Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Grand Canyon, Arizona •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 10:57 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18Minden szó egy ima a szájából, nekem szól, engem éltet, magár a csal és magához hív miközben már olyan közel vagyok, ami nem csak kimeríti a bűn fogalmát, de eloroz belőlünk minden maradandót.
A testem újra és újra neki csapódik, már nem érdekel a kard szúrása a gerincem aljában, a  nyomás a tarkómban, ami belerobban a fejembe, ahogy én belé mély lökésekkel, lezsibbadva, erőszakos durvasággal, olyannal, amitől majd kilököm magam alól. Minden egyes préselés sajogva juttat feljebb a csúcsra, kimossa az agyam minden zugát, átjár a békessége, a forró kielégülés utáni azonnali sóvárgás a következőre, pedig még ez sem csengett le.
Legördülök róla, de még jószerivel földet sem érek, már rajtam van, mintha elválaszthatatlan tartozékom lenne, levegőt nincs időm venni, gyors, határozott a mozdulat, beengedem a lábaim közé, a nadrág akaratlan csúszik vissza a seggem alá, ahogy szétnyitom és felhúzom a combjaim.
Jobbommal a nyakamhoz kapok, a keze letámaszt a csonton, nem kell levágnom hát a fejét, ahogy fölöttem élvezkedik, eddig ő figyelt engem, most én teszem vele. Balommal nyúlok érte, rámarkolok a seggére, magamba rántom, fel a testemen, lihegve, nyöszörögve lélegzem be az izzadságának langymeleg szagát, még lüktet a testem, a szívem úgy ver a bordáim keretében, mint amikor egy tigris sétál a rácsok mögött, sürgetőn, hevesen fújtatva.
Lucskos cuppanások követi a kezének sürgető mozdulatait és szinte pillanatok alatt élvez rám. Felnevetek, a kis rohadék, csak megjelöl, bár téved ha azt hiszi ezzel zavarba hoz, alá nyögök a játékának, aztán lecsap a szája. Felordítok a kíntól, hátravetett fejem felkarcolja a szikla, minkét kezem rámarkol az egyik a csuklójára a másik a derekára, a fájdalomtól feldobom magam a csípőmről, fejtetőmről tolva el a testem és nem ellene megyek, de belenyomom magam a szájába, Nyíltan belém zabál, hallom a bőröm átszakadni, a húsom megreccsenni, a vérem kilövellni. A fogai szaggatják a testem, miközben még ömlik a forró magja a köldökömbe, a hasizmok barázdai közé. Lihegve ordítom el a fájását, görcsbe rándul a talpam, a tarkóm, minden izmom védekezően és egyetlen pillanatra megint megfordul a fejembe, hogy a csuklójától mennyire kicsi mozdulat kell, hogy a kardom már szelje is le a fejét a nyakáról. Semmi fenyegető nincs a mozdulataiban, vad akarás van, ritmikus zabálási vágy semmi több, mint orgazmus és vágy hömpölyög belőle és én darabokra hullok alatta. Szétesem, mint egy törött üveg, hiába támaszt a szegcsont erős markolatán, mégis fojtanak az ujjai és én óvatlanul alájuk ereszkedem, hagyom, hogy megfosszon a levegőtől, de a harapás fájdalma mindent kiolt bennem, felborzong a testem, minden szőrszálam égnek mered, kéjesen felnyögök, pedig marcangol. Mire valósan veszélyt érzékelnék, elkalandoznak a harapások, erejüket vesztik és a démon kiszolgált teste, lihegő, kapkodó valómra omlik, a keze lecsúszik a nyakamból, levegő után kapok, felhörrenve markolom még, lefeszegetem az ujjaim a kezéről a derekáról, végig simítok a hátán, ő is kifulladt nem csak én. Nem viszonozom a csókokat, tátott szájjal lélegzek éppen.
Elnyúlnak felhúzott combjaim, elengednek az izmok bennem, kapkodó légvétellé válok, hörgő beszívássás. Kielégülten, kimerülten fekszem alatta, háromig is elszámolok magamba, mielőtt jelzem egy kegyes kézmozdulattal (megveregetem a seggét), hogy keressen magának másik fekvőhelyet, mint a préselt testem, levegőt akarok venni, el akarom engedni a folyamatos jelzőfényt az agyamba, ami azt mondja egy démon fekszik mégiscsak rajtam. A hallásom is visszatér a pattogzásból, megint a környezetre figyelek, az embereire, a halandókra, a szívére hallgatok, a testére.
Mondhatjuk, hogy megpecsételtünk egy szövetséget?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 4:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Olyan messzire eljut kínzó, gyönyörködtető lökéseivel bennem, hogy csak a rámborulása emlékezteti arra a testem, hogy valójában nem mentünk sehova. Nem pörgölődtük végig a sziklás peremet, túl a világmindenség szegélyén, nem a pokol fájdalmasan porzó mélye felé csuszamlunk egy rejtett üregben hazafelé. Egyszerűen csak együtt vagyunk, és ahogy magával betakar ő a lélegzetem súlya, a testem kapaszkodója, az ujjaim a húsába, fogaim a szájába vájnak, mert elvesztem a lüktető érzékletben, ami bejárt általa. Lihegve használom ki, hogy vonaglása nem akasztja el a lélegzetem úgy, mint amikor fölémtornyosul és a torkomig rohanó farkával az esendőséget mutatja meg nekem. Kéjesen hullámzó teste az enyémen minden porcikámba kipasszírozza a gyönyört a szenvedésen túl, mulatságos ez a szó arra, hogy az izmok sajogva bár, de mohón zárulnak rá, én szorítom magam rajta, a kezébe ékelt derekam mozdulataival mélyítem, lököm, belecsavarom magam a mozdulataiba, hogy a testének minden ízét érezzem olyképpen, ahogyan a sajátomat érzem.
Lüktetőnek. Marcangoltnak. Fellilultnak. Fájónak. Kéjtől olvadónak, félig-meddig pulzálónak, izzóan forrónak a hajnali hűvös légjárás alatt, felénk fúj a szél minden irányból tudni akarja, hogy mit végzünk itt a ragyogó kék ég alatt, amit hátrafeszített fejjel kiáltva üdvözlök, hello ég, felhők, hajnalfényben vitorlázó értetlen szemű madarak, én idelent lihegek, ahol a test zsongva majd megszakad az angyal súlyától. Az érintése fellobbantja a tétovázó kéjt, a keze alá szorult kezem a húsomra fog, a tenyerem barázdái ismerősek, de a fogás szorossága egy taktusig az övé, a keménységem nekilökném, ám elhagyja az ölem, mégsem megy messzire, számon, fogamon, torkomon, fülemen érzem őt és magamban...
- Ramiél... - suttogom a nevét és most biztatásra hajlik a hangom kimélyültsége, visszhangtalanul ölelem magamhoz a szóval amit neki szánok, csak neki, hogy hallja a hangom, miközben néz, nézi ahol testem az övéhez simul, elmerül bennem és a kezemre lát, ahol azok a habzó forró borzongások szétpattannak a farkam tövén, miközben a ritmusához igazítom a magamét. Iszonyú nehézzé válik másra koncentrálni, mint őrá felettem, ahogy elmozdul, ahogy néz, ahogy kitágul a csípőjének íve, felhörrent a mozgása és a sajátom magamon, homály úszik a szemem elé, lábujjhegyre állt követelés kapar bennem része akarok lenni a gyönyörének, alig tudok magamra markolva tilalmat szabni a fájdalommal a kielégülésnek, ami pont úgy elsodorna, mint őt, de látni akarom és látni is fogom, miközben csókban megy el, a számba hörren, majd lenyelem. Ó a szája! Rándul az enyémen, a balom a farkam fogja, de a jobbom a fejét, kiszolgáltatottan feszülök rajta, így horzsol a köveken, alig sem törődöm vele, ez az orgazmusának görcse és ritmusa, az rajzolja a vonalakat most végig rajta, lihegős kielégülése kielégít, a hasának feszített kezembe facsarodik a vágy, hogy bennem lüktető tagjáról példát vegyek.
Nem még nem. Az angyal gyönyörétől fuldokolva visszatartott lélegzetem nyomában sötét karikák úsznak a szemeim előtt, összesimul a testünk, nincs józanság, ahogy mozdul le rólam, sziszegve mozdulok vele én, kiürült testembe hasít a kín. Rápörgök, mint az üzekedő fókák, a jobbom most a torkára markol, balomban követelőző farkam az ágyékának lökve magát bassza a kezem és amikor az extázis felhasítja izzadt magzatburkát a testemben és szétfröccsenti ereimben a kéjt akkor vadul beleharapok védtelen testébe, amit a gyönyör talán éppen olyan érzéketlenné tett a fájdalom mélységeire, mint az enyém a magaméra. Ránehezedve húzom a fogaim közé mellizmának oldalát, dúvadként harapom, hogy sebeket mélyesszek rá, vért érezzek, és gyönyört, robajló felolvadást, az angyaltest erejét magam alatt, hogy nekilökött makkon a hasfalát árasztja el maggal. A gyönyöröm beborítja lihegő horpaszát, hozzátapasztja a testem, most én préselem bele a kőbe, rá veszélyes kardjára, véres fogaim mintás csókokkal kedveskednek neki, mielőtt ráernyednék éber elgyengüléssel.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 18, 2020 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18Átadja a testét az élvezetét, a szél csapkodja az ingem, ráveri a testemre és lekapja róla, ahogy én teszem a másikéról. Neki simulok, odafeszülök, belé lököm magam olyan mélyre, hogy már majdnem érzem a belső szerveit, a szíve vadul kalimpál, a makkomban van visszhangja, mintha az egész farkam körbe lüktetné a benső forrósága a testének elemi melege, pedig a vérbőségtől én sem maradok jeges elömlés.
Kíméletlen minden mozdulatom, amivel markolom, húzom, rántom és lököm magam benne, vad ösztönök dolgoznak, évezredek párzás rítusa, noha annak a szaporodás az eredeti célja, de mára élvezeti forrás lett és a hangja azt mondja nem marad el mögöttem.
Minden döfésem mögött megbújik egy kéjes felhorkanás belőle, már csak fogom, markolom magamra húzom, az érzékeim ezer felé vibrálnak, mindent próbálok szemmel, füllel tartani de, olyan hangosan lihegünk, hogy semmi egyéb nem jut el hozzám. Pedig tisztán kivehető a vére súrlódása az erekben, a belőle lobogó tüzet is hallom ropogni, a légvételeit, a  testünket összeverődni, mindet tökéletesen, a csókjának hangját, a markolásom a testén.
- Mmmm. - súgja  nevem, imádkozzon is értem, foglalja keretbe a dugás neszeit azzal, hogy engem hív és idéz meg benne, hogy a bőröm felsimuljon az övére, a farka közénk préselődik, de ő kínálkozik alám, meg sem érzem a hezitálást, semmi mást csak a forró közeget, amiben elveszejt teljesen, bűnre csábít, de jöttem én magamtól is.
Csókolom, harapom a száját, felgyorsult tempóval lököm ki magam alól, ha nem csimpaszkodna rajtam már lehet letaszítottam volna a szikláról, így a háta és a kezem tart fogva minket, a kiálló kis rücskök, amik lenyúzzák a finom bőrét a gerince környékén, de hol baj ez? A térdembe is beleszúrnak, az sem érdekel jobban.
