Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• If I were you... - Leonard and Cara •
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 12:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Kifejezetten jó érzés az, amikor fordul a kocka, és nem nekem kell a konfortzónámat feszegetni. Szinte elégtételt érzek, ahogy nézem Cara arcát, amikor kicsúszik ajkaim közül a gyatra szó. A bensőmben mosolygok, még hozzá nem is akárhogy, gonosz mosoly van bennem, és ez k*rva jó érzéssel tölt el.
Mostmár teljesen bizonyos számomra, hogy nem képes bennem kárt tenni, legalább is fizikai fájdalmat nem képes generálni, mindössze az agyammal képes babrálni, de ha eléggé koncentrálok nem lesz gond.
Szavai hallatán tényleg majdnem elnevetem magam, de csak intek felé. - Tessék csak. - Mutasd amit tudsz, mit nekem félelem, már így is majdnem összeszartam magam, mi történhet még?
Felpattan a helyéről, s mintha a bensőjéből áradna az energia, kiszakad belőle akár egy lökéshullám, a környezetében mindent megborítva, várom, hogy én magam is részesülhessek a hatásból, hogy érezzem az erejének a lökéshullámát... de nem történik semmi.
A tárgyak ugyan megmozdulnak, elborulnak, de még mielőtt be is csapódnának megállnak.
-Hm... különös. - Mondom ki a szavakat, és fel kell állnom, hogy jobban megnézhessem magamnak. Az virághoz lépek, amiből még a föld is kifelé borul, de a levegőben megáll... oda nyúlok, hogy megtapinthassam, s.... mi a fene... valóban érzem magát a földnek a textúráját.
- Ez már egészen hihető... - tekintetem vissza emelem Cara felé, és várnék tőle valami fölényeskedő mondatot, de nem szólal meg... sőt, meg sem mozdul.
Most mi van, megsértődött, mert gyatrának neveztem a próbálkozását? Tényleg ennyire könnyen ki lehet hozni a sodrából. Felállok és felé lépek. - Talán dicsérjem meg a mostani próbálkozást? Hm? - Kérdezem félig mosolyogva, de amikor elé állok, a szemei nem rebbennek felém... meg sem mozdulnak, és ő maga sem mozdul... ez már fura. Közelebb lépek, és jobban szemügyre veszem. A kezemet meglengetem az arca előtt, és akkor látom, hogy lélegzetet sem vesz.
Egy pillanatra én magam is ledermedek... mi a f*sz folyik itt? Körbe nézek a szobába, de minden dermedt, sehol senki... pedig már kezdtem azt gondolni, hogy még valaki itt lesz, aki ezt műveli vele, ez most más, ténylegesen is megdermedt, de csak ketten vagyunk, meg a bolyhos, akármilyen nevű nyúl aki a répa rágcsálása közben fagyott meg.
- Igazán... hiteles. - Közelebb lépek a nőhöz, alig húsz centire állok meg tőle, úgy hajolok az arca felé. - Valóban megtévesztő. - Újabb lépést teszek felé, így már közvetlen előtte állok.
- És mi van akkor... ha... - Fel emelem a jobb kezem. Elmosolyodok és mutató ujjammal megérintem halántékát.
A bőre lágy, és selymes. Ujjamat végig húzom arcának vonalán... de még most sem mozdul.
Elmosolyodok és tovább húzom ujjam, arccsontjára, majd követem vonalát az állcsúcsáig, s mivel így sem sikerül mozgást kicsalnom belőle, ujjam külső felével simítok le torkán, egészen a kulcscsontjáig.
- Vajon mindent érzel, vagy csak egy báb vagy? - Kérdezem a dermedt Cara tekintetét kutatva. Egy pisszenés nem sok, annyi sem tör ki formás kis ajkai közül, egy centit sem rebben a haragos szeme, s hiába fülelek, a szívének dobogását sem hallom. - Még is hogy tudnálak mozgásra bírni?
A torka és a kulcscsontja közötti mélyedésbe rajzolok egy apró kört ujjam hegyével, majd tovább húzom le egészen a dekoltázsának vonalába...
Meghökkenve teszek egy lépést hátra, ujjam immár a semmit érintik, így kezem lehanyatlik testem mellé... nincs már sehol, eltűnt. Egyik pillanatban még előttem állt, aztán nem. A mosoly lefagy az arcomról, amikor megpillantom, előttem alig egy méterre a kanapén üldögélve.
Rendezem vonásaimat, és elismerően bólintok felé.
- Na ez már valami, bár még egy ideig fenntarthattad volna.- Akaratlanul is vigyor kúszik a szám sarkába, ahogy elképzelem, hogy kizökkentem őt az iménti dermedtségből... tetszik ez a kihívás, kár, hogy dolgozok, ha nem így lenne, talán még fel is dobnám neki ezt a lehetőséget.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 8:31 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

Még azt mondják, hogy a nőknek semmi sem elég jó. Súlyos tévedés. Éppen a férfiak azok, akiknek sosem lehet megfelelni. Itt van rögtön Leonard példája. Bármilyen ügyesen is próbálta leplezni számomra egyértelmű volt, hogy a korábbi mutatványaim félelmet keltettek benne. Éppen ezért próbáltam az idő próbáján egy kicsit szolidabb illúzióval előállni, mert a bolygó képe már egy fokkal kevésbé volt a számára ijesztő, de nem akartam tovább húzni az oroszlán bajuszát. Erre mit kapok cserébe azért, hogy ilyen kedves voltam és megértő? Tulajdonképpen le lettem amatőrözve.
– Parancsolsz? Egy gyatra próbálkozás? – a hangom nyugodt volt, de mégis éreztem, hogy feljebb kúszott a vérnyomásom. Ennek következtében a szemem is összeszűkült kissé. Csodálatos… Ő éppen kezd lelazulni, erre bennem meg felmegy a pumpa. Ő már a nyakkendőjétől is megszabadult, aminek örülnöm kéne, de csak az elhangzott szavakra tudtam koncentrálni. Ha ez nem lett volna elég, még azzal is megtoldotta, hogyha nem tudom megoldani a feladatot, akkor el kell köszönnünk egymástól. Hát fizetés nélkül biztos nem fog távozni…
– Merészebbet szeretnél? Csak meg ne bánd a kérésedet. – hirtelen pattantam fel, és a valóságban ennél több nem is történt. Azonban a képességemnek hála Leonard azt láthatta, hogy a lendület, amivel felemelkedtem hátra döntötte a kanapét, és az ő foteljén kívül az összes többi ülőalkalmatosság is megdőlt. Továbbá a kis asztalka a lámpa és a kanapé melletti növény is kibillent az egyensúlyi helyzetből. Mielőtt azonban földet értek volna, a gravitációnak ellentmondó pozitúrában megálltak, mintha éppen azelőtt állt volna meg az idő, hogy a padlónak csapódtak volna a bútorok és a tárgyak. Az én testemen sem vehetett már észre mozgást, mintha szoborrá dermedtem volna, és légzésem is megállt. Valójában persze néhány másodperccel azután, hogy felálltam, vissza is ültem a kanapéra. Ha esetleg Leonard késztetés érezne arra, hogy megérintse a szoborrá dermedt alakomat, akkor pontosan azt fogja érezni, mintha tényleg hozzámért volna. Ebben az esetben persze tartogatok neki még némi meglepetést. Amennyiben a bútorok keltik fel az érdeklődését, szintén valós élményben lehet része, mind a szövet, mind a bútorok helyzete azt az érzetet fogják kelteni benne, mintha tényleg megborítottam volna a dolgokat. Ha ettől nem csinálja össze magát, akkor semmitől. Mondjuk hiába akarok villogni és ezáltal megtartani az üzleti lehetőséget, könnyen lehet, hogy éppen azzal fogom elbukni, hogy most már végképp kiborul a látottak után. Azonban kellően felpiszkált ahhoz, hogy emiatt a lehetőség miatt most már kevésbé aggódjak. Még hogy gyatra próbálkozás... Ez még annál is sértőbb, mintha lekövérezett volna… Több mint hat percig tartottam fent ez azt illúziót, és bár kedvem lett volna elrágcsálni még egy répát, nem akartam zajt csapni, így a helyemen maradtam. A lábaimat azért ismét felpakoltam a kanapéra. A zoknijaimat is levettem, mert már kezdtek belezavarni a komfortérzetembe és kisgombóc formálása után a cipőmbe dugtam őket. Ebben a pozícióban és gonosz kis mosollyal az arcomon fogadtam őt, amikor véget ért a móka számára. Tanulság: a nyúl bajuszát sem érdemes húzogatni.
