Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Mephisto •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Mephisto VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1059
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 10:23 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk @Mephisto a Hell Or Heaven FRPG oldalán!



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mephisto


Mephisto Tumblr_phec34KGK81rsgw6y_540
☩ Történetem :
Mephisto ActualCourteousIguana-max-1mb
☩ Keresett személy :
Tartozékom:
Mephisto 7b8b60bb7745b3f37e70694bc4a2ec1c
☩ Reagok :
37
☩ Rang :
IRIGYSÉG
☩ Play by :
Matvey Lykov
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 10:54 am
Következő oldal


Mephisto

Mephisto
Az irigység az elismerés legőszintébb formája
Keresett/Saját
15000+


Karakter információ
Család -  Ezt a fogalmat is a halandók találták ki, meglátszik. Nekem nincs szükségem ilyen földi kötődésekre. Lucifer teremtett vala, szóval ha ebből az aspektusból nézzük, akkor a "család" igencsak tág fogalom az én helyzetemben, amit nem taglalnék.

Mi a beosztásod -  Én vagyok maga a nagybetűs IRIGYSÉG. Illetve Viszály 12. légiókapitánya. Én hasznos vagyok a számára, mert amerre csak járok, felüti a fejét a sárga veszedelem, ami sokszor viszályhoz is vezet, ha a megfelelően adagoljuk a hozzávalókat. Ő pedig a  számomra, mert még Lucifer segge alól is kinézem a trónt, jobban mondva a hatalmát. Azt irigylem tőle. Ellenék vele, bár a trónszéket azért megtarthatná, mivel nem vagyok Kapzsi...Szóval minél több hatalomra teszek szert, annál elégedettebb vagyok, de azért ésszel cselekszem ügyelve a korlátaimra.

Melyik oldalon állsz? - A hűségem elsősorban a Pokol urára és Belialra korlátozódik, illetve a szövetségeseimre, de ennél tovább nem terjed ki. Soha nem alacsonyodnék le egy mennyei szárnyas szintjéhez, még akkor se, ha az életem múlna rajta.

Városod -  Jelenleg azt sem tudom, hol vagyok a térképen, szóval pont ott. Valami barlang mélyén.
Matvey Lykov
Belial
démon
Irigység

Karakter képességeinek leírása
•• A szomszéd fűje mindig zöldebb. Ehhez kétség sem férhet. Megvan bennem minden alapvető démoni képesség kezdve az irigységgel. Ez egy életérzés, én mondom neked. Szinte kifolyik belőlem, bármerre is járok, nyomomban felüti a fejét, főleg, ha még rá is segítek. Jobbára szavakkal, esetleg tettekkel. Néha mindkettővel. Átjárja a pórusaimat, de átadom neked, hogy utána az érzést, az energiát, az esszenciát visszaszívjam magamba. Erőt ad. Élvezem.
Jelenleg ez az egyetlenegy szórakozásom. Elültettem a kis tollcsomóban az irigység magvait és türelmesen kivártam, hogy kicsírázzon. Mindvégig tápláltam az érzést, szavaimmal öntöztem. Mondhatnánk nekem is vannak "erényeim". Kitartó vagyok, néha pofátlanul őszinte is mellé, kicsit rátúlzok, de az sose árt, csak használ. Néha meg hazudok, mint a vízfolyás, de mivel lélekkel nem rendelkezem, nincs ami furdalja azt. Mesterien bánok a szavakkal, manipulálásból jelesre vizsgáznék, ha Lucifernek eszébe jutna professzort játszani. Volt időm felfejleszteni magam.
•• Halhatatlannak tűnök, de valójában senki sem az, mindenkinek van egy Achilles pontja. Ha valóban az lennék, nem fenyegetőznének az idegesítő égi csibék az angyalpengéjüket lóbálva előttem. Örülnék neki, ha ezt a problémát ki lehetne küszöbölni valahogy, mert rohadtul nem jó érzés, ha megsimogatnak azzal a pengével.
•• Mint minden démon, én is az alkujaimnak köszönhetően értem el azt a szintet, ahol most vagyok. Azért démonnak lenni sem jár kevesebb erőfeszítéssel, mint egy nyomorult halandónak. Nekünk is meg kell dolgoznunk azért, amink van. Ráadásképp meg is kell tartanunk azt.
•• Képes vagyok megszállni a halandókat, de relatíve ritkán használom ezt a képességem, nem szeretek egy erőtlen, vézna halandó testben dekkolni, ami ráadásul szemmel nézve se tökéletes. A halandók teste rohadtul nem szimmetrikus, ami zavarja a nem létező lelki békém, mert igazítanék rajtuk egyet, hogy minden úgy álljon, ahogy kell. Így a saját testem tökéletesen megfelel. Szavakkal is képes vagyok elérni azt, amit mások csak megszállás által.
•• Szerencsére a testi erőm, harcedzettségem páratlan, közelharcban, fegyverfogatásban kiváló vagyok, ezt már tökélyre fejlesztettem, a telekinézist is sokat gyakoroltam, erre támaszkodtam, így a mágiámat nem kellett igazából sokszor bevetnem. Ennek meg is lett a következménye.
•• Ebből kiindulva, ha van némi sütnivalód, akkor kitalálhattad, hogy képességeim mágikus részére nem fektettem túl nagy hangsúlyt, így még mindig a kezdők szintjén kullogok. Ez mindmáig nem igazán zavart, de ki tudja hány éves barlangfogság és egy kiadós allergia sokk után még a démon is átértékeli a prioritásait. Ha végre kiszabadulok és végre kiropogtattam öreg csontjaim, illetve csirkepaprikást csináltam a pockos Falánknak fogvatartóimból, nekiállok fejleszteni az okkult tudásomat. Pozitívumnak csak annyit tudnék felhozni ebből az egész szarságból, hogy a tollas allergiám enyhült az évek során, már kevésbé viszketek tőlük. Mondhatni hozzájuk szoktam.




