Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Gray & Charming •
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 8:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
- Nem a meghívód vezetett ide. Hanem apám akarata. - felelem kissé hűvösen. - Ő akart kitörni a burokból, mert félti a birodalom jövőjét. Egy feleség nélküli uralkodó fele annyit sem ér, mint egy olyan, aki mögött ott áll egy nő. Még akkor is, ha ez hajdanán volt. - hiszen anyám már odaátról figyel minket, mégis a királyt nagy tisztelet és megbecsülés övezi. Hiszen én magam is itt vagyok. S miattam még sötétebb jövőt jósolnak nekünk az orákulumok... Bukást, s egy utód nélkül maradt királyságot.  
- A király maradni óhajt éjszakára. Én már kevésbé. - sóhajtva vonom meg a vállam. Ám az én szavam ilyen dolgokban nem számít. Az én befolyásom leginkább a hadsereg egy részére érvényes, nem pedig olyanokra, hogy maradjunk-e egy kislány születésnapjának estéjén, vagy ne...
- Aki eddig nemet mondott nekem, az meghalt. - pillantok le rá némi arroganciával, mely ott ül vonásaim mélyén. Nem hordom magasan az orrom, de tudom, hogy hol a helyem, s azon a helyen bizony szinte mindenki alattam áll. Kivéve Lilly. Ugyanis ő pontosan olyan pozícióban van, mint én, csupán a másik oldalról.
- Királylányként kevés dologra szabad vágynod. Sőt, nem is szabad vágyakoznod. - jegyzem meg mosolyogva. Ilyen ez az élet, szabályok, törvények, s rend, melyet a magunkfajtáknak követniük kell, hiszen királyi családba születtek. Nálunk nem úgy működnek a dolgok, hogy gondolunk egyet, s azt csinálunk, amit akarunk. Akár egy egyszerű karlendítésnek is súlyos következményei lehetnek.
Hamarosan a labirintus elnyel minket, s egészen különleges, számomra otthonos érzéssel megáldott helyre kerülünk. Egy olyan lánynak azonban, mint Lilly, nem feltétlenül az otthon érzését nyújthatja egy ködös, halottakkal borított föld.
- Szerintem nem. - még szélesebben mosolyodok el, úgy, hogy szinte az egész fogsorom látszódjon, így a királylány is felfedezhesse a hegyes és hosszú szemfogaimat. Ezekkel egy harapás nem feltétlenül lenne barátságos... Főleg olyantól, aki nem éppen a finom megmozdulások híve. Lilly közben elveszíti a fél ruházatát, s őszintén szólva a sok csillám, a paróka, s a tökéletes öltözék nélkül sokkal emberibbnek tűnik. S elnézve őt egy apró pillantással... Egy királylány nem mutatkozhat így senki előtt sem, így megválok a fekete kabáttól, s szó nélkül ráterítem azt.  
- Nem lenne szerencsés, ha bárki meglátna így téged. Hamar elmennek a királyságban az ilyen hírek... - nekem pedig a látszat, s a sötét aura ellenére nem célom keresztbe tenni ennek a családnak. Hozzánk is elszállt a jó hírük, s ahogy apámat néztem az ablakon át, ő is jól érezte magát a társaságukban. Kár lenne elrontani mindezt. Rég láttam már úgyis jókedvűnek... Hamarosan felolvasom a táblán levő szöveget, s elgondolkodva simítok végig államon.
- A birodalmunk tele van ilyen talányokkal. Senki sem tudja, kitől származnak, de ősrégiek, az biztos. - amint ezt kimondom, a királylány mozdul felém, én pedig tanácstalanul figyelem őt, hogy ezt miért tette. - Én semmire sem vágyok. - felelem keményen és hidegen. Mégis mikor közelebb hajol, a pillanat erejével mozdul az én kezem is akaratlanul, s ujjaim Lilly nyakára fonódnak úgy, hogy a közeli romosabb oszlopnak tolom őt neki. Magam is közelebb hajolok, de láthatja, ahogy még a pupilláim is összeszűkülnek a meglepettségtől. Lassan hajolok el arcánál, melyet mintha megillatoznék, miközben érezheti, hogy a nyakánál levő ujjaimon mintha kezdenének karmok nőni, melyek egyre fájóbban fúródnak a bőrébe. S mikor ajkaim halványan érintik őt vállánál, egy különös morgást hallhat felszökni belőlem... Hirtelen lépek el tőle ekkor, s zavartan hátrálok jó pár lépést úgy, hogy arcom elvesszen a sötétben, s ne láthassa azt jól.
- Bocsáss meg, királylány. Jobb lenne, ha most inkább megkeresnénk a visszavezető utat. - mielőtt még megtudja a borzalmas kis titkom... Közben a hörgések egyre közelebb érkeznek a temetőből, mire én egyből kivonom a kardom a hüvelyből.  
- Állj mögém. - utasítom a lányt, készen arra, hogy hamarosan kaszabolás lesz itt.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 30, 2020 4:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- Talán éppen ezért volt különleges és figyelemre méltó a meghívóm - válaszolok félénken, nem terveztem megölni az írnokot a csillámokkal, csak kicsit megborult a csillámos edény és több került bele, mint terveztem, de célt ért, mert itt vannak és eljöttek, ki tudja mennyi idő után, de ismét láthatta a többi uralkodó család is őket, kik mindannyiunk felett állnak rangban és erőben is.
- Milyen lenne? - Ahogy közel hajol kicsit megáll bennem az ütő, mert egyszerre leszek izgatott és érzem a félelemet, amit szavai igazolnak és az ujja, ami a torkomhoz ér. Odament biztos megy a susmus, hogy mit mondhatott nekem a herceg, amit lehet jobb, hogy nem tudnak. Nyelek egyet, rossz belegondolni is, hogy egyszer csak nem kapok levegőt és fuldoklani kezdek, majd végem is van, mert a végét így értelmezem, hogy kampec, végem van és már nem tudok gondolkozni sem. Egy ilyen meghívó kész öngyilkosság lenne bárki részéről is, bár az én csillámom és az írnokkal történtek sem túl biztatóak, ezért jöttek volna el? Nem, az hülyeség, akkor nem fáradoznának kedveskedéssel, még látszatra sem.
- Ez a meghívó elég maradandó és haláli lenne. - Valamiért úgy érzem, hogy válaszolnom kell neki, kicsit olyan, mintha tesztelne, bár úgy lenne, de elég hiú ábránd részemről. Nem fogok megbotránkozni ezen, nekünk is írnok olvassa fel a leveleket, ám a gőz akkor is elérhet mindenkit, nem vagyok túl jártas a mágiában meg rontásokban mondjuk ilyen téren. Néha, a rejtekhelyemen szoktam boszorkányoskodni, de minden csak látszat, eredménye nem volt még.
- Én írom meg a levelet és nem lesz benne csillámos meglepetés ígérem, bár ha maradtok éjjelre, akkor másnap reggeli után személyesen is elmondhatom azt. - Nem tudom meddig terveztek maradni, de most ezzel talán kideríthetem, van elég vendégszobánk, a legjobbat elő is készítettük, ha netán valaki maradni szeretne, mert túl sokat iszik vagy túl fáradt a hazaútra.
