Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Grand Canyon, Arizona •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Grand Canyon, Arizona VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 06, 2020 12:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Mézesmadzag angyalszárnyait emlegetve elönti az étvágy bizsergő sóvárgása a szájbelsőmet újra, felhorgad bennem a vágy, hogy ne érjem be ennyivel. Olyan démon vagyok aki szereti az első randin kézbe kapni az egész csomagot, Ramiél viszont nem olyan angyal, aki ezt így csinálná. Vadít, hergel és felajz, de mégis már távolodik az éterben a lélek helyett hordott varázslata, elszólítja a saját küldetése, miközben az enyém rácsavarodna olyan vadul és szorosan, hogy fuldokoljon az a halhatatlan szép torka, ami éppen illik a kezembe amikor szorítani kell és simul ívesen amikor a csókolásnak van itt az ideje. Vágyakozó sóhaj a válaszom, véljen csak irigynek, igaza lehet, bár nem a saját hátamra kívánom tollas ékességeit, hanem az övén akarom megérinteni, most ez a kívánságom nem teljesülhet. Ha Lucifer azt akarta volna, hogy repüljek.. más az én szenvedélyem. Ramiél még új fiú a csapatban, még nem tudom mitől ilyen gondterhelt felhős most hajnalkék szeme, hogy miként érez, még nem tudom, hogy nyomasztja-e önnön angyal mivolta akkor, amikor csalétekké teszi, de belépőt már nem ad ez számára a Mennyek városába és védelmet is csak annyit jelent, amennyire kardja erejét bírja. Egy arkangyal, de sokan vagyunk most a Földön, akikben ha van összefogás egy arkangyallal elbírunk. Lovasaink harcba szólíthatnak minket, hercegeket és kóbor légióink készen állnak. Mi állhat Ramiél és a veszte között az őt körülvevő homályon és saját erején kívül? Hol vannak a puha angyaltestek, hogy védelmezzék az elöljáróikat, a feláldozhatók, hol voltak akkor, amikor megérintette a Sötét ezt a világot, és benne őket? Nem tudom, nem is tudhatom, de oly végtelenül magányosnak látszik most előttem ez a teremtmény, hogy szívesen pányvát vetnék a nyakába és hazavezetném, mint egy magányos musztángot a prériről, aki mellől leölték a ménest a pokolkutyák. Túlságosan elszabadult a képzeletem. Ő nem az enyém. Legalábbis még nem.
- De a csók jobban tetszik, érzem - harapom a szájára a bizonyosságot nem szemrehányásképpen, megnevettet fújtatva - Ahhoz, hogy megtudd aprólékosan kellene kivallatnod, mert nagyon kemény és megtörhetetlen démon vagyok, nincs neked arra időd, hogy megtudd az igazságot - mulatva hanyatlok hátra, az üveg száját vigasztalom a magaméval, amiért nélkülöznie kell az övét, elgyönyörködöm én is szakad mivoltában. - Egy arkangyaltól tanulom a legfőbb erények gyakorlásának módját - célzok arra, hogy ő is megbocsátotta a megidézésének módját és lendületét. Elakadt lélegzettel kapnék a bokájára, de az önfegyelem győz, a lábszárán, vádliján markol az ujjam, alig rándulnak össze védekezően a combjaim, az érdekes bakancs érintése a bőröm puhaságán újabb karcolásokat ejt. Felgyorsul a szív és összeszalad bennem az akarat, hogy lerántsam, nyögve követelnék többet ebből a bánásmódból ami kijár nekem. - Alig várom, hogy meggyőződj arról, megtartottam-e. Viszlát Ramiél - ejtem a fejem a párnára, mint aki tartani képtelen, úgy lesem, hogy fordít hátat nekem, széles vállain megkoszolódott fehér szárnyakként lebegnek az ing gombjait vesztett szárnyai. Kedvtelve nézem, de már nem szólíthatom meg amikor az emberi ima, a rimánkodás forró délibábfalat vet köré. Mohó szemekkel figyelem minden kis gesztusát, ő nem néz rám, de érez, tudom, a tekintetem súlya alatt szinte görnyed amíg teszi, amit tennie kell. Elbájolja önmagát, a varázslat merénylet, de a megbocsátás angyalszárnyakon érkezik, torokhangú sóhajjal vésem magamba mélyre a páratlan látványt ahogy a fekete tollak hátán elesik a reggeli Nap fénye. Elragadó, mint a hajnali szélben libbenő harmatcseppes pókháló valószínűtlensége, mint az álomnyál íze, mint a megbánás sóhaja, mint a pokolra kerülő lelkek anyaga a kezeim között. Nem is látni, hogy mi az, hogy mi történik, de a létezés jelentősége, a sötét mágia megsimogatja a bőröm. Összecsókolózik a földdel az ég amikor elrugaszkodik és az angyalok útján járva magamra hagy a reggelben. Úgy érzem-e magam, mint egy elhagyott szerető, akinek pár óra boldogság után a hajnali üres ágy jut? Nem. Úgy érzem magam, mint akinek ígéretet tettek, éppen csak hogy a szivárvány nem ragyog fel a felhőtlen ígéret, csak amíg Noénak az özönvízstop esküje jutott az enyém sokkal jobb. Azt nem hazudtolja meg az isteni akarat, a mi következő találkozónk eljön, előbb, mint hinném, de később, mint akarom azonnalra.
A halottakat a démonaim nézik meg először, addigra kiiszom a bort. Kapitányom vizsgálódása közben energia áramlik szét, konzerválja a testeket, hogy megvizsgáljuk otthon, hogyan dolgozik manapság a Halál, hagy-e nyomot a lélek kiszakítása belőlük, ami elárulhatja nekünk, mégis hogyan, hova teszi őket az angyali gyönyörűség. Praktika a praktikus vizsgálódások érdekében, ám csak távolról nézem tevékenykedését az edények koszorújában amíg mellém nem ér. Hosszú hajával eljátszik a szél mint Ramiél szőke tincseivel, csak éppen ezektől a hullámos hajszálaktól sötétebbnek látszik a levegő, ami megérintette a fejét, mintha a gonoszság füstszerű mocsok lenne, amit lehord róla.
- Megbűvölhetted volna, nem is vette volna észre és akkor most követhetnénk a nyomát - összegzi nyersen a benyomásait, dühtől izzó tekintete a sebeim égeti ki, bacilus nem maradhat a szívásokban, harapásokban, csóknyomokban, ha a hátam is látná sisteregnék. - Ez volt a terv.
- Sokféle terv volt - odanyújtom neki az üres üveget, feltápászkodom a kényelmes párnákról, felhúzom a nadrágom fél szárát, kielégült farkam elcsomagolom. Démonból vagyok, de nem könnyű most megmozdulni, alig bírok el a gombbal, nemhogy még megsimogassam elégedetlen jobb kezem vigaszul.
- Misran herceg azt akarod mondani, hogy elengedted anélkül, hogy a legkisebb mértékben is...
- Azt akarom mondani jó kapitányom, hogy sokat kell még tanulnod - két vállába kapaszkodva közelebb húzom, hogy a közelben pakolók meg ne hallják, miközben összeszedik az edényeket és párnákat. - Elvarázsoltam olyan módon, amit nem tanítanak okkult mestereink, amit nem vethetett papírra még egy ügyes kezű bűbájos sem. Nem kell követni, mert visszajön hozzám, nem kell meggyengítenem, mert az ereje nem a torkomnak szegezett fegyver, nem kell hogy megátkozva kihívjam magam ellen a haragját. Higgy nekem, alaposabb varázs ez, mint bármelyik rúna amit kivethettem volna rá.
- Akkor most hol van? - nem érti a lényeget, még nem, felsóhajtok, ellököm magam tőle. - Ha olyan jó ez a terv herceg, hol van most, hol a dúc, ahova a galambösztön benne hazatalál? Akármennyit is ér, a foglyoddá téve olyan herceg lennél, akivel a Földön is minden hatalmasságnak számolnia kell.
- Ez igaz, de nem akarom ezt - a végszavam sem volt a kedvére, de idővel megérti majd, hogy a Földön mások a nagy célok, mint a Pokolban voltak odalent. Minden más idefent, mint volt odalent, én már csak tudom, az angyal alól jövet.

