Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• kr. u. 1694, Oszmán Birodalom •
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 16, 2020 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


Akarva akaratlan végigtekintettem már-már ijesztő fizimiskáján, s elmerengtem; nem is olyan rég, amikor távoztunk a palota fülledt levegőjéből és végig vonultunk a kerten a hölgyek – még a szultáné is – megemelték fejüket és érdeklődve fürkészték Őt, hogy az ilyenkor jellemző pír lepje el orcájukat és keblüket, amelynél fogva bizonyossá váltam, hogy a legtöbbjük tisztátlan gondolatképekről ábrándoznak, azonban ez a kíváncsiság egyoldalúnak hatott, látszólag…?
– A bolondját szeretné velem járatni…? – Tudakoltam, azonban kérdésem sokkal inkább tűnt merész kijelentésnek; pontosan tudta, hogy nem éppen erre kívántam rá vezetni és bár mulatatott ez a játék ezúttal nem kívántam jobban belefolyni, mert túlontúl ingoványosnak érződött a talaj, s nem szerettem volna, ha el is nyel az este végére. – Mindazonáltal mégis azt gondolom, hogy enélkül nem lehet teljes az élet. – S ez volt oka a bukásomnak is, hogy többre vágytam, mint ami megadatott. Minduntalan.
– Az igazság és igazságosság képlékeny. – Vetettem közbe. – Változik és könnyen formálható, akár az agyagedény. – S mindemellett függött attól, hogy ki száját hagyja el; voltak akik esetében igazabbnak hatott, míg másokéban nem. Az övében, olykor kételkedtem, hiába tűnt úgy, hogy igazat szól. – Ám legyen, belátom, hogy igaza lehet és ha ezért érkezett, úgy én nem állok elébe. – Tudván azt, hogy minden bizonnyal engem akarnak majd a leghamarabb kézre keríteni.
„…a Szultán ma veszni fog…”
Mindössze ez a néhány szó emésztette fel a tudatom legsötétebb és legmélyebbre temetett gondolataimat, amely hamis boldogság érzetet és a keblemen melengetett beteljesüléshez vezetett. A szabadság lehetősége éppen egy karnyújtásnyira lebegett és oly' annyira megrészegített, hogy szinte rögvest álmodozni kezdtem róla, noha csak haloványan mégis annál élesebb fehér fénnyel izzott fel lelki szemeim előtt; a csúf, csalfa ábránd azonban túlontúl meggondolatlanná tett – talán azért, mert úgy éreztem mintha valaminek a küszöbén állnék és nem kellene több, mint egy leheletnyi széllökés, hogy átlépjem.
Ám mégis…
– Bocsásd meg hozzá nem értésemet, azonban a Szultán halála minden bizonnyal zavart és pánikot fog kelteni… Mi módon tervezel elmenekülni a felfordulásban? – Döntöttem oldalra érdeklődőn a fejemet. – Kivágtatsz a katonák sűrűjében, amíg lovad bírja szusszal? A gyanús alakokat azonnal megtalálják. – Tekintetem félreérthetetlen volt; Őt is annak tekintettem és nem csak Én, hanem még akadtak jó páran.
Mindazonáltal, hogy miképpen éri majd a vég… Nem érintett meg. Noha, szántam a nyomorúságos életét és talán a lelkem mélyén szándékoztam is megállítani az előttem állót, azonban ezt betudtam a kötelességtudatnak, amelyet az évszázadok ruháztak rám. Nem hagyhatom, hogy meghaljon… Hiába mesterkedtem jómagam, hogy a holtak között leljen békére, azonban azon növények, amelyek beszerezhetőek voltak számomra anélkül, hogy bárki is rájönne miben ténykedem, kifejezetten nehézkesnek bizonyult, így hát csak gyöngíteni tudtam szervezetét, azonban mindezek önmagukban mit sem értek, hiszen nem voltam jártas a mérgek keverésében, mert minden tudás, amelyet elsajátítottam az gyógyítóktól származott.
A békés idill, azonban szertefoszlott.
A palota harsány hangjai újra betódultak elmémbe. Az ábránd és a születendő remény éppen csak felépített bástyáján csakhamar lyukat ütöttek az őrök egyre közelgő hangjai, s dobogó lépteinek zajai, amely a megszokottnál több aggodalommal és idegen félelemmel töltöttek el. Mintha homlokomra lenne írva a cselszövés…
– Nos, öröm volt a társaságában mulatni, cselebi – tekintettem fel rá leplezett békével. – További kellemes estét és kérem, vigyázzon az épségére, hogyan szabadítsz meg, ha bajba kerülsz?! – Léptem hátrébb, s alighogy ezt megtettem három felszerelkezett férfi jelent meg előttem a labirintus szűk folyosóját teljes szélességében elfoglalva.
– Beyaz saçlı cadı – intézte felém kéretlen szavait a kapidzsi basi egyebek mellett, ahogy mellém állva megragadta a felkaromat. Feltekintett, barna tekintetét a mögöttem álló idegenébe fúrta. – Óvatosan vele, rossz ómen! – Továbbra is szorosan fogva rántott magával. – Iléri! – Parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon, s engedelmes bárányként követtem.
Vállam felett még hátra pillantottam, mielőtt befordultunk volna.



reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 12, 2020 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 483
Őszintén szólva a legkevésbé vártam volna ilyen pontosításra a kalitkába zárt madárkától, éppen ezért az eddigi színlelt megütközés mellé valódi meglepettség ül ki a képemre.
- Szóval holmi kurafinak festek a szemében? - horkantok fel. Értem én, mire próbál apellálni a felvezetésével, ám legyek átkozott, ha megkönnyítem a dolgát egy efféle meggyanúsítást követően. Hitetlenül csóválom meg a fejemet, visszatérvén a mímelt érzésekhez. - Ennél egyszerűbb fából faragtak. Bár nem tagadom, élvezem az éles eszű nők társaságát, de a nehezebb út a végtelen időben bővelkedők kiváltsága… Vagy az ostobáké és süldőké. Egyiknek sem tartom magamat – jelentem ki megrendíthetetlen meggyőződéssel, dacára annak, a kurta élet minden, csak nem egy számomra ismeretes fogalom. Igaz, erről nem kell tudnia, higgye csak, hogy létezésem pontosan olyan szemrebbenésnyi, mint bármely halandóé, aminek okán igazolást nyerhetnek a szavaim.
- Én sem ismerem kegyedet… Éppen annyira bízok magában, mint ön bennem, viszont az igazságosságot előrébb valónak találom mindennél. És ami itt zajlik, abban én nem látok semminemű igazságot – állapítom meg elkomolyodva, mert valójában fogalmam sincs, igaz-e mindez vagy egy újabb szemenszedett hazugság. Tényleg volna igazságérzetem, vagy amit annak hiszek nem több mint sok évszázadot követő dacolás Isten és az anyám ellen? Talán ez utóbbi, máskülönben nem igyekeznék most mindenáron megvezetni a mennyei szépséget, hanem hagynám futni s szemrebbenés nélkül hazudnám csodával határos, megmagyarázhatatlan szökését a szultán halálát övező káoszban és zűrzavarban.
- Vannak emberek, akiknek a sorsa mégis az, hogy meghaljanak ahhoz, hogy a világ dolgai rendben csordogálhassanak tovább az Úr kívánalma szerint. Humoránál lehetett, mikor megálmodta ezt az ellentmondásos körforgást – jegyzem meg apró mosollyal a szám szegletében, mely igen hamar el is párolog onnét. Nem bővelkedünk az időben ahhoz, hogy túl soká folytassuk az idilli csevegésünket, noha be kell látnom, hosszú ideje először szívesen megtenném a megtévesztés fojtogató leple nélkül.
Közelebb lép hozzám, s most először látom annak, ami; egy ádáz tollasnak, aki talán sosem volt harcos, de éppen akkora láng ég benne a Mennyek tüzéből, mint pengét forgató társaiban. Ha nem volnék kénytelen megregulázni az arcvonásaimat, s elkendőzni a valódi énemet, ezúttal bizonyosan elégedetten görbülnének felfelé a szám sarkai.
- A választás mindenki kezében ott van, de tény s való, a szultán ma veszni fog, veled vagy nélküled, madárka – billentem oldalra a fejemet enyhén, megkönnyebbedésemet is éppen olyan jól leplezve, mint eddigi valós gondolataimat. A szultánhoz hasonszőrűen neki sincs túl sok mozgástere az őt érő, jövőbeli eseményekben, ám szívesebben tartanám tisztán a kezemet.
Apró szusszanással futtatom végig újfent a tekintetemet a labirintus környékén, élezve a füleimet az esetleges őrök neszezésére, mielőtt válaszra méltatnám a lányt.
- Még ma este. A kis lakomája tökéletes színtér hozzá – vonom meg a szemöldökeimet leheletnyire, tanakodva, vajon ennél mélyebben beavassam-e a terveink részleteibe. Kényelmetlen volna, ha boszorka voltához hűen futna a félkegyelműt értesíteni a baljós jövőről, de van egy olyan érzésem, hogy ebben nekem sincs túl sok választási lehetőségem. - Méreg. Gyors lesz – biccentek, hátha a fogvatartója iránt érzett esetleges kötődésének elkél a nyugtatás.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 12:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


Nem tagadom, hogy válasza valamelyest meglepett és ez leplezetlen tükröződött vonásaimon is.
– Úgy tehát a vadászat talán ne is ebben a szigorú kontextusban legyen értetendő! – Mosolyodtam el. – Mondjuk a hölgyek… S olyan férfiak, akik örömüket lelik abban, ha elcsábíthatják tiltott vágyuk tárgyát és beteljesíthetik szenvedélyüket egy titkos légyott során. – Vezettem fel óvatosan mérlegelve szavaimat. – A nehezebb út is hasonló; izgalmas és kiszámíthatatlan, mégha nehezebb vagy ha úgy tetszik körülményesebb! – A megtett út számtalanszor nem számított, ha a vége nem máshoz vezetett mint az édes beteljesüléshez és talán… titkon mindenki erre a bőre alatt lapuló érzésre vágyott. – Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy milyen ember is maga. – S bár feltételeztem, hogy ez Őt nem kifejezetten érdekelte úgy általánosságában, azonban az Én oldalamat annál inkább fúrta a kíváncsiság – kiváltképpen, mert megbízhatósága okán csakhamar döntésre kell jutnom.
Időközönként egy lapító róka alattomos tekintetével sandítottam fel rá, hogy keressem és kutassam az intő jeleket markáns vonásain, amely által igazolást nyerhetett volna mindeddig alá nem támasztott ezúttal csalfának tűnő megérzésem, amely egyre inkább – okvetlenül – erősítette bennem a kétség feszítő érzését, ugyanakkor feltételeztem, hogy mindössze azért állom az igazát, mert túlontúl hosszú ideje tengettem az időmet ebben a palotában és tapasztaltam közvetlen közelről az emberi játszmákat. Figyeltem őket, azonban a lehetőségeimhez mértem igyekeztem távol tartani magam az ilyen jellegű komplikációktól, inkább csöndben és lehajtott fejjel kerültem a feltűnést és a kíváncsiságot, amely helyzetemben kiváltképp nehéznek bizonyult.
– Igaza van, nevetséges – értettem egyet bólintás közepette – azonban az embereket teremtették azért, hogy éljenek és minket azért, hogy vigyázzunk rájuk, főként maguktól. – Az olyan angyaloké, mint amilyen egykoron Én magam is voltam, nem volt más feladata, minthogy a hozzárendelt halandó életét terelgesse annak életútján; suttogtunk a fülükbe, hogy maradjanak meg a hit oldalán és fáradhatatlanul tereltük őket a Mennyek Országa felé.
– Ahogy mondja, Isten útjai kifürkészhetetlenek! – Szüntelen igyekeztem meglelni magamban a megválaszolatlan kérdésekre a választ, mindhiába.
A fáklyák lágy tüze vidáman táncolt jótékony bájjal meghintve az oldalamon sétáló férfit; úgy éreztem, hogy könnyelműen csak engednem kellene a nyomásnak – a szabadság hamis érzetével kecsegtetett, azonban a következő pillanatban már vonásai a sötétségbe rejtőztek, s egészen baljóslatúnak hatott, így csakhamar kétségbe vontam gyermeki gondolataimat.
Kérdése tulajdonképpen valahol már eldöntött volt.
– Ha megölöd a Szultánt, engem sodorsz bajba. – Állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, miközben egy finom csusszanó lépéssel közelebb kerültem hozzá. – Tehát, nem hagytál sok választási lehetőséget és a legjobb döntés az, ha elfogadom a segítségedet… – Ahogy a Szultán ideje lejár, úgy értelemszerűen Én – a "boszorkány" – válok az első számú célponttá és nem azok az árulók, akik hozzám hasonlóan itt ténykednek a palota berkein belül; engem akarnának elsőnek karóba húzni és máglyán égetni és ez a jobbik eshetőség.
– Mindezt mikor áll szándékodban végrehajtani? – Ahhoz, hogy megfelelőképpen fel tudjam készülni, úgy szükségem volt erre az információra; ha szükséges sietve pakolom, mert nem áll szándékomban hátráltatni. – És miként? – Tudakoltam arravaló tekintettel, hogy a  Szultán tornyát éjszakánként őrök állták, s minduntalan volt mellette legalább kettő, akik nem téveszthették egy pillanatra sem szem elől. Rettegett.



reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 25, 2020 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 434
Tény és való, alábecsültem a tejfelszőke szépséget; dacára annak, miféle ártatlan báj lengi körbe a lényét, körmönfontabb annál, minthogy vakon egy jó kiállású idegen karjai közé vesse magát. A végén bizonyítást nyer a tény, hogy egyszerűbb egy szultánt likvidálni a legnagyobb nézőközönség kellős közepette, mint a rabigájába hajtott szárnyaszegett madarat a biztonság fals hitébe csalni. Óvatosan kell lavíroznom ebben a játszmában, afféle módon és lelkesedéssel, amennyire egy nagy rakás szarban éreznék késztetést megfürdeni; semennyire. Hagyom ellenben, hogy ábrázatomon végigsuhanjon az értetlenség a váratlan kérdése okán, higgye csak, bizony kellemetlenül érintenek a vádjai.
- Cseppet sem lelek örömöt ártatlan lények leölésében – felelem körültekintő óvatossággal, leheletnyire összevonódó szemöldökökkel, nem cifárzva különösképpen a válaszomat. Még a visszájára sülne el a szultánt és a bégjeit unatkozó majmoknak titulálni, s ellenben magamat affélének, akinek nem unalmában szokása a becserkészéssel vesződni. Átkozott keringő…
Beljebb sétálunk a labirintusban, s úgy érzem, a kifejezés képletes jelentéstartalmát illetően is, elvégre az eddig könnyednek hitt mellék küldetés egyre bonyodalmasabbá és idő pazarlóbbá válik. Csak tudnám, mit akar az anyám egy bukott angyallal kezdeni, és miért nem tudja ezt kevésbé körülményes úton-módon elintézni. Frusztráltságomat mégsem engedem az ábrázatomra kiülni, egyelőre további bizalmaskodással igyekszem megnyerni magamnak a lányt, ám úgy fest, mindhiába. Egymásba fonódó karjai egyértelmű jelzésként szolgálnak, ezért én is elemelem tőle a kezemet. Bosszúsan fogadom a tényt, miszerint puha, meleg bőrét nyomban meghiányolja maga alól saját, érdes tenyerem.
- Talán nem szabadna, de bármily kellemetlen is a gondolat, mi mégis itt vagyunk, valaki olyannak az óhajára, ki a saját létezésünket is megkavarta. Lássuk be, valahol még röhejes is a dolog – vonom meg enyhén a szemöldökeimet, azzal viszont nem számolok, hogy még a legostobább és kockázatosabb vallomásomat is képes mérlegre állítani, csak hogy láthassa, megbízható vagyok-e vagy egy szemfényvesztő, aki ócska hazugságokkal kívánja átejteni. Fogalmam sincs, melyik kínosabb, tényleges szemfényvesztőnek lenni, vagy annak, aki kibökte végre az igazát, mégsem hisznek neki.
- Nem neveztem kizárólag az enyémnek. Éppúgy a tiéd is vagy bármelyik halandóé. Tudod te, hogy kiről beszélek, az Atyádról. S hát, amint a mondás tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek – vonom meg a vállaimat, elpillantva oldalvást, hátha azóta sikeredett minket beérnie valamelyik őrnek. Egyelőre nem tapasztalok semmiféle mozgást, noha a hozzáértésüket az észrevétlen settenkedésre sem becsülném alá.
- Ellenben a tény, hogy kevés időnk maradt – vezetem rá vissza a tekintetemet, ami mostanra sürgetéssel lett teljes. - Egyik atya sem szívleli a gyermekét bajban hagyni, de mint mondtam, nem miattad érkeztem. Döntened kell, ennek a bűntől és rothadástól bűzlő színjátéknak a részese maradsz, vagy engeded, hogy segítsek? - meglehet, korai választás elé állítanom, csakhogy a percek folyamatosan peregnek. Tudnom kell, a könnyebb, vagy a nehezebb utat választja?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 03, 2020 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


