Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Kansas, Erdős terület •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Kansas, Erdős terület VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 16, 2020 3:14 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 6:10 pm
Következő oldal


To: Nephabriel

Az emberek egy igen különleges lények. A legnagyobb káoszban is képesek összefogni és talpon maradni, ami lássuk be ez egyeseknek nem igazán megy. Mi démonok a káoszért vagyunk felelősek, legalábbis valami ilyesmi volt dolgunk, mielőtt eljött a világvége című előadás. Mi képviseltük a gonoszt, a sötétséget, a mocskot. Azt, amit az emberek és az angyalok egyaránt megvetettek, mégis mindkettő időről időre egyre inkább belemászott a feketeség legmélyebb pontjaira, ahol saját tapasztalatból is tudom, nem igen van kiút. Hiszen én is voltam ember, ismerem azokat az érzéseket, ingereket, amiket mindenki más, aki egykoron halandó volt éppen ezért is esik nehezemre egyenlő félként beszélni akár angyallal, akár démonnal, hiszen az emberek egyszerűsége és gyengesége miatt nagyon sokan engem is lenéztek, csak azért, mert nem a nagy Lucifertől vagyok. Ez mondjuk engem egyáltalán nem zavart addig a pontig, míg e tekintet körében elkezdtek meglopni. Éppen ezért kénytelen voltam példát statuálni a démonokon, hogy nem járnak jól, ha meglopnak. Szerencsére azért szereztem pár olyan egyént is az életemben, akikre valamilyen módon számíthattam.
Elvezetem a lányt a régi kolostorhoz, ami már évszázadok óta ott áll. Hagyom, hogy feltérképezze a helyet, hagyom elmélkedni. A fiatalok azok, akik nem igen értik a dolgok súlyát, de idővel, türelemmel meglehet velük értetni, miért fontos ez még mindig az embereknek.
- Ami egyszer Isten háza volt, az mindig is az lesz. - szólalok meg végül. - Még, ha nem is áll maga az épület a tisztaság még áramlik belőle. Az erdőnek ezen része a legtisztább és van egy másik pontja, mely a legsötétebb. A kettőnek az egyensúlya hozza létre magát az életet. Az energiát, mely átjár mindannyiunkat.
Hagyok neki még egy kis időt, majd csak akkor indulok el ismét, mikor megkérdi mit akarok mutatni. Lassan kivezetem az erdőből és völgyben, nem is olyan távol egy kis város tűnik fel. Látható, szinte már hallható az emberek jó kedve a piacon, hogy a szeretet és a fény átjárja őket.
- Az mondtad az emberek szíve vezette őket a sötétségbe mégis mond, mit látsz? Szerinted a rohangáló gyermekek, a nevetgélő árusok, mitől van jó kedvük? Látsz e vért és sötétséget? Nem mindegyik ember gonosz. Valaki megőrizte hitét és tud boldog lenni ölés és lopás nélkül is. Ők még tudják, mi az a szeretet. A sötétségben ez a kis városka a fényt. És ott ahol van fény ott van remény és ott ahol van remény, ott még fújhat a változás szele. - mondom neki, hogy még nincs veszve az emberiség.
- Ezt akarom megmutatni neked. Hogy ne csak feketén és fehéren lásd a világot. Lásd meg a sötétségben a jót. Ha így teszel hidd el, boldogabb leszel. Mert mindig tudni fogod, hogy van remény és kiút bármilyen mélyen is vagy a gödörben. - mondom neki, mire is akartam rávilágítani eddig. De lássuk be a végén nem én leszek az, aki megtanítja erre.
- Gyere. - mondom neki és elkezdek lemenni a dombról egyenesen a városba. Szállást és élelmet tudok neki nyújtani hála a városiaknak. Ha elfogadja ezt és marad pár napig még találkozhatunk, de ha nem és tovább megy ám legyen.

