Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 8:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Az ő baja - zárom a szót a kapitányra, pedig valójában az én bajom, tanulmány a fiú a közelében, ahogy a szavai szárba szökkennek a lelkében, hát a bókjaim irigylik azt a csíratempót, amivel a modortalan szidalmak magjai kikelnek. Csak felháborodni tudnék ezen, de nincs hozzá semmi kedvem ezért inkább elfeledem, hogy ez az egész megtörtént és a figyelmem a sajtkukacra fordítom, amelyik megszállta a fiúcskámat és már pattog majdnem a feszes kis seggén. - Itt azért nem árt ha a hátad mögé nézel, na meg a lábad elé. Tudod egyes démonok majdnem annyira szobatiszták, mint Valla - intek az állammal a róka felé borzongva, de ha ez a vágya, hát ez, nem fogok tovább kárálni ellene. Még tart a varázs, még megéri kielégíteni a vágyait, mert elégedetté tesz az arckifejezése utána és most is igazából tetszik ez az izgő-mozgó fészkelődés, a megvesztegető készség, amivel a farkam markolja, a beleegyező biccentés, ő maga, ahogy a lelkében már öltözködik. Még fel se fogja igazán, hogy eztán velem fog lakni jóban-rosszban, annyi felé tépte az inger az elméjét a rókától kezdve, hogy nincs esélye ennek az új információnak, a városbéli látogatás mindent visz, mint a két szép keze, a herém, a farkam, minden motivációm.
- Elcseréltél egy városbéli látogatásra. Nem kívánsz eléggé. Nyugalom, csak vicceltem - teszem hozzá rögtön, mielőtt megpityeredik, láttunk már ilyet, a szemem résnyire engedve élvezem, kiélvezem ezt az utolsó percet mielőtt vége a mulatságnak. - Már késő, akkor kellett volna meggondolni, amikor Acose itt volt. Elhatároztunk valamit, tartjuk magunkat hozzá - még akkor is, ha olyan sok vérrel az ágyékunkban tesszük ezt és akkor sóhajokkal, mint én. És akkor ő még a rókán izgul!
- Szívből örülök, hogy értékeled az ajándékot, de megbolondulni azért még nem kell. Nah. Mondd ki. Gyerünk! Mondd csak - biztatom, de végül csak nem veszi a szájára a faszt, mondjuk ez az életben is pont így működik, egy kissé megmosolygom. Majd nem tart vissza semmitől, de Darien a nagy szavak ellenére nem az az ember aki mellett a démon csak úgy elengedi magát, figyelni kell minden mozdulatra és szusszanásra, problémásabb, mint egy szakajtó róka, de hát őt választottam. Ő jutott nekem, mégsem tudom tisztán a jóslatra fogni, hiszen annyi tényező van... lehet sokszor csak az én elhatározásom hiányzott, ami végül Ash-sel ért a révbe, hogy ő vagy senki más, túl nagy gondolatok egy búcsúcsók alatt, amivel kimászik az ölemből öltözködni és én megbámulom falatnyi fenekét, mielőtt munkához látnék én is. Meg közben is.
- Számomra csak az a rejtély, hogy hogyan úszta meg a segged, a nemzetközi valuta azt, hogy valaki jól megjárassa, ha egyszer elfogadtál idegenektől sörikét. Biztos lehetsz benne, hogy én megdicsértem volna a sikoltozásodat, láttunk már olyat - vagy ezzel még túl korai viccelődni? Nem tudom eldönteni, várakozva figyelem. - Nekem mindegy Darien, a te rókád, van ott az a nagy láda abba is betehetjük, nyitva hagyjuk a fedelét csak nem ugrik ki - de nekem az is jó, ha a szobájában hagyja, csak essünk túl a problémáján, főleg, hogy megint kezd felfortyanni bennem a méreg, hát mennyi figyelmet szentel annak az állatnak, miközben az én merev farkam a sliccem mögött kókadozik, most kezd ráébredni arra, hogy éhen marad és ettől dühös, nagyon dühös. -Találkozunk hát! Siess, mielőtt telebeszélik a fejemet démondumával - sürgetőn tapicskolok a seggét fejtő nadrág fenekén amíg előrámolja a panaszkalandort, azzal útjára bocsátom, hogy egy kiadós nyelves szájrapuszilkodós búcsúzkodást is feltételező időmennyiség után újra felbukkanjon, ahogy azt Ekoch illusztrálja is, nagysokára. Páran felröhögnek, még messze a fiú, nem pisszegem le őket.
- Azért jobb ez a ló nem, mióta Nephabriel levágta azt a másikat? Sokkal nyugodtabb, nem idegesítitek fel egymást - pillantok le Acose hátasára, de ő rosszkedvű választ harap felém, megbámulja lelencből szabadult-küllemű, ámbár jól fésült kedvesem úgyhogy én is odanézek. - Helló szépség, a táltos paripád előállt, még mindig utál mindenkit, ne nevezzük át Füge helyett Acoséra? - csak hogy szórakozzon a nép körülöttünk inkább ezen, mint ahogyan a kicsi fiú felkapaszkodik a magas ló hátára, legközelebb készíttetni kéne oda valami sámlit, mert ez a látvány tényleg nem mindennapi, de inkább az állatot figyelem alatta. Hiszen ez az első közös utunk, ha elszáguld a legbecsesebb kincsemmel vagy ledobja akkor a hétvégén lókolbászt eszünk akkor is, ha Darika szíve megszakad. Majd kiheveri.
- Ezen aggódsz? Nézd ezt a sok lomot - mutatok a szekerünkre, meg azokra, akik nagy batyukban viszik a szajrét, az ilyen viharok alatt legalább átválogatják, hogy mi kell nekünk és mi nem. Ahogy elhelyezkedik jelt adok, hogy induljunk és rögtön az élre szalajtom Acosét. El is megy. Ott könnyebb káromkodni. - Meg aztán ... elharapom a mondatot, hogy a testekkel is kereskedünk, csendesen felnevetek a kérdése hallatán, ami visszakanyarodik a korábbi témánkra és rögtön sokan hegyezik a fülüket hogy kifürkésszék a titkainkat, de kivágok Dariennek a menetoszlopból, hogy ne nagyon hallgassanak azért. - Értem az egész piacot odaadnák, jól gondold meg mire cserélsz. Mit kívánnál meg maradnak? - pillantok rá, pedig a válasz csak egy lehet: a szabadságát. Nem is akartam hallani, mégis megkérdeztem, Erik fertője lehet ez a következetlenség. - Mire váltanád, ha ennek a világnak az egyik legértékesebb fizetőeszköze a kezedben volna úgy, hogy elcserélhetsz akár sörrel, nadrágra, jó nyeregre Fügének, mert ahogy nézem egy ócskát adtak alád - fényes szőr és rongyos minden más, ez a világ nem az a világ, amit oly nagyon kedveltem a földi élvezetek tobzódási korában, de mégis itt van mellettem, aki miatt érdemes kiélvezni, belekócolok a hajába felé nyújtózva.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 12, 2021 11:19 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Jól esik, hogy nem engem szid, legalábbis nem a hercegem, mert valahogy az meg nem is érdekel, amit Acose gondol rólam… hiszem ezt addig, amíg meg nem érkezik a bántó, bénító, butító kijelentése, amitől mérhetetlen zavarba jövök és kis híján felcsuklom a megaláztatástól. Kérdi még Misran, hogy mi miatt nem járok szívesen köztük és meztelen meg főleg nem, mert nem csak Acose tesz rám ilyen és ehhez hasonló megjegyzéseket, hanem a többiek is, főleg, akik odáig vannak a hercegért. Felnyüsszenek. Nem, eszem ágában nincs ezt hallgatni, hiszen minden szó egyet rúg az önbizalmamon, egyszerűen kicsinál, hogy ilyen degradáló és TUDOM az agyamban belül, hogy nem kéne foglalkoznom vele egy cseppet sem, meg sem kéne hallanom, de mégis megtörténik, mert eljut hozzám, elnyomja a józan gondolataimat és tudom, hogy a herceg gyönyörűnek lát, ehhez nem férhet kétség, csak közben ez teljesen lenulláz és nem tehetek ellene semmit, pedig próbálom meg sem hallani.
