Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• kr. u. 1694, Oszmán Birodalom •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


715
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


A Szultán dacosan emelte magasba állat válaszomat hallva.
– Úgy hiszed, boszorkány, ez volt a legbölcsebb válaszod? – Sajnálatos módon időről időre emlékeztetni kívánt Ő maga is az általa feltételezett mivoltomról – pedig, ha lenne sejtése, hogy a valóságtól mily' elrettentő messzeségekben tévelyeg (!) – és felhívni kegyelmességére a figyelmemet.
Maga mellé helyezte kupa borát, hogy egymásba fűzhesse ujjait.
Pöffeszkedő mellvértezete elárulta és maga elé révedő tekintete elárulta, hogy tanakodik; megfelelő büntetést szándékozott kieszelni, minek miután nem tettem tanúbizonyságot segítőkészségemnek irányába: – Szeretetben és figyelemben részesítettünk, s nem szenvedtél hiányt sem ételben, sem puha ágyban, sem más kegyekben. – Formálta negédes ékesszóló szavait, miközben a katonák felé biccentett, akik közül az egyik megragadta fehér szín hajzuhatagomat és rántotta hátra fejemet, ami könnyedén megadta magát az erőszaknak addig a másik a karomat hátra csavarva kényszerített térdre. Felszisszentem. Vállam ízülete sajogni kezdett. – S most mégis… Ármányra kárhoztatsz egy messziről jött gyüttmentért? – Öblös hangja tompán csengett a fülemben, miközben nagyot nyelve próbáltam a katona kesztyűjébe mélyeszteni szabad kezem ujjait, amely cselekedet mit sem ért, hiszen vastag kesztyű védte.
Tekintetem végig kísérte a Szultán ráérős lépteit, aki egyenesen a kandalló elé sétálva húzta ki a vidáman pattogó tűzben a forrongó piszkafát, amelyet nyugodt vizslatást követően felnézett: – Utoljára megkérdem, mit akar? – Eddigi bájolgó hangja mintha csak elolvadt volna a tűzben. A választ akarta.
Felém közeledett.
Ahogy egyre közelebb érkezett, úgy próbáltam volna megszabadulni a szorosan tartó katonák kezei közül, azonban szinte mozdulni sem tudtam, s ha mégis pokoli fájdalommal járt pedig még csak bele sem kezdett az általa rutinosan alkalmazott kínzások bármelyikébe.
Némán figyeltem.
Megragadta arcomat, kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
– Válaszolj! – Ordította; nyálcseppek gyűltek homlokomon és éreztem bűzölgő, avas leheletét.
A következő pillanatban pedig, mintha megszűnt volna a világ.
Először fel sem fogtam.
Láttam, hogy mi történik, azonban fizikai reakciót vagy hangot adni kérelmemnek már nem volt lehetőségem. A forró vas úgy hasította át az oldalamat, mintha csak mézet kentem volna el egy szelet kenyéren. Az égett hús szaga izzott fel a fülledt, fűszeres illatú füstölővel átitatott helyiségben. A fájdalom csak ezt követően jutott el tudatomig, majd robbanás szerűen pusztítva áradt szét bensőmben igába hajtva testem minden egyes pontján. Megremegtem, hogy aztán ösztönös reakcióként megpróbáljak elhúzódni a fájdalomtól, azonban ahogy mozdulni akartam vállam megrándult és hangos pattanással kiugrott a helyéről.
Kínoktól elgyötört arccal sikoltottam fel.
– Ha nem válaszolsz, boszorkány, a másik karod következik és a másik oldalad!
Hallottam szavait, mégsem tudtam válaszolni.
A szenvedés hullámai folyamatosan ringatták, s elnyelték testemet – mintha a legháborgóbb folyó vizén sodródtam volna, amely háborgó vize ide meg oda taszajtott volna táncoltatott bábjaként. A víz levert. Ajkaim kiszáradtak, ahogy levegő után zihálva kapkodtam és próbáltam úrrá lenni az egyre lüktető nyilallásokon, amelyek egyre sűrűbben és intenzívebben követték egymást.
Kirántotta piszkafát az oldalamból.
Szabad kezemmel odakapva próbáltam szorítani, nyomni – mindez azonban mit sem ért, hiszen a fájdalom nőttön nőtt most, hogy a sebet friss levegő érte, szinte perzselt és a legapróbb fuvallat vagy érintés is, olyan volt, mintha újra és újra megfordult volna bennem a vas. Perzselt, lángokba borult – mintha kevély tűz mart volna.
A hangosan mulatozó nép hangja is elcsöndesedett, némaságba burkolózott és a zeneszó is pillanatok alatt abba maradt; s ahogy elcsitult, olyan hévvel és félelemmel átitatott pánikszerű üvöltős lett úrrá a palotán, mintha megbolygattak volna egy darázsfészket.
Laposat pislantva világosodtam fel: ez volt az elszalasztott pillanat, hogy a madár szabaduljon.
– Ne… – Nyögtem lemondóan. – Bugün öleceksin! – Sziszegtem fátyolos tekintetem homályán át, amire a Szultán hangosan felnevetett; öblös kacaja csakhamar fájdalmas üvöltéssé torzult, ahogy gyomrához kapva összegörnyedt.
Az egyik katona tétovázás nélkül lépett mellé, felsegítette és az ágy felé terelte: – Eredj az igazi Gyógyítóért! – Utasította a másikat, aki azon nyomban el is tűnt az ajtó mögött. A fájdalom újra belenyilallt, immáron két ponton hasította szét a testemet. Ahogy a nyomás abba maradt a vállamban, vidám útjára indult a kín.
A katona egyenesen felém indult.
