Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• If I were you... - Leonard and Cara •
reveal your secrets

Hell or Heaven


If I were you... - Leonard and Cara VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Márc. 01, 2021 8:16 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Lezárt
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 2:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…

+18
Azt hiszem most már hivatalos. Egy címeres ökör vagyok… Mégis hány olyan marha van, akinek egy ilyen vonzó férfi karjaiban az elmaradt munka egyáltalán az eszébe jut? Komolyan, kezeket fel. Ja, hogy nincs még egy ilyen hülye? Valahogy sejtettem… Változatos szókinccsel átkoztam magamat, miközben a plafont bámultam, és a testem is kapott jónéhány jelzőt, amiért cserben hagyott. Már készen álltam rá, hogy az elkövetkező órákat eltöltsem a padlón, némi elképesztően szükséges pihenés reményében, de Leonard végül segített feltápászkodni, és az ágyig is eltámogatott. El akartam rebegni egy „köszönöm”-öt, de minden erőm elment arra, hogy azt a pár métert megtegyük így csak egy nyögésre futotta, amikor a testem végre puha textilt fogott. Hirtelen zavarni kezdett, hogy a farmerom, még mindig rajtam van, hiszen nem szokás ilyen ruházatban nyugovóra térni, ezért amikor megkérdezte Leonard, hogy kell-e még valami már a számon volt, hogy segíthetne megszabadulni a ruháimtól, mert arra már végképp nincs erőm. Ezen a ponton viszont a sors mégis kegyes volt hozzám, mert ahelyett, hogy ez a meggondolatlan és egyben tökéletesen indokolt mondat elhagyta volna a szám csak egy újabb nyöszörgés volt hallható. Elkönyvelve, hogy ennél szánalmasabb, már nem igazán lehetek, végül lecsukódtak a szemeim, ezzel végleg kizárva Leonardot az elmémből.
Hirtelen kopogás rázott ki a sötétben való utazásból, így ösztönösen pattantam ki az ágyból, hogy beazonosítsam a hang forrását. Beletelt néhány másodpercbe, de végül rájöttem, hogy csakis az ajtó lehet a ludas, így sebes lépteket követően ki is nyitottam azt. Leonard állt előttem és rögtön a fali óra felé pillantottam, hogy vajon mennyit aludhattam, ha már itt is van, de mielőtt eme egyszerű matematikai műveletet elvégeztem volna, megragadta a derekamat és magához rántott. A csókja hirtelen ért, de annál édesebb és szenvedélyesebb volt így eszemben sem volt tiltakozni ellene.  Azonban jó pár pillanatnak el kellett telnie, mire engedni mertem az ösztöneimnek, amik arra bíztattak, hogy a kezeim olyan helyekre induljanak felfedezőútra, ahol korábban még csak gondolatban jártam. Az ujjaim az ingje legalsó gombja felé indultak meg. Óvatosan kiszabadítottam két gombot is a börtönéből. A hasánál keletkezett apró résen be is szökött a kezem, így végre a hasizmain zongorázhattam végig az ujjaimmal. Tenyeremet lassan vezettem a dereka felé, majd elkezdett feljebb csúszni a bőrén a bordái felé egészen addig, míg a megfeszülő ingje megálljt parancsolt nekem. Ez így nem lesz jó. Finoman eltoltam magamtól, hogy végig mérhessem a célterületet, mozdulataimban azonban szemernyi irgalom sem maradt, amikor az ingjét középen elkaptam és erővel szétfeszítettem, megtámogatva ezzel a padlót, néhány leszakadt gombbal. Leonard sem volt tétlen és a farmerom kibontását, majd letolását szorgalmazta igen határozottan. Természetesen a segítségére voltam, így néhány pillanattal később ismeretlen helyre távozott a mindkettőnk számára rendkívül zavaró ruhadarab. Egy pillanatra becsuktam a szememet, amikor Leonard öve felé tettem egy határozott mozdulatot, viszont amikor újra szétnyíltak a pilláim, már nem az a látvány fogadott, amire számítottam.
Az ágy közepén voltam, immáron EGYEDÜL. Tekintetem körbe futtattam a szobán és saját magamon, majd meglepődve vettem tudomásul, hogy a farmerom, valamint az összes ágynemű a földön van egy esztétikus kupacban, Leonard pedig sehol. Mi a fene történt? Oh, istenem, mond, hogy nem aludtam el, amikor már éppen… öhm… szóval, amikor kezdett izgalmas lenni a találkozó. Vagy csak annyira összezavarodtam a rosszullét után, hogy éppen a lényeges történésekre nem emlékszem? Esetleg ez csak egy nagyon intenzív és valóságos álom volt? Az nem lehet, hiszen ebben az esetben nem lenne a földön a nadrágom… Mindenesetre kikeltem az ágyból és a farmerom felé indultam, hogy legalább a ruházatom legyen rendben, ha már a gondolataim egyre kuszábbak. Még időben, mivel amint begomboltam a nadrágom Leonard egy gyors kopogást követően már be is nyitott az ajtón. A fejem és egyéb testtájaim azonnal felforrósodtak, vagyis nyilván rákvörösre váltott az arcom. Ő viszont… az inge és az arckifejezése makulátlan, és semmi nyoma annak, hogy mi is történt itt nem is olyan régen.
– Ez egy új ing? – tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott, és ami talán tisztázhatja, hogy mikor és miért csúszott félre a történet. Persze a hangom olyan volt, mintha átmulattam volna az éjszakát. Csak mégis mi a faszért nem emlékszem rá??? És legfőképp, most hogyan kéne viselkednem Leonarddal? Addig nem fogok tudni erre válaszolni, amíg nem tisztázzuk, hogy pontosan mi történt. Viszont hogyan kéne ezt megtenni úgy, hogy ne csináljak magamból hülyét? Kell egy kis szünet, hogy ezt kitaláljam.
– Fel kell vennem valami tiszta ruhát.   – dobtam be az első időhúzó technikát, ami valljuk be tökéletesen indokolt is volt. Így további kommentár nélkül elindultam kifelé a szobából, és elővettem az öltöző szekrényemből az első ruhadarabokat. Egy villám zuhanyt követően fel is applikáltam magamra a fekete bőrnadrágot, és a piros ujjatlan toppot, majd visszamentem a szobához. Néhány pillanatnyi felkészülési időt még adtam magamnak, miközben a kezem már a kilincsen volt, de végül egy hatalmas sóhajt követően benyitottam.
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 04, 2020 10:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