//én is köszöntem, csodálatos volt * - * alig várom  Grand Canyon, Arizona 921497491 #misranzáró #misranzáró4
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 03, 2020 3:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

- Hajlok a hosszútávú együttműködésre. – már persze minden tekintetben, de amit benne látok az valóba mindenre kiterjed, mohó és buja, mint a démonok legtöbbje, hisz mi mással lehetne lelkeket beszerezni, ha nem a vágyiak kilesésével? Mindig ez volt az ő fő erejük, annak titka, ahogy az emberi lélek mélyére látnak, lapozgatnak benne és nos igen, a gyengédség, az érintések, ölelések ereje mindig is számottevő volt. Talán már ami is kiéheztünk rá, még annak ellenére is, hogy nekem Asrael megadja, amire szükségem van.
Elhaladunk az érzékiség játszóterén, az ujjai a nyakam ölelik, mégsem tartok tőle most nem érzem, hogy szükségem lenne rá, de az érzékeim kiélezettek anélkül is, hogy külön odafigyelnék rá, besimulok a kezébe, érezze, hogy nem ijeszt, én sem riadok, játék a szavakkal és az erő demonstrálásával. Nyilván nem szívesen bonyolódnék csatába vele, de az is egyértelmű, hogy győzedelmeskednék. Erős, határozott vezető jellem, jó szövetséges a házának népével, a démonok seregletével, talán még Luciferrel is van kapcsolata… jól jönne.
Rácsókolok a szájára, nem kétlem, hogy a létezés végét nem féli, nem biztos, hogy jól teszi ezekben a sötét órákban, de becsülendő, hogy nem retteni a végítélet lesújtását, pedig el fog jönni és mindenki, aki alkalmatlan elbukik akkor. – Mindig angyal vagyok, hiszen kaptam szárnyakat, amiért téged esz a sárga irigység. – heccelem csak, mástól vagyunk jellemek, de valóan tudom, hogy él bennünk egy kis irigység rá, azonban nem tudják, hogy mekkora bukást is tartogat. Az ő képességeikkel egyszerűbb élni, tisztább az út előttük, teszik, ami a dolguk, de mi van velünk? Akik tébolyító bénaságban várunk? Én léptem, hogy jó irányba vagy sem, az nem lényeg, hiszen annak oka, hogy a sötét megfertőzhetett nem más, mint atyánk, aki elvette a hitem magában. Míg Michelnek elég önmagában hinnie, eljutott oda angyali egoból, hogy már magát is többre tartja Istennél, nem rosszabb-e mint eltévelyedni? Bár tény, hogy nem tudok már sokat a fivéreimről.
Kicuppantom az ujjam a szájából, megállom, hogy a nyelvemen szétfutó íztömegtől összeránduljon a szemem, megint közelebb hajolok és a szájára simítom az enyém. – Meglehetőse ízlett. – minden is egyben, az üvegért nyúlok nagyot kortyolok belőle még levegőt sem veszek már a számon találom a démonét, gyors, forró csókban köszön el tőlem, milyen nagyon mohó. – Türelmetlen vagy Misran, remélem, hogy nekem szól és nem valami fura… kíváncsiság hajt.  Vagy…. – elvigyorodom és nem is folytatom. – tulajdonképpen nincs jelentősége, annak, hogy milyen vágy tesz türelmetlenné. – hagyom a párnákra omlani, feltápászkodom mellőle a kezébe adom az üveget, elrendezem a nadrágom, vetek egy pillantást az ingemre, ami több, mint megviselt. – Azt a megbocsátó mindened. – lábam orrával falszakaszom a combjai közé, míg a másikon egyensúlyozok, nem hiszem, hogy zokon veszi a bakancsom, de felhúzom egészen a combjai tövéig és erélyesen végig simítok a heréin. – Isten tartsa meg-e jó szokásod. – megcsóválom a fejem, ennyi felkínálkozás egy elpihenésben. – Csúnya, rossz démon. – ejnye, mégis magára hagyom. Lassú léptekkel indulok meg vissza, mintha kimerült lennék, energiát gyűjtök, leakasztom a levegő atomjai közül, magamhoz intem a halandókat, oly lelkesen jönnek, hogy egyetlen pillanatra egész megsajnálom őket, a lábaim elé térdelnek, mögém mint egy kiéhezett kis tömeg, a nevem mondogatják, a ruhámhoz érnek, csupasz hasam bőréhez, amin ott szárad a démon élvezete, milyen rút is lehetne ez. Nem fordulok már hátra nem szemlélem meg a herceget, hallom az övéit, a démoni szívverést, de leginkább a halandókból sürgető vágy tombol körülöttem. Megérintem őket, szavakat súgok, biztatást, menten vége, nem hagyom itt őket. A mágia körém gyűlik, elhomályosítom a képet, délibábként mozdulok, ahogy kiterjesztem hatalmas szárnyaimat, lefedem vele a mozdulatot, amivel a kasza után nyúlok, gyors, praktikus, kegyetlen a kivégzés, mert ez az, mondhatjuk bármilyen szépen, de övék a bűnbocsánat, isten egyik angyal személyesen érinti meg őket, ha van még Isten, akkor van bocsánat, akkor van a lelkeknek mennyei jutalma, a halál hát elragadja őket és amikor megnyílnak  a mennyek kapui, akkor ők bebocsáttatást nyernek, ha nem… akkor mit sem ért amúgy sem az életük.
Túl sok energiát emészt fel, hogy mire  a lehulló testek tompán puffanjanak már a levegőbe lendülök és utolsó morzsákat felemésztve megnyitom az átjárót, még a fülemben az elhaló sóhajok, de már én cipelem a 21 grammnyi lelkét mindannyiunknak. Jutalom… pedig már Misran megjutalmazott önmagával.

// Köszöntem, és folyt. köv Wink
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 01, 2020 7:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Csak egy nevetés választ el attól, hogy provokálni kezdjem az angyalom azzal, hogy gyerekesen az arcába kiabálok: veszély, veszély, veszély, csak hoz lássam, valóra váltja-e komoly, fenyegető szavait, és hogy a viszály köztünk, a "viaskodás", ahogy ő nevezte volna-e olyan édes, mint a szex? Birkózás lenne, vagy inkább fegyveres csata, vérrel síkosító bajvívás, aminek a kimenetele kétséges, mert még az utolsó utáni pillanatban is sor kerülhet egy kínzó kegyelemdöfésre? Ellenállok a saját kíváncsiságomba.
- Ez sok mindent megmagyaráz Ramiél, de egyet se félj - hajolok hozzá közelebb, tűzzel és vággyal a szememben- ha elég sokáig működünk együtt megtanítom neked az összes fogalmat amit most még nem értesz, hogy tudd miért kell elpirulni, amikor áhítattal suttogok a megbüntetésedről - de már nem tudok súgni, vigyor kanyarodik a csók elé, mert persze valószínűleg nem ilyen egyszerűen értette, de ilyen egyszerűen tudok válaszolni a folytonosság ígéretét szőve a szavakba. Találkozunk mi még Ramiél a közeljövőben, és megvalósíthatjuk egymással az összes hátsó szándékunkat.
- Mhmhmh, szóval a kezemtől tartasz? Ezek az ujjak itt - zongoráznak végig a torkán, az ádámcsutkáját szorítva finoman, hogy érezze a kezemben az emberfeletti erőt, ami emberfeletti gyengédséggel szorítja satuba porcát - ezt megtiszteltetésnek veszik - nincs a szavaim között fenyegetés, bár elkaptam a torkát, a helyzet visszaélést sürget, és őszintén ezt kívánja tőlem démonok apraja és nagyja a partvonalról, de nem adok nekik mást, mint az időhúzó nyaknyalás kies látványát, az ízlelést, csókolást amíg dermesztő kérdésére fogalmazom a feleletet, bár szívesebben csevegnék inkább lüktető ereiről, kifeszült inairól, az izom domború körvonaláról, ami a szám alá simul készséggel, a bor ízéről a bőrén, aminek megszokott jegyei kitelnek az égi aromával. Mit szólna hozzá? Nem tudom, de sejtem, szóhoz sem jutna, vagy édes ártatlansággal vádolna tovább széptevéssel és talán igaza is volna.
