Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 8:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Khrm, hát nehéz megmondani, mindenre - megköszörüli a torkát, pedig bársonyos, meleg hangja nem igényel strófázást, már túlvan a kamaszkorán, nem mutál, csak gyönyörű dallammal énekli a szavakat, amikbe alig vegyül egy kis oroszos íz, amit talán Darien meghatározni se tud. Csak egy szépséghiba, ami még harmonikusabbá teszi. - Gyerekkoromban nem sok mindenünk volt, apám a megmaradt gépek javítgatásával foglalkozott, de jómódot ezzel nem lehet teremteni, ezért sok mindent nem próbáltam. Misran sütött nekem először palacsintát, megmutatta az áfonyát, ittam vele vodkát és kevert belőle likőröket, azt mesélte az őseim a mesterei voltak ennek az italnak. A házában tanultam meg olvasni is, részben tőle, az ő könyveiből. Nagyon sokáig tartana felsorolni, majd később mesélek még róla - egyáltalán nem zárkózik el ez elől, még ha a karolás megtagadása láthatóan össze is töri a szívét.
- Semmi baj - mondja, de hazugság, hiszen Darien nem szeretné, ha hozzáér, neki pedig egyedül van a birtokában, amit felajánlhat. Amúgy is kívánatos megérinteni, ebből él, de Darien szemében csak a távolságtartást látni, egy picit beleharap a szájába és inkább a rókatémára koncentrál, bár abban sincs köszönet.- Elragadó lehet. Én is mindig akartam valami kisállatot de a szüleim nem engedték - elszorul a torka - Itt pedig a pokolkutyák miatt nem marad meg semmi. Bár a rókát eszembe se jutott, hogy tűrik - sima állát a tenyerébe dörzsöli ahogy Darien felteszi a kérdést, hatalmasra nyílnak a szemei a zsigeri megdöbbentéstől.
- Misrannak nincs párja. Még tanácsadója sincs! - szalad ki belőle a szó egy kicsit felível a hangja. Aztán javítja magát észre térve. - Vagyis eleddig nem volt, amióta ismerem. Azt hiszem te vagy az első, akivel kapcsolatban ez felmerül - képes enélkül a fiúra mosolyogni, hogy az irigység összehúzná a vonásait és megmérgezné az egészet, bár egy vonásnyi fájdalom ott lebeg felette. - Én soha nem voltam vele úgy - ahogy ezt kimondja mintha megölnének valahol egy kisnyuszit, csendes gyászosság a hangjában a tudat: már nem is lesz vele úgy, hiszen megérkezett, akivel Misran úgy tud lenni, ahogyan azt a kisfiúk elképzelik, hogy jó lenne. Öles léptekkel siet Darien után, bele a fogadóbizottság karjába, aki nem éppen a legjobb társaság így első blikkre, ellenben kellemetlen kéjencséggel cuppan fel Darien kérdései hallatán.
- Hallottam példáuuuuul hogy milyen szépen sikoltoztál Misran híres fürdetőállványán. Meg azt is, hogy aztán milyen becsbe lettél tartva. Mondd meg te, hogy melyik az igaz - hunyorítja össze a szemét, szándékosan lassan felelve a kérdésre, hogy közben Mishát simogathassa, mert minél tovább tart, annál tovább rajta lehet a keze. - Azt is hallottam hogy okoskodó tóni vagy, hát tényleg. Misran nem örül, Misran nem örül, miért kell eltűrnöm ezt? - dohogva engedi el Mishát, de azért csak elengedni minden szó ellenére, miközben Misran sosevolt anyját szidja bőszen, a szőke pedig kitereli Darient hasonló bőszen. Nagy levegőt vesz odakint, hatalmas sóhajjal engedi vissza az ajtót.
- Semmi baj, nem tudhattad. Talán inkább én az ő szeretője, nem? - furcsálkodva néz Darienre, őt ez a kérdés egyáltalán nem hozta zavarba, ellenben a korábbiakkal. - De nem, jelenleg Furfur szeretője vagyok, nekem nincs szeretőm, ő csak amolyan kuncsaft-féleség. Békén hagy és ha a társaságában látnak mások nem kezdenek ki velem. Erre gyere - egy kis résen át bevezeti Darient a bódék mögé, a romos házfalak és a felállított faácsolatok, sátrak fala között két vékony fiúnak éppen van hely, persze libasorban. Így kikerülve a tömegeket egyre sűrűbb a nyálcsordító szagorgia, amiből már el lehet különíteni a sülő húsok kétségtelen szagát, az ecetes salátákat, az édes illatú édességeket. Csendesebb is, mert nem kell annyira hangosan beszélnie - Misran gyakran unatkozik népesebb démontársaságban és olyankor körülötte a szórakoztatására előfordul hogy kialakul egyfajta szex-performansz ami orgiába fajul. Tudod ő egy nagyon-nagyon öreg démon, annyi mindent látott már, az egyszerű mulatságokat elunja, azt, hogyha a démonok egymásnak ugranak, vitatkoznak és verekszenek, vagy éppen másokat kínoznak szintén elunja, egyedül a szex az, amit valahogy sose tudott megunni. Erre célzott a fickó, nem másra. Ne aggódj, nem kötelező, vagy erőszakos jellegű cselekmény, sőt, volt olyan amit csak végignézett, miközben én... - elharapja a mondat végét. - Hamarosan ott vagyunk, egyenesen az elkerített lacikonyhában. Egy rakás imp lesz ott, meg a démon, aki általában irányítja őket, Eirnilus, de szólítsd csak Ernie-nek, ahogy mindenki más is. Egy hatalmas ember testét viseli, azt mondja másba nem férne bele, de ne tévesszen meg a látszat, nem olyan lassú, mint amilyennek tűnik. Nem szabad lopni, csak kérnie. Misran hozzávalókkal fizet neki, amikkel kitanulhatja az egész emberi konyhaművészetet, ami a középkor papjai szerint megrontotta a világot és falánkká tette az emberiséget - már érezni a beszorult forró, füstös levegőn, hogy tényleg szinte ott vannak.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 29, 2021 10:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Zavart vagyok, nekem nem … szokásom démonok között mászkálni, főleg nem a hercegem nélkül. Aki mellett azért mindig nagyobb biztonságban vagyok, vagy hitem szerint és most itt ez a szép szőke, aki lassan lépked előttem, de a kedvemre akar tenni, hiszen kezet csókolt… jó ég. – Jó, nagyon éhes vagyok, csemegézzünk. – szavaira odakapom a fejem. – Nem, fejtsd ki, mi mindenre tanított téged? – érdekel, hogy a srác a démon herceg előtt ugyanúgy heteró volt, mit én? Elrabolta? Fogságba ejtette? Ugyanazt az utat járta be, amit én? Volt kiváltságos? Most pedig Furfuré, eladta, kiszolgálta, ez a sorsom nekem is? Így leszek? Pár év, ha van annyi és én is ebben a városban vezetem körbe Misran új üdvöskéjét?
A szívem vadul ver, hallani akarom és közben mégsem. Tudni akarok mindent, de mindent. Apró részleteket. Tudni akarom, hogy volt, hogy van most? Mondjon el mindent, de nem faggathatom, ki vagyok én?
Még az is ahogy elpirul, az is szabályosan gyönyörű. Megőrülök ettől, ő sokkal szebb és jobb, mint én és most itt van… sóhajtva, áhítva Misran figyelmét.
A gyomrom összeugrik, belém karolni? – Nem, nem… nem miattad, az én hibám, kérlek ne haragudj, de nem szeretem, ha hozzám érnek, nem te… nem neked szól, hanem….- körbe mutatok, mindenkinek szól, Misrantól szeretem, csak tőle. Nem akarom, hogy félre értsen, hogy haragudjon.
- Ühüm, ilyen ekkora…- mutatom a kezeimmel és boldogan elmosolyodom, mert Valla otthon vár a szobánkba fog lakni, a mienkbe. Összeköltözünk, tényleg, mint egy pár, egy igazi pár. – Misha te… éltél együtt Misrannal? Úgy értem, hogy.. tudod… - zavartan pislogok kettőt, a számra harapok és a szívem zajosan kalapálni kezd. – Mint a párja? – miért kérdezek ilyet? Ilyen hülyeséget? Mert tudni akarom mi az elvárása a hercegnek, milyen vele? Mennyi idő? Mit kell tenni, hogy vele maradhassak? Mit kell tennem, hogy szeressen? Mondd, Misha szeretett téged egy kicsit is a herceg? Tud szeretni?
Zavaromba sietek be az első ajtón és engedem be magunkat egy démonhoz, nem félve attól, hogy bajom is eshet, végül is csak szabad test vagyok, semmi egyéb.
Misha persze ismeri a démont szót váltanak én meg a ruhák között bóklászom, de egyelőre semmi tartalmas. Orgia? Felcsuklok. Milyen orgia? Ma elvisz a szívem, érzem én.
Látom az értéseket és Misha kis apró húzódását is, lehet amiatt teszi, mert én nem szívesen várnám ki.
Elsurran mellettem a kutya szoktam őket érezni, mindig kiráz a hideg, de ettől még érzem őket, csak nem látom és nem is úgy nyilván. Zavartan vörösödöm el, ahogy simogatja Mishát, ez a sorsom? Ez leszek én is? Ez a jövő? – Ó tényleg? – felszalad a szemöldököm. – És mégis mit? – nem állhatom meg, hogy megkérdezzem, de ezek szerint a városban beszélnek rólam. Tudom, hogy a démon meg fog bántani, készítem magam rá.
A toprongyos fiú, a nagy és szakadt cipőjében, a lógó pulcsijában, a farmerban, ami lezuhan róla és fel van hajtva legalább négyszer. Mégis kihúzom magam, hogy meghallgassam miről van szó.
Muszáj beleszólnom a beszélgetésükbe, egyszerűen muszáj. – Misran valóban nem örülne , dolgunk is van. – menten agyfaszt kapok, hát előttem fogja megbaszni? Pedig nekem ehhez mos semmi kedvem, sem nézni sem hallgatni, meg ahogy látom ezt most Misha sem akarja.
- Persze, mehetünk. – kilépek a sorok közül és az ajtóhoz indulok, hogy kiengedjem a kutyákat és magunkat is. – Bocs, nem tudtam, hogy… érted. – hogy mindenhol szét fogják simogatni, tapizni és ő hagyja… hagyja ezt. – Ez a démon… ez is a… szeretőd? – ma nem leszek képes normálisa beszélgetni. Leég a bőröm, komolyan mondom, hogy elemészt a tüze a zavarnak, a józan ész komplett hiányának. – Együnk valamit. – indítványba foglalom, mert ennék, de ha mindenhol bemutat, mint Misran kicsikéje, nem kéne ilyen csövinek lennem.  Közelebb lépek hozzá. – Mit takar… az, hogy ha Misran itt van orgia lesz? – még a hang is elakad bennem, a kutyák helyet csinálnak a  tömeg nem igazán kitér, de öntudatlan ellépnek, hogy ne legyenek útban. Hagyom, hogy a kaják felé vezessen, olyan őrjítően éhes vagyok, görcsöl a hasam. Annyi kérdésem van, és ha Misha válaszolgat akkor muszáj faggatnom, mert tudni akarok MINDENT. Misranról mindent, de mindent. Olyan mélységesen szeretem, hogy belehalok, és abba is, ha mást is szeretett rajtam kívül.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 28, 2021 4:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Tényleg elég fárasztóak tudnak lenni - fürkészi a fiú Darient, ő nem érzi a gyomor magasságában megült árnyat, a belső sötétet, ami démonívású és kivirágzik a közelükben, a rémületet, ami mintha csak arra született volna meg a fiúban, hogy örömet szerezzen a rémeknek. Ő csak egy fiút lát, egy elveszett fiút. - Igyekezni fogunk - megvédeni Darient a közfigyelemtől, pedig Misha is úgy tudja bámulni, mintha valami látványosság lenne. Hatalmas, tiszta kék szemei vannak, a legkevésbé sem zavaros árnyalattal, olyan kék az írisze, mintha az égbolt egy napfényes darabját hasították volna ki neki, a szemeibe nézni merő égbezuhanás élmény. Egy icipicit sem bosszankodik azon, hogy Darient elcsábítja a hangos szóval ajnározott portéka, mosolyogva áll meg mellette.
