Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Feb. 07, 2021 9:29 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Nem tudnék felsorolni mindent, az erényeidről, a kedvességedről, hogyan viszonyulsz másokhoz és hogyan menekülsz előlük, milyen az életed az angyalok városában. Anyádról, a kis kedvteléseidről, a munkádról, rólad. A beszélgetéseitekről, amikre a közeledbe lopta magát. Olyan kedves vagy - mondhatná azt is, hogy "volt" gyerekkorában Darien, de nincs semmi oka rá, hogy kételkedjen benne. Hiszen a szavai nem azért bántják, mert a fiú maga aljas szándékkal beszél, ami fájdalom éri, azt a démon okozta.
- Misrannak talán nincs is szíve - pillant Darienre együttérzéssel teli meleg tekintettel - szörnyek? - csak suttogva kérdez vissza, mintha még ő is félne tőlük, annak ellenére, hogy ő maga az aki hál a szörnyekkel és a kezéből eteti őket. Meg feltehetően mutató öléből, izmos, kerek seggéből, Misran fognyomaival elhintve. - Kár a szerelmet egy démonra pazarolni, nem igaz? - talányos, szomorú kérdéssel válaszol, de csak szeretne elbújni mögötte, a hangjának mézszagú sóvárgása elárulja, hogy az. Persze, hogy az. De a szerelme csak izzó parázs, ami mellett megmelengeti Misran az oldalát és amihez odaülteti Darient is melegedni, mert erre való a parázs. Szolgálni, előmelegíteni és aztán hamuvá válni.
- Kezdetben én is így hittem, sőt, a démonok, még maga a herceg is hajlandó ezt mondani, de ha alaposan megfigyeled őket kisül, hogy sokuknak vannak rituáléi, szertartásai, sőt, elvárásai is vannak a lélek-ügyletek körül, amiket azért bevallom át nem látok. Egy démon és az általa megkívánt lelkek kapcsolata a legbonyolultabb, amire képesek - beszéli el, mintha élvezné ezt a részt, minden nyomorúság közepette, hogy megoszthatja emberi gondolatait a természetfelettiről egy másik emberrel. Valakivel, aki majdnem olyan, mint ő, csak éppen sokkal, de sokkal többet jelent nála.
- Sajnálom - sóhajtja puha kedvességgel amiért a fiú elvesztette a családját, egyetértőn bólint, belejön, sőt, nevet a démonherceg hátáról szólva, szíves örömest eltereli a fiú figyelmét a komor gondolatokról és jelenleg megváltoztathatlan állapotokról.
- Még korábban is, 16 éves korom óta vagyok itt, de vele korábban is találkoztunk, csak arra már nem nagyon emlékszem - vallja meg, nem is értve Darien pironkodását, itt neki kellene pirulnia, amiért már akkor is kurválkodott, amikor mások még homokot esznek. Mindenki született valamire.- Igen, mi általában az ágyban beszélgetünk, bár nem feltétlenül ágy, és főleg nem a ti ágyatok, csak egy kifejezés. Szex után, előtt, közben - pontosít, ezen a ponton ő is kicsit zavarba jön, Darien annyira hangsúlyozta korábban az ágyat, hogy a szimbólumértéke kétségtelenné vált, amit nem akar megsérteni. - Túl fiatal voltál és tudod ő a simogatásoktól mindig begerjed. Ahogy papírcsónakokat tettetek a csatorna vizére és nyirkos lett a nadrágot, fel kellett tűrni a szárát, vagy ahogy leizzadtál ugrósikolázás közben, ahogy ő mondta végtelen mennyiségű érintést, csókot, ízlelést pazarolt el azzal, hogy nem nyúlt érted. Igen, mondhatni úgy! - konkrétan megörül, ahogy a fiú kimondja azt az arcpirító megdugós, kecsesen megemeli a vállát. - Az emberek általában mást láttak bennem, de mivel ezért fizettek ez így volt rendben - úgy tesz, mintha Misran nem esett volna más elbírálás alá egy kicsit, de Darien szemeit nem kerülhetik el az igazság árnylatai az arcán.
- Kicsinyes és buta dolog lett volna... vagy hát volt is téged hibáztatni ezért. Persze előfordult, én is ember vagyok, de tudtam, hogy egy nap elhoz ide közénk és akkor nem akartam haragban lenni veled amiatt, amiről nem is tehetsz - egy kicsit elpirul, mert ő is csak ember, persze előfordult, hogy dühvel gondolt Darienre, de most már láthatóan bánja azokat az eszmefuttatásokat, amikben talán arról ábrándozott, hogy Misran vágyainak tárgya sose éri meg azt a kort, amikor már késznek nyilvánítja a démon és elébe helyezi. De ami volt elmúlt.

- Csak ha magamnak keresek - a futás után egy kissé lihegős hangon válaszol, meg a feszültség valahogy beette magát a tartásába, sűrűn körülnéz, mert hiszen Misran rábízta Darient, ő pedig nyilvánvalóan nem tud vigyázni rá. - Ezeket úgy kaptam, valaki ebben akart látni, így került hozzám - érinti meg a testére illő pulóverét, amit Darien les, a combjain megfeszülő, az izmok játékát szépen, sejtelmesen kirajzoló nadrágot. - A standoknál ahol az új ruhák vannak ahogy láttad mindig számítani lehet arra, hogy a démonnak akié annak sajátságos elképzelései lesznek az üzletről. Ezek biztonságos ruhák, még ha nem is a legszebben kikészítve. És ma mert sokan vannak és rég voltak kint beszerző úton nem is a legjobb a kupac - mentegetőzik kelletlenül, rá se pillant Darienre, csak bólint, hogy látja, a pulóverben vastagabban mérte fel az alakját, mint amilyen, de amikor leveti a fiú máris jobban lát és passzolóbb dolgokat ad a kezébe. Persez csak miután alaposan megvizsgálgatta a szorgos karjai között kivillanó hasfalát, de Misran néhány orvul elhagyott háton-harapásán kívül nem lát rajta semmi figyelemre méltót. Kék szemei kedves, hűvös pillantással mérlegelik Darien alakját, nincs a nézésében semmi lekicsinylő.
- Igen, a vacsoránk így indult, de azt hiszem nálad a félvéreinél bevett protokollt fogja folytatni, őket általában nem érinti intimen az ilyen eseményeken. Nehéz kérdések ezek Darien, nem tudom hogy pontosan mit tervez, az én bemutatásomhoz biztos semmiben sem lesz hasonló. De nem lesz baj, ne aggódj. A herceggel leszel, szóval mindenki más a feje tetejére állhat, te biztonságban leszel - nyugtatja a feltételezéseit és feszült szavait, szemlátomást szívesen mondana tényeket, de nem tud, mert Misran valahogy nem siet mindenkinek pontos felvilágosítást adni. A figyelmét megosztja Darien és a potenciális ruhák keresgélése között. - Őrködök - közelebb húzódva várakozik, megállja, hogy kilesse az öltözködést és csak a végeredményre pillant oda. Elégedetten elmosolyodik, a keze rögtön megindul, hogy igazítson valamit, de aztán visszahúzza.
- Persze, hogy segítek! Nem, nincs ilyen szabály, el lehet vinni amennyire szükséged van - szakértő szemmel gusztálgatja Darien új formáját a méretszabványos öltözékben. - Misran szereti a zöldet, mindig azt mondja, hogy a fű azért zöld, hogy szerelmeskedni csalogassa az állatokat és az embereket, mert a legtöbb aktus a fűben zajlik, zajlott az emberiség életében is. Nos, ezzel ugye nagyon nehéz vitatkozni - körbejárja Darient, kedvtelve nézegeti. - Teljesen illik rád, határozottan. Olyan szép vagy benne. Nálam meg tudsz mosakodni, bemegyünk Furfurhoz hátulról. És... tudom sokat jelentene neked, ha a saját ruháidban lehetnél, de most elég kevés dolgot szedtünk össze és az idő is szorít - emeli meg azt a pár darabot, amit a karjába fog - ami nem igazán nevezhető még kezdő csomagnak se, ha szeretnél... elfogadnál... néhány dolgot a régi ruháim közül én boldogan odaadnám. A legtöbbet csak magasságban nőttem ki, de pont ilyen vékony voltam, mint te, hasonló az alkatunk, persze csak átmenetileg, hogy ne feszélyezzen téged, biztos vagyok benne, hogy néhány hónap és Misran meg Furfur meg egy-két hízelgő démon ellátnak egész komoly saját ruházattal - szinte hadar, miközben a kupacoktól visszafele indul Dariennel. Elkerüli a nyüzsgő utcákat ahol minduntalan megszólítanák, a romokon keresztül vezeti.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Feb. 06, 2021 2:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Felhörrenek, mert akár az is lehet, hogy Misran téved velem kapcsolatban, hogy a jóslat, ami lehet szintén téves nem rólam szól és előbb vagy utóbb, de akkor inkább előbb, semmint utóbb, de Misha sorsára jutok és azt hiszem én nem leszek ilyen kezes, mint ő. - Még az is megeshet, hogy téved, ki tudja azt megmondani? Miket mesélt rólam? - tényleg akarom tudni, hogy mikor tervezte el, hogy elrabol és rabszolgává tesz, hogy megerőszakol. - Talán nem téved amúgy, hiszen ahogy hozzám áll attól mások megborulnak, akik régóta követői is azt látják, hogy megváltozott ő maga is, én nem tudom, nem nagyon ismerem még. - Az ügyükben én is az vagyok, mert Misran hajthatatlan, ha valamit a fejébe vesz. Az is igaz, ahogy nagyon sok dologban meg tudtam győzni, hogy cselekedjen másként, legyen elnéző, már csak a mukit kéne valahogy a labirintusból megszabadítanom. - Gondolod? - oldalról veszem szemügyre az alakját, mert biztos benne, hogy nem vagyok átlagos? Akkor ma szeretnék nem is annak tűnni, amikor majd visszatérek hozzá tudom, hogy ő azt szeretné a legjobban, ha csupaszon mennék, de mennyi röhögésre adna az okot. - Oh, elég kegyetlen, bár elég sokat ült az ajtóm előtt, mégsem esett meg a szíve rajtam, pedig hidd el, könyörögtem meleget, megbántam azt a bűnöm is, amit el sem követtem, de nem eresztett a sötétből, a hidegből, a szörnyektől. - A szavaitól egésze másnak látom őt, szóval ő mindig is a testéből élt, az menten más. - Te szerelmes vagy belé, igaz? Olyan őszintén, mélyen és megmásíthatatlanul. - Tény, még sejtettem is, nem lep meg vele, egyértelműen látom raja azokat a jeleket, amiket magamon is érzek és látok, amiket én is tudok, hogy léteznek és jelen vannak. Az, hogy ő is teszi, hogy szereti, ugyanúgy ahogy van, sőt lehet jobban is, nem módosít semmin sem. - Amúgy azt hittem, hogy a démonokat messze nem érdekli mi okból adod el a lelked, hiszen nincs jelentősége, csak  a birtoklásnak. - megint tanultam valamit, ezek szerint nem mindegy, hogy miként ajánlod fel a lelked.
- Igen, szerencsés vagyok, semmi másom nem volt otthon, csak szeretet és most körbe vagyok véve olyanokkal, akik nem akarnak velem együtt élni, elég nagy váltás. - keserűen elmosolyodom, biccentek, ja.. előbb vagy utóbb, vagyis soha. Már attól megborult, hogy elvágtáztam egy fáig. - Na igen, majd belejövök vagy mi, addig meg Misran tartja a hátát a marhaságaim miatt. - halkan felnevetek, mert valóban így van és imádom is érte, de még nem tudom, hogy merre meddig hány a méter és mellé nem is akarom, mert nem szeretem, ha bekorlátoznak, midig is szabad voltam, vágyom rá, hogy mehessek a fejem után.
