Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Ház az erdő mélyén •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Ház az erdő mélyén  VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Hallgatom őt, és minden egyes kimondott szavával tovább nyúlik a vigyor arcomon. Már-már szemtelenül jókedvűnek tűnök őt hallgatva.
-Bocs, ha csalódást okozok, de érdeklődésem kizárólag a démonnőkre szűkül...~pontosabban jelenleg egyetlen démonnő érdekel. - felelem, majd megeresztek egy újabb mosolyt a feltételezésére, hogy férfiak mellett még négylábú patásokat is számításba veszi. De azok sem igen keltenek bennem vágyat. Sem élve testi örömök tárgyaként, sem étekként a korgó gyomor csillapítására. Kecskével? Ugyan már. Idegen tőlem az efféle gondolat. Bár jól tudom milyen a fajtám, valakinek mindegy mindegy csak lyuk legyen. A falon futó vékony repedésbe is belepasszírozná magát, ha az a legkisebb vágyat keltené benne vagy látna benne potenciált. Ha innen nézzük még inkább igaz lehet rám, hogy válogatok. De legyen így, vállalom. Hogy mi lehet ennek az oka? Nem tudom. Talán Lucifer teremtésemkor ennyi mozgásteret adott. Szavaimból leszűrheti, hogy nem egy kéjdémon vagyok, aki a test buja vágyait hajtja, de nem is a falánk mohóság életet, mint őt, aki velem szemben áll. Egészen máshonnan nyerem démoni energiáimat és egészen más dolgok nyújtanak nekem örömet és kielégülést. Azt állítja lemaradok, ha megvetem az efféle élvezeteket. Oldalra dönti a fejét és látom rajta, szavaimat tévedésnek véli és nem ért velem egyet. Sebaj, nem is kell egy véleményen lennünk. Mégsem gondolom úgy, hogy hátrányt élveznék, csak mert kihagyom a kecskehágást.
Haley pillantása találkozik a tükör felszínével és meglátja benne rút, elgyötört önmagát. Ijedt sikoly szalad ki a száján szétroncsolt arcát látva, szinte már hisztérikusan hat torkából előtörve. Figyelmem azonnal a rémült hang irányába kapom. Csupán egy félreeső pillantás, ami alkalmat szül a becserkészésre. A falánk nem is mulasztja el a kínálkozó lehetőséget, könnyeden rugaszkodik el a betontalajtól és emelkedik a levegőbe, hogy teljes súlyával nehezedjen rám és terítsen le, akár egy éhes vadász gyanútlan prédáját. Épp csak elfekszem a földön, már harapna, ha kezeim nem állnák útját akadályként. A kislány túllépve torz külseje okozta sokkon a segítségemre siet, és a férfi lábát veszi célba. Könyörtelenül mereszti fogait a nadrág fedte végtagba. Fenyegető szavai, amit a Mohónak szán, mit sem érnek, ahogy a fogai okozta sérülés sem taglózza le az éhest. A gyermeki száj nem nyílik túl nagyra, így az elmart hús sem lehet egy fél tenyérnél nagyobb. Húzása inkább bosszantó gyermeki csíny, mint komoly fenyegetés. A mindenségit! Figyelem, ahogy a Falánk felbőszülten kezét a kislány feje fölé emeli, ujjai elmélyednek vértől áztatott vöröses tincsei között. A férfi durván belemarkol mire a lány vékony hangján felsikkant, ahogy hajszálai megfeszülve az ujjak húzó, tépő fogságába kerülnek, majd határozott mozdulattal lendítik ki egyensúlyából az egész testet. Haley arca újra és újra, durván és kíméletlenül csapódik bele a kemény talajba. Minden alkalommal, ahogy feje a földet éri véres plecsnit hagy maga után. Szinte hallani nyögései között, ahogy tompa reccsenő hanggal szilánkosra aprózódik arccsontja, aztán az ellenkezés hangjai ismét elcsendesednek. Abból, hogy a torok hirtelen elnémul és már csak a test rongyolódó zajai felelnek az ütésekre...tudom, hogy Haleyt újra elérte a halál. Elernyedt teste magadóan, engedelmesen követi a démonpajtás kezét, ami továbbra is a földre taszítja, le és fel. Elhúzom a számat nemtetszésem jeléül. És kihasználom míg a Beles a kicsikémmel szórakozik. Ha nem tér ki időben, egy határozott mozdulattal ragadom ujjaim közé a nyakát és nagy erővel szorítok torkára. Miközben másik kezemmel szabad karjáért nyúlok és rutinos mozdulattal tekerem a háta mögé megfeszítve felső testét.
-A mohóság lesz egy nap a veszted, drága barátom. - suttogom a füléhez hajolva, miközben erős fogásomban tartom magam előtt.
-Mit is kezdjek veled. - tűnődöm hangosan és ha mocorogni próbál, úgy tovább szorítok rajta.
-Szóval azt állítod, lemaradok? Eltékozlom a finom falatokat? Hmmm...talán igazad lehet. - veszem fontolóra előbbi szavait, miközben sötétedik el tekintetem gondolataim alatt.
-Vajon milyen íze lehet a Falánknak? - teszem fel költői módon kérdésem. De erre választ sem várok igazán. Azt mondják a halandók, a legjobb ha magad tapasztalatod meg a dolgokat és nem mások véleménye alapján döntesz. Ha ezt nézzük úgy járok jobban ha vételezek a démonpajtásból egy darabot.
-Bizonyára finom lehetsz, ha megengeded, vennék egy kóstolót.... ha nem engedi meg akkor is belé harapok... - folytatom kuncogva, majd ha még mindig kezeim fogságában van, úgy válla és nyaka közé hajolok és vadul meresztem fogaimat testébe. Mozdulatomban nincs semmi kifinomult vagy finomság. Türelmetlenül, mohón szorítom bőrét fogaim közé és egy tenyérnyi darabot szaggatok ki porhüvelyéből. Amin állkapcsom összezár kimarva egy méretes húscafatot, szám belsejét forró vére önti el. A fémes íz és a nyers hús ízének elegye szétterjed a szájüregemben, szám sarkairól pedig széles sávban folyik le államon a vöröses lé. A falatot a számban párszor megforgatom, rágok rajta egy keveset, majd gondolkodás nélkül lenyelem, hiszen ahogy Haleynek is mondta: az ételt nyelni kell.
-Nos...egynek elmegy...bevallom nem tudom milyennek kéne lenned. - nyalok végig nyelvemmel véres számon. Mielőtt bármit is reagálhatna pofátlan húzásomra kintről kiabálások hangja szűrődik be. A helyiek járják az erdőt az eltűnt kislány után, egyre közelebbről hallatszanak a kiáltások, ahogy nevén szólongatják újra és újra.
-Nem maradhatunk itt. - jegyzem meg, inkább magamnak, mint a falánknak. Eleresztem, miközben kicsit lökök rajta, majd a gyermek testéhez lépek és beletuszkolom a zsákba.
-Itt van egy ház, gyertek! Nézzünk szét odabent! - ordítja az egyik halandó a társai felé a bejárat előtt, kezével a kilincset szorongatja. Hátamra kapom a szövetet és tenyeremet a pince falára helyezem ,mire méretes repedés keletkezik rajta, ami egy pillanattal később nyílássá szélesedik. Elég szélessé ahhoz, hogy gond nélkül kiférjek rajta, mégse annyira, hogy az a lak összeomlását okozza. Egy gúnyos vigyort még villantok a démonpajtás felé, azt hiszem ezt a játszmát én nyertem, majd egy lélegzetvételnyi idő alatt tűnök el a fák között. Biztos vagyok benne, még találkozunk.

