Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Nieven


Japán  - Page 3 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 3:24 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Könyvvadászat 1
───────────── ────────────
Öltözékemről nyilvánvalóan lerí, hogy harcra készültem fel. Elvégre ki tudja mi vár ott ránk. Övemen az angyalpenge függ, vállamról, hátamról azonban hiányzik az íj, s a nyilakkal tömött tegez súlya. Elvégre most nem ember vagyok, mindent mágiával igyekszem majd megoldani. Ahogy azt egy rendes leviatán teszi.
- Ha te a közelembe vagy már nem aggódom - mosolyom alátámasztja a szavaimat. Magabiztosabb vagyok, ha társaságom van, s ennek legteteje egyértelműen a testvéreim közelsége. Viszont talán tényleg jól fog jönni az angyali tartozék, az én zsebemben is ott lapul a toll, bár kötve hiszem, hogy arra is szükség lenne. De trófea. Ha nem szoktam volna még meg, mennyire emberiek vagyunk az utóbbi időben, most biztosan elnevettem volna magam a suttogásra. Szinte már belénk ivódott a tettetés. Bizonygatnunk kell, hogy azok vagyunk, amik sose voltunk. Mostanság persze ilyen ez, csak ritkán lázong ellene lényem büszkébb, leviatánibb fele. Talán egyszer megváltozik ez. Addig viszont sok dolgunk van még. De végre nekikezdhetünk!
- Ó! - csusszan ki egy döbbent fél hang, ahogy hirtelen Alessya ölelésében találom magam. Abban biztos voltam, hogy nem támadna rám, így leengedtem a védelmemet. Lám, mi lett a vége! A helyzet kicsit olyan lehet, mint amikor én ugrottam Mammon nyakába egy pillanat erejéig, bár az mindkettőnket ugyanannyira meglepett, amíg ez Alessyánál átlagos lehet. Igyekszem ellazítani az izmaimat, s tétován megveregetem a hátát. Nagyon merev vagyok még mindig ezen a téren. Amikor Athannal bújunk egymáshoz, az egészen más, oka és célja van, megtéveszteni, összezavarni, elbizonytalanítani másokat. Bár el kell ismernem, az utóbbi időben egyre kellemesebb a dolog, kevesebb gondolkodás és görcsölés társul hozzá.
- Én is örülök, hogy látlak! - nyugtatom meg, hiába volt az ölelés egy kicsit bénácska, azért lelkesedéssel tölt el a látványa. - A múltad után? Dehát találkoztam a szüleiddel - ráncolom a homlokomat egy kissé gondterhelten. Bár lehet, hogy valami távolabbi felmenői után kutat, az is gyakori a kérészéletű embereknél, ahogy tapasztaltam. Persze az is lehet, hogy rosszul becsültem, és nem is annyi idős, amennyinek gondolom. De max egy tizessel csúszhatott el a dolog, különben meglátszana.
- És neki se hiszed el még azt sem, amit kérdez? - kacsintok Alessyára, majdnem szó szerint idézve a találkozásunkkor a démonokról elhangzottakat. Az alapján, mennyire nem kedvelte akkor a démonokat, soha fel sem merült volna bennem, hogy valaha is egy démon mellett fogom találni. De hol a démon?
- Na igen, te vagy a kedvenc testvérem - osztom meg Athannal, hogy nehogy azt higgye, szuper titkos információkat kotyogtam ki. - Tervezel még visszamenni New Yorkba? Mert ott ő William, és szerelmesek vagyunk - osztom meg röviden Alessyával, hogy abban a városban más a felállás.
Tovább azonban nem jutok, ugyanis váratlan mágiát érzékelek. A Belethtel való edzésünk tényleg jót tett, azóta sokkal éberebb és figyelmesebb vagyok. Mivel a mágia alólam jön, levegőt felhasználva emelem el magam a földtől, egészen addig, amíg a mágia már nem nyúlkál utánam. Egykevés lebegést még gond nélkül kibírok, de nem is kell sokáig húznom a levegőben, a váratlan támadó is megérkezik közénk.