A teste könnyeden, de még is érezhetően a testemnek nyomódik. Érdekes, hogy egy kis intimitás, mert ezt nevezhetjük annak, szóval, hogy egy kis intimitás mit ki nem hoz az emberből. Amikor beléptem ide tudtam, hogy mi a teendőm, hogy mit kell majd tennem, és hogy milyen feladatokat állítsak elé. A feladatok kifejezése nem túl zökkenőmentesen, de sikerült úgy kijuttatnom a számon, hogy ne legyen érezhető a kezdődő agybaj, amit a képessége kiváltott belőlem. Megannyi negatív érzés, és taszítást éreztem felőle, noha szerintem nem ő akarta, hogy ezeket érezzem, de nem tehetek róla, ez lett belőle. Erre most itt fekszek a kicseszett padlón a hozzám préselődött testével... és a negatív érzet már a múlté. Mintha meg sem történt volna, mintha nem is az a nő lenne aki az előbb még majdnem kicsalogatta belőlem azt, hogy fejvesztve rohanjak ki innen. Most csak egy nő, aki gyenge, és az én karjaim között van, egy nő, aki kib*szott kívánni való, és... aki most megpróbál rólam lemászni.
Kissé csalódottan ejtem vissza a fejemet a földre, de remegő karját látva nem is értem, hogy mire gondoltam... meg úgy egyébként mi a f*szt képzeltem. Ez egy munka... munka... MUNKA. A munka szó gondolatánál minden egyes alkalommal alig észrevehetően de a fejemet a földbe verem, hátha ez segít abban, hogy ne legyenek ilyen eszement gondolataim.
Látom Carán, hogy körülbelül semmi ereje nincs, így segítő támaszt próbálok neki nyújtani azzal, hogy két kezemmel megfogom két oldalát a bordái alatt, ettől szinte egyből érzem egész testemben, ahogy az izmai küszködnek, hogy megtartsa magát, és ettől most még inkább érzem a közelségét.
Szigorúan csak munka... te idióta.
Persze a kisagyam gondolatai már is elterelte az nagy agyat, így szinte észre sem vettem, hogy hozzám beszél, csak abból jöttem rá, hogy mozog az ajka, amit persze én bámultam... mert miért ne.
Hála a jó égnek, Cara végül legördül mellém, és ezzel szerencsésen megúsztam azt, hogy még többször bele verjem a fejem a földbe.
Mély levegők és a plafon tüzetes átvizsgálása után végre sikerült normális emberi módba visszakapcsolnom, és jött is egy kósza gondolat, hogy ezt nem biztos, hogy én magam művelem magammal... szóval mi van akkor, ha Cara képessége van ilyen hatással rám? Szemöldök ráncolva fordulok felé, hogy ezt most ki is bökjem a számon, de ekkor megszólal a meggyötört kissé szánni való hangján.
Gyorsan össze is kaparom magam a padlóról, felállok és nyújtom a kezeimet Cara felé.
- Gyere. - Ha megfogja, felhúzom balját átvetem a vállam felett, jobbommal a derekát szorítva, indulok meg vele az ágy irányába. A rövid utat, ami normál esetben észre vehetetlen lenne, most kínos lassúsággal, és csöndben telik, legalább is részemről. Hiába csak pár másodperc, még is olyan, mintha percek hosszú sora telne el, mire végre oda érünk.
A gondolataimat és az ujjaimat is szigorúan a szakmaiság és a munka területére űzöm, talán kívülről látszik is, ahogy mereven az ágyat bámulom kissé mogorva tekintettel.
Amint az ágyhoz érünk, óvatosan engedem el, nem lenne jó, ha leborulna a földre és onnan kellene felkanalaznom ismét.
Miután kezeim már nem öt fogják, némileg zavarodottan és mert nem igazán tudok mit kezdeni a hirtelen ürességgel, megigazítom a ruházatomat. Olyan vagyok, mint valami idióta óvodás.
- Khm... pihend ki magad, és holnap folytatjuk. - Teszek egy kósza lépést hátra felé, de aztán arra jutok, hogy azt azért igazán megvárhatom, hogy befekszik az ágyba, nehogy itt valami gebasz legyen és ki tudja, mi történjen.
Annak érdekében, hogy ne legyek egy igazi tesze-tosza szerencsétlen kinyitom ismét a számat. - Kell még valami.... úgy értem hozzak valamit? - Csak azt ne kérje, hogy a szőrös vérnyulat idehozzam, azon kívül, hm.. mondjuk, értelmes keretek között bármit kérhet.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 07, 2020 11:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…