zene: nincs || üzenet: Köszönöm a játékot! Wink ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 24, 2020 2:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




+18



Hiába a morranó rosszallás, fajtánk legtöbbje aligha hiszi, hogy létezik önmaguknál is veszélyesebb a pokoli tengerben ahol mindenki a maga módján ragadozó, könyörtelen és vérmes. A legtöbb csak saját kárán hajlandó megtanulni hogy néha akadhat, ami túlságosan nagy falat, hogy ma melyikünk lesz gazdagabb egy tapasztalattal az majd elválik, mert a figyelmetlenség még nem becsül ugyan alá, ahogy az érdektelensége sem, ahogy én sem annak ellenére, hogy mar falat húsként méregetem. A karja talán két harapás, ha sikerül az emberi szűk toroknak a mélybe vajúdni rágás nélkül, persze démoni alakomban elég lenne egy is. Mennyire hiányzik. A válogatósága azért a maga módján mulattat, általában nem igen vetjük meg a buja vágyakat, bár tény, hogy az én gyomrom is előbb kordul meg egy feszes comb egy formás fenék, egy kellemesen dús kebel halom láttán. Az is lehet hogy...
- Tán a férfiakban nagyobb kedvét leli? – nem mintha nálunk ez számítaná, csupán a halandó elme képes azon megrökönyödni, hogy két azonos nemű is elhálhat egyetlen nászt, sőt meg fajtánkban is akadnak különleges fizimiskájú teremtett egyedek melyekben több az állat, mint az emberi részek. – Vagy a kecskékben? – hiába még a halandók is hajlamosak a bestiális torzulásokra, bár ennek legtöbbje tán a mi számlánkra írható aberráció, vagy lehet, hogy mar ott van az, csak mi adjuk meg a megfelelő lökést hozzá, ami az embereket visszatartja, mert a társadalmi elvárasok rabigájába hajtották fejüket, mint a borjuk, s bégetnek ahogy kell, mint a birkák. Félre billentett fejjel hallgatom, mekkorát téved, ennél nagyobbat aligha tévedhetne, hiszen mindenről lemarad, ha nem kóstol, ízlel és nyel. Elvesztegeti az örökkévalóságot, legalább egyszer meg kellene próbálnia. Ám ebben sem értünk egyet, csak hogy egyikünk sem mondd le a másik javára arról, amit magának vél. Kissé kínos ez, valaki olyasvalakivel harcolni, akinek nem ismerjük erejét egyszerre izgalmas, borzongató, hát fura várakozás telepszik rám, tétlenség melyet hamar kivált a cselekvés, mert en könnyedén gerjedek haragra, főleg, ha a falatomat akarják elorozni hát támadok, mellyel vert fakasztok, s egy harapásnyit is visszaszerzek a tetemből, de cserébe bordáim épséget kell beáldoznom, nem nagy ár, tekintve, hogy összeforrnak, ám nem kellemes a méregként terjedő fájdalom.
Várok, pontosan magam sem tudok mire, de addig a tetem mozgolódni kezd, s követelőzni, ahogy a túl fiatal csitrik szoktak, akik még életükben nem kaptak egy atyai pofont nevelő célzattal, pedig az igazán formálja a jellemet az ilyen kis fattyaknál. S a démon néha rám pillant, de leköti a gyermek, aki saját torzult tükörképe láttán, undorodik magától, pedig szerintem most szebb mint valaha, csak lehetne még egy kicsit halottabb. Gyereket megsem eszünk élve, ha nem muszáj, úgy visítanak, mint a vércsék. Én azonban megunva az előadást lecsapok, de résen volt a démon, hát távol tartja magától a fenyegető állkapcsot, ami szívesen letépné azt a nyugodt arcát a helyéről. Már szinte megható is lehetne, ahogy a kislánynak parancsol az épsége érdekében, ha nem azon lennek, hogy kiforduljak az ujjak közül, s ha mást nem a kezébe harapjak, ám mielőtt megtehetném a kis ribanc a lábamba harap. Nem azért mert éhes, nem azért, hogy megóvj a másikat. Hősiesen undorító, s mivel a démon úgyis tol én fordulok, hogy elkapjam a kislány grabancát ujjaimmal, s a tarkójába markolok, kicsit hátrébb szökkenve. – Már megmondtam...az ételt tessék lenyelni...- csapom a földhöz a kis testet újra és újra, hogy a kis arca most már tényleg felismerhetetlen legyen. Legalább a továbbiakban nem kell aggódnia, hogy néz ki, mert lehet ledörzsölöm az egészet a pince hideg padlóján, nagyon szívesen.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Nem feszélyez a démon rosszallása, sem a fenyegető magatartása - az állatias morranás, az elővillanó fehér fogak, a sokatmondó kemény tekintet. Zavartalanul teszem a dolgom, zsákolok. Tulajdonképpen nagyon kevés említésre méltó létezik, ami bennem bármi aggodalmat is keltene, az meg, hogy eltántorítson elhatározásomtól, még kevesebb. Ha mégis belefutnék valami kellemetlenül zavaróba, úgy a világ minden kincséért sem mutatnám. Így meglehet, hogy úgy tűnik, ügyet sem vetek éhes barátocskám intő jelzéseire. Talán még azt a benyomást is kelthetem, hogy nem tekintem őt figyelemre méltó veszélyforrásnak. De ez csak a látszat. Jól tudom mire képes, dolgozott nekem, láttam munka közben. És úgy hiszem még közel sem mutatott meg mindent. Nem az a fajta démon, akit érdemes alábecsülni.
-Na igen, ha innen nézzük valóban rám fogható, hogy válogatok. - ismerem el. Nem az a démon vagyok, aki minden kóbor résbe befurakszik, nem érzek rá késztetést.
-Nem érzem úgy, hogy bármi fontosról lemaradnék.. - teszem hozzá őszintén. Hiába próbálja szavaival belém sulykolni az ellenkezőjét, nem érzem veszteségnek. Abban viszont egyetértünk, elkerülhetetlen, hogy megküzdjünk a lányért. Úgy látom ebből csúnya verekedés lesz, legalább annyira vissza akarom kapni az emberlányt, mint ahogy ő akarja megtartani magáénak, legalábbis míg a vacsoraidő el nem érkezik.
Mikor nekem támad, megsebez, épp csak sötét vérem serken, de nagyobb bosszúság, hogy Haleyből egy nagyobbat mar, és bár az alélt lány fel sem fogja, hogy teste pár hüvelykkel fogyatkozik, én mégis haragosan szisszenek. A démon sem ússza meg épp bőrrel, oldalára mért csapásban bordái szenvednek sérülést. Mégsem okozok ártó mozdulatommal olyan ütést, ami tartósan akadályozná őt mozgásában. Milyen kár. Szótlanul nézem, ahogy a megszerzett zsákmányrésszel hátrább vonul és az elbitorolt darabot küszködve bár, mégis leküzdi, majd ujjaira tapadt vörös vércseppeket elégedetten, élvezettel nyalintja le magáról. Mert hát Beelzebubnál semmi nem veszhet pocsékba. Testtartása hirtelen megváltozik, bár még nem tiszta - újabb rohamra készül vagy támadást vár felőlem. Egy pillanatra kivár, és így teszek én is, mikor a zsák hirtelen mozdul lábaim mellett. Összeráncolt szemöldökkel vetem tekintetem az éledező lányra. Darabos mozgással helyezkedik előbb félülő pozícióba, majd ingatag lábaira helyezve súlypontját emelkedik fel és támaszt nadrágomba kapaszkodva talál. Elég groteszk látványt nyújt, mindeközben panaszosan kér, mutatóujját a démonpajtásra emeli, lássam el a férfi baját, szerezzek számára elégtételt. Figyelmemet leköti Haley, de egy pillanatra sem feledkezem meg a falánkról sem. Szemem sarkából néha rá pillantok, ahogy éhes ragadozó vadként jár körülöttünk, lassú, megfontolt léptekkel köröz és csak a megfelelő alkalomra vár, hogy prédáira csaphasson. Haley élesen sikolt fel, hisztérikusan, mikor meglátja önmaga képét egy tükröződő felületen. Az üvegbe néz és torz, csúf önmagát látja viszont. Sírva fakad, csendesen folynak a könnyei, száját vékonyra préseli, hogy visszatartsa zokogását. A látvány teljesen elborzasztja, darabjaira tört arcát ösztönből érintené, ujjai megindulnak pépessé vert arccsontja felé, de félúton megáll mozdulatában és szétvert koponyája felé nyújtózkodik, remegő ujjbegyei mégsem érnek még levedző sebeihez. A kislány sokkja alig egy fél percre ejtik rabul figyelmem, ami pontosan elegendő idő arra, hogy Beelzebub felismerje a lehetőséget és akcióba lépjen. Amit meg is tesz, mert a démon felém vetődik és rám nehezedő súlyával terít le, visszafojtott nyögéssel csapódom a padlóba. Hátam épp csak súrolja a betont, szája már harapásra nyílik, hatalmasra tárul, hegyes fogai villannak felém, hogy kimetszenek belőlem egy jókora darabot. De karjaim ösztönösen emelkednek védekezésre, míg egy gúnyos mondatot szól Haleyhez. Egyik kezemmel a vállát markolom eltolva kissé magamtól, másikkal állkapcsába fogok és erővel szorítom, ujjaimmal bilincsben tartom.
