Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• 7. szektor - Howard Beach •
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 12:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Na melyik az a láda?
───────────── ────────────
Amikor Abaddon visszatér New Yorkba, és eleget téve Drake kérésének felkeresi őt, a vadász azt kéri tőle, hogy kerítse elő a Ládát. Azt a Ládát, aminek a létezéséről a legtöbbeknek mégcsak fogalmuk sincs. Szerencsések ezek a személyek, hiszen a veszélyességéről se tudnak semmit. New York vezetője maga se tudja, hogy jó lenne-e ebbe a kategóriába tartozni. Kisebb lenne a felelősség, de tudja, hogy Ménész Ládája olyasmi, ami a későbbiekben még fontos és értékes lehet, márha Cassaelnek igaza van a felhasználhatóságával kapcsolatban. Rossz kezekbe kerülve pedig ki tudja mik történhetnek… Nem repes az örömtől, hogy egy démont kell megkérnie, hogy kerítse elő a számára, de biztos benne, hogy ez majd’ az egyetlen lehetősége. A Háború Lovasa már máskor is hasznosnak, s egészen megbízhatónak bizonyult, de még ígyis hosszú órák töprengésének fáradalmai látszanak a szemeiben, ahogy ismerteti a démonnal a Láda pontos helyét. Ahhoz ragaszkodik, hogy valaki vele tartson, de annyira a vele küldött emberben sem bízik, hogy az tudja, mit keresnek pontosan. Úgy véli, ez a lány biztonságát is szolgálja. Hiszen mégcsak nem is vadász, hiába ért a fegyverekhez valamicskét. A démon tudja mit keresnek pontosan, a lánynak elég csak homályos információkat ismernie. Inkább csak biztosíték a számára, hogy a Háború Lovasa nem lép le egyszerűen az értékes tárggyal, avagy ha mégis megteszi, lesz, aki jelentse neki. Talán okosabb lett volna egy vadászt küldenie Abaddonnal, semmint egy, Carától kölcsönkért “alkalmazottat” indítania útnak vele, azonban tart tőle, hogy a vadász a kelleténél jóval több figyelmet vonna magára, mint a “mezei lány”. Minél kevesebben tudnak Ménész Ládájáról, annál jobb, annál biztonságosabb a város számára. Pont ezért se hagyhatja, hogy kitudódjon, mire kell a páros a számára. Abaddon már úgyis tudja, hogy nála van a Láda, a lánynak pedig nem lesz kitől megkérdeznie, mi is volt az, amit elszállítottak neki. Ő pedig majd újra eldugja egy másik, biztonságosabb helyre a veszélyes holmit, s akkor megint senki sem tud majd semmit róla. A mostani rejtekhelye talán már nem olyan biztonságos, hála a hirtelen népszaporulatnak a városban.

***

Nem is kicsit lepett meg, amikor Cara közölte velem, hogy ma nem vele fogok dolgozni, hanem magának Drake Wallenbergnek állhatok a szolgálatára. Jó, nem ilyen úrias szavakat használt, de ez volt a lényeg. Marhára kíváncsi voltam, mégis miről lehet szó. Mi az, amit Drake nem akar a vadászaira, vagy újdonsült angyalaira bízni? Az volt a gyanúm, hogy nem lesz teljesen veszélytelen, rendesen felszerelkeztem hát, mind az angyalpengémmel, mind az íjammal és a nyilaimmal. Már már álmoskásnak tűnő nyugodtsággal sétálok a vadászok bázisán, a nagyfőnök irodáját keresve. Szerencsésen elkerültem a természetfelettit érzékelni képes kristályt, innentől kezdve úgy számoltam, nincs miért aggódnom, elvégre sem az angyalok, sem a démonok elleni rúnák nem hatnak rám. Azonban franc sem gondolta volna, hogy ennyi lenne itt, hatalmas mennyiségű mágiát érzékelek az iroda irányából. Drake rendesen védi a hátsóját... de még ígyis gyanús a dolog. Miért ennyire egy helyre koncentrálódik? Hamar megkapom a választ, amint az iroda elé érek, ahol már egy másik férfi is várakozik. Tudom, hogy nem ő Drake, és nem is érdekelne, hogy ki az, azonban még mielőtt kopognék azon az ajtón, végzek egy utolsó vizsgálatot, lehunyt szemmel. És megvilágosodom, hogy miért egy pontban érzékeltem azt a hatalmas mennyiségű mágiát. Hiszen a férfi árasztja! Döbbenten vágódnak ki a szemeim. Ki a franc lehet ő?! Ha szerencsém van, háttal áll nekem, és nem néz rám, így megilletődésem titokban marad. Biztosan nem ember, a benne lévő mágia vetekszik Athlanéval. Úgy számolom profi szintű démon, vagy esetleg egy ark lehet, noha azt hiszem Lucifer erejét még nem haladja meg. Egy hosszú pillanatig elgondolkodom, hogy vajon okos ötlet lenne-e megszólítanom, ám nem jutok döntésre, ugyanis az ajtó kinyílik, s Drake lép ki rajta.
- Üdvözöllek Artemis! Örülök, hogy te is megérkeztél! Rád és rá szeretném bízni egy doboz megszerzését - a mellettem ácsorgóra mutat, eképpen világossá téve, kire is gondol. - Neki már mindent elmagyaráztam, járjatok sikerrel! - ezzel pedig ott is hagy minket, és a további feladatai után indul. Ilyen gyorsan se ráztak még le, meglepetten pislogok a távozó férfi hátára, majd lassan a természetfeletti lény felé fordulok.
- Öhm… Artemis vagyok, nagyon örvendek! - tétován felé nyújtom a jobbom, követve az emberi bemutatkozási szokásokat. Igazából fogalmam sincs, mit is kellene most pontosan tennem, kissé kiestem az emberi szerepemből. - Hova is megyünk egészen pontosan? - úgy döntök, egyelőre csak a feladatunkkal kapcsolatban érdeklődöm, ezekszerint lesz még időm kitalálni, hogyan szedjek ki belőle valami magával kapcsolatos információt. - Gondolom te jobban be lettél avatva, mint én. Vadász vagy? - puhatolózom, hátha lesz valami, amin elindulhatok.
reveal your secrets

Online
Hell or Heaven


7. szektor - Howard Beach VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 9:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 12, 2020 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Between Chains

Vállat vonok, ahogy nekem nincs halvány lila dunsztom sem róla, hogy ő mit tud, úgy neki sem lehet arról, hogy én mit, ha csak nincs valami nagyon belső embere, de az azért csúnyán túlmutatna bárkin, aki nem viseli Istenség létezésének lenyomatát. Márpedig abból jelenleg kettő van a tudásom szerint, egyről nem tudjuk hol van, ha még ugyan ide veti a tekintetét egyáltalán és nem ment másik játszóteret keresni, ahol újra építheti a civilizációt, ki tudja? A másik pedig… nos neki a bizalmasa vagyok, lehetséges, hogy nívósabb ellenfelet küldene, aztán ki tudja? Aki még mindent tud rólam, ő sosem árulna e, @Asrael - ben jobban bízom, mint magamban, nyilván sokkal lojálisabb hozzám, mint jómagam. Én megteszem, hogy elárulom a lényem, hogy a sötéttől teljesen megvadulva elkárhozom, de ő… Ő oly tiszta és nemes, hogy ezzel is fel tud bosszantani. Pedig ez tartja bennem a nem létező lelket.
Nem árulom el, képzeteim szerint nem vagyok őrült, de attól még lehetek, azok akik meghasonlanak nem biztos, hogy tudatában vannak ennek, de az, hogy két hang beszél belőlem, a viaskodás hétköznapi, az nem ad-e igazat a nőnek? Valóban meg lennék bolondulva? Sok mindent egyszerűvé tenne és meg is magyarázna, hiszen ha bolond vagyok, akkor nem mentségem van, nem is kifogásom, de magyarázatom. Lehet az egész nem is létezik, csak valami ocsmány cselszövés a fejemben? – Ó, külön lapot kaptam a kérdések kiskönyvében? – elnevetem magam, egyem is meg, nagyon szeretne egyről a kettőre jutni, de vajon ahhoz jól teszi fel a kérdéseket. Mindig is azt hittem a leviatánokról, hogy ahogy ő említette, ravaszak és okosak, hogy nekik ebben rejlik az erejük. Az eszükben, elvégre elég sok idejük volt csak gondolkodni a kis dobozkában, de ezek szerintem mégsem vitték túlzásba. Mennyit kaptak vajon vissza az erejükből? Nem találgatok, ki fog derülni, ha meg nem, majd máskor. – Olyan kérdéseket tegyél fel, amire van kedvem válaszolni, elég válogatós vagyok ilyen téren. – is. De az nem tartozik rá, szeszélyes vagyok, mint az időjárás, hiszen kettős ént tartok féken, az egyik simulna a sötét alá, a másik már keresi hova lehetne megint eldugni a másikat, ha Atyánk egyszer visszatérne, amit bevallok őszintén, egyre jobban kétségbe vonok.