A fájdalmas sóvárgás, hogy Istentelennek tűnő időt követve bizadalmamat hajítsam oda egy idegennek nem volt más, mint egy álnok kígyó csábító szisszegése – s erőteljesen kellett ágálnom a gondolatnak, hogy bolond fruskaként engedjem a kísértésnek, azonban a keblünkön melengetett a legkevésbé megbízható; tudtam ezt jól, hiszen számottevő alkalommal tapasztalhattam meg az árulás keservét a saját bőrömön. S kiváltképpen a bizalomnak mi keresnivalója egy ármány és gazság nevelte palotában, ahol a hatun szüntelen más férfiakat részesítette édes kegyben és a hárem egyes tagjai szüntelen azt latolgatták, hogy miképpen szabadulhatnak meg a fő asszonyságtól? Mint ahogyan másban sem, úgy tőle is óvtam bizadalmam kulcsát; noha megkönnyebbülés lett volna tálcán kínálni, olyan rég óta őriztem féltve, hogy zsugorivá váltam – nem osztoztam. Bár úgy tűnt, hogy ajkai igazságot szóltak, azonban szavai nyomokban mégis megmételyezték tudatomat.
– Felettébb megtisztelő az irántam tanúsított aggodalma, cselebi?! – Kellemes szavai egészen megsimogattak, szinte meleg balzsammal kente a lelkemet, azonban mégsem voltam képes szemet hunyni a gyanúm felett, amely egészen a zsigereimben pulzált. – Szeret vadászni? – Feleltem hát a kérdésére egy kérdéssel, miközben tekintetemben továbbra is a már eddig megszokott nyugalom és tán némi ravasz csillant. – Én nem kifejezetten lelem benne örömömet, azonban a Szultán előszeretettel vadászik a bégjeivel szarvasra vagy vaddisznóra, ha drága ideje engedi. – A vadászatok zömében azonban sohasem a levadászott vad számított igazán, hanem annak becserkészése és sarokba szorítása; noha egészen egyszerűen megtehette volna, hogy a távolból lelövi az állatot egy íjjal, mégsem azt az utat választotta, mert nem lelt benne élvezetet. A prédát lelőni könnyű volt. Becserkészni és terelni, kevésbé.
A bokrok keretezte folyóson beljebb haladva a hangulat egyszerre vált megnyugtatóvá és bizalmassá.
Egyetértően bólintottam.
– Mégis én úgy vélem, hogy a halandók döntéseibe nem lenne szabad beleavatkoznunk. – Amíg angyalként tettem a dolgomat jómagam is hittem abban, hogy igenis mi sokkal jobban tudjuk, hogy mely döntések a helyesek. Az idő rámcáfolt. – Legyen az bármennyire is jelentőségteljes vagy épp jelentőségtelen. – Az angyalok és démonok egyaránt szerették az egyetlen igaznak hitt Istent játszani; szerettek döntéseket felülbírálni és meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz – ám ez mögött mindig az egyéni érdek húzódott, amely számtalan alkalommal vitatható volt.
Való igaz, hogy nem bántam volna, ha sikerrel likvidálja a Szultánt csakhogy az esküdt szavak és a "megbízás" nem pusztán Őt kötötték, hanem jómagamat is – ráadásul meglehetősen régóta tartott rabigában és emögött több állt, mint egy halandó szeszélye.
Ahogy megpihentünk a bokrok ösvényén felém fordult.
Tekintem a magasba emelkedett, ahogy meleg tenyere a kezemen simított végig. Nyugtalanított ez a fajta bizadalmaskodás, azonban nem ütöttem el a rabul ejtő bilincseit; kezeimet összefontam magam előtt és figyelemmel kísértem szavait, szüntelen keresve a szavai mögött megbúvó kétértelműséget vagy bármit, ami csalásra adott volna okot.
– Ki a teremtőd és miért zavarja ennyire a Szultán jelene? – Feltételezhetően a Szultán okkal nyújtotta ilyen hosszadalmasra a vele folytatott beszélgetéseket, amelyeket noha nem hallhattam vagy tudhattam, azonban gyanítom, hogy egy esetleges tartozásról lehet szó.
Látszólag a Szultánom, szinte senkire sem jelent veszélyt – tán jómaga is drótkötélen rángatott báb.


reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 453
A Mennyek dicsőségében fürdőző szépség esze valóban a helyén van, levetkőzte magáról az angyali naivitást, melyet fajtársai gyakorta magukon hordoznak még mindég; körmönfontabb annál, minthogy kételyek nélkül a megmentésére siető lovag ádáz karmai közé vesse magát. A „biztosíték” szája önkéntelen mosolyba fordul.
- A biztosíték nem a madárért érkezett, azonban elszomorítaná, ha egy ilyen ékes tünemény bántódását lelné a biztosíték egyéb küldetése során – fogalmazom meg gondolataimat körültekintően, hitelt érdemlő arckifejezéssel osztva meg vele a féligazságokat, más tekintetből nézve szemenszedett hazugságokat. - S csakugyan úgy véli, egy jó kapcsolat reményében megéri néha a plusz fáradalom. Persze megtehetné, hogy erőszakkal szabadítja ki a madarat, majd löki újabb kalitkába, nem esne nehezére. Miért választaná hát a nehezebb utat? - pillantok le rá, érdeklődően kutatva a kékjeit s a bennük esetlegesen fellobbanó, mélyülő bizalmatlanságot, netán annak ellentettjét.
Idő közben a labirintusba érünk, hol az árnyak olykor egészen különös szögben vetülnek, s aminek okán nehéz pusztán azt követve bárki nyomára lelni. Okos gondolat volt a fehérnéptől ide bújni; ide, ahol fojtott hangunkat alig hallhatják, s ahol nem követhetnek minket érdeklődő szempárok. Ide, ahol az égvilágon senki sem siethetne a segítségére, ha valóban fenyegetést neszelne az indítékaim mögött, ide, ami a bizalom csírájának összetéveszthetetlen temploma. Oda kell figyelnem, hogy ne romboljam le a falait.
- Hmmm… sosem értettem igazán a filozófiához – vallom meg őszintén, megtorpanva egy momentumra a sétánkban. - Azonban nem tartom magamat feljebb valónak senkinél. Megvannak a halandóaknak is a maguk erényei, de ez nem jelenti, hogy minden tettükkel egyet is kellene értenünk. Ha valaki, te bizonyára megérted, mit jelent a teljes egészt szemlélni s látni némely döntésük jelentéktelenségét – pillantok rá komoly arckifejezéssel, most határozva úgy, hogy megkísérlem bizalmasabbra fonni a kapcsolatunkat a tegezésével és annak a ténynek a leplezett boncolgatásával; ő sem halandó igazán. Fontos az időzítés, merthogy vészesen közeledünk egy afféle revelációhoz, amihez elengedhetetlen a bensőséges légkör.
Tovább haladunk a labirintusban, mely a megváltozott szelek dacára mit sem változott.
- Mint említettem, a létezés magasabb síkján kívánják a szultán eltűnését. Ám az élet természetes folyamába nem lehet anélkül avatkozni, hogy ne keltenénk mi is a hozzátartozás látszatát – nyíltan beszélek hozzá, egyrészt, mert nem hinném, hogy ellene volna a szabadulásnak és a fogva tartója likvidálásának, másrészt változatlan igyekszem elhitetni vele, mellettem biztonságot remélhet, nem őrzök titkokat s hallgatok el részleteket. S pontosan evégett érzem szükségét, hogy tudomására hozzam azt, melyről egyéb esetben mélyen szokásom hallgatni.
- Nem szívesen, valóban – biccentek, megállapodva a sétánkban. Felé fordulok, bizalmasan a felkarjára simítva eddig kapaszkodónak kínált kezemet. - De hogy lásd, nem ártani akarok, megosztom veled, amit nem szabadna – kutakodón fúrom a tekintetébe a sajátomat, mintegy felkészülve a legrosszabb reakcióra. Valójában ez sem több puszta színjátéknál. - A Teremtőnek tartozom szolgálattal, s sorsára kell juttassam, kinek bűnbocsánatot nem kínál többé.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