- Hogy legyen a sorrend? Először szerezzünk ennivalót, aztán nézelődjünk? - szolgálatkész a kérdés, csilingelő hangon nevet fel - Kifejezetten ínyenc, a legtöbb dolgot, amit most szeretek ő mutatta meg nekem. Vagy hát... te is biztos tudod ezt - belepirul abba, amilyen szemtelenséget mondott, túl könnyű félreérteni, bocsánatkérően pislant Darienre és úgy tűnik úgy veszi, hogy azért nem karol bele, mert emiatt taszul tőle, idegenkedik, rosszat mondott. Lesüti a szemét ő is, úgy mondja csendesen. - Értem... csak a biztonság kedvéért javasoltam - sápadt arca nem a fülénél vörösödik ki először, hanem halványan, esztétikusan futja be a zavar, rózsákat nyit ki az arcán, még ez is jól áll neki. Már amennyire a pillanatnyi félszegség tehet ilyet, amit aztán elsápadás vált az arcát csendesen.
- Úgy érted, hogy kaptál tőle egy rókát? Egy élő kisállatot? Milyen sajátos ajándék! - állapítja meg meglepetten kérdezgetve a részletekről egy kicsit elfúlva, kapkodósan. - Borzasztóan bájos lehet, nagyon kedves tőle - van ebben valami különös hangsúly, mintha a kedves helyett "furcsát" akart volna mondani, de a jólneveltség diadalmaskodott. Utánanéz Dariennek, ahogy befordul a boltba, csak egy pillanat késéssel ered a fiú után, mint akinek rendeznie kellett a gondolatait.
- Szia Zazel! - köszön aztán jókedvűen, pedig a jelző, amivel a démon illette egyáltalán nem ilyen köszöntést kívánt, egy kicsit félrehúzódik, de a férfi ujjai a karjára fognak, kénytelen közelebb vonódni, hogy a mozdulat kellemetlen voltál és a vonakodását leplezze Darien előtt a kezét megtámasztja a démon széles mellkasán, végig is simít rajta. - Csak a ruhákat nézegetjük Dariennek. Láttad már őt? Misran herceg nagyra tartja, személyesen gondoskodik a védelméről és a társaságáról, azért vagyok vele.
- Áhhá és attól még nem lehet mókázni? Ha Misran itt van úgyis orgia lesz itt este - persze nem elég a szóból, végigsiklik a hátán a keze, közelebb hajol a démon, de már némileg tartózkodva, a pillantása a padló magasságában a semmire fókuszál - Látom a kutyáit is mellétek adta. Casanova és Lovász, ha nem tévedek - valami testetlenül nekisúrlódik Darien lábának, mintha az egyik eb a neve hallatán izgatottan megficeredett volna, valami felmordulást is hallani. - Már hallottam rólad - emeli a pillantását a fiúra, aztán elhallgat, mintha erre mondani lehetne valamit. Teljes koncentrációval végigsimogatja Misha fenekét, ha már egyszer lehet, de a fogása ellazul rajta. A szőke mégsem tépi ki magát a kezéből, hagyja, hogy az erős ujjak jóllakjanak vele.
- Merre találunk cipőket?
- A Kampir lányok készítenek, ahogy rendesen, meg köréjük pakolták ki a többiek. Amíg a kis Darien próbálgatja, te is felpróbálhatnál velem valamit - hajol bele a szőke hajba, de mégis Misran babáját figyeli, kíváncsian vizslatja, vizsgálgatja.
- Misran nem örülne.
- Most Furfurral vagy, őt meg nem zavarná.
- Furfur se örül annak, aminek Misran nem örül - egy gyógypedagógus nyugalmával hárítja a nyakába lehelt forró szavakat a szőke és végül elszabadul a kéretlen fogásból. - Nem akarlak sürgetni, de körülnéztél? - kérdezi Darient, remélve, hogy azért hamar továbbállhatnak innen, bár a ruhanemű kiváló. San Francisco szegénynegyedében talán soha nem volt ilyen nagy választék, de mégis az idevezető úton nyilvánvaló lehetett már a számára, hogy ez csak a töredéke a városban most cserére kerülő javaknak.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 28, 2021 1:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Zavart vagyok, meg kicsit illetődött is, hibába vagyok 17 éves és éltem le ebből 17-et egyedül jószerivel a családommal, de mégis kicsit magányosan, ebben az 5 hétben annyira megszoktam Misran jelenlétét, hogy csupasz vagyok nélküle, üres. Mintha valami nagyon fontos leolvadt volna rólam. Él bennem a vágy, hogy felfedezzek, ahogy ő is mondta odabent, de most mégis, valahogy olyan fura.
Mellettem a szép szőke, lecsap a szavaimra, mintha végre hozzám szólhatna, pedig itt én vagyok a kiváltságos, hogy vigyáznak rám. A számon piroslik a herceg csókja, a zavar meg bennem, hogy ezt mások előtt is megejtettük,  hogy látták, legeltették a szemüket rajta. Milyen mélységesen intim pedig, mindig azt hiszem a minek, de  a herceg a párom.. a párom.. egy férfi. Jesszusom. – Annyira idegen, kicsit azt érzem tudod, hogy az energiáim leszívják, hogy megmoccanna a gyomromban valami belül. – ami megfelelne a simogató hívásnak. Mellé rettegek tőle, hogy egyszer egy ilyen kéz megragad és ki tudja, hol találom magam? – Lehet, nagyobb figyelmet nem kapok, csak…- én eléggé nagyot így is. Megigazítom a vállamon a pulóvert és befordulok a kis utcába, tudom, hogy a kutyák megmorognak mindenkit, aki közelebb jön, mint azt nekik ildomos lenne, mert nem látom őket, tudok róluk, így kicsit talán még ijesztőbb is, legalábbis az volt az elején.
Azonnal nézelődni kezdek, nekem minden érdekes, amit esetleg Misha… Misha… akiről annyit agyaltam, annyira sokszor jelent meg a lelkei szemeim előtt és most itt van, mellettem, rábízva én, aki olyan gonoszakat gondoltam róla. Mert a herceg bírja én ellenséges akarok lenni vele, gyűlölködős, hogy tudja hol a helye, csakhogy… a szőke tudja hol a helye, nem vitatja, nem harcol ellene, elfogadja és egyszerűen csak… tudja. Kezet csókolt nekem, amitől még mindig zavarba vagyok.
A lábujjaim fáznak, még mindig.
Elém robog, hagyom, leállok nézelődni, de látom, hogy a srác nem téveszti el a jelenlétem fonalát, azonnal lép vissza hozzám, jól van, hogy utálkozzak így, ha ilyen kurva kedves? Lehet ez valami álszent szar? Ő nem ilyen valójában? Lehet tőrbe csal és… nem hiszem. Misran lazán elengedett vele, sőt rábízott, ez azt jelenti, hogy a fiú előbb dobja be a saját életét, mint az enyémet. Ha nem tévedek és nem hiszem. – remélem, nagyon éhes vagyok, olyan jó illatok vannak, lehet amiatt, de szerintem egyedül megennék egy malacot. – nyilván. Meg is halnék.-  Tudom, hogy nem szüksége, de azt látom a házbelieken, hogy azért élvezeti értéke van és nem szükségből, de azért esznek, mert szeretnek enni. Misran például nagy ínyenc, imádja… de ezt biztosan tudod. – jó isten, már nem lesz más témám, csak a herceg? Komolyan itt tartok? Ömlik belőlem, hogy rajongom? Látja a fiú vajon, ahogy én látom ő rajta? Zavarta elsütöm a szemem. Mégsem tudom nem nézni őt, akaratlanul hasonlítgatom magamhoz. – Mi? – a döbbenettől elfelejtek tovább sétálni. – Ne haragudj, de nem szeretném. – más sem hiányzik, minthogy összefonódjon itt velem, vagy vezessen, mint egy hülyegyereket, inkább figyeljünk oda, de nem.. egyáltalán ne karoljon belém. Felröffenek  a felháborodásól, pedig tudom, hogy nem úgy gondolta én vagyok, aki megint túlagyalom ezt is….- Hüm? Ja nem, olyan valós. – nem, nem démon, remélem. – Alig pár hetes, ma kaptam, egész belakta az ágyat, de most a régi szobámban van, mert nem akartam, hogy  megegyen mindent. – magyarázom némi lelkesedéssel, sosem volt kisállatom és egy róka, A róka, odahaza vár, majd megbuggyanok úgy vágyom utána, hogy megfogdossam. – Misran azt mondja nem alhat az ágyban, de az majd elválik….- elvigyorodom és letérek balra, mert pár ruhadarab magára vonja a figyelmem, abban van mákom, hogy az én méretemben nem nagyon visznek el semmit, itt nem igazán vannak kölykök, másokra meg nem jó, ami rám igen. Beslisszolok egy ezeréve volt boltba, ahol a pult mögött egy démon pöffeszkedik, láthatóan, mert nincs jobb dolga, nem az üzletet védi. Rám bámul, majd elém és hátra lép egyet, aztán Mishát veszi szemügyre. – Gyönyörűm, mit tehetek érted? – jól van, célban vagyunk. A démon magas, kissé testesebb alakot húzott magára, szép arcú de sebzett a szájánál, és kissé morcos a tekintete, míg Misha közelébe nem araszol elkerülve a pokolkutyákat.
Puhán érinti meg a fiú karját, a vágy bordó szaga felcsap a pórusaiból.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 8:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Sajnos nem hallgat rám...
- De nagy az egyetértés közöttetek! - horkantok fel nem állhatom meg ahogy lekegyetlenez Darien is, pedig igazán tudhatná, hogy szükségszerű volt a fájdalma, hol lennénk most nélküle? De Misha jókedvűen nevet fel komisz szövetség hangján, mint aki tudja, hogy sok fiúcska démont győz, pedig tudom, hogy tudja, hogy nem így van, mégis a nevetése mosolyt csalogat közénk és nem kioktatást. Darien amúgy is feneketlen mélyre ássa magát a zavarban.
- Miért vennéd elutasításnak? Mondtam ilyet? Ne képzelődj te se - intem meg a szőkét a fejemet csóválva, értem én, hogy nem úgy gondolta, de azt se tudom mi lesz még ma este, honnan adhatnék választ az eljövőre? Ha jön ott lesz és alkalmazkodunk majd a helyzethez, de most még itt vagyunk, Darien dünnyögése zörög mellettem, alig csitítom az idegenkedését a csókjaimmal és Misha nosztalgiája se rebbenti jókedvre. - Emlékszem! Egészen kriminálisan sokat panaszkodtál magadhoz képest, bár tényleg eléggé elázott az a szoba. Én mondtam, hogy költözz Acoséhoz, ő amúgy is majdnem mindig úton van, szinte jelképes a szobája, de te nem. Mondjuk az messzebb is van tőlem. Végül azért a kínzószobában elég jó volt neked, nem? Az száraz, szélvédett, sötét kis zug. A kínzószoba szelleme - Misrannak nevez, tehát főleg Dariennek meséli, hogy bevonja a beszélgetésbe, de a fiú nem csatlakozik valami aktuális anekdotával, aztán már meg is érkeztünk Furfurhoz.
