Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 6:27 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Például azért, hogy berakjam is könyöröghettél volna. Vagy az elélvezésért. Ó igen, ha nem lennék ilyen mohó és nem bolondítottál volna el ennyire, azért könyörögtél volna, nem holmi kihúzásért! - ábrándozom el felette, végigsimítva a szemöldökén. Még az is nedves! Így őrzi magában az elmúlt idő emlékét ami még nem is fakult bele a memória színes folyamába, hanem szó szerint eleven lüktetés mindkettőnkben. A farkam hiányolja a testmelegét, az ondóból és nyálból rakott ragacsos fészkét, amiben megágyazott magának odabent vértelenül. Büszke vagyok magamra. - Ne törődj vele, minden, ami a matracot borítja összekenhető, azért van ott. Pótolható. Kivéve persze téged - puszikkal barangolom be lihegő ajkait, ahogy kapkodja a levegőt és szedem el előle én is örökmozgóvá tesszük a fuldoklásunkat, muszáj elmozdulni róla, de a mosolya alig enged le kacajtól hullámzó mellkasára.
- Egy kis csoda vagy - laposan nyalom meg a szegycsontját, a vér maszatkáit takarítom róla, amikkel én pecsételtem végig, szusszanva hagyom jóvá a sohanapjára tett ígéretét, mert én aztán el nem küldöm, el nem küldhetem, kölyökíze fogságban tart, addiktív mint a kávé, a dohány és a szex, de még ezeknél is mélyebb szinten hat, a jó hedonista mögül rántja elő belőlem a gyönyörködő szemlélődő rest démont. Milyen jó most így! - Félek, hogy amíg nem figyelek rád leszáll egy angyal az égből és elragad. Szörnyű lenne. Rettenetes - felelem neki könnyű szóval, talán a reménytelenségét és kiúttalanságát palástolta ezzel a kérdéssel, de nem az a lényeg, hogy ő hova menne. Az a lényeg, hogyha nem volna itt hiányozna a baldachin sötét öleléséből, az ágyon hagyott forró helyem mellől kiterülve karcsún. Mint egy kis béka. Egy szexi, vonzó, sovány, kis húst növesztett nyurga béka. Megcsókolom és herceg lesz benne. Én magam.
Érzem, hogy engem néz, nagy kék szemei követik minden egyes mozdulatomat, amivel kiszolgálom őt, de nem tudja, hogy ezt jelentik ezek a tettek. Olyan romlatlan bájjal hever ott a takarókon, prémeken és a feje alá szorult párnán, mint egy régi festmény álmodozó pillantású főhőse, akinek gondolatait még évszázadokkal később is találgatták a tudósok, de én tudom, mert ott voltam és megkérdeztem. Megteszem most is, akarom, hogy szóljon, halljam gyenge hangjában a szorítás okozta torzulás mögött az elégedettséget, ami magfényes hasán is ragyog.
- Hamarosan alhatsz kedvesem, csak még egy kicsit szeretnék beszélgetni veled - szinte tapintható a küzdelme a kimerültséggel, ráfér, hogy megerősödjön, gondosan figyelem, felsóhajtva a pír láttán, ami elfutja édes tanúvallomást téve amellett, hogy bár kívül-belül bejárta a kéj és kellem, attól még az ártatlanság hímporát nem vertük le róla egészen. Még van belőle rajta, nem is kevés. - Ha sajog, akkor be fogom kenni, amikor egy kicsit már megnyugodtál egy krémmel, ami hűsíti és zárja a sebeid, ha vannak. Remélem, hogy nincsenek - felé lépkedek, mellé ereszkedem, mögé nyúlok és beledermedek a kérdésének mikrovalóságába. Hogy én hogy érzem magam? - Nem is tudom mikor kérdezte ezt valaki tőlem Darien. Tudni szeretnéd hogy érzem magam? - hiszen ezt tette, de a hitetlenkedésem körbeöleli, mint én magam azokkal a véres kezekkel, amiktől megdöbben és rögtön eliszkol. Az erőszak látványa, az öntudatlan tetteiben forrongó indulat félreértelmezése történik, sissegő hangon csitítgatom, mint egy kapálózó macskakölyköt ami drótcsapdába lépve úgy küzd az életéért, hogy közben egyre jobban veszélyezteti azt. - Nincs ezzel semmi baj. Szerető kis karmolások voltak, téged is összevéreztelek, de mire kettőt pislogsz ezek a sebek elmúlnak kedvesem. És fantasztikusan érzem magam. Élvezem a lüktetésüket is a bőrömön, mert rád emlékeztetnek és az ölelésedre - belecsókolok a hajába, miközben nehézkesen próbál felülni fél kézzel feljebb segítem, közben tartom a kupát, nehéz, nem bízom rá, még úgy szuszog. Mögé ülök, a lábaim kinyújtom mellette, a testemmel támasztom a testét, még akarok belőle, még, még, még nem volt elég ennyi érintés. - Csodás volt veled, engedd meg, hogy még egy kicsit dédelgesselek, ha csak ennyi segítséggel is, hogy fogom ezt a kupát - súgom a fülébe áruló hangon, ő tesz szívességet nekem azzal, ha enged a gyengeségnek, nem én neki, nah, Darien, így már jobban tetszik? Az ujjaim az övéi fölé simítom, a tenyeremben érzem a porcokat amíg kortyolgatja az édes levet, mint egy madárfióka. Az alma illata édesen csalogat, olyan, mintha izzadt hajának volna ilyen aromája, amibe belecsókolok.
- Vehemens, mohó démon vagyok és te szörnyen elcsábítottál. De kipihenteted magad itt nálam, az alsó szint szobái ilyen ítéletidőben amúgy sem biztonságosak, de még a konyha és a tróntermem sem. Aludnál itt? Velem? Nálam? - duruzsolom megkérdezve most, mielőtt felkészülne lélekben a távozásra, bár megindult amúgy is, hagyom, hogy próbálgassa az erejét, a fenekét. Addig is látom hogyan mozog, óvatosan és kimérten, csalogatva magához, hogy vessem rá magam újra, a számat beharapva küzdök a késztetés ellen, hogy ne tegyem. Az éjjeliszekrényre helyezem az ital maradékát, szemből kúszom fel az ágyra. Nem is tudom, hogy üljek le anélkül, hogy nyomasztóan fölé magasodnék, látni akarom az arcát és érezni is a bőrét a bőröm alatt, hezitálva támaszkodom szembe vele. Bizonytalan, halk kis hangjára egy mosollyal felelek, felhúzott térdét csókolom meg elé támaszkodva, köré vetem a lábaim, nyújtott lába felett sátrazik az egyik térdem, a másik felhúzott lábszárának támasztom hasonlóképpen felhúzva, hogy megtámasszam ezt a sajátos tartását. Körbevesz minket az együttlét szaga, telelihegtük a szobát, elég meleg van, az ablakra szegezett deszkákat ostromló szél és eső még nem hűtötte le a falakat, csak ő van, én és a rendeződő légvételek között lobogó gyertyák. Hogyan lehet minden ilyen idilli egy démonherceg szobájában?
- Igazság szerint a Mennyben voltam Darien, pedig nagyon sokféle kielégülést ismerek. Igazán illene megköszönnöm ezt neked - a kezéért nyúlok, lehajtott feje alá hajolva megcsókolom az arcát, a járomcsontjára húzom a szám, aztán a szeme sarkára, felfelé emelem édes alázatba tolt fejét, ehhez az együttléthez nem kapcsolhatja elrabolt, szolgasorú életének szomorú passzusait. - Köszönöm Darien, hogy ilyen jó voltál hozzám. Nagyon-nagyon boldoggá tettél, nagyon ügyesen és készségesen viselkedtél. Gondolod, hogy tudnánk erről az alapról indítani a társas kapcsolatunkat és az egymáshoz való viszonyunkat? - felemelt kezünkkel az arcoldalán simítok, kissé feltolom az állát, szeretném, ha a szemembe nézve igent mondana. Ha a közeledésem örömet okozna neki.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 11, 2020 10:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Lihegve, kielégülten, kimerülten terülök ki, sajogva fáj a seggem és a bordáim között a szívem, rajtam a démon, a nyakamba lihegi a forróságot. Gyűlölöm ezt az érzést, ezt a teljességet, ezt a kitöltött, buborékmentes, lázas folyást, amitől a boldogság hullámai felpúpoznak a fejtetőmig és onnan nyalnak végig a testemen. A hála ezer színnel indigózza le a valóságomat, a sajgó gerincemben még ott dorbézol a jó fogalmának egy másik szintje és még mindig azon agyalok, hogy jól eset? Jól.
A drágám jelzőre  felszusszanok, mert a démon nem rejti véka alá, hogy szépnek lát, sőt mi több kívánatosnak, a rajongása ki van téve az ajtó elé, és én bele ütközöm, de nem hiszem el, pedig a lábujjam beverem belé olyan fix. – Másért kéne könyörögnöm? – megtanulom a kedvéért, ha cserébe nem tesz vissza a sötétbe ezzel a fura lénnyel, ami most kéjelegve ragadozza ki a szervezetemből az élvezet burjánzó ereit.
Hálásan nyikkanok fel, ahogy kicsusszan belőlem és végre az izom pulzálva zárni tud, nem feszengek már rajta. Préselem magamból a váladékát és szégyenkezve lesütöm a szemem. – Összekenem az ágyad. – súgom rekedt hangon, mert a torkom fáj, bár nem elviselhetetlen, de érzem, hogy megszorongatta. Másrészről mi minden lehet ebbe az ágyba kenve?
