Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Nashville romjai, USA •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Nashville romjai, USA YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Nashville romjai, USA SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Nashville romjai, USA 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Nashville romjai, USA XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Nashville romjai, USA Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 4:41 pm
Következő oldal


Találkozó a város romjainál
Jezabel, Belphegor & Belial
XArnTq0.gif
Nagy reményekkel érkezünk Nashville-be. Egyrészt hogy viszont lássam rég nem látott kapitánynőmet, akiben még sohasem kellett csalódnom. Másfelől, hogy megnézzem, hogyan áll alakuló seregem. Nem leszünk örökké a földön, eljön az az idő, amikor a Pokol kapui újra kitárulnak és mi ismét hazatérhetünk. És akkor újra elfoglalom a helyem. Míg a Pokol vissza nem fogad minket, halandók és angyalok között kényszerülünk élni, addig sem tétlenkedünk. Jezabel kezei között formálódik újra egykori seregem. Bár hazatérésem ellenére sem szándékozom végleg hátat fordítani a halandó világnak.
Érkezésünk nem zajlik zavartalanul, Belphegort megtalálja a múltja. Régi mestere, aki még mindig nem tett le róla, hogy a démonnő az övé legyen, idáig követi. Harcba bocsátkoznak valahol a romos épületek között, majd bizalmasom legyűri egykori Mesterét és elvarrja az elvarratlan szálat.
-Mániákus egy démon volt. - jegyzem meg, miután Jobb Kezem elmondja, hogy a démon lakásunknál tett látogatása után még egyszer összefutott vele valahol.
-Hát rögtönzött átok volt...ha több időm van, erősebbel büntetem. - teszem hozzá, ennek fényében nem lepődöm meg, hogy sikerült megszabadulnia a rontástól. Bár úgy hiszem így sem volt egyszerű dolga. Találkozásukat kedvesem sem ússza meg sebek nélkül, ezért mikor feltűnik körünkben, igencsak meglepődünk vérző sebeit látva. Jezabel máris a tetem helye után érdeklődik. Jó gondolat. Egy lapát hamu, annyi se maradjon belőle. A kapitánynő nem késlekedik, néhány rátermettebb katonáját küldi a terepre, mihelyst Belphegor elárulja pontosan hol is hagyta hátra a holttestet. Fejét a kapukra tűzné elrettentésként. Bár nem halálosak a sebek, Belphegornak ellátás kell, ezért hamar megindulunk a gyengélkedő felé, hogy bekötözzék sebesüléseit. Ahogy haladunk a kialakított gyógyellátó felé a vörös az alakuló légióról mesél. Sok az újonc, jöttek más régiókból is.
-Remélem akad köztük ígéretes is. - eresztek meg egy halvány mosolyt. Örülnék neki, ha nem csak hasztalan pokolfajzatok lézengenének itt, akik legfeljebb csak a halottak számát gyarapítanák egy esetleges összecsapás esetén. A vöröske kérdez, mire mélyet sóhajtok.
-Nyavalyás tollasok...többen maradtak, mint kellene. - felelem morogva. És amikor a sötét veszedelem is szóba kerül, amitől sokan rettegnek, még a számat is elhúzom.
-És nem is ok nélkül...Amara ereje...nos, néhány hónappal ezelőtt San Franciscoban jártunk Belphegorral. Ott tartózkodásunk alatt a Sötétség vihara elpusztította a város külterületeit. - osztom meg tapasztalataimat, hiszen nem valószínű, hogy idáig elért volna a hír. Elmondom, hogy a sötét erő pont felettünk csapott le és egy fúrt kút mélye jelentette túlélésünket. Még most is élénken él bennem, hogy a hatalmas ereje elvonult felettünk és magával sodort mindent, letarlózta a vidéket.
-Nem maradt utána más, mint sík tér és romok. - ingatom meg a fejem. Csak egy villanás a Sötét luvnya erejéből, mégis azonnal leszűrhető: nem számíthatunk semmi jóra. Időközben célba érünk, megállunk a gyengélkedő ajtaja előtt. De ahelyett, hogy Belphegor befelé venné az irányt, inkább belém csimpaszkodik és kérlel, hogy én lássam el a sebeit, nem szeretné, ha más érne hozzá.
-Ne butáskodj! - morranok rá, mikor félős kislányként a hátam mögé bújik.
-Én nem vagyok orvos Belphegor. Az egy dolog, hogy eltanultam néhány dolgot az évezredek alatt... - tessékelem magam elé és a betegápoló ajtaja felé.
-Ha megnyugtat, akkor bemegyek veled... - ajánlom fel kompromisszumként.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Nashville romjai, USA GadHg7Q
Nashville romjai, USA Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
924
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 16, 2021 3:20 pm
Következő oldal