Rázuhanok egy csókkal, egészen magam alá vonom, ráengedem a súlyom, letakarom a saját mindenségemmel, megpihenek, mert sokkal könnyebben siklok már benne, hiszen összenedveztem az élvezetem elő cseppjeivel, nekem sajnos nem tart soká már ez az aktus, de nem is az a lényege, nem puha ágyban vagyunk, hanem egy röpke kis pásztorórán, ahol az éledező vadak idegesen rám fenik a fogaikat. Mit nem merek tenni a hercegükkel a szemük láttára, fülük hallatára.
Reszkető kezem az alkaromra eresztem, a démon földi testének simulok egészen, csak hullámzok rajta, vonaglok benne, míg csókba zabálom, áttérek  anyakára, ronda nyomot hagyok a torkán, a füle alatt, pedig nem ez a célom, egyszerűen csak magamba akarom szívni mindenét. Finom izzadságcseppeket nyalok le a nyakáról, a sósságuktól megszomjazok, beleízellek hát a szájába. Szabad kezem fel, alá cikázik, a segge alá nyúlok, magamra rántom, végig fogom az oldalát, a combját, itt-ott kéklilazöld jelenéseket hagyva el magam után, tudom, hogy úgy fog kinézni, mint, akit összevertek és remélem büszkén szemrevételez majd egy csorba tükörben… felhorkanok a képtől, ami megjelenik lelki szemeim előtt.
Nem marad el mögöttem harapásokban, szétesésben, a hátán érzem a friss sebeket, tudomást sem veszek róla, hiába nyüszít a számba, csak lökök rajta, kifejezetten imádom, hogy így szenved, de közbe az élvezet hangjaitól esek széjjel.
Visszatolom magam a tenyeremre, hogy jobbommal a baljáért nyúljak, határozottan fogok a  csuklójára, sürgetve lököm közénk, az én ujjaim fognak a kő merev farkára, annak mégis forró, puha húsára, kettőnk kezével húzok rajta, aztán magára hagyom, hogy tovább simogassam, de biztos vagyok benne, hogy pontosan értette mit szeretnék, adok időt, hogy csillapodjak kicsit. A nyakába lihegem, szuszogom az édes kínom, a fülcimpájára zárnak a fogaim, elkínzottan nyögök bele, úgy leharapnám. Erősen ráfognék és megcibálnám, mint egy kutya, de ezt persze nem teszem meg.
Sürgetve mozdulok felette, még mélyebbre nyomom magam, mint eddig, megdöntöm magunkat egy nagyon kicsit oldalra és nem tudok tovább várni, nincs már mire, vagy segít magának és velem tart, vagy bemutathatja a farokverés műveletét úgy is, hogy végig nézem, sőt úgy kellett volna. Lebillenek a szájáról és közénk pillantok, a hátam felpúpol, durvábbá válik minden lökésem, gyorsabba, célzatosabba, lihegve, nyögve figyelem egy pillanatra magunkat és már pattanok is vissza a szájára, hogy elsodorjam egy csókba, miközben az orgazmus maga alá nyom engem, végig vágtat a gerincembe, megüti az alhasam és eblé robbanok. Még durvák a lökések benne, még fejem belé a magam, de már csak lihegek a vállába. A világ lassul le körülöttem, minden csak szívverés lesz, lüktetés, pulzálás, köd fehér uszadék vagyok a mindenség tengerén, a boldogság úgy öt el hullámokban, ahogy lüktetve kiürül belőlem a vágy váladéka.
Jó szerető lennék megpihennék az ölelésében, ennek ellenére, ahogy levegőt kapok és már nincs mit kifacsarni magamból legördülök róla, fájón válok ki a testéből és kifulladtan elfekszem mellette a kemény sziklán, a kezem a szívemre szorítom, hogy legalább érezzem verni. Máskor randizhatnánk kényelmesebb helyen is, ez ugyan nagyon romantikus, de….
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 8:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Ramiél minden mozdulata emlékeztet arra, hogy e test, Erik leginkább a puha húsú, hajlítható, gyengéd kisfiúkat kedveli az ágyában és arra is, hogy miért. Alászorulva nyögök fel az ég felé, a testébe kapaszkodva az ölébe húzom magam, de egy ponton a csípőm ellenem fordulva hátrál meg, a combizmok összehúzódnak súlyosan elkésve a mozdulattal, mert nem tudok kisiklani alóla, lihegve kell elviselni, hogy az ujja helyett a testének súlyos tagja hatol bennem. Az angyali erő sötét hidege a démoni forró melegben, ellenoldalú természetünk mintha sisteregne a hús határain, de csak a fájdalom gondolata ez, sziszegve hátravetett fejem párnául kínálja neki a torkom.
Jöjj csak angyal, hajtsd ide a fejed, megremegve ölelem, csillapodva rajta nyújtózom a kies földön, ami véresre mart, de labdába se rúghat, távoli sajgás a bennem feszengő, lüktető érzéshez képes. Reszketeg lélegzetem felgyújtott naftalin, a kín nem csillapította el az égő vágyat, érzem magamban fészkelődni a komisz izgalmat, a forró fortyogást, miközben magamhoz öleli a derekát a lábam. Biztatni sem kell, mikor mozduljon, belerészegülök a döfésébe, kábán zihálok a száján, a kezébe dagadt bordákon érzem az érintését, a test a testhez szól, csak nem értem, könyörög-e, vagy támogatja a mozdulatait, tehetetlen kis nyögésekkel engedek, belefeszül a karom a gondolatba, hogy lelökjem magamról, de aztán elfoglalja a helyét, és szusszanva elégszem meg vele. Forrón feszít, eltölt magával, túl is tölt, vicsorog a szám a szája alatt, csókunk morzsolja az ajkait, belehördülök két ritmusnyi méltatlankodást, de én akartam. Én sürgettem. Siettettem, hogy tépjen belém és most fáj, nekem, neki, mindkettőnknek ez a kéj, ami büntetést érdemel csak azért, mert létezik. Tudom én, bűnösök a kéjencek, akiket elém vetett a Lelkek tengere és méltó büntetésük hasonló kegyelem, én már csak tudom, én osztom az afféle gyötrelmet...
- Ramiél... - figyelmeztető nyögéssel kapok a kezére, aláverődik a szívem, a csuklóit szorítom magam körül, a testébe a lábammal kapaszkodom, ahogy mozdul vörösbe öltözöm belülről, de édes burgundibordó élvezet horzsolódik végig összesimult testünk közén lüktető farkamon - Ramiél - suttogom dicséretképpen a szájába, elfogytak azok a szavak, amik mást jelentenek, mint az angyal méltatva. A testére fonódott testemnek megvan a helye, mozdulok együtt vele, egymásból lélegezve egymás ritmusával létezünk, lehunyt szemmel csókolom válaszul, a fogásom leolvad róla, fél kézzel a hajába markolok, magamhoz vonom önként és szuszogó dallal adott csókját, a balom a combjára markol magam alatt, megfeszített testtel mozdulok rajta, majd továbbsiklik a tenyerem mintha az ujjbegyeim látnák a törzsén megfeszült izmokat, odavonzza a kezem, simítom, markolom, az ingének szárnyát rángatva húzom a közelinél is közelebb. A kőbe fullaszt a súlya mielőtt felemelne a csókja közepette, felszűkölve homorítok, nyirkos sebekbe markol, viszonoznom kell a fájdalmat, belekapaszkodom, a csókjába harapok, pedig jó nekem, milyen nagyon jó is, széthullik a harapásom érdes hörgéssé és zihálássá, belélegzem vágyszagát, izzadt illatát. Ahogy mozog az suttogást érdemel, jó, így nagyon jó, ezt hörrenem neki azt se tudom milyen nyelven, rajta tartom magam, míg emel, míg eláraszt az érzéklet gomolygó tengerével, megrándulok az ölelésében, a hasához dörgölőzve követelem a lökéseit még, gyorsabban, akarom, hogy megvadítson, hogy csak ezt érezzem, a túlvilágiságát a mozgásának, ahogy engem tart az mámorító, kéjenc akarással siklik rajta a testem, és azt hiszem... csak a kő ismételt simogatása akadályoz meg abban, hogy egy gyönyörű rándulással beleélvezzek a köldökébe. Görcsös kis nevetéssel feszülök alá, beletolom a csípőjét az ölébe, megfeszített derékkal bámulom mohón, ahogy ő is csak engem figyel, mi mást is tehetne, ráforrtam. Övé a mozgás, de az enyém a billegő követelés, a lökéseivel beindított vágy és kín akarnok zsarnoksága. Lihegésünk napfényízű visszhangjai közepette súrlódik a kezem a hajába, csattan csendesen a bőre az enyémen, roppannak alattam el a kavicsok és tudom, hogy övé lesz a gyönyör, az enyém pedig a kéj, hogy látni fogom hogy elélvez.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 17, 2020 11:41 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18Összemosódik minden bennem a szavai, amiket a testem kér el, a szája mormolja a nyögéseket, a halk szenvedést, tekergő, kínlódó rémalak alattam, szépségével mégis beborít. Jó döntés ez a test, izgatóan hat az elmémre, a testemre a forróságával pedig majd bezabál belőlem mindent. Minden apró mozdulatára érzem a bakancsát hozzá érni és van ebben valami kifejezetten szexi, hogy a nadrág háromnegyedik rajtam, az ing meg félig befed minket, ahogy ráfekszem, letámasztom magam mellé és harapom, csókolom a száját, a nyakát, a vállát, ahol csak elérem. Otthagyom a nyomom, szívom a bőrt, fogaimmal jelölöm meg, vadul zabálok belőle, a csókjából, a lélegzetéből, a sóhajait iszom fel, a morgást, a kelletlenkedő ellenállást. A nyálának íze a számba furakszik, minden túl ízesnek érzek, őt is hát. Megint az állán kalandozik a nyelvem, a szám, ellenállok, nem szégyellem valósan a farkam és láthatja, ha látni akarja, de nem most, most belé vágyom, hogy a mélyére járjak annak, hogy valóban olyan élvezetes lesz, mint képzelem vagy egy kicsit azért megfeszít a képzeletbeli oltáron?
Az ujjaim ütemesen járnak benne, a pontra akarok találni, begörbült ujjpereceimmel, hogy tudjam merre hallom az elképedés hangját, hogy ezzel is kínozzam.
Az ajkam ráejtem a szájára, mohón csókolom, a kardom a gerincem súrolja, mert látni nem lehet kitűnően érzem és hallom az embereit, a halandókat, hallom a heves szívverést, az izgalmukat, a félelmüket, a suttogó adakozást, a terveket, hogy miért is nem máshogy játszik a hercegük?
Lecserélem az ujjaim a farkamra, már nem akarok beszélgetni semmit sem, semmi másra nem vágyom , mint mélyen benne lenne, a szorításba tolakodni, a lüktető, pulzáló testébe.
Ha én szégyentelen vagyok, akkor ő mi? Dög, de annak kitűnő. Hangosan nyikkanok fel, ahogy átlököm magam a szűk peremen, majd szétszakad a farkam, de tolom magam eblé, nem számít semmi sem, az sem, ahogy az ujja a lapockám markolják, hiszen jószerivel magára húz és magába.
Nem kéretem magam, kitámasztom a térdem kicsit erélyesebben és belé vezetem magam. Panaszos az én hangom is, de a makkom átbucskázik a pulzáláson, muszáj a nyakába ejteni a fejem, hogy ellenálljak a késztetésnek, hogy ráhúzzak a farkamra, ha most rápumpálok párat akkor akár el is végeztem a dolgot, pedig én élvezni akarom.