Minden történet rejthet titkokat
A kemény földön fetrengve nézem a sötét plafont arra várva, mikor érkezik már meg. Óramű pontossággal, mint mindig. Nap, nap után ez megy, lassan már megszokássá válik. Azért mégsem annyira, hogy ne unjam magam halálra vagy ne triggereljen fel a létezésük is. Látszólag minden egyes nap ugyanaz, mintha valami időhurokba kerültem volna. De azért mégsem minden állandó. A változások elkezdődtek és ez az, ami miatt még megvan a türelmem. Léptek zaját hallom a lépcsősor felől. Lustán oldalra döntöm a fejem. Ő jött meglátogatni, vajon ki más jött volna? Fájdalmas szisszenéssel könyökölök fel. Mit ne mondjak, az angyalpenge sosem tartozott a kedvenc fegyvereim közé. Lehajol és egy kulacsot nyújt át a rácsok között. Elveszem és meghúzom, mert miért is ne. Hamarabb tudok regenerálódni, ha kapok hozzá segítséget.
- Sikerült döntened? - nézek fel rá, miután tetű lassúsággal megtörlöm a szám szélét az alkarommal. Nem néz a szemembe, ehelyett előhúz egy nedves rongyot és elkezdi az arcomat törölgetni vele, aztán áttér a testem többi részére. Legszívesebben eltörném a karját. Gyűlölöm ezt az érzést, felforgatja a gyomromat is ez a fajta törődés, de arcom rezzenéstelen marad. Ő a szabadulásom kulcsa, így megteszek bármit, hogy fenntartsam ezt az állapotot, míg az ördögcsapda fogja vagyok. Főleg, ha már így alakult. Végre sikerül a szemeimbe néznie, csak egy bólintással válaszol. Ördög és Pokol! Végre valahára! A jobbomat nyújtom felé. Elfogadja és apró ujjaival hozzáér az enyémhez. Csupán egy pillanatig tartó tűzvörös izzás a tenyerünkben, ami jelzi, hogy az alku megköttetett és egyikőnk sem szegheti meg, ha jót akar magának.
- Amint regenerálódok, megadom neked, amire vágysz. - töröm meg a csendet, miközben lenézek a szétszabdalt felső testemre. Elég ramaty állapotban vagyok, de a gyógyulás folyamata elkezdődött. Innen már csak jobb lehet. Látom, hogy ajkaiba harap, majd közelebb hajol és kibontja a szárnyait. Körmeimet a tenyerem húsába vájom, hogy visszatartsam magam attól, nehogy vakarózni kezdjek. Vagy hogy nyakon ragadjam.
- Segíteni akarok. - hallom meg vékony hangját, mire kérdőn sandítok rá. Érdekes mutatványt hajt végre, a szárnyából nyert olajat pedig a sérüléseimre csepegteti és óvatos mozdzulatokkal elkeni a bőrömön. A regenerálódás elkezd felgyorsulni. Ez most komoly??? Ennyire vágyik rá? Nem mintha én teketóriázni akarnék, jobb, ha minél hamarabb túlesünk rajta. Hónapokkal ezelőtt még menekültem volna az ilyesfajta interakciók elől, minél távolabbra a mennyei kis csibétől, mert már az érintése is hányingert okozott volna. De az akkor volt. Mára megszoktam. Nem telik el túl sok idő, a sebeim begyógyulnak.
- Köszi. - hálálkodom megjátszva, de nem túljátszva a szerepem. Felülök. Idegesen pislog rám.
- Te akartad ezt. Én betartom az ígéretem, itt vagyok, készen állok. Ha most visszalépsz, akkor is teljesítened kell az alku rád eső felét. - szögezem le, mielőtt még meggondolná magát, de gyorsan megrázza a fejét.
- Még mindig akarom. - feleli és a szemeiben apró magabiztosság csillan meg.
- Akkor nyisd ki a ketrecajtót és fáradj beljebb! Túl sok kényelemmel nem tudok szolgálni. - sóhajtok fel, és megpaskolom a mocskos földet magam mellett. Kezdem unni a szarakodást, de azért megerőltetek felé egy bíztató mosolyt. Minél többet tökölök, annál később szabadulok. Viszont nem cseszhetem el. Bátortalanul indul meg, minden egyes mozdulata egy lajhár gyorsaságával vetekszik. Gyerünk már! Leteríti mellém a nyamvadt plédet, majd végre leül. Rá bezzeg semmilyen hatással sincs az ördögcsapda, hogy a fene vinné el a tollait! Elkezdi lehámozni magáról a ruhát, én pedig magabiztosan inkább rásegítek, mert így soha nem érünk a végére. Azért az én türelmem is véges. Annyira émelyítően ártatlan, nem is értem, hogyan ötlött fel benne maga a gondolat. Meg is lepett vele.

