Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 26, 2020 10:08 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Szerintem nincs semmi illetlen a pletykában, a híreknek áramolniuk kell, aki pedig nem akar beszédtéma tárgya lenni, az ne adjon rá okot - csak évődünk, nincs veszély, puha szavakkal udvarolom körül, ez a mi üdvözlő körünk. - Shhh - csitítom szebbik nevének kétharmadával - Acoséról viszont még ne beszéljünk - nem érdemel szót, sőt, szót sem érdemelnek a tervei és vágyai, amiket velem még meg se osztott, de ott volt minden gesztusában, csak végig kellett volna gondolnom, de sajnáltam rá az időt, úgy siettem Darienhez, hogy megosszam végre vele ezt a pillanatot. Nem tudtam, hogy EZT a pillanatot készítette elő nekem, de lehunyt szemét és engedelmesen nyitott száját látva az én szívemben is felkalimpál az ünnepélyes várakozás. Hát ezt kellett megérnem vénségemre. - Jó fiú vagy - súgom a szájába morbid vicc helyett dicsérve a készségét, igazán teljes mértékben megérdemli az ajándékát, aminek úgy örül meg, mintha legalábbis évek óta erre várt volna, pedig csak napok teltek el.
Ő megérdemli ezt a végtelen szeretet, amit egy kisállat jelent egy kisembernek, de én vajon megérdemlem azt, hogy kilessem ezt a meztelenre levetkőzött pőre örömöt, ami nyers, csiszolatlan hangokkal csattan fel belőle és szétoszlik a térben körülöttünk, mint egy illat? Dohos pincébe beszökkenő falatnyi tiszta, hideg, téli levegő, fagyott reggelen kinyitott fás kályha alján még meleget lehelő parázs melege az ő öröme. Csatakiáltásokkal osztja fel újra a szobát, mert ez a fajta boldogság nem fér el egy suttogásban, a csendes köszönésben, a hálától kicsordult pillantásban és a remegő két kezében, amik tenyerére veszi a rókácska életét.
- Most már te is felelős vagy, csak rajtad múlik, hogy megszeret-e - de azt hiszem könnyű dolga lesz elnézve azt a természetes és könnyed mozdulatot, amivel az apró pofácskát felsimítja, az ujjai közé veszi és a csipás kis rókaszemek úgy néznek rá, mintha hazaérkezett volna, bár még kába a tarkófogástól és Darien tenyere nem éppen a legbiztosabb talaj. Ilyen könnyedén is el lehet hódítani egy szívet, természetes simogatással és gyengédséggel, ami nekem nem volt és nem lehetett sajátom, de most szakasztott olyképpen ölelem magamhoz a mellkasomra bújó fiút, mintha mindig is ezt csináltuk volna. - Ezt mondogasd nagyon sokszor, mielőtt úgy érzem, hogy egy rókával kell versengenem a figyelmedért - nevetek, mintha vicc lenne, de egy kicsit máris úgy érzem, olyan fényes, ragyogó szemekkel lesi az állatot, minden szusszanására kíváncsian. Szerencsés vagy te kis vörös, nekem ehhez előbb csúnya dolgokat kellett tennem ezzel az ártatlan kis lénnyel.
- Egészen apróka - de a rókát már néztem eleget, most a fiút bámulom, a mozdulatainak gondosságát - kicsit érzékeny a hátsó lába, beszorulhatott és megzúzódhatott valahol, de úgy néztem, hogy nem tört el, sebet sem láttam rajta. Teljesen árva gyerkőc, elsodorta a viharár a kotorékából, a környéken ahol összeszedtem még csak nem is láttam rókafészket - előre készültem ezzel a beszéddel, hogy ne akarja visszahelyezni a természetbe, aggálymentesen birtokolja. Ismerem én már jólelkű szívének ravasz dobbanásait. Megtartom őt a karomban, szembehelyezkedek vele aztán, hogy kettőnk teste adjon a jószágnak játszóteret. - Messze még az évforduló, ráadásul van már lovad, most már rókád is, nem tudom mivel lehetne ezt a sort megfejelni, még van időm gondolkodni rajta - egy hónap vele és nélküle három hétig, elronthatta volna a jó hangulatát ez a megjegyzés, de csak utólag jut az eszembe ahogy figyelem, hogy fókuszál újra a bundásjószágra.
- Hogy menetel, csak tudnám hova siet úgy, ha a helyében lennék ki se másznék a kezed alól, ha így simogatnál - átnyúlok a rókafuttató felett, belemarkolva a hajába végigcirógatok az arcélén, ahogy felbuggyan belőle az első hír hazaérkezés-élmény jár át, amihez hasonlót már neves írók számtalanszor megörökítette. - Süt? Mikor? Mit tettél érte? - a házban kószálásáról persze hallottam már, tüsszenteni se tud anélkül, hogy egy démon hozzám ne szaladna a hírrel, hogy tudjak róla, a halandóság kaszája visszatért és már suhogtatja éppen az ő feje felett a veretes pengét - Muszáj volt, elképesztően szutykos volt. És szeretek fürdetőset játszani - mhmh, de még mennyire, a szőnyegporoló visszavár, tudom - legközelebb téged is beveszünk a buliba. Megharapott itt és itt bár már nem látszik - az arca elé lebbentem a kezem, megmutatom neki az összes ujjam, végigsimítok a száján a jogosan járó gyógypuszikért, miközben a róka úgy bámulja hátravetett fejjel a felette elnyúló karom, hogy attól fel is hemperedik, azután ered neki dacos hősiességgel, hogy bejárja a szimpatikusabbnak tartott fiú testtájait. Így, hogy köztünk szabad a pálya vége közelebb jöhetek, fölé hajolok, a puha test mellett csókolok a nyakába, előidézve a testünk közé gurulásból felhangzó panaszáradatot, de akarok egy csókot Darientől, egy igazit, mielőtt arra biztatnám, hogy meséljen el mindent ami ma történt vele, az első napon amit az elmúltakhoz képest nem egymás karjaiban töltöttünk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
168
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 4:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Elnevetem magam halkan, mert nem bizony nem az a répa, amire ő gondol mindig, olyan rettenően szexközpontú, de azt nagyon díjaztam, hogy egyáltalán nem volt erőszakos, nem vette el, amit nem akartam neki adni és nem kínzott meg a csakazértissel, hanem szépen elcsendesedett, ha azon kapott, hogy éppen nem szeretném, emiatt a hála ezer színnel töltött fel irányába és milliónyi mesét szőttem neki a képekről, én miket tudok, vagy képzelek köréjük, néha harsányan kinevetett, mert közel sem jártam az igazsághoz, és neki mindennek van egy kis szexuális töltete. Imádom érte, hogy nem volt telhetetlen, amit a testem elbírt neki adtam, de azért vannak határaim, annak ellenére, hogy a nyelvére, a szájára rá tudnék szokni, ahogy fel tud izgatni az valami fenomenális. Mesélt festőkről és költőkről, akiket személyesen ismert és néha azt is miket tett velük, de azt gondolom erősen cenzúrázott változatot, mert ha rettegést látott a szemembe azonnal váltott.
A kis sötét lényem halkan duruzsol a mélyben.
Zavartan mosolygok, mert elég sokat gondolok a farkára, ami azt illeti, meg a sajátomra is. Hihetetlen jókat élveztem, legutóbb szinte elájultam a mellkasán, olyan hevesen lovagoltam az ölén, hogy aztán csak annyi van meg, elélvezek és lehúz a sötét.  - Tényleg? Mert nem akarok pletykálkodni, ha szerinted illetlen. - megint lefelé figyelek, ha megfed, akkor tegye meg most, mert meg is érdemlem, noha még nem mondtam el neki semmit sem, de tudom, hogy mindent IS tudni akar azonnal.
A szívem elárul neki, mert a viszontlátás örömére hangosan kalapál. - Tudod, hogy meglelem a magam örömét mindenben. - a dobozok ékes bizonyítékai ennek, olyanoknak örültem, ami szemét és kacat, halom dologról lebeszélt, hogy nincs rá szükségem neki sem, dobjuk ki. Csakhogy nekem sajog érte a szívem, egykor valakinek érték volt. Találtunk pár képregényt is. - Sietett, hogy távol tudjon tőled. - szomorkás a hangom, de azonnal el is múlik, mert most itt van és valamit hozott nekem, a vágy burjánzik bennem, hogy megtudjam mi lehet az.
Izgatott vagyok, de nem csak az ajándéka miatt, azért is mert itt van velem, beszélgetünk menten egy jót, összebújunk kicsit, azt nagyon szeretek. Egy idő után rájött, hogy nekem az összebújás is tök új dolog, hogy suták a kezeim, a lábaim pakolászott elosztott.
