Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• If I were you... - Leonard and Cara •
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 5:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Mi tagadás, nem arra számítottam, amit kaptam látványként. Belépve az ajtón egy erősen előre hajoló női feneket pillantottam meg... persze nem először, mert először az üres szoba fogadott, és már kezdtem azt gondolni, hogy a pultos a bolondját járatja velem, itt nincs is senki. De aztán megszólalt egy halovány női hang, s én az irányába fordultam.
Az fekete farmer formásan emelte ki a hölgy fenekét, s úgy gondoltam, legalább ebben az egy örömben legyen részem, ha már ilyen ocsmány helyre keveredtem. Hiába csúszott ki a hölgyemény száján a "csücs" szócska, nekem eszem ágában sem volt szót fogadni... mi lennék, talán gyerek, nem kedvelem, ha valaki megpróbálja mondani nekem, hogy mit tegyek, még ha ilyen egyszerű dologról is van szó. A magam ura vagyok, legyen akár szó arról, hogy mit vegyek fel, hogy mit eszem, merre indulok, miért mennyit kérek, vagy akár arról, hogy melyik kezemmel törlöm ki a seggem.
Kíváncsi voltam az arcra is ami eme látványos testhez tartozik, de valami igen érdekes dolgot kutatott az... ágy alatt? Milyen szoba ez, mennyire lehet még abszurdabb ez az egész hely?
Körbe nézve tudatosodik bennem, hogy ez nem egy iroda, vagy egy ahhoz hasonló helyiség. Arra számítottam... illetve ez téves, mert már nem is tudom, hogy mire kellett volna számítanom, de amikor megkaptam ezt az igen busásan fizető munkát, arra gondoltam, hogy eljövök ide New Orleasba, és, noha egy lepukkant, de még is irodának nevezhető helyiségre számítottam, ehhez képest, egy alulértékelt, szakadt kocsmába kellett betennem a lábamat, amin a cipő többet ér, mint ez az egész kóceráj. Szóval beléptem ide, és egy újabb küszöböt átlépve ismét meg kellett lepődnöm, mert nem egy iroda, vagy egy raktár szoba az ami elém tárult, hanem egy... nem is tudom, minek mondjam... talán egy kiadó szoba.. vagy inkább egy lakás szerű hely.
Figyelmem az "O" hangra emelem vissza, s immár a testhez arc is párosul... hm... nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy nem. Kétségtelenül a jó testhez egy csinos arc is dukál... és egy nyúl is. Nem egy megszokott kiegészítő, és ez az arcomon is meglátszik.
Túlöltözött? Letekintek magamra, és fáradtan sóhajtok egyet.
-Lehet, hogy igaza van hölgyem. - Kibújok a zakómból, és az ülő alkalmatosságokhoz sétálok, követve a hölgyet, az egyik fotel háttámlájára gondosan oda hajtom a zakót, ezek után meglazítom a nyakkendőmet egy hangyányit, kijjebb húzom az inget a nadrágomból, de csak annyira, hogy amikor, majd helyet foglalok ne feszüljön az egész.
Közelebb lépek a hölgyhöz, és felé nyújtom a kezem.
- Nem hiszem, hogy bemutatkoztam volna. Leonard Fox vagyok. Egy nephilimet keresek, aki a képességével keresi a kenyerét... esetleg Ön lenne az? - Ha elfogadja a kezemet, gyengéden megrázom, ha nem akkor visszahúzom. A bemutatkozás után helyet foglalok szemközt a hölggyel. Némi zavarodottság ülhet ki pár pillanat erejéig az arcomra, majd uralkodok a vonásaimon. Amikor elfogadtam ezt a megbízást, eszembe sem jutott, hogy egy nő lesz a nephilim akivel majd üzletet kell kötnöm, minden nap tartogat valami meglepetést.
A nő ujjai rendületlenül vakargatják a bolyhos nyulat az ölében, mintha ezzel nyugtatná magát, bár nem úgy tűnik, mint aki ideges, vagy feszült, bár manapság már nem lehet tudni, minden ember tökélyre fejlesztette a póker arcát, aki egy kicsit is szeretne tovább élni. Szükség van arra, hogy minden lehetséges dologban a túlélést nézzük, ez már nem olyan, mint régen lehetett, most már muszáj alkalmazkodni... mert aki nem teszi, az igen gyorsan a halál markába kerül.