Le kellett volna álljak, még akkor, amikor csak a halántékom felől éreztem fájdalmat. De nem, mert egy makacs idióta vagyok, aki akkor is elvégzi a feladatát, ha beledöglik. Prioritások: munka, pénz, munka, pénz, nyúl, én. Nagy kár, hogy most éppen azzal sodortam veszélybe a munkát, hogy nem figyeltem a testem által leadott jelzésekre. Akkor már késő volt, mikor krumplis zsákként dőltem előre… Még annyi lélek jelenlétem volt, hogy a kezemet a mellkasomhoz szorítva, tenyérrel előre tompítsak valamennyit az esésen, de már felvoltam készülve rá, hogy ez még így is fájni fog. A kemény padlón való csattanás helyett azonban egész más érzés fogadott, amikor vízszintesbe kerültem. Hirtelen nem is tudtam, hogy mi történt, legalábbis addig a ponting nem, amíg Leonard le nem vette rólam a nyakkendőt, és azon kaptam magam, hogy sokkal közelebb vagyok hozzá, mint ahogy az illő lenne, a tenyereim pedig a mellkasán pihennek. A fejfájás és szédülés mellé csatlakozott egy másik, sokkal forróbb érzés is, méghozzá mellkas és alhas tájékon. Az, hogy még levegőt is elfelejtettem venni, csak hab volt a tortán.
– Öhm… Minden szuper, csak gondoltam ellenőrzöm, hogy nem sérült-e meg a padló szerkezet. – mégis mi a francért mondtam ezt? Egyébként is le kéne szállni róla, de piszok gyorsan… Legalábbis az eszem ezt súgta, de a testem valamiért nagyon nem akart engedelmeskedni… Persze nem csak a vágy miatt, aminek a meglétét már akkor sem tudtam volna tagadni, ha akartam volna, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy a testem annyira lemerült, hogy a mozgásnak még a gondolata is fájt. Leonard viszont mégis csak egy ügyfél, még akkor is, ha most legszívesebben… öhm… Szóval valamit tennem kell. Munka. Beszéljünk a munkáról. Mi is lenne egy tisztességes munkaerőnek az első dolga, ha nem érzi magát jól? Eee… Tehát mit is mondanék a főnöknek, ha nem képzeltem volna már el gondolatban a munkaruhája nélkül? Ja igen, beteget kell jelenteni.
– Az-az igazság, hogy nem érzem túl jól magam. Attól tartok kénytelenek leszünk a következő próbát holnapra halasztani. Muszáj pihennem egy kicsit, mielőtt újra használnám a képességem. – igen ez így jó lesz. Már némi levegővel is sikerült megtöltenem a tüdőmet, és az arcom sem olyan forró, mint eddig volt. Már csak pózt kéne váltani… öhm…. vagyis lekéne szállnom róla. Menni fog az is. A tenyereimet letámasztottam a földre, és megpróbáltam feljebb nyomni magam, akár csak egy sima fekvő támasznál, de a kar izmaim enyhe remegéssel tiltakoztak ez ellen a megmozdulás ellen. Semmi baj, akkor marad a ’döglődő hal’ akció. A maradék erőmet felhasználva oldalra gurultam Leonard mellé, és hanyatt fekve immáron a plafont bámultam. Már csak az ágyig kéne eljutni, de az eddigiek alapján, ez nem fog egyedül menni…
– Leonard. Tudnál nekem segíteni egy kicsit? Még ha sikerülne is egyedül felállnom, az biztos, hogy nem jutok el az ágyig. Ahhoz túlságosan forog a szoba. – vagy én forgok kicseszettül. Ez is lehet magyarázat. Mindenesetre vagy segít, vagy itt helyben fogok aludni egyet, mert másra ma már nem igazán vagyok képes. Pedig elképzeléseim azok lennének arra vonatkozóan, hogy mit is kéne most csinálni... De hát nem, mert egy kapzsi idióta vagyok, aki akkor sem áll le a melóval, ha minden, de tényleg minden körülmény arra utal, hogy lassítani kéne. A kurva életbe. Egyszer tényleg a munka fog sírba vinni. De legalább biztosan én vagyok ezek után a hónap dolgozója. Nagyon remélem, hogy ezt Leonard is értékelni fogja, és nem pattint le rögtön azzal, hogy ha ilyen gyenge vagyok, akkor nincs üzlet. Mert most már csak azért is megcsinálok mindent, amit kér. De csak holnap…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 07, 2020 3:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Úgy érzem, hogy egy maximalista veszett el ebben a nőben. A kéréseimet gyors egymásutánban készítette el, s nem igazán találtam, fogást a lényeken amiket kértem tőle. Hiszen minden olyan lett, mint ahogy én azt mondta, és vártam. Ez némileg bosszantott, de jó érzéssel is töltött el, hiszen egy újabb feladatot pipálhattunk ki, és ezzel is közelebb kerültünk ahhoz, hogy végre valahára elhagyjuk ezt a helyet, és útnak indulhassunk a megbízóm felé.
Csodálattal és némi rémülettel nézem végig mind azt, amit nekem készít. Nem tudom, hogy miért, de képtelen vagyok elengedni a gondolatot, hogy szinte bármit képes lenne létrehozni, és a legrémisztőbb az egészben, hogy mindezt megteheti a tudtom nélkül. Rohadt ijesztő a kiszolgáltatottság, és a tudatlanság... és emiatt tartom kicseszett rémisztőnek, és pokolian szexinek ezt a nőt. Kib*szott kettősségek. Egyszerre élvezem és egyszerre menekülnék a nő közeléből... azt hiszem szükségem lenne egy kis pihenésre, vagy egy agyturkásznak, ha még léteznek... ezt jobb is, ha felírom a képzeletbeli határidőnaplómba. Agyturkászt keresni és megoldani a gondjaimat... ha ezek azok egyáltalán.
A macska vadul méreget a tekintetével, de szinte egyből váltja is az alakját a főnixre, ami varázslatos, bár én nem teljesen így képzeltem el, de nem teszek ezzel kapcsolatosan semmi utalást. Hiszen a feladatban nem az volt, hogy a gondolataimat keltse életre... és még ez a szerencse, mert ha így tett volna, akkor rajta most nem sok ruha lenne. Khm... a gondolataimat elterelem saját magammal, ahogy a hamuból újra éledbe démoni szemekkel kikelek a padlóból. Megkerülöm Carat és elé lépek, hogy jobban szemügyre vehessem saját magamat, leguggolok és úgy méregetem a hamis Leonardot.
Azt hiszem, hogy az ijesztő egy újabb szintet lép... ha ez még lehetséges.
Az arcom, a szemeim, bár feketék, de még is az enyémek, a testem kidolgozása valóban ámulatba ejtő. Hátborzongató a látvány, olyan, mintha a tükörbe néznék, és egy rémálomba csöppentem volna. Késztetést érzek, hogy megérintsem saját magam, még úgy is, hogy gonosz vigyor ül a démoni Leonard képén.
- Bármire képes lehetnél... - Hangom alig halható, valamiért nem akarok a démoni önmagam közelébe hangosabban beszélni, de Cara szerintem így is figyelmi minden egyes rezdülésemet.
Már emelem a kezem, amikor eltűnök... mármint a démoni énem, köddé lesz, és ismét a nyugodt és csendes szobában vagyok.
Mosolyogva fordulok meg, még pont időben, hogy kitárjam a karom és elkapja Cara felém boruló alakját. A lendülettől és a súlyától a guggolásból hátra borulok és kiterülök Caraval a karjaim között... bár nem pont így képzeltem el ezt.
Felnyúlok egyik kezemmel, hogy levegyem a szeméről a nyakkendőt. - Minden oké? - Kérdezem tőle halkan és nagyon remélem, hogy kapok tőle választ is.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 19, 2020 12:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…