Lehunyom a szemem, ezt kéri és a szám is azonnal nyitom, nem késlekedek és nem teketóriázok, ha kér valamit, ezt megtanultam, egyből és azonnal cselekszem, ha nem is megy... megpróbálom. De nem mondok nekem, nem ellenkezek és nem mondom, hogy képtelen vagyok rá párszor bebizonyította, hogy képes vagyok mindenre is. Feldobol a szívem, hallgatok, hogy mozdul-e a nadrágja, lehúzza a sliccét, ha előkerül a farka azt hallani fogom, helyette a szája siklik a számra és én elvörösödve rácsókolok. Tényleg elhittem, pánikot dobol a vérem.
Aztán a meglepetésem az államhoz ér és én azonnal tudom, hogy ez valami nagyon csodálatos dolog lesz, valami különleges, a panaszos makkanás leplezi le a kis lényt. A boldogság forró hullámban tör rám, a kezem megmoccan, de nem emelem fel és a szemem is ki akar pattanni, találgatok és persze nem telibe. Sosem láttam rókát ennyire közelről, mint ezt a csodálatos apró jószágot. Úgy örülök, hogy nem bírom kordában tartani, tudom, hogy sok, hogy hangos vagyok, tiszteletlen is lehet, de egy rókabébi, megszakadok. A szívem ütemet tévesztve csapong, apró csókkal köszönöm meg mielőtt a démon az ujjam közé helyezi a pici rókát, aki azonnal elveszti a vélt egyensúlyát, arcán a megilletődés jelei ugranak meg a fülében, a szemében is ugyanazt látom. - Igen, emlékszem, olyan nagyon köszönöm Misran.
Behúzom a nyakam, összeborzongok, ahogy megérzem a súlyát, a nyüzsgő lényét az életet az ujjaim között, a hüvelykujjaimmal simogatom a rövidke pofáját, a kis kerek szemét, a radarozó füleit és ő is meg van illetődve csak pislog rám. - Borzalmasan. - majd bepisilek az örömtől, még egyszer a démonra pislantok, a rókával a tenyerembe előre lépek, a homlokom a mellkasához koccintom, most csak így tudom megölelni. Szétvet a boldogság, alig férek el a bőrömben, melegem lesz hirtelen és közben meg fázom a tűztől, ami engem emészt.
Rávigyorgok, lehalkítom magam. Bók, jaj bók, még mindig nem tudom fogadni. - Miattad vagyok boldog.- minden értelemben, hiszen a róka az enyém, engem tett boldoggá vele és ő hozta, valamit miatta is az vagyok, mert én már tudom, hogy menthetetlenül beleszerettem. Csak még nem mondtam neki ki, még nem is akarom, nyilván kinevetne. - Jó. - ágy, oda akartam én is. Óvatosan fogom az ujjaim között pislogó állatkát, a kis róka baba azt sem tudja merre van arccal. Csodálatosan szép.
Leülök, a térdemig húzom a pulcsit és óvatosan belehelyezem a bébit. Úristen, csodálatos. - nézd milyen pici a lába. - végig simítok a lábán, a róka elhúzza tőlem és riadtan rámmakkan egyet. Beledőlök a démon kezébe és merészen oldalra fordulok, hogy a róka baba lehulljon a felsőmről és az ágyra huppanjon, látni akarom mozogni. De a szemét le sem veszi rólam nagy riadtában. Rámfúj, roppant rémisztő. Kinevetem. Az ujjam siklik végig a koponyáján, a füleinek a tövét vakarászom meg, szemmel láthatóan borzalmasan álmos, kicsit húzza a lábát. - Évfordulós ajándék? - fenn sem akadok rajta, hogy egy hónapja rabolt el, mert mára nincs jelentősége, annak van, hogy vele vagyok, hogy életem legszebb hetét töltöttem el idebent és odakint vele. Hogy menthetetlenül beleszerettem.
A bébi estelen léptekkel halad a prémeken, mert beágyaztam, a karom a keret neki, neki koccol, leül mellé és felsír bánatában, hogy nincs tovább. Végig simogatok a sérült lábán, nem rendez jelenetet, nem húzza el, akkor nem fáj neki nagyon, a fülét fogom az ujjam közé, megszakadok olyan szép. - Köszönöm, azt is, hogy gondoltál a hónap fordulónkra, de magad miatt sem felejtelek el.-  felhúzom a combom, hogy ott is keretet állítsak a babának, aki most arra trappol apróka lábain. - Képzeld el, a szakácsnő süt nekem almás pitét. - kezdek bele a pletykálkodásba, míg a rókát simogatom, abajgatom, aki délcegen jár kell a karom és a combjaim közötti rövid szakaszon, végül sóhajtva seggre tottyan és tanácstalanul vár. Még nedves a bundája, tudom, hogy fürdött. - Megmosdattad? - elmondhatatlanul boldog vagyok, tényleg szétreped a fejem úgy mosolygok, a vigyorgást nem bírom abbahagyni, mennyire csodálatos a kisállat. Felsiet a karomra  hajtott fejemig, beleszimatol az orromba és embere allergiásan rátüsszent egyet. Most alakul a színe, még szürke, de itt-ott átüt a vörössége. A szeme borostyán szemeiben elfogadás van, lehet a démon megvuduzta, nem bánom, azt hiszik én vele tettem ugyanazt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Nem-e? - mulattat a visszakozása, az arcába nevetek csendes jókedvvel. Egy ideje már csendesen és nem harsányan kacagok amikor rajtakapom ilyen kedvesen esetlen elszóláson, hozzáidomult a jókedvem hangja, hogy tudja, nem kinevetem csak mulatságosat mondott. Ellazult már, nem tiltakozik minden pillanatban az ellen, hogy szóba kerüljön a nemisége, így nem is érzek kényszert arra, hogy minden pillanatban ezzel vicceljek, de hatottak rá a rosszabbnál rosszabb poénok. - Én pedig alig várom, hogy mindent el is mesélj - és nem hazudok, a fiúval kaland bebarangolni a saját raktáramat, tiszta szellemének rácsodálkozása azt az időt idézi fel, amikor még fiatal volt az emberiség lelke és könnyen le lehetett nyűgözni akár egy rejtett völgy szépségével is. Démon vagyok, persze, nekem mindez csak eszköz arra, hogy magamhoz kössem a lelkeket, de ha lehunyom a szemem és csak hallgatom, akkor elsodornak a szavai és nem kortalanként és lelketlenként élem meg a lelkesedését, hanem zeneként, ami megteremti bennem az érzések illúzióját.
- Az alma még nem érik, a gyümölcsöket csúnyán elverte a vihar, micsoda tippek! Fel kell írnom egy listára a kívánságaidat - nem mintha bármelyiket is elfelejteném, ahogyan nem feledkeztem meg a rókáról sem. Lehetetlennek tűnik elfelejteni a fiú kívánságait, pedig nem mondja őket gyakran, de akkor olyan mély, jelentőségteljes szóval csendül fel belőle, hogy arra oda kell figyelni és nekem nem okoz nehézséget. Jó kapitányomnak viszont miért? - Nahát, figyelemre méltó munkamorál - nem mintha parancsot adtam volna rá, hogy Darien szobája rendben legyen, ahol a büntetését töltötte, de nem is óhajtok most vele foglalkozni. A tarkón ragadott kis élet a kezemben éppen úgy figyelmet követel, mint emez itt velem szemben, akit majd szétfeszítenek a friss közös emlékek és élmények, az ismerős jajongás hallatán leplezetlen vigyorommal kénytelen szembesülni, mielőtt elfüggönyözné a pillantását. Olyan jó móka volt!
- Ash, kicsikém, kedvesem, ötleteket adsz, aztán csodálkozol, ha valóra váltom őket? Nyisd ki a szád - de csak az enyémmel érintem meg futólag, hogy érezzem a várakozással teli remegésének ízét, mielőtt elhódítom a figyelmét a kis játékkal. Szinte félek, hogy a nagy levegővételek közepette leleplezi a jószágot, bár megfürdettem, mégis az érintés az első inger, ami éri. A rókácskának is ez az első kontaktusa a fiúval, tanácstalan nyüsszenéssel panaszkodik arról, hogy kellemetlen ahogy fogom a mancsát, az élet kemény démonföldén. - Úgy, milyen ügyes vagy - csodálkozom el a kiáltásán összerezzen, olyan éles, idegen hang. Egyáltalán nem hasonlít a fájdalomüvöltésre sem pedig a felzokogásra, de még a harag felcsattanására sem, ezeken kívül eddig pedig Darien hangtompítóval üzemelt. A boldogsága suttogás volt, a nevem gyengéd nyöszörgés a száján, a kéj elakadt lélegzetek között ziháló pára. Most a hangja felcsap, mint egy koncertdarab fortissimója, szinte nekem ugrik vele, a fülembe kap, az arcomba mászik, majdnem látom a két kezét is meglendülni, hogy erőszakkal vegye el a neki ajánlott kis jószágot, de Darien nem ilyen. Bár olyan sem volt eleddig, amilyen most, örömtől forrongó hangja találgatásokat bugyborékol - közel, egészen közel - lehelem én most halkan, megigézetten attól, amilyennek látom. Sápadt arcát elönti a pír, a szemhéjai belerándulnak abba, hogy erőszakkal kell leszorítva tartania őket, pedig már kapná is fel, hogy lássa, meglássa, a lábfejeink rugaszkodik egyhelyben mozog fel és le, ritmusra kalimpál benne az élet. - Nézd csak meg - hívom meg végre a pillantását közénk és a boldog sikolyától megrettent állatot büszkén elétartom. Nem feledkeztem meg róla. Az én dicsőségem ez, de őszintén szólva szemmel láthatóan ez senkit sem érdekel, mert a fiúcskám arcára kiül a szíve, hatalmas, élettel teli kitárt szíve, amit megperzselt a családjának elvesztése és belakott a sötét, hogy aztán nekem ajánlja beteg lelkével együtt, de lám igazam volt. A leégett erdő, hamuval fedett mező, az elpusztult táj is csak arra vár, hogy újra betaláljon az élet rá, nincs ez máshogy most sem, a kisrókával újra kivirul egy boldog sikollyal. Sikoly az öröm eszközeként, hátborzongató!
