Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Gray & Charming •
reveal your secrets

Hell or Heaven


Gray & Charming VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1135
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 11, 2020 2:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 02, 2020 5:36 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
Nem szeretem, ha bántanak, legtöbbször szóra se méltatnám és elsétálnék inkább, hogy lenyugodjam, ám nem akarok olyannak tűnni Fülöp előtt, aki nem próbálja megvédeni magát, szóval igyekszem valahogy úgy visszaszólni, hogy az ne legyen túl sértő. Jó, ezt még gyakorolnom kell lehet, talán jobb lett volna, ha meg sem szólalok, csak távozom az ajándékok felé. Komolyan nem értem a férfiakat, miért engednek magukhoz közel egy ilyet, aki életében nem volt még mocskos, mert a szolgálója már az esőcsepptől védték. Én meg a lovakkal teli istállóban is bujkáltam a lovam mellett, amit csikó korában kaptam még, ő volt az egyetlen barátom. Voltam koszos és nem is engedem, hogy a lovamat más csutakolja le, mert az az én dolgom, csak etetik meg takarítják, de ha hamarabb érek oda én is megcsinálom, mert számomra nem alja munka, csak a szüleim meg ne tudják. A labirintus varázsa alatt sokat tanultam és fejlődtem, hogy milyen vagyok, ott sikerül kieresztenem a gőzt, aminek a valóságban nyoma sincs, jól esett, hogy ma a születésnapomon nem egyedül jártam ott.
Ahogy elsétálok az ajándékokhoz, ott egy fénylő csomagolásban látom, ahogy Bűbáj herceg kiszabadítja magát és lehordja a vörös bestiát, aki miután súg neki még pár dolgot, sírva rohan ki a teremből mellettem. Nekem akart volna jönni, de félrehúzódtam pont, hogy a falnak támasszam a hátam és megnézzem mit is kaptam. A pikkely egy sárkányé, ami csodálatos és tényleg sokkalta értékesebb, mint bármi más, ami az asztalon van.
- Köszönöm, hogy kiálltál értem. - Mondom hálásan és oldalra sandítok felé, tényleg nagyon jól esett, hogy ezt megtette, pedig nem kérte meg rá senki gondolom és még érdeke sem fűzte hozzá. Elvégre én már ezt megszoktam, mindenki ilyen, a kis szürke kisegérrel, lefogadom, hogy az ajándékok között lesz egy egeres szalmabábu is, van, aki sose hagyja ki ezt, már van belőle jó pár darabom.
- A labirintusban, az ő volt? - érdeklődöm és még a válasz előtt valaki odalép hozzánk, vagyis hozzám, hogy felkérjen táncolni, én meg csak szorongatom az ajándékomat, kicsit lefagyok, mert nem szoktak felkérni és pont most nincs is kedvem elmenni, mert még mindig kissé ideges vagyok és nem akarom szétkarmolni, az ifjú szőke herceget.
- Nagyon szívesen táncolok, csak kicsit később, most ettem és kicsit emésztenem kell még, de felírom a tánclistámra. - Van egy kis szütyő, amit a csuklómon kellene hordani, abban van a kis papír, ami mindig üres szokott maradni, szóval a derekamra kötöttem fel a kis batyut, ahol nem zavar. Kiveszem belőle a papírost és a grafitot, amivel felírom az első nevet.
- Köszönöm szépen, maga is kitett magáért. - Nem sokan udvarolnak nekem, kezdem úgy érezni, hogy valaki lefizette a királyfit vagy pedig elvesztett egy fogadást, hogy idejöjjön bájologni nekem, már onnan is gyanús a dolog, hogy ahogy jött, távozik is, hogy később behajtja a táncot. Ismét ketten maradunk és kortyolok az italomból, majd odafordulok Fülöp felé.
- Találkozhatok vele? - érdeklődöm, mert ki ne akarna egy sárkányt megnézni, ami lehetőleg nem öli meg, mert miért is bántana, ha a gazdája megkéri, hogy ne. Mondjuk ez a sárkány lovas legenda pont arról szól, hogy nem gazdája, hanem a társa és kiegészítik egymást, nem uralják egymást vagy mi, talán jobban is figyelhettem volna, amikor ezt mesélték, de akkor még kicsit voltam és elaludtam ezeken a meséken. Most meg, hogy felnőttem minél messzebb teszik a mesekönyveket tőlem, nem tudom miért.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 01, 2020 5:45 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
Az est ezen része azért is van kedvemre, mert ezzel végre lezárulhat ez a nap, s a holnap reggelre virradóan végre visszalovagolhatunk a saját birodalmunkba, s maguk mögött hagyhatjuk ezt a furcsán színes világot, melytől még mindig felfordul a gyomrom. Ha választanom kellene a halál, vagy aközött, hogy itt éljem le a hátralevő éveimet, teljesen biztosan felakasztanám magam az első fára, bár most a vendégsereg is remekül rátesz egy lapáttal az ellenszenvemre. Míg még egyedül szemlélem a sereget a terem széléről, van időm észrevenni, hogy az intelligencia szintje alig üti meg a százat, ha mindenkit összeadok... Látszik a szemekben az értelem hiánya, s az, hogy még a hátsó felüket sem lennének képesek kitörölni egyedül. Vajon rajtam kívül vezetett itt valaki seregeket? Készített stratégiai terveket? Tartott hadgyakorlatokat? Ha a nőket nézzük, tud valaki főzni? Varrni? Vagy bármit csinálni a bájolgáson kívül? Én magam gyakorlatias vagyok, nem is kicsit, s bőven van alapja annak, hogy ennyire fent hordom az orrom. Igazából már az megalázó, hogy jelen kell lennem... S ezen ez a magát “vörös bestiának” nevező lány sem segít. Hallottam róla természetesen, annak ellenére, hogy nem vagyok a legjobb beszélgető partner. A fülem azért nyitva tartom, így hamar rájöttem, hogy e becenevet ő maga terjesztette el saját magáról, nem más adta neki. Milyen szánalmas. Főleg, hogy azt hiszi, hogy milyen remekül festene mellettem... Ebből is látszik, hogy az ilyen naiv kislányok mit sem tudnak a sötétségről, csupán túl sok fekete romantikát olvastak életükben. Kár, hogy a valóság sokkal borzalmasabb, mint a mesékben. Azt pedig végképp nem értem, miért hiszik azt ezek a lányok, hogy attól, mert lekezelően bánnak másokkal, az az én szememben például előnyt jelent.
- Ohh, szívecském! - kacag fel gúnyosan a vöröske. - Ez már rég nem a kislányok bálja! Tudod, valamivel a felnőtteket is kell szórakoztatni... Menjünk, Fülöp, ne is foglalkozzunk ezzel az idióta kislánnyal! - feleli nagyképűen Lillynek, s épp akkor, mikor ő ellép tőlünk, a vöröske elkezdi húzni a karom a táncparkett felé. A lábaim azonban nem mozdulnak, tekintetem pedig értetlenséget és undort sugall.
- Elnézést, kisasszony, de mégis kitől tanulta ezt a hangnemet? - elrántom tőle a kezem, s ekkor a közvetlen környezetünkben hamar megfagy a levegő. A magázással ennél már aligha lehetnék hűvösebb.  
- Egyáltalán miből gondolja, hogy megengedhet magának ilyen hányingert keltő tiszteletlenséget az ünnepelttel szemben? Úgy vélem, örülnie kellene neki, hogy egyáltalán kaptak meghívót, ugyanis ha jól tudom, a családja leáldozóban van... - ekkor közelebb lépek a vöröskéhez, kinek szeme már csillogni kezd a könnytől, s nem is tudja, hogy mit mondjon hirtelen. - Az ilyen hangnemmel sokakat magára haragíthat, s kétlem, hogy az szolgálná a felemelkedésüket. Most pedig forduljon meg, és takarodjon fel a szobájába, mert ha még egyszer meglátom itt, hogy bontani próbálja a rendet a stílusával, én magam fogom kirakni innen, de abban nem lesz köszönet. - elhajolok tőle, szavaim pedig elhalnak a bál morajában. Csak neki intéztem őket, s láthatóan megfogadja a tanácsom, hiszen arcát takargatva száguld el Lilly mellett, egyenesen a felsőbb szintekre vezető lépcsők felé. Néhány pillantást megeresztek a hitetlenkedő, szörnyülködő arcok felé, s mit sem törődök az összesúgásokkal a hátam mögött. Mert hogy milyen kegyetlen vagyok... Ugyan, nem vagyok én az. Közlöm a tényeket, melyek ha sértenek egyeseket, arról bizony nem tehetek. Lassú, kimért lépteim végül a királylányhoz vezetnek el, ki mellett megállok, ám nem nézek le rá. A kupa borral a kezemben kémlelem tovább a vendégsereget, kiknek nagy része hamarosan nem fog tovább látni a saját orránál az alkohol miatt.