- He? Mégis min akarnánk bosszút állni? - meredek rá értetlenül. Szeret rébuszokban beszélni, erre már rájöttem. Egyébként még senki sem taposott oly’ csúnyán bele terveim árjába, hogy azon bosszút akarjak érte állni. Pedig azért akadt néhány próbálkozó. A gyenge démonfajzatok már nem élnek, az emberek se fognak többé újat húzni velem azt hiszem. Na mindegy, a lényeg, hogy Athlan eltévesztette a házszámot, de én végre megtalálom! Már New Yorkban is egészen jól kiismerem magam. Mondjuk az első találkozásunk óta egyáltalán nem láttam Alessyát, pedig ennyi idő alatt indokolt lett volna legalább egyszer összefutnunk. Mondjuk az mindenre választ ad, hogy Athlan itt van. Lehet foglyul ejtette volna? De minek neki ez az ember nő?
- Nem is vagyok kígyó! - panaszkodom élből. Úgy tűnik Athlan elfelejtkezett a titoktartás lényegességéről, amíg nem volt hozzá szerencsém. Illetve amíg szerencsére nem találkoztunk. De azt nem vágom minek akarja ennyire kontrolállni Alessyát. Lehet tényleg elrabolta?
- Athlan, úgy érzékelem, hogy nagyon ideges vagy… - húzom össze a szemeimet meglepetten. Még sosem láttam ilyen idegbetegnek, pedig lecsaptam már pár műsort neki, ami esetleg indokolhatta volna. De még a hulla szétrohadásának interaktív végignézése se keltett benne ilyen mély érzelmeket. Pedig úgy tűnt, az nála szent dolog. Érdekes, nagyon érdekes! Ezt a lány váltja ki belőle? Természetesen az feltűnt, amikor maga mellé húzta Alessyát. Azóta is a leesett államat kerestem. Pont olyan volt, mintha védelmezné. Talán félreismertem? - Egyébként hozzád jöttünk - világosítom fel. - Milyen terveid vannak? - csillannak fel a kíváncsiságtól a szemeim. Kötve hiszem, hogy beavatna, de egy próbát megér. - Egyébként az is nagyon érdekelne, miért védelmezed ennyire - vetek rá egy kíváncsi pillantást. - hogy is mondjam… tőled ez igen szokatlan… - nem tartom magam Athlan viselkedésének szakértőjének, de na, ezt ki nem néztem volna belőle, sőt, ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyesmit látott, tuti el sem hiszem neki.
- Na de Athlan… - pillantok rá egy árnyalatnyi szánakozással és még némi meglepetéssel, hogy eddig nem jött rá. Tényleg teljesen a kinézetem alapján ítélt meg. Pedig milyen régen találkoztunk… ez egy hatalmas pirospont nekem! - Megbűvöltem a pikkelyt, amit odaadtam - osztom meg vele végül egy szuszra megtalálásának pontos okát. Nem látom értelmét, hogy még ennek a nyilvánvaló dolognak az elhallgatásával is hergeljem. Gondolom ha jobban belegondolt volna és nem lenne ilyen indulatos, neki és élből leesett volna a megtalálásának oka. Időközben lassan odaaraszolok Alessya mellé. - Mond csak, a hisztis picsa mit jelent? - súgom a fülébe, úgy, hogy a többiek lehetőleg ne hallják. A múltkor is ezt mondta rám Athlan, s mostmár kezd érdekelni, mit is jelenthet. - A giliszta meg nem az a fura, kicsi állat? Ami a földben él - kihasználom, hogy Alessya itt van, már a múltban is nagy szolgálatot tett nekem, mint információforrás.
- Mondtam neki, hogy ezt üzened a számára - vonom meg a vállam, miután megismételi a már velem is elküldött üzenetet. Igen, nekem ebbe is bele kell dumálnom, még akkor is, ha nem nekem szánta. És mégcsak bele se lendültem igazán a pofázásba! - Egyébként, lógsz nekem pár szívességgel. Az egyiket behajtani jöttünk. Gondoltam elegánsabb, ha magunk jövünk és nem csakúgy elrángatunk. Nem számítottam rá, hogy társaságod is van - fölösleges lenne valami csodaszép mesét köríteni mellé. Van, hogy az igazság hasznosabb. Szórakozottan figyelem, azon elmélkedve, jelent-e neki bármit is az adott szava. Elvégre nem lélekre esküdtünk, csak egy pikkelyemre.
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Motherfuckers