- A kertben azért láttuk azt a rókát, mert nemrég fialtak, ilyenkor több eleségre van szükségük, ezért megkockáztatják az utat a pokolkutyás démonkertekbe is. Tudtam, hogyha most nem, akkor lehet egy éves is várnod kéne egy elég fiatal rókára, amelyik kötődhet hozzád - olyan csillogó szemekkel figyeli, hogy szinte irigy leszek, miközben a tenyerébe engedem az állatkát és elengedem a bőrét. Az rögvest belelapul a kézbe, szétveti a négy lábát, bizonytalanul keresi a fiú ujjain az egyensúlyát, a kis kezeket kitölti egészen, a felette hadaró mantra irányába csapja két kajla, még tartástalan háromszögfülét. - Nagyon szívesen. Örülsz neki? - állítás is lehetne, hiszen majdhogynem önálló életre kel a boldogsága, ahogy felém hajol elfogom a száját a hálacsókra, megsimogatom a haját, majd engedem, hogy a figyelmét az állatra fordíthassa.
- Ha engem kérdezel te vagy a cuki, szétreped a fejed a mosolygástól - ellépve mellette a hajába csókolok, mulatságosan tipródik, a derekát ölelve vonom magam után. - Ülj le az ágyra, akkor le tudod rakni az öledbe és nem fog egyikőtök sem ennyire félni, hogy leejted - finoman megtolom, miközben hullámzó hangja hárfaszóval örvend az életnek, a létnek, a rókának, a világmindenségnek. Boldog eszelősnek látom, mellé ereszkedem féloldalasan, mahagónivörös haját simítom. Milyen szép, milyen puha és nézem a kis orrát, amin gurulnak a szeplők, apró kezei között apró kis élet. - Már egy hónapja velem vagy, illett megünnepelni valami különleges ajándékkal, ami becses neked és mindig emlékeztet rám. Hacsak nem kap most stroke-ot ennyi sok babusgatástól - még csak meg se próbálja megharapni a fiút, mintha a boldogságának buborékja még a vadállati szív parányi zugaiba is beleültetné a parancsolatot, hogy ne bántsa. Ezt teszed velünk, hegyes fogú szörnyekkel.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
168
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 12:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Gyalázatosan boldog vagyok, hogy itt van velem, de tudom, amit tudnom kell, hogy nekem ő nem vétkezés, hanem a sorosom és nem bűn szeretnem őt, megmondta az angyal a múltamban, hogy megbocsátatik, a szeretet nem lehet bűn. Elönt a forróság, hogy itt van, hogy  visszajött, el akarom neki mesélni, hogy miket pletykálnak odalent, hogy én megmágiáztam, sőt többen azt is látták, hogy bájitalokat kotyvasztok, mi több azt is hallották, ahogy ráolvasom az igézetet, hogy Acose szerint kész a szobám, iparkodtak vele. A szakácsnők krémje pedig pitét süt nekem, ha cserébe elmondom mivel varázsoltam el a herceget, én meg olyan zavarban voltam, hogy igent mondtam azonnal, elmesélek mindent, csak szorult helyzetemből had meneküljek ki. A szívem majd kiszakad, hogy leültessem és elmeséljem, kinevethessen. Hogy az egyik félvér lány, vagy annak tűnik, lehet nephilim, vagy sima ember, de rám hajtott, hogy megint megtapizott az a nagydarab szakállas démon és díjazza, hogy csak elhúztam magam, nem estem össze remegve. Meg, hogy a könyvében találtam egy jegyzetet, ami neki szól, tuti nem látta még, de a könyv előző tulajdonosa Nora, neki írt bele szerelmes sorokat, és azokból ítélve ez már ennek a testnek szól és amúgy is, ki az a Nora?
Mégis a szájával foglalkozom az enyémen, neki simulok a csókba húzom egy pillanatra. - Tényleg? Lőttetek fácánt? Nagyon szeretem a jó levesek, sok répával, nem... nem olyan répával. - félénken a számra rágok. - Amúgy igen, nagyon örülök neked, annyi mesélni valóm van. - és találtam fura szerkezetet, aminek lenyílik az eleje, ha megnyomsz egy gombot, azt hiszem magnó, egyszer láttam már, de a szekrénye alján volt, már az egyik oldalt totál áttúrtam, még majd egyszer a másikat is kéne, de Acose szerint vacsorára kiköltözöm ne örüljek magamnak, így nem is teszem. - Halvány lila dunsztom sincsen. Almát? Valami ritkaságot, de gyümölcsöt? Akkor öööm, egy könyvet vagy egy szép kést, talán egy pár zoknit, vagy egy talizmánt, valami karkötőt? Sálat? Távcsövet. - mert az nagyon tetszik nekem, de még nem tudtam az övét kipróbálni, mondjuk erdőben volt. - nyúlhúst? - hát nem tudom na, de lelkesen találgatok, csak mutassa már meg.  
Feldobban a szívem, ahogy átpillant a vállam felett, tudom mit néz. - Acose mondta, hogy csomagoljak, kész a szobám. - a tőlem telhető legkönnyedebb a hangom, ne érezze, hogy belepusztulok, hogy elküld maga mellől, vele akarok aludni, A seggem is egész beedződött, már nem fáj után, csak feszít. Hosszan várta, hogy a lazítás fogalma átmenjen a testemre is és megértsem, hogyan könnyíthetem meg a helyzetem.  
Rámosolygok, nem akarom, hogy gond legyek neki, azt szeretném, hogy az legyek, akire minden alkalommal kitörő örömmel vágyik. - Jaaaaj. - persze a hunyd be a szemed játék, aztán meging a farkát teszi a kezembe, igazán a döbbenetem után jót nevettem rajta és az irányításával már istenien tudom a kezemmel kényeztetni, illetve már anélkül is megy, hogy mondaná. Valahogy. Teketória nélkül csukom be a szemem a szavait követve. Előbb kitartom, hogy beletehesse, amit akar, de engedem is le ahogy kéri, izgatottan citerázik a nyelvem és az agyamig szól, egyik lábamról a másikra állok, egészen kicsit remegek csak az izgalomtól. Ez sem múlik el soha? - Ha azt kéred nyissam ki a szám, gyanús lesz. - bár tudja, hogy megtenném,de még nem kérte el és nem vette el ezt tőlem, mert tudja, hogy irtózom tőle, egyelőre szokom magamban, a kezemben, a testemen őt.  