- A remény, az hal meg utoljára. - Sejtem miben reménykedik az édesapja, de kétlem, hogy majd pont az én születésnapomon találja meg a herceg élete párját, az ilyenek csak a regényekben léteznek, a valóság sokkal komorabb. Az, hogy ezt honnan tudom, hát néha kilépek a sokszínű boldogságból egy helyre, ami tele van sötétséggel és valamiért vonzódom ehhez a helyhez.
- Pedig néha nem árt, hogy valaki nemet mondjon. - Lesütöm a szemeimet, nem magamra gondoltam, de jól tudom, hogyha nem kapok én is néha nem-et, akkor egy elkényeztetett királylány lennék, mint a többség és nem lennék különleges. Így legalább elmondhatom, hogy egyedi vagyok és nem minden a látszat, lehet ártatlannak tűnök, meg kívánatos vagyok, de attól még belülről nem ragyogok annyira, mint mások.
- Nem, szerintem ott nem vagyok egyedül és van valami, ami odavonz mindig. - Válaszolok, ám most már Bűbáj herceg is látja és talán érzi is, hogy miért jöttem ide. Egy kicsit ijesztőbb most a szokásosnál, rég láttam ilyenek a helyet, de nem foglalkoztat a dolog különösebben, kicsit izgulok, most mi lesz és milyen rejtélyekkel találkozom.
- Az etikett óra helyett minden jobb, de igen, azt hiszem vágyok egy kis izgalomra is, anélkül unalmas lenne nem? - Jó, nem erre gondoltam, hogy vessenek bele egy kútba, mert ez majd feltolja az adrenalinomat, főleg ne a szép ruhámban és a parókámban, ami odavész. Azért segít és nyúl felém, hogy kisegítsen, a kezemmel megragadom az övét és hirtelen eltűnik a kút és a szárazföldön kötök ki nem messze tőle.
- Szerintem a harapás barátibb lett volna - zsörtölődöm egy kicsit, igazából az zavar a legjobban, hogy a parókám nincs rajtam és szóvá tette, hogy látja miért ragadt rám a szürke becenév. Nem tudom, miért születtem így, de engem mindig is zavart, ahogy mások ezt felhozták és kigúnyoltak miatta, nem hiába volt rajtam szőke paróka. Megengedem, hogy felsegítsen és kifacsarom a hajam és  a ruhám, de a nedves kis vékony hálóruha a testemre tapad még így is, ami azzal együtt, hogy fázok, hát nem olyan látványt ad, amit csak úgy mutogatnék, szinte meztelen is lehetnék, szóval magam elé kapom keresztben a kezeimet, takarva melltájékon magam és úgy nézek körbe. Eléggé ijesztő, de csak egy temető, köddel, nem nagy dolog, gondolom én, eddig mindenhonnan kijutottam élve, most sem lesz másként.
- Kísértés? Pff... - nevetem el magam zavartan és persze a szívem egyből nagyot dobban, mert ilyen még nem volt, olyan meg főleg nem, hogy a titkos kis vágyam így előretörjön és átvegye felettem az irányítást, így lépek közelebb Fülöphöz és teszem a kezem a mellkasára, ő meg csak pislog, hogy mi ütött belém.
- Ezt nem én csinálom... valami átvette az irányítást... Te mire vágysz, aminek ellent kéne állnod? - Az enyém még nem is lenne nehéz, ha ellen tudnék állni, de nem megy, már ha nem ez az ő titkos vágya is, mert akkor bajban leszünk, bár kétlem, hogy pont egy ilyen kis szürke egeret keres maga mellé, én nem fogom felvirágoztatni a birodalmukat, ahogy azt az ő anyukája tette annak idején apja oldalán. Közben a temető felől hörgések és morgások hangja szűrődik ki. Minél jobban belemerülnénk a kísértésbe, annál közelebb érnek és hogy mennyire valós, hogy bántanak majd, nem szeretném megtudni, de bármennyire is szeretném elvenni a kezem onnan, helyette csak közelebb lépek és az ajkaim beszippantva a számba nyalom körbe, hogy ne legyenek szárazak, mintha csak egy csókra vágynék, de miért is kapnám meg? Ő erősebb, mint én, talán ellök magától és meg is van oldva ez az egész ügy és továbbléphetünk.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 08, 2020 4:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
- Az írnokom szó szerint belefulladt a kifogyhatatlan csillámba. Az ilyesmi nem szokás a mi vidékünkön. - húzom összébb szemeim, de végül egy megadó mosoly kúszik arcomra. - Az én meghívóm tudod, milyen lenne? - egészen közel hajolok hozzá, és sötét suttogással eresztem ki hangom. - Ha felnyitnád, fojtó gáz szökne ki belőle, mely pár pillanatra elállítaná a lélegzeted. - érintem meg váratlanul nyakát egy ujjammal. - S miután újra kapnál levegőt, meg sem fordulna a fejedben utána, hogy nem jössz el. - húzom vissza kezeim hátam mögé, s némi arrogáns éllel figyelem fentről őt, a királylányt, ki jóval alacsonyabb szintről kémleli a világot.  
- Most már érdekel a véleményed az ajándékomról. S ha kérhetlek, ne add ki a saját írnokodnak az alap köszönő szöveget. Személyesen tőled várok visszajelzést. - bökök felé sejtelmesen, s bár nem tudom, hogy egy hozzá hasonló lány mit kezdene egy pikkellyel, mégis őszinte szavakat várok tőle, ha már neki áldoztam a sárkányom levetett, ében pikkelyét. Tekintetem közben az ablakokra szökik a szőke hajkorona fölött, s kíváncsian figyelem a távolban apám mosolyát, amivel a királynőt fürkészi s beszélget vele. Látom benne ugyan az utálatot, de azt is, hogy manapság mennyire magányos, s milyen jól esik neki a beszélgetés egy korabeli, értelmes és intelligens nővel.  
- Őszintén? Fogalmam sincs nekem sem, hogy miért jöttünk. Apám erőltette. Tele van reményekkel, hogy... - itt azonban inkább legyintek egyet, s elhallgatok. Remények, hogy találok magamnak feleséget, ha kimozdulok a halott birodalomból. Az már más kérdés, hogy én érdekből nem fogok házasodni, hiába élünk ilyen világot. Hiszen... Ő is szerelemből tette. Némi megértést elvárok tőle.
- Nem is szeretem, ha bárki nemet mond nekem, királylány. - tekintetem szemeiről orcájára kúszik, onnan ajkaira, nyakára, s a sejtelmes mosolyom mintha a dominanciát tükrözné. Lilly még egy kislány, aki oly szépen formálható, mint egy rothadó, erjedt tetem, kinek húsát már szinte gyúrni lehet. Talán a mai estéből még némi szórakozást is kicsikarhatok... Hiszen ha az ártatlan, érintetlen királylányt “megérintem”, akkor az a leendő kérőjének bizony eléggé nagy törés lenne. Az ilyen kislányokat úgyis szűzen árulják.
- Tán magányra vágytál itt a labirintusban? - kérdem kíváncsian, s nem lepődnék meg a helyeslésére. A magamfajták élete nem éppen a magányról és az egyedüllétről szól, hiszen annyi kötelességnek kell eleget tenni, hogy nem jut idő sokszor önmagukba merülni. Ahogy pedig beljebb haladunk, kezdem érteni, hogy miért vonzotta őt annyira ez a hely.