– Ez megfelelő próbálkozás volt? – az agyam még mindig a gyatra próbálkozáson pörgött, de azért figyeltem Leonard reakcióira, hogy kiolvashassam belőle az igazi gondolatait és ne csak a szavaira alapozzak. Most eldől, hogy ez a tárgyalás tovább folytatódik-e vagy szomorú véget ér…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 11:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

A beszélgetésünk, vagy éppen a munkafolyamat, amibe megpróbálok normálisan visszakecmeregni, most úgy tűnik, hogy sikerül. Végre megint arra tartunk amerre kell, és így szépen lassan látom a kiutat is, hogy hamarosan itt hagyhatom és mehetek a dolgomra.
Kár, hogy ilyen körülmények között találkozunk... így munka lett, nem pedig szórakozás.
Eltévelyedett gondolataimat visszakanyarintom, amint Cara ismét válaszol. - Sajnálatos. - Ennyit fűzök csak hozzá ahhoz, hogy nem képes manipulálni az időt magát, majd további mondandója felkelti az érdeklődésem. - Valóban, na, kezd érdekes lenni. - Halovány mosolyt küldök felé, és várom, hogy mit hoz ki belőle.
Az testén nem sok változás látszik, talán csak a szeme körül az arcán, a bőre üdébb lesz, gondtalanabb, mintha kevésbé nyomná az élet súlya. Valószínűleg egy fiatalabb kori arcmását mutatja nekem.
Oldalra billentett fejjel nézem a produkciót, ami nem sok ideig él, csak röpke másodpercek, majd szavai hallatán mosolyra görbül a szám, ingatni kezdem a fejem.
- Ugyan kérlek, eddig volt kraft abban amit mutattál, ez... -intek az arca felé - egy gyatra próbálkozás csupán. Mutass valamit, állítsd meg az időt a fejemben, mutass olyat, amit eddig, ne add alább.
A mondat végére én magam is kíváncsian várom, hogy mit tud kihozni belőle. Látni akarom, ahogy tényleg megpróbálja manipulálni az időt, mégha valóban nem is történik semmi, csak az én elmémmel játszadozik. Valamiért merészebb lettem, valamiért már nem gondolom, hogy meg fog hökkenteni... talán átléptem a kezdeti sokkot és most már nem fog földhöz vágni, bármit is tesz... remélem.
Amíg azon gondolkodok, hogy mi legyen a következő amit teljesítenie kell, felnyúlok a nyakkendőmhöz, hogy megigazítsam, de ekkor megpillantom Cara zoknis lábát, és nem csak egy sima zokni... hanem egy nyuszis zokni, akaratlanul is felé emelem a tekintetem. Fura ez a nő... és fura ez az egész, főleg az a fura, hogy az idegállapotom és az érzelmi világom egyfolytában csapong. Most kedvem lenne hangosan felnevetni, de egy tíz perccel ezelőtt szabadulni akartam innen, most meg... érdekel.
Talán manipulál még valamit az agyammal? Mi a fasz, ez az egész?
Lazítanom kellene egy kicsit... talán... Így amikor a nyakkendőmet megfogom, nem megigazítom mint az eredeti elgondolásomban... hanem kioldom. Lassú mozdulattal húzom szét a csomót, majd felhajtom az ing nyakát és átemelem fejemen a lazított hurkot. Az inget visszaigazítom és még egy gombot is kigombolok.
A nyakkendőt szépen összehajtom a fotelom háttámláján lógó zakóm belső zsebébe helyezem.
Vissza emelem a tekintetem Carára. - Nos, akkor mutatsz valami merészebbet? Nem most kellene visszafognod magad. - Mondom amolyan kekeckedés ként neki, hátha ez egy kicsit jobban felpaprikázza.
- Ha ezt is kipipálhatjuk, akkor jöhet majd a következő, ha nem tudod megoldani... akkor lehet, hogy el kell köszönnünk. - Kényelmesen hátradőlök a fotelban és várom, hogy mit reagál.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 17, 2020 1:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

– Nos a te világodban lehet, hogy így működik, de az enyémben sajnos nem. Engem a többség már a származásom miatt elítél, és az egyáltalán nem foglalkoztatja őket, hogy milyen vagyok valójában. Tudod, ha választani lehetne, inkább csak egy sima ember lennék. – újabb információ magamról, amit fogalmam sincs, hogy miért osztottam meg vele. Nem kéne érdekeljen, hogy mit gondol rólam, de valamiért mégis azt akartam, hogy megértse, hogy az én életemnek nem borítja minden aspektusát cukormáz. Biztos, hogy neki is megvannak a saját gondjai, de tévedésben él, ha azt hiszi, hogy a magamfajtának egyszerűbb az élete. Ezt a munkát is csak a szerencsének köszönhetem, meg annak, hogy Colt, nem egy totális paraszt, még ha annak is tűnik első látásra. Meg másodikra is…
Aggályaimat viszont azonnal elfelejtettem, amikor a képességemet használtam. Először nem tudtam megítélni, hogy ez végre pozitív hatást váltott volna-e ki Leonardból, de hamarosan láttam, hogy enyhül a feszültsége. Még egy mosoly szerűséget is mintha láttam volna az arcán, de nem mertem volna megesküdni rá. Pánikot nem kapott, így ezt én már sikernek ítélem meg. Nem könnyű vele, az már egyszer biztos. Igazán lazíthatna néha, nem kéne mindig ennyire merevnek lennie. Kicsit váratlanul ért, amikor a neki teremtett kis világ ellenére, még volt arra lélekjelenléte, hogy kiszóljon nekem, de a nagy kísértés ellenére nem válaszoltam neki. Ez most az ő illúziója volt, aminek én nem vagyok a része. Viszont mihelyst véget ért a móka, ráemeltem a tekintetem a kanapé felől, és megtoldottam őt egy bíztató mosollyal.
