Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Denver - Ramiél & Asrael otthona •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Denver - Ramiél & Asrael otthona VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1030
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 12, 2020 10:17 pm
Következő oldal


***
Lezárt
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 08, 2020 6:38 pm
Következő oldal


386
Szó
Reunion with my angel

@Ramiél  && Asrael


Elment. Itt hagyott a saját nyomorúságommal melyet magánynak hívnak. Persze sosem voltam igazán egyedül, hiszen atyánk teremtményei körül vettek. Mégis az ő hiánya minden egyes alkalommal belém ivósott, ahogy fokozatosan ürült ki orromból jellegzetes férfias illata. Gondolataimba mélyedve néztem elébe a napnak, amíg az ürességet hangok zaja nem töltötte be. Tudtam, hogy visszatért hozzám, a szívem elárult. Az ajtót így is a kellenénél gyorsabban nyitom ki, kezemben a pengémmel. Kezeit megadóan a magasba emeli, minek láttán egy könnyed félmosolyt ejtek. Mindketten tudjuk, hogy sosem lennék képes bántani, ahhoz túlságosan fontos számomra. Mikor váltam ennyire emberivé? Pillantásunk összeér, mire megáll körülöttem az idő, mintha sosem léteztt volna igazán és kizárólag ketten lennénk. Oly rég óta ismerem, mint a kezemben az apró barázdákat, a penge szorítását majd elernyedését, ahogy távol dobom magamtól. Melegséggel tölt el a jeelnléte, mintha egy hosszú téli nap után végre hazatérnék. A szívemet birtokolja, nála leltem otthonra a szó minden értelmében. Kizárom a külvilágot, hogy ezt követően fejem a mellkasába fúrhassam akár egy szeretetre vágyó éhes kiscica. Ölelése felér bármelyik mennyie mannával. Szívünk egyetlen közös szólamra ver, képtelen vagyok megkülönböztetni hol végződik az enyém és hol kezdődik az övé, mintha teljesen eggyé váltunk volna. Tenyere lángol, ahogy végig futtatja fedetlen hátamon, mégsem éget melegséggel tölt el. Hagyom hadd emeljen magára miközben hallgatom szavait. Megrázom fejem, miközben lábaimat összekulcsolom a hátán, kezeim pedig a vállaira csúsztatom.
- Szavak nélkül is érzem, mikor készülsz magamra hagyni - suttogom nyakába a szavakat mintha csak az időjárásról beszélnánk, miközben egyre beljebb jutunk a lakásunkban. Mosolyától egy apró ütemet kihagy a szívem, s belül ragyogni kezd. Fényem még tisztábbá válik a jelenlétében, mintha fáklyaként szolgálna számára a legnagyobb sötétségben, mely minduntalan elragadja tőlem.
- Megosztod velem mindazt, amit tudnom kell, többet nem is kérek tőled. A város egy-egy napra hagytam el információk után kutatva. Minden csendes, talán túlságosan is. Valami hatalmas van készülőben. Érzem - kissé gondterhelten nézek szemeibe, hogy aztán végig simítsak rőt hajzuhatagán és elvesszek az apró részletekben. Hallom szavait mégsem akarok rá egyből reagálni, még egy kis ideig szeretném kiélvezni ezt a mennyei pillanatot, mint amikor a nap utolsó sugara még megérinti a földet.
- Ha elengedsz forralok fürdővizet - suttogok csupán az ajkaira, szavaimmal ellentétben egyetlen percre se akarom, hogy elengedjen. Homlokom könnyedén az övének nyomom és hallgatom egyenletes lélegzését. Nem emlékszem milyen volt nélküle. Hozzá tartozom és ennek így kell lennie. A kávé egy olyan kényes kérdés, amit nem szívesen osztok meg vele. Persze a gőzölgő feketéből ő is ihat, viszont a forrásomat nem szándékozom felfedni előtte. Még nem kell tudnia.
- Egy kereskedőtől vettem. Most főztem csupán, igyál belőle te is - kissé oldalra döntöm a fejem a gőzölgő ital irányába. Nem hazudtam neki, de a teljes igazságtól ez messze áll. Szeretném, ha jó napunk lenne.
- Mit szeretnél előbb Angyalom? Kávézni vagy fürdeni? - teszem fel a kérdést kissé eltolva magam tőle, hogy könnyebben rá emelhessem pillantásom. A vonásait kémlelem és a gondolatait próbálom megfejteni.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 1:08 pm
Következő oldal




