Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Orenburg, Oroszország •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Nem szarakodom sokat, miután Viszály megszabadít béklyómból. Első dolgom, hogy végezzek a csibével, ne tudjon csicseregni arról, ami történt. Szokásaimmal ellentétben még egészen kegyes megoldást választok, nem szenved sokat, gyors halált hal. Miután végeztem vele, elveszem az angyalpengéjét, neki már úgy sincs rá szüksége, amúgy se tudta rendesen használni. Belial is egyetértését fejezi ki, hogy jobban járt a csibe velem, mint a tollas kis barátaival.
- Ennyi járt neki is. Segített, én is segítettem rajta a magam módján. - jegyzem meg lordomnak, majd megválaszolja a kérdésem. A bukás szó hallatán felszisszenek. Rühellem ezt a szót hallani, de sajnos igaz. A túlerőben lévő szárnyas sereg jól kiporolta a pokoli picsánkat. Fájó pont ez egy démon számára. Belial megemlíti, hogy szerinte a bosszú megvár. Nem neki vájták ki mind a két szemét, de ha ő azt mondja, hogy jobb ötlet csak elhúzni a csíkot, akkor hallgatok rá. Elvégre nem véletlenül mondja azt, nem igaz? Az eddig őrködő Belphegor is csatlakozik hozzánk helyeselve lordja szavaira és reflektál hiányos ruházatomra is. Biccentek egyetértően. Ha majd erősebb leszek, akkor megtalálom a módját, hogy revansot vegyek a tollas górén is. Azt is meg fogja bánni, hogy istipapa megteremtette. A gondolataim annyira nem itt voltak az elmúlt percekben, hogy egyrészt el is felejtettem köszönteni Belphegort, másrészt a ruházatom, avagy annak hiánya se igazán tűnt fel. Már megszoktam, hogy nem egy ötcsillagos szálló rabja voltam és kutyaként bántak velem.
- Belphegor. Én úgyszint örvendek, hogy látlak. Szó szerint is. És bocs a szerelésért, sajna nem tudtalak alkalomhoz illően fogadni. - vigyorom fájóan kiszélesedik, majd sóhajtva a hasfalamon éktelenkedő vágásra siklik a tekintetem.
- Ebcsont beffor, jobb ezzel szenvedni még pár napig, mint vaksi démonként bolyongani a világban. Na gyerünk! - nyugtatom meg őket, nem olyan szar a helyzet, mint mondjuk egy órával ezelőtt volt. Közben követem őket, mert ők is sürgetik a kijutást. Eléggé fos lehet a helyzet tollasügyileg, ha ennyire feltűnésmentesek akarnak maradni. Még Belial is, kinek lételeme a káosz. Talán lemaradtam valamiről ezalatt a 3 év alatt. Vagy túl sokat unatkoztam és már várok egy kis kalandot, izgalmat. Mindent, ami nem a sötétségből és a semmitevésből, várakozásból áll. Alig lépünk ki a folyosóra, az egyik ajtó már ki is nyílik és egy mennyei faszfej bukkan elő mögüle, aki amint realizálja a csirke méretű agyában, mi a helyzet, azonnal harciasan kardot ránt és neki megy...a nőnek. Hát persze...De a pokoli asszonyokat nem kell ám félteni, Viszály bizalmasa olyan hévvel rúgja vissza az ajtót a tagra, hogy az kiejti a kezéből a pengéjét, miközben a túloldalon puffan egyet.
- Hogy én mennyire hiányoltam már ezt! - szemeim felcsillanak, majd begyűjtöm a tag elszórt fegyverét és azt is beakasztom az ágyékkötőm oldalába. Ha így haladunk, egy pajzsnyira való összegyűlik. Alig érünk fel a következő emeltere, nem telik el két perc se, már valaki be is fordul a szűk folyosó egyik sarkán, úgy sprintel, hogy szinte porzik utána a talaj. Megtorpan, amint meglát bennünket. Az egyik keze be van kötve, látszólag valami baleset érhette.
- Ti ott! - mutogat nagy gülü szemeket meresztve Viszályra és bizalmasára.
- Segítsetek kijutni, én is segítettem nektek! - mutogat a bekötözött kezeire. Már megérdeklődném Belialtól, honnan szalasztották ezt a félnótást, amikor az oldalra pillantva felszisszen, majd hozzánk sprintel és eszeveszett rángatózásba kezd a feje, keresve a kiutat.
- Gyünnek! Az őrség tagjai! A-a-a-a-a-a-arra! Menjünk arra! - mutogat az egyik irányba, ami tökéletes ellentéte annak, amerről az őrséget látta érkezni. Baszki, ideért a váltás...Ennek ellenére nem tudom, jó ötlet lenne e a gülü szeművel tartani, kérdőn nézek Belialra.
- Hányan vannak? - érdeklődöm meg az említettől.
- Nyócan! De talán tízen is! Mingyá ideérnek és akkor kámpec nekünk! - alighogy ezt kimondja fura akcentusával, az első pár tollas be is fordul a sarkon...
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 20, 2020 2:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


M
ephistot megtalálva ajtó őrséget vagyok hivatott képviselni, míg Viszály megszabadítja béklyójától a kapitányt. A démon szerencsére, a helyzethez képest jól van, lábra áll és "viccelődik" is. Egy kissé magam is megkönnyebbülök, ennyivel kevesebb teher marad vállamon, ha már ide jutásában különös részt teszek ki, amiről ugyebár Ő nem, csak Belial és én tudunk. Mikor Démonom rám pillant szinte rögtön megérzem, csak egy futó pillantást váltunk, egyenlőre tiszta a terep, ám ekkor érdekes dolog történik. Az angyalnő búcsúzna Mephistotól, de a férfi nemes egyszerűséggel ragadja torkon, hogy a falhoz préselve végezzen vele. Amint a fém megcsillan a homályban, nem sokon múlik, hogy fel ne kiáltsak. Mit vétett a nő, hogy ezt érdemli? Hiszen eljött Észak Lordjához is, csak hogy a kapitány menekülhessen. El is fordítom a fejemet, inkább a folyosót fixírozom, mielőtt a két férfi csatlakozna hozzám.