From: Seroth
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 3:21 pm
Következő oldal


To: Seroth
Fáradt vagyok. Ez dobol a tarkómban, lüktet fel a véremmel. Pihenni szeretnék, ehelyett ennek az embernek a szavait hallgatom, aki minden áron meg akar győzni valamiről. Felsóhajtok. Ez már a teológia olyan mélysége, amibe nem akartam volna belemászni. Hit... jó és gonosz... árny és fény...
Felsóhajtok.
-Nem hiszem. -Legyintek, majd intésére felállok, hogy kövessem. Míg haladunk felfelé egy domb növényzettel benőtt oldalán, addig válaszolok neki.- Az embereknek pont a szíve lett tele olyan mérvű kétellyel, gonoszsággal, hitetlenséggel, ami miatt még maga a Teremtő sem volt képes tisztára mosni a lelkeket. Mocsok, szenny... fertő... Szodoma és Gomorra csak kezdő libapásztor volt ehhez képest. Ott voltam... tudok különbséget tenni.
És már nem tudom visszaszívni a szavakat. Éppen felérünk a domb tetejére, így megtorpanva csak reményleni tudom, hogy még sem hallotta meg az utolsó mondatomat. Szusszanok inkább egy hangosat, körülnézek. Félig megmaradt falak, szétszóródott kövek, elburjánzott vegetáció.
-Ez egy kolostor volt régen. ~Emlékszem.~
Teszem hozzá gondolatban. Régen volt, talán... ezred évekkel ezelőtt. Nem, persze, nem annyira régi, de mindenképpen a változás előtti időszakban.
Ellépek mellőle, besétálok a falmaradványok közé. Hol derékig leomlottak, hol a fejem fölé magasodnak. Ajtó üresen tátongó, beszakadt boltíve alatt lépek át. Egy szentély hajóba jutok. Szemben velem még romokban ott van az oltár, a kettétört márványasztal. A falon még látszik a ráfestett kép egy részlete. Jézus az olajfák hegyén. Eszembe jut róla a hegyi beszéd. Felbukkan emlékeimből a kép, az illat. Hallani vélem a hangját, karizmatikus alakját látom, érzem a bőrömön a bizsergést, melyet az emberek áhítata okozott. Csodás, éteri pillanatok voltak azok. Egy olyan kor ébredése, melyet aztán bemocskolt a pénz, a hatalom, és a bujaság. A gyilkosságnak is ez a három alapvető indítéka. Ez régen is így volt, és mára sem változott semmi.
Feléje fordulok, végig mérem. Fiatal és jóképű. ~Vajon ki lehetsz valójában?~ Mert hogy nem az, akinek mondja magát, az biztos.
-Mit szeretnél mutatni nekem? -Teszem fel neki a díjnyertes kérdést.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 2:24 pm
Következő oldal


To: Nephabriel

"Az Úr útjai kifürkészhetetlenek" mondták. És igen. Ha követjük azt a mentalitást, hogy "Mindennek oka van" akkor az Úr eléggé tréfás hangulatában van. Elvégre démonként tanítok egy lelket arra, hogy legyen hű a vallásához. Hogy miért? Nem tudnám megmondani. De egyet tudok. Az egyensúly nem borulhat fel. Nem létezhet csak jó, vagy csak rossz. Mindkettőnek léteznie kell. Ha már az angyalok elcseszték és szarnak az egésznek a fejére és köpnek arra, amit Isten tanított nekik, rájuk bízott akkor az egész értelmetlen. Akkor már nincsenek angyalok. Mind lebukott, mert megszegték a Föld törvényét. Elárulták nem csak az embereket, de a fényt is. Ők hozták el a káoszt. Nem mi. Úgy cselekedtek, mint egy démon és ezt senki sem tűri. Még én sem.
- Tessék? - kérdezek rá lévén nem értettem, amit ajkai formáltak. Kicsit oldalra is biccentem fejem érdeklődésemet mutatva.
A kérdésén én is elgondolkodom. Az lennék? Végül is a napjaimat egyedül töltöm Ritkán szólítanak testvéreim, de amúgy meg elvagyok én itt.
- Nem mondanám, hogy az lennék. Időnként visszatérek a városba. - jegyzem meg és elmosolyodok.
- Sosincs korán tanulni, ahogy késő sem létezik. Az ember holtáig tanul. Néha azon is túl. A mesterem szorgosan tanított, hogy én magam is észre vegyem a dolgokat. - élet és halál. Mind a nagy betűs élethez tartozó dolgok. Élünk ahogy, majd elérjük azt, ami mindenkinél bekövetkezik, a halál. Az emberek félnek az elmúlástól, de ha megértik akkor a szívükben a félelem elenyészik és boldogabban élnek. Kihasználják az idejüket és az okosak a családdal töltik minden idejüket, emlékekkel gazdagítva magukat.
- Mind Isten bárányai vagyunk. A teremtményei. Isten bármelyikünket kiválaszthatta volna, de mégis a legméltóbbra emelte kezét. Olyasvalakire, ki úgy szerette az embereket, mint Ő maga. - mikor azt mondja nem ismeri a mesét elmosolyodom. - Persze ez csak a mese vége. Nem szívesen untatnám magát. Elvégre...minél jobban telik az idő az emberek annál jobban sietnek és nem veszik észre azt, ami érték.
Én miért sietnék? Az idő számomra már megállt 400 évvel ezelőtt. Csak akkor veszem észre az idő múlását, ha az emberekre tekintek.
- Mint mondtam az egész csak meglátás kérdése. A sötétség csak akkor zargat, mikor észre veszed. De, ha a fényt látod. A teremtést. Akkor a sötétség elvonul. - ekkor feltekintek a fára és a kezembe veszek egy gyümölcsöt. - Ha pozitívan állsz hozzá a dolgokhoz, a sötétség és a félelem már nem is tűnik olyan félelmetesnek. - ekkor a gyümölcsöt neki dobom, hogy egyen belőle.
- Nem kell ahhoz mágia, sem Isteni erő, hogy az emberek szívét megvilágítsd és láthassák azt, amit te. Türelem, szeretet, hit. Ez kell, hogy az ember szíve ismét tiszta legyen. - mondom neki, hogy nem szükséges Természet feletti erő, hogy valaki azt tegye, amit régen az angyalok. Biztonságot, menedéket és tisztaságot nyújtani az embereknek. Erre én is képes vagyok, pedig én se ember, sem angyal nem vagyok.
Eszembe jut valami és elmosolyodva ujjammal csalogatom a nőt.
- Gyere. Mutatni akarok valamit. - kérem és elindulok onnan ahonnan jöttem. De nem a viskóhoz megyünk. Sokkal inkább fel egy dombra ahol romok találhatóak. A növényzet és a moha már beette, de még így is tisztán kivehető, hogy ez egykor Isten háza volt.