- Oh, már olyan korán? - nyakig vörösödöm el, ahogy ezt szóba hozza hogy Misran a nyolcéves énemről ábrándozott, igaz Jonas bácsi szájával akkor csókolta tele a bőröm és lehelte forró levegővel a szavait a hasamba és egyéb testrészeimbe, amit aztán anya soha nem hitt el nekem, a végére én is azt hittem csak álmodtam. - Az ágyban? - félénk a kérdésem, mert valahol ez annyira mérhetetlenül perverz, de bassza meg, hát belepusztulok úgy érdekel, pedig a szégyen megmarja a bőröm. - Már, hogy… nem értem. Megtehette amit velem nem? - mert persze hallani akarom.-  Úgy dugott meg, ahogy egem szeretett volna? - el sem hiszem, hogy ezt kimondom és az sem, hogy Mishának ez nem esett olyan rosszul, hogy akkor inkább sehogy. Meg sem merem kérdezni, hogy szólította-e a nevemen közben?  - Nem zavart? Hogy mást lát benned? - persze a szavaitól elolvadok, annyira szeretném most megölelni ezt a rossz életű démont, a fülébe harapni, hogy tehette ezt Mishával és hálás vagyok, hogy nem velem történt meg, ahogy mondja, még nem voltam rá készen, de valljuk be most sem vagyok. - Miért nem gyűlöltél meg? - nem ez lenne a dolgok rendje? Én agyfaszt kapnék, ha az ő nevét súgná a számba, miközben megcsókol. Lelki szemeim előtt megjelelik, ahogy a fiatalabb Misha éppen valami olyannal játszik, amivel én 8 évesen és a démon becserkészi, majd keményen megbassza, gondolom ez történt valójában.

Futunk, el onnan, el a veszélyből, az acsarkodó kutyákkal a hátunk mögött vagy előtt, a zsebemben a titokzatos levél, amit egy pillanatig nem fogok eltitkolni Misran elől.
A szívem még hangosan dobol, miközben megállunk a ruhák előtt turkálni. Kicsit bántja az önérzetem, hogy a herceg szeretőjeként és per valakijeként olyan ruhák között válogatok, amiken lábnyomok vannak, vagy lyukak és retek, amiket valahonnan előrángattak, halom dolgok undorodva söprök arrébb az alja felé igyekszem, hátha….- ritka undorító, te innen szoktál öltözni? - végig tekintek rajta és biztos vagyok benne, hogy ő nem a retkes ruhák közül választ magénak, főleg nem olyat, amibe adott esetben egy órán belül meg kell jelennie, na persze neki könnyű, bevonul egy szál semmibe magabiztosan, én meg… nekem kéne, hogy kinézzek valahogy, végre a hatvankétszer felcsavart nadrág alja ne húzza le a derekamról a madzaggal megkötöttet, hogy a pulóver, ami amúgy is leszaggatódott és amit most elhajítók magamról, ne legyek idegbeteg. Gőze nincs róla, hogy milyen kényelmetlen egy farmer, ami sehogy nem illik a testere, mi folyvást lecsúszik és biztos vagyok benne, hogy ő nem a telehugyozott ruhák közt turkál magának. Bánt, hogy ennyire tart, de nem baj, nem baj, ez sem baj. - Látod? - félre tolom a pólót a kezével, ami szemmel láthatóan nagy rám, amúgy is majd megfagyok. - nagyon nem mindegy miben megyek vissza. - nem hiszem el, hogy ez latin. Nem rá haragszom tulajdonképpen, arra, hogy meg akartak harapni és arra, hogy ezek szerint nem jár nekem a legjobb, Misran persze leszarná, neki mindegy és emiatt teszi Misha is, kiveszett belőlek az emberség ezen része, vagy… hát neki mindegy, nem? Ha magára ránt egy zsákot abban is gyönyörű.  A nadrágért nyúlok, a derekamhoz próbálom, talán jó. Félre dobom még több ruhára, hogy megjegyezzem ott van és túrok még, keresek nadrágot, pulóvert magam elé emelgetem, beleszagolok, aminek nem tetszik a szaga félre is dobom, nem bánom, hogy látja, hogy morcos vagyok. - Téged is így mutatott be? Vagy láttad, hogy tette másokkal? Úgy értem, hogy csak velem törődik, abból nem lesz baj? Mert otthon emiatt képesek vérre menni, villát szúrni egymás szemébe, kézfejébe, vagy éppen mérget kavarni a vetélytárs teájába, vagy túl sok hashajtót. - körbe pillantok és vállat vonok, lesétálok a ruhákról a kis kupachoz, amit kigyűjtöttünk, a mellbimbóm majd leszakad a hidegtől, a hátam is fázik és gyűlölöm, hogy így lát, ilyen csontsoványan, hófehéren. Kifűzöm a bakancsot, kilépek belőle és kigombolom a nadrágot, majd körbe kémlelek és mégis bevonulok egy kupac mögé. - szólj már ha jón valaki. - sietősen próbálgatom a nadrágokat, egészen három darabot ítélek majdnem tökéletesnek, abból kettőt ő bugázott, pólóból is van ami jó és pulcsiból is találok, olyat, ami ki sem csomagoltak még, lévén gyerekméret, nekem meg passzol, leér a nadrág derekán túl, az ujja sem hosszú, van belőle három színben és mindegyikben kis minták, egy méregzöldben maradok, fekete nadrággal és az új bakancsommal, a többi ruhát összehajtom és eszem ágában nincs itt hagyni, csak amit ledobáltam. A pólót a nadrág derekába tűrőm, még így is jó és ráhúzom a pulcsit, meglehetősen kényelmes. - Segítesz cipelni? Vagy csak annyit vihetek, ami elfér rajtam? - elővánszorgok a menedékemből és vigyorogva bemutatom az új szettem. - na? Nem is koszosak, szerinted neki megfelelő lesz, tiszta fura, hogy nem lóg le  a vállamról és a nadrág dereka sem csúszik le a seggemig, esküzöm könnyebben kapok levegőt. - ha rábólint, hogy tetszik neki, jó lesz és segít cipekedni, bár remélem túrt valami hátizsákot, akkor indulok meg. Bár nem elejtem el, hogy retkes ruhákat túrtam. - kezet akarok mosni, meg arcot és innék valamit, meg remélem már több démon nem harapná ki a gyomrom.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 04, 2021 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Ó igen, látom - szép arcának komolyságát megtöri a vigyorrá elfajzó mosolya, bár még mindig nem kacag olyan szívből jövően, mint Darien, a nevetése, ahogy a démonok között látszott inkább amolyan tetszési eszköz, mint őszinte vidámság tükre. Most szívből derül Darien árnyékában, mert a kapitány tajtékzó dühe ilyen távolságból mulatságos. Aztán félrebillen a feje.- Téveszmében? Milyen téveszmében gondolod, hogy vannak? Én azért látlak különlegesnek, mert Misran herceg annyit mesélt rólad amiből szinte megismerni véltelek, azt mondod akkor, hogy a herceg téved rólad? - van ebben a kérdésben valami enyhe irányítás, mert nem szabad rá igent felelni. - Pont én. Hozzám szeretőként alig törleszkedtek, csak miután letelt a három hónapom, de hamar megbizonyosodtak arról, hogy túl csekély vagyok az ügyükben eljárni - csendes beletörődéssel mondja, meg hát gyáva is lett volna felszólalni azok helyett, akik jobb bánásmódot vagy emberibb eljárást akartak volna, a démon figyelmét rajta keresztül nem lehetett megnyerni senkinek sem.
Lassú pislantással ért egyet egy kicsit bólint is, bár nem mondja ki, hogy boldoggá teszi ez az állapot. Misrannak nyilván ezt mondaná, de a herceg ezt várja tőle, Darien pedig csak tudni akarja amit gondol. Talán. Szeretné, hogy így lenne, rég nem találkozott olyannal, akit a gondolatai is érdekeltek a vágyain kívül amikkel a démonok szeretnek játszadozni. - Erősen kétlem, hogy erre valaha sor kerülnél. Szerintem te sose leszel az udvartartásának átlagos tagja - a legmegnyugtatóbb hangját használja, aztán komor mosolyra húzódik a szája. - A Herceg tudatja ezt az emberrel. Elmondja. Azt is elmondta, hogy inkább üldögél az ajtód előtt, menjek ahova csak akarok - kézháttal kissé megdörzsöli az arcát, de sokkal profibb annál, minthogy sírva fakadjon pár szomorú szótól.
- Ha nem adom neki a lelkem még mindig csak az a fiú lennék a szerelőműhelyben, aki a kis oldalszobájába csalogatja a várakozó kuncsaftokat és ha szerencsém van, Misran is éppen ott időzik köztük. A lelkemért cserébe hajlandó volt magával vinni és megtanítani mindenféle dolgokra, amiket elképzelni se tudott és így örökre vele lehetek. Talán a te ajánlatod egyszerűen csak nem volt méltó a figyelmére. Tervezte, hogy kienged, semmi rendkívülit nem adott volt cserébe, tehát a lelked sem igazán, őszinte akaratból ajánlottad neki, hanem csak mint egy fizetőeszközt, valódi alku nélkül. Biztos azt akarja, hogy ennél érettebb döntéssel helyezd magad a kezébe örökre - ha zavarja is a téma nem mutatja. Neki sem volt sok lehetősége ilyesmiről diskurálni és Darien sorsán töprengeni üdítő változatosság a démonproblémák között. - Szerencsés vagy, hogy így szeretnek. Szerintem ne félj, előbb-utóbb ha akarod ki fogod érdemelni a bizalmát, hiszen eleve jól áll hozzád - persze nem tudja pontosan mennyi vaj van Darien füle mögött, de a kis kérdés hallatán elneveti magát hirtelen.
- Dehogynem hibáztam! Hibázok és fogok is hibázni, annak ellenére, hogy már 9 éve köztük élek, így viszont sokkal könnyebb kevesebb hibát elkövetni, mint neked most. Annyira új vagy itt - ragyog az emberségtől Darien, az emberisségtől, a halandó értékrendje napfény ebben a sötét zugban.
- Rengeteg okom volt rá. Nyilvánvalóan először Misrantól hallottam rólad. Nem érdekeltél, de azért beszélt rólad, én 16 voltam, te 8. Már ne haragudj meg érte, furcsa volt amikor az ágyban elkezdett egy kisfiúról beszélni! Idővel persze megváltozott a véleméyem - ennél nem is mond többet, hacsak Darien nem biztatja, de az a történet inkább furcsa, mint érdekes.
story:
 

A fejét csóválva nem nevet együtt az infantilis démon-Darien duóval, akik szemlátomást nem veszik elég komolyan ezt a témát, de azért van ő itt! A száját harapdálva sugározza a diszharmóniát, megelégszik azzal, hogy ezzel máris óvatosságra intette a fiút, igazából jól működik a duójuk.
- És szépnek is nagyon szép - biztatja, bár az előbb még adta alá a lovat, hogy keresgéljen még, a nőstény egyre kellemetlenebbül viselkedik, amit mond, attól feláll a szőr a hátán. Felhorkant amolyan "eddig és ne tovább" melléktartalommal, de a démonnő persze csak egy gúnyos fintorral lerendezi, mit is tehetne most? Semmi mást, minthogy majd figyelmezteti Misrant ha Darien elfelejtkezne a sok élmény közepette, hogy még egy ilyen látogatásra is sor kerül. Bátorítva szorítja a fiú ujjait, felsóhajt a válasza hallatán ami éppen olyan szörnyű, mint amilyennek lennie kell. Vagy inkább ez a sóhaj annak a merész tettnek szól, aminek árnyékát hosszan a földre rajzolja az épületek között lassan aláereszkedő nap árnyékvető égő korongja? Az áll alá csúszott ujjak kecsességét, a tartás nemességét, a démon fölé magasodó fiú szedett-vedett öltözékkel lepett alacsony alakján átderengő fensőbbségét elvitatni nem lehet, félig eltátott szájjal lesi és hallgatja, így maradhat le arról, mire készül alant az a förmedvény nőstény. Már későn kiált figyelmeztetően, addigra Darien maga is küzd az szabadságáért. Hallani, ahogy reccsen a pulóver, szakad az anyag, de nem törődik vele, maga felé rántja a fiút, a kiszakadt karjukkal együtt, hátrál vele egy lépést, megbillen, de nem esik el, a szemét gyorsan leveszi a siralmas látványról, ahogy a démont tépik a láthatatlan kutyák, mert Darien lendülete elsodorja. Muszáj lépést tartania vele, csattog a talpa a betonon, a rémület meggyorsítja, hamar felzárkózni a fiúhoz, a hosszú lábai gyorsan viszik, egészen máson edzett tüdejének hála nem fullad ki előbb, mint Darien maga, akit óvón félrerántana a másik nő elől. Még ha az nem is akarja bántani őket, itt már nyilvánvalóan nincsenek biztonságban. Kiszalad vele a világból amíg olyan tájra nem érnek, ahol már nem hallasztott a sikoly és a démonok morogva szidják a fejüket, hogy itt szaladgálnak, mi van már!