-Örülök, hogy egyben vagy Mephisto.-szólok végre én is hozzá, s bár szívesen illetném kéretlen szavakkal az előbbi jelenetet, magamban tartom kitörni készülő mondatomat.
-Menjünk innen. Belial jól mondja! Ráérsz a bosszúval. És nem ártana valami ruhát is kerítenünk neked.-vetek rá egy fél pillantást fedetlen testére, kint cudar egy idő van. Megindulunk a folyosón, reménykedek benne, hogy zavartalanul fogunk kijutni, de a jobb oldalon lévő ajtók egyike ahogy nyílik, úgy vetem el a gondolatot is. Belial szavai csengenek a fülemben és amint az angyal pengéjéért nyúl egy laza mozdulattal rúgom rá vissza az ajtót. A fém keményen csapódik neki a tagnak, nagyot kondul a feje és a hangokból ítélve talán hanyatt is esett a túl oldalon a drága.
-Tünés innen!-sziszegem miközben mély lélegzetet veszek, a következő támadást már illendően fogom várni, kész vagyok használni a nem rég üzembe helyezett démoni energiáimat is.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 13, 2020 5:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Szinte gyerekjáték az egész. Bevallom sokkal nagyobb kihívásnak gondoltam a bejutást, elvégre mégis csak egy angyalok felügyelte ruszki rablakról beszélünk. Bár az is tény, hogy a titkos alagúttal tekintélyes előnyre tettünk szert. Valószínűleg ennek létéről még a tollpajtások sem tudnak. Impjeim segítségével gyorsan átfésülésre kerül az a részleg, ahol Mephistot is fogva tartják. Az egyik pokoli kis nyavalyás meg is találja celláját, így nem pazaroljuk az időt, azonnal zárkája felé igyekszünk. Viszont várni kényszerülünk, ugyanis a férfinak "látogatói" vannak, de amint tiszta lesz a terep, bemegyünk. Nem bízva semmit a véletlenre bizalmasomat őrszemként állítom a bejárathoz, míg én a leroggyant démonomhoz lépek. Rémesek ezek az angyalok. Ingatom meg a fejem, miután közelebbről is szemrevételezem, mit tettek vele. Mephisto tollas barátnője is megkönnyebbültnek tűnik jelenlétünket látva. Megkönnyebbülten felsóhajt. Míg bezárkázott kapitányom hogyléte felől érdeklődöm, nem tétlenkedem. Első dolgom, hogy megtörjem a köré rajzolt ördögcsapdát. "Rossz pénz nem vész el" válaszolja démoni vigyorral és jó jelnek veszem, hogy lábaira áll. Mephisto indulásra sürget minket, mire egyetértően bólintok.
-Induljunk hát! - nézek hátra a vállam felett, kedvesemre kérdőn pillantva, tiszta-e a terep? Én sem töltenék el egy perccel sem több időt ezen a helyen, mint amennyit feltétlenül szükséges. Mielőtt választ kaphatnék egy elég bizarr jelenetnek lehetünk szemtanúi. Mi a sz*r? emelkedik szemöldököm. Az angyalnő boldogságtól csillogó szemekkel, karjait ölelésre tárva, csilingelő vékony hanggal ejti ki a cellájából kilépő alvilági nevét. Mephisto viszont egészen máshogy reagálja le a helyzetet, mint amire a tollashátú nőszemély számít. Ölelés és csókok helyett a férfi torkon ragadja és minden gyengédséget mellőzve keni fel a falra, majd egy pillanattal később saját égi pengéjével döfi át a mellkasát. A kicsike arcára kiülő mély döbbenet még a küszöbről is látszik. A szája megremeg, mintha mondani akarna valamit, de egy fél, nyöszörgésszerű hang, ha kiszökik ajkai közül. Ehelyett angyali vére buggyan ki és csurog le szája szélén két oldalt.
-Hát szerintem még jobban járt, mintha a társai kapták volna el. - jegyzem meg, miközben kapitányom elmetszi a nő nyakát megadva neki a kegyelemdöfést. Ha életben marad, nem telt volna bele sok idő, hogy összeálljon a kép, Gloria idehívta Viszályt és segédkezett egy alávaló pokolfajzat szökésében. Úgy se élte volna túl. A démon végzett a nővel, de mielőtt elhagyná az orosz börtön falait még a górétól is elbúcsúzna.
-Három év, négy hónap és tizenkilenc nap...a nahanti bukásunk óta. - válaszolom és ha Belphegorom nem lát senkit a folyosókon, akkor megindulunk.
-Nem tudom jó ötlet-e hajkurásznod őt... - pillantok a démon felé, miközben kedvesem mellett haladok.
-...én inkább a kijutásra koncentrálnék. A bosszú megvár. - teszem hozzá, hiszen szinte biztos vagyok benne, távozásunk nehezebb lett, mint a bejutás. Épp csak megfogalmazódik bennem ez a ki nem mondott gondolat az egyik ajtó jobbunkon váratlanul kinyílik és egy tollcsomó bukkan ki mögüle.
-Belphegor, vigyázz! - figyelmeztetem kedvesemet, miközben érzékelve a veszélyt az angyal oldalán lógó pengéje felé nyúl, hogy előrántva azt a démonnőbe szúrhassa.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 8:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
A szárnyas főgóré szerencsére a mai napra megunta a pátyolgatásom. Már-már azt hiszem, végre egyedül maradok, ám a csibe úgy dönt, hogy nem tágít mellőlem.