- Ritkán van mit féltenem, szép halál és a hosszú létezés már egészen ellustított, nem gyötörnek az egzisztenciális kétségek és bár kivetett a Pokol, nem félek attól, hogy a létem egyik napról a másikra véget ér - csókkal pecsételem, és remélem megelégszik a válasszal, mert mehetünk mélyebbre, de akkor én is firtatni kezdem őt, hiszen a félelem gyengeség, rés a védelmen, a fegyver hegyének besüppedő darab bőr ami hívja a döfést... de erőszakosságnak nincs helye markolászó keze alatt. - Nem látom a szárnyad, mert elvisz a fél, már mondtam neked, így csak félig látszol és hogy angyalnak-e... nost nem vagy éppen angyali - somolygok a belső viccen, amit talán elért, lezabálom az elém gördülő nyögését.
- Minden is vagyok. A szakácsmesterséget az időtájt tanultam ki, amikor a szerzetesek híg kására kötelezve magukat óvták a testüket az ízek csábításától, a mohóságtól, a bujasággal határos étkek kiélvezésétől és a jóllakottságot okvetlenül követő restségtől. Egy ilyen piknik tudom a kísértés hadserege, de egészen jól megbirkózol vele - az ujja alatt lehunyom a szemem, mégis bámulok rá a hússzínű sötétből, a résen át, amin keresztül elmosódnak a körvonalai. - A Földön már nincs megváltás erről szólnak az égiek és földiek sirámai. Szóval te ismersz egy jobb helyet. Bár láthatnám - sóhajtom apró vággyal nem tagadva meg a szikrányi kíváncsiságot ami belém foganta magát az idő hajnalán és ki tudja, egy napon lánggá hízik-e majd, ami elveszejt, de majdnem mindennél jobban tudni vágyom, hogy mit kezd az angyal ezekkel a lelkekkel, és ezt az óhajom nem szégyellem sóhajba foglalva feltálalni neki a legjobb falatokkal együtt, amiken a szemét legelteti. Rajtam. Érzem. Élvezem.- Mindig is sejtettem, hogy van humorérzéked, de... azért is küldd le őket a bányába - a puha csók is csók, így is lehet, csak a szempillám rebben a szűzies közelítésre, a szájának simul a szám és már vége is, sóhaj marad a nyomán - Ezt nagy örömmel hallom - hiszek neki, hiszem, hogy nem engedi el, hiszem, hogy erősséget talál bennük, hiszen mi démonok is éppen így teszünk.
- Nahát Ramiél, te semmihez sem értesz, csak a lelkek aratásához, meg a kardmarkolászáshoz? Tojótyúkot nem ölünk le a szárnyáért, azok friss húsú pipik voltak - de elnézem neki ezt a kis tévedés, főleg, hogy Darienre tereli a szót aki már korábban is érdekelte, de most csak mosolygó bólintás a válaszom, kavargatta bizony, bár mostanában inkább a türelmem kavargatásában jeleskedik. Olyan bonyolult lélek az a fiú, Ramiél azt hiszem többre méltatná, mint holmi futó, felmérő végigpillantás rajta ahogyan tette volt itt az ajándékaival, amivel így is féltékennyé tett a maga módján. - Óóóóó remélem ízlik - nyögöm megfeszült testtel, ahogy engedelmesen nyílik a szája és bekapja az ujjam, ujjaim, a nyelvét ahogy érzem már más nem is kell, csomóba rándul a köldököm alatt a vágy, beharapott szájjal fürkészem, de megmozdulni még rezzenni is képtelen vagyok. - A szádba robbannék, nagyon kifejező lett akkor, nem hiába mondják, hogy az ételnek saját nyelve van - és nekem is, amivel lenyílt ujjbegyemről lenyalom az emlékét, féloldalas, rosszalló pillantást vetve rá, ahogy praktikus szavakra cseréli az éterieket.
- Kár, hogy elmész - egyszerűen közlöm és amikor leválik az üveg szájáról az enyém tolakszik a helyére, a combján támasztva meg magam perzselően futó csók a jussa, ha nem kap el, mielőtt a magunkkal hozott, de méltatlanul mellőzött párnák tetejére heverednék - mikor találkozzunk újra? - nyújtózom meg a reggeli fényben, mint akinek semmi más dolga, mint kiélvezni a pillanatot. - Részemről a megtiszteltetést, hogy végre elfogadtad. Már nem is haragszom az első elutasítás miatt! - felkönyökölve nézem őt, menj csak angyal, menj, láss így magad előtt, mint akinek semmi más dolga nincs, mint jórészt pucéran lesni téged, ahogy készülődsz kifürkészhetetlen útjaidra.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 29, 2020 2:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

Halkan nevetem csak el magam, mert valahol igaza van, ha megtámad az tiszta, azt értjük mind a ketten ő is, meg én is. De ez, ami most zajlik ez egy kicsit nekem érthetetlen, ha nagyon nem is, hiszen a szexualitás jelentősége túl van becsülve, felfújt léggömb lett, egy olyan hajó, amibe bele sem kellene ülni, nemhogy komolyan venni. Valakivel manapság a testet megosztani nem kihívás, nem gondolom, hogy bűn lenne és azt sem, hogy el kell majd vele számolni, ha ugyan bármikor bárkinek is. - Vigyázz, mint beszélsz, a veszély szóra felbőszülök, még a végén tényleg összekapunk, mint két viaskodó kakas. - ő menten már vörös is hozzá, de a mosolyom azt mutatja, hogy nem komoly a fenyegetés, most nem, nem tervezem. De veszélyben vagyunk minden, minden pillanatban. Asrael mellettem kifejezetten, én hívom magunkra a forrását a bajnak azzal, hogy Amara mellé állok, ha ugyan.
- Szavak Misran, olyanok, amiket használni szívesen használunk, de értjük a jelentésüket. Hálátlan az én megbüntetésem és visszás a hálám, nem sok köszönt van benne, a lényem valója, hogy nem értem teljesen jól a fogalmakat. - ó dehogynem. Mégis kimondom, hogy tudja nem vagyok átlagos, az én hálám nem a lábai elé gömbölyödés, hanem, hogy harcolhat velem a rosszabbik oldalon, ami végül még lehet a szemcsésebbik, vagy az is lehet, hogy az egyetlen járható út lesz végül. - Valami azt súgja nem pont olyan büntetésre gondoltál, mint én. - ha jól sejtem akkor neki valami egészen másfajta villant be, mint amihez én szokva vagyok és amiket láttam már ezer felé járva a világban. Annyi, de annyi kínt láttam, oly sok elfolyt, elvesztett hitet, oly sok leforrázott akaratot és milliónyi kifacsart lelket.
Rácsókol a számra, az ujjai a nyakam körül keresnek fogódzkodót, utána kapok. - Nem a szád fogom, a félelem Herceg segít a túlélésben, nem tagadom, hogy vannak dolgok, amiktől félek, de éonokat éltem meg. - hazudik, aki azt mondja nem fél, mindenki fél, a félelem velünk született. a teremtő gyúrta belénk, mind félünk valamitől, olyantól, ami lehet nem is érdemli meg, és olyantól is, amit alig látunk, de tudjuk. - Te sosem félsz? - érdekel, hogy a nyakamba hazudja a választ, vagy bevallja, hogy neki is bőven van mitől tartania? Enyhén fordítom a fejem felfelé, hogy magamhoz engedjem, csókoljon, nyaljon, faljon fel a kedve szerint, mert forró erek lüktetnek a szája alatt, mintha ő keltené életre belőlem. - szolgáld ki maghad. - teszi nélkülem is, nem kell biztatnom. Csak a csuklójáról leomlott kezemmel simogatom a tarkóját, gyűröm össze a haját. - Félangyal? - biztosan van valami más értelme, mit, amit én gondolok ez alatt, de mi az? Nem tudok figyelni, mert a szája oly meleg, oly hívogató, hogy leköti a figyelmem.
Muszáj felnyögnöm a nyelve alatta, elemészti a húst rólam. A vérmérsékletére utal, nem lehet könnyű vele, ha egyszer beindul a kis csontos fiúja biztos ropog egy keveset, de ha elbírja hát legyen az övé a démon buja vadsága.
