Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Orenburg, Oroszország •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Orenburg, Oroszország VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 25, 2021 9:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 31, 2021 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


M
eneküléshez a legjobb, ha nem vesz észre minket senki. Se kedvem, se energiám nincs harcokba bocsátkozni. Mephistonak átadva a kabátom, megrökönyödve nézem, hogy hová kerül a bunda. Szavakkal is tudtára hozom, hogy mennyire nincs ínyemre a mozdulat és már épp felelnék a Kapitánynak, mikor Belial közbe szól.
-Bocsánat.-sütöm le szemeimet, való igaz, kicsinyes nem tetszésekre nincs időnk. Az oldal ajtót megcélozva bele futunk egy őrbe akit sajnos az oszlopok takarása miatt nem láttam, a többi tollassal nem sok gondunk akad, mert a gülüszeműt kergették visszafelé. Mi viszont már túl közel járunk a szabadsághoz. Rabsága utolsó perceit töltő Mephisto fémet rántva lódul az angyal felé és kis dulakodás után győzedelmeskedik is. Kedvesemmel kilépve az ajtón Ábel süvít be mellettünk, hogy a segítségként érkező tollast hamar legyűrjék közösen a Kapitánnyal. Már csupán a fal választ el minket a kinti világtól ám a férfiak még egy utolsót mókáznának. Csak megingatom a fejem, majd Belial tervét hallva bólintok.
-Meglesz, bízd csak rám.-ígérem, egy lyukat én is bele tudok vágni a falba, nem kell nagy tudomány hozzá, nem igaz? Egy percig még elnézem Őket ahogy neki látnak a saját kis feladatuknak, majd amint az őrök elhaladnak a kiválasztott pontom előtt Ábellel a nyomomban indulok meg, hogy tökre vágjam a kő kerítést. Sunyi vigyorral a képemen állok meg az "akadály" előtt, majd egy határozott mozdulattal öklömet verem bele, hajszálvékony repedések indulnak meg onnan minden irányba, szemeim sötéten izzanak fel és a következő csapásnál bele remeg az egész fal hossz. Oké, ez így sokáig tart... Egy  pillanat kell csupán, hogy a földet megmozgatva egy lyukat varázsoljak a falba, vagy inkább egy kellő részt kidöntsek a helyéről. Mire én végzek addigra már Belial és Mephisto is felém tartanak. Széttárva karjaimat üdvözlöm őket és büszkén mutatom be művemet, majd ahogy Belial maga elé enged úgy kilépek a résen, közvetlenül mögöttem Mephisto, aztán Kedvesem is átér mögöttünk. Kezem az övébe csúsztatom, majd megindulunk az előre igyekvő Kapitány után, hogy végül a fák között egy pillanat alatt elvesszünk.


//Köszönöm szépen a játékot, egy élmény volt Wink  //
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Élesen szívom be a hűvös ruszki levegőt, majd lassan kieresztem. Magamban mordulok csak kényelmetlen helyzetünk miatt, de ha valaki gondolataim közé látna aggodalomnak halvány jelét sem tapasztalná. Nem vagyok egy ideges típus, bár tény, nem túl szívderítő dobozok és épületek fala mellett meghúzódni egy csirkeudvar közepén. Könnyebb dolgunk lenne, ha azon az úton távozhatnánk, amin Belphegorommal ide érkeztünk, ám ez a lehetőség elúszott, mikor a tökfej után jöttünk. Na sebaj. Ezt a hibát könnyen még fordíthatjuk az előnyünkre. Gyorsan terem alkalom, hogy a démonpajtás hasznossá tegye magát a csalétek szerepében. Míg mosófiú magára vonva a tollas őrség nagyobb részének figyelmét menekülőre fogja és a szigorított rész felé rohan, mi a kaput célozzuk.
-Elég! Ne most. - morranok rájuk, mikor bizalmasom méltatlankodását hallom a hímtag-takaróvá vált kölcsönkabátja miatt. Erre most tényleg nincs idő! Ábel idézése sem sikerült, de úgy sejtem, ez nem tanácsadóm hibája. Van itt valami mágikus akadály, amin démonebem képtelen átjutni. Megesik az ilyen. A kapun az egyik szemfüles őr Mephistora ront, aki könnyed mozdulattal rántja ágyékkötőjéből a bent szerzett pengék egyikét. Míg kapitányom felveszi a kesztyűt és lerendezi a tollas strázsát, Ábel is feltűnik köreinkbe. Az alvilág eb sem tétlenkedik, rögtön beszáll a buliba. Amikor tisztává válik a terep, füttyentve hívom magamhoz a kutyát. Csak néhány percünk van, hogy felszívódjunk innét. Belphegor gondolatban már valami ivóban jár, jól esne neki egy erősebb pia és őszintén megvallva én is vevő lennék egy pohár italra, de előbb még a kerítésen kell túljutnunk.
-Nem rossz gondolat. - bólintok Mephisto ötletére, ám valami látványosabb most talán jobban a hasznunkra válna. Ami lefoglalja az összes tollfészek figyelmét.
-...de mit szólnál, ha inkább egy örök klasszikust vetnénk be... - rókavigyorom szélesedik az arcomon, miközben kezem elmélyed kabátom belső zsebébe, majd előhúzva egy szál cigarettát és öngyújtómat tartom a kezemben. Mephisto már valószínűleg azelőtt sejti, hogy a börtön felgyújtására gondolok, mielőtt kezem a bagómért mozdulna.
-Látjátok azokat a hordókat. - bökök fejemmel a fából készült tárolókra, miközben ajkaim közé veszem a bűzrudat, gyújtómból csiholt láng felett pedig beizzítom a végét. Innen érezni a benne lévő halolajat, ami elég jól ég.
-Rendben, Kedvesem. Menj a kerítéshez, ha elvonultak az őrök és készíts egy akkor lyukat, amekkorán át mindannyian kiférünk. Ábelt vidd magaddal, nem árt ha veled van. - mondom a démonnőnek, majd az ágyékkötős parancsnok felé fordulok.