- Csak az egyik ajtód? szerencsés démon vagy! - Csak az az egy ajtó hiányzik, mert védte a pincét, amíg védhette.- Az italokat, a jó italokat!- Ahogy mondod!- Ne bámuld már annyit Darient, elkopik!- Nemisbámulom!- Azt elhiszem, hogy felmelegített! - nevetek, mert jó a füst, a konyak, a társaság, Darien a kanapén még ha megszeppenten is, ki mondhatja, hogy nem így a legszebb? - Megtisztelsz Furfur - Misha a poharát a démonomra emeli Darien mellől kecsesen ünnepelve a házigazdánkat, akit csak azért nem nevez mesterének, mert az mindig és mindenkor én leszek a számára. Darien fuldoklása azonban pontot tesz a beszélgetés végére, Misha van a legközelebb, ő rebben mellé hátat veregetni, ha szükséges, én csak feléjük hajolok, de sejtem, hogy miről szól a játék, rávigyorgok.
- Nem tesz semmit, lassan kortyold. Átmelegíti majd a lábujjaidat is - kacsintok rá a mazsolánkra gondolva miközben nevet. Hát mindjárt gondoltam, hogy Acose négyelésére valahogy félretenné a lelkének lesérülését! - Hát nem! - panaszkodom Furfurnak - Mintha legalábbis a vetélytársa volna, teljesen értelmetlen - a kapitányom jellemhibáit hosszan taglalhatnám, főleg a szőkével aki éppen olyan rég ismeri, mint én, a megalkotásának pillanatától kedve túl kegyetlennek találta, én meg mindig mondtam neki, hogy a démonok ilyenek. A rendes démonok. Ám most e rendes démonsággal sajnos összeütközött a leghőbb vágyam és a kettő egybecsattanása felgyűrte a rendezett felszíneket. De talán ez a dolgok rendje. Mármint nem mintha én valaha is többnek tartottam volna ezt a szópárt angyali közhelynél, most mégis ésszerű sodródni ezzel az árral, és azzal is, amelyik arra hajt, hogy egy kicsit vegyem le a kezem Darienről. Hát ez borzasztó, még az újabb köhécselés se tudja felkelteni bennem a káröröm vidám parazsát, érte nyúlok, hogy egy kicsit a kezemben érezzem a keze semmi súlyát és megadjam a lehetőséget a tiltakozásra. Persze hiába!
- Semmi kifogásom ellene. Vigyázzatok magatokra és egymásra - Darien mellett Mishára pillantok, főleg ő vigyázzon a kis fiúcskámra. Lesüti kéktiszta szemeit, nem a hátsó szándékot rejti, csak a felelősség súlyától rogynak meg a vállai. - Hallgass Mishára Darien. Tudom, hogy szörnyen ég benned a kalandvágy, de ő is csak egy embergyerek, bármilyen nagy védelmet is ad neki, nektek a figyelmünk, azért ez még mindig a szörnyetegek városa - az ujjvégeire csókolgatom ezeket a szavakat, ahogy végre elég közel csalom és húzom magamhoz. Kiveri a pír, mert ezeket a fajta érintéseket eddig csak egymás között gyakoroltuk, de ha járunk, ahogy mondta nincs miért titkolnunk senki előtt. - Szeretném, ha jól éreznéd magad a ruhádban, ha már a meztelenkedés gondolom nem opció. Nem, sose fogok lemondani róla - felmosolygok rá a keze mellől, jólesik az érintése, gyerünk Darien lehetsz bátor, egy kicsit még húzom magam felé, hogy kénytelen legyen támaszkodni, orvul persze, hogy ne tépjem le az ölembe. Kinevetem a kérdését, ami köztetszést arat. - A fejemet előbb hagyom el, mint téged. Te se menj nélkülem a démonbálba. Érezzétek jól magatokat, aztán semmi olyasmi, amit én szívesen tennék veled az ágyban! - fegyelmezem meg a mutatóujjamnak. - Ez rád is vonatkozik Misha, óvatosan az üdvözlő csókokkal, a szemedet le ne vedd Darienről.
- Úgy lesz Mester, épségben, bántatlanul hozom vissza neked - ő is közelebb jönne egy csókra, de ez most Dariené, kinyújtom magam hozzá, ő lehajol, finoman majszolom körbe a sebét, belesóhajtok az ajkai közé - Amíg fáj addig legalább biztosan emlékszel a leckére - dünnyögöm mintha olyan kurva szigorú lennék olyan kurva nehezemre esik levenni róla a kezem, mintha odaragasztották volna, a combját simítok, a derekán, karcsú teste körül felszáll az ujjaim között a testétől eltartott szivar füstje, öltözteti nekem a kedvemre, bár ez a ruha tényleg nem valami vadító, ami alatta van! - Na gyerünk, siessetek vissza!
- Sietni azért nem kell, legalább három óra vacsoráig, talán több is! - veti közbe Furfur amikor a fiúk kifele indulnak. Én megölöm mire visszaérnek!

***

- Arra gondolok, hogy így fejezik ki, hogy nem tápláléknak vagy környezeti elemnek tekintenek, hanem egy lélegző valaminek. A könnyű kis simogatásaik nem jelentenek sokkal többet, mint amikor ránéztél valakire az emberek között - Mishából fürgén bukik ki a válasz, mintha alig várta volna, hogy megszólalhasson. Most ahogy haladnak kettecskén egy halvány kis holdudvar veszi körül a kettősüket, mintha a démonok önkéntelenül kikerülnének valamit mellettük, alighanem az emlegetett pokolkutyák azok, akik csak keveseket engednek közvetlenül a testük mellett elsuhanni. Misha is állandóan hátraforog, szinte tényleg nem veszi le a szemét Darienről, pedig van látnivaló. A kertkapun kilépve balra fordul, be egy kis utcába, amit bazárnak rendeztek be és máris alig lehet közlekedni, bár egyre határozottabb és dallamosabb muzsikaszó csalja el a tömegeket egy irányba.
- Ehetünk, bár itt nincsenek ételárusok, mert ugye őnekik nincs szüksége rá, de a sütödénél potyázhatunk, biztos nem utasítanak vissza minket - magyarázza Darien mellé visszalépve. - Megengeded, hogy belédkaroljak? Úgy kevésbé vesznél el a tömegben. Látom, hogy nagyon nem szereted az érintéseket - a fiú kíváncsi fivériességgel pillant Darienre, magasabb nála. Karcsú, de egyáltalán nem sovány, pont annyi hús van rajta amennyit a csontjai kívánnak, olyan örökfiús szépséggel. - Milyen róka miatt? Valamiféle új démon, akit még nem ismerek? Néha olyan vicces neveket adnak maguknak és egymásnak!

***

- Egy kicsit te is kezdesz elszemtelenedni! - nem Furfur a hibás, hogy rossz a kedvem, hanem a tényállás, hogy bármennyire is figyeltem, füleltem az ajtót az elmúlt percekben fél füllel hallgatva Furfurt is, az nem és nem nyílt ki. Darien nem és nem szaladt vissza hozzám, hogy dehogyis akarja ő felfedezni a várost, jobb neki az ölembe. Nem és nem vetődött be és nem és nem az ő feje nyugszik a térdemen. Az Gyilkos, Furfur dús fantáziával elnevezett kutyája. - De nincs kétség afelől, hogy őt kerestük, sose volt - hazudok, hiszen azért voltak kétségek nem egy, nem kettő, sőt, nem is ezer, de minek a régmúlt tényein lovagolni,nem igaz? - Ennivaló. Eszményi. Tökéletes - tökéletesen hiányzik a kezem alól. - Sajátságos. Nem is tudom mihez hasonlítani, de nem vadság, sokkal nyugodtabb vagyok, amióta itt van velem.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 27, 2021 10:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Letaglóz a fiú látványa, mert Misran mondta, hogy szép, de azt nem, hogy ennyire. Ugyan angyalinak hívta, de azért ez enyhe túlzás. A tekintetem nem tudom elvonni tőle, ahogy csodálom, befogadom a látványát, és tudom, hogy Misran mindig vele hasonlít össze, ehhez nekem semmi közöm nincs, semmiben.
Apró kis gúny… mintha ikrek lennénk. A fájdalom belém hasít, miért kell előtte kigúnyolni, leégetni, elmondani, hogy nem hasonlítunk, hiszen ő szép én meg…
Elhúzom a szám… tovább megy a gúnyolódás, miért kell ez? Pedig a hangjában nincs lejtése a szavaknak de attól még, amit kimond az merő szemétkedés. Nincs közünk egymáshoz, nincs hát. Lehajtom a fejem, hogy az arcomba kúszó szégyen pirosa kissé rejtve maradjon.
Kezet nyújtok a srácnak, a hátamon forró Misran keze, és Misha úgy veszi a kezébe az enyémet, hogy egy apró mozdulattal megpróbálom elrántani, de már rajta is az ajka és én a döbbenettől nem kapok levegőt. A szám elnyílik, hogy mondjak valamit, de csak egy buta cuppanás futja, ahogy az ajkaim szétrántom és a látványtól lefagy a rendszerem. Nem értem, ezt miért történik, én nem értem a gesztusát Ennek és biztos vagyok benne, hogy nem most kell megkérdeznem, de fogom. Misrannak kellett volna, hogy kezet csókoljon és nem a száját, de persze nekem ehhez sincs semmi közöm.
Megint megdöbbenek. A srác lobbizott értem? Miért? – Legalább rá hallgathattál volna. – halk a szavam, a kezemen ég a fiú csókja és nem értem, hogy mi történik. Miért nem élvezte ki Misrant? Bár biztosan megtette, de lehetne olyan kegyes, hogy rám is gondolt közben? – Az kegyetlen is volt. – igazi ami tény, ez ellen nem lehet semmit sem mondani, mert így volt, nagyon sokat szenvedtem odabent és sok sérülés érte a lelkem, ez a csúf valóság.
Megindulunk a csalódott, de gyorsan felejtő tömegben, kezek érintenek, szájak súrolnak, olyan közel jönnek, hogy lever a víz, a másik kettőnek fel sem tűnik. mennyivel magabiztosabb a másik fiú, mint én, sokkal jobban összeillenek. – Nem úgy gondoltam Mester. – szelíd a hangja, én meg illetlenül hallgatózom, csak a lábam elé figyelve, hogy a testem zavart forrósága ne robbantson fel senkit. – vegyem ezt elutasításnak? – a hangja is fáj, ahogy kimondja, mintha szíven szúrnák egy késsel és most előcsikorognak a szavak belőle, az én szívem is felcsap, elképzelem az övét, ahogy a torkában dobog. Tovább társalognak, zavartan elmosolyodom. – Ühüm. – igen, úgy telt, és nagyon jó is volt, iszonyat sokat simogatott és annyit csókolóztunk, fájt a szám és az állkapcsom, meg jókat ettünk és most beköltözöm oda. A boldogság utat talál bennem magának, éles csíkban robog az agyamba. – tavalyelőtt én is beszorultam hozzátok négy napra, amikor szintén vihar volt. – meséli Misha jól hallhatóan, nem is nekem, de közben mégis. – Jó pár nap volt, igaz a szobámat kicsit eláztatta az esőzés, de Misran hálója valahogy tud olyan jó helyen lenni, hogy még a falak is csak hűvösek lesznek, biztos a pokol meleg bugyra. – finomak a szavai, udvarolgat Misrannak érzem én, hogy arra utalgat ők is voltak boldogok együtt. Nem mulasztom el kihallani, hogy a szobája… akkor tényleg csak dugni jártak oda?
Belépünk a demarkációs vonalon és a ház környéke, mintha el is csendesedne. Furfur elénk siet. A démonok társalognak és Furfu talán jobban bámul, mint Misha. Megszakadok már, kicsire húznám magam össze Misran derekát szorongatva, olyan nagyon zavarban vagyok. – Ne is mond, folyamatos balhék voltak itt is, összetörték az egyik ajtóm és közben egymáson fetrengve elfogyasztották az italkészletem jó részét. Szerencsére Misha tökéletesen fel tud melegíteni a hideg időkben. – a kanapéról pislantok fel, Furfur természetes kedvességgel mosolyog Mishára, ezt a nézéstis is ismerem nagyjából, tele lucskos vággyal. A pohárért nyúlok, egy mosollyal köszönöm meg, a fiú olyan őszinte, tiszta válaszra húzza a száját, hogy egyenesen megnyúz vele. Szeretne beszélgetni látom, hozzám szólni, megérinteni, bármit, csak nem mer. Belekortyolok az italba és azonnal felköhögök. A szemem könnybe lábad, jó nagy lett a korty valljuk be, de az idegtől remegnek az ujjaim. Bocsánatkérően pislantok Misran felé, nem akarom megszégyeníteni, de mohó voltam. – Bocsánat, félrenyeltem. – és valóban, félre és nagyot is. Megfulladok.
