Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 19, 2020 6:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Békésen telik az este, egészen addig, míg a pajtás ablaka előtt fel nem tűnik egy fél agancsos erdei vad. Hangos koppanásai, miként csontkoronája és feje az üvegnek verődik, felzavarják a tollas pihenését és, ha környékezte is már az álom, az garantáltan gyorsan elillant mellőle. Hangosabb mordulására lépek be a szobába és jelenlétem némi megdöbbenést csal a tollas arcára. Mint aki nem számított rá, hogy ott lépek be hozzá. Hogy az én művem volna? Mit gondol, hogy a kezemre húztam a dögöt és állatias hangokat kiadva bábozok vele az ablaka előtt? Talán hangosan fel is nevetnék az előttem felvillanó képre, ha nem kötné le figyelmem az a tény, hogy egy wendigo leselkedik be háló párkánya mögül. És ha még csak bámulna befelé, de a dög mindenáron be is akar jutni. A patás kitartóan ostromolja a nyílászárót. Látva az állat igyekezetét, felmerül bennem egy fél pillanatig, hogy inkább magukra hagyom őket, kezem már a kilincsért nyúl, hogy rájuk csukjam az ajtót, ám mozdulatomban megtorpanok, mikor a szárnyas szikrázó tekintettel, csíkká zsugorodott szemekkel a nevemen szólít. "Ha itt mersz hagyni, én..." érkezik egy újabb fenyegetés szagú gondolat, mire szám ravaszul démoni mosolyra nyúlik, de mondata felét elnyeli, mikor maradásra bírom magam.
-...te...kibelezel és a beleimmel kötsz nekem nyakkendőt? - tippelek a mondat befejezésére. Látszik rajtam, hogy nem veszem őt komolyan.  Az éjjeli bútorzatra állandósított konyhai pengével vértezi fel magát. Sokat nem ér a wendigoval szemben, de legalább az angyal képzelt biztonságérzetét növeli.
-Hm, lehetséges. - ismerem el, hogy van rá esély, hogy a dühös jószág miattam van itt.
-És mit csinálják? Talán olvassak zsoltárokat? - kérdezek vissza széttárt karokkal. Az egyik konyhapolcon szépen sorakoznak a bőrkötéses szent kötetek, de nem igen érzek hajlandóságokat efféle olvasmányt lapozgatni. Inkább állatokra lövöldözök. Fűznék ehhez még néhány kóbor gondolatot, de nem érkezek szóra nyitni a számat, mert a wendigo átveti magát a zárt ablakon. Pedig már úgy tűnt, hogy feladta és hazament, de mégsem. Csak azért hátrált el a párkánytól, hogy kellő lendületet vegyen az ugráshoz. A dög az ágyon landol, ami darabokra törik alatta. Nem várjuk meg, míg feltápászkodik és megszabadul az agancsára szorult ablakkerettől. Vihar gyorsan elhagyjuk a szobát és kívülről eltorlaszoljuk ajtaját egy nagyobb bútorzattal.
-Sajnos nem hoztam magammal. - ábrándítom ki, mikor a pajtás angyalpengét emleget, de ha lenne nálam sem lennénk sokkal előrébb. Ugyanis a wendigo megöléséhez egészen más eszközök szükségesek. A konyhaszekrényhez lépve kihúzom az egyik fiókot, hogy valami ezüstszerű tárgy után kutassak benne.
-Értem jött, de a te szobádba akart bemászni, mikor bárhol máshol is bejöhetett volna. - észrevételezem fejemmel a konyha felőli hátsó bejárat felé bökve.
-Valószínűleg mégis téged akar, mivel a hiányzó fejdíszét a te szobádba raktam... - ragadok meg egy ezüstből készül villát, majd a pultra teszem és mellé a többit is, amit még ott találok. Előkerül néhány vajkenő kés is, de a készlet elég hiányos.
-Egyébként nem terveztem feladni magam. - teszem hozzá mellékesen, bár nagy meglepetést valószínűleg nem okozok ezzel. Azért megnézném a Főnök arcát, ahogy egy lőtt vad kísérne a színe elé. Elég mosolyt csaló az a gondolat is, hogy evőeszközökkel vegyük fel a harcot az erdei fenevaddal szemben, de nem dúskálunk sem az ezüstben, sem a lehetőségekben. "Na jó, mit csináljak?" Hangzik el a kérdés, amit egy megjegyzés követ. Minden az én hibám.
-Hm, érdekes. A bizalmasom is mindig ezt mondja. - jegyzem meg, majd váratlanul átszakad a háló ajtaja. A szarvas meglévő agancsa rést üt a fadeszkán és vadul próbál kitörni torlasza mögül. Ennek már a fele sem tréfa. Rendesen idegbe jött a dög, valóban jobb lesz gyorsan eltenni láb alól. Ezüstünk már van, már csak az a borostyángaz kell.
-Tartsd fel egy kicsit, ne engedd kijönni onnét, mindjárt jövök. - tolom be a fiókot, majd sietősen lépek ki a hátsó ajtón magára hagyva az angyalcimbit az őrjöngő szarvassal. Ha nem akar vele hamar egy légtérbe kerülni, jobban jár, ha a hálóajtó előtt tartja a bútordarabot, vagy újabbakkal torlaszolja el a kijáratot. Nagyobbra véve a lépteimet szelem át az udvart a kerti budiig, de sajnálattal tapasztalom, hogy ami a klotyót körbe nőtte az valami egészem más. Ha jártasabb lennék a növények terén, talán valami folyófűnek mondanám. De szakavatatlanul is látom, ez nem az ami nekünk kell, így nem adom fel, hanem a közeli ligetesbe lépve tovább keresgélek. A sötétben bóklászolva nem igazán érzékelem az időt. Eltelik öt perc, tíz perc, majd negyed óra is, mire ráakadok a borostyánra egy vastagabb fa törzsére tekeredve. Mivel nem tudom mennyi kell belőle, ezért jól megmarkolom és egy nagy kupaccal indulok vissza a szállásunk felé, remélve hogy a wendigo még a hálóban rostokol és nem arra kell belépnem, hogy a szárnyaszegett arcából lakmározik.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 17, 2020 7:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Kivételesen nem érzem magam a helyzet magaslatán. Egy darabig abban reménykedem, hogy ez csak egy rendkívül rossz álom, amelyet az elmúlt nap történései ihlettek – a katakombában kibontakozó harc, a medvetámadás és az egészen közel landoló nyílvessző a tisztáson –, de hiába igyekszem felébredni belőle, nem váltja le egy másik a mostani valóságot. A wendigo befelé jönne, s ebben a pillanatban dönt úgy a démon, hogy ő épp az ellentétes irányba indul el, hogy aztán az ajtót becsukva összezárhasson a fenevaddal.
Belial – szólítom a nevén villámokat szóró tekintettel, mialatt magam is teszek egy lépést az ajtó irányába, bár hátat fordítani még ekkor sem merek a döglött szarvasra hasonlító lénynek – Ha itt mersz hagyni, én… – Szerencséje van, hogy visszajön és nem kell befejeznem a mondatot, a közös probléma azonban továbbra is megoldásra vár. Magamhoz veszem a konyhakést és lerázom a takarót a vállaimról, persze ettől még nem változik sokkal éberebbé az arckifejezésem. Egyszerűbb volt, mikor sohasem kellett aludnom – könnyebbnek érződött erősnek lenni.
Fogadni mernék rá, hogy ez is miattad jött ide – bosszankodom hangosan, mialatt támadóállásban előre tartom az igencsak használhatatlan fegyveremet, továbbra is felváltva nézve a kettőt – Végtére is te lőtted le. Még csak nem is volt rá szükségünk! Miért nem tudod elfoglalni magad másképp, amikor unatkozol? Akkor nem kéne az éjszaka közepén wendigóval harcolnunk! Sőt… Nem is kéne veled laknom! Sohasem találkoztunk volna – álmodozom hangosan és elég mérgesen, ha már ma éjszaka sem allhatok.
A lény egyszer csak ellép az ablaktól és elhátrál a sötétbe, épp olyan hirtelen, mint ahogy nemrég megérkezett. Zavartan pillantok oldalra, de a démon is pontosan annyira szemléli gyanakodva az eseményeket, mint én – talán ennyi volt, meggondolta magát és elmúlt a veszély.
Hova ment? – teszek egy óvatos lépést az ablak felé, majd erősen hunyorogva bámulok rajta keresztül, hátha meglátom az alakot távolodni a másik oldalon. Paták dobognak egyre közelebbről. Arrébb lépek, épp csak egy másodperccel azelőtt, hogy az agancsos lény átrepülne az ablakon, szilánkokat szórva maga után a padlóra. Ő egyenesen az ágyon landol, így a szekrényeken kívül nem sok minden marad ép a szobában.