Hangosan szívom be a levegőt, ahogy hozzám érinti a valamit, az agyamban milliónyi gondolat kergeti egymást, karcol... Karcol.  Bebillen a fejem, ahogy figyelek, hallgatózóm is, hallom a puha nyöszörgést. - ez egy kisállat. - felkiáltok örömömben. Aztán az orra a nyakamhoz ér a recés nyelve simít rám. - Kismacska! Kiskutya! - felrobban a világ körülöttem, kaptam egy kisállatot. A szemem nem merem kinyitni, míg erre utasítást nem ad, de az izgalomtól szédelgek, vacog a szám, a kezem is remeg, annyira akarom látni. Ahogy engedélyt ad rá, azonnal felpattan a szemem, csillog az örömtől és igazán férfiasan felszökkenek a levegőbe és ezzel egy időben felsikkantok. - Egy róka, ez egy róka bébi. De buta vagyok mondtad is, hogy hozol egyet, csak nem hittem, hogy ilyen korán. - felemelem és kitartom izgalomtól reszkető két tenyerem, hogy ejtse bele az állatkát. - Rókarókarókaróka. - hadarom földöntúli örömömmel. Lüktet belőlem a boldogság, még soha semminek nem örültem ennyire... persze van sok kivételes eset, de sosem kaptam ilyen szép ajándékot. Alig bírom kivárni, hogy a leheletlen puha és apró jószágot a kezembe ejtse, az ő tenyerébe olyan kicsinek tűnik, de nekem sokkal kisebb a kezem. - Köszönöm! - próbálom az örömöm visszafogni, de lesír rólam, hömpölyög a falak között és csókkal is megköszönöm, ha végre átadta akkor kézbe veszem a nyösszenő kisállatot és úgy vigyorgok, mint egy bolond. - Hát megőrülök, hogy lehet valaki ilyen cuki? Milyen szép, milyen puha és nézd a kis orrát, aprók a lábai, uuristen. - végem van, tanácstalanul körbe pillantok, hova tegyem el, hogy jobban megnézhessem? A róka úgy bámul rám, mint egy eszelősre és tuti, hogy Misran is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

Szép napjaink nem foszlottak szét az első próbatételtől amit egynapos távollétem jelentett a számukra, ez rögtön bizonyossággá válik, ahogy halk köszöntése felcsilingel a szobában engem fogadva. Tudja, hogy nem kell a hangos szó ahhoz, hogy figyeljek rá. Annyi mindent megtanult a fiú olyan rövid idő alatt, ami mégsem volt jelentéktelen, hiszen tétlen órák és napok máskor éppenséggel lerombolják egy kapcsolat meghittségét, mert az emberek közé ül az unalom. Minket elkerült ez a rém, hiszen a fiú elméje felszántott, de bevetetlen földként várt rám a sötétség hetei után és nekem ültetnem kellett benne és elboronálni a földet. Azt hihetném, hogy teljesen a magam képére formáltam ezzel, de súlyos tévedés lenne. Tudom, hogy nem így van. Tudom, mert óvatosan válogattam a palánták közül, megkerestem hogy mit fogad szívesen és félretettem azt, amire még nem áll készen. Apránként szoktattam hozzá a gondolathoz, hogy bár elég traumatikus a világváltozása így is, nem csak ő és én létezünk, elszólítanak a démoni dolgok, de nem mellőle. Nem, megosztom vele a tennivalóim, elvárom, hogy jelen legyen, hogy elviselje a társaságunk, hogy ne szaladjon világgá az érintésektől, amik őt csodálják, nem értve meg primitív mélyjáró elmével, hogy mitől is ilyen fontos nekem Darien.
Na nem mintha én megérteném. Az én elmém is csak egy korlátolt, mélyjáró elme, ami azonban megtanult már egyet s mást az emberiségről és most évszázadok tudását és türelmét latba vetve tanultam meg Ashről mindent, amit egy hét alatt meg lehetett, és tanítottam meg neki mindazt, amit egy hét alatt megtaníthattam. Fontos volt, hogy mindent befogadjon és még fontosabb, hogy érezze és otthon érezze magát a világban, ami körülveszi, mert ezután már mindig így lesz és itt lesz, akármit is csinál magával ez a megbolondult világ, de a helye mellettem van.
- Hát szia - szabad balom az oldalára simul a bőre helyett a pulóverébe simítok, megfogom a derekát, ahogy vizslat olyan kíváncsi, éber, mindent tud ez a fiú, de tényleg mindent, csókra hajlok hozzá büszkén, mert hívja a szám a szája, a szeme, ő kéri és én örömmel adom meg magam neki. Természetes ez, még ha mi ketten természetellenesen távol is esünk egymástól, a kapcsolat az kapcsolat, még mindig tart az a varázslat, aminek varázsigéjét ő ejtette ki a száján. Járunk. - A világ minden kincsét, fácánhúst egy jó levesnek, fűszervirágot a mi legszorgalmasabb konyhaasszonyunk és magamat neked, mert annak örülsz a legjobban, tudom én - felpöccintem az állát nevetve rajta, ahogy magyarázkodik, pedig nem szükségszerű, a kíváncsisága természetes. Olyan fiú ő, aki ritkán és szerény ajándékokat kapott, így megbecsül mindent, amit kap, tiszta lélekkel örül és már elébe sietne, látva a rejtett kezem. Megtréfálhatnám gonosz módon azzal, hogy mégsincs nálam semmi, de annyira felesleges volna a kedély csillogását zavart csalódottsággá változtatni, ráadásul eszembe se jutott időben. A kezem húzza a róka, én pedig az időt.
- Mit gondolsz, mit hoztam? - az arcát simogatom, a nyakán barangolnak az ujjaim, lehajolva hozzá megcsókolom az arcát, rálehelve a szemére elpillantok a válla felett. Könyvet látok és a testének könnyű nyomát a takarón, a reggel még szétszórt holmik takarosan összerendezve egymásra halmozva, de szó sincs itt általános rendrakásról az én káoszom ugyanolyan, mint amilyen volt, csak a fiú lelkében gomolygó szorongás állított magának szobrot, nyomasztó műemléket egy dobozból, pár bakancsból, pólókból és pulóverekből. Felsóhajtok és ez is beteríti az arcát, az ujjaim közé csippentem az állát mert itt volna ideje egy nagy ledorgálásnak amiért ilyen emberi, hiszen ember a lelke, mindig a rosszra készül, de a róka baba rúg egyet a kezemben jelezve, hogy persze ő mozdulatlanul lóg, ahogy a természet megparancsolta neki, de már kezdenek zsibbadni a lábacskái.
- Hunyd be a szemed kedvesem, ez olyan ajándék, amit ki kell találnod, hogy micsoda - megvárom, amíg engedelmeskedik. - A kezeidet engedd le, ne félj, nem fogom kihasználni a helyzetet, bár én magam is alig hiszem el, hogy így teszek - ó igen, szerdán játszottunk valami hasonlót, de akkor a farkam került a kis kacsójába és nem volt önfeledt az öröme. - Jól van - magam elé emelem a kis csomagot, először az egyik mancsát emelem, a karma hegyét húzom végig az állán. Puha kis karom az, szinte nem is érezni. Aztán csoffadt kis farkának végét húzom végig csókra termett vékony nyakán, végül az állat orrát nyomom oda a hajlatba nedvesen, a kisbestia pedig nem átall oda nyalni, ahova én is szoktam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
168
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Dec. 25, 2020 9:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Kimondhatatlanul hosszú volt ez a pár nap, hosszú és olyan nagyon szép, amit be sem mernék magamnak vallani, ha nem lennék egészen más ember, mint hónapokkal ezelőtt, vagy csak hetekkel. Nem egészen egy hetet lógtunk bent ebben a szobában, ahol a herceg megmutatta milyen az az éne, ami szeretni képes, ami tagadhatja bárhogy de rabul ejtődött a szívemnek és vele az enyém is az övének. Mert noha ő tagadhat én nem akarok már nincs mit, nincs minek.  
Összedőlt a világ odabent a lelkemben, amikor a démon közeledése természetessé vált, amikor az érintése a testemen nemhogy elviselhető lett, de egyenesen hiányzott, ha magamra hagyott, jól lehet ezt ritkán tette meg, míg odakint zajlott az égiháború.  
Ezerféle dolgot tanított a testéről, az enyémről, határokon léptünk át, megfeszegettük őket, de vannak dolgok, amiket nem teszteltünk le, nem félek, hogy lesz időnk.  
A démonok teljes ledöbbentette a jelenlétem, a hercegük mellett álló fiú, a vastag pulcsiban és cipőben, a kezét szorongatva, lehajtott fejjel fél lépéssel mögötte kissé hozzá súrlódva, de elbújva és behódolva. Az érdeklődésük középpontjába kerültem, lévén tudni vágyták mitől viseli el ő, sőt kéri, hogy a közelében legyek, hogy a keze miért nem hagy magamra fél pillanata sem, jóleső mosollyal figyelte őket a Mesterem, eltűrte, hogy megérintsenek, sőt büszkén feszített, kiárulva egy-egy lopott simítást a combomra, csupasz seggemre a pulóver alatt, ám ennél többet nem engedélyezett, apró morranásokkal téve helyere a rossz kezű kis démonjait.  
Míg odakint vihar zajlott, mi idebent megtanultunk halom dolgot egymásról és ő végtelenül türelmesnek bizonyul, sőt mi több olyan figyelmesnek, amit ki sem néztem belőle. Csókokra okított, érintésekre, a testének bősz elfogadására és szeretetére és én lassan de biztosan rabságba estem, olyanba, ami ellen semmit sem tehettem és végre nem is akartam.
A vonzódásom hozzá kézzel fogható lett, csak mint a jelenléte, ami szilárddá vált, bőkezű türelemmel, halk szavakkal és hangos nevetéssel  jutalmazott.  
A dolgai között kutatva milliónyi kincsre leltem, jón hányról azt sem tudván mire használjak. Az egyik dobozt kiürítettem és saját gyűjteményt nyitottam felesleg dolgokból.
Régi leveleket olvastam fel, ami őt cseppet sem érdekelt, de engem elvarázsolt.