-Természetesen készültem pénzzel, ám ez attól is függ, hogy mi a valós, és miként tudja használni az erejét. - Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy miket váltok ki másokból, amikor megjelenek... nem egy lókötővel volt már dolgom, és még szerencse, hogy tudom kezelni a pénzéhes átverőket.
- A megbízom egy konkrét feladat sorozatot állított elő. Ha ezeken átmegy, megkapja a jussát, illetve egy megbízást is... Nyilván a feladatok egyre erősödni fognak, így fel kell tennem a kérdést, hogy maga kókler, vagy valóban képes... - a megfelelő szavakat keresve, a kezeimmel tűzijáték robbanását próbálom imitálni - varázslatra, vagy valami olyasmire? Nem szeretném, ha az időnket vesztegetnénk.
Hátra nyúlok a zakómért, és a belső zsebéből előveszek egy apró bársony tarisznyát. A zakót gondosan visszateszem, majd a dohányzó asztalra ejtem a kis tasakot. Kioldom a bőrből készült madzagot, és kiveszek belőle egy színarany 2 cent nagyságú érmét.
A bársony tasak madzagját visszakötözöm, és a nadrágom zsebébe csúsztatom.
Az érmét mutatóujjammal az asztalra szorítom, úgy tolom a hölgy elé. - Azt hiszem, ez most egyenlőre arra elég lesz, hogy kiakassza a ne zavarjanak táblát. - Elengedem az érmét, és hátra dőlök a fotelban. Figyelem a reakcióját, és a viselkedését, minden épeszű ember erre igent mondana, és ahogy a helyszínt elnéztem, neki sem lenne rossz, ha egy pár ilyen rémével több lenne a zsebében.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


If I were you…

Mindig jóleső melegség töltötte el a szívemet, amikor beléptem a munkára kijelölt szobámba. Annyi időt töltöttem itt, hogy néha inkább ezt a helyet éreztem az otthonomnak, és nem a saját lakásomat. Persze ez nagyban a társaságnak volt köszönhető. Kedvesen üdvözöltem is a partneremet a ’bűnben’, és nem is volt szükség arra, hogy válaszoljon nekem, tudtam, hogy ő is ugyanúgy örül nekem, mint én. Már csak azért is, mert ideje volt, hogy a ketrecét kitisztítsam, és némi elemózsiával is ellássam. Nem is haboztam sokáig azonnal oda mentem a hófehér szőrös kis barátomhoz, kinyitottam a ketrecét, majd leraktam őt a földre, hogy szabadon rohangálhasson egy kicsit, amíg én elrendezem, amit kell. Ennyit igazán megérdemelt a kis nyuszikám, ha már olyan kollégának bizonyult, aki nem csak, hogy mindig tökéletesen ellátta a feladatát, de még fizetést sem kért érte.
A bolyhos jóbarát vidáman ugrándozott körbe-körbe, míg én nyúl emésztés végtermékétől szabadítottam meg az univerzumot. Ebben a szobához tartozó PRIVÁT mosdó volt a segítségemre, és eme nemes, csempével gazdagon borított helyiség némi női smink termékkel is fel volt szerelve, az olyan alkalmakra, amikor kénytelen vagyok világmegrengető katasztrófákat elhárítani a lakásomban, és az arcfestés kérdését a munkahelyemen vagyok kénytelen lemenedzselni. Éppen ezért, amikor a kezem már szabaddá vált, feltettem magamra némi sminket, kínosan ügyelve a szemem alatt éktelenkedő karikák eltüntetésére. A tegnapi nap egy kicsit hosszúra sikeredett, némi ital is volt történetben, így joggal hozta fel Colt a külsőmre vonatkozó megjegyzését. Persze attól még bekaphatja.
