Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Nieven


Amazonas-medence Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 23, 2021 12:38 am
Következő oldal


Esőerdei kaland
───────────── ────────────
- Igen, tudom, de… minél kisebb valaki ereje, annál könnyebben ismerheti ki és állíthatja a szolgálatába - ebben nagy a tapasztalatom, ha lehet így fogalmazni. Mostanság a Halál volt Lovasának segítségével majdnem teljes kontrollt nyertem felette, s akkoriban, amikor Nisrockba helyeztem egy részét, szintén könnyebben irányítottam a maradékot, mint előtte, amikor még az utolsó cseppig csak az enyém volt. Ez felfogható akár személyes gyengeségemnek is, hiszen nem tudok róla, hogy a testvéreimnek valaha lett volna ilyen természetű gondja, mégis, a kevéstől a sok felé kis lépésekkel haladva sokkal könnyebb megszerezni a kontrollt, mint a sokból kiragadni keveset. Úgy tapasztaltam, hogy valahányszor az erőmnek csupán egy morzsáját kívántam felhasználni, egyszerűen több szabadult ki, s az vad tombolásba kezdett. Valahol az is követte a gondolataim menetét, mert régebben gyakorta gondoltam az egyszerű, bonyodalommentes pusztításra, mégse hallgatott a józan eszemre, amely türelemre és minimalizációra intett. - Akár egy ember - biccentek a szavaira, amelyekre lefesteni igyekszik számomra magát. - Nagyon tetszik ez a hasonlat - húzom mosolyra ajkaim. Volt alkalmam megszemlélni az az árammal működő tárgyat, amelyről beszélt, így tényleg értem is a szavak mögötti jelentést.
- Lehetséges. De sok jó dolog is származhatott volna belőle, nem csak rosszak - igazából fölöslegesek már ezek a szavak. Mivel nem fejtette ki, nem tudom pontosan mire gondolt, de igazándiból ez se számít. Az emberek a saját fogalmaikat használva rájuk olyanok mint a kisgyermekek. Megszereznek valamit - akár erőszakkal -, próbálgatják, megtanulják használni, és aztán azt hiszik övék a világ. Ráadásul igen önzők tudnak lenni sok esetben. Így ha mindenféle fegyver helyett például valami azonnali sebgyógyulást idéző főzetet találnak fel, mondjuk angyali közbenjárásra, úgyis képesek ebből rosszat kihozni. A pénz nagy úr a társadalmaikban, s mindenhez az juthat csak hozzá, aki igazán gazdag, nem pedig aki “megérdemelné” vagy éppen rá lenne szorulva. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen italtól könnyedén istennek hihetnék magukat - akadnak köztük akiknek ehhez mégcsak az se kell -, ami rendszerint újabb kegyetlenkedésekhez vezet. Legtöbbször pedig halálhoz, irigyek, törtetők, haszonlesők, vagy éppen démonok által, attól függően, addigi élete folyamán kiket sikerült az adott személynek az ellenségévé tenni, avagy megsérteni.
- Hát… nem tudom, éltél-e már át ilyet, de amikor a harag kerít hatalmába sokkal… kiszámíthatatlanabb és kártékonyabb leszek - erősen gondolkodom, hogyan fogalmazzam meg. - Mostanra jobban megtanultam kezelni ezt, de régebben, amikor még ifjabb voltam, sokszor megesett, hogy mindössze szabadjára eresztettem a mágiámat, hogy aztán szabadon pusztíthasson. Csak meg akartam ölni az embereket, akik mérgessé tettek - igyekszem leírni a történteket. - Nem érzek sajnálatot a tetteim után, csupán így visszagondolva mindig arra jutok, hogy jobban megfontolhattam volna, mit cselekszem - nem kellett volna olyanoknak is meghalniuk, akik nem ártottak nekem, hanem a szerencsétlen körülmények áldozatai lettek.
- Magam is hasonlóan tapasztaltam, ámbár… talán a démonokhoz főződő rokonság miatt valahogy a düh már egészen korán megtalált - anyám rengeteget ártott nekem, ez pedig elindította bennem az érzést, amelyet sokkal előbb éreztem, minthogy nevén tudtam volna nevezni, vagy értettem volna, mi is az. Az érzelmek egy része ellenben még mindig nem talált meg. Talán a szeretet az lehet, amit a testvéreim iránt… gondolok. Talán nem. De a félelmet sosem tapasztaltam, azt pedig nem tudnám megmondani, hogy a lelkesedés, amellyel a különböző dolgok felé fordulok egyenlő-e az örömmel.
- Igen, arról a társaságról szeretnék többet megtudni - felelem a kérdésére.

Sosem vetek meg egyetlen lehetőséget sem, amellyel kiszabadulhatok a város fojtogató vasmarkából. A változatosság a mágiámnak is jót tesz, a természetet pedig mindig jobban kedveltem, mint az emberek által épített, szűk, lakhelynek nevezett építményeket. Noha élveztem az emberek megfigyelését, az erdő csendjét szintén. Persze, az is élt, zörgött, zajongott a maga módján, mégsem volt olyan fárasztó, bonyolult, vagy összetett, mint az emberek beszéde.
- Remek - a hajó alig pár perccel később ténylegesen nekiindul. Elvigyorodom, ahogy meglátom Anael mosolyát. Valahol elégedett vagyok azzal, hogy ő örül, noha ennek átgondolása és kielemzése minden bizonnyal több napot, vagy akár hetet venne igénybe, s szerencsémre nem tűnik fel, mert akkor haladéktalanul neki is kezdenék a töprengésnek. - Örülsz a szabadságnak? - talán a kérdés nem teljesen egyértelmű, ugyanis inkább gondolok az emberek által munkaszüneti napnak nevezett, pihenéssel töltött időre, semmint a teljes kötetlenségre.
- Nahát, olyan is van itt? - érdeklődöm kíváncsian, s úgy tűnik, a hajó felfedezése is jó móka lesz. Közben természetesen segítek Anaelnek levinni a holmikat. Az se zavar, ha kétszer kell fordulnunk, hogy hitelesebb emberek legyünk a szemükben. - Ejnye, pedig inkább hálásnak kellene lennie, a környék legellenállóbbjává tettem a hajóját - csóválom a fejem tettetett rosszallással. Az emberek ilyenek. Nem is szándékozom valaha is beavatni, hogy rendelkezem mágiával, csupán a legeslegutolsó esetben.
- No addig is, amíg utazunk - pillantok a lányra - elmesélhetnéd, miket is keresünk pontosan. Vagy felfedezhetnénk a hajót, márha nem kapunk érte újabb csúnya megjegyzéseket - vázolom neki az ötleteimet.
reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Dec. 27, 2020 9:58 pm
Következő oldal