- Láttam! Kinyitotta a száját, még látszott, amikor kibukkant a pulcsidból, jaj a ruhád! - Darien elengedi, ő meg rögtön összefogja a szakadás két szétnyíltan fityegő oldalát, ami futás közben megmutogatta a fiú karcsú testét. - Undorítóan kikelt magából, biztos nemrég cserélt testet, vagy ezt a nővért még láttam, nem tudom. Furcsa volt. Gyere erre - mellékutakra tereli a fiút megint, hamarosan felbukkannak egy leterített szőnyegekre halmozott ruhabála mellett, ami kisebb hegyként magasodik föléjük. Az oldalából kilóg egy rég nem használt szökökút. Viszonylag sok démon van itt, szemlátomást aljanépség, beszerzők, néhány imp is turkálja a holmik halmát, az uraiknak szereznek be cuccokat. Ez az a szabadvásár amiről Misran beszélt, mindenki bedobja amit talált és nem kell neki, míg más, akinek kell elviszi. A romok alól kibányászott holmik hada. Egy csendes részre vezeti Darient, előturkál egy hosszú, acélszürke pólót, az alakja elé próbálja.
- Együtt tölti veled a vacsorát. Mindenki látni fog téged vele. Rituálisan hangzik, de nincsenek szabályai, a tömegek úgy fognak megismerkedni veletek, ahogyan ott viselkedtek, de Misran úgy fog tenni, mintha csak ketten lennétek a világon, esetleg Furfurt vagy engem még számításba vesz. A lényeg, hogy mindenki lássa hogy vagytok. Csak ő tudná megmondani mi lesz. Mit szólsz ehhez? - még nadrágot is találnak az ügyes ujjai.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Feb. 04, 2021 12:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Hangosan elnevetem magam képtelenség, amit Misha állít, egy pillanatig sem hiszem, hogy nekem lenne bármilyen rangom is de édes, hogy ezt hiszi. - Társherceg?! - még hangosabban felnevetek, a démonokra úgy hat a nevetésem, mintha savval hinteném őket, fintorogva kerülnek ki és ebből tudom, hogy noha ez a démonok városa nem Misha az egyetlen “halandó” köztük, hiszen mások felém pillantanak és nem is értik, hogy a szakadék kiskölyök mit vihog. - Látod magad előtt a kapitány arcát, ahogy ezt az orra alá dörgölöm? - esküszöm amiatt bőven megérné, milyen arcot vágna, tuti összepisilném magam a nevetéstől. - Gondold? Te is különlegesnek látsz, gondolom ők is ebben a téveszmében vannak. - vagy a frász sem tudja, de nem is érdekel, mert ha sejtenék, hogy mennyire nincs hatással Misranra az akaratom, ha ellenkezik az övével… másrészt eddig semmit nem vont meg tőlem. - Pont te mondod ezt? Egy jó szerető sok dologra lehet képes, de nyilván erről én csak olvastam. - legyünk őszinték, mentem a menthetőt, de nagyon sok dolgot érek el apróságokat igaz, azzal, hogy megadom a hercegnek, amire vágyik, adok és kapok és közben észre sem veszi, hogy az eleinte “Acose had neveljen”-ből már ott tartunk, hogy felnégyeltetné és nyilvánosan megregulázta. Ezek a dolgok jelzik az értékét valakinek és Misha eltaktikázta magát, ha nem látja át. Nekem az a módszerem, hogy Misran higgye azt ő akarja, én pedig kapok jutalmul. Pedig óvatosan terelgetem egyes célok felé, igaz apróságokban utazom, de egyszer eljön az én időm is… csak közben ne hiányozna úgy, hogy sajog a szívem környéke, szinte hideg van nélküle, mintha a részem lenne levágva rólam, és tudom, hogy megszoknám a hiányát, most azonban egészen elemészt, jól magéhoz szoktatott. A mérce sem kettős és az édesgetés sem.
Misha olyan jó fiú, értem mire gondol a herceg, ő nem csinál baromságot, ő nem hibázik, ő biztosnem vágtázott volna el és nem csinált olyat, ami miatt bezárta volna. - Szóval te örökere az övé vagy, ha jól értem és szeretnéd őt szolgálni és neked megfelel, hogy kölcsön ad másoknak, ahol nem bántanak, de közben te ismeretségekre tehetsz szert? - totál értem, amit mond, csak olyan őrülten riasztó. - Szerinted engem is kölcsön fog így adni? - előre paráztatom magam, éljen a bátor Darien. Muszáj visszakérdeznem, de nagyon halk vagyok, lehet meg sem hall. - Hogy hogy elégedetlen volt veled? - csak hallani akarom, hogy Misha honnan veszi, hogy a herceg gondolt rám miközben vele volt? Mert ilyen ócska vagyok, aki ebből nyer erőt, ennyire szánalmassá váltam, hogy minden csak róla szól. - Nagyon sajnálom, de miért adtad el a lelked? Úgy értem, persze én is felkínáltam, amikor már nem bírtam a sötétet és bármit megadtam volna, hogy kikerüljek, de az enyém nem kellett neki. Vagy hát… nem hiszem, hogy nem kellett, hanem.. nem tudom, szerinted miért nem vette el? - megőrjítem tudom, hogy ezekről beszélünk, de szerintem lehetek vele nyitott, azonban nagyon vigyázok a szavaimra, hogy ha vissza is mondja a hercegnek, ne kerüljek szarba miattuk. - nem tudom elképzelni, hogy a húgom vagy anya ne látna szívesen, apáról sem, egyszerűen olyan elképzelhetetlen. - és iszonyatosan fáj csak arra is gondolni, hogy esetleg nem örülnek nekem. Kizárt, belehalnék. Biztos,  hogy nem így lenne… igaz? - Elképzelhetetlen tűnik, hogy ennyire megbízna bennem, nem tudom.. olyan hihetetlen, de úgy szeretnék haza menni. - de ezt már Misrannak is mondtam, meg azt is, hogy őt is vinném magammal. - Sosem hibáztál még? - nekem nagyon úgy tűnik, ő túl tökéletes.
Megint meglepetten felé kapom a fejem, miközben lassan lépkedünk a démonok között. - Kíváncsi voltál rám? Miért? - egyértelmű, de akarom tudni. - Jogos, én is jobban örülök, hogy veled jöttem és nem Ekoch lökdös végig a boltok között, láthatóan unatkozva, vagy nagy traccspartikba merülve.

-Nocsak, a herceg legfőbb kegyeltje az egyetlen, aki számít. - olyan gúnyosan mondja vissza a szavakat, hogy kipukkad belőlem egy apró nevetés. Így kimondva tényleg elég mókás, úgy amúgy.  Azonban csak én nevetek egyedül, mert Misha nagyon komoly és ettől elönt a félelem apró kis sötétje, a nő pedig úgy szorítja a lábam, hogy majd leszakad. - nekem tetszik ez a bakancs, nagyon kényelmes és pont jó rám, még soha nem volt teljesen új cipőm, amit ne hordott volna valaki. - azon kívül szerintem Misran nem fog estig várni rám, nem szeretnék vacsoráig távol lenni, nem akarom, hogy ideges legyen, ha ideges kegyetlen. - Jó döntés fiúcska, ez jó lesz rád, meg majd küldök neked a Herceg birtokára ajándékot, na persze az árát meg kell fizetni, de biztos vagyok benne, hogy nem lesz ebből probléma. - nyájaskodik és tudom, hogy lépre csal, csak azt nem mit tegyek ellene, ha ellenkezek, megsértem. Mishára pillantok, aki közben megfelel a talány első felére és nem tudom mit mondjak. Közben a lábamra felkerül a zokni és a bakancs, ujjaim között a fiú forró ujjai és a pánik a torkomban dobol.
Szabad kezemmel a nő álla alá igazítom az ujjam és megemelem a fejét, hogy rám nézhessen, nem akarom, hogy tudja mennyire félek. - A démon attól boldog, ha hangoska a sikolyok és folyik a meleg vér, mi sem mutatja jobban, mint a nyakadon a rászáradt pettyek, a hajadban is van belőle. - kiengedem az állát az ujjaim közül, úgy ver a szíve majd elájulok. - A démon boldogsága a könnyek szaga, a halál bűze, a harag tüze, a harcok szelleme, a vad dúlás, az elsöprő pusztítás. - vagy nem, ha tévedek, akkor volt egy lábam.
A nő lecseréli a másik cipőt is a lábamon, megköti a bakancs fűzőjét, előre dől, arcával a combomhoz dörgöli magát. - Bugyog belőled a szabad lélek mámorító szaga, kiharapnám belőled. - ahogy kimondja a szájából előömlik a forró lehelete és pillanatok alatt löki a fejét a túl bő pulóver alá, egyetlen pillanati nem kétlem, hogy ki is harapna belőlem valamit, ha jól számolom a hasam veszi célba. Rémültem billenek ki, úgy szorítom Mishát, hogy leszakítom a karját félig és halkan felnyögve oldalra lendülök de a démon már sikoltva felröppen a levegőbe, mintha valaki kitépni a pulóverem alól a tarkójánál fogva, ordítva vonszolódik a földön. - Ide, hozzám! - sípolom, mert kiabálni nem tudok, a szívem kiszakadni érződik. Még hallom az öreg hangját, de már nem számít semmi, mert Mishát magam után húzva erőből futni kezdek, közben folyamatosan hívom a kutyákat, ne maradjunk nélkülük, biztosra hallom, hogy abba marad a sikoly, amikor az elveszett levélgyáros elénk toppan, a keze fellendül a levegőbe. - nem bántalak, vidd. - lihegve kapok a levél után és képtelen vagyok elengedni Mishát, zsebre gyűröm a levelet, kikerülöm a nőt, a sikolyra érkező démonok nem mernek közelebb jönni tudom, hogy a kutyák acsarkodnak. Sietősen, lehajtott fejjel húzom magam után a fiút, a kezem a kezére szorul, le sem tudnám fejteni az ujjaim róla. - Meg akart harapni, láttad? Esküszöm belém akart harapni. - reszkető ujjaim közül csak kiengedem az övét. - könyörgöm olyan helyre vigyél ruháért, ahol nem akarnak megölni. - muszáj beszereznem nyugodtan egy nadrágot és egy pulóvert, csak had vegyek levegőt. - Mit jelen az, hogy bemutat? Hogy mutat be? - Misran… este a vacsoránál? Az tuti valami kikurt kínos dolog lesz.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 4:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Mint a régi uralkodók udvarában a szeretőket? Hallottam ilyenről, hogy nem csak a királyok és királynőik kegyeltjei részesültek jutalmakban, de a szeretőknek is volt olyan hatáskörük. Bár esetedben a királynő rang azt hiszem helyénvalóbb, csak hát a konzervatív nő-tag nélkül. Te vagy az ő társhercege? - pillant a fiúra, hogy egyetért-e a megjelöléssel, a démonok viselkedése szemlátomást nem újdonság neki. Vélhetőleg megvolt az az öt perc amíg azt hitték ő is ér valamit, aztán elmúlt. - De elég korai, hogy így reagálnak, még nem tudhatják Misran mennyit tervez veled, hacsak ő maganem mondott olyasmit, amiből arra következtethetnek, hogy megéri. A legtöbb szeretőjét három hónap alatt megunja és soha senki nem kezd el szeretőkkel szövetkezni éppen ezért, mert minek? - nem hálátlan az információkért, ad cserébe, úgy látszik nem lát ebben semmi kivetnivalót, együtt tud nevetni Misranon a fiúval, szívből helyesel, jó poén volt.