Miután elfogadhatónak minősítettem az ábrázatomat, visszamentem a szobába. Mi tagadás sokkal kellemesebb hangulatot árasztott a berendezés, mint a lakásomban. Megjelent benne az a furcsa kettősség, ami a származásom miatt mindig is jellemezte az életemet. Ha valaki belép, akkor azonnal a kis asztalka köré elhelyezett három fotel, és a széles bőr kanapé tárul a szeme elé. Akad még egy olvasólámpa a kanapé bal oldalán, és egy hatalmas cserépbe ültetett, passz, hogy milyen növény is. Kóróból akad még persze máshol is, az asztalon is van egy kisebb változat, és fal mellett lévő szekrénysor mellett is van egy. Ha viszont az ember túl lép ezen, és a dolgok mélyére néz, akkor a háttérben felfedezhető a szoba másik fele, ami már sokkal… hmm… személyesebb jellegű. Jobb oldalt egy hatalmas baldachinos francia ágy találtató, egy-egy éjjeliszekrénnyel a két oldalán, mindez megtámogatva egy kampóval a bal oldalon és egy hatalmas puha fűzöld szőnyeggel, ami annyira hívogató, hogy időnként nem szégyellek csak úgy leheveredni rá jó magam sem. Nem is meglepő, hogy a bolyhos barátom is a szőnyegen ugrabugrálva szórakoztatta saját magát. Hirtelen késztetést is éreztem, hogy csatlakozzak hozzá, így oda mentem és hanyatt fekve kiterültem a szőnyegen. Nem túl nehéz kitalálni, hogy a ’kissé meggyötört nephillim + pihe-puha szőnyeg hamarosan egy kisebb fajta szunyókálást eredményezett.
Ütemes kopogás rázott ki az álomból, ahol már éppen a számhoz emeltem egy tábla csokit. Nem igaz, hogy egy pár percet nem kaphattam még. Hirtelen ültem fel és gyorsan körbe néztem magam körül. A nyuszim sehol. Gyorsan felguggoltam, bár a földön fekvéstől kissé elmacskásodott hátizmaim erősen tiltakoztak ez ellen. Kényelmes a szőnyeg, de azért nem alváshoz. Ezt majd fel is jegyzem magamnak a jövőre nézve. Pár másodpercbe végül azért beletelt, mire összeraktam a képet, és leesett, hogy a kopogás az bizony vendéget jelent.
– Uh… öhm… Bújj be. – szóltam kissé megemelt hangerőn, én azonban nem néztem az ajtó felé, hanem továbbra is guggolásban hátra fordultam az ágy felé. A kis bolyhos az ágy alól nézett vissza rám szemtelenül és a szőnyeg szélét rágcsálta. Hallottam, hogy az ajtó nyílik, de nekem még itt rendeznem kellett egy ügyet, mielőtt fogadó bizottságot játszom.
– Csüccs. – adtam ki a bejövő vendégnek az első instrukciót, hangyányit erőlködve, mert éppen az ágy alól próbáltam előhalászni a kollégámat. Nem volt egyszerű művelet, és igényel is némi gyakorlatot, de végül sikeresen végrehajtottam. A nyuszival a kezemben emelkedtem fel végül a földről, és fordultam a vendég felé. Egy férfi, méghozzá rendkívül elegáns ruházatban. Nem ilyesmire számítottam, így nagy volt a meglepetés.
– Ó. – kerekedtek egy pillanatra az ajkaim, de aztán azonnal kimondtam, ami eszembe jutott. – Egy kicsit túl öltözött vagy angyalom. – mosolyogtam bájosan, azonban az agyamban a fogaskerekek azonnal pörögni kezdtek. Akinek ilyen öltönyre telik, az bizony el van eresztve. Az ilyet nevezik szakmai körökben ideális ügyfélnek. Így önkéntelenül szélesedett az ártatlan mosoly hatalmas vigyorrá. Annyira elkalandoztak a lehetséges bevételről szóló gondolatok, hogy ahelyett, hogy a nyuszimat visszaraktam volna a szekrényen lévő ketrecébe, végül a bolyhos pajtással együtt mentem az egyik fotelhez és elegánsan leültem a lábaimat keresztbe téve magam előtt. Mondjuk így nyúllal az ölemben biztosan sokat veszítettem az eleganciámból, különösen a férfihez képest voltam erősen lepukkant. De a lényeg, hogy fizessen a szolgáltatásaimért, ennél többre nincs szükség.
– Ugye készültél előleggel? – odabent a mélyenszántó gondolataimban már a tenyeremet dörzsöltem és nagyon röhögtem. Bármit is fog tőlem kérni ez a férfi, biztosan háromszoros árat fogok felszámolni. Elvégre nincs kiakasztva sehol az árszabás, és buktam egy jól fizető vendéget. És amúgy is aranyszívem van, mert akár ötszörös árat is kérhetnék. De vajon mit fog kérni? Kíváncsi lettem. Nem sok hozzá hasonló járkál New Orleans utcáin. Itt már az is gazdagnak számít, aki elegendő fehérneművel rendelkezik a hét minden napjára.