-Menj, fuss haza! Igyekezz! - utasítom közben a kislányt, de az csak a fejét rázza. Nem akar itt hagyni. Büdös p*csába! Miért most kell ellenkezni? Ahelyett hogy jó kislány módjára hallgatna a szép szóra és tenné, amire kértem, csak áll, meg sem moccan, sötét szemekkel a mohót figyeli.
-Hagyd békén a bácsikám! - lép hozzánk közelebb bizonytalanul, koordinációja még nem tokéletes. Haley időt sem hagy, hogy hazaküldését erélyesebben ismételjem, vagy hogy falánkpajtás jót derüljön a félhullalány követelőzésén, mert váratlanul mar a férfi lábszárába, a nadrágon keresztül harap, apró fogait durván a húsba mélyeszti és kiszaggat a vádlijából egy méretes falatot. Nem zavarja a szájába került szövet sem.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 2:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




+18





Hiába minden figyelmeztetés, csak tovább folytatja tevékenységét, elrettenhetetlenül, hiába az éhség mi torkomban gurgulázva morran, hogy még szinte a nyálam is kicsordul, s fehéren villognak a fenyegető fogak. Nem, egyaltalán nem zavarna, ha ő is a terítékemre kerülne, mert én nem vetem meg a démon húst sem. A ragadozók elragadó ragadozója is vagyok, s ha továbbra sem retten el , akkor valami el fog roppanni, valami törni fog és szakadni. Előbb az én idegeim  melyet tevékenysége húz hajszálvékonyra, vagdossa, mintha csak életlen ollóval próbálná elnyisszantani, de sikerülni fog előbb-utóbb, aztán jön a többi. A visszakérdezésére megforgatom a szemem, nem mártózik halandó ölekben, nem eszik húst, mi ez ha nem finnyásság? Bár az is lehet érdektelenség ez, hiszen a legtöbb démonnak nincs szüksége étekre, ahogy az öl élvezetére sem, amit nyújthat, mégis élnek vele, mert megtehetik, mert jól esik. Attól, hogy nincs szükséged valamire a lehetőség még adott. Elgondolkodom talán potenciális problémai vannak, de végül is lényegtelen  sokkal lényegesebb, hogy bezsákolta a tetemet, mely az enyém.  
- Tán nem helyes következtetés? Ne értsd felre én megértem a válogatást, de fajtánk legtöbbje, ha lehetősége akad bármibe és bárkibe bedugja a farkát. – rántom meg a vállam. – Ráadásul, aki nem kostól valamit, csak mert nincs szüksége rá lemarad egy csomó ízről. Eltékozlod a finom falatokat. – és nem csak a húsra értem.
Bólintok, hiszen valóban nem fogunk megegyezni, mert nincs mód rá, nem tud olyat ajánlani cserébe, ami megérné,, hiszen már szervíroztam szinte magamnak. Bepácoltam félelemmel, kínokkal, s már tényleg csak az öröm maradna, hogy a péppé vert húst szopogassam le, aztán a többit ropogó csontok muzsikája közben fogyasszam el, riogatva a másik halandót  hogy mi is lesz a sorsa. Hát mozdulok, s nem elég gyors sem ő sem én, alig fakasztok vért, míg en bordáimat áldozom fel, melyek repedve sajognak, minden lélegzetnél, de megszereztem egy nagyobb falatot, melyet magammal viszek, kissé távolabb, mint kutyák a koncot melyet megszereztek fajtársuktól, s gyorsan be is habzsolom, nehogy lehetősége legyen elvenni a szerzeményt. A nyelés fájdalmas, a nagyobb falat egy pillanatra elfullaszt, ahogy kirajzolódik a torkomon, míg nyelem, de végül leér a gyomorba, hogy elégedetten sóhajtsak. A megállapításra rá villannak a szemeim.
- Úgy tűnik valóban meg kell. – bólintok, mig véres ujjaimról szopogatom, nyalogatom le a kislány izét, de megmozdul a váll, feszül aztán ernyed, hogy kényelmesebb tartásban legyek a küzdelemhez. Nem támadok még, pár pillanat a várakozásé. A mozdulatára várok  arra készültem, de helyette a zsák mozdul meg, amit bosszús fújással veszek tudomásul. Felébredt. Máris? Nem túl korai? Általában tovább szokott tartani, bár is lehet, hogy az idő érzékem akkor veszett el, mikor prédám rablójára fókuszáltam, s ő töltötte ki minden figyelmem. Elég bizarr látvány a meg üveges, távolba révedő szemek, de mozduló ajkak, melyek nyafogva panaszkodnak. A koponyája még nem épp, agyának szégyentelen látványa tárul elém. Nem térhetett volna még magához... Furcsa  roppant idegesítő  sőt kifejezetten bosszantó.
- Árulkodunk, árulkodunk? Igazán nem szép dolog.... – nyelvtelen, pimasz szájába pillantok, s elindulnék felé, de a másik démon még mindig utamat állja, hát párosuk körül kezdek járni, mint a ragadozó, aki a legjobb szöget keresi.  A másik démont viszont teljesen lefoglalja a lány, mintha most látna először feltámadást, pedig ha jól tudom nem ez az első eset, hiszen Krisztus is feltámadt. Gyorsan alapítson vallást. Én azonban kiszeretném használni döbbenetét, a látszólagos figyelmetlenségét,  így habozás nélkül elrugasszkodom a földtől, hogy tulajdon testemmel terítsem le, ha már kínálkozott a lehetőség, s mozdul a fejem  hogy lecsapjak a vérző sebre, hogy belemélyesszem a fogaim, ha lehetőségem van rá, s ne csak illatát, de izét is megszerezzem immár, húsának egy darabját, hiszen a vére ízletes kóstoló volt, csak nagyon kevés. Mégis ki lehet? Ha kóstolom, s kóstoltam már, tán kiderül  mert jól emlékszem az ízekre. Már, ha érdemes volt a megjegyzésük.