- Én itt maradok, hogy szemmel tartsam, biztos, ami biztos alapon, elvégre te mondtad, hogy inncs jó előérzeted. - szólal meg a szentéletű mennyei nőszemély, miközben ismét gyertyát gyújt a helyiségben, hogy ne a sötétséghez vakeráljon.
- Ahogy akarod. Nemsokára úgy is jön a váltás, amint az őrök visszatértek. Aludj jól! - megereszt még egy vigyort, majd amilyen svunggal jött, úgy távozik is. Mélyet sóhajtok, miközben vízszintesből felülök. Ez se nagyon akar leszállni rólam. Már a nyelvemen van a mondat, hogy hagyjon lógva, egyedül akarok maradni, mikor meghallom Belial hangját. Felkapom a fejem, majd a cellaajtó felé fordulok. Baszki, tényleg ő az, bár alakja még kicsit homályosnak tűnik a gyér fényviszonyok miatt. Csak nem fogok ide pusztulni! Ez a ténymegállapítás felfelé görbíti a szám sarkát. A csibe kifújja magát a megkönnyebbüléstől. Ő is erre a pillanatra várt már, nehéz volt neki feltartani az exkakasát. Ahogy egyre közelebb jön, úgy válik ki alakja láthatóvá a félhomályból.
- Rég láttalak Viszály. - köszöntöm őt fáradt mosollyal. Első dolga az, hogy megtörje béklyóimat. A csapda először fehéren izzik fel, majd elhalványul. Véglegesen. Na végre! Szarabbul festhetek, mint gondoltam, mert első kérdése az, tudok-e járni. Én ne tudnék! Felvakarom magamat a földről, bár a hasamon lévő szúrt seb még húz, nem gyógyult be teljesen.
- Rossz pénz nem vész el. - válaszolom kicsit nyögve-nyelősen, de immáron ördögi vigyorral a képemen, miközben elkezdem kiropogtatni öreg csontjaim. A szájába harapó csibének hála nem vagyok olyan szarul, mint lennem kellene. Kilépek a cellám ajtaján, úgy érzem, mintha újjá születtem volna.
- Csak tűnjünk el innen végre. Hamarosan visszatér az őrség. - sürgetem meg egy kicsit magunkat. A csibe abban a pillanatban sugárzó mosollyal szalad oda hozzám és már ölelésre nyitná a két karját a nevemet szólítva, de a meglepetés erejével bennakasztom a szót, mikor a nyakán ragadom és a falhoz szorítom. Kihasználva a meglepettségét kihúzom az oldalán csüngő angyalpengét hüvelyéből, és mielőtt még észbe kaphatna, átdöföm vele a mellkasát. Csak pillanatok töredéke az egész. Egy könnycsepp gördül le az arcán.
- Soha ne bízz meg egy démonban! - nézek a szemébe érzelemmentes arckifejezéssel, majd kihúzom a pengét és elengedem a nyakát. A könnyeivel küszködve hanyatlik le a földre, miközben a mellkasához kap.
- De amiért segítettél nekem, nem hagylak szenvedni. - a hajánál fogva emelem fel a fejét, hogy ismét könnytől maszatos szemébe nézhessek.
- Ennyi jár neked is. Szép álmokat Gloria! - köszönök el tőle, majd a mágikus pengével áthúzom a nyakát. Nem szenved sokat, hamar kihúny a fény a szemeiből és megszűnik létezni. Eleresztem és a pengét megtörlöm hófehér ruhájában. Bár nélküle már nem itt lennék, de nem hagyhattam életben, máskülönben a fejemre nőtt volna. Pedig kár érte, rabszolgának jó lett volna, ellátott volna bennünket értékes gyógykenőcsökkel. De túlságosan is ragaszkodóvá vált, ami rohadtul irritált benne. Ráadásképp senki sem tudhat arról, mit tettem a szabadulásom érdekében. Ez a titok soha nem fog kiderülni, vele együtt a sírba száll. Leeszkábálom róla a pengét tartó övet, majd felcsatolom a derekamra az ágyékkötőm fölé és fáradtan sóhajtok fel.
- Itt már nincs dolgunk. - jegyzem meg Viszálynak mindennemű magyarázat nélkül. Aztán eszembe jut valami.
- A főtollast azért szívesen meglátogatnám még utoljára, hogy viszonozzam a kedvességét, amivel elhalmozott azóta, hogy ide kerültem. Tényleg, mennyi idő is volt ez? Három év? - érdeklődöm meg pontosan, mert a csibe mintha ennyit említett volna.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 08, 2020 8:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


A
börtönbe való bejutás könnyebb volt szerintem, mint valaha gondoltuk volna. Talán az angyalok nem olyan ügyesek, hogy mindenre el tudjanak készülni. A titkos járat nem rejt csapdát, a mosodában is segítségünkre akad valaki, így simán el tudunk indulni a cellák felé. Hamarosan impeket sorakoztat fel kedvesem, hogy keressék meg a kapitányt, nem válunk külön, aminek határozottan örülök. Egy fém szekrény mögött várjuk, hogy milyen hírekkel térnek vissza az alvilág kis lényei, az ötből viszont csupán egy jár sikerrel, így hamarosan követni kezdjük, hogy hamarosan elérjünk egy olyan ajtót ami további cellákat takar maga mögött. Hangok szűrődnek ki hozzánk, jelét adva, hogy a légió kapitány nem egyedül van ott bent. Mivel félig takarásba húzódunk, kissé furcsán pislogok Belialra, nem igazán értem ezt a megtorpanását, máskor menne tovább, nem érdekelné semmi. Egy apró kérdést teszek fel neki várakozásunk közepette, de szóbeli válasz nem érkezik rá, kezemet fogva húz be magával egy újabb szekrény mögé, míg egy angyal robog el mellettünk nagy léptekkel, miután kellő távolságba ért Belial megadja a jelet, mehetünk! Így az ajtón át a magáncellákhoz jutunk, ahol Kedvesem szinte azonnal felfedezi kapitányát.