Célzatosan sétálok a parton, van valami vonzalmam a víz iránt ha nem is vagyok sellő és tengeri csikó sem. Alapvetően semmi közöm hozzá, az én terem a levegő és a kardom fémes csengése.
Kiderül, mikor itt lesz az ideje. Tény. – Legyen így, csak ne legyen késő, ne feledd, hogy ez a világ megvolt nélkületek eddig is, meglesz eztán is. – nem véletlen, hogy elzárták őket. – De lehet most jött el a ti időtök. – vállat vonok, tulajdonképpen nincs jelentősége, ha elárulják Amarát, ami szerintem borítékolható, akkor ő majd pontosan tudja hova nyúljon, hogy kitörje a nyakukat, hiszen nem engedne szabadon egy rá veszélyes fajt anélkül, hogy a bomba biztosító gombján ne nyugodna hosszú, kecses ujja.
Nekem botlik, reflexből utána kapok, csak biccentek, szívesen, mi sem természetesebb, mint felkaroljuk a csetledezőt. – Lényegtelen. – sejtem, hogy ellenőrzi igazat beszélek-e, de nem számít, az sem, ha nem hisz nekem, ő hívott engem, hogy kérdéseket tegyen fel, én máshogy kérdezgetném. Középkori kínzó eszközökkel faggatnám, a belei között turkálva, azt hiszem tényleg megtébolyodtam.
Kézen fogom, hogy kicsit rákapcsolódjak, érezzem a bőre melegét vagy hidegét, a szívnek dobbanásait, noha olyan kitűnően hallom, mintha látnám is a levegőt hullámzani tőle. – ez amolyan angyalos dolog. – vergődik, mint egy ötéves. Mély levegőt veszek, semmi önuralma nincs, semmi. Úgy csapkodja magát, mintha tényleg tűzből lennék és elégetném, a vállam majd letépi, ha szépen kér elengedem, de nem ezt teszi, hanem nekem feszül, már csak azért is ropogtatom az ujjait nem sajnálom, ha egyet - kettőt eltörök belőlük, legalább hamarabb lehiggad. Meg sem állok, ahogy lecövekel, Jézus ereje, ezt a gyermeteg hisztériát, esküszöm direkt szórakoztat.
Együtt adjuk fel, én utolsót roppantok az ujjain és már majdnem elengedem, még a végén sírva fakad nekem, ő meg pont úgy dönt velem tart, hát akkor andalogjunk a holdfényben. Milyen őrülten romantikus, az angyal és a leviatán, az asszony letörné a derekam. Ez is megmosolyogtat. Gonoszkodós kedvemben vagyok, de csak mert a lány olyan cuki.
Besétálok a vízbe, éppen csak a cipóm talpát mossa, de imádom a szagát, a hangját, amióta az emberek alig is vannak a Földön sokkal tisztább minden, mintha a természet erőre kapna nélkülük. – Ó a hírnevem. Úgy félek, hogy ki mit gondold rólam, avass be. Mi hír járja? – szembe fordulok vele, fölé állok kissé, mint a harci kutyák, de nem tervezem bántani, minek tenném? – Az elme kontrollja…. milyen érdekes megfogalmazás, előbb azt feltételezed őrült vagyok most, hogy nincs kontroll önmagam felett, kezdek aggódni, hogy te mi hírem kelted majd. – évődik a hangom, játszadozom, hergelem, de valójában sejtheti, hogy nekem annál jobb, minél kétesebbek az információk, amik szerte áramlanak, ha senki nem tud biztosat az nekem sokkal, de sokkal jobb bármi másnál.  
Ha van és hülye és süket is lennék, meg mellé nyomorult és még eszement és személetlen is, akkor is észrevenném a vízfüggönyt lévén periférikus látásom nem eshet ki, elnevetem magam. – Komolyan vízzel fenyegetsz? Kimosod az ingem? – vagy.. nem is értem. Vízbe folyt? Lesodor a lábamról? Vagy… örvényt csinál a parton? Cápák úsznak benne? Rohadjak el, ha értem. Hát pengét fogtam én rá? A kardom számára láthatatlan a hátamon, ha harcképtelenné is tesz... nem értem... Olyan lassan szivárogtatom az erejét, hogy én is alig érzem meg, de természetesen ha pörfikt varázstudó, akkor nem kerüli el a figyelmét, nem bánom, nem titok, játszadozom. – Én nem tudom neked mi lenne a rossz, azt azonban igen, hogy ennél komolyabban kell rémisztgetned, hogy valósan hatással legyen rám, de nem te vagy az, aki kérdéseket szeretnél feltenni nekem? – az, hogy ellenséges annak ellenére, hogy ő hívott meg, egyértelműen jelzi, hogy fél. Mitől? Az az ő dolga, engem nem is igazán érdekel. De, ha már itt vagyok, nekem is lenne pár dolog, amit jó lenne tudni, ha nem is konkrét kérdések formájában.
Pukkadozik, hogy megérintem, szinte süt belőle, ha nem így lenne, nem csinálnám. – Köszönöm nemes felajánlásod, szólok, ha bárkire is bármit rábízok. – elvigyorodom, a kezébe simulok, mint egy macska. Milyen érdeke is ez. Gyengéd, fenyegető mozdulat, a gyomrom kutatom, vajon hat rám? Nos, mint nő igen, amúgy nem. Részemről eleresztem a kezét, az arcát kijátszottam magam. Ellépek és sajnos semmit nem tehetek ellene, hogy felnevessek. – Micsoda magabiztosság.mindenki meghal, aki az utunkba próbál állni. – De ki az a mi? Akinek útjaik vannak? Te és a testvéreid? – szent tehén. Na jó, lehet nem viccel én meg kinevetem. Illetlen vagyok, hazamegyek és megkérem az angyalom, hogy verje el a seggem…. de durván. Vagy lehet "mi", mi, akik Amarát szolgáljuk. Mi ölünk meg mindenkit? Mondjuk én ezt az utasítást nem kaptam még meg,lehet kegyvesztett vagyok.
– Nem osztom a véleményed. De nyilván több időd volt unatkozni, mint nekem. – van rosszabb a halálnál és az unalomnál is, az elmúlás megváltás… volt egy időben, most egy megrekedt lét. Azonban az unalom témában nálam tapasztaltabb, még az is lehet, hogy igaza van.
Intek, engedje le a vízfüggönyt, folytassuk untunkat. – Senki nem tudj ami fog történni, akkor sem ha atyánk visszatér és akkor sem, ha nem. A jövő kiszámíthatatlan, az is mi lesz 10 perc múlva, az biztos, hogy az erő az egységben rejlik. Senki nem maradhat pártatlan és az utolsó pillanatban már késő lesz dönteni. – mély levegőt veszek, kedvem van levetkőzni és a vízbe gázolni, úszni a halakkal. – Semmit sem áldozok fel Nieven, én tudom hol a helyem és ott  fogok harcolni, ha sor kerül rá. Már így is elpusztult egy felemelkedő civilizáció, Gabriel oktalan döntése milliók életét követelte, vagy éppen ő tette jól? – ki tudja miért tette? Van egy mindenki által ismert indok és mi van, ha van valami más? Utasítást kapott talán? Mi van akkor ha atyánk egyenesen ezt parancsolta neki, ha mind egy próba előtt állunk, ha Amara és a sötétje csak egy lépcsőfok, amin vagy megbotlunk vagy nem? Mi van ha a döntéseink kerülnek éppen elbírálásra? Mi van, ha máris elbuktunk. – Te mit áldoznál, hogy ne kelljen félned? – remélem nem jön a blőd dumával, hogy ő nem fél senkitől, akkor bontom a vonalat. Azt hiszem az erőviszonyokat felvázoltunk, az én egom legalábbis, már csak beszélgetek, térjünk át erre a vonulatra.
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 11, 2020 5:27 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haláli angyal
───────────── ────────────
- Azért azt kötve hiszem, hogy démonival tudnál szolgálni - enyhén összehúzom a szemem, azon elmélkedve, vajon mennyit tudhat a Pokol teremtményeiről. Végülis abban is van pár száz ezer év tapasztalata, ráadásul ark is, noha ez nem feltétlen jelent több tudást. Mindemellett azért az volt a gyanúm, én többet tudok róluk egy démon anyával megverve. Szavaival egyébként tudnék vitatkozni, ha nagyon kötni akarnám az ebet a karóhoz, de egyenlőre nem akarom felbosszantani ilyen apróságokkal, később még úgyis meredekebb peremekre tévedek témáimmal. Dehát mit lehet tenni? Néha kockáztatni kell, hogy a leviatán értékes szövetségesre tehessen szert. Vagy éppen veszélyes ellenségre, de annak is van információértéke, nem is kevés.