- Várjuk meg, hogy ki büntet meg kit. – vetem oda a kislánynak, mert egyszer már csináltam belőle hullát, majd csinálok még egyszer, aztán még egyszer, addig ameddig kell. Mert furcsa ez a kislány, és rohadtul idegesítő, s egyáltalán nem tetszik benne valami. Meg kellene ölni, kivájni a kis szemecskéit, mert nem tetszik, ahogy néz.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 11, 2020 6:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Kicsit megtorpaszt a helyzet, ami belépve a pincébe fogad, bár a lépcsőn lefelé hallatszó kétségbeesett sikolyok nem biztattak semmi jóval. Haley mégis rosszabbul fest, mint ahogy azt a hangok előre jelezték nekem. Arcomra mégsem ül ki bosszús érzelem, annak ellenére sem, hogy kellemetlenül érint a dolog, gyorsan elfogadom a tényt, hogy a kislányt rendesen beabálták. Az érdem pedig nem máshoz, mint a Főfalánkhoz köthető, aki épp falatozásba kezdene, mikor a feljáró aljára érek. Lakomáját szerencsétlenségére megzavarom, és azon felül, hogy visszautasítom vacsorameghívását, még az ételnek szánt marcangolt gyermektestet is szándékomban áll visszavenni. Megpróbál ugyan eltántorítani célomtól, de első próbálkozása kudarcba fullad. Nekem szegezett vasdarabok az ő testét sebzik az enyém helyett. Rosszallása ellenére a finom falatok mégis a zsákban végzik, a szőttes száját szorosan kötözöm és gondolatomban van, hogy most felcsapom a hátamra és elegánsan távozom, de annak, hogy valóban így történjen elég csekély az esélye.  
Kérdésére kap egy viszonylag kielégítő választ, amiből érthet. Üzleti érdek hajt. Nem kell magyarázni egy démonnak sem, mit is jelent ez. Ám indokaim, amiért a lányra továbbra is igényt tartok tulajdonom révén, mit sem számít a mohó folyton korgó, éhségmarta gyomrának. Azt látja csak, hogy megfosztanám valamitől, amit már az övének tart. Ez számára tűrhetetlen és elfogadhatatlan cselekedet. Az éhség csillapítása mindenek felett. Szép gondolat, de nekem más a fontos.
-Valóban? Honnan a következtetés? - kérdezek vissza, majd nyilvánvalóvá teszem, hogy a zsákmány az enyém, ő pedig azt, hogy már magáénak vallja.
-Azt hiszem, nem fogunk egykönnyen megegyezni. - mondom ki a nyilvánvalót. Ő nem enged, és nekem sincs tervben megválni Haleytől. Annál fontosabb, hogy csak úgy kieresszem kezeim közül. Semmilyen más lehetőség nem játszik most. Kizárt, nem hagyom itt, és nagyon az egyezkedés sem járható. Ez nem az a dolog, amiben a fele-fele arány működhet. Mégis, mit kezdenék egy fél halandó testtel? Ha a másikat neki kínálnám? Különben sem hiszem, hogy Falánk pajtás beérné pusztán a javak felével. Neki az egész kell. Vagy talán ellenértékként mást ajánlhatnék, de miért adnék bármit olyan dologért, ami alapból az enyém? Ez elveim ellen való. Különben sem tudom, ragaszkodása a gyermeki testhez mennyit érhet meg neki. Az is benne van, hogy a démon olyannal áll elő, ami számomra még nagyobb veszteség. Talán rákérdezhetnék mi az amiért hajlandó lemondani a prédájáról, de lefogadom, valami arcátlanul szemtelen ajánlattal állna elő, amit élből utasítanék el. Kár is a felesleges körökért.
Mikor a démonpajtás nekem támad hátrább hajolok, igyekszek kitérni útjából, ám mozdulatom nem bizonyul elég gyorsnak, így a fémdarab, amit a kezében tart megsebez és apró vágást ejt nyakam oldalán. A kezemben tartott zsákot meglendítem, így mikor kellő közelségben ér oldalba találom a zsákkal, a lány könnyed súlya vágódik bordáira, remélve egy-két csontot legalább megrepeszt. A falánk ravaszul lendületében még a zsákra mar, fogaival feltépi az amúgy sem túl erős zsákanyagot és bitorol magának egy méretes darabot, amit Haley kézfejéből csíp el. Legalábbis a lány testéhez képes elég nagynak tűnik, bár azt hiszem ez nézőpont kérdése. A zsák tovább szakad és a gyermek élettelen teste félig kibukik a harapás szaggatta lyukon. Azonnal a hátam mögé, a földre ejtem, lábammal állítok torlaszt elé, hogyha a démon utána kapna, útját álljam. Eközben a mohó hátrál és elfogyasztja az elmart húscafatot. Közben a hordóban pácolódó, félholt testre terelem a szót, és nem tagadja, hogy desszertnek tartogatja.
-Szomorú, de azt hiszem meg kell verekednünk a lányért. - jegyzek meg egy újabb nyilvánvalónak látszó dolgot, a sarkam mögött heverő szövetesre pillantva, majd a szemben, kicsit tőlem távolabb álldogáló falánkság démonra. Talán felé is lépnék támadólag, ha a zsák váratlanul meg nem mozdulna és egy vékony, alig hallható hang nem szólna ki belőle. A lány arca a földön hever, vértől és kosztól mocskos arcán csak néhol terül el néhány nagyobb tincs csapzott vörös loboncából, szemei üvegesek. Ajkai résre nyitott mégis jól látni, hogy nyelve hibádzik.
-Lucas bácsi! A gonosz bácsi bántott. - árulkodik nyafogós hangon, de szája nem mozdul és teste is mozdulatlan. A belé zárt démon szólhat belőle? Vagy Haley lelke épp vissza kíván térni a széttrancsírozott testbe? A zárt kapuk...bizonyára ez lehet rá a magyarázat. Sosem láttam még lelket halál után porhüvelyébe térni. Elképzelésem sem volt eddig róla, hogy történhet...
-Hát ez.... - nyögök csak ennyit a fura jelenségre, kár lenne tagadnom, hogy ez még nekem is meglepetést okoz. Haley testére ugyan égettem egy énoki rúnát, ami könnyedebb sebeit begyógyítja, apró sebesülései el is tűnnek róla, ám ez a súlyosabb sérülésekre aligha lehet hatással.
-Ne hagyd hogy bántson. - kérlel, és homályos tekintete lassan feketébe fordul nyaka hajlik, feje emelkedik, míg teste a padlózaton marad. Rendellenesen még démon szemmel is, apró kezét a bántalmazója felé emeli, mutatóujja rá szegeződik, és csak annyit mond: Gonosz bácsi! Büntesd meg!

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 11, 2020 7:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




+18



Ritkán  annyira ritkán mondok le az általam választott prédáról, hagyom kárba veszni a falatokat, hogy a fehér holló látványa is gyakoribb jelenség. Téved hát, ha azt hiszi erről a vesztő helyről van kiút a csöpp test számára, tán még magának sincsen. Ám nem úgy néz ki, mint aki érti a jeleket, az intő figyelmeztetést, mintha elszállnának mellette szavaim, értelmetlenül hullanak alá a koszos padlóra, koppannak vissza a rozoga falakon. Úgy tűnik az érkező nem ismeri a félelmet, láttam már ilyeneket, tébolyodott elme lehet, aki a saját agytekervényeinek labirintusában bojong szüntelen, mit egy elveszett lélek, ki nem találja kijelölt vezérlőcsillagát, mely az utat mutatja. Nem őrült, azt felismerném, mert az őrületnek jól látható jelei vannak. Ő csak érdektelen, s emiatt válik balga bolonddá.
A móresre tanítása elmarad, magamból kell kiszedegetnem fájdalmas sziszegések közepette a szegeket, s rögtön értelmet nyer minden, már ami a viselkedését illeti. A furcsa kötődésre azonban nincs magyarázat, miért játssza el valaki egy halandó nagybácsikáját? Valamit remél tőle, s ez érdekesnek ígérkezik annyira, hogy kérdések fogalmazódjanak bennem, de nem annyira érdekfeszítő, hogy ne figyelném az előkerülő zsákot gyanakodva.
