkel később kilépek a fürdőből és a konyha felé veszem az irányt. A kutyák a küszöbön leselkednek befelé, mintha valami finom falatra várnának, de a levegőben nem érezni csak a frissen főzött kávé illatát. Arrébb hessegetem a dögöket, hogy a helyiségbe léphessek.
-Jó reggelt Belphegor! - üdvözlöm kedvesemet, majd mellé lépek egy bögrét magamhoz ragadva, amit következő mozdulatommal félig kávéval töltök meg. A sötét ital még gőzölög, ám én mégis belekortyolok.
-Nem hiszed el mi történt az előbb. - kezdek bele, majd elmondom, hogy egy angyal pofátlankodott ide. Néhány mondatban negatívan méltatom a tollasnő feltűnését, majd rátérek a lényegre, idelátogatása miértjére, ami valójában érdekes.
-Mephisto. - mondom ki a démon nevét, ami ismerősen csenghet bizalmasom számára is. A férfi egyike légiókapitányaimnak és szövetségeseimnek is egyben. Talán még az arca is bevillanhat neki halványan, de túl sokszor nem volt szerencséje találkozni vele. Mephisto légiójának állomáshelye igen távol esik a Lordi Palotától, így csak ritkán fordult meg kastélyunk falai között.
-Angyalok tartják fogságban Oroszországban. Egy Orenburg nevű helyen. Lassan három éve. - foglalom össze a lényeget. Nahant után nem sokáig volt szabadon, talán az elsők között lehetettek, akiket kézre kerítettek. Micsoda balszerencse. Megemlítem, hogy többedmagával került dutyiba, de démonkatonái már nem élnek. Mephisto az utolsó. Szinte magától értetődik, hogy oda kell mennem és kihozni őt. És az is nyilvánvaló, hogy Belphegor velem akar majd jönni. Hiszen megígértette velem Nahant előtt, hogy nem hagyom ki semmiből. Nem mellesleg, szükségem is lesz rá.
-Azt üzentem a tollfészekkel, hogy három nap múlva Orenburgban leszünk. Sok dolgunk van még addig. - teszem hozzá, miközben újabbat kortyolok bögrémből. Belphegor már jól tudja, hogy zajlanak az előkészületek. Mindenféle infóra szükségünk lesz a helyről. Orenburg. Soha életemben nem hallottam még erről a településről. Nem árt tájékozódnunk, mielőtt odamegyünk. Aztán magáról a fogva tartás helyéről sem lenne utolsó megfelelő képet kapni, főleg ha szándékunkban áll betörni arra a helyre. Alaprajzok és térképek fognak kelleni. Ennek fényében következő két napunk tevékenyen telik. Míg nem elérkezünk a harmadik nap reggeléhez, indulásunk napjához. Az utazást megint könnyen intéztem. Egy ismerős démonpajtás fog minket megidézni orosz földre, elhagyva a tengeren való több napos hajóutat és kellemetlen hánykolódást. Rengeteg időt nyerünk. Néhány percünk van mielőtt Európában szólítanának és megkezdődne cseppet sem veszélytelen vállalkozásunk.
-Készen állsz? - pillantok sunyi vigyorral Belphegoromra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 12:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
A picsába már! Három nap. Ennyit ígért Belial. Bírjam ki. Örökkévalóságnak tűnik a várakozás, bár három év után tulajdonképpen mit számít már? Ezt gondoltam magamban. Két kínkeserves nap telt már el, most tartunk a harmadiknál, én pedig kénytelen vagyok elviselni a tollas kis csibét és a terveit. Hogy akadna a torkán a saját nyelve. De sajnálatos módon még szükségem van rá, ha eldurvulna a helyzet. Nem mellesleg úgy leszedáltak, hogy jelenleg egy nyamvadt fűszálat se tudnék elhajlítani, nemhogy nyakakat törni. A napi tortúrám is kezdetét veszi, közben kiderül, hogy nem szándékoznak tovább életben tartani, mivel köpni továbbra sem köpök, akármit is csinálnak velem. Ráadásul a velem elfogott katonáim közül már egy sem él, némelyikért nem is kár, de azért szomorú, hogy csak eddig bírták a tollas kiképzést. És nem mellesleg a mennyei bagázs teljesen abban a hitben tengődik, hogy Viszály már lemondott rólam. Már nem vagyok a hasznukra. Tehát fel kell tartanom őket, ha nem akarom, hogy csak a hullamaradványaimat tudják összekaparni. Ha valamit megígér Belial, azt be is tartja. Csak kérdés, mikor lesz az akkor. Próbálom szóval feltartani a górét, milyen kár, hogy a pokoli humor nem jön be nála. Élvezettel mártja meg a hűvös pengét a húsomban, a vérem pedig azonnal izzani kezd, elönt a forróság, mintha valami mennyei tűzzel égetnének. Nem üvöltök fel. Még nem, annyira ne örüljön már a degeneráltja.