Belial, Jezabel & Belphegor


B
osszantó a tudat, hogy Vergillel ismét összehozott a sors keze. Komolyan mikor már azt hinné a démon lánya, hogy f@sza az élete, kiderül, hogy mégsem. Dulakodásunk hozománya két seb, az egyik hanyagolható, a másik miatt pedig alig mozdul a vállam. Kedvesem és a Kapitánynő elé érve pedig kissé rosszul is érzem magam.
-Ott abban az utcában, az egyik házban az emeleten.-felelek Jezabel kérdésére ahogy elindulunk, ki akar küldeni egy csapatot hogy lássák a szívtelenített volt mesteremet. Közben elárulom Belialnak is, hogy a démon hozzám tudott érni. Kérdésére csak bólintok.
-Minden bizonnyal leszedte... Amikor Cole-al futottunk össze vele, tudod, a félvér fiúval, akkor még nem tudott megérinteni. Ijesztő volt kissé. Mintha csak arra várt volna, hogy magam legyek.-suttogom a szavakat miközben az utat nézem a lábam előtt. A bázisra érve mindketten jó szemmel nézzük azt amit Jezabel kialakított.
-Nem szükséges a drasztikus lépés, meggyógyulok hamar.-intem le a démonnőt. Miattam igazán ne fáradjon. Ha fejet akar tűzdelni akkor csinálja, de ne miattam. Kedvesem elsőnek az orvosi részt nézné meg, miattam... Pedig kibírnám a körbevezetést. De Jezabel szót fogadva Lordjának már irányt is változtat. Belépve a helységbe már lépnének is hozzám, de én továbbra is Kedvesem karjába csimpaszkodom.
-Inkább csináld te! Nem akarom hogy más érjen hozzám.-suttogom Belialnak mikor a démon férfi felém lép. Megrázom a fejem és ha lehet inkább Viszály háta mögé rejtőzködök. Inkább kihagynám a dolgot. Míg Jezabel újfent megszólal, én próbálom magam minél kisebbre összehúzni. Én ezt nagyon nem akarom! És az lenne a legjobb ha Belial sem akarná...

Zene:Sehnsucht
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jezabel


Nashville romjai, USA Tumblr_pftkjjpka21xh78j2o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Alaina Huffman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 03, 2021 6:29 pm
Következő oldal



Egy új fejezet kezdete

@Belial && @Belphegor && Jezabel  


Valahogy szinte borítékolható az, ahogy reagál a szavaira. Arcára látványos fintor húzódik, és bár nem most és nem tegnap kezdte azt, hogy itt, a felszínen létezik, annak ígérete, hogy nemigen fog megoldódni ez, nem kellemes. Hiába van itt megannyi lehetőség arra, hogy „kiszórakozza” magát, az ő terepe odalent van és visszavágyik, de ezzel biztos, hogy nem csak ő van így. Odébb lesz a megoldás, ha lesz, azt sem érti teljesen, hogyan lehet ennyire biztos a zárlat, mindig annyian voltak nagy szájjal és széles mellkassal, hogy mindent meg tudnak oldani, hát hol van most ez a kreativitás a gyakorlatban? Sehol. Jellemzően.
- Engem eleinte igen. Mármint, csak a terep változott, mi nem? – az biztos, hogy ő nem. Nem lett elnézőbb, emberibb, talán még mintha több harag lenne benne abból, amit azok felé ad ki, akik úgymond az ellentétes oldalon pihennek. Hiszen ha ő is elpuhult volna, a pengéjét nem másba, hanem inkább saját magába mártaná bele. De szerencsére, ez nem következik be, ugyan az igen, hogy téved. Téved azzal szemben, hogy ez kihalt és mégis, biztonságos környék. Belphegor látványa a bizonyíték arra, hogy ha nem is saját maga ellen, de más ellen sikerült egy orvtámadás, még ha, a démonnő sikeresen keveredett is ki a csatából. Nem utolsó szempont, hogy amennyire rosszul fest, mégsem egy sebre szorított tenyér tartja bent a belsőségeit, így könnyebben olyan helyre vezetheti, ahol biztosan nem fog senki ellene lépni. Elég pár tekintet, ő pedig nem ostoba, tudja, hogy fontos Belial-nak, így ugyan úgy fontos szempont ő maga előtt is a biztonsága. Nincsenek érzései, csak berögzült parancsok, ha valaha ezen valaki lazítani akar, annak bizony nem lesz könnyű dolga.
- Azért valakiket odaküldök megnézni, legalább a testet lássák. Merre hagytad? – intéz rövid kérdést felé erről, mert az a biztos, ha több szem többet lát alapon, ki tudja, miféle ádáz mágiát vetett még be, ha idáig jutott. Türelmetlen szusszan, ő már most nyúzná azokat, akik miatt ez lehetséges, nem sajnálva, hogy a szám csökken, legalább akkor tudja, hogy akik maradnak, azok megbízhatók, vagy annyira rettegnek, hogy nem kell attól tartani, hogy ilyesmi történjen.
- Köszönöm – pillant feléjük egy félmosollyal, ahogy mind a ketten kifejezik tetszésüket. – Oda fogom kiaggatni azok fejét, akik miatt így nézel ki – mutat egy pont felé, ami a bejárat felett, előkelő helyen, minden felől jó rálátással rendelkezik. Biccent egyet, hogy tudja akkor, merre kezdjenek, így előbbi, ráérős tempójával indul meg előttük. Elkapva egy épp arra haladó karját, adja ki az utasítást, hogy ha Belphegor elmondta merre, akkor keressék a testet, ha nem, akkor addig vissza se jöjjenek, míg nem találtak valamit. Ellöki magától a végtagot és sóhajt.
- Sok az új, akik sosem voltak légióban, vagy nem nálunk. Kallódtak, keresték egykori „urukat”, akik most valahol lustán dorbézolnak. Van egy csapat, az egykori démonaimból, akik hozzájuk hasonló, ifjú titánokat hajtanak. Mit tudtok az angyalokról, mennyien maradtak? Hát emberek? – pillant feléjük, mintha leltárt akarna csak vezetni. Közben odaérve, egy ajtót nyit ki, amin finoman tereli be őket, odabent pedig egy egykori, kórteremre hasonló helyet alakítottak ki, csak épp démonokra szabva. – Itt ellátják minden sebed – int, ahogy a gyógyításban járatosabb démon közelebb merészkedik hozzájuk és már neki is lát annak, hogy a látszólagos sebeket mivel kezelje le.
- De vannak, akik rettegnek a sötét erőtől, még itt, közöttünk is – fordul Belial felé. Ő sincs megbékélve vele, azt meg kell hagynia.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Nashville romjai, USA YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Nashville romjai, USA SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Nashville romjai, USA 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Nashville romjai, USA XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Nashville romjai, USA Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 9:22 pm
Következő oldal