A gyatra tiltakozást leszámítva hagyom neki, hogy szemlélődjön. Elvégre már elkapott, és inkább csonttörés nélkül szabadulnék, így elfogadom a kellemetlenséget és várakozó álláspontra helyezkedem. Az mondjuk érdekelne, mit figyel ennyire? Ahogy érzékelem, a szemeimet fürkészi, s nem értem miért teheti. A szem a lélek tükre, mondják az emberek, de nekem nincsen lelkem. Ahogy érzelmeim se mindig. Lényem nyugalmat, enyhe határozottságot és némi értetlenkedést sugároz. Nem vagyok aggódó típus, s egyenlőre kimondottan veszélybe sem érzem magam, mégha ellenfelem van is olyan hatalmas, hogy legyőzhessen. Csakhogy eme ark elvileg nem az ellenfelem, ráadásul a közeli víznek hála hamar menekülhetek, ha úgy adódik. Nincs hát miért rettegnem, arról nem is beszélve, hogy ezt az érzelmet még sosem éltem át.
- Őszinte - rántom meg a vállam könnyedén. A reakciójára voltam kíváncsi elsősorban. Nem sértődött meg rá, mint ahogy az Amarásnál előadta, ez mindenképp elmélkedésre ad okot, de fogalmam sincs, mit jelenthet. - Akár. Az emberek közt megesik - ahogy az is, hogy nincs tudatában a dolgainak, vagy valami másra, egy másik személyiségre fogja. Olvastam ilyeneket pszichológia könyvekben. Egyszerre volt hihetetlen és szánalmas. Fantasztikus, mi lakhat egy emberben, avagy, hogy mit ki tudnak találni. Tény és való, láttam már ilyeneket, akik viselkedésére ez magyarázat lehet. - Így se árulod el - húzom el egyszerűen a számat. Játszik a szavakkal, akárcsak én, ez igazán szomorú, mondaná egy ember. Na igen, sejtettem, hogy közelebb hajolásom nem marad válasz nélkül, az angyal még közelebb kerül hozzám. Szerencsére nem ér hozzám, így nem jelent problémát, ennyit kibírok, hamár én kezdeményeztem. Na persze miért is lenne ilyen szerencsém? Csak megérinti az ajkaimat, mire már nem tudom elfedni a bosszús sóhajt. - Így járt - rántom meg a vállam a rókára.
Csak magamba vágom rá, hogy “na ja...”. Az kéne még csak, hogy a sötétség feleljen, és meg is jelenjen. Kétlem, hogy Amara elnéző lenne velem, ha - ilyen csipp-csupp ügyekkel, mint pár megválaszoltalan kérdés - zaklatnám. Igaz, magamba azért egyszer kétszer gondoltam rá nagyon erősen, elmélkedtem róla. Vajon érzékelte? Amaránál soha, semmit nem lehetett tudni, ki tudja mi mindenre képes… A ‘kislány’ szó sem kerüli el a figyelmemet. Kinézetemnek hála sokan skatulyáznak be ide, de ez sosem rossz. Sőt! Kimondottan jó. Sokkal egyszerűbb megölni egy olyan ellenfelet, aki alábecsül. Remélem ő is azt teszi. Csodás lenne! - Jaj, hát tudod, hogy van ez: lépten-nyomon felteszem a kérdéseket, hátha egyszer megvilágosodom - tárom szét kezeimet. - Neked egyébként saját, külön kérdéseid vannak - jegyzem még meg, hogy számára nem azokat kívánom feltenni, amiket Amarának. Örülnék neki, ha egyenes választ kapnék a legfontosabb kérdésemre, de ez nem adatik meg. Különben mi lenne benne a móka, nem? Undorító, hogy az emberek mit nem képesek szórakozásnak titulálni!
- Kiderül, mikor itt lesz az ideje - úgy döntök végül, bosszúságomnak engedve én is csak semmitmondó válaszokkal felelek. Ezek a kérdések egyébként is összetettek. Nem fog minket igazán össze közös akarat. A láda sok száz éve alatt eléggé egymásra untunk, s jó darabig nem is hiányoltuk egymás társaságát, mindenki ment a maga útján. De talán itt lenne az ideje újra összeállni. Bár a magány segít: óv és megvéd. Ellenségeinknek nyolcan kellünk, s külön nagyobb esélyünk is van az elvegyülésre. Életképesek vagyunk-e Amara nélkül? Ugyan kérlek, hát hogyne! Eddig se volt mellettünk óvó anya módjára, s ha véletlen megszűnne létezni, úgy megeshet, hogy pont egy gonddal kevesebb lenne. Minden csak helyezkedés kérdése.
- Köszönöm - hangom nyugodt, ahogy hálámat fejezem ki, mert elkapott, s megtartott. Az ilyesmi sem jelent problémát, elvégre évezredeket töltöttem az emberek között, eltanultam tőlük egyet s mást, ami időközben be is rögződött.
- Ohh, ez rossz - persze megeshet, hogy hazudik. - Melyik irányból, s milyen messziről jön? - az egyik csupán érdeklődés, de a másik puhatolózó kérdés. Jó lenne tudni, milyen messziről hallják a hangokat az angyalok. Igazából mindegy, kapok-e választ az irányt firtató kérdésemre, hiszen képességem ki tudom terjeszteni mindenfelé, ám úgy gyorsabb és könnyebb lenne a környék átvizsgálása. Elég csupán egy apró koncentráció, hogy mágiám keresni kezdi a szívdobogások forrásait. Semmit sem találok, ami valahol rossz, valahol jó hír. Talán túl messze vannak, túl gyengék, hogy érzékeljem őket - hiszen Ramiél hatalmas ereje szinte napként lobog mellett, eltörpül mellette minden lény energiája -, avagy nincsenek is ott, és átvert az ark. Jelen pillanatban még nem lényeges.
- Hmm… valóban - arcvonásaimat úgy rendezem, mintha őszintén meglepődnék, mert ez még sosem jutott az eszembe. Fel se merül bennem, hogy megosszam vele, már régen ezen dolgozunk, s elég szép előrehaladást is elértünk benne. „Si vis pacem, para bellum” - ha békét akarsz, készülj a háborúra -, ahogy Julius Caesar is mondta. Noha a béke nem szerepel a terveink között, a jelen állapotot akár ‘békésnek’ is fel lehet fogni. Jelenlegi ellenségeink még nem tudják kik vagyunk, mire számíthatnak tőlünk, s ez mind mind idő a számunkra, hogy felkészüljünk a későbbiekre, a háborúra. Mert biztosan lesz, csak az a kérdés, hogy mi majd melyik oldalon fogunk állni. A testem miatt gyengének tűnök, s elismerem, nem szeretek harcolni. Legalábbis eddig ez volt a jellemző rám, ám immár nem érem be ennyivel. A Halál Lovasának segítségével ki akarom aknázni mágiám minden cseppjét, hogy amikor szükséges, a lehető legtökéletesebben használhassam fel.
- Mondd már meg nekem légy szíves, miért ragaszkodsz ennyire a fizikai érintkezéshez?! - hangom pár árnyalatnyival indulatosabb a megszokottnál, miközben kezem próbálom kihúzni az övéből. Eddig tűrtem, elviseltem, de mostmár aztán elég volt! Mindent megteszek, hogy kiszabadítsam a kezem az övéből. Rángatom, sőt, még le is cövekelek, hogy a testemmel húzhassam visszafelé. Persze fizikálisan nem vagyok ellenfél a számára, így ha nem enged, úgy végül beadom a derekam és így tartok vele. Átadom neki az irányítást, és igyekszem talpon maradni, ha rángatna. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy bíznék benne, csak egy újabb szükséges rossz. A kézen fogva sétálás egyébként is furcsa, idegen dolog a számomra. Túlzottan emberi. Bár a kezem még mindig kevésbé érzékeny, mint testem többi része, hiszen az emberek imádják a másikét szorongatni.
A vízbe érünk végre, ami igazán felemelő. Sosem kedveltem a földet, kemény, rideg, egyszerűen idegen. Apám elemével már egészen más a helyzet. Könnyed és lágy, szinte könyörög, hogy irányítsam, hogy uraljam. Ha akarnám simán ledönthetném a lábáról egy hullámmal, s utána oda ránthatnám magammal, ahová csak akarom. De ő nincs tisztában ezzel a veszéllyel, inkább játszik velem. - Ki nem? Sokan beszélnek erről. Bár lehet, hogy csak be akarna feketíteni - húzom vigyorra a szám. Elégedett vagyok magammal a kettős jelentésű szó miatt. Fejlődöm! - Az kevésbé hízelgő rád nézve, ha ő volt az, aki szolgálatába kényszerített, elvéve tőled az elméd kontrollját - még mindig nem tudhatom, hogy mit pártol pontosan, de időnként hasznos dolog a blöff.