From: Seroth
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 17, 2020 3:20 pm
Következő oldal


To: Seroth
Oldalra biccentem kicsit a fejem, úgy nézek rá, és hallgatom, ahogy beszél. Amit mond szép is lehetne egy tökéletes világban. Persze a hit épp ott tesz próbára, ahol a legnagyobb a szükség. De ki lenne az, aki a legnagyobb bajban ne Istenhez imádkoznék. Még akkor is, ha tudja, az Isten régen elhagyta.
-Miattatok volt minden.
Jegyzem meg, de már koránt sem olyan éles a hangom. Nem akarok holmi teológiai vitába beleszállni. A papok olyan… csökönyösen korlátoltak tudnak lenni. Tudom. Ott voltam a nagy hittérítők mellett. Akkor, amikor megszületett ez az egész, és Európában az utakat keresztre feszített emberek hullái díszítették. Akkor, amikor Amerika felfedezésekor a konkvisztádorok papokat vittek magukkal, hogy az indiánokra erőltessenek egy olyan vallást, melyet tűzzel és vassal juttattak érvényre. A hit mindig is vérben fogant, abban született, és vérben is fog elmúlni.
-Te valami remete vagy akkor?
Kétkedően mérem végig.
-Túl fiatal vagy remetének. A korod béli férfiak asszony után néznek inkább, nem pedig imazsámolyt keresnek.
Hamisan csendül valahogy minden szó, mely elhangzik ajkairól. Talán meg akar téveszteni?
-Egy a sok közül? -Kérdezek újra vissza. Azért ez mélyen megdöbbent. Ha remete, hogyan beszélhet Jézusról ilyen közönnyel?- Nem ismerem az angyalbárány meséjét.
Kíváncsivá tesz, mit talál ki nekem. Mert úgy érzem, minden, amit mond, csak azért van, hogy engem félrevezessen. Miért érzem ezt? Hallgatom a különös történet nélküli mesét. Valahogy túl rövid, valahogy túl erőltetett. De nem vágok közbe, csak rábiccentek, értem a lényegét. Aztán persze ott az erdő, és az erdő titka.
-S te lennél az, aki meggyógyítja az erdőt? Hogyan csinálod?
No erre igazán kíváncsi vagyok, hiszen az ilyen gyógyítás Isten terhe volt eddig. S ha ez az ember, vagy akárki, képes rá, akkor mondhatjuk azt, Isteni hatalommal bír. Kétségeim vannak. Ahogy mostanában bármivel és bárkivel kapcsolatban. Talán még önmagammal szemben is.
-Nem láthatod csak a fényt. A fény csak a sötétséggel együtt képes létezni. Egyik sincs a másik nélkül. Fény és sötét, jó és gonosz, gyenge és erős. Mindig kell a két véglet, mint ahogy a mágneseknek is a két pólus. Ha nem lenne valamelyik, nem tudnánk különbséget tenni. S ha nem tudnánk különbséget tenni, hogyan is értékelhetnénk? Van némi ellentmondás a szavaidban.
Válaszolom neki, miközben elengedem a kardmarkolatot. Végig simítok ruhám elején, majd egy közeli kidőlt fa, korhadó törzsére ereszkedem. Pihennem kéne, túl hosszú utat tettem meg. De ez itt megint nem egy olyan hely, ahol ezt nyugodtan megtehetném. Van-e manapság olyan hely a Földön? Na persze, bizonyára. Ha elmennék Las Vegasba Gabrielhez, ott nyugodtan pihenhetnék. Vagy akár Michael-nél is.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 7:46 pm
Következő oldal