Csak azt hallom, hogy cuppog valamin, erősen sejtem, hogy rólam issza fel a kárba menő bort. - Ó hát szakács is vagy? - Az alkohol belemar a húsomba, nincs nagy tisztító hatása, de a harapás körül így is lángba állok a bor sem hűsít rajta, őt nézem, ahogy engem figyel, már az is egy óda hozzám, nekem. Végig simít az ujjam az álla vonalán, fel az orrára, a szemére, a homlokára. - Megváltom őket Misran, ahogy mindig is tettem. Elhajóztatom őket egy jobb helyre, egy szebbre, ahol szolgálni fogják az igényeimet, aztán pedig, talán övék a világ, de lehet nem. - sejtelmesen elmosolyodom. A lelkeket Amarának áldozom, ő fogja lecsapolni a kasza mágiájából őket, de egy kicsit én is érzem majd őket zúgni.
Érdeklődve simogat, leejtem a kezem róla, a combomon landol, a démon bezzeg szemérmetlenül meztelen, egy szál bakancs a ruházta, a kis nadrág felakadás és a testének húsa, a bőre, az izmok buja tánca.
Elnevetem magam. - lebuktam, van egy lélekbányám, ott fognak Atyánk után kutatni. Nem…-közelebb hajolok, rácsókolok a szájára, finoman, puhán tova libbenőn. - nem engedem el őket. - hova engedném? Nincs hova menniük. Lecsúszik az ajkam a szájáról és a füléhez hajolok. - Magammal viszem őket, hogy engem erősítsenek azon a végzetes napon. - némi füllentés, de végül is nem az, hiszen Amara velem fog dolgozni, remélhetőleg és a lelkek neki kellenek, talán számon nem is tartja őket , de az is lehet az égsz az én tesztelésemről szól, mennyre vadulok el az új világban? A jobbik énem ágál ellene azt ordítja a mélyben, hogy ezek az emberek élni, akadnak, de ő nem tudja, hogy nem akarnak igazán.
Belesóhajtok a fülébe és elhajolok tőle, hogy végig fusson a tekintetem meztelenségén.
- Ó, milyen hős vagy, hogy szembe mentél egy halom pipivel. De várj, nem az ő szárnyukból ettem az imént? - mintha abból is ettem volna, de már ki emlékszik? - Fogadjunk a babád is kavargatta. - a műveletre megcsóválom a fejem és rácuppanok az ujjára. Elég perverz és nekem iszonyatosan fűszeres a mártás, majd kiugrik a szemem. Végig nyalom az ujját. - Sajátos… keverés. - lévén nem olyan rég egészen máshol járt a keze, kissé még érzem rajta az ízét és nem csak a mártást. - Olyan, mintha a számba robbanna. - és leég a nyelvem is, nekem ez elég sok fűszert tartalmaz, lévén kifinomultan szenvedek tőle, hogy majd lemorzsolja az agyam. - Lassan mennem kell. - azért közlöm, hogy ne érje csalódás, hogy nem lesz még egy menet. Elnyújtózom az üvegborért és belenyakalok az üvegbe. - Nagyszerű ital, köszönöm a…. meghívást. - még ha elég határozott volt és csöppet sem udvarias. - és… a készséges … jelenléted.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 7:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Bár azt mondhatnám, hogy téved, nincs a démoni seregletben semmi buta, a próbálkozásaik nem ostobák csak egy nagyobb, rafináltabb terv részei, de számtalan légió az enyém a Pokol teremtményei közül és a nagyszerűség csak keveseknek jutott közülük osztályrészül. Mégis szélesen mosolygok, mintha szórakoztatót mondott volna, magamba szívom a szavainak hízelgő velejét és látványosan csettintek a nyelvemmel. - Veszélyben vagy Ramiél, ha melletted vagyok, de nem attól kell félned, hogy megtámadlak, hanem éppen attól, hogy nem teszem. De elcsábítani elcsábíthatlak - és akkor enyém a lelketlen lénye, akkor én már megbízhatom benne, kiszámíthatom őt, érthetem az érthetetlent. Olyan nyíltan nézek rá, amennyire csak démonszemekkel lehetséges, kedvelem látni és hallani, furcsa, belülről bizsergető rokonszenvet ébreszt bennem, mert a különbözőségeink fitogtatása nélkül a hasonlóságaink révén akadékoskodás nélkül simulunk össze. Az embereknek megadatott az, hogy ez alapján osszák ellenségekre és barátokra a világot, de a mi esetünkben előbb volt adott az ellenoldal, s aztán jött csak a személyiség meg és elismerése, mik lennénk mi, ha eredendően nem határozzák meg a feladatunk a világban és megteremtésünk pillanatától kezdve nem az érdekellentét volna a jussunk? Nem tudom, de ez az új világ az én világom és én teremtek benne lehetőséget magamnak arra, amire akarok, még ha Ramiélt be is kebelezi a Sötét, vagy az angyali hadak valamelyike szólítja majd magához.
- Higgy nekem ó szép Halál ahogy ezt kiejtetted a szádon egészen a beteljesítésig egy részem állandóan azon fog gondolkodni, hogy miként büntessen meg téged ezekért a gazságokért, hogyan is tehetnéd jóvá az illetlenséged és hálátlanságod és persze milyen módokon hálálkodhatnál - lehelem lágyan a szó végét, a kielégültségen túli vággyal teli szájjal, beleremeg embertestem a gondolatba, hogy alaposan és keményen megleckéztessem az angyalt. Magamhoz könyörögve nyögök az angyali szájra, kegyelmezz Misran ennek a testnek, de nem tudom nem kiélvezni az ajánlatát, ami ugyanakkor a kezébe adja a gyeplőt. Az ő terepe, az ő démoncsapdái, az ő csatlósai. A kapitányom a hideg kileli majd, de én forrón olvadok a szájára, csak a hűsen maradt bor az üvegből az borzongatja végig a bőrét. Szuszogva nevetek mikor nyekken, szorító ujjai alatt feldübörög az érverésem - félsz a csókomtól? - suttogom kiengedve a számból a bort, lecsordul a nevetésén, az arcoldalán, a nyelése a kezembe simul, ahogy elemelem róla a fejem az ízével eltelten látom, hogy vékony patakokban mossa le a torkáról a port. - Nnhhnhn mit tehetnék? Mindegyik csepp jó bor hívogat, hogy járjam az útját, nyaljak végig rajtad utánuk - lebukom hát, az álla alól segítem ki a cseppeket a nyelvemmel, felszürcsölöm az utat, a kulcscsontja mögé nyalakszom - Az izgat ami te vagy, szárnytitkolós félangyal - mordulok a nyakába indulat nélkül, bekapom a gallérját, elhúzva egészen a bőrétől az ing anyagának borba ázott csücskét szivornyázok rajta néhányat, miközben felpillantok rá. A szavait ízlelgetem, a kezemben fogva olyan valóságosnak látszik az ő és én közös pillanat.
- Akkor szószt fogsz enni, mert az én, saját kezűleg kevertem ki neked - engedem ki a számból a nyálas csücsköt, a szemem követi a bor útját, a sebe elé csordul, de érdekesebb, amit mond, hagyom, hogy elérje az alkohol a fognyomom, belakja magának a szájam íze szerint... értem én, amit mond, még ha nehezemre is esik koncentrálni. - Tetszik az elszántságod, hiszen neked ajánlottam őket, de áruld el nekem, mihez kezdesz emberi lényekkel? - az ujjaimmal követem késve a bort, a vérével keverve bevonja a körmömet miközben az izmain játszom el vele, folyadékkal a tónusos szilárdságon. - Segítő kéz? Van egy kis bányád? Vagy esetleg ... ne, kérlek, ne mondd, hogy elengeded őket! Angyali volna a rabszolga-felszabadítás, de nem bírok ki a 21. században még egy ekkora traumát! Most csak ez érdekel engem! - könyörgöm rámeresztve a szemeim. Kiolvasnám belőle az igazságot és a jövőt, látnám magam mellett olyan csatákban, amik eldöntik végre a földi hierarchiát. Persze a Pokoliak győzelmét kívánom, de egy nemzet hadseregében is gyakran az ellenségtől szerzett átnevelt etnikumok képviselik a legrátermettebb haderőt, miért nem szolgálhatná Ramiél is az ügyem? Ark mivolta nem akadályoz meg abban, hogy lássam a hatalmát, és ebben a felborult földi létben igazából arra van szükség, hogy magára találjon a hierarchia, az egymásba omlott köz és nemes rendek között kikristályosodjon az új viszonyrendszer, ami értelmet ad létnek. Hiszen ha az uralkodók nem uralkodnak, a szolgák pedig nem szolgálnak olyanná válunk, amilyennek Ramiél lefestette a démoni népet...