Ezt a mutatványomat végül elkönyvelte, mint a második próbatétel teljesítése, bár én nem annak szántam, de legyen, nem fogok tiltakozni. Egy idő után én is kifáradok, így minél kevesebbet kell villogtatnom a képességemet, annál jobb. Igen kellemetlen lenne, ha esetleg meg kéne kérnem rá, hogy ’légyszi, menj ki, amíg én szundizok egy kicsit’. Egészen biztosan nem lendítené előre a bértárgyalást. Végül felállt az ágyról, megigazította a nyakkendőjét, a frizuráját és elindult felém. Ezek a business mukik nagyon komolyan tolják. Kit érdekel, hogy a nyakkendő nincs pontosan középen? Vagy ne adj isten lekerülne az inggel együtt… Idebent senkit nem zavarna… De lehet, hogy egy ici-picit elkalandoztam. A fejemet szinte észrevehetetlenül apró mozdulattal megráztam, hogy visszatereljem a gondolataimat az üzletre. Teljesítenem kell, ha további jövedelmet akarok szerezni. Miután ismét helyet foglalt a fotelban én is rendeztem a soraimat, és letettem a lábamat a földre, hogy tisztességes ülő pozíciót vehessek fel. A cipőmet persze már eszem ágában sem volt visszavenni.  Így ért a harmadik próbatétel ténye, és mivel ez már igazán bonyolult dolognak hangzott nem válaszoltam azonnal. Majdnem fél percbe is beletelt, mire végig gondoltam a lehetőségeimet.
– Az időt sajnos nem tudom manipulálni. – ismertem be az igazságot, majd kisebb szünet utána folytattam. – De elméletben tudom azt az érzést kelteni másokban, hogy mégis. Az idő megállítása persze komoly koncentrációt igényel, de mondjuk egy egyszerű öregedést vagy fiatalítást könnyebb kivitelezni, ha jól ismerem az arcot. – hogy ezt bemutathassam, egy pillanatra lehajtottam a fejemet, és a saját tinédzserkori arcom képére koncentráltam. Pár pillanattal később vissza emeltem a tekintetem Leonardra, de már egy sokkal fiatalabb arc nézett rá. Az apró szarkalábak - melyeknek a létezését természetesen nem fogadom el – eltűntek. A 16 év körüli Cara arcát pillanthatta meg.
– Mit gondolsz? Tekinthetjük ezt is teljesítettnek? – mire végig mondtam, a mondandómat, az illúzió elenyészett és ismét a saját arcomat szemlélhette meg. Kényelmesen hátra dőltem a kanapén, és így vártam arra, hogy vajon erre mi lesz a következő reakciója. Ha nem rohan ki a szobából ijedtében, akkor úgy veszem, hogy egész jól toltam…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 8:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Kedvem lenne leinteni a mondandóját, de inkább vissza tartom magam, nem vagyunk olyan viszonyba, hogy ilyesfajta megnyilvánulásokat mutassak irányába. Mint mondtam profi vagyok és a profik nem mennek bele kicsinyes vitákba. Én megmondtam, hogy csak egy közvetítő vagyok, nem az a lényeg, hogy én élvezzem a helyzetet. Csak fel kell mérnem a képességét, hogy igazak e a híresztelések vagy sem, és nem az a lényeg, hogy az én személyem milyen élményekben részesül. Van egy feladat, azt elvégzem, majd az utamra indulok, felveszem a jussom, és újabb feladatokat végzek el.
Az azonban bizonyos, hogy szárnyra kelt a neve, hiszen teljesen nyíltan űzi a munkáját, nem tart attól, hogy bárki is rárúgja az ajtót, s egy kést szorít a torkához, hogy a hatalma alá vonja.
- Az, hogy miként fogadnak téged, csak tőled függ. - Közlöm vele az egyszerű tényeket. Csöndben megjegyzem magamnak, hogy én is másként reagáltam volna a képességére, ha nem lök be egyből a mély vízbe, hiszen oly rég óta használja a képességét, hogy teljesen természetesnek gondolja azt, hogy aki ide beteszi a lábát, arra mindent ráboríthat.
Ahogy a közelembe jön futkos a hátamon a hideg, de nem teljesen tudom hova tenni az érzést magát, hiszen nem fenyegetően közelít, még is annak érzem, mert itt nincsenek határok... számára legalább is. Vonásaimat megerősítem, s a viselkedésemen is javítok, nincs kedvem megint olyan botornak lenni, hogy kicsússzon a számon a nem várt szó. Mosolyog, és ez nem nyugtat meg... valamire készül, tudom jól. Egy nő nem ölt magára ilyen mosolyt, csak és kizárólag akkor, ha valamit forgat a fejében, és a férfiakra nézve általában nem jó dolog sül ki a végén ebből a mosolyból. Száz százalékosan biztos vagyok abban, hogy Cara nem is kis dolgot forgat abban a csinos kis fejében.
Gondolataimból hirtelen szakadok ki, amikor eltűnik a szoba, s ő maga is. Már rajtam lenne a pánik légzés, s ha nem tudnám, hogy merre is vagyok arccal, az biztos, hogy elfutnék. Erőt veszek magamon, és rendezem a testem minden egyes idegszálát, csak azt mantrázom magamban, hogy nem eshet bántódásom, ez csak a képzelet.
A szoba helyét sötétség veszi át... és egy bolygó, az ami most a szilárd talajt adja számomra... az égbolt tiszta, s mindenhol szikrázó csillagok vannak. Némileg megnyugtat ez a hely... furcsán otthonosnak érzem, és ez még jobban meglep mint számítottam rá. Halvány mosoly az, mi játszik a számon, s mire észbe kapok, már mindegy is, mert biztosan látta ő maga is, legyen bárhol.
A mögöttem levő padra ülök ami teljesen más érzetet ad mint számítottam rá, sokkal puhább. Körbe nézek, ezen a csodás helyen ahol vagyok... és azt gondolom, hogy sokkal többre lehetne képes ez a nő, ha nem ilyen kotvány helyen tengődne. Sokkal többet kamatoztathatna az erejéből mint ez a koszfészek.
Mély levegőt veszek és a nyugalmat, amit eddig magamra kellett erőltetnem, hogy most könnyedén felveszem.
- Tudom, hogy itt vagy... még ha nem is látlak. - Közlöm bele a sötétségbe a semmibe, hangom mélyebb és rekedtebb, mint amire számítottam, és bolondnak érzem magam, hogy magamban beszélek pedig tudom, hogy ez nem a valóság, de még is.
Amikor szépen apránként kiszakadok a kis világomból, és visszakerülök a valós nem túl bizalom gerjesztő világba, fellélegzek, de csalódott is vagyok, nehéz elviselnem ezt a sok kettősséget, és nehéz beismernem, de végre komfortosan éreztem magam.... Ám ennek vége, szóval vissza a munkába.
- Rendben, a második is ki pipálva. - Felállok, közben megigazítom a nyakkendőmet és a hajamat, majd a nő közelébe megyek. - Jöhet a harmadik. - Hangom kimért, teljesen természetesen cseng, nem úgy, mintha az imént lettem volna egy érzelmi hullámvasúton.
Vissza megyek a kanapéhoz, és leülök a fotelba, ahol a kiakadásom előtt voltam. Kényelmesen helyet foglalok, lábamat keresztezem és így szólok. - Az idő.