Beljebb haladok, leválasztom a kezem magamról, hogy a combjába markoljak, felsimogatok az oldalán, rámarkolok a bordáira. Az ajkam az övére bukik, elnyílt szájjal belenyög minden fájdalmam, ahogy belé merülök, olyan mélyre, amennyire csak lehetséges, nekikoccanok, még mélyebbre döföm magam, az alhasam közék préseli a vágyát, ki sem mozdulok csak lökök még egyet, hogy minél jobban birtokba vegyem, hogy a bentlétem megszokja és kegyesen körém engedjen a teste.
A mellkasán támaszt a kezem, a másik a nyaka mellett, lassan, ráérősen mozdul a csípőm ki és vissza, hogy szokjuk egymást, a hangját akarom hallani a fülembe, a számba kiabálva a kéjt belőle, ahogy felveszem a kellemes ritmust, ezt a lassú bejárást. Ő törleszkedik nekem, az ő mozdulatai teszik lehetővé, hogy tövig belé merüljek, hogy csak a testem hullámzásával járjam be és közben dörzsölöm őt közénk. Megint a száján az enyém, csókolom durván, éhesen, vadul, a nyelvére szopok. A kezem a mellkasáról a hóna alá simogat, onnan be alá és ráfogok a lapockájára, a kézhátamon érzem a szikla karcolását, a hátán lesz lenyomata nem is kevés, remélem otthon összeverik a seggét érte, ahogy én a térdemen viselem majd nyomait. Magamhoz húzom elemelem a sziláról, a lábujjaim kényszerítik a bakancsom orrát, hogy fixáljam le magam, lökések tömkelege vagyok, lassítva, gyorsítva, mélyre és kevéssé, kiélvezem az átadását. Csókolom, ízlelem, aztán csak lihegés vagyok a nyakában, a száján. Vergődő hullámverésként veszem birtokba a démoni testet. Követelem a segítségét, az együtt dolgozást velem, lehunyt szemeim mögött éles kis szikrák pattognak, kirántom a kezem alól, hogy barangoljak a testén, leragadjak a derekánál és olyan erősen markolom, hogy szinte érzem a szívverését benne. Vagy lehet ez az enyém, ez az elemi verés, ami durván löki a csontnak a belső szervet, majd ketté esek. Csak rá figyelek, csúnya halál lenne így megdögleni, még nagyobb veszteség ha így esnék fogságba, de talán nem… talán.
Élvezettel nyögök a szájába, halk vagyok, de itt… minden olyan hangos a visszhangok közepette.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 15, 2020 8:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Majd meghozom a kedved ehhez is - ahogy búgok az ígéret, felgyúlt testem, sajgó bőröm százkarátos gyűrűje amivel eljegyzem vele a jövőt, hiszen az itt és most folytatást kiált, már csak a szövetség elvén is, de annál sokkal többet követel a test, a kéz, a száj, a szó. Misran, hízeleg a nevemmel és nem is tudja, hogy a sok szó közepette milyen jól hallok is. Elízlelem a száján a lélegzetvételeket amik megszorultak a csókban és lihegő, sistergő szikrává lettek ami aztán újra hanggá pattog szét a bőrön és belül suttogja azt, hogy méééég, pedig azt hinném ilyen érdes, durva simításból egyszer is elég.
De van valami ebben a földre vetett kínlódó összefeszülésben ami telhetetlenné és mohóvá tesz, éhessé rá, hogy csókoljam, simogassam, követeljek belőle többet. Nem szavakat, arra itt vagyok én és bár a szája nem felel emberi nyelven, a szeme, a bőre, fölém hajló teste, fehér fogai és villogó tekintete, ó azok elmondanak Babilon összes kurvájának miközben a harapásnyomának égő csípését enyhítem magamon, és nem tagadom, diadalmas elégedettséggel vigyorgok rá végre - ah igen, muszáj, hogy a tied legyen az utolsó harapás, nem igaz? - hörrenem elfulladtan csak attól, mert rajtam angyali szája, hogy démoni duhaj dolgokat tegyen falatnyi húsommal, ami kacéran keménykedik a fogai alatt, ha csak egy kicsit is harapna azt hiszem felrobbanna, nyögve kapaszkodom a tarkójába, erővel tartom vissza attól, hogy letépje, bár nem tenné meg tudom, mégis a hajába fúrt ujjaim nyüszítve kaparnak kegyelemért, úgy tekergem alatta, mintha nagyon, de nagyon fájna az a kis édes sérülés, ó Halál, hogy nem láttalak meg eddig igazán?
- Pont ettől félek - suttogom vágyakozva a vigyorába ami olyan kajánná és vágykeltővé teszi arcát, meg valahogy gonosszá is, de egy sóhajjal értékelem, hogy párnákat mozdít meg kettőnk kényelméért, én is megteszem amit tudok a nadrágjával, hogy aztán... - Ne mondj nekem nemet - lehelem tiltakozó élvezettel, mert valahogy mégsem bánom, hogy nem adja meg magát. A testem súlyosan érinti, lüktető hosszú nehézség, a csípőm emelve méricskélem izgatott türelmetlenséggel, az érintésétől összekuszálódik a lélegzetem, reszketve fújok a hajába, a szájába néhány kimondatlan szót, ezúttal nem találom olyan könnyen a hangom, mert elveszi a mozdulat keménysége, a mélyre nyújt tiltakozás bennem. - Becsüld meg magad angyal - nyögöm szelídség nélkül megreszketve rajta, a test belerándul abba, ami majd pont olyan megveszejtő gyönyörűséget okoz majd neki, mint a simogatás, a csók, a markolása, húzása, közelsége, súlya és a róla visszaverődő forróságom, amiben máris gyönyörködöm, csak szoknia kell, ezt igen, szaggatott lélegzetvételekkel megszokni, ez a titka. Tiltakozva nyögök az újabb tiltó szóra és még egy ujjra, belőle kapkodom a levegőt, elharapom a száját rajta morogva, remegek a kezében. Nem csak a csípőm, a férfiasságom, a fájdalom elől a testének szorítom, lököm a farkam, hogy érezze csak minden egyes elátkozott, tiltakozott, meghúzott végű nemét, ami ritmust talál bennem, kiélesedik a légzésem, ez az én nyögdécselésem és ez helyeselve tapad az ártó szóra, mert az összedörgöléstől csillagokat látok, és azok nyomait a szájára rágom. Az ujjainak nyomában jár a figyelmem, kínzott szusszanással árulkodok megrezzenve, hol volt oly jó, hogy megbocsátom neki távol maradt szárnyát és tiltakozó száját egyetlen elveszejtett sóhajjal, ami csak a végén formálódik szóvá - rohadj meg, úgyis... úgyis... - a derekát gyűröm simogatva, a csípőjébe kapaszkodom, a lapockái alatt mélyesztem a testébe az ujjaim, ahogy enged neki az izom és mélyebbre szalad kiszorul belőlem a levegő - látni fogom egyszer - fenyegetem, ígérem fellihegve, elárvult zihálással, a nyűgös test nehezen, de határozottan nyílik, ellenben az övével amelyik ellenáll. A szemem megvillan és erővel tolom el magamtól, hogy erővel kelljen ellenállnia, emberrel ilyet nem lehet, olyat sem, mint amit ő tesz, újabb kéjes fájdalom dühöngésétől csuklik el a lélegzetem, beleharapom a szájába a kínt.
- És oly csökönyös vagy te...!- hogy arra szavak sincsenek ebben a lihegésben, amivel üdvözlöm, hogy kihúzza az ujját, lassan teszi, kihasználom még hogy érzem, hogy a test tudja és elfogadja, hogy lazulnia kell, mert ahogy sejtem ami ezután jön az nagyobb lesz, erőteljesebb, angyalibb, húsosabb, olyasmi, ami a pokolra taszítana, ha nem volnék olyan romlott... - namáááááhr - méltatlankodok, a számban a haja, a fejbőrét csókolom, a nyakába fullasztom a szám, megharapom a vállát párszor, de az akadály nem hárul el, miközben testünk érzékeny közén valami történik, valami... - nnhnhnhn - amitől nyögnöm kell, összepréselődve vele, aztán rászorulva. Menekülve rándul a test, felzihálásom hörgő nevetésbe fullad, miközben a szemem kitágul a seggemmel együtt, de a vonaglást most a kacaj generálja. Szégyellős? Szégyellőhőhőhőhős? Hörrenve tudatom vele, hogy teljesen nonszensz amit a szája mond, de amit a keze tesz az valami egészen más. Nekitolom a csípőm és szemérmetlenül széttárom a combjaim rajta támaszkodva, a húsa alattam biztos, sziszegek, az is biztos, de a szájába teszem puhán zümmögve morzsolva az ajkát, miközben a teste az enyémbe rejtőzik el a szél elől, ami az arcomba fújva a haját megvakít és csak az érintés érzékelése marad nekem. A feszítés, a keze, a nyálának melege amitől siklik nem szaggat, még ha lassan jut is beljebb, lassabban, mint a nyelvem a szájába, hogy az övét vigasztalja. Milyen mélyen nyög, beleborzong a szív, a haját markolva húzom a fejét magamhoz, elveszem, elveszejtem a csókját, a testét. Már nem akarom látni, elég az édesen gyötrelmes érzés, nincs párna, nincs pokróc ami felfoghatná az araszoló fájdalmat, aminek minden centije kincs, hogy osztozunk rajta felékszerez forró, ziháló, nyögdécselő verítékkel mindkettőnket. - ... szégyentelen - nyalom a száján, egyek vagyunk, a kezébe simul a combom és a jobbom a fenekére rabol, ahogy a helyét megtölti bennem mohó ujjakkal markolok a kemény izomba, hívva még közelebb ahova már nem juthat el, de vágyik, minden nagyon vágyik, mint én, szakasztott, mint én - legfeljebb az vagy - zihálom végig az arcán a csetlő-botló szavakat, nem látom, és nem is akarom látni már, csak simítani a számmal lihegő száját, megfeszült arcát, érezni a testét rajtam, bennem, felmagasztal. Ahogy nekipréselem magam, szorulok rajta, szorítom magamhoz, ahogy ellazulok körülötte, de a feszültség újra feszesre ajzza minden izmom, ahogy a hasához törleszkedik a farkam és belédöfi, hogy akarom.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 15, 2020 2:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18Helyeslően morgok a bőrére, a csókokkal fűszerezett jóváhagyás, tetszik amit beszél, de én kevéssé vagyok romantikus alkat, hogy szóáradattal feleljek meg neki, bennem a vágy söpri tisztára az utat az akarat előtt. Csókokkal, apró harapásokkal díszítem fel, jelzem, hogy akarom… egyen meg ebben a játékban, falja  teste olyan pontjait amit lehet, hiszen kibánkódva fészkelődöm előtte térdelve, hogy adjak magamból de ízleljem is el. Míg a szája be sem áll, néha csókokkal halkítom el, de aztán nyögéssel, sóhajjal, morgással biztatom folytatása, ha lehet beszéljen hozzám végig, ezzel a lágyan andalító hanggal, amiből mégis magasra tör az akarás gejzírje. Úgy beszél erről a kifeszíttet, tehetetlen állapotról, hogy menten kedvet kapok hozzá, nem is értem, miért nem ezt csináljuk, ja mert nem bízom benne. - egész meghozod a kedvem. - ó bár tudnék neki hasonló szépeket súgni és nem a kezem mesélne csak a combjai között csúszva, a heréin markolva, a seggét simogatva. Én ezzel hízelgek, ahogy széles tenyerembe ejtem őt, felrántom az érzékeit és megint csókokkal hallgattatom el, hogy a farkam ne robbanjon fel. Az egészben a legszebb, hogy amit ő ad azt én nem és amit én igen, azt ő nem, attól kettős, hogy az egész csodásan van megkomponálva, tulajdonképpen lyukat beszél a hasamba és pedig lesimogatom a bőrt róla, míg a szám hallgat az ő keze pedig meg sem érinti a farkam.