A hideg kövön kúszva-csúszva próbáltam egyre hátrálni, azonban az ajtó állta utamat. Vállaim neki simultak. Ő azonban nem tágított. Újra megragadva a hajamat rántott ezúttal talpra; lábaim zsibbadtsága révén nehezemre esett hirtelen megtartani a súlyomat, azonban mielőtt szóra nyithatta volna a száját kirántottam az övéből a tőrt, s az alhasába mélyesztettem. Tompa puffanással esett térdre: – Lanet cadı!
Tudtam, hogy nem volt sok időm.
Abban is biztos voltam, hogy az idegennek mostanra bottal üthettem a nyomát.
Egyetlen lehetséges menekülési útvonal létezett, amelynek útját állta a tekintélyes méretű udvar.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 11:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 581
Egyetértő hümmentéssel kísérem a felajánlását, bár az én szemszögemből az volna a legáldásosabb, ha el is felejtenénk a kényszeredett tanakodást. Semmi kedvtelés nem rejtezik abban, hogy erőszakkal kívánunk afféle dolgokat körülírni és meghatározni, melyeket átélni sokkalta izgalmasabb, főként, hogy válaszokra talán soha nem is fogunk lelni. Mindettől független biztató jelként veszem a jövőbelátást, halovány biztosítéknak arra, Mastemah keze végső soron nem fog üresen maradni.
- Békésebb körülményeinket, már megbocsájtsd a kijelentésemet, szívesebben tölteném érdekfeszítőbb elfoglaltsággal, mint holmi igazakat feszegetni a filozófia beláthatatlan pókhálójában. Mint mondtam, ahhoz kevés az értésem – jegyzem meg, hagyván az arcomra telepedni egy kisebb mosolyt, mielőtt még beavatnám a legszükségesebb információkba a ma este alakulását illetőn.
Képtelen elkerülni a figyelmemet a ragyogó kékjeinek áhitattal teljes vizslatása, mely alatt ha nem volnék hozzászokva a bőröm lazaságához, és a megtévesztés nem jelentené a túlélésemet, bizonyosan megtörnék. Angyali hozzáértés lehet, mely képes afféle lelkiismeretet böködni nem első ízben, melynek létezése számomra is talánnyal ér fel. De nem engedek holmi elgyengülésnek a szebbik nem iránt, meg van az ideje és a helye a fehérnép preferálásának, melyet pusztán a halandóak képesek temérdek alkalommal csalfán megítélni és evégett holtan végezni.
- Nem hasonlítanám magamat hozzá. Sokkal jóképűbb vagyok – osztom meg vele szigorú meggyőződéssel, s talán a sületlen humorom nem biztosíték aziránt, az ígéreteim megbízhatóak, de legalább nem is kapkodó magyarázkodás és bizonygatás a szavahihetőségemről, ami éppen annyira volna átlátszó és gyanakodást keltő, mint az iménti megjegyzésem.
Tovább azonban nem szőhetjük a gondolataink fonalát, az őrök megérkeznek és elvezetik előlem a Fehérhajú boszorkányt, kinek távolodó alakja akár egy tüneményes, mégis túlvilági látomás. Egy törékeny momentumra visszakívánom az együtt töltött bensőséges perceket, a bőre puha érintését vagy a részegítő illatát, ám hamarost megregulázom a kötelességtudatomat, s kis idő múltán visszatérek a vigadalom sűrűjébe.
A füstös, változatlan fűszeresen bűzlő teremben ismét a bástyámként szolgáló oszlopnál állapodok meg, amelynek stratégiai okai is vannak mindamellett, így kevéssé kerülget a veszély, vajmi lerészegedett, pöffeszkedő alakkal csevegésbe kelljen bocsátkoznom. Elemelek egy poharat a megszokás jogán, majd végigfuttatom kutakodó tekintetemet a helyen, viszont a szultánnak vagy a leánynak egyelőre nem találom nyomát. Helyette kitartó hastáncosok pimasz csípőmozdulatai keverednek a látóterembe, s amennyiben nem rontana be az egyik ajtón egy zilált, kétségbeesett katona, vélhetően ezúttal nem állnék ellen a hívogatásnak, hagynám fürdőzni a szemeimet.
- A palota előtt! Lázadás! Az egyik falat már meg is mászták! - kiabálja egy eszét vesztett fúriát megszégyenítendő, mire a zene hirtelen félbeszakad, és a pillanatnyi döbbenetet a nők visítozása töri meg, illetőleg a bent ácsorgó katonák sietős összeverődése. Biccentek az események másodszámú beindítójának, ki aggodalommal teljes menekülést mímelve felborítja az egyik míves fáklyatartót, a lángok pedig afféle sietséggel kapnak rá a drága szőnyegekre és drapériákra, mint kiéhezett vad az elé kínált, friss vérben úszó zsákmányára. Amennyiben minden a terv szerint haladt, mindeközben a szultánt már megkínálta a szolgálója a kiváló minőségű itallal, melyet elő is kóstol a látszat kedvéért – egy démonnak mit árthat hosszú távon holmi méreg –, tehát bárhol is legyen, a szolgálói vagy ágyasai bizton iparkodtak segítségért iramodni, netalántán halálának hírét adni.
Elrugaszkodok az oszloptól, csizmámból tőrt húzok elő, miután elejtettem a poharamat, és a felfordulás közepette igyekszem a Boszorkányom után nézni. Egyszerűbb lett volna, ha a teremben marad, mert bár a palota labirintusaiban az eltelt napokban igyekeztem kiművelni magamat, a kergetéséhez azért elég nagy és az időben nem bővelkedünk. Az a maréknyi felbérelt, úgynevezett lázadó egyhamar le lesz verve a szultán serege által, s abban a momentumban minden erőforrásukat abba fogják ölni, hogy a vezetőjük merénylőit elfogják. Nem fűlik a fogam ennek a megvárásához...