Dühösen rázni kezdi a fejét – rajta maradt a keret egy része, lelassítva ezzel a következő támadását. A démon már félig a folyosón van, így amint felfogom a szemeim előtt lejátszódó jelenetet, én is utána futok. Persze mindketten tisztában vagyunk vele, hogy az ajtó nem tarthatja vissza túlzottan sokáig.
Kifújom magam, amíg ő a bejárat elé tolja a legközelebbi komódot, de bárhogy is próbálom most összeszedni a gondolataimat, nem sok minden jut eszembe, így gondterhelten túrok az igencsak ágycsinálta stílusú frizurámba.
Ha van nálad angyalpenge, itt az ideje, hogy eláruld – teszek egy javaslatot nem sokkal azelőtt, hogy hozzátenné, a váratlan látogató megöléséhez ennél speciálisabb tárgyak szükségesek.
Hát persze, ezüst és borostyán. Nyilván tudtam – pislogok továbbra is elég bosszúsan, bár az álmot az előbbi robaj pillanatok alatt kiűzte a szemeimből. – Jó lesz, ha minél előbb beszerzed mindkettőt, Démon, mert ez most érted jött! A te ellenségeid elől menekülünk, szokás szerint… Gondolom, most sem akarod feladni magad, de előre szólok, hogy én aztán nem foglak megmenteni a Halál Szarvasától. – Mi hasznom lenne belőle, ha a végén én is megsérülök? Legalább az állat elvégzi helyettem a piszkos munkát.
A Lovas az egyik fiókban kezd el kotorászni, és bár legszívesebben hagynám, hogy egyedül intézze az egészet, egy lemondó sóhaj kíséretében mégis mellé lépek. Egy kicsit azért könnyíthetek a helyzetén, mert ha a dög kiszabadul a szobából, lebontja az egész házat, úgy pedig a holnap éjszakám sem lesz nyugodtabb az első kettőnél.
Na jó, mit csináljak? – kérdezem, majd egyből hátra is pillantok, mert valami hatalmasat puffan az ajtó másik oldalán. – Segítek neked, de tudd, hogy ez is a te hibád – bökök felé a mutatóujjammal, majd mellékesen hozzáteszem: – Minden elromlott az életemben, mióta találkoztam veled!


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 13, 2020 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Jaj, de jót nevetek - amikor az angyalpajti hunyorgó tekintettel azzal fenyeget, hogy hátsó fertályomon keresztül dugja fel a lába közé lőtt nyilamat, majd a számon keresztül húzza ki. Még egy elismerő gondolat is elhagyja a számat dicsérve az angyali kreativitást - pedig semmi okom nem volna rá, tekintve hogy épp bujdosni kényszerülök Lucifer bérencei elől. De úgy néz ki ebben a kényelmetlen, szorult és nem túl reményteljes helyzetben - hiszen jól tudom, hogy nem úszhatom meg a Főnök haragját és a vele járó példaértékű büntetést - sem vesztem el a jó kedvem. A szarvas a talpam alatt hever, nyakát használom lábam támasztékának, aztán szavaim közben hangosan reccsen az állati csigolya és a hörgésszerű szuszogás hirtelen abbamarad. Valóban nincs szükségünk több húsra, nem is azért vadásztam rá, viszont úgy döntök elviszem emlékbe az agancsát. Mert miért ne? Megfelelő vágószerszám híján puszta kézzel esek neki, hogy a vad ékét leszereljem a fejéről, de elég szenvedős így, ám ha belekezdtem, legalább az egyiket leszedem. Így is lesz, addig feszegetem, csavargatom, gyötröm a szarvdarabot, míg az meg nem adja magát és ropogva a markomban nem marad. Ezzel prezentálom is, hogy egy démon előtt nincs lehetetlen, mindig megszerzi amit akar. Büszkén támasztom vállamnak a megszerzett szarvasagancsot, miközben fogadom a pajtás nem túl őszinte, dicséretnek szánt szavait. Még a hüvelykujját is felfelé mutatja, erre kicsit értetlenül ráncolom a homlokom. Most életet szavaz nekem? Vagy mi? Gondolkodom el egy pillanatra. Ilyen jelzést utoljára az ókori római arénájában láttam a gladiátorharc után. Na mindegy, könnyed léptekkel indulok vissza a hegyi lak irányába trófeámmal a kezemben. A délután és a kora este gyorsan, nyugodalmasan telik. Elfoglalom magam és nem bosszantom új lakótársamat, ha már szarvasvadászatom közben majdnem ellőttem a heréit, ennyi kijár. De ahogy beesteledik, majd masszívan beáll a sötét az erdő lassan ébredezni kezd. És valami olyan is életre kel, aminek nem biztos, hogy kellene.
A konyharészben ülök egy bőrkötetest lapozgatva, mikor Dexter hangját hallom a hálóból. "Démon… Hányszor mondjam még....." mintha nekem beszélne. Mivel nem dugja ki fejét az ajtón és mered rám csík szemmel, arra gondolok, biztosan álmában motyog. Ám a beszédet kísérő hangos zajokat, nem igazán tudom mire vélni, így érdeklődve kelek fel helyemről, rakom félre a betűfogót és lépek be az angyal szobájába, hogy meglessem, mi a helyzet? Mikor benyitok a tollas a takarója alól pislog rám meglepetten. "Mondd, hogy te szórakozol azzal a szarral már megint!" Támad le kérdésével, de láthatóan fogalmam sincs, miről beszél. Megilletődött arcát látva viszont szinte azonnal mosolyra nyúlik a pofám, de amint a tekintetem az ablak felé siklik már nincs nagy kedvem nevetni. Kicsit én is megrökönyödöm meglátva a párkány előtt ácsorgó ferde nyakú szarvast, akinek rohadtul hullának kéne lennie. Rövid tűnődés után emlékeimben kutatok, majd gyorsan felötlik ez a dög csak is egy wendigo lehet.
-Igen, wendigo. - bólintok. Ekkora már fél agancsával a szobában van, láthatóan nagyon be akar jönni.
-Hát akkor én nem is zavarok inkább... - nyúlok a kilincsért és húzom magam felé az ajtót, miközben a pajti cselekvésre biztat. Valójában nincs szándékomban elvonulni, amikor egy ilyen ritkaság akar bemászni hozzánk az ablakon, ezzel csak a tollaspajtit akarom bosszantani kicsit. "...a Mennyekre esküszöm, hogy tényleg kibelezlek." Szavait hallva elnevetem magam.
-Jól van, nyugi, nem megyek sehova. - lépek át a küszöbön és zárom be magam mögött az ajtót. Közben a wendigo túlvilági hanggal felüvölt, majd hátrálva hirtelen eltűnik. Néhány perc néma csend áll be, amit paták közeledő kopogása tör meg. A dög ismét előtűnik, nekifutásból vetemedik neki a nyílászárónak. A lendület erejével, nagy lármával ugrik be a hálóba, miközben kiviszi az egész ablakot - a benne lévő üveg apró darabokra törik a parkettán - és a pajtás bevetett ágyán landol, ami azon nyomban összerogy az állat súlya alatt. Ha Dexter nem ugrik el onnan nagyon gyorsan, egy agancsos alvókát kap maga mellé estére.
-Azta..... - káromkodnék a jelenet láttán valamit, de hirtelen elakad a szavam is. A keret rászorul a vad meglévő agancsára, amit heves fejrázással igyekszik leküzdeni magáról. Míg a rámával bajlódik, kihasználom figyelmetlenségét, és résnyire nyitva az ajtót surranok ki a folyosóra.
-Gyere, igyekezz. - intek a szárnyaszegett felé, és ha ő is elhagyja a hálót, bezárom az ajtót, majd a fal melletti komódot arrébb tolva torlaszolom el a bejáratot. Nyerve ezzel néhány újabb percet.
-Nos, ha jól emlékszem....elég speciálisan lehet kinyírni ezeket...kell hozzá ezüst - lépek a konyhaszekrény elé, kihúzom a fiókot és az ott lévő eszközök között kezdek keresgélni.
-....meg valami gaz...borostyán talán... - gondolkodom láttam-e a környéken ilyesmit, de talán, mintha a kerti klotyó hátulját valami ilyesmi nőtte volna be. A wendigo idő közben megszabadult az szarvára szorult fakerettől. Látva, hogy már nem vagyunk bent, az eltorlaszolt ajtó mögül próbál kitörni, minden próbálkozását egy-egy hangos puffanó hang jelzi.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 12, 2020 7:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Válaszát hallva lemondó sóhaj szökik ki az ajkaimon. Csak úgy jött… Belialnak valahogy minden csak úgy jön, ha arról van szó, mivel tegye nehezebbé ezeket az egyébként is keserű napokat, mikor egymás társaságára vagyunk kényszerülve; csak úgy jönnek neki a jobbnál jobb ötletek arra, miként törje meg a nyugalmamat. Jó, talán sosem tartozott az erősségeim közé a hidegvér, mellette azonban minden egyes pillanatban komoly erőfeszítésbe telik nyugodtnak maradnom.