Leonard megkért, hogy csukjam be a szemeimet, és bár éreztem, hogy a félelem szintem egy picit feljebb kúszik, de végül megtettem, amit elvárt tőlem. Amint végrehajtottam, éreztem, hogy a nyakkendőt a szememre illeszti és nem túl szorosan megköti a tarkómnál.
– Eddig minden oké. -hopsz, mi ez a magas hangszín? Csak nem sikerült ráhozni szegény nephilimre a frászt? Ugyan, biztos csak a kimerültség okozza, hiszen már jó pár illúziót életre keltettem, és még előttem van egy újabb. Egy elkóborolt hajtincs némileg ingerelte az arcizmaimat, de hamarosan éreztem, hogy Leonard megfogja az arcomat, és arrébb tessékeli a rendetlenkedő szálakat. Oké, most már nem a félelem aggaszt…Igen kellemetlen, hogy így bekötött szemmel, már nem tudok a cipőm látványába menekülni. Szavai végül elterelik a figyelmemet.
– Hát kényelmesebb, annál mintha egy zsákot húznál a fejemre, szóval megfelel. – Leonard hamarosan ismertette a feladatot is, és már majdnem mondtam neki, hogy olyat nem tudok megjeleníteni, amit jó magam nem láttam vagy éltem át korábban, de végül megtartottam magamnak ezt az információt. Ha olyasmit nevez meg, amiről van ismeretem, akkor nem fog egyből kiderülni, és ráérek majd a próba után közölni vele. Bólintottam neki, hogy készen állok, majd megfeszített izmokkal, és koncentrált elmével vártam az utasítást. Egy fekete pillangó. Hát ez könnyű. Ösztönösen mosolyogni kezdtem, majd meg is jelenítettem a képet. A pillangó, amit Leonard látott az arcom előtt jelent meg, és lágy szárnycsapásokkal ellipszis alakú pályát leírva repkedett. Már jött is a következő utasítás: egy holló… A pillangó hamarosan át is változott egy hollóvá, fényes, ébenfekete tollai puha páncélként ölelték körbe a testét. Sebes mozdulattal szállt le a földre, majd kitátott szárnyait visszahelyezte pihenő pozícióba, emberi fül számára is érzékelhető suhogó hang kíséretében. Éppen arra koncentráltam, hogy a madár ismét kitárja a szárnyait, és a tollainak suhogása ismét betöltse a teret, amikor Leonard elhúzta a hajamat a nyakamtól. A testem összerezzent egy pillanatra. Oh, igen. Majdnem elfelejtettem, hogy majd megpróbál kizökkenteni engem. Nah, abból nem eszik, én bizony megdolgozom a gázsimért. Még erősebben kezdtem koncentrálni, amikor jött a kérés, hogy egy macskát jelenítsek meg. Nem akartam variálni a színnel, így egy fekete macskává alakult át az illúzió, sárga szemeit Leonardra meresztette, és lelapult a földre, mintha éppen most akarna ráugrani az áldozatára. Ezen a ponton Leonard a derekamra csúsztatta a kezét, és ha nem készültem volna fel ennek a lehetőségére, vagy korábban nem látom, amit a szoborrá dermedt testemmel tesz biztosan kizökkentem volna, de így továbbra sem fogott ki rajtam. A macska óvatos léptekkel még mindig a padlónak lapulva elindult Leonard felé. 2-0 a hazai csapatnak. A magabiztosságamon végül mégis megingott, amikor Leonard egy főnixet kért tőlem. Oh, bassza meg, hát ettől féltem. Pontosan hogyan néz ki egy főnix? Egy könyvben láttam egy stilizált rajzot, de az vajmi kevés egy valóságos illúzióhoz. Semmi pánik Cara, egészítsd ki a fantáziáddal és ha szerencséd van nem fogsz lebukni. Éppen akkor engedte el a derekamat, amikor egy viszonylag nagy termetű madár formájú, és élénk narancs színű tollazattal rendelkező lénnyé változott a fekete cicus. A madár kitárta szárnyait és elrugaszkodott a földről, majd hirtelen borult lángba. Mivel éreztem, hogy ez nem biztos, hogy az, amit elvár tőlem, az utasítás többi részének teljesítésénél nagyon alapos voltam, és mind a tűz mind a foszlányok színe tökéletesen megfelelt az elhangzottaknak. Mikor az alászálló hamut jelenítettem meg apró szúró fájdalmat kezdtem érezni a halántékomnál. Könnyebb lett volna, ha ezt az érzést Leonard kelti bennem, de kellemetlen impresszió bizony az én fejemből származott és azt vetítette előre, hogy túlfeszítettem a húrt. A kihívások teljesítésének izgalma elfeledtette velem azt a tényt, hogy nem bírom ezt mókát korlátlan ideig űzni. Még éppen a növekvő fájdalmammal voltam elfoglalva, amikor jött a következő kérés, Leonard démonként kimászik a hamuból. Ha ez a feladat szintén meghaladta volna a korábbi tapasztalataim határait valószínűleg inkább idő előtt befejeztem volna a dolgot, de így az időközben már szédülés érzést is figyelmen kívül hagyva teljesítettem a kérést. Azonban Leonard csak néhány pillanatig élvezhette a látványt, mert éreztem, hogy kibillenek az egyensúlyomból. A testem önkéntelenül dőlt előre, miközben szétfoszlott az illúzió, és látás híján csak reménykedni tudtam, hogyha a kezemet magam elé emelem, akkor nem fogok arccal a padlónak csapódni. Mert ha eddig nem is ájultam el, de a parketta nyalás már biztosan segít nyugalomba helyezni az elmémet…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 10:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Megnyugtatólag hat rám, hogy végül még is beadja a derekát és a közelembe jön. Egészen közel... talán még közelebb is, mint számítottam rá... majdnem túl közel.
Hm... oké. Szóval elém áll, és rám néz, és akkor ér el a tudatomig, hogy mennyire is félreérthető ez az egész dolog, amikor meglátom szétfutni a pírt az arcán. Itt állok egy fura szobában egy fura nővel, a kezemben egy nyakkendő és azt mondom neki, hogy a szemét akarom bekötni? B*sszus, most remélem, hogy nem másra gondol... bár most én is másra gondolok, ami végülis nem olyan rossz, nem olyan, mintha gyilkos lennék, és most ő lenne a következő áldozatom. Egy teljesen normális... mert normális vagyok az őrültek között... haha, na de tényleg, normális ember vagyok, és csak a munkámat végzem.
Megköszörülöm a torkom amikor elemeli rólam a tekintetét és a lábát kezdi vizsgálgatni. Oké, tehát most ki is derült, hogy nem csak neki abszurd ez az egész dolog.
Megszorongatom a kezemben a nyakkendőt, és végre erőt veszek magamon, amikor újra rám néz.
- Becsuknád a szemed? - Kérdezem őt, mert ugye úgy könnyebb lesz... remélem. B*sszus annyira áthatóan tud nézni... kizárt dolog, hogy ne tudjon olvasnia gondolataimban, de jobb lenne, ha nem tudna, mert ha még is tud, akkor nem kizárt, hogy még k*rva szarul fogok járni. Ha becsukja a szemét, akkor rá illesztem a szemére a nyakkendőt, és átnyúlva a vállai felett megpróbálom bekötni nem túl szorosra.
- Szólj, ha túl szoros. - Próbálom úgy csinálni az egészet, hogy ne szorítsam le fájdalmasan a szemeit, illetve a haját se tépjem ki a helyéről. Ahhoz, hogy egy csomót tudja kötni felé lépek és átpillantok a válla felett. - Azt hiszem így jó lesz. - Dolgom végeztével ellenőrzöm elölről is, hogy jól fedi e a szemét. Két oldalról megfogom az arcát, hüvelykujjammal végig simítok a nyakkendő anyagán ahol a szeme van, és kiigazítok egy kósza hajtincset az arcából.
Kissé rekedt hangon szólalok meg. - Kilátsz alóla? Kényelmes?
Integetek az arca előtt egyet, hogy valóban megbizonyosodjak arról, hogy nem lát. Kedvem lenne még máshogy is letesztelni... áhh hátrébb kell lépnem. Így is teszek, vészesen közel vagyok hozzá, és ez így most még csábítóbb, hogy nem lát.
- A feladat az lesz, hogy olyat eleveníts meg, amit még nem láttál, vagy legalább is olyat, amit én mondok. Meglátjuk, hogy mennyire fog menni.
Körbe sétálok Cara körül, és most nem vagyok rest átnézni minden testrészét, mindent a szemnek semmit a kéznek.
- Készen állsz? - Lépek közelebb a hátához. - Megpróbállak majd kizökkenteni a feladatból, de te csak koncentrálj. - Ha bólint, vagy válaszol akkor így folytatom. -Szeretném, ha egyszerűvel kezdenénk, készíts nekem egy fekete pillangót, ami lassan repked előtted, szárnyai lágyak, és semmi hangja nincs. - Közelebb lépek a hátához, hangomat lejjebb halkítom és ha készen van a pillangó így folytatom.
- Változzon át egy hollóvá, ami éppen földet ér, a szárnyai, tollai legyenek igazán kidolgozottak, lehessen hallani a suhogást ahogy megrezegteti őket. - Jobbommal felnyúlok és elhúzom a haját a nyakától. Remélem nem zökken ki egyből, így figyelmemet még inkább a madárra összpontosítom, hogy láthassam, ha valami történik. - Majd legyen később macska, ami vadászatot imitálva közelítsen felénk, s a végén... - próbálok nem túl meghökkentő dolgokat tenni vele, így bal tenyeremet a derekára csúsztatom, se több se kevesebb, remélem bírni fogja és nem szakad ki a feladatból. - legyen egy főnix, ami felgyullad miközben el akar repülni, a tűz színe legyen fekete kék foszlányokkal, a hamu szálljon alá.
Elengedem a derekát, hátrébb lépek és távolabbról közlöm az újabb utasítást.
- Készíts el engem, mint egy démont, fekete szemmel aki a hamuból mászik ki. - Sok információval lepem el, de ez ebben a feladat, itt derül ki, hogy képes e memorizálni magát a feladatot, hogy mit kell elkészítenie, illetve, hogy képes e ennyi váltást egymás után elbírni.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…