-Bent láttam szalmát, gyújtsunk tüzet. - lépek közben az egyik hordó mellé, számban hagyva a dohányt ragadom meg a tárolót és visszalépek a kapun. Ha Mephisto velem jön és hozza a másik hordót is, a gyékényen szétlocsoljuk a pokoli büdös, mégis jól égő pikkelyolajat. Már majdnem végzünk, amikor az erősítés hangjaira kapom fel a fejem.
-Mennünk kell. - hajítom el a tárolót és a cigaretta csikkemet a gyúlékony lé közepébe ejtem, amitől az egész kapurész azonnal lángra gyúl. Néhány másodperc alatt, futótűzként borítanak be mindent és szürke, fojtogató büdös füst árasztja el az udvart. Örömmel álldogálnék a kapualjba, hogy végig nézzem, a tollasok börtönét hogyan veszik birtokba a lángok, és minden bizonnyal démonom is hasonlóképp tenne, de erről most le kell mondanunk.
-Tűz van! Tűz van! - ordibálják idegesen, majd valaki vízért kiált. Sietősre véve lépteinket indulunk a kerítés felé. Ha Belphegorom elkészült a járattal, úgy azon keresztül hagyjuk el a börtönt és a közeli erdőségen keresztül rohanva keresünk biztos menedéket...

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot! ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 7:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Nincs más választásunk, mint a gülüszeműre hallgatni, mivel Viszály szerint a hely egy tolltelep. Ki is rázna a hideg is, ha ugyan tudna, de időm sincs azon tanakodni, vajon mennyi nyomorult szárnyas lény is kóricálhat errefele, sietősebbre kell venni lépteinket. Bár azért egy kellemes gondolat befurakodik az elmémbe. Jó lenne ha ebből a csirketelepből grillcsirke telep lenne. Éghetnének…Jobban szeretem az égett szárny és angyalhús orrfacsaró bűzét. Pokolian élvezném. De az elsődleges cél most a kijutás. Belphegor reakcióját nem igazán tudom hova tenni, hisz ő ajánlotta fel a szőrmeanyagot. Mit gondolt, melyik testrészemre férne rá úgy, hogy ne szakítsam el? Egyébként se gondolnám, hogy a farok téma annyira zavarná, elvégre teremtett pokolfajzat ő is.
- Miért is? Csak azt ne mondd, hogy zavar…- nézek rá értetlenül, de nem firtatom tovább, mert szorult helyzetbe kerülünk, amiből muszáj lesz minél hamarabb kikecmeregni. Ki is használom az alkalmat, hogy eltereljem magunkról a figyelmet felhasználva gülü pajtást. Az oldalsó ajtó azonban nem tiszta, egy nyamvadt tollas őr bámészkodik előtte. Úgy döntök nincs idő szarakodni, itt bizony a tettek mezejére kell lépni. Orvul megtámadnám, míg nem figyel, de hamar észbekap és fegyvert ránt rám. Nem baj, nekem így is megfelel. Kiropogtatom a nyakam, miközben megforgatom az ágyékkötőmből kihúzott mennyei kardot a kezemben.
- Lássuk csak, mennyit puhultál három év alatt Mephisto…- mondom magamnak, miközben kivédem az első támadását. Nem esem kétségbe egy szárnyas láttán, a reflexeim még mindig remekül működnek. Közben Viszály és bizalmasa kinyitják az oldalsó ajtót, egyedül hagyva a szárnyassal, aki éktelen lármázásba kezd.
- Hogy száradna le a pofád! - morgom az orrom alatt, miközben egy határozott mozdulattal lenyesem a glóriás fejét a helyéről. A lárma abbamarad, de addigra már késő, mert egy másik őrt is odavonzott, aki hátulról szándékozik rám támadni. Mielőtt még megfordulnék, egy pokoli eb suhan el mellettem és ráveti magát a szárnyas támadómra. Kihasználva, hogy az ebbel küzd, a saját fegyverével teszem ártalmatlanná, ami a koponyájába döfve végzi pontosan a két szeme között. Az lesz az új kardhüvelye. Miután végeztem az őrrel, egy szempillantás alatt ajtón túlra kerülök, a tököm se akar ott dekkolni tovább azon a fos helyen. Kint farkasordító hideg van, ám én nem zavartatom magam, hisz a testem is teremtett, nem megszállt. Nem úgy működök belülről, ahogy egy átlag halandó, így a hideg sem okoz semmiféle ösztönös izomrángást, vacogást meg tudom is én még mit. Követem őket a fal felé, bár azért kint sem veszélytelen a helyzet, mert őrök ellenőriznek végig a kerítés mentén.
- Nem tudnád őket összeugrasztani? Ebben a kiélezett helyzetben biztos nem teljes az a mennyei nyugalom, nagyobb lehet a feszültség bennük, mint kellene. - kérdem meg Viszálytól, miközben az őrökre bökök a fejemmel.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 9:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


A
mint felérünk a csarnokba a gülü szemű már menekülne tovább, észre vesz egy rakományt hozó járgányt és szorgalmazná, hogy bújjunk el ott, igen ám, de azzal alig ha jutnánk ki innen, mivel még csak lepakolják és a szökött rabokat először fix hogy ott keresnék, sosem jó stratégia a járművel való lelécelés. Azt átkutatják. Ellenérzésemnek hangot is adok, és szerencsére Mephisto is osztja véleményemet. A kabátomat nyújtom felé, mert ha innen kimegyünk, bizony cudar hideg lesz. bár a méret különbségek eléggé szembe tűnők, mégis elveszi a szőrmét, ám ahelyett, hogy legalább hátára terítené ágyékát teszi melegebbre.
-Ó ne már! Gusztustalan egy fráter vagy!-forgatom szemeimet ahogy megpaskolja az anyagot csípő tájon.