Rácsókolok Misran szájára, ahogy a kapitánya távozik és izgatottan ficergek az ölében, mert nagyon szeretnék a városba jutni, kicsit megmutatni magam, vagy inkább megnézni őket. A többieket, akiket meg fogok ismerni tudom, így vagy úgy. - Gyűlöl engem. - lemondó a hangom, nem akarom, hogy kedveljen, nem kell, hogy szeressen engem az sem, hogy elviseljen, semmi sem kell, csak, hogy ne nézzen le, vagy ne adjon neki hangot. Bár ez ellen semmit sem tehetek és valahogy azt hiszem nem is kell, ez már így fog maradni. - Sosem voltam úgy városban, hogy ne kelljen mindig a hátam mögé nézni, tudod mi a város szélén laktunk és csak éjszaka jártam be leginkább, nappal dolgoztam. Nekem a város mindig egy… amolyan veszélyes terület volt, ahol…- be kellett szereznem, ami kellett otthonra. De nem fejezem be a mondatot, mert biztos vagyok benne, hogy pontosan tudja mire akarok kilyukadni, most meg vele egy egészen más az atmoszféra. - Latyak van, de már nem olyan rossz az idő és … - vállat vonok. - egyszerűen vágyom rá.
Elnevetem magam ahogy a szájába szopja az ujjam, tudom, hogy az ágyban akar maradni, én is ezt terveztem, de most mennék, annyira, hogy a talpam alatt viszket a talaj.
A kezemben a farka kőkemény, finoman mozog a csuklóm rajta, a fogását már nagyon jól ismerem, azt is, hogy mit szeret vele, egyszer meg akartam kérdezni, hogy ez függ attól milyen testet visel? Más testben mást szeret igazán? De még nem jutottunk el ide. - Deal. - biccentek vigyorogva, mert valóban, egyezzünk ki ebben, vagyis maradok, amíg a démon úgy érzi, hogy el tud viselni, hogy velem akar lenni nem kettőn áll ez a vásár, hanem rajta, csakis. Kezdem azt hinni, hogy ez így van rendjén, lassan elfogadom és megtanulom egészen.
Magabiztosan jár a két kezem a szép farkán, fel és le, besimogatok a duzzadt herék alá. A szájába szuszogok, belőle szívom ki a levegőt. - Igen, érzem és te érzed? - én mennyire kívánom? Mert meglehetősen nagyon, a keze alatt mozdul az enyém, buzgón simogatom húzom és tekerem a kemény, érett húst. - Ó. - nyomban elbizonytalanodok, mert pontosan tudja, hogy ez a kedvencem. Összebújni, csókolózni, simogatni egymást, lenni, szeretkezni, szerelmezni. - Maradjunk mégis. - megveszek olyan jó lenne, hozzá akarok simulni, befeküdni a puha , meleg ágyban, mert egészen fázom most.
Aztán felmerül a róka probléma, amit úgy nevet ki, mintha ez lenne a dolga. Szépen vagyunk. - Jól van na, még soha nem volt ilyen értékes ajándékom, egyszerűen csak szeretnék vigyázni rá. - lebiggyen a szám, mert jogos, amit mond, de nekem még senki nem volt csak a húgom, akiért felelősséggel tartoztam és most van valami, ami csak az enyém és rám szorul. - Héj az álló …- fasz, kimondani sem tudom, olyan mérhetetlen zavar lesz úrrá rajtam. - dákó ne tartson vissza semmitől sem. - Imádom a száját azt a forrót, azt a puhát, a makacsat és akarom, hogy mindig csókoljon vele. - Jól van, nagyon akarok menni úgyis , még sosem jártam New Orleansba.- belecsókolok a szájába, lehuppanok az öléből, míg beszél én a kis összehajtogatott cuccomhoz lépek, amit már összecsomagoltam és farmerbe bújok, ami kissé nagy rám, zokni, cipőt kötök össze a lábamon, övvel próbálom a nadrágot fixálni, marad a pulóver és kabátot szerzek, ami csak kicsit nagy rám. - Még soha nem ittam jó sört, mindig csak valami moslékot, egyszer egy faszi az utcán meghívott rá, az nem volt rossz, igaz, hogy…. - gyanakodva végig mérem, miközben öltözöm és ő is teszi, majd a táskával babrál. - Nem.. szerintem te nem álltál volna le, amikor már erősen harapok és sikoltozom. - vagy lehet de. - Nos ő azt hitte a seggem lesz a fizető eszközöm, aztán elég lett volna a szám is, de annyira nem volt jó a sör, hogy olyan szinten rúgjak be. - csacsog a boldog szám. Elgondolkodva pislogok a táskára, - És ha, mégis itt hagynánk? Teszünk ki neki enni, de ne is itt, hanem a volt szobámba? Leviszem és becsukom, szerzek neki enni a konyhából, mert ha magammal viszem végig aggódni fogok. - igen, így lesz, már cselekszem is, de díjazom, hogy megtette volna a kedvemért. - Találkozunk a lovaknál? - a párnák közé vetem magam és előhalászom az álmosan nyafogó kisállatot, rám köp, megkarmol, végül a grabancára fogok, megcsipkedem és Misranhoz dörgölődzöm kifelé menet, biztos vagyok benne, hogy a legtöbb démon odakint van, már készül az útra. Kisurranok az ajtón és a rókát babusgatva haladok lefelé. A konyhából szerzek neki inni, közben csak halkan nyafog az állatka és kaját is csenek neki, aztán beosonok vele a kis szobába és még fésülködni is jut időm, noha lehet nem lenne, de csak egy herceg … milyen is vagyok? Hiszen járunk. A gondolattól összeugrik a gyomrom.
A szobától mellesleg kiráz a hideg. A rókucit az ágyra teszem, mellé dőlök kicsit, biztatom, hogy ne köpjön le már és nem hagyom itt sokáig, jövök majd érte. Belefúrom az orrom a bundájába…- Nem is vagy büdös. - Kifelé indulok, hogy aztán megcsodálja a türelmetlen, indulásra kész kis csapatot, akik, már valóban csak rám várnak, Acose Misran mellett áll a nyugodt lován. Tényleg csak engem várnak, jönnek is a gúnyos megjegyzések, de ezen most tudok mosolyogni. A csodás jószágomhoz sétálok, noha nem ültem még rajta, de barátságot már kötöttünk, max leesek, meg nem hallhatok.
Felkúszok a hátára, ezer éve nem ültem lovon és pofátlanul Misran mellé léptetek, miközben  menet megindul. - Tudod mi a baj? - Acose felröffen, neki lenne véleménye a dologról. - hogy semmim nincs cserélni. - most jutott az eszembe, hiszen a vásár csere alapú. Füge kicsit élénk, de nem ellenkezős, a herceg lova boxszomszédja, megszokták egymást, így közel léptetek és elsúgom viccesen. -szerinted érted mit adnak? - hah, ma már szóba került, hogy elbizniszelem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 11, 2021 7:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Mindjárt gondoltam - Acose nem hazudik nekem, de a készségeskedése a többiek érdekében, a sürgetése, a fontoskodása már-már a hazugság határát súrolja, mert ő maga kiválóan tud helyettesíteni ebben a témában, vagy éppen van, aki segítsen neki, ha akarja. Én kellek neki és ó igen, Darien, a fiúra akar hatással lenni. Van is, neki szólnak a megreszketések, a határozott bújás, az ölelés, a remegés, tőle fél, neki kárálnak a csontok a testében. - Ilyenek ezek a félvérek, félig emberek, azt hiszik jobb nekik odakint, majd csak akkor becsülnék meg a fedelet, ha elveszett - szidjuk akkor a félvéreket, egy kis közösségépítő lélektelen gyakorlatként, én benne vagyok akár Darien feje felett is, akit a leheletemmel melengetek, mert úgy tud fázni ahogy fél, ahogy senki más. Tudom kedvesem, tudom, még három év és neked is lesz egy remek tollkabátod, ami megvéd nem csak a külső hidegtől, de attól is, ami belülről fázlal, ígérem neked.