Attól féltem, hogy Colt kis műsora után, újra visszakapom a kemény páncélba burkolt Leonardot, de szerencsére elég könnyedén fogta fel a dolgot. Hát mégis csak sikerült lelazulnia végre. Én már megszoktam, hogy Coltnak vannak… hmm… hangulatingadozásai, de nem mindenki van erre felkészülve.
– Ilyenkor békén kell hagyni. Tíz perc múlva jön valaki más, aki felidegesíti, és el is felejti a mi kis csínyünket. – a nevetésem már alább hagyott, de az arcomon még mindig széles vigyor volt látható. Az egyetlen szomorú dolog ebben az esetben, hogy nem láthattam a párocska történetének a végét. Mondjuk, ha nagyon füleltem, akkor lehetett hallani hangokat, amik arra utaltak, hogy még nem értek a ’tárgyalásuk’ végére.
Leonard az asztalra hajította a zsákot, amiben az érméket tartotta, és én lepődtem meg a legjobban azon, hogy nem fordultam azonnal a zsákmány irányába, akkora lendülettel, hogy még a nyálam is kicsorduljon egy kicsit. Erősen hajlottam abba az irányba, hogy ne érdekeljen a pénz annyira, inkább a kihívás számított. Teljesíteni minden feladatot, és megfigyelni, hogyan lesz egy merev üzletemberből, egy egyszerű férfi, aki jól érzi magát. Az ilyen változások azonban nem következnek be egyik pillanatról a másikra, így hamarosan vissza is veszi a business maszkját, és már a következő feladatról beszél. Elégedett mosoly terül szét az arcomon, mert tényleg vártam ezt a részt. Végre használnom kell egy kicsit az agyamat is és nem csak sablon ’legyek gazdag, legyek szép, hadd verjem meg azt a tagot’ kéréseket teljesítek. A szemöldököm viszont egyből felszaladt, amikor megkért, hogy menjek oda hozzá a szoba közepére, és megjelent egy nyakkendő is a kezében. Ha akkor akart volna megfojtani, amikor a saját tükörképével szembesítettem és kicsúszott a száján a ’B’ betűs szó, még meg is értettem volna, de ezen a ponton már nem éreztem indokoltnak. Lehet, hogy látta az arcomon, hogy nem kifejezetten értem a dolgot, így végül megnyugtatott, hogy csak a szememet szeretné bekötni a következő próbához… Az ilyen mondatok azok, amiket egy nő csak akkor akar hallani, ha… öhm… megint elkalandoztam. Még az is előfordulhat, hogy Leonard a szakrális meggyilkolásomra készül, én meg megint másra gondolok… Azt hiszem lassan ideje lesz elbeszélgetnem saját magammal.
Nem voltam túlságosan magabiztos, de végül elindultam Leonard felé, még akkor is, ha az arcára kiülő gonosz vigyor miatt éreztem, hogy egy izzadságcsepp végig gördült a hátamon. Mikor odaértem egészen közel hozzá mélyen a szemébe néztem, és megpróbáltam kiolvasni belőle, hogy itt tényleg csak egy feladat teljesítésről van-e szó, vagy naiv nephilimek életének megrövidítése lesz a következő napi rendi pont. Az aggodalmaimat viszont azonnal háttérbe szorította az, amikor találkozott a pillantásunk. Eddig is ilyen mámorító színű volt a szeme? Éreztem, hogy az arcomra ismét pír szökött, így inkább gyorsan eltereltem a figyelmét, meg legfőképp a sajátomat azzal, hogy a cipőmet kezdtem bámulni. Szép cipő, jó cipő, és rendkívül érdekes is.
– Na jól van, tedd meg, ami szükséges. De figyelmeztetlek, hogy nem vagyok egy kifejezetten bátor típus. – ergo, ha valami olyasmi fog történni, ami megijeszt, nem fogok felelősséget vállalni a kislányos visító hangomért. Még utoljára felpillantottam rá, de mikor éreztem pulzusomat felgyorsulni, rögtön újra lefelé néztem. Cipő, cipő, cipő…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 8:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