- Remulád mártás. Pikáns, fűszeres, kézzel kevert majonézzel. Harminc tyúk lebegtette felém fenyegetően azt a szép szárnyát miközben megszereztem a tojásaikat hozzá, úgy kóstold meg, ínyenc kísérője szinte mindennek a világvége előtti New Orleans-i konyhában - intem magamhoz a szószos tálat, a nadrágom tisztább részén megtörölve a kezem felnyitom, két ujjam mártom a pikáns, fehér, sűrű, zöld és piros fűszerekkel hintett szószba, hogy azzal rajzoljam meg a száját - Nyald csak le! - csípni fog, ahogy én szeretem.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 26, 2020 12:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

Megfürdöm a tekintetének jelentőségében, és szeretnék a fejébe látni, mert amik most vannak a gondolatai között, azok befolyásolják a jellemét, a kapcsolatot, amit ő és én esetlegesen ki tudunk alakítani. Túl sok démont ismerek, hogy ennyi értelem lakozzék a tekintete mögött. Talán eddig Luciferről lehetett ezt elmondani, de ő testvérem, angyalból lett félig démonná, s mert más választása nem volt, megalkotta a saját kölykeit, akiknek a gyűlölet izzik a szívükben, már elfelejtve, hogy a bűnre csábítás nem azt jelenti ők maguk éljék ki a hajlamaikat. Összezavarodott nép a démonsereg, hiszen Lucifer nem vezeti őket most erős kezekkel és kapkodnak, mint buta gyerek a vásárban. Valójában haragudni sem lehet rájuk, mert ösztönlények, nem lettek gondolkodásra sarkallva, de Misran fejében gondolatok cikáznak, olyanok amiket meg szeretnék érteni, mert a herceg kiemelkedő a faját tekintve. Nem miattam, maga miatt, mert nem fut fejjel a falnak, de pont emiatt mennyire lehet vakon bízni benne?
Más démonnal eszembe sem jutna alkut kötni, lévén nem alkalmasak rá, sok a vesződség velük, nem éri meg. De benne látok potenciált, hívhatjuk nálam is ösztönnek.
- Nagy szavak ezek egy kis harapásért. – örökkévalóság. Vigyázni kell mit kívánunk, mert vaklóra válnak és a problémák gyökerestül elburjánzanak. Összehúzott szemekkel figyelem Őt, mintha ezzel sokkal jobban belé látnék, de nem teszem, nincs hova, minden az arcára van írva, ha bedőlök neki és átveri az érzékeimet, nos kiérdemlem a csatát. Megvívni egy nemes ellenféllel, mennyivel helyén valóbb, mintsem a fajtáját likvidálni. Túl könnyed, túl egyszerű lenne, de vele nem.
Elnevetem magam. – Bocsásd meg bizalmatlanságom a fajtádtól máshoz vagyok szokva. Örökös ellenségesedéshez, buta csatákhoz, ostoba próbálkozásokhoz nem sok értelemhez és bevallom, meglepsz, mint olyan összezavarsz, éledő lendülettel vizslatlak, hogy tudjam, ha ellenem fordulnál. Nem értelek téged. – vallomás. Őszinte és nem szégyen, mert valóban nem teszem, nem vagyok ennyi elismeréshez szokva tőlük, kicsit néha azt érzem olyanok, mint a fertőzöttek, mennek az általuk kitalált cél felé, agyatlanul hajtogatva a rögeszméiket.  Ideje a sötétségnek a földön, a fénytelen úrnő hatalmának, a befejezésnek és egy új kezdetnek, ahol kiosztott helyek lesznek, nem pedig őrjöngő szétesés. – Ha egy lelked is lenne, máris jobban állnánk a dolgok. – feszít  a kíváncsiság, miben mesterkedik a Herceg, milyen elvárásokkal kaszkadőrködik a világban? Miről hiszi, hogy lehetséges, ha nem is az? – Felháborító, hogy milyen sokra vágyom, illetlen és hálátlan vagyok, de majd összekapom magam és mindent jóvá teszek, talán találok rá megfelelő módszert, ha nem, nos… akkor majd ráérünk gondolkodni rajta, miként is lehetne kiengesztelni haragvó elméd. – nem fenyegetem, igazából a hitetlenségem benne kap gellert és esik neki az akaratának, hogy kicsit mögé kutakodjak, tudni akarván, hogy mire számítsak tőle, mert a bizalom túl értékes és túl nagy áldozatokat fektettek már meg az oltárán.
Felük, a hátam azonnal csillapszik, a kard sem áll a csigolyámba és pillanatok alatt elő tudom rántani ha kell, de csendesek a szívverések, most az övéi is csak figyelnek.
Szóhoz sem jutok, nyekkenésre futja, a kezem a csuklóján, de mire reagálnék a szája az enyémen landol, mellé folyik a bor, későn kapok utána, mire megértem a fele már a bőrömön surrog le a keze alá, de nem ellenkezek, a számba engedem, a hajamba, a markom is lecsúszik a csuklójáról, hogy az oldalára fogjak, belenevetek a csókba, jesszusom. Nyelek a borból, de belőle többet, fölém helyezkedve zabál a csókban, átengedem hát neki, lenyelem az ital maradékát, alámozdulok a játéknak, míg a keze már megindul lefelé rajtam. – Annyira telhetetlen vagy. – persze legyen bátran a hangom is ezt mondja neki, legyen, maradjon az, jól áll neki. Felsóhajtok az érintése alatt, talányos a vigyorom, ahogy leválik a számról és kinyílnak a szemeim. – Nincs bennem félelem, hogy hidegen hagylak.– hiszen ő csigázza fel önnön magát, a vágy belőle zubog, mint egy frissen facsart kősziklából a frissítő ér. Félig lehunyt szemei alól élvezem a látványát, az érintését. Cicázik velem szó se róla. – Azért valld be, hogy ezek is izgatnak. – minden, amit rejtegetek és neki összefut a nyál a szájában, hogy mindent elízeljen belőlem, mi tagadás hasonlatosan érzek. – Nem vagyok nagy éhezős, de sajnálnám, hogy ennyit munkálkodtál és kárba menne. – hátradőlök a hozzá közelebb eső kezemre támaszkodva. – Természetesen magammal viszem őket, amennyiben nem gondoltad meg magad, de… azt hiszem akkor is. – hiszen nem szabad ajándékot visszavenni - Mit szeretnél kiolvasni belőlem? – talán megadhatom neki a válaszokat, vagy nem, lehet megint olyat kérdez, amit szőrmentén sem szabad említeni. A bőrömön a bor szárad, a hasamon a magva, a számon a nyála és bennem a kíváncsisága, annyira akarja tudni, olyan veszettül, de mit adna neki a tudás? Mit szeretne, mit mondjak neki? Mivel állítsam magam mellé teljesen megbízhatóan?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Én tetszem, nem meglepő fordulat, démonherceg vagyok, aki tudja, hogy mit csinál, ha tetszeni akar. Ő tetszik énnekem, várható fejlemény, a hatalmának súlyos kavargásában ülök, a szárnyainak révületébe, az eget rántottam le benne maga alá, az isteni alkotás egy példánya, a leggyönyörűbb alkotások egyike. A szemeim felfalják éhes elégedettséggel, jóllakott mohósággal, újrakezdeném a csókokat és simogatásokat, amíg e sok szép hús leolvad a testéről, de az ő pillantása... ha regénybe foglalnák miről szólna? Nem tudom, nem értem, de ha a tekintete felszínforma volna akkor kanyon lenne, mint ez itt mellettünk. Széles földseb, ami felülről nézve száraz, erőteljes, pusztító puszta alkotás, impozáns és grandiózus megmutatkozása a végtelen erőnek, nem is gondolná a felületes szemlélő, hogy a végtelennek érzett mélyben egy folyékony halovány szalag, egy sebes folyó, egy vízcsordulás mindezen nagyság létrehozója, a kanyon méreteihez képest jelentéktelen, csillámló tovarohanás. Ez a vízcsillogású valami veti fel magát szakadéknyi tekintetében és én nem tudom a kezeim közé szorítani a pillanatot, a tekintetét, a szemeit, de olyan gyönyörű, hogy felsóhajtok a láttán. Szólni azonban csak a magam gőgnyelvén szólhatok, mert a pillantását firtatni behódolás lenne.