Beleliheg a számba én az övébe, a lábam elnyúlik, ténylegesen kimerülten eldobom minden tagom és a mosoly marad a számon, a harapások fájásában, a csókjai tüzétől ajzottan, vér ízével a számban. Szavaira felpillantok rá, a lehunyt szemhéjaim mögül.. el tudnék aludni, ha a szívem nem zavarogna hangosan és gyorsan. – Csoda lennék? – megvadulok, miket nem mond a szép szájával? Elnevetem magam, kellemesen simulok fel a prémekre és rá, míg a szája a mellkasomon barangol. – Ígérem, nem megyek, ha csak el nem küldesz. – akkor megyek, ha kitesz, sejtem ki fog, hogy átvegye valaki a helyem a farkán, csak ne… de abba a szobába, csak ne csukja rám az ajtót, mert ha választanom kell, hogy a sötét és a bogarak, vagy csak a sötét… nem hezitálok. Azonban a fénytelenség nem barátom most. – Hova is mehetnék Misran? - utána fordul a fejem lustán, de másom meg sem moccan, csak a mellkasom emelkedik vadul levegőért küzdve. Figyelem és irigylem a ruganyos mozgását. Milyen szép… vagyis nem kéne erre gondolnom. Odakint zord szelek járnak, idebent ellenőrzésmentes gondolatok, de már érzem, hogy kerülget a meghátrálás, amit most nem engedhetek magamba, nincs helye, meg akarom ezt élni, úgy, ahogy van. Jól, jónak. Muszáj a démonnal jóban lennem és ő nyit felém, szépnek hív, drágámnak… mintha valósan számítanék. – Igyekszem. – de a szemem majd leragad, mozdulni is képtelen vagyok, a beszéd is fáj, a  légzés is, a nyelés is, de nem elviselhetetlen, nem kell vele úgy küzdenem, mint egy torokgyulladással. – Mmmm. – rányalok a vértől nedves számra. – Kifejezetten jól, majd felrobbanok  belül, de a seggem sajog. – ahogy kimondom elönt a szégyen pírja, nem múlik el soha már? Oldalra pillantok róla, a serleg után nyúlok. – Te hogy érzed magad? – érdekel, hogy van, milyen volt neki velem így, hogy nem rúgtam le magamról. – Véres vagy. – döbbent a hangom, én voltam, jesszusom így összekarmoltam. – Nem… nem akartam. – lehet észre sem vette most hívom fel a figyelmét rá, a testem védekezően összébb zár, a combjaim is becsukódnak, a farkamban idegesség dobol a szívem, megint fellüktetek, a szemem is fáj, ahogy szégyenkezve végig pillantok a szétmart karján. – Fogom. – ó hogyne, sosem volt még serleg ilyen nehéz, sőt a kezem felemelése sem, mégis megpróbálok felülni, végül a kezem nyújtom neki, hogy húzzon fel. Vicsorog a szám, nem fájok, de még mindig olyan, mintha keményen verné magát belém, még érzem magamban őt. Végül hagyom és hálás vagyok, hogy megitat a keserűd-édes lével. Alma… úgy szeretem. Fájósan, de nagyokat nyelek, félig ülő helyzetben és olyan jólesik. Elhúzom a szám, elég volt, már ettől is lihegek. – Szörnyen kifárasztottál. – halk a hangom mosoly van benne, de nem vagyok olyan bátor már, mert, ha rosszat mondok, ha rám morog, ha csak úgy dönt, akkor visszaküld a sötétbe és én nem akarok oda visszamenni. A kis sötét lényem elnyugszik a mélybe, ő bezzeg alhat.
Kínzottan felülök az ágyon, felhúzom a remegő lábam a másikat elnyújtva hagyom helyezkedek, hogy ne üljek pont a seggemre teljesen, hanem kissé oldalra. Erősen agyalok, milyen beszélgetést kezdeményezzek a démonnal, hogy lássa ébren vagyok, közben majd leragad a szemem, hogy van energiám, ami nincs. – Te jól érezted magad? – egyértelműen igen, de nem tudok gondolkodni, nem tudom mi nem kényes téma, amiről beszélhetnénk, a gyertya lassú fényében a szoba magára vonná a tekintetem, de most képtelen vagyok tárlatot nézni. Kissé lehajtott fejem tele alázattal, igazából rá sem merek nagyon nézni, összekarmoltam és azt akarom, hogy tudja behódoltam, az övé vagyok.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 3:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Olyan szép vagy - vallom tele rekedten elnyújtott kiáltással teli nyálhabos száját, az arcán a fulladásból felköhögött sűrűbb, mélyebb slejm csordogál, a haja tapad, hiába fújtatom tele a füle mellett kéjelgésemben már képtelen arra, hogy ellebbenjen. Bor, testbelső, savak és vérszaga van csókízű bőrének, az izzadtság mindkettőnkön újrarajzolja a körvonalakat, fürdünk egymásban, mint ondó borítaná az egész testünket.
Belülről talán így is van, főleg ő, aki érzéki önmegtartóztatásban töltötte az elmúlt heteket, megfosztva magát minden vigasztól kiéhezetté lett és most én, csakis én adhatom meg neki az örömöt, a gyönyört, a kedveskedést, az érintések örömét. Most és mindörökké.
Ziháló, nyögdécselő hajótöröttként kapaszkodik a vállaimba, vergődő teste alattam, rajtam, körülöttem a háborgó hullámzás, csúszkáló ujjai közé érkezem, az izmaim felfalják a fogását, nem akarom lerázni, bele akarok bújni, de lehetetlen összehangolni kétféle csapongásunk kétségbeesett ritmusát. Csak ütközünk és ütközünk és ütközünk és minden hozzám törleszkedő összecsapódásunk után csillagrobbanások sziporkája szakítja át a szobameleg belső félhomályát, megtöltve a bensőséges bizalmas, lihegéstől zajos légkört szikrákkal, fehérséggel, belső zajjal, a felcsavarodott idegek sistergő kiégésének füstjével. Kontrollt vesztett hangokkal, az övével és az enyémmel, belefojtott kiáltással, megsemmisüléssel, hörgéssel, szorítással a farkán, amit a mozgatása újra a tenyerembe ugraszt, újra és újra, annyira megmarad bennem ez a ritmustalan, kínlódó vergődése, hogy tudom, már soha nem szabadulok meg tőle, ez megmarad nekem a gyönyöréből, minden mást elsöpör az enyém. Morzsákat hagy maga után, a remegésem emlékét ami benne fullad el, az utolsó csípőmozdulatok nyűgösségét amivel belepréselem az összes magom, a várakozás összes feszültségét, amit nem enyhített ezeregy érintés, aktus, simogatás, Acose, Cael, Misha és tucatnyi név, amik elhalványulnak a suttogás mellett, ami csak annyit lehel a nyakába, hogy Ash, de ezzel el is mondtam minden örömöm. És Erik örömét.
Emlékszem még a kis fröccsenésekre is a hasfalamon, de alig Darien vergődésére, a szorítása a vállamon még az ocsúdás álomszerű pillanataiban is fájóan ég. A sikolya csak távoli visszhang, mintha lett volna, de a saját hallásom sértette fel fékezhetetlen zihálásom, széttördelte a nagyívű hangot, amit csak halványan őriz az emlékezet, így volt, vagy csak az éles légvételei tűnnek olyan sikolyszerűnek a kinti széllel együtt? Élvezett már a karomban, de most olyan egyszerre készültünk el, hogy nehéz szétválogatni ezeket az emlékeket éppen úgy, mint a szerveinket, főleg, hogy rest vagyok rá és elpilledek rajta a feje mellé ejtett fejjel, a karom ölelésében. Szinte bűn ekkorát élvezni. Komolyan. Bűn. Mindketten a Pokolra jutunk és így is való, morranva nevetek a gondolaton és meglepetten a könyörgésén.
- Egy kicsit megkésett az esdeklés drágám... - szuszogok a szavak között, nehezemre esik megmozdulni - de elkésni sose tud - ez a gyalázatos igazság, olyan mélyen dalol, a ritmusos szavak még engem is köteleznek, nem kell bírnia a képességemmel ahhoz, hogy úgy kérjen amit teljesítenem kell, csak olyan nehéz a farkáról a csípőjére futtatni a kezem. A combtövébe fogok, leoldott lába utat enged, végigsimítok a csonton, lassan mozdulok meg most, hogy kivonjam belőle ellankadt tagom. Méltatlankodva morranok, pedig a csókja megvigasztal, a szája a számat hívja, de a nyelvünk alig találkozik a peremeken levegő után kapkodva, éppen csak átnyalunk egymáshoz látogatóba, körbenevet, magához ölel, szorosan, mintha most ő akarná a lelket kiszorítani belőlem, drága gyermek! Játékszer vagyok a kezében úgy érzem, hozzá simulok, mintha ő lenne a menedék a gyönyör utána magány ellen, a védfal ami elválaszt a kiüresedéstől. A hangja betölti a teret, ami bennem üresen zeng, Erik lelkét már elkoptattam és ami utána maradt sose lakom be egészen, de itt a fiú és a hangjától tele vagyok elégedett gondolatokkal. Hogy nevet! Szétvetett karjainak és lábainak szentségtelen démonidéző csillaga felett támaszkodom és a szíve fölé csókolom a nevem.
- Félek hogyha elfordulok, hogy inni adjak neked semmivé foszlasz, beleolvadsz az ágyba, vagy eltűnsz, mint a csodákkal lenni szokott. Ígérd meg, hogy nem mész sehova Darien - húzom az időt, mielőtt feltápászkodnék róla. Friss vízzel nem kínálhatok meg, de némi almalé maradt itt a kancsóban, noha meleg, édes és savanykás egyszerre, tiszta íz, amivel nem csak a szomjúságát csillapíthatja, de talán némi energiát is nyer, bár aki így tud szorítani!
- El ne aludj - az asztal sarkához lépek, az egyik múzeumi ivóserlegbe töltök neki, ami a halál angyalának jelét viseli. Baljós, de kecses alkalmatosság, illik a bolond nevetésű fiúhoz, aki az ágyon vár rám, a legmegilletődöttebb démonra, aki valaha is erre járt.- Hogy érzed magad a szomjúságon kívül? - a gyönyöre nyilvánvaló volt, de ahogy csökken benne az ajzottság kiderül, hogy mit tettem vele, lappang e karcsú, használt testében alamuszi fájdalom, ami arra vár, hogy leleplezzük és szétrombolja az örömünk. - Tessék, almalé - feltámasztom őt, a szájához érintem a peremet, ha nem veszi a saját kezébe, mert most még ezt is lehet neki. Most mindent lehet. Mindent ami szép.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Dec. 10, 2020 12:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Kifulladt elvadult tekergőzésem marad csak alatta, ahogy felolvadok a testére és elveszek belőle mindent, amit nekem adhat. A behatolása, felívelése a testemben, a lökések sokasága és intenzitása már nem jár semmilyen kellemtelen nyomással, már csak van, kitölti a testem, mindenem. A démon lesz a levegő, a forrón sugárzó vonaglás felettem, nem tudok másra figyelni, nem tudok befogadni semmit, a szoba megszűnik körülöttem, az ágy rököny nyikkanásai, a párna a fejem alatta, a prémek simogató puhasága és felettem a kemény, izmos test, a lihegő szája.