Várok pár pillanat hatásszünetet, majd tovább folytatom. - Képes vagy manipulálni az időt? Vagy legalább is azt az érzetet kelteni, mintha képes lennél rá? Legyen ez akár az idő megállítása, vagy éppen visszafordítása. Akár az öregedésre utalóan. - A mondat végén fejemet oldalra billentem és így várom a válaszát... vagy a képességét.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 9:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

Magabiztosan álltam Leonard előtt és vártam, hogy egy kicsit enyhüljön a feszültsége. Sajnos nem igazán akart jönni az áttörés. Tartotta magát, és próbálta adni a lazát, de láttam rajta, hogy ez iszonyatos erőfeszítés a számára. Egyszerűen nem értettem, hogy mi lehet a gond. Hát én tök aranyos vagyok, ez pedig egy vidám hely. Mégis mi kéne még? Mélyen a szemébe néztem, és próbáltam minden rezdülésére figyelni, miközben arra válaszolt, hogy milyen helyen szeretne lenni. Illetve ugye nem válaszolt végül hárította ezt is.
– Engem azért fizetnek az ügyfelek, hogy jól érezzék magukat, és mivel te is félig az vagy, így számomra lényeges, hogy ez egy pozitív élmény legyen a számodra. – egy újabb kedves mosolyt villantottam, de még mindig nem éreztem, hogy változás következett volna be. Végül fel tett nekem egy kérdést, ami kissé váratlanul ért, de Leonard tartózkodását tekintve talán indokolt is volt.
– Nos, ez egy jogos kérdés. Az igazság az, hogy a hozzám hasonlókat nem szokták tárt karokkal fogadni. Így én beérem egy olyan hellyel, ahol elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. – ezt meg mégis mi a francért mondtam el neki? Nekem kéne többet megtudnom róla, ehelyett magamról dumálok. Azt hiszem, le sem tagadhatnám, hogy nő vagyok. Figyelmemet vissza irányítottam inkább Leonardra, és végül ez jövedelmezőbbnek bizonyult, mert hirtelen bevillant valami. Olyan volt, mint egy megérzés vagy egy sugallat. Nem mertem volna megesküdni rá, de úgy gondoltam, hogy sikerült ráérezni milyen helyre vágyott Leonard. Persze könnyen lehet, hogy tévedek, mert csak egy apró sugallatot kaptam, de egy próbát meg ér.
Éreztem, hogy Leonard egy sötét helyre vágyik, ahol egyedül van, így nem voltam rest és rövid koncentráció után el is tűntettem számára a szobát és jómagamat is. Magányosan álldogált egy apró bolygón, és csak a csillagok szolgáltak némi fénnyel. Kapott egy háttámla nélküli padot is, amit pont arra a helyre teremtettem, ahol az ágy volt, így ha helyet foglalna a képzeletbeli padon, akkor valójában az ágyon lesz. Egy darabig figyeltem a reakcióját, hogy ez a kép tényleg az-e, amire vágyik, vagy csúnyán benéztem, de mi tagadás egy idő után meguntam a dolgot. A képzetet fenn tartottam még egy darabig, de vissza sétáltam a kanapéhoz, amilyen csendesen csak tudtam, lábujjhegyen. Le vettem a blézeremet és a cipőmet, és kényelmesen felraktam a lábam a kanapén, és úgy néztem vissza Leonard irányába a háttámla fölött. Reméltem, hogy ez a kép a kedvére való lesz. Legalább öt percig fenn tartottam a képzetet, ha csak nem azt látom rajta, hogy pánikba esett, ez esetben hamarabb lefújom a bulit. Mert ha ez sem jön be, akkor tényleg kénytelen leszek újra elővenni a nyulamat. Vagy feladom, és nem törődöm vele, hogy mit szeretne, begyűjtöm a pénzt és kész. Milyen kár, hogy egyébként nem szokásom semmit sem feladni. Amint véget vetettem az illúziónak, még mindig a kanapéról oda szóltam Leonardnak.
– Szóval? Hogy érezted magad? – bámultam rá a kanapé háttámlája fölött, nem túl zaklatóan, de mégis áthatóan. Igyekeztem figyelni a testbeszédére is. Valamilyen jelet csak fogok előbb utóbb kapni, hogyan tovább.
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 12, 2020 8:49 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Kényelmetlenül érzem magam? Fogjuk rá, de a kényelmetlenség csak egy állapot, egy ideiglenes tengelyen fut, és ha megoldjuk, azt a dolgot, ami miatt kényelmetlenül érezzük magunkat, akkor maga a negatív kényelmetlen érzet elmúlik. Tehát nem örök, nem állandó és ez által nem is olyan kényelmetlen számomra ez a szituáció, mert tudom, hogy rövidesen megoldom, így elmúlik, és még sem lesz kényelmetlen.
Karba font kézzel állok az ágy mellett és a nő, vagyis Cara kezd az eleddig tőle megszokott viselkedéstől eltérni, hogy ez most a boszorkány szó miatt van, vagy más, azt még nem tudom, de árgus tekintettel figyelem. Ahogy lassan felém lépked, pont olyan, mint egy ragadozó, aki éppen becserkészi a nyomorult semmit nem tudó prédáját.
Nem tehetek róla, k*rvára megfeszülök, ahogy közeledik, és ez emlékeztet arra, hogy amit árat kapok ezért, piskóta, bár az elején meglepett, de most be kell látnom, hogy l*fasznyi pénz ahhoz képest, hogy miken megyek most át.
Ez a nő kibasz*tt ijesztő!
Megáll előttem, csábosan, mintha csak kedveskedni akarna... pont az a nő, akiből nem nézed ki, hogy egy csettintéssel el tud intézni, és a legdurvább az egészben, hogy hozzád sem kell érnie, bevarázsol az agyadba valami borzalmat, amitől úgy összefosod magad, hogy legszívesebben a sarokban rimánkodnál az életedért. Túloznék? Nem valószínű, de semmi kedvem ezt kipróbálni.
Állom a közeledését, és akkor sem teszek másként, mikor elém áll, magabiztos, határozott egyéniség vagyok, akit nem szarathat össze egy nő.
És elő is jön a csettintés.... b*sszus kellett nekem ilyenekre gondolni, kisf*szom.
- Itt most nem az a lényeg, hogy én mit... szeretnék. - Közlöm vele a tényeket, mert engem valóban nem azért fizetnek meg, hogy a saját jókedélyem legyen az előtérben. Kaptam egy listát arról, amiket ennek a nőnek teljesítenie kell, ahhoz, hogy megszervezzem a munkaadómhoz oda való szállítását. De persze ha válaszoltam volna neki, akkor azt mondom, hogy tőled messze, de k*rva messze, egy olyan helyen, ahol még csak a gondolataimba sem ér el ennek a helynek a kiléte, ahol nyugodtan tudom tölteni azt a kicsi kis időt, ami ténylegesen is az enyém, és éppen nem kattogok azon, hogy mikor kinél mennyi pénz forog.
Ha lehetne egy saját bolygót szeretnék, ahol csak én vagyok, ahol nincs senki más, egy bolygót, ahol elmélkedni tudok, ahol nézhetem a kicseszett csillagokat a nap huszonnégy órájában.