- Semmi baj, nem tudhattad - nyugtatja meg, nem történt semmi, ha valaki hallotta is, nem veti rájuk magukat. Hosszan beszél, aztán röviden, de roppant figyelmesen hallgatja Darient, rápillantva csodálkozik a kérdésein de csak az arcán látszik a meglepettség, szóval nem fejti ki őket. - Nem döntök, de volt már, hogy figyelembe vette, hogy kit nem kedvelek, kihez nem mennék szívesen és hol tudom kipihenni magam egy ilyen út után. Például most Furfurnál, ennél nagyobb biztonságban csak a herceg mellett lehetnék. Ne aggódj emiatt, hiszen ez nem olyasmi ami veled megeshetne. Nem tudom milyen baromságra gondolsz, de én nem szoktam olyasmit csinálni, ami olyan megtorlást kívánna, ami felülírja a tényt, hogy a Mester küldöttségéhez tartozok. Nem hozok szégyent rá semmiképpen sem, de hogyha biznytalan vagyok, vagy új társaságba küld el, előtte mindig el szokta mondani, hogy mire figyeljek, ott mi az elvárás. Persze megértem milyen ijesztően hangzik neked, de nem olyan szélsőséges, mint ahogyan elképzelted. Már egészen elfelejtettem milyen az emberek hozzáállása az ilyesmihez, köszönöm, hogy emlékeztetsz rá - hálás a megütközésben megnyilvánuló együttérzésért is, amit a pillantásával tud csak viszonozni elképzelve a sötétet.
- Hát... igen - elakad egy picit a szúrásra a magabiztossága, mintha nem tudná mivel folytassa - Rosszkedvű és elégedetlen volt velem, szóval csak örülök, hogy ezt mondta neked - a folytatásra határozottan bólint. - Hazaenged, bár nem igazán az az otthonom. A szüleim úgy vannak vele, mint a testvéreim, a fiatalabbaknak gondolom őkt mondták el, hogy nekem már nincs lelkem - óvatosan válogatja a szavait, ahogy a megdöbbenést látja Darienen, szinte megriasztja a kérdése. - Nincs jogom erre válaszolni, de szerintem hazamehetsz majd, ha Misran úgy gondolja, hogy biztosan visszatérsz hozzá. Kezdetben mellém is adott egy-egy démont aki felügyelte hogy betartom-e a határidőt, amit nagyon szigorúan megszab, nincs apelláta, nincs eltérés, nincs könyörgés, hogy de hát csak egy napot maradtam tovább, mint amennyi meg volt beszélve. Hűtlenségnek tekinti, ha nem követik a szabályai - ezzel persze nem árul el újdonságot Misran természetéről, de kendőzetlenül és őszintén beszél róla, ahogyan megteszi a szendvicsfalás után is.
- Egészen biztosan nem, semmi ilyesmire nem biztatna és ne biztasd te se magad Darien. Ez én vagyok és a démonok. Ha így közelítenél másokhoz, mint én talán megsértenéd. Szerintem egyszerűen azért küldött vele, hogy beszélgethessünk. Kedvesség nekem, mert nagyon kíváncsi voltam rád. És talán egy kis kedvesség neked, hogy nem egy durva vagy ellenséges démon ráncigál el enni, meg öltözködni, meg amire még szükséged van - olyan határozottan mondja, amiből kisül, hogy teljes meggyőződéssel állítja azt, amit állít, bezzeg a démonnők közelségében már közel sem tűnik ilyen jólfésülten magabiztosnak. Megfeszülve figyeli a jelenetet, még Darien biztató pillantása se nyugtatja meg, de látványosan nem nyugtalankodik. Csak a pillantása jelzi, hogy valami nincs rendben, nem úgy megy, ahogy szerinte kellene.
- Ő a herceg legfőbb kegyeltje, az egyetlen, aki ma számít. Este a vacsoránál mindenkinek bemutatja és te elmondhatod majd magadról, hogy előbb megismerted, mint bárki más - fontosnak érzi ilyen hosszan megválaszolni ezt a kérdést, közben végig a nő szemébe néz, ahogy az Darien lábával játszik. Csak akkor pillant fel amikor a nő már a zoknit húzza, kis fejingatással válaszol a tátogásra. Nem így, de nincs baj, a kutyák se háborognak azon, hogy a démon letérdelve öltözteti. - Nem muszáj az elsőre igent mondani. Persze nem kérdőjelezzük meg a szakértelmedet Kampir, de minden portékád gyönyörű - fuvolázza csendesen ahogy elnyer egy méltatlankodó pillantást a nőtől, de nem törődik vele, Darien forró ujjait kapja el. Az ő keze éppen csak meleg, a fogása emberien erős, de nagyon jó segítséget tud adni az ellen, hogy felbillenjen a neveletlen lábfelkapástól.
- Az ördög erénye az ágyékában rejlik - inkább kérdésnek hangzik, mint válasznak a szájából, de a következő kérdés egyenesen Darient célozza így bosszúsan fúj, ezzel jelezve, hogy nem válaszolhat helyette, amúgy sem tudja, hogy mit vár rá, ez nem egy találós kérdés. A "pusztítástól" szót formálja csendesen odasúgva, hogy ne hagyja cserben a fiút, ha már számít rá, de nincs borítékolt válasza. - Egészen más tervei vannak Darien ujjacskáival! - horkant fel a kutyákhoz hasonló felháborodással reagálva a fiú idegességére, ahogy a lábán mind a két cipő szolidan maga felé húzza de csak amikor a nő engedi a lábát. - Még sok a dolgunk, megvárjuk a húgod levelét, aztán már itt sem vagyunk.
- Kár úgy sietni, egyszer mind a Pokolra jutunk - dünnyögi a közelben egy hajlott hátú ember, aki az egyik óriási cipőhalmot túrja a kezében tartott félcsizma párjáért és úgy néz ki, mint aki hónapok óta nem fürdött már.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Feb. 03, 2021 12:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Érlelem a szavait magamban, halkan sóhajtok csak fel és valahol nagyon mélyen elönt a büszkeség és nagyon szeretném faggatni, hogy mitől lát többnek? Mondja el, had látom én is és úgy szeretné elmesélni neki az elvágtázás történetét, csak nem merem és nem tudom, hogy Misran ezt mennyire venné jó néven, de nekem nincs itt senkim Misranon kívül, akivel beszélgetek, a ház népe is másnak  lát… - Odahaza is ezt mondják, hogy más vagyok, valami túl… valami és emiatt elég nehezen fogadnak be, vagy éppen tudod, biztos tudod, hogy próbálnak használni hozzá, amolyan kifeszített létraként, hogy majd ha én… általam közelebb jutnak hozzá. – kiszalad a számon az információ, el sem akarom mesélni, de valami azt súgja, hogy Mishában megbízhatok, azt persze egy percig sem hiszem, hogy Misran előtte titkolózna a kedvemért, ahogy én sem tenném senkiért, hiszen az megtorlandó.
Kedélyesen felnevetek. – Nos igen, a Mester nem szereti, ha van köztünk valami, legyen az ruha, vagy 10 centi távolság. – zavartan felköhhintek, nem akarok erről beszélni, de a fejemben jó poénnak tűnt, kimondva meg jó szánalmas.
Loppal körbe nézek, hogy ki hallotta. – Ne haragudj, nem úgy gondoltam, nem akarlak bajba keverni. – szinte suttogom és valóban sajnálom, nem akarom, hogy bántsák, de azt csak néhány démonnak kívánom amúgy is, mondjuk Acose erősen köztük van, de a kis szobanövényét is lenyúznám. Na jó tán nem.
Ennyi lenne? Kölcsön adja és neki ez oké? Nem zavarja? - És dönthetsz erről? Hogy kinek ad kölcsönbe? Kinél maradsz, vagy ezt ő megmondja és te meg… Ne haragudj, de bevallom a gyomom összeugrik ettől a lehetőségtől, hiszen egy másik démon birtokán ki véd meg, ha érted, ha baromságot csinálsz? – a víz lever ettől, hogy valakinek kölcsön adjon, jó szar kém is lennék, meg nekem ezt a gyomrom nem bírja el, nyilván meghalnék sokszor és megszöknék. Ha tudnék de, hogy kémkedjek… jó isten, szó sem lehet róla. Elhúzom a szám, az emlékre. – Szörnyű is volt, elképzelni nem tudod, mennyire. – kiráz a hideg, fázni kezdek. – Az a rohadt sötét, meg a hangok. Brrr. – behúzom a nyakam, hogy kizárjam az élmény emlékét. – Rosszkedvű volt? Ahogy hallom nem rajtad múlott. – becsípek a megjegyzéssel, de már meg is bánom, felsóhajtok, nem kérek bocsánatot, csupán egy felé küldött pillantással, egy gesztussal. – Dehogy. – megint felnevetek, halkabban. – Misran azt mondja olyan engedelmesnek kéne lennem, mint te és olyan kedvesnek, bár szerinte abban eléggé hasonlítunk. – kedvesek vagyunk, szerintem ez még igaz is. De Misha egy külön szint, én lehet nem tudnék ilyen lenni azzal, aki elveszi tőlem, akit szeretek.
Több okból is ledöbbent, egy pillanatra járni is elfelejtek. – Te hazamehetsz? – a hangom tele hitetlenkedéssel és olyan fájdalommal, amit nem tudok benntartatni, ami kiömlik belőlem és beszennyezi a falakat, még én is érzem, hogy a sötét bennem moccan meg és engem ölel át, olyan gonosz vigasztalással, a fülemre súgja; Látod, mennyivel több, mint te. Ő hazamehet ahhoz, akiket szeret. – Sajnálom és a szüleid? – megőrülök úgy sajog odabent, egy kutya a lábamhoz dörgöli magát, majd felborít és a szívem most törik ezer darabba, Ő hazamehet, nyilván mert ő nem akar és én? – Szerinted én is hazamehetek majd? – látogatóba persze, megértettem, hogy örökre már nem.
Túlesünk a démonkuckón, kifelé még él bennem a letaglózó igazsága annak, hogy Misha hazamehet, ha akar. – Nem csak nekem olyan idegen, hogy így simulsz, hogy ez ilyen könnyen megy. Így kéne nekem is, szerinted ezt várja el tőlem? Emiatt küldött el veled? Hogy lássam milyen vagy? – lehet, ez sem kizárt, Misrant ismerve semmi sem.
Aztán már ott a démon nő előttem a lábam után nyúl és Mishával egyszerre nyikkanunk fel tiltakozva, de már késő. Hosszú ujjai a bokám köré csavarodnak, feltépi a talpam a földről. – Elmegyek írni. – dalolja a démonnő, hiszen levelet viszünk Acose számára. Biztatóan a szőkére mosolygok, nyugodjon meg, elviselem. A cipő lekerül a lábamról, a démon az ujjai közé veszi a lábujjaimat. – Milyen hideg, ti emberek olyan könnyen fáztok. – az ő keze viszont tűzforró, egyensúlyozok egy lábon. A talpam a combjára fekteti. – A herceg kegyeltje vagy? – valaki nem tudja ki vagyok, legjobb. Misha felé pillant, őt ismeri. Látásból biztosan. – Akkor adok neked valami jót. – legnagyobb örömömre a zsebéből egy pár zoknit húz elő. Ha valaki megkérdezi mi a kedvenc ruhadarabom akkor a zokni és a pulóver. Szinte felnyögök, ahogy a lábamra húzza és kezdem azt hinni szívat, pontosan tudja, hogy ki vagyok. Misha tekintetét keresem, azt tátogom… ez mindig így zajlik?