"Are you motherfuckers ready
For the new shit?
Stand up and admit,
Tomorrow's never coming."
Hogy mégis mi a faszt lehet úgy imádni egy retkes kagylón, azt minden bizonnyal sosem fogom megérteni. Az még rendben, hogy számomra alkímiai szempontból hasznos lehet a váza, de hogy Alessya miért vetette le magát a partra, hogy összegyűjtse őket... Arról fogalmam sincs. Talán ahogy a napfényben megcsillan, pont olyan kibaszott undorítóan néz ki, mint azok a híres “unikornisok”, amiket már nem egy szerencsétlen halandó szájából hallottam? Örök rejtély marad ez számomra, mindenesetre hagyom, hogy előre menjen, addig pedig én magam némi mágikus rásegítéssel is megvizsgálom az öreg házat a szikla peremén, de már akkor sem érzékeltem semmit, mikor megérkeztünk. Itt mágiának nincs helye, csupán a sötét múlt hagyta ott a falakon mocskos bélyegét...
Tíz perc múltán lépkedhetek lefelé a megkopott, töredezett lépcsőfokokon, s már látom lelki szemeim előtt Alessyát, amint ott fekszik alant, hiszen amilyen béna, könnyen kinézem belőle, hogy az első rossz lépésnél legurult a mélybe, s most törött csontokkal arra vár, hogy az ő őrdémona előkapja a jó öreg talizmánját... Hahh, na arra aztán kurvára várhatna! Ezen a gondolaton el is mosolyodok, ám mikor kiérek egy szélesebb peremre, ahonnan belátom a part egy részét, akkor a mosolyom hamar visszakúszik a helyére, s ábrázatomra a jó öreg emberi düh jelei ülnek ki. Nem is kell több, az arkangyal toll segítségével azonnal ott termek nem messze tőlük, s abban a pillanatban, ahogy felbukkan sötét sziluettem, hirtelen mindenki erős szorítást érezhet a lába körül, s ha csak valami mágiával nem képesek hirtelen tenni ellene, úgy a sziklák közül felkúszó föld erősen fonódik mindhármuk lába köré, egészen térdig. A két nőnemű lényt álló helyzetben találja a béklyó, a másikat pedig ültében köti a sziklához. S ekkor jut csak el nyomorult földi tekintetemen keresztül az agyamig, hogy mégis kik jöttek látogatóba, s hogy ki ölelgeti Alessyát.
- Mégis mi a faszom ez itt?! A bosszúállók?! - fogalmam sincs, miért ezt a szót mondtam, de úgy festenek ezek itt hárman, mint egy elbaszott, régi horror film szar szereplői.  
- Te meg mégis minek ölelgeted azt a kígyót?! - förmedek rá rögtön Alessyára, s azonnal a föld segítségével magam mellé húzom. Természetesen a kellemes a szavaimból nem csak neki jár, a többiek is megkapják a magukét.
- Kurvára nem tudom, hogy mégis mi dolguk van a kibaszott leviatánoknak egy emberrel, de melegen ajánlom, hogy ne basszátok el a terveimet, mert mindenre esküszöm, ami szentségtelen, hogy megkeresem a módját, hogy a földbe tiporjam a fajtátokat... - mellkasom már hevesen tombol, de valahogy arcomon még mindig az értetlenség tátong. - Nieven, Athan! Mi a faszt kerestek itt? Mivel kibaszottul nincsenek véletlenek, így kurvára kíváncsi lennék rá, hogy hogyan találtatok ránk. - ekkor cinkosan fordítom fejem Alessya felé, s összébb húzott szemekkel kezdem vizsgálgatni. A testén nem vettem eddig észre semmi jelet, de hát könnyen lehet, hogy olyan van rajta, ami az én szememnek láthatatlan.
- Ha lehet, gyorsan, mert semmi kedvem egy hisztis picsával és egy gilisztával itt időzni. Nos? - kezeimet haragosan fonom össze magam előtt, érezhetően nagyon rosszkor érkeztek ezek ketten, hiszen nem elég, hogy eleve lassan haladunk Alessyával ebben az egész kusza történetben, még ezek ketten is képesek bekavarni.
- Ja, és Athan. Baszd meg. - pillanatnyi aljadék vigyor suhan át arcomon, de az hamar visszaáll az alap haragos ábrázatomba. Ezt veheti amolyan köszönésképp, mert olyan puhapöcs volt, hogy rohant a testvéreihez és faképnél hagyott egy démont. Ám ennyi a történet, nem vagyok az a fajta, aki a “szívére” veszi az ilyesmit. Nieven meg... Abból az ölelkezésből ítélve még mindig ugyanaz a a kislány, akit anno megismertem. Alessyával együtt. Édesfaszom... Most esik le, hogy ezek ketten mennyire hasonlítanak egymásra. Egyik hisztisebb, mint a másik... Jobb nem agyalni ezen, mert még a végén fejbe találom baszni magam egy sziklával, csak hogy ne kelljen tovább elviselnem ezt a rózsaszín légkört. Szóval ideje, hogy valaki adjon valami magyarázatot, ha nem akarják magukon érezni a szétloccsant koponyám darabkáit.
reveal your secrets

Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 22, 2020 6:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Nieven, Athan, Athlan & Alessya
Idézet helye
Athlannal megálltunk egy kicsit itt a sziklás tengerparton, én egyből fellelkesülök és nekilódulok, hogy bejárjam a partot. Nagyon kellemes itt és ki szeretném élvezni, még nem voltam ilyen helyen és most még veszélyt sem érzékeled, de azért a combomra fel van kötve az angyalpenge, mert mindig résen kell lennem. Ha most megtámadna egy szárnyas, biztosan leszúrnám, ha a víz felé érünk, mert a zuhanást túlélném és kiúszhatnék vissza a partra. Egy kis papucs van csak rajtam, hogy a kövek közt egy homokosabb részen a homokot is tudjam élvezni majd, nem jártam még tengerparton, ott ahol laktam veszélyes volt az ilyesmi, de itt, távol a nagyvárosoktól valahogy kisebb a támadásveszély. Egy egyszerű ruha van rajtam, amit a szél mindenfelé fúj rajtam, a hajam emiatt kénytelen voltam összefogni, hogy lássak is valamit. A sziklákon mászva kaptam a nekicsapódó hullámokból is, így lett a ruhám alja kicsit nedves, amit időnként kicsavarok belőle. A parton járkálok inkább, nagyon messzire nem mászkálok el, kagylókat gyűjtögetek, még sosem ettem ilyet, talán majd most megkóstolom majd, a héját meg elteszem, csinálok belőle valami emléktárgyat majd, annyira szép ez a hely. A vízből egyszer csak két alak emelkedik ki, mind a kettőt ismerem és fogalmam sincs, hogy csinálják... vagyis, a fiúról tudom, hogy a vízből elő tud bukkanni, no de Nieven is? Biztos, hogy ő Athan, ,akiről mesélt nekem, most már biztosan, legalább megtalálta a kedvenc testvérét.
- Nieven! De jó látni téged! - rikkantok fel a meglepettségemből és oda is szökkenek hozzá, hogy megöleljem, de  régen nem  láttam már, egy ideje nos igen, Athlannal vagyok.
- A múltam után kutatok. - Miután elengedem a könyökömet vakarva lépek hátrébb tőle kicsit zavartan, mert emberként elég veszély is itt, viszont mikor Athlanról kérdez szinte biztos vagyok benne, hogy elpirulok. Hát ő meg honnan ismeri őt? Bár meséltem volna neki róla, lehet hamarabb megtalálom, mert ő tudja hol van, nem lehet véletlen, hogy itt van és keresi.
- Igen, tudom, hogy démon, mindig emlékeztet rá. - elhúzom a számat, nem is tudom, hogy létezik-e ember, aki ennyi időt töltött volna démon mellett úgy, hogy nem adta el neki a lelkét. Az nem teszem hozzá, hogy élve, mert már az első találkozásnál megölt, amit bármennyire szeretnék, de nem tudok elfelejteni, csak elnyomni kellemesebb emlékekkel.
- Mi többet tudnék róla? Amúgy valahol itt van. - Hátrafordulok a táskák felé, amerre utoljára láttam, majd vissza a rejtélyes barátnőm és a testvére felé.
- Már találkoztunk, de örülök, hogy egymásra találtatok, sokat mesélt rólad Nieven. - kezet fogok vele és kedvesen mosolygok, kicsit örülök, hogy végre találkozok másokkal is, akik nem akarnak megölni. Remélem Athlant sem akarják bántani, mert nekem még szükségem van rá és nem szívesen bántanám őket, legalábbis a barátnőmet nem, a testvére az közömbös számomra, el is felejtettem elmesélni mi volt New Yorkban a démonnak, mert a pokolkutyák után mással voltunk elfoglalva és mindig volt valami más és érdekesebb téma, mint az, hogy valaki fürdés közben a kádamban megjelent. Athan után nézek, ahogy elsétál és felméri a terepet, majd vissza Nievenre.
- Miért keresitek Athlant? - Ez egy ideje már foglalkoztat ez e kérdés, nem lenne jó, ha ők bántani akarnák vagy ha el akarnák tőlem csábítani, most, hogy én annyi éven át vártam rá és végre valami nyomot fogtunk és haladunk a múltam kibogozásával.
reveal your secrets