Egy embernél talán beválna, amit csinál, hogy a közelségével kíván megfélemlíteni, de számomra egyszerűen csak kellemetlen az egész. Ha keze a nyakamon lenne, minden bizonnyal jobban aggódnék, de így… mit számít egy törött kar? Arról nem is beszélve, hogy ez idő alatt, bár testemet akár fogságban tarthatja, a mágiámnak gátat nem szabhat. Minden figyelem nélkül is elindul felfedezni. A vízbe áramlik, hogy az visszahúzódjon egy nagy hullámmá dagadva. Szemeim végig az arcán tartom. Vajon észreveszi, hogy a cipőjét már nem nyaldossa a víz? Vajon belegondol, hogy miért lehet ez? Persze megeshet, hogy annyira bízik bennem, hogy fel sem néz leellenőrizni. Vagy annyira óvatlan. Nem hagyom magára a feltorlódott víztömeget, hiszen jelen pillanatában mindkettőnket könnyedén elsodorhatna, helyette visszaengedem, majd pedig körénk emelem, mintha valami pajzs lenne. Egyiküket sem érint, csak létezik, várva további utasításaimra. - Mond Ramiél, biztos vagy abban, hogy az nekem lenne rossz? - hangom lágy és gyengéd, mégis fenyegetem őt. A szavak a felkutatásra vonatkoznak elsősorban. Közben, érzem, hogy gyengülök. Ez lenne a Halál Arkjának ereje? Nem esem kétségbe, az érintkezés megvan köztünk, nekiállok megcsapolni a mágiáját, cserébe az ellopott energiáért. Ezt tőlem az örökkévalóságig csinálhatjuk, elvégre az ő mágiája, amit elszívok épp úgy gyógyít, mint a sajátom. Ujjai megint az arcomat érintik, s nem bírom ezt már tovább, annyira bosszant a dolog. - De Kedves, az ijesztgetés a Halál Lovasának jobban áll, bízd inkább rá! - ezúttal én simítok végig az ő arcán, s némileg dühös elmém nem igazán hagyja feldolgozni ama gondolatot, hogy az érintés számára nem büntetés.
- A Halál nem rossz dolog. Hanem jó. Mindenki meghal, aki az utunkba próbál állni - csak a gyenge, rövid létű lények számára bír felfoghatatlan ijesztőséggel a halál. Én elpusztíthatatlan vagyok, a testvéreimmel egyetemben - egyedül Isten és Amara jelenthet ránk veszélyt -, miért rettegnék valamitől, ami sosem jön el. - Egyébként az unalom. Kétségkívül az a legrosszabb - nincs még olyasmi, amit ne éltem volna át - anyámnak gazdag volt a fantáziája -, s mindent túléltem. De párszor éreztem már, hogy a halálomon vagyok - mármint a feltámadós fajtából.
- Ha győzedelmeskedik, úgy nincs áldozat - jegyzem meg, egészen békülékenyen. Ha végre visszakapjuk az erőnket, s a továbbiakra is gyümölcsöző megállapodásokat kötünk, úgy testvéreim is bizonyára szívesen veszik majd fel a harcot az Istennő oldalán. - Kíváncsivá tettél… mi mást áldoznál még fel érte? - kérdem félre döntött fejjel. - Márha persze szolgálnád egyáltalán. Tudod, csak elmélkedünk - sietek ezt még hozzátenni. Ha nem akarja kimondani, nem kell.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 10, 2020 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Between Chains

Legyintek unottan, nem érdekel, hogy ki mennyire pletykás, mikor és mi módon, egyszerűen nem hat meg, annyi a lényege, hogy nekem bejusson a kis ajtón minden információ, amit akarok és ami előre mozdítja az ügyeim sokaságát, melyekbe lassan belefulladok és kivégez a sok összetett hullámvasút.
Úgy sétálok közelebb, mintha éppen arra lenne utam, de engem is a kíváncsiság hajt, látni akarom őt közelről, az arcába akarok nézni, nekem mesei a látásom a természet elég fényt ad, ha nem is annyit, minta lápmák viruló korában, de a sötét jobban furakszik most, erősebb a hódítása, nagyobb a tér. – Semmi sem természetes manapság és semmi sem egyértelmű. – az ujjam közé zárom az állának keskeny ívét, közelről nézek a szemeibe. Odabent feldorombol egy világos kis hang, ami a fényen tartana, ő ismeri ezt a pillantás, tudja kihez tartozik, kiből sarjad, de a sötét mindig erősebb, mint a fény, megtanultuk rég annak ellenére, hogy a világosság az első nap születése. Mégis a sötét az, ami mindent elvehet, amit a fény nekünk ad, nem ezt tesszük? Nem sötéttel a szívünkben éljük-e a napjainkat? Amikor bánatos a lélek, szomorú a lét, fájók a sebek, akkor a fényt hívjuk vagy a fejünkre a takarót, az ablakon a függönyt, hogy ne érjen el a fény?
Tanulmányozom az arcát az ujjaim között morzsolom, végül kiengedem a fogásból, a szeme elárulja a fajtáját és ez okot ad nekem, hogy óvatosabb legyek, ám az lennék bárkivel, nem az ő érdeme. A kérdésre szívből felnevetek, halkan csapódik a hangom, félre biccentem a fejem.- Milyen kérdés ez? Ha őrült lennék, tudatában lennék? Hovatovább, kedves kis leviatán, megmondanám-e neked? – belehajol az arcomba, beszívom az illatát, a bőre hőjét, mindig azt érzem, hogy mindenki forróbb mint én, amióta a sötét bennem lakik… szörnyen tudok fázni. Közelebb hajolok, zavaróan, hogy elhiggye vannak vele terveim, rásóhajtok a szájára, szinte kiszívom belőle a levegőt, hogy kicsit elteljek vele, hátha bármit elárul a szándékaiból. – Ravasz? – ismétlem a szót, megemel a kezem köztünk és rásimogatok a szájára. – Ravasznak mondta magát a róka s végül mégis kardélre hányták. De igazad van, legyél csak ravasz. – ellépek. Tudom, hogy magammal csalom, jönnie kell, mert kérdései vannak és azokat nem fogja magában tartani, nekem meg mozdulnom kell.
Nem várom meg, majd utolér. – Minden így vagyunk ezzel, sok dolgot nem tudunk, ami azonban szükséges is lehetne, de a tudás hatalom és sokszor nyűg is. – sőt túl sokszor is az, én is szomjazok néhány olyan információra, amit nálam nagyobb erők mozgatnak, még akkor is ha jelenleg abból nem sok van. A hatalom bennem burjánzik, mintha feltűrném a mágikus ujjakat és most szabadon lebegnének. – Akkor a sötétséget kéne szólítanod kislány. Talán megfelel a hívásnak. – kötve hiszem, Amarát elérni nem könnyű, nem éppen egy távirati iroda, de ha kell megjelenik és segítő kezet nyújt, noha sosem érteni teljesen világosan, de az utasítások egyértelműek és egyenesek, csak láss a sorok között. – Ha szolgálod, miért tőlem vársz válaszokat a kérdéseidre? – kezdek összezavarodni, vagy mi van most, mégis jól szórakozom. Én egy szóval sem mondtam, hogy szolgálom őt, ahogy nem is fogom, azt sem, hogy nem, remélem, hogy  nem hitte, hogy én most beismerő vallomást teszek neki? Főleg, hogy az egyik felem azt mondja térdeljünk le a nagyobb erő előtt, a másik pedig felrángat a grabancomnál fogva és az arcomba acsarkodik, hogy képzelem? Én? Isten egyik kedvelt arkja, hogyan merem? – Az attól függ, hogy a leviatánok mennyire tartanak össze és mennyire hullottak  különálló akaratra, mennyiben hiszik, hogy életképesek anélkül is, aki leverte rabságuk láncait? – elhiszik-e, hogy bárki más képes visszaadni az erejük, aki nem egy istenség, tehát vagy a klasszikus alakjában vágyják el, hogy Isten, aki dobozba zárta őket, most megbocsát nekik, a szívükbe néz és úgy dönt megérdemlik a következő esélyt, emiatt éppen állhatnak az oldalára is, hogy bizonyítsanak, de ez olyan blődli romantikus regény lenne, amit nem nézek ki belőle, akit a sötétség szült. A másik választásuk Amara és ha elbukik a bujkálás. Mi sem tisztább kép ennél?
Gondolataim közepette vágódik nekem a lány, hallom már az előtt, hogy megindulna, megtehetném, hogy hagyom pofára esni, de most csak fizikálisan és én jobban szeretem a misztikus csapdákat, nekem jelenleg a leviatán megbízhatatlan. Urasain utána kapok, a könyöke alatt fogok a karjára és feltámogatom, illetve le magamról. Milyen forró a bőre…
- Ha szeretnéd felhívni a figyelmet magadra, akkor gyújts tüzet, de jelzem a távolban négy szívdobbanást hallok, olyan jól még nekem sem megy a fülelés, hogy megmondjam miféle fajok képviseltetik magukat. – és nem is igaz, tudni akarom mennyire fél attól, ami eljöhet, ami előtte is állhat? Bátor? Vagy inkább a mélybe húzódik? Aki nem tud harcolni jobb ha csendesen sütkérezik a sziklákon. – Most viszont van választásotok. Megtehetitek, hogy sem Istent sem Amarát nem választjátok, hogy önállóan érvényesültök, hogy kerestek magatoknak szövetségeket, erőseket, démonokat, angyalokat, akik majd a végső órán szólnak pár jó szót értetek, hiszen ti heten – mivel nem hagyom, hogy tüzet gyújtson, pimaszul kézen fogom, az ujjaim az ujjai közé fűzőm, imádnám, ha ellenkezne. De hiszen én csak vezetem. - azért nem kéne, hogy a világnak menjetek, nagy a bukás lehetősége. - biztos vagyok benne, hogy tudja, a kis illúzióikkal nem sokra mennek.
