Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• NYC; 2010. 04. 12. | •
reveal your secrets

Anael


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 10:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


540
szó
become my angel

@Carleigh Bay  && Anael  


– Szükségből… – Az enyv ízét árasztó szót ismételtem súgva magam elé, ahogy rá pillanatva holti nyugalommal tekintettem rá és vizslattam sápatag vonásait, amelyen – már most is – ideje korán jelentek meg a gyötrelem okozta első jelek, hiszen ábrázata szüntelen bizalmatlan tekintett rám, hanem félve egyaránt; egy olyan állat képe elevenedett meg lelki szemeim előtt, akit már egészen kiskorától kezdve bántalmaztak, majd végül az út szélére dobták, hogy meghaljon. Ilyen volt Ő. – A ruha is… – Bólintottam féloldalasan. – A legtöbb hozzád hasonló gyermek, egy csapatba vergődve járják az utcákat; te jelenleg egyedül vagy és gyanítom azért, mert még nem olyan régen kószálsz erre. – Nem csak a gyermekek, hanem a felnőttek közül is meglehetősen kevesen engedték meg maguknak azt a kegyet, hogy egymagukban vándoroljanak – az esetek többségében, olyanok voltak ezek a kósza lelkek, akiket még nem fogadott be egyetlen csoport sem; csapatként pedig – legalább is mindenki úgy gondolta –, hogy biztonságosabb kiváltképpen ezeken a sötét, baljóslatú árnyakkal szegélyezte utcákon.
Kedvesen elmosolyodtam.
– A világ kegyetlen egy hely – sóhajtottam kissé fásultan, úgy mint aki már egy kissé belefáradt – kevesen vannak, akik jót akarnak tenni és van is lehetőségük, azonban egy idő után… azt követve, hogy semmi sem változik és minden csak rosszabbá válik, a lélek belesorvad. – A jövőt a halandók távolinak érzékelték, mindig is – egy napon majd, azonban ez a nap idővel hónapokká alakul, majd évekké és a gondolat idővel elenyészik. – Mindenkinek szüksége van megmentőre; még a legharcedzettebbnek is. – Hiszen az eljövendő pusztán vékony leplen keresztül sejlett át, olykor felfedve magát, de jobbára a homályba takarózott, így a titkait kevesen ismerték és csak az olyanok pillanthattak be a fátyol mögé, akik megtanultak látni – ám mindezen tulajdonság ellenére is állandó változásban volt akár a lassan csorgó csermely formálta part, amelynek folyama egyaránt hozhatott magával kavicsot és hatalmas kőhalmot. A valóság ennél kiábrándítóbb volt. Puszta hatalmi játék vagyonért, területért és birtoklásért. A világ tulajdonképpen semmit sem változott. Mindössze a víz alakult mocsárrá, amely most ezt az életet táplálta.
A csend hosszasan elnyújtózott.
Türelmesen vártam, hogy mérlegelje és meghozza a döntését a jövőjére vonatkozóan, azonban készen álltam arra, hogyha a válasza nemleges lesz, úgy felállok és távozom mindenféle kéretlen bűntudat érzése nélkül; elmúltak már azok az idők, amikor szükségesnek éreztem a pátyolgatást ehelyett inkább tovább léptem és nem néztem vissza.
– Nem szívesen futok senki után, nem mennék utánad – nyugtattam meg kissé; még a bukásom kezdetén minden erőmmel azon voltam, hogy annyi bajba jutottan segítsek, amennyi földi erőmből kitellett, azonban hamar bizonyossá vált számomra is, hogy voltak akik nem vágytak megmentésre és idővel kénytelenné váltam ezt elfogadni bármennyire is fájt értük a lelkem. Időbe telt, amíg megértettem, hogy egyesek… Ilyenek. Titkon reménykedtem azonban, hogy gyermekded kora ellenére okosan dönt, amennyire a helyzete legalább is engedi. – Bármikor. – Erősítettem meg továbbra is szelíden most már valamivel jobban ügyelve arra, hogy ne helyezzek rá a kelleténél több nyomást.
A szavait hallva azonban akarva akaratlan kissé elnevettem magamat; az elképzelése valójában egészen elképzelhetőnek bizonyult, azonban ahogy a jelenet formát öltött előttem mégiscsak szórakoztatott.
– Amennyiben így határozol, úgy nem előttem fogsz felelni a bűneidért. – Mutattam felfelé. – Mégiscsak, úgy gondolom, hogy nem lennél ilyenre képes. – Mindemellett meglehetősen kevés esélyes volt arra, hogy mindezt véghez is hajtsa, hiszen keveset aludtam és a kincsek, amelyeket ellophatna, lényegtelenek – az igazán fontosakról nem is fog tudni.
– A nevedet megtudhatom, drága gyermek?