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


– Sajnos, mivel idő híján vagyunk kénytelen vagyok azt a javaslatot tenni, hogy napoljuk el a kérdést, amely szerint ki járatja kivel a bolondját! – Vetettem fel az ötletet úgy, mintha valójában már be is adtam volna a derekamat pedig csak befolyásolni kívántam Őt jövőbe tekintő szavaimmal, s bizakvó hangsúllyal.
A veszély közeledett, s láthatatlan bőrként tapadt a sajátomra a baljós félelem, miközben érezni véltem, ahogy a kötél, amelyet jöttömkor a nyakamba akasztottak, mint egy ékszer, úgy sértette fel érzékeny irhámat, ahogy kígyóként fonódott körém, míg már kiáltani sem tudtam.
– Valójában könnyed meggyőzhetsz az igazadról – vontam vállat nyugodtan – nem zárkózom el ígérem, amennyiben egy napon békésebb körülmények között is lehetőség nyílik rá. – Az igazság azonban az  volt, hogy könnyebben hoztam volna meg döntéseimet, ha már el tudtam volna dönteni miféle ember is Ő , azonban ezúttal ez szükségtelenül nehéz feladatnak bizonyult.
Őszinte áhítottal tekintettem fel rá, tán úgy mint azelőtt senkire.
… S akkor keress meg a tömegben, kiviszlek magammal.
Olyan volt, mintha lassan és békésen a víz alá merültem volna, míg annak fojtó ölelésében meg nem fulladok; ehhez hasonlított a szavaiban rejlő ígéret, amely lágy melegséggel vonta be lelkemet és csillapította kétségbeesett elmémet, amely mindig a szabadulás lehetőségébe kapaszkodott, úgy akár a gomba a talajba – mélyre hatolt, szinte kipusztíthatatlan volt. Mégis felperzselt. A valóság hűtlen léte a felszínre rántott. Olyan elemi erővel taszított ki a lágyság, mintha csak a legmélyebb és legédesebb álomból riadtam volna meg. Fulladoztam, s levegőért kapkodtam. Tüdőm összeszűkült, kiszorult belőle az éltető energia.
– Miért érzem hát úgy, hogy szavaid hiába részegítőbbek a legédesebb bornál, azonban mégis hamisabbak, mint iskarioti Júdásé? – Hangomban beletörődő, azonban a kedélyemet mégsem elvevő lemondás cseng. Tapasztalat. Azonban mégis sokkal szívesebben neveztem ezt megérzésnek, amely olyan volt mint egy láthatatlan kísértet; egészen a bőrömre tapadt és pusztán időről-időre jelent meg, hogy óvva intsen a bajtól – hiába annak, hogy makacs fejjel ezt nem engedtem, mert tudni vágytam, hogy mi az amitől védelmezne. Sohasem tanultam a hibáimból. Újra elkövettem őket, mert – a lepel alatt – szerettem ezt az utat járni. Volt valami egészen izgalmas a sötétségben és veszélyben, amelytől egykori társaim féltettek volna, hiszen ez tán nem volt más, mint a bűn útja… Ám esendő lélek voltam, akit olykor megkísértett az édes vétkezés – a lustaság, harag és nem utolsó sorban a luxuria; s ezúttal sem volt ez másként.
– Csalódnék, ha nem ekképpen lenne…
Elérkezett hát a félve várt vég, noha minduntalan körbe lengetett és egy pillanatra sem engedte, hogy elfelejtsük, hogy a bizalmas beszédet könnyen fülön csíphetik a tapasztalt hallgatózók.
A lassan egyre bizalmasabbá váló beszédet az őrök mulatozó hangjai, s azok egyre közeledő lépteinek zaja törte meg a csöndet, akik kisvártatva meg is jelentek mögöttem és nem is várattak túlontúl sokáig, hiszen ahogy a kapidzsi basi meglátott már maga mellé is utasított. Néma, erőszakos parancsának engedelmeskedve meghúztam magamat, ahogyan szoktam. Nem kérdezett. Nem szólt hozzám. Rám sem hederített. Mindössze a kényszernek és a kötelességének tett eleget.
Rezignált kifejezéssel a vonásaimon haladtam, amerre irányítottak.
Különös mód ezúttal nem bántam, hogy olyan személy társaságában kellett töltenem az estémet, akire ilyen vagy olyan ok végett – amely általában nem volt más, mint politikai vagy pénzügyi gond – kénytelen voltam áldozni a Szultán óhajára. Magának való társasága már csaknem mulattatott. S míg a teremben pusztán távolról vehettem szemügyre szigorú vonásait, közelebbről alaposan csentem magamnak morzsákat fizimiskájából és vonzásából.
Ahogy az őrök kíséretében kiértem a labirintusból, szinte arcon csapott a hűs szellő és valamivel vadabban tépett bele fehér hajzatomba, amely a derekamat simogatva, minden léptemnél finoman megemelkedett. Kezdetben zavart, hiszen a szolgák és nemesek egyaránt lopva megbámultak maguknak; tekintetükben gyűlölet és félelem elegyedett – idegen voltam ezen a vidéken, nem ismertek. Nem hibáztattam őket, megértettem. Mostanra megszoktak már nem váltottam ki azt a fajta érdeklődést, amit kezdetben és még ennek ellenére is a kíséret, olyan szorosan fogott közre, mint az akasztottat a rozsdás bilincs; szinte levegőhöz nem jutottam és még ennél is rosszabb volt, hogy minél távolabb sodródtam a nyugati szörnyetegtől, úgy váltam egyre bizonytalanabbá és a bizalmas beszéd csakhamar egy naiv ábránddá változott. Kétely ült mellkasomon.
Olykor hátra tekintettem a vállam felett, ám nem láttam sehol…
Az Őrök, nem meglepő módon, egészen a Hász odáig kísértek és jómagam is pontosan tisztában voltam azért, hogy mi végre vált vonásain dölyfös elégedettséggel, hiszen a feladatom az estén nem volt más, mint kiszedni az idegenből érkezésének célját.
– Ne biliyorsun? – Hangzott a kérdés kisvártatva, ahogy megálltam a helyiségben, amelyet pompa és vibráló színek jellemeztek. A füstölő füstje vastagon telepedett meg, megtámadva minden érzéket. – Yani…!? – Türelmetlen volt, ehhez kétség sem fért.
– Bir şey bilmiyorum…
Nem volt elégedett a válasszal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 520
Kérdése, de inkább nevezzük merész kijelentésnek, jobban mulattat, mint az iménti feltételezése, noha újszerű szórakozásomnak ezúttal már nem adok semminemű terepet a megmutatkozásra. Elkomolyodott ábrázattal, egyik szemöldökömet megvonva felelek a kérdésére.
- Bennem is hasonló kérdés merült fel, engedelmeddel. Hogy a bolondját járatja-e épp velem...? - szegezem vissza neki a fegyverét, amely a tapasztalatlan vitázókat könnyedén képes a térdükre kényszeríteni. Elülteti bennük a kétkedést, összezavarodnak, s tán már arra sem emlékeznek egy idő után, hogy mi végett éreztek felháborodást és mi végett kerültek ki az út rosszabbik oldalára. - Úgy az enyém nem teljes. Vagy már éppen eléggé az – hajtok fejet a véleménye előtt, noha az élet értelmének és teljességének körültekintő vizsgálata olyan elfoglaltság, amelyet akkor sem űznék jó képpel, ha fizetnének érte. Értelmetlen és céltalan ilyesféle igazságokat megfogalmazni, főként ha belátjuk, az irányítás közel sem a mi kezünkben van. Hasonlóan vélekedek az igazságosság fogalmáról is. Úgy fest, a tejfelszőke szépség boldogan űzi a filozófia tudományát, még akkor is, ha mindaz éppen ellene szól.
- Nehéz afféle igazságot találnom a helyzetben az én szemszögemből, amely kegyed pozícióját alátámasztaná. Persze fejet hajtok bölcsessége előtt, valóban, csupán a saját igazságomról értekezhetek, és abban is cselekedhetek. Ha nem értene egyet, joga van hozzá – szívem szerint megvonnám a vállaimat. Őszintén, teljes lényemmel kijelenteném Mastemahnak, hogy filozofáljon ő, győzködjön ő, ha ennyire kell neki ez a leány. Részemről az ágyamban szívesebben tölteném az időt vele, s értekeznék érdemesebb témákról, mint az alávaló meggyőzéséről; legyen oly szíves a vesztébe rohanni, bár legalább bársonyszőnyeggel van leterítve az út… Ám az én utam a Pokolba nincsen jó szándékkal kikövezve a mennyei teremtés szerencsétlenségére, így lenyelvén elégedetlenségemet, folytatom a hazug észérvekkel való elcsábítását. Persze némi elégedettséggel tölt el, a többi nőhöz képest számára nem volt elég holmi bók és közeledés. Kár, hogy mindez nem menti meg.
- Szívesen veszem az aggodalmadat, azonban minden eshetőségre fel vagyunk készülve. Fontosabb üggyel lesznek lefoglalva azok a katonák. Tudni fogod, mikor kell cselekedni. S akkor keress meg a tömegben, kiviszlek magammal – biztosítom, éppen, mielőtt utol érnének minket az őrök. Előbb-utóbb várható volt a felbukkanásuk, komoly előnnyel láttuk el őket, mihelyst a megállás mellett döntöttünk, s nem haladtunk tovább. Feléjük rebbenő tekintetem hamarost visszatalál a bájos vonásokra, melyen gyakorlott megtévesztéssel ül ki a béke. Kíváncsi volnék, mióta gyakorolja a halandók kifejezéseit.
- Csakugyan hölgyem, örömteli volt. Az épségemért pedig cseppet se aggódj, nehéz azt sarokba szorítani – villantok felé egy apró, cinkos vigyort, mely a következő momentumban el is párolgott az ábrázatomról. A katonák előkeverednek, és barátságtalanul fogják meg maguknak a Fehérhajú boszorkányt. Tetszik a megnevezés, ám kedvtelésemmel ellenkezőleg megilletődés ül ki az arcomra, akárha fogalmam sem volna, miféle galibába keveredtem.
- Jó urak, köszönöm a figyelmeztetést! Teşekkürler – biccentem fejemet hálám jeléül, majd egy helyben ácsorogva figyeltem, ahogy elvonszolják mellőlem és előlem a boszorkányt, akinek még a nevét sem tudom. Ragyogó szempárja még rám szegeződik, mielőtt látótéren kívülre fordultak volna, tekintetét pedig sziklaszilárd bizalmaskodással fogadom.
Fertályóra is meglehet, mire hajlandó vagyok követni őket vissza, a meleg, bűzlő, zsibongó mulatozásba, ahol egyelőre hagyom magamat a vigadalom sűrűjébe keveredni. Még várom a jelet, azonban bizton veszem, nem kell sok idő ahhoz, hogy bekövetkezzen, aminek be kell következnie.