- Mikor először megpillantottalak, nem gondoltam volna, hogy ilyen sötét helyekre jársz egymagad. - felelem őszintén még a kút előtt. - Tán szereted a veszélyt? Unalmas az életed és vágysz egy kis... Izgalomra? - kérdem halk sóhajjal, s utána lépek közelebb a kúthoz, melybe hirtelen felindulásból belelököm Lillyt. Nem terveztem őt megölni, de hát ha már itt termett ez a csoda, s mellettem épp egy ártatlan test áll az ő ártatlan vérével... Ostoba leszek nem kihasználni! Természetesen nem hagyom őt belefulladni, így mikor feljebb úszik, nyújtom felé a kezem, s némi elismerő biccentéssel figyelem a parókát, majd a szürke hajzuhatagot.
- Már értem, miért ragadt rád a Szürke név. - mosolyodok el, s ha megkapaszkodik a kezemben, akkor megszorítom azt. Ám mire egyáltalán kihúzhatnám, hirtelen egy egészen más helyen termünk mindketten. Én lábon, de kis híján oldalra esek, így a közeli fában meg kell kapaszkodnom, Lilly pedig a földön landol.  
- Az volt a feladat, hogy egy szűz lány vére kerüljön a kútba. Úgy vélem, hogy ez a módszer barátságosabb volt, mintha megharaptalak volna, nem igaz? - mosolyodok el sejtelmesen, kivillantva enyhén hosszabb szemfogaimat. Közelebb lépek hozzá, s ha hagyja, akkor felsegítem. Ha pedig már mindketten állunk, akkor nézek körbe egy halk sóhajjal.
- Hasonló, igen. Az egész vidéken. Nem igazán szökik be a napfény. - válaszolom, s közelebb lépek a kapuhoz. - “Állj ellent a kísértésnek és továbbléphetsz.” - tanácstalanul simítom hátra ében hajkoronám, s a királylány felé pillantok. - Miféle kísértésnek mégis? Nincs itt semmiféle kís... - ebben a pillanatban érezheti meg Lilly, hogy egy különös erő mintha a hatalmába kerítené, s akarata ellenére mozdítaná a kezét. Felém. A mellkasom felé.
- Mit művelsz? - nagy szemekkel pislogok felé, hiszen nem teljesen értem, mire ez a hirtelen testi kontaktus.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 18, 2020 2:48 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
Mindenki tudja, hogy a nagy hatalmú család birodalma egyre sötétebb és komorabb, ahogy telik az idő, az örökösnek már rég meg kellett volna házasodnia, hogy ismét kivirágozzon minden, hogy életre keljen a mágiával átitatott területük. Én nem tartom magam a legszebb királylánynak, sem túl okosnak, ami nem is baj, mert manapság nem azt keresik. Jó, elég találékony vagyok mondjuk, mindent meg szeretnék oldani, ha olyanom van, de van, amihez még én is kevés vagyok. Kíváncsi voltam Bűbáj hercegre és most, hogy élőben találkozhatok vele, szinte repdesek a boldogságtól, ez azonban az arcomra nem rajzolódik ki, hülyén is nézne ki, ha lemoshatatlan boldog vigyorral néznék rá végig, inkább csak a zöld íriszemben játszik ennek a vidámságnak a fénye. Az ő szemeiben meg valami tüzes csillogást látok, amire felkapom a fejem az égre, egy tüzes pegazus cikázik el, különös, még nem láttam ilyesmi jelenséget. Vajon ő csinálta vagy csak köze lehet hozzá? Visszapillantok rá és kicsit elszégyenlem magam, a cipellőm orrára nézek, amivel a kövön lévő apró porszemeket súrolom magam alatt kicsit.
- Azt hittem, hogy egy írnok nézi át őket előbb és ő kapja a csillámló tündérport, az úgy viccesebb lett volna, sajnálom, hogy miattam két napig köhögtél. - A hangomban is jól érezhető a megbánás, ám ez nem a félelem szülte elő, mert ha megharagudott volna ezért, akkor biztos nem itt beszélgetnénk ilyen mondhatni nyugodtan.
- A véleményem, majd egy zöld levélben küldöm el és nem lesz benne semmi csillogás. - Már, ha érdekli persze, de ezt nem teszem hozzá, ha nem szeretné, úgyis szól róla, nem tűnik olyannak, aki visszafogná magát, elég őszintén közöl velem mindent, kicsit rideg, de nem zavar, illik hozzá.
- Szerintem fogalmuk sincs, miért jöttetek el édesapáddal együtt hozzánk, most biztos az ő kedvében akarnak járni a szüleim. - Hátrasandítok és természetesen, ha nem lenne kapásból vagy öt érdeklődő szempár ott, akkor egy sem az ablaküvegnél. Annyira szánalmasak, mintha bármi is történne, csak ismerkedni jöttem ki. A téma nekem kissé kényelmetlen és az alsó ajkam felét be is szívom, hogy a fogaim között kicsit rágcsáljam. Én nem gondoltam egy percig sem, hogy megkérné a kezem, legfeljebb reménykedtem benne, de ahogy ő is mondja, ez nem rajtam múlik, hanem apámon, a királyon. Nyilván tisztában van vele, hogy minden más királyság tart tőlük, de hogy bemocskolnák a mulatságot, hát azt nem gondolnám, a szüleink látszólag jól szórakoznak, bár a saját oldalról biztos félnek azért, nehogy valami rosszat tegyenek és megbántsák az ő apját. Mikor közelebb lép lefagyok és bár alapból hátrálnék, most csak zavarba jövök, mikor az államhoz ér és maga felé emeli a feje.
- Nem gondolnám, de nektek senki sem fog nemet mondani, a döntés a te kezedben van. - Jegyzem meg félénken, mert ez az igazság, kit érdekel ki milyen könnyeket hullajt, ha ő valakit akar, megkapja és ennyi, a vér számít, királyi család lánya leszek akkor is, ha ők lemondanak a rangjukról, akkor is, ez nem válik vízzé.
Végül belé karolva elindulunk a labirintus kertbe, ami hamar el is nyel minket, ami szemlátomást neki is feltűnik és nem hagyja szó nélkül
- Igen, egyedül szoktam idejönni, a dadus elől szöktem be ide először olyan tizenegy évesen, de elég hamar kijutottam. - Mesélem és közben oldalra nyúlok a szabad kezemmel, hogy azt végighúzzam a sövény levelein, ami mellettünk húzódik. Sokat jártam ide, azt hiszem engem kedvel a hely, de hogy miért, arról fogalmam sincs, vonz, mint bogarakat a fény.
- Igen, tényleg jó lenne, de szerencsére nem fenyeget a háború, legalábbis remélem. - Remélem nem veszi úgy, hogy ő is ellenség, akit be akartam ide csalni, de itt magunk lehetünk, távol mindentől és a bál zaja sem kísért, általában itt csend van. Egy kúthoz érünk, szép nagy kör alakú az egész, azt hinné az ember, hogy szökőkút, ám nem az, elég mély kút, de én ezzel az apró ténnyel nem vagyok tisztában, mert még nem találkoztam ezzel eddig és nem is mentem túl közel hozzá, hogy megvizsgáljam. Hagyom, hogy ő közelebb menjen és elengedje a kezem, távolról szemlélem és hallgatom őt.