- Vigyázz a szádra Acose - kések el a figyelmeztetéssel, de hú de mennyire, pedig számíthattam volna erre a szúrásra. - Látod babám, már csak ezért is meztelenkedned kellene, hogy ennek a fattyúnak kifolyjon a szeme - bököm meg az orrommal elfordított fejét, hogy élét vegyem a megjegyzésnek, helytelenítő pillantást vetve a kapitányomra. Szinte érzem, hogy füstölve göndörödik össze a szőr a mellemen, úgy ég az arcbőre alatt, mintha sütné. - Jól van jól, bemegyek és mindenkit boldoggá teszek, Luciferrel véletlenül nem találkoztál, hogy ő is engem követel? Rég hallottam a teremtőm felől - csak futólag merül fel súlytalan gondolatként, mert éppen úgy megvan a magam királysága a Főördög jelenléte nélkül is, ahogy a Pokolban vele együtt is megvolt. Csak elhessegetem már a szépszavúvá vált démont, miket ki nem hoz belőle Darien! Aggasztó valóban, meg kellene hallgatnom a fiú panaszait róla jobban, de akkor meg elszabadulnának a panasz parazitái és belefúrnák magukat mindenbe. El kell viselniük egymást. Nem értem, nem azért mert így helyes, hanem mert ezt várom tőlük és kész. Na. Nincs vita, Darien feje is minek rándul oda, mintha kellene neki a fájás, nem engedem a kapitányra nézni, felmorranok.
- Hisztis kis ribanc ez is - sóhajtok fel szinte megkönnyebbülten attól, hogy elment, bár már semmi sem adhatja vissza az ellopott pillanatokat ez a kis félszeg felpillantás vigyort csal az arcomra. Bólintok, maradhat, elnevetem magam. - Éreztem is, de nem tudom miért izgat ennyire a város. Egy merő latyak az egész - többre becsülnék egy kis heverészést a pihepuha ágyban, de kit tud ellenállni a testemen játszadozó ujjacskának, bekapom a fogaim közé a vérét amikor a számhoz ér, körülötte szűröm a szavakat - Maratsz ameddig jól el tutdjuk viszelni egymást. Deal? - kezet is adnék, de megszopogatom az ujjvégét, csak akkor engedem el, amikor csókot remélve kapok az állam simogató szája utána, de fulladós levegő után kapás lesz belőle ahogy marokra kapja a beszélgetés érdektelensége okán csak egy kicsit lankadt, de még mindig duzzadt farkam. - Ó Darien, érzed, hogy kívánlak? - a kezemmel beborítom az övét, végighúzom a húson, hogy érezze az ereket, a bőr alatt lüktetést, a makkom nyirkosságát. - De én nem kielégülni akartam amikor hazajövök veled, hanem lefeküdni, összebújni a róka felett. Ha belekezdesz mielőtt a csúcsra jutok elfelejtem, hogy azt ígértem bemegyek és képtelen leszek lemondani a folytatásról, rólad, veled... egek, milyen szörnyű világot élünk, hogy már a hízelgésben is várakozni kell! - nevetem el a végét, főleg akkor, amikor ki is fejti, hogy mi baja van, bár ez nem magyarázat arra, hogy mi állt le az agyában valójában.
- Kedvesem, hidd el, ez a róka egész életében nélkülözte a társaságod, még pár órát kibír nélküled, hogy aztán élete végéig ne tágítson mellőled. Még az anyja, apja se őrizte örökké. Ez nem egy kisbaba, nem fog megfullad ha magára hagyod amúgy se túl valószínű, hogy felébred. Nem hiszem el, hogy erről diskurálunk álló fasszal, az újrakelés határán - lenevetem azt a megkritizált csontos vállát, lebuggyantva róla az egyik oldalon a túl nagy pulóvert, hogy a kulcscsontja mögötti gödörbe csókolhassak, ami hívja a szám, talán, de csak talán nem is kellene annyira lecserélni Darien ruhatárát, hiszen ha illene rá a pulcsi ezt nem tehetném meg. De csókolni akkor is lehet majd, most sem futok el előle, bár beleröffenve nevetek még a száján ezen a képtelen kizáráson, ami ráadásul folytatódik benne, hiába majszolom végig a szája egyik sarkától a másikig húsos kis ajkainak minden egyes árva centijét. - Nem, Ash, te hozol magadnak valamit - lehelem a szájába, rándulva szorítva meg a kezeit, amik mozgásba rendülnek a kívánós szerszámon. - Most engedj el, öltözz fel, vagy leginkább ne, addig beteszem a rókát a hátizsákomba, lazán összefűzzük a dróttal amivel pótoltam a tönkrebaszott cipzárt, akkor kap levegőt és kész. Felveszed a melledre vagy a hátadra, aztán nyűglődhetsz majd, hogy bárcsak itthon hagytad volna a ládában, hogy ott hugyozzon össze mindent mert biztos nem szobatiszta a kis drága. Na gyerünk babám, elviszlek a vurstliba - kibújok a karjaiból, de őt is viszem magammal az ágy széléhez, hogy ott álljak lábra a számmal a száján. - Talán még sört is kapsz, Furfur mindig ilyenkor hozatja fel a pincéjéből azokat a hordókat, amiket veszélyeztetett a beázó víz és szétosztja karitatíve, nem mondom, még a végén a mennybe jut az a fasz - még utoljára erősen magamhoz szorítom aztán ellentmondást nem tűrően paskolok a fenekére, hogy szaporázza, mert jelenésünk van. Rongyos, de szívós vadásznadrágot vakarok elő magamnak és egy valaha fehér pólót vérminta díszítéssel, hogy én is szép legyek, aztán kipakolom a hátizsákomat ahogy ígértem, ha nem tud lemondani az új szerelméről. Acose fel fog robbanni, előre látom. Lehet bedobom tétnek egy ügyességi vetélkedőn éjfél után. Annak meg Darien örülne, csak titkolná.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 11, 2021 3:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Minden egyes alkalommal mély zavarba hoz a démon, amikor a szavaival is vall nekem, most, hogy kicsit elhiteti velem, hogy uralmam alá hajtottam, most …is. Mert annyira szeretnék neki tetszeni, ami alapból bűn, már emiatt bőven a pokolra jutok.
Búja szavakat súgunk és a testünkkel is azt vallunk egymásnak, mindkettőnk merev vágyával, a zúgó véremmel és azzal, hogy azt mondja a szíve mindent nekem ad, gondolom, amire képes és az sem kevés, de nem szerelem, ellenben velem. Nyilván erre fel vagyok készülve a kopogásra nem. Arra, hogy megzavarnak, miközben a démon az enyém, végre legyűrtem, most alattam fekszik, spontán jött, hogy befogtam, meg mertem tenni, máskor tudom, hogy nem leszek képes rá.
Csalódottan húzom magamra a pulóvert és Acose minden megjelenését a pokolba kívánom most is, mindig is, máskor is.
Hozzá tolom a testem a hercegéhez, hogy minél jobban öleljen, míg Acose a szobában van, esküszöm, hogy hidegebb lesz vagy 10 fokkal, mert egyszerűen fázni kezdek, a bőröm tele lesz ellenkező lúdbőrözéssel.
A hangja betölt bennem minden olyan részt, amit Misran szabadon hagy, már ez elmémben, mert sokat hallgattam a kapitány kárálását a gonosz súgásait a három hétben arról, hogy milyen sors vár rám és nem… nem volt kegyes egy pillanatig sem.
A remény felszökken bennem és magamban már halkan dúdolom, hogy megyünk a városba beee, megyünk bee, igen, én is megyek, ó iigen. Aztán jön a szar kis kiábrándulás, amiben sajnos sokkal valósabb tudat van, hogy a szobámba megyek, nem baj… nem baj, mert magammal viszem a babarókát. Igaz? Mégis könyörög a pillantásom a démonom arcán, ne, ne hagyja, hogy visszavigyen, had menjek be velük aztán… aztán majd visszamegyek a pokoli helyre. – Furfur kifejezetten szívesen látná Darient. – köpi a szavakat a hátamon csattannak, mint az ostor ütései, a félelemtől megízesedik a vérem. Ennyi gyűlölet nem vezet jóra.
Két karommal kapaszkodom Misranba, húzom magam hozzá, védjen meg, igenis! – Meg nem ártana egy kis kikapcsolódás sem a házad népének, eléggé feszültek, hogy ennyi ideig össze voltak zárva. Néhány félvér egyenesen ki akart költözni a szélviharba. – biztos vagyok benne, hogy ők is bemehetnek a városba, csak én nem? A simogatása vigasztaló, de a szája egyelőre nem mond nekem jó hírt. – Hozhatunk neki néhány ruhát. – morog a hangja, hátra pillantok. Mert neki a bőröm is leveszendő késsel, foggal, csak ordítsak közben. Felhörren egy gúnyos nevetés közben, engem meg elönt a zavar pírje. – Minden tiszteletem herceg, de a helyében én sem akarnék félnék, hogy valamelyik vadállat elássa, mint egy csontvázat. Hálásak vagyunk neki mi is, hogy eltakarja magát, meg tudom érteni. – beszívom a levegőt mélyen, hálás, hogy nem kell látnia ez kedves. Az arcom elönti a forróság a másik irányba fordulok, hogyne is lássa, felfekszem a démon mellkasára. – De biztos vagyok benne, hogy valami kidobott kölyökruhát találunk neki. – Diadalittasan felsorol vagy három nevet, köztük a faszom Misháét, akik a városban nagyon számítanak a megjelenésére, úgy ejti őket, mint a drágaköveket szokás görgetni az ujjaink között, hogy tudjam mind a szeretői a hercegnek, mind a kegyeltjei, nem vagyok egyedül. Szíven döfnek a szavak, a nevek, a melléjük társuló lágy ejtés. Máskor nem így tenné, most… a kedvemért. A fejbőröm lángokban áll.