Újból felnevetek, most kurtán, gúnyosan. Elérem a víz szélét, a cipőm talpa alatt gyülemlik fel a hullámok verése. – Ne legyél sarkos kicsi leviatán. Ki mondta neked azt, hogy én ezt a döntést hoztam? Honnan veszed, hogy én kerestem fel a Fénytelen Úrnőt? Mi van, ha tévedsz Nieven? Ha nem szolgálom a Sötétség Anyját? Mi van akkor…- szembe fordulok vele, a kezét még mindig fogom, remélem, hogy nem rángatja magát, mint egy ötéves….- ha nem teszem? – egészen magamhoz húzom, ijesztgetem. A tenyeremben érzem, hogy lassan szívom el ez energiáit. – mi van, ha pont az a dolgom, hogy felkutassam, aki őt szolgálja és…. tudod mennyi rosszabb dolog létezik a  halálnál? – szabad kezem ujjhátaival az arcára simogatok. Oktondi gyermek. – De lehet tényleg őt szolgálom és a szárnyaim.. megérik az áldozatot.
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 09, 2020 5:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haláli angyal
───────────── ────────────
- Nem hiszem, hogy bármivel pletykásabbak lennének, mint a férfiak - húzom össze szemeimet egy leheletnyit értetlenül. Hogy jön ez ide? Persze megeshet, hogy nem tudok angyal módjára gondolkodni, hiszen relatíve kevés angyali ismerősöm van. - Angyalit - természetesen - vágom rá, szemtelen vigyorral az ajkaimon. - Pár százezer évvel idősebb vagy nálam - apróság, noha talán nem lényegtelen, minden bizonnyal számtalan újdonsággal tudna szolgálni. Mondjuk a Mennyországról még mindig rendkívül keveset tudok, de nem őt akarom erről kifaggatni.
Csak most, ahogy ujjai az arcomra záródnak tudatosul bennem, hogy talán pont olyan veszélyes, mint Lucifer, csak másképpen. Nem démonhordáknak parancsol, hanem egyszerűen megőrült. Kellemetlen, de nagyon is reálisnak látszó eshetőség. Egy sérült elme cselekvéseit mindig sokkal nehezebb kiszámítani, meghatározni. A motivációi elvesznek, elkevernek az őrületével. Olyasmiket tesz, ami neki is kárára válik. Abban pedig biztos vagyok, hogy Amara könnyedén megőrjíthet akárkit. Eddig csak embereket láttam - az úgynevezett fertőzötteket -, de egyáltalán nem biztos, hogy angyalokkal vagy éppen démonokkal nem tette meg ugyanezt. Elvégre mi lehet neki elrabolni egy ark elméjének tisztaságát?
- Csak egy kérdés. Őrültté váltál? - ezúttal én hajolok közel hozzá, lélegzetem az arcát simogatja, miközben hideg, sárga szemeimet az övébe fúrom. Nem ártana fény, hogy arcvonásait is tanulmányozhassam, de egyelőre nem akarom még nyilvánvalóbbá tenni a gyengeségemet. Tenyereim úgyis karjain nyugszanak, ha ösztönösen megfeszül, azt érezni fogom. A kérdés persze nem bölcs, könnyedén meg is sértődhet miatta, mégis, fontos lenne, hogy tudjam, lakozik-e értelem a kobakjában, vagy el kell engedjem hamar.
“Már tudom.” Szüntelen foglalkoztat a kérdés, hogy ezt mégis mire érthette. Elvégre nem ismert fel élből, noha nem tartottunk soha “Amara támogatói” bulit. Isten az ő emlékeit is törölte, akár az összes többi kedvencéjét.
- Sunyi?! Ugyan kérlek, csupán ravasz - világosítom fel, már már alkudozva. Az általam javasolt szó jobban hangzik, persze mit számít az? Nem kétséges, hogy a magunk hasznát nézzük. Márpedig egyelőre Amara pártján érhetjük el a legtöbbet. Isten elárult minket egyszer, megkísérelt megsemmisíteni, örökké tartó rabságra ítélt volna. Gyűlöltem is ezért, hogy démonjai kényükre kedvükre randalírozhtanak, ám nekünk nem adatik meg a szabadság, mind fizikailag, mind tettileg?!
Távolodik, én meg csak döbbenten bámulom a hátát egy pillanatig. Hova mehet? Sebesen iparkodva eredek a nyomába. Pár gyors lépés, és beérem, noha apró termetem miatt így se egyszerű lépést tartanom vele. Vakon. Újra tűzgömböt kellene gyújtanom, de szavai túlságosan lefoglalnak hozzá. A talaj még sima, őt érzem, ráérek.
- Sajnálattal közlöm, ez a kíváncsi leviatán elég sok mindent nem tud - noha a teljes, korlátok nélküli tudásra sem vágyom, a sötétben való tapogatózásba is beleuntam már. De ki róhatná ezt fel nekem? Válaszokat akarok, ráadásul sokat, de legnagyobb bosszúságomra csak Amara felelheti meg őket, ő pedig nem veszi a fáradságot, hogy megjelenjen a számomra, arról pedig fogalmam sincs, hogyan érhetném el őt. - Ó, már dehogynem lehetne! És égek a vágytól, hogy kérdésekkel árasszam el a Sötétséget - a válasz kissé hetykére sikeredett, de a lényeg benne van: tudni akarok sok dolgot, megegyezésre jutni. Noha hajdani erőnk visszaállítása ígéretes folytatása a kiszabadításunkkal kezdett folyamatnak, ám ígyis akadnak bőven kétségeim Amara cselekedeteivel kapcsolatban.
- Valóban szolgálom - hagyom rá, kihagyva ezúttal egy hosszabb monológot, ami autonómiámat helyezi középpontba. Most lényegében az ő célját igyekszem szolgálni, keresem azokat az átokverte könyvdarabokat. Na meg persze felhozom magam a kiesett idő történéseivel, újításaival, s beilleszkedem az új rendbe. Össze nem töröm azért magam a nagy szolgálatban, hogy finoman fogalmazzak… - Ki tudja? De a leviatánokat érintő kérdésekre csak egy leviatán felelhet érdemben - finom biztatás ez, hogy kérdezzen, ha akar. Néhány kósza infó átadása magunkról még nem a világvége számomra se, s kötve hiszem, hogy Amara két mondatnál többet említett volna rólunk, márha vette valaha is a fáradságot, hogy érdemben Ramiél elé kerüljön. Ki tudja annál a némbernél?
Ugyan a Sötétséget szolgálom, ez mégse ad nekem átlátást rajta, ami meg is mutatkozik. A talaj már nem egyenes, sőt mi több: hepehupás. A lábam megakad, én pedig az ark felé esem. Hacsak nem mozdul sebesen, úgy az oldalának csapódom és megkapaszkodom benne. - Basszus! - morgom, miközben egyensúlyom visszanyerésén fáradozom. - Csak kell az a tűzgömb - a szavakat inkább magamnak címzem, és hacsak meg nem állít, úgy újabb fényforrást gyújtok előttünk, hogy bevilágítsa lépteim helyét.
- Na mit gondolsz? - fintorodom el a kérdésre. Nem azért terjesztjük, hogy Amarát szolgáljuk, mert nincs ennél jobb dolgunk. - Miután Isten elég nyilvánvalóan kifejezte, hogy az útjában állunk, egyetlen választásunk van csak - Amara sok tekintetben jó lenne, ha hagyná, hogy olyanok legyünk, mint a démonok. Azért a szolgalelkű angyalokhoz hasonlatossá nem tervezem válni.
- Szóval Ramiél… Isten egyik kedvencét mi késztette arra, hogy Főnöke eltűnésével újat keressen magának? Talán a szárnyadba kerül eme döntésed - márha visszatér Isten. Mondjuk nekem ez hiányzik a legkevésbé, akkor már tényleg csak egyetlen választásunk lesz.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Between Chains

Mindenki akar valamit, nem kivétel ő sem, okkal vagyok itt, nem a két szép szemem akarta látni, nem a lényem izgatja, olyas valami, ami miatt megérte neki, hogy órákig kántáljon értem, tehát nagyszabású dolgokban gondolkodik, vagy csak a nőkre oly jellemző kíváncsiság vezeti meg a szándékait. Nem tudom, de ki fog derülni.
Apró flörtbe bocsátkozom vele, válasz nélkül hagy, elengedem hát nem veszi fel ezt a lapot, ő sem tette, közelebb lépek, hogy lássam, kezd érdekelni, hogy mi okkal vagyok jelen, mi miatt szólított magához, vagy mondjuk úgy, hogy kérte, sőt könyörögte el a jelenlétem és én nagylelkűen megadtam neki. - Pedig valahogy élt bennem a tudata annak, hogy a nők szeretnek pletykálkodni, akár a jövőről, jelenről legyen szó. - persze kivételek mindig vannak, most én vagyok, aki skatulyáz, hiba. Nem kéne, de megengedhetem magamnak, miért is ne tehetném? - Miféle tudást szomjazol, amit én adhatok meg neked? - ó sejtem, mind ugyanarra vágynak ugyanazt akarják tudni, nem lehet kivétel ő sem, ahogy eddig senki nem volt. Mindenki ugyanazt akarja tudni, Ramiél, isten szolgálja és katonája most vajon átállt a sötétség anyjának oldalára? A Halál kit szolgál? Hiszen én vagyok jelenleg az egyetlen, aki halandó lelkekkel kufárkodik és elveszejtem őket. Az összes többi testtelen lélek a nagy semmiben pörög, nem tudván merre szívja majd őket a mondaható erő.