-Rendben, figyelek.-bólintok az utasításra, majd visszalépek az ajtóhoz, hogy mindent tisztán lássak. Fél füllel hallom csak az eseményeket amik így hátam mögött zajlanak, valójában nincs is nagy kedvem odafordulni, nem biztos, hogy kibírnám a megkínzott Mephisto látványát, főleg, hogy tudom, az én hibámból került ide. Tudsz járni? Kérdezi Belial és összeszorítom a fogam nehogy felszisszenjek. Ennyire durva lehet a helyzet? A hideg futkos a karomon és az apró pihék mind felfelé meredeznek, míg meg nem hallom a kapitány válaszát.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 6:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Az idő nem nekünk dolgozik. Minden itt töltött perccel kockáztatjuk a lebukást. Bármilyen észrevétlenül is sikerült eljutnunk idáig, az angyaloknak előbb utóbb feltűnik majd itt létünk. Ha máskor nem, hát akkor, mikor Mephisto zárkáját üresen találják. Impeket idézek annak a részlegnek a felderítésére, ahol vélhetően kapitányomat is fogva tartják. Időközben egy nő rohan el mellettünk sietősen, de még csak észre sem vesszük, ahogy ő sem figyel fel ránk a bútor takarásától. Kissé csalódottan veszem, hogy az impek jó hír nélkül térnek vissza. Hangot is adok nemtetszésemnek és megjegyzem, talán rossz infókat kaptam.
-Akarom mondani hiányosakat. - pontosítom magam reagálva bizalmasom gondolatára. Az utolsó démoni lény viszont biztató hírekkel szolgál. Látta Mephistot a magán rácsok környékén. Nem gondolkodunk sokat neki, azonnal a magánzárkák felé igyekszünk. Rá is akadunk, méghozzá elég hamar, mégsem rontunk be azonnal, mert az ajtó mögül beszélgetés hangjai szűrődnek ki, ami egyértelmű jel: Mephisto odabent nincs egyedül. A bejárathoz közel merészkedek, hogy még tisztábban hallhassam a bent folyó csevejt. "...olyan szépen beájultál, mikor a késem átszúrta a második szemgolyódat" gúnyolódik a férfi. Ez a fél mondat is jól előre jelzi, milyen látvány várna ránk odabent. Mephistot épp kínozzák, aki szitkozódva ordít fel, miközben kínzója további gúnyos megjegyzéseket tesz, aztán lépteit az ajtó felé veszi. Belphegor ebben a pillanatban teszi fel nekem a kérdést: "csak a megfelelő pillanatra várunk, vagy ugrasszuk ki a nyulat a bokorból?" Válaszra már nincs idő. Megfogom tanácsadóm kezét és pár lépést téve egy szekrény mögött rejtőzünk el. Egy angyal rohan ki a helyiségből és nagy sietősen a mosoda felé veszi az irányt.
-Menjünk...itt az idő... - intek bizalmasom felé, majd egy pillanat múlva betoppanunk.
-Mephisto... - szólítom nevén démonomat, amint meglátom az egyik cellában egy csapda közepén üldögélni. Rémesen fest. Hangomat hallva egy kisebb szikla gördülhet le vállairól megkönnyebbültségében. Végre eljöttem hozzá, hogy kivigyem. De nincs egyedül, az a tollas nőszemély is a fogdában tartózkodik, aki néhány nappal ezelőtt beszállt new orleansi otthonunk kertjébe, hogy a fürdő ablakra tapadva kérjen Mephisto számára segítséget.
-Belphegor, figyeld az ajtót és szólj, ha valakit közeledni látsz. - pillantok a démonnő felé, majd beljebb merészkedek. Az első dolog amit teszek, hogy megszabadítom béklyóitól. Ujjaimat a padlónak érintem, energiáimmal mozgásra bírom a földet. Éppen csak érzékelhető rengésekkel kelesztek hosszanti repedéseket a talajon, ami azonnal megtöri a csapda köreit és az ívei mentére rajzolt rúnákat. Ezzel meg is volnánk. Immáron testközelből, végig pillantva rajta még nyomorultabban néz ki a légióvezér. Mintha, most húzták volna elő egy csatornából.
-Tudsz járni? - kérdezem a démontól, mert csapzottságát látva, nehéz megítélni.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 04, 2020 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
A sejtéseim nem csalnak meg. Valóban eljött értem Belial. Az egyik impje a közelben lófrál, megérzem a közelségét. Az időm viszont fogy, egyre szorultabb a helyzetem, hiszen a főtollas is érzi, hogy valami nincs rendben. A szemeim világát végre visszakapom, hála a csibének. Életben tart, de nem enged ki, azt várja, hogy Belialék mentsenek meg. Pedig ha semlegesítené az ördögcsapdát, úgy mindenkinek sokkal könnyebb volna a dolga. Legalábbis démoni fronton. Közben Belial és Belphegor elrejtőznek a megfelelő alkalomra várva, hiszen még mindig nem tudják, melyik cella rabja is vagyok. Ezért is küldték ki az impeket. És az egyikük nemsokára megmutatja nekik, merre is az arra. Így szerencsésen elkerülik a főtollas szajháját, aki vakon követi felettese minden parancsát, most épp a szarul járt vasalós rabhoz igyekszik. Míg én megmentőimre várok, valamit megpróbálok kieszelni, hogy a vérmes börtöngóré ne akarja ismét kivájni a szemeimet. Bukta lenne...Pedig már megindul a cellám felé, hogy folytassa a kínzásomat. Úgy teszek, mintha ébredeznék.