824
Szó
thor and dr jones

@Nieven  && Anael  


– Nieven, tudod Te is, hogy Én már nagyon-nagyon régóta idelent vagyok – rándítottam meg finoman a vállaimat – és már nem ölel körbe azaz energia, amely egykoron hatalmat adott. – Kezdtem bele szelíden, azonban nehezemre esett úgy megfogalmazni a kérdésére a választ, hogy azt Ő maga is megértse, aki jelenleg is szívja magába az éltető erőt. – A testem gyengébb és sokkal érzékenyebb a szélsőségekre, amik naponta érnek. – Noha angyalként is éreztem hasonlót, azonban az korántsem volt ilyen erőteljes, mint manapság. Nemhogy könnyen fáradt a testem, hanem sokkal tovább is tartott felépülnie és összeszednie magát egy-egy traumát követően és eztán jött a fájdalom is – és bár feltételezem ez korántsem lehet annyira erőteljes még most sem, mint egy halandóé, azonban a régi énemnek is pusztán halovány maradékát hordoztam magamban. – Láttál már villódzni izzót? Amikor egy lámpa fénye hol ki alszik, hol felvillan és ezt nagyon rövid időn belül nagyon sokszor megtörténik; ilyenkor a benne lévő szálban már nincs túlzottan sok élet, majd egyszer csak kialszik. Hasonlóképpen vagyok Én is, leszámítva azt, hogy míg az izzót a kukába dobják, mert használhatatlanná válik, addig nekem csak annyira van szükségem, hogy kipihenjem a fáradalmakat. – Mostanra már egészen hozzá szoktam ehhez a körforgáshoz, bár nem állítom, hogy ne hiányozna az a fáradhatatlanság, ami a halhatatlanok többségének megadatott, de teljes mértékben nem is bántam, hiszen ez kellett ahhoz, hogy valamelyest lassuljanak az életjeleim, s annak rutinszerű folyamatai.
Figyelmesen hallgattam vélekedéseit az emberi haladásról és annak fejlődésének útjáról; tulajdonképpen kétezer évvel ezelőtt még jómagam sem hittem volna, hogy különösebb segítség nélkül ilyen messzire jutnak – a háborúk és a kolera idején pedig kiváltképpen úgy tűnt, hogy a sorsuk órája már el is kezdett visszafelé pörögni, olyan gyorsan hullottak akár a legyek.
– Talán… Nem is akkora baj, hogy a legtöbb találmányaikban nem vettük ki a részünket – abban bizonyos voltam, hogy ez esetben nem lett volna hol beszélgetnünk, hiszen mindent elpusztítottak volna az emberek, amihez csak hozzá értek és így is volt egy pár igencsak kényes alkalom, mint a bombák feltalálása. Veszélyes tűzzel játszottak, s nem tartottak attól, hogy megégethetik magukat. Ha tartottak volna ettől, úgy igyekeztek volna megakadályozni vagy egy gyilkos eszközzel szembeni eszközt kitalálni, ami talán megóvhatja őket. Pusztítás. Ez volt az, amit az ösztöneik vezéreltek. Ez kódolódott beléjük. Kegyetlenség. Hiába a sok kimagasló elme, ha a tehetségüket nem pazarolták másra, mint önzésre. – Így örülök is, hogy nem mi ültettük beléjük. – Persze minden bizonnyal akadtak, olyan találmányok, amelyek "Isteni sugallat" vagy démoni megszállás végett születhettek meg, azonban korántsem ezek húzódtak meg a háttérben.
Megértően bólintottam.
– Számunkra mást jelentenek az érzelmek, máshogy cselekszünk és döntünk. – Egyszerűen az idő teszi.
Mindeközben még magamhoz vettem egy-két holmit, amelyeket a szoba egy-egy szegletében még véletlenszerűen észrevettem; minden utazás során úgy éreztem, hogy valamit elhagyok, azonban mostanra rá jöttem, hogy ez egy egészen természetes érzés, mert valahol mindannyian ragaszkodunk a holmijainkhoz.
– Esztelen pusztítás? – Kérdeztem vissza ráncolódó szemöldökkel.
Tulajdonképpen Nieven fajáról meglehetősen kevés ténnyel voltam tisztában, hiába olvastam legendákat és különféle elbeszéléseket az élet minduntalan úgy hozta, hogy effajta tudásra éppen akkor nem volt szükségem – s továbbá az informálódást megnehezítette az is, hogy éppen csak egy maréknyi akadt belőlük széles-e világon.
– Idővel kialakultak – egy pillanat erejéig egy pontra révedve tekintettem vissza a múlt homályába – szerencsésnek érzem magamat, hogy így alakult és nem pusztán csak vágyak és késztetések irányítanak. – Amikor ideérkeztem jómagam is ódzkodtam, azonban később valami az irigységhez hasonlatos érzés fogott el, hogy van olyan dolog, amit nem érthetek. Meg akartam tanulni. – Sokáig csak azt figyeltem, hogy miért nevetnek az emberek és miért hullajtanak könnyeket; aztán egyre mélyebbre és mélyebbre tudtam tekinteni. – Mire Jézus megszületett már egészen könnyedén boldogultam és igazodtam ki az érzelmek hálójában; túlontúl könnyedén sajátítottam el.
– Royal Society? – Kérdeztem vissza, mert hirtelenjében nem tudtam eldönteni, hogy mire vonatkozhatott a kérdése.

Egészen hamar elértük a hajót; szinte felesleges is volt ennyire sietni – vagy tán csak Nieven társaságában repült, olyan gyorsan az idő. Bevallom, hogy kezdetben akadtak fenntartásaim saját magam háborodott ötletén és felajánlásán, azonban mostanra egészen megnyugodtam.
S amíg utazótársam távol volt addig a kapitánnyal újra egyeztettem az útvonalat, hogy pontosan mikor fogunk kihajózni és meddig hajlandó ránk várni a dzsungel peremén; nyugtalannak tűnt, amelynek csak a bajsza alatt morogva adott hangot, miközben a fejünk felett újabb sötét fellegek kezdtek gyülekezni. Ezt be tudtam egyszerűen az időjárásnak, hiszen errefelé lássuk be: az eső nem ment ritkaság számba.
– Leszögeztük még egyszer az útvonalat és átbeszéltünk néhány veszélyforrást. – Válaszoltam a megérkező kérdésére. – Most, hogy mindenki megérkezett bármelyik pillanatban elindulhatunk. – Szinte már lelkes mosollyal az arcomon tekintettem előre, befelé a növények szegélyezte folyón. Ennyire távol mindentől… Kimondottan jól esett a világ végén lenni, s magam mögött hagyni egyre gyakrabban felmerülő félelmeimet, amelyek megfojtottak a mindennapokon.
– Pakoljuk le a cuccainkat a hálóba – böktem a földre ledobált zsákjaink irányába,s meg is indultam, hogy egyiket-másikat fel is kapjam a vállamra – közben pedig elmesélem, hogy a kapitány mennyire bosszúsan jött fel azután, hogy az isteneidhez imádkoztál. – Az öreg vén róka szinte vöröslő fejjel puffogott, hogy mégis mit képzel magáról a fruska, hogy az „isteneihez” fohászkodik jó szerencséért.




reveal your secrets

Nieven


Amazonas-medence Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 1:31 am
Következő oldal