- Micsoda népség... S még minket nem látnak szívesen sehol. - kortyolok egyet a borból, mely igencsak ízletesnek bizonyul. - A gazdájával már találkoztál. - váltok hirtelen témát, utalva Nomrinimre, aki békésen szunyókált a labirintus mélyén. Az elhullott pikkelyét hoztam ajándékba, hiszen ha már arra adom a fejem, hogy valakit megajándékozzak, nem fogok beállítani ócska parfümmel, vagy otromba festménnyel. Épp nyitnám újra szóra ajkaimat, mikor felbukkan egy kérő, így kérdésem bent ragad, s csak egy halk sóhaj marad utána.
- Drága királylány, megtisztelne, ha táncolna velem. - egy magas, szőke hajkoronás, fiatal, húszas éveit még be sem töltő, lila ruhás alak lép oda hozzánk. Felém némán biccent, majd tisztelettudóan hajol meg Lilly előtt, s nyújtja a kezét.  
- Csodásan fest ma kegyed. Egészen szemet kápráztató a szépsége... - én pedig ezen a ponton fordítom oldalra a fejem, s mielőtt még kiszáguldana a torkomon a vacsorám, inkább megindulok csendben az egyik inas felé egy újabb kupa borért, s nem zavarom tovább ezt a nagy ömlengést.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 31, 2020 8:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- Ha valaki megteheti, hogy válogat, megértem, hogy meg is teszi, de szerintem a legtöbben felszínesek, nem mutathatják meg önmagukat, mert az etikett meg a rangja nem engedi meg ezt. - Némileg magamból indulok ki, elvégre én sem vágyom erre az egészre, de muszáj, mert aranykanállal a számban születtem. Szerintem nem él a világunkban olyan nő, aki megfelelne Fülöpnek, olyan magas a mércéje. A mondata második felét, ahol a mi fajtánk szóhasználatot használja, csak később nyer értelmet, hogyan is gondolta, így kevésbé tűnik beképzeltnek, aki a családnevére alapozna ilyet. A farkas énjére gondolhat, van egy olyan megérzésem, de inkább nem megyek bele ebbe a beszélgetésbe, nem szeretném, hogy túlzott érdeklődést viseltessek iránta és félreértse. Természetesen tetszik nekem még így is, de kétlem, hogy esélyem lenne nála, de talán barátkozni még lehet vele, az nem bűn és azokat nem válogatja meg annyira.- Nem értem, hogy miért kell egy ősi vitát felemlegetni és egyáltalán mit követtek el, hogy száműzöttek lettek? - Válaszra már nincs azonban idő, legalábbis mélyen belemenő hosszas kifejtésre biztosan nincs, mert a labirintust elhagyva a szüleinkkel találjuk szembe magunkat. Az én  őseim jól ismernek, tudják, hogy nem azért jöttünk be ide, mert rosszalkodni akartunk, én nem vagyok olyan lány, bár a kísértés megvolt, hogy közelebb bújjak Fülöphöz és vágytam a csókjára is. Ez vajon tényleges érzelem volt, vagy csak a hely szórakozott velem? Fogalmam sincs, de elvonulok és kiengedem a dühömet, majd összeszedve magam visszamegyek a saját bálomra, elvégre az ünnepelt legyen jelen rajta. A kis kalandunk bár számunkra sok időnek tűnt, alig tíz percet voltunk távol mindössze.
Apám elől nem kell bújkálnom, nincs jelen a bálteremben, biztosan elment a könyvtárba Bűbáj herceg apjával beszélgetni. Amint odaérek a desszertes pulthoz, egy pillanatig elhallgat a zene, szóval megérkezhetett Fülöp. Én meg itt tömöm a fánkot, igyekszem kis falatokban, de így is sikerül kicsit gyorsabban ennem és mint egy hörcsögnek a pofazacskója, úgy az én arcomon is meglátszik, hogy eszem. Mikor megfordulok, az egyik ellenséges vöröske királylány támadja le a herceget, én meg inkább elfordulok inkább és igyekszem lenyelni a falatokat, miközben egy kis puncsot merek magamnak egy pohárba, ekkor érkeznek meg. Egy szalvétával megtörlöm a számat gyorsan, majd az ajkaim a pohárhoz érnek és kortyolok egyet, majd válaszolnék a közben feltett kérdésre, hogy miként is telik a születésnapom, de a hülye liba belepofázik, mintha őt kérdezték volna. Nem értem miért kísérte ide Bűbáj herceg hozzám. Ahogyan beszél velem, annyira idegesítő, a szalvéta szinte elveszik a markolásomban, komolyan most akar velem kekeckedni, amikor nehezen uralom az erőmet?
- Szerintem a felnőttes táncod nem illik egy kislány báljára és nem tudod elrabolni tőlem, mivel nem hozzám tartozik. - Megvonom a vállam is, nem is értem miért kell a képembe nyomnia, hogy övé Fülöp most, mert ő karolja át és vele van. A herceg meg majd eldönti mit akar, elég határozott jellem és kétlem, hogy a beszélgetésünk alapján pont egy ilyennel töltené az idejét.
- Köszönöm a kérdésed Fülöp herceg, elég izgalmasan telik. Megyek megnézek pár ajándékot. - Nem akarok zavarni, villantok egy kedves mosolyt és az ajándékokhoz sétálok, érdekel, mit kaptam Bűbájtól és azt a kisebb csomagot keresem, amit ő tett le nekem, sötét csomagolásban lehet, könnyen meg is találom és háttal a falnak dőlve bontom ki. Egy pikkely, szép színe van, akárcsak a sárkánynak, amit láttunk a labirintusban, nem emlékszem hogyan szólította meg őt a herceg, mert a tollasok hangja akkor őrjített meg és az elvonta a figyelmem. Az ujjammal végig simítok rajta és elmosolyodom. Ez annyira szép és különleges, ha ez tényleg egy sárkány pikkely, akkor ez értékes holmi, aminek hasznát is vehetem, elvégre mágikus is.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 10:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
- Nincs szükségem arra, hogy bárkit is megismerjek. Nálam ez nem így működik. - legyintek lemondóan, s ki nem mondott szavaimmal mintha azt sugallnám, hogy tisztában vagyok vele, hogy eléggé bonyolult módon működök. - Ha már az első pillanatokban érdektelenséggel fordulok a másikhoz, akkor az onnantól nem fog változni. Nehéz elmagyarázni, de a mi fajtánk hajlamos egy párt választani egész életére... Nehéz felkelteni az érdeklődésem, de annál könnyebb elveszíteni. - ezzel pedig egyértelművé teszem, hogy én nem az a fajta herceg vagyok, kinek minden nap más nő fekszik az ágyában, s aki feleségül fogadná az első módosabb, szebb, intelligensebb nőt. Az igényeim az eget verdesik, hiába futok ki lassan az időből...  
- Úgy, ahogy mondod. Nagyon régen éltek a földjeinken boszorkányok, de az őseimmel vita alakult ki közöttük, így száműzték őket a birodalomból. Északon vertek sátrat, s még tombol bennük a düh... Hiába egy ősi vitáról van szó. - igen, titokban meglátogattam már a boszorkányok faluját, de nem hogy nem engedtek be, de még szóra sem méltattak. Most azonban nincs is túlságosan sok idő bővebben belemenni e témába, hiszen a labirintus szinte lakmároz belőlünk, megrág, majd kiköp magából egyenesen apám, s a király és királyné elé. Zavartságom szerencsére nem tud eluralkodni rajtam, így mikor Lilly távozik, én kihúzom magam, megemelem kissé állam, majd magam is távozok a helyszínről, hogy felölthessem a ruhám az est további részére.  