- Ha az érdemeken múlik egy örökkévalóságig rajtad lesz a ... jelem - ő mondta, nem én, ízlelve a szót a csengése és jelentése a kedvemre való, megjelöltelek angyal, az enyém vagy, olyan kapocs ez, ami illékonyabb egy alkunál, de mégis erősebbnek érzem itt és most az ujja alatt elhallgatva ezt az igazságot. Ez a gyanús az udvarlásban Ramiél, de még nem kell hogy tudd, elég, hogy érzed ahogy lassan fonja körül lelketlen tudatod az a néhány évezred, ami én vagyok. Angyalt kísértek, a sorsom kísértem, de sorsa csak az emberi lényeknek van, mi magunk vagyunk a sors, és ha egymásra csavarodunk valami ritka tüneményt hozunk létre. Húsosan, izzadtan, föld porától piszkosan is ragyogom a keze alatt, tündökölni érzem magam, miközben még mindig olyan gyanakvóan emeli szemöldökét, hát nem tudok olyat szólni, hogy az ne vessen árnyékot? Elnevetem magam az arckifejezése láttán, a szavai hallatán torokhanggá omlik szét. - Szóval letöröd a lábam, mert túl sokat udvarolok neked, hát ez szép, így kell fogadni a kedvességet angyal, ezt tanították neked a mennyei iskolában? - félvállról se veszem a fenyegetését, hiszen csak annak borotválja az éle a gerincét, akinek titkos, sunyítós szándékai vannak, de az igazság az, hogy nekem nincs másom, mint ami az első perctől kezdve - én húsz lelkem is kiteszem, te meg fenyegetsz! - panaszolom a viruló reggelnek a száján, lepillantok aztán rá, kezemben kupám, és a meghívás bársonyos elégedettséggel balzsamozza a belsőmet. Igen, Ramiél, pontosan erre vágytam tőled, még ha a szavaid el is bódítanak, a célom kitelt - Megidézni nem érvényes, a meghívást elfogadom, a szabályaidra pedig nagyon... de nagyon kíváncsi vagyok. A kényelmi opcióidra nemkülönben hát még ilyet, párna, piknik, a testem magam és mégis panaszt hallok! - villantom rá a szemeim mosolyogva - Az ördög a részletekben, emlékszel még - kicsivel is megelégszem, mert ahol a sok kicsi összegyűlik ott születnek a nagy dolgok, most egy kis korty a borból, a szívem ütemkihagyása a keze alatt, felemelkedésének apró üzenete: szabad a kardja, a keze, egyértelmű jelek a szemöldökének szőrvonásai után, de annyi baj legyen. Én válaszként a vállát simítom, a tarkójára fogok, hátrahúzom a fejét, hogy mutassa meg a torkát, bár meg se nézem, mert a szájára simult szám ad a kérdésre intenzív, borízű feleletet. A szájába csurdítom az egykor gondozott földek kiérlelt aromáját, a jó szakemberek keze munkáját, a gyümölcsök és napfény szeretetének ízét és nem bánom, ha nem mozdul az ajka elég gyorsan, nem tátja elég nagyra, ha a kezem mellett a nyakába csordul a nyáltól nehéz ital. Megfesti a bor az ajkait és a csókom beborítja, lassan szívom a számba a száját, de mélyre, nem sietek vele a nyelvem közéjük fúrva simogatom a fogsorát, érzem a lényét. A másik kezem is rajta talál helyet magának, a térdeimre emelkedve csókolom fentről lefelé, a nyakán elcsavarom az ujjaim, hogy szétkenjem maszattá a bort, lekísérem kósza cseppjeit a mellkasára a kezemmel, beledörgöli a tenyerem a bőrébe. - Majd a következő alkalommal kiderül, hogy mennyire csigázol fel újra, Ramiél - fél alkarom a vállán támaszkodik, a hajába merülnek az ujjaim, rácsavargatom a tincseit mindegyikre, a körmöm élével körkörösen kapirgálva meg a fejbőrét - De tévedsz, ha azt hiszed, hogy a kis farkas-szárnyas titkaid tartják fenn az érdeklődésemet, vagy a politikai témákhoz való roppant kényes hozzáállásod. Jobban le tudnálak nyűgözni egy garnélás-húsos szendviccsel? Adja az ég, hogy nem azt ejtettük le, friss volt az egész, semmi konzerv -lágyítom a hangom csevegőre, csalogatva, kíváncsian rá. - Mihez kezdesz az ajándékaiddal? - sandítok hátra végre feltéve a kérdést ami régóta érdekel, miközben alattam lélegző teste lidércfénnyel teli ingovány, a szeme visszacsalogat, hogy lessek bele megint, hátha mélyebbre látok most, mint ezelőtt.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 24, 2020 1:14 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

Mulattat a bosszankodása, mintha titkot őriznék előle, amit ő annál jobban látni akar minél jobban elrejtem, pedig csak praktikus vagyok, felhúzott nadrággal több esélyem van harcolni, mint olyannal, ami combközépben kigáncsol. Ha ugyan arra kerül sor, most nem ezt érzem, de az angyal sosem lehet elég óvatos ezen a földön, ahol a gonoszság egészen új keretek között uralkodik el és Amara sötétje mit sem ront majd a helyzeten, hiszen a démonok, lásd felettem, a nap világosságánál bújna az ágyak alá és hurcolják el a kölyköket. Igaz lékekkel egyedül én kufárkodom jelenleg széles-e világon és persze az Istennő, akinek hatalmához és szépségéhez kétség sem férhet. @Amara minden tudása megkérdőjelezhetetlen, csupán az én lojalitásom az a hatalma, amit belém ültetett, de ezekben a pillanatokban, amikor a testem kéjesen simul egy démonéhoz, egy hercegéhez, ekkor biztos vagyok benne, hogy a Sötét Királynő a legjobb választás, hogy nincs több lap a pakliban, amit lenne értelme kijátszani, az ő ereje lesz az, ami a földre lehozza majd a fénytelen éjt, a nővények és állatok pusztulását, de túl jók erre a világra, hogy benne lélegezzenek, az emberiség pedig megtanul majd túlélni. Isten teremtett csótányai, akik egy atomkatasztrófát túlélnének föld alatti bunkereikbe, a vizek főlé emelt építményeikben, a könyvek fikciói mára valóssá válnak… Az emberiség túl fog élni és mi, akik a legjobb helyen állunk majd, mi leszünk a karmesterek. A tudat elnyomja a kételyeimet vagy a kard az idegvégződéseimet.
Rápillantok az arcára, komoly tekintetem mélyén ezer ígéret lapul, és segélykérés, az a fajta, amit nem neki kéne megfogalmazni, mert úgysem ért meg, amit @Asrael még meglát bennem, ami miatt még hisz nekem és tudja, hogy az ark ott lakik a sötétség mélyén. - Te. - egyszerű a válasz és őszinte, mert ő az, aki tetszik nekem, aki olyan emberi bőrt húzott magára, amivel érdemes számolni. Az illata, a vér szaga, a kielégült vastagsága, az elborzadt lényem, a vérem folyásának halk zsolozsmája, a fájdalom oldódása, a hátamba álló kard tokja és a szikla szúrása. A kín és az élvezet és Ő. Ő tetszik. A gúnyos kis mosolyával, a nyomaimmal a bőrén.  