Simogat máshol, lüktető szívem peremén a bőrömön át, a csontokon át a kézbe kívánkozik, a szám a vállán hagyja el a nyomokat, durván, erősen harapom, a fogaim belevájnak a húsába és a nyakának ívébe is. Otthon elverik a seggét. - Na de Misran…. - belenyögöm a szájába a mosolyom. - démon lakta vidékre hívni egy angyalt, milyen felelőtlen lettem volna, ha beállítok az otthonodba? - lássuk be, hogy jobb félni, mint kikötni a kis srác mellett, vagy valami rosszabb is történhetne, csonkolttá válni minden értelemben. Hogyan bíznék egy hercegben? Ő vajon megtenné bennem?
magamba rántom, kissé elakad a szava, a gerincén korcsolyáznak az ujjbegyeim, minden érintésemből sugárzik az energia, lököm át a testébe, simogatom, érintem, próbálgatom, míg ő savakkal hergel és meglehetősen jól csinálja, de válasz csak testből érkezik, a számról elnyögve, csókba, harapásba ölve.
Hanyatt ejtem, körém fonódik, mint egy inda, mozdul alám, felkínálkozik, közben a mellkasát falom be, a mellbimbóján jár a nyelvem, a fogam. - Mmmm. - igen, pontosan ezt szeretném, újra és újra és újra, csak a farkam majd felrobban a nadrág zárt fogásában, míg ő elém tárulkozik kendőzetlen szépségében, zavartalanul, átengedően. Végig pillantok rajta, felszisszenek, hiszen az ujjai nyálas csíkot húznak a vörösre mart mellbimbó körül, a nyelvemnek kéne ott lennie. Az ujjam a bokájára kulcsolódnak, egy pillanatra veszek el a mozdulatban, rányalok a számra, ó te kis rohadék. Felizzik a vérem, majd megveszek már, az ing a vállaimon lebben, a nadrágom túl kicsi, tudtam volna, hogy ez lesz… akkor is így járok.
Rábukok a testére, belecsókolok a köldökébe, a hasába, a mellkasára, megint végig nyalom, ahol az előbb az ujja járt, felmorgok a jól lakott íztől, és újból a fogam alá illesztem, hogy finoman meghúzzam, csavarjam, addig emelem, míg a bőr engedi, míg csak kicsit sérti fel a fogam felülete.
Megint a száján vagyok a sajátommal, elvigyorodom. - Milyen jól sejted, de ne félj megteszem én. - eltüntetem benne magam, csak jussunk el oda, mert megkattanok az igézettől, a hangos szívverésektől,l olyan sokat hallok belőle, ahogy a testünkkel rendezzük át a pokrócot, párnákat rángatok közelebb, hogy legalább a vérünk ne folyjon oly bőszen.
Mohón segít a nadrágom letolásával, de végre már szabad a farkam, már nem kell attól félnem, hogy beletörik a kalickába. - Nem. - hergelem, nem mutatom meg, mit nem képzel? Hát nem adják azt olyan könnyen, hát nem érzi, ahogy a hasán siklik az övének szorítva, nem érzi, hogy beton kemény, hogy lüktet a sok vértől, a feltorlódott vágytól, hogy a gerincem izzik belé?
Nyálas ujjaim siklanak a segge két partja között, tévedhetetlenül találok a szoros, feszes izmokra a teste szinte ellen szegül, ó sejtem, hogy nem ehhez van szokva. - Milyen.. kiváltságos vagyok. - talán, de lehet tévedek. Átbukik az ujjpercem a lüktető izomgyűrűn. Van benne valami ellenkezés, de elmossa az igenlése, az odaadása, ahogy az ujjam mélyre siklik, ő körém feszül, ide én egyelőre mással be nem jutok. - nem. - határozott a hang és a mozdulat is, amivel beküldöm a következő ujjam és olyan mélyre nyomom benne, hogy szinte összezúz. Csókokkal bombázom, nyitott szájjal lélegzek a szájára, tartom magam felette, míg a csípőm mozdul, simogatom össze a férfiasságunk, olyan forró mindene, hogy lepörköli a húst a bőr alól, a vérem gőzpamacsokban távozni érződik, kiszáradok, kitikkadok. - nehm, nem, nehm. - minden tiltakozás egy mélyre döfés a testében, egy mozdulat rajta, mintha máris benne lennék. Mélyen maradok, körbe forgatom az ujjaim, tudatos, célszerű mozdulat, amivel az izmot biztatom lazulásra, előbb vagy utóbb enged annyit, hogy jogosan akarjak belé hatolni, addig alhasunkat összepréselve, a száját harapva, nyúzva, lihegve tolom a farkam fel rajta újra és újra. Keresem azt a pontot, amit ingerelni kell, amit majd később megint meg kell találni, de hallani fogom a hangján... ha... - Ó nem! - nem nézhet meg semmit, de csak mert ilyen izgatóan kéri, hogy a hangja szinte elélveztet, mozdul a csípője, ő csúszik az ujjaimon, határozottan enyhül a veszett szorítás. - Kizárt. - nincs semmi titkolni valóm, semmi rejteni érdemes, semmi, amit ne láthatna, foghatna meg rajtam, semmi olyan. A farkammal a hasát döföm, engem pedig a kard tokja nyársal fel a hátamon, nekinyomódik a gerincem aljának. Imádom ezt az érzést.  
Ráfekszem, ahogy tolna fel, azt mondtam nem. Durván lendül a kezem, hogy az ujjaim felnyomódjanak a míg lehetséges, úgy forgatom körbe, hogy érzem az izom engedékeny tágulását. - Olyan kíváncsi vagy te. - azért sem, mert ingerli, mert hergeli, mert látni akarja, amit kitűnően érez. Lassan húzom vissza az ujjaim, lehajtom a fejem, újabb adag nyálat csorgatok az ujjam közé és a fejem közénk ejtve kenem össze magam, direkt takarom ki a látványt, miközben a farkam az övével fogom össze, hogy préseljek magunkon, mielőtt elhelyezkedem és a makkom nyomom a hellyel-közzel előkészített rejtekhelyhez. Én kitűnően látok, ő meg maximum a fejem vagy a vállam. - Szégyellős vagyok - immár a szájába súgok, nyomom magam neki, be akarok jutni, belé hatolni, de jóval vastagabb az ujjamnál a farkam, az ellenállása is erélyesebb, kell a  kezem, hogy vezessem, hogy irányt adjon. Durván csókolok a szájába, átlököm magam az izmokon, fájó nyögésem a  nyelvére siklik sejtem, hogy neki is fáj, de majd nem fog, vagy de.
Centiről centire préselem magam a testébe, majd beleroppanok, de valójában a teste enged nekem, szinte megvezet, magába ránt, csak akkor veszem el a kezem, amikor már nem törik meg a húsom, hanem irányba áll, végig markolom a combját, az oldalát, a szám le sem veszem az övről, elszívom a levegőt előle. Úgy pulzál körülöttem, hogy a szívemtől már szinte azt is alig hallom, ahogy ő lélegzik, a külvilág lecsendesül, pedig mindent hallok, kiélezett érzékekkel koncentrálok kifelé, de elveszek… elveszek benne.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 14, 2020 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Meghiszem azt - mi mást mondhatnék, miközben pont a csókjai veszik el a figyelmem velejét, megeszi a romlott szám, de a villámoknak most éppen máshol van dolguk, vagy a látóhatár peremén sorakozva lesik irigyelve, hogyan csókolom, simogatom a közülük alászállt angyali entitást az egész testemmel, az ujjaimmal, a fenekemmel, mintha még a heréim is odatörleszkednének a kezéhez ahogy simogat, bár csodát tenni én sem tudok, a combom izmai összehúzódnak körülötte és magamhoz ölelem a kezét a vággyal együtt, hogy azonnal a földre nyomjam. - Kihívás elfogadva... bár nem akarom, hogy ellenállj - hántolom le a hangomról a fülledt párásságot egy pillanatra, hogy értelmes szavakat nyögjek ki, de minek, amikor a karjában csak tekeregni vágyik a démoni és emberi részem, nem vagyok benne biztos, hogy ez utóbbi az enyémhez hasonló kéjes örömében, de ugyan kit érdekel?
- Némi tapasztalatlanságról árulkodnak a szavait szép Halál, hogy még csak sejtelmed sincs róla milyen más érzés lesz neked ahogy most csókolom az izmok görgetegét a válladon - a száját nehezen hagyom el, de elcserélem a csuklyásizom ormára, a válla gömbölyűségére lehúzva az inget addig, hogy a fogaim beleillesszem a rostok közé amíg az idegek rándulva szólnak ellenem, akkor a nyelvem vezeti fel a figyelmem újra a csontos csúcsra, mielőtt rápillantanék fel, és megint csak felnézve rá - amikor a kezed rándul, a tested uralod, sőt, az én testemmel is megteszed - tetszik ez a gondolat, Ramiél? - de abban a játékban olyan érzésed lesz, mint amikor megformált az Ég, amikor a húsra találtak az izmaid, amikor a semmiből valami lettél, mert megfeszítve a valamiből semmivé válasz, kiszolgáltatottan az elemeknek, amik kedvük szerint kínoznának kéjjel és sodornának a kielégítő érzékcsalódás felé. Selymes hajú ördögszekérré válnál és én egészen magammal sodornálak és talán elvesznél az élményben egészen - a kezem bejárja, a testem tartja, az ujjaim megcsókolják bordái felett az izmokat, a hátcsigolyáinak népszámlálása közepette jut idő egy csókra és egy mosolyra. - Ha ennyire érdekel az én kis kedvencem meglátogathattál volna amikor hívtalak, hogy láthasd, milyen csodálatos valójában - hunyorított szemmel derülök rajta, ahogy megigéz a szavaival, ellenállás, odaadás, elbolondít, mielőtt bedobná Darient, mielőtt megrántaná, mint a horog végén a csalit, bekaphatnám, talán be is kapom, de most a fiú biztos távolban van, az én kezem alatt pedig az isteni alkotás telve azzal a sötét tűzzel amibe a szabad akarat magva űzte, amikor a földre hullva szárba szökött benne. Csodálom én eleget azt a fiút, most a férfi van soron. - Szerény szavak, mégsem tűnsz álszerénynek tőle, kedvellek Ramiél - a farkam a testébe ékelődik a vallomás így tán el is késett az elfulladó ziháló lélegzetek között. - Az én arcom emberi. Ha lehet barátságos, ha szükséges fenyegető, nem kelt visszatetszést, de elég erővel kecsegtet ahhoz, hogy a biztonság illúziójával csaljam magamhoz benne a gyengébb lelkeket. Elfogadják vezetőnek ezt az arcot, már nem gyerek, még nem túl öreg, a keservek és a tapasztalatok nem szabták sajnálatra méltóvá a képét, jó kis test, de azért kipróbálnám mit vihetnék végbe a tieddel - nevetek rá csendes felajzottsággal, ó én nagyon is belebújnék, hiába szól pont az ellenkezőjéről most a fáma, amikor meglendül a világ és maga alá kerít hevesen és durván. Elég keményen landolok ahhoz, hogy emberi sziszegéssel és fújással tiltakozzam, beletátogok a szájába, levegő után kapkodom a csókban, amivel meglepett és ellepett. Már nem bánom, hogy a kavicsokon rándul lökött testem, a gerincem alatt torlódik a vágy, hogy a test a testhez csattanjon egy ilyen mozdulattól. Ráfonódva ölelem magamhoz a fejét, nyögése édes hang, ami felajz, válasz nélkül hagyja a torkom, csak a szám felel, csókokba oltom a kínt, amiben részeltet, a lábaim szorítása a szuszt szorítja ki belőle, mocskos kis angyal, de a mozdulatai, ó azok letisztogatnak a sallangtól. Minél jobban fáj annál inkább kívánom, amíg végül levegő után kapkodva kell kicsit elengedem, hogy eltávolodhasson a lábaim közé. Illő keretet adok neki, bár ha tudná, hogy mire gondolok most éppen... kivillantva a fogaim vigyorgom rá.