A bálteremhez vezető lépcsőn röpke egy óra múlva már egy sujtásos felhőruházatban és egy hosszú köpenyben lépkedek lefelé, mely most már az ezüst gombokon kívül nem rejt semmiféle színt. Tökéletes, letisztult fekete. A szolgák és a testőrség tagjai ellépnek tőlem, majd a hatalmas terem azon részére gyűlnek, ahol a többi vendég alattvalóik tartózkodnak. Túl sok kedvem nincs ehhez a mókához ma este, sokkal szívesebben fedezném fel inkább a kastély rejtett zugait... Ez persze mind csak gyermeki képzelgés.
- Bűbáj herceg, szolgálatára. Az édesapja üzeni, hogy egy ideig a királlyal a könyvtárban fog tartózkodni, ha keresné. - a szolgálók feje, a mogorva Igor lép oda hozzám épp abban a pillanatban, hogy lelépek az utolsó lépcsőfokról. Biccentek némán felé, s egy unott sóhajjal lépek a vendégsereg közé. A hangulat itt-ott megfagy ismét, hiszen a jelenlétemet egyesek nem nézik szívesen, egyenesen ellenségként tekintetem rám s a királyságunkra. Helyes! Bár így nézne ránk mindenki! Sajnos azonban akadnak azok a kisasszonyok, akik egyenesen kihívást látnak abban, hogy meghódítsák az oly híres fagyott szívem. Ez most sincs másképp, hiszen nézelődésem közepébe egy vörös ruhás királylány úszik be, aki pontosan akkor takarja ki Lilly arcát, mikor ő épp egy jókora fánkot töm magába. Erre a látványra ajkaim szeglete megrándul, s mintha valamiféle furcsa, grimasszerű mosoly ülne ki rám, s bizony ezzel emelem tekintetem a lányra, ki megáll közöttünk.
- Bűbáj herceg! El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy itt vagy! Olyan sokat meséltek rólad, és... - csak mondja és mondja, én pedig némán hallgatom őt. Közben az egyik felszolgáló megkínál egy kupa borral, melyet szívesen fogadok el, s fojtom alkoholba az unalmam.  
- … aztán nem is annyira akartam eljönni, de hát apám ragaszkodott hozzá. Biztosan tudod te magad is, hogy az ilyen események tökéletesek arra, hogy a királyi családok megismertessék egymással az örökösöket, és esetleg párt találjanak maguknak. Aztán ott van az, hogy... - lassan indulok meg Lilly irányába, hiszen ha már itt kell lennem, inkább olyan ember társaságában teszem ezt, aki nem fecseg értelmetlenül. Lilly amilyen ostoba kislánynak tűnt, rá kellett jönnöm a labirintusban, hogy valójában nem az, s ez csak az álcájának a része. A vörös ruhás “tündérke” pedig úgy dönt, hogy velem tart, s nem igazán veszi a lapot, hogy nem vagyok kíváncsi rá. Még mindig nem szólok egy szót sem, ám őt ezt láthatóan nem zavarja. Az első hang akkor száll ki ajkaim közül, mikor a szürkeség mellé érek.
- Kisasszony, jól telik a születésnap? - kérdem tőle, mintha ott sem lenne a másik lány, aki azonban túlságosan is sokat enged meg magának, s hirtelen belém karol. Jóval magasabb, mint Lilly, idősebb is, haja pedig úgy lángol, mint a tűz. Minden bizonnyal döglenek utána a férfiak. De nem én.
- Lilly... Nem bánod, ha elrabolom Fülöpöt egy felnőttes táncra? Biztosan jobban szórakoznál a játékaiddal, amiket kaptál a kis születésnapodra. A bál úgysem a kislányoknak való. Nem vagy még álmos? - kérdi a lányt kissé kekeckedve és lenézően, utalva arra, hogy még csak kislány, s túl sok keresnivalója nincs mellettem. Mindezt úgy, mintha én ott sem lennék, hanem valami egyszerű használati tárgy lennék csupán, akit bármerre lehet rángatni. Az az egy szerencséje van, hogy türelmes vagyok, de ez az hiszem, hogy a következő percekben meg fog szűnni. Úgy látszik, nem ért el hozzá a kedvességemnek a híre teljes egészében...
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 10, 2020 6:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- Bizonyára úgy van. - Helyeselek, mi mást is tehetnék, úgysem hinné el, hogy engem a sötétség vonz és valamiért ott jobban érzem magam, ott nem lóg ki a hajam színe, minden fekete, szürke és fehér, nem süt a nap vakítóan és nincs megannyi meleg szín, nem nézik rossz néven a lila és kék színeket, mert azok olyan hidegek és távolság tartóak. 
- Próbáltál már bárkit is megismerni? - érdeklődöm, mielőtt még befejezné a mondatot, de igazából nem változtat semmin a vége. Úgy fest csak külső alapján ítél és én ennél jobban semmit sem utálok, mert engem is a hajam miatt tagadtak ki és csak a királyságunk vagyona miatt kötik be a fejem, nem azért, mert én annyira érdekelném bármelyik herceget is. A kis szürke kisegér nem kell senkinek, bár sajnos van egy olyan érzésem, hogy a valódi énem sem keltené fel egyiknek sem a figyelmét, elvégre a sötétség és a boszorkányság nem erény mifelénk, de ott, ahonnan Fülöpék jöttek, onnan talán nem lógnék ki, ezért is hívtam meg, hogy többet tudjam meg a birodalmukról és ha úgy adódik, akkor megszökhessek innen, talán megengedné, hogy a birodalmukban meghúzzam magam, de ha megemlítem, csak kiröhögne, hogy egy napot sem bírnék ki ott. A gyermek szülésére csak elhúzom a számat, bagoly mondja verébnek, de nem szólok be, nem tehetem. A labirintus azért tűnt jó választásnak, hogy megmutassam nem félek én annyira a sötétségtől, csak hát jobb lett volna, ha nem derül ki szinte minden titkom, mint a hajam színe és a mágikus erőm, amit nem tudok uralni. Azért legalább a sötét kis vágyaim megtarthattam magamnak. Én sem maradok titkok nélkül, ki hitte volna, hogy lesz egy közös sötét titkunk, amivel sakkban tarthatjuk egymást, bár visszaélni ezzel nem szeretnék, nem vagyok olyan aljas és nem ártanék a szüleimnek és a birodalmunknak egy ilyen titok kikotyogásával. A szüleim nem is tudják, hogy mire vagyok képes, csak a nagymamám tudott róla, de már ő sem az élők sorát gyarapítja sajnos, az öregség elvitte, azóta egymagam próbálok a hatalmam felett úrrá lenni, de az érzelmeim túl hevesek és nehéz dolgom van.
- Ősellenségeknek kellene lennünk és nem élnek a földjeiteken boszorkányok? - Ez most elkeserít és az arcomra is van írva, nem elég, hogy paróka nélkül kell innen távoznom, mert azt nem kapom vissza, még ez is. Fogalmam sincs, hogy hol találok magamhoz hasonlókat és most mihez fogok kezdeni, mert ez az ősellenséges dolog nem hangzik jól, ő nem az apja én meg nem vagyok olyan mint az anyja volt, így nem megyek bele, hogy a múlt megismétli önmagát, mert ez hülyeség.
- De... - Kicsit fékezem magam a sarkammal, de hát nem vagyok én olyan erős, hogy ne tudjon kirángatni magával a tükrön át és ismét saját társadalomba illő alakunkban jelenjünk meg odakint, kilépve a labirintusból, mintha csak ott sétáltunk volna és most jönnék ki. A szüleimmel és Fülöp apja mondhatni ott vártak minket vagy csak ide jöttek ki társalogni és mi ennek a közepébe sétáltunk bele, mert hát én még lépkedtem mögötte kicsit ellenkezve, de ahogy meghallom a szüleim hangját, megáll bennem az ütő.
- Lilly? - Nagyot nyelek és a kezem, amint szabadul gyorsan elkapom és a másik kezem ráfonom a csuklómra és pár meglepett pislogás után meghajolok én is, mert hát az Uralkodó van itt és hát illő őt fogadni valahogy, ha már Bűbáj is meghajolt.