- Baszki...- mormogom az orrom alatt és direkt rekedtesre veszem a figurát.
- Nocsak, nocsak, megébredtünk Mephisto? Azt hittem, tökösebb démon vagy és jól bírod a fájdalmat, de olyan szépen beájultál, mikor a késem átszúrta a második szemgolyódat is, hogy szinte már megsajnáltalak. Pedig már tényleg azt hittem, hogy kibírod éberen, míg megszabadítalak mindkét szemed világától. Ezek után már nem lett volna értelme azonnal végezni veled. Gondoltam megvárom, hogy magadhoz térj és élvezd még egy kicsit, ahogy átölel a sötétség, mielőtt te is a cimboráid sorsára jutsz. - feleli két füstölés közepette, majd nyílik a cellám ajtaja.
- Kedvességed határtalan. Nem fogom elfelejteni soha...- válaszolom játszva a szerepem és még nyögök párat is mellé, csakhogy hitelesebb legyen az alakítás. Köpök egyet a földre magam mellé, mintha kínomban tenném azt. Közelebb lép, leguggol mellém, majd az elszívott szivart a hátamon nyomja el.
- Ó, hogy basznád meg! - üvöltök fel és már nyúlnék utána, hogy behúzzam a körbe és ott helyben tépjem szét, de pont abban a pillanatban a csibe kioltja az egyetlen fényt adó forrást. Próbál ő is időt nyerni, de minek így? Használhatatlan egy némber. Nem lett volna egyszerűbb felszabadítania a csapda alól, á nem...Ha végre kijutok innen, esküszöm, hogy rámegyek az erőm okkult részére, hogy még egyszer ne forduljon elő velem ilyesmi. Elég gáz ez, hogy nem tudok feltörni egy ilyen démoncsapdát. Bár elég erős az a cseszett pecsét rajta, de akkor is szar helyzet. Árt az imidzsemnek és a büszkeségemnek. Pedig nem én vagyok Kevély, őt talán már elvitte volna a szégyen itt az elmúlt három év során.
- Óóó. Mindjárt megpróbálom újra meggyújtani. - szólal meg hirtelen a nyomorult kis csibe, mire a glóriás kakaska visszavonulót fúj.
- Hagyd, nem lesz rá szükség ma már. - válaszolja az agyatlan tollaslánynak, majd feltápászkodik mellőlem, és kibotorkál a cellából. Kár, hogy nem megy neki fejjel a rácsoknak. Hallom, hogy csukódik a cellaajtó, majd kattan a zár is. Kösz csibe, igazán... Csessze meg, akkor is kinyírom ezt a faszjancsit, ha kijutok innen, nem menekül a szarházi!
- Hallom, fáj az élet pokolfajzat. De a megváltás még várat magára, úgy döntöttem, hagyom, hagy szenvedj még sötét magányodban. Megfizetsz mindenért, amit Viszály és csatlósai műveltek Raguellel! Te leszel az, akin elégtételt veszünk, mielőtt megtaláljuk őt. Mert meg fogjuk! - teszi még hozzá, mielőtt távozóra fogná.
- Chhh, sok szerencsét hozzá, bele fogsz őszülni tollas! - vágom hozzá és beintek, bár sajnálatos módon a sötétség miatt nem látja. De nekem mégis jól esik. Szerencsére mindketten távoznak a helyiségből és magamra maradok. Csak jussak végre ki innen...Belial, remélem most már ide találsz végre.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 7:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


S
zerencse vagy sem, de a mosodán hamar túljutunk, szerencsénkre van egy vállalkozó szellemű rab, aki segít nekünk kivonulni, saját magát égetve meg vonja magára az őrök figyelmét, így seperc tova libbenhetünk. Egy nagyobb folyosóra és rajta egy zöld ajtóra lelünk, ám mielőtt azt Belial kinyitná gyorsan tudtára hozom, hogy ne akarjon olyat játszani, hogy szétválunk és aki keres az talál. Megnyugtat, hogy nem tervezett ilyet, ujjai kézfejemre kulcsolódnak, majd közli válasszuk a könnyebbik utat.
-Rendben, legyen így.-bólintok és figyelem amint öt impet rendel magához amik egy pillanat alatt körénk sereglenek. Kedvesem kiadja a parancsot, hogy keressék meg kapitányát és kitárja előttük az ajtót. Engem pedig magával húz egy nagyobb fém szekrény mögé.
-Időt? Mire? Három éve van itt... Mit mondott neked pontosan az angyal?-pillantok fel rá ahogy igazán közel kerülünk egymáshoz a szűkös hely miatt. Hosszú percekig várunk mire lassacskán ismét körénk gyűlnek a kis mocskok... Nahant óta kimondottan rühellem őket. Nem szolgálnak jó hírekkel, így Belial hangosan mondja ki gondolatait.
-Nem hiszem, hogy át lennél ejtve. Pusztán nem vagyunk ismerősek erre.-próbálom nyugtatni, ám az feltűnik, hogy az ötből csupán négy imp érkezett eddig vissza. Az ötödik segítségünk is megérkezik és végre jó híreknek leszünk fültanúi, Mephisto ugyanis itt van házon belül, csupán el van szeparálva a többi rabtól. Így Viszály elküld négy impet és megindulunk az említett cella felé.
-Kéz és láb törést nekünk?-kérdezek rá sunyin amint kilépünk a szekrény mögül és a zöld ajtón át indulunk az egy szem impünk után, hogy eljussunk mi is addig, mint a kis lény. Az ajtó mögül beszélgetés hallatszik, egyértelmű, hogy a kapitány nincs egyedül, így kivárunk, bár számomra furcsa ez a lépése Belialnak, nem rohan fejjel a falnak. Mondjuk én csak örülök neki, nem kellene itt hagyni a fogunkat.