Találkozó a város romjainál
Jezabel, Belphegor & Belial
XArnTq0.gif
Öröm újra látni őt. Az nem lep meg kicsit sem, hogy nehezen viseli a fenti létet, hiszen ezelőtt ritkán volt dolga a halandók világába, feladatai az északi régióhoz kötötték.
-Szomorú, de azt hiszem egy jó ideig még kénytelenek leszünk itt lenni. - húzom el a számat, hiszen ha még rövidebb időre is, de én is visszatérnék már a Pokolba. Bár mondhatnám, hogy hamarosan újra lent leszünk, de egyelőre halvány remény sincs rá, hogy megnyílna előttünk a Pokolba vezető út. Míg bizalmasomra várakozunk pozitívan méltatom a kapitánynő helyválasztását, majd a légió állapotáról érdeklődöm.
-Nem lep. - sóhajtok fel, mikor megosztja, démonjaim eléggé elkanászodtak és beszippantotta őket a földi élet. Valamilyen szinten engem is, elvégre a múló életűek között élve kénytelen a démon alkalmazkodni a fenti viszonyokhoz, ám annyira mégsem, hogy elfeledkezzek mi az igazán fontos. Jezabel biztonságos utcákról beszél és épp elmosolyodnék szavain, amikor végre valahára Belphegor is feltűnik. Szemöldököm magasra ível, mikor meglátom sérülten. Hihetetlen, hogy ezalatt a rövid út alatt harcba keveredett. Hát úgy néz ki mégse annyira biztonságosak ezek az utcák. Sebaj, majd gondoskodunk itt tartózkodásunk alatt, hogy megfelelő legyen a védelem. Megtudom, hogy már megint Vergil kellemetlenkedett, de olybá tűnik, most utoljára kötött bele kedvesembe.
-Majd a bázison megnézzük a sebeidet. - mondom és látom, ahogy könnyelműen rándítaná meg vállait semmiségként kezelve a bekapott sérüléseket, de a mozdulatra kelletlenül rándul arca, ami egészen másról árulkodik. Komolyabban sérült. Azért kicsit meglep a dolog, és nem is értem, hogy volt képes hozzáérni, amikor egy csinos kis átokkal a torkában indítottam hazafelé nálunk töltött kéretlen látogatása után.
-Szerinted leszedte magáról az átkot? - kérdezem halkan, amit nem tartok ugyan kizártnak, de elég nehéz dolga lehetett, ha ezt maga akarta kivitelezni. Vagy pedig a másik eshetőség, ami talán valószínűbb is, hogy valaki segített neki benne. Jezabelt követve elindulunk a központ felé. Hagyom, hogy karomba kapaszkodjon, látom rajta még mindig zaklatott a Vergiles találkozás miatt. Nem kell sokat menni, néhány sarokkal odébb már látni is azt az épületet, amit bázisként foglaltak el. Ránézésre meglehetősebb masszívnak tűnik.
-Remek fekvésű hely... - jegyzem meg elismerően nézelődésem közepette. Tekintetem végig futtatom az ódon falakon. Le sem tudnám tagadni, elégedett vagyok Jezabel munkájával.
-Akkor lássuk. Ha lehetséges, elsőként az orvosi részleget ejtsük útba. - pillantok bizalmasomra, majd a kapitánynőre és ha megindul, úgy ismét követjük őt figyelmesen hallgatva szavait. Tudom, hogy Belphegor kibírná az egész épülettúrát, de nem szükségszerű, hogy végigszenvedje a bejárást, mert látom egész testtartásán, nincsenek rendben a vállai.


zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Nashville romjai, USA GadHg7Q
Nashville romjai, USA Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
924
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 29, 2020 9:07 pm
Következő oldal