Nincsenek nagy vágyaim, le se sz*rom az átlag emberek átlagkívánságait, hogy tengerpart meg napsütés. Kell a francnak, nekem sötétség kell, nekem egy bolygó kell, és kib*szott sok csillag.
Mosolya kedves... nem tudom hova tenni. Ide tényleg járnak halandók szórakozni, mert én ezt most nehezen képzelem el, ha a helyében lennék... én nem egy ilyen terepen mozognék, hanem olyan helyen, ahol kamatoztatni tudom a képességem, de nem ilyen vicc összegekért. Ezzel a képességgel olyan szintekre tudna emelkedni, akár lehetne a pokol urának jobb keze is... lehetne bármi.
- Miért egy ilyen lepratelemen dolgozol? - Kicsúszik a számon a kérdés, bár nem mutatom, hogy lassan teljesen elvesztem a profi mivoltomat. K*rvára rám férne ismét pár jógalégzés, de nem mutatom, mert egy kicseszett profi vagyok.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 29, 2020 11:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

Kezdett az-az érzésem lenni, hogy ezzel az ügyféllel nem úgy mennek a dolgok, mint ahogy a nagy könyvemben meg van írva. A cél az lett volna, hogy én teljesítem a kérését, ő boldog, sok jattot ad, és én is boldog vagyok. Azonban a nagy volumenű stratégiámba valahol bele csusszant egy hiba. Talán az volt a probléma, hogy nem mértem fel az igényeit rendesen, hanem szó nélkül teljesítettem, amit kért tőlem. Az utasítások viszont valószínűleg a megbízójától származtak, így semmi féle pozitív reakciót nem sikerült kiváltani, csak a pánik maradt. Mert bármennyire is ügyesen próbálta leplezni Leonard az érzelmeit, elég nyilván való volt, hogy nem érzi magát a boldogság földjén. Ez pedig igen sajnálatos. Még a „B” betűs szó is kicsúszott a száján, és nem a „bassza meg, ez de király volt”-ra gondolok. Hiába tűnt el végül Leonard Kettő, a zavart még mindig éreztem az erőben, és ezt bizonyította Leonard kérdése is. Az érmét, amit átnyújtott nekem persze zsebre tettem, de éreztem, hogyha ennél többet akarok, akkor szükség lesz arra, hogy egy kicsit megnyugtassam őt. Igencsak szar ’pszichológus’ lennék, ha nem foglalkoznék az érzelemmentesség álarca mögött megbújt belső gondolatokkal.
– Akkor nem válaszolok, hanem egy kérdést teszek fel neked. Ha belelátnék a fejedbe, akkor szerinted éppen ezekkel a képzetekkel akarnám a vágyaidat teljesíteni? – azt hiszem sok volt ez neki így egyszerre, ezért is döntöttem úgy, hogy a táplálkozásommal generálok egy kis szünetet. Neki is jobb lesz így, és engem is feltölt egy kicsit. Persze ez csak rövid távú megoldás, mert a répa sem tart örökké. Pedig milyen királyság lenne már. És mennyi pénzt is hozhatna a feltalálójának. Leonard viszont nem értékelte annyira a szünetet, és az ágyhoz sétált, majd onnan ismertette velem a második feladatot. Szegény. Biztosan nagyon szabadulni akart már. Még a karjait is összefonta maga előtt, annyira ki akarta magát zárni a történésekből. Tény, hogy ennek is meglett volna az előnye, mert gyorsabban kaptam volna meg a fizetségem, ha gyorsan kiállom a próbáit, és mindenki megy tovább a dolgára. De ez esetben nem csak a jattot bukom, de csorba esne a hírnevemen, miszerint én mindenkinek teljesítem a vágyait. Ez pedig már túl nagy ár, így valami más megközelítés kellett. Bekaptam az utolsó falat répát, majd még a végső rágási fázis közepén felálltam, és lassan elkezdtem felé sétálni, majd megálltam előtte körülbelül egy méterrel. Kényszert éreztem, hogy én magam is összefonjam a karjaim magam előtt, de végül nem tettem, hanem próbáltam inkább kedvesebben szólni hozzá.
– Tudod mit? Ezt a hely kérdést közelítsük meg másként, mint az eddigieket. Mielőtt megteremtem, mesélj nekem egy kicsit. Ha most bárhová mehetnél egy csettintéssel, akkor hol szeretnél lenni pontosan? Esetleg kivel vagy mivel lennél ott? – megpróbáltam egy bíztató mosolyt küldeni felé, hátha az segít egy kicsit. Kemény páncél mögé rejtette el magát az egyszer már biztos. Csak remélni tudtam, hogy sikerül ezt egy picit áttörni, mert az neki is sokkal kellemesebb lesz, nekem pedig sokkal hasznosabb ugye. Aztán lehet, hogy azért volt gond igazából, mert Mucho Macho Man-t a kis bolyhosomat visszaraktam a ketrecébe. Elvégre a gondok akkor kezdődtek. Tehát egyelőre ezt a lehetőséget sem zárhatom ki.
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 27, 2020 9:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Egy üzletember akkor is üzletember, amikor éppen a bolondját járatják vele, vagy amikor éppen a frászt hozzák rá, vagy ha a kisujjánál fogva lógatják fel. Tehát profinak kell lenni, hiába szórakozok jó, vagy hiába kívánnám már a halálomat, mert ettől lesz valaki profi, és attól, hogy minden elébe tett feladatot meg tud oldani.
Egy fura szag tölti be az orromat, miközben beszél... mi ez... aztán leesik, hogy miről is beszél, basszus, ez pénz, ezer százalék, mert jól ismerem a szagát, már nem egyszer megszagoltam, így lesz még valóságosabb az élmény. Annyira valóságos az orromban az illat, hogy kedvem lenne körbenézni, hogy merre is találom, hol van pontosan, mert a legjobb helye nálam lenne a zsebemben, hogy megduplázzam, megy triplázzam... kell nekem mind.
Nem nézek körbe, vissza tartom a kényszert... sokkal több lóvé üti a markomat, mint hogy én itt ilyen kicsinyes játszmákba bele menjek.
Viszont azt nem bírom visszatartani, hogy ne ráncoljam meg egy hangyányit az orrom, basszus ez még is csak pénz, nincs olyan lény a világon, aki ne reagálna rá valamilyen úton-módon.
Úgy gondolom, hogy én már elég profi vagyok ahhoz, hogy ezt tudjam kezelni, voltam már rosszabb, és bizony voltam már ezerszer jobb helyzetben is. Bár ilyen, vagy ehhez hasonló érzésem, még nem volt, de ez nem is meglepő, hiszen azért nem minden második ember képes arra, hogy megtöbbszörözze magát. Ez azért egy elég menő képesség, de mint említettem, én profi vagyok, így amikor visszatér, már helyre raktam magamban mindent, és úgy ülök előtte, hogy sugárzik rólam, hogy én bizony egy kibaszott profi vagyok, ha tetszik, ha nem.
Tehát itt ülök ezzel a nővel szemben, és profi módon elárulom neki az első számú feladatát.
- Nyugi, meg leszel fizetve. - Csak ennyit mondok neki, mást nem. Én ezt már régen lerendeztem a megrendelővel.
További szavaira csak bólogatok, elég ésszerűnek tűnik minden amit mond.