A démon kéje belém olvad, szégyentelenül karolom magamra, a levegő vendég a szakszervezetembe, könnyen jön és nehezen megy, szinte belém tapad, megragad a tüdőmbe és csak ő képes kipréselni, ahogy intenzív döféseivel kilöki belőlem, a vért a szívemből felfacsarja az agyamig, mintha kifolyna belőlem minden centije. Nincs már más csak ez a primitív szex, ez a nem valóságalapú, de élvezetre bomlasztó egyesülés, aminek talán én érzem túl nagy jelentőségét, neki nyilván egy baszás a napi sokból. Én veszek el benne és lényegülök át valami egészen mássá valakivé, aki élvezi, hogy a seggét dugják, noha nem lenne szabad, sőt ez kifejezetten tilos, noha maga a biblia szó szerint nem is említi, sőt talán, csak a szeretetre koncentrál.
Lihegve dobom a fejem hátra, kikanalazom a levegőt a térből és a lábaim görcsbe rándulnak, a két talpam a plafon felé fordul, a lábujjaim begörbülnek, beszorult hasizmaim lángokban fájnak már, de a legrosszabb, hogy nem kapok levegőt.
Jól esik? Jól esik vajon? Jól esik egy forró fürdő, egy finom falat, egy kedves gesztus, de ez vajon jól esik. – Aaaaa. – felelek meg rá, mert nem jut eszembe szó, amit kimondhatnék és nem elkorcsosult nyikkanások lennének. Nyüszítve ömlik belőlem, hogy jól esik. Bassza meg, jól.
A tudat esik jól, hogy nem vagyok egyedül a szobába zárva, hogy a sötét most bennem honol de szétkergeti a lökéseivel, a gördülékeny becsapódásokkal és a ténnyel, hogy felszúr a farkára és nekem jól esik. Jól. Bassza meg. Jól.
Úgy remegek, hogy alig bírom magam tartani, a testem feszesen csavarodik köré, csak akkor engedek, amikor a karom lecsúszik a nyakából, csak az ujjaim marnak a vállaiba, a fejem hátra billen, hörögve dobálom magam, mintha rohamom lenne, és valójában bennem törik össze valami.
Már majdnem könyörgök, hogy engedjen elélvezni, muszáj, mert felrobbanok, mert a farkam felcsapódik a hasamra, közénk préseli, mert a heréimben a fájdalom kezd elviselhetetlen lenni, az agyam nem tisztul ki már soha, a szemeimből könnyek folynak a fülembe és az izzadságtól szinte csúszom a bőrén, amikor a keze közénk siet és felgyorsult lökései alatt a tenyerébe simul a remegő, reszkető farkam kőkemény vibrálása. Nyomom fel magam a testére, de valójában csak vergődöm, miközben a hangja elfullad, a hátam felugrik a prémről, a nyakam hátra feszül, a légvétel lesiklik belém és fennakadó szemhéjaim alól, a szám eltátott hangoskodásnak támogatásába kitör belőlem az orgazmus. Fellök a csúcsra, végig vágtat a szervezetemben, elbújik minden sötét odabent, míg a hófehér fény végig söpör bennem és hosszan, kitartóan élvezek, olyan intenzíven, hogy csak a görcsös markolásomban van valami és az is a démon.
Csapkodom magam az ágyhoz a testéhez, mag a fejtetőmről nyomom fel a testem és elsöprő erővel rángat meg az orgazmus tüze. Sikolt a szám kínjában, de olyan jó, olyan szép, olyan gyönyörű ez az érzés, olyan grandiózus az élmény, hogy elcsuklik a szívem, elbotlik a gerincem, összezuhan a testem a megfeszítésből és túl hangosan zihálok, míg odaát járok egy másik világban, ahol a fájdalom kéjesen nyújtózik a torkomban.  
Teletölt magával, minden értelemben, összerándul bennem minden, még érzem őt magamban, a testem préseli ki magából, érzékennyé válik a még kemény farkam a kezében, vonyítva könyörgök, hogy vonuljon ki belőlem és engedje el a farkam. – Kérlekkérlekkérlekkérlek. – mantrázom egy idegen hangján, tudnia kell, hogy mire kérem, de a kezem képtelen leomlani róla, a lábaim hullanak az ágyra, a gerincem cseppfolyóssá válik, minden izmom elernyed és én haldokló, kifullad csókra rántom a démont, hogy a szájába toljam minden hőm, az orgazmus transz állapotát. Önkívületben csak csókolom a száját, nem szalajtom el a nyelvem, nem robbanok a szákára, csak magamra húzom, hogy ne nézze az arcom, ne lássa a révületem, hogy belenevessek a szájába. Kimozdulok alóla, hogy a farka kicsusszanjon a lucskos testemből. Reszketve ölelem magamhoz, teljesen kivagyok, a levegő alig áramlik, ömlik rólam az izzadság, de boldog vagyok, hogy rohadjon meg a démon, hogy dögöljön meg végleg, hogy boldog vagyok… hogy mert boldoggá tenni? Ezzel!…ezzel…
A szempillám remeg, leválok a szájáról és leomlik a karom róla, elvetem a tagjaimat, elengedem magam és őrülten, boldogan felnevetek. Nem hiszem el, ilyen nincs. A szemem ki sem nyitom, még vibrálok. – nagyon szomjas vagyok. – szomjan halok, megdöglök. Meg sem tudok mozdulni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 11:15 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Izzadtságszagú, gyöngyöző kacajjal válaszolja meg a fiú a fel sem tett kérdéseket és guruló fényes könnycseppekkel, amik a szeméből szöknek és felém peregnek az arcán. Csücsörítve szürcsölöm fel őket a nyállal, aminek szenvedés és gyönyöríze van, a nevetése közben csapongva csapódik a felszabadult öröm és a görcs felé hajló nedves fájdalmasság között, mintha ő se tudna választani, nem értené meg az elméje, hogy mit érez a teste és főleg melyik részével mit érez. Kéj és kín tekergeti belülről, csókolom puhán, préselem az ölét erőszakkal fojtva el benne a kilobbanó orgazmust, az ujjaimon vér és előnedv csordogál belőle és belőlem kevert tinktúraként, szerelmi bájital gyanánt. Ahogy a szájában lihegésé fulladnak a nevetés tátogó hangjai úgy csókolom meg, emlékeztetve a légszomjra és a kapcsolódásunkra, a csókokra, amiket úgy szeret és szeretem én, lüktető ajkai között egészen más az íze most. Tele van élettel és kitelt a halállal zamatával, a fuldoklás vasas szájízt hagyott maga után, elharapta a nyelvét ügyetlenül, most az enyém ez az íz is, enyém minden.
- De bizony, hogy ki fogsz tartani. Tudom, hogy megteszed - bátorítom reszkető, kifulladt szavakkal, én belefulladtam szépítés nélkül nincs már erőm másra, mint rá.
Magam alá fektetve végignézek rajta, elnyúlt teste most már nem az a sápadt és bíbor pírba öltöztetett ékszer, amivel az estét kezdte még zártan és szüzen, egymáshoz simított lábakkal tartózkodva és félve az érintéstől, engedelmesen, de gyáván. Most a farkam nyikorogva hiányolja a testéből, ványadt kismacskahangokkal eseng, hogy adjam vissza neki a járandóságát, lucskos ölének térhódítása nedves foltokat hagyott a hasán és combjain, amiket már nem szorít egymáshoz, mint egy ministránsfiú az elsőáldozáson. A kezemben a lábaival és fenekével egy pillanatig tényleg csak bámulom ezt a temérdek szemrevaló változást, a hívogatva nyílt combok lazaságát, a súlyát a latolgatom a tenyeremen. Küzdeni képtelenül szuszog, liheg, keskeny mellkasa dobálja magát, a bordái nekifeszülnek a bőrnek, bár már nem sovány, egyszerűen csak vékony testében a nekibőszült tüdővel alig bír a teste, ami újra megtelik élettel. Csak én hiányzok belőle, a helyem visszavár, hallom, ahogy sóhajt, miközben simán beletalál a farkam, megrándulok és megállok benne, könyörögve a Pokol alatti sötét mélyek minden szentségtelen gonoszához, hogy még ne, de nehéz ellenállni az örömteli sóhajának.
- Jól esik? Hm? - a farkam a testében, ó az nekem nagyon is jó hely, ráborulok, eltemetem magam alatt, de már nem törődöm ezzel. Alámozdulok csípőből, nem tarthat sokáig, magamhoz húzom, a hasát a hasamhoz karolom, harmadik szívként dobol a köldököm alatt az ő férfiassága, csak feltartóztattam a gyönyörét, de már sokáig nem bírhatja egyikünk se. Milyen kár, elringatnám még a nyakamba font karjainak koszorújában magunk, a száján most az én fogaim ejtenek sebet, ahogy a csókunkat szétdöngöli szó szerint az a csípőmozdulat, amivel alászedem magam. Mélyebbre és mélyebbre hív a teste, a kiáltása vérszemeket virágoztat bennem, sebektől égő karjaim véres glóriába fogják az én kis angyalom fejét ahogy lefordítja tőlem hagyom. A nyakába, vállába zihálom ugyanazt a mély elégedettséget amit ő kiáltozik nekem, könyörög a maga módján, ha nem is szép cicomás szavakkal, de a legőszintébb, legelemibb és legnyersebb módon esdekel a gyönyörért, amit megadhatok neki.
Meg akarok adni neki.
Meg kell adnom neki.