-Legalább ne ilyen látványosan!-korholom, de már a másik szökésben lévőt küldöm ki a fedezékünkből, nem kell Ő nekünk, felőlem itt is maradhat! Felmérve a terepet az őröket veszem számba és mutatom a helyeket a két Démonnak! Végül észre veszek egy nem is olyan messze lévő oldalsó ajtót, így arra is rá bökök, közelebb van, mint a csarnok bejárat. Elterelő hadműveletként a Kapitány egy árva kavicsot hajít a gülüszemű után, fel a méteres ablakokig, Hajszál pontosan talál is, az üveg pedig kimozdul a helyéről, én közben igyekszem magunkhoz szólítani Kedvesem jobb fej pokolebjét, ám sokadik próbálkozásra sem sikerül megidézni. Kissé csalódott is leszek, pedig biztosra vettem, hogy remek ötlet lesz egy plusz segítség, de lehet, hogy valamit piszkosul elrontottam. Már csak arra eszmélek fel, hogy Belial sürgetően szól felém, kezét nyújtja amit végül meg is fogok és Mephisto után indulunk gyors léptekkel. Az ajtó előtt is áll egy őr, bizonyára azért nem láttam, mert takarta az oszlop, most viszont már késő lenne irányt változtatni, nem tudom, hogy a Kapitány végül harcba bocsátkozik-e vele, de ha igen, úgy érkezik a segítség is a tollasnak, viszont Lordom ekkorra már az ajtón túl van és egy sötét árnyék robban be közvetlenül a lábunk mellett, hogy a frissen érkezett tollasra vesse magát.
-Ábel!-nyílnak nagyra a szemeim és hallva Kedvesem büszke szavait halványan elpirulok, de nem értem miért nem tudott bent megjelenni? Ez számomra talány.
-Nekem is elég volt mára.-értek egyet Belialal és ha Mephisto is csatlakozik hozzánk, úgy a fal felé veszem lépteimet, ha csak Viszály nem rendelkezik máshogy. Ábelt is vissza hívja, így már teljes a csapat.
-Kell egy üveg pia!-közlöm a férfiakkal ha pedig a falon át megyünk ki, úgy hamar megtalálom az első kapaszkodót, hogy aztán egyre feljebb húzzam magam rajta. A tetejéről már csak le kell ugranom és szabadság van!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Már közel a cél, látni is a kaput, amin keresztül a szabadság vár. Nagyobb felfordulással járt benti jelenlétünk, mint azt terveztem, így most a távozás kicsit nehezebbé válik. Mephisto kérdésére bólintok, miután halkan megjegyzem a titkos alagút, amin észrevétlenül elhagyhattuk volna a helyet, és befelé jó célt szolgált, pont az ellenkező irányban leledzik.
-Ez a hely egy kész csirketelep. - húzom el a számat. Idejövet számoltam a tollas fölénnyel, de létszámuk felülmúlta várakozásaimat. Egyértelművé teszem kapitányom számára, nem volna szerencsés átvágni most az egész létesítményen, révén hogy nem rendelkezünk alapos helyismerettel sem. Másfelől a tollas század már riadoztatva lett. És hogy egészen biztos mindenki értesüljön a hírről, megszólal az az átkozott börtönsziréna is. Éles, fülsértő vijjogása adja tudtára mindenkinek: rab van szökésben. Sürget az idő, ideje lépni valamit mielőtt lefülelnek bennünket. Az épület előtt dekkoló teherkocsi platója jó lehetőséget kínál. A gülüszemű szerint remek rejtekhely lenne és arra biztat, mászunk fel és húzzuk meg magunkat a ládák között. Elismerem, valóban van benne fantázia. Ám én a búvóhely helyett az elterelés lehetőségét látom meg. Már szavakkal is biztatnám a férfit, mutassa meg gyakorlatban is, hogy képzelte, mikor a többiek lehurrogják és elmagyarázzák neki, miért halva született ötlet az elgondolása. A démonrab lelkesedése egy pillanat alatt lehervad, aztán csak szótlanul kuporog mellettünk, míg Belphegor nekiadja a kabátját az alulöltözött légióparancsnoknak. Bár méretekkel kisebb a dzseki, hogy úgy húzza magára, ahogy funkciója szerint kellene, a férfi mégis hasznát veszi a kölcsöndarabnak. Tökfedőnek megteszi. Meg is mosolygom, mikor Mephisto az ágyékára teríti a női méretű anyagot. Mint egy felbolydult méhkas olyanná válik az egész börtönterület.
-Tényleg mennünk kell. - jegyzem meg, mikor az őrség néhány fős tagja megindul felénk. A vasalós kölyköt hirtelen elkapja a pánik és egyszeriben kiugrik az oszlop mögül. Hát ez meg mit csinál??? Narancsszínű rabruháját még a holdról is kiszúrnák. De hogy biztosan feltűnjön az angyaloknak, kapitányom rá is segít egy kaviccsal, amit egy jól irányzott mozdulattal repít az egyik ablaknak. Az üveg hangos csörrenése azonnali buktát jelent neki.
-Ott van, kapjátok el! - szól a határozott parancs. A rémület csak most kapja el igazán, futásnak is ered, de a nyomorult pont rossz irányba indul, közben egyszer orra is bukik. Az őrök lényegében a cellájába kergetik. Hát figyelemelterelésnek ez is remek. Belphegor közben megpróbálja magunkhoz szólítani Abelt, de sokadik próbálkozásra sem mutatkozik meg. Ennek két egyszerű oka lehet: vagy Belphegor még nem elég gyakorlott, vagy pedig démonebem valami akadály miatt nem képes megjelenni előttünk. Bárhogyis, nincs időnk azt találgatni, hol van Abel?
-Gyere Belphegor! - intek neki, majd felé nyújtom a kezem. Néhány pillanatra lankad a szárnyas  figyelem, ezt kihasználva gyors sprinttel vesszük célba a kijáratot. Először Mephisto indul meg, mi pedig követjük őt. Egy égi nyavalyás álldogál előtte, de tekintete egészen másfelé irányul és csak akkor eszmél fel, amikor a kapitány már méterekre van tőle. Azonnal fegyvert ránt. Ha a parancsnok harcba keveredik vele, Belphegorral a kijáratot vesszük célba. Egy gyors mozdulattal szakítom ki az ajtót, egy pillanattal később már kint is vagyunk a börtönből. A kapuőr kétségbeesetten kiált segítségért, egy társa máris érkezik megmentésére. Már emelné pengéjét a frissen szökött démonra, mikor mellettünk elsuhanva egy démonkutya ugrik rá és durván, morogva a nyakára mar.