- Nagyon kitartó vagy Mephisto. És egyben szánalmas is, mert semmire sem mész vele. Ez nem ment meg a haláltól. - a pengét a hasamba döfi, még meg is forgatja bennem. Aztarohadt. Felüvöltök a fájdalomtól, a két kezem marokba szorul. Ó, csak kerüljek ki innen...Élvezettel tépem le az aszimmetrikus fejedet bazdmeg! Fájdalmas vicsorom vigyorba vált elképzelve, hogyan belezném ki a kurvájával együtt. Mit belezném? Ki fogom belezni, addig éljek. Én nem csak megforgatom benned a saját pengédet, kiforgatlak teljesen!
Vér tolódik a számba, sötét és keserű, mint az irigység, mely a vénáimban kering. Nem méltatom válaszra, csak szembe köpöm a véremmel. Élvezettel nézem, ahogy kiakad és kidagadnak az erek a nyakán. Istenesen pofán basz, de úgy, hogy hallatszódik a csont reccsenése. Belekong a fejem is. A hirtelen kábaságban nyújtanám a másik oldalt is, hogy meglegyen a balansz, de már mással foglalkozik. Olyan hévvel próbálja magáról letörölni a véres köpetet, mintha minimum leprát hordozna. Sajna az nem én leszek. Én csak az irigy kurváját használom. De őt rendesen. Rá is pillantok a gondolatban megemlített csibére reménykedve, hogy majd hasznosítja magát. Az arca sápadt és rémült. Hát baszki, sokra megyek veled is! Két csicskás megindul felém és még jobban lefognak. Ne már, most kell ezt?
- Te mocskos pokolfajzat! Azt is meg fogod bánni, hogy megszülettél! - csapja a földbe a rongyot, majd ismét megindul felém, csak akkor veszem észre, hogy az én orrom tört el, nem az ő ökle. Szívás. Itt is vérzek, ott is vérzek, lehet áldozati oltáron végzem.
- Hagy javítsalak ki. Nem születtem. Teremtettek. - köpöm ki magam mellé a maradék vért, miközben bezsong a fejem. Ez az, zsibbadj csak, úgy kevésbé fáj! A góré nem hagyja annyiban, hogy szemen köptem, miért is tenné? Hisz ilyenek az angyalok. Csupa szeretet, jóság és megbocsátás, nemde? Meg a faszom a dajkamesékbe! Az állam megszorítva maga felé fordítja a fejem és a pengéjével megindul a bal szemem világa felé. Na ez kurvára fájni fog, tudatosítom magamban, mielőtt a penge a szemgolyómat érinti, majd el nem kezdi kivájni a gödréből. Mintha csak hentesnek készülne. Igazából onnantól kezdve már nem érzem az előző szurkáit vagy a betört orromat. Már az se izgat, hogy csak az arcom egyik felét simogatta meg az öklével. Tulajdonképpen azt sem tudom, érzek e egyáltalán bármit, mert ezt annyival nem lehet leírni, hogy hú, de sajog bazdmeg. Ez a földi test, ez a húshalmaz egy lüktető fájdalomcsomóvá, góccá válik, ami egyre szorosabb és szorosabb lesz, mint ahogy a hurok szorul a nyakadon, mikor fellógatnak. Jobb esetben kitörik a nyakad és vége...rosszabb esetben meg...a tüdőd levegőért kiált, de senki sem szánja meg, így hosszú percekig csak fulladozol. Aztán végül feladja a kapálózást és véged. De így is, úgy is eljön érted az öreg Kaszás, ahogy mondani szokták. Vér szaga, üvöltés hangja, egy női sikolyé, forróság, jeges hideg. A hangok, szagok, minden összemosódik előttem, ahogy a sötétség először csak félig, majd teljesen átveszi a hatalmat a látásom felett. Még felrémlik az ismerős arc nem létező lelki szemeim előtt a sötétségen keresztül. Az ő szabályos kis arca. Rám mosolyog. Olyan őszinte csodálattal, ahogy egy teremtett démon sem lenne képes soha rád mosolyogni. És innentől kezdve igazából se kép, se hang. Bekebelez a sötétség, elnyel és csak a csend marad. Síri csend.