566
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


– S a biztosíték, amennyiben valóban nevezhetjük emígy, milyen árat kóstál? – Jómagam elegendő időt töltöttem egyaránt a halandók és a hallhatatlanok között is, hogy tisztában legyek azzal, hogy a segítségnyújtás nem minden esetben a jó szándék stigmája, hanem ígéretekkel kecsegtető, elegáns köntösbe bújtatott gaz ártalom. A világ és az abban benne élők, ekképpen működtek. Voltak, akik adtak. Voltak, akik elvettek. – A biztosítéknak valóban érdeke, hogy elnyerje a madár a szabadságát vagy csupán másik kalitkába lökné? – Várakozóan tekintettem rá. Az érkezése óta feszítette mellkasomat egy különös érzés, amelyet egészen pontosan nem tudtam volna megmagyarázni, azonban abban biztossá lettem csakhamar, hogy korántsem az volt, akinek vallotta magát – hiszen messziről jött "ember" azt mond, amit akar és ezt az elejtett morzsák is megerősítették, amelyeket jómagam felcsipegettem. Mi végre akarná szabaddá tenni a madarat? Korábban még hittem a hős Herkulesekről, s Góliátokról szóló szép történetekben, amelyek feláldozásról és dicső harcokról meséltek, azonban ezek a múlt regéi voltak, nem a mai embereké.
Immáron a hűs szellő simogatta arcunkat, gyöngéden tépte hajunkat; jólesett a levegő változása a benti fülledt levegőhöz képest, amely szinte fojtogatóvá vált kiváltképpen, ahogy a beszélgetésünk egészen más irányok felé kanyargott; véletlenül se vágytam keresetlen fülekre, s tekintetekre – megoldani kívántam hát ezt a problémát, így merült fel az útvesztő ötlete és bár ott sem lehettünk teljesen magunk között, azonban bizalmas beszélgetéshez mégis ideálisabbnak bizonyult.
Ahogy egyre beljebb haladtunk a fák és bokrok szegélyezte útvesztőben, úgy váltak szavai egyre tisztábbá igazolást adva mindannak, amelyeket korábban pusztán óvatosan feltételezni mertem; öröm az ürömben, hogy megérzéseim ezúttal sem vezettek tév úton, azonban aggodalmam, hogy mi volt jelenének pontos célja egyre inkább kezdett aggasztani, mert a válaszok egyelőre kimondatlanok voltak – s ha ne adja Isten, szavakat is ölt, nem lehetek biztos szavai hitelességében olyan formában, hogy milyen szándék vezérli, ha egyáltalán azt elém tárja.
– Bolond állatok vagyunk egytől egyig. – Szúrtam közbe. – Mindössze néhányan azt gondoljuk, hogy feljebbvalóak vagyunk másoknál. Bölcs dolog, így vélekedni? – Olykor a leggyengébbről hisszük azt, hogy valóban gyenge, ám mégis az tud a legnagyobb meglepetést okozni, hiszen egy gyenge, mindenét elveszítettnek, ugyan mi tudna még nagyobb fájdalmat okozni? Egykoron a feladatom volt az emberek védelme, jó úton tartása. Bonyolult lelkek voltak a maguk egyszerűségében. Angyalokkal és démonokkal nem kelhetnek versenyre, tény, ám ettől nem célszerű a gyengét alá becsülni. – Ámbár a Szultánnal kapcsolatban minden bizonnyal igaza lehet. – Bólintottam egyetértően.
– Úgy tehát, ha nem érdekli az emberek "civakodása", akkor mi végre járta végig ilyen hosszadalmasan és körülményesen az úját, ha egyszerűbb és könnyedebb módon is megszerezhette vagy elvehette volna azt, ami ide sodorta? – Megérzéseimben jelen pillanatban nem bíztam, s evégett nem is adtam nekik teret, mert egészen könnyedén csalfa útra vezethettek volna, mint az korábban már számottevő alkalommal megtörtént. Nem volt kenyerem idő előtti következményeket levonni, így hát inkább válaszát vártam, hogy majd elbíráljam valamilyen módon; jelenleg információk hiányában ez kissé nehezemre esett. A lelkem egy könnyedebb és felelőtlenebb része, úgy hitte, hogy segíthet, mindazonáltal elmém szüntelen falakba ütközött gondolataim folyamán; homályban botladoztam, s sejteni véltem, hogy számtalan kérdéseimmel, amelyek Rá vagy a miértjére irányultak volna szüntelen falakba ütköztem. Ki küldte? Mindennek előtt azonban ez volt az, amely leginkább felkeltette érdeklődésemet.
– Feltételezem azonban, hogy nem szívesen osztja meg Velem, hogy ki bízta meg a rejtélyes feladatával. – Tulajdonképpen nem számítottam semmilyen válaszra, azonban őszintén kíváncsivá tett.
Kérdésekből számtalan volt, miközben válaszok… alig; kevés dolog volt, ami jobban bosszantott volna, mint az, hogy nem ismertem a másik illető lapjait és nem értettem az okait.


reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 28, 2020 11:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 516
A kelleténél tovább nyúló életfolyamom hosszán nem találkoztam túl sok tollas hátúval, de még olyannal se, akit kitaszítottak az üdvösségéből valamilyen megbocsáthatatlan bűn oltárán, azonban amit eddig tapasztaltam és amit hallani róluk, annak a lány maradéktalanul megfelel. Külleme önmagában az ártatlanság és jóakarat varázsában fürdőzik, afféle ragyogásban, amely a hozzám hasonlóak szemét inkább bántani szokta, semmint pihentetni, én mégsem hunyorgok a társaságában. Hagyom egy momentumra megnyugodni a tekintetemet az ő különös kékjein, mielőtt ismét megszólalnék és válaszolnék a furfangosan megkomponált kérdésére.
- Véleményem szerint a madárnak fel kellene ismernie, hogy kulcsot szerzett a kalitkájához. Biztosítékot, hogy azelőtt kinyithassa az ajtót, mielőtt azt bárki feltételezné róla – jegyzem meg könnyedén, elnyomva magamban egy felkívánkozó, apró rándulást a szám sarkában. Nem szeretem túlzottan beleásni magamat a küldetésem szempontjából fontos személyek életébe, személyiségébe, nem jobban, mint azt megkövetelné a feladatom, viszont ezúttal meglehetősen érdekelne, mi taszította ilyen messzire az otthonától ezt az angyalt. Talán épp a ravaszsága és az egyéni gondolatai, amelyek olyan ritka jellemvonások a fajtájánál, és amelyek ennyire szórakoztatnak most? Vagy sarkalatosabb bűn, amit első ránézésre nem is feltételeznék róla? A kíváncsiságom dacára nem kérdezek rá.
Karomat nyújtom neki, s miután azt elfogadja, kisétálok vele a friss levegőre. Némi tanakodást követően a bosszantó poharat is a bokorba hajítom a tartalma után, nem látom értelmét, hogy lefoglalja a kezemet egy üres kupa.
- Hmm… - összegeztem magamban a feleleteit az őrökkel kapcsolatban, akik közül az egyiket hasonszőrűen tartom szemmel, mint ahogy ő követ minket a pillantásával. Reméljük a pohár elhajítása és az önkéntes növény öntözés nem fogja összetörni az aggódó szívét. - Úgy vesszünk el egy kicsit abban a labirintusban – határozok visszafojtott, mély hangon, majd irányt változtatva a szürkületben még jól kivehető útvesztő felé indulok, oldalamon a hamvas bőrű szépséggel. Nem a legideálisabb terep a kimondatlan terveink és elképzeléseink összefésülésére, azonban jobb, mint feltűnően sutyorogni egymás fülébe idekint, netán a palota roskadásig telt termében. Gyanakvást persze mindenképpen kelteni fogunk, ez a kétes ügyletek velejárója egy állandóan összeesküvést és árulást szimatoló udvartartásban. Semmi olyan, amihez ne lennék már hozzászokva.
- Nem sokáig. Sokkal tovább már nem fogja bírni az orrom ezt az állandó, tömény bűzt – felelem a kérdésére, kivárva, amíg alakjaink elveszhetnek a magasra nőtt, precíz formára nyírt bokrok rengetegében. Azt követően bátorkodom csak bármi konkrétumot elengedni, természetest a hangerőm minimális szinten tartásával. - Beláthattam volna, valóban. Ha érdekelne egyáltalán a halandók csatározása, egymás öldöklése - jegyzem meg kendőzetlenül adva a tudtára, hogy az említett fajt a legkevésbé tartom sajátoménak. Lopva hátratekintek a vállam fölött, hegyezve a füleimet a távoli léptek zajára, ám egyelőre nem akad a közvetlen közelünkben tébláboló társaságunk, így folytatom a beszédet.
- Hidegen hagy, melyik állam bukik el vagy marad fenn, ez a történet időtlen idők óta ismétlődik, és végső soron senki nem kerül ki végső győztesként. Előbb-utóbb jön egy erősebb, veszedelmesebb, agresszívabb, és letaszítja azt, aki eddig ezeket a címeket viselte. Unatkozó emberek civakodása és mohósága mindez, nem több. Más kérdés, ha valakinek a létezés magasabb síkján a bögyébe kerül az egyik parádés majom, példának okáért egy szultán – pillantok le rá jelentőségteljesen, remélve, kezdi kapiskálni, hogy az itt létem messze meghaladja az emberi világ problémáinak színterét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 22, 2020 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


438
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


– Jómagam, úgy hiszem, hogy a kalitkájában raboskodó madár, akkor a legbölcsebb, ha megtanulja kinyitni az ajtót még az előtt, hogy egyáltalán ezt bárki is feltételezné róla. – Orcámat oldalra billentve várakozóan sandítottam fel Rá. – Ön miként vélekedik, mit kellene tennie a madárnak? – Kedvemre való volt az ilyesfajta homállyal átszőtt lágy folyamú beszéd; egészen felpezsdítette ereimben lüktető véremet ez a fajta változatosság és az újonnan szerzett érdekfeszítő társaság, akinek személye – megérkezése óta – több kérdést vetett fel benne, mint amelyekre mindeddig választ kaptam. Azt mondják – még a legbölcsebb tanítók is – a tudatlanság tiszta áldás, azonban Én létezésem óta sokkal inkább bosszantónak véltem, így inkább tekintettem rá úgy, mint egyfajta baljóslatú árny; érzetre, mintha egy aprócska rovar duruzsolt volna a gondolataim között és zümmögött volna a fülembe egészen az őrület pereméig sodorva, nem hagyva egy pillanatnyi megnyugvást sem.
Tekintetem békésen állapodott meg rajta.
Vékony ujjaim a kezemben tartott findzsára szorultak, ahogy őszinte érdeklődéssel és könnyed mosollyal kísértem nem pusztán mozdulatait, hanem élces szavait is. A füstölőtől illatozó, szüntelen bazsalygó szultán után a kissé nyers modor és a legbátrabb katonákat is megfélemlítő termet egészen lenyűgözött; impozáns látványt nyújtott délceg termetével, széles vállaival és kissé távolságtartó fizimiskájával, így nem csoda hát, hogy a nők megneszelve ezt a fajta csalogató veszélyt lopva, ugyanakkor vággyal és ígérettel megtelt tekintettel ostorozták az idegent – s mi tagadás; osztoztam az érdeklődésükben, amely aljasul vonzott hozzá kissé tán közelebb is, mint ahogyan azt illendő vagy elvárt lett volna.
Elfogadva a felkínált kart karoltam belé, ezúttal megtartva a tisztességes távolságot.
Mindazonáltal a lelkemben némi öröm fénylett fel, hogy ezúttal nem egy kéretlen alattvaló társaságában kellett töltenem az estét, hanem valaki olyasfajta mellett, akire jómagam is érdeklődéssel tekintettem ki nem mondott válaszai és magának megtartott fintoraival.
– Kevesebb, mint amelyet szeretnék a magaménak tudni. – Válaszoltam a hűs levegőre érve tekintetem pedig azonnal a kert szélén álldogáló őrre irányult; noha tekintetét előre szegezte, aki egy kicsit is jobban figyelt látni lehetett, hogy követett a tekintetével. – Sajnálatos módon, ha hosszasan kíván időzni a társaságomban, akkor ezzel számolnia kell. – A palota ékessége, ahogy Ő nevezte, szinte egyetlen lépést sem tehetett meg a mustráló szemek elől. De már csak egy kevés időre van szükségem. Ám kifejezetten nehéz volt úgy megteremteni az ideális környezetet a szökéshez, hogy  senki sem kedvelt és nem volt kihez fordulnom; így hát tervem rengeteg időt igényelt, azonban mindaddig mint egy kis állat, úgy kellett követnem a szultánt – kezdetben még nehéz vasláncot is kaptam, hogy kedvére rángathasson magával.
– Meddig óhajt még élvezni a palota adta gyönyört? Jiszen mostanra beláthatta, hogy a szultánnak esze ágában sincsen segíteni Önöknek, mindössze csak az időt húzza… – Okkal merült fel bennem a kérdés, hogy mi végre tartózkodott még itt?


reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 1:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 452
Nincs semmi megdöbbentő abban, ha egy szultán temérdek szemrevaló asszonyt gyűjt maga köré a magja szétszórására, vagy egyszerű szórakozásra, ugyanígy a rabszolgatartás sem afféle szokás, amin volna mit meglepődni. Ám, hogy egy idegen világ fehérnépét fogadja a bizalmába, és emelje a rangos nőinek szintjére,  már annál ritkább. Azonban a tejfelszőke lány kifinomult arcvonásait elnézve, egy útvesztőt magában rejtő, kéklő íriszeit vizslatva s tudatában annak, az esze is a helyén van, tulajdonképpen semmi meglepő nem akad az uralkodó döntésében, hozzátoldva az aprócska tényt, történetesen holmi szerencsehozónak véli a pártfogoltját. Még nekem is nehezemre esik levenni róla a szemeimet, pedig a diszkréció most mindennél fontosabb, hű katonák és szolgálók pillantásainak kereszttüzében. Elég egy rossz mozdulat, egy sandább tekintet, egy csalfa mosoly, és előbb válik mészárszékké a füstös, bájolgó förgeteg, minthogy kettőt pisloghatnának a vonagló hastáncosok. Nem, az ösztönös kényszer dacára, hogy megengedjek magamnak egy rándulást a szám sarkában élelmes megjegyzése végett, arckifejezésem közömbös marad.
- Meglehet, így van. Éppen annyi esélye van egy vadállat állkapcsai közé zuhanni, mint szerfelett boldogsággal tovább szárnyalni. A kalitka ezt az esélyt veszi el – jegyzem meg kimért hangon, tekintetemet az üres poharamon fixírozva, amit nem sokkal később kitartok a felénk haladó szolgálónak újratöltésre. Továbbra sem iszok, de a látszatot fenn kell tartani. Igaz, ha tudom, hogy momentumokkal később séta kerül kilátásba, nem fáradok.
- Lenne. Cefetül bűzlik ez a hely – bököm ki a lehető legőszintébb egyenességgel, elnyomva magamban egy kikívánkozó fintort, mialatt elrugaszkodok az oszloptól, ami eddig páratlan társaságául szolgált a hátamnak. A közelség-érzet hiányában mindazonáltal nem kell „szenvednem”, a lány bizalmasan lép hozzám, elrebegve sejtelmes célzását, amire újfent kedvem támadna elmosolyodni, mégsem teszem. Rezzenéstelen arckifejezéssel pillantok le a nálam jóval alacsonyabb fehérnépre, akinek a parfümje, netán veleszületett, kellemes illata ilyen intim távolságban akadály nélkül tódul az orrjárataimba és szédíti meg egy áldatlan másodpercre a tudatomat.
- Ugyan… A Svéd Livonia komoly szükségben van – felelem könnyedén, ezúttal nem tudva megállj parancsolni a számra felkanyarodó apró, ámde alávaló mosolynak, ami olyan szaporán párolog le az arcomról, mint amilyen hirtelenséggel megjelent rajta.
Néhány leplezett jel leadását követően a karomat kínálom a lánynak, míg a másikban változatlanul a poharat egyensúlyozom, s amennyiben nem állít meg minket senki, továbbá benne sem támadnak kételyek a felvetését illetően, úgy az útmutatásával kisétálok vele a friss levegőre. Nem titkolom, pokolian jól esik az udvar légtömegének egyszerűsége, amit nem sző át semmiféle füst, pacsulitól bűzlő parfüm vagy ideje korán magát sajtszagúra izzadó vendég. A zsivaj is tompán ér csupán el minket, s révén, némi előnyben vagyunk a minket mustráló őrökkel szemben, a lehető legnagyobb nyugalommal locsolom rá az egyik tetszőleges bokorra a poharamban lötyögő lónyálat.
- Mennyi időnk van, mielőtt keresni kezdenék az udvartartás ékét? - vonom meg az egyik szemöldökömet, egyelőre nem bizalmaskodva mélyebben tegeződéssel vagy látványos kapkodással.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Reagok :
82
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 1:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