Esőerdei kaland
───────────── ────────────
- Noha nekem nem nagyon kenyerem a sokáig egy helyben ücsörgés és a tétlenkedés, ha valami igazán unalmas dologba csöppenek, akkor én is hajlamos vagyok elszenderedni - noha nem kérte, én is megosztom vele a tapasztalataimat. Azt mondjuk még mindig nem értem, mi ebben az élvezetes, mármint az alvásba, de nagyon úgy látszik, erre nem most fogok átfogó választ kapni. Sőt, ha így folytatjuk, akkor lehet sohase, hiszen számomra nem lehetséges igazán egy halandó szintjére kerülni. Most is, a mágikus erőm megcsappant, de a fizikai markereim nem változtak meg.
- Szóval érzed, hogy mennyi erőd van még? Ez tök jó, inkább előny, mint hátrány - csillan fel a szemem. Én csak szeretnék ilyen adottsággal rendelkezni, s jól is jönne, főleg a mágiám használatakor, na meg a beosztásakor. Sok gyakorlással a hátam mögött is csak arra vagyok képes, hogy nagyjából belőjem, mikor lesz vége, de konkrétan csak nagyon ritkán érzékelem, mikor jutok el a határ közelébe. Legtöbbször csak használom, felemésztem az utolsó cseppig, és aztán kiterülök ájultan.
- Gondolom újat akart alkotni - rántom meg a vállam. Elvégre annyi minden fellelhető a földön, nem fukarkodott az anyagokkal, formákkal, méretekkel. Ha lenne olyan hatalmas erőm, hogy teremteni tudjak, akkor én se pazarolnám el kétszer pont ugyanarra. A boszorkányaink is szépen lassan fejlődtek azzá, ami. Sok küzdelem, na meg kihívás volt benne, többen belehaltak az elején, de hatalmas elégedettséggel dőltünk hátra, amikor végül sikerrel jártunk. - Ne is mond, magukat korlátozták le… tiszta szégyen. Gondolom Isten megijedt attól, hogy sokan minket választottak ő helyette. Na meg a démonok helyett - elvégre Isten engedte a démonok létezését és szörnyű tetteit, de mi nem tevékenykedhettünk ötleteink és terveink szerint. Hol itt az igazság? Pedig mi nem ragadtuk el a halandók lelkeit. - Nem kell bemutatnod - mosolygok fejcsóválva a felsorolására. Ott voltam nem is egynél, s mint egy kisgyerek, úgy csodáltam mi mindent hoznak ki egy-egy apró ötletből. - Tudod, régebben azt hittem, hogy minden újdonságot ti ültettek be a gondolataik közé. Az eszközhasználatot, a fegyverkészítést… de itt van ez az új kor - egy pillanatra körbefordítom a fejem, noha itt nem teljesen határolnak minket a technika fantasztikus új vívmányai. Aztán tekintetemmel mégis megtalálom a rossz, de hajdanán még működőképes ventillátort - és olyasmik lelhetők fel, amik nálatok, angyaloknál, de még a démonoknál is ismeretlen - az emberek megtanulták fel- és kihasználni a környezetüket, begyűjteni minden értékkel rendelkező részletét. Persze mostanra, a hatalmas városokban élőknek elkoptak ezen képességei, de úgy tűnt, ez is tanulható. - Nem tudom mennyivel lennének akkor előrébb, de azt hiszem hatalmas ugrás lenne - elvégre a repülést is elsajátították, valami hatalmas madárral, a repülővel, ha jól emlékszem. Megszereztek egy olyan képességet, amivel sem mi, sem a démonok nem rendelkezünk.
- Na, az én testvéreim között túl sok a gondolkodó - sóhajtok apró vigyorral a szám sarkában, ahogy Ahrimanra és Alastorra gondolok, de Asterin és Athan se elhanyagolható. - Valóban, az íjat például egészen pompásnak találtam mindig is - mostanra tovább fejlesztették, s lőfegyvereket, a pisztollyal, akár, ám egyértelmű, hogy egykori szimbólumom marad a kedvencem. Na jó, csak egészen addig, amíg fel nem találnak valami még királyabb - szigorúan nem vasból levő - holmit. - Igen, azt hiszem értem - biccentek felé határozottan.
- Nem igazán. Én… valahogy korábban és gyorsabban érzékennyé váltam ezekre, s minket is lóvá tehetnek, nem csak őket. Vannak olyan dolgok, amiket biztosan nem ugyanúgy cselekednék meg, mint a harag hatására - sok mindent képes lettem volna megoldani okosabban, bölcsebben, ha nem az eszetlen pusztítás járt volna a fejemben. - Viszont… azt hiszem van olyan, amit élvezek - az öröm és a lelkesedés volt az egyik, valamint a másik, borzongató, kellemesen izgalmas belső… valami, amit nem igazán tudtam hova tenni. Tippjeim szerint a szerelemhez volt hasonlatos, de az meg… elképzelhetetlennek tűnt, hogy megtaláljon. - Neked nincsenek is érzelmeid? - kérdem vissza tétován.
- Az mi is volt pontosan? - rémlett valahonnan, talán egy elolvasott írásban szerepelhetett, mégse volt róla pontos képem. Na igen, Isten elvett tőlünk 500 évet. Csoda, hogy mérgesek vagyunk rá?

Mivel Anael nem ellenezte, a hajó lágyan ringó oldalához lépek. Vehetjük ezt a cselekedetet egy ajándéknak ezen emberek felé, akik segítenek teljesíteni a céljaimat. Valamit, valamiért, nálam ez gyakorta működik így. Már majdnem végzek, mire egy ember - mint megtudom a kapitány váltótársa - hozzám lép, afelől érdeklődve, mi a poklot művelek a hajójával. - Csupán az isteneim áldását kérem rá, hogy jóindulatuk védelmezzen az úton - szemmel láthatólag sikerül meglepnem a többes számmal, így végül csak morog valamit, s ott hagy, hogy befejezhessem. Azt hiszem semmiféle esetleges jószerencsét nem akar visszautasítani. Hamar végzek, s Anael után mászom. A kapitány azért vet még rám egy gyanakvó pillantást, de útnak indulunk, úgy tűnik - nagyon helyesen - úgy gondolja, hogy nem tennék kárt egy olyan hajóban, amit utazok. Egyébként hálás lehet, a bűvölésemmel az övé lett a kikötő legstrapabíróbb hajója.
- Lemaradtam valamiről? - kérdem Anaelt, hátha váltott pár fontos szót a kapitánnyal, amíg én belemerültem a munkálatokba. - Mikor indulunk? - félig a volt angyalnak, félig a két embernek címezem, s noha hangom nem türelmetlenül cseng, azt tisztán jelzi, hogy a magam részéről készen állok a vízreszállásra. - Milyen gyorsan képes menni ez a hajó? - bombázom kérdéssel a hajó egyébként is morc irányítóját. Ettől nem lesz jobb kedve, de roppantul érdekel az elektronika megjelenése a hajón, s a motort is felfedeztem. Utoljára a vikingek hajóival volt szorosabb kapcsolatom, az pedig nem most volt.
reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Okt. 18, 2020 5:20 pm
Következő oldal