reveal your secrets

Carleigh Bay


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 Original
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Rose Leslie ~
☩ Korom :
27
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 9:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Save me I'm fallen
Anael & Carleigh
──────────────── ────────────────
« Comment; gyenge, de szeretettel íródott • Szószám; ide • Zene; lost cause »
« "Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az."»
Nem igazán érti, értheti, mit akar a nő. Itt semmi szépség nincsen, csak... Csak a pusztulás. Nagyon nyomasztó elviselni a környezetet, s mindemellett nagyon rémisztő is. Nem ilyen fiatalkáknak való hely, de ami azt illeti, senkinek sem lenne való... Carleigh az összes bátorságát összeszedte, amikor ide merészkedett, de muszáj, mert vagy ez, vagy esetleg megkockáztathat egy másik szektort, de... Egyelőre úgy érzi, nincs választása. Amúgy se kár érte. Felnőtteket megszégyenítő gondolkodásmódjában ez egy súlyos, ámde makacs mondat. Hozzáragadt. Talán mert túl sokszor azt éreztették vele, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik. Talán meg azért, mert sose kapott sok jót a tizenhat éve alatt. Depressziós, meglehet. De mire lenne öröme? Hogy az elmúlt évben felfordult az élete, s szexuális zaklatás áldozata lett?
"Legalább erre jó lennél, kicsi Carle".
"Kéresd csak magad, te kis kurva, úgyis belédmártom a f...!"
De sajnos minél jobban ellenállt, annál jobban imponált. A lány egy beteges vonzódás tárgya volt, egy lassú, keserves játék része, egy megszerezni kívánt trófea, egy kivárásra alapuló megtörés... Ezért aztán kiváltképp nem gondol magára, mint lehetséges szépség. Igazából a bizalom meglétének hiánya mellett az önbizalomhiány szintén dominál nála.
Szóval ezt a dolgot elengedi, noha rácsodálkozás kiülhet az arcára a kijelentés után. Komolyan nem érzi, mi szépet láthat a nő, ezáltal korántsem lehet biztos, hogy valóban nem őrült.

- Szükségből. - feleli röviden, s vonakodva a kérdésre, ami arra vonatkozott, miért pont itt találta meg a helyét. Nem érzi úgy, hogy el kellene mondania az igazat, legalábbis, a teljes igazságot. Aztán egy pillanatra összepréseli vékony, színtelen ajkait, mielőtt rákérdezne: - A ruha miatt? - mármint arra céloz, miből jött rá a Margaret nevű nő, hogy nem tűnik idevalósinak, s mindeközben zöld tekintetébe kíváncsiság vetül. Nem kirívó, hogy kölykök is az utcára kényszerülnek, bár azért az ember mégsem botlik lépten-nyomon beléjük. Viszont oka van annak, hogy eltűnnek a föld színéről...

- Megmenteni? Magát? - kerekednek ki a szemei. Egy ilyen földöntúli erős nő pont itt keresne megmentőt? - Ha úgy gondolja, nekem sikerülhet, akkor valóban őrült... - nem sértésnek szánja, megint csak az őszinte első gondolat bukik ki, mi több, az egész dolog morbidsága ellenére humorosnak véli szavait, s ezáltal ajka most először ugrik valamiféle apró félmosolyba.