A közelsége szinte sokkolóan hat rám, és nem értem, hogy még is miért,
fura ez az egész, lassan annyira a hatása alá von, hogy kedvem lenni most rögtön elindulni kifele az ajtón és mit sem törődni azzal, hogy éppen dolgozok. Általában jól bírom más nők közelségét, sőt, találkoztam már nála jóval extrémebb nővel is, aki mindent bevetett, de nem okozott gondot, hogy az agyamat a helyén tartsam, de ő... b*sszameg totál felbolygat.
Nézem az arcát, ahogy belekezd a koncentrációba, és be kell valljam, hogy kicseszett szexi tud lenni. Bár nem akarom, de még is elvonom a figyelmemet róla, hogy a párocska felé nézzek, végülis, nem maradhatok le a buliról, ha már én szabtam meg a kitételeket.
Figyelem a párt, akik nagyon jó kedvűen beszélgetnek, nevetgélnek. Pont tipikusan az a pár, akik halálra idegesítik a mellettük lakókat, mert egyfolytában fejhangon visítanak, még ha nem is vicces semmi akkor is. Beszélgetnek, iszogatnak, amúgy sem tűnnek túl józan életűnek. Egyszer csak megjelenik egy nő, hatalmas hassal... de szó szerint megjelenik, nem bejön vagy akármi, hanem beterem... ha ennek van értelme.
Szépen le is esik, hogy ezt már Cara műveli, egy röpke pillantással megint lekonstatálom, hogy a koncentrációja a tető fokára hágott, így egyből vissza is fordítom a fejem.
A nő odacsörtet a párocskához ezzel megrontva a tökéletes iszogatós összhangot. Lecsapja a pénzt és képen vágja a csávót.
A másik nő reakciója megér minden pénzt. Nézi a nagy hasat ami szinte lelöki őt a székről, átnéz a hapijára, majd vissza a nagy hasra, és látszik az értetlenség a fején. Bár mindenki a csávót és a terhes nőt nézi, én nem maradok le az "barátnő" értetlen tekintetéről, majd a szájtátásról és arról se, ahogy egyre hangosabban azt mondja.
- Azt mondat terméketlen vagy... terméketlen... terméketlen b*zdmeg te strici! - A végén már fejhangon visít, és nem bírom ki, hogy ne nevessek, egyszerűen elkap a röhögés, és ami még jobb, hogy meghallom Cara kuncogását is, amitől még jobb kedvem lesz.
A további események felgyorsulnak, Cara arca megváltozik, majd hallom, hogy valaki az ő nevét kiáltja. Oda kapom a fejem, és már látom is, ahogy lendül a keze a csaposnak. Elakad a nevetésem, és elfog a méreg, hogy ez a csökött agyú most tényleg meg akar minket dobni.
-Mi a f*sz? - Elkapja a méreg az agyam, és már indulnék meg a pultos felé, amikor elkapja valaki a vállam és hátra ránt, majd az ajtó becsapódik. Cara gyorsan reagálta le az egészet, és a mérgem röpke pár másodperc alatt el is száll.
Már nyitom a számat, hogy megszólaljak, amikor az ajtónak csapódik egy pohár, és újra nevethetnékem támad.
Ő az ajtónak dőlve nevet én meg őt bámulom és mostmár csak vigyorgok.
Amikor már nem rázza annyira a nevetés, várok pár pillanatot.
- Na ez, elég... korrekt bemutatás volt. Mond meg majd a pultosnak, hogy kap egy kis jattot, ha befejezi ezt a hisztit. - Elvigyorodok ismét, de mostmár kontrollálom a testem és nem kezdek ismét nevetésbe.
Kiveszem a zsebemből az érmés zsákot, és a kis asztalra hajítom, a mai nap folyamán már nem fogok egyenként kivenni belőle minden egyes érmét, majd megkapja egybe.
- Rendben, jöhet a következő. - Gondolatban lerázom magamról a jókedvet, hogy ismét profi lehessek, de a következő tettemtől már most kiszárad a szám. Mély levegőt veszek és a szoba közepére megyek.
- Megtennéd, hogy ide jössz? - Kérem őt, és bár már sejtem, hogy gyanusnak fog találni, ezért felteszem védekezően a kezem. - Nyugi, nem fogok semmi beteg dolgot kérni. - Benyúlok a zakóm zsebébe a nyakkendőért. Kiveszem és szépen széthajtogatom.
Bal kezembe fogom a vékonyabb részt és jobb kezemen keresztül végig húzom az anyagot addig, amíg nagyjából a két végét nem fogom.
- Szeretném bekötni a szemed a következő feladathoz. - Igazából nem lenne feltétlenül szükséges a szem bekötése, simán be is csukhatná, de ezt nem fogom az orrára kötni. Azt akarom, hogy ténylegesen is zárt legyen a szeme, és még véletlenül se nyissa ki a szemét. - Ígérem, hogy jó leszek. - Gonoszkás vigyor képződik az arcomon, és remélem, hogy ide jön hozzám. Fordult vajon a kocka? Talán... nagyon valószínűnek érzem.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…