629
Szó
thor and dr jones

@Nieven  && Anael  


– Amennyiben békében és puha ágyban hajthatom álomra a fejemet, igen. – Válaszoltam fesztelenül Nieven-nek. – Mióta idelent vagyok, ha nem is annyira, mint a halandók, de sokkal fáradékonyabbnak érzem magamat. – A testem hosszú és kimerítő ébrenlét után ezt valamelyest meg is bosszulta mindeddig; olykor úgy éreztem – ahogy a halandók is szokták mondani – mintha ólomba mártották volna a tagjaimat, s nehéz vasláncokra függesztettek volna. Időbe telt a változás, szinte nem is volt észrevehető, azonban ahogy egyre többször voltam kénytelen álomra hajtani a fejemet, úgy az időtartama is arányosan növekedett.
– Ha Isten helyében lennék… Egészen egyszerűen azért nem alkotnám meg olyanokra az embereket, mint Ő maga vagy akár Mi, mert a maguk módján veszélyesek tudnak lenni. – Ez elsőre kifejezetten idegennek hathat, hovatovább egyenesen nevetségesnek, hiszen jóformán még Én magam is megmosolyogtam egy pillanatra. – Lassan fejlődnek való igaz, hiszen több évezreden keresztül szinte egy helyben toporogtak, azonban a látszólag nem létfontosságú találmányok mindig előre mozdították a fejlődésüket – gondolhatok itt akár a kerékre vagy éppen a puskapor feltalálására; a búza szétszórása az egész világon. – Gondolatmenetemben megtorpantam egy szusszanásnyi időre. – Mégis a legtöbb tudományos felfedezés hozzájuk köthető. Vajon, ha alvás és evés helyett ezzel foglalkozhatnának, hosszabb életük lehetne, mennyivel tartanának előbbre? – Természetesen, szinte észre sem véve, önkéntelenül is védelmembe vettem az emberiséget, hiszen jómagam már mindennek előtt megláttam a lehetőséget bennük és talán meg is értettem, hogy mi végre tartotta Atyánk őket nagy becsben – azonban ezt nem jelenthettem ki teljes bizonyossággal. – Nem sok gondolkodó jut eszembe a mi fajtáink közül. – A legtöbben ezeket az erényeket egészen egyszerűen figyelmen kívül hagyták, pedig az volt a legnagyobb hiba, hogyha alábecsüljük az esendőbbeket; Ők ilyenek voltak – gyengék és esendőek, azonban a tudás és tudományok útján haladtak. – Való igaz, hogy a mi fajtánkat nem annyira érdeklik ezek; mégis számtalan dolgot mi is éppúgy használtunk és kevés tudásuk mögött állunk mi. – A saját irányuk és módjukban fejlődnek, lassan előre. Tanulnak, tapasztalnak. Ha több gondolkodójuk lenne, akik előbbre mozdítanák a tudományokat; nem itt tartanának. – Az alkotó mindig tökéletességre törekszik, saját maga jobb kiadására. –  Hogy a halandók lettek volna ezek? Merész kijelentés lenne ezt pontosan ekképpen megfogalmazni, mégis láttam benne valamiféle logikát. – Remélem érted, amit ki akarok fejezni. – Nem pont az emberek tökéletességeit vagy a mi gyengeségeinket, hanem egészen egyszerűen azt, hogy mások voltak, mint mi.
Mosolyogva hallgattam Nieven szavait; minden érzelem idegen volt számukra – illetve pontosabban talán nem voltak képesek arra, hogy olyan szinten elérjék ezeket, mint a halandók.
– Irigyled ezeket az érzelmeket? – Érdeklődtem. – Én nagyon; sohasem éreztem igazságosnak, hogy Ők miért részesültek ilyen kegyben, s mi miért nem. – Sokáig tanulmányoztam őket, s nagyon későn sikerült megértenem, hogy mit érezhetnek; amikor először megtapasztalhattam, úgy éreztem, mintha lehullot volna egy vékony lepel és nyilvánvalóvá vált volna minden, miközben a legtöbb dolog mögött értetlenül álltam.
– Nem, annyira sok pénze nem volt. – Mosolyodtam el. – A Royal Society volt a fő támogatója az utazásai során. – Akkoriban, amikor nyugaton már a felfedezések kora volt, a világ másik felén szinte még mindig a barbár középkor uralkodott, ahol az emberek nem voltak mással elfoglalva, mint egymás mészárlásával.

Ahogy felfrissítettem magamat, indultunk is.
Kényelmes tempóban haladtunk, mivel még az idő a mi oldalunkon állt – és főképpen, mert fullasztó volt a hőség és a pára elegye. A folyóparthoz érve nem sok hajó időzött ott, egy-kettő, valamivel jobb és rosszabb állapotúak egyaránt – az előbbieknél hiába próbálkoztam egyértelműen elvetették az ötletet, hogy egészen addig felhajózzanak.
– Ha szeretnéd, de mindenképpen úgy, hogy ne vegye észre senki. – Súgom vissza neki. – Addig felmegyek! – Mutattam a hajó oldalán lévő létrára.
A holmink egy részét magamnál tartva másztam meg az említett eszközt, ahol csakhamar bele is botlottam a kapitányba, aki szinte nyomban az ügyben kezdett érdeklődni, hogy a társam merre tölti az idejét – hirtelen jobb kibúvó nem is jutott eszembe, minthogy rosszullétre hivatkozva még lent maradt egy kicsit. A kapitány bosszúsan felsóhajtott, majd morgott valamit az orra alatt.




reveal your secrets

Nieven


Amazonas-medence Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 14, 2020 5:39 pm
Következő oldal