A fenyegetésemet sem veszi magára, sőt, szokásához híven még viccet is csinál belőle – jelen esetben a tegnap történtekkel vág vissza. Fogalmam sincs, mi okozta a kézremegést és az elgyengülő lábakat, de azóta ismét a réginek érzem magam, már amennyire használhatónak számít az, amivé a bukásom után váltam. De legalább még létezem – természetesen ez utóbbi sem a démonnak köszönhető.
Nem bánik túl finoman a már egyébként is haldokló állattal: kitöri a nyakát.
Ezt bóknak veszem – reagálok biccentve a megjegyzésére, amivel az angyali kreativitást díjazza. Nem tudom, mások milyen módszereket álmodtak meg a démonokon való bosszúálláshoz, de akárhányszor Belialra nézek, nekem újabb és újabb megoldás jut rá eszembe. Persze addig, míg ilyen gyenge vagyok, problémákba ütköznék a megvalósításuknál, az álmot azonban nem hagyom veszni – egy nap ismét jó formában leszek és akkor megkeresem, hogy beválthassam ezeket az ígéreteket.
A Lovas tekergetni kezdi az állat agancsát. Keresztbe fonom magam előtt a karjaimat, mialatt a műveletet szemlélem, néhány hosszú másodperc keserves próbálkozása után azonban a távolabbi bokrokra vezetem a tekintetemet. Ha tudnám, mire kell neki fogas, mikor gyakorlatilag ruháink sincsenek…
Nagyszerű, Démon. Igazán nagyszerű – gratulálok tettetett lelkesedéssel és magasra húzott szemöldökkel, amint sikerrel jár és letöri róla azt a fél pár agancsot, amiért egészen idáig szenvedett. Még a kitartott hüvelykujjamat is felé nyújtom, ahogy a halandóktól láttam – kezdenek megtetszeni az emberek univerzális jelei.
Visszaindul a ház felé, és bár jónéhány méterrel lemaradok mögötte, követem őt az úton. A meditációból végérvényesen kizökkentett, és egyébként sem hiszem, hogy ennél nagyobb elfogadást érezhetnék még iránta, ha visszaülök a fűbe még egy pár óra hosszát. Ez a maximum, ha az alávaló fajtájáról van szó.
Amint visszaérünk, ő kényelembe helyezi magát a ház előtt, én pedig arrébb megyek valamivel, hogy felállítsam végre a sütéshez való tüzet. Aprított fából van bőven a kunyhó kopárabbik oldalához hordva és elég száraz is ahhoz, hogy szinte azonnal meg is gyulladjon, így nincs más dolgom, mint letisztítani egyet a fészerben lelt pókhálós rácsok közül. Arra rakom fel a húsokat, egyik adagot a másik után, s mivel nem értek túlzottan a fűszerezéshez, beérem annyival, hogy hatalmas adag sóval hintem meg a zsákmány tetejét. Bon Appétit, mocskos démon.
Egyszer hagyom ott a tüzet a délután folyamán, mikor is nagydolgomra indulok – hosszú perceket sétálok a sűrűben, mire találok egy viszonylag biztonságosnak tűnő bokrot. Remélem, hogy állandóan engem idegesítő lakótársam ide már nem fog követni, de a biztonság kedvéért odaszólok neki, hogy őrizze a vacsoránkat, mielőtt eltűnnék egy csomag porzó vécépapírral.
Magam sem hiszem el, milyen nyugodtan telik a nap hátralévő része; mintha a démon lefárasztotta volna magát a hajlani és a kora reggeli trükközéseivel, s egy darabig úgy látszik, ez kielégítette a bosszantásom iránti étvágyát. Még este sem szól egy rossz szót sem, ami ugyan kezd gyanússá válni, de mégsem teszek róla említést – jobbnak érzem nem háborgatni a benne szunnyadó aljas ösztönöket.
Lefekvés előtt azért magamhoz húzom a konyhakést.
Pihenek pár órát és már el is hiszem, hogy ez az éjszaka zavartalanul fog telni, mikor hangos koppanásra ébredek. Hát persze, hogy nem bírja ki huszonnégy órát…
Felülök az ágyon, a takaróba bugyolálva, amit ezzel párhuzamosan egészen a fejem tetejéig felhúzok, és így szinte csak az arcom van kint belőle, mikor farkasszemet nézek az ablakon befelé bámuló szarvassal. Ha nem hunyorogtam volna eddig amúgy is, most újból vékony csíkká szűkülnének a szemeim. Ez a tegnapi patás. Ez idehozta a dögöt… még párát is fúj az orrából, fogadni mernék rá, hogy ezutóbbit valamilyen elementáris mágiával oldotta meg ez a rohadék, csak hogy színesebbé tegye a ma esti előadását.
Démon… Hányszor mondjam még, hogy ez egyáltalán nem vicces – sóhajtok épp olyan álmosan, mint bosszúsan, továbbra is az ablakban leselkedő állatot szuggerálva. – Remélem, holnapra kitalálsz valami újat, mert ezek a döglött dolgok kezdenek unalmassá válni… – végigdörzsölök az arcomon, aztán a majdnem lecsukódó szemeimen is, Belial azonban válaszra sem méltat – talán túlságosan beleéli magát a szarvassal való bábozásba.
Aztán kinyílik mellettem az ajtó. Ez már sokkal inkább meglep, ugyanis maga a démon áll a küszöbön, távol a másik oldalról nézelődő mesterműtől. De ha nem ő mozgatja a dögöt, akkor…
Belial? – pislogok hátra az engem elrejtő takaró alól ültömben – Mondd, hogy te szórakozol azzal a szarral már megint! – Az arcából ítélve erre igen kevés az esély, tisztán gondolkoznom azonban túlságosan nagy kihívás az éjszaka közepén és közvetlenül ébredés után, így egyelőre meg sem moccanok, csak felváltva kapkodom köztük a tekintetem.
Wendigo…? – ismétlem utána halkan, hátha úgy hamarabb felfogom a szavakat. De aztán kevesebb időm van felébredni, mint gondoltam, mert a szarvas – illetve wendigo, vagy bármi is akar lenni –, áttöri az ablakot félagancsos fejével. Az üveg alaposan végig vágja a nyakát, de a dög mintha meg sem érezné; elszántan kapálózik, egyre nagyobb energiát fektetve a kunyhóba való betörésbe.
Majdnem megint háttal zuhanok a földre, ma éjszaka azonban még időben összeszedem magam: felugrom az ágyból mielőtt újabb alkalmat adnék Belialnak arra, hogy kiröhögjön, s ezután sikeresen felkapom az éjjeli szekrényre helyezett konyhakést.
Démon, ne csak nézd, hanem csinálj valamit! – intek idegesen a vadállat irányába a kezemben tartott életlen pengével. – Ha nekem kell ezt is elintézni, a Mennyekre esküszöm, hogy tényleg kibelezlek. – Jobban szórakozna, ha ezzel is nekem kellene megharcolnom, de most abszolút nem érzem magamban a késztetést, hála a késői órának és a váratlan ébresztőnek.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 10, 2020 7:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Az angyal szemei vékony csíkká zsugorodnak, hogy egy jelentőségteljes, elítélő pillantást követően hagyhassa el a hegyi lakot. Nem hazudok, mikor azt mondom, nyugta lesz tőlem. Valóban nem akarom megzavarni démonmentes merengő pillanataiban, sőt még a ház környékét sem tervezem igazán elhagyni. Egy óra telik el a tollas távozása után, mikor ráveszem magam, hogy fényvilágban is szétnézek a sufniban. Megéri a nézelődés, mert remek játékszerre lelek. Miután kicsit helyrepofozom az ott talált íjat, és gyártok hozzá néhány nyílvesszőt, hamar prédára is akadok egy épp arra bámészkodó agancsos jószágban. Nem szándékoztam elhagyni a portát, de amikor a szarvas futásnak ered, megváltoznak a dolgok. Nincs mit tenni, utána megyek. Merő véletlenségből az állat pont azon a réten keresztül vág át, ahol az angyal tölti csendes pihenőjét. Teljesen belefeledkezem a vad űzésébe, magával ragad a vadászat. Ugyanazt az ősi életösztönt élem, mint teremtésem hajnalán. Szabadon, korlátok és határok nélkül. Bár az akkori vérszomjam és fékezhetetlen természetem az évezredek alatt megkopott, főleg, mióta Belphegor a bizalmasommá szegődött. Vele együtt a földi világot járva, egyre több bosszantó halandó szokást szedek fel. Kicsit mintha le is nyugodtam volna, bár a káosz sohasem szűnik meg káosz lenni. Előttem az agancsos, tökéletlen íjammal mégis célba veszem...célba veszem és lövök, nyilam viszont nem az állatban landol, hanem a békésen fűben heverésző angyalpajtás lábai között, veszélyesen közel - ahogy Belphegor mondaná - a családi ékszeréhez. Hoppá, majdnem ellőttem az angyal tökeit. A pajtás hunyorgó, rosszalló tekintetét elkapom, miközben átugrok felette még egy "bocs"-ot is odanyögök, ami nem tényleges bocsánatkérés. Inkább jelzésérték, hogy azt a nyílvesszőt nem az ágyékának szántam. A szarvas nem jut túl messze, mielőtt eltűnhetne a bokrok között nyilammal leterítem.