Felnevetek halkan, mert elnézném a kapitány felnégyelését, az egyetlen… annyira gyűlölöm jó ég. – Ha jól sejtem még nem békél meg a te Darieneddel?! – beszélgetésbe bocsátkoznak, félve Misha felé pillantok, ömlik belőle az a szintű kedves báj, ami belőlem soha nem fog, Nagyot sóhajtok, ellenséges akartam lenni vele, de olyan borzalmasan kedvesnek tűnik, aztán lehet ez csak a látszat. Megsimítom a kézfejemen az ajkának helyét, nem értem.
Hallom a válaszát Misrannak, mély levegőt veszek. Ismerem én is ezt érzem, szerintem nagyon hasonlót, mit ő, ezt a vágyta, ezt a szintű akarást és irigy vagyok kicsit, jó nagyon, tudom, hogy elfog jönni és kitúr a hálóból, ha nem is örökre, de az ágyunkban fognak üzekedni. Remélem nélkülem!
Rémület dobban a szemembe. Hivatalosan is bemutatni, az ölébe? Mi van? Kérdeznék, de nem merek, ahogy Fügéről sem, pedig úgy tűnik most lehetne. A számhoz emelem a poharat, a pulóverem válla egészen lecsúszik és ekkor Misran benyögi, hogy főleg meztelenül… újabb korty szalad cigányútra, igyekszem halkan köhögni és csak keveset, de most miért kell ez? Tuti emlékezteti Furfurt, hogy azt ígérte neki megtapogathat. Zavartan babárlom fel a pulóverem nyakát.
Érte nyúl, a mozdulat még félbe van, már állok is fel, a poharat a karfán felejtem, az ujjaim az övébe fűzöm és egészen közel lépek hozzá. – Nagyon szeretnék körbenézni. – és ezek szerint ruhákat választani, de egy jó cipő az nagyon adná, egy pár zokni, kettő, egy jó nadrág, pulcsi, egy kis kabát, egy sál, a nyakam úgy fázik, de jó lenne, másra nem is vágyom, csak rá. Neki súrlódom a lábának, ő felnéz rám, én le rá, mégis én vagyok alul. Rásimítok a szájára, ahogy odahúzza a kezem, imádom ezt, ezeket a finom gesztusokat. – Szeretnéd, hogy mutatós legyek estére? – halk a hangom, csak rá koncentrálok, pedig Furfur úgy fülel, majd leesik a székről, a szemét le sem veszi rólam látom, hogy onnan lélegez be, a füstön keresztül, az ital illatán át, mögöttem Misha is helyezkedik.
Halvány a mosolyom, mert eléggé zavarban vagyok, szabad kezemmel a herceg nyakába simogatok, még közelebb lépek, hogy a combjára engedjem a súlyom, ránehezedek. Soha még ennyire nem voltam vele  közvetlen senki előtt. Forró az arcom a zavartságtól, nem tudom lehet-e ezt? Jól csinálom? Nem ciki neki?  – Nem hagysz itt ugye? – bevallom félek elválni tőle, nehogy itt felejtsen vagy valami, elmulaszt magával vinni, vagy csak kap valami jobbat, mint én. Misha felhörren a képtelen ötlettől Furfur meg tovább vihog. – Akkor szívesen, nagyon köszönöm, hogy vigyázol rám. – súgom halkan, a pillantásommal kérem a számra az övét, hogy csókoljon meg, azonnal szisszenek is fel, mert fáj a harapása, de eszembe sincs nem megcsókolni, ő az enyém és kicsit ezzel most ezt bizonyítom be. A konyak kering az ereimben, meg a szerelem vad hője. Lehet vajon ilyet? Nem is volt jó ötlet, mert elégek a tűzben, ez annyira a mi intim dolgunk én meg itt lazán meg csókolom, vagyis akarom, de nyelni nem tudok olyan rettenetes a zűr bennem. Lehet ezt nem is illik. Soha nem csókolóztam még mások előtt, főleg nem ... férfival.
Végül kibontom magam a szája alól, a combjáról és Mishával az oldalamon kisétálok vissza a tömegbe. – Hogy szoktad meg, hogy folyton meg akarnak érinteni? – jóval kevésbé vagyok érdekes, mint Misran oldalán, de azért így is megnéznek, mintha valami híresség lennék, meghagyom a szőkeségnek, hogy vezessen, ő a régi bútordarab, ahogy Misran mondta, be van ide építve. Zavart vagyok, nekem minden új itt, pár lépés után emelem fel a fejem és kezdek el nézelődni. – Szörnye éhes vagyok, a róka miatt elmaradt az ebéd, szerinted ehetünk valami finomat? – majd éhen halok, és ezek az illatok, a malacsült jellegzetes húsa… megőrülök.

***

A démon a száját rágja, hogy ne ugorjon a Mesterének a kérdéseivel, pedig lenne belőle bőven, kivár, hogy a srácok távozása utáni csend felélénküljön. A poharával játszik, forgatja körbe, bele-belekortyol. - Megvadított, mi? Akkor kimondhatjuk, hogy ő az? Őt kerestük és meglett? - nem hülye. Azt is látta, hogy néz a fiú a démonra és fordítva is, ismeri magáról, de míg neki erősebbek a szociális érzései Misranra ez nem jellemző... volt eddig?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 26, 2021 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

Érzem, ahogy Darien szíve ver a mellkasomon, ennek már pedig rég semmi köze nincs a vágta izgalmához, a rémület hajtja meg, miközben a pillantásom futólag, de szigorúan követi a kapitányt, aki nem állhat ellen a szavamnak. Parancsot fogalmaztam, ő pedig engedelmeskedni kényszerül bármilyen rossz szájízzel is teszi ezt, ám a lófasznak is van vége. Látszólag megfegyelmeztem Darient, tehát tessék szépen beszopni ezt a hazugságot és beérni a véres száj tanúságtételével és pont. Milyen jó, hogy itt van velünk Misha, hogy csodás, bájos engedelmességével végre visszacsalogassa közénk az édes és szép hangulatokat, amiből Acose irigyen kirángatott minket.
- Mintha ikrek lennétek ezzel a szájsebbel, jól áll nektek - duruzsolom annak ellenére, hogy mellettem Ash gyalázatosan felhörren, kimutatja a foga fehérjét, mint a rókabébi amikor a farkát húzogattam, miközben a húslevet lefetyelte, nagyon komolyan vehető fenyegetéssel. De Mishának jelentenek valamit ezek az apró gesztusok, érzem a szám alatt, hogy milyen feszült és kicsit zavart, nehezére esik továbbgördíteni magában a pillanatot, annyira eltelik a látvánnyal, hogy csak a közelségem zökkentheti ki belőle. - Néhányan kérdezték már tőlem, hogy akkor Darien amolyan kis-Misha ez hogy felidézzem a fiatalkorod, de így, hogy elnézlek titeket egymás mellett egyáltalán nem hasonlítotok - nagyon elégedetten simítom végig a fiúcskám hátát ahogy kezdeményezi a kézfogást, Misha pedig úgy teszi rá a másik kezét is az övére, olyan gyengéd kecsességgel, ahogy tanítottam neki. Megszorítja előbb, ahogy az illem követeli, aztán meghajtja a derekát és megcsókolja a keze alá rejtett kézhátat, ahogy a pozíciója. Őrá is büszke vagyok, az első, aki magától felismeri, hogy Dariennek kijár a hercegi kézcsók, ahogy felpillant rám biztatón elmosolyodom. Persze rögtön kivirul, mintha mézszínű fényeket gyújtottak volna a hajában. Kölykök!
- Idekint! Jó ha tudod Darien, Misha kitartóan lobbizott azért, hogy engedjelek szabadon. Szerinte kegyetlen vagyok. Összetöri a szívem - viccelek vele, miközben a rőtbarna tincsek közé csókolok, a mosolya valamivel halványabb, mint általában szokott lenni, talán őt is a skandálás feszélyezi, ami egyre hangosabb körülöttünk. Darien pillant, aztán megindul előttünk és hoppon hagyjuk a démonokat, akik nem tudják, hogy mi az a privát szféra. Fogalmuk sincs róla, hogy azt ne mondjam. Ash hátát simogatva igyekszem lerázni őket magunkról, mert a figyelmük egyáltalán nem imponál neki, zaklatottan viselkedik, enyhén szólva, mintha átkot szórnának a kezek, amik puhán siklanak végig rajtunk, mindhármunkon, Mishát már a megszokás bizonyosságával, engem az elfogódottság szemtelen áhítatával, Darient pedig a megismerkedős nedves fogásaival kitüntetve.
- Nem zavarnál, nem készülök karavánútra és sok barátod van a házamban - pillantok a fiúra, ahogy belekezd, nem különösebben hímezve-hámozva, de mégis óvatosabban fogalmaz, mint amit megszoktam tőle. Alig figyel rám, Darient lesi a másik oldalamon. - Hosszú volt ez a hét nálatok? - Unalmas volt nélküled. Annyi mindent szerettem volna kérdezni - róla, a szeme Darien felé üzen. - Nektek hogy telt, Mester? - Mint a nászutasoknak. Igaz? - az arcom simítom Dari hajához, most őt csitítgatom sissegve, mint korábban a lovat, amiért rácsapott egy kézre, hát mi ez az erőszakos attitűd kérem-szépen? Misha pedig szemlátomást megörül annak, hogy ezek szerint már egy hete legalább kiengedtem a rosszból Darient, hát be is halok ezeken. Úgy szeretnek, majd elégnek, aztán meg kritizálnak, fogalmuk sincs arról, hogyan kellene ennek működnie? De a lényeg, hogy megtáltosodik és csakhamar megérkezünk a célhoz, elégedett sóhajjal lépek be a kertbe, aminek határa élesen jelzi a démonfélék számára: eddig és ne tovább. Ami közkincs azt kiviszik, mi pedig most bevisszük a privát hármasunkat. Négyesünket.
- Furfur! Fogalmad sincs mit kellett kiállnunk, hát mi van itt? Minden toprongyos előmászott még a csatornákból is, mi? Kiöntötte a víz a kanálisok csőcselékét? Darien idegeit teljesen kikezdték, nem bírnak magukkal.
- Hah, szegény Darien - világos pillantása a babámra lebben, olyan sóhajtó áhítattal veszi a nevét a szájára, ahogyan megérdemli, miközben kitárja előttünk az ajtót, aztán be már én csukom, miközben ő Misha után kérdezi a hetünk örömeit.
- Mi ketten könnyedén, de a háznép eléggé elhasználódott. Remélem visszafogja magát a hurrikánszezon, különben jövőre mindenkinek új testet kell találnunk. Micosda fogadtatás! - Darient biztató mozdulattal tolom a kanapé felé, helyezze magát kényelembe, én főhelyre ülök, szivart vágok, italt töltök, megszaglászom és töltök mindenkinek is, a két fiú poharát a magamhoz intett Misha kezébe nyomom, hogy ő szolgálja ki jó konyaknak Darient, akire igazán ráfér az ábrázata alapján az ital. Őt nézem, miközben válaszolgatok. - Bárcsak, de Darient elvitte a ló mert figyelmetlen volt, ezért reguláztam, Misha pedig ügyetlenkedett amikor Acosét fegyelmeztem és beleesett a szórásba. Teljesen elszemtelenedett a kapitányom. Ha nincs estére közkivégzés program lehet beajánlom egy felnégyelésre.