Esőerdei kaland
───────────── ────────────
Az emberek megfigyelése közben ráértem “kalandozni” is, noha ez számomra nem pont azt jelentette, mint az embereknek. Érdeklődésem kimondottan szerteágazó volt, de elsősorban az embereket és a hozzájuk köthető dolgok keltették fel a figyelmemet. Számomra szórakozás volt megfigyelni őket, hiszen másképpen nem tettem volna. Gyakran találgattam a céljaikat, reakcióikat bizonyos dolgokra. Persze hatalomvágyamnak se szabtam határt, ha valamiképpen figyelmem perspektívájába került valami értékes tárgy, nem voltam rest begyűjteni. Vonzott a mágia, érdekelt, hogyan bűvölnek el tárgyakat a démonok, s nem is egy új, remekül felhasználható ötletet lestem el tőlük. Valamint az emberek által ásványoknak, drágaköveknek nevezett, gyakran csak kavicsméretű tárgyak szintén vonzottak. Csodálatosnak találtam őket, főleg a lila színűeket.
- Hát azt sejtettem - nevetem el magam. Az emberek minden ilyen dolgot szeretnek csinálni, amit számunkra, lelketlen lények számára szükségtelen. - Tényleg, mostmár te is szeretsz aludni? - érdeklődöm kíváncsian. Ha minden igaz, neki is kell, de talán nem pontosak az információim. Más bukottól lehet nem kérdezek ilyen személyesnek mondható dolgot - mivel ki tudja, hogyan viseli az egójuk a bukást -, de Anaelt úgy vélem nem tudom megsérteni, ártatlan, tudakozó kérdésemmel. Furcsa belegondolni, hogy egy angyal milyen közel kerülhet egy emberhez. Kicsit olyan, mintha átváltozna emberré, noha pontosan jól tudom, hogy halhatatlanok, s lelkük se lesz. Hideg borzongással gondolok arra, milyen lehet. Valamennyire ismerem ezt, elvégre a láda után mi is gyengébbek lettünk, azonban szerencsére ilyen “mélyre” nem süllyedtünk. Sokat tanulmányoztam az embereket, a szokásaikat, eleségeiket, gyakorta falatoztam a jobb beolvadás érdekében, mégse vállalkoznék arra, hogy teljes mértékbe olyan életet éljek, mint ők. Kötelező alvással és evéssel, mágia nélkül. Szörnyű lenne… - Lehetséges, hogy az álmok miatt kedvelik? - nagy ritkán velem is megesik, hogy álmodom, s egészen érdekes dolgokat szokott olyankor megalkotni az elmém.
- Tudom… kíváncsi lennék, Isten miért úgy alkotta meg őket - persze akad nem is egy gonosz okfejtésem erre. Talán mind közül a legkellemetlenebb, hogy azért, mert így nem tudnak annyit más, “hasznos” dolgokkal foglalkozni, mint például a gondolkodás és ehhez kapcsolódó dolgok. Talán Maslow foglalkozott valami hasonlóval. Párszáz éve még nem itt tartott az emberiség, mint most, s a hatalmas fejlődésnek úgy látszik az áll - vagy legalább az is áll - a hátterében, hogy nem kell mindegyiknek földet művelnie, halásznia, vadásznia, hanem képes “szellemi” munkával keresni a kenyerét. Ez persze Isten számára nem éppen kifizetődő, elvégre rengetegen tagadták meg így, s van, aki azzal is ellenkezik, hogy ő teremtette meg a világot. Sok meglepő, s elképzelhető teória van, ami kihagyja Istent, de hiába gyűlölöm annyira, az a gyanúm, hogy a világ teremtése csak az ő nevéhez kötődik.
- Hmm… azt hiszem az egymáshoz való viszonyulásuk. Mármint a szeretet, a szerelem és ilyesmik - hiszen ezekre én magam egyáltalán nem voltam képes. Amíg ehettem, aludhattam, ihattam - noha egyáltalán nem érzékeltem, mi ezekben a jó, addig ez nemcsak elképzelhetetlen, de megközelíthetetlen is volt a számomra.
- Na, talán majd akkor, ha az emberiség újra virágkorát éli - úgy hallottam, hogy igazán kifinomult a konyhaművészetük még az angyali vész előtt, talán ha visszatér az a kor, úgy én is megtanulom értékelni és élvezni az ételek ízeit.
- Igen? És ezt ő fizette? Ilyen sok pénze volt? - az embereknek mindig voltak furcsa hobbijai, de egy ilyen expedícíóhoz minden bizonnyal rengeteg pénz kellett. Bár ki tudja, talán a tudósok versengtek azért, hogy vele tarthassanak.
Miután Anael felfrissítette magát, könnyedén bólintok az indulásra, s a kulcsleadásra. Szapora léptekkel követem a volt angyalt. Érdeklődve várom, mi lesz majd a kiránduláson, régen jártam a dzsungel fullasztó forróságába. A hajóhoz annyira nem sietünk, felesleges lenne még inkább kimelegedni. Ott alaposan szemügyre veszem a bárkát. Sokkal jobb állapotban van, mint amire számítok, de azért itt-ott akad néhány apróbb sérülése. - Megbűvöljem a károkat? - suttogom Anaelnek, majd türelmesen várom a válaszát.
reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 03, 2020 10:07 pm
Következő oldal


646
Szó
thor and dr jones

@Nieven  && Anael  


Korábban számottevő alkalommal fordultam meg a világ annak több lenyűgöző pontján keresve és kutatva mindenféle gyógynövényt vagy különleges kincset, esetlegesen helyet különféle okok végett; olykor a kalandvágy hajtott, hogy felfedezzem mindazt, amit még nem láttam, hiszen ennyi évszázad távlatából is leltem még új korábban rejtve maradt titkokat. A világ folyamatosan változott. Sohasem láthatta senki kétszer ugyanazt; a sablon noha megvolt, azonban a maga módján mindig is más volt – és ez gyönyörködtetett a mai napig.
– Nemcsak, hogy sokat tudnak! Szeretnek is! – Nevettem el magam szórakozottan. A legtöbb halandó számára az alvás egy békés, nyugalmi állapot volt, amely során a test és részben az elme is megtudott pihenni; noha az agy szüntelenül zakatolt az ébrenlét alatt egészen más funkciókat látott el. Mindenesetre, azt nem kérdőjeleztem meg, hogy az öreg halász azt az időt, amíg el leszünk alvással fogja tölteni – esetlegesen valamiféle keresztrejtvény fejtegetésével, netalántán a rádiót fogja hallgatni, ha egyáltalán be fogja fogni az adást. – Egy embernek, főként számodra, nagyon sok felesleges dologgal kell foglalkoznia, de nekik sajnos másként nincs lehetőség az életben maradásra. – Szükségszerű dolgok voltak ezek az Ő életükben is; evés, alvás és ivás – talán ezek voltak a legfontosabbak, azonban ezen felül mindenkinek volt egyéb másféle szükséglete is, mint a szépségre való törekvés vagy akár a szeretet. – Mi az, amit mindig is nagyon furcsáltál bennük? Nekem kezdetben az, hogy milyen könnyen elfáradnak. – Amikor először találkoztam egy halandóval, akkoriban még egészen más időszak járt; földműveléssel foglalkozó parasztember volt, akinek meghalt a felesége és a gyermekei is egy betegségben – a lelkét kellett ápolnom mindaddig, amíg meg nem ölték és el nem vették az aprócska kis területét.
Kedveltem Nieven-t; szertelen természettel lett megáldva – talán egy kicsit még magamra is emlékeztetett, hiszen annak idején jómagam is gyermekded lelkesedéssel vetettem bele magamat mindenbe, amibe csak tudtam. Mindent (is) meg akartam csinálni más helyett csakhogy segítsem. Ám talán mindez a lelkesedés csak annak tudható be, hogy több száz évig volt bezárva, ahol feltételezem sok mindenre nem volt lehetősége; elképzelni sem tudtam, hogy milyen érzés lehetett ez – elzárva mindentől és nem tudni, hogy egyáltalán egy napon valaki szabaddá fog tenni. Rossz érzés fogott el. Szükségtelen volt ugyan, de sajnáltam, hogy egy ilyen bájos teremtés, mint amilyen Ő maga is volt, abba a helyzetbe kényszerült. Hatalmas ereje lehet, neki és a társainak; olyan amelyet kevesen birtokolhatnak – s, akinek ereje van talán még az sem tudja pontosan elképzelni milyen lehet az övék.
– Az ízeket idő még meg lehet tanulni, meg kell őket szokni. – Mutattam rá előzékenyen.
Nekem is időbe telt, azonban minél több mindent kóstoltam, annál inkább váltak az ízek kedvemre valóvál. A fanyar dolgokat nem szerettem. Most sem kedvelem kifejezetten őket, azonban a citromos pitét kifejezetten megszerettem. Egyszerre édes és fanyar.
– Akkor nem lesz nagy gondunk. Ki fogod tudni találni, hogy miről lehet majd szó. De nem hiszem, hogy szükséges lesz. – A kapirányt feltehetőleg nem ez érdekli, csak a pénz és az étel – meg még néhány apróság, azonban azt embere válogatja. – Cook Kapitány valamikor az 1700-as évek közepe táján élt; rengeteg tudóst hozott és vitt magával tanulmányozás és tudás megszerzés céljából. – Korabeli felfedező volt, aki idejekorán felismerte a növények fontosságát, hogy rögzítve is legyen az a tudás, hogy a későbbi kalandorok számára könnyebb lehessen a tájékozódás; egy növényből számtalan dolgot meglehet állapítani, többek között, hogy hol vagyunk és milyen éghajlati övek uralkodnak abban a régióban.
Magára hagytam egy kis időre.
Tovább időztem a kádban, mint szerettem volna, azonban a hűs víz kifejezetten jól esett ebben a forróságban; lehűtötte a bőrömet és valamelyest megszüntette az arcomon és mellkasomon húzódó pírt. Amint végeztem az élvezeti időtöltéssel, gyorsan magamra kaptam a ruháimat, majd pedig visszamentem hozzá.
– Igazad lehet. Ez esetben akkor induljunk is – magamra szedtem mindazt, amit korábban már összepakoltam, majd az ajtó felé fordultam. – Gyere. Le adjuk a kulcsot a recepción és akkor indulhatunk is a hajóhoz. – Ujjaim már a kilincset markolták.
Némi nyugtalansággal, ugyanakkor jóleső bizsergéssel tártam ki magunk előtt az ajtót.
Ez hiányzott már. A kaland.