Aztán csend ülepszik rá. Nem szól semmit, hosszú-hosszú percekig.
Vacillál.
Fontolgat, mi vesztenivalója van.
Olyan szép, mégsem lehet valamiféle beteg gyilkos...
És ha pont ez a trükkje? Olvasott a szirénekről, azok is csodálatosak voltak, aztán bamm!
Egyre csak a nő szemeit nézi, próbál okos lenni, s jól választani.
- Nagyon gyorsan tudok futni, csak szólok - jegyzi végül azt a hatalmas csöndet megtörve. Csak hogy tisztázzák. Meg hogy tényleg képes a szökésre! - Bármikor? - kérdez vissza azért, mintegy kényszer-megerősítést várva. Tényleg bármikor elillanhatna? - És ha mondjuk elmegyek magával, aztán kirabolom? Vagy rosszabb? Nem tart attól, hogy majd megfojtom a párnájával? - kérdez újfent. Badarság, de egyébként nem hiszi el, hogy valaki ennyire jótét lehet. Olyan sok rossz van a világban, hazahurcol egy kóbor állatot, aztán ki tudja, mi történik... Margaret jóhogy megmentésre szorul, bár lehet, hogy magának köszönheti?!






 
reveal your secrets

Anael


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


598
szó
become my angel

@Carleigh Bay  && Anael  


Angyalként a kezdetek kezdetén még minden, olyan nevetségesen könnyűnek tűnt! Olyan volt akár az égi vásznon légiesen lebegő felhő, amely ráérősen a világ terhétől mentesen, gondtalanul szökött be az ember látómezőjébe – úgy hatott, hogy a lágy szellő finoman terelte, azonban ez az éteri állapot hamar viharrá torzult; idővel egyre nehezebbé vált, mert a Raidennel közös életünket mindössze lopva engedhettük meg magunknak, így a gyönyör pillanatait napfényes pillanatait is sár mocskolta és vált viták fagyos csermélyévé – más vágyaink voltak: számomra az élet akkorra már csak itt létezett a halandók között, míg számára az angyalok között, akik harcoltak – s tudtam, habár vágytam a bukásunkra, számára az nem élet lett volna, hanem a megelevenedett fájdalom és Én sohasem kívántam ezt számára, amikor Én voltam az, aki a fülébe súgta, hogy milyen édes a bűn és a lelkébe öntötte a gyönyör minden forrását. Hirtelen ért véget a világunk. Egy árulással. S, míg az új létnek kezdetben üdvövöltem… Idővel világossá vált, hogy nem fog keresni többé; talán nem engedték, talán büntetéssel sújtották – fogalmam sem volt róla, sohasem tudtam meg ezen kérdésekre a válaszaimat. Nem is fogom. Teltek az évek, majd az évtizedek. A világ lassan megváltozott, átalakult. Kerestem, kutattam. Nem találtam. Idővel valamelyest bele törődtem, hogy egymagamra maradtam. Olykor, akadt valaki, aki társamul szegődött rövid utamon, azonban sohasem túlzottan sokáig, így minduntalan a magány volt az, amely körbe ölelt esténként és vigasztalóan vont a keblére.Talán evégett vágytam valakire, aki… mellettem van, hogy ne érezzem ezt az elviselhetetlen magányt, amely már olyan régóta fogta gyöngéden a kezemet, hogy azt sem tudom, milyen lehetett előtte.
– Való igaz – bólintottam egyet értően – azonban az ilyen helyeken található meg a legritkább szépség. – Tekintetemet egy pillanat erejéig rá függesztettem, azonban mindössze annyi ideig, hogy ne érezze magát kényelmetlenül. Egy ilyen gyermeknek, az ilyen szavak… A maga módján érthetetlenek; hiszen mi szépség van egy ilyen helyen és mi szépség van benne? Oly' sok ember lelkét figyeltem és tereltem, könnyedén felismertem a színtiszta ártatlanságot még ha az el is volt vadulva egy kissé.
Lassan leguggoltam hozzá.
Mindazonáltal, hogy kényelmesebbé tettem a helyzetét az egyenlőséget sugalltam számára, hogy ne érezze magát kevesebbnek vagy aljább valónak; egyetlen ember sem érdemelte meg ezt a fajta elnyomást, hiszen mindannyian egyenlőnek teremtettek nemtől, hovatartozástól függetlenül.
– S elárulod Nekem, hogy Te mi végre vertél itt tanyát? – Szinte bizton állítottam volna, hogy nem mondja el vagy a valóságot nagyon félve, óvatosan fogalmazza majd meg, hogy még csak véletlenül se tudjak meg többet, mint amennyire szükségem van. Okos gondolat lenne, hiszen a tudás részleges megosztása a legbiztonságosabb. – Nem tűnsz idevalónak. – Helybélinek semmiképpen, árvának annál inkább. A ruházat, amelyet viselt talán a nem is olyan messze lévő otthoné lehetett – köztudott, hogy az ottani ápolók nem szívlelték kifejezetten a gyermekeket és előszeretettel élték ki rajtuk agresszív vágyaikat; a legtöbbjük egykoron ott élt és nevelkedett.
Szavaimat tán – egy gyermek előtt főként – jobban megválogathattam volna, fogalmazhattam volna valamivel finomabban, azonban úgy tűnt, hogy ez a fajta kegyetlen őszinteség, mintha célt ért volna. Kegyetlen volt rá zúdítani a valóságot, azonban nem hunyhat szemet felette, mert Ő is hasonlóképpen végezné – idővel; s nem azért, mert gyenge lett volna, hanem mert egészen egyszerűen a kilátástalan körülményeknek esett volna áldozatául.
– Talán… Én is keresek valakit, aki megment, majd egy napon? S, hogy ne kallódjon el, egy ilyen lélek, mint Te magad vagy… – S Én nem a haláltól tartottam, hiába voltam bukott, a halál messzire elkerült, mert meghúztam magamat és időről időre változtattam a helyemet, a nevemet és mindent eltüntettem, ami arra utalt, hogy valaha is léteztem volna. – Soha nem foglak semmire kényszeríteni, amit nem szeretnél. Akkor mehetsz el, amikor kedved tartja. Akkor jöhetsz vissza, amikor kedved tartja.