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 04, 2020 5:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Az utóbbi hetek eseménydúsan teltek. A ciprusi nyugalom már csak távoli emlék, visszatértünk a szorgos hétköznapokba. Mozgalmas napok következtek. Időnk java részét kedvesemmé avanzsált bizalmasommal Nashvilleben töltöttük, ahol a kapitánynő otthonos kis bázist alakított ki szerveződő légióm számára. Jezabel feltűnése váratlan örömként ért. A nahant islandi csúfos kudarc óta nem láttam őt. Úgy mint mi, ő is bujkálni kényszerült a halandók között. Nem térhettünk haza, és amikor úgy látszott megtehetnénk, már nem volt módunk rá. A Pokol kapui bezárultak előttünk. A rejtőzködéssel töltött évek viszont nem bizonyultak haszontalannak. Jezabel figyelemre méltó eredményességgel végezte utolsó, rá bízott feladatát, amit elválásunk előtt még parancsba adtam. Ha elül a vihar, keressen egy biztosnak látszó helyet és kezdje el felkutatni szétszóródott seregét. És a démonnő így is tett. Nashville romos, elhagyatott városát szemelte ki bázisul. Tervünk, hogy egyetlen nagy légióba szervezzük az Északi Régió démonjait a 13. légió irányítása alatt. És persze mindazokat, akik csatlakoznának. Az elmúlt napokban elkezdtük felkutatni légiókapitányaimat és a szárnyaik alá tartozó megmaradt démonjaikat is. Lehangoló szembesülni azzal, hogy az erős pokoli seregek mennyire szétszéledtek a felszínre kerülve. Ám ez a kellemetlen tény, minden régióurat egyformán érint.

Átlagos reggel, indul a nap, Belphegor még az ágyunkban pihen. A fürdőbe lépek, négynapos borostámat készülök száműzni arcomról. A habot már felkentem magamra és pár pengevonás is végigsiklott bőrömön, amikor a méretes ablak felől erőteljes kopogás zavar meg reggeli rutinomban. Oldalvást pillantok az üvegen keresztül, miközben újra megindul az éles fémdarab arcomon és államat emelve siklik tovább. Ekkor vetül pillantásom a szőke nőre, aki fürdőm ablakára tapadva bámul befelé. Ez már önmagában elég érdekes lehet, de ami konkrétan meglepetést okoz az az, hogy a kíváncsi hölgyemény hátából két angyali szárny türemkedik ki. Jól látszik, hogy a tollas darabok valódiak és nem egy jelmezboltból szedte őket. Mi a f*sz? Egy angyal simul az ablakomra. Csodálkozom el, és figyelmetlenségemben kezem rosszul mozdul, hát ejtek nyakamon egy apró sebet. Még pár csepp sötét vércsepp is kiserken bőröm alól. Nem ér éles fájdalom, jelentéktelen vágás, mégis felszisszenek, ami inkább a tollasnő jelenlétének szól, mint a borotvapengének. Amikor közelítek felé, ő távolabb lép.
-Mit akarsz itt? - kérdezem mogorván ablakot nyitva előtt.
-Kedvesem, ez itt New Orleans. Nem mondták még neked, hogy nem szerencsés errefelé szárnyat eregetni? - ráncolom homlokom, miközben alaposan végig mérem őt. Megszeppenve áll előttem, elég világtalannak tűnik. Már kezdem azt feltételezni, hogy eltévedt.