- Felség, anya, apa - kiegyenesedve folytatom, mert hát a herceg kuka marad és úgy távolodik el, mintha rühes lennék és amúgy nem történt volna semmi. Valójában tényleg semmi olyan nem történt, aminek ők örülhetnének.
- Megmutattam a labirintust Fülöp hercegnek, csak elfújta a parókám a szél, szóval én megyek és keresek másikat. - Kicsit meghajolva el is rohanok, a szüleim csak halk sóhajjal konstatálják a dolgot és elnézést kérnek, az ottmaradtaktól, amiért ilyen érzékeny vagyok a hajamra, de sajnos nem tudnak mit tenni. Én a szobámba futok és az ágyamról lehúzva egy párnát a földre térdelek és belemélyesztem a fejem. Sikítani tudnék, az ötletem, hogy megszököm és keresek más boszorkányokat kudarcba fulladt már csírájában, fogalmam sincs mit tehetnék. Azonban egy könny nem hagyja el a szemem, nem vagyok az a nagyon sírós fajta, inkább csak belemélyesztem a kezem a párnába, csak hát az erőmtől hosszú karmaim lesznek, amivel átszúrom azt, majd kettészakítva hajítom el magamtól. Tollak mindenhol, ám most fehérek borítanak be mindent. A légzésemre koncentrálok és miután lenyugodtam keresek egy szőke parókát, ami alá elrejtem a hajam, majd leporolva a tollakat a ruhámról elindulok lefelé, hogy megjelenjek a saját születésnapomon, pont időben, mert egy kisebb szünet után, most ismét mindenki táncolni fog, csak én nem, mert én inkább a finom desszert falatkák asztalához sétálok, hogy valami édeset vegyek magamhoz. Igyekszem kerülni a szüleim tekintetét és közeledését is, fogalmam sincs mit mondhatnék nekik, még sose történt ilyen korábban, hogy valaki csak magával rántson a valóságba és ezt valami egyéb jelnek vegyék. A tekintetemmel Fülöpöt keresem, vagyis mindig ráveszem magam, de végül inkább nem teszem, félek, hogy csak én éreztem jól magam vele és hát, hiába volt otthonos a labirintus, ő mégis inkább ki akart jönni onnan, hogy emberi alakjában mutatkozhasson. Amúgy is ősellenségeknek kéne lennünk... A gondolatra eszembe jut, hogy hát ő ha ezt tudja, akkor biztos ismer történeteket is, hogy ez miért van így és mégis hova vannak száműzve ezek a mágiahasználók. Felkapom a fejem és egy fánk utolsó falatját tömöm magamba, mikor megfordulok és kutatni kezdek a herceg után, már ha nem lep meg ő maga azzal, hogy felkeres engem és közelebb van, mint gondoltam volna, elvégre hátulról könnyebb becserkészni engem.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 10, 2020 5:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
- A napsugarak mindig is bántóak voltak. Számomra. Számodra tán a végelátatlan félhomály, köd, és sötétség lenne az, melyet a szervezeted nem viselne túl jól huzamosabb ideig. - nem véletlen hát, hogy közülünk mindenki tetőtől talpig be volt öltözve, mikor megérkeztünk. Az, hogy többségünk nem ég el a napon, csupán egy bizonyos szernek köszönhető, vagy épp mágikus gyűrűnek, mely megvéd minket a Nap ránk nézve káros sugárzásától. Egy ideig. Azonban semmi sem tart örökké, így ha órákra kiraknának a felhőtlen fényáradatba fedetlenül, akkor biztosan látszódnának már rajtam égési nyomok.
- A felhozatal mindig is borzalmas volt. - legyintek lemondóan. - Sajnos bőven akad bennem önzőség, s képtelen vagyok csupán a királyságomat nézni. Mi értelme van az életnek, ha nem úgy éljük kicsit sem, ahogy mi akarjuk? - ezzel talán apró titkot árulok el, melyből sejtheti, hogy nem dacból nem választottam még magam mellé feleséget, hanem mert... Válogatós lennék? Magas a mércém? Lenézek másokat? Utálom az unalmas királylányokat? Ez mind, egyben. S e gondolatra unott sóhaj is szakad fel belőlem.
- Neked ennyi idősen már gyermeket kellene szülnöd. - terelem vissza a szót rá egy szélesedő mosollyal, s a hasa felé biccentek. Bizony, az ilyen királykisasszonyokat, mint Lilly, már tizennégy évesen elkezdik “árulni”, és sok esetben egy-két éven belül teherbe ejtik őket, hogy minél hamarabb meglegyen az utód, vagy éppen utódok. Ezt a kislányt nehezen tudnám elképzelni anyaként, az már biztos, de hát esélyesen egyik hozzá hasonló korút sem. A véleményem azonban hamarosan kissé megváltozik, hiszen olyan oldalához lesz szerencsém, melyet talán sosem képzeltem volna. Minden neves családban lappanganak sötét titkok...
- Az adósságod a hallgatásoddal törleszted. - biccentek felé mélyebben, mintegy ezzel megpecsételve az eskünket. Esetében a szavamat hihetnék aljas rágalomnak, ám az ő esetében ha csiripelne a többi embernek, nagyon hamar gyanút fognának. Nem derülhet ki, hogy milyen szörnyeteg lakozik Bűbáj herceg bűbájos külseje alatt. S úgy néz ki, hogy Lilly sem az a rózsaszín, szőke, buta királylány, mint aminek elsőre tűnt. Visszafogott érdeklődéssel tekintek végig rajta lassan, s ha nem türtőztetném magam, ámulatomban biztosan elválnának egymástól ajkaim, hogy fogaim vérre szomjazva bukkanjanak ki helyükről.
- Hibrid. Apám, a király farkas. Anyám pedig vérszívó volt. Ősellenségnek kellett volna lenniük... - tekintetem a szemben álló herceget fürkészi, de enyhén oldalra sandítok. - Épp ahogy neked és nekem. A boszorkányok az ősi ellenségeink, s a temérdek faj és száműzött mellett nem is élnek a mi területünkön. Sosem találkoztam még hozzád hasonlóval. - enyhe mosoly terül szét rajtam, mely hamarosan türelmetlen morgásba fullad. Én ki akarok jutni erről a helyről, de úgy látszik, hogy Lillynek akadnak nagyobb problémái is, mint hogy elnyelhet minket örökre a labirintus.
- Márpedig az idő sürget. - felelem hevesebben, s mire egyáltalán feleszmélhetne a lány, váratlanul megragadom ében csuklóját hatalmas tenyeremmel, megindulok a tükör felé, s egy erőteljesebb mozdulattal magam után rántom. Eléggé gyorsra sikerül az egész, így nagyon hamar kell reagálnia, hogy ellenkezni tudjon, hiszen a tükör nincs messze tőlünk, s amint belépünk, hirtelen ott termünk mindketten a labirintus bejáratánál. Ha sikerül így összehoznunk, akkor pedig a bajt természetesen nem sikerül elhagynunk, ugyanis váratlanul mögöttünk hangok szólnak felénk az ösvényről.
- Fülöp? - apám, a király elkerekedett szemekkel áll ott, mellette Lilly anyjával s apjával. Mindenki minket figyel, s bár először azt hiszem, hogy apám azért néz ennyire elképedve, mert a királylány szőke fürtjei szürkés árnyalatot öltenek, de valójában nem... Egy farkast miért kavarna fel egy különleges színű hajkorona? Nem... Mindhárman azt figyelik, ahogy a kezem Lilly csuklóján pihen. S amint ezt realizálom magamban, hirtelen, pánikszerűen engedem el, majd teszem a karom a hátam mögé. Államat úriasan biccentem felfelé, a palástomat pedig előrehúzom, mint egy hadúr.
- Apám. Uram, Úrnőm. - hajolok meg előttük, mintha mi sem történt volna, s egy hosszas, elnyújtott sóhajjal próbálom levarázsolni róluk a meglepettséget. Kevés sikerrel. Lilly is érezheti a zavarom, s szótlanságomból következtethet arra, hogy nem vagyok profi az ilyesmiben.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 30, 2020 10:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- Ez minden alap színre igaz, hogy több árnyalata van - helyeselek, mert ugye nem is én lennék, ha nem így történne a dolog. Szeretek feleselni is és megvétózni dolgokat, amiket kijelentenek és nincs semmi normális háttere, csak az a válasz, hogy azért mert.