Rámfonódott teste, egész lénye, minden reszkető porcikája alám helyezte magát, a részem, a társam, akit kerestem és sose találtam, de most itt van velem, és már nem csak elélvezni és megkönnyebbülni akarok, már nem csak a szex hedonista sötét bája gomolyog bennem, de akarom, hogy szétesett világa atomjaira hulljon és megsemmisüljön, hogy kicsit belepusztuljon a gyönyörbe és aztán elmondja nekem, hogy milyen volt ez a kis halál akár szóval akár szégyenpírtól égő arcával és lesütött szemével, amik képtelenek lesznek már azután úgy nézni rám, hogy ne jusson eszébe ez az utolsó néhány mozdulat. A megváltozott szögű lökések. Az eldeformálódott ritmus. A farkához becsúsztatott jobbom, ami most nem azért szorult rá, hogy meggátolja a gyönyört. A tenyeremben lüktető makkja. A beleránduló csípőm. A beléfröccsenő magom. A nevét hörgő fojtott hangom, ami versenyre kel az ő korábbi agóniájának muzikálisságával. Az ő élvezetének tenyerembe csorduló ragacsa. Felívelő háta, felkiáltó szája. A világmindenség zsibbasztó meghasonlása, az első dörgéssel ránk üvöltő irigy vihar házat ostromló felzúgása.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Dec. 09, 2020 10:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18A valóság kicsúszik a kezeim közül, a tudatom aljáról, elvesztem a fonalat a léttel. A levegő kiszorul belőlem, a körmeim marnak démon karjába, hogy enyhítsen, de valójában nem akarom, hogy elengedje a torkom. Meg akarok halni ebben a szégyenletes őrült vágtában, amiben a farkán vonaglok és élvezem, ez a legszörnyűbb, hogy felhág bennem a vágy tetőt harapó ereje és én elveszek benne, neki adom magam. A bűn forrósága elönti a vérem, felégeti a csontokat és mozdulok rá, pedig már olyan erősen veri alám magát, hogy a szívem kiugrik a torkomon, csak azért nem bukik ki, mert olyan erővel szorítja, hogy a levegőnek sincs helye, nemhogy a szívemnek.
Hörögve, nyögve küzd bennem az élni vágyás, az amitől lököm magam rá, mert a mozgás már nem az agyamból születik meg, hanem a testem felel meg az övére, a rángatózásom, az élethalál harcom adja neki. Minden lökéssel kinyomja belőlem a maradék levegőt, kaparom a kezét és a könnyek ömlenek a szememből, a nyál a számból ahogy tátott szájjal küzdök. Valójában nem akarok életben maradni, be akarom fejezni mindörökre, azt akarom, hogy ennek a gyalázatnak vége legyen, hogy a forró testére ne gondoljak úgy, mint a vágy középpontjára
Utolsó préselések bennem minden szempontból, mert már nincs kontroll semmi felett, az agyam elsötétedik lekapcsolnak a lámpák, a szívem őrjöngve tekeri a tempót. Ordít a kétségbeesésem és a vágy arra, hogy megtörténjen. A testemben már nincs ellenállás a számára, én kértem ezt… én kértem el, hogy öljön meg. Elenged minden izmom, a karjaim lehullanak a kezéről, vergődve kapálódzom és ő löki magát alám, felcsap belém, nekiverődik a seggemnek, a lábaim kifordulva kicsúsznak, az ujjaimból kifut az erő. Hallom a hangját valahol odabent, a sötét lény szédeleg odabent a tébolyban, hahotázva karcol a csontokra és tépi a gerincem, lekúszik a hasamba és a haldoklásomban csak azért nem élvezek el, mert a démon keze elcsúszik a torkomról és a levegő elviselhetetlen fájdalommal a tüdőmbe áramlik, a szívem szúrva sajdul fel, kivillannak a fények és úja indul a rendszer.
Ordítva nevetek ebben a szétestet pillanatban, amiben a testem életre kel, a zsibbadás elsiet végig a vér fellázítja a haldokló sejteket és minden kivirágzik bennem. Nyelek egyet a fájdalom kitágítja a szembogaram.
Úgy remegek, hogy nem találom a kezeimet, merre lehetnek? Csak a démon tűzforró húsának feszülése valós a testemben, ebben az engedelmes börtönben, amit nem uralok.
Csúszik a combom az övén az izzadságtól, hallom a szavait a fülemben, értem az agyamba, de fel nem foghatom. Imád, azt mondja. És én nevetek, nem, nem rajta, azon, hogy a haláltusámban majdnem elélveztem.
Lecsillapodik a testem, ahogy leállítja a mozgást, már eszembe sem jut, hogy bárhova nyúljak és összeroppan az ellenállásom maradék szelete. Átengedem a számba a nyelvét, szédülök a levegő hiányától, pattog a fülem, a látásom sem igazi, alig hallok bármit is a szívemtől.
A keze a farkamon emlékeztet rá, hogy ebben a felszabadult fájdalmas belégzésben sem élvezhetek el, mert ő nem engedte meg. A nevetésem reszelős kacajjá olvad és ott leszek én ebben a bedrogozottnak ható állapotban, amiben a démon újra mozdul odakint és odabent egyszerre, a vérem biztos, hogy feketévé válik  és elkárhozom.
Az arcába fröccsen a nyálam, ahogy teli torokkal lélegezni próbálok, a fájdalom otthonosan vezeti az akaratom. – nehm. – de fáj beszélni, nem tudok kitartani. El akarok és el is fogok élvezni, ha már nem szorít a farkamon, akkor megtörténik, mert már így is az tartja fogva csak.
Kimozdul belőlem és felnyikkanok, olyan végtelenül kiüresedek nélküle, mintha vinné a testemből egy nagyobb darabot, mindent is egyszerre.
Rongybabaként olvadok fel a karjára, a hátam elsimul a prémen, a fejem a párnán, az agyam verdeső lény a koponyámban, a lábaim se tudom mozdítani az eszement remegéstől és ő olyan simán talál vissza a testembe, hogy felsóhajtok a  megkönnyebbüléstől. Ömlenek a könnyeim, most a fülembe folynak, be a hajam alá, pedig nem sírok, még mindig a nevetésre áll a szám.
Jobbom a hasamra hullik, hogy érezzem a vadul emelkedő levegőbevitelt, a szívem úgy ver, mint a kolibri szárnya, miközben a démon újra a farkára szúr, mint egy pillangót.
A csókja a nyakamon fáj, a számon gyilkos érintés mert a levegő nem jár még bennem, de csókolom engedelmesen, mohón, beleiszok a szájába és visszafoghatatlanul, ellenőrizetlenül nyögök, sóhajtok, felkiáltok a mély, durva döfésekre, amik zavartalanul siklanak bennem, a teste felcsapódik az enyémre, beledöngöl az ágyba. Két karral a nyakba kapaszkodik a remegésem, felsimul izzadt testére az enyém és én elfogadom és befogadom őt, miközben a csókban újrakezdődik a haldoklásom, muszáj kifordulnom alóla, lehúzom magam mellé és a fülébe ordítom a zihálom, a nyögéseim a nyüszítésem.
Elfelejtem ki vagyok, mi vagyok, nem vagyok már senki egy test vagyok egy másik alatt, az orgazmus határán egyensúlyozva, a démon teste köré tágulva, zihálva, már nem látom a szobát, nem látom az árnyékokat húzom magamra, a tudatom nem tér vissza teljesen. A homlokom a vállára szorítom, közülünk lélegzem be a szagunkat, az egyesülés miazmáját.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 08, 2020 2:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Csiklandós kedvesem ne félj, nem fog felrobbanni - nyugtatom, csak hogy beszélhessek hozzá, a nyakába akasszam a szavaim is, ahogy a testem a testébe is belepréselem, pedig honnan is tudhatnám? Nagyon úgy fest, hogy felrobbanunk mindketten, elolvadunk, semmivé válunk, elveszejti magában több évezred korát, tapasztalatát, tudását, technikáját amikor azt kéri, hogy szorítsam. Ez az édes, ártatlan fiú, akit megrontottam, aztán végigment rajta a sötét azt kéri tőlem, hogy szorítsam.
Olyan erővel ölelem, hogy már szinte fuldoklik és benne én is. A nyeldeséseinek kattanásaihoz igazodott légvételeim elégtelen mennyiségű levegővel látnak csak el, feldorombol bennem a fenevad vágy, hogy megmutassam mennyire nagyon tudom szorítani törékeny kis torkát, ami roppanékony üvegkehelynek tűnik a kezembe simulva. Szétfeszülnek rajta az ujjaim, felver a szívem mögötte és alatta, mintha a markomban tartanék egy kisnyulat. Hölgyeim és uraim bűvészmutatvány következik, előhúzom a kezem a kalapból és a nyuszika vagy él, vagy belepusztult a jóba. Isten után sóhajtani botrányos lenne, de lábujjhegyre állt idegekkel simulok a fiúhoz, a csípőjén az enyémet ringatva titkolatlan, fújtató izgalommal teszem a magamévá, miközben a kezembe kerül szó szerint az élete feletti kontroll. Az ujjaim alatt sodrom a létezésének porcos fonalát, a sorsát tartom a kezembe, ami nem ritka, hogy ezt teszem, gyarló földi lényekkel így szokott ez lenni démonkézben, ám a fiú önként és dalolva hajtotta az ujjaim igájába a fejét. Csodálatosan mély, telt hangokkal telik meg a torka, ahogy fogyatkozik a levegője, úgy hatolok benne egyre mélyebbre és mélyebbre, érzem összeesni a belsőjét, megrészegít a szaga, a reszketése, kapaszkodó kezének szorítása. Beleremegek abba az elcsukló hangba, amit kiprésel magából, a válaszom belépréselem, kemény, vad mozdulattal. Vigyázlak. Belülről feszítve, kívülről szorítva. Óvlak téged, a számat a könnyeid útjára szorítva a halántékodon, beleharapva a puha bőrbe, amit ott nedvesedik nekem. Helyeslést mordulok artikulálatlan hangon, őt szorítom, de én nem tudok beszélni, nem akarom szóra nyitni a számat, ami amúgy is tátva van, tele vele. Beszívom őt, miközben neki egyre kevesebb jut, de valahogy megsűrűsödik rajtam, körülöttem, kiszívja magából a levegőt. Mély, megiramlott lökésekkel kipréselem belőle a maradékot, a kezdeti óvatoskodás után már nem vagyok lassú, de vigyázok rá, vigyázok én, bódult élvezkedéssel az ő felgyorsult szívveréséhez igazítom a mozgásomat. Ó igen, ahogy a kevés vért egyre gyorsabban és gyorsabban keringeti az őrült szerv, hogy jusson mindenhova, a túlélési vágy görcsét fecskendezik az ereibe a szervei, de ő még mindig nem küzd, nem igazán. Felékszerez a véremmel, a kisszobában szilánkosra hasogatott csúf kis körmei felszántják Erik húsát, a vállán átbuktatott fejjel nézem, ahogy lefelé csordul a karomon. A szorítása körül bíborba, fehérbe öltözik a bőr, beveti minden erejét, de szava nincs, bár talán nem is lehetne, gyötrődő, gyönyörködtető haláltáncát járja a csípője az ölemen, ez nem a szabadulás virtusa, hanem a fulladt gyönyörködésé. A farka mereven ágaskodva leng, csapódik fel, ahogy bámulom a karomon végigszaladó vércseppek hullanak rá és bíborba öltözött gyöngyöző makkja mohón összerándul a csepplő ingerre, amit a tudata fel sem fog, de a bőre nagyon is érez. Csodálatos látvány ami belemarkol a belsőmbe, mint az ujjai a karomba szorít, ő vonít, én nyögve tudatom vele, hogy mennyire élvezem kettőnk összes összefonódó elvetemült mozdulatát, aminek következtében lassan, de biztosan megfullad.