A zavaromat és a… khm… szóval egyéb érzéseimet némileg lecsillapította, hogy a nyulamat a kezemben tarthattam. Mindig is tudtam, hogy számíthatok Mucho Macho Manre ha baj van. Már pedig baj az volt bőven. Szerencsémre Leonard is nyitott volt arra, hogy folytassuk a munkát, és eszébe jutott, hogy az utóbbi néhány trükkért nem fizetett nekem. Na most az hagyján, hogy ő elfelejtette, de én magam is… Ez már több, mint aggasztó. Az érmék látványa azonban megnyugtatólag hatott rám, és az sem feszélyezte az arcomra kúszó mosolyt, hogy Leonard először a kezét nyújtotta, majd inkább meggondolta magát, és az asztalra tette az érméket. Az egyik kezemmel továbbra is a nyulamat tartottam, míg a másikkal az érmékért nyúltam és zsebre tettem őket. Lassan már kezdett kidomborodni is tőlük a nadrágom. Szeretem az ilyet. Éppen akkor pillantottam fel, amikor Leonard arrébb sétált, és egy pillanatra hátat fordított. Nem Cara… nem bámuljuk az úriember hátsóját… az illetlen. Szavai mentsvárként érkeztek, és az is, hogy ismét velem szembe fordult.
– Nos, egyszer volt nálam egy öt fős csoport, velük még elbírtam. Viszont iszonyatosan kimerültem. Utána kénytelen voltam a nap hátralévő részében pihenni. – válaszoltam némi gondolkodás után, majd Leonardra emeltem a tekintetem. Látszódott, hogy nagyon gondolkozik valamin. Hamarosan a tudomásomra is hozta, hogy min jár az esze, és kicsit meglepődtem, hogy éppen a nyulam foglalkoztatta.
– Oh, persze remek ötlet. Csak megakartam nyugtatni. Ha sok a mozgolódás a szobában, akkor izgatott lesz. – igen Cara, még mindig a nyúl a téma, és nem a saját elkanászodott fantáziádra céloztál. Fel is álltam, majd vissza zártam a nyulat a ketrecébe. Az ’elsősegélyt’ már megkaptam tőle. Mire visszafordultam, Leonard már ismét a zakójában volt és bíztatott, hogy találjunk valakit, akin prezentálhatom a csoportos illúzió keltést. Jómagam gyorsan visszavettem a zoknimat és a cipőmet, majd csatlakoztam Leonardhoz, aki már az ajtó környékén ténykedett. Jól van. Haladunk. Már csak egyszer fordult meg a fejemben egy egyperces időintervallumban az, hogy nem biztos, hogy mindig a munkára kéne koncentrálnom. A maradék időben esküszöm, hogy a meló járt az eszemben.
– Ha az ember elengedi a stresszt, akkor még egy ilyen helyen és ilyen emberek között is felfedezhet szórakoztató dolgokat. Az őrültek például rendszeresen feldobják a napomat, és fizetni is mindig tisztességesen szoktak. – na azok a csajok, akik azért szoktak hozzám jönni, mert gondolatban felakarnak próbálni egy csomó rucit, viszont kikészítenek. Inkább ezer kis gatyában himnuszt éneklő őrült, mint egy ilyen „jaj, ez a szoknya nem elég rövid” csaj. A gondolatból viszont kirángatott, hogy Leonard láthatóan megtalálta a célpontját, és intett nekem, hogy menjek közelebb. A szűk ajtókerethez, amit nem két felnőtt ember távolság tartására méreteztek… Mihelyst odaértem, a szívem már a torkomban dobogott, de hogy a munkára való koncentrációm még nehezebb legyen Leonard a fülemhez hajolt és így ismertette velem a célpontokat. Mikor megéreztem a leheletét, ösztönösen kúszott jóleső libabőr a karjaimra. Majd mintha mi sem történt volna Leonard ismét az ajtófélfának dőlt. Nem voltam biztos benne, hogy megtudnék szólalni, így inkább csak bólintottam egyet, és a tekintetemet a párocskára emeltem.
Gyorsan eszembe jutott egy egyszerű ötlet, ami egészen biztosan megfogja borítani a páros békés randevúját. Rövid koncentráció után a páros és Leonard számára is megjelent egy várandós fiatal nő a kocsma ajtajában. A páros biztos, hogy nem vette észre, hogy a semmiből tűnt elő, mert egymással voltak elfoglalva, de Leonard észlelhette a turpisságot, és így egyértelmű is lehetett számára, hogy ebben bizony az én kezem van. A várandós nő odasétált a páros férfi tagjához, és kicsapott egy köteg pénzt az asztalra, majd pofon vágta a férfit. Fájdalmat ugyan nem érezhetett, de éppen elég valós volt számára az élmény ahhoz, hogy mégis odakapjon az arcához, mintha valóban pofon vágták volna. A várandós nő pár pillanattal később távozott is, és ügyeltem arra, hogy még lássa minden résztvevő, hogy kimegy az ajtón, majd eltűnik a szemünk elől. A női alany egyből felpattant, és az asztalra csapott, majd igen hangosan számon kérte a történteket a partnerén. Lehet, hogy egy gonosz kis manó vagyok, de nem tudtam vissza fogni a kuncogásomat.
A hiba ott volt a történetben, hogy a hely drága tulaja Colt, olyan érzékkel veszi észre a balhés tagokat, mint ahogy a vadász kopó ismeri fel a prédájának a szagát. Plusz Colt nem hülye, és egyből összerakta, hogy valami nincs rendben. Már láttam is, hogy felénk fordul, és ha eddig nem is volt biztos a történtek okában, egyből kitisztult neki a kép, amint meglátta a még mindig vigyorgó arcomat.
– Bazd meg Cara… – kiáltotta, és közben láttam, hogy a keze megindul a poharak felé. Én már jól tudtam, hogy ez mit jelent, így ösztönösen cselekedtem. Azonnal hátrébb léptem, és Leonard vállát megragadva nagy erővel hátra rántottam őt is. Amint az ajtó nyílási területéből kikerültünk, már nyúltam is az ajtóért, és lendületesen becsaptam magunk előtt. Mikor az ajtó a helyére került már érkezett is a csattanó hang, ami arra utalt, hogy pontosan az történt, amire számítottam, és Colt bizony hozzánk vágott egy poharat.
– Azt a kurva élet, ne haragudj… Erre számítanom kellett volna… – komolynak kellett volna maradjak, és kifejeznem, hogy tényleg nagyon sajnálom az esetet, de sajnos számomra elég szórakoztató volt, így ösztönös nevetés szakadt ki belőlem. Kénytelen voltam a becsukott ajtónak támaszkodni, mert erősen rázott a nevetés. Na, ennyit arról, hogy mostantól profi leszek és a munkára koncentrálok…
reveal your secrets

Leonard Fox


If I were you... - Leonard and Cara 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 6:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Tikk-Takk-Tikk-Takk...
az idő pénz!

Az illúzió igazán hatásos volt... rám is. Hazudnék, ha nem ismerném be legalább magamnak, hogy igenis hatással van rám Cara teste... b*sszus még is csak egy kicseszett jó nő, az már másodlagos, hogy a vért is megfagyasztotta bennem többszörösen is, de mostmár ismét a profik szőnyegén sétálok végig kimért léptekkel és mindent a kezem ügyében tartok... képletesen és... khm... ténylegesen is.
A vigyorom teljesen kiszélesedik, amikor fel is dolgozza a tudatom, hogy még is mit látok. Szégyent... izgatottságot... vagy haragot? Esetleg mind a három keverékét? Figyelném még tovább is a reakcióit, mert kifejezetten mulattató, de nem ad nekem erre lehetőséget, mert feláll és ismét a szőrcsomóért megy. Egy pillanat erejéig elhúzom a számat, majd visszaöltöm magamra a profizmust. Talán jobb is, hogy nála van az a dög, mert már kezdett az én fantáziám is elkalandozni.
- Így van, térjünk vissza a munkához, és ha már itt tartunk. - Mondatom közben feltartom az mutató ujjamat, amit még imént a képzeletbeli testén húztam végig... basszus, koncentrálj Leonard. Ajkaimon végig futtatom nyelvemet, és a zsebemhez nyúlok, kiveszem a zsákocskát, amiben az érmék vannak. Kibontom és kettő darabot kiveszek belőle. - Ez ki is ment a fejemből, a fizetség az iménti feladatokért. - Ujjaim közé csippentem az érméket és felé nyújtom... áh... inkább még sem. Elhúzom a kezem, és inkább a kis asztalra helyezem.  Úgy is azt a dögöt simogatja, és persze most jobb, ha nem érintjük meg egymást.
Gyerünk Leonard, profizmus, munka, pénz, jutalom, profit... ezeket mantrázom magamban, miközben egy mély levegő kíséretében arrébb sétálok.
- Igen... khm... nos a következő feladathoz tudnom kell egyet, s mást. Hány embert vagy képes bevonni egy egy látomásba? - Elgondolkodólag teszem állam alá a kezemet. - Mert a megbízom örülnek neki, ha nem csak egy emberre hatna ki a képességed. Tudod... látni akarja, amikor valakit meg... öhm... megbabonázol.
Szemeimmel a tekintetét keresem, hiszen fontos a szemkontaktus... meghát jobb ha a szemét nézem és nem mást, bár a tekintetem minduntalan lecsúszik a kis kacsójára ahogy azt a dögöt simogatja, ütemesen, lassan és folyamatosan. Az a kis dög meg csak meredten néz és rángatja a kis hülye orrát.
Összeszűkül a szemem. - Eltennéd azt a nyulat? - Kérdezem kissé ingerültebben, mint aminek terveztem, majd még hozzáfűzök annyit, hogy - nehogy valami baja essen. - Kicsit talán javít a mondatom élén, bár a vége szinte már morgásként tört ki a számon.
A zakómért nyúlok, belebújok és így szólok. - Keressünk valami alanyt, akivel csinálsz valami humbugot. Látni akarom külső szemlélőként is. - Eligazgatom magamon a ruhát, lekotrom a láthatatlan szőrszálakat amik bizonyára a bolyhos kis dögről jöttek a göncömre.
Visszafordulok Cara felé, és remélem, hogy ő maga is szedelődzködik... nincs jó hatással rám ez a szoba... ággyal... kanapéval, és egy zoknitlan nővel... b*sszameg.
Az ajtóhoz lépek kitárom és az ajtófélfának dőlve várom, hogy ő is jöjjön, addig kiszúrom a lehetséges jelöltet, aki majd segít elterelni a gondolataimat Cararól és a formás kis szájáról... b*sszameg. Jobb volt amíg a félelem munkálkodott bennem, még is mi a p*csa történt, hogy vett ekkora fordulatot ez az egész?
Profizmus, munka, pénz, profit... koncentrálj.
Harapdálom a szám belsőrészét, ahogy végig vizslatom a tömeget a kocsmában. Mind lepukkant életunt nyomorult.
- Nem értem, hogy miért itt tengeted a napjaidat... ilyen szerencsétlenek között. - Idegességemben még egy "chö" is kicsúszik a számon. Karba fonom melleim előtt a kezeimet.
Kiszúrok két nevetgélő párt az egyik asztalnál, ők lesznek a tökéletesek.
- Rendben, őket akarom. - Ha Cara mellettem van, akkor mögé lépek, és a füléhez hajolok, ha nincs mellettem, akkor intek neki, hogy jöjjön oda hozzám. - Látod azt a vékony fekete hajú nőt, meg a tagbaszakadt pasiját? Ők a célpont. - Ajkaim szinte érintik haját, és amikor levegőt veszek, az orromat megtölti az illata... távolabb lépek, ismét az ajtófélfának dőlök, és ránézek.
- Oké, mutass nekik valamit, amitől összevesznek... most túl jó a kedvük... vedd el a kedvüket, és ne feledd, én is látni akarom amit ők. - Lássuk mire vagy képes Cara.
reveal your secrets