○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 16, 2020 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


Akarva akaratlan végigtekintettem már-már ijesztő fizimiskáján, s elmerengtem; nem is olyan rég, amikor távoztunk a palota fülledt levegőjéből és végig vonultunk a kerten a hölgyek – még a szultáné is – megemelték fejüket és érdeklődve fürkészték Őt, hogy az ilyenkor jellemző pír lepje el orcájukat és keblüket, amelynél fogva bizonyossá váltam, hogy a legtöbbjük tisztátlan gondolatképekről ábrándoznak, azonban ez a kíváncsiság egyoldalúnak hatott, látszólag…?
– A bolondját szeretné velem járatni…? – Tudakoltam, azonban kérdésem sokkal inkább tűnt merész kijelentésnek; pontosan tudta, hogy nem éppen erre kívántam rá vezetni és bár mulatatott ez a játék ezúttal nem kívántam jobban belefolyni, mert túlontúl ingoványosnak érződött a talaj, s nem szerettem volna, ha el is nyel az este végére. – Mindazonáltal mégis azt gondolom, hogy enélkül nem lehet teljes az élet. – S ez volt oka a bukásomnak is, hogy többre vágytam, mint ami megadatott. Minduntalan.
– Az igazság és igazságosság képlékeny. – Vetettem közbe. – Változik és könnyen formálható, akár az agyagedény. – S mindemellett függött attól, hogy ki száját hagyja el; voltak akik esetében igazabbnak hatott, míg másokéban nem. Az övében, olykor kételkedtem, hiába tűnt úgy, hogy igazat szól. – Ám legyen, belátom, hogy igaza lehet és ha ezért érkezett, úgy én nem állok elébe. – Tudván azt, hogy minden bizonnyal engem akarnak majd a leghamarabb kézre keríteni.
„…a Szultán ma veszni fog…”
Mindössze ez a néhány szó emésztette fel a tudatom legsötétebb és legmélyebbre temetett gondolataimat, amely hamis boldogság érzetet és a keblemen melengetett beteljesüléshez vezetett. A szabadság lehetősége éppen egy karnyújtásnyira lebegett és oly' annyira megrészegített, hogy szinte rögvest álmodozni kezdtem róla, noha csak haloványan mégis annál élesebb fehér fénnyel izzott fel lelki szemeim előtt; a csúf, csalfa ábránd azonban túlontúl meggondolatlanná tett – talán azért, mert úgy éreztem mintha valaminek a küszöbén állnék és nem kellene több, mint egy leheletnyi széllökés, hogy átlépjem.
Ám mégis…
– Bocsásd meg hozzá nem értésemet, azonban a Szultán halála minden bizonnyal zavart és pánikot fog kelteni… Mi módon tervezel elmenekülni a felfordulásban? – Döntöttem oldalra érdeklődőn a fejemet. – Kivágtatsz a katonák sűrűjében, amíg lovad bírja szusszal? A gyanús alakokat azonnal megtalálják. – Tekintetem félreérthetetlen volt; Őt is annak tekintettem és nem csak Én, hanem még akadtak jó páran.
Mindazonáltal, hogy miképpen éri majd a vég… Nem érintett meg. Noha, szántam a nyomorúságos életét és talán a lelkem mélyén szándékoztam is megállítani az előttem állót, azonban ezt betudtam a kötelességtudatnak, amelyet az évszázadok ruháztak rám. Nem hagyhatom, hogy meghaljon… Hiába mesterkedtem jómagam, hogy a holtak között leljen békére, azonban azon növények, amelyek beszerezhetőek voltak számomra anélkül, hogy bárki is rájönne miben ténykedem, kifejezetten nehézkesnek bizonyult, így hát csak gyöngíteni tudtam szervezetét, azonban mindezek önmagukban mit sem értek, hiszen nem voltam jártas a mérgek keverésében, mert minden tudás, amelyet elsajátítottam az gyógyítóktól származott.
A békés idill, azonban szertefoszlott.
A palota harsány hangjai újra betódultak elmémbe. Az ábránd és a születendő remény éppen csak felépített bástyáján csakhamar lyukat ütöttek az őrök egyre közelgő hangjai, s dobogó lépteinek zajai, amely a megszokottnál több aggodalommal és idegen félelemmel töltöttek el. Mintha homlokomra lenne írva a cselszövés…
– Nos, öröm volt a társaságában mulatni, cselebi – tekintettem fel rá leplezett békével. – További kellemes estét és kérem, vigyázzon az épségére, hogyan szabadítsz meg, ha bajba kerülsz?! – Léptem hátrébb, s alighogy ezt megtettem három felszerelkezett férfi jelent meg előttem a labirintus szűk folyosóját teljes szélességében elfoglalva.
– Beyaz saçlı cadı – intézte felém kéretlen szavait a kapidzsi basi egyebek mellett, ahogy mellém állva megragadta a felkaromat. Feltekintett, barna tekintetét a mögöttem álló idegenébe fúrta. – Óvatosan vele, rossz ómen! – Továbbra is szorosan fogva rántott magával. – Iléri! – Parancsolta ellentmondást nem tűrő hangon, s engedelmes bárányként követtem.
Vállam felett még hátra pillantottam, mielőtt befordultunk volna.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 12, 2020 5:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 483
Őszintén szólva a legkevésbé vártam volna ilyen pontosításra a kalitkába zárt madárkától, éppen ezért az eddigi színlelt megütközés mellé valódi meglepettség ül ki a képemre.
- Szóval holmi kurafinak festek a szemében? - horkantok fel. Értem én, mire próbál apellálni a felvezetésével, ám legyek átkozott, ha megkönnyítem a dolgát egy efféle meggyanúsítást követően. Hitetlenül csóválom meg a fejemet, visszatérvén a mímelt érzésekhez. - Ennél egyszerűbb fából faragtak. Bár nem tagadom, élvezem az éles eszű nők társaságát, de a nehezebb út a végtelen időben bővelkedők kiváltsága… Vagy az ostobáké és süldőké. Egyiknek sem tartom magamat – jelentem ki megrendíthetetlen meggyőződéssel, dacára annak, a kurta élet minden, csak nem egy számomra ismeretes fogalom. Igaz, erről nem kell tudnia, higgye csak, hogy létezésem pontosan olyan szemrebbenésnyi, mint bármely halandóé, aminek okán igazolást nyerhetnek a szavaim.
- Én sem ismerem kegyedet… Éppen annyira bízok magában, mint ön bennem, viszont az igazságosságot előrébb valónak találom mindennél. És ami itt zajlik, abban én nem látok semminemű igazságot – állapítom meg elkomolyodva, mert valójában fogalmam sincs, igaz-e mindez vagy egy újabb szemenszedett hazugság. Tényleg volna igazságérzetem, vagy amit annak hiszek nem több mint sok évszázadot követő dacolás Isten és az anyám ellen? Talán ez utóbbi, máskülönben nem igyekeznék most mindenáron megvezetni a mennyei szépséget, hanem hagynám futni s szemrebbenés nélkül hazudnám csodával határos, megmagyarázhatatlan szökését a szultán halálát övező káoszban és zűrzavarban.
- Vannak emberek, akiknek a sorsa mégis az, hogy meghaljanak ahhoz, hogy a világ dolgai rendben csordogálhassanak tovább az Úr kívánalma szerint. Humoránál lehetett, mikor megálmodta ezt az ellentmondásos körforgást – jegyzem meg apró mosollyal a szám szegletében, mely igen hamar el is párolog onnét. Nem bővelkedünk az időben ahhoz, hogy túl soká folytassuk az idilli csevegésünket, noha be kell látnom, hosszú ideje először szívesen megtenném a megtévesztés fojtogató leple nélkül.
Közelebb lép hozzám, s most először látom annak, ami; egy ádáz tollasnak, aki talán sosem volt harcos, de éppen akkora láng ég benne a Mennyek tüzéből, mint pengét forgató társaiban. Ha nem volnék kénytelen megregulázni az arcvonásaimat, s elkendőzni a valódi énemet, ezúttal bizonyosan elégedetten görbülnének felfelé a szám sarkai.
- A választás mindenki kezében ott van, de tény s való, a szultán ma veszni fog, veled vagy nélküled, madárka – billentem oldalra a fejemet enyhén, megkönnyebbedésemet is éppen olyan jól leplezve, mint eddigi valós gondolataimat. A szultánhoz hasonszőrűen neki sincs túl sok mozgástere az őt érő, jövőbeli eseményekben, ám szívesebben tartanám tisztán a kezemet.
Apró szusszanással futtatom végig újfent a tekintetemet a labirintus környékén, élezve a füleimet az esetleges őrök neszezésére, mielőtt válaszra méltatnám a lányt.
- Még ma este. A kis lakomája tökéletes színtér hozzá – vonom meg a szemöldökeimet leheletnyire, tanakodva, vajon ennél mélyebben beavassam-e a terveink részleteibe. Kényelmetlen volna, ha boszorka voltához hűen futna a félkegyelműt értesíteni a baljós jövőről, de van egy olyan érzésem, hogy ebben nekem sincs túl sok választási lehetőségem. - Méreg. Gyors lesz – biccentek, hátha a fogvatartója iránt érzett esetleges kötődésének elkél a nyugtatás.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 08, 2020 12:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