- Kicsit álomszerű, de biztos kellemes lehet egyedül is. - Kissé lesütöm a szemeimet, nekem nincs senkim és nem is lesz, szóval ilyenekre még gondolni sem merek, csak felbosszantana a dolog, hogy nem vagyok senkinek sem elég jó, bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy nekem nem elég jó egyik piperkőc herceg sem, ki odáig van magáért.
- Érdekes inkább. - Nem félek a sötétben, meg tudom magam védeni, úgy, ahogyan senki sem gondolná. Egyetlen szabály van csak, ha használom az erőm, nem hagyhatok élő szemtanút, nem akarom máglyán végezni, fiatal vagyok én még ahhoz.
- Mivel bántónak találtad az itteni fényességet, onnan vettem. - Talán tévedtem, megesik, de ő nem fogalmazott egyértelműen vagy csak össze akar zavarni vagy csak elvenni a kedvem, hogy valaha is meglátogassam a királyságukat.
- Ah, nincs is jobb, mint este sokáig kint... azaz fent lenni, már ébren... és reggel utána átaludni a fél napot. - Gyorsan belejavítgatok a beszédembe, mert hát a "kint" lenni nem túl királylányhoz méltó, nekik a szobájukban van a helyük, én meg ahelyett a labirintusban vagyok, ami most így csak úgy vonz magához, valamit akar nekem vagy nekünk mutatni, még sose éreztem, hogy szólítgatna, ha mással vagyok éppen. Én is jobban szeretem az éjjeleket, akkor erősebb vagyok, de ezt nem mondhatom ki, így csak sóhajtok egyet, együtt érzésből, bár neki ez inkább valami ábrándozásra utalhat, annyira nagyot nem is téved, legfeljebb a miértjében, mert körülöttem nem minden olyan ragyogó.
- Reméljük az nem következik be akkor, de én nem várnék a helyedben, a felhozatal csak egyre rosszabb lesz. - Jegyzem meg mellékesen, nem magamra célzok az egyértelmű lehet számára, nem azért hívtam meg, hogy udvaroljon nekem, csak érdekelt, milyen lehet Bűbáj herceg és az apja, kitől mindenki úgy retteg. Ha megtudnák mi vagyok, tőlem is félnének? Fülöp biztos nem riadna meg, biztos látott már szörnyetegeket. Én félve pillantok csak ki a menedékemből, mikor megígéri, hogy megőrzi a titkomat. Nem tudom, mennyire lesz ez az információ biztonságban, a saját szabályom szerint meg kellene ölnöm, de nem tehetem, mert azzal pusztulásra ítélném a világot, azt meg nem akarom, nem leszek a világvége elhozója, már így is elég átkozott vagyok az erőm miatt, mit nem uralok még teljesen.
- Az adósod vagyok ez esetben. - Fejet is hajtok neki és a kezeim a szívem helyére teszem, a felsőtestemmel is előredőlve. Mindennek ára van, nem tudom ő miért teszi ezt, de mindegy is, mert be fogja hajtani rajtam.
- Ugyan! - Legyintek és inkább sietősre veszem a lépteim, hogy a sárkány által őrzött ládához menjek és megálljak előtte. Nem kérek abból, hogy így jobban tetszem bárkinek is, ugyanaz vagyok, aki a csillámporral teli levelet küldte, hogy felfigyeljenek rá. Ha nem vette volna észre, azt is mágiával oldottam meg, mert magától nem fog csillám szállni belőle, csak kicsit elbénáztam, mert olyan hatalmas mennyiséget nem akartam, hogy megfulladjon az írnoka benne majdnem.
- Az előbb még nagyon menni akartál. - Jegyzem meg és odafordulok arrafelé, amire rákérdez. Hát az ott egy örvény, ami mindent megsemmisít, remek. Én sejtem, hogy nem lenne semmi bajunk belőle, de inkább menjünk biztosra. Már indulnék, mikor megelőz és mérgesen sóhajtok egyet, majd beugrok és a fedelét magunkra húzom, nem szeretném, ha bejönne az örvény. Guggolva érkezem meg, a földön támaszkodva a kezemmel, ami a könyökömtől fekete és hosszú karmaim is vannak. Mezítláb vagyok és hollótollakkal borított ruhában egyenesedem fel, a kezeimmel a fejemhez nyúlva, amin egy maszk van, egy koponyából készült maszk, mi elfedte hófehér arcom és fekete szemeimet, amivel Fülöp felé nézek. Komolyan ez vonzaná őt? Egy gyilkos boszorkány? 
- Hű-ha. - Álmélkodom el, mikor meglátom, hogy ő mivé lett. Szóval ezt akarta a labirintus, hogy megtudjuk egymás sötét kis titkát? De miért? Mit vár tőlünk? Legyünk szövetségesek? Fogalmam sincs, talán Fülöp jobban értelmezi majd ezt. Nem teljesen farkas, nem teljesen tiszta szőr, mégis ijesztő és így már értem, miért morgott a nyakamnál, legalábbis sejtem, hogy a farkas énje volt az, de hogy miért, azt nem teljesen értem.
- Rendben, megtartom a titkod, ahogy te az enyémet, de micsoda vagy pontosan? - Biztos nem egyszerű farkasember. A tükörbe nézve látom, hogy ott az emberi alakja, ahogy az enyém is ott vár rám, de a paróka, az nincs rajta, csak a szép lila ruha. Nem akarok így kimenni, hátrálok egyet a tükörtől.
- Én nem akarok úgy kimenni. - Mutatok a tükörképemre, nem akarok szürke kisegér lenni, nem akarom, hogy csúfoljanak, mert nem tudok uralkodni magamon, még ez az alak is sokkalta jobb, pedig nincs is rajtam túl sok ruha, de kétlem, hogy bármi újat mutatnék a kútból kimászás után magamból. Kicsit remeg a kezem is, amit magam mögött összekulcsolok, valahogy itt minden sokkal nyugodtabb, a maga sötét, sokszínűségével együtt, amiben ott a veszély is.
- Nem uralkodom az erőm felett az érzelmi kitöréseimkor. - Vallom be leszegett fejjel halkan, de jól hallhatóan, nem akarok mindenki megölni, mert eluralkodik rajtam az őrület és mindenki fejébe belelátok és kiolvasom, miket gondolnak rólam, ki sem kell mondaniuk és valahogy az összes negatív választ meghallom és utána az jön, ami a hollóknál is. A hangok egyre hangosabbak és a vége egy robbanás lesz és hulla csend.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 30, 2020 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
- A sötétnek millió árnyalata van, királylány. - felelem bölcsen. - Épp így millió érzést hordoz magában. Gondolj csak bele, mennyivel másabb egy éjjelen egy hegyvidéken ülni az őszi fák alatt egy rozoga kis padon azzal, akit szeretsz, s nézni, ahogy a holdvilág enyhén megvilágítja a messzeséget. Kellemes gondolat, igaz? Most pedig gondolj bele abba, ahogy egy végtelennek tűnő erdőben vagy egyedül, megtépázva, borzalmas, kísérteties hangok vesznek körbe, s egy olyan helyről kell kijutnod, melyet előtte háború sújtott, s ott kóborolnak mindenhol a halott katonák feldúlt lelkei, akiket már csak az ölés éltet. Kellemetlen, igaz? És amúgy is... Honnan veszed, hogy nálunk mindig sötét van? - vonom fel szemöldököm apró mosollyal. - Leginkább úgy kell elképzelni a fényeket, mintha egy borús, téli napból állnának a nappalok. Szürke, komor, s a napfénynek nyoma sincs a felhőkön túl. Éjjelente viszont megesik, hogy előbukkan a Hold. - sóhajtok halkan, hosszasan. - Nincs honvágyam, hiszen nemrég jöttünk csak el, s hamarosan visszatérünk a saját királyságunkba. Egyszerűen csak... Nem bírom a napfényt. - vallom be halkan, s szavaim mögött lehet érezni, hogy ez nem holmi utálatból fakad, sokkal több lappang itt a háttérben. Nem véletlenül gyűlik a mi birodalmunkba minden mocskos és kitaszított ember és lény, átkozottak és száműzöttek. Hogy állhatnának így normális emberekből az uralkodócsalád tagjai? Egy átok a mi vérünkben is ott csörgedezik...