finally with you

S mert lelket nem kaptunk, nem járt ki nekünk, de a földön lépkedve, kitaszítva a mennyekből és felokádva a pokolból, az utóbbi évek tapasztalata az számomra, hogy talán ez nem is adott és kapott, elvett dolog, hanem bennünk szunnyadó rész, csak nincs kifejlődve. Talán a kötődés az, ami elveszejt miket, a magány miatti kitaszított érzések kötnek minket össze, kik ezer és ezer év óta megosztjuk a bajainkat és örömeinket egymással, mert ostoba lenne az a gondolat, hogy a dolgok csak feketék és fehérek, mindennek oly sok árnyalat van, amitől meg sem tudunk szabadulni. Nincs már jó és nincs már rossz, szándék van, légzés és elvárás, valamint az a biztos betetőzés, hogy el kell jutni A pontból B-be, hogy valamit elérjünk.
Fájón lüktet a szívem az ajtóban állva, mert Asrael mindig eszembe juttatja, hogy laktunk az ezüst városban, hogy éltünk mi vidáman, gondtalanul nem értékelvén, ami kijutott nekünk. Az emberek a földre hívtak, magukhoz idéztek és mi jöttünk, ha a kedvünk úgy adta, hogy kicsit belélegzzük a valójúat, elfogadjuk lelkülettel ellátott elméjük viszontagságait. De mi a lélek? Hol van a testben? Még senki nem találta meg valósan… ha ugyan bárki kereste, elfogadtuk, ahogy a szavait is Neki, aki mindenki felett áll, aki a gyermekeit durva kézzel nevelte fel, s most… most magunkra maradva, kiszolgáltatva a létnek most minden olyan képlékeny.
Lekopogom a jelünket, hallom őt odabent. mindent pillanat visszavisz a múltba, amikor még nem is tudtuk milyen ócska a lét a földön, hogy ember nem embernek farkasa, de minden emberben jobban lakik egy lelakott démon, mint egy fenséges angyal.
Lehunyt szemmel hallgatom puha lépteit, beiszom az emléket róla, tudom, hogy néz ki, mert nem öregszik, nem változik, nem jelenti, hogy sok száz évenként nem mélyül egy ránca, jelenik meg ősz hajszála, látom, mert együtt élek vele. Asrael a legjobb barátom, a bizalmasom, a kötödésem, a függésem, az érzékiségem, a szebbik hang a vállamon.
Ajtót nyit, azonnal a levegőbe szalad mind a két kezem, megadom magam. Na persze, ha megtámad, ahhoz lesz pár szavam, de okos nagylány így kell ajtót nyitni, sosem tudhatod ki áll a túloldalon, akkor sem, ha már a szívdobbanásairól felismerem, pont olyan jellegzetes, mint valaki járása, vagy egy bizonyos mozdulat és ennyi év alatt megtanultam teljességében látni őt.
Megakad a tekintetem a pengén, onnan siklik rá, megvárom, hogy döntősön, hogyan nyitjuk meg a napot? Olyan lassan pislogok, ahogy a tekintete az enyémbe ér, ahogy a macskák szoktak, amikor jelzik, hogy megbíznak benned, hogy minden rendben van.
Balzsam a szívnek, ahogy a nevem ejti, beteljesült elképzelés,egy várt ajándék, aminek ilyen áhítattal lehet örülni, Élek és Ő él, vagyunk. Mi kellhet ennél több?
Elröppen a penge, a nő bizalmat szavazza, milyen jól teszi, már itt is van, belengi az illata a teret, a jelenléte olyan intenzív lesz, hogy azonnal tudom, hazaértem. Nekem mindig lesz otthon ott, ahol ő van. Kézen fogom, magával vonz, akkor is belépnék, ha nem húzna. Az ajtó halk kattanással kitaszít mindent kétely köztünk, végre magamhoz ölelem, a bőre forró volt már a tenyerembe is. Erősen vonom a mellkasomra, az arcom a hajába temetem, a szíve majd keresztülveri a bordáimat, nem csendesebb az enyém sem. Nyitott tenyereim befedik törékeny, vékony hátát, elbújik bennem, ő is hazaért általam. Nem hibázott atyánk a teremtésben, amikor nem adott nekünk elsöprő vágyakat? Nem adott bűnre való hajlamot? És nem hibázik most a teremtés, hogy kiéhezetté tett minket arra, amit eleddig nem kaptunk meg s most… most a lábaink elé omlik minden?
Tisztaság, romlatlanság illata ül a nő bőrön, leszívom róla, annyira más mint én, annyival jobb. – Ha előre szólok, korábban kezdesz idegeskedni. – két kézzel fogok a segge alá és a csípőmre emelem, hogy beljebb sétáljak vele. – Túl sok helyen, túl sok mindenkivel érintkeztem, de most rád vágyom és, hogy mesélj nekem, te merre jártál? Én is be foglak avatni mindenbe, tudod jól. – rámosolygok, de nehéz a szívem, róla mindig eszembe jut, hogy akár el is veszíthetem, túl sokat kockáztatok, túl nagy léptekkel, de a sötét nem kérdez, az ilyenkor a háttérbe vonul, elveszi a drasztikus lépések nagymesterét belőlem és meghagyja Isten katonáját, az angyalt, az egyik első temettetett. – Mocskos vagyok. – minden értelemben, fürdeni akarok és aztán összebújni vele, azt is minden értelemben. Rácsókolok az állára, milyen ismerős a bőre, a teste, a formái mindene, a tekintete, a hajának esése, a nyáknak íve, ahogy levegőt vesz, a létezése. Nem is emlékszem milyen volt előtte. Jó napunk lesz… talán. – Honnan van kávéd? – és van még?
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 3:04 pm
Következő oldal