Nem tagadom, hogy válasza valamelyest meglepett és ez leplezetlen tükröződött vonásaimon is.
– Úgy tehát a vadászat talán ne is ebben a szigorú kontextusban legyen értetendő! – Mosolyodtam el. – Mondjuk a hölgyek… S olyan férfiak, akik örömüket lelik abban, ha elcsábíthatják tiltott vágyuk tárgyát és beteljesíthetik szenvedélyüket egy titkos légyott során. – Vezettem fel óvatosan mérlegelve szavaimat. – A nehezebb út is hasonló; izgalmas és kiszámíthatatlan, mégha nehezebb vagy ha úgy tetszik körülményesebb! – A megtett út számtalanszor nem számított, ha a vége nem máshoz vezetett mint az édes beteljesüléshez és talán… titkon mindenki erre a bőre alatt lapuló érzésre vágyott. – Azt viszont nem tudom eldönteni, hogy milyen ember is maga. – S bár feltételeztem, hogy ez Őt nem kifejezetten érdekelte úgy általánosságában, azonban az Én oldalamat annál inkább fúrta a kíváncsiság – kiváltképpen, mert megbízhatósága okán csakhamar döntésre kell jutnom.
Időközönként egy lapító róka alattomos tekintetével sandítottam fel rá, hogy keressem és kutassam az intő jeleket markáns vonásain, amely által igazolást nyerhetett volna mindeddig alá nem támasztott ezúttal csalfának tűnő megérzésem, amely egyre inkább – okvetlenül – erősítette bennem a kétség feszítő érzését, ugyanakkor feltételeztem, hogy mindössze azért állom az igazát, mert túlontúl hosszú ideje tengettem az időmet ebben a palotában és tapasztaltam közvetlen közelről az emberi játszmákat. Figyeltem őket, azonban a lehetőségeimhez mértem igyekeztem távol tartani magam az ilyen jellegű komplikációktól, inkább csöndben és lehajtott fejjel kerültem a feltűnést és a kíváncsiságot, amely helyzetemben kiváltképp nehéznek bizonyult.
– Igaza van, nevetséges – értettem egyet bólintás közepette – azonban az embereket teremtették azért, hogy éljenek és minket azért, hogy vigyázzunk rájuk, főként maguktól. – Az olyan angyaloké, mint amilyen egykoron Én magam is voltam, nem volt más feladata, minthogy a hozzárendelt halandó életét terelgesse annak életútján; suttogtunk a fülükbe, hogy maradjanak meg a hit oldalán és fáradhatatlanul tereltük őket a Mennyek Országa felé.
– Ahogy mondja, Isten útjai kifürkészhetetlenek! – Szüntelen igyekeztem meglelni magamban a megválaszolatlan kérdésekre a választ, mindhiába.
A fáklyák lágy tüze vidáman táncolt jótékony bájjal meghintve az oldalamon sétáló férfit; úgy éreztem, hogy könnyelműen csak engednem kellene a nyomásnak – a szabadság hamis érzetével kecsegtetett, azonban a következő pillanatban már vonásai a sötétségbe rejtőztek, s egészen baljóslatúnak hatott, így csakhamar kétségbe vontam gyermeki gondolataimat.
Kérdése tulajdonképpen valahol már eldöntött volt.
– Ha megölöd a Szultánt, engem sodorsz bajba. – Állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, miközben egy finom csusszanó lépéssel közelebb kerültem hozzá. – Tehát, nem hagytál sok választási lehetőséget és a legjobb döntés az, ha elfogadom a segítségedet… – Ahogy a Szultán ideje lejár, úgy értelemszerűen Én – a "boszorkány" – válok az első számú célponttá és nem azok az árulók, akik hozzám hasonlóan itt ténykednek a palota berkein belül; engem akarnának elsőnek karóba húzni és máglyán égetni és ez a jobbik eshetőség.
– Mindezt mikor áll szándékodban végrehajtani? – Ahhoz, hogy megfelelőképpen fel tudjam készülni, úgy szükségem volt erre az információra; ha szükséges sietve pakolom, mert nem áll szándékomban hátráltatni. – És miként? – Tudakoltam arravaló tekintettel, hogy a  Szultán tornyát éjszakánként őrök állták, s minduntalan volt mellette legalább kettő, akik nem téveszthették egy pillanatra sem szem elől. Rettegett.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 25, 2020 6:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 434
Tény és való, alábecsültem a tejfelszőke szépséget; dacára annak, miféle ártatlan báj lengi körbe a lényét, körmönfontabb annál, minthogy vakon egy jó kiállású idegen karjai közé vesse magát. A végén bizonyítást nyer a tény, hogy egyszerűbb egy szultánt likvidálni a legnagyobb nézőközönség kellős közepette, mint a rabigájába hajtott szárnyaszegett madarat a biztonság fals hitébe csalni. Óvatosan kell lavíroznom ebben a játszmában, afféle módon és lelkesedéssel, amennyire egy nagy rakás szarban éreznék késztetést megfürdeni; semennyire. Hagyom ellenben, hogy ábrázatomon végigsuhanjon az értetlenség a váratlan kérdése okán, higgye csak, bizony kellemetlenül érintenek a vádjai.
- Cseppet sem lelek örömöt ártatlan lények leölésében – felelem körültekintő óvatossággal, leheletnyire összevonódó szemöldökökkel, nem cifárzva különösképpen a válaszomat. Még a visszájára sülne el a szultánt és a bégjeit unatkozó majmoknak titulálni, s ellenben magamat affélének, akinek nem unalmában szokása a becserkészéssel vesződni. Átkozott keringő…
Beljebb sétálunk a labirintusban, s úgy érzem, a kifejezés képletes jelentéstartalmát illetően is, elvégre az eddig könnyednek hitt mellék küldetés egyre bonyodalmasabbá és idő pazarlóbbá válik. Csak tudnám, mit akar az anyám egy bukott angyallal kezdeni, és miért nem tudja ezt kevésbé körülményes úton-módon elintézni. Frusztráltságomat mégsem engedem az ábrázatomra kiülni, egyelőre további bizalmaskodással igyekszem megnyerni magamnak a lányt, ám úgy fest, mindhiába. Egymásba fonódó karjai egyértelmű jelzésként szolgálnak, ezért én is elemelem tőle a kezemet. Bosszúsan fogadom a tényt, miszerint puha, meleg bőrét nyomban meghiányolja maga alól saját, érdes tenyerem.
- Talán nem szabadna, de bármily kellemetlen is a gondolat, mi mégis itt vagyunk, valaki olyannak az óhajára, ki a saját létezésünket is megkavarta. Lássuk be, valahol még röhejes is a dolog – vonom meg enyhén a szemöldökeimet, azzal viszont nem számolok, hogy még a legostobább és kockázatosabb vallomásomat is képes mérlegre állítani, csak hogy láthassa, megbízható vagyok-e vagy egy szemfényvesztő, aki ócska hazugságokkal kívánja átejteni. Fogalmam sincs, melyik kínosabb, tényleges szemfényvesztőnek lenni, vagy annak, aki kibökte végre az igazát, mégsem hisznek neki.
- Nem neveztem kizárólag az enyémnek. Éppúgy a tiéd is vagy bármelyik halandóé. Tudod te, hogy kiről beszélek, az Atyádról. S hát, amint a mondás tartja, Isten útjai kifürkészhetetlenek – vonom meg a vállaimat, elpillantva oldalvást, hátha azóta sikeredett minket beérnie valamelyik őrnek. Egyelőre nem tapasztalok semmiféle mozgást, noha a hozzáértésüket az észrevétlen settenkedésre sem becsülném alá.
- Ellenben a tény, hogy kevés időnk maradt – vezetem rá vissza a tekintetemet, ami mostanra sürgetéssel lett teljes. - Egyik atya sem szívleli a gyermekét bajban hagyni, de mint mondtam, nem miattad érkeztem. Döntened kell, ennek a bűntől és rothadástól bűzlő színjátéknak a részese maradsz, vagy engeded, hogy segítsek? - meglehet, korai választás elé állítanom, csakhogy a percek folyamatosan peregnek. Tudnom kell, a könnyebb, vagy a nehezebb utat választja?