- Nem terveztem semmi ilyesmit - neveti el Furfur, aztán hadarva, kattogva magyarázni kezd valamit a terveiről. Ő is a fiúkat nézi és én is, ahogy Misha kecsesen odalépked Darienhez, mosolyogva a kezébe adja a poharat, leül nem messze tőle, nem a másik karfához, készen arra, hogy közel hajoljon egy beszélgetésre, csak nem tudja, hogyan fogjon bele.
- Hát hiányoztam? Ennyire? - mosolygok Mishára Furfur leleplező kérdése után, aki azonban Darient nézi, ahogyan én is, sőt, Misha is rábámul a válaszát fontolgatva. Mind tudjuk, hogy a lelkét már eladta azért, hogy láthasson, sőt, ha több lelke volt az is mind az enyém már, de mégis ő az egyetlen, aki diszkrét köntösbe köti ezt a tényleg Darienre való tekintettel.
- Még a démonok sem tudnak uralkodni magukon a közeledben és vágynak a társaságodra, hogyan tehetném én? - kérdésbe rejti az imádatát, mert még fogalma sincs arról, hogy ezt a műfajt Darien nagyon jól érti. Ha nem is válaszolna... akkor is tudná mire gondol.
- Mi lenne, ha a fiúk elmennének megnézni a vásárt, amíg mi beszélgetünk Misran? Aztán ha mindenki megérkezett végre hivatalosan is bemutathatnád, persze csak amolyan rád jellemző módon az öledbe ültetve a vacsorán.
- Ahhha, és arra gondolsz, hogy kicsit rongyos így?
- Ugyan már, hiszen gyönyörű fiú...
- ...főleg meztelenül... - szúrom közbe.
- ...Misha pedig talán az egyetlen jó társaság neki, minket most halálra unnának akkor is, ha te vagy mindenki közkedvelt Misranja hercegem - fejezi be majdnem vigyorogva, én pedig Darienhez fordulok a füstöt nem rá fújva. Felé nyújtom a kezem és közel húzom, ha engedelmesen felkel. Felnézek rá, bár kezdem azt hinni, hogy túl sokat nézem.
- Akarod? Csak te és Misha meg egy-két pokolkutya akiket nem látsz, de vigyázni fognak rátok. Az ő társaságában kevesebbet fognak inzultálni, mert már bejáratott bútordarab, amúgy is egyre jobban leköti őket a vásár -az ujjaim között fogva meleg ujjait közelebb húzom magamhoz, fájna elválni tőle, szinte azt szeretném, hogy az ölembe kívánkozzon és jó kiskutyaként ücsörögjön a combomon amíg Furfurral megbeszélünk mindent. Azonban nem ezért hoztam magammal, azért hoztam, mert jönni akart, világot akart látni és a vásár érdekelte. Mellette Mishát nézem, ő meg az ujjait a számnál. Milyen kielégületlen fiú, pedig biztosra veszem, hogy nem szenved hiányt csókokban és farkakban Furfur oldalán sem. - Elsősorban a méretében való ruhákra és főleg egy jó cipőre lenne szüksége, aztán még amihez kedvet kaptok. Hadd mutassa meg ő is magából milyen szép, nem csak te Misha. Mondhatjátok, hogy meghívtalak titeket rá.
- És abban senki se fog kételkedni, hogy így van Mr. Fiatal Tehetségek Cukrosbácsija - nevetgél Furfur, akit kínos lenne a fiúk előtt meglegyinteni, hogy több komolyságot!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 26, 2021 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Akkora nyüzsgés van, hogy Füge agyfaszt kap élből, rálép egy lábra majdnem, attól a dupla lutz jut nekem jutalmul, megfelelget néhány ló hívó szavára, de igazából sokkban van, mint jómagam. Kezdem csodának érezni, hogy megtűr a hátán, sőt nem is bánt, nem akarattal, adott alkalommal megkérdezem Furfurt bárki ült-e rajta? Nem lennék meglepve, ha ezek lennének a belovagoló körútjai, de akkor máris jól járt, mert én nem kényszirtek, hanem kérek, ahogy azt az öreg Ferdinánd tanította annó.
A démonok ellépkednek előlünk, elég csak felpillantani, hogy ki érkezik.
Milyen érzés belovagolni az oldalán? Eleinte felemelő, fenomenális sőt bizsergető, de aztán tényleg néznek engem... sutyorognak, és valóban mutogatnak is, mintha valami csoda lennék, vagy egy torz látványosság a sikátorok mélyéről. Tudom, hogy arról csacsognak milyen rút vagyok, meg sem érdemlem az ő egyik hercegüket, én a galád.
Lepördülök a ló hátáról, küldök egy hálás pillantást Misrannak, hogy csitítgatta a lovat és mellé simulok, ahogy átölel forróság önt el, még több szempár, jó ég.
Közel sodródnak hozzánk, átölelem a derekát, neki préselem magam a démonnak, hogy el ne veszítsen, de amúgy is úgy kap utánam, mint akinek ugyanez fordult meg a fejébe esetleg. Nem vagyok meglepve, mert kezek nyúlnak értem, ujjak érintenek és mellé még a kapitány is közeleg, a szívem majd kiugrik.
Ahhoz vagyok szokva, hogy ezeken a helyeken engem észre sem vesznek, vagy a mit vagy láb alatt kölyökkel felszólítással arrébb löknek, de szinte láthatatlanul a falhoz olvadok most pedig attrakció vagyok és ez… mindennél jobban összezavar.
Igyekszem kihúzni magam, de Misran ujjai megmásíthatatlanul fognak, tartanak. Biztonság, ez az egy szó jut eszembe, mert egy dolgot tudok, a testén keresztül eshet itt bántódásom.
Megtorpanok az érkezőket figyelve, a szememen kiesik az ámulat, el sem hiszem, amit látok. - Neeeem. - súgom mosolyogva, mert ez bőven nem olyan, sőt, nagyon fura. Az üdvözlések folyamatából kihagyom magam és ebből tudom, hogy nem fontosak, ahogy ebben a körben én sem vagyok az.
Elhallgat a zene, végre a fülem is kitisztul, a kapitány kezelésbe vesz, a kezéből ránt ki a hercegem olyan dúvad erővel, hogy felkenődök rá, a tockos szele ér csak el és a démoni mágia nekiverődik a körénk gyülekezőknek, mintha egy hullám söpörne végig rajtuk, mind elvágódnak, én maradok talpon a Misranba kapaszkodva, a rémület hangjával a számon, de… és DE megvédett. Nem hagyta, hogy a kapitány bántalmazzon és ez eddig nem sűrűn esett meg, általában hagyja, hogy lekeverje a sallert nekem, tanulópénznek hívja én meg duzzogok cserébe, lehet lassan megérti, hogy nem tanulok belőle semmit.
Észre sem veszem az érkezőt, feltolom magam a démon mellkasára a hátammal, a csókja a tarkómon landol és a kapitány már tápászkodik fel, ő figyelem. - De herceg…- mégis elhallgat inkább, neki ez mos meglehetősen cikis helyzet, a tekintete azt üzeni nekem, hogy látja, hogy felvettem a kesztyűt, nem elé dobtam, de felvettem és most jobb, ha nézek a hátam mögé, de jobb neki is, mert azt hiszem már nem lesz olyan egyszerű engem nevelgetnie.
Kialakulóban a verekedés, erősebben nyomom magam Misrannak menekülök belé, gyors és taktikus lecsendesítést követően a démonok hátba, orrba és per mellkason veregetik egymást, majd hangosan hahotázva elvonulnak inni.
Majdnem megfelelek, hogy jól vagyok, de a kérdés nem nekem jön, kicsúszok a démon oldalára és már semmi egyebet nem látok, mint a fiút magam előtt, aki a földön ücsörög a szájából vér szivárog és pontosan azzal a tekintettel méregeti a hercegem, amivel én szoktam. Hát nem vagyok hülye, látom. Ugyanúgy gyönyörködik benne, a kezétől felégetődik a bőre és olyan lelkes, hogy leszakad az ég menten. A szívem feldobol indulatából.
A hangja is mély, lágy, dallamos, mint minden rajta a tökéletesen illeszkedő ruha, a szép pulóver, a ráillő nyakkivágással, a bakancs a lábán szinte új, a haja, az arca, a szeme. Levegőt sem kapok. Azonnal tudom ki ő, nem kell bemutatni, sosem láttam, de pontosan ettől rettegtem, hogy ilyen lesz.
Felhörrenek, ahogy Misran felé hajol, talán el is vicsorodom rémültemben, most itt fognak smárolni… rajtam félig?
Pont olyan alázattal kéri a bocsánatát, miként én, ha nem is vagyok hibás és ekkor vesz észre engem. A mozdulat belél szakad, a döbbenete tükre az enyémnek, túl hosszú a pillanat, amibe felmér és tudom mit lát.
A nem túl szép, nem helyes, vékony, csöpp alakot, a szakadt cipőjében, a felszakadt szájával, ami már neki is van, a túl nagy ruhákban, büszkén simulva a démon oldalár, akit úgy szemlél, ahogy én szoktam. Mint, aki marha szerelmes.
Egy emberként vörösödünk el, a nyalintásra, a csókra. Én zavaromba és haragomba, ő pedig mert nem érti, hogy mi történik, de valahogy nem érzi helyén valónak, nagyon helyes. - Azonnal sejtettem. - én térek előbb magamhoz, pedig mindketten le vagyunk sokkolva és azonnal kezet nyújtok felé, hogy úgy tűnjön nem hoz zavarba a jelenléte, közben a vérem felforrósodik a szívem felveri az ütemet.
Míg tart a bemutatás, megzárom a srác kezét, olyan hosszú ujjakkal, amilyen nekem sosem lesz, kedvessé szelídül a mosolya, az enyém meg fezsültté válik. - Sokat hallottam rólad. - így is van, de tegyük hozzá, hogy mert kérdeztem. - Szintén, örülök, hogy idekint vagy. - idekint? Felkapom a fejem. Idekint a vásárban? Na persze tudok róla, hogy a három hetes sötét vermem alatta Misran ezzel a fiúval hált a HÁLÓNKBAN! Mélyre szívom a levegőt, megköszörülöm a torkom és kurvára zavar a sok bámész szempár, zsebre dugom a kezem.
Beszélgetésbe elegyednek, én meg agyfaszba. Elvitt a ló, cöh. Szép ferdítés, de nem baj, jó ez így, hitelesebb. - De legalább egyikőtöknek sem esett baja. - duruzsol a hangja, ahogy Misranhoz szól, már ez is egy kis vallomás. Na erre nem vagyok én képes, vagy de?
Induljunk már, mi a faszt néznek? Kezdek ideges lenni. - Mit? - billen a fejem, rosszul hallom? Ki csókolózzon kivel? Nem is értem. Csókolózzanak, hol érdekel engem? Hol? Mindenhol, de nem mutatom ki, tőlem. Még vállat is rántok, pedig az agyam elönti a lila köd.
Essenek át rajta, csak induljunk meg. Mégis én vagyok türelmetlen, mert belépek a herceg mellé, átkarolom és egy apró kis mozdulattal rábírom, hogy azt higgye ő akar megindulni, ha kicsóklózták magukat. Azt kivárom, mert jó fiú vagyok.
Aztán indulunk meg. Besimulok mellé, a zsebemből is előkerül a kezem, mert akik mellett elhaladunk, sorra megérintenek, ujjak sietnek a karomon, a mellkasomon, lábamon, seggemen és mindenki megérinti a herceget is, mintha ez valami szokásos üdvözlés lenne, szerintem neki fel sem tűnik.
A másik oldalára felzárkózik a megilletődöttségből kilábaló szőkeség, amilyen én sosem leszek, olyan szép, magas, karcsú, formás. Megértem, hogy Misran imádja.