-Hát közelről még derékabb példány, mint gondoltam. - jegyzem meg magamnak szemrevételezve a vérben úszó, pihegő zsákmányt. Közben a tollashátú is összeszedi magát a gyepről és egy gúnyosabb megjegyzést téve előző lövési kísérletemre sétál mellém.
-Nem terveztem vadászatot, ez csak úgy jött. - vallom be őszintén. Az eltévedt nyilat megpörgeti ujjai között, majd felém nyújtja, miközben megjegyzi, hogy igyekszik tolerálni démoni természetem. Biztosra veszem, ez nem kevés erőfeszítésébe kerülhet. Valamint azt is a figyelmembe ajánlja, hogy ha még egyszer rálövök, a nyilat a hátsófelembe dugja és a számon át rántja ki. Oh, egy újabb fenyegetés. Vagy vegyem ígéretnek?
-Már ha.... - folytatnám a gondolatot azzal, hogy "nem remeg a keze", de mint tudjuk ilyen eddig sem történt, csak a hegyi klíma miatt fáztak az ujjai. -...nincs túl hideg.
-Egyébként meg nincs is nagyon más választásod...a magunk fajta Pokolból szököttek nem igen változnak. - nevetem el magam, miközben a szarvas elgyengült testére lépek és ránehezedek, ekkor a cipőm talpa alatt hatalmasat roppan az állat nyaka. Hangos reccsenés jelzi, ahogy súlyom alatt összeroppannak a csigolyák.  
-Szemkivájás kiskanállal, nyíl a seggbe...még a végén kiderül, hogy egész kreatívok vagytok ti angyalok, ha kínozni kell. - észrevételezem sunyi vigyorral. Lerí rólam, hogy egyáltalán nem veszem fenyegetésnek a mondandóját, még akkor sem, ha nagyon komoly arcot vág is hozzá. "Mit kezdjünk vele?" Érkezik egy kérdés és figyelmemet azonnal a kimúlt szarvasra terelem. Mint említette, a medve után az agancsos húsára aligha volna szükség.
-Hát a húsát majd elintézik az erdei vadak....de az agancsából jó fogas lenne...vigyük el! - veszem szemügyre a dög szarvát, majd megfogom és feszegetni kezdem. Lábammal még rá is tartok, és addig tekergetem, míg le nem töröm csontkoronája egyik felét. Könnyebb lenne, ha volna nálam valami éles szerszám, de sajnálatosan nem hoztam ilyesmit magammal. Rendesen megizzadok a műveletbe, így úgy döntök elég lesz az egyik felé magunkkal vinni. Így is elfér rajta két-három kabát. A haszontalan vadászfegyvert félrelököm és az íj helyett az agancsdarabot támasztom a vállamnak, majd lassan visszaindulok a csapáson át a kunyhó irányába. Ha a tollas velem tartana bevárom, ha maradna még elmélkedni, úgy magára hagyom. Egy bő órás gyaloglás után szállásunkra érkezem és a zsákmányt a pajtás hálójának sarkába állítom. Majd később keresek neki alkalmas helyet és a falra szegelem. Az éjjel találtam néhány érdekes kötetet, így egy szál bagóval és az egyik bőrkötésessel kiülök a ház elé olvasgatni. A délután nyugalmasan és gyorsan eltelik. Akkor kelek fel a házfal tövéből, mikor a nap nyugovóra indul és a fények már nem alkalmasak az olvasásra. Az este folyamán sem zargatom mennyei lakótársamat, talán meg is lepheti, hogy nincs felé egy gúnyos, szemtelen szavam se. Az éjjel is csendesen telik, szinte talán túl nyugodtan is. Fogalmam sincs, hogy a reggeli ébresztő után mennyire könnyen szenderül álomra a pajtás. Simán kinézem, hogy éberen fekszik az ágyban, arra várva mikor zavarom meg nyugalmát. De nem történik ilyen. Lassan éjfél körül jár az idő, mikor a kert végében feltűnik valami. Lomha mozgással, mégis halkan, szinte nesztelenül közelít a házikó felé, majd hangosan koppan a hálószoba ablaküvegén. Olyan erővel ütközik neki, hogy majdnem betörik. Egész biztos, hogy a hirtelen zajra a cimbi felébred, akkor is, ha már mélyen álomországban jár. Ha felnéz a párnái közül és az ablak felé irányítja tekintetét egy fura lényt pillanthat meg. Egy szarvas támasztja fejét a nyílászárónak, a nyaka kicsit furán áll, a fél agancsa hiányzik, miközben vöröslő szemekkel bámul befelé. Mérges fújtatására orra előtt bepárásodik az üveg. Ha kicsit alaposabban megnézi, a délután elejtett vadat fedezheti fel benne. A konyhában ülve felfigyelek a hálóból kiszűrődő zajra, így érdeklődve emelem fel magam a konyhaasztal mellől és lépek a szoba ajtaja elé.
-Minden rendben? - érdeklődök és bár emelem az öklöm a fadeszka felé, a kopogás mégis elmarad, kezem a kilincsre fonódik és mielőtt választ kapnék kérdésemre, benyitok.
-Aztap*csa! - hökkenek meg kicsit, mikor meglátom a mérgesen vicsorgó dögöt az ablaknál. Én is azonnal délutáni zsákmányállatunkat ismerem fel benne, majd értetlenül ráncolom homlokom. Ennek döglöttnek kéne lennie. Hát mitől éledt fel? Gyorsan végigpörgetem magamban a lehetőségeket és elég valószínűtlennek tartom, hogy az állati lelke visszapattant volna a zárt kapuk valamelyikéről.
-Ohhh... - ér el hirtelen a felismerés, hogy az a vad, akit az erdőszélben elejtettem nem közönséges szarvasjószág volt.
-Azt hiszem ez egy wendigo lehet. - jegyzem meg, miközben egy sunyi vigyor szalad végig az arcomon. Ez mekkora már. Soha nem láttam még élőben egyet sem. Tűnődöm, miközben a jószág fél agancsával betöri az ablakot és a következő pillanatban a feje már a szobában van. Ohh, ez nagyon be akar jönni. Nem tudom amúgy, hogy az angyal hallott-e már róluk. Tudtommal elég ritkaság számban vannak, elvétve látni belőle néhányat. És a megölésük is úgy tudom, valami speciális módon történik.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Okt. 05, 2020 7:53 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Nem fog zargatni. Hát persze, hogy nem, amíg ki nem szórakozta magát az előző kis trükkjén, aztán kétségem sem fér hozzá, hogy egyből megjelenik majd a hátam mögött.
Egy utolsó ítélkező pillantás kíséretében hagyom magára Belialt, aztán a tisztás felé sétálok – nem túl messze, de mégis elegendő távolságra a háztól ahhoz, hogy ne figyelhessen valamelyik ablakon keresztül. Bárhogy is bizonygatja, hogy ő sosem tenne ilyet, én egyetlen szavának sem hiszek, főként nem most, hogy sikerült tönkretennie a reggelemet is.
Leülök a fűbe. Velem szemben egy kidőlt fa és egy pár mohás szikla tökéletesen kitakarja a házat, s reményeim szerint ez elég lesz hozzá, hogy egy darabig teljesen elfelejtsem kellemetlen lakótársam jelenlétét. Kihúzom magam és becsukom a szemeimet; beszívom és kifújom a levegőt.
Az otthonomra gondolok odafent és nem nehéz elképzelnem, mert ismerem minden egyes részletét, még ha a visszaemlékezés koránt sem elég erős nyugtató ahhoz, hogy ne legyek többé mérges a démonra. A Mennyben nem telne túl sok időbe, hogy rendszerezzem a gondolataimat, itt azonban komolyan meg kell erőltetnem magam az elmém elcsendesítése érdekében.
Kizárom a külvilágot, s a szűrőn keresztül egyre halkabbnak hatnak az engem körülvevő erdő zajai.