- A szád a nagy szép Halál, de tudom már mit szeretnél, hogy rajtad csináljak újra.. és újra - mozdítom a csípőm fel a kőről, most hogy már nem ér hozzám fájdalmasan kemény ölével, rajta támaszkodom így is érzi ó nagyon jól tudom, hogy érzi, nem csak a szeme bámul, az egész lényének figyelmében fürdök, ismerem ezt az elcsábított tekintetet, ezt a bennem gomolygó elégedettséget ezt az érzést, hogy az enyém, megvan, de még soha ily nagy hatalom nem bámult rám ilyen mohón, mi jöhet ezek után? Az ujjam nyalom, hűsítő nyállal békítem felmart mellbimbóm a foga után, a súlyát egy pillanatra távol tartom és ahogy ő én is azt latolgatom, hogy mennyire fájna, ha most megcsavarná a lábam, megtörné az embertestet és én üvöltenék, nyilván, felzavarva a sólymokat, sasokat, fajdokat és szajkókat, és aztán... folytatná ezt a mozdulatot? Én homorítanék alatta, ahogy felszánt az ujjaival, aztán a szájával nyögdécselő véraláfutásokkal tarkítva ki Erik hasát? Ezt a hasat amit most teljesen a magaménak követelek mert az ember bennem berzenkedik a dominancia ellen, ami oly teljesnek tűnik idelentről a kezeimet elveszítve a fogásában, hogy úgy hallom mintha nyüszítenék. Mélyen, vágyakozva, követelve, összehúzódott izmokkal rátekeredve, ezzel adva tagadó választ, nem hagyok én semmiféle ellenvetést és mégis küzd és győz a szárnyainak tapintásától megfoszt, megfojtom. Csak a combjaimmal fogom ezt megtenni, miközben a szájába marom a haraggal vegyes csalódottságot, aminek a java mégis kíváncsiság és méltatlankodás. Még ő fedd meg engem! Az alamuszi angyal akinek porillatú szárnyainak árnya még itt suhog körülöttünk, de nem érzek más, mint a vágyakozást irántuk, na és persze az angyal lökéseit. Ő egészen más irányba vágyakozik, nem felfelé, de a mélybe törekszik, megengesztelt mosolyba fordul át a szám.
- Tudom, tudom, te azt akarod, hogy én tüntessem el neked - a fél karom átöleli a nyakát, magamhoz szorítom buzgó száját, a csókját meglassítom, kimélyítem, hogy belefulladjon egészen, a tarkóján borzolok a hajába, édes angyal. Milyen mélyen képes vágyni, elkötelezetten értve még a szentségtelen viccet is, kedvem telik a testében, homorító alakjához igazodik az enyém, aztán elnyúlok a földön, hogy legyen hely kettőnk között. Barangol a keze alatt a borzongás, nyelek az ujjaihoz koppantva a gégém, beszívom előle a hasfalam, hívja az ölem, ott éri utol a jobbom, segítek a combjára kaparni le a nadrágját. Látni nem látom, csak érzem, lüktető teste a testemen égi szívvel dobol, a megrontott mennyek vágyai égnek benne, már nem csak a csóktól zaklatott a lélegzetvétel - mutasd meg - suttogom felszabadult szájjal, nem láthatom, de érzem, amit látok az a nyála, a feje, a hajának szertelen kalásza, belecsókolok az égillatú tincsekbe és megfeszített csípővel üdvözlöm az ujjait, amik durva, erőteljes mozdulattal találják meg a helyüket ó bennem. Felnyögök Erik kellemetlen, ellenkező hangján és bár az ember a haragba reszketne bele, én a kellembe teszem, mert a test az test, az, hogy miként éli meg az ingert ami éri főleg a hozzáállásától függ és nekem tetszik amit tesz, még ha a fájdalommal határos egyszerű határozottsággal is teszi - hadd lássam - kérlelem mélyen, a szám a szájára szorul, de most nem csókolom, a fogaim közé veszem szusszanva az ajkát, a testemre koncentrálok, hogy ellazuljon, hát nem gyakran teszek ilyesmit ezzel a testtel, méltatlankodva fel is szuszog, úgy feszeng a kezén, hiába nincs bennem akaratlagos ellenállás, hiába az izom tudatos engedése, járatlan ösvényen barangol, a démoni gyógyulásnak is megvannak a maga korlátai. - meg akarom nézni a farkad is mielőtt... -a szájába szisszenek, a vállának támasztom a kezeim két ujja körül kényszeredetten tágul a test az ajzott vágy bukfencet vet a gyomromban, a farkam az övé mellett remeg, ha ezt tovább folytatja attól elélvezek, hogy ilyen mohón akar, kellemetlenséget nem sajnálva, kíméletet nem mutatva -... eltünteted - préselem ki a gondolat végét, mint az ujjára a seggem, így csípőmozdulattal csúszva rajta mélyebben, sejtetve, hogy még nagyon fájna mindkettőnknek, ha az ujjainál vaskosabb taggal próbálkozna, de ha merész én kívánom, érzem a mozdulatain a sóvárgást, a türelmetlenséget, akar engem, minden angyali porcikája. Kíván és kívánom, hol is vannak azok a villámok? - Engedd - puhán tolom el magamtól a felsőtestét, hogy megnézzem leengedett hasamon nyugvó férfiasságát az enyémen, az árnyékában. - A féltve őrzött fegyvered - csókolom fel az állára a buja elragadtatást, buta szavak ezek, csak olyan kapkodva kimondott sehova se vetők, amikkel kipréselem a levegőt, míg az ujja bennem mozog, helyet csinál neki és a révület sajgássá változik, követeléssé, hogy valami súlyosabbat érezzek magamban, ami leköti a test felébresztett idegeit, a mohóságukat kitölti és kielégít egészen - rajta Ramiél, nem fog összetörni - mormogom az állára.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 13, 2020 12:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18- Látod azt díjazom, ha a szád előkészíted mindenre is - csókokkal jutalmazom, de valójában már nem igazán koncentrálok a beszélgetésre, mert elvonja a figyelmem mindazzal amit a teste ad válaszul, az apró borzongó megrebbenéseket, a kíváncsi érintéseket, azok finomságát, amit ösztönösen nem is tudok viszonozni. Elnagyzolt, darabos, durva vagyok hozzá képest. Az ujjamban markolás éleződik, fogom, gyúrom a farkát, jár a kezem, rászorítom a markom és belenevetek a szájába a szentségtörő idézést hallván. - Egyem a romlott szád, meglásd csak villám csap belénk. - milyen merész, mennyire nincs tekintettel semmire, végre valaki gúnnyal prédikál és nem helyreigazít, mit és hogyan kéne tennem, mintha mindenki helyettem akarna élni és dönteni, de a végső elszámoláskor majd mind mögém állnak, hogy én  tartsam a hátam a döntésikért,  rajtam fog csattanni a korbács és akkor majd szükségem lesz minden erőmre, hogy megálljam a helyem, de most nem érdekel ez, a holnap problémáját majd holnap kezeljük, addig csak szinte tartjuk.
Az agyam jelenleg másfajta köd borítja be, a vágy birtokolja, a bőréről visszaverődő hőség, ami befurakszik a hűvös nyugalmam alá, megfeszíti a farkam, a szám a vállán, az ajkán, míg a kezem szorít, markol, magamhoz húzom, ha már belekezdünk, elvenni akarok tőle mindent, mit nekem adhat. Vétkezünk, de nem tettük már ennél nagyobbat?
Ránevetek a csókra. - Nem, Misran, nem hiszem, hogy ezzel zavarba tudnál hozni, de kipróbálhatod, semminek sem állok ellen, ami megelégedésemre van. - zavarba akar hozni, hát ahhoz egy keveset még dolgozni kell, túl sokat láttam és még többet cselekedtem meg.
Erőből ölelem át, a gerince roppan belé, olyan könnyen összetörhetném az emberi testet, amit birtokol a démon, a sajátjával már nehezebb dolgom lenne, de vajon az tetszene-e? Emlékem szerint igen. Forrón fut a nyelve az arcomon, fényes, nyála csíkot hagy el rajta.
Felhorkanok a szavaira, végig simítok a hátán a gerince vonalán, le a seggére, tolom le  nadrágot róla, időt húzunk és én túl mohó vagyok, de nem rohanom le, hiszen élvezkedünk, hát tegyük. Célzatosan érintem meg, a segge felől nyúlok alá, hogy az ujjam a heréin simogassanak, végig a segge két partja között a vágatban, míg ő a megfeszítésemről álmodozik. - Hercegem, ehhez sem kell megfeszítened, a testem minden pontját végig csókolhatod, nyalhatod, ízlelheted, mi tart ettől vissza? Persze, ha kifejezetten izgat… - belecsókolok a szájába. - hát játsszuk egyszer azt. - felbizsereg a tarkóm a gondolattól, kiszolgáltatva lenni persze nem akarok és nem is lennék, de attól nem ódzkodom, hogy valamire rámarkoljak a kedvéért, míg ő körbe imád. - Biztos vagyok benne, hogy élveznéd az ellenállásom, ha nem… még jobban is, mint az odaadom, de ezt meghagyom a kis kedvencednek odahaza, vagy lehet őt már megtörted és untat az engedelmessége? - pletykák a fiúkáról, hallani ezt azt, mi igaz belőle és mi nem? Annak nincs jelentősége.
Komoly a tekintete, amivel az arcom fürkészi, míg elnyílt szájjal lélegzem be őt, és a kezem megint a húsán simogat, elszakadni képtelen vagyok tőle, minden mozdulattal, mintha még több vért pumpálnék bele, pedig a szíve teszi, amit úgy dörömböl majd megsüketít. Kurta mosoly a válsz ahogy felsóhajt nekem. - Nem hiszem, hogy elsődleges célja volt széppé teremteni, megbízhatóvá talán, bizalom gerjesztővé, de téged mi vezérelt, hogy ezt a testet válaszd? - én kaptam, kiutalták, sajátom, mint olyan unásig ismert, nem rejt már semmilyen titkot nekem. Sem a felkeményedő vágyam, sem a szívem verése, sem a szám sóhaja, de a szempillám sűrűsége sem, semmi.