Elvigyorodom visszafogottan, sötéten, a harapásának a közeli érintése is fáj, de had fájjon, had robbanjon belém megint, a fájdalom jó, mert az ordításban lecsendesedik az elme. - Még meggondolom meddig érdemled meg, hogy a jeled a testemen viseljem. - és persze erről dönthet ő maga is, hiszen hagytam én is el ő rajta, noha fele ilyen durvát sem, vagy… ahogy így elnézem.
Csak hallom, hogy a borral mókázik, de én őt nézem, próbálom látni az indokokat, a miérteket. - Ne legyél naiv, a bók mint olyan megszokott még nekem is, angyalnak és férfinak egyaránt, de te nem bókolsz, te egyenesen udvarolsz nekem és ez gyanakvásra ad okot. - őszinte vagyok annál semmivel sem több és vagy kevesebb, ha valaki nyíltan udvarol az valami nagyon rossz előjele is lehet, de lehet csak én érzem rosszul, igaz ezek csak bókok. Inkább hallgatásra kér az ujjam, ezt a témát lezárnám, ha nem szeretné tovább fejtegetni, de egy okos férfi érti, hogy lapoznék.
Még forró a levegő körülöttem, mintha megmozgattuk volna a mágikus teret, mintha beléptünk volna valamibe, amibe nem illet volna, Atyám most sírna az égben, ha ott lenne, ha lenne bárhol.
Végig simítom, csupasz bőrén jár a tenyerem, már csak cirógatom, ráfogok, érzékelem őt, a tekintetem le sem veszem az arcáról, hogy lássam, ha a gondolatok másfelé kalandoznak, a hallásomban bízva nem törődöm most mással.
Felszalad a szemöldököm, nem… konkrétan udvarol nekem, nem üres bókokkal dobál. Az arknak, akit Atyánk teremtett, vagy a sötétség gyermekének teszi? Amara csatlósának mondja ezeket a szavakat, vagy a tiszta fényű angyalnak? Ráérek még rákérdezni.
Gyanakodva magamra húzom, belehunyorgok a szemébe. - Ha lesz lábad, amivel sántikálhatsz. - játék a szavakkal, de az élük ott van, ha Misran olyasmit tervez, ami nekem nem tetszik nem leszek kíméletes, sem vele sem senki mással, akkor vérfürdő lesz, és az angyalpengének hála mindent elsöprő veszteségek, mert ha rejteget is fegyvert itt bárhol, mire magához veszi, a karja leröppen az inge után és aztán a feje is. Az egész nem tart addig míg pislog egyet. Mégis a nyelve a számon egy csók kezdeményezése a szavai huncut, pajzán kihívások, lehet én vagyok túl paranoid? Ő miért nem érez veszélyt felőlem vajon? - Megint a politika. Mindenképpen szeretnélek legközelebb én megvendégelni, kicsit lehet kényelmesebben és talán az én szabályaim szerint, hogy a bizalom mindkettőkben érintetlen maradjon. - most nincs okom nem bízni benne és ha ez így is marad, akkor mi még sok időt tölthetünk el együtt. Szövetségben, együttérzésben, ágyban és egymásba folyva. - Milyen kicsivel megelégszel Herceg, pedig sokkal több is lehetne a tied ennél. - a kezem a mellkasának feszítem, hogy feltoljam magamról és magam is felülök, egyik kezem magam mellé ejtem, hogy rátámaszkodjak, mindegy melyik kezem szabad, a kardom mindkettőbe tökéletesen illik. - Mindig ilyen intenzív vagy? - mivel tele a szája nem remélek választ, biccentek. Igyunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 7:02 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
- Nananananan na na - nyögöm elkésve. Az orgazmus utáni kómából kifelé kapaszkodva csak arról nem maradok le, hogy elcsomagolta magát a jóízű tollas, méltatlankodva höröghetek és ugathatom csak láthatatlanba fordult farkát, mint a kutyák a Holdat, de azt hiszem túl komoly erőszakot kéne tennem ahhoz rajta, hogy ezt a kis viccét megtoroljam, úgyhogy inkább elnevetem magam rajta. Rókalelkű öreg angyal!
- Na mi tetszik? - nyalom meg a szám, nézve őt az elmúlt perceken tűnődöm, az ordítását mintha még mindig visszhangozná a mély földseb, de az emberek biztos itt a hátam mögött valahol az érdektelenség homályába burkolózva. Ramiél az enyém lett és most a karom alatt mégsem tűnik kisebbnek, kevésbé fenyegetőnek szétnyitott ingének ernyedt rongyai között mint korábban. A bőrén nyirkos fényű ragacsot szárogat a szél, az is én vagyok, az önelégültség. - Lassan fog elhalványodni, ha nem gyógyítod meg magad a szárnyaddal, sokáig viselheted - felelem a nyögésének miután megnyomkodtam azt a gyönyörű sebet, tiszta, bőségesen kivérzik, nem járt más a számban, mint némi bor, aztán a csókjai... a bor! Egy pillanatra leveszem róla a szemem, hogy közelebb intsem a kupám és a palackom, de a szemöldökemelésre már újra rajta a szemem, ahogy néz megmozgatom a fejem, hogy szétszívott, szétmart nyakam minden árnyalatát megmutassam neki: a te műved angyal! Éppen csak kipukkad belőlem a nevetés a szavai hallatán.
- Szemérmetlenebb vagy a test dolgaiban, mint más égiek, mit neked igazgyöngysor a hasadon, fojtogatás, csók és démonnyál, de egy kis bók ilyen meglepetést okoz? - elhallgattatom magam a kezével, ő simít, én csak csücsörítek, nem kapom be, még pihennem kell, remegő orrcimpákkal lélegzem így is, hogy összezártam a szám az érintése alatt. Még mindenem levegő után kapkod, ahogy lesiklik a keze rólam érezheti is, a hasam, derekam, combom, lábam szára, még a kibomlott fűzőjű bakancs is, ami sose álmodozott repülésről, de ma az angyal dereka körül megkapta. - Isten első csapat csodájából vagy egy, és messze, de messze kitűnsz azok közül, akik sose merészkedtek be az ölembe, mi mást tehetnék Ramiél? Még sose mondott neked szépet egy démon szeme, szája vagy keze? - sajgó seggemre helyezkedem, végigsimítok csapzott mellkasán, a szíve felett megdörgölöm a bőrt, aztán a sebéhez látogat a kezem, a legnagyobbhoz, máris duzzanatot szív maga köré és forró a bőre. Lehajolok hozzá, az árnyékom a szemére borul, de csak a mozdulata határozott, a kérdése elárulja, nevetve nyalok ki a szájára.
- Hála neked csúnyán fogok sántikálni amint felemelem innen a seggem - felelem csípőből, kiszabadítom magam a kezéből, bort töltök a kupába, iszom egy kortyot, kiszáradt mohósággal félig ürítem mielőtt felelnék rácsillogó szemekkel leplezni képtelenül azt a közel sem békés örömöt, ami az izmaiba zizzen és a csontjaimba zenél. Talán a Sötétségnek adom el magam, de itt és most ez a pillanat oly ragyogó, mint a napfelkelte. - Udvarlásból neked is jeles Ramiél. Mindenképpen meg kell, hogy ismételjük, és persze szót ejthetünk lelkekről, démonokról, angyalok, szövetségekről és érdekekről, de ha csak a hátamra gondolok, az élvezetedre és az enyémre akkor is elégedett vagyok. Szomjas vagy, angyal? - támaszkodom át újra felette, kérkedve iszom a bort, de nem nyelek, ha kéri a szám lehet a kehely, amiből enyhet nyerhet. Aztán felőlem kezdődhet is a végső csata a lelkekért. Túlságosan felszínes vagyok, most a gyanakvó, értetlen kék szemek felszínén szétfutó reggeli bíborfény vagyok én.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next




We should form a new foundation
If we could find the right location

Lihegve pillantok végig az arcán, díjazom, hogy nem romantikusan hempereg rajtam, hanem fölém helyezkedik, kapok levegőt és van időm a nadrágomért nyúlni, megemelem a seggem és felrángatom a bőrt, az izzadt testemre. Elcsomagolom a farkam is, míg ő helyezkedik, párnát rángat.