Cara Pierce


If I were you... - Leonard and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
262
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


If I were you…

Amikor a képességemet használtam, és ’megállítottam’ az időt, azt éreztem, hogy újra ura vagyok a helyzetnek, és vissza kerültem a képzeletbeli pónim nyergébe. Kicsit csalódott voltam, hogy Leonard rögtön a virág felé indult, hiszen tartogattam neki egy kis meglepetést, ha az én illúziómat látogatja meg, de végül nem kellett sokáig várnom, hamarosan felém is elindult. Nem vette észre rögtön, hogy a test is mozdulatlan, így továbbra is beszélt hozzám, de eszembe sem volt választ adni, hiszen ezzel megtörtem volna az illúziót. Bár a kísértés igen nagy volt, hogy visszaszóljak… Egyre közelebb lépdelt a ’szobromhoz’ és ezzel egyenes arányban húzódott ördögi vigyor az arcomra. Gyerünk Leonard, érints csak meg, hadd hozzam rád a frászt… Némi várakozás, után végül bekövetkezett az, amire vártam, és Leonard hozzáért a halántékomhoz. Mielőtt akcióba lendültem volna, adtam pár másodpercet neki, hogy biztosan eljusson hozzá az a tény, hogy a testem mozdulatlan, és az idő fogságába került, de már egy picit előre dőltem a kanapén annyira vártam a pillanatomat. Már el is kezdtem formálni a gondolatát az illúziónak, amit terveztem. A forgatókönyv az volt, hogy a ’szobor’ a legváratlanabb pillanatban mozdul meg, és elkezdi csattogtatni a fogait, mintha harapni akarna, majd a szájait ugatásra formázza, és a hangot már én személyesen adom ki. Erre biztos nem fog számítani Leonard.
Már éppen elkezdtem volna koncentrálni, hogy elindítsam a műsort, amikor észrevettem, hogy Leonard nem állt meg a halántékom megérintésénél. A keze egyre lejjebb csúszott.  Még előrébb hajoltam, hogy el tudjak nézni a testem mellett és pontosan láthassam mit csinál Leonard. A számat is eltátottam picit, mikor felfogtam, hogy mi is történik, és éreztem, hogy az arcom egyre forróbb lesz. A korábbi tervemet félretettem, mert kezdtem kíváncsi lenni, hogy mi fog még történni. Még egy kérdést is feltett nekem, miszerint érzem-e azt, ami történik. Már majdnem válaszoltam neki, hogy nem érzem, csak elképzelni tudom az érintését, de inkább vissza fogtam magamat. A fantáziám persze dolgozni kezdett. Hatalmasat nyeltem, amikor azt láttam, hogy már a kulcscsontom környékén köröz az ujjaival. Na most ezek után próbáljak meg a munkára és az illuzió fenntartására koncentrálni… Az arcom már bizonyosan a rákvörös egyik árnyalatában tetszelgett, és egyéb testtájakon is biztosan megemelkedett a testhőmérsékletem. Amikor azt láttam, hogy a kezei már a testem dekoltázsa felé haladnak elveszítettem a fonalat. Pánikszerűen dőltem vissza a kanapéra és erőltettem az arcomra egy gonosz kis mosolyt mielőtt szétesett volna az illúzió, hiszen a figyelmemet már teljesen elvonta valami más… Egy másodperccel később el is tűnt az általam teremtett világ.
– Igyekeztem. – mondtam neki kissé kapkodva a levegőt, nem mintha eddig észrevettem volna, hogy híján vagyok az oxigénnek. Az arcom is egész biztosan kipirult volt még. Szedd már össze magad Cara ez csak egy férfi… Így a maradék tekintélyem is elfogom veszíteni… Kell valami elterelés. Diszkréten körbe futtatam a szememet a szobán - még csak véletlenül sem nézve Leonardra - és a pillantásom a nyulamon állapodott meg. Tökéletes… Azonnal felálltam, és elindultam a ketrec felé, majd kivettem a bolyhosomat a helyéről. Visszamentem a kanapéra, és immáron a nyulam simogatásával próbáltam magam megnyugtatni.
– Mondtál valamit egy következő próbáról. – gyorsan tereljük vissza a szót a munkára, mert ha nem akkor még gondok lesznek… Erre az élményre nem igazán voltam felkészülve…
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 20 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 18 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2