Belial, Jezabel & Belphegor


É
rdekes, hogy mennyire más most ez a helyzet, Kedvesem óva int, csupán azért mert külön utakon indulunk a főtér felé. Fellengzősen biztosítom hogy nem lesz bajom, bár még nem is sejtem, hogy rendesen figyelve vagyok, csupán az illető az alkalomra vár. Elválnak útjaink és megindulok a hosszú, egyenes úton a házak között. Minden neszre, mozdulatra, villanásra figyelek. Így szúrom ki az árnyat az ablakban, aki szinte egy villanásnyi idő alatt tűnik el. Hát nekem sem kell több, engem ugyan senki se figyelgessen, percek alatt házon belül leszek és az idegen keresésére indulok, aki mint kiderül nem is olyan idegen. Ugyanis volt mesteremmel találom szembe magam. Kicsit meg is illetődöm azon, hogy már hozzám tud érni, talán meg is rémülök egy pillanatra, de képes vagyok kézben tartani a dolgokat, két apró sebet leszámítva, amit akaratomon kívül sikerül benyelnem. De kamatoztatva a Cipruson gyakoroltakat a vízvezeték csövet megtalálva döntöm le lábáról a démont, majd a Tunridás hatást elővéve ismét, szegycsontját szilánkosra zúzva nyúlok a mellkasa mélyére és tépem ki a szívét. A tetem mellé hajítva a belsőszervet indulok dolgom végeztével, véresen, koszosan, sebesen. Így is túl sok időt vesztegettem el. Megrázom a fejem ahogy kilépek az épületből, majd irányba állok és hamarosan kilyukadok a főtéren én is. Viszály már Kapitánynőjével beszélget, egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy inkább visszafordulok, de lábaim a Főnök-Pasim felé húznak, mikor felém pillant az arca mindent elárul, el is húzom a szám, szemeimet lesütöm, de mellé lépek és ráfonódok karjára is. A démonnő is érdekesen pillant rám, csak még kényelmetlenebbül érzem magam. Köszöntöm Jezabelt, majd ahogy Viszály elém fordul és magára vonja pillantásomat ahogy állam alá nyúl. Kényszeredetten rebben fel a szemem és ahogy szavait meghallom csak finoman bólintok.
-Nem nagy dolog, túlélem.-vonnék vállat azzal amit át szúrt a tőr, de nem mozdul, fájdalmas képet vágok, de igyekszem palástolni. Jártam már rosszabbul is. Fut át a gondolat a fejemen, aztán Jezabel felé pillantok.
-Igen, itt volt, de többé már nem lesz.-felelem csendesen, hogy aztán számat penge vékonyra szorítsam, miközben Belial ismét megszólal, Jezabel megmutatná a bázist, csupán bólintok, legyen így, nekem igazán mindegy. Kissé húz a fejem, de nem árulnám el semmi pénzért. Ahogy a Kapitánynő megindul ösztönös mozdulattal karolok Démonomba, részben hogy kapaszkodót keressek, részben azért, mert valahol riadalmam Vergil miatt még mindig ott bujdosik bennem. Csendben követem a nőt egy darabig, Belial oldalán könnyebbnek tűnik az út, aztán egy váratlan pillanatban megszorítom a karját.
-Hozzám tudott érni...-megremeg a hangom ahogy eláraszt a tudat, hogy valójában kicseszettül veszélyben voltam. Pár sarkot haladunk csupán előre, míg meg nem látjuk a bázisnak kinevezett kecót. Jezabel gyors parancsokat, utasításokat oszt, majd hátrafordulva lépked tovább és kezeit széttárva üdvözöl minket hivatalosan is.
-Tökéletes.-ámulok és tekintetem körbehozom a helyen, démonokat látni és ez már fél siker.
-Körbe vezetnél minket? Én ráérek utána is elrendezni magam.-pillantok a démonnőre, s ha csak Belial nem rendelkezik máshogy én készen állok a bázis felfedezésére.

Zene:Sehnsucht
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jezabel


Nashville romjai, USA Tumblr_pftkjjpka21xh78j2o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Alaina Huffman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 24, 2020 10:36 pm
Következő oldal



Egy új fejezet kezdete

@Belial && @Belphegor && Jezabel  


Halovány, ámbár annál erőteljesebb mosoly húzódik arcára, szó mi szó, a mimikák nagy részét már nagyon is jól műveli, mosolyából több is akad, olyan, amitől jót éreznek a démonok és az, amitől inkább a világ másik felére ásnák magukat. Képtelen volt azonban olyan változásra, ami szembetűnő lenne neki, hiszen alapvetően a kihalt tájakon való várakozás és keresés olyan, mint a Pokol egy-egy szegletében lépdelni, létezni, nem volt ideje sokakat megfigyelni, csak azon szurkosszemű bajtársait, akik többet és jobban tanultak nála, de nem épp volt ínyére a dolog. Sőt. Nem. Ő maradt az, ami, csak idefent más csomagolással takarva, kellemetlen, hófehér bőrrel, lágyabb külsővel, mint ami illene. Ez van, mondják a halandók.
- Ezt mondhatom én is. Bár kényelmetlen idefent, még mindig – fintorra húzódik ajka, ahogy körbetekint, és bár már rég nincs az a tipikus városi buké, amelytől valóban tudna fintorogni, inkább a látvány, meg az, amit odalentről hiányol. – Sivár és halott, jobbat nem lehetett volna – a központi részeket igencsak befoglalták hol az emberek, hol a szárnyasok vagy épp démonok, amúgy sem azok voltak az elsődleges célpontok. Valamennyire utána járt annak, hogy mi és merre működött, itt egészen kényelmes élet és hasznos is történt, nem csak a tipikus „emberi” hétköznap, illetve mégsem olyan távol mindentől, hogy lehetetlen legyen meglépni egy esetleges támadást, vagy csupán új, jobb helyre való költözést. Visszapillant Belial felé hát, hiszen most nem a távolba meredve nosztalgiázik azon, mi volt az utolsó pillanat és mennyire nem érzi magáénak a mai napig azt a parancsot, aminek mégis köszönheti ezt a pillanatot, a találkozást. Eltemeti majd, remélhetőleg új élményekkel.
- Nem eleget – sóhajt bosszúsan, még a szemeit is forgatja hozzá. – Amint ide felszabadultak, sokan úgy hitték, már nem kell semmit sem tenniük azzal, hogy a kapuk lezárultak. Elfelejtették kicsodák, de hát… mindig kell egy kis ismétlés – sejtelmes mosolya engedi azt, hogy bizony nem volt kegyes és kedves, ki se kell mondani, hogy mit tett azokkal, akik valaha alatta szolgáltak és most nyaralni akartak, szembeszálltak. Sosem a kedvességéről volt híres. – Vannak újak azonban, máshonnan érkezők. Őket még kiképzés alatt tartom – úgyis meg fogja neki mutatni, hogy lássa is, de valóban, ahhoz rém kevés, amelyek egykoron a démon keze alatt szolgáltak. A rengeteg légió maradéka, azok vezetői, akik közül szintúgy elbánt párral, hazudna, ha azt mondaná, hogy unatkozott eddig. Sőt.
- Ó, kirándul? Szerencséje van, az utcák biztonságosak – mintha viccelődni akarna, pedig ez is egy tény, mivel nemigen van itt rajtuk kívül senki sem. Biccent, hogy megmutatja, az is volt a terve, de mire bármi érdemit mondhatna, meg is jelenik az említett. Csendben figyeli, ahogy közeledik, lágyan ívelődő szemöldöke árulja el, hogy meglepte, hogy nem épp úgy jelent meg, ahogy várta.
- Üdv, Belphegor – noha semmi ellenszenv nincs benne, az ő szavai ridegnek hatnak a másik köszöntése mellett, de már csak ilyen. Lecsusszanva a motorháztetőről, kóbor tincsét legyinti arrébb, miközben elébük sétál.
- Vergil itt volt? És senki sem jelentette? – neki inkább ez a bosszantó, még ha sérült is, azzal is gyakorolt a másik a harcra, de az őrszem… Nos, még lesz hozzá egy két keresetlen szava, arcán átsuhanó sötét árnyék mutatja ezt.
- Természetesen. Akad rá hely. Erre gyertek – azzal fordulva indul meg abba az irányba, ahonnan érkezett, hogy mutassa az utat, merre is kell haladniuk. Nincs messze, hiszen felesleges lett volna messzire jönnie, előle nem rejtegeti. Amennyiben Belphegor tudja tartani a lépést, pár sarok után már látni lehet az épületet, amely az idő ellenére megkopva, de még mindig masszív. És ahol élet van a kihalt városban, egyedül. Odaérve rövid utasításokat küld azok felé, akik őrséget vállaltak, majd később lesz velük dolguk. Ment közben fordul meg, hátrafelé lépkedve karjait tárja szét, egy mosoly kíséretében, ahogy lassan a kettős előtt is feltárul a bázis.
- Íme, a légió és az átmeneti „otthon”.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Nashville romjai, USA YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Nashville romjai, USA SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Nashville romjai, USA 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Nashville romjai, USA XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Nashville romjai, USA Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 2:22 pm
Következő oldal