-Mert ugye tudod, melyik városban vagy? - tudakolom gyanakvó tekintettel. Kérdésemre egy határozott szótlan bólintással felel, kezét maga előtt tartja szégyellősen áll, idegességében ujjait tördeli.
-Én csak...én csak... - pillant fel rám félszegen, majd nagy nehezen kinyögi, hogy üzenete van számomra. El sem tudom képzelni hirtelen, ki az aki egy angyalt használ postagalambnak. Leszámítva a főbb tollasokat, akikkel jelen esetben semmi dolgom. Így érdeklődve várom, hogy a kicsike elárulja ki és mit üzent a számomra. Aztán megemlíti, az egyik légiókapitányom, Mephisto nevét. Azóta nem hallottam felőle, hogy támogatását kértem a nahanton kialakult helyzetben. Sajnos hiába igyekezett Jezabel katonái segítségére, túl későn érte el Nahant partjait, az égi sereg addigra felmorzsolta a légiót. A kislány megosztja, hogy kapitányom három éve egy orosz börtöncella mélyén rostokol többedmagával, feltételezem beosztott katonáira céloz ezzel, de gyorsan hozzáteszi, hogy az angyali kínzások miatt már csak Mephisto van életbe közülük. Hát ez elég szomorú. Egy mély fájdalmas sóhaj tör fel a tollaskából, és halkan suttogva osztja meg aggodalmát, attól tart, hogy már nem sokáig. A napok Mephisto számára is meg vannak számolva a dutyiban.
-Miért segítesz neki? Mi okod van rá? - szegezem neki kérdésemet. Egy angyal érkezik egy démon üzenetével, aki szabadulását reméli feljebbvalójától. Miért fáradna egy tollashátú azzal, hogy ellenséges terepre, egy démonok lakta városba teszi a lábát, mindezt úgy, hogy még csak meg sem próbálja elrejteni égi mivoltát. Nyitott szárnyaival élő céltábla NO utcáin. Aztán a felelet szavak nélkül érkezik. Halvány pír fut végig a kicsike arca mindkét oldalán és zavartan pillant félre, szemeivel egy nagyobb fűcsomót fixírozva. Aztap*csa! Felismerem a jeleket. Kedvesem arcán is gyakorta látom ezt a fajta színváltozást, ami csak egyet jelenthet: az angyallány belezúgott a kapitányban. Na szép. Nem feltételezem, hogy a férfi részéről ez viszonzott dolog lenne, de megmosolygom ravaszságát, hogy képes volt elcsábítani az ellenséget és felhasználni saját céljaira. Jelen esetben egy üzenet átadására.
-Rendben. Akkor a válaszom Mephisto számára, hogy három napot még bírjon ki. Érte megyünk. Az angyal egy apró mosollyal veszi a választ, majd szárnyait szélesebbre tárva boldogan elrepül. Fejemet ingatva, egy mély lélegzetet véve csukom be az ablakot és a tükör elé lépve folytatom a borotválkozást.  

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 1:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Mentőexpedíció
Kényelmetlenül kicsavart pózban ébredek fel. Alapjáraton nem sokat alszom, de a tollas csibével eltöltött éjszaka után muszáj volt kiütnöm magam. Soha nem voltam még annyira megfáradt, mint abban az átkozott pillanatban, mikor magamra hagyott az ígéreteimmel. Próbálom az éjszaka emlékét is elnyomni magamban. Úgy voltam vele, inkább a farkam viszekessen pár napig, de legalább legyek végre szabad, mert már lassan ott tartottam, hogy rituális öngyilkosságot követek el az angyalpenge segítségével. Nos, odalent nem viszketek, csak az elmém nem akarja elfogadni a tényt, hogy bizony meghágtam egy szűz angyalt. Bassza meg...ezt jó mélyen el kell temetnem, soha senki sem szerezhet róla tudomást, mert hallgathatom még többezer évig, ha nem életem végéig. Még szerencse, hogy nem volt áldott a luka is. De ha mégis az is volt, most már többé nem az. Többszörösen megrontottam. A gondolat azért valamennyire derűt csal az arcomra, főleg ha elképzelem, hogy a főnöke megszentelt farka hogyan száradna le a bűntől, ha ő is igényt tartana rá ezek után. Sorvadna el azon keresztül, akkor mindjárt könnyebb dolgom lenne. Hatalmasat ásítva nyújtózom. Ma valahogy még a sötét is világosabbnak tűnik ebben a koszfészekben. Már szinte újra érzem a napfény melegét a bőrömön, amit mindezidáig elirigyeltem a tollcsomóktól. Ahogyan a levegőt is. Belialhoz eljutott az üzenet. És remélhetőleg nem húzza el a megmentésem. Bár nem mernék rá mérget venni. De a lényeg, hogy jönni fog, mert köt az alkunk. Ahogy nekem is rá, úgy neki is szüksége van rám. És élve, nem holtan. Csak ki kell várnom, el kell húznom az időt. Addig pedig marad a megszokott monotonitás. Óramű pontossággal rúgják rám az ajtót, majd kezdik el a szokásos köröket. Egy nagy szerencséjük van, jobban mondva három. Hogy az a nyamvadt démoncsapda működik, nincs fegyver a kezemben, és le vagyok láncolva, máskülönben nem lenne olyan nagy a pofájuk.