-Csak sikerült megidézned. - mosolyodom el némi büszkeséggel.
-Gyerünk, tűnjünk el végre innét! - intek parancsnokomnak is, majd Abelt is magamhoz hívom.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 15, 2021 6:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Szerencsésen túljutunk az első akadályon azzal, hogy a szárnyas őrségre szabadítjuk a veszélyes rabokat. Nem pöcsölnek sokat, azonnal a tollasoknak esnek. Az egyik agyatlan mennyei szolga angyalpengéjét is benyúlom, szívességet tett nekünk azzal, hogy felénk hajította. Talán azt gondolta, hogy egy süvítő penge majd elég lesz Belial ellen. Hígagyú. Lassan úgy érzem, szinte már szégyen, hogy eddig nem voltam képes ezektől megszabadulni, kiszabadulni. De legközelebb már nem leszek olyan meggondolatlan, hogy a testi erőt előnyben részesítem a pokoli mágiával szemben. Volt időm megtervezni, mennyi időt is szánjak okkult adottságaim fejlesztésére. Hamarosan egy hosszú lépcsősor felé érünk. Mivel a gülüszemű amúgy is annyira előre akart menni eddig, őt küldöm előre, miután megbizonyosodtam arról, hogy tiszta a terep. Belial megjegyzi, hogy könnyen ki tudnánk jutni, épp csak az ellenkező irányban.
- És nagyon sok szárnyas lébecol a folyosókon? Kockázatos lenne itt átvágni? - érdeklődöm meg Viszálytól, amint felértünk a kacskaringós lépcsősoron. Gülü int felénk, hogy kövessük, tud egy járható utat. Jobb híján vele tartunk. Egészen a börtönraktárig vezet bennünket. Egy kocsi épp akkor parkol le a bejárat előtt, szállítmányt hozott. A gülü szerint ott kellene elbújni. Szerintem meg be kellene fognia a pofáját…Még mielőtt ellenérzéseimnek hangot adnék, miszerint miért is nem szerencsés egy olyan helyre bújni, ahonnan épp kifele pakolnak és nem befele, Viszály bizalmasa megelőz. Helyeslően bólogatok szavaira.
- Maximum akkor érné meg, ha már üres lenne, de még csak most rámolják ki. Így eléggé kockázatos. - teszem még hozzá, miközben az sofőr fel is ugrik a platóra, hogy leadja a társának a nehéz dobozt. Közben Belphegor megböki a karom. Rásandítok. A kabátját nyújtja felém. Kérdőn nézek rá. Azt akarja, hogy felvegyem? Mégis miért? Démon vagyok, nem kell tartanom a hidegtől meg a takonykórtól. Ráadásul elnézve a testünk közötti anatómiai különbségeket, próba nélkül is világosan látom, hogy az a kabát nem lenne jó hátban és vállban, nem tudnék benne kényelmesen mozogni. De azért értékelve a szándékát kiszélesedő vigyorral veszem el tőle a szőrös thermo anyagot és a derekamra kötöm, de úgy, hogy ágyékom ékét védje a hideg ellen. Valamire mégiscsak jó az!
- Köszi. Most már biztos nem fagy le a pélóm. - nyögöm be széles vigyorral a képemen, majd rá is paskolok a ruhadarabra. Mire ismét a teherautóra fókuszálok, már lerámolták róla az ellátmányt. Gyors fejszámolásba kezdek a kapuőröket illetően, de Belphegor megzavar azzal, hogy a Gülüszeműt előre küldi a kocsi felé.
- Mi a terved? - kérdem tőle összevont szemöldökkel. Megmutatja az őrök helyét.
- Bár megsérültem, de három angyalpengével tán csak elbírok azzal a….- még be sem fejeztem a mondatot, mikor betör két lihegő tollas a karzatra és figyelmeztetik a társaikat a szökésemmel kapcsolatban.
- A picsába már…- morgom az orrom alatt. A tollas őrség azonnal megkezdi a kocsi átvizsgálását, míg a többiek megindulnak irányunkba. Gülüszemű beveti magát egy oszlop mögé, épp mielőtt az egyik szárnyas őrszem észrevenné. Belphegor az oszlop mögé kezd el mutogatni. Óvatosan kinézek, egy ajtó van mögötte. Biccentek felé, hogy vettem az adást. Viszont el is kéne jutni az ajtóig úgy, hogy ne vegyenek észre. Gülü úgy bujdosik, mintha az élete múlna rajta. Pedig fogadni mernék rá, hogy ő még rendes börtönkosztot is kapott. Eszembe is jut valami. Bár segített a pajti, de egy percig sem gondolkodom, hogy beáldozzam őt a kijutásunk érdekében. Tőlem ne várjon hálát, mert nem kap. Körülnézek a földön és meglátva egy kósza kavicsot, felnyalábolom, majd pontosan célozva eltalálom a gülüszemű felett sorakozó üvegek egyikét, ami kibillen a helyéről, majd hangos csattanással ér földet és szilánkosra törik. Míg a tollasok azzal vannak elfoglalva, hogy ellenőrizzék azt a sarkot, és kikerülnek a látótérből, én jelzek Viszályéknak, hogy tiszta a terep. Kilépek az oszlop takarásából és gyors tempóban megindulok az ajtó felé.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 4:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


É
n történetesen egyáltalán nem örülök annak, hogy a három fő négyre dagadt, bőven elég arra figyelni, hogy Mephistot egészben kihozzuk innen, erre ez a kis görcs hozzánk csapódik... A torkomba az angyalpengét, hogy ha nem démon a kis sunyi! Elkerülvén az őrségváltást egy újabb szintre jutunk ahogy követjük a gülüszeműt, itt viszont már halljuk a magunk mögött harsányan felszólaló tollasokat. Ennek biztosra veszem, hogy nem lesz jó vége. Ám összetűzni nem akarok a tollas bandával, így Belial hamar kieszel egy B terv szerűt amit elterelésnek is használhatnánk. Nekem sem kell több, szinte rögtön a cellákhoz lépek és sorra nyitom ki azokat amik útba esnek. Mire az őrök felérnek a következő szintre már a kiszabadult rabokkal néznek farkas szemet. Így négyesünk zavartalanul léphet a következő folyosóra. Kedvesem még egy apróságot szánna az angyal hadnak, ám az egyik őr túl gyorsan reagál. Rúnát festő Párom felé hajítja az egyik angyali fémet, de én már résen vagyok, ez sem ér célt, mint a hétezer éve kilőtt nyíl sem talált. A hálás pillantást egy biccentéssel fogadom, tudja jól, hogy bármikor megtenném érte. Hiába hangoztatja folyton, hogy nem testőrnek alkalmaz. Most viszont már egyel több okom van így cselekedni, az elsuttogott köszönömre csak egy halovány mosoly a felelet. Ő is megtenné ezt értem. Szemem sarkából látom csak, hogy a földre érkezett angyali fémet is felszedi a Légiókapitány.