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 03, 2020 8:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


487
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


A fájdalmas sóvárgás, hogy Istentelennek tűnő időt követve bizadalmamat hajítsam oda egy idegennek nem volt más, mint egy álnok kígyó csábító szisszegése – s erőteljesen kellett ágálnom a gondolatnak, hogy bolond fruskaként engedjem a kísértésnek, azonban a keblünkön melengetett a legkevésbé megbízható; tudtam ezt jól, hiszen számottevő alkalommal tapasztalhattam meg az árulás keservét a saját bőrömön. S kiváltképpen a bizalomnak mi keresnivalója egy ármány és gazság nevelte palotában, ahol a hatun szüntelen más férfiakat részesítette édes kegyben és a hárem egyes tagjai szüntelen azt latolgatták, hogy miképpen szabadulhatnak meg a fő asszonyságtól? Mint ahogyan másban sem, úgy tőle is óvtam bizadalmam kulcsát; noha megkönnyebbülés lett volna tálcán kínálni, olyan rég óta őriztem féltve, hogy zsugorivá váltam – nem osztoztam. Bár úgy tűnt, hogy ajkai igazságot szóltak, azonban szavai nyomokban mégis megmételyezték tudatomat.
– Felettébb megtisztelő az irántam tanúsított aggodalma, cselebi?! – Kellemes szavai egészen megsimogattak, szinte meleg balzsammal kente a lelkemet, azonban mégsem voltam képes szemet hunyni a gyanúm felett, amely egészen a zsigereimben pulzált. – Szeret vadászni? – Feleltem hát a kérdésére egy kérdéssel, miközben tekintetemben továbbra is a már eddig megszokott nyugalom és tán némi ravasz csillant. – Én nem kifejezetten lelem benne örömömet, azonban a Szultán előszeretettel vadászik a bégjeivel szarvasra vagy vaddisznóra, ha drága ideje engedi. – A vadászatok zömében azonban sohasem a levadászott vad számított igazán, hanem annak becserkészése és sarokba szorítása; noha egészen egyszerűen megtehette volna, hogy a távolból lelövi az állatot egy íjjal, mégsem azt az utat választotta, mert nem lelt benne élvezetet. A prédát lelőni könnyű volt. Becserkészni és terelni, kevésbé.
A bokrok keretezte folyóson beljebb haladva a hangulat egyszerre vált megnyugtatóvá és bizalmassá.
Egyetértően bólintottam.
– Mégis én úgy vélem, hogy a halandók döntéseibe nem lenne szabad beleavatkoznunk. – Amíg angyalként tettem a dolgomat jómagam is hittem abban, hogy igenis mi sokkal jobban tudjuk, hogy mely döntések a helyesek. Az idő rámcáfolt. – Legyen az bármennyire is jelentőségteljes vagy épp jelentőségtelen. – Az angyalok és démonok egyaránt szerették az egyetlen igaznak hitt Istent játszani; szerettek döntéseket felülbírálni és meghatározni, hogy mi a jó és mi a rossz – ám ez mögött mindig az egyéni érdek húzódott, amely számtalan alkalommal vitatható volt.
Való igaz, hogy nem bántam volna, ha sikerrel likvidálja a Szultánt csakhogy az esküdt szavak és a "megbízás" nem pusztán Őt kötötték, hanem jómagamat is – ráadásul meglehetősen régóta tartott rabigában és emögött több állt, mint egy halandó szeszélye.
Ahogy megpihentünk a bokrok ösvényén felém fordult.
Tekintem a magasba emelkedett, ahogy meleg tenyere a kezemen simított végig. Nyugtalanított ez a fajta bizadalmaskodás, azonban nem ütöttem el a rabul ejtő bilincseit; kezeimet összefontam magam előtt és figyelemmel kísértem szavait, szüntelen keresve a szavai mögött megbúvó kétértelműséget vagy bármit, ami csalásra adott volna okot.
– Ki a teremtőd és miért zavarja ennyire a Szultán jelene? – Feltételezhetően a Szultán okkal nyújtotta ilyen hosszadalmasra a vele folytatott beszélgetéseket, amelyeket noha nem hallhattam vagy tudhattam, azonban gyanítom, hogy egy esetleges tartozásról lehet szó.
Látszólag a Szultánom, szinte senkire sem jelent veszélyt – tán jómaga is drótkötélen rángatott báb.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 453
A Mennyek dicsőségében fürdőző szépség esze valóban a helyén van, levetkőzte magáról az angyali naivitást, melyet fajtársai gyakorta magukon hordoznak még mindég; körmönfontabb annál, minthogy kételyek nélkül a megmentésére siető lovag ádáz karmai közé vesse magát. A „biztosíték” szája önkéntelen mosolyba fordul.
- A biztosíték nem a madárért érkezett, azonban elszomorítaná, ha egy ilyen ékes tünemény bántódását lelné a biztosíték egyéb küldetése során – fogalmazom meg gondolataimat körültekintően, hitelt érdemlő arckifejezéssel osztva meg vele a féligazságokat, más tekintetből nézve szemenszedett hazugságokat. - S csakugyan úgy véli, egy jó kapcsolat reményében megéri néha a plusz fáradalom. Persze megtehetné, hogy erőszakkal szabadítja ki a madarat, majd löki újabb kalitkába, nem esne nehezére. Miért választaná hát a nehezebb utat? - pillantok le rá, érdeklődően kutatva a kékjeit s a bennük esetlegesen fellobbanó, mélyülő bizalmatlanságot, netán annak ellentettjét.
Idő közben a labirintusba érünk, hol az árnyak olykor egészen különös szögben vetülnek, s aminek okán nehéz pusztán azt követve bárki nyomára lelni. Okos gondolat volt a fehérnéptől ide bújni; ide, ahol fojtott hangunkat alig hallhatják, s ahol nem követhetnek minket érdeklődő szempárok. Ide, ahol az égvilágon senki sem siethetne a segítségére, ha valóban fenyegetést neszelne az indítékaim mögött, ide, ami a bizalom csírájának összetéveszthetetlen temploma. Oda kell figyelnem, hogy ne romboljam le a falait.
- Hmmm… sosem értettem igazán a filozófiához – vallom meg őszintén, megtorpanva egy momentumra a sétánkban. - Azonban nem tartom magamat feljebb valónak senkinél. Megvannak a halandóaknak is a maguk erényei, de ez nem jelenti, hogy minden tettükkel egyet is kellene értenünk. Ha valaki, te bizonyára megérted, mit jelent a teljes egészt szemlélni s látni némely döntésük jelentéktelenségét – pillantok rá komoly arckifejezéssel, most határozva úgy, hogy megkísérlem bizalmasabbra fonni a kapcsolatunkat a tegezésével és annak a ténynek a leplezett boncolgatásával; ő sem halandó igazán. Fontos az időzítés, merthogy vészesen közeledünk egy afféle revelációhoz, amihez elengedhetetlen a bensőséges légkör.