Találkozó a város romjainál
Jezabel, Belphegor & Belial
XArnTq0.gif
Nashvillebe érünk. Pár perc után azt javaslom váljunk szét, de mielőtt külön utakon indulunk, óvatosságra intem kedvesemet. Látom arcán a csodálkozást, majd az égre meredő tekintetét, miközben sablonosan azt feleli, nem lesz baja. Akár grimaszol, akár nem, ismeretlen terepre értünk, itt nem lehet könnyelműsködni, mert nem tudni, mi vár a következő saroknál. Elindulok a szűk utcán át a tér felé. Átverekszem magam a sikátoron és a roncsteleppé vált városi térré érek, ahol kapitánynőmet keresem. Nem kell sokáig kutakodnom utána, nevemet hallva fordulok hátra. A démonnőt az egyik vörös autó motorháztetején üldögélve pillantom meg. Széles mosoly telepszik arcomra.
-Öröm látni, hogy nem változtál semmit. - pillantok végig a vöröskén, miközben közelebb sétálok hozzá, majd magam is ülőhelyet keresek az egyik roncs elején, ahová letelepedhetek. Eszembe jut az utolsó együtt töltött percünk, mielőtt olyanra kértem, amire előtte még soha. Meneküljön. Olyantól, akinek soha életében még halvány gondolatában merült fel hasonló. Nehéz pillanat volt, magam is nehezen mondtam ki azokat a szavakat. Talán soha nem adtam neki korábban olyan határozott parancsot, mint akkor, amit ennyire nehezére esett volna teljesítenie. Ő mégis megtette, mert a szükség nagy úr, és abban a helyzetben nem volt más lehetőség. Futás vagy a halál. A dobbantás nagy pillanata előtt kapott tőlem egy feladatot is. Talán ez segített neki, hogy ne céltalanul teljesek bujkálása évei, míg úgy nem alakul, hogy újra találkozunk.
-Remek helyet találtál. - ismerem el. Ide aligha merészkedne bárki épelméjű, minket leszámítva. Kellően romos és elhagyatott, hogy ne legyen csábító az ittlét senki számára.
-Mondd, hogy áll a légiód? Hány démont sikerült összeszedned? - érdeklődöm, bár jól tudom, ahhoz, hogy olyan legyen a sereg, mint egykoron, még sok idő kell.
-Nem egyedül jöttem. Belphegor is rövidesen ideér. - pillantok a tér túloldala felé összeráncolva kicsit homlokomat, hiszen már ide kellett volna érnie.
-Ha megérkezik, megmutathatnád nekünk a bázist is. - vetem fel a gondolatot, mikor közeledő léptekre leszek figyelmes a tér másik irányából. Belphegor közeledik. Mikor elég közelről hallom őt, felé fordítom a fejem, ám arcom hirtelen rándul össze, amint megpillantom őt. Mi a jó büdös...? Értetlen pillantásokat vetek rá. Csak egy egyenes úton kellett végigsétálnia egy kanyarral a végén, ami ide vezet. Mégis mi a fene történt? Kedvesem tocsog a vértől. Lesütött szemekkel áll meg mellettem, mihelyst társaságunkba ér. Kicsit talán meg is fagy a levegő, miközben ő kedélyesen üdvözli a rég nem látott kapitánynőt. Elé lépek, lassan végignézek rajta. Azonnal látom, hogy vállát sérülés érte. Mielőtt bármit kérdezhetnék, már választ is kapok. Vergil. Régi mesterével akadt össze. Ennek mégis mekkora esélye volt, hogy pont itt fussanak össze újra? Mindegy is.
-Azért kaptál tőle párat... - fogom meg Belphegor állát és kicsit megemelve a fejét figyelem felszakadt, már sebesedő szája szélét. Mélyről jövő sóhajt tör fel belőlem, aztán elengedem és vállam felett kapitánynőmre pillantok.
-Jezabel épp a bázist készült megmutatni. Azt hiszem kell egy hely, ahol Belphegor kicsit rendbe szedheti magát. - fordítom figyelmem újra bizalmasomra. Most mondhatnék pár szót korábbi szemforgatására és könnyelműsködésére, mikor figyelemre intettem, de helyette inkább elnézően pillantok rá egy halvány mosoly kíséretében.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belphegor