– Szóval miben segíthetek? Mesélj nekem egy picit magadról. - hátra dőltem a fotelben, és úgy tekintettem mélyen a férfi szemébe, hátha kitudok még olvasni belőle valamit. Mert, amit elmond az csak az információ halom egy apró része. Ha jól akarom végezni a munkám, akkor nekem ennél sokkal többre van szükségem.
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 3 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 1:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Miként is tudnám a mai napot megfogalmazni? Talán a legmegfelelőbb szó rá, az elbaszott. De ez teljes mértékben helyt áll, minden területen, még skálázni sem kell, hogy miként és hol mennyire is elbaszott, mert egyenlőre úgy tűnik, hogy minden teljesen egálban van. Minden pillanat ezen a napon ugyan annyira elbaszott mint a másik.
Az emberek élete nem egyszerű ebben a világban, így mindenki megteszi azt, ami tőle telik és én még jó sokáig szeretnék élni, ezért én többet teszek meg, mint bárki más. Ha kell házat szerzek, ha kell utat szervezek, ha kell hitelt adok, bár ezt nem szívesen, mert hát a pénzemet ne vegyék el, de ha kell anyám ápolói végzettségét eltanulva, akár életet mentek. És vannak bizony olyan helyzetek, amikor takarítást szervezek, már mint, nem olyan egyszerű ház takarítást, hanem amikor holttesteket kell eltüntetni, voltak cifra, tépett, cafatos véres esetek... de mindent meg kell tenni, hogy az embernek jó kapcsolatai legyenek a túléléshez. De ez a mai nap, a hátam közepére sem kívánom, egyszerűen olyan, mintha már élből el lenne baszva.
Kezdve a reggellel, már eleve az álmom sem volt túl kellemes, egy polgárháborúban voltam, mindenfelé katonatisztek, és én is az voltam. Lenéztem a testemre és ömlött belőlem a vér, a kezeimben pedig csak kis kések voltak, amikor felnéztem velem szemben állt egy angyal, kezében egy puskával, felemelte azt, rám célzott, és meghúzta a ravaszt, a golyó a homlokom közepén talált el... erre ébredtem fel... vagy is csak azt hittem, hogy erre, mert amikor már némileg a tudatomnál voltam ismét éreztem valamit becsapódni a homlokomba. A fejem fölötti lakót valószínűleg elöntötte a víz, és persze, hova máshova  csöpög, a homlokomra, aztán belekezdett a harcba, így esély nem volt arra, hogy vissza aludjak, és már tisztában is voltam azzal, hogy honnan ered a háborús álom.
De persze a kuncsaftnak mindent, és mi mást is kért volna most tőlem, mint hogy jöjjek el a világ ezen részére, persze hova máshova, mint a földi pokolba... tehát jöjjek el ide, és találkozzak ezzel a nephilimmel, próbáljam ki a képességét, mert neki nagy szüksége lenne egy ilyen nephilimre. Persze a pénz beszél, és nem voltam olyan balga, hogy csak úgy semmiért elinduljak, megkértem az árát, nem is keveset, mert nem csak egy sima előleget kaptam, hanem a végösszeg háromnegyedéd... így hát most itt vagyok, ebben a kicseszett városban. Mivel úgy is itt kell lennem, így elintéztem még pár munkát ezen a területen, bár már így is profitálok, de ha nem dolgoznék többet mint az átlag halandók, akkor most nem is itt tartanék.
Magamra öltöttem a szokásos munkaruhámat, egy farmer, fehér ing, sötétszürke zakó, és az elmaradhatatlan nyakkendő, bár szívem szerint most sima bőrkabátba mentem volna, most azt el kell engednem.
Kilépek az épületből és egy fekete lesötétített ablakú régimódi autó áll rám várva.
- Kezdődjék a nap.
Pár órával és több elintézett dologgal később, végre abba az irányba indulok, ami eredetileg ebbe a városba hozott.
Játszi könnyedséggel találja meg a sofőr a bárnak aligha mondható kocsmát, kint állva az épületet nézve ingatnom kell a fejem... tényleg egy ilyen helyre fogok bemenni? Nem az a típus vagyok aki kiakad, de egy ilyen helyen van az a bizonyos ember, bocsánat, nephilim akiért ennyi pénzt kiadnak? Az épület romokban, némelyik ablak be van törve, itt hőszigetelésről szó sincs, mert az ajtófélfa mellett egy öklömnyi lyuk van.