Úgy nézzük egymást, mint akiknek ezer és millió kérdése van, közben bennem tombol a harapásának emléke, a hátamon apró sebek, a kard is kikezdte a sziklai is, nem akarom túlfeszegetni.
Figyelem őt, próbálok a gondolatai közé látni, hogy tudjam mik a tervei, mi  a következő lépés, hogy valamit eltervezett vagy hagyja, hogy alakuljanak a lépések? Szövetséget köttetünk vagy dugtunk egy jót és a továbbiakban nincs miről beszélgetni, de azt hiszem Misran egyértelműen vágyik tartozni valamihez és nem baj neki, ha az a sötétség.
Az egykor jónak teremtett ark itt húzódik bennem, a felszínre löki a gondolatait, segítségért kiabálna, hogy összezúzott szívburkában valaki lássa meg, de a démon nem lenne neki segítő kéz, őt jobban izgatja az alattomos kis mosolyom.
Felnyögök a kezére a harapásait csodálja, van belőlük pár, halkan folyik a vérem, szinte hallom, de érezni érzem, mint, akit összevertek, és ő sem néz ki jobban. Felszalad a szemöldököm, végig pillantok rajta. Tudom, hogy a nyakamon az ujjai nyoma éktelenkednek, a nyelésemben is érzem.  A testemen harapások, a hasamon az élvezetének nedve szárad, csordogál le az oldalamra. - Te udvarolsz nekem. - halk, döbbent a hangom, mert azt teszi, valósan udvarol és nem értem. Miért? Miért teszi? Mi lehet a belső oka erre, hiszen amit akart megkapta, nem elég? Egészen összezavar. Egy pillanatig nem mondom, hogy nem esik jól, csak nem értem. Érte nyúlok, végig simogatok a száján, kapkodom még a levegőt. A kérdés ott villog a szememben, a szívdobbanásaimban. Mit szeretne? Mire vágyik, amitől ilyen kedvessé lényegül az arca, a feszes szája megenyhül és a szeméből előugrik ez a furcsa nézés, amivel szinte magába issza a látványom. Nem vagyok én olyan különleges. - Ez egy csodás halál- lesiklik a kezem a szájáról, nyakára, mellkasára, onnan magam mellé ejtem és csak figyelem őt.
Felé eső kezemmel a combján cirógatok, megérintem a bakancsot a lábszárán, túl van öltözve. - Érdekes egy herceg vagy te, szinte csodálva bámulsz rám és te tényleg udvarolsz nekem. - gonosz a mosolyom, de össze is zavar ezzel, mert nem értem miért teszi. Már mindent megadtam neki, amit lehetett, szövetségesé teszem, az utolsó pillanatban a jó oldalon fog állni, övé lesz a jutalom, mit tegyek még érte?
Visszasimogatok a karján, és a tarkójára fogok, ráhúzom a számra, nem csókolom meg, csak fölé húzom, rásimogatok a számmal, beszéljen, mit tegyek érte még. - Ugye nem sántikálsz semmi csúnyában? Annyira sajnálnám, ha nem ismételnénk meg, már körülmények  között, ahol nem karcolja szét a hátad a szikla és kedvedre haraphatsz miközben elélvezek. - amúgy sem fogja megmondani ha igen, az emberei elég idegesek amúgy is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


Grand Canyon, Arizona Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Aug. 21, 2020 1:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Bor, Halál és imádság 18+
────────────── ──────────────
@Ramiél - Térdig érő szélben nehéz lekvárt kaszálni.
Háttal a Napnak tornyosulok felette, egy pillanatra elvakít a sötétség, eddig hunyorognom kellett, ha elmozdult fölülem de most én magam vagyok az árnyék rajta, magába szippantja a látvány az elmém, de a testem magamtól tudja a dolgát. És az övé is. Mintha gyakoroltuk volna, olyan segítőkészséggel simul alám, ami durván lökő mozdulataiból sose derült volna ki, még mindig a hátamban fáj a lendület, de már enyhén felhúzott combjainak nadrágölelésében simulok és meztelen hasa, öle, csípője hívogat hozzádörgölődésre. Mégsem tudom jól megnézni a farkát magamnak, elveszejt gondtalan arckifejezése, rakoncátlan hajtincseinek hazug-glóriája a feje körül, a fesztelenség fénye, hát ilyen egy angyal amikor a kielégülésben nem nyomja le semmi a földre, amit nem nekik teremtettek. A keze az enyémmel ütközik, ádáz, elégedett, vérszomjas mosollyal bámulom, ahogy nem ránt kardot, csak alattam feszeng veszélybe pácolt teste, fellüktet a szív és felel a farkam, hozzá lököm magam nyögve, balja úgy megsegít, hogy uralkodni sem tudok magamon. Nem is akarok, nem kell más, mint az ernyedten is kemény izmok fövenye alattam és a kezem, amit ő tett a farkamra, de most én verem rá magam mielőtt megszámolhatnám a bordáit. A kacaja űz fel a csúcsra először, aztán az üvöltése. A számban érzem szétomlani végtelen lényét, izmait és ereit, a kulcscsontjai a mellkasával hullámoznak a kezem alatt, rajta támaszkodva lovaglom meg vad felhullámzását, elégedetten hörgök bele a húsába, nem esküdnék meg rá, de a kéj újabb hulláma rohan fel a gerincemen, rándulok rajta, mintha nekem is úgy fájna, mint neki, a gyönyörtől ittasan hempergek a testén, pedig csak harapom rendületlen, vad, mákonyos, bordó elkívánással. Érzem a fogaim alatt elpattant ruganyos bőrt az ínyemen, feltúrja az ajkaim, zománckoronám a húsába vész, a mozgása, a lélegzése, izmainak szakadó rezdülése rajtam ráng keresztül, úgy szorít magához, hogy megfulladok, belefulladok a vérébe és a gyönyörbe. Az ő hangján üvöltő hegyeket látok, a vörös trónust, pokoli világító tengert, a lelkek kánona helyett egyetlen gyönyörű, égi hangi hangon üvölt felém az a sok elkárhozott, és aztán nincs más, mint a kifulladás. A kezem alatt a torka lüktet, a fogaimnak ugrik a szíve, megremegek rajta, görcsös rándulással, bagzó állatként dörgölőzésem csak akkor jut el a tudatomig amikor elpilledek, elfulladok a karja ölelésében. A nyakát szorítottam, belekapaszkodtak az ujjaim, ernyedt simítással hagyom ott a csatateret, kettőn közül kibukott kezem az oldalába markolt, magamhoz szorítottam, most már csak fekszem rajta. Csókokkal lélegzem, örülök, hogy tétlen, nincs helye másnak a számban, mint a tőlünk forró, sós levegőnek, amit elirigyel a reggeli szél.
- Mhmhmhmmh - a kinyújtózása alattam isteni vétek, pihennék még a szíve felett, de a rajtam paskolás emlékeztet a valóságra, rásziszegve húzódom le róla. Magam alá rántva egy párnát fél seggel ülök fel a dereka mellett, a kezem a sziklán támaszkodik a másik oldalán, miközben feltolom magam hogy lenézzek rá megindul bennem alig alvadó angyalmagja és születésük előtt meghalt nephilimcsírákkal nedvesítem a csíkos huzatot. Meg vérrel. Langyos csigafolyamok másznak a hátamon, vér és sár, az extázis keveréke, az ő ízét a számról nyalom, elégedetten simítom a rituális gyűrűt a húsát, majdnem tökéletes fogsornyom, vergődése nem tépte szét, erősen tartottam, mint fogában az oroszlán a gyermekét, csak kissé... véresebb végeredménnyel. - La petite mort... tudom, már vagy ezer éves, de... - izzadt bőrén csúszik a kezem, borzongok a saját melegemtől, ahogy lenézek az elterült angyalra Menny és Pokol problémái eltávolodnak, mert sötétség helyett fényben és gyönyörben fürdik és velem együtt liheg. Fondorlatos tervek és tarka képzetek, ármányság, érdekek Isten véletek ez a bűnbeesés kielégítő teljességet ad és nem is vágyom másra, amíg Erik idegein ott hárfázik a gyönyör - már tudom mit tettél a franciákkal vén korhely!
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7