Nem éri meg kibeleznem Belialt – hajtogatom magamban szüntelenül. Ha lenne is hozzá elég erőm, nem járnék jobban odakint egyedül, nem azok után, amit a katakombákban követett el ellenem. Még ha idegesít is minden egyes alvilági molekulája, egyelőre nagyobb biztonságban vagyok mellette, mintha nélküle kellene szembenéznem üldözőinkkel. És nem utolsósorban emlékeztetem magam a tényre, hogy egy démonról van szó: nem szabad magamra vennem az undorító trükkjeit. Démonként viselkedik, és a démonoknak is fontos szerepe van ebben a világban; pontosan annyira részesei a körforgásnak és az egyensúlynak, mint mi, angyalok, vagy épp a tisztást alkotó fűszálak milliói. Ha sikerül megbocsátanom neki, nem sodródon távolabb az általunk képviselt tisztaságból, és egyben felsőbbrendűségemet is bizonyítom.
Ágropogás töri meg a csendet. Hunyorogva nyitom ki a szemeimet, a hang azonban távolabbról jön, így vissza is hunyom, hogy egy újabb mélyre szívott levegővel tovább folytassam a békés relaxálást. A zaj mintha közeledne, s ezúttal Belial kiáltása is eljut hozzám, az ő szavait pedig léptek puffanása kíséri.
Hát persze, hogy már megint ő az. Mocskos démon…
Ismét kinyitom a szemeimet, épp időben ahhoz, hogy ne csak a szelét érezzem a fejem felett átugró erdei vadnak. Nem sokkal vétik el az arcomat a repülő paták, de még kitartok – mozdulatlanul igyekszem mindennél jobban megőrizni a hidegvéremet, hiába egyértelműbb a napnál is, hogy a Lovas épp felém igyekszik terelni egy szarvascsordát.
Már épp vissza is süllyednék a meditációba, elengedve a nem túl messze járó szarvas emlékét, de a következő pillanatban néhány centire előttem fúródik a földbe az utána repülő nyíl.
Belial?! – szór felé szikrákat a tekintetem, de Viszály nem áll meg cseverészni – az íjjal a kezében fut az üldözött vad után. Felállok, s a mozdulat közben kirántom a földből a hátrahagyott nyilat. Az első eszembe jutó gondolat az, hogy egyenesen a démonba állítom bele, amint beérem, de megtorpanok és veszek még néhány levegőt, mielőtt utánuk indulnék. Türelemmel és elfogadással kell fordulnom hozzá, hogy megőrizhessem a saját békémet.
Odasétálok, amint sikerül végre leterítenie a menekülő patást. A szarvas még él, Belial azonban annál büszkébben nézi a már sehova sem futó, haldokló állatot.
Ha előre szólsz, hogy vadászni akarsz, megtanítottalak volna célozni – vetem oda, mialatt magasabbra emelem a jócskán eltévedt nyílvesszőt. Ha eltalál – bár valószínűleg szándékosan lőtt vele a közvetlen közelembe –, most nem fektetnék ennyi energiát az odabent érzett nyugalom megtartásába.
Megállok mellette, s lepillantok a vörösen nyáladzó szarvasra.
Remélem, tisztában vagy vele, hogy abszolút nincs szükségünk még egy adag húsra… – sóhajtok lemondóan, amint eszembe jut a tegnap feldolgozott és azóta is megfőzésre váró medve. Miért nem kötöget ahelyett, hogy vadőrnek képzeli magát? Akár fát is vághatna, de nem, neki állatokra kell lövöldöznie, ráadásul a lehető legbosszantóbb módon.
Megpörgetem néhányszor az ujjaim közt a nyilat szórakozásképp, mielőtt felé nyújtanám.
Tudod Démon… Igyekezlek elfogadni akként, aki vagy, ármánykodó, cselszövő, utálatos és alávaló lényként, de mindenképp szeretném megjegyezni, hogy ha legközelebb felém lősz ezzel a szarral – csúszik ki egy nem teljesen nyugalmasnak hangzó káromkodás –, a seggeden keresztül fogom feldugni és a szádon kihúzva adom vissza a kezedbe – biccentek az irányába határozottan, és szinte azonnal jobban érzem magam. Elégedetten dörzsölöm meg az államat.
Mit kezdjünk vele? – kérdezem, ha azóta végzett már a szenvedő állattal.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 30, 2020 11:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Kávéval kínálom az angyalpajtást ezen a szép, harmatos, szarvasbőgéssel indított korai reggelen, de élénk tekintetét figyelve hamar megállapítom: nem kell neki kávé. Neki elég volt egy pillantás a párnáján fekvő medvefejre és minden álom kiszállt a szeméből.
Nem mintha nekem szükséglet lenne az ilyesmi, inkább csak a megszokás hatalma miatt iszom. Békésen kortyolom a forró italt és hiába látom haragos tekintetét, megfeszült testének jeleit: harcra készen áll, én nem szándékozom felkelni a székről, még akkor sem, ha nem a világ legkényelmesebb ülőalkalmatosságok egyike. Épp csak hátat fordít, mikor kicsúszik egy apró megjegyzés - "van rosszabb is a medvefejnél", majd rávilágítok, hogy mély tudattalan állapotában akár elméjébe is férkőzhettem volna. Bár okom nem volna rá, hogy pihenésében zaklassam, de mikor kellett ok egy pokolfajzatnak, hogy mások életét keserítse? Kerek perec kimondom, bármikor megszállhatnám, én mégis csak a bundás fejét húztam be a párnájára. Szavaimra villámokat vet a szeme és nekem csak az jut eszembe: Mennyi energia. Egy haragdémon, most jól feltöltődne a közelében.
"Próbálj meg megszállni! Várlak sok szeretettel" mondja dacosan úgy, mintha biztos lenne benne, hogy angyalt megszállni démon képtelen. Valójában így is van, túl tiszták, hogy démon képes legyen bennük megmaradni. Legalábbis sokat ezt beszélik. Tollas megszállására még nem adtam fejem, bár párszor felmerült gondolat, gyakorlatban mégsem próbálkoztam vele. Viszont egy szárnyaszegett már nem annyira makulátlan és ha alvásra vetemedik, olyan könnyed célpont, akár az alvó halandó. Talán ez a gondolat átfut az ő fejében is, mert hirtelen visszakozni kezd. Már nem biztat eltökélt arccal megszállásra.
-Hmmm. - hümmögök kávécsészém mögül, miközben ő bekanyarodik a fürdőbe, ahol a lenyúzott, száradó félben lévő medveszőr darabok várják. Egy talpalatnyi szabad hely nem sok, annyi sem maradt a szűk tisztálkodó helységbe, út szétterítettem a takarónak valót.  Némi elégedetlenkedéssel fordul vissza és kér számon, miért oda halmoztam fel a szőrt?
-Gondoltam rá, hogy a szobádban terítem szét, de aztán meggondoltam magam... - válaszolom és szavaimat egy hanyag vállvonás kíséri. Nem tudom mennyivel lett volna jött ötlet, ha a lecsapott állatfej mellett a medve külső burkolata is mind a hálójában leledzik ébredésekor. Aztán marékra fogja és mérges morgása közben random szétdobálja a lakásba. Az egyik, még vértől tocsogó darabka az egyik széken csattan. Megemelem szemöldököm csodálkozóan, majd felhörpintem az utolsó korty feketét és a bögrét a pultra helyezem. Annyira nem zavar, hogy rumlit csinál, bár szeretem a rendet magam körül, mégis úgy vagyok vele, legfeljebb megint ideszólítom az imp-takarító szolgálatot. Miután szőrteleníti a fürdőt egy rövid időre befészkeli magát, a tisztálkodása után pedig közli, hogy friss levegőt szívna. Időközben rágyújtottam, így nem igazán tudom eldönteni, hogy ezzel most igényét fejezné ki a magánnyal töltött percekre vagy a bagófüst zavarja, ami a konyhatérben terjeng.
-Megnyugodhatsz, nem foglak zargatni. - mondom megnyugtatásaként cigimbe szippantva újra, bár ki tudja, mennyire bízik egy démon szavában. Mindenesetre most komolyan gondoltam.
Egy órával azután, hogy távozik, elunom magam, és a kert végébe sétálok, hogy nappali fényben újra átvizsgáljam a szerszámos bódét, hátha akad még valami érdekes. Hosszas kutakodás után egy íjat fedezek fel a sufni hátuljába, bár már abból, ahogy megfogom látom, hogy silány egy darab. Mégis úgy döntök feljavítom, már amennyire lehet és nyilakat gyártok hozzá. Ezzel elszórakozom majdnem egy teljes órát. Aztán a kert klotyó mellett almafát jelölöm ki céltáblának és az ágain lógó félig érett gyümölcsöket lövöldözöm le. Aztán feltűnik a bokrosnál egy agancsos, és szinte adja magát, hogy utána eredjek. A nyíl kicsit félre húz, még nem tökéletes, ezért első nyilam célt téveszt. Csak arra lesz jó, hogy az állat felfigyeljen a rá leselkedő veszélyre és menekülőre fogja. Én viszont utána eredek, másik lövésemmel megsebzem a vállrészét, mégsem fúródik elég mélyre a nyílhegy, hogy megállásra kényszerítse. Az állat arra a tisztásra kanyarodik, ahol szárnyaszegett pajtásom lelki békéjét keresve démonmentes perceit tölti.