reveal your secrets

Nieven


Amazonas-medence Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 10, 2020 1:19 am
Következő oldal


Esőerdei kaland
───────────── ────────────
Anael említett valami kincset, de úgy érzékeltem nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy megtaláljuk. Némileg a sötétben tapogatózom ez ügyben. Hajt a kíváncsiság, érdekel, mi lehet az az “érték”, amelyet kincsnek neveznek. Persze, hallottam már a kalózok kincseiről, de mit ér mostanság az arany, a gyémánt, vagy egyéb drágakövek? Még megfizetni se igazán tudják őket. Úgy látom egyenlőre az emberek közt az élelem a legnagyobb érték. Na meg az alkohol és a cigaretta. Számomra változatos dolgok képviseltek értéket. Főleg a mágia és az azzal átitatott tárgyak, a tudás, illetve az információ, de a drágakövekhez és a lila holmikhoz is valami megmagyarázhatatlan dolog húzott. Igazából bármibe benne voltam, ami egy kicsit is kaland jellege volt, elvégre kedvemre valóak az érdekes dolgok. Rég jártam már az esőerdőkben, legalábbis hosszabb időt nem töltöttem még itt a láda óta.
- Igen, igyekeztem - bólintok. Ugyan nem valószínű, hogy rá leszünk szorulva, de azért ellenőriztem, merre lehet a leggyorsabban kijutni. Nem is a helyiektől tartok, inkább holmi kóbor angyalok vagy démonok keveredhetnek erre.
- Hűha, az emberek tényleg nagyon sokat tudnak aludni! - jómagam csak akkor aludtam, ha nagyon unatkoztam, vagy ha totál kimerültem, az előbbinél nem túlzottan sokat, az utóbbinál viszont változó mennyiséget, feltehetőleg többet, mint amennyit egy átlagos ember szokott. Persze arról fogalmam sincs, hogy ez az “átlagos ember” mennyit is alszik.
- Rendben van, ez jól hangzik - bólintok a váltótársra. - Ha nagy a baj, talán még én is be tudok segíteni a hajó irányításába - nyugtatom meg, hogy ezen a téren sem lesz probléma. Ugyan nem mindig vagyok képbe a kormányzással, ám a víznek bármikor parancsolhatok.
- Jó, de azokon kívül - kötöm az ebet a karóhoz. Azért gyorsan felcsapom még az oldalamon lógó táskát, hogy ellenőrizzem: minden nálam van-e, amit Anael rámbízott. - Ne aggódj, akkor sem ázhatnak át, ha vízbe esünk, erről gondoskodom - teszek ígéretet. Hétszáz évnyi ládában eltöltött semmittevés után még annyira sem vagyok türelmetlen, mint előtte voltam. A jó munkához idő kell, s tervezés, valamint a szükséges dolgok megszerzése rengeteg időt emészthet fel, de ez a sikerhez elengedhetetlen feltétel. Márpedig én szeretek sikerrel járni. A holmik szállítását is inkább azért ajánlottam fel, hiszen neki sok cucca volt, én pedig kb semmit sem hoztam magammal. A könnyű és gyors utazásomnak, na meg az evés és ivás szükségtelenségének hála ritkán vittem magammal bármit is, bárhová. Ennek ellenére azonban gyűjtögető típus voltam, aki hajlamos volt magához venni teljesen felesleges dolgokat is, hátha később szüksége lesz rá. Persze az évezredek folyamán rengeteg kacatom gyűlt össze, de ezt nem bántam, különböző helyeken egyszerűen elrejtettem őket. - Ááááá, ezt sosem fogom megérteni. Nekem az ízek furcsák és idegenek… bár azt, amit az emberek édesnek hívnak kedvelem - kevésszer ettem emberi élelmet, jobbára csak akkor, amikor köztük voltam és be akartam olvadni. - Egyáltalán nem - szeretek szöszmötölni és mindent alaposan megnézegetni. Ez még talán lassabb is, mint az emberi tempó.
- Hmm… hát azt hiszem a legtöbb latin nevét tudom - legalábbis azokét biztos, ami gyakrabban előfordult a Római Birodalomban. - Cook Kapitány? - kérdezem, élből rávetve magam az új tudásra. Mivel erről az időszakról is csak könyvekből tudtam tájékozódni, így természetesen érdekelt, mit csinált ez az ember. Szerencsére egyéb ismeretekkel is rendelkeztem a növényekről, többször is megfigyeltem, hogyan készítik a vajákosok, javasasszonyok a különböző kenőcsöket, szóval annyira nem voltam elveszve a témában, csak megeshetett, hogy az ismeretem már elavultak. Az emberiség olyan sebesen fejlődik!
Amíg fürdött, én a ventillátorral foglalatoskodtam. Tettem néhány érdekes felfedezést és az is valószínűnek tűnt, hogy örökre kölcsönveszem és hazaviszem eme érdekes szerkezetet, további tanulmányozásra. Megvártam, hogy Anael végezzen a felfrissülését segítő fürdővel, majd pedig, hogy ő is teljesen elkészüljön.
- Szerintem nem árt, hogyha egy kicsit korábban érünk oda, legalább alaposan meg tudjuk nézni a hajót - az emberek képesek voltak olyan járműveket is használni, ami messze állt a biztonságos fogalmától. Ugyan afelől nem volt kétségem, hogy még egy esetleges elsüllyedést is könnyedén vennénk - legalábbis én tudtam úszni, és a mágiámmal a többieket is simán a vízfelszín fölött tudtam tartani, de úgy voltam vele, pár megfelelő területen elhelyezett bűvölés sok kellemetlenségtől óvhat meg minket.
reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 16, 2020 1:02 am
Következő oldal