- Nem, ezzel még nem találkoztam, de néha vannak ilyen új dolgok. - Vonom meg a vállam és mikor közelebb hív, hát lépek is, hogy megnézzem mi lehet az, amit lát. Mikor a pereméhez lépek, látom, hogy milyen mély, az alján sötét folyadék van, nem tudom mi lehet az, de hogy nem víz, az szinte biztos. A derekamhoz ér a keze, de mire felé kapnám a fejem, már érzem a lökést és zuhanok, a kezemmel felfelé nyújtózok, mintha azt szeretném, hogy elkapjon, valójában tényleg ezt akarnám, de ez nem fog bekövetkezni. Csobbanok és felúszok a tetejére, a számból kiköpve, ami belement. Végig sikítottam zuhanás közben és ezért benyeltem a trutyiból egy keveset, ez is csak most tudatosul. A parókám valahol mellettem úszik, nem foglalkozom vele, most úgy is mindenem fekete lett. A széléhez úszok, hogy megkapaszkodjak és letörlöm az arcomról ezt a furcsa anyagot.
- Ez most mire volt jó? Haragszol rám valamiért? - kiáltok fel és várom a válaszát, mert egyáltalán nem örülök ennek. A kőben felfelé egy kis létra van belevésve, szóval el is indulnék felfelé, de nagyon nehéz a ruhám, így kénytelen vagyok levenni a felső réteget, ennek már úgy is mindegy, marad az alatta lévő hálóruha. Nem értem komolyan, ez mire volt jó. Ahogy felfelé haladok, egy élesebb sziklánál megvágom az ujjam mire hirtelen helyet változtatunk és én mellette négykézláb érkezem meg a földre, ő meg pár lépésnyire áll mellettem. Vérző ujjam a számba veszem és leülök a sarkamra.
- Az volt a feladat, hogy lökj bele? - nézek fel rá értetlenül, nem áll össze a kép, hogy a vérem kellett volna bele, ennyire nincs nagy észjárásom, nem erre neveltek. A hely, ahol vagyunk, hát egy temető bejárata, ahol köd van, ami biztos derékig ér és hát elég hátborzongató, ahogy a sírok feletti keresztek féloldalt dőltek már, ezek meglátszódik az idő vaskereke, szinte látom magunk felett a vastag pókhálót, amiből jön a szörny és lecsap, ha letérünk az ösvényről, ami átvezet ezeken vagy ki tudja mi vár itt ránk.
- Ilyesmi a sötétség nálatok is? - érdeklődöm félénken, miközben a hajamból kifacsarom a fekete folyadékot és a ruhámból is hasonlóképpen teszek. A színe nem változik meg, így már mondhatni összeöltöztünk. Ez már nem fog ebből kijönni, az is biztos, ám így kisétálni innen, megalázó lesz, főleg, hogy rajta egy koszos porszem sincs. Itt is egy ősi nyelven írt szöveg fogad a vaskapun, ami annyit tesz, hogy állj ellent a kísértéseknek és továbbléphetsz, ez csak Fülöp érti továbbra is.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 14, 2020 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
Elnézve a Tündérerdő távoli, színes fényeit, melyek utat mutatnak az éjszakában az eltévedt kalandoroknak, s eltüntetik a sötétség okozta félelmeket, megint csak az jut eszembe, hogy miért kellett annyira erőltetni, hogy megjelenjünk ma itt. Elvégre ez nem egy nagyszabású esemény, csupán az egyik királyság örökösének az évfordulója, mely valójában senkit sem érdekel, hiszen mindenki csak a lehetőséget látja benne. Elérte azt a kort, amikor kérője akadhat, gyermeket nemzhet, mikor háborúk múlhatnak rajta, s mikor szépsége világokat emelhet fel, s dönthet romba... Ám hogy ki ő valójában? Az már senkit sem érdekel. Apám sem miatta van itt. Hanem mert... Magányos. Tudom, hogy ezt sosem mondaná ki, ám mióta anyánk távozott az élők közül, azóta a birodalmunkra még nagyobb sötétség köszöntött rá. Mintha az egész királyságunk tükrözné apám fájdalmát, úgy tűnnek el a fényes helyek, s úgy válik minden a sötétség martalékává. Úgy tartja a legenda, hogy egy királylány lenne képes visszahozni a régi, dicső fényt, s elűzni a borzalmakat. Egy nő, ki anyám helyébe léphet, s szépségével beragyoghatja a királyságunkat... Apámban, a királyban még mindig ott él a remény, hogy megkérem valakinek a kezét, azonban ahogy telnek, múlnak az évek, egyre inkább anyámat, az egykori királynét látja bennem, s az ő jellemvonásait. Gyűlölködő, makacs és magának való, ki nem kötelezi el magát olyan mellé, kihez nem fűzik érzelmek. Nem véletlen hát, hogy kettejük kapcsolata már-már a tökéletesség határát súrolta... Ugyanis anyám senkit sem fogadott el rajta kívül, s számtalan próba elé állította a királyt, mire elkötelezte magát. Ő pedig tudja jól, ha én nem találom meg azt az egyet, az Igazit, akkor a királyságunk örökös nélkül marad. S hamarosan... Elpusztul.
Lilly érkeztével magam is meghajolok enyhén előtte, nem várt látogatása pedig meglepettséggel tölt el.  
- Személyesen választottam ki az ajándékod. - sötét tekintetemet egy másodperc töredékére egy fölöttünk elcikázó, tüzes pegazus világítja meg. - Egy roppantul rózsaszín és csillogó levélben? Két napig köhögtem a tündérportól. - húzom összébb szemeim, s palástom féloldalasan vállamra dobom. Mindegyik királyságnak megvan a maga stílusa, nos, az itteniekét senki máséval sem lehetne összetéveszteni. Már csak azért sem, mert pontosan az ellentéte a miénknek.
- Úgy vélik tán, hogy a kezedért jöttem el ma ide? - biccentem oldalra fejem, s kósza félmosoly átszökik arcomon, ahogy a királylányt figyelem, s hátra sandítok a kíváncsiskodók felé. Mindent gondoltam a mai estéről, csak azt nem, hogy az első ember, aki ma a nyomomban lesz, az maga lesz a fő látványosság, ki ahelyett, hogy a pompában és a kérők dicséreteiben sütkérezne, inkább a magányt választotta velem. Érdekes...
- Őszintén szólva nehezen nézném ki apádból, hogy a lányát a mi birodalmunk örökösének adná. Tisztában vagyok vele, hogy azért küld mindenki meghívót nekünk, hogy ne sodorja az országát egy esetleges háború szélére. S azzal is tisztában vagyok, hogy senki sem akarja, hogy a jelenlétünk bemocskoljon egy remek mulatságot. - közelebb lépek hozzá ekkor váratlanul, s hűs ujjaimmal megragadom a kisasszony állát, majd enyhén magam felé biccentem azt. - Úgy véled, hogy apád örömkönnyeket hullajtana, ha a lányát a halál birodalmába kellene elküldenie? - én nem élek álomvilágban, én két lábbal a földön járok. Senki sem akarná, hogy én legyen legyek a lányának kérője, hiszen melyik az az apa, aki oly szeretett lányát a mi országunkba küldené? Inkább lemondana sokuk a nagy vagyonról és hadseregről, csak hogy köze se legyen hozzánk. S ez így van rendjén.