Tovább haladunk a labirintusban, mely a megváltozott szelek dacára mit sem változott.
- Mint említettem, a létezés magasabb síkján kívánják a szultán eltűnését. Ám az élet természetes folyamába nem lehet anélkül avatkozni, hogy ne keltenénk mi is a hozzátartozás látszatát – nyíltan beszélek hozzá, egyrészt, mert nem hinném, hogy ellene volna a szabadulásnak és a fogva tartója likvidálásának, másrészt változatlan igyekszem elhitetni vele, mellettem biztonságot remélhet, nem őrzök titkokat s hallgatok el részleteket. S pontosan evégett érzem szükségét, hogy tudomására hozzam azt, melyről egyéb esetben mélyen szokásom hallgatni.
- Nem szívesen, valóban – biccentek, megállapodva a sétánkban. Felé fordulok, bizalmasan a felkarjára simítva eddig kapaszkodónak kínált kezemet. - De hogy lásd, nem ártani akarok, megosztom veled, amit nem szabadna – kutakodón fúrom a tekintetébe a sajátomat, mintegy felkészülve a legrosszabb reakcióra. Valójában ez sem több puszta színjátéknál. - A Teremtőnek tartozom szolgálattal, s sorsára kell juttassam, kinek bűnbocsánatot nem kínál többé.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anael


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
kr. u. 1694, Oszmán Birodalom Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
71
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


566
Szó
A feledett megváltás

@Fenrir  && Anael  


– S a biztosíték, amennyiben valóban nevezhetjük emígy, milyen árat kóstál? – Jómagam elegendő időt töltöttem egyaránt a halandók és a hallhatatlanok között is, hogy tisztában legyek azzal, hogy a segítségnyújtás nem minden esetben a jó szándék stigmája, hanem ígéretekkel kecsegtető, elegáns köntösbe bújtatott gaz ártalom. A világ és az abban benne élők, ekképpen működtek. Voltak, akik adtak. Voltak, akik elvettek. – A biztosítéknak valóban érdeke, hogy elnyerje a madár a szabadságát vagy csupán másik kalitkába lökné? – Várakozóan tekintettem rá. Az érkezése óta feszítette mellkasomat egy különös érzés, amelyet egészen pontosan nem tudtam volna megmagyarázni, azonban abban biztossá lettem csakhamar, hogy korántsem az volt, akinek vallotta magát – hiszen messziről jött "ember" azt mond, amit akar és ezt az elejtett morzsák is megerősítették, amelyeket jómagam felcsipegettem. Mi végre akarná szabaddá tenni a madarat? Korábban még hittem a hős Herkulesekről, s Góliátokról szóló szép történetekben, amelyek feláldozásról és dicső harcokról meséltek, azonban ezek a múlt regéi voltak, nem a mai embereké.
Immáron a hűs szellő simogatta arcunkat, gyöngéden tépte hajunkat; jólesett a levegő változása a benti fülledt levegőhöz képest, amely szinte fojtogatóvá vált kiváltképpen, ahogy a beszélgetésünk egészen más irányok felé kanyargott; véletlenül se vágytam keresetlen fülekre, s tekintetekre – megoldani kívántam hát ezt a problémát, így merült fel az útvesztő ötlete és bár ott sem lehettünk teljesen magunk között, azonban bizalmas beszélgetéshez mégis ideálisabbnak bizonyult.
Ahogy egyre beljebb haladtunk a fák és bokrok szegélyezte útvesztőben, úgy váltak szavai egyre tisztábbá igazolást adva mindannak, amelyeket korábban pusztán óvatosan feltételezni mertem; öröm az ürömben, hogy megérzéseim ezúttal sem vezettek tév úton, azonban aggodalmam, hogy mi volt jelenének pontos célja egyre inkább kezdett aggasztani, mert a válaszok egyelőre kimondatlanok voltak – s ha ne adja Isten, szavakat is ölt, nem lehetek biztos szavai hitelességében olyan formában, hogy milyen szándék vezérli, ha egyáltalán azt elém tárja.
– Bolond állatok vagyunk egytől egyig. – Szúrtam közbe. – Mindössze néhányan azt gondoljuk, hogy feljebbvalóak vagyunk másoknál. Bölcs dolog, így vélekedni? – Olykor a leggyengébbről hisszük azt, hogy valóban gyenge, ám mégis az tud a legnagyobb meglepetést okozni, hiszen egy gyenge, mindenét elveszítettnek, ugyan mi tudna még nagyobb fájdalmat okozni? Egykoron a feladatom volt az emberek védelme, jó úton tartása. Bonyolult lelkek voltak a maguk egyszerűségében. Angyalokkal és démonokkal nem kelhetnek versenyre, tény, ám ettől nem célszerű a gyengét alá becsülni. – Ámbár a Szultánnal kapcsolatban minden bizonnyal igaza lehet. – Bólintottam egyetértően.
– Úgy tehát, ha nem érdekli az emberek "civakodása", akkor mi végre járta végig ilyen hosszadalmasan és körülményesen az úját, ha egyszerűbb és könnyedebb módon is megszerezhette vagy elvehette volna azt, ami ide sodorta? – Megérzéseimben jelen pillanatban nem bíztam, s evégett nem is adtam nekik teret, mert egészen könnyedén csalfa útra vezethettek volna, mint az korábban már számottevő alkalommal megtörtént. Nem volt kenyerem idő előtti következményeket levonni, így hát inkább válaszát vártam, hogy majd elbíráljam valamilyen módon; jelenleg információk hiányában ez kissé nehezemre esett. A lelkem egy könnyedebb és felelőtlenebb része, úgy hitte, hogy segíthet, mindazonáltal elmém szüntelen falakba ütközött gondolataim folyamán; homályban botladoztam, s sejteni véltem, hogy számtalan kérdéseimmel, amelyek Rá vagy a miértjére irányultak volna szüntelen falakba ütköztem. Ki küldte? Mindennek előtt azonban ez volt az, amely leginkább felkeltette érdeklődésemet.
– Feltételezem azonban, hogy nem szívesen osztja meg Velem, hogy ki bízta meg a rejtélyes feladatával. – Tulajdonképpen nem számítottam semmilyen válaszra, azonban őszintén kíváncsivá tett.
Kérdésekből számtalan volt, miközben válaszok… alig; kevés dolog volt, ami jobban bosszantott volna, mint az, hogy nem ismertem a másik illető lapjait és nem értettem az okait.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Fenrir