Nashville romjai, USA GadHg7Q
Nashville romjai, USA Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
924
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 06, 2020 7:33 pm
Következő oldal



Belial, Jezabel & Belphegor


H
át eljött ez a nap is. Nyaralásunk véget ért, vissza a való világba, démoni teendőinkhez. Ó de nagyon nincs kedvem, viszont Jezabel-t újra látni annál inkább. Két év kihagyás után Ő volt az első akivel találkoztam ott a lankák között a Pokolban. Bár akkor Belial nem volt vele s ha a kapitánnő nem ismer fel azonnal, akkor biza lehet átlőtt Belphi lettem volna. Mellette harcolhattam akkor és túlnyomórészt segített abban, hogy ismét Viszály mellett lehessek. Hálával tartozom neki. Beérve a városba Belial javasolja, hogy váljunk szét. Furcsán méregetem, de bólintok, aztán még oda szúr egy fél mondatot. Égnek emelem a tekintetem, mégis miért legyek óvatos?
-Nem lesz bajom!-nyugtatom meg mielőtt ráfordul az utcára. Nem hiszem el, hogy gyerekként kezel... Mégis ebben a poros koszfészekben mi baj érhetne? Egy könnyed mozdulattal húzom ki bakancsom szárából a tőrömet és párszor megpörgetem ujjaim között. Vajon mindig ilyen volt? Vagy csak most a nyaralás után lett ilyen, hogy megtudta hogyan érzek iránta? Megingatom a fejem ahogy egyre beljebb haladok az utcában. Szemeim a romos házakat pásztázzák, nem sokkal később mozgást veszek észre az egyik ablakból. Ahogy felpillantok az árny eltűnik. Tisztán láttam, hogy engem nézet... Elhúzom a számat, majd belököm annak a háznak az ajtaját, előre küldök egy tűzgömböt, ami az egyik nyitott ablakon ki is száll, ám pont elég időre világítja be a helységet, az emeleten motozást hallok, így kíváncsiságomnak engedve indulok felfelé a lépcsőn. Nem is sejtve, hogy mi várhat rám nyitok be az első szobába, a léptek a másik helységben hallatszanak fel. Elfordulok és tovább lépek a folyosón a következő helységbe, a fürdőt üresen találom, kezd nagyon boszantani a dolog, az utolsó szoba ajtaját már talpammal rúgom be, de abban a pillanatban éles széllökés tántorít neki a lépcső korlátjának.
-Rohadj el!-morranok fel ahogy megtalálom az egyensúlyom. Aztán az árnyékból megindul felém bicegve egy jól ismert sziluett...
-Szia picinyem...-szólít meg én pedig már a fejemet fogom. Hogy vele mindenhol találkoznom kell... Felszisszenek ahogy mozdul a keze és két tőrt is elhajít felém. Igen, ezt a trükköt borzasztó gyorsan eltanultam anno.
-Vergil... Nem lep meg, hogy erre kolbászolsz... Nem unod még, hogy utánam kajtatsz? Elkeltem! Kösz az érdeklődést.-vonok vállat egyszerűen és magam elé tartom a tőröm, elhúzom a számat... Miért én? Megígértem, hogy nem lesz bajom... Az egyik tőr hátulról a vállamba áll, felüvöltök és előre lendülök szabad kezemmel kihúzva a pengét a testemből, Vergil kezében már kard pihen és védekezésre emeli, nem állok meg csak úgy egyszerűen, emelem a balomat és alhas tájékon szúrásra nyújtom, könnyedén védi, de jobbomban lévő tőrét a vállába csapom markolatig.
-Imádom hogy ilyen kis vérmes vagy.-vigyorogja az arcomba, majd hajamnál fogva rántja hátra a fejem. Egy pillanatra megrémülök, a múltkor Cole-al még nem tudott hozzám érni... A rohadék!
-Nem is tudod mióta vártam ezt a percet Belphi...-sziszegi ahogy kardját magasba emeli, vadul villan a szemem ahogy kezeimmel biztos pontot keresek a lakásban, a vízcsöveket.
-Nos, én sem fejezhettem volna ki jobban magam, Vergil!-suttogom alig hallhatóan ahogy arra koncentrálok, hogy a vízcső a falban megrepedjen és kitörjön onnan. Akkor sem lankad a figyelmem ahogy elengedi a hajam és akkora pofont kapok, hogy felreped a szám tőle. A következő percben pedig kirobban a fal és erőteljes vízsugár dönti le a lábáról kedves volt mesteremet.
-Boszorkány...-hörgi miközben szemei vérben forognak, sunyi mosollyal ugrom át a víz sugarat s térdelek a mellkasába.
-Jobb lett volna, ha hagyod azt a pecsétet, így legalább van értelme, hogy halott légy!-pillantok szemeibe miközben szúrásra emelem a kezem. Csuklóját így szegezem a földhöz, felüvölt és szerintem artikulálatlanul hívja magához az összes ismert szentet, öklöm a mellkasára csap, egymás után többször is, pont mint Tunridánál, míg be nem törik a szegycsont és markom el nem tűnik a lyukban, hogy rámarkoljak szívére és kitépjem onnan. Szemeiből azonnal kihúny a fény, felállok és kifacsarom sötét vérét a vizes padlóra, ledobom a tetem mellé, majd kihúzom csuklójából a fegyverem. Egy gonddal kevesebb az életemben. Egy intéssel "zárom" el a vizet a falban, majd farmer dzsekim ujjába törlöm a fegyverem. F@szányosan kilyuggatta az új kabátom ez a senki... De végre elintéztem a dolgot. Lerázom a kezemről a vért, majd elindulok lefelé a lépcsőn, ki a házból. Nem pazarlom az időt arra, hogy megmosakodjak, arcomon vércseppek, a kezemen is kezd ragacsossá válni, kissé nehezen mozdul eltalált vállam is. Percekkel később lépek ki az utcából, pillantásom azonnal a tér közepére vándorol a roncs autók közé. Belial és Jezabel már javában beszélgethetnek. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy hagynom kellene őket kibontakozni, de most minden sejtem Viszály mellé vágyik. Egy macska ügyességével kerülgetem a kocsikat, majd van amelyikre felugrok és átsétálok rajta. Aztán végre odaérek hozzájuk. Még a szemem is lesütöm, nem merek Belialra nézni. Mondjuk két sebnél többet nem szereztem, az már valami nem?
-Sziasztok.-szólalok meg végül ahogy Démonom mellé lépek és önkéntelenül is ráfonódok karjára.
-Jó újra látni Jezabel!-pillantok végül a nőre mosolyogva. Aztán nem kerülgetem tovább a forró kását. Vértől ragadó kezemre pillantok, aztán Belialra.
-Vergil halott...-vonok vállat miközben elhúzom a számat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Jezabel