Biccentek, a jövőbe kevesen látnak és a kép homályos, mint olyan lepel fedi, szürke hályog a szemek és elmék előtt rajta, levehetetlen és gyógyíthatatlan. Nem lát bele én sem teszem nekem csupán több az információm, hogy tudjam mi fog történni, szinte biztosra el tudom képzelni. Emiatt kötök szövetségeket, emiatt hajlok meg, mert ami nem hajlik, azt törik.
Egésze hozzá lépek, fel sem ocsúdik az arcához nyúlok, ujjaim közé veszem az állát, durván meghúzom magam felé, nem kímélem, nem finomkodok vele, tiltakozó felszólalása el sem jut hozzám. Én látok a sötétben, a hold ad elég muníciót hozzá, élénk sárga szemei elárulják ki ő. Nocsak egy leviatán. Akkor ő pontosan tudja, hogy ki vagyok és mit akarok és mit teszek, ha nem így van, az azt jelzi, hogy Amara nem bízik bennük, mint olyan söpredékben, akikért sokat áldozott és az övéinek tekinti, de nem hiszi el, hogy mellé állnak. Áruló fajzat. Ha nincs az Úrnő, még a dobozban sínylődnek, még egymás körmét rágnák és képesek lennének ellen fordulni. Undorodom az árulástól.
Két kis keze forró az alkaromon, nő… felszegem a fejem, belepillantok a tekintetébe, ha már jön velem, lehúzom a falról. - Már tudom. Büszke faj és sunyi. - gonosz kis mosolyra húzom a szám. Leviatánok, köpnék egyet. Egyszer már elárulták a teremtőjüket, szívből ajánlom ennek a nősténynek, hogy most álljon a bizalmi oldalon, mert ha nincs Amara, még mindig foglyok. Hűséget ígértek neki, együttműködést, ajándékot. Hol vannak a könyv darabjai kis bogárkám?
Mély levegőt veszek és kérdés nélkül, hogy velem tart-e útnak indulok a part felé. Tudom, hogy jönni fog, hiszen hívott, akar valamit. - Egy kíváncsi leviatán. Mit akarhat egy kíváncsi leviatán, amit nem tud? Ha az vagy, akinek mondod magad, akkor előtted nem lehet kérdés, hogy ki és hogyan szolgálja az Úrnődet. - elmosolyodom az orrom alatt, nem hiszem, hogy láthatja, én azonban szemmel tartom és kifejezetten örülök, hogy magához hívott, mert akarom tudni, ők éppen hogyan állnak a dologgal? - Nieven, nem te vagy, aki szolgálja a sötétet? Lehet tévesek az információim, elvégre csak ark vagyok, nem több, de nem is kevesebb. - a víz illata is vonz, de most más dolgom van. Sajnos a kép felrémlik előttem, ahogy hazaviszem a nőt, fellógatom egy kampóra és körbe tekerem a beleit a teste körül, hogy minden kis információ elém köpjön, aztán újra és újra lenyúzom a bőrét. Lássuk, leviatánok egyike, most megint árulókká korcsosulsz-e?  
Aztán az is lehet, hogy kellemesen csalódom, hogy kiderül tudja hol a helye, kinek a lábát kell megcsókolni, hogy a szabadságát ünnepelje, hogy ki fogja a hatalmát visszaadni, hogy ki lesz az, aki elvesz tőle megint mindent és a büntetése kemény lesz, kegyetlen, ha nem így tesz. Adok neki egy esélyt, megérdemli. Nem írom le azonnal. - Nieven...- felpróbálom megint a nevét. - vajon te most kinek a szolgálatában állsz? - köpni tudnék magamtól is, de a sötét fertő engem éltet, bennem lélegzik, a fény a mélyben lappang, elárasztva kételyekkel, de erős akarat duzzasztja a létezését.
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 01, 2020 2:38 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haláli angyal
───────────── ────────────
Kivételesen nem akarom átverni, hazudni neki, ez pedig borzasztóan ritka eset. Sajnálatos - s valahol azért üdvösséges - módon Isten eltörölt rólunk mindent, amivel ugyan elképzelhetetlen előnyt adott a markunkban, de valamilyen szinten korlátozott is minket. Régebben, mikor még az embereknek fogalma sem volt, hogy léteznek angyalok s démonok, sokkal könnyebb volt a dolgunk, mint most, s ez kivételesen nem a hatalmunk méretéből adódik. Eme korban jól kell választanunk, mik is vagyunk éppen. Emberek, démonok, vagy esetleg angyalok? Még az utóbbit is képesek vagyunk eljátszani, előadni, mint egy szerepet, mégis, ez valahol inkább hátrány, mint előny. Elvégre a láda előtt csupán nem ejtettük ki, hogy nem vagyunk emberek, most viszont meg kell tagadni igaz valónk, ami ha mást nem is, hát a büszkeségünket megviseli, márpedig abból kimondottan sok jutott a számunkra.
Ez az angyal talán segíthet, hogy az erőnk újra a régi legyen. Megeshet, hogy jobban meg kellene válogatnom a szavaimat vele szemben, hogy jobban motiválva érezze magát a segítségre, mégse vagyok képes megtenni ezt… Unom már, hogy el kell játszanom, milyen gyenge és esendő vagyok, akár egy emberi kisleány. Régebben nem érdekelt volna, hiszen simán elsöpörhettem volna bárkit, akinek nem tetszett a fizimiskája, most azonban nem is egy helyzetben sokkal tanácsosabb lapítanom, mintha holmi ember lennék a démonok és angyalok csatájában. Ez pedig ha tetszik, ha nem - s inkább dühöngnék tőle -, a saját érdekemet szolgálja. Büszkeségem, amely talán nem oly’ nagy, mint a testvéreimé, határozottan lázong a kialakult helyzettel szemben. Merthát a sok malter és tégla alatt, mit sem változtam az évezredek folyamán. Tudom ki vagyok, mi vagyok, ez pedig elégedettséggel tölt el. Vissza kell kapnunk a nekünk kijáró helyet a világban! Amarával, vagy Amara nélkül, bánom is én, de jár nekünk!
Ezúttal egy pillanatig sem lepleztem mi vagyok. Illetve mégis. Fogaimat, pikkelyimet és a szemeimet is védte az illúzió, rejtette őket, mintha kötelező lenne, holott nem is figyeltem rá. Egy pillanatra átfutott a fejemen, milyen borzasztóan szánalmas ez. Még a mágiám is a bujkálást pártolja. Bosszantó, de mégse vagyok olyan bátor, hogy felfedjem előtte egész valóm, ám szemeim a megszokott zöld helyett újra égetően sárgák, legalább erről ledöntöm a korlátját.
Ramiél is, hozzám hasonlóan játszik a szavakkal, s meglepve észlelem, hogy élvezem, amint egymással játszunk. Régebben akár Luciferrel is képes lettem volna hasonlóra, de most azt azért nem kockáztatnám meg. Marad hát nekem eme fura ark, akiről azt mesélik, Amara pártját fogja.
Összehúzott szemekkel, félre döntött fejjel, értetlenül figyelem, ahogy szavai a “kielégült nők” felé terelődnek. Lövésem sincs, mit akarhat ezzel, de az a gyanúm, hogy nem a kíváncsiságra utalt. Pedig mi másra tehette volna? - Nem mesékre, pletykákra, s a jövő titkaira vágyom tőled,  noha tény és való, a tudást szomjazom - ismerem el neki, miközben közeledünk a beszélgetés leglényegesebb része felé. Találgatok-e? Talán egy kicsit, hiszen nem tudhatom pontosan, milyen képességei lehetnek egy arknak, mégha az erejét érzem is. Arról azonban nincsenek tévképzeteim, hogy akár egyetlen pillanat erejéig képes lennék megtippelni, mi járhat a fejében. Pedig nagyon úgy tűnik, hogy arra komoly szükségem lenne, ugyanis a kettőnk közt lévő távolság egyre fogy. Nem vagyok szívbajos, de ha fizikai erőről van szó, egy emberét alig ütöm meg. - Szerencsére én sem - felelem neki az igazsághoz mérten. Az kéne csak, hogy én, vagy esetleg a testvéreim a jövőbe lássunk! Biztos megpróbáltuk volna megakadályozni, hogy hétszáz évre kivonjanak minket a forgalomból, s talán be is csavarodtunk volna az erőlködéstől, noha ez talán nem értelmezhető egy lelketlen lényre.