386
Szó
Reunion with my angel

@Ramiél  && Asrael


Egy hét nem több mint pár óra hozadéka, mégis egy évezrednek tűnik. A távolság túlságosan naggyá nőtte ki magát. Mintha egy egész világ választana el tőle, s néha tényleg így is gondolom. Amara feltűnése túlságosan sok mindent megváltoztatott, benne, bennem és a körülöttünk lévő világban is. Vajon meddig lesz képes fenn tartani ezt az állapotot? S én meddig leszek mellette a káoszban. A végsőkig Ezek olyan kérdések melyekre réges-rég tudja a választ mégsem hagyják nyugodni. Apránként kortyolgatom a kávémat, melynek illata betölti az otthonukat. A teraszon állva hallgatom a külvilág zajait az elvadult állatokét, az elfajzott emberkét és azokét is akik még az életükért küzdenek. Miért teszik ezt? Egy lemondó sóhajt követően ellököm magam a támfától és belibbenek a szobába, mintha kinn se lettem volna. Érzékeimet megzavarja, ahogy a kis peryonom hozzám dörgölőzik, akár egy szeretetéhes kis macska. Gyönyörű képek milliói futnak végig szemeim előtt. Édes pillanatok melyek hozzá fűződnek. Elnevetem magam, majd ellépek a jószágtól. Ez a kis dög mindig tudja mikor kell megjelennie és szép ábrándokkal elárasztania. Az érzékeim kissé tompultak, még ennek ellenére is hallom a kintről jövő neszeket. Egyre hangosabb, közelít. Hallom őt, mégis kezembe veszem a tőröm. Mindenre fel kell készülnöm, sose tudhatom ki talált rám valójában. Tá, titi, tátá. A jellegzetes hang, ami az ő jöttét hivatott jelezni. Mélyen beszívom a levegőt, majd kifújom. Míg mellkasomat elönti a forróság, a szívem heves lüktetésbe kezd. Itt van. Erőt kell vennem magamon, hogy ne rohanjak egyből az ajtóhoz. Pár percet várok, nehogy éppen egy angyalpengébe szaladjak egyből. Lépteim zaja betölti a teret, a lélegzetvétel is fáj. Túlságosan erősen tör rám a vágy. Ölelni, csókolni akarom, feledtesse el a hiányában töltött napokat. A haragom újra fellobban egy pillanatra, hogy aztán vegyes érzések közepette nyissak ajtót. Kitárom azt, miközben támadóan mered előre a pengém. meglátom barázdákkal átszőtt arcát, karizmatikus vonalait, melyekben minden alkalommal elveszek egy kicsit. Tekintetem tovább siklik égszínkék szemeire, hogy pillantásunk találkozzon. Ó, angyalom mondd, hogy jó hangulatban vagy. Mondd, hogy szeretsz és mindent megbocsájtok neked.
- Ramiél - halkan suttogom nevét, mintha csak egy vágyálom lenne előttem helyette. pengém elhajítom a falba, ahol megannyi mélyedés keletkezett már a falban a gyakorlásaim nyomán. Egy lépéssel átszelem kettőnk közötti távolságot, hogy ezt követően kézen fogva beljebb menjünk. Nem kellenek nézők, ezek a pillanatok kizárólag kettőnkre tartoznak. Remélem engeded, hogy most az egyszer én vezesselek egyetlen lépés erejéig. Ahogy az ajtó becsukódik mögöttünk, elzárva minket a külvilágtól karjaiba borulok. Magamba szívom az illatát, érezni akarom a belőle áradó hőt, azt hogy éppen annyira hiányoztam neki, ahogy ő nekem.
- Sose fogom megszokni, hogy egyetlen szó nélkül válik üressé az ágyunk - még mindig nem emelem fel a hangom, mellkasába fúrom a fejem úgy dorombolom mindezt -Merre jártál Angyalom? - végre újra rá pillantok csillogó szemekkel. Vajon jó napunk lesz és nem törnek vázák, tányérok megint?