Egy alkalommal az egyik félvér nő takarította a szobát, miközben  a hasamon feküdtem, lámpások világítottak a szobában, szerelmes levelet olvastam fel a derekamon a fejével pihenő démonnak. Zavaromban jobbra és balra bujdokoltam, mert a nő nem mutatkozott érdektelennek a kapcsolatunkat illetően, a testemen még száradt a démon váladéka, de ő már büszkén feszített, én meg zavartan szenvedtem.  
Máskor bőszen az ölében lovagoltam, amikor a démonjai majdnem ránk törték az ajtót, míg a gondolatai nyomán elfordult a kulcs a zárban a mellkasára húzott, takarót rántott a hátamra és határozottan megtiltotta, hogy lebillenjek a vágyáról, minél jobban zavarba hozott, annál jobban élvezte. A démonjai nagy csatáját egy sakkjáték okozta, amiben sürgős igazságtétel kellett, főleg mert az egyikőjük szeméből kiállt egy paraszt. A fekete méghozzá. Misran büszkén markolt magán, míg a nyakába fuldokoltam, hogy csendesen legyek, ő kurta kis mozdulattokkal kínzott, a lassú igazságtételben, ami két szóval is letudható lett volna, de élvezte a kínom, ilyen ő.  
Kártyázni tanított,  a festménykéről mesélt, fürdőket vettünk. Forró levesért a konyhába hajóztunk, ha tudná milyen erős köteléket kötött közénk még a démon szíve is megrémülne és messze futna, mert belőlem mindent magára csomózott, a szívem, a lelkem, a lényem. Kiolvastuk a kedvenc könyvét és választottunk egyet nekem is...  Kialakultak a napok, elvárta, hogy nappal ébren legyünk, éjszaka aludjunk, de nem zavarta, ha elszunyókáltam. A keze mindig rajtam forrósodott, meg kellett érintenie, akkor érezte, hogy biztonságban vagyok. Találtam egy ollót, azt ígérte, ha kimehetünk innen levágja a hajam, lovaglást is ígért, bár abból kaptam idebent is eleget.  
Megszerettem... ez az igazság.
A vihar elvonultával az első szoba volt az övé, amit megszabadítottak a deszkáktól, a bezártság után, noha kétszer is kikönyörögtem magam a szakadó esőbe, most jól esik a fény, a levegő, ha résnyire nyitom az ablakot. Reggel kilovagolt én meg a konyhába is voltam a kíséretemmel, a félvérek alig várták, hogy nélküle találjanak, kérdések ezreivel bombáztak, hiszen neki ez az egész túl furcsa. Kínos zavaromban visszamenekültem a szobába.  
A vastag pulcsiban fekszem az ágyon a kezemben könyv a fejem fölé tartva, a lábam a falon, tudom, hogy hamar elzsibbad a karom, de amúgy sem nagyon olvasok, mert a boldogságtól kidurran a szemem is. Végül a könyv a mellkasomon kötött ki, a fejem lelógva az ágyról, elszundítok, amikor a kulcs zörren a zárba és belép Ő. Még kettőt pislogok, máris vigyorogva pördülök le az ágyról a könyvet az éjjeliszekrényen hagyom és lelkesen elé sietek. - Szia.  - halk vagyok, mindig halk vagyok, a fejem puhán lehajtva, a számon örömteli mosoly. Lentről vizslatom végig, tudom, hogy hozott valamit, látom a tartásán, csókra kérem a száját, üdvözlőre, apróra, hiszen együtt járunk vagy mi. - Mit hoztál? - a kíváncsiság izzik bennem, mert tudom, hogy van nála valami, de mi az? Imádom, ha hoz valamit, zúg a vérem a várakozástól. - Ajándék? Persze neked is nagyon örülök, ne értsd félre. - míg távol volt összepakoltam a kis dobozom a pólókat, amiket lenyúltam, a két pulcsit és a bakancsot, amit előszedtem a szekrény mélyéről és ő nekem adta, halom mást is, tudom, hogy le kell költöznöm... vissza... oda.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 7:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

Régen az emberek elnevezték a trópusi viharokat. Asszonynevet adtak neki, mint korábban a hajóknak is gyakran, hogy emléket állítsanak szeszélyes és pusztító természetüknek, ugyanakkor megmutassák, hogy félik, tisztelik de uralják is azt a maguk módján. Pedig tragédiák sora bizonyította, hogy nem így volt, nem is lehetett így.
Ez a szép hagyomány meteorológiai előrejelző rendszerek hiányában kiment a divatból, de az elmúlt viharnak én nevet adtam, méghozzá fiúnevet. Ashnek kereszteltem, veríték, ondó és nyál szolgált keresztvízül azok alatt a napok alatt, amíg a külvilágról elfeledkezve egymást ízlelgettük odabent. Nagy bánatomra kevesebb veríték, ondó és nyál fogyott, mint almalé, víz, tej, ami segített visszanyerni a fiúnak az erejét. Bár nem állt ellen a közeledésemnek, tisztán éreztem mikor nem kívánja az együttlétet, ami a kezdeti nászutas elképzeléseimet elég gyorsan visszarángatta a realitás talajára.
Neki és nekem nem csak a szexben kellett megtalálnunk a közös hangot, főleg, hogy ő nem kívánt egész életében annyit, mint amennyire én őt, kielégíthetetlenül és kimeríthetetlenül. De a tudásszomja neki is hasonlóan feneketlennek bizonyult, ahogy másnap reggel felneszelt a karomban álmosan hamarosan azon kaptam rajta, hogy nem is engem néz, hanem mögöttem a szekrényről lelógó távcső ragadta meg a figyelmét, bár ahogy megmozdultam már rám is lebbent a fókusza. A vihartól való félelme tapintható lett a hullámokban visszatérő dörgések és villámlások hallatán, a kádból kiugrott egy alkalommal amikor a közelben lecsapott a villám és valamit oltári recsegések közepette széthasított. Napokig nem lehetett kimozdulni, de gondoskodtam róla, hogy ne hasonlítson ez a bezártsága a kisszobáéhoz, noha a démonoknak kezdetben teljesen érthetetlen volt, hogy miért kóborol mindig az oldalamon amikor a házban mozgok. Acose sajnos kénytelen volt a második nap átköltözni az istállóba, hogy vigyázza a lovak épségét, mert nem volt türelmem háborgó belsőjéhez, így az ő beszoktatása egyelőre több kérdőjelet vetett fel, mint pontot a többiek az elvártakhoz képest jól reagáltak arra, hogy a kezem mindig Darienen. Ag'thog egy alkalommal még meg is simogatta, hogy megdicsérhesse kiváló, bársonyos bőrét, aminek tapintása éreztén megérti, hogy miért töltök vele annyi időt. Úgyhogy a készségéért majd egy héttel később őt vittem magammal vadászni. Darientől elköszöntem, hogy vigyázzon magára, este jövünk, ne nagyon hagyja el a szobát, egy félvért állítottam a folyosóra, hogyha mégis megtenné és igényli kísérje, ha kívánja szegődjön hozzá társaságnak aztán kilovagoltam. Húsért és hogy a vihar hete után megvadult vadakat megritkítsuk mielőtt a saját jószágaink ellen mennek. Dariennek azt mondtam ezek főleg kóbor kutyák, de már a rókákra gondoltam. Mindig nagyon elszemtelenednek, mégis főleg egy bizonyos rókára fájt a fogam...
Mire visszaérkezek a házhoz, ez a rettegő kis jószág az ölemben pihen. Előbb jövök, mint a többiek még csak délutánra jár, muszáj megfürdetnem a félholt bolhazsákot, némi húslével és húsfalatokkal visszacsalogatni bele az életet egy alapos fürdés után, hogy ne egy sáros ki zombigombócot vigyek annak a fiúnak, mert halálra rémült volna az árvíz-viselt fizimiskája láttán. A modern ember híján a rókafiak legnagyobb pusztítója a természeti csapások lettek, de ennek a kis árvának ezúttal szerencséje volt, hogy éppen egy hozzá hasonlót kerestem az ismerős, rókajárta hangásokban, ahol egy vízmosásban bukkantam rá. Elesett tartása árulkodott arról, hogy messziről hozhatta a víz mielőtt megakadt volna egy ágkupacban ahol tengődött, de ami ketrecbe is zárta amikor a lábát húzva eliszkolni próbált előlem. - Nem menekülsz - mondtam neki azt, amit Dariennek ezer más szóval elmondtam már és mindkettőjükre igaz állítás.
De mi legyen most? A tenyeremben a nyüzsögő, de jóllakott rókabébivel állok meg a szobám ajtaja előtt miután elküldtem a félvért. A démonok a bezártság után kint serénykednek, szedik szét a viharkárt enyhítendő barikádokat, csak azok tekeregnek még mindig a padlón akiknek továbbra sincs halvány fogalma se arról, hogy mégis hogyan működik az emberi test azon kívül, hogy a seggüket magasba tolva a feji vagy a lábi részük kilendítésével helyváltoztatásra képesek. Magam vagyok mondhatni a találgatással, hogy vajon mi történik odabent? Darien a farkát veri és közben rám gondol? A könyvespolcot bújja, mint rendesen? Az asztalon hagyott tollakkal játszik amikor azt hiszi nem látom megsimogatja őket, vagy a számtalan doboz egyikében kutat amiket csak úgy elhoztam magammal, mert valakinek fontosak voltak, ezért megkívántam a birtoklásukat, de aztán elvesztettem az érdeklődésemet irántuk? Ha benyitok rátörök? Kopognom kéne a saját szobám ajtaján? Maholnap kitakarítják az itt-ott beázott földszintet és akkor vissza is térhetne a szobájába, hacsak nem...