Athan


Japán  - Page 3 Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 21, 2020 4:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3



Könyvadászar part 1


Eljött az idő. Nagyon régóta nem is gondolt arra, hogy az a könyv valaha a nő kezébe kerül majd, nemhogy arra, hogy be is tartja majd az ígéretét, miszerint cserébe az erejüket fogja cserébe gyarapítani. Majd ha látja, akkor hiszi, ugyanezt véli a könyvről is, mintha valami délibáb lenne, amiről mindenki beszél, de senki nem látta még sosem. Nem hagyja mégsem eluralkodni a pesszimizmus egyetlen morzsáját sem, egy pillanatig sem, főképp, hogy nem egyedül kell lépnie és nem is ketten lesznek. Apró, mulatságos mosoly került ajkaira, mikor közölték, kivel is fognak menni, de több időt nem szentelt a mimikának, mert meg kell vallania, utólag magának, hogy teljesen ráfeszült a könyv témájára. Valahol ő is változott, noha még mindig az, ami, egy fokkal talán mégis... lágyabb? Nem, ez nem jó szó. Emberibb? Sosem lesz az, csupán egy utánzat, fogalma sincs, mi illene rá. Türelmesebb, nyugodtabb, határozottabb. Ha lehet bármi hasonlót rásütni. Emberibb. Mondaná nővére, elpuhult, mondaná a legidősebb kígyó, talán megvetéssel. Sosem volt az élen, sosem vezetett, mindig a háttérben és mindig jól végezte a dolgát. Azonban, mióta szabadultak, megismerte a hiba,a  kudarc és a gyengeség fogalmait, amikről álmában – ha lettek volna akkor – sem gondolt, amit megvetett, mert úgy hitte, csak a halandók érdemlik. És mégsem, mert már az ő érdemei is lettek, egy-egy ponton. Mi lesz ennek a vége? Fogalma sincs, de ahogy a vadászok között, úgy ebben is a fejlődést, a lehetőséget látja. Esélyt. El nem engedi.
Sóhajtva hagyja, hogy Nie vezesse őt a pontig. A békésebb úton közeledjenek, javasolta, ha nem azt teszik, mint Amara, hogy maguk elé citálnak valamit, talán könnyebb lesz szót és tettet ígérni, kérni, bármit, csak történjen. Vannak fenntartásai, ezeket azonban magában tarja, csendben tárolja és vár a pillanatra, ha egyáltalán eljön. Hozott magával mindent, amit kellhet és amit csak azért, mert jól esett. Angyalpengéje keze ügyében pihen, ahogy egy halandó pisztoly is, és bár töltényt nehéz szerezni, egy ügyes lövés és találat épp annyi időt ad majd nekik, hogy náluk legyen az előny. Hozott még kést, pár apróságot és Nie felé fordulva ismét felölti azt a mosolyát, amit cinkosnak neveznének.