Engedelmesen fordulok felé, a tenyere olyan nagy a tarkómhoz képest, a fejem fele tuti belefér. A szavaitól ketten döbbenünk le, én hátra kapnám a fejem, hogy vessek egy pillantást Acose arcára, de tart a kéz. Biztos vagyok benne, hogy dacosan a magasba tolja az orrát, majd egy odavettet legyen, ahogy akarod… és távozik. Bennem meg pumpál a veszett öröm. Maradhatok. Vadul vigyorgok.
Hátradől, megilletődve ülök az ölében, a fejem lehajtva, félszegen pillantok fel rá. – Itt maradhatok? – komolyan? Kitágul a szemem, mert ez nem csak mára vonatkozik, ala nature, szerintem. De nem merek visszakérdezni. – Borzalmasan szeretnék bemenni a városba. – az ujjaim felfutnak a mellkasán, rásimogatok a mellbimbójára, azt amúgy is imádom, aztán a nyakára, szájára, a sajátomat rágom. Az izgatottságtól ordítani lenne kedvem, az örömtől táncolni és egyben a kettő a legjobb. – Nagyon hálás vagyok, hogy itt maradhatok veled, bár nem tudom meddig, de szeretek veled lenni. – lesütöm a zavart szemem és alig bírok ülve maradni, fel akarok robbanni, öltözni azonnal és menni máris be a városba, tele lesz mindenféle jóval. Türelmesen ráhajolok a mellkasára és rácsókolok az állára, a kezem közénk szalad, hogy megmarkoljam a még mindig kemény farkát. – Akarod, hogy kielégítselek előtte? – mondanám, hogy mire a jó Misha szembe jön, ki legyél elégülve, de ismerem a herceget, neki ez nem jelent semmit, tökéletesen tele van vággyal, mire beérünk neki megint zúgni fog a vére, tehát azért kérdezem meg, hanem mert szívesen megteszem neki, hogy ne hagyjam félbe, de gondolatban már egy újabb probléma vetődik fel. – Várj! – megdermedek. – Én be sem tudok menni a városba, nekem vigyáznom kell a rókácskára. – a pánik felüti a fejét bennem a kezem megáll a farkán, pedig lelkesen simogatom a csuklóm laza mozdulatával. – Nem hagyhatom itt. - A hangomból kicsordul a lemondás. Nem baj, ha nem jutok be, már felelős vagyok egy kisállatért, pedig már azon agyaltam, hogy mit kéne felvenne, hogy ne legyek tiszta csöves, elvégre a herceg mellet akartam bevonulni, hogy mindenki lássa… vagy nem inkább senki se lásson.
Ráhajolok a szájára, hogy megcsókoljam mélyen, beszédesen, sajnos a csókja nekem egy mennyei manna, milyen ambivalens, mi? Mert, ahogy csókolom a vágyak felütik  a fejüket bennem és egyszerűen biztos vagyok benne, hogy vele kell mennem. – Hozol nekem valamit a városból? – máris gyötrőn mozdulnak a kezeim, immár mind a kettővel a farkán simogatok, hogy megvesztegessem, én meg megszelídítem a hortyogó kisállatot.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 09, 2021 8:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Mert jól áll neked a zavar - és mert megtehetem, de aki az egyik gondolatban még Mester, az a következőben könnyen lehet a bajsza alatt somolygó lekötelezett, alázattalan szolga, de kétség kívül rab, a Darien adta kellem és báj vonagló foglya, mint én. - Akkor bizony nagyon keménynek kell lenned velem, mert a vágy amitől kínlódom se szenvedés nekem, hanem gyönyörűség veled - elcsábítják az édes szavak, hallom diadalmasan, hogyan fordulnak a gondolatai a hálateliség felé, de nem rombolom le a kedvét azzal, hogy megemlítem ezt csak annyit mondok: Érted forr a vérem.
De aztán a csókjai elsodornak és valóban felgyúlok alatta, forr a vérem a lovaglás és rókavadászat izgalmaival tornáztatott izmokban és egyre kevésbé látom magam előtt, hogy nem fogom perceken belül a párnák közé bújt róka mellé temetett arccal a magamévá tenni, mert a kezébe fogott farkam eszméletlen lüktetésbe kezd az ujjai között, mintha mondani akarna. Valami nagyon-nagyon fontosat. Gyötrőn gyötrelmeset és én csak nyögök várakozva, lihegve próbálom megtalálni a hangom, pedig nem is azt imádja, hanem a csókom. Csókfétises csikócskám.
- Akkor ebben megeggggyeztünk... elég lényegi - lehetetlen az ágyon tartani a derekam, ahogy húzza a farkam lendül a csípőm - Félek túlságosan kevéssé vagyok járatos ahhoz a szóforgatás művészetében, hogy hízeleghessek neked - és ez már maga olyan botladozó bók, amivel el tudom leplezni azt, ahogy felkacagok a határozott tévedéssel tett kijelentésének okán. Méghogy nem lesznek szárnyai! - Alig várom, hogy a finom kis kezeiddel rójjad az izmaimra a tollak körvonalait, amiket nekem képzelsz. Remélem megtisztelsz azzal, hogy gazdag és egészséges, dicsőséges tollazatom lesz, nem valamit satnya, szakadt és beteges fazon, bár gyarló szolgádként azt érdemlem - ha a démon megszokja nem is olyan nehéz így kanyarítani a szavakat. - A szívem mindent neked kínál, amije van - a hangommal hízelkedem az egyszerű kifejezésben, beleremegek abba a boldogságba, amit az jelent, hogy kimondta amit kíván, akar, ahogy tanítottam neki és ettől a pillanattól foszt meg a kopogás. Rosszkedvű mordulás a válaszom a sürgető hangra, még Darien kacaja sem tudja feloldani ezt a hirtelen támadt pusztíthatnékot. Nem én vagyok szeszélyes, csak nem hagyna kibontakozni, ez a kínzó igazság.
- Ahogy te nevetsz drágám, azt semmi sem rejtheti el. Még egy takaró sem. Olyan, mint egy lépesméz illata vagy szomjazónak a friss patakcsobogás. A démonok egyszerűen imádják letörni az ilyen nevetéseket - ez is Acose bűne, meg az, ahogy hamvas, kivirult bőrét elrejti a fiú legelésző szemeim elől, de megvigasztal egypár puszival. Magamhoz ölelem pulóverbe bújt karcsú derekát és az én délceg kapitányomra nézek. Jól áll neki a test, de mégsem lesz vele sose boldog, a földi örömök el nem kápráztathatják sötét kis lényét.
- Mennyi készségesség és gyorsaság - racionális szavakat hallok, de a fülemben pattogó vér irracionális képeket közvetít, az ölemben fészkelődő fiún úrrá lesz az izgatottság pedig a szex gondolata távolabb úszik tőlünk. Fintorokat csal a pofámra az elégedetlenség, aztán rápillantok ahogy engem fürkész, kék szemeit kitágítja a várakozás. Megemelem a szemöldököm és éppen megkérdezném, hogy mi hozta ilyen lázba, de megelőz Acose a folytatással és mintha csepp tintát pottyantanánk tiszta vízbe úgy zavarosodik meg a tekintetének üvegkékje. A fájdalom tisztán kivehetően hasít belé, úgy markol engem, mint fuldokló az utolsó szál deszkát a már rég elsüllyedt hajó roncsai között, miközben körülötte a végtelen óceán peremén alábukó Nap utolsó kaján fényfoltjai táncolnak a hullámokon.