Csak fuldoklik még, az élet és halál peremén, a szex és kielégülés határmezsgyéjén egyensúlyozik, az öröm és kín pengeélén billeg és én nem sajnálok tőle egyetlen lökést sem, amivel átboríthatom a túloldalra és egy szorítást sem, amivel visszaszedhetem magamnak. Mert ezt tesszük, a léte és öröme a karomban, az élete és gyönyöre összefonódik és ízes szép pusztulás tekeredik az élvhajhászat felett, ami bűn, jaj de mennyire nagyon bűn az önfeledt önátadásra képtelen emberek szerint, akik még az orgazmus mikrovillanását is túl sok kontrollvesztésnek tartották. Darien bátrabb mindannyiuknál, beleveti magát a megnyílt szakadékba, az álmába nyílt fekete szárnyak majd megtartják, de most még, most én hajolok utána, hogy szárnya helyett támasza legyek és ne zuhanjon bele a fulladás lüktető szülőcsatornáján keresztül a pokoltalan, végtelen halálba. Magamnak akarom őt, ahogy hanyatlik ritmust váltok, ernyedt karjai a testén sodródva összevérezik magukat és engedek a szorításom, ami ide hajszolta. Hát itt van még valóban, belemosolygok izzadt nyakhajlatába, hörögve süvölt fel a lélegzete, nincs az a hurrikán odakint, ami megfoszthatna ettől a mély, jajongó hangtól, öklendő zajtól, ami fölé úgy lebben a nevetése, mint vértócsa fölé az éhes kis fehér káposztalepke, ami mit sem tud tabukról és szentségtörésről, csak az éltető folyadékba mártja meg nektárszívogató pödört nyelvét. Kacaja egy ember rémálma volna a sötétben, a lobogó gyertyafényben, mintha sötétebb volna a szobában nyögdécselő, torz nevetésétől, amiben fiús kölyökhangjai elvesztek. A farkamat cibálja a hangja és Erik szívét hajszolja a mellkasomban amint új erőre kapva préseli, pumpálja magát az ölemben és egy szédült pillanatig megiramlok az élvezet felé, alig tudom visszafogni, őt markolom erősen, el ne élvezzen nekem, mert azt a rándulást már nem bírnám ki.
- Maradj még velem, ne érjen véget ez - sóhajtom a füle alá sóvárogva, a nyüszítésére válaszolok ezzel, a nevetésének nem tudom mást mondani, mint hogy - édesem, gyönyörű kedvesem - úgy húzva őt magamhoz, hogy összetapadjunk, a testembe olvadjon a remegése, rajtam zengve erőlködjön levegőért erős, káprázatos tüdeje, ami sokkal tovább bírta, mint azt megjósolhattam volna, ez az igazság - hogy én mennyire imádlak - elragadtatottan töltekezem vele. Igazhit és csatakos veríték, a véres csókjába bukik a szám, egy pillanatra megállítom összesimult testünket, mert ez egy veszélyes kapcsolókat rángat meg. Csók és vergődés, előbb az egyik, aztán a másik, kinyalogatom a szájából a nevetést. - Ígérem hogy nem hagyom neki - súgom bele a mosolyába, amitől félni kellene, egy halandó talán félne is. Megsimogatom felém fordul arcát, hunyt szemekkel csókolom, mert bennem van minden, amit látnom kell magam előtt, az érzés, ahogy a teste kétségbeesett várakozással lüktet rajtam, és az enyém, ahogy morajlik benne a vágy, az ujjaim között a farka töve követelve, hogy engedjem, engedjem el. Fellefetyelek a könnyei útján úgysem tudom belefojtani a lélegzetet, ziháló, nyálas szája telelihegi az arcom, ott is tele leszek vele, mindenhol is, csak vele, csak most vele.
- Tarts ki egy egészen kicsit - nem telne sokba, hogy elélvezzen, hogy beleélvezzek, de azt akarom, hogy lásson magam előtt és én mindennél jobban vágyom látni őt magam alatt. Egy kegyetlen mozdulattal kihúzom belőle magam, a farkam fájdalmasan mereven csapódik elő. A combja alá nyúlok és a karomba fektetve megfordítom őt, hogy a párnára érjen a feje, a háta a takarón simuljon el. Le se engedem a csípőjét, a térdét felhúzom a derekamra magasan és visszatolom magam a benne hagyott űrbe. Tudom, hogy vár, nincs kétségem, ahogy a nyakán hagyott gyorsan liluló nyomok gyöngysora is hívja most a pillantásom, előbb oda csókolok, aztán a szájára. Fél kézzel tartom a testét, ráhajolva mélyen lökve magam benne hajtom ezt a csepp gyermeket a csúcs felé magammal a száján.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 08, 2020 11:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Minden szó felíródik az agyamba, világít, mintha neonlámpa fénye lenne mögötte, amit egyszer láttam és nagyon megfogott, olyannak látom most a becézéseket, amit nem tudok viszonozni, de jószerivel semmit. Csak a nyögéseim lecsupaszított valósága van, a halk levegő kiszusszanások, ahogy alám karol és magára húz. Úgy vesz ölbe, mint egy bábut és ennyi is vagyok ebben a játékban most. Előre billenve élvezem a farkát, ahogy forrón kitölt, maga köré kényszeríti minden érzéken. Belesüllyedek az ölébe, hangosan nyögöm el, hogy a fájdalom elmarad nincs nyoma, nem jön, nem segít nekem abban, hogy a saját vágyam ne lüktessen eszeveszett forrósággal. A heréim sajognak, a gerincemen mardossa bőrt a jó érzés és a bennem tekergő lény a démon felé ránt, rácsavarodik a belőle kilőtt sugarakra, belém olvasztja, szinte érzem, hogy összeolvaszt vele.
Megtekergek az ölében, elkönyörgöm, hogy foglalkozzon velem, pedig semmi mást nem tesz. Megint az árnyékokat lesem a falom, milyen veszettül nagy mögöttem és a kapcsolódás egyértelműen a seggemnél jön létre, a combom felsimulva az övére, egybe olvad a két sötét alak.
Átkarolom a nyakát és várom minden percben, hogy a fájdalom végre megérkezik, majd az menten belém sajdul, a farkam lelohad és marad a zsigeri szenvedés, a tudata annak, hogy ezt tilos nem szabad, sőt.. sosem lenne neki esélye megtörténni egy normális világban.
Felizzik a bőröm, csiklandósan összerándulok, az oldalam nagyon érzékeny, de sóhajba ölöm, mert közben ezt akarom érezni, ezt a jót. Egészen az ölébe béklyóz, aprókat mozdulok a kemény húsán.
Kiszorítja a levegőt belőlem, két kézzel húz magára, mélyebbre hatol, mint hittem volna, lihegve dőlök a mellkasának. Valamit motyogok arról, hogy felrobban a szívem, talán pont ezt és közben a vágyam kőkeményen verődik fel a hasamra, majd billen le, ahogy ő mozdít, átengedem neki magam. Csókokkal hinti a nyakam, a vállam, amit elér és feléget bennem mindent, simogatom a tarkóját, de csak nyögni tudok, nyöszörögni, nyüszíteni a sokktól, amit belém lök minden mozdulatával.
Valami merész régészeti lelet szabadul fel bennem, hogy elkérem a szorítását, nem pont a nyakamon, de nem baj… beledőlök a vállába magamra engedem az erős, vastag karját, a hosszú ujjait és csak kapaszkodom belém, nagyokat nyelek, mint, aki tudja, hogy mi következik.
Körém karolnak az ujjai, a nyakam egészen lefedi, a mellkasom előtt fut a karja magamra vonom, azt akarom, hogy préseljen össze, hogy szorítsa el a szívem, nem tudom honnan jön ez a vágy, honnan a kép, hogy ez nekem jó lesz és valóban az. Lassan erősödnek az ujjai, míg a farka egészen mélyen felszánt, szabad kezemmel a csuklójába kapaszkodom, pedig tudom, hogy semmit sem tehetek ellene. Zihálva kapkodok levegő után, a  szívem vadul verdes, mégis mozdulok ahogy alám és alám lök, olyan mélyre és erősen hatol, hogy a belső szerveim elmenekülnek előle, a testem szétnyílik egészen, azt érzem, hogy az agyamig veri fel magát. Minden ritmusra kevesebb levegő jut le a tüdőmbe, várom az elementáris félelmet, ami majd bepánikoltat, de csak a légszomj jön, a hörgő légvételem, a tátott szájas kapkodásom és a durva tempója bennem, a kőkemény farkam feszülése, a vágy a gerincemen végig. Valami belül azt súgja megfog ölni, mert megteheti, egy másik pedig azt, hogy nem meri, mert lehet nem kap vissza és kellek neki. - Vigyázz … rám… - könyörög a hörgésem és ő felöklel a farkára, felcsúszik bennem, fel egészen mélyre és a élvezettől majdnem elélvezek. Cserébe a szememből erednek könnycseppek, a levegő hiánya az agyam kelti életre, a szívem vadul veri a ritmusát a testem fél, hogy ez a vége, az agyam pedig élveztető képeket dobál elém, elmosódott árnyékot a falom, fuldokló zörgést magamból, veszett kapkodást. Nyögést, vonyítást és a tényt, hogy a könnyek kiömlenek belőlem, érzem elpattanni az eret a szemeben, érzem, mert a fejemben miden olyan elemi lesz, túl sok, túl eleven. Élesen érzem a szagát egy hosszú lökéssorozatban, a kezének szinte minden kis vonalát, a nyakamon, az életvonala fut a feszülő nyelőcsőn keresztbe.