Nashville romjai, USA Tumblr_pftkjjpka21xh78j2o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
10
☩ Play by :
Alaina Huffman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 01, 2020 6:53 pm
Következő oldal


Egy új fejezet kezdete

@Belial && @Belphegor && Jezabel  


A napsugár hosszú árnyékot vetett az egykori iskola kosárlabda pályájára. Az épület elég nagy és elég jó állapotban van ahhoz, hogy a maguk tárolására használják, bál a bal szárny már beomlott, láthatóan az volt az épület legöregebb része, és a legsebezhetőbb, ott kapott helyet a tornaterem, ahova talán sokan menekültek egyszerre, bele a végzetbe. Ezt már sosem tudni, csak azokból a röpke pillanatokból, amit az épületegyüttes felderítésére szántak, csak hátrahagyott, már-már semmivé foszlott rongyok, konzervek fémhéja, apró tárgyak emlékeztették arra a szemlélődőt, hogy itt egykoron emberek próbáltak túlélni, de miután a viharok, az újabb hullám és végül a kontinensen végigrobogó katasztrófahullám tehetett pontot a város sorsának végére, ha akkor még voltak szerencsések, akiket a világ itt óvott meg. Most, e romos, kietlen, rohadó táj az, amely tökéletesnek bizonyult. Nincsenek falak, nincsenek védőgátak, mintha semmi sem zavarná meg a néma csend nyugalmát. Az iskola azonban más, zárt udvara gyakorlótér, aulája tökéletes a hozott fegyverek rendszerezésére, a többi pedig már csak azon múlik, ki milyen kreatív. Egyértelműen szólt a parancs és a mai nap utolsó pillanatáig is az ügyön lenne, ha nem szólítaná más kötelezettség. Meglepte az üzenet, amelyet olyan régóta várt mégis, sóvárogva könyörgött talán a romlásnak, hogy történjen meg, érezze azt, hogy nincs sok hátra, hogy az idő lusta homokjai végre olyan tempóban peregnek, amely számára kedvezőbb, mint az a csend és nyugalmasság, amibe burkolóznia kellett. De sose csalódott benne, most sem, hiszen bár nem tett semmi feltűnőt, nem lépett ingoványos talajra, a légió lassan állt és áll fel, noha annyira sem dicső számmal talán, mint egykor, költői túlzással, neki sosem elég semmi sem. Főleg mostanság. Nyughatatlan mivolta már nem a rozsdát akarja vakarni a fegyverekről, hanem vért, frisset és forrót, amely majdhogynem kimarja az acél sima felületét.
Mélyet sóhajt, talán kissé gyorsan is reagált és még hevesebben várta a pillanatot. Az üzenet elment, a pillanat pedig elérkezett. Hiszen minek várakoztassa, tapintatossága finom, mint a dörzspapír, eleget porosodott. Újabb sóhajtás, ahogy megfordul és két, kiválasztott démon felé fordulva adja ki az instrukciókat. Egyedül kíván menni, itt aligha van félnivaló, a kóbor állatokkal elbánik, még ha pokoli is, oldalán ott függ fegyvere, kései is a helyükön pihennek, többre nincs szüksége. Még van mit felkutatni, fülesei arra az esetre, akinek itt kellene lennie, egyelőre azonban csendre inti őket, némaságra, hogy olvadjanak bele a környezetbe olyan mélyen, amennyire lehet. Nem szabad amellett elmenni, hogy talán őt mégis követik és a meglepetés erejének annak kell maradni, egyelőre. És így hagyja maga mögött őket.
Kényelmes léptekkel halad előre, könnyedén kerül ki egy autóroncsot, amelyről még most így, a pusztulás közben is látni, hogy egykor kiégett. Sötét ruházata illik a komor, rideg falak közé, a halálhoz, ismét kényelmesen, semmi cicoma. Tekintete siklik végig a kereszteződésen, a felrepedezett aszfalton itt-ott már a természet uralkodik. Semmihez közel, minden mégis útban, magára hagyva. A démon pedig kreatív, bár sokat hallja, hogy egyesek ellustultak és semmit sem tesznek. Förtelem. Erre fintorognia kell, ahogy átvág az utolsó szakaszon és lelassít. Mozgása tökéletes és gépies, nem kell ügyelnie a látszatra, ahogy arca mégis megtelik élettel és ajkai mosolyra húzódnak. Érzi már, hol van, merre van, fordulva közelíti meg, végül pedig, mint holmi macska, egy egykor vörös színben pompázó kocsi motorháztetejére ül fel, mintha órák óta várna. A színek tökéletesen harmonizálnak.
- Belial – búgja, majd végül, ha egymást pillantják meg, könnyedén csusszan le a fémről, hogy illően és sok idő után köszöntse. Ritka pillanat, ahogy odalent, úgy ereszkedik végül térdre, hiába, a megszokások rabja és sok idő telt el. Tekintete kutatja végül alakját, sziluettjét, ajkai ismét mosolyra húzódnak. - Üdvözöllek Nashville napsütötte városában – játszik a szavakkal, hisz felesleges. Pontosan tudja, mire kíváncsi.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Nashville romjai, USA YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Nashville romjai, USA SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Nashville romjai, USA 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Nashville romjai, USA XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Nashville romjai, USA Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 6:52 pm
Következő oldal