Keze a kezemben, s az éj ránk borítja sötét fátylát, ahogy haladunk a titokzatos kert felé, mely hamarosan elnyel minket teljesen, lezárva a visszafelé vezető utat. Kíváncsian emelem magunk mögé a szemeim, ám csupán egy széles indafalat látok, semmi mást.
- Tán egymagad szoktál betévedni ide? Különös. Az ilyen helyek veszélyesek, hiszen amilyen csalogatóak, olyan mélyen tudnak bekebelezni, hogy aztán soha ne tudj kiszabadulni... Jó stratégiai pont egy háború során. - ismerem el váratlanul e mágikus kert létét, melynek ha valaki rájön a titkára, akkor bizony nagy erőt kaparinthat meg azáltal, ha becsalja ide az ellenséget. Érdekes hely, kedvemre vannak az ilyen talányok. Beljebb haladunk hát az ösvényen, s hamarosan egy ősöreg kúttal találjuk magunkat szembe. Elengedem Lilly kezét, s kíváncsian lépek közelebb. Igen, épp olyan motívumok díszítik, mint nálunk számtalan épületet.  
- Nehéz a nyelvezete, de... Meg tudom fejteni. - simítom végig ujjbegyemmel a vésett, koszos betűkön, s pár perc elteltével elgondolkodva állok fel a kút mellől. - Találkoztál már eme építménnyel, vagy a jelenlétemre mutathatta meg nekünk a kert? - halkan sóhajtva pillantok vissza rá, hiszen olyan, mintha ez a hely mutatni akarna nekem valamit. A mi királyságunkon kívül nem kellene ilyeneknek léteznie, s most már kíváncsi lettem, mi lehet a titka.
- Jöjj közelebb, szeretnék mutatni valamit. - nyújtom Lilly felé ismét a kezem, s ha közelebb sétál, akkor az alant levő sötét víz felé mutatok. - Látod ezt? - mutatok még mindig, s ha a királylány fölé hajol, úgy váratlan kegyetlenséggel fektetem tenyerem derekára, hogy egy erős mozdulattal átlökjem őt a köveken, s megadjam azt, amire az őseim mágiája kér. Egy szűz lány vérét...
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 07, 2020 10:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
Szinte le sem lehet vakarni az illendő és örömteli mosolyomat az arcomról, hogy eljött és itt van Bűbáj herceg, ki apjával már jó ideje nem látogatott meg senkit, hiába kaptak meghívót, hiába volt fent tartva nekik hely, nem érkeztek meg, ellenben most, ez egy kivételes nap. Az apukám beszédében, amelybe mindenkit üdvözöl és megköszöni hogy eljöttek, főként a rég nem látott erős uralkodó család jelenlétéért ad hálát, majd pár kedves szóval engem is felköszönt. A koccintás nem marad el, akik nem isznak, ők is poharukat emelik, ezt kívánja az illem, de vajon hányan ünnepelnének meg engem, ha más lennék, mint ami? 
A vacsorát tálalják, szerintem mindenki megtalálta a magának megfelelőt közte és jól lakottan távozhatnak majd. Oldalvást pillantok gyakran a különleges vendégeink felé, azt hiszem még sosem láttam ilyen sötét jelenséget, mint ők, mind ruhában, mind kinézetben. Zavar engem, hogy ilyenek? Kicsit sem, valahol tudom, hogy veszélyesek, senki sem merné megsérteni őket, sőt közeledni sem mernek annyira, ám anyukám azért megteszi a megfelelő lépéseket, így csatlakozik a táncparketten lévők közé. Én meg inkább szabadulok, sokkal jobban érdekel, hogy Fülöp hová menekül és persze miért jöttek el, mitől gondolták meg magukat és törték meg a sok évnyi kimaradást ezen eseményekről.
- Ó, azt gondoltam - felelem, nem véletlen nem jelentek meg és nem véletlen van ilyen gyászos színekbe öltözve sem, a hangja is olyan rideg, mégis, engem valahogy pont ez vonz benne, hogy nem olyan, mint mindenki más, sokkal rejtélyesebb és a veszély, mi együtt jár a fájdalommal, nos igen, elég izgalmas. A szoknyám oldalt markolva felemelve sétálok az erkély közepére, ahol leengedem és megállok vele szemben.
- Általában ezeket tovább szoktam ajándékozni, szerintem más is hasonlóan tesz. A könyveknek és különlegességeknek jobban örülök. - Ezzel a kijelentésével felkeltette az érdeklődésemet, a bálterem felé fordítom a fejem, amerre az ajándékok leledzenek, bár berohanhatnék és vissza, hogy megnézzem mit kaptam, de az nem illendő, meg  miért is hagynám magára? Örülök, hogy szóba áll velem és nem zavart el egyből, hogy hagyjam békén. Igaz, ez fordítva szokott működni, de miért is udvarolna pont nekem?
- Szeretném magam eldönteni, mi a véleményem az ajándékodról, ha szeretnéd, majd megírom. - Ezeket holnap nézem meg nagy eséllyel leghamarabb, de nem kizárt, hogy megkeresem a legsötétebb csomagolásút és azzal kezdem majd, azt kaphattam tőle.
- Azokat a bájgúnárokat? Előlük menekülök és amint meglátták, hogy kihez tartok visszavonulót fújtak. - Mutatok magam mögé, van, aki a függöny mögül leskelődik, hogy most mi lesz, egy valamivel mindenki tisztában van, az erősebb és hatalmasabb családokkal jobb kerülni a viszályt.
- Ha megtudja, hogy veled voltam, kétlem, hogy az lenne az első gondolata - közlöm egy kis gúnyos hangéllel, ami az apámnak szól, mint ahogyan a szemforgatásom is. Jól esik egy kis nyugalom, de az izgalmakat jobban szeretem. A kezét nyújtja, ami meglep, de elfogadom és csak amennyire illendő, annyira helyezem rá a kezem, tartom a távolságot, nem tapadok rá, mint holmi pióca. A lépcsőn lefelé menet a másik kezemmel megemelem a szoknyám elejét, hogy ne essek hasra, meg rántsam magammal őt is, az túl szerencsétlen lenne. A kerthez érve egy kőből készült kapu vár, a közepén egy labirintus szimbóluma van, ám mindez alig kivehető még a közelében gyújtott fáklyák fényében is, mert ezt az egészet benőtte a sok kúszónövény indája.
- Szeretek ide járni, olyan mágikus hely. - Fordítom is felé a tekintetem, mikor befejezem a mondatot és léphetünk is be a kertbe, ahol pár lépés után mögöttünk hirtelen indák jelennek meg és beszövik a kijáratot, majd megjelenik egy ösvény is, mi lezárja a visszautat. Igen, ezért szeretem ennyire, ismerni kell minden zugát, hogy tudd merre lehetsz, elvégre ismétlődnek a szakaszok és csak a közepére érve lehet innen kijutni. A csend egy pillanat alatt áll be, ahogy megkezdjük az utunkat itt benn, elsőre tücsök ciripelést hallunk csak, elég ijesztő, főleg, mikor sötétedni kezd és alig lehet bármit is látni. Előveszek a zsebemből egy boszorkánykövet, ami valamennyi fényt ad. Ez mindig nálam van általában.