- Finnyásnak is tartalak. – mert szerintem mindenki az, válogatós, de a démonok, a többi démon alig eszik, alig hódol az én bűnömnek, mert nekik nincs szükségük egyetlen falatra sem. Nincs éhségük, nem szomjaznak, csak gusztusuk akadhat rá, de ösztönös ingerük hiányzik, belem ellentétben. S én eszem, folytin eszem, bármit eszem gyorsan habzsolva, mohón zabálva, ínyenc lassúsággal kiélvezve, de én sosem lakhatom jól, a szomjamat nem oltja ital, ahogy éhségem nem csitítja étel. A vérmes ösztön hajt, s most fenyegetve morran, hiába kap magyarázatit, s en magam is tudom, hogy az üzlet szent fajtánk számára, de nem fogok lemondani az engem megillető falatokról. Megdolgoztam érté, hogy kínban pácoljam, megpuhítottam a magam számára, ő pedig elvesztette, s a talált tárgyak általában nem kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. Hát hiába kérdezné az értelem miféle az üzleti érdekeltesége a lányyban a démonnak, valójában nincs jelentősége, csak az egyre pimaszabb mozdulatainak. Megbocsáthatatlan, tűrhetetlen. Mintha süket lenne, csak azért is ott van, leguggol a tetem mellé, mely a mocsokban heverészik a halottak kiváltságos nyugalmával, ám ez most csak átmeneti állapot.
- Ez nem lep meg, látszik, hogy rémes az ízlésed. – kivételesen azonban ruházatáról beszélek, de hát aki alkalomhoz illően nem tud felöltözni, az valószínűleg azt sem tudná milyen falat okozza a legnagyobb gyönyört. A kislány halotti torjához alul öltözött, de a saját temetéséhez megjárja. Sötét árny szalad át az arcomon, dühítő, bosszantó démon. Vajon ki lehet? Nem mintha számítana valójában.
- Ohh, én azt nem hinném. – jegyzem meg  negédesen, szinte nyájasan. A kezemben a szög is vágyik az ízére, hát miért ne kóstolhatná meg ő előbb, ha már a démon is oly nagylelkűnek tart, hogy tétlenül nézzem, ahogy elviszi, amit a magáénak tart, pedig már az enyém. Jogot formálok ját rá, ahogy mozdulok, de mozdul ő is, hát engedem a szöget, mely nyakába csókol, hogy a zsákba, ami bordán talál, s odébb taszajtana belecsimpaszkodjam, s fogaimmal tépjem fel a szövetet, köpködve, hogy kihúzzam az apró lyukon a kislányt, vagy legalábbis egy részét, ha a zsák nem szakad tovább. A megszerzett falattal hátrálok, ami aprócska, de az egész lányka apróság volt, hát azt a kis falatot gyorsan a számba gyömöszölőm. Nem hagyhatja, hogy megegyem. Sajnálkozóan húzom el a szám.
- Nekem pedig nem áll módomban hagyni, hogy megfosz tőle. – patt helyzet,  nem igaz?  Ökölbe szorulnak ujjaim, saját csontjaim recsegnek, a bordám még sajog, tán megrepedt, de nem érek hozzájuk, hiszen a fájdalmat palástolni kell, ha vadászunk, különben még a vad azt hiszi van esélye.
- Valóban van desszertem, am sajnos nem szoktam elprédálni egyetlen falatot sem, ha megennéd tán megfontolnám. – de ő nem akarja, én viszont éhezem, nagyobb szükségem van arra a lányra, mint neki valaha is lesz.  A levegőbe szimatolok, tágul a pupillám, ahogy megérzem  vérét, mely a föld felé kívánkozik. Jó illatú, különös aroma, hát feldörzsölöm nyelvemről a szájpadlásomra, hogy az illat ízzé váljon. A kis hazug, még hogy nem finom!



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 07, 2020 5:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Rémes. Pillantok az asztalon széttrancsírozott gyermeki testre. Néhány percen múlt, hogy megelőzzem a kalapács sujtását. Néhány perc nem tűnik soknak,mégis olykor nagy hatalma van az időnek. Most megborítja terveimet. Bosszantó helyzet. Kis drágám jelenlegi méltatlan állapota sem változtat szándékaimon, hazaviszem magammal. Az sem tántorít el, hogy a férfi, aki társaságába fogadta egy szolid célzással tudtomra adja vacsorája marad és engem is étlapra tűzne. Hogy komolyan vegyem szavait a körülötte heverő fémtárgyakat is felém irányítja, amit én visszakézből küldök neki vissza a faasztallal kényszerítve menedékbe. Míg a pajtás a testébe ékelődött galád fémszegeket tépi ki, egyiket a másik után egy szövetzsákot kaparintok magamhoz és a padlón heverő lányhoz lépek. Be akarom zsákolni, fityegő arccsonttal és koponyáról leváló csüngő húscafatokkal mégsem vihetem az erdőn keresztül még akkor sem, ha amúgy a bozótosban nincs nagy tömeg. A szőttes anyag óvó takarásában legalább rejtve marad.
-Tarthatsz annak... - rántom meg a vállam, mikor finnyásnak nevez és bár meglepheti, hogy a halandó asszonyok érdeklődésemen kívül esnek, abban egyáltalán nem téved, hogy a gyerek fontos a számomra. Gyorsan egyértelművé teszem, hogy apai érzések nem kötnek hozzá, a kölyök fogantatásához semmilyen formában nincs közöm.
-Erős üzleti érdekeltségem van benne. - adok végül választ szűkszavúan. Bár nem világos miért fontos ez neki, ha úgyis megfosztana tőle, hogy gyomra éhségét csillapítsa vele...legalább egy igen rövid időre, mert jól tudom, a falánk gyomor soha nem nyugszik, folyton falna és csak ritkán érez elégedett telítettséget, leginkább soha...hamar újra eléhezik. Ismerve mohóságát pedig aligha töltené el őt, a fél fogára sem volna elég.
Elindulok a gyermeki tetem felé, közeledtemre a démon éles fogcsikorgatásba kezd. Mintha így figyelmeztetne engem eddig és ne tovább. Az intő jelzést figyelmen kívül veszem. Futó pillantásomban látom, ahogy megfeszül. Minden lépésem, amivel rövidül a köztem és a lány közötti táv, arányosan szítja benne a dühöt. Mint egy vacsoráját féltő vérmes eb, kinek tányérját piszkálják. Nem törődöm a falánk morgásával, fenyegető pillantásával, leguggolok a holttest mellé.  
-Talán igazad van...én nem falatozok másokból, magamból meg még úgysem. - felelem és közben kezem tevékenyen mozog. Szétnyitom a zsákot, aminek a szája könnyedén nyeli el a kislányt. A démonpajtás tekintete elsötétedik. Felbosszantottalak talán? Szemtelen megjegyzést teszek. Tagadni sem tudná, nincs ínyére hogy elrontom a szórakozását.
-Pedig drága barátom, visszaveszem, ami az enyém. - alattomos vigyor ül ki arcomra, miközben erős csomót kötök a zsák szájára. Tévhitben él, ha magáénak hiszi. Enyém, mindig is az enyém volt. Egy rúna rá a bizonyíték, ami szövetségünket erősíti. Elveszett, a démon csak megtalálta. És ez a tény nem formál rá tulajdonjogot. Sértetten, mint akitől megfosztottak valamit, indul meg felém kezében véres fémdarab. Mit akarsz azzal? Vonom fel szemöldököm.