- Hoztam magammal angyalt, nem kell aggódnod – suttogja, mintha muszáj lenne, a hatás kedvéért legalább, vagy csak mert épp annyira jó a kedve, hogy mint valami suhanc, úgy szórakoztatja a társaságát. Elhallgat végül, tovább lépdelve követi csendben szemlélődve a világot. Más táj, kellemes, sokkalta kellemesebb, mint a városok közege, amelyet eddig kellett viselni. Közelebb érve aztán ő is látja az alakot, akaratlanul ismerős sziluettje bontakozik ki és körülbelül őt is annyira meglepi, mint nővérét, de arca tökéletes nyugalmat sugároz továbbra is. Megállva biccent felé, ajkain apró mosoly játszadozik. Nem volt a legkellemesebb alkalom, amikor összefutottak és nem is volt vele őszinte, ezek szerint a másik sem és ez így van jól. Nem kell, felesleges és csak akkor szükséges, ha valami életbe vágó köti össze a sorsukat. Ez talán nem teljesen az, nem tudja behatárolni. Lesz, ami lesz. Nem húz magára illúziót, hogy a nő mást lásson, saját maga, a saját mivoltában áll előtte. Sötét színű ruhákat visel, tisztákat, lábán bakancs, semmi kirívó, mint sok-sok évvel ezelőtt, amikor viselete tükrözte a tökéletességet, ami volt maga. Most a világot tükrözi, sötét, rideg és kissé fénytelen, de ő eleven és cselekvésre kész.
- Bizonyára tudja, hogy az. Vagy talán még többet is – von vállat, nem üti szíven a dolog. Szövetségek, ki tudja mik köttetnek manapság is, ha a démonnak a nőre volt szüksége és most is, ám legyen. Emlékszik az átadott üzenetre, nevetett, amikor hallotta, mert pontosan tudja, miért kapta. De még mennyire.
- Most már egészen ismerjük egymást talán – nyújtja ki a nő felé a kezét, egy barátságos kézfogásra, hogy aztán tovább lépkedve körbepillantson a helyen. Nem akar sokat tétovázni, de be kell várni a negyedik félt is, ha már úgy döntött Nie, hogy kell. Ez egészen az ő küldetése, ő csak segédkezik, támogat, ki tudja, mi lesz a többi szerepe ebben. Van-e olyan lelketlen, hogy szó nélkül áldozná be őket? Ezt senki sem tudhatja, ő viszont igen, ismeri a választ.
- Érzitek a szelet? A változásé – nyögi ki, de nem teljesen igaz ez. Eső, vihar illatát hordja, a tengeren hajózva bizonyára a hullámok közé süllyednének, azonban korántsem kell ilyen szenvedéseket megélni. Egy kiálló szikladarabra ül le végül és várakozó tekintettel fordul feléjük, mintha időpontra várakozna.
- És pontosak az információid, vagy vakon megyünk bele félig a dolgokba? - fordul nővére felé, hogy mennyire kell majd résen lenni. Vagy épp, mennyit osztott meg a démonnal.

reveal your secrets

Nieven


Japán  - Page 3 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 10, 2020 2:37 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