-Mephisto, csak nem gyűjtésbe kezdtél?-vigyorodom el rajta, majd ahogy Belial megfogja a kezem és a másik kettő után húz, úgy veszem fel léptei hosszát magam is. Egy lépcső sorhoz érünk ahol a gülükét nyakon csípi ágyékkötős szabadítottunk.
-Az ellenkező irányban épp követnek minket.-vonok vállat miközben megindulunk felfelé a lépcsőkön. Aztán csendesen újabb mondat hagyja el a számat.
-Az imént... Mephisto, a rúna készítésre gondoltál?-teszem fel kérdésemet utólagosan a megtanulós megnyilvánulására a férfinek, remélve, hogy jól vettem le a szavakat. Egy csarnokba érünk fel ahol a nyitott ajtón keresztül egy rabszállítót vélünk felfedezni, a vasalós gyerek közli, hogy ott elbújhatnánk, felvonom szemöldököm és fejem ingatom.
-Azt vizsgálnák át először! Nem tartom jó ötletnek.-szűröm fogaim között. Körbe pillantok a csarnokban, pár őr itt is tartózkodik. Lábon kell kimennünk, és ruhát sem ártana szereznünk Mephistonak. Végül kibújok kabátomból és átnyújtom a démonnak.
-Vedd fel, egyenlőre megteszi.-rossz rá nézni, így is hideg van odakint... Jobban ki kéne látnunk az épületből, de ha innen megpróbálunk kitörni.... Túlságosan feltűnőek lennénk négyen egyszerre.
-Menj előre!-utasítom a mosodást és ha nem indul akkor taszítok is rajta egyet.
-Indulj!-sziszegem fenyegetően és balomban megperdül a tőr, bár nem azért, hogy megfélemlítsem a negyediket, a hüvelykujjam alatti húsosabb részt sebzem meg és leguggolva rajzolni kezdek, ha Belial éppen rám figyel észre veheti, hogy Ábel jele kerül a márvány padlóra.
-Ábel, szükségünk van rád!-kérem magunkhoz a pokolebet, remélve, hogy ismét hallgat hívó szavamra. Míg várakozunk ujjaimmal mutatom Belialnak és Mephistonak, hogy hol helyezkednek el az őrök, sőt, még a fent húzódó korlátoknál is van vagy négy, lent pedig egyszerre hatot számolok... Ekkor tör ki a káosz, már mindenki azt fújja, hogy Mephisto megszökött.
-Ne engedjétek elindulni a rabszállítót!-üvöltik a karzatról a tollasok, és akik a földszinten tartózkodnak azok egy angyalként indulnak meg a bejárati ajtó felé. Ekkor veszek észre az oszlop takarásából egy oldalsó ajtót. Nem szólalok meg, csak kezemmel arra intek. Ha ott kimegyünk talán már csak a fal választ el minket a szabadságtól.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 31, 2020 3:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Mephistot kihozzuk cellájából, de igyekeznünk kell, hamarosan itt az őrségváltás. Még a folyosószakaszt sem hagyjuk el, amikor egy ismerősen derengő arc bukkan fel előttünk. Rusnya képében a mosodai vasalós kölyköt ismerem fel, aki épp szökésben lehet, mert idegesen kapkodja a fejét és őrök közeledtét emlegeti. Mivel esélyesen ő nagyobb tapasztalattal rendelkezik a helyet illetően, átmenetileg összefogunk vele és követjük őt. Másodperceken múlik, hogy a váltás katonái ne szúrjanak ki minket, így néhány percet nyerünk. Sietősre véve lépteinket jutunk át az épület egy másik, elkülönített részlegében, ahol több veszélyesnek tűnő rosszéletűt tartanak zárva a rácsok mögött. Eközben a tollas vizit felfedezi Mephisto celláját és a hátrahagyott angyalnő élettelen testét, elég dühösek lesznek.
-Keressük meg Glória gyilkosait, nem juthatnak ki! - hőbörög ez egyik tollaslegény és párszor buzdításként a levegőbe is bokszol. Az egyik csendesebb mellékesen megemlíti, hogy a halott lányt Aurórának hívják, Glória a moszkvai kirendeltségen dolgozik. Szavaira egy pillanatnyi értetlen csend áll be. Az őrök a vezérhangra pillantanak.
-Nem mindegy? Kapjuk el őket! - tör elő belőle a lelkesedés, ami egy másodperc alatt a többiekre is ráragad. Üldözőink lépteinek zaja elér minket, kapitányom kérdésre bólintok. Igen, hallom őket! A túlerő és légióparancsnokom sérülései miatt nem szívesen bocsátkoznék harcba, annál is inkább, hogy energiáinkat szívesebben fordítanám távozásunkra, minthogy itt rostokoljunk tollcsomókkal hadakozva. Belphegorom sem vetné bele most magát felesleges küzdelmekben, látom pillantásából. Ezért felhasználva a terep adta lehetőségeket egy gyors tervet eszelek ki, mégpedig dühös, tollasvérre szomjas bűnöző brigád kieresztésére adok parancsot. Kedvesem azonnal a zárkákra veti megát, és zártalanítja az első ajtókat. Szemem sarkában látom, hogy Mephistonak gondja akad az egyik zárral, ezért herekötője oldalából előrántja az elkobzott pengét és azzal oldja meg a rabok szabadítását. Mire a tollasok odaérnek a rabok már bunyóra készen várják őket. Tovább haladunk, én zárom egyelőre a sort.