- Megjöttem! - tárom be az ajtót, remélem nem zárta be, a rókakölykös kezem a hátam mögé rejtem a tarkójánál fogva lógatva az állatot, mint az anyja tenné.
Mondjuk nem mintha akarnék egy még nem szobatiszta rókát a szobámban, de annyira élt bennem a vágy, hogy kielégítsem a kíváncsiságát, hogy nem gondoltam ezt át... Misran, az évezredes vén démon amint nem gondolkodik! Szépen vagyunk.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1070
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 4:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
168
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 22, 2020 2:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Mélyet sóhajtok, mert ha nem hívod nevén is az, bár a nevét mi adtuk neki, az erőszakkal van bajom benne, mert .. ah hagyjuk is. „Általában ezek a szeretett gyerekek… beleegyeznek a nemi aktusba és a halálba?” Mégsem kérdezem meg, mert nem akarok vitát vele és azt hiszem, hogy őt sem és a testet eredetileg kitöltő lelket sem nagyon érdekelt a beleegyezés lehetősége, nézzünk csak engem, eddig háromszor közösültünk, abból kétszer megerőszakolt, nem annyira érdekelte a tiltakozásom, szóval azt gondolom, hogy egy 5 éves gyereknél sem érdekelte. Márpedig az elméletem szerint a démonokat büntetni teremtették, na most egy alig gondolkodás értett 5 éves… na hagyjuk is, mielőtt rám tör a tömény undor és elmossa minden jó érzésem a démon irányába. De talán csak viccel, így nem kérdezem meg, hogy hány éves volt a legzsengébb, mert rettegek a választól. A sötét lény odabent pedig azt súgja, kérdezd meg Asssssh, csak kérdezz rá! Lócsöcs. Nem. – Milyen nagylelkű vagy. – felpuszilok a szájára, mert valóban az, megjelenik egy apró mosoly a számon. – Hálás is vagyok. – csak ne most kelljen bemutatnom mennyire, menten elalszom. – Akkor mégis nagyon sok függ attól, hogy és miként cselekszünk? A tetteink tartalma végül elnyeri méltó jutalmát és vagy büntetését. – összegzem csak, én jelenleg nem jutnék a mennybe, mert gyalázatos módon élvezem a dög simulását, odabentről és ide kintről egyaránt.  
Forró ajka vigasztalón simul a homlokomra és nem is értem… miért nem mondja, hogy már rég elvesztem, hogy ne érezzek reményt? Nem értem őt. – Mmm. Akkor jó, mert nem tudom ki az apám, de sok reményt nem fűzök hozzá. – elvigyorodom és igazából lezárom ezt a témát, húzni kezd az álmosság lefelé.
Kipattintom az agyát egy egyszerűnek mondható és buta kérdéssel. – Már illik? Miattam? Megtisztelsz. – és tényleg, olyan vadul vigyorgok, hogy szétreped a fejem, révetegen beleásítok, őt kapom a szám elé, mert a kezem foglalt a hátával, a nyakába lehelem a forró álomreménnyel töltött levegőt. – Mi az, hogy a magunk módján? Miben lesz ez eltérő a klasszikustól? – nem ad hűsége? Na hiszen, azt senki nem várja el tőle, nekem meg addig nem rossz, míg inkább másokat kettyintget meg helyettem, az nem a nagy favoritom. Valami meg azt súgja, hogy én innentől kezdve nem nagyon leszek másé, csak az övé, nem kell ezen fennakadni, nem kell lemorzsolódni erről a tényről, szerintem én már nem nagyon fogok mással járni, max rabszolga leszek, annál, akinek lepasszol, ha megunt.
Hozzá préselem hideg testem, és elengedem ezt is, nem számít a világ milyen volt, az számít most milyen és most jó nekem csak a közelében, a forróságában, a békés szavai között egyszerűen elálmosodom. – Ígérem, hogy meg fogom próbálni. – megbecsülni, elhinni, csendben lenni, elfogadni, amit kaphatok és jól élni vele, nem úgy lépni, hogy bánthasson, nem elérni, hogy másoknak vessen.
- Hiszek neked. – őszinte a két szó tőlem, mert tényleg hiszek neki, hinni akarok és azt mondta új alapokkal kezdünk, akkor jár neki a bizalom, nem? Aztán, ha megint megteszi, hogy bánta, akkor megvonom tőle, bár nem hiszem, hogy nagyon meg fogja rázni. Rácsókolok a szájára. - Furcsa, de tényleg hiszek neked. – valódi a bizalmam irányába és ez jó, mert ez ellen nem tiltakozik a sötét dög sem odabent.
Éberen figyelem a válaszát, pedig alig van a szemem nyitva. – Becsület szavam adom rá, hogy megóvom neked és amennyire tudom téged is. – eskü a számból hivatalos és tele érzelemmel, ami engem lep meg a legjobban. – Akkor érzel az irányomban. – rányomom a szám a szájára, hogy ezzel adjak valós alapot az eskümnek. a boldogságtól kiugrik a szívem. Az adrenalin szintem fel le vasutazik. – Nem, ez nem sok, ez az alap, ami jár neked és nekem is talán tőled. – de ezt nem tudom, olyan álmos vagyok, már búg a fülemben a hívó hang. A keze alá simulok ma sokadszor és azon agyalok, hogy el kéne-e tanulnom ezt a rengeteg gesztust? Engedelmesen lecsukom a szemem, és ezzel mintha lehullana egy függöny is. – Nem félsz…- lebillenek az álomföldjére, utolsót pislákol az éber elmém… - a szerelemtől? – mindegy mit mond, kimondtam és valójában ÉN félek tőle, de az álom leránt, nem lehúz, nem lesüllyedek, egyenesen bele borulok, pedig odakint szakadni kezd az eső, a szél tempóra kapcsol, a házat rázzák a dörgések, a démonok összeugranak valamin odakint, minden van csak csend nem, de én a démonból merítve erőt alábukom az álmoknak, a fényes, színes kedélyes álmoknak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Iiigen, de tudod mi nem szeretjük ezt a szót, hogy pedofil. Mi csak szeretjük a gyerekeket - álszent arccal viccelek, hátha letörlöm ezzel a borzongást a hajtöveiről. - De így már érted milyen jót teszek azzal, hogy kordában tartom a testét birtokolva? Az én eszem és kezem nem folyton csak azon jár - szentté is avatom magam mindjárt, pedig a fiúcskám szájából sorakoznak elő a szent szavak, amiket nem értek, hogy mi horgaszt fel benne. Egy hosszú pillanatig nem értem, de aztán a kérdése jelentés ad az egész jelenségnek, óvatosan elmosolyodom. Most légy okos Misran.
- A te Istened Darien ahogy mondod is, üldözi a bűnöst és bünteti azokat is, akik öröklik a bűnt. Talán mert ismeri az emberi természetet és tudja, hogy bűnös ember bűnös fiút nevel majd. De ugyanakkor számtalan idézet és rossz tapasztalatom mutatja, hogy Isten megbocsát. Az utolsó pillanatban megbékélt lelkek is kicsúsztak a karmaim közül - miért vigasztalom? Miért támogatom meg az igazsággal a hitét, amikor néhány hazugság kellene csak, hogy a kétségbeesés és elhagyatottság örökre hozzám vezesse, a túlvilági démoni lét jobbságába vetett hittel felcserélve az övét megkaparinthatnám... lesz még rá időm, tudom. A szám a homlokára simítom, a gondolatai közé sóhajtom a gondjaim, amiket fel sem mérhet. Nem érezheti ezt a sóvárgást és óvást ami kitölti üres belsőmet körülötte, nekitolul démoni lényem az emberi mellkasomon keresztül. - Apád bűne miatt nem fognak lemondani rólad az igaz angyalok - maga az apád se tenné soha - a tefélék tekintetében semmi sincs kőbe vésve Mózes sokat emlegetett könyvén kívül - igazat mondok, bár ő félvérnek hiszi magát és azok a Pokolra jutnak, lássuk be, jó okkal. Még nem láttam köztük olyat, amelyiknek ne ott lett volna a helye, de nephilimekkel nincs tapasztalatom. Az elmúlt 30 év előtt túlságosan ritka volt, hogy egy angyal megtörte volna a fogadalmát, vagy példa nélküli én mindenesetre a Pokolban nem hallottam mást, csak hencegést nephilim trófeákkal, a saját szememmel egy lelkét se láttam odalent. A nehéz gondolatok csavargásától megtekeredett figyelmemmel lemaradom erről a borzalmas viccről, csak egy horkantásra futja válaszul, meg egy puszira. Több komolyságot Darien! Még játékból se szabad elhárítani a bókjaim, de most semminek sem lehet kárvalló következménye, most, amikor új alapokra helyezzük az egész világunkat, a kapcsolatunkat. Mintha csak játék lenne ez, amiben az nevet igazán aki utoljára nevet és az most ő, édes hangja gyöngyözik a számon, tehetetlen nagy mamlasz vagyok a keze alatt. Az angyali kis érintése elől nem tudok elrejtőzni, meglepett.