- Az összes démonkatonád, akit veled együtt elejtettünk, halott. Tegnap halt meg az utolsó. És te következel, ha nem árulod el Viszály tartózkodási helyét. Szóval jobb lesz, ha végre megered az a csípős nyelved. - már elő is kapja a fegyverét, melynek pengéje megcsillan a gyertyák fényében. Hatalmasat ásítok, majd kiropogtatom a nyakamat.
- Tényleg? Valak is? Kár érte, hogy őt nem én ölhettem meg. Ha egy cellába csuktatok volna vele, hamarabb fűbe harapott volna. - felsóhajtok. Az a nyomorult ördögfajzat megérdemelte volna, hogy az én kezeim által üdvözölje a halált. Soha sem bírtam a szájhősöket, akik nem tudják, mikor kell csendben maradni. Nem lett volna addig nagyobb baj, míg ő meg nem fenyegette az egyik tollast, hogy ezt úgysem ússzák meg, mert Viszály eljön értünk és megment. Nem kellett volna megemlítenie, hogy Belial életben maradt, mert így konkrétan esélyt adott nekik a felkészülésre. Illetve arra, hogy szarrá kínozzanak az angyalpengével, csak azért, hogy eláruljam a szövetségesem hollétét, amit amúgysem tudtam volna megmondani, ha akartam volna sem, mert tisztában vagyok azzal, hogy folyamatosan mozgásban van.
- Úgy látszik, hogy a lovas letett rólad. Nem jött el értetek, hogy megmentsen. Magadra maradtál Mephisto.  Szóval akár el is árulhatnád őt, nem? Hiszen a bűn éltet téged is. Már így is nyakig ülsz a szarban, ebből már nem mászol ki élve. - nyomja nekem, mint süket az ólajtót, majd a pengével felsérti a bőrt a karomon. Csak az állkapcsom feszül meg. Csodálatosan kezdődik a mai nap is.
- Szóval, ha feladom, végem van, ha nem, akkor is. Értem. Ennyi? Mert ez így kevés, mint apácazárdában a fitymacsattogás. Ettől nem fogok színt vallani. - felelem sajátos humorommal. Nem értem, mire számított? Hogy majd összefosom magam együltő helyemben, csak mert közli velem, hogy mindjárt itt a vég? El kellett keserítsem, Lucifer nem teremtett beszarinak. A válaszom nem arat osztatlan sikert, mert mindjárt mélyen a húsomban érzem a mennyek fegyverét. Mély üvöltés tör fel a torkomból, de a gondolat, hogy esetleg ide pusztulok, mielőtt Belial megjelenik sem változtat a tényen, hogy nem fogok senkit a kezükre játszani és az ő kényük-kedvük szerint ugrálni. A véres pengét végighúzza az arcomon, a hegye a bal szememnél pihen meg. Most jön majd az a rész, amit úgy érzem, tényleg rühelleni fogok...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 10:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


* * *

Orenburg, Oroszország - Page 3 ContentItem-5129469-36587959-u94ua27g554ot-or
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 23 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2