-Akkor... csak a megfelelő pillanatra várunk, vagy ugrasszuk ki a nyulat a bokorból?-kérdezek rá suttogva ahogy felmérem a terepet. Akár ki is engedhetnénk a többi cellában lévő rabot, nagy hangja lehetne annak is, hogy Mephistot egyedül hagyják.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 09, 2020 6:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
A rejtett ajtót, amiről a férfi beszélt hamar megleljük. Noha nem azért, mert annyira szembe tűnő lenne, sokkal inkább mert tökéletes leírást kaptunk arról, mit is keressünk és azt, hol találjuk. Nem sokat gondolkodunk, felfeszítjük az ajtót elindulunk a titkos járaton a börtöncellák felé.
-Nem. Nem ismerek itt senki.. - rázom meg a fejem az alagúton haladva. Figyelmem éber, bár az informátorunk nem ejtett szót eldugott csapdákról befelé, de nem árt az óvatosság. Hamar a járat végébe érünk, a torlasz mögött pedig a börtönmosodába jutunk. Nem sok hiányzik, hogy lelepleződjünk, mégis szerencsénkre az egyik patyolatba osztott rab a segítségünkre lesz és megment minket a lebukástól. Feltételezem gyorsan levágja, hogy nem eltévedt börtönlátogatók vagyunk, hanem szöktetni jöttünk, talán saját szabadságát is reméli az együttműködéséért cserébe. Megmutatja a helyes irányt, és mi arra távozunk, még mielőtt jelenlétünk szemet szúrna az őröknek. Gyors léptekkel szeljük át az épületet, míg fel nem tűnik előttünk a keresett részleg.
-Ha minden igaz....helyben vagyunk. - állok meg egy méregzöldszín kopott vasajtó előtt. Mielőtt kezemet a kilincs felé emelném Belphegor megállít és mutatóujját feltartva, eltökélt pillantásokkal ajánlja figyelmembe, hogy ne is gondoljak arra, hogy különválunk, mert ő nem megy nélkülem sehova.
-Nyugi, nem terveztem ilyesmit. - kulcsolom ujjaimat felém tartott kézfejére.
-Válasszuk a könnyebb utat. - javaslom, majd magunk köré idézek öt impet, akik egy pillanat alatt mellettünk teremnek.
-Keressétek meg Mephistot! - adom ki a parancsot, miközben szabad kezemmel kitárom előttük a vasajtót. A kis rusnyaságok azonnal nekiiramodnak, hogy töviről hegyire átkutassák a börtönrészleget.  
-Így nyerünk egy kis időt. - húzódom félre egy fémbútorzat takarásába és húzom magammal kedvesemet is. Nem hiszem, hogy az impeknek sokáig tartana átfésülniük a terepet, mégis szerencsésebb, ha nem az ajtó előtt álldogálva várjuk meg visszatértüket. A pokollények alaposan körbejárják a benti folyosókat, lopakodva haladnak végig celláról cellára, de egyik rács mögött sem fedezik fel kapitányom arcát. Bár az egyikben senyved egy szerencsétlen, aki némileg hasonlíthatna rá, de messziről szaglik róla, hogy halandó, így a férfit kémlelő imp tovább is áll, de nem jut messzire, mert felfedez egy félig nyitott, félreeső ajtót, ami mögött egy  pár fokos lépcsősor vezet lefelé. Kíváncsian settenkedik oda és les be a nyíláson át, majd meghúzódik a fal tövében és úgy merészkedik egyre beljebb, míg be nem férkőzik annyira, hogy egy alaposabb pillantást vethessen. Ha Mephisto nincs egyedül, akkor csendesen hívja fel magára a figyelmet, és csak annyi zajt csap maga körül, mennyivel a démon figyelmét magára vonhatja. Itt létét a démon biztató jelnek veheti. Ha a kapitány egyedül tartózkodna cellája körül, akkor viszont bátran előmerészkedik és megvillantja a testén lévő rúnáját, ami egyértelmű üzenet a démonpajtás számára, Lordja már a közelben van, eljött érte és rövidesen újra szabad lesz. Idézett lényeim lassanként visszatérnek, de nagyon úgy tűnik egyikük sem járt sikerrel.
-Talán rossz az infó és nem itt őrzik? - gondolkodom hangosan, de gyorsan elvetem ennek a lehetőségét, hiszen az angyal, aki a kertünkbe szállt Orenburgról mesélt és ezt a börtönt nevezte meg kapitányom "lakhelyéül". Aggodalmasan ráncolom a szemöldököm, mikor előeszi a fene az ötödik kis nyavalyást is, aki viszont jó hírrel érkezik. Kiderül, hogy Mephistot különleges bánásmódban részesítik idebent, mert ő egy magáncellát kapott.