To: Nephabriel

Az emberi lélek törékeny. De nem csak az emberi. Egy angyal szívét is könnyen összelehet törni. Csak bizalom, szeretet, kétségbeesés és egy kis félelem kell hozzá. Vannak angyalok, kik már megtörtek és nem látják értelmét életüknek. Hiszen se Isten, se Menny. Nincs semmijük az angyaloknak. Széthullottak és ráadásul ők okozták ezt az egész helyzetet. Felborították az egyensúlyt jó és rossz között és nem az ő javukra. Hála nekik sokan vesztették hitüket és most mindenki szenved.
- Nem gyermek. Az Úr mindig ott van. Mire való a hit és a szeretet, ha nincs Isten, kifelé imádkozhatunk? Isten mindig ott lesz szívünkben, ha elég erősek vagyunk és hiszünk még. Az Úr sosem hagyj el minket. - kicsit érdekest, hogy pont ÉN, egy démon magyarázom ezt egy léleknek, aki közelebb áll Istenhez, mint én. Bár tény többször is számra vettem már életem során.
- Úgy lenne? Vagy már feledés is merült a remeték életéről? Kik Istent választva elhagyták a civilizációt, hogy életüket neki szenteltessék? Ők sem lennének épelméjűek? - vetem fel a kérdést. Szomorú, hogy csak azért, mert valaki szeret egyedül élni akkor már egyből bolondnak van beállítva. De, ki tudja talán tudok neki tanítani valamit, ha már az angyalok nem foglalkoznak vele.
- Az csak egy a sok közül. Isten teremtette teremtmények, mind az ő bárányai. Ismered az Angyalbárányok meséjét? A harmadik fiú teljesítette az öreg pásztor kérését és akkor rájött, hogy a pásztor nem más, mint Isten, a bárányok pedig az angyalok. A fiú hazament elbúcsúzni, mert ő visszament, hogy Istent szolgálja az idők végezetéig. Mind az angyalok, mind az emberek az ő bárányai, ő pedig a pásztor, ki terelgeti őket. - magyarázom el szavaimat. Való igaz én gyermekként hittem Istenben. Aztán anyám halálával apám vaskeze nevelte ki belőlem a hitet. Majd mikor halott gyermekemet fogtam karjaimban, ki éppen csak megszületett tényleg elvesztenek éreztem magam. Király voltam, de elbuktam. Nem is vágyom nagy rangra elvagyok én az enyémmel. Ha Lucifer előléptetne megkísérlem elutasítani.
- Az erdő csak szemlélő. Végignézi az emberek életét és olyan dolgokat lát, mik az emberi szívet összetörnék. végig nézi az ember elmúlását, de még a sajátját is. Sokat szenvedett és sok titkot rejt. Titkok, melyek sírhelyek helyét, kincsek tartózkodását és az emberek búját baját rejtik. Valakinek le kell vennie e nagy terhet az erdő válláról, hogy megújulhasson és virágozhasson boldogságban. Egy sötét erdő, mely csak a fényre vár. Hiszen, a sötétség nem létezhet fény nélkül, ahogy fény sem sötétség nélkül. - tekintek a lombokra. - Rémálmok és vágyak. Úgy különböznek mégis azonosak. E erdő, mindkettőt tartalmazza. Ha meglátod az egyiket a másik elvész. Lásd hát meg a fényt, hogy a sötétség elmehessen. Lásd a virágokat és a gyümölcsöket, magvakat, hogy a szörnyek végre megpihenhessenek és álomra merüljenek.