- Arra gondoltam Mester, hogy a napokban meglátogatnálak a birtokodon, persze, csak ha nem zavarlak titeket. - ó sejtem én mire akar kilyukadni, csak előtte szóljanak, hogy ne legyek az ágyba, ne rajtam keresztül keféljenek, én meg úgyis csak rágom. - Ne haragudj rám, de szeretnék egy kis időt veled tölteni. - halk, alig hallom, de az izgatottsága felülmúl mindent, engem meg a penész fojtogat. Megvadulok menten. Rácsapok egy felém nyúló kézre, cserébe a csaj rám sziszeg, mint egy macska nekinyom magam Misrannak, ezek engem megesznek reggelire.
Töltsenek időt együtt… lefőlök. Büszkén lépdelek mellette, az ölelésbe borítva magam, az enyém, de … ki tilthatja meg neki, hogy ilyen srácokkal kefélgessen? Hallom jól szórakoztak, míg engem a sötét zárkában tartott. Remek, taps. Vastaps menten.
Aggódom, hogy Misha miatt forr fel a herceg mellettem, hogy neki akar simulni, hozzá akar érni, miközben azzal küzdök, hogy elkerüljem a sok érintést, a végére panaszosan nyafog a szám, még jó, hogy befordulunk egy pazarul díszített ház udvarra, ahol éppen sörözés és sültezés folyik. Azonnal felismerem az elénk siető Furfurt. - Misran, ne haragudj, hogy nem mentem személyesen eléd, de látod mi folyik itt, felhozták az összes hordót és öntik össze a drága italt, muszáj felügyelni rájuk. - tényleg örül, le sem lehetne tagadni. A ház elé kihordott padok szárazok, mégis befelé tartunk, félre lökdösi az örömködő démonokat, utánuk rúg egyet-egyet. - Nehezen bírták a bezártságot, ti, hogy viseltétek? - nappalifélébe vezet minket, ahol az asztalon üvegpoharak és egy üveg, valamint szivar várja a társaságukat, láthatóan Misranra készülve, Misha már nem feszeng, láthatóan haza érkezett. - Mi történt a száddal? - nincs rosszallás a szőke hangjában, inkább valami más, amivel szemléli a szép szőke babáját, aztán felém fordul és összeszalad a szemöldöke. - Megverted őket? - ez ellen sincs kifogása, csak nem érti, de hellyel kínálja a démonok hercegét, kibontakozom az ölelésből. Egyedül maradok, a védelmező test nélkül, azonnal fázom. Misha otthonosan mozog itt, a kedve is visszatérőben, de nem loppal bámul engem, hanem zavartalan kíváncsisággal. Misran és Furfur kattogó démonnyelven kommunikálnak, míg leülnek és koccintanak.
Eligazítom magamon a pulóver lelógó nyakát és jobb híján Misha mellé telepszem a kanapéra tisztes távba, kissé a karfának olvadva, de elférünk. - Misha türelmetlenül várt, napok óta mást sem hallgatok, hogy csak, hogy had menjen ő eléd. - gondolom Furfurnak gőze nincs róla, hogy ezen mondatok szíven rúgnak, vagy de… abból, ahogy áthatóan engem fürkész… pontosan emiatt mondja ki.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 8:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Shshshhs ne beszédre használd azt a csepp szád - csókolgatom ki a vigyorgásának repedéséből a nyers tényeken ügyesen lovagló szavakat, amiket el kell hallgattatnom, de mégsincs kedvem őket vérbe fojtani, csak kiszívom belőle őket és az ölelésemben eltemetem egy kicsit. Kár, hogy igaza van és most nincs kedvem hazugságokkal tévútra csalni a gondolatait, csak csitítgatom, mint túl izgatott gyerekeket éjnek évadján, amikor nem szabad hangoskodni, hogy a szörnyek nyugodtan alhassanak tovább. - Ősöreg, no szép - mormogom mindenféle sértődöttség nélkül, végighúzom az arcán a szám. - Egyáltalán nem hangzik hülyén, néha meg kell vadulni kicsit. Én meg majd valami lepkehálóval felfoglak, hogy el ne szállj nagyon - nincs ezeknek a szavak goromba tartalma, pedig lehetne, de hogyan tehetném a kezem alatt karcsú, zsenge testének, ami a megbocsátásról biztosít a számra lehelve, némán elcsattanó csók neszétől bepárásodott hangon.
- Szerencsés szörnyeteg az- én és csakis én vagyok a mérvadó rémség errefelé, őszintén megnevettet az érzékeny hörrenése, úgy simítok a farkamon a nadrágon keresztül, ahogy szeretném, hogy ő tegye meg, tudván tudva, hogy fél szemmel még a kezem lesi akkor is, amikor félrepillant. - Csak te tehetsz róla, ahogy elképzeltelek a keze alatt, mintha az én kezem alatt volnál. Acose a jobbkezem, de Forcas is a jobbik oldalon van, felcsaptam indiai istenségnek, akiknek több kezük van, mint amennyi hajuk - elég a szextémából mert levarrom a latyakban, valami igazán lucskos nyomot hagyva magunk után, a kérdésére fókuszálok. - Furfur az első teremtményeim egyike, még nevet se éppen az esztétikai szempontok szerint adtam neki. Ő egy amolyan jófiú a démonok között, a saját holdudvara főleg deviáns démonokból áll, félresikerültekből, akikben több emberség marad, mint a többi légiókban. Már majdnem kedves... ami elég hasznossá teszi földi ügynöknek, míg a Pokolban egyáltalán nem erény. Szóval, igen, mondhatni a bizalmasom, beavattam ebbe a nagy kalandba is, hogy megtaláljalak téged - személyesen tesztelt jelölteket és annyi minden még, amiről számot se tudnék adni, de most nem is igyekszem, csak megütögetem a hátát, ahogy krahál a rumtól, majd megszokja és megszereti, mint a csókokat, meg engem. Ugye? Először a torkán akadt a szó tőlem is, még ha nem is szó szerint. Elvesztegetett szép emlékek!
- Rumba ázott mazsinak, de tegyük hozzá, hogy te tehetsz arról, hogy egyáltalán gyalog vagyunk! Na nézzenek csak oda, nem a farok csóválja a kutyát! - meg is rágom a farokrészét, ha már szóba került, de csak olyan szőrmentén, vigyorogva, tévesen tájolva, húsba falva, rohadt elégedettem magammal, amiért kicsaltam belőle ezt a kis méltatlankodást, mielőtt én is lóra lendülnék, hogy együtt meginduljunk a cél felé. Túl közel van.
- Acose szerint Furfur a fő kezdeményezője ennek a vásárnak, ilyenkor a szervező kézjegye hat rá, de azért előfordulhatnak ad hoc kínzások és kivégzése, majd megkérdezzük a programot. Nincs még sötét, nappal meg nem mutat olyan jól az egész - azt hiszem ez egy kicsit kegyetlenül hangzik az emberi füleknek, szerencsére a mulatság felénk sietős hangja és szaga felülírja az én súlyos szavaim. - Védelmet kapsz a szívednek, nem törődsz majd tőle dolgokkal, amikkel törődve elrontanád a saját kedved. Nem tudnám megfizetni a szíved, ez a szomorú igazság, ha komolyan beszélnénk - hiszen mit adhatnék cserébe, amivel nem veszítem el őt, de értékes, ám mivel csak játszunk a szavakkal és is felreptetem őket. - Halott indián pózban és én egész úton a segged simogatnám, nagyon-nagyon egyetértek - somolygok ábrándozva, de már figyelek a környezetünkre, az ürességet a tömeg váltja fel, ismerős arcok. Kezek nyúlnak felénk, a száram odaengedem valakinek, hogy aztán ösztönösen csitítsam a mellettem horkantgató Fügét.
- A démon nem lehet elég óvatos, ha idehoz, ugye? Furfur már vár? - nem látom sehol a szőke fejét, de akit magamhoz csettintgetek félvér az szerintem az övé, barátságos a lóval és kíváncsian leseget Darienre, akinek megfogom a derekát, mielőtt leszáll és eltűnik csak úgy. Annyi hangot hallok hirtelen, hogy meg se tudnám számlálni, felsorolják nagyjából a fél várost, hogy ki van itt és mi kéne, Acosének is mondják, ő egyszerűen az útjukra zavarja őket és körülöttünk koslat, miközben az egyik furfurista hozzám hajolva megsúgja hogy merre is induljunk ebben a bolondokházában - Lucifer nevében, azért azt a pancsert igazán lelőhetnék amelyik a csellót nyúzza, mielőtt idecsalja Amarát - kiabálom túl a hangzavart, amiben alig érteni bármit, csak a karomhoz megnyugtatóan simuló Darien ad némi támpontot, az ujjaimmal tapogatózok utána, keskeny mellkasán összefogom a pulóvert, mert ott érem el anélkül, hogy felé fordulnék és a kis ugrancs nyomában elindulok, de éppen befutott egy másik csapat is. Prüszkölő hátasok, a lábak között szuszogó pokolkutyák, néhány megveszett teherhordásra befogott imp vartyog, Baal imádja őket ilyen rózsaszín kis ruhácskába öltöztetni, olyan ocsmányak, szerinte ironikus- Remélem ez még nem az a látvány, aminek hatására kiakad a szemed - lesek hátra Darienre. Sok dolog történik egyszerre. Meglátom a kapitányom mellette és aggódni kezdek. Szünet áll be a zenébe, úgyhogy a felvezetőnk közelebb hajol: - Misran herceg, Furfur előőrsöt küldött a fogadásodra, csak éppen elveszhetett a tömegben, de rögvest itt lesz. - Miféle... - kezdem én a kérdést, de aztán látok egy fellendülő kezet, magam felé rántom Darient egy figyelmeztető - MIT KÉPZELSZ? - kiáltással, ami lendületet adna a fordulatomnak, hogy két kézzel védjem meg a magamét, de éppen akkor a jobbomat szelíd, karcsú kecses kézpár ragadja meg örömmel.- Misran! Mester! Annyira örülök!
De Misha már véres szájjal örül, mert a telekinetikus erő az akaratomnak megfelelően a földre dönti a körülöttünk csoportosulókat, meglepett kiáltások kánonát indítva el. A kapitány káromkodva tápászkodik fel, Darient a letarolt kör közepén magamhoz ölelem, de még így is meglegyintett tarkójába csókolok. - Eltűnj most a szemem elől - sziszegem Acosénak, miközben kitör a verekedés, mert Salilus ráesett Hanwar büszke démonára, ezt persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen sértés, de néhány megbízható démon tőlünk távolabb taszigálja az egymás agyalásába feledkezett primitív démoncsomót.
- Erős indítás. Jól vagy? - lehajolok az én kis Mishámért, aki olyan természetes, megbocsátó mosollyal teszi a kezembe a kezét és fogadja el a békejobbot, ahogyan azt el is várom tőle, miközben a balom magamhoz karolja Darient, mielőtt elveszik.
- Semmiség. Már alig vártam, hogy viszontlássalak, nem figyeltem arra, ami történik, bocsáss meg - nem törli le a vért a szájáról, felém hajol, hogy felkínálja, de már látja Darient, furcsán félbehagyott üdvözlő csók ez, mert hirtelen kiegyenesedik.
- Nem tesz semmit, nem láthattad, egyesek szerint nagy az arcom, de nem csak azzal takarom ki Darient - a fiúra pillantok, aztán odahajolok a megdermedt szőkéhez, lenyalva az értem fakadt vért a szájáról megcsókolom az arcát. Az öleléstől most eltekintek, hiszen a karom foglalt. Pocsék amatőrként próbálja leplezni a megindultságát, pedig azt hinnéd akin végigment New Orleans fogékonyabb démonserege, azt már semmi sem billentheti ki. - Nos igen. Darien, ő itt Misha, már beszélgettünk róla. Az udvarom megbecsült tagja, egy jószívű, kedves fiú ebben a városban, rajtad kívül az egyetlen ilyen - celebrálom a bemutatást, a helyzet annyira kínos, hogy a démonok szabályos körben állnak fel körülöttünk, együttérzés nélkül figyelve a magas, karcsú, csodásan szőke, irizálóan világos szemű, angyalarcú Misha zavarát, akinek vonásai az ukrán és orosz vérvonalnak engedve ortodox szentek és mártírok gyönyörű, de tartózkodó szépségét kölcsönzik neki. Alul húsos, felrepedt szájába harap. - Misha, ő pedig itt Darien Ash Milton, akiről neked is volt szerencséd hallani. Kitüntetett figyelmemet élvezi, bár ezt egyes démonok nehezen tartják észben. Nagyon különleges a számomra, de ezt te már tudod is. Örülök, hogy találkoztunk. Te vagy a kíséretünk?