Nem gondoltam volna még két hónappal ezelőtt, hogy olyasmit fogok elkövetni, amit legszívesebben letagadnék. De már rohadtul unom és untam ezt a rabosdit, inkább a halált választottam volna, semmint még egy napot a társaságukban. Viszont nem akaródzott nekik eltenni láb alól, pedig Viszályról nem köptem. De rájuk igen. Biztos élvezték a démonnyál jótékony hatásait. És akkor jött egy pillanat, mikor felcsillant a remény sugara. Elkaptam a kis glóriás csibe tekintetét, ahogy a felettesére nézett, azonnal megláttam benne a kínálkozó alkalmat és ostoba lettem volna nem élni vele. Felnézett rá, vágyakozott utána. Azon kezdett el kattogni az agyam, hogyan is vethetném el a fejében az irigység magvait. Másnap is ő volt a soros, hogy leellenőrizzen. Megkapta a szokásos utasítást, ne nézzen a szemembe és ne válaszoljon nekem, ha kérdezek. De gondoltam, ma olyat fogok neki mondani, amit nem fog tudni szó nélkül hagyni. Egészen a rácshoz simultam, úgy néztem ki rá, miközben ő tudomást se véve rólam tett-vett körülöttem. Mintha ott se lettem volna.
- Nézhetsz levegőnek...csak tudod levegő nélkül általában megdöglesz. - kezdtem bele, de sejtettem, erre még nem fog reagálni.
- Rohadtul unalmasak vagytok, rá kellett döbbenjek. Nem ti fogtok végezni velem, hanem az unalom, esküszöm. - apránként kezdtem el feszíteni a húrt.
- Tudod, mi irritál benned, bennetek a legjobban? A szolgalelkűség. Egyszerűen nem értem, hogy vagy képes ilyen birka módon követni az utasításait, miközben a napnál is világosabb, hogy csak kihasznál téged. Még csak észre sem veszed két buksisimi között, hogy a kis parancsolgatós kebelbarátnődet részesíti előnyben veled szemben. Kivételezik vele. - széles vigyorra húzódott a szám sarka. Már alig bírta szó nélkül hagyni a megjegyzéseimet, láttam az arcán, hogy kezdett elszakadni az a vékony kis cérna. Jót szórakoztam az arckifejezésein.
- Ó, de értem én. Bele vagy esve, mint vak ló a gödörbe. Már bevallottad neki magasztos érzelmeidet vagy magától jött rá csibe? Nem volt nehéz dolga, az arcodra van írva a csodálatod iránta. Talán azért nem közölte még veled, hogy esélyed sincs nála, hogy tovább  tudjon irányítani. - kötöttem az ebet a karóhoz, mire lecsapta az asztalra a keze ügyében lévő gyertyát és megpördült a tengelye körül.
- Fogd be! Fogalmam sincs, miket hordasz össze, de ne merészelj felidegesíteni! És ne merészelj mégegyszer csibének nevezni te pokolszökevény! - köpte a szavakat morcosan, miközben szinte villámokat szórtak a szemei. Rohadtul becsináltam, mit ne mondjak.
- Mert mi lesz? Megböködsz a pengéddel? Minden nap ezt csináljátok. Már nem újdonság. Egyébként ne tégy úgy, mintha nem tudnád, miről van szó. Tagadhatod, de a tagadás a hazugság melegágya, az pedig bűn, nem igaz? Nehogy már a démon legyen őszinte, miféle világot élünk csibe? - tártam szét sóhajtva a két karom. Végre kezdtem jól érezni magam azon a pusztulat helyen az ottlétem során először.
- Nem tartozom neked számadással. - zárta volna le a témát, de engem nem tartott vissza attól, hogy tovább folytassam.
- Valóban nem és jobb esetben nem is érdekelne, de itt én hallgatom a faszságaitokat minden egyes alkalommal, nem akarom még pluszban a rimánkodásod is hallgatni, akkor inkább most döfj le az angyal pengével. - böktem a fejemmel az oldalára erősített fegyverre.
- És mégis miből gondolod, hogy pont egy démon előtt kezdenék el rimánkodni? - érdeklődte meg. Végre elkezdett elgondolkodni a szavaimon. Egy pont az én javamra.