-Megyek...máris megyek! - felelem Belphegornak, miközben igyekvően mázolom fel vérző ujjammal hátrahagyott kis meglepetésünket. Az egyik tollas kiszúr minket és felém hajítja pengéjét, de nem talál el, mert bizalmasom résen van. Pont mint találkozásunk napján. Tőrét dobva fékezi meg a felém száguldó fémdarabot, ami végül a földön köt ki. Hálásan pillantok Jobb Kezemre és egy halk köszönömöt rebegek neki, miközben néhány vonalat még felfestek, mielőtt kezét fognám és vele együtt rohannék a többiek után. Úgy néz ki újabb időt tudhatunk magunkénak, a megvadult ketreclakók egy kis időre lefoglalják őket, de a lázadásnak hamar híre megy. Amint a börtönigazgató fülébe jut, hogy balhé tört ki az egyik részlegbe, szökéstől tartva le fogja záratni az egész intézményt. Még azelőtt kell kijutnunk, hogy ez megtörténne. Épp csak túljutunk a veszélyzónán a vasalófiú már pattanna is meg, de néhány lépésnél nem jut tovább, mert Mephisto utána nyúl és grabancánál fogva visszarántja. A lépcsősorhoz érünk tanácsadómmal, majd együtt indulunk tovább.
-Könnyedén kimehetnénk ott, ahol Belphegorral besurrantunk. Egyetlen gond van vele....pont az ellenkező irányban van a járat. - magyarázom a fokokon lefelé. A gülüszemű mosodást követjük, aki eljuttat minket egy csarnokig. Egy rabszállító autó áll az épület bejárat előtt járó motorral. Elítéltek helyett ezúttal ellátmányt hozott. Nyitott rakterén látni a nagy fadobozokat.
-Ott elbújhatnánk. - észrevételezi a gülüszemű, mutat a jármű rakterére. Elismerem ez nem tűnik rossz gondolatnak. Ha Belphegor és Mephisto is egyetért, akkor megkísérlünk feljutni a négykerekű platójára és elrejtőzni a szállítmány között.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 29, 2020 2:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Hamar magunk mögött hagyjuk három évnyi rablakom a csibe hullájával együtt és a kanyargós folyosókon haladunk végig. Belphegor megjegyzésére csak még jobban kiszélesedik a vigyor a pofámon. Rohadtul örülök, hogy végre a saját fajtám vesz körül, igazi felüdülés. Mert a démonok legalább értékelik a jó humort. Próbálunk feltűnésmentesen távozni, több, kevesebb sikerrel. Végre nekem kedveznek a körülmények, mert angyalpenge gyűjtésbe kezdek, Glória tőre után az ajtóval lecsapott tollas kardja is ágyékkötőm éke lesz. És ha úgy adódik, használatba is veszem a pengéket, vígan a tollasokba fogom mártani. Ez jár nekik. Bár Viszály és Belphegor azt akarják, hogy nagy csinnadratta nélkül távozzunk. Elkönyvelem magamban, hogy biztos megvan rá az okuk, talán a szárnyasok túlerőben vannak. Hamarosan csatlakozik hozzánk valami gülü szemű fazon, aki szintén a kijutásra gyúr és mint kiderül, már ismerik egymást valahonnan. De nincs idő kérdezősködésre, mert a gülüszemű szerint az őrök mindjárt megjelennek. Megkérdem tőle hányan vannak. A felelet hallatán azonnal bekapcsolnak elnyomott érzékeim, már azon töröm a fejem, hogyan taktikázzuk majd ki őket. Mindenkire jut 2 vagy 2 és fél angyal, ha úgy adódna. Szívesen félbe vágnám őket, ujjaimmal már rá is simítok a hűvös penge markolatára, de ehelyett megindulunk az ellenkező irányba a gülüszemű iránymutatását követve. Pont akkor ugrunk be egy oszlop mögé, amint az őrség befordul a sarkon.
- Ez meleg helyzet vót. - suttogja a gülüszemű, mire a szájára tapasztom a kezem, a másikkal meg csendre intem, miközben tovább haladunk a sötét folyosón. Amint a cellám üresen találják, a csibét meg cseszettül hullán, leesik nekik a tantusz. Bár nem értem, miért is hívják Aurorának, amikor Glória volt a neve, talán összekeverik a másik szőkével. Ezek se az eszükről lesznek híresek... Igaz, a nevét se tudták rendesen megjegyezni, de mégis úgy hergelik saját magukat és egymást is a halála miatt, mintha ő lett volna a legfontosabb védőszentjük. Hamarosan egy másik rabrészre érünk. Némeléyik cella üres, talán azokban raboskodhattak a megpusztult katonáim. Némelyikükért ugyan kár volt, de ilyen a pokoli lét.
- Ezek errefele tartanak, ti is halljátok? - kérdem megmentőimtől. Sietnünk kellene. Viszálynak támad egy ötlete, hogyan lassíthatnánk le az őröket. Parancsának eleget téve elkezdem berugdosni a fadeszkázott ajtókat, de mélyre nyúló sebem közben jelzi, hogy ezt még nagyon nem kéne.
- A picsába...- mordulok fel összeszorított fogakkal, majd úgy döntök inkább segítségül hívom az angyalpengét. Óvatosan kihúzom a kardot az ágyékkötőm oldalából, majd egy határozott mozdulattal leviszem a lakatot a helyéről. Így teszek a többivel is. Mire az összes rabot kiszabadítjuk, az őrség meg is jelenik a folyosó másik végén. Ideje lesz tovább haladni. Ám mielőtt még magukra hagynánk őket, hogy egymást tűzzék nyársra, Viszály még egy kis előnyt is ad a felpicsázott raboknak. Ördögi vigyor jelenik meg a képemen.