Csodál engem és ez meglep. Tényleges odaadás van a szemében, olyan, ami ledöbbent így tovább lépek, a szájára szorítom a sajátom, a lapockája alá nyúlva, felkarolt lábait számításba véve játékosan odaverem a sziklához. Aucs, ez fájhatott. Markolással adja vissza, fájón gyűri a húsom, összecsípi a bőrt, belenyögök a szájába, a csípőm nekifeszül, lököm magam alatta, majd felrobban a farkam, olyan szűk a nadrágom, hogy belezöldülök, a heréim leszakadnak, a vágy… jutalom vagy átok? Elbírok vele, de a Földön minden olyan más, olyan elemien erős, hogy néha engem is ledönt a lábamról, pedig most nem én fekszem a hátamon, mint egy cserebogár. A vállára harapok, beledöngölöm a kőbe, nekifekszem, ráfeszülök, csupasz mellkasom siklik a bőrén.
Egészen felvillanyoz a hangja, én csak a térdem alatt érzem, de az sem leányálom és van rajtam nadrág is. - Hol van ez a könyörtelenségtől? - értem én, hogy bók, hát szereti durván, ezt vártam egy démonhercegtől, nem rípolást, pedig jellemző a fajára és az enyémre is, tőlünk ez független. Engem a sötét tesz éhessé mindenre, mintha mindig koplalnék.
Végig csókolom a mellkasát, foggal rácsípek a mellbimbójára, megcibálom és magára is hagyom, ahogy a számba feszül, hogy betérdeljek a lábai közé. - túl nagy lennék a lábaid alá, megbotlanál, nyakad szegnéd újra és újra. - értjük mi egymást. A mosolyom túl kifejező, miközben a nadrágot áthúzom a bakancson és a másikon csak térdig tolom le.
Hangosan felnyögök a látványának adózva áhítattal, végig térképezi a nézésem a vastag combokat, a keskeny csípőt, az ágaskodó farkát, a süllyedő-emelkedő mellkast, a feszes izmokat az állán, a nyakát, a torkának nyelését, a száját, rányalok a sajátomra, rákívánkozom minden testrészemmel.
Ráfekszem a talpára, gúnyos mosoly a jutalma, két kézzel fogok a bokájára, egy pillanatra elgondolkodom rajta, hogy mennyire szeretheti a fájdalmat, ha eltöröm a csontokat az vajon már az a szint, amit nem? Mire végbe megy a gondolat, már enged is magára, a lába az oldalamon siklik a kezem pedig rajta, végig szántom, amit megszemléltem, a csókom landol a köldökének mélyében. A bőre ízes a nyelvem alatt, tüzelő, izgalmas vértenger a húson, harapással kóstolok bele, rászívok. Otthagyom a véraláfutásos nyomom a hasán.
Magamhoz veszem a kezeit, a feje felett fixálom őket, játék.. a démonjai idegesen sutyorognak, kicsit zavar a nyílt közönség… de csináltam már rosszabbat is, több szem láttára.
Nekem feszül, semmi komoly nincs benne, csupán kis kekeckedés, ráharapok az állára, figyelmeztetés, nem kapkod, vagy baj lesz.
Szenved az érintések hiányától, én is tenném, ha nem éppen csókolnám. - Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb a tapasztalatod, mint nekem. - hát nem éltem több ezer évet a pokolban kezdő vagyok én hozzá képest, biztos vagyok benne, hogy a fantáziám is töredéke a övének. - És hagyod? - hogy bárki is nemet mondjon neki? Nem hinném. Míg a kezeit fogom, bemutatót rögtönözök neki a szárnyaimból, már a megjelenésük is fenségessé teszi a pillanatot, és a vágy felhabzik belőle, szinte lecsókolom a füléről, elengedem a kezét, kárörvendő a vigyorom, mert tudom, hogy elkésik, nem lesz mit fogni, pedig olyan gyermeki és vegytiszta az akarása utána, hogy érintse, de majd máskor, ha jó lesz, ha jól dönt és nekem tetszik, amit ma kapok tőle, akkor befedem a szárnyaimmal legközelebb, miközben megdugom.
Vért fakaszt a fogaival. - Ejnye! - ráfedek egy rövid ki szóval, mert valójában nem zavar sőt kifejezetten felajz vele még jobban. Határozottan lök a csípőm rajta újra és újra, kínzóan feszül a nadrágomban a vágy. - Kellemetlen lenne, de garantálom, hogy valami egészen másfajta eltűnést szánok neki. - csókokkal halmozom, a szájáról képtelen vagyok leválni, pedig már alig kapok levegőt, forró a bőröm tőle, a vérem pezseg, a gerincem behomorodik, ahogy neki feszülök a mellkasának. Letámasztom magam a balomra és a jobbommal, simítok végig az állán, mellkasán, a hasán, le a lágyékára, amit vadul présel nekem, hogy egyetlen mozdulattal oldjam ki a nadrágom gombját és tolom le a cipzárt, hogy végre teret adjak magamnak mielőtt megpusztulok a kíntól, de én már nem akarok semmire sem várni. A nadrágba nyúlva előhúzom magam, összenyomom a farkam az övével, belenyögök a szájába. Lecuppanok róla, hogy lehajtott fejjel nyálat csorgassak az ujjaimra, nem akarok várni, nincs mire és ő felkínálkozik nekem, nem vitatja el a jelen felállást, nem csatározik, átenged, díjazom. Összedörzsölöm az ujjaim és magunk közé ékelem a kezem, hogy határozottan tapintsam ki a bejáratott az ujjammal. Magam miatt nem durvulom el, élvezni akarom és nem széttépni a farkam. Kegyetlenül, kíméletlenül próbálok rá a feszes izomcsomóra, a szám visszatalál az övére, pillanatig nem kétlem, hogy tud lazítani, tud nekem segíteni. Néhányszor nyomom neki az ujjam, aztán átbuktatom az első ujjpercem és követi a másik, akármilyen feszes a teste engedni fog, kénytelen lesz, még akkor is ha fájdalmat okozok. Nem sok időt adok, hogy felzárjam a másik ujjam is belé, nekifeszülő csípőm löki belé a kezem, az ujjaim, míg a farkam az övé mellett a hasunknak simul. Nyögve, hörögve lélegzek a szájából. Nem is vagyok kegyetlen és erőszakos sem, kifejezetten kedves… csak haladjunk. Benne akarok lenni, minden szempontból. Kivárom, hogy a pulzálása lazuljon az ujjaimon, ha mondjuk szaggathatnám… két kézzel….
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 12, 2020 9:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Ó Ramiél - elértve a célzását rajtam a nevetés sora, hát az a hír járja, hogy kutyába se vesszük az angyalokat, mert azok nem érdemelnek mást, de a kivételek megerősítik a szabályt - inkább előkészítem a számat arra, hogy méltóképpen megköszönjem - a szavaim a száján formálódnak, a csókban adok hangokat a mondanivalónak, nyögve préselem ki magamból, pedig legszívesebben belélegezném az angyal magamba, akinek keze a combjaim között jár és a romlás vaskos bokrétáját fogja a tenyerébe, a farkamnál fogva vezet engem, hogyan is szól a zsoltár? - ..."a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem" - nyüszítem a szája alatt elfogódott elrekedéstől karcosan, lassú megvonaglással engedek a bőrömre mart tűz táncra csábításának, hozzásimulok, szinte beleülök a kezébe, belemarkolok ahogy szorít a húsnak fáj az, amit tesz, belekáprázik a szem és felhabzik bennem a követelés, még! Tegye meg újra, birtokoljon, szerezzen meg, csábuljon el rajtam, összelihegésünk hörgést fial, kettőnk közt tekereg, mint a golyóim a kezében, mmhmhm. Van vajon annál jobb érzés, mikor a tenyerével majszol és a szája szidja a fajtám, a fajtáját, engem, önmagát, ítélkezik és bírál, hitvallást tesz. Emberek leszünk a Földön, azt mondja, hiszen a Földet az emberiségnek teremtették nem nekünk, akik itt rekedtünk, jó ok lehet ez a szolgálatra, hiszen Amara lehet a kulcs, ami bezárult a felbukkanásával az meg is nyílhat, a megrontott Menny és a betemetett Pokol, mi vezérli ezt az angyalt, nem tudom, pedig itt úszik előttem, és tudom, megjegyzem a szavait amiket a szájáról iszom, de most csak a bőröm felelget neki, kisded csókjaim, a simogatása alatt ezerszer is felborzongó bőröm, az élvezetteli horkantás a torkomban, ami nekiront, ahogy egyenlővé válik velem.
- Képes volnál rá? Zavarba jönnél, ha kitalálnám és valóra váltanám a vágyat ami benned forr, hm? - az arcán nyalint a nyelvem hegye miközben beszélek szisszenve, zihálva, a szorítása olyan erős, hogy legszívesebben a testére tekeregnék előle, milyen kígyó volnék, vagy inkább füst, Erik teste a karjába simul, súlyosan is oda való, bár ez a szorítás inkább a sárkány gerincét roppantaná el és nem a királylányt ölelné abban a mesében, ahol Ramiél lovag is lehetett volna, angyalszárnyú, de végül elkárhozott. A füle alá harapok. - Ezek az izmok - úgy simítom a karját, mint ő a farkam, hogy érezze, ahogy én érzem amint belep a keze és a bőrébe fullad a csípőm rándulása- kifeszítve még többet mutatnának magukból. Képzeld csak el, ahogyan hozzáférnék a számmal és kezemmel a védtelen - cirógatom az oldalát szakadatlanul, csókolom az állát, vállát, ahogy is engem - bőröd minden centijét megismertetem az érintésemmel - ölelem magamhoz, bár a nevetése hallatán fürkésző pillantásnyi távolságra tolom el hunyorítva pillantok rá - egy arkangyal, aki megtanulta ezt a démoni nyelvet és nem Lucifer. Meglepsz és lenyűgözöl, bár tévedsz, a rabsághoz nem kell rabszolga jellem ahhoz, hogy édes legyen nekem látni téged láncon - a kezeim között fogva nézem őt, oly nemes arcra és oly nemtelen amit a kezével tesz a farkammal, felkiáltó Áh!-t dobok az ing után a mélybe, a fogaim között szavak csikorognak - És ha beletörik? Ezerszer is megérné! A Teremtőd tudja, hogy milyen szép vagy, Ramiél? - túl az arc szabályos szimmetriáján, a hajának selymes kacskaringóin, hajnalkék szemében a figyelem teszi igazán gyönyörűvé, pedig démoni szóra ügyel most, nem kéne ügyet sem vetnie rám ahelyett, hogy hallgat, ért, érint, ízlel és nevet megint, olyan csendesen, hogy abba belerezdül a csontom, mintha a kanyon kacagna alattam. Kőszikla, amire felölelem magam a teremtés előtti időben kifaragva, csak eleven testként bukik el velem, és a pokróc alig tompít a vaskos peremkőzet keménységén... hol a pokróc? Mellérakott!