reveal your secrets

Carleigh Bay


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 Original
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Rose Leslie ~
☩ Korom :
27
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Save me I'm fallen
Anael & Carleigh
──────────────── ────────────────
« Comment; gyenge, de szeretettel íródott • Szószám; ide • Zene; lost cause »
« "Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az."»
Tudatlan fruska. Tizenhatéves kis csitri, aki nemhogy a kerületét nem hagyta el ezelőtt, de kizárólag csak oda ment, ahová szabad volt... Mindig csak tervezett, valahányszor bántották, vagy úgy érezte, nem találja a helyét mindig feltört benne egy érzés, hogy jobb volna máshol. Aztán egyszer, közel egy éve eltörött benne valami. Végleg. Végérvényesen. Emlékszik, akkor meg is akart halni. És nagyon közel állt hozzá, hogy... Aztán mégsem tette meg, mert gyáva volt. És mivel fél, milyen lehet a halál, inkább ezt az utat választotta.

Elnézi a nőt. A furcsa, különös nőt. Olyan nagyon szép, Carleigh nem látott még azelőtt hasonlót. Már-már egy pillanatra bele is vész a vonásokba, pedig neki a fiúk tetszenek, volt is egy nagy szere... Lényegtelen. Szóval a nő nem úgy szép, hanem inkább, mint amikor egy festményt csodál az ember. Igen. Azok a nagyon szép, régi, tökéletes portrék jutnak eszébe, amit a múzeumban látott egyszer, amikor elvitték őket, hogy... Nos, ez is lényegtelen. Csakhogy a nő szemei a lágy vonásokon túl valami mást tükröznek. Carle-t az ismeretlen tekintete fogja meg úgy igazán, pedig azok az íriszek is nyugalmat sugároznak lényegében, mint az egész lény, ami belőle árad, igen, nyugalmat, meg még valamit... Valamit, amit szenvtelenségnek hívna, ha tudná, hogy mit is jelent. Meg ha megtalálná egyáltalán azt a szót. - Errefelé ép eszű ember nem igazán mászkál. Csak a drogosok. De maga nem az - feleli a lány vállvonva, teljesen őszintén, ha már megkérdezték. Eközben meg valahol megkönnyebbül, hogy nem kell tovább felszegnie a fejét, és hogy visszavettek a nagy segítségnyújtásból.
Persze ez a segítségnyújtás igazából nem szűnt meg, a lány nem hülye. Csak nem tudja mire vélni, hogy miért pont őt kéne megmenteni. Biztos mert gyerek. Vagyis nem teljesen, mert ő már fiatalkorú! Mindegy is, csak összezavarodott kicsit. Bizalmatlan, mégis úgy érzi, a másik igazat beszél. S amikor azt mondják neki: "ha szeretnéd, távozom, csak kérned kell", még inkább megzavarodik. A szemei el is árulhatják. És a hezitálása.
- Végül is, egy kicsit maradhat is még. Unom a lézengő agyhalottakat - lefordítva ez akár egy bók is lehetne, vagy valamiféle lépés, gesztus, sugallat, hogy ne menjen még el a nő. Valahol ez a lány segítségért kiáltana, ha merne, és talán pont egy olyannak szólna ez a kiáltás, aki valóban nem akarja bántani...