From: Seroth

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 14, 2020 6:46 pm
Következő oldal


To: Seroth
Bizalmatlan vagyok. Volt idő mikor nem kérdeztem, nem néztem körül, csak kardot ragadtam, és aki kicsit is okot adott rá, az ott búcsúzott el életétől. Végleg. Lelke elszállt fel vagy le, attól függ, milyen életet is élt. Nem érdekelt igazán, bár, igyekeztem a jókat védeni, kiszűrni és nem bántani. De néha óhatatlanul ártatlan élet is beleesett a szórásba. Erre mondják azt, hogy aki korpa közé keveredik, ne csodálkozzon azon, ha felzabálják a disznók.
Két éve még ez sem él. A halandók már nem is annyira halandók. Néhány hete történt csupán, hogy egy gyilkosra akartam lecsapni, s bárhogy kaszaboltam, bármennyire ontottam is vérét, ő újra és újra felállt, és az arcomba röhögött. Végül feldaraboltam, és testrészeit hat különböző helyen ástam el. Nem tudom a lélekkel mi lett. Nem tértem vissza a városba. Kicsit meghasonulva az egésztől útnak indultam végül. S most itt vagyok. Szembe nézhetek egy újabb furcsasággal.
Ki ez a férfi itt velem szemben? Halandók nem mászkálnak csak úgy az erdőben, túl veszélyes. Persze, ezt én is elmondhatnám magamról. Na de én angyal vagyok. A logika arra vezet hát, hogy kételkedjem halandóságában, emberi mivoltában.
-Az Úr? Az Úr elhagyott minket.
Ahogy engem elhagyott Gabriel... Belém sajdul a magányosság egy pillanatra. Talán ideje lenne visszatalálni az enyéimhez. De egy harcos angyalnak nem-e az a feladata, hogy járja a világot, és büntessen?
-Az erdő csendjében? Ne etess. Ép eszű halandó nem él magányosan távol minden emberlakta helytől.
De már adja is a kételyemre magától a választ. Az erdő tehát titkokat rejt. Ha azt hiszi ezzel ijesztett el, hát téved. Csak még inkább kíváncsivá tesz.
-Isten!? Báránya?! -Mély fájdalom csendül a hangomból.- Isten bárányát keresztre feszítettétek.
Meggondolatlanul buknak elő belőlem a szavak. De mire elhangoznak már nem lehet őket visszavonni. Egyértelmű, hogy magamat nem sorolom az emberiség azon részébe, akik elkövették a megfeszítés bűnét. És hiába lett világvallás a kereszténység, hiába tudtuk mind, hogy Jezus ezzel az életút véggel vette fel az anyagi testet, de ettől a gyilkosság még gyilkosság marad, lehet mögötte akármilyen eszme.
Na persze, mondhatnám ezt saját magamra is. Hiszen én sem tettem mást, mint egy eszme mögé bújva öltem, és ölök a mai napig is. Mondhatom, hogy a jók érdekében, de... a gyilkolás az akkor is csak gyilkolás marad. Hol vagyok hát több, jobb egy bűnösnél, kinek lelkét azelőtt elnyelte a pokol.
Most még ezt sem, amióta Amara bezárta a kapukat.
Felsóhajtok hát.
-Nagyon is lényeges kérdés, hogy ki maga? És talán még fontosabb, hogy mit csinál ebben az erdőben, ami Ön szerint tele van titokkal?
Nem tágítok. Nem az a fajta vagyok, aki egy szép szóra már is sarkon fordul és haza szalad a mamához.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 3:56 pm
Következő oldal