- Azt hiszem, ezt én is megtanulnám. Ideje lenne. - jegyzem meg szövetségesemnek, mikor is érzékelem, hogy egy mennyei fegyver hasít keresztül a folyosón Belial feje felé haladva. Mielőtt még mozdulnék, Belphegor eltéríti a sajátjával és a falnak csapódik. Több se kell nekem, már érte is nyúlok egy másodperc töredéke alatt. Minél több fegyver van nálunk és kevesebb náluk, annál könnyebb lesz keresztülvágni magunkat rajtuk. A tollas idegesen felüvölt, mikor látja, hogy szent égi fegyvere is pokoli ágyékkötőm oldalán végzi lógva. Kellett neki elhajítania. Most már nemhogy esze, még fegyvere sincs. Az egyik rab hamar le is gyűri, ideje sincs tovább bámészkodni. Immárom három angyalpengével felszerelkezve indulok tovább. A gülüszeműt alig lehet beérni, de mégiscsak sikerül időben elkapni a grabancát. A nyakánál fogva rántom vissza, mielőtt még túl messzire szaladna.
- Csak ne olyan sietősen...- jegyzem meg neki, mire azonnal visszavesz a tempóból. Egy hosszú, felfelé vezető kacskaringós lépcsősor következik. Óvatosan, a fal mellett megtapadva nézek fel, de nem látok semmilyen megmozduló fényforrást, nem hallok hangokat, neszeket odafentről.
- Tiszta a terep egyelőre. - fordulok hátra Viszály és Belphegor felé.
- Te mész elsőnek. - veregetem vállba a gülüszeműt, majd kicsit meglököm, hogy meginduljon felfelé a lépcsősoron, ami a földszintre fog bennünket vinni.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 28, 2020 9:22 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Belial, Mephisto & Belphegor


N
em tudom ép ésszel felfogni, hogy miért kell bántani a tollas lányt, mégis... kivételes alkalmak egyike, mikor szavaim csupán fejemben kavarognak tovább. Az eset cseppet felkavar, de mélyen hallgatok és rosszallásom is magamban tartom. Mire Mephisto végez a tollassal, én is megadom a jelet, hogy indulhatunk is, a terep előttünk tiszta! Egymást követve lépünk ki a magáncellák közül, végre van időm köszönteni a Légiókapitányt is miután osztom Kedvesem szavait és mellőzném a mai napra időzített bosszú hadjáratot. Élünk mi még egy ideig, bele fér, hogy a démon akit most ki akarunk innen vinni teljesen újra önmaga legyen!
-Nem probléma, majd nem nézek rád.-somolygok miközben előttünk már nyílik is egy oldalsó ajtó s ezzel egy időben Lordom szava is figyelmeztet. Nem esek kétségbe és a fém útjából sem szándékozom kitérni, de mielőtt kettőt mozdulhatna a tollas, egy határozott láblendítéssel mérek csapást az ajtóra, hogy az vissza lökje a fegyveréért mozdulót, oda ahonnan érkezett. Az angyalpenge kiesik a kezéből, ezt pedig Mephisto pillanatok alatt eltulajdonítja. Nem bírom ki vigyorgás nélkül ahogy ágyékkötőjének oldalában landol a fém, de csak egy fél pillantást vetek rá mozdulata közben. Léptek közelednek, majd egy ismerő figura tűnik fel a színen... A csóka aki a mosodában segített nekünk. Belial is felismeri a tagot kérdésére csak egy biccentés a felelet. A kis pattogós azt óhajtja, hogy segítsünk neki, Viszály természetesen bele megy, nekem sincs különösebb kifogásom ellene, vállat vonok, felőlem aztán velünk tarthat, de ne hátráltasson minket! Immár négyen menekülünk az őrök elől, a kis fazon hamar útba ugrasztja magát amint Belial megsürgeti, így nekünk csak annyi dogunk van, hogy kövessük őt. Egy oszlop mögé lépünk éppen be mikor az őrök a folyosóra fordulnak, hamar hangzavar lesz a hátunk mögött, felfedezik Mephisto szökését és az angyallány halálát is. Mély levegőt veszek és felkészülök a legrosszabbra, lehetne békésebb is a kijutás! Nem vágyom harcra... Míg hátunk mögött az üvöltés már csata kiáltássá szépül, mi egy újabb zárka részre érünk. Hallva Lordom szavaiban a sürgetést, rögtön az első cellaajtóhoz lépek és a lakat onnan is hamar lekerül, a régi fa ajtókat nagyon nem is kell noszogatni, van ami egy erősebb ütésre ketté hasad, büszke vagyok a teljesítményemre. Ahogy a tollas brigád megjelenik a rabok már fogdáikon kívül vannak és gyilkos pillantásokat küldenek a szárnyasok felé. Nyilván velük sem bántak túl jól itt. A két csapat összeugrik, mi pedig tovább indulunk a folyosón és nagyon remélem hogy a kis mitugrász tényleg ki tud vezetni minket innen. Ám megállásra késztet ahogy Kedvesem megtorpan, már épp rá szólnék, hogy ne bámészkodjon menjünk végre tovább, mikor ismerős mozdulatot látok tőle. Ujját ajkához veszi és bele harap, hamarosan a folyosó falán egy angyalcsapda virít.
-Gyere, ne ácsorogj ott!-kérlelem és felé nyújtom a kezem, az egyik szemfülesebb angyalnak mégis van annyi ideje, hogy a folyosó felé fordulva felénk hajítsa éppen elhullott társa égi fémjét. A penge szélsebesen süvít felénk és a veszély észlelése valahol vakmerővé tesz, egy másodperc alatt ujjaim közt saját tőröm és mint azon az első napon... Amikor mi találkoztunk Viszállyal, elhajítom kezemből pengét, hogy megállítsam vele a másikat, mint annak idején a Belial felé száguldó nyilat szögeztem a falba. Komisz mosoly suhan át ajkaimon a közel azonos végkimenetelen, az eltérített égi fém a falnak csapódik, majd a földre hullik. Nem kell sok idő, hogy a csavart penge ismét kezemben legyen, sosem válnék meg tőle, nem fogom itt hagyni.