Elszégyelli magát. Nem tudja miért. Talán a nő kegyetlen őszinteségéért, talán, mert rámutat, mi várhat itt rá. Nem akarja ezt... Mert hiába cuccol arrébb, hiába mondogatja magának, hogy ez csak átmeneti állapot, de ő csak... Csak egy apró porszem, akit a sors, mint egy szellő örökre elfújhat, s nyoma sem marad. Senkit nem érdekel majd, mi lesz vele, és senki nem segít, mint azon  a nyomorult szerencsétlenen, akire rámutat a nő, Carleigh viszont elcsapja a fejét. Nem képes végignézni, hogy...
Most sem képes szembenézni a halállal, hiába nem a saját kaszása integet.
Megremeg a szája. Mintha megrendítették volna ezek a szavak, s ezért dühös is lesz, de arra sincs ereje, hogy kiabáljon ezzel a nővel és...
- Mit akar cserébe? - kérdi, mikor újra szembe képes nézni Margarettel. - Ha... Ha én most mondjuk... Mondjuk magával mennék. Mit kellene tennem cserébe?
Nem gyerek már, tényleg nem az. Talán úgy tűnik, hogy fiatal, de az esze megvan. Kicsit remeg a hangja, ugyanakkor mire a végére ér utolsó kérdésének, megszilárdulnak a hangszálai.  






 
reveal your secrets

Anael


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 3:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


465
szó
become my angel

@Carleigh Bay  && Anael  


Tekintetem hideg közönnyel állapodott meg a gyermeken.
Szántam a szerencsétlen sorsáért Őt és megannyi másikat ellenére annak, hogy fogalmam sem volt, hogy honnan jött és milyen élete volt korábban, azonban az összes földön tanyát vert lény közül valahol mégis a gyermekek voltak a legkegyetlenebbek kiváltképpen a hozzá hasonló magára hagyottak, akik az utcán élve szedték össze minimális tudásukat, amely nem merült ki másban, mint féktelen ösztönben, félelemben és haragban – s ezek közül az utóbbi kettő, olyan mélyen okozott sebeket bennük, hogy az szinte elüszkösödött és idővel a hozzáhasonló gyermek valahogy, valamilyen úton-módon felnő; agresszív ember válik belőlük, olyan aki szívesen bántalmaz másokat, hogy visszaadja mindazt a fájdalmat, amelyet ő kapott a világtól. Kegyetlen volt ez az élet egy hozzáhasonló törékeny leány gyermek számára, aki kitűnt az őt körülvevő mocsokból; vékony kissé tán fiús alkata volt, ugyanakkor vonásaiban volt valamiféle elbájoló kellem.
Megijedt.
Kezemet visszahúztam, s tettem hátra egy kisebb lépést.
– Őrült? – Vontam fel békésen a szemöldökömet, ahogy hátra söpörve fekete földig érő köpenyemet lassan leguggoltam, hogy tekintetem egy szintben legyen vele; nem akartam fölötte hatalmat gyakorolni, ezért döntöttem hát emellett. – Úgy gondolod tán, hogy az lennék?Valahol meglehet, hogy igaza van; kevesen élnek önszántukból egy ehhez hasonló kietlen helyen, mindazonáltal, megvolt ennek is a maga szépsége mindössze sokkal jobban kellett keresni a szüntelen fájdalom és a halál állandóan itt lebegő árnya mellett.
– Én nem foglak bántani – közöltem vele nyugodt hangon – ha szeretnéd, távozom, csak kérned kell. – Ajánlottam fel, hiszen az estémet jómagam sem eképpen terveztem; nem gondoltam volna, hogy egy gyerekbe botlom majd, akinek esetében valamilyen formában úgy érzem, hogy istápolnom kell. Fájna Őt itt hagyni valóban, mindazonáltal nem kifejezetten okozna bánatot, hiszen nem Ő az egyetlen, aki mellett elsétálok nap, nap után segítség nyújtás nélkül.
– A valóság sokkal kegyetlenebb, mint azt rövidke életed alapján feltételezni tudod. A világ pusztul. Az átmeneti állapot idővel csak rosszabb lesz és olyanná válsz, mint itt bárki más. – Mutatok a tőlünk nem is olyan messze heverő férfi haláltusájára. – Vagy abból szeretnéd fenntartani magad, hogy az ilyeneket rabolod ki? – A hullákat is kifosztják ezen a területen; olykor csupasszá vetkőztetik őket, mert szükség van a koszos, hányástól bűzlő ruhájukra, ami melegít télen, s ez csekély áldozat, amit itt egyesek hajlandóak megtenni azért, hogy életben maradjanak.
Most nappal volt, noha alig volt már látható a nap korongja a láthatáron, azonban az este közeledtével az emberi patkányok a felszínre merészkednek, s akkor nem védi meg Őt semmi és jelenlegi búvóhelye nem volt éppenséggel a legbiztonságosabb; olyan kiszolgáltatott volt, akár egy született bárány. Ha eddig el is kerülte a veszély, az mindössze annak volt köszönhető, hogy a szerencse mellé szegődött, ideig-óráig.
– A nevem Margaret; hogy azon túl? Az jelenleg nem számít, viszont az igen, hogy jelenleg én vagyok az egyetlen, aki segítséget szeretne nyújtani Neked. – Vontam vállat, ahogy lassan felegyenesedtem. – De felőlem maradhatsz is.