Mindkét kezemmel a csuklójára markolok, tépem magamról és nem bánom, hogy nem sikerül, nem is küzdök igazán, csak amolyan kötelezettségből, aztán az ujjaim a karján markolnak, véresre marom ahol elérem, ahol a körmeim segítik ezt és a fejem a vállán verődik, ahogy élvezettel kefél, mégis én vonítok élvezettől az én farkam csöppen el. A szívem nekiverődik a bordáknak, a kezének, a fejem elhomályosul, a látásom elveszti a fókuszt és a tüdőmben elviselhetetlen a fájdalom, elviselhetetlenül jó.
Nem félem a halált, hívtam eleget, imádkoztam az angyalhoz, süket fülekre találtam. Most sem félek, hogy vége, egy pillanatra gondolok arra, hogy a visszatérés fájdalmát nem élném meg a farkán, de még csak oda sem jutok el, hogy felfeszüljön a testem, hogy a durva belémvágódások ne lennének élvezetek, hogy ne lazultam volna el minden tagomban, ráengedem magam, hagyom, hogy használjon.
Sárga és fekete pöttyök jelennek meg előttem, az eszméletem kezd elfutni a bolond fiú mosolyog ebben a kínban, a kezeim lehullanak róla, már nem nyelek, csak engedem, hogy a tőle el -elváló hátam megropogtassa a gerincem.
Vége lesz, így halok meg, a farkán élvezve, elélvezni nem lesz időm, hiába minden vér kiszorul belőlem, mert kezd a tudatom köddé válni... Feladom. Nem küzdök több levegőért…és ebben a pillanatban enged a keze, lecsapok az első kortyokra, beszívom, köhögve, hörögve, sikongatva a lökések hullámait megülve és a köhögésembe élezettel nyögve, nevetve. A kurva életbe ez jó volt.
Életre kel a testem a tüdőmbe a fájdalom olyan erős, hogy oda kell kapni a kezem, de már csak arra figyelek, hogy még bennem van, hogy én vagyok, aki lököm magam rá én baszom őt és nem ő engem, ez a csúf valóság. A keze a farkamon egy oltári árulást leplez le, mert az előváladék előáramlik belőlem és nekem menten vége a dalnak, de a keze megfékez. Felnyikkanok, felnyüszítek a kíntól. Hörögve, köhögve nevetve bukik előre a fejem, az egész testem megállíthatatlanul remeg, nincs tagom amit nem ráz. Megint a karját markolom, a combom fáj. Elharaptam a nyelvem, érzem már, a vér ízét. Gyengén, félájultan mozdulok rajta, olyan fáradt vagyok, hogy alig tudok lélegezni, most lenne hely a torkomban, egyre és egyre több, ahogy enged. - Itt … vagyok…- köhögés, zihálás, szenvedés. De dolgozom rajta, mozdul a seggem, gyötröm a farkát és magam is.
Aztaszentségit ez valami zseniálisan jó volt, az oxigén áramlik a vérembe úgy szédelgek alig látok, még ki sem merem nyitni a szemem, ahogy engedi a testem próbálok ritmust talán a rendezetlen és teljesen összevissza mozgásomban, amiben vergődöm az ölében. Az adrenalin belelöki magát a vérembe. Zihálva térek magamra. - Kiszakad a szívem…- vallom be mosolygós hangon. Ráfordulok a szájára, csókoljon meg. A könnyek még ömlenek a szememből, a számból a nyál, amit felhörögtem, de legyen gusztusa rám. A szívem… az csinál csodákat, rettentően szédülök. És… el fogok élvezni, ha nem segít lelassítani.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 8:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Drágám... - elakadt hangon suttogok rá egy jóváhagyást, a szusszanásom magát ölti a tágra kerekített szájából kibukfencező telt, mély aaa hangokra. Mindegyik végén én vagyok a h, a szusszanó nyögés, a kéjbe fullasztott erőszakos mozdulat, az összeilleszkedésünk legfőbb haszonélvezője, a pillanatot fennakadt szemmel élvező démonlepte férfiú, aki már mindent látott ebből a világból, de ebben a pillanatban minden újnak tetszik. Ahogy a testét helyére csúsztatja rajtam, felöltöm őt és ő kitelik velem, a bőröm benne húzódik és feszes belsője rám présel az egy egészen új szintje az eddig benne megtapasztalt gyönyörűségeknek, nem tehetek mást, mint hogy vele nyögök és sóhajt kiáltok a baldachin alá. - Csodáááás - érzés benne lenni most, a folytatást képzelje hozzá, hogy pontosan mire gondolok, miközben mormogok, ennél jobban rajtam csak akkor lehetne, hogyha kevéske súlya húzza az ölembe. Adja magát a mozdulat, amivel többet akarok belőle, ahogyan ő se érte be kevesebbel belőlem, kellett neki a minden is, nem maradhatok alul ebben a játékban, szerényebb rajongást mutatva iránta, mint amennyit ő felmutat lebirkózva a rettegését, előítéleteit, undorát, feláldozva a berögződéseket a gyönyör és engesztelés oltárán.
Felszisszenek a gyönyörűségtől, mert olyan ez, mintha csak gyakoroltuk volna. Alá karolok és a teste könnyedén emelkedik, akárha a szárnyaira támaszkodna, törékeny, karcsú lénye jól illeszkedik rám. Felfeszülve levegő után kapkod, ez feszül csak benne, nem az ellenállás, hanem a gyönyörű légszomj, amivel a farkam szorítja össze, hogy lüktető gyönyörűséggé válik az ágyi táj, nem szabadulhatok a gyönyörködéstől. Most olaszul becézem - e belissimo - a fülébe súgva, de az ördög összes nyelve sem volna elég arra, hogy méltassam az ölembe fogott lényét. Ahogy lecsúszik az ölemben forró, gyönyörködtető, hideg-meleg káprázat kapar a gerincem árkában és benne sejtem, kicsordult cseppekkel írom a nyomom: itt jártam és szerettek! Az alhasamban ránduló görcs figyelmeztet, hogy hűtsem le magam, mert eltelt remegése közepette a száján kibukó nyögés szinte túl sok nekem, oly nagyon éltet, hogy arra nem lehetek vak, süket és tudatlan felőle. Sem afelől, hogy a csókja engedékenységgel nyílik, a szájában elveszejtem magam, az ölemben tekeredő teste csavar egyet a farkamon, felsrófolja a vágy amúgy is lobogó lángjait, bevilágítja a szobát ez a képlet. Az ajkaira szorítom az enyém, magamhoz húzom őt, leszegett fejjel harapom puhán és csókolom amíg csengeni kezd a fülem, szertelen és óvatlan karmolásának hála égő cimpájú boldog fülem. Ahogy kapaszkodik feltárult oldala hívja a szabad jobbom, hajlított ujjakkal simítok kifeszített bordáin és combján, csak körömháttal húzva végig rajta a kezem, mert félek az ujjbegyeim lángra lobbannak rajta. Először félek, aztán már nem érdekel, magamhoz szorítva a felsőtestét rákapok a derekára és így mozdítom, préselem bele az ölembe az ő mozdulatai által megvezetve. Ahogy finoman pumpál, mint a lélegzet, mint a szívverés egyenértékűvé válik a létfenntartás a csípőjét billegtető kecses mozdulattal, belezihálok a nyakába. Hátrafeszül torka hívja a kezem, hogy az álla alól simítsak végig rajta, ereken és porcokon, a lüktető vénák dobbanásait Erik ujjaiban erőteljesnek érzem, odafordítva a szám szinte puszilom, nedvesen mozognak rajta az ajkaim.
Nem lehet betelni vele. Képtelenség, a teste szorosan ölel, mintha gyötrődne, de az arcáról felszáradt könnyek nehéz, párás kéjt hagytak maguk után.
- Ashhh... - súgom a nevét, meglepetten. Újabb lehetetlen kérés a gyere után ez, de csak az elme reked meg, a test számára nagyon is világos a megvalósítás üteme. A valóságban, a realitásban mozdul a kéz, az ujjaim, amik a nyaka tövére kúsznak, miután csókokkal, harapásokkal nedvesítettem be a helyüket, puhítottam, pirítottam a bőrét. Egy csípőlökéssel tolom fel, érzem, hogy csaknem repül, felcsúszik és felcsúszok benne, nagyot nyögve ereszkedem vissza, de őt már nem eresztem ilyen simán. Mintha pánt lenne a kezem, az ujjaimmal hosszan, szélesen ölelem, az egész torkát befogom nem csak néhány gyötrő ponton szorítom el hirtelen. Lassan fosztom meg a lélegzet gyönyörétől, ütemről ütemre, amivel a csípőjét emelem, a testét mozdítom, benne járom erőteljes, mély felhatolásokkal a kijelölt és benedvesített utat. Minden visszaereszkedéssel egy kicsit kevésbé a mellkasát szorítom a karomon csavarodó karjával és jobban a nyakát, áthelyezem a súlypontot a vállamra ívelő torka tövére. A fülemben zenél minden korty levegő, ami bejárja, hozzámpréselődött testében a farkamon rándul először görcsösen a hiábavaló lég után kapás, a szám sarkából látom izgalmasan eltátott száját. Az összes démoni sötéttel felpumpált emberi sejtem feszülten koncentrál rá, rajtam feszeng a teste, megtolom a csípőjét, elível a háta, ketten egy lénnyé válik az ujjaim alatt torlódó, forrongó vérének hála. Összeköt minket a szenvedése, ami a finoman szorított nyaka helyett az egész testében lángol fel, minden légfojtott sejtje jajong, a nyakát nyalom, megfeszült inait, aztán a vállába harapok ahogy szorít. Olyan. Nagyon. Szorít a farkamon az egész teste, ami elcsúfult hörgéssel szívja magában a szűkült csőben az életető oxigént. Nincs is ennél szebb hangja a kínnak, fellüktet tőle minden porcikám, Erik legszebb napjait idézi fel és pokoli termeim muzikálisságát, kérlelhetetlen, alapos, lendületes mozdulatokkal dugom amíg bírom, amíg bírja, amíg a jobbom, ami a farkára csúszik meg nem érzi, hogy közel a vég és akkor cserélek, a hímvesszőjének tövére szorítok és a nyakán engedek cirógatva.