Na igen, vele kapcsolatos gyanakvásom beigazolódik, nem véletlenül araszolgatott felém, ám annyi eszem már nem volt, hogy megakadályozzam. Pazar, élőben is teszteltük, hogy nem látok a jövőbe. Ugyan a tűzgömböt nem védelmi célokra szántam, mégis sajnálom, hogy eltűntettem, talán ettől bátorodott fel ennyire. Meglep a váratlan támadása, főleg mivel nem is számítok hasonlóra. Az arcom felé nyúl, az egész csak egy szemhunyásnyi pillanat. Maga felé ránt, én pedig kénytelen vagyok megkapaszkodni a karjaiba, hogy ne essek le az ülőhelyemről. Vakon bámulok a szemeibe, hiszen a sötétben nem láthatom, csak érzem, hogy ott van. - Héj… - adok hangot az ellenérzésemnek, miközben íriszeim értetlenséggel vegyes zavartságot tükröznek, fogalmam sincs, ennek mi értelme volt. Lehet ez valami fétis az arkoknál, hogy megtapogasság a másik bőrét? Jó, tudom én, hogy emberi nő alakomnak köszönhetően puha a pofim, de ha ez így megy tovább, Michaelt biztosan nem keresem fel, mert az még a végén megölelget, amint meglát. Szerencsére még azelőtt elenged, hogy szóvá kéne tennem a dolgot. Kacaja hidegen hagy, túlságosan el vagyok foglalva az előbb ért sokkal. Karjain támasztva magam lesegítem a falról, mert nem úgy tűnik, hogy vissza tudnám nyerni az egyensúlyom ebből a helyzetből. Noha eszembe jut egy s más, felháborodását hallgatva, az előbbiek fényében inkább a torkomban rekesztem a szavakat.
- Egy leviatán - felelem neki meg sem próbálva elkendőzni az igazságot. Az már persze más kérdés, hogy elhiszi-e. Nem ő lenne az első, aki törékeny külsőm alapján ítél meg, s nem is az utolsó, ebben egészen biztos vagyok. - Egy kíváncsi leviatán, ha úgy tetszik - fűzöm még hozzá, ám ehhez a kijelentéshez mosoly max akkor járna, ha nem lenne korom sötét, s látnám az arcát. Jó lenne a következő tapizós megmozdulását elkerülni, de nem tudom, képes lennék-e elég gyorsan mozdulni hozzá, hiszen nagyon, leginkább túl közel állunk egymáshoz.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 31, 2020 11:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Between Chains

Felszalad a szemöldököm, ebbe az egy mondatban több dologba is bele tudnék kötni, ha lenne kedvem és értelme egyáltalán. Az azonban biztossá válik, hogy nem ember, nem is démon, nem is félvér, nem sok maradt a repertoárban. Egész leszűkül a kör, a tekintetét keresem és pimasz kis mosoly jeleni meg a szám sarkában. Bár az okfejtés megbukik ott, hogy a démonoktól bármi kitelik. Még elfekvőben hagyom a témát. Hallgatózom, szívveréseket keresek a sötétben, de csak őt hallom és magamat Egyedül van, vagy nem tervez semmi olyat, amihez társ kell vagy túl önelégült.
Szemléljük egymást, tanulmányi körút, idegenek vagyunk, ebben a világban pedig sok eltévelyedett lélek és lélektelen húzza a rabigát.
Felnevet, jól szórakozik, jól van, már előny. Nem szeretem az időtlen társalgásokat, legalább nem fogok unatkozni, remélhetőleg.
Mit is keresek itt? Ez a kérdés foglalkoztat, pedig technikailag tudom. – Jó nekem skatulyában, nem vágyom senki kedvelésére.  Persze… - teszem hozzá kis szünetet hagyva, hogy közelebb lépjek, ha lelohasztja a tüzet. Nem tervem lángra lobbanni, ma semmiképpen, vagy ha igen, hát nem így. – te könnyen kivételt képezhetsz. – visszadobom a szavait, játszunk, tegyük. – Talán még a dalom is eléneklem neked, bár a hangom  éppen csak egy árnyalattal jobb, min a tied. – angyalnak teremtettem, a hangom is akként szolgál, vagy nem, nem sokat tesztelem mostanában, valahogy kimaradnak a zenés, táncos mulatságok, vagy a kedvem vált meg tőle. Még közelebb lépek. – Sajnálatos, pedig nincs is jobb, mint egy kielégült nő, ami a kíváncsiságot illeti persze. – csakis. Tennék én félre érthető kijelentést? Sosem. Mindig.  – Fejtsd hát ki a gondolataidat. – már egészen közel állok hozzá, nem jelez a vészjelző a fejemben, de tévedhetetlen sem vagyok, mutatja ezt, hogy karddal és kaszával szolgálom a fénytelen úrnő minden kegyes kívánságát. – Találgatsz? Kényes következtetés lenne. – miből veszi, hogy nem látom a jövőt? Honnan tudja, hogy nem én alkotom? Honnan tudja mi a jövő és ki és mennyire látja? Igaza is lehet, meg az is előfordulhat, hogy téved. – Ki tudja? Mint mondtad nem látok a jövőbe, te talán igen? – én sem tudhatom, ő sem, senki sem, de a kérdés érdekes, hogy a jövő, ami látható mennyire változtatható meg, a sorsok, amikor papírra lettek vetve, akkor eldőltek, vagy módosítható az írás? Hagyom, hogy felülkerekedjen a sötétebb énem, a sötét Úrnő szolgája, a csendes hang most a mélyben duruzsol.
Díjazom, hogy leereszti a tüzet, mert kifejezetten érdekel, hogy a szeme színét mi festi sárgára? A fény maga, vagy annak hiányában is macskaként villog a csillagok kedvező tükrében. – Nem kételkedtem benne, ugyanis akként hívtál, aki vagyok, előny, hogy tudod a nevem, tudod a kilétem, tudsz hát mindent, mi kérdésed lehet még? – egész közel lépek, gyors reflexszel kapok az arca után, ha felfelé kell nyúlnom, lehúzom magamhoz, nem baj, hal lebukik a falról, de közelről nézek az arcába. Olyan közelről, hogy összezavarjam vele, beszívom az illatát, belenézek a szemébe, hogy lelássak a gondolatai közé, akár bele is furakodhatnék. Tudatosan ne használok gyengítő mágiát, de látni akarom, érezni őt. Kérdésére elengedem az arcát és kendőzetlenül kinevetem. – Tiszteletlen, pofátlan kérdés. Mint olyan felháborító, már bánom, hogy hallgattam a hívásodra, azt reméltem akad még némi kis respektus ebben a szűkös világban. – megsért. Megsért, hogy nem vesz semmibe sem, hogy hitvány játékot játszik. Hátra lépek. Arkként hívott elvárom, hogy úgy is bánjon velem. – Ki vagy te Nieven, hogy így nekem szegezed ezt a kérdést? –  vegyük azt, hogy a kérdése jogos, „rebesgetik”, hogy Amara szolgája vagyok, ez esetben a dilemma felesleges és nem számíthat tőlem jóra, sem ő sem senki más nem tudja, milyen tömegek mozognak mögöttem, kik a szövetségeseim, kik dörgölődznek a jövő lábához, ami nem más, mint a múlhatatlan sötét. Amara serege duzzadó erő, ha nem tudja, nyilván nem szolgálja őt, mint olyan ellenség? Ha meg téved és nem szolgálom az úrnőt, akkor a kérdése egyenesen sértő és degradáló, azt pedig nem nézem el sem neki sem senki másnak.
Az én hibám, én mondtam, hogy térjünk a tárgyra, de ahogy én tisztelettel álltam hozzá ezt valahogy elvártam volna viszont, ám az olyanok miatt, mint ő fog ez a világ bukni, ahol a farkasok köztünk élnek és nincs bennük már semmi színvonal.
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 31, 2020 8:52 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haláli angyal
───────────── ────────────
- Nem kedvelem az erényeket, a legtöbbje túl emberies a számomra. De mivel ráérek, a türelem egészen szimpi. És remélem, rád megérte várni - engedtem a kíváncsiságomnak, amikor hívtam, egyenlőre pedig nem bántam meg. Sosem árt tudni, kik lehetnek a legerősebb és hatalmasabb ellenfeleid, mégha jelen pillanatban látszólag egy oldalon álltok. Ki tudja mit hoz a holnap, vagy az azt követő száz év?
Ahogy felmérem kinézetét, nem kerüli el a figyelmemet az angyalpenge, ami a hátán lóg. Esetemben az se ér többet, mint egy mezei kard, örök halált nem hozhat a számomra, ám erről nem világosítom fel őt. Fölösleges lenne aggódnia, én pedig nem harcolni jöttem. Szavaira, melyek a hazugságot emlegetik elnevetem magam. Nem olyan karótnyelt, mint egyik-másik testvére, ez pedig üdítően hat rám. - Ne vedd a szívedre, de nem kedvelem túlzottan őket. Persze te könnyen kivételt képezhetsz. Később pedig mindeképpen meghallgatnám azt a dalt - bólintok vigyorogva. Oka van a szemtelenségemnek, mégpedig az, hogy úgy vélem, ő nem küldhet a nyakamra egy légiónyi angyalt, nem úgy, mint például Lucifer, Michael vagy Gabriel. Persze ettől függetlenül sem árt óvatosnak lennem, hiszen egy ark voltaképpen egyszemélyes hadsereg. Aki egyenlőre nem támadott rám.