- Ha utód nélkül maradok, akkor igen, káosz és pusztulás fog következni. - felelem, s nem hagyom lepattanni azt a bizonyos labdát. Természetes nem akarok ilyesmit hozni a birodalmamra, de még kivárok. Huszonkilencedik évemet taposom, még bőven van időm arra, hogy utódot nemzzek magamnak. A remény még ott ül bennem, hogy oly szerencsés leszek egyszer, mint maga a király volt anyámmal. Kár, hogy a szép dolgok pusztulásra vannak ítélve.
Ez a labirintus sokkal furcsább, mint amilyennek először gondoltam, már csak azért is, mert Nomrinim valódi alakjában volt itt. Ritka, mikor az emberi szemek előtt leveti láthatatlan leplét, de úgy látszik, hogy itt békére lelt, s valamit hűen őrizgetett. Engem mégis jobban lefoglal az, amit az imént tapasztaltam Lillynél. Mégse az a rózsaszín, csillámporos kislány, mint akinek elsőre tűnt?
- Megőrzöm a titkod. - jelentem ki halkan, mégis annál biztosabban. Sokan azonnal rohannának, hogy szétkürtöljék, hogy a királylány bizony egy boszorkány, kinek még ha nem is hinne a többség, akkor is elüleltne egy kellemetlen szóbeszédet, aminek előbb vagy utóbb rossz vége lenne. Nekem pedig egyáltalán nem célom szétrobbantani egy olyan királyságot, ami szívesen fogad minket, békével lát, s nem adja jelét annak, hogy háborúra készül. No meg az apám jól érzi itt magát...
- Így jobban tetszel. - a nagyképű, arrogáns ábrázatom alól kibukik egy egészen halovány mosoly. Az álruhája nélkül valóban egészen máshogy fest. Mintha nem is önmaga lenne. A természete persze mit sem változik, hiszen úgy nyargal el mellettem, mint egy kíváncsi kislány, mit sem törődve azzal, hogy veszélyes lehet még mindig a terep. Halk sóhajjal lépek utána, majd hangosan felolvasom a ládán levő szöveget. A számat pedig egyből elhúzom... Ez nem biztos, hogy jó ötlet.
- És ha megpróbálnánk egy másik utat inkább? - nézek körbe tanácstalanul, s érződik rajtam, hogy valamit titkolni próbálok. Hiszen ha nem tenném, akkor gondolkodás nélkül másznék bele a ládába. De így...  
- Az meg mi? - kérdem váratlanul, ahogy a tekintetem megállapodik a messzeség egy pontján, melyet mintha egy örvény kezdene magába szippantani, ami ahogy közelít, úgy kebelez be mindent maga körül. S hamarosan minket is...
- Azt hiszem, ez elkerülhetetlen. - biccentek a láda felé, s egy hosszúra elnyújtott nemtetsző sóhajjal mászok be először én magam, hiszen ha veszély van odaát, akkor az inkább engem érjen először, mint Lillyt. A veszély azonban épp most mászik be... Egy sötét szoba van a túloldalon csupán egy hatalmas tükörrel, melyből én nézek vissza saját magamra. Arrogánsan, letisztultan, felszegett állal, mint egy igazi uralkodó. Így kellene most is festenem, ám a láda ahogy írta is, felfedi a valódi énem. Az pedig nem más, mint egy farkasszerű lény... Nem mindenemet borítja sűrű, fekete szőr, még egészen emberi maradok, hiszen nem változtam át teljesen farkassá, ugyanis apám átka anyám átkával keveredik, aki vérszopó volt. Hosszú, hegyes fogaim szinte kikandikálnak a számból, szemeim vörössé változnak, karmaim hosszúkásra nyúlnak. Hibrid vagyok. Talán a világon az első.
Mikor Lilly belép, tekintetem egyből az övét keresi, hiszen minden bizonnyal neki is van mit bőven elrejtenie.
- Kérnék némi diszkréciót, ha innen kijutunk. - mutatok végig a valódi külsőmön, melyet egy újabb átokkal sikerült elrejteni a világ elől. Épp úgy, ahogy apámnál is, kinek a valódi alakja teljes egészében egy hatalmas farkas, míg anyámnak egy szürkés bőrű, denevérszárnyas lény volt. Tőle inkább a vérszomjat örököltem, s azt, hogy a farkas külsőm nem tudott teljesen elhatalmasodni rajtam, némi emberi részem akad még. Lillyre is az álruhás valója néz vissza, s azok ott ketten egymás mellett úgy állnak, mint egy tökéletes pár. Mi meg itt a túloldalon mint két borzalmas szörnyeteg, akiket inkább kilökne magából a világ. Mégis a normális alakjaink mögött ott látszik a labirintus bejárata, s mivel más fele nem tudnánk már mozdulni, így csak előre fogunk tudni.
- Induljunk, Lilly. - nyújtom felé hatalmas, fekete szőrös, karmokkal borított mancsom, melybe ha belehelyezi a saját törékeny kezét, akkor kész vagyok belépni a tükörbe, hogy úgy hagyjuk magunk mögött a labirintust, mintha mi sem történt volna...
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 10:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- Én... - akarnám mondani, hogy nem,  mert nem erre gondoltam, magammal nem számoltam, hogy az én kezem akarná megkérni, van itt elég hercegnő rajtam kívül, ismerkedni tökéletes, de most már, hogy belement nem fogok ellenkezni. Meglep a dolog és mikor közel hajol, biztosan pír jelenik meg az orcámon, miközben az ablak felé pillantok a sok kíváncsiskodó és féltékeny arc felé. Remélem nem rendezik el előre az egészet, megkerülve minket a szüleink, mert az nem lenne az igazi és nem ezért jöttem utána, hanem mert odabent mindenki csak megjátssza magát, tudom jól, hogy nem kedvelnek, mert különc vagyok és kis szürke egérnek csúfolnak a hátam mögött. Nagyot nyelek, a szavai hallatán és az érintése is az egekbe emeli a pulzusomat. A kezemmel erősen szorítom a szoknyám szélét, ahol érem, mert ez nem jó, le kell nyugodnom, tudom, hogy ha ezért is jöttek, halott ügy, mert a herceg csak szórakozik velem és úgysem lesz semmi. Direkt csinálja a műsort, gondolom az apja ha idefordul örül is neki, hogy társaságban van Fülöp és nem csak egymagában elvonulva áll az éj leple alatt.
- Valakinek biztosan jobb. - Elfordulok tőle és lenézek az erkélyen a kert felé, annyira vonz az a hely, szeretek oda menni, az más, mint ez. Én sem rajongok ezért a boldogságfelhőért, a sok színért, leginkább a fekete és a vörös tetszik csak, de nem szólok semmit, mert ha megtenném, nem tartana normálisnak vagy azt hinné, neki akarok imponálni és azért mondom azt amit.
- Tényleg más, de most, hogy besötétedik, nincsenek színek, nem különbözhet olyan nagyon, de megértem, hogy honvágyad van, mindenki azt szereti, ahová tartozik. - Én nem érzem magam mindig minden percben idevalónak, ezért sem mondom ki, hogy azt szereti, ami az otthona. Tudni kell úgy igazat mondani, hogy közben mégsem mondasz ki pontosan mindent. Az, hogy elfordultam tőle, veheti részben egy kis dacnak és sértettségnek, amiért nem úgy beszél velem, mint mindenki más, de valójában csak szeretnék kicsit lenyugodni és a labirintus felé pillantva ez mindig sikerül is.
- Szóval te káoszt és pusztulást akarsz hozni mindenkire? Ezért nem vagy hajlandó elköteleződni? - kérdezek vissza, ha már ő saját magának feldobott egy ilyen labdát, ki vagyok én, hogy ne csapjam le, ennyi még belefér. Nem is kérek tőle választ, inkább a labirintus felé terelem a figyelmet, hogy sétáljunk egyet ott. Eddig bárkivel jártam arra, akkor csak végigsétáltam az unalmas terepen, engem egyedül szokott elnyelni a rejtélyes része, ám most ketten kerültünk oda, amit nem bánok, mert újdonságokat láthatok, amikkel korábban nem találkoztam.