- Miből gondoltam, hogy bele vagy csapódva? - kérdeztem vissza vállat vonva. - Minden előttem zajlik. És veled ellentétben én nem viselek mennyei szemfedőt. Ide a rozsdás bökőt, hogy azért küldött le most is téged, mert épp a szőkét hágja valahol. Ez a harmadik alkalom. Ébresztő! - összecsaptam a két tenyerem, rohadt mód élveztem az egész játszmát.
- Bármit is akarsz beadni nekem, nem hiszem el, úgyhogy tartogasd a patkányoknak a mondanivalód. - közölte velem, de a hangja megremegett. Nem volt benne biztos, hogy nincs igazam. Pont ezt akartam elérni.
Talán még egy hét sem telt el, már kicsírázott benne az irigység, ami minden egyes nappal jobban duzzadt benne. Én pedig nem álltam le, tápláltam és szívtam magamba a pokoli esszenciáját. Totálisan kielégített. Rájöttem, mennyire isteni érzés megrontani egy angyali lelket. Jobb, mint alkut kötni egy halandóval.  Egyszer aztán váratlanul toppant be hozzám az egereket itatva. Nem számítottam rá.
- Igazad volt. Mindvégig igazad volt! - szipogta lebiggyesztett ajkakkal.
- Nem mondom, hogy megmondtam, de megmondtam. - vontam vállat. Soha nem volt erősségem az empátia.
- Felnyitottad a szemem Mephisto. Köszönöm!  - életében először a nevemen nevezett.
- Sokat nem értem vele, látod, még mindig itt rohadok. Ha esetleg kiengednél...- kezdtem volna bele, de félbeszakított.
- Azt nem tehetem. - rázta a fejét hevesen. - De nagyon megkedveltelek. Segíthetek neked, hogy jobban érezd magad a börtönödben. - felelte, majd felém nyújtott egy kulacsot. Elfogadtam és meghúztam. Nem voltam elragadtratva a szavaitól, nem hatódtam meg. Szabadulni akartam és nem a vendégszeretetét élvezni. Rohadtul tettem a kedvességére. Aztán eszembe jutott valami.
- Tudod, hogy ezzel nem sokat segítesz nekem, ennek kibaszottul semmi értelme sincs. Soha nem leszek áruló! A drágalátos hősszerelmed fog végezni velem egy idő után, ha megunja, hogy nem tud kiszedni belőlem semmit. - sóhajtva vállat vontam és eljátszottam, hogy mélyen érintettek a szavai. Már úgy ment, mint a vízfolyás, egyre jobban meg tudtam vezetni őt.
- Mit szólnál, ha alkut ajánlanék? Nem fogja megtudni senki, így hibáztatni se tudnak érte. El is menekülhetsz utána, ha úgy tetszik. Csak át kell adnod egy üzenetet az angyali képességed segítségével valakinek. Cserébe teljesítem a vágyad, szólok pár szót az érdekedben a hősödnél, hogy végre észrevegyen, mint nőt. Talán még többet is kapsz tőle, mint amire számítottál. - hozakodtam elő az ötletemmel.
- Már nem akarok tőle semmit. - hatalmasat nyelt. Kérdően néztem rá.
- Akkor mégis mire vágysz? - kérdeztem meg tőle. Na itt jött képbe a csavar.
- Egy éjszakára. Veled. - felelte lesütött pillantásokkal, én meg köpni-nyelni nem tudtam hirtelen. Jól hallottam? Ez a szárnyas csibe velem akar eltölteni egy éjszakát? Várjunk már, ez nem volt betervezve a forgatókönyvbe. Meglepettségem rendesen kiült az arcomra. Ez valami rémálom? Vagy mi a fasz? Ha igen, felébredhetnék már végre.
- Felejtsd el ami mondtam, ostobaság az egész, tudom, hogy te nem kedvelsz engem. - kezdte el hadarni és megindult az ajtó felé, nekem meg lépnek kellett, mert nem hagyhattam elszalasztani a lehetőséget. Abban a pillanatban a szabadaságom jóval fontosabb volt, mint a szexuális preferenciám. Ha szó szerint ki kell basznom magam a helyről, akkor megteszem én, azon ne múljon, gondoltam magamban.
- Várj már! Nem mondtam nemet! - szóltam utána, mielőtt eltűnt volna a szabadságom édes ízével együtt. Na így jutottunk el a jelenhez. Egy nap haladékot kért. Megadtam neki, pedig szerettem volna minél előbb túlesni a dolgon, de benyögte, hogy még szűz. Ez a tény már meg sem lepett.