-Nos, akkor nézzük meg azokat a privát cellákat. - pillantok kedvesem felé, miután hazaküldöm az impjeimet, kivétel azt az egyet, aki elvezet minket a démonomhoz. Eljutunk mi is ahhoz az ajtóhoz, ahonnan beszélgetés hangjai szűrődnek ki, köztük felfedezem kapitányom hangját is. Nem tudni mennyien vannak bent, így elrejtőzünk és kivárjuk, míg a bent lévők távozóra fogják. Ha Mephisto magára marad, úgy megkísérlünk besurranni hozzá és kiszabadítani őt cellája fogságából.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 8:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
A szárnyas őrök a parancsot komolyan veszik, a börtön minden zegébe-zugába belesnek, így a mosodát sem hagyják ki, ahol látszólag minden rendben van. Épp az utolsó sarkot ellenőriznék le, mikor az egyik vasalásra fogott cellalakó feljajgat fájdalmában. Szerencsétlenségbe torkollott a könnyednek indult délutáni fogdaprogram. Az ujjai füstölögnek, miközben segítségért rimánkodik. Az őrök azonnal a betegszobára sietnek vele, ahonnan könnyebbb megszöknie. Úgy véli, itt ma börtönlázadás lesz. Vagy legalábbis szöktetés, és ő sem akar kimaradni a buliból. Inkább egy másodfokú égési sérülés és a szabadság, mint a börtönkoszt és rabmunka. A dokit majd elintézi, könnyű dolga lesz. Belphegor és Belial eközben már túljutottak a mosodán és megérkeztek a cellákhoz. Ám azt még nem is sejtik, hogy nem jó helyen vannak, ugyanis a keresett cellasor felett kóricálnak. A vasalós rab számára nem ismert a lezárt részleg, ami a -1. emeleten található az alagsorban és szigorúan őrzi a tollas népség. Annak a folyosónak a végén lévő legutolsó sötét zárka fogja vagyok én, a látásom még elég halovány, bizonytalan. De legalább már foltokat érzékelek. Viszont nem tudom, mi folyik egy emelettel feljebb. A glóriás börtöngórét a lépcsőfordulóban éri el a hír, miszerint az egyik rab lesérült vasalás közben, küldi is a dokit, többet úgy sem tehet a szerencsétlenért. Harcos amazon szeretője, mint minden alkalommal, most is teljesíti a parancsát, ám arra még legmerészebb álmaiban sem gondol, hogy a folyosón keresztül haladva egyenesen a Viszály lovasába és tanácsadójába botlik...
Közben a szivarral a szájában füstölögve befordul a lezárt folyosóra a főtollas, akit az őrök készséggel engednek át a kapun. Már csak egy egészen kevés hiányzik, hogy teljesen visszanyerjem a látásomat, de a léptek zaja egyre erősödik. A csibe rákapcsol a gyógyításra. Amikor a füstölgő főtollas kivágja az ajtót, a csibe már egy újabb gyertyát gyújt meg a helyiségben.  
- Látom, itt minden rendben. - állapítja meg a szivarozó.
- Miért ne lenne? Sikerült kideríteni, mi okozta a fennakadást? - érdeklődik a csibe terelve is közben a témát.
- Két ruszki banda tömegverekedést tartott. De sikeresen feloszlattuk. Viszont nincs jó előérzetem. Valami nincs rendben. - szól a felelet, mire hatalmas vigyor költözik a képemre, mert pontosan tudom, hogy a tömegverekedés Viszály specialitása. A nyomorult füstölgő közelebb lép a cellámhoz, hogy jobban szemügyre vehessen, de én háttal fekszem neki öntudatlanságot színlelve. A csibe nem tud hazudni, ezért nem nyögi be, hogy még nem tértem magamhoz. De látja, hogy itt ismét bajok lesznek, mert a Viszály lovasa sehol. Valamit tennie kell.
- Hol is tartottunk? - kérdezi két slukk között a börtöngóré, majd megropogtatja az ujjait és kinyitja a cellám ajtaját. Abban a pillanatban a csibe elfújja a gyertyát és teljes sötétség borul ránk.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 11:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


M
egrázom a fejem, annyira lehetetlen egy alak ilyenkor., miért kell ezt csinálnia velem? Tudja jól, hogy milyen vagyok, erre majdnem viccet csinál a problémámból is. Mélyet sóhajtok és inkább ráhagyom a dolgot. Vannak olyan helyzetek amikben sosem fogunk egyet érteni, ez pedig szintén közéjük tartozik. A napokat készülődéssel töltjük, hiszen Mephistot szeretnénk kihozni az angyalok fogságából, nagyjából azt is tudjuk hogy hol van, így könnyebb információkat összegyűjteni a helyről is. Három nap múlva pedig a szokásos módon utazunk, egy helybéli idéz meg minket, hogy Orenburgba léphessünk. Egy rövid kitérő után a börtönt vesszük célba és az újonnan kapott rajzolt térképünkkel igyekszünk felkutatni egy titkos ajtót, míg Kedvesem az elterelő hadműveleten dolgozik, addig én csendesen várakozok és számításba veszem, hogy mennyi lehet majd az esélyünk. Nem igazán van kedvem nekem is itt rohadni ha lefülelnek. Hamar átmászunk a falon és érünk az épület azon oldalára, ahol a menekülő útnak is lennie kellene. Miután felfedezzük nem teketóriázunk sokat, együtt lépünk a folyosóra.
-Esetleg ismered a górét?-vonom fel a szemöldököm amint elindulunk a folyosón, még a végén kiderül, hogy ez is a haragosa aztán jajj lesz nekünk. A járat szerencsére akadálymentes, így hamar elérjük a végét amit eltakar egy akadályszerűség. Bizalmatlanul méregetem, majd amint Viszály kissé félre húzza. Miután körbepillant megjegyzi, hogy a börtön mosodájába készülünk belépni. Kérdésére megszorítom a kezét és határozottan bólintok. Egy nagy halom szennyes mögé lépünk, onnan próbáljuk kitalálni merre tovább, de egy rab felfigyel ránk. Belial hamar csendre inti, majd megérdeklődi hol találjuk a cellákat. Lesütöm a szemem és úgy mosolygok ahogy meghallom oroszul megszólalni, még ez is jól áll neki. Miután megtudjuk melyik út a helyes, arra vesszük az irányt és sietősen próbálunk eljutni a helyes kijáratig, ám nem sokon múlik, hogy lebukjunk, így a vasalós fickó vonja magára az őrök figyelmét. Mi pedig tovább igyekszünk, remélve, hogy hamarosan megtaláljuk akit keresünk.
-Mint a tűt a szénakazalban.-állítom meg Belialt és megingatom a fejem.