reveal your secrets

Carleigh Bay


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 Original
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Rose Leslie ~
☩ Korom :
27
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 29, 2020 9:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Save me I'm fallen
Anael & Carleigh
──────────────── ────────────────
« Comment; gyenge, de szeretettel íródott • Szószám; ide • Zene; lost cause »
« "Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az."»
Sosem volt olyan, mint az átlagos kamaszlányok. Persze nem tudhatja biztosan, hiszen az intézetben sem a nála fiatalabbak, sem az idősebbek nem voltak átlagosak... Viszont sokszor megkapta, többnyire dühből, vagy csak azért, hogy fájjon eme jelentéktelen tény. De Carleigh  ha akart volna sem tudott volna tenni ellene. Megtanult gondoskodni magáról, nem igényelt pátyolgatást, nem is szívesen fogadta el. Soha. Bár nem is tudott volna kihez fordulni, most pedig... Kihez is fordulhatna? Nem akar ő senkihez odacsapódni, örül, hogy végre elszökött, és hirtelen megint a kóbor kutya jut eszébe... és valahogy, valamilyen szinten tényleg olyan, mint egy kitett jószág, akinek sosem volt jó sora, mégis retteg a szabadságtól, mert annyira megsebezték, hogy nem bízik a világban, és a felé nyúló tenyerekben...
Eközben a nő teljesen elérte. Carleigh hatalmas zöld szemeivel mindenféle pislogás nélkül, bizalmatlanul mered rá, s először úgy gondolja, anyagért jött erre, mert az a megszokott, de aztán... aztán valahogy változik a feltételezés, de nem tudná megmondani, milyen okból. Talán mert a drogosok máshogy viselkednek, másképp jár a tekintetük... még a bőrük is... De Carle tapasztalatlan, csak a pár napos megfigyelésére tud alapozni, tehát semmit nem tud a világról, csak annyit, hogy el kellene húznia innen. Aztán a nő megszólal.
Milyen különös... - gondolja, bár nem tudja mire vélni sem azt a pillantást, sem a kijelentést, sem azt, mit kereshet itt egy ilyen tiszta (azt hiszi ez a legjobb kifejezés, ami eszébe jutott), mégis szenvtelen nő. Ordít róla, hogy nem idevaló. Talán beteg, csak nem drogfüggő, hanem valami pszichopata... Azoknak biztos nincs félnivalójuk, hogy csak úgy önszántukból erre lófráljanak...

A felé nyújtott kéz hatására a gyerek hátrálni kényszerülne, bár nem sikerül, hiszen fal van mögötte. Fél. - M-maga valami őrült? - jut eszébe a legelső, amit kiejt a száján. Ha oldalra kicsúszik, simán van esélye, hogy kilőhesse magát! Természetes reakció, főleg mert nincs ám hozzászokva, hogy vadidegenek akarják étellel, meg puha ággyal ellátni. Pedig jó lenne, csak... Ez nem így működik. Főleg nem a nyomortanyán.
Összekoccannak a fogai. Fázik.