- Nem kicsinyes, egyszerűen csak emberi, így egyáltalán nem illett hozzám - megnyomom azt a múlt időt, hogy érezze a testében- de majd illeszkedni fog. A magunk módján tudunk csak járni, nem igaz? Hiszen te sem vagy olyan, mint akárki más - megbékélek a képtelen gondolattal, ami harsán kacagásra késztetne számtalan démont, akit ismerek, elgondolkodok a szavain - Igazad lehet, az angyalok pusztításának kora előtt silányodott el teljesen a társadalom ilyen szempontból... mit mondhatnék -szerényen elmosolyodom a casanovázáson, nem mondom, hogy nem találom dicsérőnek, bár ő éppen nem az a fiú aki az említett férfiú érdemeire pályázna, ahogy közelebb kúszik a kétségeim a dicséretével kapcsolatban elfoszlanak a teste alatt.
- Higgy és becsüld meg magad, másként nem lehet méltósággal fogadni egy ilyen jelenséget - súgom a hajába csak csendesen, mert ezúttal nem a magam méltatása a cél ezzel a megfogalmazással, hanem nem is tudom. Talán csak figyelmeztetem, miközben erősen magamhoz ölelem, hogy ne éljen vissza a helyzetével, mert nem állok jót magamért, ha meg kell bánnom ezeket a szavakat. Természetes lenne megfenyegetni, de nem akarom kegyetlenséggel hígítani azt a bizalmasságot, ami közénk szökkent.
- És tudom, hogy nem is képzelődtél róla, hogy egy férfival járj, de jó kezekben vagy, elhiszed? - a szája alá vigyorgok és ezúttal ő fordítja komolyra a szót, amit egy csókkal pecsételek meg az ajkain. Megvallja nekem esendő lényének hátborzongató titkait, a tehetetlenségének forrását, a kishitűségét, azt, hogy eddigi életében hogy sóvárogta a védelmet félve azoktól is, akikkel kiteljesedhetett volna, borzalmasan szeretetlen életről árulkodva, ami még egy félvérnek is ok lenne. Nyomasztó önképe megtolásért kiált, de az erőszak itt nem segít.
- Én nem hittem Darien, soha semmit, de most a nagy helyzet az - a szemei fókuszálatlan bágyadt elszántsággal fürkészik az arcom az altató félhomályban, megsimítom a halántékát, merevre száradt tincseit eligazgatom - hogy te vékonynak és gyengének bélyegzett karjaid közé löktük ezeket a gyengéd érzelmeket, amik még alig állnak a lábukon. Megóvod nekem őket? - ez itt az egymilliós kérdés azokból az időkből amikor még volt értéke a pénznek, az orrhegyére lehelem el. - Milyen sokat várok tőled, nem igaz, amikor alig is vagy már ébred? - a kimerültsége szinte a kezem alatt vonalig, a tenyerem az arcára simítom, az ujjaim a szemhéját simítják lefelé, hogy merő kérdés lélektükreire függönyt eresszek. - "Arany szendergés csókolja meg szemed, mosoly vár az ébredésedre, aludj édes kincsem" - parancsolom vontatottan, szinte unszolva őt, hogy ne engedelmeskedjen, pedig szüksége van a pihenésre, hogy elhagyja a félelmeit és ne remegjen bele minden egyes dörrenésbe, ami megreszketteti a várost.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
168
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Dec. 21, 2020 2:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Keresem magamban azokat a részeket, amik ellene küzdenek, ami hajtanak, hogy ne bújjak hozzá, nem lopkodjak csókokat a szájáról, ami arról ordít, hogy ez nem normális. Nem szabad hozzá dörzsölni magam, egyszerűen tilos, de közben olyan jól esik a szívdobbanása a fülemben,  hogy majd felrobbanok tőle, valami erős kapcsolat szövődik és én látom. A harmat csüng a szálakon jól érezhető, tapintható, ahogy egyszer szorosabbra fűződik, teljesen jól érzem és nem teszek ellene semmit, sőt ráhurkolok egyet még, hogy biztos, ami ziher szoros legyen a bog. Valahol mélyen pedig vágyom erre, hogy valakihez erősen tartozhassak, hogy a kötődés kialakuljon bennem, hogy a törődésnek legyen alapja, de hogy ez pont egy démonnal alakul így… az a sors fintora vagy a próbatételem, és lehet mártírnak kéne lennem, hősnek elvérezni a kezei által, hogy a mennybe jussak, de akkor isten sokkal több bátorságot kellett volna, hogy adjon nekem. Talán valóban gyenge vagyok és ebben a zord világban rászorulok a herceg védelmére, talán ez az oka, hogy szorosan neki simulok, talán nem. Nem számít most semmit sem. – Ó tehát egy pedofil kéjgyilkos? – remekül hangzik. megborzongok, összerázkódik a gyomrom a méla undortól. Gyerekeket megerőszakolni és megölni őket, az mindig egy nagy talány volt bennem, mi hibát követhet el egy gyermek? Bár…Í– nekem nyilván igen, ha apám egy démon. - "... mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen" Mózes, ugye. Szintén tőle: "Az Úr, az Úr, irgalmas és kegyelmes Isten ... de nem hagyja a bűnöst büntetlenül, megbünteti az atyák álnokságát a fiakban, és a fiak fiaiban harmad és negyedíziglen." – halk a hangom, nem mert meg lennék illetődve, csak a szélben, most van egy pillanatnyi csend. – Mégis sok helyen ellent mond ennek a Biblia. Hogy látod ezt te? Én kerülhetek a pokolra atyám vétke miatt, vagy mert bűnben fogantam? Vagy igaz rám is, hogy az angyalok nem mondanak le a lelkemről? Olyan zavaros minden. – Elhelyezkedem a karján, én most vétkezem, ebben a szent pillanatban is. – megedzel? – gyanakodva pillantok fel rá és ellövöm a legrosszabb poént. – szóval mégsem tetszem neked így, szépen vagyunk. Tudom, hogy emiatt etetsz is, azt akartad, hogy elhízzak, mint egy disznó? – persze csak viccelek, megcsipkedem hozzá a bőrét a fogaimmal,hogy érezze csak játék minden szó. – Jesszus. - megint zavarba hoz, farra és combra mi? Szex.. megint szex.
Kibillent, mert butaságot kérdezek, bámul rám, én vissza rá, olvasni akarunk egymásban és magunkban is szerintem. Az ő szíve is sebesen ver, mintha feldöngettem volna. Hallgatom a szavait és aztán vidáman belenevetek a csókba. Együtt járok egy démonnal… szürreális. Vidáman, átadóan csókolom, alá simul a testem minden engedelmessége, az övé vagyok minden értelemben. Az ujjaim a hajában cirógatnak, most lágyan, felsebzetten, mert valahol ez történik, felvéssük a szívem burkát.
Csupasz hátán markolok, ahogy fölém magasodik. – kicsit, aha, hogy megleptelek. – a fülemre hajol, elmosolyodok, magamhoz húzom. – Tényleg? Mert… olyan kicsinyes? Nem illik hozzád? – tudtam, hogy nem olyan emberi ő, mint, aminek én érzem.