- Remélem Furfur nem ragaszkodik ahhoz is, hogy Darient a gondjaidra bízva csukjam vissza a szobájába. Nagyon meg volnék lepve - a fiú keresztcsontján húzom a hüvelykem, simogatom az ölemben ráérősen, megfontolva és megrágva a szavakat amik bennem feszülnek. Egy játszma résztvevői vagyunk ahelyett, hogy bagzó mókusokként hemperegnénk az ágyban, ez a hajó már elment. - Egye fene, tényleg sok volt a jóból és a készletek, azok halaszthatatlanok - vidáman ráhunyorgok, mosolyog várakozóan, mint aki jól végezte a dolgát, sátáni a jókedve, szinte korbácsolja vele a fiút. - Darienre is ráférne néhány ruha, ami jóméretes, a vihar miatt úgyis mindenki a házában rendezgetett és kidobálják ami nem kell a következő portyázás előtt, csak akad valami emberi öltözet. Hiába mondom neki, nem akar meztelenül járni, el tudod te ezt hinni? - felsóhajtva a tarkójára fogok, visszafordítom magam felé az eltekeredett fejét, csókot cuppantok az arcára. - Egyébként nem kell több segítség, hamarosan csatlakozunk hozzátok, sipirc. Darien itt marad velem, igazán remek kis szobatárs nekem - a számmal simogatom a bőrét, nem engedem odafordulni, nem akarom hogy lássa ezt a csalódott frusztrációt a kapitány arcán. Persze hallja a fogcsikorgását azokban a szavakban, amiben biztosít róla, hogy legyen az akaratod szerint herceg és az ajtócsapódás is elég zajosan árulkodik a hangulatáról annak a jóembernek.
- Na te kis pulóverszörny, ezt jól megcsinálták nekünk - engedem el, fél kézzel hátratámaszkodom, hogy legyen némi rálátásom, a másikkal kikandikáló combját simogatom.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jan. 09, 2021 2:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Olyan végtelenül felizgat, hogy a fülemen habzik ki a buja és bősz vágy. Nekipréselem magam a szájáról lopom a levegőt, a csókokat, őt magát. Ebben a egy hétben megszámolni nem tudom, hogy hány órát csókolóztunk végig. Semmi egyebet sem csináltunk, csak addig csókoltuk egymás, míg azon nem nyavalyogtam, hogy fáj a szám, hogy az állapacsom már nem bírja, vagy éppen levegőt nem kaptam. Lement velem kölyökbe és anélkül csak csókolt, hogy figyelmet fordított volna a kőkeményen duzzadó vágyra az ágyékán és kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy megadja ezeket nekem. Bosszant ez a dolog kicsit, mert teljesen elfeledteti velem, hogy a démon elrabolt, megerőszakolt és most is fogoly vagyok. Tulajdonképpen, míg meg nem un az leszek. - Mindig zavarba hozol, Mester, miért teszed ezt velem? - rálihegek a szájára, mert igaza van, a vágy bennem zakatol őserővel. Senkit nem kívántam még ennyire, mint őt. - ne feledd el, hogy a lekötelezettem vagy. - belemorgom a szájába, lihegve mozdul a csípőm, dörzsölöm össze magunkat és nem hazudom, hogy nekem nem kellemes, mert az olyan forrón buja, hogy megdöglök, akarom őt, de nem lehetne csak a száját? Hogy a seggem megpihenhessen… tulajdonképpen nem bánom oda sem. Ettől megint elfelejtek nyelni, a gondolat is szégyenbe hoz. - Akkor baj van, mert akarom, hogy kínlódj a vágytól, hogy feltekerje a kis mocskos szíved. - elhallgatok, mert csak játszom, de félek feldühítem, a jelentése is csak játék, ahogy engem ő leszajházott múltkor, amikor azon ríttam, hogy az egyik démonja konkrétan megfogta a tökeimet. - Az jó, mert én is veled, olyan….- nagyon szeretlek.- forró a tested és készséges, ahogy te szoktad nekem mondani.
Csókokat váltunk, az izmaim rezegnek a megpróbáltatástól, hogy fenntartsam a démon érdeklődését, de ahhoz elég lélegeznem és jobbra nézem vagy balra, vagy csak léteznem és emiatt vagyok hálás, mert az, hogy beleszerettem nem kérdés immár, felismerem a szerelmet, annyit olvastam róla és ez a szívremegés ez az.
Erős a fogása a csuklómon és valljuk be, hogy imádom ezt, egyszerűen izgat a benne szunnyadó erő, ahogy gyengévé formálja a kedvemért. A herceg, aki két pillantásával teszi helyre a viaskodó démonokat, aki, ha felemeli a hangját a ház deszkái is vigyázzba állnak. Láttam őt kegyetlen döntést hozni és láttam engedni, de azt a gyengédséget, amit velem szemben tanúsít, soha senkinél nem láttam még, pedig a félvérek minduntalan megszólítják, csak, hogy a hangját hallják. - minden csók egy mese? Ez tetszik. Imádom…- ráhajolok a szájára. - a csókod. - és téged is, de ezt nem mondom el neki.
Az ujjaim körül fonják a vastag szerszámot, ami eddig engem döfködött és elnevetem magam a megjegyzésen. - A kezemben a lényegi részed? - húzok rajta kettőt, hogy érezze, igenis kézbe vettem, nekinyomom a sajátomnak telenyögöm a száját. - Hízelegj még…- immár kérem, mert a vágyak felrobbannak bennem, kiüresedik az agyam és a pőre ösztönök maradnak meg nekem. Olyan szépeket mond, amitől minden bajom van, amitől felgyorsul a szívverésem, amitől a vérem forrni kezd és keményebbre verem a farkát, ha ez lehetséges. - Nekem nem lesznek szárnyaim, de majd…. rajzolok a hátadra. - festek neki, igaz csak a bőrén lesz, de garantálom, hogy élethű. Játékosan hergeljük egymást, pedig ennek már a fele sem tréfa, szégyenkezik a pár héttel ezelőtti lényem, aki ettől a sarokba zokogna, most meg hétköznapi, bár nekem talán soha nem lesz az. - A szíved csak a farkad kínálja nekem? - nem várhatok és nem is várok szerelmet egy démontól, mert képtelen rá, főleg mert attól, hogy viszonzatlan, még lehet az enyém igaz. - A farkam a szád kívánja. - nyögve lököm magam rajta, a kezem biztosan tartja, már nem is fogom az övét, csak támaszkodom rajta, ha elenged, összecsuklok.
Kopogás…. A víz lever, ne most, ó kérlek ne most. - Ketten is halljuk. - el nem engedem, mert vele akarok lenni, de az ismételt kopogás jelzi, hogy a jó kapitány nem fog távozni. Megállok a mozgásban, a légzésem is lassul és a herceg szavain akaratlanul hangosan felnevetek, nem sikerül halkra és cinkosra, mert olyan szégyentelenül emberi. Ha csendben vagy, nem hall meg a gonosz. - bújjunk a takaró alá. - strofolom a tétet, mert az már aztán valóban menedék.
Felülök vele, ahogy feltol az ölében, érzem, hogy csalódott, amiért elkérem a pulóvert, mindig azt hiszem izgatja  félénkségem, de bosszantja sajnos, attól még mérhetetlen a zavarom és a kapitány csak élcelődne rajtam, megbántana, lerondázna. Mint mindig. Nem érti, hogy engem ez gyengít?
Belebújok a pulóverbe, hálás csókkal lepem meg az arcát.  Az ölében maradok, ráborulok a vállára, igenis meg vagyunk zavara. A pulóver anyaga a makkom simogatja, meg fogok őrülni.
Acose olyan halkan lép be, ami nem is illik hozzá, hátra pillantok elkapom a leplezetlen gyűlölet pillantását, a lefitymáló ajkát.
- Bocsáss meg, hogy zavarok. - mennyi, mennyi gúny, cseppet sem sajnálja. - Azért merészkedem ezt a fontos pillanatot illetlenül megszakítani. - anyád. - mert Furfur és a többiek kisebb vásárt és szórakozást rendeznek a városban, most, hogy a vihar elvonult. Nagyon szeretnék, ha megjelennél, már pakolnak ki, felnyergeltük a lovakat, csak téged várunk Misran. - kis szünetet tart végig már engem, a tekintetet megtalálja a párnák között szuszogó kis lényt.  Újabb gúnyfintor.