Felállok, ahogy kéri, még meg is fordulok előtte, hogy minden részemet átnézhesse, ez a minimum, ha már én is... khm... elég tüzetesen megvizsgáltam. Mire ismét visszafordulok Cara Pierce felém alig telik el pár másodperc, és én magam állok magam előtt. Ez roppant hülyén hangzik, de ez történt. Kisebb frász kerülget, még teszek is hátra egy lépést, főleg akkor ráz ki a hideg, amikor én kezet nyújtok magamnak.
Nos... az a helyzet, hogy erre mondák azt régen, hogy - Boszorkányság... - de persze ezt ma már nem mondják, éppen, hogy csak kicsúszik a számon ez az egy szócska. De ez tényleg az, basszus, ezért régen máglyára tették volna ezt a nőt, és most sem kizárt, hogy oda fog kerülni, mert ha ezt nem jó személlyel teszi meg, vagy ha vannak még olyan fanatikus bolondok, teljes mértékig biztos vagyok abban, hogy képesek lennének tűzre tenni.
Eszem ágában sincs magamhoz nyúlni!
Ezt nem mondom ki hangosan... remélem, bár most már az is megfordul a fejemben, hogy lehet, hogy képes az agyamban is olvasni, és amikor eltűnök én, akkor ránézek, kérdőn.
- Tudsz a fejemben olvasni? - Kérdezem meg, mert ez a legtisztább, ha megteszem, így választ is kapok, aztán rájövök, hogy na ez k*rvára nem volt profi, így megköszörülöm a torkom. - Khm... mindegy, ne is válaszolj, bár keksszel nem tudok szolgálni, de egy újabb arany érmével igen. - Előveszem a zsebemből a kis zsákocskát, és kiveszek belőle egy érmét, amit felé nyújtok tenyeremen.
Megvárom, míg elveszi, majd távolabb lépek tőle, miután vissza helyezem a zsákocskát a zsebembe.
- Tessék csak. - Intek is neki, hogy menjen nyugodtan. - Fontos a jó táplálkozás!
Értetlenül ráncolom össze a szemöldököm. Mi a faszért beszélek ilyen idiótaságokat? Miért nem tudok normál emberi módon beszélni?
Arrébb sétálok, megkerülöm a foteleket, és az ágyhoz megyek.
- A második a hely. Képes vagy helyeket létrehozni? Valós helyek, ahol érezni a szelet, vagy az esőt? Mennyire tudsz elrugaszkodni?
A kérdésem végén nekidőlök a baldachinos ágy fa részének és a karomat keresztbefonom a mellkasom előtt, várva a válaszát.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 25, 2020 11:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

Olyan régóta voltam már a képességem birtokában, hogy már nem is emlékszem igazán, milyen volt sima embernek lenni. Számomra természetes volt, hogy ha úgy adódik, akkor gond nélkül megjelenítek egy póni lovat a szoba közepén, de voltak, akikben jogosan merült fel az a gondolat, hogy ez nem teljesen normális dolog. Kezdett az-az érzésem lenni, hogy Leonard is ebbe a kategóriába tartozik, mert annak ellenére, hogy elviekben tudott a képességemről, mégis egy kisebb fajta sokkot láttam az arcán kiütközni, mikor osztódni kezdtem. Azért látszott, hogy igyekszik tartani magát, és avatatlan szem talán el is hitte volna, hogy minden rendben, de én ugye figyeltem a részletekre. Persze nem lehet hibáztatni őt, én a helyében nem is tudom mit csináltam volna. Lehet, hogy a sarokba szaladtam volna ijedtemben. Kár, hogy ez sosem fog kiderülni. Viszont tekintve, hogy Leonard még sem volt teljesen tisztában azzal, hogy mi is történt kénytelen voltam némi magyarázattal szolgálni.
– A valóság igencsak relatív. Ha minden érzékeddel egyszerre tapasztalod meg ugyanazt, akkor az nem maga a valóság? Amikor megérzel mondjuk egy ismerős illatot, nem öntenek el azonnal az emlékek és a tapasztalatok? – koncentrálni kezdtem és egy számomra mámorító illatra gondoltam, ami feltételezésem szerint nála is be fog jönni… hirtelen masszív papírpénz illat árasztotta el a szobát. Az igazi régi papiros illata, ami számos kézen átfutott, de mégis megőrizte azt az aromát, ami ennek az anyagnak és a rányomtatott tintának a sajátossága. Jó magam is mélyen magamba szívom az illatot, és bár tudom, hogy ez nem a valóság, mert az én szobám sajnos nincsen megtöltve papír bankókkal – még – de így is jól eső melegség önti el a szívemet. A szememet persze nem veszem le Leonardról, hiszen tudnom kell, hogy milyen reakciót vált ez ki belőle. Ezért minden rezdülését figyeltem. Ez végül igencsak bölcs döntésnek bizonyult, mert hamarosan kiderült az is, hogy azért részben mégis csak ő a megbízom. Ez esetben, pedig neki is kijár a figyelem. Legalábbis félig.
– Jól van nekem mindegy. A lényeg, hogy mindkettőtöknek kell majd fizetnie, hogy milyen arányban, azt viszont bokszoljátok le ti. – reméltem, hogy ez számára is egyértelmű, de jobb az ilyet tisztázni. Persze a mondandómat kedves mosolykíséretében és lágy hangon adtam elő, mert tapasztalataim szerint az emberek így könnyebben veszik tudomásul azt a tényt, hogy leheletnyit meg lesznek kopasztva. Azonban, hogy ennek szükségességét meg is tudjam indokolni, bele kell menni a játékba, és teljesíteni Leonard első feladatát.
– Természetesen megoldható, de ismernem kell az illetőt. Már, mint a külső tulajdonságait. Hogy ezt bemutathassam, megtennéd, hogy felállsz?   – nagyon reméltem, hogy teljesíteni fogja a kérésemet, mert az én számat ugye biztosan nem fogja elhagyni az a mondat, hogy „mutasd meg a fenekedet, hagy lássam, hogy fokhagyma-e vagy sem” Még akkor sem, ha ez most szigorúan üzleti ügyben lenne megemlítve. Akkor már inkább a fantáziámra fogok hagyatkozni, és nem lesz elég pontos az illúzió. Hiszen elölről már volt időm szemrevételezni Leonardot, de hátulról még nem, ahhoz pedig, hogy megtudjam őt jeleníteni realisztikusan, minden szögből ismernem kell a testét. Használhatnám Coltot is modellnek, mert feltételezhetően őt is látta már, de akkor meglenne annak a veszélye, hogy azt hinné, az igazi Colt jelent meg, csak nem látta, amikor bejött. Sokkal hatásosabb, ha saját magával kell majd szembesülnie. Ha végül elegetet tett a kérésemnek, akkor magam is felálltam és elkezdtem körbejárni őt, hogy alaposan, és nem mellesleg teljesen legálisan átvizsgálhassam őt. Ha nem, akkor viszont a képzelőerőmet használva kiegészítettem a homályos pontokat, és megjelenítettem őt, úgy ahogy sikerül. Mindenesetre végül elkészült az illúzió, és Leonard Kettő meg is jelent Leonard Egy előtt, majd kezet nyújtott neki egy kedves mosoly kíséretében, amivel engem ajándékozott meg, amikor tegeződésre váltottunk. Ha Leonard megrázza a felé nyújtott kart, akkor pontosan abban az élményben lehet része, mint nekem, amikor lefutottuk a kötelező bemutatkozási kört. Csak reménykedni tudtam, hogy nem fog annyira megijedni, mint amikor engem látott meg osztódni. Ugye, mint említettem hajlamos vagyok időnként nem végig gondolni azt a lehetőséget, hogy egy ember számára a képességem elsőre igencsak sokkoló tud lenni. Ha esetleg meg akarná érintené saját magát, hogy mennyire valóságos a teste, akkor persze érezheti, hogy milyen a ruhájának az anyaga, és milyen az izmainak az érintése a szövet alatt. Leonard Kettő pontosan leköveti minden mozdulatát így, ha ő tapogat, akkor őt is meg fogják érinteni. Meglehet, hogy az érzékelésbe csúszhatott néhány hiba, mert jómagam ugye nem simogattam végig Leonardon, de azért remélem, hogy elég gazdag ahhoz a fantáziám, hogy pusztán a látvány alapján is átadjam az érzést relatíve pontosan. Ezt az illúziót, körülbelül két percig tartottam életben, majd a mutatvány befejeztével a kép eltűnik, és én is vissza ültem a fotelembe.