- Ne, még ne, ne hagyj el kedvesem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 07, 2020 11:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Szétrobbanok ebben a mindenben a tarkómon legel a lélegzete és tudom, hogy miden centimet leuralja a mohó vágyakozása, amire az enyém feltölt, mint egy túlfeszített áramkör, amiben csak a nyögések vannak, a hangom, a testem hívsága és hívása. Nem vagyok több, mint nyöszörgő átengedés, valaki, aki a démont magára és magába engedi sőt mi több kéjesen nyögve csalja. Az egész lényegem felcsavarodik a gerincem köré, akárha onnan eredne a természetem és a sötét lény úszik bennem, fel s alá, nekidörgölődzik a csontomnak, a vérembe lefetyel, feljut az agyamig és ott összezavar bennem mindent. Édes búgó hangon zeng ódákat arról, hogy a démon milyen meseien jó velem, hogy megad mindent amire vágyom, csak vegyem el, nyúljak érte, a testemmel és annak kívánásával tekergessem meg az ujjaim körül, felismerem ezt a hangot, egy pillanatra ledöbbent, mert ez a basszus juttatott a három hetes sötétzárkába is. Most el kell reptetnem a fejemből, mert közben édes hangon csábítom magamra a dögöt. Csak had élvezzek el, mert a vágyam éles nyilallásokkal fáj a testemnek verődve. – Mhm. – azt mondom, nagyon is azt, de nincsenek már szaval nincs semmi, ami a hétköznapi dolgokhoz kötne, ami a valóságra engedne következteti bennem. Tudom, hogy ami történik az nem helyes, nem reális, nem lehetséges, hogy én ezt úgy élvezem, hogy a tarkómon égnek merednek a szőrszálak, hogy testben borzongok és alig várom, hogy végre kioldjon belőlem az élvezet, mert nem tudok másra koncentrálni, csak a vastag, forró hús kitöltésre magamba, arra, ahogy a testem köré puhul, akárha helye lenne bennem, neki lenne teremtve ez a teste, neki van bejárása, olyan amitől a vérem ezer fokkal éget. Lihegve tolom rá magam, olyan szemérmetlen zavarodottsággal, amitől elbillen a gondolkodásom annak tenyerébe, hogy élvezzük, adjuk magunkat neki.
A sötét parazita végig karcolja a gerincem és belülről markol a farkamra. Hangosan fel szalad belőlem egy hosszú aaa folyam, ahogy feltolom magam rá. Nekinyomom magam a testének, hogy egészen befogadjam, kitöltsön teljesen jobban, mint az elképzelgető lenne, mintha a szívem dugná, abból facsarja ki a vért, az elönti a fejem. A kezem alatt simul a segge, ő maga hozza rá, zihálva markolok rá, ahogy tudok és az izmok tánca nekem szól, engem éltet, a hangja, a nyögése, a forró zihálása mind engem tapsol képzeletben. Nekem szól a diadal légáramlat.
A terek összeszűkülnek körülöttem, a falon figyelem az árnyékunkat megint, ahogy nagyokat nyelve próbálok életben maradni és látom őt magam felett egészen összetöppedek alatta, ő pedig befed mindenhol. Mégis olyan reménytelenül vigyáz rám, hogy egy pillanatra nem jut eszembe, hogy ellenem fordul, hogy bántani fog, egyszerűen annak most nincs helye. Nem is én adom neki magam, hanem ő nekem. Ez a csúfos felismerés születik meg a fejemben. Mert ugyan bennem jár, de valami azt súgja, hogy mégis ő az, aki most teljesen a természete ellen megy velem, mert azt akarja, hogy élvezzem és rusnya, kegyetlen megalázott mód teszem is.
Rámarkolok a seggére, magamba húzom csak legyünk rajta túl, fújtatom a forró levegőt, alig érzem meg a kezét alattam, a fejem előre bukik, ahogy leheletkönnyedén felem az ágyról, egy pillanatra nem feszülök bele, nem mozdulok ellene, csak a kezem csúszik le a seggről, előre hullik, a másik mellé, a térdem felhúzva magam alá hajlítom és nyögve, nyüszítve felülök az ölében. A két kezem előre mozdul az alattam bezárt térdeire támaszkodom, de nem védem magam, nem féltem magam.
Egyszerűen izgat az ereje, az, hogy teljesen és maximálisan rábízom magam, nem fog elejteni, nem fog velem orra bukni és nem, nem fog bántani tudom.
Egy szösszenetnyit felcsúszom a farkáról és aztán mélyebbre süllyedek benne, mint eddig. Kiszalad a számon egy hangos nyögés, ráver a szélvihar hangjára odakint, most érzem milyen sebesen ver a szívem és mennyire remeg a testem, a fejem még előre bukva a kezeim már csak lógnak. Zihálok a combjaim helyezkedve, alig ér le a térdem, de nem is zavar.
Fordulok, amerre húz, csavarodik a csípőm, miközben egyszerűen lefixál a farkával és nekem csak a forrósága van, a kemény kitöltése  a fájdalomnak lenyomata nincs, ami igen, az meg kifejezetten felizgat. Meg sem hallom mi a feltétel, csak azt, hogy csókoljam meg, és a szám a szájára olvad amennyire tudok, a nyakam tekereg felé, vadul lihegek, a karom felkúszik a nyakába, átölelem, magamra húzom kapaszkodom benne, hogy megtartsam a testem, olyan szinten remegek, hogy belenyúlok a fülébe, megkarmolom a nyakát, míg keresem hol fogjak rá. A száján csókol az enyém nyüsszögve belé.
A karja forró oszlop a testem előtt, a szívem nekiverődik, a fejemben minden gondolat messze röppen, tűz emészt.
Rábízom magam, mert ezt a testhelyzetet kérte és ebben én nem sokat tudok adni neki, aprókat mozdul a csípőm előre és hátra, gyűröm magamba a farkát, leolvadok a szájáról, hogy kapjak levegőt hátravetem magam, a fejem felsimul a vállára, a hátam  a mellkasának szorul és azt alarm, hogy erősen öleljen be, a karom marad a nyakában, a másikkal fogok az övére és erősen magamhoz húzom a kezét, jelzem, hogy tartson, préseljen, mozdítson, használjon, míg a csípőm talál egy ritmust magának és szétcsúszott lábakkal lököm magam a prémekről, az eszem teljesen elvesztem valahol, csak a pőre ösztönökre hagyatkozom, a kielégülés utáni szomjúságra. – Szoríts…- könyörög a számból minden szó, minden hang, minden lihegés, csak szorítson meg,hogy a levegő kissé kiszoruljon belőlem, hogy az egész testem tiltakozó forró katlan legyen, érezni akarom az erejének egy töredékét annyit, amivel nem tesz kárt bennem, de olyat, amivel jelzi, hogy mennyire kiszolgál engem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
210
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 6:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Minden mozdulatomban és az ő összes sóhajában ott van az élvezet bizonyossága. A kellem, a tetszés, a test öröm, édes bizsergés kalászként emeli fel a fejét, csak aratnom kell a fiúban. Megfelelő huzalokat húzva vonom magamhoz közelebb és közelebb kérlelhetetlenül, magamat kötöm hozzá simogatásokkal, csókokkal, apró megtolásokkal, amiknek hála a teste biztosan, lassan kebelez be. Megmutatja magát, hogy milyen gyönyörűen engedelmes, érzékien készséges, önfeledten átadó, ahogy nyög, nyöszörög az a tehetetlenség hangja, az ártatlanság siráma, ahogy én nyögök az mélyebb, elégedettebb hang, ami rácsavarodik és belezabál. Teljesen eltöltöm magammal, a teste reszketésén érzem, hogy már belül sem gondol mással, csak velem, minden gondolata és sóhaja én leszek, az nem kétséges. Talán csak az, hogy mit jelent benne az én nevem, miközben én az övét a nyálam helyett csepegtetem a hátára, az édes szavakat sós könnyekkel hálálja meg. Belefúrom az arcom a nyakhajlatába, látom a prémen szétgurult vízcseppeket, csak ő van nekem, csak a teste, hangja, szeme, szája és a könnyei, másra nem figyelhetek, mint őrá, akinek a hangjában nem lopakodik hüppögés, a sírása így különös, felemás tett, meg akarom kóstolni, hogy mi ez, meg akarom kérdezni, hogy akkor miért, de elrejti az arcát. Nem kérdezhetem meg azt, hogy fáj-e neki, hiszen érzem, mennyire nem így van, egy pici pillanatra összezavar. Micsoda fiú. Még itt is, még így is, hogy a teste reszketegen omladozik rajtam, hogy Erik tarkójába markolva lélegzetfinoman teszem a magamévá, még ennyi kontroll, számítás és öröm közepette is képes összezavarni a könnyeivel és a rejtőzködésével.
És míg én azt latolgatom, hogy vajon a dühtől eredt-e el a szeme, haragszik-e rám amiért megszereztem, amiért kéjjel kényeztetem, amiért a nevét súgom, vagy a bánat szorítja magában, esetleg a nem tapasztalt élménytől ontja-e a könnyeit, vagy éppenséggel a félelme csapódik ki, ő csak annyit mond nekem: gyere!