kr. u. 1694, Oszmán Birodalom DMkmpHL
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
93
☩ Rang :
Félvér Herceg
☩ Play by :
Henry Cavill
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 28, 2020 11:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Red dead redemption
• Zene: ♫♫♫ • SZÓSZÁM: 516
A kelleténél tovább nyúló életfolyamom hosszán nem találkoztam túl sok tollas hátúval, de még olyannal se, akit kitaszítottak az üdvösségéből valamilyen megbocsáthatatlan bűn oltárán, azonban amit eddig tapasztaltam és amit hallani róluk, annak a lány maradéktalanul megfelel. Külleme önmagában az ártatlanság és jóakarat varázsában fürdőzik, afféle ragyogásban, amely a hozzám hasonlóak szemét inkább bántani szokta, semmint pihentetni, én mégsem hunyorgok a társaságában. Hagyom egy momentumra megnyugodni a tekintetemet az ő különös kékjein, mielőtt ismét megszólalnék és válaszolnék a furfangosan megkomponált kérdésére.
- Véleményem szerint a madárnak fel kellene ismernie, hogy kulcsot szerzett a kalitkájához. Biztosítékot, hogy azelőtt kinyithassa az ajtót, mielőtt azt bárki feltételezné róla – jegyzem meg könnyedén, elnyomva magamban egy felkívánkozó, apró rándulást a szám sarkában. Nem szeretem túlzottan beleásni magamat a küldetésem szempontjából fontos személyek életébe, személyiségébe, nem jobban, mint azt megkövetelné a feladatom, viszont ezúttal meglehetősen érdekelne, mi taszította ilyen messzire az otthonától ezt az angyalt. Talán épp a ravaszsága és az egyéni gondolatai, amelyek olyan ritka jellemvonások a fajtájánál, és amelyek ennyire szórakoztatnak most? Vagy sarkalatosabb bűn, amit első ránézésre nem is feltételeznék róla? A kíváncsiságom dacára nem kérdezek rá.
Karomat nyújtom neki, s miután azt elfogadja, kisétálok vele a friss levegőre. Némi tanakodást követően a bosszantó poharat is a bokorba hajítom a tartalma után, nem látom értelmét, hogy lefoglalja a kezemet egy üres kupa.
- Hmm… - összegeztem magamban a feleleteit az őrökkel kapcsolatban, akik közül az egyiket hasonszőrűen tartom szemmel, mint ahogy ő követ minket a pillantásával. Reméljük a pohár elhajítása és az önkéntes növény öntözés nem fogja összetörni az aggódó szívét. - Úgy vesszünk el egy kicsit abban a labirintusban – határozok visszafojtott, mély hangon, majd irányt változtatva a szürkületben még jól kivehető útvesztő felé indulok, oldalamon a hamvas bőrű szépséggel. Nem a legideálisabb terep a kimondatlan terveink és elképzeléseink összefésülésére, azonban jobb, mint feltűnően sutyorogni egymás fülébe idekint, netán a palota roskadásig telt termében. Gyanakvást persze mindenképpen kelteni fogunk, ez a kétes ügyletek velejárója egy állandóan összeesküvést és árulást szimatoló udvartartásban. Semmi olyan, amihez ne lennék már hozzászokva.
- Nem sokáig. Sokkal tovább már nem fogja bírni az orrom ezt az állandó, tömény bűzt – felelem a kérdésére, kivárva, amíg alakjaink elveszhetnek a magasra nőtt, precíz formára nyírt bokrok rengetegében. Azt követően bátorkodom csak bármi konkrétumot elengedni, természetest a hangerőm minimális szinten tartásával. - Beláthattam volna, valóban. Ha érdekelne egyáltalán a halandók csatározása, egymás öldöklése - jegyzem meg kendőzetlenül adva a tudtára, hogy az említett fajt a legkevésbé tartom sajátoménak. Lopva hátratekintek a vállam fölött, hegyezve a füleimet a távoli léptek zajára, ám egyelőre nem akad a közvetlen közelünkben tébláboló társaságunk, így folytatom a beszédet.
- Hidegen hagy, melyik állam bukik el vagy marad fenn, ez a történet időtlen idők óta ismétlődik, és végső soron senki nem kerül ki végső győztesként. Előbb-utóbb jön egy erősebb, veszedelmesebb, agresszívabb, és letaszítja azt, aki eddig ezeket a címeket viselte. Unatkozó emberek civakodása és mohósága mindez, nem több. Más kérdés, ha valakinek a létezés magasabb síkján a bögyébe kerül az egyik parádés majom, példának okáért egy szultán – pillantok le rá jelentőségteljesen, remélve, kezdi kapiskálni, hogy az itt létem messze meghaladja az emberi világ problémáinak színterét.


○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○ ○



Nothing is black or white...
Day of judgement God is calling, on their knees the war pigs crawling, begging mercies for their sins.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 25 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7