To: Nephabriel

A rémálmok egy igen érdekes jelenség. Nem tapintható még is létezik. A mumus, mely felfedi a személy legnagyobb félelmét és, ha nem vigyázz elemészti. Nekem is van egy mumusom. Saját magam. Egy vágy, amit félek nyilvánosságra hozni, egy érzés, melyet magamban tartok, mert féltem a világot saját önmagamtól. A vérszaga, az érintése, olyan buzdító és kívánatos. A vörös színe, mely egyre mélyebb lesz az idő múlásával. Gyilkos kézre tapadva festi be a bőr zugait. Szaga mely az emberi egyedi illatot elnyomja. Íz, mely mosolyt csal a tettető arcára, míg áldozata saját nedvében fürdik. Ilyen Báthory Erzsébet legendája is. A hír, mely országokra hozta a frászt. Vérfürdő, kínzások. Drága Báthory igen tüneményes volt, míg a legenda nem kezdett terjengeni róla. Csak jót akart, de a szóbeszédek erősebbek voltak, mint az ő szava. De ilyen ez. A történelemben egy nőnek nem volt menekülő uta. Ha bűnösnek volt kikiáltva, ő nem védekezhetett. Nem mondhatta el az ő verzióját csak állhatott ott és hallgathatott. Míg a férfiak elmondhatták szavaikat, érvelhettek. De, ha egy férfi egy nőt vádolt meg, hiába volt ártatlan a nő így is úgy is bűnös volt. Ilyen ez. A nők sosem voltak és sosem lesznek egyenrangúak a férfiakkal. Ha a teremtést vesszük akkor igen egyszerű oka van. Éva Ádám bordájából lett alkotva, így Éva bármit is tesz mindig is Ádám alárendeltje lesz és az ő része. Nem tehet mást csak tűr és tűr. Bezzeg, ha ugyan abból az agyagból csinálta volna akkor Éva egyenrangú lett volna, lett volna választás, saját akarata is lehetne.
A szőkét elnézem ahogy támadó állásba nyomja magát. Keze a kard markolatán nyugszik, szinte fenyegetően tartja magát, mintha bántanám. Pedig nem bántom. Míg jó kis bárány lesz és követi éneklő hangom addig elcsalom az oroszlán barlangjától és elengedem. De, ha nem a farkas előbújik és nagyokat fog lakmározni.
- Vége mindennek van. Csak nem biztos, hogy az a véglet kell nekünk, amerre tartunk. De reméljük a legjobbakat. Hogy az Úr a te utadon vezet végig. Feltéve, ha hagyod. - hangom szelíd akár csak egy vezetőnek. Valóban nem néz ki úgy a leány, mint aki tudja hova és merre vezet az ösvény.
- Csak egy férfi, aki az erdő csendjében keres megnyugvást. - még csak nem is hazugság, amit állítok. Azért választottam ezt a helyet, mert az erdőt az emberek nem szeretik. Az erdő az, ami a legtöbb rémálomnak ad otthont és messze van a nagyvárosoktól. Az erdő titkokat rejt és csendben marad. Nem szól semmit csak figyel.
- De az lényegtelen én ki vagyok. A kérdés az, hogy Isten báránya, mit keres egyedül egy erdőben, mely a legnagyobb titkokat rejti magában? - kérdezek, de nem teszek lépést. Ha megtenném, kihúzná a kardot és veszélyben érezné magát. Tőlem pedig nem kell félnie. Azaz, de, de míg eljátszom a pásztort addig szívében megfér a nyugodtság és a tisztán látás tulajdonsága is. Addig, míg a félelem be nem járja szívét és ezektől meg nem fosztja.

From: Seroth
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 8:49 pm
Következő oldal