- Nem szeretem ezt a túlzott csendet, olyan baljós - szólalok meg halkan, mert miért is beszélnék hangosan, úgyis hallani fog engem. Ahogy haladunk előre egy kúthoz érünk, ami ki van száradva és egy ősi szöveg van belevésve, amit én nem értek, nem jöttem még rá a talányra, hogy mit akar és miként lehet megoldani ennek a rejtélyét, meg ez merre is vezetne tovább egyáltalán.
- Te értesz régi nyelven? - fordulok Bűbáj felé, ki valószínűleg megfejti a sárkánylovasok által írt kis idézetet, miszerint egy szűz vérével lehet 'életet' adni eme helynek, de mint mindennek, vannak következményei, mégpedig... na ez a rész hiányzik, mert letört belőle.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 26, 2020 5:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
Morgással vegyített sóhaj bukik ki belőlem szinte minden egyes perc kezdetén, hiszen bármerre nézek a bálteremben, csupa nyáladzást, romantikát, rózsaszín felhőt, kicicomázott és kifestett bájgúnárokat, s magukat kellető kisasszonyokat látok. Az ezeket kísérő idősebb családtagokról pedig inkább szót sem ejtek... Ezeket az emberek még elemezni sem lehet, hiszen a felszínességük szinte kézzel fogható. Apám felé amolyan segélykérő pillantást vetek, melyre az asztal alatti enyhe rúgásommal hívom fel rá a figyelmét, jelezve, hogy ez a bő tíz perc számomra elegendő volt, megjelentünk, most már mehetünk. Szigorú tekintete azonban egyből rendre utasít, mire unottan, bosszúsan csóválom meg a fejem.
- Bűbáj úrfi, a vacsora... - hajol közelebb inasunk, kinek a hátralevő szavaira már egyáltalán nem figyelek, egyszerűen csak bólogatok. Bármilyen hihetetlen, nincs túl  nagy igényem étkezés terén, nem kell helyettem felvágni vagy megrágni, s nem kell a legritkább égvirágot a boromba helyezni, így az inas vacsoraismertető szavai is teljesen feleslegesek. Azt fogyasztom, amire rábólintottam, s ami jelen esetben tündérgombával megrakott sündisznó, meghintve egy kis tövissziruppal. A vacsora végeztével pedig csak a minőségi, száz évet is megélt vörösboromat kortyolgatom egy aranyszegélyű üvegpohár mélyéről. A mai estére azt hiszem, ez lesz a legtökéletesebb társ...
- Anyád ezt biztosan élvezné. - egy óra múltán, mikor már nyoma sincs az ételeknek, s rázendítenek a nótára, majd az emberek összesereglenek a kezdő táncra, apám, a másik ország királya ábrándos búval, halkan sóhajt fel.
- Biztosan egy nőről beszélünk? - emelem felé a tekintetem szélesen mosolyogva.
- Igaz is, anyád lett volna az első, aki belerondított volna az estébe. Ó, Morticia... - bajsza búsan rezdül, de mielőtt még eluralkodhatna rajta a szívét mardosó fájdalom, váratlanul megjelenik mellettünk a királyné, ki a szokásokat megakasztva felajánlja első táncát apámnak, ki egy kis hezitálás után végül elfogadja az ajánlatot. Így ő elkerül mellőlem, nekem pedig lehetőségem nyílik arra, hogy úriasan távozzak. Lépek hát egyet hátra, majd még egyet, majd eltűnök az oszlop mögött, s kiszivárgok az ajtón az erkélyre, az est hűvösségébe. Magam mögött hagyom a tompa nótát, messzi lesz a kacaj és az öröm, s csak hagyom, hogy a korláthoz támaszkodva elvesszek a bentről szűrődő fények homályában. Ha itt maradnék esetleg egész éjjel... E gondolat megakad egy pillanatra, mikor megérzem Nomrinim jelenlétét, kivel olyan erős kötelék van közöttünk, hogy azt is megérezném, ha kilehelné a lelkét. Most azonban szélesen szeli át a sötét égboltot, erős szelet gerjesztve ében szárnyaival, s egy apró tűzcsóvát lövellve a sötétségbe, mellyel jelzi felém, hogy itt van s figyel. Ám ez alig pár másodpercet ölel át, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik. Épp akkor, mikor nyílik mögöttem az ajtó, mellyel én mit sem törődve tovább fürkészem a csillagos eget.
- Nem vagyok a híve az ilyen ostoba mulatságoknak. - jegyzem meg ridegen, s félszemmel nézek csak az érkező kisasszony felé. - Biztosan örülsz annak a temérdek parfümnek, festménynek, ruhának és ócska játéknak, amit kaptál. - vonom fel nagyképűen a szemöldököm, s ellököm magam a korláttól, hogy a királylány elé sétáljak. - Az enyémet szerintem ne bontsd ki. Nem fog tetszeni. Inkább ejtsd le a kristályfolyón, s hagyd, hogy elússzon...  - jegyzem meg kelletlen morgással, hiszen amit mi hoztunk apámmal, az szöges ellentéte annak a sok színes nyomorúságnak, mely az ajándékos sarkot díszíti. A mi, az én ajándékom ennél különlegesebb, ezért sem tetszhet egy olyan kislánynak, mint ez itt előttem. Hogy is értékelhetne egy igazi sárkánypikkelyt egy ilyen csillogó, szőke leány? Természetesen nem Nomrinimből húztam ki, hanem mindössze felkaroltam a földről, amit elhullajtott. Megerőltetés nélkül. Ugyanakkor van egy olyan sejtésem, hogy ez a népség a saját szemének sem képes hinni, hiszen a sárkányokról szóló történetek csupán legendák. Senki sem biztos a létezésükben, s manapság senki sem látta őket... A mi birodalmunk mégis nem egynek ad otthont, csupán annyi a titkuk, hogy képesek láthatatlanná válni. Így hát az évszázadok alatt senki sem fedezte fel őket, kivesztek a köztudatból.
- Neked nem a bálteremben kellene inkább fogadnod azt a temérdek kérőt, aki a kezedet akarja? - némi számonkérő hanggal kérdem, ami talán furcsa lehet a számára, hiszen minden más úrfi olyan hányingert keltő illemmel szól hozzá, hogy nehéz bent tartanom a gyomrom tartalmát ezek hallatán. Én azonban kissé más vagyok, s bár szorult belém némi illem, ez pont nem az a helyzet, ahol elő kellene hívnom magamból.
- Ha velem akarod idekint tölteni az estéd, s vállalod, hogy apád, a király megorrol rád ezért, ám legyen. Menjünk. - bólintok, s annak reményében, hogy talán hajnalig elnyel a kert, belemegyek az ajánlatába. Egyedül nem célszerű egy ilyen vidéken elkóborolni, hiszen bármikor belefuthatok egy elvarázsolt erdőbe. Nyújtom hát karom a királylánynak, s hagyom, hogy vezessen a kert felé. Magam nem vagyok a beszédek embere, így én nem is töröm meg az esetlegesen felbukkanó kínos csendet, ami maximum a másiknak okozhat feszült pillanatokat.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 12, 2020 10:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself!