-De lásd, milyen nagyvonalú vagyok...kaphatsz belőle még egy falatot. - erősen markolom meg a zsákot és lendületből emelem, így mikor mellettem terem és kezét felém emeli ujjai között szorongatott rozsdás szögdarabbal a szövet terhével csapom oldalba. A lendület könnyedén magával sodorhatja, hogy méterekkel odébb jusson a szobában anélkül, hogy lába a padlódeszkát súlyozná. A zsákból éles ropogó hang szűrődik ki, azt hiszem pár csont eltört a csapás közben, sebaj. Túl sokat nem ront már Haley állapotán. A szög, amit a falánk szorongatott mégis nyakam oldalába talál, nem túl mélyen, de belefurakszik húsomba, hogy véremet serkentse ki. A kiálló vas körül fekete vér buggyan, néhány csepp csupán, ami vékony csíkként indul meg lefelé. A fekete lé azonnal elárul. Saját testemben vagyok, nem bitorlok most földi porhüvelyt. A fém szúrására halkan felszisszenek és elhúzom a szám, miközben kirántom testemből. Fél kezemmel még mint a szövetet fogom, a zsákot nem eresztem. Majd eszembe jut, milyen tiszteletlen is vagyok, "játszom itt az étellel". Félredöntöm a fejem és zakóm ujjával törlöm le a vércseppeket.
-Nézd el nekem...mint mondtam, nem hagyhatom, hogy megedd. - ismétlem önmagamat és a csomagot a hátamra veszem, majd újra nyüszögésszerű hang szűrődik ki a hordóból. Lakója valószínűleg halálra váltan kuporog benne, nem is sejtve mi történik idekint.
-Úgy látom nem maradnál étel nélkül...szóval nyugodtan nélkülözhetnéd. - jegyzem meg, bár erősen kétlem, hogy akár egyetlen falatról is önként mondana le a pajtás.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 06, 2020 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




+18

Nem rohant, amikor még hallani lehetett a kislány ordítását, mely torkaszakadtából kért segítséget, aztán artikulátlan agonizáló lett, olyan melyet halandó torok, csak akkor ad ki magából, mikor a halál vészesen közel jár. Aztán az utolsó levegő vétel, de már nem sikolyként születik meg, hanem csak egy sóhajként, mellyel a testtől elszakad a lélek, s keresi a maga helyét a világban, de most nincs helye sehol. Vissza fog térni. A férfi nem rohant, léptei kimértek, azt is mondhatnánk ráérősek, ő nem loholt az erdőben, látszik a zihálás hiánya, a kétségbeesett aggodalom sem torzítja vonásait, nem ő nem kapkodott, hogy idejében érjen ide, hát el is késett. Nem sokat, de csak az utolsó taktusokat halhatta, szemtanúja pedig nyalakodásomnak lehet, amit kénytelen, de kelletlen hagyok abba. Vértől maszatos államon nyalok, ujjaim leszedik az odatapadt húscafatot, de nem pöckölöm el ujjaim közül, hanem azt is ajkaim köze dugom. Nincs benne gyász, nincs benne igazi fájdalom  szenvedésnek írmagja sincs, s a folyton éhségtől kopogó, éles szempár látja az érzelmek hiányát. Hiszen a kínokban igazán szakavatott vagyok, ismerem mind, láttam már mind. A beálló csendben, melyben vizsgálgatom a nyöszörgés most zavaró, hát elhallgattatom, s a halandó kushad, hiszen nem az én figyelmem kívánja magára vonni, hanem a megmentő nagybácsiét, aki ugyan elkésett a kislánytól, de az ő életét megmenthetné, azonban nem úgy tűnik, mintha érdekelné a hordóban ázó, málló szerencsétlen. Az ajánlatom elutasítja, mit mondhatnék, nem is vártam mást, azért mégis csalódottan sóhajtok fel, bár némileg mímelt, hiszen pontosan erre számítottam és vágytam, hogy inkább fogásként maradjon. Minden tárgy az asztalról marasztalnák, felszögelnék, szinte látom is magam előtt, ahogy testébe fúródnak a szegek, átszakítják a húst, és az édes vörös vért, mint a jó bor az üvegből loccsan ki a testéből. Mily szomorú, hogy ez csak képzelgés marad, mert a levegőben megálljt parancsol mindnek, de valójában nem lep meg a fekete szempár. Hiszen voltak jelek.  A választott fogóhoz mellékelem mire is használtam, hiszen miért titkolnám.
Megjegyzésére félre billentem a fejem, nos, valószínűleg ritkán hallgatta a kislány cserfes fecsegését ahhoz, hogy ne unja még el, de most egy ideig már nincs gond vele. Bár ő sem sajnálkozik annyira miatta, hát szavak nélkül hagyom a megállapításág, de egyet nem értek,, mert igazán finom falat volt. Időm sem igen akad , hogy válaszoljak, mert a felém tartó fémek az ő hatalma alatt sem lettek kevésbé vérmesebbek, szinte epekedve várják, hogy húst érjenek. S hiába az asztal rozoga, korhadozó fa lapja, mely menedéket nyújt, a szegek átfurakszanak rajta, hogy húst érjenek, hogy csonton koppanjanak. A fájdalom azonban csak villanásnyi, hiszen bosszúságom nagyobb, hogy a lányka teteme a földön kellett, hogy kikössön. Hát kissé ingerültebben tolom el magamtól fedezékemet, hátha eltalálja a másik démont, de sajnos nincs szerencsém ebben. A szegeket érintem meg testemben, melyek kifelé kandikálnak, míg felteszem a felötlő kérdést, amire kérdése a válasz. Elhúzom a szám, félig mosoly, félig grimasz ez, nem tudni, hogy neki, vagy a megtapogatott fémeknek szólnak, melyeket kiszedegetek lassan a testemből, hogy a padlón koppanjanak.
- Mivel most te vagy jelen így veled kapcsolatban érdekel. – mert egy démon t aligha érdekel egy halandó lány sorsa, haxsak...hacsak nem értékesebb, mint az elsőre lászik. Megosztom feltételezésem, amit szinte kikér magának már gondolatban is. Megrántom a vállam. Fajunk legtöbbjét nem érdekli, ha puha ölbe márthatja magát, hogy kihez tartozik.
- Tételezzük fel, hogy te finnyás vagy, s halandóba nem mártózol, ám ettől még a kérdés áll, hanem a te fattyad, akkor? – kell lennie valaminek. Ezt sejtetik a szavai is, de elmélkedésemből felráz, ahogy egyre csak közeledik, nem hozzám a tettemhez. Felmordulok, fenyegető, nem evilági hangon, de a ragadozók óvják így a prédájukat, s egyenlőre még csak figyelmeztetés, hogy túl messzire megy, illetve túl közel, ahhoz, ami az enyém, de csak nem áll meg. A számat nyalogatom, amire keze megáll, s szeme sarka rám villan.