Izgatottan beszívom a levegőt, be akarok menni a városba, felkapom a fejem és a démonom arcát szemlélem, hogy mit szól hozzá. A szívem nagyokat ver, milyen jó lenne, otti lesz finom kaja és este tűz, meg jó kedve… kis kínzás, de azt majd valahogy kikerülöm és bemenni a városba, kimozdulni, Vele. Vajon büszkén lovagolna be velem. Felnyüszít a hangom a vágytól. - Míg elkészülsz Darient szívesen visszaköltöztetem a szobájába. - azonnal elakad a lélegzetem, ez kettő nagyon rossz hír, az egyik, hogy nem mehetek a másik, hogy kiköltözök, pedig már láttam magam előtt a félig részeg szeretkezést egy jól sikerült buli után, meg sem merek szólalni. Erősebben ölelem a herceget magamhoz, ne, ne küldjön el, had menjek vele és aztán még egy napot itt vele. Tragikusan ver a szíve, hogy fogok aludni nélküle? Majd Vallát ölelem, de hogy? Nélküle, a keze súlya nélkül, a teste forrósága nélkül? Nem könyörgök, ő már tudja mit fog dönteni. - Furfur ragaszkodik hozzád Misran és a hát lakói közül is nagyon sokat bemennének a városba, a készleteken is lenne mit feltölteni és sok volt ez az egy hét bezártság, nagyjából a munkával készen vannak odakint, rájuk fér egy kis kikapcsolódás. - elmosolyodik nagyon lágyan, tudom, mert hátra nézek. Rohadék. Még azonban tele vagyok reménnyel. Ne hagyjon itt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 7:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Teérted felébrednek még a holt nyelvek is az örök álmukból, bárcsak láthatnám azt, ahogy most pirulsz! - igenis van különbség pirulás és pirulás között, alatta fekve, megvakított, tétlenségre kárhoztatott, elnyomott és lebirkózott, önsajnálatból jeles kis démonként kiélesednek az érzékeim. Hőt közvetít a teste, körém ernyed a melege, most egy pillanatra izzón forrón, aztán valami gondolattól lanyhul az égő hullám, szelíd napmelegként veri a bőröm a belőle áradó figyelem. Az ajkamon, a számon érzem a szája előtt a szemét, sóhajtok érte és jön hozzám, nagyon is felnőtt játékokat játszani. Ki rontotta meg Darien Ash Miltont? Én, mondta a démon, nyíllal lőttem át a szívét, én rontottam meg Darien Ash Miltont! Dúdolva rezeg a torkom a nyalása alatt, nem átallom hatalmas sóhajokkal kényeztetni.
- Borzalmasan hálás vagyok érte, lekötelezel! - búgom a képességeimhez mért alázatossággal ahelyett, hogy azt mondanám neki milyen nagyon jól teszi, hogy nem ad, hanem vesz, de még mennyit vesz belőlem! Mosolygok rajta, élveteg, elégedett mosollyal, nincs okom panaszra, megragad minden lehetőséget rajtam, a csuklómon, felettem uralkodva, igazán a kedvemre van. Lenyűgöz. Felizgat. Megijesztenék ezek a szavak, de a farkam alatta puffadozva minden egyes kis lökéstől nedves heggyel tud úgy bókolni, hogy már nem szalad ki a világból tőlem. - Nem kedvesem, nincs ebben sanyarúság, egy porcikám sem tud szenvedni alattad - mélyről nyögve kínlódok én mégis, ahogy löki magát rajtam nekem szaggat a levegőm, az űrből lélegzek- minden pillanatot élvezek... veled - hangsúlyozom egy kis szünettel, amit igencsak megérdemel.
A nyelvem szalad a nyelve után, végighúzom a hegyét az ajkán, hívom a sajátjaimra, megpróbálom elcsípni köztük, csak hogy egy falattal többet adjon magából, mint amennyit tervezett, éppen csak egy lehelettel többet, mint a tervben, a Nagy Tervben volt, mert a több mindig jobb és a több már az ördög adója. Szuszogva kérem a bocsánatát, nincs itt az idejük a fenyegetéseknek és morranva élvezem a harapását, merő édes cuppannó zümmögés a szánk köze, megvesznek az ujjaim, hogy nem simíthatják végig az arcát ebben a bizalmas odahajoltságban. - Elsorvadnék nélküled - bizalmas halkan, intim-mélyen súgom meg ezeket a nagy szavakat. - Ezeregy csók ezeregy mesével - sóhajtom a szájába a piheváltó valutát, mielőtt a nyakamba igazítaná magát, de mégis, mégsem a szájának mozdulataival intézi el az újabb öltáji rándulást, ami akkorát szól a zsigereim között, mintha vaskos horoggal akarná kikapni az érte forrongó görcsös akarást. A szavaival teszi ezúttal, amivel engem idéz és először csak meglepett tétovaságom felel némán félénk szavaira, aztán mélyről, nagyon mélyről felbuggyan belőlem egy csendes, dallamos nevetés, olyan, amilyen életében Ericnek sose volt sajátja, de a démoni lényem kihajtja, kipréseli belőle az őszinte meglepett és elégedett derűt.
- Nálad van a hercegi jogar - emelem a csípőm és vele őt, hogy a súlyát érezzem a jogaron- Mindent te határozol meg és csak te vagy méltó bármire is - és a mindenre is velem kapcsolatban ez az igazság, kötöm szelíden a karóhoz a gondolatokat, bár minden mozdulatától egyre nehezebb bármilyen összeköttetést is találni a gondolatok között. Sóhajokkal tűzdeli tele a mondataim, ő mozog én beszélek és nyögök vele kánonná bővítve a szavak szóló előadását, édes kárhozatba taszít a mozdulataival. Még a röffenését se értem, nem maradt elég vér a koponyámban, csak megszorítom a kezét, hogy ne méltatlankodjon összefonódva az enyémmel, túlbecéztem, de inkább újra aládöfök, hogy megindítsam a dermedés után, berúgjam a motort, a testem érezze ne a szavaim amik csak arról szólnak pedig, hogy miként érzem őt magam felett. A sötétben is tündökletesnek. Bár láthatnám és mégsem hiányzik most nekem semmi sem.
- Akár négy is... komolyra fordítva a szó, pazar látvány volnál - leszel- szárnyakkal - elvégre az apád fia vagy, jobban, mint az elhihető volna, miközben angyali kezed ördögi érzékkel simít rajtam, megszédít ez a lovaglás rajtam, amit már csak egy mozdulat tehetne ennél teljesebbé. - Most azonbaaaahn? - ismétlem utána kéjes nyögéssel, miközben a kezébe vesz - Ahova a mágneses kezed vezeti oda megy a szívem mindennel amit felkínálhat neked bordó véremből, mondjad csak, mit kíván a farkad? - elmosolyodom, mert tudom, hogyne tudnám, megsúgta a hasamnak két döfés között, elpityogta sós előnedv rajzolattal az én férfiasságomnak, glóriaként ragyog felettem Darien zavarvöröse a pulóveren túli sötétben, de úgy teszek mégis, mint aki meglepetten nyel, csak úgy kattan az ádámcsutkám, megnyalom a szám a nyelvem hegyével. - Óóóóó, igazán? Én is... - akarom, de a kopogás mint egy rossz álom kúszik elő az ágy alól - hallucinálok is - összeszorítom a fogaim és az ujjaim a csuklója körül, nem akarom, hogy kiszabaduljon. Bánom már, hogy meghallottam a kopogtatást, pár perc évődést kaphattam volna még, a hang irányába billen a fejem.