431
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


Ajkaimon fesztelen, szinte kedélyes mosoly játszott.
Különösmódon – talán lelkem mindmáig gyermeki mivolta okán – kedvemre való volt most az idegen társasága; puszta önző okok végett, mivel némiképpen megkönnyebbültem, hogy megszabadulhattam – vagy éppen osztozkodhattam – a mindeddig szüntelenül engem kísérő és ostorozó gyűlölködő tekintetek rabságából. Noha, bánat telepedett meg a lelkemben, mert a halandók kedveltek és szívesen láttak otthonaikban, azonban ezúttal mértéktelen ellenszenvvel viseltettek irányomba – amely Őket igazolta. Egy napon… Amikor visszatérek ebbe a vadon fűszerezett, érzékiségtől lüktető környezetbe tán előszeretettel fogom magamba szívni a helyi szokásokat, így azonban a kényszer valósággal megmételyezte a tudásvágyam, amely egészen elkedvetlenített, hogy tanuljam és új tudást sajátítsam el.
– A kalitkába zárt madár mindig menekülne a díszes börtönéből. – Állapítottam meg selymes hangon belekortyolva az idő közben eltulajdonított italba; torkom szárazzá vált a fülledt levegőtől, a nyelés kissé nehezen ment. – Azonban, mi van, ha már repülni sem képes és a porba hull? Ínycsiklandó falat lehet egy másik vadállatnak. – A rabságban töltött idő elfeledteti a madárral, hogy kell repülni. A szárnyai elgyengülnek, nem bírja el a testet sem a repkedni vágyó lelket. Az ész követel. A test nem teljesít. Elszomorító. A rabságban tartott madár megtörik, s lemond vagy egészen egyszerűen elfelejti; a szabadság nem több, mint múló tünemény. Vad látomás, bájos illúzió. Senki sem szabad valójában.
– Lenne kedve az Uramnak kiszabadulni a friss levegőre; elveszni esetleg a kinti labirintusban? – Amikor a szultán nem tartott igényt a szolgálataimra és utamra bocsájtott előszeretettel időztem az útvesztőben – olykor annak reményében, hogy elillanhatok az őrök elől, akik minduntalan a nyomomban jártak, keltek. Egyetlen alkalommal tévesztettek szem elől, amelyet csakhamar jelentettek is a szultánnak. Bár ne tették volna és tovább kerestek volna! Aki nem lelt Rám, azt egészen egyszerűen bitóra küldte, kezdetben, azonban amikor a Szultán már több mint a nap felének elteltével sem lelt reám az emberit egészen egyszerűen karóba húzatta; az összes halandó halálának vére az én kezemhez tapadt; a fájdalom, amit később korbáccsal okoztak, korántsem volt olyan erejű, mint a bűntudat, amellyel összezártak egy sötét, nyirkos verembe több héten keresztül el zárva fénytől, s élettől. Majd, mikor szakadt és ázott ruháimba visszatérhettem a lakosztályomba, olyan látvány tárult a szemeim elé, amelyet úgy vélem sohasem feledem; azon askerek fejei, akiket karóba húztak még további hat héten keresztül díszelegtek velem szemben – nappal őket láttam először a hajnali fényben, éjjel mikor lehunytam a szemeimet, őket láttam utoljára; velük álmodtam és az asszonyaikkal, gyerekeikkel… Kísértett tettem következménye. Nappal. Éjjel. Ébren. Álmomban.– Netán felfedni érkezésének valódi célját… – Léptem közelebb hozzá bizalmasan, ügyelve arra, hogy véletlenül se hallja senki a közelünkbe; s bár a zene és a mulatozó társaság elnyomta, sohasem lehet tudni: a falnak is füle van.


reveal your secrets

Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom - Page 2 DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
114
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 04, 2020 3:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 332
Parádés, ahogy a gazdagság látszatába bugyolált szultán dölyfösen járja a vendégeit, hamis mesékkel ámítva alattvalóit az eljövendő győzelmekről és gazdagságról, holott nem több ő sem, mint egy hataloméhes, esendő, szánni való halandó, aki istennek képzeli magát. Szívem legfőbb óhaja szerint egészen mélyet sóhajtanék, mihelyst meglátom felém közeledni, azonban a feladatom megkívánja az ábrázatom rezzenéstelenségét, amelyet itt vendégeskedésem alatt egyszer sem volt még képes felolvasztani a vidék forrósága. Ugyanúgy elmondható a szultánról is; magas fokon forrongó vérét az alkonyattal leereszkedő hűvös levegő sem tudja nyugalomra ösztökélni.
Végighallgatom az önfényezés felsőfokon űzött tudományát, tiszteletteljes biccentésekkel fogadom a szavait s közben átkozom az ehhez hasonlatos küldetések létét. Nincs bosszantóbb annál, minthogy a kékvérűek között lavírozva megjátsszam a hasonszőrűt, és körültekintőn likvidáljam az arra érdemeset. Jobban szívlelem a közelharc egyszerűségét, egy pengét a szívbe, a torokba, az érzékeny belek közé. Letisztult és problémamentes, mellőzi az áskálódást és a színjátékot, amelyet a fivéreimnek sem csúfolható démonok olyan előszeretettel alkalmaznak. Ezúttal nincsenek velem sokan, alig maréknyian kvártélyozták magukat a sivatag ingatag, pöffeszkedő homokdűnéi közé. Mosolyognak, bazsalyognak közöttük, és mindössze lopva tekintenek felém a lehető legritkábban, tűnődve, mikor érkezik el a momentum, melyben kiélhetik mélyre nyúló aljasságukat.
A szultán távozik, helyét pedig nem sokkal később az események újabb, hatványozottan szemrevalóbb kulcsszereplője tölti be, miként puha léptekkel mellém ér. Kétségem sincs afelől, hogy nem ritka célzó pillantásaim elértek hozzá, s ha más nem, zsigereiben érzi a langyos levegőben megbúvó szikrákat, robbanni kívánó, feszengő energiákat. Nem sejtet kevesebbet a felém intézett, selymes hangon elrebegett kérdése. Felhorkantanék, ha bizton venném a sakktáblán elfoglalt helyét.
- Nehéz megfelelni, túl nagy a választék. Ám van egy sejtésem, hogy nem jobban szívlelem őket, mint kegyed – állapítom meg csöndes, mély hangon, mialatt pillantásomat a teremben forgolódókon vontatom végig. Fodros ruhaköltemények úsznak jobbról a látóterembe, formás csípők tódulnak az érdeklődésem útjába, míg nem messze két összekoccanó pohár tartalmából felcsapódó permet zökkent ki a mustrából. Túl zajos, túl fűszeres, túl… sok. - Elvégre díszes kalitkában még a szárnya szegett madaraknak sem szívügye rostokolni – teszem hozzá, ezúttal neki szegezve metsző íriszeimet.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2