- Ki? - engedem el és hagyom elfutni a herceget a sárkány felé. Én inkább a fa mögé bújok el, mert félek, én nem vagyok sárkánylovas, nem származom az ő családjából, akik tűzállóak a mondák és mesék alapján. Eddig csak festményeken láttam sárkányt, élőben félelmetesebb és szinte érzem, ahogy az ereje hatalmat parancsol minden élőnek és holtnak is. Ekkor jönnek a varjak és mindennek vége, felrobbantom őket és minden fekete és vörös lesz, a vértől és a tollaktól. Fülöp felém fordul és értetlenül néz, hogy ez mi volt, de én csak a földön guggolok és a fülemről lassan veszem le a kezem és azt nézem, hogy mit csináltam már megint. A sárkány felé pillantok és látom, ahogy tüzet fog okádni, ezért keresek egy buckát, ami mögé bevetem magam, miközben elfordulok, nem merek odanézni. Most, ha szénné ég itt a herceg, akkor az valójában is megtörténik és hogy megyek így vissza? Remegni kezdek és amint elül a tűz és hallom, hogy a sárkány elrepül, felülök és átölelve a térdem halkan motyogok magam elé meredve.
- Nem halt meg, nem halhatott meg... - Csak akkor hagyom abba, amikor hallom a kardját a hüvelyébe csúszni és megfordulva kukucskálok ki a bucka mögül. Él és semmi baja, egy karcolás sem érte, hála az égnek, nem tudom mit csináltam volna, ha elég itt nekem.
- Senki sem tudott rajtam kívül, csak most már te tudsz róla. - Lesütöm a szemeimet, mert az még hagyján, hogy van valami mágikus erőm, de hogy még élvezem is, amikor beborít a vér és a tollak az már más kérdés. Most minden van rajtam, szenes is vagyok, véres is, madár cafatok is vannak a ruhámra tapadva, tollak is és persze a földtől is sáros vagyok, a koromszínű szmötyiről, ami a kútban volt nem is beszélve. Úgy nézek ki, mint valami hajléktalan, ő meg mintha semmi sem történt volna, remek mondhatom.
- Nézzük meg mit őrzött a sárkány. - Felpattanok és elfutok mellette arra a helyre, ahol feküdt a sárkány nem is olyan régen, mivel még itt vagyunk és nem jutottunk tovább. Szégyenlem, hogy így kell látnia engem, semmi királylányos nincs bennem, pedig sírva kellene hagynom, hogy kimenekítsen innen, ehelyett meg én hülye, futok, hogy megnézzem mit rejtegetett a sárkány. Egy láda van ott, felirattal, amit én nem tudok elolvasni, így felsóhajtok és megvárom a herceget, hogy felolvassa, nem merem kinyitni addig. Bűbáj a következőt olvashatja rajta. "Ki itt belép, megmutatja igazi valóját és megleli a kiutat."
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 8:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

"Fekete országot álmodtam én,
Ahol minden fekete volt,
Minden fekete, de nem csak kívül:
Csontig, velőig fekete,
Fekete, fekete, fekete."
Ahogy hetykén csípőre teszi a kezét a kisasszony, az arrogáns ábrázatom automatikusan átvált egy különös mosolyba, mely egyre csak szélesedik a szavainak hallatán.
- Ó, szóval azt szeretnéd hallani, hogy csak és kizárólag miattad vagyok itt? - kérdem halkan, s ujjaim között elpödröm egy tincsét. - Ám legyen. - felelem váratlan kacérsággal, s közelebb hajolok füléhez, pont úgy, hogy az ablakban kíváncsiskodók tökéletesen lássanak minden egyes mozdulatot. Ajkaimat finomat füléhez érintem, úgy súgok bele halkan.
- Azért vagyok itt, mert apám azt reméli, hogy észreveszlek, s megkérem a kezed. - felelem sejtelmesen. - Így már jobb? - hozzáérintem orrom, s csak ezután húzódok el épp azzal az arrogáns vigyorral, amit nemrég villantottam felé. Valójában nem túloztam, ez az igazság, nem csupán dísznek hurcolt magával, hanem azért, hogy a kezébe vegye a királyság sorsát, ha már én nem vagyok hajlandó tenni az ügy érdekében. Nem szeretek kimozdulni a kastély berkein túlra, s ha véletlenül meg is teszem, akkor is a sereggel megyek gyakorlatra vagy felfedezőútra. Ennyi s nem több.  
- Őszintén szólva nem ehhez a környezethez vagyok hozzászokva. Engem taszít ez a temérdek szín, ez a hatalmas öröm és boldogság. A mi birodalmunk a sötétségben virágzik, nekem az ad otthont. S ahogy én itt nem érzem magam otthonosan, talán te sem éreznéd így magad nálunk. Pontosan annak a királylánynak tűnsz, aki már az első éjszaka után futna vissza sikítva a saját kis királyságába... - felelem kekeckedve, s ez a stílus talán furcsa lehet Lilly számára, hiszen a kérők pont az ellentéteim. Nyálasak, romantikusak, s a létező összes bókkal bombázzák a kisasszonyt. Ezzel szemben én már nem először viszek a hangomba halk fenyegetést...  
- Én is így gondolnám, ahogy te, de be kell látni, hogy ennek van alapja. Az őseim alapították az egész birodalmat, melynek királyai egymás fiai voltak. Ott csörgedezik az ereimben az uralkodásra való készség, s minden, amit örökségül hagytak az őseim. Egy utóddal biztosítom a királyságunkat, azt a sötét fertőt, melyet nem könnyű uralni. Gondolj csak bele, ha király nélkül marad az a hely... - hagyok némi szünetet. - Egy egész birodalmat nehéz vezetni. Nem elég ehhez a tudás. Ehhez vérvonal is kell. Ami ha kihal... Az egyet jelent a káosszal és pusztulással. - akkor mégis miért ellenkezek ennyire? Mert képtelen vagyok akarattal szeretni egy nőt, s gyermeket nemzeni neki. Önző dolog, de nem tudok leélni úgy egy életet, hogy olyan van mellettem a nap nagy részében, akit gyűlölök. Tudom, hogy apám ezt megérti, hiszen neki anyámmal szerencséje volt. Ugyanakkor neki biztosítania kell a királyság sorsát, ami sokak szerint veszélyben van. Miattam.
Nem gondoltam, hogy ilyen rejtélyeket tartogat a labirintus, ezért is állok elképedve a különös temető előtt, mely baljós árnyakat hordoz magában. Olyanokat, melyek szinte ismernek... A féltve őrizgetett titkom megrendülni látszik hát, mikor a királylányt az oszlophoz szorítom, s egy röpke pillanatra felbukkan a bennem szunnyadó valami... Ezért lépek át a sötétbe, hogy ne láthassa arcom, amíg az visszaáll az eredeti, “bűbájos” vonalaiba a vérengző fenevad vonásai helyett. Idő azonban nincs tanakodásra s értetlen gondolatokra, hiszen a hangok közelednek felénk, s mikor épp lesújtanék egy felénk közeledő árnyra, váratlanul egy másik helyen kötünk ki. Hamu hull az égből, érzem az égett hús, az égett természet szagát, s ahogy tekintetem követi a tájat, váratlanul megpillantok a közepén egy nagy feketeséget.
- Nomrinim! - kiáltom el magam váratlanul, s kardom a földre hajítva indulok meg sebesen a sárkány felé, magam mögött hagyva Lillyt. Ám mielőtt még elérném Nomrinimet, a sárkányomat, aki meglepő módon épp itt alszik, furcsa hangokat hallok meg magam mögül, mire kénytelen vagyok megtorpanni, s hátra fordítani a fejem. Ekkor látom csak meg, ahogy a királylány körül húscafatok és tollak záporoznak a szélrózsa minden irányába a kiáltása után. Elképedve pislogok felé, s tehetetlenül lépek párat az irányába.