- Nnhsz - panaszosan szisszen ki belőlem a levegő, ahogy szabályosan leejt, rohadt angyal, belemarok a vállába, oldalába csak az ujjaim nem fájnak most, feltolt mellkasán csattan a tenyerem, ahogy méltatlankodva odacsapok miközben elkapom a száját és a bosszúvágytól lihegve csókolom a lábaim között szorítva a derekát. A gerincem égő ív, felhomorítom, lapockáim kényelmetlenségét alig veszi el a csókja, a mellkasának feszítem a tenyereim, hogy felfelé nyomjam ahol ő lefelé szorít, beleprésel, a kisebb mozdulatoktól karcolnak a kövek, kavicsok a legkisebbekből hegyek lesznek érzésre, miközben a csípőlökésének hála deréktól lapockáig végigkarmol az a buja vadmacska, a föld maga, én nyüszítek a csókjában fuldokolva, vagy Darien itt maradt a zsebemben? - Könyörtelen mocsok - lihegem, ahogy egy pillanatra lógva hagy, fájó hátam a szája alá emelve követelek engesztelést és adja is magától, elégedett ujjakkal fésülök a hajában, a csókja alatt elégedett sóhajjal homorítok, így már mindjárt más, a szájába kívánkozik a húsom, de gyorsan otthagyja a mellbimbóm, méltatlankodva szorítom nem akarva elengedni akkor sem, amikor muszáj. És mégis eljön az ideje, két könyökömre feltámaszkodom, a hátam égő csipkebokor sebekkel sajdul, de e kín pusztán a párna, ami felett a kéj elterpeszkedik. - Micsoda látvány vagy a lábam alatt Ramiél - ingerkedem vele, miközben a kezében a bokám, csupasz lábamon komor bakancs, nem rúgom le, most nem, most azt élvezem, ahogy ezzel a durva gumitalppal akasztom meg felém hajló mozdulatát, mert az a pillantás, amitől végigborzongott ez a test és a farkam majd elhagyta a gravitáció törvényeit csak hogy felé fordulhasson valamiféle megtorlást érdemel, mert ficergő, mohó, rángatózó kölyöknek érzem magam tőle a kövön, és nem akarok mást, csak hogy végre rajtam legyen. Csak egy pillanat, aztán félresiklik, a bokám az oldalát simogatja, a térdem oldalra nyitom, hátraejtve a fejem az égre nézek a köldökömben érezve a nyelvét, a kezem simít a tarkóján elégedetten, belekapva a bőrében, kóstoljon még, jöjjön még, jöjjön hozzám - aaah... auh - a szájára fáj a panaszom ahogy visszagördülök a hátamra, a kezem a hajába menekül, a szám a szájába, összeszedi a kezeim, felmorgom rá, ahogy megragad, megfeszített izmokkal ígér neki Erik teste kitörést, pattogok alatta megfeszítve, de én uralom őt, és nem az ösztön engem, éppen csak nem küzdök komolyan, hogy ne derüljön ki, lehet veszítenék.
- Mit is mondhatnék az erőszakról neked, amit még nem tudsz róla? - türelmetlenül kapkodok levegő után, meg akarom érinteni, nadrágos és pucér lábszáram a derekára ölel, a csupasz térdemmel túrom fel az ingszárnyat, hogy a bőrét érezzem a bőrömön, kiszorítom belőle a lélegzetet a kérdésén elmosolyodva. - Szoktak hát! - nyögésbe fullad a szó, hogy bírja ki nadrágban, a gondolat szót kíván, de nincs már, ki szólhatna. A teste megmoccan a testemen, mohó figyelem elektromosságától pattan fel a fejem a kőről, de a keze még lefog, pedig a szárnyak árnya úszik el az ég előtt, elfelejtek lélegezni oly hatalmas árnyék borul rám, mintha a csillagtalan fekete éjszaka zuhanna rá a hajnalra. A teste a sötét előterében kínnal ajzott hangszer, pengetni hívja a kezem, rándulok, akarom, annyira nagyon akarom, de futó vízió csupán, megjelenik és összehúzódik, a feketeség rásimul, mint egy kabát, az alakját elveszejti, felnyögök, a súlyát érzem magamon a szárnyainak, fekete tollai pont úgy csábítanak, mint az embereket, az áldozatokat, akik kiáltozva adnak hangot az elragadtatottságuknak. Nekem a testem dolgozik, a szorító vergődésem, a felszabadulás pillanatában felugró testem, ami a nyaka mellett kap a tollak urán, de már vége, a harapással elveszett, hiába szorít magához oly édesen, hogy a lapockám alatti izomból kifordul a beékelődött kis kavics végre vigasztalhatatlan morgással ölelem magamhoz kekec fejét, ő akarta belémfullasztani a lélegzetet, viszont én vagyok az, aki nem engedi addig, amíg vér nem csöppen a szájáról az enyémbe. - Szoktak nekem nemet mondani... de mégis minek? - hörrenem maszatos ajkára, elnyílt combokkal az ölére préselt fenékkel, a csípőmmel körözök rajta, az alsó ajkát a számba szívom az ujjaimmal újra és újra végigszántok a testén, hogy érezze az alattam súrlódó kavicsok simogatását. Gyönyörűséggel tölt el, hogy megmutatta magát, hogy akarta, az akaratom könnyedén simogatta, de felforr bennem valami frivol gonoszság a szájába suttogok- Félek a farkad is így fog eltűnni, ha egyszer előveszed a láthatatlanságból ó angyal! Kérlek, könyörgöm, ne csináld ezt velem!
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 10, 2020 1:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

+18Felröffenek nevetés gyanánt, ha meg mind olyan lenne mint én, mi különlegesség lenne bennem, ami esetlegesen őt is rossz útra csábítja, sokkal rosszabbra, mint, amin jelenleg jár, mert az én utam árulás mindenkire nézve. A démonokra, angyalokra, az egy Igaz istenre, egy másik oltárán, akit elástak, eltemettek, sőt tettük mi, hogy soha nem, érvényesítse akaratát, hogy Isten egy legyen és oszthatatlan, még a szentháromság sem vette ki az élét, a lénynek, aki teremtette ezt a világot, s aki mellett végig itt volt egy másik, akiről hallgatnak a hittanórák és kerüli a biblia. De most az igazság pillanati előkészületébe a múlt, jelen és jövő örökre megváltozik, hogy egy új kor vegye kezdetét, egy erősebb, dévajabb energia. – Remélem közben… végig fütyülsz és a térded csapkodod majd. – lábhoz Fifi… Mondjon csak le az ingéről, de bitang sebesen, hogy a gondolatai se forogjanak körülötte, aztán ki tudja? Lehet zálogba magammal viszem és azzal csalom magamhoz.
Beidézzük egymás szájáról a csókokat, mint pérdöntő bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a vágy munkálkodhat a testekben eltekintve attól, hogy ki melyik kaszt faragott szobra és ki melyik lényt hordja viselősként a szíve alatta, hiszen attól még az ösztön munkálkodó keze mindent felülrí az, hogy ez megtörténhet a szabad akarat hibája, mint olyan, hiba a teremtésben.
Vastag combokról tolom le a nadrágot, hogy simogassam, a kézbe vegyem. Érintések igézetével tereljem a figyelmét a komolyabb témákról, mintha ez nem lenne magában is az. Forró a teste, lángokkal ölelő csóva a természetes hűvösségem tartja féken, hogy belerobbanjon a vérerekkel dúsított kezembe.
Nagyot sóhajtok a nyakhajlatába, rácsókolok, ráharapok. – Azt az egoista mindenit neki. – belemosolygok a nyakába és a tenyerem végig csúsztatom a seggének félpartján, durván, erőszakosan markolok rá, hogy az ujjaim lenyomata azonnal megmaradjon a bőrön, hiszen ott jártam és ma még fogok, ha végig ilyen forrón odaadó marad, ha nem… nos akkor lesz némi problémánk.
Hullámzik a test az enyém felett, belém simul, a szíve átkopogtat a bordáimra, az enyém meg azonnal megfelel, mert szervtestvérek között ez így szokott lenni, mindig megy a bandázás, szívre fele a szíve, farokra a farok., mi sem természetesebb. Az agyak meg… azok most nem kellenek, amúgy is túl sokat használom, a végén kiég.
Az ajka alatt izzik a bőröm, a kezem immár a feszes heréket veszi célba, mozdítom az ujjaim között, finoman, lágyan, mintha üveggolyókat gördítenék egymáshoz, hogy érezzem az ujjaim között a hűvös rendezettséget, most azonban a forró pulzálás költözik a tenyerembe. – Megront titeket a földi lét Hercegem, az embereid felveszik a halandók – most nem azok, de amúgy…- tulajdonságait, hiszen ők a példa, az etalon, ne feledd, az ő érzéseiket nagyon hasznosan issza be a lélekkel nem rendelkező lét. Te, én, a tied és az enyéim. – és sorolhatnám, hogy mennyi démont látni háziasszony életet élni a földön, vagy éppen angyalt, harcosokat zülleni a kocsmák rejtekében, büszke szárnyasokat olcsó pénzért mutatványoskodni, sehova sem tartozni, mert kimerülten csaponganak, nem lelik otthonuk, elapátlanodtak. Így van ez. – de perősze te ismered őket, én csak a szavak hallom. – pedig fel kéne kiszülnie, hogy az övéi bizony változnak, hogy ami a pokolban természetes volt, arra itt hatással vannak más dolgok és események… mint ő rám, akinek most megint a seggén simítok végig, onnan a hátán, fel a lapockára és magamba rántom, az ajkam rázuhan a szegycsontjára, harapással díszítem fel.
Kimászok alóla, hogy elé tornyosuljak, pedig nem kis darab, de mellettem mégis egésze vékonynak tűnik, még erősebben karolom magamhoz, hogy belefulladjon a bőrömbe. Minden mozdulata olyan, mint a kígyó törleszkedése, laza, ritmikus, hipnotikus erejű. Hat is a testemre, bőrömre, agyamra, elmémre, a szívemre és a vágyamra, ami keményen feszül az övének, noha ő már majdnem meztelen. Végig csúszik a kezem a farkának ívén, marokra veszem, finoman szorítok rá. – Ki fogod találni, még a végén zavarba hozol. – óhogyne, rácsókolok ziháló szájára, milyen nagyon kíváncsi kis démonka. – Nem is tudom.. nem vagyok elég feszült? – értem én, hogyne tenném, de nekem ő jobban tetszene szögekkel a kezében, hogy megcsúfoljam teremtő atyám nagyszerű tervét, s mossuk le a bűnöket a vérrel, melyet egyszer fia testéből fakasztott, mmmmm. Milyen…. proli.
Hangosan belenevetek a bőrébe, amit éppen csókollak ízlelek el. – Magabiztos vagy, de nem vagyok jó rabszolga jellem. – és olyan könnyen megtörhető sem, valamint nem járna jól sem velem, túl sokan halnának meg, mire célba ér, de nem feledem, hogy vágyik rá, óvatosnak kell lenni vele, elvégre egy Herceg.
Felfedező kezébe simulok, felemel a fejem, hogy vessek rá egy pillantást. – Olyanra vágyj démon, amibe nem török bele a fogad és… - durván a farkára markolok, had fájjon. – egyéb testrészeid. – Olvasok…. a szájáról, a testéből, a jeleiből, a szívének vastag veréséből, a vérének száguldásából, a levegőből, amit kapkodva ránt a tüdejébe és az enyém sem rest zihálóra váltani, noha hozzá képest jégverem vagyok, szinte bánom, hogy nem rángat magával a forró reszketése. Felciccenek, mondanék én nagyot? Igen. De nem ebben, ebben nem jellemző, nem vagyok a bujaság angyala, nem vagyok egy szexi félistenség, én csak egy ark vagyok, aki éppen a sötét oldalán fürkészi a jövőt.
Feltekeredik a testemre, elnevetem magam a türelem sem az erőssége, legyen hát. Még tartom magam, míg a lábai átkarolnak, rám nehezedek, megbillenek előre, egyik kezem kitartom, a másikkal a lapockáján markolok. Kedvesen hagyom, hogy odaverje magát a durva kövekhez, én is érzem a kézhátamon, hogy volt már puhább fekhelyünk vélhetően,  a térdem alatt is rücskös a szikla, de láttunk már rosszabbat sőt.