– Ez könnyű volt, de azért jár a keksz. – kedves mosoly kíséretében nyújtottam előre a kezemet, tenyérrel felfele jelezve, hogy ideje a fizetségem egy újabb szeletét átnyújtania nekem. Az előleg ugyanis csak az első mókára volt érvényes, ő meg már pár grátisz kört is kapott. Lényegében túlságosan is nagylelkű voltam eddig, de mondjuk ennyit igazán engedhetek neki, ha már ő is nyújt nekem némi… öhm… látnivalót. Vajon, ha erősen koncentrálnék, elpattanna az egyik ing gombja? Áh, az én képeségem nem ennyire hasznos. Megráztam hangyányit a fejemet. Koncentráljunk a feladatra, és a bevételre, amire számíthatok. A pénz boldoggá tesz, bármennyire is próbálják a gazdagok elhitetni a pórnéppel, hogy ez nem így van.
– Nem haragszol meg, ha mialatt felvezeted nekem a második feladatomat azalatt én burkolok egy kicsit? Kelleni fog az energia. – inkább költői kérdésnek szántan, mert felálltam a foteltől, és elindultam a szekrény felé. – Szóval mondjad csak, közben figyelek. – a nyúl ketrece melletti kis ládához mentem, amiben volt még pár répa. Kivettem egy nagyobb darabot, ami a nyuszinak egyben már amúgy is túl sok lenne, majd haraptam belőle egyet. A répát ropogtatva és maradékát még a kezemben tartva visszamentem a helyemre és leültem. A táplálkozás fontos, különösen, ha ilyen izgalmas napom kerekedett végül a nehéz kezdés után. A végén még elfelejtenék enni. Az éhes nő, pedig igen gyakran morcos nő is. Az pedig senkinek nem jó.
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 24, 2020 9:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

- Persze, és köszönöm, hogy felajánlod. - Bólintok felé némi kedves molyos kíséretében. Ebben a szakmában fontos az illem, fontos, hogy megnyerő legyek, így könnyebb kisajtolni másokból a pénzt.
Az alapcsomag meghatározása hagy némi kivetni valót, így a fantáziám egyből dolgozik. Mi tartozik egy bővebb csomaghoz, mondjuk ő maga? Talán azt el tudnám viselni, hogy ő is a csomag része legyen, bár most nem ezzel kellene foglalkoznom, és lényegében nem is nekem kell a csomagot kibontanom, én most csak egy teszter vagyok... így bőven elegendő az alap is. Illetve jobb, ha észben tartom, hogy ő sem ember, ő is egy lény, egy nephilim aki a bolondját tudja elvileg járatni velem.
Ki tudja, lehet, hogy most sem a valóságot látom, bár még fogalmam sincs, hogy mit is takar valójában a képessége, nem tudom, hogy mit tud megtenni, lehet, hogy nem is olyan vészes, csak egy kis csiribi-csiribá és kész. Lehet, hogy csak valami olcsó trükk.
Nézem ahogy kecses kezével végig simít a nyúl testén majd a fülein... csábos... túl csábos. Vissza rebben szemem rá, ahogy a kacagás elhagyja kicsin ajkát. Szemeit lecsukja, és csöndben van pár pillanatig. Már éppen azon méláznék, hogy miféle humbuggal próbál előállni, amikor megjelenik meltette még két olyan mint ő.
Az agyamat elönti egyfajta sokk... kicsit lebénul, értetlenség ül ki az ábrázatomra, és kapkodom a fejem a három Cara Pierce között. Olyan érzés ez, amikor szédülsz, mintha agyrázkódásod lenne, duplán, vagy triplán látsz, kedved van megdörgölni a szemedet, hátha elmúlik, csak még pluszban egy befosatós rémület is párosul hozzá.
Olyannyira a frászt hozza rám, hogy majdnem hátrébb is mozdulok a fotelban... de csak majdnem. Láttam már cifra dolgokat, és ez is közéjük fog tartozni.
- Ezt, hogyan csinálod? - Kérdezem őt, miközben próbálom szemügyre venni mindegyiküket. - Nem a teret formálod meg... valóságos? - Már mozdulnék is, hogy megérintsem, de csak egy pár centit mozdul ki a kezem, szinte egyből vissza is tartom... nem csinálhatok ilyen amatőr dolgot. Profinak kell tűnnöm, és nem az a lényeg, hogy engem mennyire bolondít meg. Csak a pénz a lényeg, ez csak egy újabb feladat, amit könnyedén fogok venni. Pár óra, és vége ennek az egésznek. Teljesítem a megbízom feladatait, és ha minden jól megy, este mehetek is vissza New Yorkba, és kereshetek magamnak ismét valami régimódi cuccot, amit ebből a pénzből megveszek. Jól jönne egy motor... rohadt kevés van belőle, de jól jönne, láttam képeket régi fekete yamahákról, bár nem leszek válogatós, ha azt nem sikerül megszereznem.
Megköszörülöm a torkomat, és elsimítom a felsőtestemen az inget. Összerendezem magam, vissza építem a poker arcot, és kedvesen rámosolygok Carara.
- De én leszek a megbízod... de csak félig. Most azért vagyok itt, hogy a nagyobb megbízónak ne kelljen ezzel fáradnia. Szóval lényegében igen is meg nem is. - Kicsit meghúzom a vállam, és végig figyelem amíg eltipeg az ajtóig. Kimegy és becsukja maga mögött az ajtót.
- Azt a kurva... szedd össze magad Leonard, ez csak egy nő! - Egy jóga oktatótól tanult, mély levegők kíséretében rendezem a belső békémet, és az elmémet. Az már teljesen biztos, hogy az ár amit kapok éppencsak elég arra, hogy ezeket megéljem. Ki tudja, ha még ennél is durvább lesz, nem leszek rest és kérek még mellé plusz juttatást.
Mire Cara visszatér, én ismét a profi ügyintéző vagyok. Behelyezi a nyulat a ketrecbe, vissza jön és némi jó kedélyű... hm... talán izgalmat vélek felfedezni rajta.