-Hogy fogunk ennyi cellát átnézni? Mert azt most mondom, nem válunk szét, eszedbe se jusson!-emelem fel figyelmeztetőleg mutatóujjam. Nem hiányzik egy plusz probléma egyikünknek sem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 12, 2020 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Az angyali jelenéssel nem csak a mai, de az elkövetkezendő napjaink is új irányt vesznek. A mosdó ablakában feltűnő tollaslány hírt hoz egyik szövetséges kapitányomról, akiről hosszú ideje nem hallottunk. Örömmel fogadom, hogy Mephisto még az élők sorát gyarapítja, bár ahogy a hírhozója lefesti, kényelmetlen vendégszeretetben éli mindennapjait egy ruszki dutyiban. A fürdőt elhagyva a frissen főzött kávéillat a konyhába csábít, ahol kedvesem ingembe feszít. Megosztom vele az infót és látom arcán rossz érzés fogja el apró botlása miatt. Erről nem beszéltünk senkinek. Hárman tudtunk róla: Belphegor nem dicsekszik vele, nekem eszem ágában sincs elárulni őt, Raguel pedig, ha akarna sem tudna már beszélni róla.
-Démon vagyok Belphegor. Folyton ezt teszem. - nevetem el magam, mikor megjegyzi, nem szeretné, ha miatta hazudnék. Miatta pedig pláne megtenném. 
-Egyébként is...egyszerűen csak titokba tartok valamit, ami mindenkinek jobb, ha titok is marad. Mégis mire lenne jó, ha bárki is tudná a nahanti bukás valódi okát? A történteket már úgysem másíthatjuk meg. A büntetést, pedig megkaptad érte. - kortyolok egyet kávémból. Ideje lenne túllépni rajta. Egyszerre utalok arra, ahogy tettére reagáltam, hiszen ha úgy vesszük ez is felér egy büntetéssel, de értem egyúttal a Lucifer-féle ejnye-bejnyét is.
Szinte elrepül az a három nap, amit az előkészületekre szántam. Bízom benne a démonpajtás kitart még egy kicsit, mert minden készen áll, hogy maga mögött hagyhassa az angyalbörit.

Már az Orenburg nevű városkának romos utcáin sétálunk egyenesen a börtön épülete felé. Menetben teszünk egy rövid kitérőt a helyi italozóban leginkább információért. Kapunk is néhány használhatónak vélt tippet, így hamar tovább is állunk, hogy megkíséreljük a bejutást. Egy kis elterelést azért eszközölök a fogda bejárata előtt. Be is válik, mert az őrök figyelme teljesen a vasajtók felé és az előtte kialakult káoszra terelődik. Azzal is számolok, hogy a semmiből jövő, kapu előtti tolakodás gyanút kelthet a sokat tapasztalt börtönt őrző angyalok számára, de nem túlzottan izgat, ha véletlenül feléleszteném ezzel gyanakvásukat. Csak az számít, hogy észrevétlenül átjussunk az udvaron és ráakadjunk bizalmasommal arra az ásásra, amin keresztül bejuthatunk. A volt őr jól körülírta a helyet, így a terepre érve kedvesem gyorsan kiszúrja a titkos bejáratot.
-Szerintem már tudják. - válaszolom és látszólag kicsit sem zavar ennek ténye.
-Legalábbis a tollfészkek itteni vezetőjéből azért kinéznék ennyit. - vigyorodom el, miközben Belphegor felé nyújtom a kezem és követem őt a nyíláson át.
-Az öreg nem beszélt csapdákról, de azért nem árt az óvatosság. - fűzöm a démonnő gondolatához. Ennek ellenére én is bízom benne, hogy különösebb fennakadás nélkül jutunk el a cellákig. Legalább oda, mert kifelé már holtbiztos, hogy nem lesz ilyen sima ügyünk. Hosszú kanyargós járat vezet le az alagsorokig. A vékony kőfalon keresztül hangok szűrődnek át, amik jelzik, jó felé haladunk. A járat hirtelen véget ér. Előre lépek és óvatosan húzom el az előttem lévő akadályt, de csak egy résnyire, melyen keresztül egy pillantást vethetek a szomszédos helyiségre.
-Ez egy mosoda. - állapítom meg a rengeteg fehér lepedő és börtönruha láttán, majd megpillantok egy őrt is és tőle nem messze egy másikat.
-Készen állsz. - pillantok hátra a vállam felett és ha kedvesem egyértelmű jelzést ad, úgy szélesebbre tárom a rést. Annyira, hogy mindketten kiférjünk rajta. Egy nap kupac szennyes mögé lépünk, ami rögtön takarásba helyez minket, de az egyik rab felfigyel ránk, mire szám elé emelve mutatóujjamat intem hallgatásra. Kicsit idegesen tologatja a forró ruhasimítót a száraz ruhadarabokon, de nem buktat le bennünket.
-Merre vannak a cellák? - kérdezem tőle oroszul, mire fejével aprót jobb válla felé biccentve mutatja az útirányt. Lopakodva, csendesen igyekszünk elhagyni a börtönpatyolatot. Már majdnem ki is érünk, mikor az egyik őr megfordul. Akár le is bukhatnánk, de vasalót szorongató barátocskánk megment a lefüleléstől.
-Áááá, a kezem, a kezem. Meghalok. - ordít fel ruszki nyelven fájdalmában. Kézfejét direkt a forró vasdarabhoz értetve vonja magára az őrök figyelmét, akik sietve rohannak oda hozzá. Többet viszont nem látunk, mert kihasználva az "üzemi balesetet" sietünk tovább a börtön és magáncellák felé.

A hír gyorsan terjed és hamar a börtönigazgató fülébe jut, akinek már amúgy is rossz kedve van a bejárat előtti durakodás miatt.  
-Ez a nap egy szar. - morogja, miközben rágyújt egy szivarra megnyugvásként és mikor felizzik a szivarvég, az első slukkot követően biccent talpnyalójának. Küldjenek egy doktort, nézze meg azt a szerencsétlent a mosodában.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2