-Állj meg! - kiáltom az életérért menekvő állat után, de az még akkor sem torpanna meg, ha egyetlen szavamat is értené. Hangomat viszont felkapja a szél, és egész biztos, hogy felrázza a pajtás pihenéséből. Ha kinyitja a szemeit, azt láthatja, hogy egy szarvas ugrat át fűben heverő teste felett. Majd nyomában egy nyíl landol közvetlenül a lábai között. A lövedék majdnem kényes ponton éri, csak centiken múlik, hogy ne fájjon.
-A picsába! Elvétettem. - mordulok fel elégedetlenül. Bezzeg a saját vagy legalább egy fokkal jobb íjjal első lövésre leszedtem volna a patást.
-Bocs! - nyögöm oda észlelve, hogy majdnem őt szedtem le a jószág helyett, közben én is átugrok felette kitartóan követve a zsákmányt, majd méterekre az erdőszéltől megállok, hogy újra megfeszítsem fegyverem, célzok és lövök. Nyilam ugrás közben éri a szarvast, a lövedék ütőeret érve a nyakába fúródik, mire hangos bőgéssel terül el a bokrok között.
-Na erről van szól. - nyúlik el arcomon egy elégedett mosoly, majd az állati test mellé sétálok, ami hörögve, szaporán véve a lélegzetét haláltusáját vívja a zöldesbe.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 29, 2020 9:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Kérdésére nem is reagálok és felfogni is csak pillanatokkal később sikerül – ha nincs a kezemben a medvefej és a kés, majd a külön fordulóval megszerzett és hozzávágott szennyes ágynemű, biztosan ráborítom a csészéje tartalmát.
Igyekszem lassabban venni a levegőket, mielőtt újabb próbát teszek a konyhaszekrénybe vágott késsel. Egy pillanattal ezelőtt még aludtam, most azonban úgy kalapál a szívem a mellkasomban, hogy kávé helyett inkább nyugtatót kellene magamhoz vennem, ha találnék a házban valahol eldugva az emberek gyógyszereiből. Bármilyen harc legfőbb alapszabálya, hogy sose támadj dühből, és ezt jelenleg mindennél erősebben igyekszem észben tartani.
Már épp elindulnék a fürdőszoba irányába, mikor a démon megtoldja a saját, abszolút nem bűnbánó magyarázkodását. Megtorpanok, s méregtől szikrázó szemekkel fordítom az irányába a fejemet.
Próbálj meg megszállni! Várlak sok szeretettel – tárom szét a karjaimat idegesen, miközben felé lépek. Jöjjön csak, kétségtelenül kellemes élményben lesz része. Annyira nem vagyok emberi, hogy könnyű dolga legyen; gyakorlatilag esélye sincs a sikerre. Illetve ha hibáztam is a bukásom óta, azok apró és jelentéktelen bűnök voltak, semmi olyasmi, ami miatt most szabad útja lehetne befelé… Főbűnök. Főbűnök voltak. Talán mégis képes rá? Mi van, ha bármikor átveheti felettem az irányítást?
Minél többet gondolkozom, annál lejjebb süllyednek a karjaim kétoldalt, a tekintetem pedig ekkorra már bizonytalanul cikázik a helyiségben.
Tudod mit? – húzom ismét össze a szemöldökeimet – Inkább csak tartsd magad távol tőlem! Ne gyere a közelembe sem fizikailag, sem mentálisan! Még csak… még csak ne is gondolj rám. – Sértődötten indulok tovább a fürdő felé, s immár nem csak az undorító reggeli élmény, de az aggodalmaim sem hagynak tisztán gondolkozni. Mi lesz, ha megszáll?
Kinyitom az ajtót és már fordulnék is befelé, de az újabb váratlan látvány megakaszt a mozdulat közepén. Teljes egészében telerakta a mosdót a lenyúzott medveszőrrel – erős képtelenség lenne a csaphoz eljutni, a rozsdás kád megközelítése pedig még annál is inkább lehetetlen feladatnak tűnik. Némi bosszankodást és nézelődés követően nekiállok kihordani a koránt sem száraz hátoldalú darabokat – amint felkapom az első adagot, az véres nyomokat hagy az alkaromon.
Bárhová máshová kiteríthetted volna ezeket, de te a fürdőbe vitted, amit csak én használok – vetem oda Belialnak, amint elhaladok mellette, s minden egyes szobában otthagyok néhányat a nekem tetsző helyeken. Az egyik konyhaszékre dobok egyet az undorító bőrdarabok közül. Kiráz a hideg.
Ítélkező pillantást küldök a démon felé, aki idő közben a pultra helyezte az elé dobott fejet, mintha valami díszként szolgáló trófea lenne az üresen csillogó szemeivel és az állkapcsa helyén tátongó lyukkal. Persze örülök, hogy a riogatásomnál hasznosabb dolgokkal is foglalkozott az éjszaka, például, hogy behordta az odakint hagyott maradványok egy részét, de fogadni mernék rá, hogy legalább olyan büszke arra, hogy még ezzel is sikerült némi bosszúságot okoznia.
Most, hogy csináltam magamnak némi helyet odabent, visszatérek a fürdőszobába, s csak remélni tudom, hogy amíg lezuhanyzom, nem készít nekem újabb meglepetést az ajtón túlra. Kinézem belőle, hogy máris a következő húzásán gondolkozik, hiszen itt az én szenvedésem a szórakozása egyetlen forrása. És démonból van, méghozzá a legalávalóbb fajtából.
A víz lemossa ugyan a tegnapi és a mai vadállatvér maradékait, nem sokat segít a teljes relaxálásban utálatos lakótársam reggeli trükkje után. Igyekszem ugyan megnyugodni, de kifelé menet sem vagyok képes megállni, hogy ne nézzek rá vissza elítélően, s azután sem lesz jobb a helyzet, hogy tiszta ruhában és ágyneműcsere után lépek ki a számára tiltott területnek számító szobából.
Kimegyek levegőzni, te pedig itt maradsz – adom ki neki az utasítást – Addig sem kell azt az elégedett arckifejezésedet bámulnom – csóválom meg a fejem lemondóan a hátsó bejárat felé menet. Odakint hűvös van, hiszen nemrég bukkantak csak elő az első napsugarak, a madárcsicsergés viszont sokkal kellemesebb hanghatás, mint a házban hagyott démon bármely szava.
Kikerülöm a csapdát és sétálok még néhány métert, mire találok egy helyet a tisztás közepén, távol a tegnapi boncolás mocskától. Leülök a fűbe és némi helyezkedés után behunyom a szemeimet, majd meditálni kezdek – nem egészen úgy, ahogy a halandók körében szokás, de igyekszem elcsendesíteni az elmémet, mintha a képességeim felerősítésére kéne koncentrálnom egy kimerítő küzdelem után. Talán nincs is igazi különbség a kettő között, tekintve, hogy Viszály mellett minden egyes másodperc küzdelemnek számít; egy borzasztó küzdelemnek a hidegvéremért, ha épp nem az életem a tét.
Mély levegőket veszek és amennyire a jelenlegi helyzetben tudom, kizárom a külvilágot.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 11:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Becsukódik hálója ajtaja, mégsem kell látnom, hogy elképzeljem, milyen befeszülten támasztja hátával a matracot, miközben úgy öleli magához a konyhai pengét, mint rég nem látott kedvesét. Mintha az használna bármit is ellenem. Magam előtt kirajzolódó képre egy villanási gúnyos mosoly fut végig arcomon. Félelmei viszont alaptalanok, nincs szándékomban ártani neki, hiszen felettébb jól szórakozom rajta. Lefogadom, még sokáig nyitva tartja a szemét, mielőtt a fáradtság végleg legyűri és elalszik. Vajon komolyan gondolta, hogy figyelném őt álmában? Nem tudom hány álmot leső pokolszökevénnyel találkozott eddig, de én nem találok abban nagy szórakozást, hogy egy angyal mély szuszogását lessem hajnalhasadtáig. Bár lehet egyszer poénból csak megcsinálom.
Szörnyű ízű italomat kortyolgatom, miközben eltűnődve tekintek ki a mocskos üvegen keresztül az udvarral. Néma csend van, nyugodt estének ígérkezik a mai. Rövid gondolkodás és jó pár pohár whiskey után egy könnyed esti sétára indulok, majd letelepszem a kijelölt medve-hentelőhely melletti farönkre füstölögni. Már a bűzrúd felénél járok mikor réveteg tekintetem útjába kerül a mackófej. Nahát, ezt meg kint hagytuk? Egy ilyen trófeát kár veszni hagyni, a vérszagra meg könnyen idegyűlhetnek az erdei vadak, így hirtelen elhatározásból ragadom meg szőrénél fogva és indulok visszafelé a lakba...   