Erőt kell magamon venni, hogy bemenjek, és már majdnem nyitom az ajtót, amikor nyílik az magától, mert két dulakodó egyén esik ki rajta. Alig egy pillanaton múlik, és az ajtó egy akkora parasztlengőt adott volna nekem, hogy biztosra veszem, hogy itt helyben kiterülök.
Morogva és egyáltalán nem jó kedvel, de belépek, és egyből érzékelem, hogy ez egy igazi lebúj... itt részegedik le az, aki a nyomorult életével már nem tud mit kezdeni ebben a lepukkant városban.
A pulthoz megyek, és intek is a felszolgálónak, aki egy májkrém konzervből falatozva jön felém. Van ennél még lejjebb? De most komolyan kérdezem. Ide, akár egy zsákban is bejöhettem volna, lassan féltenem kell magamon a ruhát, mert lehet, hogy ha nem figyelek, akkor pillanatok alatt anyaszült meztelenül találom magam.
- Mit adhatok? - Mogorva képpel mér végig, bizonyára kevés tehetős embert lát ezen a környéken.
- Egy nephilimet keresek, aki elvileg itt keresi meg a kenyérre valót a képességét fitogtatva. - Nem is burkolom a szavaimat, ez az igazság, és szeretném megkímélni magamat a felesleges köröktől amiket futni lehetne.
A pultos elvigyorodik, olyannyira, hogy a füle is megemelkedik.
- Akit keresel ott van bent.... jó szórakozást. - Elneveti magát és már ott is hagy. Waow, micsoda kiszolgálás, az a szerencséje, hogy nem ezért jöttem, mert most biztosan nem hagynám szó nélkül... bár egy ilyen helytől mit is vártam volna.  
Ellépek a pulttól megigazítom a zakóm és a nyakkendőm, és megindulok az ajtó felé.
Az ajtón lógó felirattól kénytelen vagyok megforgatni a szemem... ezt a dumát bárki is elhiszi? Érd el vágyaidat, mi ez, valami eszkort cég?
A hely komolyságát tekintve kedvem lenne nem betartani az illem szabályait, ám még is három hangos koppintással jelzem a bent lévőnek, hogy itt állok kint.
Amennyiben nem nyitna ajtót körülbelül tíz másodpercen belül, hát én magam nyitok be... nincs nekem időm arra, hogy feleslegesen töltsem.

reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 11:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


If I were you…

Kapkodtam a lábaimat, mintha az életem múlna rajta. Késésben voltam. Nem is kicsit. Eltört a vízcső a lakásomban, és kénytelen voltam valamilyen szinten elhárítani a kárt, hogy ne ázzon el mindenem. A ruháim egy részét persze kénytelen voltam a már a padlón lévő víz felitatására használni, de még pont maradt egy mackó nadrágom és egy fehér pólóm, ami száraz maradt. Azért mondjuk az is megért egy misét, amikor hangos csatakiáltások közepette próbáltam elfordítani a víz elzáró csapot, hogy végre elapadjon a folyékony áldás. De jelentem nyertem, méghozzá kiütéssel. Letört az egész a francba, de pont az után, hogy elzártam. Szóval veszély elhárítva, de kénytelen leszek egy ideig a bárban fürödni.  Colt piszkosul örülni fog.
Az egyetlen előnye, hogy csak a mackónadrág maradt szárazon, hogy ideális öltözetben voltam a ’sportoláshoz’. Alap esetben eszembe se jutna, hogy futva menjek a bárba, de fontos ügyfelet vártam, aki nem igazán díjazza a későket. Ha nem érek be időben, akkor elköszönhetek a jattom jelentős részétől. Ezt pedig ugye nem engedhettem meg magamnak, ezért a loholás. Néhány saroknyira voltam, amikor a szúró fájdalmat éreztem a mellkasom tájékán. A fájdalomnál sokkal súlyosabb volt a felismerés, hogy még egy lakás kontra bár távot sem vagyok képest lesprintelni légzéselégtelenség nélkül. Mondhatom pazar. Egy olyan városban élek, amit a démonok uralnak, és ezáltal bármikor megeshet, hogy az életedért kell futnod, rajtam meg kifog ez a pár kilométer. Sürgősen edzésbe kéne kezdenem most már.