- Ó, még egyáltalán nem! - értem ezt a kíváncsiságra. - Hát nem pont erre gondoltam - köhintek párat, palástolva a zavarom. Eddig az én szám is elég nagy volt, most azonban elmerengek rajta, hogy vajon embernek néz? Azért annak veszettül pofátlan lennék, hogy a Halál arkjával szemben ilyen hangnemet merek megütni. - Mindamellett valószínűtlennek tűnik, hogy belelátnál a jövőbe - osztom meg vele kételyemet. - Valóban? - kérdem tőle enyhén felvont szemöldökkel. Végül teljesítem a kérését, hagy lássa kivel van dolga. Ugyan nem látok az orromig se, de őt, hála a belőle sütő mágiájának könnyedén észlelem.
- Tudom a neved - hagyom helyben a nem kérdésként tálalt megállapítást. A neve nélkül igen nehéz lett volna magamhoz szólítani. - Azt rebesgetik Amara oldalán állsz. Igaz ez? - azt hiszem nincs értelme tovább körbeudvarolni a témát, elsősorban ez érdekel vele kapcsolatban, minden más másodlagos, majdnem jelentéktelen.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 12:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next




Between Chains

Talányosan villan rá a tekintetem, ki tudja mióta énekelget, csoda, hogy nem rekedt be, de minden torokra van gyógyír. Közelebb sétálok. – A türelem egy fő erény, vannak dolgok, amikre megérni várni és van amibe bele sem kell kezdeni. – ha nem elég kitartó most nem vagyok itt, ez a jutalma, hogy megpillanthatja a valómat. A kardom a hátamon elérhető közelségben van, az angyalok pengéje elől nem menekül sem lélekkel bíró, sem azzal nem rendelkező lény. Manapság jó vigyázni furcsa é összetett világot élünk.
Felemelkedik, a tekintetem megjáratom rajta, befogadom, emésztem őt, próbálok rájönni ki és mi ő? Annak nyoma nincs bennem, hogy tartanék tőle, a félelem meg nem kenyere, nem eszem hát meg, bele sem kóstolok, túl sokat láttam és éltem meg, hogy elővigyázatos legyek, ugyanakkor kicsit untatnak is a játszmák. Amara féle erőkhöz vagyok szokva, az pedig olyan különleges, amit senki sem ölelhet fel. Mágiát lebegtet, én is begyűjtöm a mannát, ha védekeznem kéne legyen miből, mégsem hiszek benne, hogy ennyi erőfeszítést tesz azért, hogy lángra lobbantson, főleg, mert a tűzből éledő főnix vagyok, remélem, aztán ki tudja.
Kölcsönösen ismerkedünk egymás látványával, és ebből arra következtetek, hogy nem lát jól a csillagok és a hold fénye alatt, ergo démon, mert én kitűnően látom őt, vékony alakját, nőies formáit, becsüljük meg a szép nőket. – Ehj, bárdolatlanná váltam az éonok alatt, nézd el nekem, de azt tanultam még a régi iskolában, hogy hazudni bűn, márpedig, ami a hangod illeti… - széttárom a karom aprót, éppen csak a hasam széltében, a hangja olyan amilyen, áltatom, ha szeretné, de mi végre? – Angyalok csak így? Meséket szeretnél hallani tőlem? Ha előre szólsz hozok gitárt és eléneklem neked a tüzed fényénél, hogy mennyire megérné fogadnod egy énektanár. – emiatt lennék itt? Csalódás lenne és nem valós, márpedig szeretek hinni az ösztöneimben és azok még nem súgnak veszélyt felőle. – Kielégült a kíváncsiságod? – kicsinyes lenne, mégsem szoktak ennyi energiát pazarolni a látványomért, bár az is pazar, akárcsak az övé. Megállok tőle biztos távolságból, sem a nők sem a férfiak, sem a démonok, sem az emberek nem lebecsülendőek, nem is teszem velük, azonban lelke biztos, hogy nincs.  – Pletykálkodni hívtál? Megvitatni mi a csúnya és per sötét, vagy te is abba a hibába esel, hogy azt reméled beavatlak a jövő nagy titkaiba? – mindenki ezt reméli, hogy én színt vallok, pedig minden titok nyílt, nem rejtegetem, de be sem vallom, kicsit had feszengjenek. – Engedd le a tűzgömböt, ha úgy alakul lesz módod rá, hogy fényben is szemügyre vehess. – akár, semmi jónak nem vagyok a kifejezett élrontója, a dolgok néha maguktól mennek tönkre. Halkan beszélek, sütögetően sugárzik belőlem a nyugalom és némi sztoikus unalom is. – Üdvözöllek Nieven… egyébként. Feltételezem nekem nem kell bemutatkoznom. – azért finoman meghajtom a fejem felé, hogy érezze atyánk nevelt belém némi modort, mára azonban kihalóban van, a világ felgyorsult, célzatosabb lett, erősebb, sötétebb, előre nézőbb. – Köszönöm, ha kedvem úgy hozza, leültetem magam, addig meg jót állok magamért, térj a lényegre egyébként Nieven, ne húzzuk egymás értékes idejét, amennyiben a tied is az. – beszívom a tengerpart sós levegőjét, csábít a víz, rég nem simogatta a testem, él bennem a vágy, hogy belegázoljak és a bokám körül élvezzem ki, még lehet meg is ejtem, ha a tűzlabdás kitalál, mi okkal szólított mesei hangján, ami a port kicsit jobban bírná, de az énekesnői karrierje már nem rajtam áll.
reveal your secrets

Nieven


7. szektor - Howard Beach Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 5:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Haláli angyal
───────────── ────────────
Egy percig sem aggódom azon, hogy esetleg nem jelenik meg a hívásomra. Talán el sem jutott hozzá, én pedig hiába várom itt. Pazarolom az időt, ahogy az emberek mondanák, de ez miért lenne baj? Hiszen végtelen mennyiségű idő áll a rendelkezésemre. Jelen pillanatban pedig semmi más, érdekes dologgal nem tudnám elütni az időt, kísérletezni pedig szeretek, noha nem ennyire lutri dolgokkal.
Ugyan elmerülök az éneklésben, a küzdelemben a helyes hangok és szöveg megtalálásában - bár ekettő teljes kudarcra van ítélve -, ígyis érzékelem a felém tartó, hatalmas mennyiségű mágiát. Úgy tűnik, sikerrel jártam, és ez a hívós módszer tényleg beválik. A fentről felém érkező hatalmas erőkkel van megáldva, Luciferhez hasonlóval, mivel pedig más ark kötve hiszem, hogy csakúgy levitorlázna hozzám, majdnem biztosra veszem, hogy Ramiél szállt le. Kinyitom a szemem, de nem az fogad, amit várok.
- Jól megvárattál - jegyzem meg, elvégre már besötétedett, én meg kb délután óta elvagyok itt. Sajnálatos módon nem láthatom őt, hála a minket körülölelő sötétségnek. Lassan felülök - nem teszek hirtelen mozdulatot, nehogy támadásnak vélje -, majd pedig ujjaim közül tűzlabda búvik ki, hogy aztán felénk emelkedhessen, árnyékokkal gazdag derengést vetítve arcunkra. Alaposan szemügyre veszem a férfit, hogy innentől kezdve ne csak az erő, hanem az arc is jelentéssel bírjon a számomra. - Udvariatlan vagy - noha igyekszem sértettnek tűnni, mégse tudom palástolni a lelkesedő mosolyt ajkaimon. - Neked biztatnod kellene, hogy majd jobb lesz, nem pedig leszólni az énekem. Vagy nem ezt teszik az angyalok? - kérdezem tőle, lágyan félre biccentett fejjel. Azon elmélkedem, milyen is lehet ő.
- Kíváncsi voltam rád, Halál arkja - vigyorodom el. Mosolyom ugyan nem sok jót sejtet, noha egyenlőre nincs irányában rossz szándékom, mégse illik a finom archoz ez a számító mosoly. - Csúnya, Sötét dolgokat suttognak rólad - őt figyelem, s az egyszerű reakciók kiértékelése mellett azért arra is fel vagyok készülve, hogy esetleg nekem ugrik, vagy a szavak miatt, vagy mert esetleg démonnak hisz. - Nieven vagyok egyébként - mutatkozom be, az emberek szóhasználatával élve ‘jómodort’ alkalmazva. Most minden bizonnyal démonnak tűnhetek - a tűzmágia miatt -, mégse lennék meglepve, ha esetleg rátapintana valódi fajomra. Fölöslegesnek találom titkolni előtte, ám egyenlőre még az orrára sem kötöm. - Nem ülsz le ide mellém? - veregetem meg a falat magam mellett, hívogatóan. Hátha neki is van kedve elhelyezkedni itt.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2