Az első napsugarakkal érkező szarvasbőgés, gyorsan kiveri az álmot a szemekből. Egy erőteljes, ajtón átszűrődő puffanás jelzi, az angyalpajtit is elérte az állati ébresztő. De valószínűbb, hogy nem az üvöltés kergette ki őt a dunna közül, sokkal inkább üveges tekintetű kéretlen hálótársa, akit békés szunyókálása közben csempésztem mellé az éjfélt követő órákban. 5...4...3....2....1...és hirtelen csapódik ki a szobaajtó, majd egy hangos "Te" hangzik el reggeli üdvözletként. Egyidejűleg az alvókának használt hússzelő nagy lendülettel vágódik felém és fejem mellett elsüvítve mélyed bele a konyhabútorba.
-Hát ez mellé. - észrevételezem egyet kortyolva a gőzölgő feketéből. Pedig még a keze sem remegett ezen a hűvös hegyvidéki reggelen. Talán meglepődhetnék, de az arcom sem rezdül a mutatványra. Nem ez az első eset, hogy ilyen üdvözlést kapok. Bizalmasom is hajította már felém tőrét hasonlóképp, mikor rosszallását fejezte ki egy kóbor pletyka miatt.
-Jó reggelt, Angyal! Egy kávét? - érdeklődöm tudomást sem véve dühöngéséről és a hátam mögötti szekrényből kiálló fémdarabról. Dühtól kipirult arccal dobja elém a jószág fejét és közli, rémes lakótársa vagyok pedig még egy napja sincs, hogy találkoztunk. Fújtatva teszi hozzá, még egy ilyen és levágja a fejem. Oh, egy újabb "komoly" fenyegetés. Jól van, jól van, majd észben tartom.
-Ugyan már, van rosszabb is egy melléd pakolt medvefejnél, amit egy démon tehetne veled. - mondom megnyugtatásként egy sokat sejtető vigyorral kísérve szavaimat.
-Példának okán...megszállhattalak volna békés pihenésed közepette. Lehetett volna néhány kényelmetlen rémképed is. - veszek egy újabb kortyot magamhoz, bögrém mögött pedig sunyin elmosolyodom a gondolatra. Hát igen, mindenki öntudatlan állapotában a legsebezhetőbb. Ha eddig félve hunyta le a szemét, lehet ezentúl pálcikával támasztja majd ki, nehogy elaludjon. Már intézném felé a következő mondatom, figyelmeztetve, hogy ne lepődjön meg, ha a mosdóhelyiségbe lép, de túl gyorsan kanyarodik a fürdő felé. A mosdóban mindenfelé, míg szeme ellát száradó medveszőr darabok vannak kiterítve. Az éjjel ezeket is behoztam kintről. A belőlük áradó friss vérszag miatt nem tűnt jó ötletnek a szárítókötélen hagyni. Még a végén az erdő vadjai felhívásnak vették volna. Közben a fejet a fülénél fogva emelem fel a lábam elől és helyezem a pult közepére, mint valami díszt. Nem sokáig lesz ilyen, pár nap múlva rémbüdös, rothadó-bomló szagot fog árasztani. Hm, tenni kellene valamit a tartóssága érdekében.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 9:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Szokásához híven nagyon jól szórakozik rajtam, ráadásul képes úgy csinálni, mintha teljesen alaptalan lenne az aggodalmam – egy démonról van szó, így nyilvánvaló, hogy náluk rosszabb szobatársat angyal sohasem kívánhatna magának. Ki tudja, miféle alávaló gondolatok születnek a fejében, ha unatkozik, és ez a néhány óra Belial társaságában pontosan elég volt ahhoz, hogy tudjam, ő hajlamos ilyesmire.
Még pár kelletlen fenyegetés és a résnyire nyitott ajtón keresztül való ellenőrzés után elfogadom, hogy az evőeszközök nyújtotta védelmen kívül semmi mást nem tehetek. Ekkor még ugyanott üldögél, ahol pillanatokkal előbb magára hagytam, s ez nyugodtabbá tesz egy fokkal – ha szerencsém van, ugyanitt találom majd reggel. Ha még nagyobb, akkor komolyan veszi a rábízott feladatokat és körbe néz időnként odakint is, és eközben ha teheti, jó messzire elkerüli az általam lefoglalt szobát.
Magamban azért elhatározom, hogy ezen az éjszakán nyitva marad az egyik szemem, bármennyire is jólesne most egy kiadós pihenés; túl közel ahhoz az ellenség, hogy kiszolgáltatottan feküdjek egyhelyben hajnalig. Közelebb húzom magamhoz a markomban szorongatott konyhakést. Talán elég lesz, ha csak a testem pihen… Hallgatni fogom a gyanús zajokat.
Az elhatározás erős, de a fáradtság annál is erősebb, mert az első hang, amit ezután hallok a Lovas asztalra helyezett poharainak koppanása után odakintről jön és igencsak állatias eredetű. Nem nyitom ki azonnal a szemeimet, de a keresztülvillanó fényből arra tudok következtetni, hogy csúnyán elbuktam a saját magam által felállított küldetést – már reggel van. Hát mégis elaludtam.
Szabad kezemmel megdörzsölöm az arcomat, miközben ébredezem, és az oldalamra fordulok a másikban a pengével, mire elégedetten konstatálom, hogy legalább a fegyvert sikerült nem elengednem.
Végre pislogok néhányat. Hatalmas, üveges szempár viszonozza a tekintetemet.
Azonnal magamhoz térek, amint az enyémbe fúródik ez a különös pillantás, talán gyorsabban is, mint kéne – egy hirtelen mozdulat hátrafelé, és már el is fogyott alattam a matrac: egy hangos puffanás jelzi a derékfájdalmon kívül, hogy földet értem a kemény parkettán. Fogadni mernék, hogy a démon jót nevet magában az ablak másik oldalán. Idegesen bukkan fel a fejem az ágy takarásából, odakintről azonban senki sem leskelődik befelé.
Ezután vöröslő arccal és határozott léptekkel indulok meg a konyha felé, és bár egyik kezemben a kés, másikban pedig a medvefej van a szőrénél fogva, lendületesen tépem fel az ezután kicsapódó ajtót.
Te! – kiáltok az elégedetten kávézgató démonra, s a következő másodpercben már repül is felé a késem. Nem bajlódom túl sokat a precíz célzással, így hacsak nem lép arrébb, a penge némi pörgés után a konyhaszekrénybe fúródik közvetlenül a feje mellett.
Megindulok az irányába, de csak hogy indulatosan a lába elé vághassam a bűzlő tetem annál is undorítóbb fejrészét. Közvetlenül előtte megtorpanok.
Te vagy a világ legrosszabb lakótársa, és még 24 órát sem töltöttem veled! – Jobb lett volna, ha tényleg kivájom a szemeit, úgy talán nem jut el az ágyamhoz a sötétben. A legkevésbé sem szeretném tudni, meddig tartózkodhatott mellettem és rosszullét kerülget a gondolattól, hogy nem ébredtem fel a lépteire, mert ez azt jelenti, hogy holnap sem fogok.
A dühöm ellenére nem mozdulok onnan, ahol az imént lecövekeltem – annyira talán mégsem akarom megölni, hogy ténylegesen hozzáérjek, és a fej egyébként is útban lenne, ha itt és most terveznék a démonnak ugrani.
Még fújtatok párat, mielőtt megfordulnék, hogy a szobába visszasietve hatalmas kupacot csináljak a barna folttal szennyezett ágyneműből. A helyiségből kilépve ezt is a démonhoz vágom.
Seggfej – vetem oda aztán sértődötten, miközben végigdörzsölök az esést tompító könyökömön. – Ha még egyszer ilyesmivel próbálkozol, a te fejed lesz a következő – fenyegetem bosszúsan, mielőtt elindulnék a fürdőszoba irányába. Azt hiszem, jót tenne most egy arcmosás.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
976
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 23, 2020 12:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Évek az angyalrablás után...
Adexael & Belial
Whiskeymet kortyolgatom, amikor az angyal figyelmembe ajánlja, ne merészeljem álmában őt nézni. Különben a két szemem bánja. Na meg még le is darál. Természetesen nem rettenek meg, szavaival csak jó kedvemet erősíti. Felmerül bennem azért a kérdés, miért tennék én ilyet? Soha életemben nem áhítottam más álmát figyelni, nem hogy egy tollasét. Még egy értetlenebb pillantást is szentelek a dolognak, majd hangot adva eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha mégis meglesném őt tudattalan állapotában. Teszek pár gúnyosabb megjegyzést, mert miért ne? de ő gyorsan komolyra fordítja a dolgokat, megkezdett kukorica konzervje felett. Először közli, hogy ő éberen alszik, majd nyomatékosítja: a hidegtől remegett, de kézrezgése nem akadályozza semmiben! Ja persze, nekem is úgy tűnt, mintha ez nem volna gáz... Nyilván ezért blokkolt le, mikor a medvét kellett volna szelni. "Ide nézz!" Szól felém a tollas és evőeszközét mutogatja. Egy kanál, amivel kikaparná a szemem a helyéről, ha az ajtó közelébe tévednék. Milyen barátságos. Megemelem a szemöldököm, ezúttal magasabbra, homlokom közepéig vándorol. Hamar egy kést is villant mellé, amit hasonló céllal tartana magánál.