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 1:49 pm
Következő oldal




finally with you

Nehéz szívvel állok a ház előtt, nem mert tudom, hogy Asrael odabent vár, az az egyetlen, ami jó ebben az egészben. A tény, hogy nem jártam „itthon” több mint egy hete… valamint az a tény, hogy tudom joggal lesz dühös rám, de megszokhatta volna már, hogy szó nélkül megyek és szó nélkül érkezem.
Denver külterülete, a lepukkant házak tömege, lakatlan kis sziget ez a világban, a 18. sugárút elég hosszú, de én kifejezetten a szélére kerestem valamit. Nem mondom, hogy egyedül élünk itt, hogy ördögszekerek kerekednek az út közepén, de azt sem, hogy virágzik a kereskedelem, lévén nem vagyunk egyik nagyvárosban sem. Az emberek összetömörödtek, angyalokkal, démonokkal, szököttekkel, fertőzöttekkel osztozunk a területen, de a nő otthon teremő keze munkája, hogy a valamilyen szinten tartja magát a kulturális keretek medrein belül az otthonunk.
Oldalra billen a fejem, jobbra, balra hallgatózók, hogy minden neszt beazonosítsak, egy egér, egy kutya, egy részeg … mindenkit hallok, távol vannak. Az utcán a betont feltörte a természet, fák sarjadnak az útjelző táblák helyén, felgyűrűznek rájuk a nővények. Macskák kergetik áldozataikat, madarak dalolnak a lombok között. A természet most közelebb van hozzánk, mint bármikor.
Belépek a ház kapuján, odabent azonnal megérzem a kávé semmivel össze nem téveszthető illatát. Nők… Apró mosolyra húzódik a szám, hátra ejtem a felsőm kapucniját, míg a lépcsőn haladok felfelé, ami félig a mi szándékunknak köszönhetően hiányos két emelet között, csak erősen ügyes lény jut fel, vagy valaki, akinek szárnya van és pontosan tudja, hol nem omlik össze alatta a beton.
A gerincemen borsódzik végig a vágy, hogy találkozzak vele, pedig tudom, hogy dühös lesz, azt is, hogy fél pillanat alatt húzza fel az én agyam is nulláról kettőötvenre.
Szétkapcsolom a tépőzárat a kesztyűmön és pontosan tudom, hogy hall engem… az én harcos szépségem… már tudja, hogy jövök. Jó a kedved angyalom vagy bosszúsan forgatod a szemeidet? Mondd csak jó napunk lesz? Beszélgetünk, vagy összetörjük egymást és aztán lesz jó napunk?
A nap még éppen felkelőben van, újabba nappal, a sötét uradalma felett, ami el fog jönni, itt az ideje, hogy lassan számot vessünk vele.
A lépcsőház elhagyatott, koszos de nem vagyok én házmester, azt sem értem egyesek, hogyan élnek ebben a lepukkadt világban luxusban, mit tesznek meg, amit én nem?
Az ajtó előtt mély levegőt veszek, hallgatózok befelé…. érzem az illatát… Mint egy drogkereső kutya a levegőbe szagolok, leszívom őt. Odabent van. Lehunyom a szemem egy pillanatra, az arcommal simogatom meg az ajtót, hogy a vágyat visszagyűrjem a gyomromba.
Lekopogom a jelünket az ajtón, jobb félni, mint angyalpengébe szaladni.
Megvárom, hogy ajtót nyisson, mintha nem is haza érkeznék meg, hanem a titkos szeretőmhöz és most azt várom szabad-e a gazda? Hátrébb lépek a kezem még a kilincsen, várok, várok rá, hogy ajtót nyisson, hogy megcsodáljam alakját, befogadjam, még él… létezik, nem hagyott el, nem elárult el… ugye nem árultál el Angyalom?
Nehéz súly a hátamon, nehéz a vállamon, fürdeni akarok, annak ellenére, hogy nincs folyóvíz a csapokban, de van kandalló, tüzet tudunk rakni, és felhurcoltam egy dézsát, kényelmesebb, mint egy nagy kád… forró vizet akarok bele önteni és magamra hozni Asraelt… elpilledni a hajába fúrt arcommal, kicsit csak ölelni őt, a nyakába bújni, gyengévé válni, gondtalanná.
A vágy végig dübörög bennem, hallom már a lépteit… Angyalom…nyiss ajtót és szeress, örülj nekem, ne bántsuk ma egymást, ne most… később, előjáték gyanánt. Ő, aki olyan régóta tartozik hozzám, mint a karom, mint a lában, mit a szívem…. Végig száguld bennem az illata, ezernyi emlék robban az elmémre… Gyere…. gyere hozzám.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 15, 2020 10:48 pm
Következő oldal