Felé hajolok és így felelek. - Nos, azt már biztosra veszem, hogy ügyesen bánsz azzal, ha magadat kell megtöbbszörözni, de, és akkor ez lesz az első feladatot, képes vagy mást is? Úgy értem más személyt, és nem a nyúlra vagy tárgyra gondolok. - Mondatom befejeztével felé intek, jelezve, hogy tessék csak, mostmár övé agy úgynevezett porond, mutassa meg, hogy mit tud.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara - Page 2 Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 8:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


If I were you…

Az apokalipszis óta sok ember élete nevezhető sivárnak. Beleragadnak a ’mókuskerékbe’ és kénytelenek a mindennapi betevőért olyan munkákat elvégezni, aminek semmi köze ahhoz, hogy mi is valójában a szenvedélyük, egyszerűen szükséges és kész. Ilyen szempontból én egész szerencsésnek mondhatom, mert nekem sosincs két egyforma napom, így még ha néha kicsit fásultnak is érzem magam, akkor is jön előbb utóbb egy olyan megbízás, ami kiráz a szürke hétköznapokból. Arról nem is beszélve, hogy az én munkám kapcsolat építésnek is kiváló, így, ha bajba kerülnék, biztosan akadna olyan, aki önzetlenül segítene nekem. Ugyan nem volt ez mindig így, és nekem is keresztül kellett mennem pár elég kemény szituáción, de igyekeztem a sötétebb emlékeimet mélyen elfojtani magamban, és csak a pozitív dolgokra koncentrálni. Álmaimban persze megjelentek időnként a rémképek, de az ébredés bekövetkeztével gyorsan el is hessegettem őket.
Amint megláttam a férfit, már rögtön tudtam, hogy ez a mai sem lesz egy szürke hétköznap. A modorára legalábbis azonnal kapott tőlem egy piros pontot. „Hölgyem”. Na, így is ritkán szoktak hívni. Pedig az vagyok. Cicim is van meg minden. Sőt. Még némi sütnivalóm is van. Azonban ez ritkán szokott kiderülni. Mert a vendégek megkaphatják, amire vágynak, én viszont nem vagyok a csomag része. A nevemet megtudhatják, de ennél többet nem ismerhetnek meg belőlem. Bár többnyire sokat beszélek, és biztosan megvillan időnként a személyiségem egy része, de néhány kirakós darabból, még nem lehet összerakni a teljes képet. Ez pedig pont így jó.
– Igen, én lennék. Cara Pierce vagyok. De ne legyünk már ennyire hivatalosak, ha kérhetem. Hamarosan teljesíteni fogom a vágyaidat, így az a minimum, hogy tegeződjünk. – megráztam azért határozottan a kezét, ha már oda nyújtotta nekem, mert az udvariasság fontos dolog. Legalábbis az elején. Utána már az a fontos, hogy a legtitkosabb vágyait is kiderítsem. Azokat, amiket még saját magának sem ismerne be, csak a tudatalattijában tör felszínre egy-egy álom formájában. Ebben van az igazán nagy pénz ugye. A valósághű illúziók semmit sem érnek, ha nem a helyes képet mutatják.
– Biztosíthatlak róla, hogy mindent valóságosnak fogsz megélni. Az alapcsomag része mind a látvány, mind az érzés. – egy sokat ígérő mosoly jelent meg az arcomon. Tényleg nem sokan szoktak panasszal távozni. Igazából csak azok, akiket kénytelen vagyok végül elküldeni, mert olyan kérésekkel állnak elő, ami még az én gyomromnak is sok. Szerencse, hogy azért ilyenből kevés van, mert ahogy teltek az évek, úgy lettem egyre edzettebb a szadista és a perverz dolgokkal kapcsolatban. Na, meg a semleges arckifejezésem és sztoikus nyugalmam is rendkívül sokat fejlődött. Azonban mikor a férfi a kezeivel próbálta imitálni a képességemet, önkéntelenül is egy apró kuncogás hagyta el az ajkaimat. Végig simítottam a nyuszim fülén, és gyorsan rendeztem azért az ábrázatomat.
– Nos, erről győződj meg saját magad. – amint befejeztem a mondandómat becsuktam egy pillanatra a szememet és koncentrálni kezdtem. A férfi azt láthatta, hogy hirtelen megjelenik belőlem még két példány, egyik a szabad fotelben ült, míg a másik a kanapén foglalt helyet. Mind a hárman felálltunk egy pillanatra, majd körbefordultunk, hogy végig nézhessen rajtunk. Mindezt persze szigorúan tartva az immáron három nyulat. Hagytam néhány másodpercig élni még az illúziót utána helyet foglaltunk, és az ülőpozíció felvételével egy időben megszűnt a ’varázs’.
– Viszont akkor előbb tisztázzuk ezt a megbízó kérdést. Szóval nem te szeretnéd igénybe venni a szolgáltatásaimat? – nagy kár. Kíváncsi lettem volna, hogy a hozzá hasonlóknak mi a szíve vágya. Vajon egy hatalmas kastélyról álmodozik, amiben készpénzzel van megtöltve még a szökőkút is? Esetleg egy gyárat szeretne, ami villámgyorsan ontja ki magából az elegánsabbnál elegánsabb öltönyöket? Vagy valami sokkal egyszerűbb, a férfinemre általánosságban jellemző vágyát szeretné… khm… kielégíteni? Áh, ez az utóbbi biztosan nem. Ahogy végig néztem rajta elég egyértelmű volt, hogy biztosan nem okoz neki nehézséget „hölgy” társaságot találni magának. Ha az általa nyújtott látvány még nem lett volna elég a szemeimnek, akkor még ott volt ráadásnak az erszény, amit előhúzott, és amiből elő került egy aranynak tűnő érme. Amint elém tolta a kezembe vettem, és vizsgálgatni kezdtem. Tényleg nemesfémnek tűnt. Ennél soványabb előleget is elfogadtam volna, de ezt persze eszemben sem volt hangosan megemlíteni. Csendben maradtam és a kitörni akaró széles vigyort is magamba fojtottam inkább.
– Tetszik a stílusod Leonard. Legyen hát így. – felálltam a székemből és az ajtó felé vettem az irányt. Leonard biztosan azt gondolhatta, hogy tényleg egy ne zavarjanak táblával fogok matatni, de ennél nekem sokkal kifinomultabb módszereim voltak. Kinyitottam az ajtót, kiléptem egy kicsit, és gondosan be is hajtottam magam mögött, hogy ne legyen látható mit is csinálok. Colt szerencsére azonnal felfigyelt az ajtó nyitásra, így pontosan látta, amikor a hüvelyk és a mutató ujjam összedörzsölésével jeleztem neki, hogy mi a helyzet. Jelentőségteljesen rám kacsintott, kinyilvánítva, hogy vette az adást. Önkéntelenül is elmosolyodtam jó magam is, és így tértem vissza a szobába. Viszont mielőtt újra elfoglaltam volna a helyemet, visszaraktam a nyulamat a ketrecébe.
– Várom akkor az első feladatot. – biztosan ki ült némi izgalom az arcomra. Izgalmas próbatételek, és bőséges fizetség. A ’maminak’ ma jó napja lesz.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2