Felhúzza a cipőt a lábamra és kiengedi a kezéből a bokám a lábam is, hogy próbáljam fel, mondanom sem kell tökéletes. Nincs kijárva, nincs letaposva, nem nagy és nem is kicsit, mintha rém lenne formázva. – Hát ez fantasztikus. – igaz ez egy sportosabb változat, és láthatóan kézzel készült. – Elviszed? – gúnyos a mosolya, de biccentek. – Szeretném. – ez az igazság, közben a másik lábam után kap, kirántja alólam és lehúzza a cipőt rólam, Misha után kapok, hogy legyen kire támaszkodnom.  Tűzforróak az ujjaim a  mély zavartól, belekapaszkodom a fiúba. A precedens megismétlődik, zokni cipő, erre a lábamra a kinézett bakancs illő párja. – Mi a démonok legfőbb erénye? – Firtatja halkan. Én meg azt sem tudom miről beszél. – Mitől boldog egy démon, Darien? – elsőnek le sem esik, hogy a nevemen szólít, de ideges leszek tőle, erre reagál a pokolkutya és a nő felemeli a kezét, az egyiket a másikkal a nadrágom szára alá kutat és a vádlimon markol végig, olyan durván, hogy tudom nyomot hagy. – Misran két legöregebb kutyája, sosem engedi el őket maga mellől. – a többi démon nem jön a közelünkbe. – Pedig már majdnem elkértelek a hercegtől, ilyen apró ujjak jól jönnek munka közben. – ég a talaj a talpam alatt és gőzöm nincs mi a válasz a kérdésére. Szorítom Mishát, mentsen ki, mert a kutyák idegőrlő energiái megfojtanak.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 02, 2021 6:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Talán nem olyan megnevezett, körülírt rangod, mint a herceg, vagy a kapitány, de valamilyen rangod van, címzés nélkül, hiszen Misran kiemelt. Az övé vagy, de nem csak egyszerűen, ezt a vak is látja. A tulajdonán túl valami vagy - valami fontos, valami lényeges, valami árnyalt, valami megnevezhetetlen. Elszorul a torka, de nem hullik bele a gondolati spirálba.- Hogy őt idézzem: "A fejemet előbb hagyom el, mint téged."! Nem fog megfeledkezni rólad, ne félj - hunyorít rá biztatóan, aztán elkerekedik a szeme a kérdés hallatán.
- Húha, ez nagyon meglepő megfogalmazás, ne olyan élesen Darien, mert valaki félreértheti és azt hiheti, hogy szabad préda vagyok. Én sose váltam el Misrantól - ezt a részt kicsit megnyomja, hogy jól hallható legyen - Az udvartartásának örökös tagja vagyok időben, de nem térben. 16 éves koromban elhozott, olyan egy évig folyamatosan itt voltam Orleansban, aztán jártuk a világot, voltunk erre-arra, néha másokkal is utaztam, vagy ott maradtam. Tudod attól még hogy a felszínen vannak, a démonok megtartották a pokolbéli rangjaikat és ugyanúgy előfordulhat herceg vagy lovascserélődés, mint odalent, ha megölik egymást. Ezért Misran gyakran kölcsönadja a legjobb démonait másoknak "helyismeretre" vagy egyéb hasznos szolgáltatást adva viszont amikor az úgynevezett embere hazatér sokat elmesél neki azokról a viszonyokról amik a másik társaságban uralkodnak - ezt már a bódésor mögött fejti ki. - Olyan fél évet töltöttem az oroszoknál, most jöttem haza amíg te büntetésben voltál, mit mondjak, szörnyű volt hallani róla! Misran is pokolian rosszkedvű volt, csak rajtad járt az esze, úgyhogy így kerültem át Furfurhoz. Kedves, hogy ezt mondod, de ne akarj rám hasonlítani, biztos, hogy félreértettél valamit - egy hálás mosollyal fogadja a bókot bölcsen, csendesen, éppen csak egy kicsit vágyakozva arra, hogy Misran is úgy gondolja, ahogy Darien elbeszéli, de ő már tudja, hogy nem így van.
- Vannak testvérei, de nem látnak szívesen. Néhányszor meglátogattam őket, de már nem igazán értek szót az emberekkel és eladtam a lelkem is. Nem úgy néznek rám... mint azelőtt - őszintén válaszol, a hangjában elfogadást hallani csak, nem friss seb ez. - Megszokod, ne félj - mosolyog rá a fiúra biztatóan, nem is sejtve, hogy az micsoda visszalépés lenne Darien számára, ha a démoni értékrendet tekintené alapvetőnek és elfogadhatónak, mert neki már nincs lelke, ami felülkerekedhetne ezeken a szörnyű szabályokon.
Talán ez segít neki Ernievel is annyira jól elvegyülni, terelni a figyelmét, hogy jusson is, maradjon is Darien türelméből, a kecske is jóllakjon, meg a káposzta is megmaradjon és végül hazugság nélküli kacajjal ígérve meg magát későbbre. És még az is lehet, sőt, valószínű, hogy jól fogja érezni magát a konyha ördögével.
- Úgy olyan nagyon néztél, mint aki nincsen egészen jól - a végét elhadarja a kutyatámadás miatt, de a démonok végül is Darienre bámulnak az ebekről, úgy látszik hatott a hangos szó, mert a vér lecsepeg az agyarakról és átkozódva elkotródnak az embertestek, úgy látszik nem veszik annyira zokon a jelenetet. - Én tudom, de... - majdnem hanyatt esik, annyira meglepi Darien kinyilatkoztatása a szőkét, folytatni azonban nincs ideje, miközben mintha egy könnyű szél fújná feléjük eléjük rebben a nősténydémon és a fiú is határozottan arra tart, hogy ez az ütközés létrejöjjön ember és démonasszony között. A nő magasabb még nála is, alakját bőséggel elfedik a kelmék, amiket úgy visel, hogy a bőrét takarják ugyan, az alakját nem, karcsú felsőtestét, formás csípőjét, hosszú lábait megmutatja Dariennek. Bár cipőket árul mezítláb lépked, természetes hennaként borítja be csontos lábfejét, finom lábujjait a rászáradt vér. Misha lassú pislogással jelzi a szemével, hogy nem érdemes szótani vitát folytatni a cipőcskékről, a nők szeszélyesek, a démonnők meg különösen.
- Mindketten szívesen felelünk, megtiszteltetés volna - bókol, egy kicsit meg is hajtva magát, de a nő bár őt figyeli, valójában nem úgy figyeli, mint a férfiak, hanem várakozásteli semlegességgel. - Tényleg hozzá tartozunk - felel egy kicsit elbizonytalanodva, mintha ez nem a szokásos eljárásrend lenne, de nem akarja megijeszteni Darient, akivel együtt bólint Acose neve hallatán. - Azt hiszem, ez nem rossz ajánlat, leszünk a postásaid - fontolja meg végül is- és természetesen a herceg nem hagy...
- Ugyan-ugyan szép húgom, megijeszted a fiúkat, pedig ritka, hogy ilyen csinos darabok teszik tiszteletüket minálunk! - Egy másik nőszemély szalad át a töredezett betonon a szomszédos szőnyeg egyikétől, fekete haja éppen olyan kavargó örvény a ruhájával, mint a másiknak, ahogy megáll szintén ráfeszülve mutatja meg a bájait a kíváncsi közönségnek, de ő cipőcskét visel, helyesen varrt topánkát. - Én azt mondom ne maradjatok meg a bakancsoknál, próbáljatok fel mindent. Engedd, hogy segítsek neked - Misha tiltakozó nyikkanása ellenére letérdel Darien elé, elkapja az egyik bokáját és az ölébe veszi, felcsúsztatva a kezét a nadrágszára alatt. Nő létére pokolian erős fogása van.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Feb. 02, 2021 2:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Lassan enged csak le a vállam én magam is azt hiszem, hogy nem lesz baj, ha Misran haza hozta Vallát, akkor biztosan meg tudja védeni, különben nem lenne olyan nyugodt, hiszen tudja, hogy szétesek, ha baja lesz. Azt is tudom, hogy a hite szerint ezeken túl leszek, de nem vállalna ilyen kockázatot.
A szavaira döbbenten szívom be a levegőt. – Rangomnak? – hitetlenkedés süt belőlem, a hangomba ezernyi kétely kúszik meg. – Én nem hiszem, hogy lenne … rangom. – egyszerűen furcsa és nem tudom elképzelni, hogy lehetek más  is, mint a csövi kis Darien, a szakadt cuccaiban, a buzi… - Sok dolgot tudok már róluk, de olyan hihetetlen, hogy teljesen más értékek szerint élnek, mint mi. Még nem értem őket és az, hogy rangom lenne… ezt megkérdezem Misrantól, ha visszaérünk és még nem felejtkezik meg rólam. – nem hiszem amúgy, hogy ez lehetséges. Misha teljesen kiegyensúlyozottnak tűnik, de nem dőlök be neki, mert a hangjából csepeg a fájdalom. Kitúrtam volna? Vagy sosem volt olyan helyzetben, ahonnan én kitúrhattam volna? Hiszen Misran lemondott róla, de…- Te mikor váltál el Misrantól? Már mennyivel előttem? – érdekel, hogy oka vagyok-e annak, hogy a fiú most mással van. Hiszen, ha jól számolom, akkor Misran a karavánút előtt még lehet, hogy maga mellett tudta, aztán egyszer csak felkerekedett és eljött értem, mert tudom, hogy nem miattam szervezte az utat de szerves része voltam. Biztos vagyok benne, hogy csak azért is eljött volna, hogy engem elhozzon, nem kellett hozzá egy külön karavánt indítani, de azt is megtette volna. Hosszan voltunk úton mi is, aztán a három hét, akkor még kefélgettek, mint kiderült több ízben is. – A maga módján szeret téged, nekem mindig elragadtatva beszél rólad, amolyan példakép vagy te nekem, elém állítva, így kéne viselkedni, olyannak kéne lenni, mint Ő. – ha ki nem is mondja Misran, azért biztos vagyok benne, hogy gondol rá, mennyivel könnyebb dolga van a szép szőkével. – Nem is vágysz a családodhoz? Vannak testvéreid? – megszakadok, ha csak Delire gondolok is, így nem teszem, sem anyára, sem egyikőjükre sem. – Nekem ők furcsák, az egész hozzáállásuk, az intim szféra nulla ismerete, elég riasztó. – nekem főleg, hogy ránk nyitnak szó nélkül. – Értem. – még vörösebb leszek, csak, hogy én még nem csináltam soha és nem is tervezem, ha rá gondolok is, hogy a számba kéne vennem, felfordul a gyomrom.
Szendvicsezni térünk.
Látom, ahogy cicázik a nagydarab démonnal, ahogy simogatja a tekintetével, vele nagyon más mint a másikkal, zavarba ejt a könnyedsége, a lazasága, a bájossága, az, hogy neki mennyire természetes ez a kelletés. Előbuggyan belőle kifakad, kiömlik én meg csak vagyok vakon és bénán zabálva, felszisszenve a fájdalomtól a számon lévő seb miatt.
Szemmel tartom őket és látom, hogy Ernie nagyon oda van Misháért, közben pedig vadul vágyik, hogy megismerjen engem, megérintsen, valamit is tudjon rólam. Az ujja végig siklik a kézfejemen és a szemem tanulmányozza, miközben Misha minden mozdulattal közénk furakszik, kimondhatatlanul hálás vagyok érte, mert zavar az érintése a tolakodása pedig olyan kegyesen teszi, hogy alig is érzem meg. – Nagyon remélem, hogy így lesz Misha, mert egészen kedvet kaptam hozzád, de hozhatod a kisfiút is. – ez én lennék, és mellé még Misha is meg akar ölelni, mintha az öccse lennék, egyre jobb ez a nap, messze érzem, hogy milyen csábító vagyok….
Kicsit cicáznak még, mi pedig lelépünk.
- Persze, hogyne lennék jól? – jól laktam, az élet szép aztán kialakul egy kisebb csetepaté és ordítva hívom a kutyákat vissza, ha már tudom a nevüket, vagy azért adják fel, hogy felzabálják a démont mert megunják, vagy azért mert valóban vissza tudom őket hívni. – Misha, akarom, hogy tudd nem fogok közéd és Misran közé állni, sem ma este sem máskor, mert tudom, hogy fontos neked és boldoggá teszed. – tény is, nem várom meg, hogy válaszoljon, hanem elindulok a cipős démonok felé. Attól összeugrik a  gyomrom, hogy azt mondja San Francisco… rettegek odahaza gondolni.