386
Szó
Reunion with my angel

@Ramiél  && Asrael


Több mint egy hete itt hagyott. Egyetlen szó nélkül tette mindezt. Az elejeén talán haragutam rá és azon gondolkodtam, hogy melyik késemmel metsszem el a torkát. De az igazság az, hogy képtelen lennék kárt okozni benne. Mégis, ahogy haladtak az órák melyek napokba buktak át apránként a dühöm is eloszlott. Átvette a helyét a várakozás érzése. Nem volt sok dolgom, apróbb küldetésekre mentem melyek pár órát öleltek fel. Nem tudtam kellően lefoglalni magam. Bármennyire próbáltam edzeni, fejleszteni és szinten tartani a képességeim. Egyik sem okozott igazán örömet. De mi is valójában az öröm? Érezhetek ilyet egyáltalán? Mióta vele vagyok vannak érzéseim, melyekkel az elején nem tudtam aztán szépen fokozatosan magamévá tettem és hozzá szoktam. Persze ez egyet jelent azzal, hogy kezdek emberivé válni. Ezzel talán hatalmas bűnt követek el, de senki sincs, hogy megmondja mi helyes és mi nem. Magunknak kell dönteni. Az én döntésem pedig felé húz. Már nem számolom a napokat. Mégis minden egyes reggel az ablakon át kémlelem a tájat, hátha megpillantom jól ismert alakját. A félelemhez hasonló érzés fog el minden alkalommal mikor egyedül megy. Sosem tudhatom igazán mikor fog végleg kiveszni belőle a fény és adja át magát végleg a sötétségnek. Velem mi lesz akkor? Talán az életemet veszi vagy csak eldob akár egy használt rongyot? Egy apró sóhaj szalad ki ajkaim közül, míg próbálom megfejteni a jövő kusza szálait. Felesleges. Mégis egy kis részem, talán a legjobban angyali felem még mindig hisz benne, hogy minden jóra fordulhat. Atyánk egyszer visszatér és véget vet ennek a földi pokolnak, ahogy Ramiél is újra önmagára talál. Ha ez megtörténik akkor vajon lesz helyem mellette? Kissé megrázom a fejem, hogy elhessegessem az össze negatív képet, mely oly sokszor futott végig pillantásom előtt. Egy végtelen filmet nézek, kusza képkockák egyvelegét, aminek értelme sincs. Magamhoz veszem a bögrét, tele gőzölgő kávéval. Mióta a földön élünk megszerettem ezt a forró löttyöt, persze nem a hatása miatt, csak az íze kedvéért. Kedvelem, ahogy a keserédes íz végig fut a nyelőcsövemen. Kilépek a "lakásunk" teraszára azaz annak romjaira és magamba szívom a lemenő nap utolsó sugarait. Szeretem ezeket az órákat, amikor a fény játékos táncba hívja a sötétséget. Az ő könnyed harcukról mindig egyetlen személy jut eszembe, aminek hatására apró mosolyra húzódik ajkam.
- Merre jársz angyalom? - bukik ki belőlem a kérdés, mely válasz nélkül marad a levegőben még sokáig.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 15, 2020 10:20 pm
Következő oldal


****
képet később kaptok
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5