-Nyomás!-intek fejemmel az előre haladók felé, legalábbis a kis szökevény a mosóból már biztosan méterekkel előttünk jár.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 11:04 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Mentőexpedíció
Mephisto, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Szabaddá válik az út kapitányom előtt, ám mielőtt maga mögött hagyná dohos, sötét lakhelyét, ahol valamivel több, mint három évet senyvedett, még elvarr egy kényelmetlennek látszó szálat. Az angyalkát, akinek lényegében szabadságát köszönheti - egy pillanat alatt a falnak préseli, a nő torkát erősen marokra fogja, majd a szárnyas saját pengéjével oltja ki életét. A meglepettség jól láthatóan kiül a fiatal lány arcára. Ölelés és csókok helyett penge jut neki. Láthatóan nem egészen erre a bánásmódra számított. Szemem sarkából látom, hogy Belphegornak nem tetszik a dolog, mégis ezúttal visszafogja magát és nem hagyja, hogy kéretlen véleménye kiszaladjon a száján. Ha nem is hiszi, a tollaslánynak jobb így, mintha társai szednék darabokra árulása miatt. Kegyes halál, valahogy így nevezik ezt a halandók. Mert hogy közreműködése a fogolyszabadításban nem marad titokban, arra akár mérget is vehetünk. Nyitva az ajtó, Mephisto mégis maradna még, hogy megleckéztesse a börtönfőnököt, ám bármennyire is megértem a kölyök bosszúszomját, jobban tesszük, ha a mókát más napra halasztjuk. Amúgy sem mondanám, hogy démonom a legjobb formájában lenne egy esetleges összecsapáshoz. Előjön még a revans ideje. Megindulunk kifelé, amint bizalmasom jelzi, tiszta a terep. Nem mondhatnám, hogy sikerül tisztes távolságba kerülnünk Mephisto zárkájától, mert még az első folyosószakaszon egy tollasba ütközünk. Az oldalsó ajtók egyike nyílik, hangom egyidejűleg hívja fel Belphegor figyelmét a veszélyre, aki ösztönből cselekszik. A tollashátú keze épp csak oldalán lógó fegyvere felé indul, mikor kedvesem egy határozott rúgással szereli le a nyomorultat. A penge hangosan csörren, amint a padlón földet ér, de nem marad sokáig parlagon, mert parancsnokom már kobozza is el. Míg a kapitányomban feléled a harci szellem, egy újabb alak tűnik fel a fordulónál. A tag megáll, elkerekedett szemekkel felénk int. "Segítsetek kijutni, én is segítettem nektek!" motyogja, fejét ide-oda kapkodva. Láthatóan menekülésben van és öltözéke alapján ő is egy börtönlakó lehet.
-Belphegor, ez nem a patyolatos gyerek? - hunyorgok rá, olyan ismerősnek tűnik és majdnem biztos is vagyok benne, hogy azt a mosodai sittest látom, aki képes volt a saját kezét is lesütni, csak hogy az őrök figyelmét elvonja rólunk.
-Rendben, miért is ne. - bólintva jelzek a férfinak. Mielőtt félreértés esne, nem a hála és a nagy segítőszándék vezérel, mikor beleegyezek, hogy velünk jöjjön. Arra gondolok, hogy ha eldurvul a helyzet, tökéletesen megfelel golyófogónak, amolyan járulékos veszteségnek. Nincs sok időnk az ácsorgásra, mert léptek közeledtét hallani. Érkezik az őrségváltás.
-Basszus. - morranok fel. Persze nem számítottam könnyű kilépőre innét, de 8-10 tollas azért már figyelemre méltó társaság. Belphegor és én jó formában vagyunk, Mephisto bár rutinos harcos, de róla már aligha mondható el, hogy jelen állapotában a topon lenne. Nézek közben végig ágyékkötős elgyötört, ámbár valahol lelkes parancsnokomon. És itt van ez a vasalózsonglőr is, aki ha másra nem, halni jó lesz. Elkapom Mephisto aggodalmas tekintetét, és osztozom benne valahol, de ő is tudja, nem nagyon van más választásunk, mint hogy a patyolatosra hagyatkozzunk. Sem Belphegor, sem én nem ismerjük a börtön útvesztőit, ahogy démonkapitányom is csak azzal a résszel lehet tisztában, amit már a hátunk mögött hagytunk.
-Akkor ne bámészkodj, mutasd az utat. - sürgetem a férfit, aki azon nyomban megbokrosodik és futni kezd.
-Erre kell gyünni, erre! - mutogat maga elé, mire követni kezdjük őt. Másodperceken múlik, hogy nem vesznek minket észre és az egyik oszlop takarásában sikerül menedéket lelünk.
-Megszökött, megszökött! - angyalüvöltés tör fel mögöttünk, amint eléri őket a felismerés, a pokolfajzat kiszabadul a cellájából. Ám elhangzik egy újabb tény, ami szabályosan felkorbácsolja a tollcsomók közt a kedélyeket, mégpedig Auróra halála.
-Megölték őt. A nyomorult ördög fattyai. Megölték Aurórát. - hőbörög egy másik égi.
-Kapjuk el őket! - buzdul fel az egyik, mire a többiek is lelkesen támogatják a bosszú hadjáratot. Mi eközben egyre távolabbról hangjuk a düh hangjait és néhány méter múlva a rabintézet egy újabb szakaszára érünk. Újabb rácsok, újabb mögéjük zárt foglyok. Megtorpanok egy pillanatra.
-Időt kell nyernünk. - jelentem ki, majd az egyik rácsos ajtó elé lépek, és egy határozott mozdulattal verem le róla a lakatot. A fadeszka lassan, nyikorogva nyílik ki utat engedve mögé zárt őrületnek.
-Nyissátok ki a többit is. Belphegor, az oldalsókat is. - mutatok kedvesem mellett lévőkre. Mire az összes cellát kitárjuk, az őrség is a teremhez ér és nem kis meglepetés fogadja őket. Veszélyes bűnözők a zárkájukon kívül, akiknek nem kell sok, amint észlelik a tollas jelenlétet, azonnal támadásba lendülnek. Mi pedig sietve, de tovább indulhatunk. Egy percig még a folyó végén állok, ujjamba harapok, kiserkenő fekete véremmel pedig egy rúnát mázolok a nyirkos falra. Egy angyalcsapdát. Csak hogy nehezebbé tegyem nekik, hogy a nyomunkba eredjenek.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2