Fáradtan dőlök el mellette az akció után. De nem szusszanok sokat, csak annyit, míg megvárom, hogy magára kapja a ruháit, miközben a pléd azon részét fikszírozza, ami a tisztasága elvesztéséről árulkodik elég beszédesen. A könyökömre támaszkodva nézem őt. A bőre hamvas, bársonyos. Annyira nem is volt szar, mint képzeltem. De azért nem csinálok belőle rendszert. Amint végzett a mutatvánnyal, hatalmas szemeivel rám pillant.
- Azt hiszem készen állok. - harap bele az alsó ajkába. Közel hajolok hozzá és megsúgom neki, hova kell kivetítenie magát az asztrális síkon.
- Ne feledd el érthetően közölni vele, hol vagyok, ha tényleg nem kívánod a halálomat. - teszem hozzá elhajolva a fülétől, miközben elsimítok egy hajtincset az arcából.
- Ne aggódj, nem hagylak cserben, mert te vagy az egyetlen, aki nem hazudott nekem. Ha elmész, hiányozni fogsz. Tudom, hülyeség, de nem tarthatnék estleg mégis veled, ha eljönnek érted? - esdeklő pillantásokat lő felém, próbál hatni a nem létező lelkemre. Csibe, csibe...
- Le akarsz bukni miattam? - kérdem felvont szemöldökkel.
- Csak melletted szeretnék lenni. - simítja rá a tenyerét a mellkasomra, mint valami csöpögős szerelmi történetben, amitől felfordul a démon gyomra. Teremtőmre mondom, megijeszt ez a fajta ragaszkodás, legszívesebben már most, helyben végeznék vele, de még nem teljesítette az alku ráeső részét, így tűrnöm kell a tapizást.  Szerencsére a következő pillanatokban tulajdonképpen a saját sírját fogja megásni. Ugyanis, ha Belialék megérkeznek, nem fogom életben hagyni, a saját két kezemmel végzek vele. Ő volt az első és egyben az utolsó angyal, akit megfektettem. Nem hagyhatom életben, nem akarom, hogy aztán szárnyra kapjon a hír, hogy tollasbaszó lettem. Azt meg végképp nem, hogy a nyakamon maradjon. Nyűg lenne még akkor is, ha élvezetes perceket okozott az elmúlt pár hónapban.
- Rendben, majd kitalálunk valamit, oké? Most viszont kérlek, keresd fel Belialt és add át az üzenetet. Nincs már sok időnk. - hazudom neki szemrebbenés nélkül, miközben végigsimítok az arcán. Ő pedig teszi a dolgát. Belial meg is kapja a világos és érthető üzenetet pár pillanattal később.

"Mephisto bajban. Oroszország, Orenburg, Fekete Delfin alatti katakomba rendszer. Kérlek siess!"




Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6