- Tán hagynod kellene, hogy en döntsem el, hogy ízlesz-e. Nem úgy tűnsz, mint, aki tapasztalt a kérdésben. – figyelem, ahogy kezéből a földre kerül a fogó. Zsákot húz közelebb. Fogaim összecsikordulnak. Ne merészeld! De a tettem a zsákba kerül, míg pillantásom sötétebb lesz a feketénél is, ahogy a vér átáztatja a szövetet. – Ami azt illeti...- hangom elakad, de csak, hogy rá vessem magam, hogy az utolsó szeget kitépve, bele állítsam a nyakába, hogy vért fakasszak, hogy addig szúrjam bele újra és újra, amíg akkora lesz a seb, hogy érdemes legyen fogam belevájni, mielőtt elsuttogom, hogy nagyon is bánom. S ha csak nem tér ki előlem meg is valósítom ezt a szemem előtt újra és újra lezajló képet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 04, 2020 3:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Őszintén megvallhatom, nem számítottam még hasonlóra sem, mikor lábamat tettem az erdőbe Haley után. Ha el is játszottam volna a gondolattal, mi a legrosszabb, ami történhet vele legfeljebb egy bokaficamra vagy egy kéztörésre tippeltem volna. Az aligha jutott volna eszembe, hogy csonkoltan és meztelenül hever egy rozoga viskó pincéjének asztalán, és holtra vált teste felett egy ismerős démon buzgón, élvezettel nyalakodik majd, nyelvével mélyen szétroncsolt arcába furakodva. De önfeledt falatozásban mégsem lehet része. Meggátolom ebben. Rezzenéstelenül tekintek rá, figyelem cuppogását, miközben azon járnak gondolataim, mit is kezdjek vele? Elmélyülésemben viszont megfeledkezek magamról és elmulasztom a gyász szokását élni, ami könnyedén szemet szúrhat neki. És szemet is szúr. Ha egy földi elveszít egy hozzá közel állót különféle érzések produkál. Bennem a veszteség leghalványabb szikrája sem ébred bennem, szétzúzott fejű unokahúgomat látva. Nyöszörgést hallok magam mellől, figyelmem oda kapom. Egy erőtlen hang szűrődik ki a bűzölgő hordóból. Talán a következő fogás? A férfi a fatárolóhoz vág valamit jelzésértékűen és a mocorgás abbamarad. Mintha a hordólakó venné a lapot, jobb neki csendben odabent.
A falánk nagyvonalúan osztozna azon, ami voltaképpen az enyém. Szíves invitálást kapok, de a közös falatozás lehetősége nem igen csábít, így nem élek vele. Visszautasításomat egy mély sóhajjal nyugtázza, majd akaratára a körülötte lévő szúró, vágó, ütő eszközök mind-mind a levegőbe emelkednek, mindazon okból, hogy engem célba vegyenek és megsebezzenek. Ez vajon sértődése jele vagy engem is étlapra szán? Nem szándékszom rejtegetni magam, így hamar tudtára adom, nem vagyok halandó. Megállítom a felém tartó fémtárgyakat. Elsötétedő tekintetem pedig egyértelművé teszi hovatartozásom: démoni erők munkálkodnak bennem. Szemem előtt egy vértől maszatos harapófogó lebeg, kinyújtom érte karomat és magamhoz veszem. A falánk szinte büszkén kíséri szóval választásomat. Ezzel tépte ki a kislány nyelvét.
-Hm...szóval a nyelve is oda...- veszem fel a veszteségek közé.
-....milyen kár. - szavaim sajnálkozást tükröznek, ám hanghordozásomban ennek halvány nyoma sincs, inkább amolyan tudomásul vétel részemről. Az előttem lebegő fémeszközöknek hátraarcot mutatok, így helyettem mohó barátocskámat veszik célba. Épp csak észrevételezi démoni mivoltomat a barkácskészlet már száguld is felé. Reflexből rántja maga elé a bútordarabot, nem törődve azzal, hogy vacsorája ott pihen annak tetején. Az elernyedt test durván koppan a padlón, egy rész viszont az asztallapon marad belőle. Rosszabb állapot van van a kicsike, mint az tíz lépésnyire látszott. Mélyet sóhajtok, szemem egy pillanatra a mennyezet felé emelem. Hogy lesz ebből újra ember? Lesz vele meló rendesen. A szerszámok lepattannak a férfi alkalmi pajzsáról, ám a szegek galádul törnek át rajta, hogy mélyen testébe fúródjanak. Hopsz. Figyelem a falánk húsából kiálló fémes kellemetlenségeket. Bár lefogadom a tény, hogy lakomája a porban végezte sokkal bosszantóbb számára, néhány rozsdás szögnél, ami a bőrébe állt. Aztán hirtelen löki félre az asztalt, mintha némi bosszúságot éreznék irányából. Főleg, hogy az összetákolt fadeszkát felém irányítva tolta el magától. Megeshet, hogy el akart vele találni, azonban reményei nem váltak be. Egy kósza gondolat fogalmazódik meg benne, aminek hangot is ad, miközben a szögeket tépi ki magából.
-Rám vonatkozóan vagy úgy általában érdekel? - kérdezek vissza megjegyzésére, bár azt maga is sejtheti, hogy kötődésem hozzá nem érdek nélküli. A feltételezésre, hogy a kislány tőlem való...általában méla undorral húznám el a szám és talán még kicsit sértve is érezném magam, most viszont csak hangos nevetéssel felelek.
-Saját gyermek? Miféle beteg gondolatok... - forgatom meg ujjaim között a szerszámot, miközben lassú lépteket téve még közelebb sétálok a démonpajtáshoz. Mozdulatomban nincs semmi fenyegető. Egyelőre. Egyfajta berögzült szokás ez, kényszer cselekvés, hogy kavargó gondolataim közben lefoglaljam magam. Alakom, arcom a viharlámpa fényébe érve jól kirajzolódik.
-Nem vetemedek olyan aljasságra, hogy halandó asszonnyal háljak. - fűzöm hozzá gondolataimhoz egyértelmű téve, hogy a kislány nem az én kölyköm. Legyen bármennyire is szemet gyönyörködtető és csábító a földi nők porhüvelye, nem többek a szememben, mint a lelküket borító dekoratív csomagolás.
-A kislány teljesen ember...volt - hangsúlyozom ki utolsó szavam - nincs benne semmi démoni... legalábbis a hagyományos értelembe. - mondom, miközben megáll kezemben a fogó következő mondatára. Megkóstolna, hát persze..
-Nem találnál túl ízletesnek... - mosolyodom el sunyin és szemem sarkából figyelem, ahogy a száját nyalogatja.
-Szörnyen szófogadatlanok a halandók... - Haley testéhez lépek, leguggolok mellé, a fémszerszámot magam elé rakom. Közben egy zsákot is bitorlok magamnak. Nem nagy rejtély mi a szándékom vele, és amint elgyötört unokahúgomért nyúlok, prezentálom is. A tulajdon szemei előtt zsákolom be vacsoráját, mintha a szája elől venném el a falatot. Lefogadom mély sértésként vesz. Vegye is úgy! Az övé a zsákmány, megdolgozott érte. Erre én, csak úgy megfosztanám tőle. Ejj, micsoda galád pofátlanság az ilyen.
-Remélem nem probléma... - szegem fel fejem egy démoni vigyorral. Nem gyengén provokálom a pajtást.


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Ház az erdő mélyén  Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 04, 2020 7:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next




+18

A kalapács lecsap. Újra és újra, míg az arcocska teljesen felismertetettelenné roncsolódik, míg nem törik a koponya csont, s nem lesz majdnem az asztallal egyenlővé. Már nincs sikoly, ahogy a csattanások kegyetlenségének is csak visszhangja ül a fülemben, mikor egy elégedett szusszanással teszem el az eszközt. Arcom belefúrom művembe, hozzá dörgölődzőm, mint az állatok, hogy az én illatom keveredjen a vérének fémes zamatával, a kislányos ártatlansággal  aztán nyalakszom, szürcsölök, cuppogok megbecsülve a lakomám. Amíg meg nem zavar a megétkező nagybácsi. Egyaltalán nem ül szemeiben a kétségbeesés, vagy fájdalom az elvesztett lány halála után, gyászt sem látok igazán benne. Felvetül a kérdés miért nem? A legtöbb halandó, tán megpróbálna nekem ugrani, végezni velem bosszúból, mert a mérhetetlen fájdalom, a veszteség erre sarkalná őket, de őt nem.  Hiába a szavaim, ő hallgatag, hideg, egészen visszafogott, hogy egy pillanatra megfeszül a bőröm, mert idegesít, ahogy figyel, levonja a következtetéseket magának, míg ökle is kienged, ami eddig összeszorult, mintha nem a tettnek, hanem a személyemnek szólna a harag. Hát elnézem őt félrebillentett fejjel méregetem a beálló csendben, mely közöttünk feszül, s csak a hordóból hallani a másik halandó nyöszörgését, ki újra magához térhetett, mert eddig a pillanatig csendben volt, de az is lehet, hogy csak rémes tettem késztette némaságra. A hordóhoz vágom, ami először a kezembe kerül, hogy hallgasson már.