 
Mint akit leütöttek, úgy dőlök le aludni és kedvenc álmaim egyikébe ugrok bele, elvégre nem lehet folyton csak a zuhanásról álmodni, van elég fantáziám saját álmok terén is. A kedvencem a középkori fantasy világ, ahol szárnyalhat a képzelet és persze ha valami nem tetszik, akkor egyből tudok rajta változtatni is, itt én szabom a szabályokat és én szövögetem a szálakat is. Kicsit úgy tűnhet, mint bármely tündérmese, de valahogy nekem kicsit másképpen kell ez az egész, szeretek küzdeni, nem csak hagyni mindent, hogy az ölembe hulljon, mert az unalmas. Egy kisebb jelentéktelen ország királylánya vagyok, szép szőke hajam van, zöld szemem és gyönyörű lila ruháim, szeretem ezt a színt, mert a halálhoz köthető, jól áll a fekete mellett, de mégsem túl komor. Egy meghívót készítek saját kezűleg, rózsaszínre festett lapra írok szép betűkkel meghívót Fülöp hercegnek és apjának, hogy jöjjenek el a tizenhatodik születésnapomra. Ők a világ uralkodói, nagyon erősek és oda beházasodni szinte mindenki álma lenne, csak hát náluk minden szürke és komor, ahogy ők maguk is állítólag. Kötelességből mindenki küld nekik írnokokkal meghívót, de valójában nem várják az érkezésüket sehol sem annyira, mint én. Szerintem ez elég feltűnő, hogy felkeltsem az érdeklődésüket és eljöjjenek, találkozni akarok Bűbáj herceggel, ki kinézetre megnyerő állítólag, csak hát, nincs a szíve a helyén, de annyi baj legyen. Én hiába sokkal idősebb tőlem, mégis megismerném, bár sokan nem tennék az én helyemben, de kit érdekel más véleménye. A szüleim sem hisznek benne, hogy megjelennének, de a helyüket fent tartják, mert ez már egy szokás, hogy bebiztosítsák magukat és ne érje sértés őnagyságukat, ha mégis beállítanak. A legszebb lila ruhám veszem fel, a szolgálómmal befonatom a hajam és vagy húszféle parfümöt végigszaglászom, mire kiválasztom a megfelelőt, a mangóliásat, hogy azt kérem. Befújom magam vele, hagyom, hogy enyhén kifessék az arcom, ezzel kicsit idősebbnek tüntetve fel engem, elvégre, ha eljön, ne egy kislányt lásson már. Annyira izgulok, hogy hazug a templomban, de nem adom fel, hogy jönni fog, bár kétségem sincs felőle, mert így van megírva általam a történet ugyebár. Vonásaiban kicsit hasonlít Athlanra, de mégsem merem őt egy az egyben megálmodni, mert az lehet kicsit túl sok lenne, nem kellene olyan érzéseket táplálnom iránta... Szóval a nap fénypontjaként egy gyönyörű zenére levonulok a lépcsőn és a sok királylány és királyfi közé érkezem, akik megköszöntenek, majd elvegyülök beszélgetni. Eladó sorba kerültem, sokan úgy érkeztek, hogy majd bepróbálkoznak, én remélem, hogy nem, mert engem csak Fülöp érdekel egyelőre. A levegő egyszer csak megfagy és én izgatottan szorítom ökölbe a kezeimet, harapom be az alsó ajkam és fordulok arrafelé. Megéreztek! Itt van, eljött, a szívem szinte kiugrik a helyéről, tényleg annyira helyes, nem véletlen ragadt rá ez a név. Amennyire félnek tőle, annyira csorgatja a nyálát mindenki rá. A kezem lassan kinyitom és meglegyezem magam vele kicsit, jelezve izgatottságom és meglepődésem is. A tömeg szétnyílik és egyenesen felém jöhetne. Nem érdekel, hogy grimaszol, valahol tetszik is, olyan mint... Gyorsan átlépek a valóság felé hajazó gondolatomon, most álmodom és ez más lesz. Szépen pukedlizek neki, ahogyan közelít, majd nyújtom a kezem a kezébe, amiben éppen csak éri az ajkával a kézfejem. Nekem már ennyi is elég, hogy teljes mámorban és örömben úszkáljak egyelőre, de túl rózsaszín minden, ami annyira nem tetszik, szóval gyorsan mindenki leül a helyére. Én a herceget nézegetem, miközben az apukám a király hálát ad, hogy eljöttek hozzánk, hogy nekik hála jól él mindenki és persze hálát ad ő mindennek, de leginkább annak, hogy én megszülettem és itt vagyok nekik, immáron tizenhat éve. Ahogy végzünk, finom vadhús kerül az asztalra, majd következik az első tánc, amit én nagylelkűen apámnak adok, ezzel meg is nyitjuk a bált, majd keresem a tekintetemmel a herceget, de nem látom sehol, biztos kiment, este a sötétben nem olyan színes semmi, mint idebent a bálteremben, amit a ruhámhoz igazítottak meg a királyi címerünkhöz, amiben az arany is fontos szín. Kimegyek az erkély részre,a hol csend honol és túl nagy a nyugalom a bentihez képest, valahogy éreztem, hogy itt találom majd Bűbájt.
- Jól esik egy kis nyugalom? - Érdeklődöm meg és megindulok felé, persze nem megyek nagyon közel hozzá, mert nem akarok én rámászni, csak beszélgetni szeretnék vele egy kicsit, nem ringatom magam hamis álmokba, hogy majd felkér táncolni és romantikázni akar itt, az nem is ő lenne és túl egyszerű lenne, azt meg nem szeretem.
- Van kedved sétálni egyet a kertben? Az még csendesebb és sötétebb. - A fejemmel oldalra intek, van egy kis lépcsősor, ahol le lehet menni a kertbe, ami egy labirintus és nem arról híres, hogy nyugodtan lehet benne sétálni, el van varázsolva és folyton változik, de ezt neki nem kell tudnia, csak egy kicsit ragadunk bent, én tudom a kiutat, ha nagyon elege lenne belőle, de én élvezném, ha egy kis közös izgalmas kalandba keverednénk, ott lehet a legjobban ismerkedni, elvégre csak magunk lennénk, nem kellenek az udvarias körök sem.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 11, 2020 6:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
Nem igazán tudom megmondani, hogy pontosan mi ösztönöz arra, hogy észrevétlenül szökjek be Alessya álmaiba, ám egy a biztos, itt vagyok, s ő nem tud róla. Olyan mélyen alszik, mintha napok óta nem jött volna álom a szemére, de körbenézve a vidéken s annak részletességén, olyan, mintha már számtalanszor leperegtek volna előtte ezek a képek. Túlságosan összetett ahhoz, hogy egy kósza álom legyen csupán, s én kész vagyok olyan mélyre férkőzni benne, hogy még önmagamat is a háttérbe szorítom, s hagyom, hogy egy bizonyos alak teljesen átvegye felettem az irányítást...
- Bűbáj herceg... – ez a legelső szó, ami elkezd kavarogni a fejemben, mikor először kinyitom szemeim. Sötét fertőként zúg végig a kastély rideg falai közt, beférkőzve a legapróbb zugokba is. Azonban a látszat ellenére... Valami még sincs rendben ezzel az álommal. Először ugyan egy nyálas, csöpögős, ostoba tündérmesének tűnt az egész világ, tele hercegekkel és királykisasszonyokkal, tündérekkel és törpékkel, vidámsággal és szeretettel... Ám ahogy teljesen kezdem átvenni az alak gondolatait, érzéseit, emlékeit, nagyon hamar rá kell jönnöm, hogy az a rózsaszín, csillámló felhő csupán a látszat, s valami sokkal sötétebb, sokkal mocskosabb lapul a mélyben.