630
Szó
thor and dr jones

@Nieven  && Anael  


Amikor tudomást szereztem a dzsungel mélyén rejlő "kincsről úgy gondoltam – és az elképzelésem azóta sem változott –, hogy nem több mint egy nevetséges mese, amelyekről csak áltatják az embereket, mert ha valóság lett volna akkor már híre ment volna az angyalok és démonok között egyaránt – talán egymást ölték volna tucat és halomszámra. Most is kételkedtem. Tulajdonképpen, egyaránt nem voltam biztos abban, hogy bármit is találunk majd a dzsungelben néhány nyílméreg-békán és egy-két számunkra hasznos növényen kívül – így hát valamelyest az megnyugtat, hogy semmilyen esetben sem távozunk üres kézzel.
– Látom, akkor valamelyest felfedezted a környéket! – A kezdeti elgondolásaim között nem szerepelt egyetlen útitárs sem; mióta elbuktam – és tulajdonképpen az előtt is – nem kifejezetten akadt társaságom hosszabb távon, mivel alapvetően szerettem egy magamban tölteni az időt, amelyet jobb esetekben művészetre vagy a tudásom bővítésének szenteltem csillagászatról, esetleg fizikáról. – Köszönöm, a gumicsizma valóban hasznos lesz! – Mosolyodtam el; nekem eszembe sem jutott volna, hiszen annyi minden járt a fejemben – kissé úgy éreztem, hogy szétszórttá lettem, amelyhez kifejezett indokot vagy okot nem tudtam társítani. Szinte azonnal le is rúgtam a lábaimról a mostanra át ázott csizmámat; kifejezetten kellemetlen volt így benne közlekedni, hogy minden léptemnél éreztem ahogy a víz kipréselődik belőle. A zoknimtól is megváltam, lecseréltem. Az új lábbeli pont passzolt.
– Szerintem a kis kabinjában fogja tölteni az ideje legjavát és alvással fogja elfoglalni magát, amíg oda leszünk. – Mosolyodtam el megnyugtatóan; nem kifejezetten féltettem az öreg halászt, hiszen láthatóan tudatában volt a dolgainak. – De amíg felhajózunk a megbeszélt helyszínre… Nem hiszem, hogy probléma lesz. Talán lesz még egy segítője is, akivel felváltva fognak tudni kormányozni és addig a másikuk pihen. – Erre kifejezetten nem tértünk ki; megbeszéltük, hogy hova szeretnénk el jutni és mennyire közel tud kikötni, majd át is adtam neki a fizetség egy részét; könnyen megállapodtunk, hiszen az első felét most kapta meg, míg a másodikat az út végén.
– A kis táskádba, ha jól emlékszem pakoltunk be egy-két könyvet meg jegyzetfüzetet tollakkal, ezek mindenképpen legyen nálad. Illetve van még egy táska, amiben üvegcsék vannak. A cuccok egy részére nem is lesz szükség. – Talán számára nehezebb így az utazás, hiszen semelyik "felsőbbrendű" lény nem igényel ennyi rákészülést, mint jelenleg. Általában türelmetlenek is; Nievent ezért kifejezetten kedveltem – kedves és türelmes volt, nem kevésbé érdeklődő és alkalmazkodó; voltaképpen nála jobb úti partnert keresve sem találhattam volna és mostanra az aggályaim is valamelyest megszűntek. – Ugyan hagyd csak! Megtanultam boldogulni így is. – Mosolyodtam el egészen jókedvűen. Számomra nem volt teher cipelni a holmijaimat; mióta az emberek között éltem igyekeztem arra figyelni, hogy még csak gyanúra se adjak okot, hogy egyáltalán más vagyok – az elején sokkal nehezebbnek bizonyult, hiszen sokszor legszívesebben csak kitártam volna a szárnyaimat. – A vízért hálás leszek; étel nélkül ki fogom bírni. Nincs szükségem gyakori étkezéshez, sokszor azért táplálkozom, mert jól esik. Szeretem az ízeket érezni. – Vontam könnyedén vállat. – Neked nem probléma, hogy emberi tempóban kell haladnunk? – Korábban már elmagyaráztam neki, hogy erre mi szükség van; jómagam kifejezetten szerettem a diszkréciót, ilyenkor kevesebben kérdezősködnek és a legtöbben barátságosabbak, ha tudják: nincs mitől tartani.
– Ha az lenne, igencsak kellemetlen helyzetbe kerülnénk! – Jelentettem ki kedélyesen. – Igen, a botanikus növényekkel foglalkozik – biccentettem röviden – tanulmányozza és osztályozza őket, esetlegesen még gyűjti is. Az emberek számára is fontosak ezek az ismeretek; a 18. században, amikor Cook kapitány a világot járta, mindig vitt magával legalább egy botanikust. – Taglaltam nyugodtan.
A felvetett ötletén nem is kellett sokat gondolkoznom; úgy véltem egy gyors fürdés még beleférhet a rövidke időnkbe, így széles mosollyal a fürdőszoba felé indultam.
– Nem hiszem, hogy hiányozna a hotelnek… Viszont, bár tudom, hogy nekem nem tud ártani, kérlek vigyázz vele! – Igazság szerint inkább csak egy automatikus kijelentés volt.
Az ajtót finoman belökve magam mögött engedtem is meg a hideg vizet a zuhanyzóban – bárhogy tekertem meleg víz, amúgy sem jött belőle, nem mintha jelenleg szükségét éreztem volna, mindössze csak kíváncsi voltam, hogy működik-e.



reveal your secrets

Nieven


Amazonas-medence Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 22, 2020 4:04 am
Következő oldal