Könyvvadászat 1
───────────── ────────────
Mióta megköttetett Athlan és köztem a “szövetség”, azóta erre vártam. Végre, valahára eljött a nap, hogy munkába fogjam, s ígéretéhez híven ő is a céljaimon szorgoskodjék. Illetve, majd meglátjuk, remélem tényleg ez fog történni, de botorság lenne egy pillanatig is azt hinni, hogy megbízom benne. Az utóbbi időben eléggé sok lett az ilyen “bizalmas” kapcsolatom. Ha a láda előtti önmagam tudta volna, hogy ide korcsosodom, lehet elásta volna inkább magát, vagy fellelte volna a leviatánok eddig ismeretlen meghalásának módját. Nyilvánvalóan változtam, emberibb, érzelmesebb lettem. S noha az, aki egykor voltam idegenként tekintene rám, mostani önmagam mégsem bánta ezt. Talán ez is baj lenne? Persze erre a kérdésre választ úgysem fogok kapni.
Természetesen Athannak beszámoltam a több, mint egy éve kötött egyességemről Athlannal, s arról a tervemről, hogy magammal kívánom vinni a könyv fellelésére. Talán hasznosabb lett volna egy angyal, vagy akár több, de sem én, sem Athan nem mozgott angyali körökben, eképpen ez felejtős volt. Vadidegen, tök ismeretlen angyalokat még elrabolni se szívesen, s az esetleges eltérő véleményünkön nem hagynám elcsúszni az akciót, márpedig kötve hiszem, hogy sokan imádnák közülük Amarát. Athlan erős és független, szóval bármennyire is utálom elismerni, komolyan javítja az esélyeinket. Még akkor is, ha nem dicséri csodás valómat. Ami egyébként igen szomorú.
Elsőre az szerepelt a terveim között, hogy Athannal a helyszínre megyünk, s ott majd megidézzük Athlant, de inkább változtattam ezen, talán pont egy, az öcsémmel folytatott eszmecsere miatt. Végül inkább a felkeresése mellett döntöttünk. Aztán majd onnan tovább visszük a megfelelő helyre, úgyis akad ott víz. Hála a megbűvölt pikkelyemnek, pontosan tudtam, merre leljük Athlant, eképpen én vittem mind a kettőnket a helyszínre.
Nem a városok közvetlen közelében volt, így nem idegesítettem magam minden hülyeséggel, hihetetlenül nagy balszerencse kell hozzá, hogy bármilyen halandó, vagy halhatatlan létformába ütközzünk arra. Eképpen lassan sétáltam ki a vízből, az utazás végén. Ezúttal nem fáradtam a vízzel, nemsokára úgyis visszatérünk ide, remélem akkor már egy démonnal bővülve. Kényelmesen sétálok a sziklás tengerparton, hálás vagyok a természetnek, hogy ezt a részt nem homokkal fedte be, a köveket sokkal jobban kedvelem.
Már közel vagyunk, érzem, ám nem az a látvány tárul a szemem elé, amit vártam volna. Athlan alakja sehol, csak lepakolt holmi, s egy lány, szürkés hajjal. Minden más esetben azon kezdenék el gondolkozni, hogyan is hallgattassuk el ezt a zavaró tényezőt, most azonban ennél sokkal jobban le vagyok döbbenve. Ismerek ugyanis valakit, akinek történetesen éppen ilyen a haja. De ő most New Yorkban van, s vadássza a gonosz, természetfeletti lényeket. Vagy mégsem. Fogalmam sincs, mennyit láthatott a kis vízből kiemelkedős trükkünkből, talán semmit, talán mindent, de ez most másodlagos. Torkomra fagynak a szavak, ahogy hitetlenkedve bámulom a lányt.
- Öhm… Alessya… hát... helló… - a szavak össze-vissza keveregnek a fejemben, mindenféle rendszer nélkül. - Mit keresel te itt? - bukik ki belőlem a kérdés, s az arcomra kiülő értetlenség valós. Közben hiába forgatom a fejem, azt nem lelem, aki miatt jöttünk. Pedig itt van valahol, érzem a mágiáját. - Athlan merre van? - teszem fel neki a kérdést, immáron kicsit összeszedettebben. Itt van a pikkelyem, az egyik csomagban, ez egészen biztos, és amennyire ragaszkodott hozzá, nos ő maga is itt kell, hogy legyen. - Egyébként tudod, hogy démon? - érdeklődöm, bár nem csak én vethetném a szemére egyes szabályok megszegését.
Tétován pillantok Athan felé, hátha ő okosabb a mostani helyzettel kapcsolatban. Átadtam neki a lelketlen bestia által küldött üzenetet: “Üzenem Athannak, hogy bassza meg” - így szólt egészen pontosan, talán öcsém tudott is vele kezdeni valamit. Ha nem, az szomorú, de ez van. - Nos nem tudom, hogy ismeritek-e egymást - gondolom nem - de ő itt Alessya, ő pedig Athan - mutatom be őket egymásnak, még mielőtt tiltakozni tudnának ellene. Gyors vagyok, mint a villám, ha-ha.
reveal your secrets

Nieven


Japán  - Page 3 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
208
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 10, 2020 2:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


***
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 11 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2