Közelebb sétálok az árusokhoz. Illedelmesen köszönök, mert van volt gyerekszobám, oda lépek, ahol fekete bakancsot láttam, kettőt is. A démon rám bámul, elhúzza a száját, kis kacér mosolyba szalad az orra töve. – Cipőcskét szeretnél kicsikém? – felszalad a szemöldököm. Bevárom Mishát. – Igen, bár jobb lenne egy cipő, mint cipőcske, vagy egy bakancs. – lepillant a lábamra, onnan fel Mishára. – Nos igen, ez a cipő nem neked való, hányas lábad van drágám? 36-37? – felröffenek, mert érzem a gúnyt. – 39. – nem sokkal nagyobb, de mégis na. Jó lehet a 38-as is jó lesz, vagy a 37-es. Faszom. – Ki fele meg a talányomra, a cipőcskéért? Vagy fizetsz érte? – firtatja és nem is engem néz, hanem Mishát. Jellemző. – Információval is fizethetsz, ha Mirsan herceggel érkeztél, vele igaz? – közelebb lép, majdnem rám, még ő is magasabb, mint én. Kérdőn félre billen a fejem, jelzem, hogy kérdezzen. – Acose veletek jött? – kezdő kérdés, érzem én.  Biccentek. – Ha átadsz neki egy üzenetet, egy levelet, akkor adok neked egy cipőcskét, gondolom a herceg megfizeti az árát. – agyfaszt kapok, de menten, megint biccentek. Elém tol két bakancsot, mindkettő elég… kicsi.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 6:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Biztos, hogy nem lesz baja - állítja olyan határozottan a róka ügyben, mintha ő személyesen védené meg ezek után, hogy ráparáztatta Darient érdemtelenül. Nagyon komolyan veszi a feladatot, hiszen Misran a gondjaira bízta, bármilyen sebeket is kapott Darientől önkéntelenül, Mishának akkor is, végül is csak egyetlen dolga van és az az, hogy gondoskodjon a fiúról. Válaszokat adjon neki, megnyugtassa és leszállítsa róla a kellemetlen démoni figyelmet amíg Misran újra a keze alá nem veszi és haza nem viszi. HAZA! Némán ismétli utána a szót aztán egy rázkódással visszalendíti magát a normál kerékvágásba. - Misran különleges bánásmódban részesít téged, ezért rangodnak megfelelő megszólítást kérhetnél. Nem tudom ugyan mi a pontos rangod és hogy démonokkal szemben is érvényesíthetnék-e de biztosan érzem, hogy nekem, mint embernek ezt a gesztust meg kell tennem feléd. Idővel majd ráérzel, van egy csomó ilyen mondvacsinált íratlan "tiszteletkör"-jellegű szabályuk, ha egyszer kiismered az észjárásukat, onnantól könnyű kitalálni ki mit vár el, kinek mi jár - ahogy Darien nevet a komor gondolatok alól valamelyest ő is felszabadul, halvány hajnalt idéz a mosolya, de napfényes délelőttöt ígér. Nem viszonozza Darien döbbenetét, tiszta szemekkel néz rá, pedig a kérdés elárulja, hogy a fiú lelke érintetlen, nem úgy tűnik, mintha irigyelné ezt tőle.
- Azt akartam, hogy szeressen amennyire képes rá, gondoskodjon rólam, igen. A lelkemet kérte cserébe, aztán ide hozott, de ne értsd féle, egyáltalán nem bánom - nem illene hozzá, megemeli csodás állát büszkén, így döntött, viseli, még akkor is, ha a szeretet amennyi neki jutott ennyi csak nem több, de nem is kevesebb, ha nem adja a lelkét ennyi se jutna neki a bűvöletből amiben Misran tartja őt. Szinte furcsállkodva nézi ahogy Darien szabadkozik a rosszul látásról, de van benne annyi tapintat, hogy ezt a témát most ne firtassa. Annyi mindent érintettek hirtelen, ő is csak kapkodja a fejét és a levegőt, mert valami szorítja a mellkasát, a mélyre fojtott emberi irigység ami nem méltó hozzá.
- Furcsa veled róla beszélni, a démonok egészen más gondolatokra helyezik a hangsúlyt, nekik semmi sem meglepő, ami neked igen - az újabb zavart vörösséget már úgy nézi meg Darien arcán, mintha egy kedves barátot látna viszont, bocsánatkérő mosollyal biccentve meg a fejét, amiért ilyen zavarbaejtő választ kellett adnia a fiú kérdésére. - Nagyon piros vagy, de nincs abban semmi, néha könnyebb és kellemesebb is, mint egy rendes aktus főleg itt mindenki előtt a kényelmetlen helyeken - biztatja az utolsó pillanatokban szopásra Darient, aztán már ott is vannak Ernie húsos kezei alatt.
- Darien az én fontos küldetésem! - kihúzza magát a figyelő pillantás alatt, sőt, nem rest a csípőjét is megringatni, egy szinte észrevehetetlen mozdulattal feljebb igazítja rajta a pulóvert így a hosszú combjai tövükig látszanak a feszes nadrágban, még ha Ernie éppen Darient gusztálgatja is a szemével - Tényleg csak azt hidd el, amit unalmasnak tartasz, mert ő egy jó ember, tehát démonnak nem lehet kifejezetten érdekes. Ne bántsd már - ezt a démont meg is érinti, hogy a falánk nézést magára csalogassa a fiú helyett, akinek láthatóan a terhére van. - Ugyan, hiszen Darien gyönyörű! - csattan fel olyan élesen, amit ki se nézne belőle senki, korholó arckifejezés rántja össze angyalszép vonásait, ami csak akkor enyhül meg, ahogy a démon folytatja.- Az a terv, egy jó ruha legalább, de az se baj, ha többet találunk, csak éhes volt, én pedig úgy gondoltam a legjobb falatokat érdemli meg. Naná, hogy hízelgek! - mosolyog ravaszul, egy kicsit hozzátörleszkedik a testes férfihez, miközben elfogadja a sört, mintegy vigaszul az igazságért, amit az oldalvonalról kiáltottak be. A kérdésre nem válaszol rögtön, egy falattal birkózik, hálás pillantást vet Darienre, bár mintha tudná, hogy ezek a szavak nem komoly szándékról tanúskodnak, elárulta ezt Darien korábbi arckifejezése amikor Misrant kérdezte a látogatásról.
- Misran aligha ér rám ma este Ernie, de adjuk meg a hercegnek, ami az övé. Majd ő elküld hozzád a jókívánságaival együtt, rendben? - még csak meg sem remeg a hangja, miközben lemond a szíve vágyáról, démon nem fedezheti fel benne a szomorúságot, mert a démonoknak nincs semmije sem, amiről nehéz, de szükségszerű lemondani. - Ugye? Mindig meg akarok ölelni oylan apró - kuncog bele a sörébe a szőke, mert valamin muszáj nevetni is, ha már minden olyan gyászos, de ahogy a démon Darient szaglássza megfeszülten figyelni kezd, a gesztusaival árulva el, hogy azért komolyan veszi a feladatát. Kiszusszan a levegő a tüdejéből a feltételezés hallatán. - Misran herceg rám bízta Darient, tehát erősen kedvel és bízik bennem - tétovázás nélkül mondja büszkén, bár kételyekkel telten, hiszen erről árulkodnak a szavai is. Figyeli a démoni határokon belül jellegtelen kis érintéseket, Darien megfeszülését, egy kicsit közelebb megy, a saját bőrét és tagjait kínálja a Mohónak fel, miközben mindketten a fiú válaszát hallgatják, figyelik.
- Akkor sose tudjuk meg, olyan könnyű belőle válaszokat kihúzni - mintha megkönnyebbülne ettől a gondolattól, nagy kortyokkal kiissza a sörét és két falat után elejti a szendvicsét, de Ernie szerencsére nem lát semmit, erről a pokolkutyák gondoskodnak, mert azoknak Mishával ellentétben kifogástalan az étvágyuk. Amíg Ernie élvezi a dicséreteket ő megsimogatja a karját, egy kicsit közel hajol a duruzsolásra, édes, vonzó hangon nevet a bókokra, amiket nehéz kivenni, az ujjai puhán megsimogatják a férfi arcát, széles mellkasát, terjedelmes pocakját, erős, vaskos lényét a tűz feletti húspiszkálástól megvastagodott bőrű kezéig. Még egy csókot is ad az arcára viszonozva a nyakába leheltet és egy sejtelmesen egyértelmű Később! elköszönéssel lódul Darien után. Egy kicsit sem piros az arca, nem látszik rajta, hogy mit hallott, önkéntelenül nyúl a fiúért, aztán visszahúzza a kezét. Nincs karolás.
- Jól vagy? - kicsit túl kell kiabálnia a tömeget ami az evőhely körül tolakodik, pedig hol van még a vacsora, mondjuk bőrműves portékák is hevernek szerteszét, de a hámok, kantárok lóra, emberre aligha Darien szükségleteit célozzák meg most. - Arra kell mennünk! - mutatja is azt irányt, egy rövid ideig árral szemben kell úszni, még vér is folyik, valaki az egyik pokolkutya fejére csap egy penészes kenyérrel teli szatyorral, majdnem széttépik, aztán már kint is vannak a cipőfélék országútján. Lelazult démonnépség válogat errefelé, hatalmas kupacokban leszórt válogatás nélkül összedobált és gyűjtött, gyakran pár nélkül megtalált cipőfélék halma és néhány szőnyeg, ahol párosával terül el a portéka. - A Kampir démonok - mutat végig Misha öt látszólag tökegyforma nőn, akik mind a saját szőnyegük körül sétálnak vércsefigyelemmel ellenőrizve azokat a démonokat, akik elég bátorságot éreznek magukban ahhoz, hogy az emberiség maradék cipői helyett, ezeket az ügyes démonok által szabászkodott strapabírónak látszó darabokat próbálgassák. Így ránézésra Misha bakancsa is az ő kezeik közül kerülhetett ki, legalábbis a kevéssé praktikus de mutatós díszítéséhez hasonlót látni egyik-másik oldalán. - Elvárják az ajándékot, ha először találkoznak veled, de ha megfelelsz a találós kérdésükre akkor is szóba állnak veled. Ne aggódj, San Franciscoban a gyerekmegőrző bábáktól hallottam már az összeset, amit használnak, de ne áruld el nekik! - súgja meg a fiúnak segítségül. - Persze választhatsz innen is, ahogy nézem megint találtak egy áruházat, ez friss áru, még újak.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Feb. 01, 2021 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Felé pillantok félszegen lehajtott fejjel, mert amit Misha mond az nekem tök fura, én végig azt hittem, hogy ő önszántából van itt, a kérdésem csak megerősítésre várt volna, azért is tettem fel, sokkal szomorúbb így, hogy elnézem ezt a szép srácot, a kedves, odaadó jellemével és a tudattal, hogy ő is szívesebben lenne máshol, de ki vetheti ezt a szemére? A fájós számra harapok, hogy ne kérdezzek vissza. Kacérkodott vele? Magára hívta a figyelmét? Vagy ő is pőre áldozat? Mert én az vagyok, akkor is, ha szeretem őt, ha rajongom, ha mindent megad nekem. Hiszen rókát kaptam, közös hálót, csecsebecséket, ajándékokat, ahogy Misha mondja magának, a formula ugyanaz, csak őt előbb megkísérelte elcsábítani, engem meg.. nos nem. - Értem. - valójában nagyon is. Nem, nem jó neki, hogy itt van és bár beilleszkedett, attól még szívesebben lenne máshol főleg, hogy Misran mellől most kitúrom szerencsétlent. A mozdulatai túl tétovák, szerintem a jó kedve sem olyan őszinte ez az a mocskos pillanat, amikor a lelkemből megsajnálom a fiút. Minden harcom vele szemben, hogy távol tartsam a hercegtől egyszerűen semmis lesz, ah ez volt a terve, jól csinálta, bedőltem neki.
Szíven szúrom, még én is hallom, ahogy mélyre hatol a szavak tőre, pedig nem akarom bántani, a mondatok kicsúsznak a számon, de lehet jobban kéne vigyáznom rájuk, hogy ne zúzzam össze. - Ühüm. - közös szobánk, összeköltöztünk és együtt vagyunk és szerelmes vagyok, ezeket tudnám még hozzátenni de már nem akarom. - Biztosan, még csak ma reggel hozta haza, szóval remélem, hogy nem esik baja, mire hazaérünk. - haza, hozta haza, haza érünk… otthon és haza, igaz? Nem ott van-e ahol a család van? Misran lenne a családom mostantól?
- Persze, hiszen ez a nevem, hogy szólíthattál máshogy? - kissé döbbent a hangom, hogyan máshogy tehetné? Mint a nevemen? - Mondasz valamit. - elnevetem magam, ha akarsz valamit, adj nekem mindent. Ez nagyon is ő, másokkal… mert belőlem nem vesz el mindent, ha nem akarok dugni vele, még azt sem erőlteti, nemhogy más dolgokat. Az elején bántott, de ennek most nyoma nincs óv és vigyáz rám, összebújunk, ő is ad mindent a mindenért cserébe ez az igazság, de ezt már el sem mondom neki, hogy ne roncsoljam tovább. - Igen, a hatalmában vagyunk. - s ő az enyémben. Talán sokkal jobban, mint azt Misran valaha bevallaná magának, de a rémület a szemében, hogy ellovagolhatok, hogy elhagyom az mindent, de mindent elmondott róla.