- Maradjunk nagyon-nagyon csendben, hátha akkor elmegy - vetem fel nosztalgikus naivitással, bár ez nem az én nosztalgiám, hanem az emberiség kollektív reményét dédelgetem magamban Eriken keresztül arról, hogyha mozdulatlanul kivárok akkor majd a baj továbbáll. Nem így történik, a sötét már azelőtt beszivárog, hogy Acose képét meglátnánk, Darien nem tudja, hogy gátlásos felvinnyogó kérlelése is a kapitányom szolgálja, mert széttöri az illúzióját a korábbi játéknak, elfoszlatja a varázslatot. - Kis buta babám - a kezét emelem az arcom elé, felülök vele az ölemben úgy, hogy a pulóver még mindig összefogott kezeink csomójára hulljon, mögüle pillantok rá azoktól a vágyaktól égő szemekkel, amiket a testemben is érezhet. - Túlságosan hagyod magad a külső tényezők által zavartatni. Vedd fel - ha ennyire akarod! - folytatnám sértetten egy másik világban de nem teszem, egy puszival elengedem a kezét. Várok még egy kicsit, amíg magára rángatja a sátrat, hogy eltakarja előlem vágytól kihegyesedett mellbimbóit, összenedvezett hasfalát, a testére szétszóródott pírfoltokat, aztán kiáltok csak ki: - Gyere be ha sürgős! - de ha nem az, akkor igazán takarodj, Acose mégis úgy dönt, hogy bejön, pusztító pillantást vetve a fiúra. - Remélem nem történt semmi baj - előbb odahagytam a kis vadászatunk, hogy eljátsszak az én rókáimmal, talán kóbor angyalok csaptak le a bandára... talán. Szinte remélem. Mi mást akarna?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jan. 07, 2021 11:39 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Nagy szemeket meresztek rá, mert mindig mond valami jó dolgot, valami egészen és nagyon újat, amitől okosabbnak kéne magam érezni, de az, hogy nem tudom ki David Austin nem ver annyira orrba, mintha azt kérdeztem volna vissza, hogy ki Thomas Mann, mégis érdekes amit mesél, mert nagyon más a világ, amiben élek és amiben ő éltek anno. - Oh, annyira más volt minden, hogy ilyesmire volt igény, bár szerintem most is lenne, csak egy kicsit másabb. - de annak kifejezetten örülök, hogy nem a muki az a labirintus felett.
- Tudom, csak nem értem miért, így vagy tökéletes ahogy vagy, na nem mondom impozáns volt az álmomban. - felnevetek halkan az ujjaim végig szaladnak a szájának vonalán. Megértem őt, isteni lehet repülni, sokat álmodom róla és nyilván én sem fogok, pedig jó lenne, annyira szép és kiváltságos. De neki sem jut és nekem sem, ez van. Misha nevére elhúzom a szám, olyan apró a mozdulat, hogy lehet észre sem veszi, de akaratlanul is összehasonlítom magam vele és még nem is találkoztunk. Biztos vagyok benne, hogy maga Mr. Tökély, akihez hozzá sem mérhetem magam, az azonban kicsi vigasztal, hogy pont úgy ember, ahogy én. - Emiatt gyűjtöd a tollakat? - mert találtam egy csomót szépen eltéve, nem is kaptam belőle, azt az egy feketét kunyeráltam el, amiből vélhetően tud újat szerezni, tehát biztos, hogy az angyalé, aki velem együtt esett fogságba, így nem olyan nagy kuriózum, a hatalmas éjsötét feketét, amiben semmi világosság nincs, azt nem adta nekem, pedig kértem szépen. - Biztosíthatlak, hogy én sem érzem jól magam, amikor meg vagy sértve. - rácsókolok a szájára, hogy élét vegyem egy beszélgetésnek, amibe bele sem akarok menni, de sértettem meg ebben a bő egy hétben és nem volt kellemes, sőt a három hetes magán és sötét zárkám is a sértettsége jutalma volt, azt pedig nagyon nem sírom vissza.
Meghív a teste, nem mondom, hogy kifejezetten arról álmodtam ma is kefélünk egyet, de nem vagyok ellene, pedig pár perce még elutasító volt minden részem.
Lebillen a fejem, ahogy alám löki magát felnyögök, a szavaival úgyis végetlenül zavarba hozott és a kérdéséről sejtem, hogy költői, csakis tőle tanulok pajzán dolgokat, na meg ez a ház, ez a bujaság melegágya, van itt minden, amit nem sajnálnak egymástól, konkrét bordély. Jó vigyázni magár az embernek, főleg, hogy a démonok most be voltak zárva velünk. Nem felelek, csak hangosan felhördül a szám, neki simulok, megint a száján az enyém, hogy belelihegjem a kéjem.
- A nyelved, mindig élő. - valóban, közelebb hajolok hozzá a fülére osztom ki a csókom,, pedig a pulcsi kissé fedi.  - s bevallom imádom is, hogy olyan fürge. - a gondolattól is felborzolódik a hajam a tarkómon, mert a Herceg nem rest a nyelvét belém mártani, nem tart attól, hogy elkopik, amikor végig nyalja az egész mellkasom, hasam egyebem… Összeugrik a gyomrom imádom, amikor kényeztet.
A kezébe adom maga, a fogaimmal csípem a mellbimbóját, felröffenek, nem is vagyok vadállat, kikérem magamnak. Játékot váltok és lefogom a kezeit, pedig semmi esélyem nincs rá, játékból én is kipróbálnám, de nem erőszakból, abból nem tetszett, játszásiból, de még nem mertem elkérni tőle, pedig van, hogy határozottan leszorít, de a szemem még soha nem kötötte be, vagy a mozgástól sem fosztott még meg, kivéve akkor… de erre nem gondolunk, az agy menekíti ezt a sötét emléket kifelé, hogy a szívem vadul tudja szeretni a démonok hercegét. Persze ezt sem fogom neki elmondani pont elég, hogy nekem meg kell ezzel küzdenem, képzelem milyen arcot vágna, ha a szemébe mondanám, mellé lehet, hogy nem igaz, lehet csak túlsarjadnak az érzéseim, hiszen összezárattunk sok napra, csak egymásba voltunk bújva, vagy lustán figyelte, ahogy a képek előtt állok, ülök a szobában és csodálom hosszan, loppal megérintem őket.
Játékba kezdek vele, olyanba, amibe eddig egyszer sem, mert nem tudom kapható-e rá, én is csak azért mert le van takarva az arca. Közben pedig tudom, hogy társam lesz ebben, de a félelem megmaradt bennem hozzá is. Végig nyalok az állán. - Nem, azt hiszem nem adlak mégsem. - főleg, mert a guta megütne, az emberi féltékenységet ki kéne gyilkolni a lelkemből és biztos vagyok benne, hogy meg fog történni, idő kérdése. A kezem alig sem éri át a csuklóit, de próbálkozom, mulatságos lehet ez kívülről, ez a nagydarab test az én kicsinységem alatt, mégis nekem vonaglik. - A rabom lennél? Mondd, szép hercegem ez nem azonnali sanyargatás? - nekilököm magam, a farka keményen feszül a hasamnak és tudom, hogy imád simulni, de bennem lenni szeret jobban, addig minden csak kis játszma neki, valami amivel nem tud mit kezdeni, egy idő után vinnyog, hogy lépjünk tovább, mert erőszakhoz folyamodik, de közben nem bántott igazán, azóta…
A kiterültsége kezd felfoszladozni, mert kapkod a szám után a kitátott szája, belőlem lélegzik én látom, hogy a vágy mennyire átírja a kilógó vonásait is, pedig nem szoktam bámulni őt, de most nem lát ezzel élek vissza. Rásimogat az ajkam az övére, a nyelvem is végig fut rajta. Belenyögök, sóhajtok a szájába, miközben a csípőm erőszakosan nyomakodik rá. - Naaaa. - elnevetem magam, nem állna jót magáért? Nocsak, rossz, rossz szolga. Ráharapok a szájára, nem vadul, azt nem merem, csak éppen hogy, a hangja olyan más most, majdnem elhiszem, hogy uralkodom rajta. Soha! Tudom.  - Hiányoznék? - súgom a fogai közé nagyon magabiztosan, a vágy hömpölygő erejében. A Mr. Miltonon felnevetek, így sem hívtak még soha és nyilván nem is fognak, ő is csak játszik velem, de tetszenek a szavai, ez a kis mókázás. - Mennyi csókról alkudozunk? Mert hát a pite az pite.- a csókjait tudja, hogy imádom az összeset, mindegy mimet veszi a szája alá.
A nyakát ízlelgetem, míg ő a számhoz fordul, belenyalintok megint. - Méltatlanok lennének? Nem én mondom azt meg? - félénk a hangom, nincs benne erő, mert nem tudom, hogy mikor lépem át a játék határait és azt tudom, hogy nem fog figyelmeztetni, torolni fog azonnal és durván.