- Azt mondod? - rebben a szám zsigerből megilletődötten sem árulom el magam, pedig a szó amit keresek a "komolyan?" lett volna olyan bizonytalanul, emberien alázatosan, amit nem engedhetek meg magamnak. Megilletődött, mély levegőt szakít belém könnyű mozdulata, a combomon siklik a lába, a csigolyasor alattam felém mozdul. - Luciferre! - elharapott szóval ünneplem a fiú érkezését az aktusban, a legkomolyabb és legteljesebb egyesülésben, amivel nem egyszerűen meghív magába, de elfoglalja a helyét az ölembe. Az ágy alá hullik a sírás problémája, mélyre csúszott benne a farkam, rámhúzza magát, édes, forró, húsos nyársalással telik ki, mégsincs ebben semmi erőszakos és kegyetlen. Nem lehet, nem állhatná egyikünk teste sem azt, ő tolja magát én csak ellentartok, hogy legyen neki helye, beharapott szájjal zümmögve el az élvezet morajló nyöszörballadáját a fogam között, néhány válogatott káromkodással. A kurva istenit az angyalfiúnak, hát milyen segge van! Felülről nézem a mennyben lebegve amíg ő a húsom préseli magában, résnyire hunyt szemmel szívva magamba a verítékétől édes levegőt és nézem őt, ahogy kinyújtózik, lefeszíti magát, sose mozdult izmok rajzolódnak ki a vállában, élesen hátratört feje megtöri a kompozíciót, ha most előrelendülnék benne ki is törné a nyakát... nem... A kezét vezetem, ahogy a jobbja nyúl, húzom a csípőmről, onnan a seggemre, a balom a hóna alatt nyúl a teste alá, hogy megemeljem. A fenekemre futtatom az ujjait, markoljon csak bele, érezze a mozdulat feszítését amivel felemelem őt, fel térdelésbe, és emelkedem vele. Hirtelen az egész, kissé felfelé húzom, le a farkamról, a tarkójába merül az arcom, odacsókolok, aztán magamhoz szorítva kiegyenesedem és leengedem őt az ölembe, a farkamra. A balom öleli ziháltan ziháló mellkasát, az ujjaim a nyaktövét fogják körül, aztán a kulcscsontja mögé akasztott ujjbegyekkel húzom olyan mélyre a farkamon, ahova süllyedni vágyott. Ameddig csak a teste enged szétfeszített lábakkal az enyéim körül felettem térdepelve, én mélyre ülök a sarkaim között, neki nyúlnia kell, de nem a végtelenségig. A fülébe ér a sóhajom, beledugom az elégedettség hangjai, a nyelvem, a hála csókját, a jobbját húzva kissé magam felé fordítom.
- Csókolj meg Ash, ha tetszik ez neked - mormogom a szájára lenézve rá. Végigfuttatom a pillantásom kinyújtóztatott testén, felém remegő hetykén felfelé szökkenő farkának vörösén, látom ahogy gyöngyözve fut le rajta az élvezet előfutára, a boldog nedvek, a szagát is érzem, mint a könnyeknek, amik már egyáltalán nem bántanak, ha így tud élvezkedni. A szájára puszilok, mert nekem nagyon is teszik a látvány, ahogy alig szőrös ágyéka szétfeszül, a combjai megmutatják a belső szalagokat és ereket, a térdei elemelkednek, ahogy emelek mélyről rajta egyet, a farkam temetve még mélyebben a seggében és csak magamra kell fognom ahhoz, hogy kicsússzak belőle ahogy visszaereszkedem. Meg is teszem, mielőtt engednék rajta, hogy a saját súlya húzza az ölembe le, mélyre. Így. Így sokkal jobb lesz nekünk, mintha eltemetném magam alatt, így, hogy remegő szájára ráhajolva kicsókolhatom belőle a választ.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 6 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
170
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 05, 2020 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Hallom a hangját, értem amit beszél. Jelen vagyok teljesen, mégis olyan, mintha semmi közöm nem lenne ehhez, ami az ágyon történik. Nem én vagyok a kipucsított seggű kis kurva, aki remegve várja, hogy megbasszák, amikor nem is kéne erről úgy nyilatkoznom, hogy a hányinger nem fog el, mégis zúgnak a falakból a vágyam erős hullámai, lefolyik a festményeken, a múlt árnyai közül lopakodik elő, a gerincemen meg fut a sötét kaparás. Az a belső energia, ami egészen felemészti a józan ellenállásom és azt pumpálja belém, hogy akarom én ezt, nagyon is akarom, ez minden egyes vágyam, hát nem érzem? Közben meg de, nagyon is azt érzem, hogy akarom a démont, hogy felhúzott annyira, bármit megadnék, hogy végre elélvezhessek, mert a lüktetés bennem elviselhetetlen, a szívem kergeti körbe, olyan intenzitással, amitől levegőt már nem tudok beszívni. – Tudom. – sóhaj vagyok, kérlelő, könyörgő és elismerő. Tudom, hogy rendben lesz, ma igen, most igen, de ez csak átmeneti állapot tudjuk ezt jól mind a ketten ő is, meg én is. El fog múlni, a vágy kialszik majd, az orgazmus oltárán hamvadva el és megint a meggyalázott test leszek, az ócska lélek a sötét porózus felemésztése, beférkőzik a kis réseken és engem ural le teljese egészemben, hogy itt vonaglok a démon alatta, kéjeleg vele a hangom, a testem, én magam. Megmérgez magával.
Aztán már csak a feszítése van, ahogy belém tolja magát és én hiába várom a megmentő fájdalmat, amibe belekapaszkodhatnék, ami felsikoltatná a torkom és jóvá hagyná, hogy ez bűn, mert ebben semmi sem lehet jó, és tessék… Itt tolom rá magam kéjtől nedves hangon. Felkunkorodik a hátamon ez a borzasztó élvezet, ez a kínzott vágy, aminek nem lenne szabad, de megteszi, itt vagy és maga alá kényszerít engem. Hallom a figyelmeztetős nevem tudom, hogy annak szól, megszorítom a farkát, de akarom érezni, ahogy a testem ellene szegül és kilöki magából, mint egy oda nem illő idegen testet, valamit aminek nem lenne bennem semmiféle helye és ő mégis megtalálja a rében az engedést.
Ösztönösen lazítok rajta, mert maximum kellemetlenebb lett, de semmiképpen nem fájt, felbosszant,  hogy ellenem fordította a testem, hogy már nem úgy működik, ahogy én akarom, hanem úgy, ahogy ő. Neki engedelmeskedik egészen, dalban mondja el, hogy ez milyen jó, a számból nyögi el a vallomást a kéj, a bennem lakó öreg sötétség, ami lehet mindig is itt volt, csak most szabadult a palackból? De ez a fura kis lény, ami úszkál a vérben, a gerincemen, aminek van jelentősége, egyénisége és volumene, ez a démonnak akar törleszkedni minden áron őt akarja, őt kéri magába, neki nyüszít, jobb híján az én számmal. Belőlem tör fel ez a hívás, a mozdulataim is azt mondják a démonnak jöjjön és tegye meg. Miközben ez a fura kis lény bennem úgy örül neki, mintha minden vágyunk most válna valóra és ezt is érzi, a szívem köré kúszik fel megdobogtatja, édes dallamot morzsál rá, amitől a kéj új szintet ölt bennem és tudom, hogy fél pillanat múlva ez az ében tekergőzés odabent, majd megfordul a széllel és gonosz gondolatokkal tűzdeli meg az elmém.
- Érezlek. – nyöszörgöm elhaltan, mert nem tudom, hogy miről beszélgetünk, hogy mi adja ezt nekem, ezt a menthetetlen jót, ezt a forróságot, amit a démon tol belém a kemény húsával. A testem engedelmesen nyílik neki, engedi egyre és egyre beljebb.
A nevemmel a száján fél percre nem hagyja, hogy elfelejtsem ki van felettem, kinek a nagy teste alá gyűrődök be, mint egy ránc és ahogy kiejti mégis… mégis összeugrál a gyomrom és rápulzál a testem a farkára.
Panaszos nyögéssel fogadom a kezének röpke mementóját, éppen ellihegném, hogy ha hozzám ér, akkor végem, de már itt sincs, csak leellenőrzött, ne aggódjon, kőkemény vagyok, remeg a szerszámom, pöttyökben előváladékozik, tudom, mert ismerem.
Titkon, rejtetten, csendben sírom el magam, nem is igazán bőgés ez, csak valami csalódott kis könnycsepp értéktelen érdektelen, el is múlik, de máris jön rá a reakció. Nyilván nem azért sírok mert kell, hanem mert az alázat minden centije eltörik bennem és kutya leszek, aki tüzelő szukaként neki nyomja magát, elkéri, hogy dugja meg, amikor ez olyan illetlen.. lehetetlen. – Nem… direkt van. – minden szó egy lihegést karol fel. De nem kell, nem teszem.. vagy mi? Az azonban merő ciki, hogy szóvá teszi. Megint eltemetem az arcom a prémbe és fojtottan nyögdécselek neki, ahogy kérte és ahogy jól esik nekem is.
Nem csak a testemben lesz ott a démon, mindent betölt belőlem, minden részem ő lesz, már nem létezik ő és én,  csak mi leszünk ebben a fura aktusban, amiben könyörög a sóhajom, hogy elélvezhessek, pedig igazán még el sem merült bennem. – Gyere! – egészen vegyen birtokba és dugjon már meg, hogy a seggem teleélvezése után én jöhessek, neki adom magam cserébe, mindent is magamból, csak legyen már meg. Mozdul a csípőm előre és hátra, aztán már csak hátrafelé, nyomom rá magam, lihegve, hörögve, sóhajtva a tűzben elégve csak nyomulok rá a farkára, ha ellentart nekem, helyezkedik a térdem, a nyakam majd kitörik, ahogy a fejem előre tolom és az állam ér le, a vállaim. Hátranyúlok a  jobbommal, hogy érezzem hol van a csípője, annyival nagyobb nálam, összehajtott kis béka vagyok alatta. Akarom a fájdalmat, mert el fogok élvezni, márpedig azt határozottan megtiltotta. Addig tolom rá magam, míg már kibírhatatlanul mélyen van, míg megállít a teste, míg érzem, hogy nincs több belőle és lüktetve, forrón fújtatva alá adom magam a démonnak, csak dugjon meg.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
6 / 28 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 5, 6, 7 ... 17 ... 28  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 27 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7