Sajnálom, hogy megbántom, de a kisördög bennem tovább dicsekedne, hogy velem hogy bánik.. mégsem teszem, Misha nem érdemli meg, emiatt mondta Misran, hogy ha megismerem más lesz a véleményem róla. - Te… eladtad neki a lelked? - döbbent vagyok, mert valljuk be, hogy én is beajánlottam, de én a harmadik hetem elején a sötétből, ő pedig azt hiszem tiszta szerelemből kötötte magát örökre hozzá.
A boltban csak erősebben megkapom ezt a hitet, hogy Misha élete nem fenékig arany itt, hiszen… hiszen nem az. Nem szánom őt, az eszembe sem jut, egyszerűen csak sajnálom. - Talán én látom rosszul, meg ez a te életed, én csak máshogy látom, de nyilván majd kinövöm. - hogy őszinte legyek Misha élete nem irigylésre méltó és a tudtad, hogy ugyanez lesz a sorsom, eléggé elveszi a kedvem. Mert egykoron ő is volt olyan kiváltságos, mint én talán nem kapott rókát és nem költöztek össze, de Misran a maga módján szerette őt, most is vigyáz rá, csak ilyenné tette… ilyenné… kurvává. Elhallgatok, hogy megemésszem a dolgokat és az éhségem egy kicsit csillapszik, a szomorúság betölti a teret bennem, nem őt sajnálom, de valahol igen, hanem magamat, mert az én sorsom echet ez lesz, amikor Misran rám un, mert fog. - Igen, azt tudom, hogy a szex nagy erőssége. - nekem meg nem, elmosolyodom, de a jó kedvem elillanni látszik. Azonban azt sem akarom, hogy azt higgye az ő hibája, így mindent megteszek, hogy ez rejtve maradjon, érdeklődést mutatok minden iránt. - Köszönöm, hogy elmondtad. - most már ezt is tudom, pedig eddig is tudtam, hogy ki lehet maradni, ha nem kötelez rá, ahogy a szexre sem teszi és valami miatt azt hiszem, hogy engem nem fog most MÉG. - Megbánom? - de érdekel, mondja csak el. - Oh, óóóh, értem. - zavartan elvörösödöm, mert ezt én nem adtam meg a hercegnek, nem még, de sejtem, hogy fogom, a gyomrom felfordul a gondolattól, pedig kérte már szépen, durcásan is mégsem tette meg erőszakosan. Pedig megtehetné nyilván nem merném megharapni, de persze neki az kell, hogy én akarjam, na arra várhat, de itt van a jó öreg Misha majd ő.
Kievickélünk a kajás részre, azonnal jobb lesz a kedvem egy hangyányit.
- Fontos küldetés? - a démon öblösen, kedélyesen felkacag, úgy szemléli Mishát, mintha máris lakmározna belőle, aztán vesz csak észre engem, meg sem lep. - Zazelnek soha nincs semmiről, már nem szereti ezt a földi létet. - rálegyint a másik démon említésére. - Darien, az ő nevét mindenki ismeri…- egészen felzabál a tekintetével és előre enged minket. - Nem teljesen ezt mesélte, de sok ínycsiklandozó sztori hangzott el, a kedves kis Darienről. - továbbra is engem néz. - A fele sem igaz, a másik meg költemény, nem túl eseménydús az életem. - köhhintem szinte közbe mélységes zavaromban. Mi a faszom?! - Nem kell álszenteskedni, mind ismerjük a herceget, szereti a szépet, de te valami más vagy. - most megsértette? Azonnal esik neki és valami okból azt érzi nem hagyja, hogy bemorculjak. - Na nem a szépséged vitatom, bár szerezhetnétek rá valami göncöt. - Misha felé mosolyodik el, máshogy bánik vele, mint a másik. - Te hízelegsz nekem Misha, a szendvicsem hozott csak ide? - elneveti magát megint, sört kapunk és isteni finom szendvicset. Olyan finom, hogy nem állom meg, hogy hümmögjek, jó éég.  - Jól van tudom én, hogy előbb van az úri lakoma, aztán az asztal alatt a kutyáké a csont. - lekorholja a segítőjét, nem esik neki jól, láthatóan ő is a szőke hatása alatt van. - Kapok -e a társaságodból szépem, ma este? Vagy Misran ágyát melegíted? - gonosz kis mosollyal fordul csak felém aprót, hogy lássa mit reagálok, elvigyorodom. - Talán elférünk benne mindannyian. - már nem ő, hanem Misran és én, Mishát persze csak gesztusból veszem be, hogy érezze kiállok mellette. - Olyan kis kicsi vagy te Darien, illenél a szendvicseim közé. - elakad a torkomon a falat, felköhögöm, na igen. Ernie kedvel engem…
- Tényleg? El tudta? - közelebb hajol hozzám, ahol még nem morogják meg, vagy nem nagyon. Beleszagol a levegőbe, csak a saját kajáját érezheti, a szemembe kutat a tekintetével - És mi van veled Misha, már nem vagy kedvelt a hercegi háztartásban? - démon, akármilyen kedves mégis beszúr, de lehet csak abban bízik, hogy a fiú nála köt ki. - ne kíméld, ha Misran veled küldte el, akkor kinyitotta neked a szívét, ami őt magát is rabul ejtette. - az asztal felett nyúl a kezemhez, csak végig söpör a kézfejemen az ujja, lopott kis érintés, talán attól fél a kutyák letépik a karját. - Én? - nagyot harapok a kenyérből, és a húsból is, Ernie megint megérint mos a csuklóm, felkapom a tekintetem rá, ami megüzeni, eddig és ne tovább. - Tüzes, finom, puha, porhanyós… ízletes vagy Darien? - összefut a nyál a szájába és nem félek, hogy felzabálna. - Mi a titkom azt kérded? - noha Misha tette fel a kérdést a démonra szegezem a tekintetem. - Majd este, ha Ernie is a körünkbe lesz kérdezzük meg magát a herceget, mert sajnos én nem tudom mivel hódítottam el a szívét. - tényleg nem, és Misran ennek a kérdésnek nem fog örülni, de már kötelező lesz feltenni, nem így van?
A felét eszem csak meg a kajának, mert nem fér több. - Isteni finom volt, Ernie, de nekem máris nagyon tele a gyomrom.- leöblítem egy kis sörrel.- köszönöm, hogy vendégül láttál, a cehhet Misran állja. - ahogy azt mondta is. Jól esően fújom ki a levegőt. A kaja isteni volt az első démon, aki olyan érdeklődést mutat, ami kicsit riasztó, mégis Mishához fordul, érthetetlen nyelven duruzsol neki de tudom, hogy udvarol, hallom a hanglejtésen, hogy szépeket mond, a hangja szinte lágy fuvola, olyan közel hajol, hogy az ajka a nyakába ér, vélhetően a kutyák hagyják, mert búgva a nyakába csókol, de ennél jobban nem tolakszik, inkább kéri tőle az esti kis kufircolt, minthogy kierőszakolja.
Talán egy percet hagyok nekik és jelzem, hogy távozom, lévén kidurranok olyan jól laktam ideje felöltözni.
Bevárom Mishát. - Micsoda hódló közönséged van.
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 4:23 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


"Vedd fel a szép ruhád viszlek a bálba
Ma éjjel nem alszunk más se csinálja
Mindegyik Herceg beteg akivel táncolsz máma
A szemük szépen csillog de a feketéje sárga" 18+
────────────── ──────────────

- Nem, nem igazán. Persze tetszett, amikor a kocsikat javíttatta nálunk meg minden más amit csináltunk, meg az ajándékai, de nem akartam elhagyni az otthonom - egy kis habozás után válaszol, mintha nem volna biztos abban, mennyire illik ebbe belemenni, vagy éppen nem tudná eldönteni, hogy Darien szívesebben hallana-e egy hazugságot, mert akkor ő megadná neki, de végül marad az igazságnál. - Szóval így Misrané igen, de az ő döntése, hogy idehozott. Most már így van jól - szinte védekezően húzza össze magát, mintha ez a kérdés lemeztelenítette volna, végigsimít a pulóverén olyan tétova mozdulattal keresve a helyükön a puha pamutszálakat, megbizonyosodva arról, hogy még a helyén van az öltözéke. Megmerevedett mosollyal biccent ő is.
- Elképesztő. Hogy közös az ágyatok - annyira halkan mondja, szinte elvész a zajban, valószínűleg Darien meg sem hallotta volna, hogyha nem figyel ennyire, megrázza a fejét aztán. - Ha Misrannak fontos a kutyák nem fogják bántani. Biztos megmondta nekik előtte, hogy nem szabad bántani. Engem sem bántanak, pedig az emberekre harapnak - nézi, ahogy a boldog nevetést a fiú arcán az aggodalom váltja, olyan tiszta és felszabadult érzések kavalkádja ragyog át rajta, aminek a forrása mind-mind Misran. Mély levegőt vesz, mint aki nehezen uralkodik a hirtelen feltámadt kétségbeesésén, de aztán megteszi. A fiú értékét a démon maga is meghatározta és rábízta őt, tehát benne is bízik eléggé, nincs miért szomorkodni. Itt pedig helye és ideje sincs ennek.
- Nem, Darien, szólíthatlak így? - bizonytalanodik el egy pillanatra, aztán folytatja - Misran inkább az a típus, aki azt mondja: ha akarsz valamit tőlem, meg kell tenned nekem cserébe mindent. Ő nem vesz a szájára valami ilyet, csak hogy könnyebbé tegye az utat magának hozzád, hiszen el tudja érni, hogy mindent megadj neki anélkül, hogy engedményeket tenne. Nem kell rádhagynia semmit, amit ő nem akar, hiszen a hatalmában vagy ahogy mindannyian. Ha így mondja, így gondolja, nekem ezt tanította magáról - ő nem pirul most együtt Dariennel, mártírsápadtság alabástroma izzik a bőre alatt. Persze tudta, sőt, remélte, hogy eljön az a nap, amikor láthatja Misran herceg Boldogságát nagybetűvel, az embert, aki életre kelti a szívét, feltölti a sötét és hideg belső kamrákat elevenséggel. Ott akart lenni, hogy elgyönyörködjön a herceg kibontakozásában és a részese lehessen valamilyen módon a kiteljesedésének, nincs joga fájdalmat érezni miatta. Senki se tudta megtenni azt, amit Darien. Ez az igazság. - Az övé voltam, vagyok a szeretőjeként. Az övé a lelkem. - elviseli ezt a szúrást, későbbra halogatja a lélek panaszait, addig a testével kell megbirkózni a boltban felmerülő probléma mellett, amit azonban Darien a maga módján jól kezel. Biztatón mosolyog rá amikor a démon nem látja.
- Engem ne vegyél el kalap alá azzal a büdös tetűvel! - Háborog Acose említésén, de ő nem mondja ki a nevét. - Nem csak ketten voltak veled, ugye-ugye, kis, szemtelen barátom? Szépsikolyú. Én is megcirógatnám a torkod, hogy lássuk mit tud, majd biztos eljön az ideje, ennek a szőkének is eljött - dödörögve engedi ki a kezéből Mishát, hasonlóképpen gondolkodva a fiú jövőjéről, mint Darien. A másik fiú pedig sietősen eltereli a közelből, sajnos így olyan sokat a vásárból nem látnak, de előbb az evés, aztán a szórakozás.
- Miért zavarná? Ha ő akar engem mindig visszakap, Misran kedveli, nem húzódzkodnak vele - meglepetten pillant Darienre ahogy visszakérdez, már olyan régóta él a démoni társaságban, hogy az embertárs logikája követhetetlen számára, szerencsétlenül elneveti magát ezen a helyzeten.