-Remélem azért tudod, hogy egy kanál és egy konyhakés ritkán tart távol egy démont...főleg ha olyan "komoly" szándékkal látogat meg, hogy bámuljon míg alszol...- jegyzem meg pimasz mosollyal, miután figyelmembe ajánlja: ne próbálkozzak semmivel. Nem tudom mennyire van vele tisztában, de vannak praktikusabb módszerek is, nem beszélve arról, hogy a kést ölelgetni alvás közben nagyobb veszélyt jelent rá nézve, mint rám.
-Megnyugodhatsz. Nem fogok próbálkozni... - intézek felé még egy mondatot. Az angyal elvonul és bezárkózik a hálóhelyiségbe, majd kicsivel később mégis résre nyitja az ajtót és kikukucskál. Egyelőre még az asztal mellett maradok, poharam mögött megmosolygom gyanakvó óvatosságát. Ne fossál pajti, nem ülök a párnád mellé.
Lassan telik, szinte vánszorog az idő. Az ablakhoz lépek és a poros üvegen keresztül bámulok kifelé. Néha-néha újabb kortyokat veszek magamhoz rémes italomból. Ezt iszom, mert most nincs sok lehetőségem, hogy jobbra cserélni. Miután a második palack is kiürül, úgy döntök könnyed esti sétára, amolyan éjszakai őrjáratra megyek egy szál bagót szorongatva ujjaim között. Nagyot lépve kerülöm ki a medvecsapdát, amit a hátsó ajtó előtt hagytam óvintézkedés gyanánt. Valamivel messzebb egy farönkre telepszem, ott időzöm egy keveset. Ajkaim közé veszem a cigarettát és gyújtóm lángja fölé hajolva izzítom be a dohányt. Mélyen szívok bele miközben gondolataimba mélyedek. Már a cigi felénél járok, amikor pillantásom az állkapocs nélküli, üveges szemű medvefejre téved. Két slukk között érkezik egy rémes gondolat, mire ördögi vigyor kúszik képemre.
-Ez jó lesz. - pöckölöm le a hamut a bagóvégről. Még néhány elvetemült gondolat fordul meg a fejembe, majd az utolsó slukkot követően elnyomom a csikket. A pajtás már rég lenyomhatta az álom. Nesztelenül surranok hálójába, annak ellenére, hogy szemkivájással fenyegetett, és hagyok ott neki egy kis apróságot.
Az első napsugarakkal ébred az erdő is, de én már az első rúnák felfestésén túl vagyok. Még épp csak dereng a világosság, mikor irdatlan szarvasbőgés veri fel a környéket, esélyesen szárny nélküli cimborámat is. Ha Dexter a hirtelen hangra kinyitja a szemét, könnyen meglepetés érheti. Nem egyedül fekszik a párnán. Hirtelen maga mellett találja a barna bundás fejét, akit előző nap darabokra szedtünk. Ez kelthet benne némi ijedtséget, hiszen, mikor előző éjjel leheveredett még nem volt hálótársa. Ha meglepettségének hangot is ad, úgy a konyhában jót derülök rajta, miközben frissen főzött kávét töltök bögrémbe.

zene: nincs || üzenet: nincs  ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Adexael


City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 GilFB0gCity Market Catacombs, Indianapolis, 2016 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
City Market Catacombs, Indianapolis, 2016 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
92
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 21, 2020 9:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


The Enemy of my Enemy...

Belial & Adexael 


Még egy utolsó pillantást vetek a csapda irányába, mielőtt becsuknám az ajtót magunk mögött – semmi esetre sem lenne szerencsés megfeledkeznem a hollétéről, még ha a démonnak épp ezzel biztosítanék végtelen mennyiségű szórakozást. Van egy olyan érzésem, hogy addig marad csak a közelben, míg fenntartom az érdeklődését – és persze amíg nem akad jobb dolga –, de nem szívesen veszítenék el egy végtagot a kedvéért és ahhoz kétség sem fér, hogy előbb nevetné magát halálra, minthogy kiszedjen a rozsdás vasfogak szorításából.
Ő ismét kóstolgatni kezdi a maga undorító italát, az én gondolataim azonban már a következő megoldandó feladat körül forognak, s ebbe beletartozik bizonyos szabályok lefektetése. Ha mindössze egyetlen éjszakát kell csak a közelében töltenem, szükségünk van egy házirendre. Persze nem jellemző a fajtájára, hogy betartanák az efféle, nekik nem különösebben kedvező egyezségeket…
Fogalmam sincs, mit találsz szórakoztatónak… – rázom meg a fejem értetlenül, mikor ártatlanságot színlelve válaszol vissza. Természetesen egy másodperccel később már ott ül az arcán a szokásos vigyor, mire lemondó sóhaj hagyja el az ajkaimat.
Figyelmeztetlek Démon, hogy éberen alszom – fúrom az övébe a legdühösebb tekintetemet. Mi van, ha véletlenül ötletet adtam neki éjszakai unaloműzésre és innentől tényleg rettegnem kell amiatt, hogy az ágyam mellett állva találom a sötétben?
A szekrényben kutatok éppen, mikor újabb megjegyzést tesz az odakint történtekre, mire megkapja a korábbi nézés még annál is hirtelenebb és haragosabb verzióját.
Amint mondtam, hideg volt odakint – próbálom továbbra is menteni a méltóságomat, de legbelül jól tudom, hogy hiába, így mielőtt a konzervvel a kezemben helyet foglalnék az egyik széken, korrigálok valamennyit az előzőt mondaton. – De még ha más is lenne az oka, ez nem akadályoz meg semmiben.
Egy darabig morcosan turkálom a kukoricát, mielőtt rávenném magam az első falatra, de legalább addig sem kell látnom a démon idegesítően széles mosolyát. Fáradt vagyok, fáradtabb, mint egy csatatéren töltött hónap után, de hála az alávaló és vidám ábrázatának, előre tudom, hogy nem leszek képes nyugodtan pihenni. Nem lenne kellemesebb az éjszaka odakint egyedül sem, mikor ki tudja, hányan vannak még mindig a nyomunkban, de a gondolat, hogy Belialra kell bíznom az életemet arra a pár órára, míg újra ki nem süt a nap, egyáltalán nem tesz boldoggá.
Végzek a konzervvel, a kanalat azonban a pulton hagyom, míg kezet mosok – utóbbit hosszú percekig művelem csendben, mire kipiszkálom a körmeim alá száradt medvevér maradékát. Az evőeszköz mellé ezután egy élesnek látszó konyhakést is betársítok, s a kettővel egyszerre fordulok ismét a démon felé.
Ide nézz – lengetem meg előtte először a kukoricához használt kanalat – Ezzel fogom kivájni a szemeidet, ha meghallak az ajtó közelében. Ez pedig – fogom a másik kezembe a fényesen csillogó pengét – a biztonság kedvéért lesz nálam, szóval ne is próbálkozz semmivel – vonom fel a szemöldökeimet magabiztosan, majd a szoba felé veszem az irányt a szerzeményeimmel, de valahogy sokkal tétovábban lépkedek, mint ahogy a hangom csengett az imént.
Őszintén remélem, hogy hajnalig elfoglalja magát az italozással. De mi van, ha unatkozni kezd…
Befordulok a nyitott ajtón és be is csukom magam mögött, néhány másodperc elteltével azonban ismét nyikorognak egyet a rohadó zsanérok. Épp annyira tárom csak ki, hogy a résen keresztül még egyszer utoljára ellenőrizhessem a Lovast.
A mutató és középső ujjaimat előre nyújtva először a saját szemeimre, majd egyenesen felé bökök nyomatékosításként, épp úgy, ahogy az emberek is csinálják. Mindig is ki akartam próbálni, mert kétség sem fér hozzá, hogy stílusos módja a fenyegetésnek.
Lerázom az ágytakaró porát, mielőtt a matracra feküdnék, a kanalat pedig az éjjeliszekrényre helyezem, ügyelve rá, hogy ne legyen messzebb egy karnyújtásnyinál, a konyhakést viszont még ennél is közelebb húzom magamhoz: a nyelét markolva dőlök a hátamra, hogy a démon után hallgatózva bámuljam tovább a mennyezetet.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5