- Nem fogok itt maradni, úgy elhúzok innen, hogy... - szinte kikéri magának, és mialatt magyarázásba kezd, a feje tetejéről arcába sikló vörös hanyagságát (hajának egy részét) gyorsan elsepri az útból. Nemrég, a verés közben elszakadt a hajgumija... - Ez csak... átmeneti állapot. - ránt egyet a vállán. Még ezt se kéne magyarázza az ismeretlennek. Dehát igazából nincs rossz érzése vele kapcsolatban, sőt, van a nőben valami forcsán nyugtató, de csak ne akarja őt sehova se elvinni! Aztán hirtelen bevillan Carlenak, hogy mi van, ha... mi van, ha onnan küldték, és vissza akarja vinni...? A lány szíve hirtelen annyira hevesen dobog, hogy még a pupillái is kitágulnak, ahogy a testtartása is megváltozik, feszesebb, nyugtalanabb lesz. Szinte látható rajta, hogy egyetlen rossz mozdulat, és úgy kilő, hogy a lába se éri a földet...
- Ki maga?






 
reveal your secrets

Anael


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 22, 2020 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


400
szó
become my angel

@Carleigh Bay  && Anael  


Szántam a halandókat.
Ahogy végig tekintettem a pislákoló lámpa fényében a szűkös utcán, amelyet sár és mocsok ölelt körbe egytől egyig éreztem a kilátástalanságot és a reménytelenség fájdalmas megnyilvánulását, a lemondást; saját végtermékeikben hemperegtek megbódult állapotban kezükben tűvel, hogy egy pillanat erejéig pusztán ideig-óráig elűzzék a rettenetet magukból és talán megtalálják a szépséget az életükben, csakhogy ez mérgezővé vált számukra; olyan függőséget okozott a lelkükben, amelyet csak újabb és még újabb adaggal tudtak pótolni.

Lépéseim tompák voltak, ahogy kerülgettem a földön heverő hevenyészett lelkeket, akik segítségért könyörögtek; számukra nem volt megváltó csak a keserves valóság – a félelem és fájdalom, amely a nap minden pillanatában átjárja őket. Minden nap ezt láttam. Minden pillanatban ezt tapasztaltam. Minden alkalommal fájt, hogy itt tartott a világ, mert… Miért is? Mindenki önző volt. Mindenki magának akart mindent. Mindenki többre vágyott. És végül… Elveszett a kontroll; nem volt mi megállítsa vagy visszafogja az egyre habzsoló vágyakat.
A gyermekek, azonban egészen más kérdés voltak…
Ahogy a földön heverő leányt néztem, elszorult a szívem. Ártatlan gyermek lehetett, aki az utcára kényszerült; gyengének és gyámoltalannak tűnt hisz' a többiek meleg helyre, konténerek mellé húzódtak kisebb tüzeket rakva szerte a városban melegedtek vagy éppen összebújva melegítették egymást; Ő nem tartozott közéjük – vajon mi történhetett vele? Merült fel bennem csakhamar a kérdés, ahogy lepillantva rá felé emeltem az esernyőt.
– Beteg vagy és gyenge. – Állapítottam meg üres tekintettel; mindennapos látvány volt a hozzáhasonlóak látványa. Olykor, a barátok a gyengéket hátra hagyták. Talán… Vele is ez történhetett, s ezért van a szeme alatt az a nagyobb ütésnyom, mert el akarták kobozni a holmijait és a végletekig próbálta védeni azt, amit a tulajdonának vélt? – Gyere velem, gyermek. – Hűvös kezemet az övé felé nyújtottam. – Nálam menedékre lelhetsz… Meleg ételt és puha ágyat tudok felajánlani. – Egy ideig. Bármennyire is úgy hittem, hogy az összes emberen segíthetek ez sohasem volt így, s ezt mostanra kénytelen voltam belátni; egykoron hittem abban, hogy mindenkinek jobb kezet nyújthatok és mindenki életét jobbá tehetem, azonban mára már tudtam, hogy naiv voltam és botor ábrándokat kergettem. Elszomorító felismerés volt. Hiába, hogy már nem voltam angyal, hiába, hogy az évszázadok kissé megtörtek és némi gyűlölettel tekintettem másokra, azonban az sohasem változott meg, amiért eredendően teremtettek: hogy segítsem. – Ha itt maradsz, meghalsz. – Az igazság, nem volt sem kedves, sem könyörületes. Elég volt le tekinteni rá, hogy tudjam: pár hét és ha itt marad az utcán meghal. A testét, majd összeszedik és másokkal együtt elhantolják, mert nem jelent semmit sem a világnak.