Csak az utolsó méterek voltak hátra, de kisebb tumultus alakult ki a bejáratban. Nem is figyeltem, hogy mi a balhé tárgya, csak nyomultam előre és löktem…. öhm… tessékeltem félre mindenkit az útból. Hát ezek nem értik, hogyha elkések nem lesz jatt. Milyen emberek vannak manapság. Azonnal a pulthoz mentem, és miután abbahagytam a lihegést kedvesen megérdeklődtem, hogy mi a helyzet.
– Nah… itt van már? – érdeklődtem a Colttól izgatottan. Még mindig kapkodtam a levegőt így a futás után, de valamicskét, már csendesült a pulzusom.
– Lemondta. – mi tagadás nem erre a válaszra számítottam tőle. Az viszont még váratlanabb volt, hogy egyáltalán nem tűnt ingerültnek.
– Bassza meg. A legjobban fizető vendégem. – nem tudtam elrejteni az ingerültségemet. Semmit sem utálok jobban, mint a bevétel kiesést. Számítottam arra a férfira. Egyszerű dolgokat is kér általában, és még pompásan is honorálja a munkámat. Ennél több nekem nem is kell.
– A sörért is egész jó jattot szokott adni – Colt túlságosan is nyugodt volt.  Már megszoktam, hogy mindig 100%-on pörög, mert valamelyik vendég megpendíti az idegrendszerét. Ezért ez a ’laza’ Colt, csak még jobban felzaklatott.
– Hát ez engem most kurvára nem vigasztal. – fölöslegesen futottam, de ezt már nem mondtam ki hangosan.
– Legalább pihenhetsz egy kicsit. Szarul nézel ki. – na ez így már jobban stimmelt, de még mindig nem volt az igazi. Továbbra is semleges arckifejezéssel törölgette az egyik poharat.
– Én is szeretlek Colt. – hogy még jobban átérezhesse, mennyire komolyan gondoltam ezt a mondatot, a nemzetközi jelzéseknek megfelelően a középső ujjamat is megmutattam neki. Önelégült mosoly terült végül szét az arcán. Tudja, hogy nyert. Legalábbis egyelőre. Az öltöző felé vettem az irányt, hogy egy kicsit tényleg rendbe szedhessem magamat. Ingerült voltam, fáradt, és egy jól fizető vendéget is buktam mára. Kijelenthetjük, hogy ez a munkanap nem indult túl jól. Kivettem a szekrényemből egy tiszta fekete farmert, egy fekete garbót, és előszedtem egy hosszított fehér blézert is. Gyorsan megszabadultam a banya szerkómtól… pardon… a sport szerkómtól. Az edző cipőt is egy nem túl magas sarkú cipőre cseréltem le végül. Mire egy nőhöz méltó ruházatot magamra aggattam úgy néztem ki, mint egy elcseszett pszichológus, de pont ez volt a cél. Mert elméletben az emberek azért fizetnek, hogy teljesítsem a vágyaikat a képességem segítségével, de igen gyakran előfordul, hogy nem tudják pontosan mit is akarnak. Ebben az esetben pedig az én feladatom az, hogy ezt diszkréten kiderítsem. Nem mindig könnyű, mert az is gyakran megesik, hogy éppen csak a vállamon akarja kisírni valaki magát, ez pedig természetesen nem túl szórakoztató a számomra. Azonban elég jól fizet az ilyesmi, szóval hajlandó vagyok a nyereség reményében némi áldozatot hozni.
Miután készen álltam becsuktam a szekrényemet és elindultam a privát szobám felé, ahol a … hmm … a megbeszéléseket szoktam tartani. Semmi extra, de legalább az enyém volt, csak a takarító szokott bejárni. Meg néha Colt, de csak ha előtte engedélyt kér. Elvégre én sem szoktam beállni az ő pultja mögé szó nélkül. És főleg ingyen nem. Már oda értem a szoba ajtajához és éppen rámarkoltam a kilincsre, amikor visszafordultam Colthoz.
– Ha esetleg beesne valaki, küld csak be. De előtte kopogjon. – egy bólintással nyugtázta, hogy meg teszi majd, amit kértem, de szinte biztos voltam benne, hogy amilyen gyorsan bejutott az információ az apró elméjébe, olyan gyorsan távozott is. Mindegy, már megszoktam. Kinyitottam az ajtót, és örömmel nyugtáztam, hogy ahogy az lenni szokott, már várt valaki.
– Drága kis nyuszikám itt vagyok végre. – szelíd mosoly terült szét az arcomon, miközben becsuktam magam mögött az ajtót.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 3 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 11:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2