To: Seroth
Harminc év. Rengeteg sok idő egy halandó számára. Egy emberöltő. Egy angyalnak? Pillanatok csupán. Még is végtelenül hosszúnak tűnt. Azt hihetnénk, hogy ebben a végtelennek tűnő pillanatban a világ képe szinte meg sem rezzen. Ám ott, ahol egykor virágzó városok, fényes ablakú házak álltak, és bennük lüktetett az élet, most kopár vidék, romos falak, kihalt táj fogad. Csend. Csak a fák, virágok, kúszó növények indái burjánzanak az emberkéz gondoskodása nélkül. A természet visszaveszi magának, amit kiszakítottak a testéből. Talán szebb is, mint amikor az ártó kéz próbálta szabályozni.
Mióta vagyok megint úton? Három hete talán. Pihennem kéne, de a romok között fura érzésem támad mindig. Inkább a fákat választom megint. Az erdő nem sűrű. Talán azért van, mert fiatal. A fák ritkásan állnak, itt-ott mintha tényleg épületek maradványai bukkannának elő a folyondárok levelei alól. Megérintem, megsimogatom a leveleket, a fák törzseit, ahogy elhaladok mellettük. A fények elhalványulnak. Nem azért, mert éjszaka közeledne, hanem mert a fák lombjai fölém borulnak, elzárják a sugarak útját.
Bőrruhám a testemre simul, csípőmön öv fut körbe, róla egy nagyon is jellegzetes fegyver függ le. Egy közepesen hosszú kard. Lábamon csizma, hajam kibontva, néha belekap a szél.
Gondolataimba elmerülve haladok előre, azt hiszem, talán északnak. Valahogy nem is figyeltem ma még erre. Nem ez foglalkoztat, hanem... mióta is nem láttam már embert? Talán két hete volt, hogy távolról megpillanthattam egy aprócska házakból álló települést. De nem mentem közelebb, csak figyeltem őket kicsit. Nem volt miért megriasztani őket. Csendesek, félénkek, és szorgosak voltak. Néhány óra után magam mögött hagytam. Azóta senkivel nem találkoztam, és most nem is tudom merre tartok. Csend vesz körül. Olyan... kihaltnak tűnik minden. De tudom, hogy ennek nem szabad engem becsapnia. Még is, valahol a lelkem mélyén boldoggá tesz a békesség.
A váratlanul felharsanó hang félig a hátam mögött, jobbról nekem, majdhogynem megijeszt. Megtorpanok, arra felé fordulok. Tenyerem a kard markolatára csúszik akaratlanul. Végig mérem a szemben álló férfit, megpróbálom kitalálni kicsoda lehet.
-Nem tévedtem el.
Határozott a válaszom, pedig akár még igaz is lehet a dolog. Elvégre, fogalmam nincs merre is haladok. Körül pillantok, mintha a fák ágai megmutathatnák merre menjek tovább, de végül tekintetem visszatér a másikra. Ki lehet? Ennyire távol, minden emberlakta helytől, épp úgy vándorolva, mint én? Kinek lehet még mersze a magányra?
-Kitalálok az erdőből. Minden erdőnek vége van egyszer.
Tekintetemmel igyekszem sakkban tartani az övét, hiszen a szemek sok mindent elárulhatnak. Végig mérem, de nem lazítok a tartásomon. Nem lehetek felelőtlen.
-Ki vagy?
Vetem elé a kérdést, megelőzve őt ebben.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 3:08 pm
Következő oldal


To: Nephabriel

Szemek, meredő szempárok. Üvegekben, zöld löttyökben úszkálva merednek rám. Zöld, barna, kék, a gyűjtemény sokszínű tagjai. De egy-egy értékesebb, mint e sok üres tekintetű golyócskák. Éponine és elődöm szemei külön helyet kaptak e szobában, ahol polcokból áll az egész és világítás sem igényel túlzottam, mert a szekrények hátában végig vezetett LED fények hangulatos zöld fénnyel árasztják el a rémálmok forrását. Középen egy láda ahol egyéb nyalánkságok vannak.
Szívesen maradnék még, de dolgom van. Tovább kell terelnem azt a kis báránykát, aki túl közel merészkedett az oroszlán barlangjához. Farkas, ki pásztor ruhába bújik úgy megyek elé, hogy nyájához visszaterelgessem a jószágot.
Hangtalanul járok körbe, keresve a lelket, ki a rémálmokat keresi e világban. Gyűjteményem csak a jéghegy csúcsa. Sokkal több mindent rejteget az a kis kabin, mint azt a józan ész feltudná fogni.
A leány kóborolva keresi vesztét, de én jó pásztorként megkísérlem a másik irányba terelni, hogy legyen neki még holnap.
- Csak nem eltévedtél? Kell segítség? - kérdezem a kis szöszit az egyik fánál. Remélem ő Piroska, mert ha igen akkor mind tudjuk mi lesz a vége. Ha az eredeti művet nézzük a farkas megerőszakolta Piroskát, majd felfalta. Ha a feldolgozást nézzük akkor nem megerőszakolja a farkas csak felfalja. Így is úgy is Piroska egy szép kis vacsora lesz. Ellenben, ha ő a vadász akkor én nem vagyok a farkas. Hacsak a gyűjteményem nem Piroska, mert akkor igen én vagyok a farkas és, ha ő a zöld ruhás fegyveres akkor nem járok jól.
De ez nem egy mese ahol bármi megtörténhet. Ez a szörnyű valóság, ahol minden tízszer zordabb és sötétebb. Ha nem vigyázol rosszabb dolgok is történhetnek veled, mint a mesében a szereplőkkel. Pedig ők sem piskóták.

From: Seroth
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 3:07 pm
Következő oldal


Kansas, Erdős terület _861301437381490
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 15 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 14 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2