Esőerdei kaland
───────────── ────────────
Az utóbbi időben rengeteg helyet átkutattam, mégis, az esőerdők valahogy mindig kimaradtak. Ugyan a természetet, és a buja növényzetet mindig is szerettem, de azért léteztek olyan helyek, amik még számomra is túlzásnak bizonyultak. Ilyen volt a dzsungel, ahol bár jártam régebben, valahogy nem igazán vágytam vissza. Persze Anael kérésére ideutazni már egészen más volt. Eddig is többször ámulatba ejtett azzal, hogy milyen italokat képes kikeverni - nagyrészt mágia nélkül, így számára mindig volt szabad időm. Érdekes dolgokat alkotott és eléggé nagy tudással rendelkezett, amit hajlandó volt meg is osztani velem, eképpen amikor megemlítette, hogy az esőerdőből kéne néhány ritka hozzávaló, gondolkodás nélkül ajánlottam fel neki, hogy elviszem egy kisebb kiruccanásra. Megbeszéltük az időpontot, amikor is megjelentem nála. Teleengedtem a kádját vízzel, majd pedig magammal rántottam őt a fullasztó, trópusi tájakra. Egy hatalmas pocsolyába érkeztünk. Én azt hittem a semmi közepébe, de Anael nem messze felfedezett egy falut, így arra indultunk. Valami hotelben - mint kiderült, ez egyfajta szállás - szerzett nekünk alvóhelyet is. Csendben, szinte árnyékként követve őt asszisztáltam a történésekhez. Eszembe se jutott beleszólni, hiszen neki, bukottként már szüksége volt alvásra és evésre is.
Később kiderült, hogy Anael még beljebb kíván hatolni a dzsungelbe, egy kis hajóval. Nem voltam meglepve, hogy a helyiek húzták rá a szájukat, s az is kezdett egyre világosabb lenni a számomra, hogy esélyes, nemcsak megfigyelőként veszek majd részt a kalandban, hanem testőrként is. De sebaj, ebben már úgyis gyakorlott voltam! Anaelnek akadt még valami magányos elintézni valója, amit nem is bántam, ugyanis a szálláson találtam egy érdekes könyvet, amihez azonnal hozzá is kezdtem. Ugyan a hőség annyira nem zavart, amennyire Anaelt látszólag igen, mégis árnyékban telepdtem le, nem messze a ventillátornak nevezett masina mellett. Olvasás közben néha felpillantottam, és tekintetem állandóan megakadt rajta. Szinte vonzotta! Bukott társam sokat mérgelődött amiatt, hogy nem működik, mert akkor elvileg hűvös levegőt fújna. Már többször is megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha egy egészen picinyként hozzányúlnék ahhoz a… dologhoz, és esetleg megnézném, hogyan működik. Minden egyes felpillantás után egyre jobban izgatott a dolog, de egyenlőre még nem vetettem rá magam az egyenlőre használhatatlan szerkezetre.
- Én kész vagyok - felelem Anaelnek arra, hogy hamarosan indulnunk kellene. - Nézd, szereztem gumicsizmát! - jelentem be neki lelkesen. A helyiek rávilágítottak milyen hasznos holmi ez. Ha Anael még nem rendelkezne vele, úgy természetesen szereztem egy párral neki is. - És aztán ott fog ránk várni, amíg visszaérünk? - ez a része még nem tiszta a számomra, bár az igaz, hogy ahol víz van, onnan már könnyűszerrel vissza tudom hozni mind a kettőnket oda, ahova eredetileg megérkeztünk. - Az nagyon sok ébren töltött óra egy embernek, nem? - még mindig nem tudom pontosan, milyen gyakorta kell aludniuk az embereknek, ugyanis ez nagyban változó hajlamos lenni.
- Én mit vigyek? - kérdezem tőle, elvégre magamnak semmire sincs szüksége, de azért hoztam egy táskát, hogy ne legyek gyanús. - Vigyek valamit a dolgaid közül? - ajánlom fel a lehetőséget, hogy részben málhás állatnak használjon. - Csomagoltál magadnak elég élelmet? Vizet tudok neked tisztítani, bárhol - nyugtatom, hogy akár a földből is tudok vizet fakasztani a számára, ha az nincsen túl mélyen.
- Remélem, ő nem az! - vigyorodom el a botanikus dologra. Igazából nem tudom pontosan mi az. - Egyébként, az növényekkel foglalkozik, ugye? - noha nem vagyok nagy tudor a témában, azért pár ezer évem alatt az emberek mellett elég sok növény neve és azok főbb jellemzői rám ragadtak. - Miért nem fürdesz meg? Attól talán egy kicsit jobban éreznéd magad - tanácsolom neki, hiszen nyilvánvaló a számomra, hogy nagyon melege van.
- Szerinted nagy baj lenne, ha szétszerelném azt a… - hirtelenjében nem ugrik be, hogyan nevezte a masinát - ventillátort? - végre beugrott a neve! - Úgyse működik már, és kíváncsi lennék rá, milyen belülről. Láttam már pár ahhoz hasonló szerkezetet New Yorkban is - nem rejtem véka alá, hogy feltehetőleg a végleges vesztét hoznám el a szerkezetnek, mivel még látni se sokat láttam belőle. Újdonság, ami… árammal működik, ahogy azt az emberek mondják.
reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 10:36 pm
Következő oldal


409
Szó
thor and dr jones

@Nieven  && Anael  


Valahol az Amazonas-Medencében, a Rio Negro folyó melléktorkolatánál

Tikkasztó forróság és pára tombolt.
A nemrégiben leesett csapadék pedig nem kifejezetten hűtötte le az időjárást, inkább csak megállt a levegő mely során az egyenletes légzés is egyre nagyobb nehézséget okozott. Az eső – amely még mindig csöpögött – mindenkit szárazabb helyre és nyugalomra kényszerített, mivel az emberek bokáig süllyedtek a hömpölygő sárban, s a járművek is megadták magukat; az autók maguknak ástak árkot, míg a kétkerekűeket egészen egyszerűen csak nem lehetett hajtani, így mindenki várt. Hasonlóképpen én is igyekeztem szárazabb helyre húzódni; a kis falucska egy bárjába találtam menedéket, ahol megízleltem a helyi ételeket és fogásokat – friss gyümölcsök, valamint rizses-babos ételek voltak terítéken, s ezt a helyi alkohollal kísértem.

Talán több óra is beletelt mire a folyó mellől újra folytatni tudtam az utamat a kis panzióba, ahol Nieven-nel szálltunk meg; az elmúlt néhány napot töretlen lelkesedéssel kutattunk az után a halász után, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy rozoga hajóján elvigyen minket a dzsungel mélyére. A délután folyamán meg is találtam ezt a személyt, aki – ellenére annak, hogy már túl volt élete hajnalán – előszeretettel és lelkesedéssel bólintott rá az utunkra főképpen miután meglebegtettem előtte a zöldhasúakat.
A hotel szobájába belépve – titkolt reményeimmel ellentétben – semmivel sem lett hűvösebb, ugyanis az aprócska ventilátor pár nappal ezelőtt felmondta a szolgálatot és hiába jeleztük többször a recepción, továbbra sem működött és nem is úgy tűnt, hogy azt bárki is ki akarná cserélni a közeljövőben; így mivel a célnak megfelelőbb eszközt nem találtam hirtelenjében, felmarkoltam a szekrényről az újságot és azzal próbáltam legyezni mostanra felforrósodott orcámat.
– Két óra és indulnunk kellene – közöltem Nieven-nel, aki a terasz árnyékában próbált menedékre lelni a húség elől – egy öreg halász azt mondta, hogyha a kései délutánon elindulunk, akkor a hajóval a hajnali órákban ki is tudunk kötni. – Tulajdonképpen ez volt a legjobb lehetőségünk jelenleg és bár volt bennem némi aggodalom mégis hajtott a kalandvágy és a kíváncsiság.
A helyiségben lassan végig hordoztam a tekintetemet.
A saját csomagom jó formán, készen volt. Az igazat megvallva nem szívesen pakoltam szét az ilyen kirándulások során, kiváltképpen, ha benne volt az, hogy hirtelenjében kellene tovább állnunk.
– Apropó! Úgy tudja, hogy mindketten botanikusok vagyunk. – Torpantam meg hirtelen, ahogy a fürdőszoba felé fordultam volna.
Kegyes hazugság. És az igazat megvallva – némi jó indulattal – de ez nem állt feltétlenül messze a valóságtól, mert mindketten kerestük és kutattuk a ritkábbnál ritkább növényeket, amelyekből bájitalokat lehetett készíteni. Hatékony növények. Kígyó mérgek. Ritka állatok karma. Ezúttal sem volt másként, ritkaságokért érkeztünk és reménykedtünk, hogy mindent sikerül összeszedni a kis listánkról.



reveal your secrets

Anael


Amazonas-medence 60d6ba3e60932cd2134f1a767c26063372f2ab1c
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
b e a u t i f u l . c r e a t u r e
Amazonas-medence TmOk
Carleigh Bay, the girl with fierce ❵


s u m m e r t i m e . s a d n e s s
Amazonas-medence Tumblr_inline_o1dcswv2cF1rifr4k_500
Czozken ❵

☩ Reagok :
80
☩ Rang :
☉ i missed it
☩ Play by :
❴ emilia 'beautiful' clarke ❵
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 10:35 pm
Következő oldal


* * *
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2