Elfekszik mellettem, maga felé fordít, de én is mennék, elhelyezkedünk így vagy úgy, odakint tombol a vihar, csak idebent van most béke. – Ez nem igaz… teljesen. Az én korosztályomban…- mélyen elvörösödöm, mert oké, megértettem. – szóval a mi köreinkben még volt jelentősége, hogy ki és kivel jár. – Érdeklődve hallgatom az életének kis részleteit. – Ó igen? Sokak szerelme voltál? Igazi Casanova vagy te. – összerezzenek a dörrenésre, közelebb csúszok, felolvadok rá. – Micsoda kiváltság nekem, hogy elkötelezed magad mellettem, el sem hiszem. – amúgy tényleg nem, az apró mosolyomban boldogság bujkál. – Emberi bizony és kifejező, összetartozást követel meg, de bevallom neked én is, hogy még soha nem jártam együtt senkivel sem, főleg nem egy férfival. – zavartan felnevetek. Rásimogatok a számmal az övére. – Talán, hogy nem voltam olyan, akivel könnyű lenne, nem nagyon hagytam, hogy megközelítsenek, meg én … kicsi vagyok Misran, gyenge, vékony, nem az a vágykép, amit a lányok keresnek, hogy megvédjék őket, hogy rájuk mérjék magukat bízni, úgy nem érdekeltem őket. – vállat vonok, lepillantok a szájára.- vagy nem tudom, egyszerűen nem alakult úgy, én nem vagyok olyan nagy valaki. – de ezt ő honnan is tudhatná. Olyan erősen tör rám az álmosság, hogy majdnem elalszom helyben, mintha a szívem is lelassult volna. – Azt hitted volna valaha, hogy elkezdesz gyengéd érzelmeket táplálni valaki iránt? – valakibe beleszeretni? De ezt így nem merem megkérdezni, de most mérget vennék rá, hogy a démon szerelmes, mégpedig belém. Feszülten figyelem a választ, az arcát, őt. Vajon be meri magának vallani, amit én már tudok, azért mert az undok sötét lény, itt súgja nekem belül, hogy kérdezzem meg; szeretsz engem, démon? Mégsem merem, pedig most talán megtehetném, most… esetleg…csak ne lennék ilyen álmos, ne ennyire… álmos.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 4 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
209
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Dec. 19, 2020 8:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Se a büszkeségemhez, sem pedig a kapitányom gonoszságához kétség sem férhet, bűnökből lettünk, bűnökön osztozunk, de az én legnagyobb bűnöm most sóhajtva, nyögve fekszik a karomban. Az én bűnöm, hogy megfosztottam a csillagoktól és a gonoszok vermébe vetettem, rászabadítottam a Pokol szennyét, ő pedig megtépázottan állja a sarat a kegyetlen leckéztetések közepette, de állja a maga bűbájos módján. Három hete még nem hitte volna, hogy így megtalálja a helyét és nekem is voltak kételyeim, de most hozzám bújó testének minden kis mozdulata ékes bizonyosságául szolgál annak, hogy a türelem tényleg elnyeri méltó jutalmát, és ez a jutalom figyelmes kis kérdések és már-már zavarbaejtően bizalmas párbeszédek formájában manifesztálódik. Eltűnődtet, hogy mit mondjak neki a testről, amit viselek és amit hordozok, a bűnösről, akinek a lelkét rövid pórázon tartom és az én uralmam poklában zártam kalodába ezzel beteljesítve a Földön büntető feladataim.
- Érzem őt, mert mivel rosszra hajló lélek a tetteimet nézve nem tébolyodik meg az elméje. Halandó létére ő maga is elég perverz és elkötelezett ínyenc, a náladnál sokkal fiatalabbak ártatlan ízeit kedveli a leginkább. Nem kíméli a fiúkat és a leányokat sem és gyakran halálra szereti a kis játékszereit. Most elnyomom a tudatát, mert ezt a szelíd pillanatot veled ő egyáltalán nem tudja értelmezni - ahogy helyet talál mellettem az oldalán simítok végig, alácsúszik a másik kezem, nagyon elzsibbadna tudom ha hagynám, de ez az egy-két pillanatnyi félölelés megéri nekem a veszélyt.
- Az alkati sajátosság nem magasság kérdése! Lehetsz hozzám hasonló, csak nyilván kisebb, a vékonyságod pedig a csontra igazított méreted, ennél kisebb nemigen lehetsz már, de nagyobb még igen. Majd megedzelek téged, Mr. Gyerekméret! - harsányan felnevetek ezen a jelzőn, annyira találó és éles, szellemes és a kedvemre való, hogy nem tehetek ellene semmit, aztán komoly képpel bólintok, a reménykedő arcához illő ünnepélyességgel - Gondolom és nem csak a farra és combra edzésre gondolok most esetedben - öregördög becsület szavamat adom rá és mi a hála? Egy újabb váratlan, megdöbbentő és igazán felforgató kérdés, amitől megperdül körülöttem a világ.
Bámulom őt alattam, a fellobbantott erős fényben olyan naiv báj és ijedtség ül az arcán, ami lehetetlenné teszi, hogy bármilyen konspirációt feltételezzek róla. Egyszerűen és tisztán kimondta ami kérdésként megfogalmazódott benne. Én fűztem össze magunkat elválaszthatatlanul szorosan, de ő az, aki bekarikázva kettőnket egészen határozott és konkrét nevet ad a jelenségünknek.
-"...megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik." Bután vagy nem bután hangzik, elnevezted, most már járunk - holtodiglan, holtomiglan, boldog, buta vigyorához csatlakozom egy elmosolyodással, a felágált megdöbbentés reszketeg hullámai lassan csillapulnak, félredobban a mellkasomban a satnya emberszív. Miért kell ennek olyan nagy feneket keríteni? Miért tűnik hirtelen ízesebben a számban a rólam felszívott levegő és készségesebbnek az alám simuló elfáradt teste? Bár fogyatkozik a fény, de a szeme mégis ragyogóbb kék, a párnán szétterült hajának mahagónivöröse fényesebb, a keze a nyakamon puhábban húz, mint egy ügyesen vetett selyemsál. Megváltozott a világ, bogyóízű már eddig is duzzadtra csókolt szája a szám alatt, méz és vaj csordul a nyelvén, ahogy utána kapok, hogy megbizonyosodjak erről a tüneményről, a csodáról, ami vetekedik a vért könnyező Madonnák elképesztő manifesztátumával. Nincs új anyag kettőnk között, ő lett valahogy más, felforr benne az öröm és kikristályosodik ízzé, hanggá, aromává. Magamról megfeledkezve csókolom élvetegen, habszolom a száját, pedig ez csak egy csók, nem pedig visszakapott luxus, újjáépített világ, megnyílt Pokol és más csodák, amik önfeledt üdvrivalgásra adhatnának okot. Csak egy csók, aminél jobb és több sem kell, kifulladásig hajszolt nyelv, ami képtelen a száját elengedni puszikat hintek a vigyorára. Hát ilyen a felszabadultsága, amit még San Francisco angyaljárta városában sem leshettem meg, mert nem kaptam rajta őt a boldogságon. A feje fölé hajlított kézzel simítok végig gondtalan homlokán.
- Ennyire látszott az arcomon, hogy azt sem tudom eszik-e vagy isszák? Tényleg nem jellemző. Megsúgom neked Darien - a fülébe fújok olyan bizalmasan közel hajolok titokzatoskodva, nem azért, hogy elrontsam a kedvét, hanem hogy megízlelhessem az örömét, amihez hasonlót még alig láttam - még soha fel sem merült bennem, hogy járjak valakivel. Na ehhez mit szólsz? - a kulcscsontjára csókolva búcsúzom a fölémagasodás fenyegetésétől, az oldalamra dőlve a feje alá csúsztatom az egyik karom, a másokkal pedig a csípőjét fogva fordítom magam felé amíg újra a számba nem ütközik a szája, arra nyalom fel a választ.
- Egy pillanatig én is ezt hittem. Járni valakivel... az emberek már semmilyen jelentőséget nem tulajdonítanak ezeknek a szavaknak, ezért én sem vettem még komolyan - már-már démonként tobzódik a zavaromban, amit rajtakapott, boldog, gyengéd, kíváncsi kis furakodással hatol a dolgok mélyére és én, Misran, a Pokol dél-keleti régiójának választott tartományhercege egyszeriben nehezen találom a szavakat a beszélgetésben amiben még sose vettem részt. Annyi és férfi és nő közül aki megfordult bármelyik ágyamban és a karjaimban egy sem volt olyan szerény és kedves, hogy ezt a kérdést nekem feltehesse. - Tudod hívtak már emberek a szerelmüknek, a kedvesüknek, sőt, a kilétemet nem sejtve egyszer-kétszer előfordult, hogy házassági ajánlatot kértek rajtam számon olyan lányok, akiket egyre csak csábítottam, de meg akarták őrizni magukat a nászéjszakára - szaggatottan beszélek, kivárva amíg az égzengés alábbhagy amikor közbeszól, a le-lecsapott villámok nem kényszeríthetnek arra, hogy pontot tegyek a gondolataim végére - volt, hogy udvaroltam és volt, hogy udvaroltattam magamnak, de sose a kapcsolat számított, hanem a lélek, ami felém hajlott el a Szentlélek imádása helyett. Járni olyan emberi - a füle köré rajzolgatok egy ujjal bizsergő mintákat, ezerszer is mögé igazítva egy tincset - óvatos, szolid tevékenység, amihez én dúvad és démon vagyok, és mégis... de mondd csak Darien, neked mi a mentséged? Ha nem tévedek te se jártál még és ne mondd, hogy senkinek se kellesz! Sokkal kevesebb a fiatal fiú, mint azt a lányok szeretnék, ez mindig is így volt és mindig is így lesz! - kérdezem hirtelen, ahogy érzem, hogy reszketni kezd, pedig kettőn között forróság van, a hátát vastag takarók óvják és a karom, a trópusi vihar szele és az eső nedvessége el nem érheti, mégsincs nyugvása.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 28 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 16 ... 28  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7