- Bűbáj, hercegem! – az inas szigorú hangja ismétli el nevem valahonnan a félhomályba burkolt szoba egy távoli szegletéből, mely hamarosan már nem lesz ilyen kellemesen fénytelen, hiszen a széles, szürke bársonyfüggönyök nagy robajjal húzódnak szét, hogy beáradhasson a borús égbolton átszökő fény. Ezen a vidéken sosem látni napsugarakat. Az év minden szakaszában viharfelhők gyűlnek, s az élet messze elkerüli e tájat. Azóta, mióta anyám meghalt, minden megváltozott... Illetve nem is az én anyám, hanem...
- Fülöp! – nagyon könnyeden hasonulok az alakkal, s mikor a mély hang utasítóan szól az ajtóból, egyből unottan kapom oda a fejem. Nem az én apám ő, hanem Fülöpé, Bűbáj hercegé, mégis percek múltán már a sajátomnak érzem.
- Apám. - halk sóhajjal kelek ki az ágyból, s unottan függesztem szemeim apám kezében levő, csillogó, rózsaszín, hányingert keltő meghívóra. Szigorúan lengeti meg előttem, s közelebb lép hozzám.
- Nem lehetne erről is véletlenül lekésnünk? Semmi keresnivalónk ott, ezt te magad is tudod. - felelem ridegen, majd kibontom magam szürke paplanom öleléséből, s megindulok a széles gardrób felé. Szinte ebben a pillanatban jelennek meg körülöttem a szolgák, kik kinyitják előttem az ajtót, s még helyettem is kezdenek matatni a szekrényben.
- Fülöp, te magad is tisztában vagy vele, hogy én sem leszek fiatalabb. Huszonnyolc éves létedre igazán megkomolyodhatnál már annyira, hogy belásd, hogy nem a te jóságod az első, hanem a királyságunk. S ahhoz, hogy ez tovább virágozzon... - undorodott pillantást vetek apámra, s kiábrándultan csóválom meg a fejem.
- Ki se mondd. Ne mondd ki. - a házasság mindig is olyan dolog volt számomra, melynek már csak a puszta hallatán görcsbe rándult a gyomrom. Sosem fogadtam el e normákat, miért ne lehetnék magam a király, egyedül e halott ország felett?  
Mire feleszmélek, a hintónk már a másik nép kastélya felé robog az úton. Előttünk hosszú kíséret épp úgy, ahogy mögöttünk, s mellettünk is. Fekete paripák kopognak a hideg köveken, rajtuk ében páncélba bújt katonák, kik épp úgy megrökönyödve súgnak össze egymás közt, mikor átlépjük birodalmunk határát, mint mi magunk.
- Borzalmas. - csóválom meg a fejem a napsütötte tájon, ahol tündérek járnak önfeledt táncot, ahol boldog és vidám minden.
- Egyetértek. Ám ezt meg kell tennünk, meg kell mutatnunk magunkat ennyi év után először. A jövőnkért. Úgyhogy viselkedj, Fülöp. Hátha találsz ott magadnak megfelelő... - kezem jelzően emelem fel, hogy ne folytassa.
- Tán anyánk halála után is így vélekedtél önmagaddal? - sandítok a király felé, ki nem válaszol, inkább egy rideg pillantást követően nem néz rám többet az út hátralevő részében.
Természetesen mi érkezünk a legkésőbb. A vendégsereg már egy ideje összegyűlhetett, hiszen mi lépünk be utoljára a széles kapukon. Félszegen üdvözölnek minket, s a dühösen prüszkölő paripákat eléggé nehézkesen vezetik el az istállókhoz. Elől halad apám egy szürke, fehér szegélyes öltözékben, én pedig mögötte egy fekete, palásttal borított, ezüst szegélyű ruhában. Az ajtót nyitják a szolgák, s mi betoppanunk.
A levegő megfagy. Nem olyan értelemben, hogy mindenki megbotránkozva tekint ránk egyszerűen, hiszen ahogy magam is beljebb lépek, s kilépek apám mögül, egy hűvös szellő robban be mögöttünk a terembe, mely egyből eloltja az összes gyertya pislákoló lángját, s a fáklyák fényét. A mulatság, a nóta, a jó kedv pár pillanatra abbamarad, s mereven, összesúgva kezd minket mindenki figyelni.
- Bűbáj herceg... - minden oldalról a nevemet hallom, látom leolvasni az emberek ajkairól, kik egyből elkapják a tekintetüket, mikor a sajátomat meresztem rájuk. Valójában okuk van a félelemre, hiszen a mi birodalmunkat gyakran nevezik a Halál birodalmának, ahova nem szökik be soha a fény.
Némi hatásszünet után apám s engem is hangosan bemutatnak a közönségnek, mely megnyílik előttünk, mikor megindulunk a királylány felé. Apám a királynőt köszönti némán, nekem pedig a feladatom kezet csókolni a királylánynak. Hányszor átvettük ezt már... Ajkaimnak mosolyra kellene rezdülniük, mikor közelebb érek a lila ruhás kisasszonyhoz, ám ez inkább egy erőltetett grimaszba fullad. Eleinte rá sem nézek. Az első pillantásom akkor érkezik felé, mikor kezem nyújtom, ahogy az a nagy könyvekben meg van írva, neki pedig bele kell simítani a sajátját, hogy én meghajolva csókot hinthessek kézfejére. Sápadt bőröm semmi melegséget nem hordoz, hideg, mint maga a halál érintése. Tekintetem ekkor fúródik mélyen a hercegnőjébe, melyet a bőrére hintett csóknál emelek le róla. Van egyáltalán ebben a teremben olyan, aki elhiszi, hogy ezt őszintén csinálom? Homlokom akaratlanul is enyhén ráncolódik, miközben ajkaim leheletnyire érintik csupán bársonyos bőrét. Ennyi, s nem több. Alig látható, szúrós pillantást ejtek meg a királylány felé, majd apámat s a szolgákat követve megindulunk a szélső asztalsor felé, annak közepére, ahova hivatalosak vagyunk a kezdeti lakomára. A széket kihúzzák előttünk, letelepedünk, s várunk a másik király köszöntőjére.
- Nem ment olyan rosszul. - nagyképűen, ridegen emelem fel állam, miközben apám felé sandítok.  
- Borzalmas volt. Legszívesebben elsüllyednék szégyenemben. - felelem halkan, mire ő mosolyogva megcsóválja a fejét, aztán figyelmét hamarosan a köszöntő felé tereli rólam, én pedig megengedek pár kósza pillantást a vendégsereg felé. Igen, a Bűbáj név nem véletlenül ragadt rám... Groteszk paradoxon, hogy a külsőm mennyire nincs összhangba a belsőmmel, s mennyire vonzza a tekinteteket, mintha bűbájjal lennék átitatva... Szánalmas.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 11, 2020 7:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


Gray & Charming - Page 2 845906
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2