reveal your secrets

Carleigh Bay


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 Original
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Rose Leslie ~
☩ Korom :
27
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Save me I'm fallen
Anael & Carleigh
──────────────── ────────────────
« Comment; gyenge, de szeretettel íródott • Szószám; ide • Zene; lost cause »
« "Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az."»
Senkinek nem kell. Senkinek nem hiányzik. Mintha sosem létezett volna, nem hagyott maga után egyetlen lábnyomot sem.
Szúr az oldala... Fájdalmasan kuporodik kicsire az egyetlen tulajdonán, a rongydarabon, ami megmaradt neki. Csak pár darabot lopott össze, s máris el akarták venni tőle mindet, azt hitték, könnyű lesz, mert egy gyerek nem küzd majd érte. Egy részét meg is kaparintották, de hiába rugdosták, olyan görcsösen szorította azt a nyomorult, koszos, ócska anyagot, hogy végül magára hagyták. Hát így megy ez a nyomortanyán. De a lány eltökélt, már nem is sír.
Kicsit köhög is, de megint esik, a fal is hideg amihez odahúzódott, mert itt legalább van némi megmaradt fedezék az omlásnak indult ház mellett. Megvárja, hogy elálljon és megint arrébb araszol, mert nem maradhat itt, a viskóban már vannak hasonlók hozzá, de  nem veszik szívesen a jelenlétét. Akkor sem segítettek neki, mikor jól megverték... Már el is akarták zavarni, csak annyi szerencséje van, hogy a drogtól nyugtot leltek, ami Carlenak nagyon jó, mert akkor talán kihúzhatja az eső végéig és találhat valami fedett helyet, mielőtt besötétedne, mert nem szereti az éjjelt, akkor nagyon szokott félni... Mégis inkább ott halna a sötétben, ha ez az ára, hogy ne kerüljön vissza oda, az intézetbe, amit otthonnak csúfolnak, mégsem találni benne szeretetet, csak verést, ha nem engedelmeskedsz a nevelőnek, aki...
Elfojtja magában a száraz sikolyt és vele minden gondolatát, aztán minden emlékét. Már szabad. Már nincs ott. Csak figyelnie kell, és gyorsabbnak lennie, és akkor majd nem verik meg újra. Csak valahová el kell bújnia, és minden jó lesz...
Fáj a gyomra. Nem evett úgy... két napja. Akkor is csak éppen valami száraz kenyérfélét, amit sikerült elcsennie a szökése közepette. Begyömöszölte aprócska táskájába, aztán kitárta az ablakot és...

Nagyot sóhajtva mered az esőcseppek enyhülni látszó halmazára. Felül, hogy összekaparja magát, hiszen úgy látja, az égből jövő szomorúság mindjárt teljesen abbamarad. Tudomást sem vesz közben a felé közeledőre, igazából sokáig nem is veszi észre, na meg errefelé megszokott, hogy mindenféle belőtt szellem jár s kel. Újabb hiba, hiszen nemrég fogadta meg, hogy legközelebb gyorsabb lesz és elszalad... Mint egy kóbor kutya...
Nyirkossá vált ruhájában már nagyon fázik. Úgy érzi, hamarosan lázas lesz, így még inkább rátör az elgyötörtség. Sápatag bőrének minden vonása gondterhelt, s ez nem változik, sőt, nem kevés riadalom is beköltözik a lány tekintetébe, mikor felemeli a fejét, ezáltal felfedezi az egyre közelebb érő nőt.




 
reveal your secrets

Carleigh Bay


NYC; 2010. 04. 12. | - Page 2 Original
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
10
☩ Rang :
-
☩ Play by :
Rose Leslie ~
☩ Korom :
27
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 20, 2020 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2