A meghívásomra sem érkezik válasz, hogy már azon kell gondolkodnom tán a hős nagybácsi sokkot kapott. Végtére is nekem mindegy, van időm, éppen elég időm van, hogy őt is felbiggyesszem a menükártyámra, amikor végre megszólal. Szavai, mint a smirgli, egyáltalán nem cirógatóak, én pedig csalódottan sóhajtok. Az eszközök emelkednek, majd kilőnek felé, nem lesz étkezésem díszvendége, akkor legyen fogás, ám a felé száguldó eszközök megállnak. A felismerés megmosolygtat, nem ember, sőt nemi izgalommal tölt el. Figyelem, ahogy megérinti a harapó fogót, melyen még szinte friss a vér, ahogy államon is, hát megdörzsölöm kézfejemmel, elmaszatolva a vöröst.
- A nyelvecskéjét vágtam ki vele, elég sokat csacsogott, de a sikolyait maga is halhatta, egészen angyaliak...- kis szünetet tartok. – voltak. – teszem hozzá, tán nem kellene hergelnem, mikor rám villannak a sötét szemek. Tehát démon. Mi dolga egy démonnak egy halandó gyermekkel vajon? Am a kérdés nem születik meg valójában, ahogy időm sincs elmélkedni rajta, mert a tárgyak irányt váltanak, s most engem vesznek célba. Gyorsan cselekszem, az asztalt megragadva tartom magam elé, a rajta lévő fejetlen test a padlón puffan, de a fejének maradványai, a vörhenyes hajszálak a vérbe tapadva csimpaszkodnak a lapra, ahogy a csont szilánkok és a ragacsos hús is. Kicsit szomorkodva nézem, hiszen kicsit piszkos lett a lakomám, mely felett ülhetnék tort, ha nem érkezik meg ez a démon. A düh azonban hiába érlelődik bennem, mert a fűrész, s a kalapács, a fogó ugyan az asztallapon koppan, de a szegek, azok a hegyes kis bestiák puskagolyóként furaksznak át a fán, hogy testemben találjanak menedéket. Felszisszenek  s eldobom az asztal lapját kettőnk közé  bár nem bánnám, ha az idegen démont fejbe találná. – Fogalmam sincs, hogy miért őriz egy démon egy kislányt, mintha valóban köze lenne hozzá. – szedegetem ki magamból a szegeket, tépem ki testemből egyesével, s hat díszeleg véremtől immár a padlón. – Csak nem a tiéd volt igazából a gyerek, ágyékod félvér gyümölcse? – a korcsok nem kevésbé törékenyek, mint a halandók, főleg gyermek korban. – Ebben az esetben te is biztos finom vagy...- nyalom meg ajkaimat, de egyelőre nem mozdulok, hiszen most rajta van a lépés sora ebben a furcsa játszmában, ráadásul fogalmam sincs kihez is van szerencsém, nem ismerős, hiába hunyorgok, figyelem vonásait, semmi. Bár lehet nem is a saját teste, csak egy megszállt burok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Ház az erdő mélyén  YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Ház az erdő mélyén  SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Ház az erdő mélyén  5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Ház az erdő mélyén  Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1022
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 03, 2020 3:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Ház az erdő mélyén 18+
Beelzebub & Belial
zSNV8NX.gif
Alig egy órája, hogy Haley, nénje tudta nélkül játszani indult szürke nyulával a közeli ligetesbe. A gyermeki gondtalan játék figyelmét elragadta és letérve a biztos útról, eltévedt az erdői fái között. Ahogy telt az idő, egyre reményvesztebben kóborolt, míg a zöldes mélyén, a sűrű bozótos mögött felsejlett egy menedék. Az omladozó, rozoga ház ellenére bizakodóan lépett be az erdei otthonba, és reménye, hogy hazatérhet tovább nőtt, amikor a lak belsejében egy kedves bácsira akadt. Gyermeki naivság, de megbízott az idegenben, aki még játszani is hajlandó lett volna vele...és most...kegyetlen világ! A kislány péppé zúzott arccal, rothadó létől bűzlő mezítelen testtel, csonkolt lábbal, élettelenül hever a pince asztalán. Saját vérében fekve, akár egy elejtett erdei vad. Gyilkosa egy fémkalapáccsal az utolsó ütéseket méri rá, mikor a pincemélybe érek. Csak pillanatokon múlott, hogy nem értem ide időben. Egy hosszabb pillanatig csak állok és figyelek, mielőtt pár nagyobb lépéssel felfedném magam az árnyékból.
Egy kérdéssel szólítom meg a démont, aki nem fordul meg azonnal, de amint arcát felém fordítja, benne ismerősre lelek. Elkap némi harag őt látva, van már a rovásán és most még ez is...de ökölbe szorított kezem lassan kiengedem. Nyugalmat erőltetek magamra. Hiba volna fejetlenül, azonnal torkának rontani, amikor voltaképpen helyzeti előnyben vagyok ellene. Én tudom ki, felismertem őt, a Falánk démont saját falánksága leplezte le. Neki viszont fogalma sem lehet ki áll most vele szemben. Ebben az alakomban még nem volt szerencséje találkozni velem. Pofátlan módon megzavarom lakmározásában, az evés szentségében. Direkt, már csak azért is. Hiszen nagyon jól tudom, mire ugrik ő. Ez a dolog az, amit az éhezés mellett talán mindennél jobban gyűlöl. Feltartani falatozásában. Ennél már csak nagyobb aljasság lenne vele szembe, ha a szája elől venném el az ételt...és én pontosan ezt tervezem. Megfosztani száját, gyomrát a fiatal falatoktól.
Bár annyira nem érzem, hogy alkalmatlankodnék. Az ebédidő már rég elmúlt a vacsora pedig még igen távol. A falapon heverő gyermek pedig desszertnek is kevés. Akárhonnan nézem ez legfeljebb egy kis csipegetés. Nem különösebben lep meg a tény, arcomon legalábbis nincs nyoma döbbenetnek, mikor közli, hogy szándékában áll a lány tetemével megtömni korgó gyomrát. Jól sejti, távozni még nem akarok, hiszen még csak most érkeztem és dolgom van itt. Így egy igen bizarr invitálást kapok. A meghívásra halványan elmosolyodom. Szóval felfalná és nagy vonalúan még pár falatot is megosztana velem "saját unokahúgomból". Na várj csak Beelzebub.
-Azt hiszem, ezt nem hagyhatom. - közlöm szárazom, és szavaimmal a közös étkezés ajánlata is elutasítást nyer. Fémeszközök emelkednek a levegőbe, démoni trükköt vet be ellenem. Most vajon küldeni vagy marasztalni kíván? Menjek a fenébe vagy maradjak vacsoráNAK? Megállítom mindet, mielőtt elérnének. Egy futó pillantást vetek a rám küldött fegyverarzenálra. Kalapács, fűrész, rozsdás szögek különböző méretben. Egy fél barkácsüzlet lebeg előttem. Kezemet a harapófogóért nyújtom, és akár egy könyvet a polcról, magam elé veszem. Megvizsgálom. A vas végén vér és hús maradványai. Ezt bizony használták. Fejemet felszegem és a falatozó démonpajtásra vetem figyelmemet. Takarodj onnan! Nézek rá szúrósan, sötét szemekkel. Nem titkolom démoni mivoltomat. Ha nem lép távolabb Haley testétől, már reptetem is felé visszakézből a pompás fémdarabokat egyetlen pontba, az ő testébe.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 19 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6