- Igen Mester. Azt mondták elvitt a ló és meg akartam győződni arról, hogy ... szerencsésen visszaérkezel.
- Durva sarkítás történt, Darien után vágtattam, őt vitte el a ló, remélem nem aggódtál nagyon. De nem neheztelnék meg érte, ha le tudnád venni a szemed róla és elindulnánk Furfurhoz - biztatom, hátha segít.
- Természetesen Mester - suttogással vezet ki a démoni körből, ahol lassan életre kap a skandálás: csókot, csókot, csókot!. Bár tudnám, hogy kik között akarják látni!
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 1:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Elnevetem magam, ahhoz képest, hogy nem olyan régen, azaz két perce még azt hittem, hogy letépi a fejem, most boldogan mosolygok, mert megijedt, egyszerűen a démonok hercege berezelt, hogy én Darien Ash Milton kereket oldok. Na most vagy, mert hosszú lenne előkeríteni, vagy pontosan tudja, hogy nem sikerülne. Ezzel nem azt mondom, félre ne értse az agyam, hogy jól járnék, hanem, hogy valaki lehet összetörne, apró kicsi darabokra tépnek és többé nem leszek az övé. – Jól van, de attól még tény. – vidáman lépkedek a ló mellett, aki összevissza rángat, aztán magamhoz csalom a démont és a ló lenyugszik, mintha értené, hogy ha kirángat a karjai közül, akkor nagy bajba kerül. – becsületszavam adom rá, hogy nem mondom senkinek, hogy aggódsz, hogy elhagyhatlak. – kicsit szívózom csak, mert olyan jól esik, hogy majd felrobbanok tőle. A szívemig hatol és beékeli magát. Ha nem tudnám, hogy képtelen rá elhinném, hogy szeret engem, az lenne ám a mámor. – Tudom, hogy nagyon sok dologban kiváltságos vagyok, némely démonod jófejségből köti az orromra, a többiek, meg, hogy bosszantsanak. Közben…- belebújok az ölelésébe, mert közben imádom, hogy emiatt gyűlölnek. Ezen okból kicsit sem zavar, hogy ki nem állhatnak, mert a szép démonherceg kiváltságos velem, imádom is érte.
Megnyekkenek az ölelésben én is szorítom őt, de közel sem olyan erősen. – Tudom, igyekszem felnőni, csak… tudom, hogy te ősöreg vagy. – nem sértés, egyszerű tény. – de én most vagyok kicsit szabad melletted, tudom, hogy hülyén hangzik. – mert fogoly vagyok, de nem kell kajára gondolnom, meleg takaróra, kispárnára, fedélre arra kell, hogy ne üssön, ne bántson a szex meg… nos ha a nyelvét sokáig használja előtte, az egészen jó tud lenni. A csókok meg… ó iigen.  – Talán egy szörnyetegnek megbocsátanék. – megsúgom a szájára  még az ölelésben, aztán helyezkedik, hogy itasson és milyen jól teszi. – Jesszusom. – felhörrenek, ahogy kimondja is elvörösödöm, a seggembe ne nyúlkáljon, de a többitől is lever a víz, össze fog tapogatni, nyalogatni, tudom előre, undorító lesz. Látványosan igazít a nadrágján, felhörrenek. - Annyira perverz vagy, de tényleg. – meg sem lep, de azért nah. Viselkedjen vagy próbáljon meg, vagy valami, mert összeharapom. – A múltkor is nagyon máshogy viselkedett velem, ő a bizalmasod, igaz? – sejtem, hogy köztük más a kapcsolat, mert a szőke máshogy beszél Misranal, ők talán „haverok”. – Őt is te teremtetted? – vagy csak mellé szegődött? Mindegy is. Meghúzom a rumot. A víz kiver , felköhintek.- Brrrr. – volt már jobb is, meg rosszabb is, de míg ölel, okésak vagyunk. – Orvosság.. az. Köszönöm. – elvigyorodva csókolok a szájára. – Nagyon szeretnék, iszonyat fázik a talpam. – is. Újabb hörrenés szakad ki belőlem, mert elképzelem, ahogy meztelenül ül velem szembe a lábujjam a szájába szívja és a talpam harapja végig finoman, lenyelem a sóhajom. – Te ázott mazsinak akarod? – kérdő a tekintetem és biccentek. fel akarok ülni haladjunk lassan, ha Füge is úgy akarja.
Fellendít a lóra és kedélyesen segge harap. – Ahu. Elképesztő vagy, komolyan. – és ezek miatt imádom, mert annyira sok a tűz benne, olyan sok a vágy, így akar vajon mást is magának? Elbámulom a szép alakját, ahogy lóra ül, Füge azonnal táncba kezd, erősen tartom, ki ne lőjön, tudja merre mentek a többiek.
Gondterhelt leszek. – Arra gondoltam, hogy nyilvános kerékbetörés, nyúzás, sikolyok és sírás, tudod… ilyesmi. – mert azt nem bírja ki a lelkem, nem a démon buli zavar, mert szentül hiszem, hogy Misran zászlója alatt belovagolni az nekem egy kis óvó terület.
Beleszimatolok a levegőbe, megkorran a gyomrom. – Aaah, éhes vagyok és szomjas és kicsit ideges, de nagyon türelmetlen, lehet ezt érzi a ló is. – a hangos zene felé lovagolunk, majd kiugrom a  bőrömből. – A szívem? Bízzam rád a legértékesebb részem? Mit kapok érte? – értem, hogy mit mond és csak viccelek vele, hogy tudja nyitott vagyok esetlegesen túl is élem, majd óvatosan nézek körbe, ahogy beérünk a lerombolt kapunk, egykor talán megpróbálták a várost elkeríteni, a zaj megüti a fülem jobban és a szagok, színek. Füge eddigre letépi a karom, a vállam sajogva fáj, ahogy fogom vissza, a csoda most nem engedésben történik. – Lehet eléd kellett volna ülnöm a lóra, szembe veled és a mellkasodba bújni, milyen… nemes lenne, fenséges. – elnevetem magam, egyelőre semmi extra, csámborgó „ember” testek, hangos üzletelés folyik és a karavánunk felbomlik, a herceg démonjai elénk sereglenek élünkön Acose, akinél már nincs ló, elégedetten pillant végig rajtam, igyekszem keserű arcot vágni. – Elvezetik a lovakat és Furfur már vár. – az egyik démon a lovamhoz lép, aki kitér a hitéből, fújtatva kihátrál, alig billenek meg az ócska nyeregbe. – Én nem hiszem…- hogy ez jó ötlet lenne, le fogok zakózni. Addig le sem szállok, míg a hercegem nem kerít nekem egy félvért, vagy embert és vagy nem mondja el hol tegyem le a lovat, mert Füge nem fog démont megtűri a közelében, csak félholtra verve, de lehet úgy sem. Okos állat.
Végül egy félvért a közelébe enged, lepattanok a nyeregből és bizonytalanul Misran mögé lépek, nem tudom hol a helyem, azt tudom, hogy halom szempár szegeződik rám és rá. A herceget itt ismerik, tisztelik, becsülik és a fiú mellett, ó hallom a suttogást… nem vagyok teljesen süket. Az ez lenne az teljes lesajnálása eljut mindenhova. Ez, ja Az.
Kissé lehajtott fejjel, félve pillantok körbe, mintha nem mindenki minket nézne, de közben de és várok, hogy Misran merre indul, mögötte kell maradnom, hogy lássák az övé vagyok itt és most ez életet menthet. Büszkén szeretnék vonulni mellette, magasra tartott fejjel, de félő most a háttérbe kell szorulnom. Nagyot kordul a gyomrom. Acose keze kap az állam alá megszemléli az arcom. Közel hajol, míg a herceg valakivel pár szót vált. – Könnyen megúsztad te fattyú. – kirántom a fejem a kezéből. – Hasonló szépeket. – Ha Misran nem elég gyors, begyűjtök egy közepes tockost.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jan. 22, 2021 5:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

Tisztán látom mennyire meglepő a számára is a megbocsátás tőlem, egy csónakban evezünk a kis drágámmal, megértem az áhítatát, úgy érzem magam, mintha idézőkörbe zártak volna és feszengenék a korlátozások között, vagy mintha só borítana és a számba ömlene mint egy elég szörnyű ókori emlékben. Nem ilyenkor kellene lecsapnia a mennykőnek? Vagy inkább minden alkalommal amikor a fiúval valami istenkáromlót teszek?
- Na azért... - ki ijedt meg? Ki fél? Én? ugyan már Darien, ezt nem gondolhatod komolyan. Ki kellene, hogy nevessem. - Nem kell ezt ilyen hangosan mondogatni - dünnyöröm magam elé csendesen, hát hogy örül már neki, ha visszaél én esküszöm olyat teszek, hogy három napig nemhogy ülni, de hanyatt feküdni se fog tudni. Simogató keze alá lépek, csalogat magához mindig tüneményes kis lénye, szinte nehéz kipréselni a fogaim közül az óvó intelmet, aminek pedig itt van a helye - Szeretném, ha tényleg nem élnél vissza ezekkel a kegyekkel, mert nagy engedmények. Nem adnám akárkinek - súgom a végét, mert van abban valami szánalomra méltó, hogy démonherceg létemre én vallom meg neki milyen nagy jutalmakat is kapott, mert nem bízok, nem bízhatok abban, hogy érti, érzi a valódi értéküket. Kedvem lenne a lelkére kötni varázsszóval megszeghetetlenül, hogy tényleg nem hagy el, nem orvul, nem sértve, nem lerombolva minden örömem benne. Majd idővel, ha elpereg az életének homokja, akkor elhagy úgyis az, ellen semmit sem tehetek. - Viszonylag nehéz lett volna rádszólni, miközben felverted az út porát, nem igaz? - elmosolyodva elütöm az élét már ezeknek a szavaknak, nincs jelentőségük, csak annak a könnyedségnek, amivel a karomba illeszkedik. Oda teremtették, erősen megszorítom, de nem túl erősen, nem rajtam múlik, karcsú teste kívánja meg az erőt és az is szab gátat a fokozódásnak amikor azt mondja, hogy elég. Összeérnek a csontok, elpihen a mozgás, a karomba rejtem és a karjába rejtezem egy szép és dús pillanatig, amiből lehetne csók, szex, bántó testropogtatás, de meg is maradhat ilyennek, ilyen összefonódott húskoronának.
- Tudom, én is tudom... mi démonok is meglehetősen infantilis népség vagyunk, mégsem vagyunk gyerekek, nincs köztünk helye egy gyermeknek sem - mert megrontjuk, megbecstelenítjük, kiélvezzük minden lehetséges módon, mint a földi világ többi hedonista kincsét. Az embergyerek sem rosszabb a kaviárnál, a szesznél, a dohánynál, ártatlan, romlatlan lelkét és testét bemocskolni igazi ínyencfalat. Darien is ilyen, bár korban nem és a jelleme sem gyerekes, de mégis sóvárogja még a kisded játékokat, csak még senki se adott lovat alá, hogy kiélvezze ezeket. Belesóhajtok a halántékába. - Nem kell nagyon sietni, csak okosabban csináld. Határozottan nem tetszett ez a játék - és ennyi, nincs vele több dolgunk, megpuszilgatom az arcát, hogy ne is essen vissza a rémületbe.