- Lilly, ez meg mi volt? - kérdőn pislogok felé. Úgy látszik, hogy nem csak nekem vannak sötét kis titkaim... Ebben a pillanatban hangos, mélyről jövő morgás szólal fel mögülem, s mire egyáltalán hátra fordulhatnék ismét, a sárkány nagyra nyitja száját, s úgy kezdi okádni a tüzet egyenesen felém, mintha ellenséget látna. A lángnyelvek a királylány előtt foszlanak szerte közvetlenül, így lehetséges az is, hogy ő maga is megsérülhet. A látszat ellenére pedig belőlem nem vált hamu. Ahogy a sárkány becsukja száját, s a tűz eltűnik, én ugyanúgy állok ott, mint ezelőtt. Sehol egy karcolás, sehol egy sérülés. Leszegett fejjel nézek a föld felé, mire Nomrinim megbök az orrával, majd mint aki jól végezte dolgát, egy nagy ásítás kíséretében láthatatlanná válik, s elrepül. Szárnycsapásainak hangja lassan hal el a hamufelhőben, s a legenda beigazolódik ezennel, ami a családunk körül lengett. Igen, léteznek még sárkányok, s a lovasaik is. Azonban mi a helyzet Lillyvel? Ahogy visszalépek hozzá, felemelem a földről a kardom, s visszacsúsztatom a hüvelyébe.
- Sötét kis titkok, mi? - halk sóhajjal dőlök neki a fának, aminél elbújt. - Már értem, miért szeretsz a labirintusban egyedül mászkálni. Itt könnyen elrejtheted a titkodat... Ki tud még erről az egészről? - legyintek a földön heverő madárcafatok felé, bár még konkrétan én magam sem tudom, hogy mit láttam, s mi ez az egész.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 10:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Princess Gray & Prince Charming

This Princess saves herself
 
- De a meghívom segítette a döntésében, mert ha nincs esemény, nincs hova kimozdulni. - Felelem csípőre tett kézzel, mert annyira arrogáns, nekem nem magyarázza meg, hogy semmi közöm hozzá, hogy most itt vannak. Az apja ki akart mozdulni és hozta magát a fiát, hátha talál valakit magának, bár kétlem, hogy létezne számára tökéletes nő, akkor már megtalálta volna és nem ő lenne a legidősebb herceg, aki még nem talált asszonyt maga mellé.
- Sajnálatos, pedig nem olyan rémes itt szerintem. - Jó, én itt nőttem fel, de egy éjszakát még mindenki túlélt nálunk, aki vendégeskedni jött, a betörőkről és tolvajokról ezt már nem mondhatjuk el, mert elég gyorsan elítélték őket és van, aki a börtönben a másnapot sem élte meg.
- Akkor vigyáznom kell, hogy ne mondjak nemet - próbálom elviccelni a dolgot, de sajnos mégis komolyan veszem, mert ők állnak a tápláléklánc tetején és úgyis az lesz, amit mondanak, senki sem mer szembe szállni velük, legalábbis eddig még így volt. Egyszer hallottam máshol vendégeskedve, hogy már szövetkeznek páran ellenük, mert elutasították a lánykérést és amúgy is ki fognak halni, ha Fülöp így folytatja, szóval most van a legjobb esélyük a hatalom átvételére, amikor lassan kiöregedik a herceg és a király lassan a betegeskedő korba lép. Persze ez nem az én dolgom, nem ütöm bele az orrom, elmondhatnám, de ki hisz egy királylánynak, aki mások partiján elkóborol és ilyen titkos tanácskozások közelében köt ki.
- Tudom, de a szabályokat meg lehet változtatni, tisztelem a hagyományokat, de van, ami elég elavult és miért ne lehetne valaki egyedül is teljes értékű uralkodó? Miért kell mellé valaki más is meg még tanácsosok is? - Igazából választ nem várok, költőien tettem fel a kérdést, elvégre ez leginkább őrajta múlik, ők tudnának változtatni a törvényeken, bár kell pár támogató, mert mindig van, aki fellázad az újítások ellen. Örülök is, hogy a labirintusban kötünk ki, ami nem túl barátságos, de a vendég legalább látszólag jól érzi magát itt. Én már kevésbé, mert belelökött egy kútba és oda a parókám és a szép ruhám is, a hajam is nedves, meg a ruhám is. Takargatom magam, mert hát nem kéne mindent megmutatnom magamból, elég nagy szégyen, hogy így alakult az egész. Ha nem lenne ez elég, mikor szóba kerül, hogy a harapás barátibb lett volna, akkor meglátom, hogy hegyesek a szemfogai, ami elég ijesztő, talán jobb is, hogy belelökött. A kabátot belülről magamon tartom, de a vállamról lecsúszik kicsit, elvégre nagy rám, de a gesztust, azt értékelem, így már nem fázom annyira.
- Köszönöm. - Hálás vagyok ezért, bár még mindig kétséges, hogyha kijutunk innen, akkor ezt hogy magyarázom majd ki, talán nem is lesz rá szükség, mert egy rejtett járaton a  szobámba mehetek és átöltözhetek majd. A temető azonban nem az a szeretet teljes hely, ahol megállnék gondolkozni, hogy milyen szép színes ruhát öltsek majd magamra és a feladvány után már tapadok is Bűbáj hercegre, valami átveszi az irányítást felettem és nagyon ellenkezni sem szeretnék vele, olyan kellemes érzés jár át, ahogy közelebb érek hozzá. Ez hamar átvált másba, amikor hűvösen közli, hogy ő semmire sem vágyik, majd egy oszlophoz szorít, a nyakam köré fonva kezeit. Megijedek, ahogy ő is meglepődik magán, ezek szerint mégis vágyott valamire, ami teljesen más, mint amire én vágytam, legalábbis úgy fest a dolog. Lehunyom a szemeim, amikor az arcom mellé hajol és szaglászik, legalábbis úgy érzékelem, miközben a nyakamon érzem, hogy az ujjai végén a köröm egyre nagyobb és élesebb, kicsit felnyögök a fájdalomtól, ahogy a bőröm felkarcolja velük erős szorítása miatt, de a vérem nem serken még ki, nem fúródik olyan mélyre szerencsére. A vállamon érzem az ajkait, amire beszívom az ajkaim, olyan bizsergető érzés, ahogy éppen csak hozzáér, de egy morgás kíséretében el is húzódik tőlem és elenged, én pedig egyből a nyakamhoz nyúlok és kicsit zihálva veszem a levegőt. Elfelejtettem ijedtemben és izgatottságomban levegőt venni eddig.
- Ez a hely furcsa dolgokat csinál, de nem lehet, csak a talányokon át kijutni. - Felelem neki és közelebb lépek, nem tudom miért lépett át a sötétségbe, de én borzalmasan félek, hogy egyedül maradok itt, szóval nem kell kétszer szólnia, hogy álljak mögé, a hörgések ijesztőek. Hátul a felsőjében megkapaszkodva a hátához bújok, kicsit remegek a félelemtől, eddig nem voltak ellenfelek, de nem is jöttem be fegyveres harcossal. Ám ahogy közelebb érnének a nyomorult élőholtak, úgy kerülünk új helyre, amit Fülöp lát meg előbb, mert én még a háta mögött remegek, de a hirtelen néma csend hallatán elengedem és hátrébb lépek, hogy körülnézzek. Egy ködös fák közötti erdő végén állunk, előttünk sivár terep van, néhol még ég a tűz, mindenhol fekete hamu van és az égből is elkezd szenes darabokból hullani valami, ami nem hideg, mint a hó, de hasonlóan hullik alá. Szénné égett mező, ha voltak ott házak, mind porrá lettek és középen egy sárkány fekszik, látszólag alszik, de olyan érzést kelt, hogy nála van valami, amire nekünk szükségünk lesz.
- Ki akarok menni innen - szólalok meg hisztisen és egy fa mögé lépek, hogy elbújjak, amikor egy varjú jelenik meg mellettem és károgni kezd, majd egyre több jelenik meg mögöttünk, a hangzavar is egyre nagyobb, a fülemre tapasztom a kezem és felkiáltok, hogy elég. Erre az összes varjú elhallgat és felrobban, fekete tollak szállnak csak alá mindenhol. mikor kinyitom a szemem, akkor kicsit ijedten pillantok a herceg felé, ezt nem akartam, hogy kiderüljön. Itt mindig van mágikus erőm, ezért szeretek ide jönni, de általában csak akkor használom, ha elérek egy nagyon szélsőséges érzelmi szintet és így előtör belőlem.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2