Támasztó kezem beroggyantom, feltolom magam a testén és a szájára bukik az enyém, míg belepréselem a sziklába a gerince kiálló csigolyáit, kihúzom a kezem is alól, durván lökök egyet a csípőmmel rajta, ó igen, ez tetszik, megadás… Olyan vadul csókolok a szájára, hogy belefulladjunk az oxigén hiányába.
Leszakadok a szájáról és fellököm magam, hogy az állára csókoljak, a szegycsontjára, az ajkam alá illesztem a felém hetykélkedő mellbimbóját és tolom fel magam a sarkamra, illene elengednie a lábaival, tanulok a hibáimból, nem tépem le a nadrágját, hanem kiülök a sarkamra és áthúzom az egyik lábán, a másikon semennyire sem zavar, majd letornázza magáról, ha őt igen. Átbuktatom a bakancsán, az is maradhat
Suttyó, gonosz kis vigyorral futtatom végig a tekintetem már majdnem meztelen alakján, az alhasára felsimuló kemény farkán, fel a süllyedő-emelkedő hasára, nyakra és az arcára. A kezem a térdétől indul meg végig simítom a combokat, a csípőt, ráhajolok, belecsókolok a köldökébe. A kezem az oldalán halad felfelé, míg a szám a mellkasán, végül rábukok az ajkára, két kezét a veszem célba, mindkettőt megindítom felfelé, egyrészt nem érhet hozzám, csak nem hitte…másrészt balomba fogom a két csuklóját és épphogy a feje felett fogom le őket, behajlított könyékkel. – Erőszakos egy jószág vagy te Misran. – Mindketten tudjuk, hogy nem igazi a lefogása, viaskodhatunk, hamar kibillentene az egyensúlyomból. Ha és amennyiben ezt tervezné. – Szoktak neked nemet mondani – firtatom és megadom magam, miközben csípőm lök egyet az övén, nekipréselem kínlódó húsom az övének. Éppen hogy meglendítem a szárnyaimat, elég gondolni rá és már végbe is megy a mágia, a csontok kitüremkednek a lapockákon keresztül, a gerincem megfeszül az apró kíntól, amivel miden alkalommal megjutalmaz, végig vágtat az ereimben, már szinte fel sem veszem, sőt kifejezetten élvezem. Felzárom a testem mellé, ha most kiterjesztem remélem számol vele,hogy  természet erőit én sem uralom, a hajnali szélrohamok egyike lekap róla és mehetek az ingéért. – A többit később. – erőszakos a harapásom az állán, a száján, ahogy a kezem is az, amivel alá nyúlok és a hátán markolva rántom fel magamhoz, míg a szárnyakat visszakérem a testem mélyére, hogy legyen még miért pedáloznia. Felhúzom a lábaim alatta, és ezzel feltolom a combjait.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 08, 2020 3:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Csak az, hogy nem hasonlítanak jobban rád - nem ily istentelen az angyalok szája, csókja, a testük merő feszengő ellenszegülés amikor a gonosz megérinti őket, ellenben Ramiéllel, aki játszik velem, akinek szája, keze, nyelve, lélegzete, az ujjainak minden percei és szívének összes dobbanásai részt vesznek a nászi előkészületben, megszentségtelenítve a gondolati képet, ami amúgy is elég mocskosságot vett már magára. Apátlan csókjában nem érződik oly félénk magányosság, mint más angyalok dacos ajkán, vonakodó vonaglásuk mögött elárulják saját gyámoltalanságukat és célveszítettségüket, míg a szép Halál a fondorlatos ármánynak, az édes elcsábításnak ellen nem állva lesz e belső hullámzás, sóvár örvénylés jó kapitánya. Micsoda spiritusz az égből.
- ... remélem visszahozod majd nekem - nyögöm csalódott kérleléssel, ahogy az ujjai közül kisiklik a jó vászon, az alkonybíbor színű anyag vitorlaként dagadó kajánsággal emelkedik fel a szakadék felett, zsákmány nélkül maradt karját ölelem, simogatom, amíg lesem azt a bántó tüneményt, hogy bukik le a peremen, és már nem bukkan fel vagy legalábbis én nem figyelem. Az angyal csókjára van eszem, felfalt szája készséges remegés, megjutalmaz érdes lélegzetének elváltozásaival, csak a keze nyugodt, a vére már forr, a combom a kezéhez simul és segítek, hogy lecsússzon rólam egészen a nadrág, az övem azt legalább a józan földön tartja, ha már nekünk nem jutott eféle kiváltság.
- Minden lény megismételhetetlen, és vagyok én, aki meg aztán főleg - hagyom jóvá a szavait és évődöm vele, bekeretezve a nyögését, hát felizzik tőle a szemem feketén, szinte érzem magamban a sötétet, ami azt követeli akasszam az ujjaim mélyen a tincsei közé, és megteszem, meg én. Nyögjön nekem megint, míg ujjaim között sodorva, markolva hosszúra hagyott nyúlánk fürtjeit elorzom én, régi idők szépségében fürdik és még ősibb gyönyörére van, belemarkolva a tarkójába biztos pontot kínálok neki. - Ramiél, szép Halál, nagyon sok mindennek tűnsz - a számmal simítom nevető száját - és mert az ellenállhatatlan köztük van, az ellenállás sem lehet túl messze. De most leginkább éber vagy - ahogy fülel az arcán simogat a szám, nekitámasztom a testem, én meztelenül, ő még nem, de jó ez így, a hajvonalán simítom a csókjaimmal, a zihálásunk összekeveredik, megfékezzük magunkat egy pillanatra, mielőtt az ingem és edényem után a megiramló széllel összeölelkezve mi is a mélybe hullanánk. - Megkacagtatsz angyal - bár beléfojtom a hangot, így inkább kuncogás, elcsúszik a térdem a pokrócon, hogy engedjem Erik forró bőrét felfedezni a combján, beleborzong a nyakam is, a földi Ley-vonalak mintjára köti össze erős huzal a testem a keze és a szája alatt, hogy az elhanyagolt részek se szenvedjenek az érintés hiányától felvillanyoz minden csókja és simítása - még nem hallottam az enyéimről azt, hogy ijedtek volnának, lojálisak, féltők, démonokról beszélsz egyáltalán? - én nem érzek más, mint a vágyat, a sóvárgást, a nyers örömét annak, hogy a kezem alá fészkelt és a bőrömhöz törleszkedik az angyal, ahogy csókol és csókolom összebújunk - Jól van Ramiél, nem veszem el azt a nagyon fontos kardodat - nevetem ki meleg hangot fújva a nyakába, végigcsókolva a vállát, elhúzom magam elől fehér inggallérját, hogy aztán visszaejtsem oda, ahova tartozik, hunyorgó pillantást vetve a háta mögött a széles földszakadékra, a merész szaggatott formákra, a kövekre, amik mintha sose láttak volna vizet. - Elmulasztottam - felelek egyenesen, talán nem kedvesen, de a nosztalgia helyett vágyakat osztok meg vele, és abból, ahogy mondta is, tengernyit zúdítok rá, harag helyett mély elhívatássál, hogy hűvös és józan hangjait ilyen zavaros nyögésekké változtassam. Milyen nagyon elégedetté tesz, el sem tudja képzelni a rosszravaló angyal a fegyelmezett csókjaival, amiktől felpezsdül a vérem és amikből így is kiérződik az éhség, bár már tudom, hogy nem él szentekhez méltó életet, van benne valami...
- Az a sorsom, hogy fétisekkel vádolj, pedig csak neked segítek Ramiél - ahogy elém magasodik a balom belekapaszkodik a derekába, az öve alá akasztott hüvelykujjam húzza rajta a lélekfekete anyagot, a testem hozzátörleszkedik, az ölem, alhasam, pőre bőröm a kezéhez és a testéhez simul, összepréselem az ujjait magunk között - Ha nem mondod el, talán nem válik valóra egy kimondatlan kívánságod, elveszik a jobban láthatóbb, érezhetőbb, tapinthatóbb, nagyszabásúbb vágyaid között, de ha szóba foglalod az kívánság és én teljesíteni fogom neked. Jobb, mint az ima, én biztos, hogy felelek neked - pimaszkodom vele, bár bölcsebb lenne ezt olyankorra tartogatni, amikor lüktető farkam nem merész ujjai között zihál, de ez már így alakult - Mit mondhatnék... már messziről látszott rajtad milyen jól állna neked a megfeszíttetés - duruzsolom elfulladt hangon, a nyakamba engedem és ő magához ránt, szédülten kapaszkodom a testébe, a derekába markolok és a tarkójába, az ereje éppen olyan nagy, mint az enyém, elfulladok a kezében és nem kapok levegőt, az emberi váz fullasztó börtönében kéjesen hördülök, lihegő csókokkal a bőrén tekergem a kezei között, lazítson, hogy felelhessek nyögve csendben démoni nyelven suttogva neki olyat, amit nem ért - nem kell ahhoz hazavinnem téged, hogy a rabszolgám légy - káromkodásnak hathat avatatlan fülben, remegő hang és test az enyém a kezében, így most jobb, ahogy nyúz, felforrósít, mindkét kezem az arcára simítom, ujjvégeim a hajába merülnek, remekbe szabott csontjait tapasztja le a tenyerem, csak csintalan hüvelykujjam merül halvány fülkagylójába, hogy elfogjam előle a haszontalan démonhorda hangjait. Megsüketíthetném egy bűbájjal, de csak szavakkal teszem - Olvass a számról Ramiél - szorítom az övére az enyém pont annyira puhán, mint amilyen durván a keze űz felé - nem kell ahhoz leszögelned, hogy gyönyörködj bennem... és talán próbálj fel egyszer - remeg a kezem alatt benne a vágy, hogy megmozduljon érzem, hűvös, roppant izmai mögött rejlő égi ereje olyan, mintha a felhők vonulásának próbálnék gátat szabni pár hergelő szó erejéig - mielőtt a minden nappal nagyot mondanál, te angyal - nyúzom egyszavas bizonyítékával annak, milyen nagyon romlott is most, helytelenül cselekszik talán, de van-e jelentősége annak, amikor ilyen élvezetet talál és találok benne? Nem tudom, nehéz másra gondolni, mint a szájára a nyakamon, végigcsókol, megismer, magamhoz húzom, de ezt a csókot is ő követeli az én akaratom csak lihegve, sóvárogva tudja követni, megindult fehér lavina, pattogó kőgörgeteg, az angyali akarat rámomlik, gombtalan inge alatt hozzásimítom magam, merő tűz összesimuló ágyékunk sötéte és engednem kell a kísértésnek. Ha ledönteni nem tudom nekem kell lehúznom magamhoz, csókunk szorításában elvesztve mozdulok, a vállába, karjába kapaszkodom, átfogom a hátát, belemarkolok a kardja mellett, hogy megtartsam magam rajta függve, amíg térdeltemből felfűzöm a lábam a derekára, mintha a puszta súlyommal akarnám elhúzni a föld felé, arra csábítva fektessen hanyatt, bár neki van ereje örökké így térdelni velem, nekem pedig arra, hogy a derekát szorítva a combjaim között, a hasfalában préselve magam kielégítő mormogással élvezzem ki ezt a közelséget.
- Mutasd a szárnyad félangyal, és próbálj fel - csak annyira erős a parancs, amilyen mély az ő kívánsága rám. Észre sem fogja venni a démoni erőm halván simogatását ha éppen ilyen mohó belül, mint az ujjai a testem minden porcikáján, de ha nem... fájdalmas tapasztalás lesz mindkettőnknek. Ezt az árat meg kell fizetni a bűnbeesésért.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7