- Nem, nem, az ilyen hercegek nagyon veszélyesek, még a végén a végén megsajnálod, ha hallod a jajgatását, látod a szenvedését. Tudnál elég kőszívű lenni ezzel az ajakharapó szörnyeteggel, hm? - puhán, nyálasan nyalom meg a kivérzett kis sebet, gyengéden megsimítva a hátát csak annyit engedek az ölelésünkön, hogy tudjak az italért nyúlni. - A szerencse fia vagy - és a lova rosszallása ellenére újra megcsókolom a homlokát, belemajszolok a hajába, figyelve a hátast, a türelmetlent.
- Nehéz megmondani, ebben a korban már az emberek nagyon tartózkodóan érintik egymást, de mintha egy vak mérné fel a testedet. A tenyere, az ujjai bejárnak majd, persze nem dugja fel a seggedbe, ne aggódj - hogy kérdezi rémülten ez jut eszembe, pedig az se volna egy elhanyagolható vizsgálati módszer. Mmhm. Nem szabad most elképzelnem, sajnos igazítanom kell a nadrágomon.- Hát ha nem volnának "olyan" részek, akkor nem is kérném, hogy légy fegyelmezett. Igyál csak, hogy bátor hős vitéz legyél, ne aggódj, nem engedem, hogy bántódásod essen. Furfur amúgy sem olyan - ezt el sem kéne mondanom neki, hadd féljen, de megitatva a rummal nem akarom, hogy pánik töltse meg a tekintetét. - Hé! Ez orvosság - letesztelem én is, a rum aromája nagyon is a helyén van, belemar a torkomba és halszagot érzek, miközben visszacsukom, majd elcsenek egy pusszanásnyit az ital ízéből Darien szájáról is. - Nagyon finom teával megfőzve, legközelebb úgy kapod, majd készítek neked külön kulacsot. Fel akarsz ülni? - nem mondhatnám, hogy lelkesít az ötlet, de ahogy beszél a nyomorult lábujjairól le kell pillantanom a cipőjére ami nem csak méretben hagy maga után sok kívánnivalót. - Hát jobban is vigyázhatnál azokra az ennivaló kis lábujjaidra, azt akarod, hogy este, amikor a számba veszem őket olyanok legyenek, mint az ázott mazsolák? - szörnyű egy kép, felpillantok.
- Nem bánom, de lassan menjünk, hogy tényleg biztosak lehessenek abban, hogy rendesen elláttam a bajod. Acose így is elég ingerlékeny. Talán a megtévesztően férfias külső ellenére a teste mégiscsak egy hölgy teste? -nem gondolom persze komolyan, de miközben felsegítem a lóra így is megpróbálom megharapni a fenekét hát mi van abban? és csak aztán ülök én is fel. Szórakozott pillantást vetek rá, miközben a város ütemesen közeledik, mert visszafogás ide vagy oda Fügét alig lehet visszafogni.
- Nos ezt viszonylag nehéz megjósolni. Mindig más a hangulat és soha nem úgy megyünk oda, hogy nekiesünk a másik démonbandának, de előfordul, hogy előjönnek sérelmek. Aztán néha az is, hogy hoznak szórakozást egyes és akkor sikolyoktól hangos a terület, meg persze ott vannak a kipróbált testek amik ilyenkor cserélnek gazdát. Azt hittem, hogy amikor a vásár iránt lelkesedtél erre felkészültél - a távolság most már rohamosan fogy, látni egy hosszú útszakasz végén a színes zászlókat, néhányan még csíkos sátrakat is felvertek, hogy az esetleg visszalátogató eső ellen védelmet adjanak. Sült malacok illatát fújja felénk a szél és újra felsírnak a hegedűk valami vidám mulatóst keverve egy gyászzenével. Balra tőlünk felugratnak a bozótban a kutyák, de nem mutatkoznak. - Most a szívedet bízd rám egy kicsit Darien és ne borzadj el semmin. Fogsz olyat látni, ami nem tetszik, ettől csak az óvhatna meg, ha végig bekötném a szemed.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 21, 2021 11:18 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Kifejezetten rosszul érzem magam, hogy így megborítottam pedig semmi hasonló szándékom sem volt és most mégis én iszom a levét, hiszen a pocsolyákban lépkedve szét fagyok, pedig alapvetően nincs hideg, csak nekem már semmi sem jó. A vágta kimelegített, az engem rángató ló is edzi a vérem.
Sajnálom, hogy ezen a szép napon, amikor kaptam egy rókát, beköltözhetek hozzá, ahol másnak aludni sem lehet és most a városba megyünk én meg elrontok mindent. A lelkiismeretem ezerrel dobol. Szeretném elmondani neki, hogy nem így terveztem és ha már akkor el is mondom, én játszani akartam, incselkedni kicsit igen, de cserébe kényeztetést ígértem estére, neki. Igaz azt akkor is elveszi.. nem, ez nem igaz, ha nem akarom nem teszi. Mert figyel rám, én meg… egy hülye vagyok.
Megbocsátok neked… hagyja el a démon száját és én olyan döbbent arcot vágok, hogy egy pillanatra a szívem is kihagy egy ütemet. Megbocsátás kegye egy démontól, mi a franc? - Köszönöm. - lehelem áhítattal, mert a végén tényleg én leszek a sorsa, csakhogy nem amiatt, amit hisz, hanem mert olyan dolgokat hoz elő magából, amikkel előttem nem hiszem, hogy találkozott. Könnyebb és egyszerűbb élete lehetett, de velem lehet sokkal izgalmasabb, vagy csak bosszúsabb.
Alásiklok a bántalmazó csóknak, sziszegve vonaglok meg a fájdalomtól megállom, hogy ellökjem magamtól, sokkal jobban elviselem már, ha fáj., A harapást a számon azért nem szeretem, mert a foga tele van bacival és nagyon nehezen gyógyul be, jobb szeretem, ha csak megharapja, de vért nem fakaszt, az is fáj, az is felduzzad, de ez nyílt seb. Genyó.
Lassan lépkedek mellette, hallgatom a szavait és megértem… tényleg, így másnak látom, mégis tele lesz a mellkasom dicsővel. Nem baj a harapás, nem baj, hogy lecseszett, hiszen Misran frászt kapott, hogy meglépek. Azt mondja a szavaival és így visszagondolva a tetteivel is, hogy igazán nagyon megijedt attól, hogy itt hagyom, hogy lelépek és ő nem fog utolérni, nem most. Azonban nem vagyok hülye, tudom, hogy NO az ő városuk, hogy itt nem lelnék menedékre és kajára sem nagyon, anélkül meg nem indulok útnak. Rosszabb helyre kerülhet csak, mint ő, mert ő vonz mástól meg kiráz a hideg és tudom, hogy senki egyéb nem tartaná tiszteletben, hogy éppen nincs kedvem hozzá. Ellenben vele.
San Francisco innen több, mint 2000 mérföld, tudom nagyjából merre induljak meg, hiszen nála is találtam egy régi térképet, ugyan félre tettem, mintha nem is érdekelne, de tudom hol van. Az iránytűt pedig nem adta nekem.
Meg ki tudja mi vár rám útközben, nekem csak karavánnal éri meg utaznom, ahhoz meg csereeszközök kellenek, meg az, hogy ne akarjak vele maradni. - Te megijedtél. - közlöm rekedten a döbbenettől, mint nemrég azt, hogy magányos.  - Te tényleg megijedtél. - mindegy, hogy most kimagyarázza bármivel a tény az marad és nekem a szívem forrón lüktetve felélénkül. - Okom éppenséggel lenne, ha más nem a fogoly létem, de Misran, hiszen… beköltöztetsz a szobádba, ahol szeretek lenni, kaptam egy rókababát, egy lovat és igazán jól bánsz velem, nem hagynálak el így, ilyen orvul. - csillog a szememben a felismerés, hogy a démon frászt kapott, hogy elhagyom. Ó igen! Nem teszem hozzá, hogy a családom… mert nem foglalkozom velük többé, csak fájna. - Tudom, csak kérlek tudd, hogy nagyon sok dolgot nem értek, nem tudom őket, ha lehetne…- felé nyúlok, végig cirógatom a mellkasát, el a hasára, éppen csak a mutató ujjam begyével. - előbb szólj rám, hogy tudjam… hogy ne…- kelljen fájnia a büntetésnek.
Belerobbanok az ölelésébe, Füge egy isteni sugallattól abbahagyja a rángatásom. Erősen ölelem a démon derekát, a hátán nyitnak az ujjaim, a mellkasába dünnyögök. Jaj ez a csupa szeretet ölelés, ne mondja nekem, hogy nincs lelke, ezek nem lehetnek betanultak. Igaz? Felnevetek, ahogy megringat és megszorít, halom kő gurul le a lelkemről, viszonozom a ringatást, a szorítást, olyan jól esik, hogy majdnem elbőgöm magam. Simogató keze a bőrömbe veri az érzékiséget, felsóhajtok. Tényleg megbocsátott. - Tudom, hogy ideje felnőnöm, de én …- mindig is ezen voltam és most néha lehetek gyerek, ami ciki nagyon, tudom. De játszik velem és van, hogy órákig csak csókolózunk, simogat, ölel, de nem tesz mást, jószerivel tinijátszik velem és emiatt iszonyatosan hálás vagyok, nevet a rossz vicceimen, nem nevet, ha hangosan olvasok egy egy történetet, érdeklik a részletek a könyvekből, szereti a hangsúlyozásom. - Igyekszem felnőni hozzád. - mindig ez a célom, megkomolyodni, eddig jól ment, de a szerelem iránta megbolondít, a sok jó, a sok finom kaja a sok energia, a sok orgazmus, mert lássuk be azért nah. A forró fürdők, jó ég….
Felfelé fordítom a fejem és érkeznek a puszik, nekem tényleg ne mondja, hogy nem érez semmit. Remélem… - Igen? Nézhetem? - meg sem merem kérdezni, hogy segíthetek-e, mert a gondolattól is elvörösödöm, de szerencsére a számra csókol, belesziszegek, óvatoskodom. - jaj, aucs, jaj. - nagyon szenvedek, de közben a vigyorom megőrzi a kedvem szépségét.
Kinevet, de van pia. Király. - Ahj, de szerencsés vagyok. - maradok az ölelésében, míg szenved az üveggel, Füge életre kel, mocorog már, úgy bök meg, hogy nehogy Misranhoz érjen.
- Ah, mit jelent, hogy megismerkedő érintések? - ijedten feldobol a szívem, tudja, hogy gyűlölöm. Azonnal ideges leszek. - De… nem úgy igaz? Az, hogy nem mászik rám, még nagyon sok … olyan részt tartalmaz. - Mégis biccentek. - megígérem. - majd halkan csikorognak csak a fogaim, azt lehet. Megszívom az üveget, azonnal végig fut bennem a keserű íz, összeszalad a szemem, megráng a szám sarka nagyot nyelek. - jesszusom. - összegzés, nem olyan jó ez.
Megvárom, hogy elpakoljon és útnak induljunk. - Misran, ha megígérem, hogy önként többé nem vágtázok el, akkor nem ülhetünk vissza? Annyira lefagytak a lábujjaim és a víz cuppog a cipőmben, becsszó veled maradok. - meg jobb szeretnék a városba megérkezni lovon és nem gyalog, bevonulni a herceggel úgy divat, nem?
Alig várom, hogy a távoli hangok közelebb érjenek, hogy lássam milyen egy démon buli, mert az angyalit ismerem hellyel-közzel, de ők. - Misran…- nagy sokára szólalok meg. - lesz kínzás, fogok olyat látni, amitől napokig nem alszom? Kell készülnöm arra, hogy összetörik a szívem? - szóljon, hogy elfordulhassak, ha olyan következik, amitől szétesek.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 30 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4 ... 16 ... 30  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 16 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2