- Az egyszerű, nyers, ahogy ő mondja, proli erőszakot. Amiben nincs legalább egy kis szexuális vágy az egyik fél részéről, az hamar érdektelenné válik a számára. Nehéz erre a kérdésedre választ adni - fürkésző pillantást vet Darienre - Nem rág be, ha olyan a helyzet, hogy ki lehet maradni, általában ki lehet, kétségtelenné teszi azt, ha elvárja, hogy részt vegyek valamiben, gondolom a te számodra is. Akkor nem érdemes nemet mondani, de ha nyitott a lehetőség, akkor nem veszi zokon, ha élsz vele. Tényleg érdekel? - egy kis meglepettség látszik az arcán a direkt visszakérdezésre, ami pont az illetlen részt tárná fel amit udvariasan elhallgatott, de hát Darien tudja. - Miközben én kedveskedtem neki. A számmal. Aktus nélkül, de körülöttünk ment minden - még egy utolsó finomítás a durva megfogalmazáson, aztán visszavezeti kettőjüket a civilizációba, már ha a vulgárisabbnál szaftosabb sztorykon nevetgélő démontársaságot lehet így nevezni. Szorosan Darien mellé áll, mert a kutyák se tudnak csodát tenni ekkora tömegben.
- Ernie-Bernie, te nagy mackó! - egy kurta felkacagással fogadja a szíves invitálást sokkal kedvesebb hanggal, mint a boltidémon bókjaiit- Most fontos küldetésben vagyok, de hosszú az este. Gondoltam, hogy te tudni fogod! Zazelnek fogalma sincs megint semmiről, szokás szerint, hadd mutassam be neked Darient! Beljebb mehetünk? - meg is kerüli a démonkordonként felállított asztalt, amin keresztül történik az ételosztást, így Darien egyenesen a "konyhában" találhatja magát a hatalmas férfi árnyékában. - Ha azt mesélte, hogy elragadó és kedves, akkor igazat mondott. Semmi mást ne higgy el. Túl jó mihozzánk - Misha jól érzi magát ebben a meleg, zsíros illatú zugban, hálásan csillannak fel a szemei. - Éppen ezért jöttünk, kérni akartunk egyet a tépett húsos szendvicseidből, aminek nincsen párja - szemérmetlenül hízeleg a démonnak aki étellel kínálja őket, de nem tágít Darien mellől. Az ajánlatát is olyan udvariasan akarja kikosarazni, amennyire lehet, de a lélegzetvételnyi szünetet kihasználva egy másik démon durva hangon közbeugat:
- Mert Misran farkára kívánkozik azért, nem a te húsos hurkádra Ernie egy hét bezártság után. Várd ki a sorod, ebből előbb az urak esznek, aztán mink! - persze senki se akarja elvenni Darien étvágyát ezzel, csak hozzá tartozik a dolgokhoz. Amúgy is ki tudja, hogy lehetne-e. A húst alaposan befűszerezték, pácolták, hosszan sütötték, úgyhogy puhán omlik el a szájban, szinte rágni sem kell, a rostjai kéjelegve terülnek el Darien értő és érző nyelve hegyén, fellobbantva az ízlelőit. Még Misha is megbámulja amilyen élvezettl Darien eszi a kenyerét, persze közben ő is harapott egy kicsit, nem foltozva össze szép pulóverét.
- Azt hiszem Ernie kedvel téged - neveti, ahogy elfogadja a sört is, persze ő is kap fémes füles bögrében, aminek ütött kopott oldalán meglátszik az elmúlt idők suvickolása.
- El tudja rabolni a Herceg szívét Ernie, ez a nagy igazság - jajdul fel belőle a félreszaladt korttyal együtt, amit visszaköhög a kérdés hallatán, ő sem látja a kutyákat, de el tudja képzelni a vicsorgó fenevadakat, amiknek a hátán felborzolódik a szőr, mint az igazi őrkutyákén. - Ez az első utam vele, még nem szedtem ki belőle minden titkát - szedi össze aztán magát hirtelen - de látod milyen jól eszik, Misran igazán szereti azokat, akik tudják élvezni az életet! Naná, hogy jól kijönnek. Mit mondanál te? Mi a titkod? - teszi fel azt a kérdést, ami eddig is benne motoszkálhatatott, de megfelelő démontámogatás nélkül túlságosan illetlennek tűnt megreszkírozni.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 30, 2021 12:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Érdeklődve hallgatom őt, egyszeriben annyira rosszul érzem magam mellette, hogy sokkal előnyösebb lett volna, ha nem a hasam hív meg előbb, hanem az, hogy öltözzünk át. Misran tanította őt mindenre, értsem úgy, hogy a kezére formálta, szóval... ha a meglátásaim helyesek és miért ne lennének azok, akkor olyannak kell lenni, mint Misha, ez a tökéletes, az etalon, az elvárt. Őt magénak gyurmázta a démon. Én ilyen szép sosem leszek, ennyire tökéletes sem, akinek minden mozdulat oly légies. Emiatt hiszik róla, hogy nephilim és mondták nekem is.
Lelki szemeim előtt látom őket együtt… tanulni, nevetni, játszani, dugni. Soha nem érek a nyomába és ez olyan szinten elkeserít, hogy az éhségem kicsit visszább vonul, marni a gyomrom. Odabent a sötét dög hahotázik a kínomon. Ő mindig is megmondta, hogy nélküle elveszek a démon herceg kezei között. És talán igaza lesz, de amíg én tudom tartani a lépést a herceggel, addig nekem kell és nem a rusnya kis kötekedős éj fekete lénynek odabentről. - Önként lettél Misrané? - egyértelmű a kérdés, tudom, hogy tudja mire szeretnék ezzel utalni. Én nem önként, de most jó, szeretem… olyan mélységesen, ahogy tudom, hogy Misha is szereti és ettől fellángol bennem a félsz, hogy egy olyan, mint ő és egy olyan, mint én… de kezet csókol, behódolt nekem. Miért?
Biccentek, ha nincs baj, akkor jó, ne is legyen. Láthatja, hogy nehezen viselem. - Eszméletlen cuki, már felengedte a közös ágyunkba is, már Misran a rókát, de lesz ez még fordítva is. - elnevetem magam halkan, mert istenem.. ott akarok lenni a rókával és vele, összebújni, szeretkezni, csókolózni, pedig a szám sajog, mint a kurvaélet. - Gondold? Bántani fogják? - a szívem menten hatezret üt egyszerre, mert otthon hagytam, de bezárva és ismerem a háznépi félvéreket, biztos, hogy megetetik, ha más nem loppal. Az aggodalom már az enyém, kényszert érzek, hogy visszaforduljak Misranhoz, hogy nyugtasson meg, hogy nem szedik szét a bébim.
A döbbenete kézzel fogható, pedig olyan gyorsan húz köré falat, ha nem figyelném direkt, észre sem venném, de teszem. Minden mozdulatát, hogy lássam mitől olyan kurva különleges és szerintem ő nem is tudja, mennyire szép, vagy de… biztos tisztában van vele. - Nem tudom, mert bután hangzik, de ő akként gondol rám és én azt hittem, hogy ez neki ilyen bevett… csábítás. Hogy azt mondja együtt járunk, mintha neki ez…- olyan zavarba jövök, hogy kimondtam, hogy felégeti a bőröm, hólyagos lesz a szám szinte, a vérem zavartan zubog. Járni egy több ezer éves démon herceggel… vicc, komika vagy Darien. - hülyeség tudom, nekem fontos, ő meg gondolom rám hagyja. - mély levegőt veszek, csillapítom a vérem, nevessen csak ki. De kivel beszéljem meg, ha nem vele? - Óh, hogy voltatok? - érzem, hogy megszúrom és azt is, hogy nem akarom. Én ezt a srácot kicsit sem akarom megbántani, de muszáj kérdeznem, akkor is, ha éppen ezer felé töröm a szívét is. Pedig ezt teszem és isten lássa csoffadék lelkem, nem akarom.
Zavaromba bevezetem a boltba, ahol kínos helyzetbe hozom és menten magamat is. A démonra pillantok és megengedek magamnak egy pimasz mosolyt, Misran szíjat hasít  hátamból. - Jól sejtem, hogy Acose ismerőse vagy? Ő nyilatkozhatott rólam ilyen kegyesen. - vagy bárki más, de azt akarom, hogy lássa a kapitányt a nevén hívom és nem a rangján. - Nem hazudok neked, mindkettő igaz, a sikolyok hoznak elismerést. - kiugrik a szívem, tényleg kapni fogok, hogy szemtelenkedek. De végül a démon dohogva elengedi Mishát, mosolyogva lépek ki, milyen dühös volt. Szétcsapnak ezért, tuti híre megy, hogy pofátlankodok.
- Oh. - szóval neki itt nincs szava, ha jól értem akkor Misha egy kurva. Szolgáltatásért szolgáltatás. Erre én képtelen lennék és remélem, hogy nem is kell, nem ez a sorsom. - Furfurt nem is zavarja? - tényleg nincs bennük féltékenység, remek.
Befordulunk a kajás részre, megint elönt az éhség, a gyomromba markol megcsavarja. Gyűlölök éhezni, Misran mellett egy ideje nem teszem.
Mögötte lépkedek a szűk utcában, és csak figyelem a kecses mozgását, a ruganyos járását, a szép, hosszú lábait, na igen…- Misran meg, aki unja az erőszakot? - bár engem sem bánt, de az tény, hogy szexre mindig késze áll, lehet ebben valami. - Azt mondod nem kötelező? Nem rág be, ha kimaradsz belőle, mert bevallom engem ez a része cseppet sem igazt, sőt. - kifejezetten rettegek tőle, eszem ágában nincs a részese lenni. - Miközben te? - okos Darien, kérdezz csak vissza, jól van, jár a hátsimi. Kiérünk az utcára és bólogatok, nem lopunk, Ernie. Nem kell lopnom, Misran állja a cehhet. Meg sem kérdezem, hogy az ő szeretője is, biztos igen.
Kivergődünk a démonok közé, akiknek nem kell enni, de szeretnek. A kutyák körülöttünk lébecolnak, érzem őket és látom abból, ahogy kikerülnek, a félvérek pont úgy, mint bárki más, tuti éhesek az ebeink.
Végre kaja. Ernie valóban nagydarab, mosolygós, viccelődős démon, a hangja is nagy, mégis azonnal Misha felé int ahogy kiszúr minket. - Édesem, megkínálhatlak egy kis friss kolbásszal? - hangosan felnevet, elvigyorodom. A  tekintete rám ugrik és egy pillanatra megáll a kezében a kés, amivel húst és kenyeret szel egy kis papír tálcára. - Nocsak, kit hoztál nekem? - ledob egy falat húst a földre előttem, majd menten még egyet ás azonnal el is tűnik, pedig majdnem utána vetem magam. - Ez a tündéri kisfiú csak nem az, akire gondolok? - anyád. Köszönöm a kedves jelzőket, mégis elvigyorodom, mert nem az sugárzik belőle, hogy lekezel, valami más ömlik felém. - Hadd nézzem csak, ő az csakugyan. - többek figyelmét is felhívja rám. Zavarttá válok. - Ag’thog sokat mesélt rólad ilyet és olyat is, mi lehet az igazság, mi? - közelebb sétál, a kezében a kés, körötte porzik a föld, tuti a kutyák örülik körbe. - Na gyere, megkínállak titeket, biztos éhesek vagytok. - Misha felé fordul, végig méri, mintha azon agyalna mijét süsse ki. - Miért nem költözöl be hozzám pár hétre szépségem? Kis hús elférne a csontjaidon. Csak itt -ott mutatóba. - közelebb araszolunk és ételt oszt, friss húst, most szeli a sülő malacról és a kenyér is meleg még, savanyúság, krumpli is választható kenyér helyett, de amellett döntök, még morgok is miközben eszek belőle. - Ez valami zseniálisan finom. - és tényleg az, a zsír lecsordul az államon, máris sokkal jobba  a kedvem. - mézsört? - biccentek, a férfi le sem veszi a szemét rólam, egy másik démon veszi át a helyét a többiek kiszolgálásban, míg ő mellénk szegődik, ő hozza a sört is. Ernie nem leplezi, hogy kíváncsi rám, nagyon nem. Felém nyúl, még fel sem nézek a keze visszalendül és mellém pillant a földre. - Igaz hát, Misran kis kedvence érinthetetlen, mit tud a fiú Mishám, hogy így kell óvni a kíváncsi kezektől?
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 30 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 16 ... 30  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 26 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 22 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2