Találkozó a város romjainál
Jezabel, Belphegor & Belial
XArnTq0.gif
Nashville-be érkezünk Belphegorommal, hogy találkozzunk Jezabellel. Az angyalok feltűnése óta nem találkoztunk személyesen. Az utolsó közös napunkon hirtelen szabadult el a pokol. Amikor Raguelnek sikerült kapcsolatba lépnie egyik fivérével már tudtam, nem sok időnk van hátra. És nem tévedtem nagyot, a szárnyasok hirtelen lepték el Nahant Islandot, Jezabel a tizenhármasokkal pedig próbálta fenntartani az égi sereget. Sokáig kiegyenlített volt a küzdelem, de ekkora túlerőre én sem számítottam. Hiszen soha nem volt tervben, hogy majd angyalokkal háborúzzunk ott. Magamhoz hívtam még két légiót erősítésnek, de hamar beláttam, nem fognak időben ideérni. Belphegort menekülésre utasítottam, és mielőtt magam is elhagytam volna a harcteret még parancsot adtam kapitányomnak. Feladatul tűztem neki a futást, és azt, ha elül a vihar kezdje el a sereg újraszervezését. Mindent megtettem, hogy kapitányom és démonjai kikerüljenek Lucifer látóteréből, és ne érje el őket az esetleges büntetés. Mindehhez nem kellett más tenniük, mint csendben lapulniuk. Belphegorral is ilyen terveim voltak, de nem voltam elég gyors, a Pokol ura kézre kerítette és példás büntetést kapott Raguel miatt. Majd utána én is. Mindezen túl elérkezett az idő, hogy újra csatasorba állítsuk az Északi régió földre keveredett pokolfattyait, de nem csupán azért, mert Lucifernek szüksége lehet rájuk. Ugyan, én már a kapunyitás utáni időkre gondolok.

Nashville. Életemben kétszer jártam itt. Először a függetlenségi háború idején, a 18. század vége felé, a város alapítása utáni évben. Még csak egy maroknyi ember élt itt. Aztán egy évszázaddal később, felvirágzása idején. Nyüzsgő, életteli hely volt, de most annak nyomát sem látni. Ahogy a többi város is, úgy Nashville sem kerülhette el a világot sújtó pusztítást. Romos házak, kihalt utcák...elnéptelenedett az egész. Egy teremtett lelket nem látni erre. Mindenki aki élt és mozogni tudott háta mögött hagyta otthonát. Ám minden rosszban van valami jó. A kísértetvárossá vált Nashville túl lepusztult és élettelen, hogy bárki is ide vagy a környékére vágyjon. Ahhoz pedig ideális, hogy itt szervezzük újra a légiót.
Jó pár héttel ezelőtt, míg Belphegor személyes ügyeit intézte, tudta nélkül ellátogattam Nahant Islandra, ahol üzenetet hagytam Jezabel számára. Tudtam, hogy levelem eljut majd hozzá, csak azt nem, hogy ilyen hamar. Pár nappal ezelőtt még Cipruson töltöttük az időt kedvesemmel, amikor egyik reggel a hullámok egy üveget sodortak a partra, ismerős démoni jel díszelgett az üvegen, a palackban pedig egy nekem szóló üzenet volt, benne kapitányom rövid, de lényegre törő soraival. "Nashville-ben vagyok". Már abban a percben indultam volna, de még volt pár napunk hátra a nyaralásból. És megígértem Belphegornak...
Miközben a romos épületek között sétálunk alaposan felmérem a terepet. Fejben már azon tűnődöm, hogy erősítsük meg a külvárosi részt. Rúnákkal, csapdákkal szerelném fel, pusztán az óvatosság kedvéért. Hiszen sosem tudni mikor keveredik ide valaki.
-Váljunk szét. A téren találkozunk. - pillantok bizalmasom felé. - ...de légy óvatos. - teszem hozzá, majd pengémet erősen markolva lépek be az egyik utcába. Sötét és büdös, szűk sikátoron keresztül vágom át magam. Ez rövidebb, de barátságtalanabb út a térig, mint amelyiken Belphegor halad. Halk motozást hallok a konténerek felől. Patkányok kotornak élelem után. Egyedüli lelkek ebben a lélektelen városban. A sikátoron túl egy nagy térre jutok, ami kész autóroncstemető.
-Jezabel, merre vagy? - nézek körül, miközben minden lépéssel beljebb merészkedek.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Nashville romjai, USA YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Nashville romjai, USA SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Nashville romjai, USA 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Nashville romjai, USA XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Nashville romjai, USA Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1117
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 28, 2020 10:20 am
Következő oldal


* * *

Nashville romjai, USA Apocalypse-1400x788
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 26 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7