Halkan nyögdécselve dolgozom a csípőjéhez simulva. Húzom az agyát és ezzel az enyémet is. A szám megpihen az ajkai felett, a testem szétfeszül és nem kényelmes ez így nekem, de nem adom fel. Ahogy kimondja… hatalmasnak látlak… felröffenek, mert biztos vagyok benne, hogy gúny, azonnal meg is sértődöm. Mintha érezné a keze az enyémen markol már, hogy ne tudjak elvonulni, végig fut bennem a pír. Leckéztetés, így hívják, amikor gúnyt űz belőlem. Kissé ledermedek bánom, hogy megkérdeztem, az agyam fellángol, alám döf a csípője, tovább mozdulok, hogy kicsit még izgassam. Közben úgy nyög nekem, mint, aki nem direkt sértett vérig. Zavartalanul folytatja és azonnal elbizonytalanodom. Összeráncolódik a szemöldököm, de ezt nem látja, a testem végzi a dolgát, kéjesen ringatom magam rajta, a húsom beton keményen lapul az övéhez. Hiszen a következő szavai vallomásos udvarlások. Talán mégsem akart megsérteni. Úgy döntök, hogy nem. - Jól állna nekem két szárny? - jobban, mint neki? Mint a drága, jó Mishának? Szorítja a kezem,  a szabad ujjaim a testén barangolnak, gyorsabb tempóban dörgölöm magunkat össze.
Nem hazudik, mert rabja a vágyának amit irántam táplál és én is az vagyok az ő irányába, nem is lehet ez vitás.
Egészen megdöbbent, oly szépnek fest le a hangjával, a nyögéseivel benne, a szavakkal, tényleg ilyennek lát? - Bolond vagy, de tény, hogy pár perce nem volt kedvem, most azonban…. - közénk csúsztatom a kezem és ráfogok a farkára. - A farkam kívánsága tudod mi? - minden szavát fel akarom jegyezni, hogy soha ne felejtsem el, egyértelműen nem is fogom. Lángvörös vagyok a zavartól, pedig nem lát engem, most azt mondja el milyennek emlékszik rám és ettől… - A szádba szeretném tenni. - már a farkam, mert arról beszéltem neki. - aztán a szádon és a nyelveden…- Kopogás…- Hallucinálok. - nyögöm zavartan, panaszosan. A test forró alattam, hívogató, már szinte érzem, ahogy a felhorzsolja a tudatom is, ahogy belém nyomul.
Ismétel kopogás, egyetlen egy alak van, aki így megzavar minket, csalhatatlanul tudom, hogy odakint a kapitánya mosolyog gonoszan. Mindent tökéletesen hallott, ebben is biztos vagyok, csak Misran tudná megmondani mióta áll odakint, ő pedig talán meg is fogja. Meg sem merek moccanni, mert tudom, ha most lepördülök róla, megint a hajamnál fogva rángat vissza és az eléggé fájt, másrészt a csuklóm a kezében. - Kérlek! - had ne kelljen pucér seggel mutatkoznom Acose előtt, lihegek a vágytól a könyörgéstől, had vegyem fel a pulcsim, mert abban biztos vagyok, hogy ne fogja hívni, hiszen harmadszor is kopog nagyon akar valamit. Rémülten ver a szívem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 9:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

- Ki az az Austin! - nem tudom türtőztetni magam, kibukik belőlem a nevetés. - Ezzel a kérdéssel olyan dimenziót adtál neki...! Austin senki sem. David Austin olyan híres rózsanemesítő kertész volt a 20. század derekán, hogy a neve egybeolvadt üde színű, dús, nagy fejű, eleven rózsáival, amik híressé tették a maga korában - mesélek neki azokról az időkről, amikor még a kertészet nem arról szólt, hogy hogyan tudnának az emberek zsebkendőnyi impektől védett kertekben a lehető legtöbb zöldséget és gyümölcsöt megtermelni, hanem a szépségről és kellemről a haszon ellenében. Már észrevettem a nászutas viharunk napjai alatt, hogy kíváncsi csodálattal adózik az elmúlt koroknak, éppen olyan nyílt szívvel fordulva feléjük, mint most is felém.
- Tudod hogy így van. Megálmodtad - mosolyogva kúszok a keze alá, nincs bennem bántódás pedig olyasmiről beszél, amit démontársakkal nem oszthatok meg. - Nem is annyira bánom, mint inkább irigylem a szárnyakat. Bár földi gyalogdémon vagyok és racionális, mit keresnék az égen, az merő bizonytalan terület, de van valami megbabonázó a tollas részeikben. Mishának jól állnának - róla beszélek, de rád gondolok, a szemem és az elmém azt találgatja a könnyű puszik között is, hogy ta hogyan fogsz festeni szárnyakkal, főleg, ha addig sem erősödsz meg testben? Felborít majd a saját lendületed? Vagy ösztönösen érteni fogod a mikéntjét? Óriási szárnyaid lesznek, mint apádnak hogy elvessz közöttük, vagy karcsú lesz az is, mint a kezed, a lábad arányosan igazodva nyúlánk tested korlátozott adottságaihoz? Még éveket kell várnom, hogy megtudjam. Éveket! Isten kegyetlen szörnyeteg, hogy ennek így szabta meg a rendjét.
- És ezt is milyen bölcsen teszed, mondom én, hogy bölcs vagy! Ne sérts meg, nagyon sértődékeny vagyok, de egyáltalán nem érzem magam jól közben! - Határozott bölcseletekbe és csókokba csomagolom a nevetséges kis megilletődöttséget, ami az ő ringatózásával egyszerre bukfencezik bennem. Még menten zavarba hoz azzal, hogy az ő szemében növekszem lelki értelemben, pedig a testiben... - hát kitől tanultál te ilyen pajzán dolgokat mondani a száddal? Méghogy növök a segged alatt! - kicsit meglököm magam őalatta, hogy érezze is mennyi pontosan az annyi, az "eléggé" ami nem elég, mert még nem benne sarjad a hús, nem találja az útját, pedig csak... csak egy kicsi kellett volna ahhoz, hogy más irányba terelődjenek a tettek, de én akartam így. Széttárt karjaim áldást osztottak neki, hogy elhiggye: az övé vagyok, csak az övé egy tétlen percre és én tényleg nagyon igyekszem megmaradni egy darab fának, de hogyan?
- A nyelvem nem ájult velem - súgom a kifogást már majdnem esdeklő hangon, a szája után nyalok, hogy lássa, nincs hatalmam a nyelv felett, aztán a számhoz kunkorítva csak lassan szívom be a számba megint, vakon megfeszülve figyelek, hogy mi jön most. Mert valaminek jönni kell, ott érlelődik a kezembe dobott szívében a gondolat, a combjai között fészkelődik szégyellős kis farka alatt, körülötte az ujjaim. A markomba veszem sokat élt sóvár sóhajjal, összecsattintva a fogaim megrándulok alatta, ahogy morogva harap belém. - Rossz vagy! Egy igazi kis vadállat! - jajdulok, nem igazából féltve tőle a testem, majd a feje után kapok, hogy odahúzzam marjon, marcangoljon csak, de nem teszem, nem lehet. Puha kis mozdulatokkal súrolja magát rajtam, bele-belegörbül a tenyerem, hogy megkeményedő húsát kéjes kényelemmel dajkáljam, dédelgessem, forró a világ a pulóver alatt, pont mint őalatta. Az az édes kis farka ahogy ledobja magáról a kis-jelzőt most is ugyanazt a jóétvágyú mosolyt csalja az arcomra, mint mindig, amikor megérzem, hogy hömpölyög benne a vér. De ezúttal ez a mosoly nem maradhat olyan magabiztos, nagy szusszanással kipréselek minden levegőt magamból, rozsdás gépkarként emelkedik a karom a kezében, méltatlankodva nyújtóznak az ujjaim, meleg fészekben szárnyait próbálgató húsmadár helyett a szoba melege öleli őket hidegen aztán a másik karom is...
- Mindenüket odaadnák. De te... te kis kedvesem - úgy fordítom a fejem, hogy az arca felé nézzek pulcsimaszkomban - le tudnál mondani rólam? - a második kérdésére a válasz még könnyebb, elfojtott kuncogással a mellkasomban vonaglok alatta, megpróbálok nem nagyon tekeregni, miközben összefűzöm az ujjaim, hogy egymásnak szorítva a két kezem esélyt adjak pattanásig feszült ujjainak a körülfogásra, de a keze az bizony nem a feszes kis segge, hogy körém nyíljon rugalmasan... ah ha csak sejtené, hogy mi jár a fejemben úgy kapná el rólam feszengő fogását, mintha megégették volna.- Nem akarok szabad lenni. A rabod vagyok, őriz, sanyargass! - lelkesedik a simító mozdulatai alatt a bőröm, eszméletre tért testem, remélem nem készül szemrehányást tenni nekem, a holtak se maradnának holtak ilyen csípőringások közepette. Egyre nagyobbra tágul a szám, hogy bekapdossam gyorsuló lihegéseit, amik éppen a torkomra hullanak, a súlya a karomra nehezedik.
- Kérlek ne válj meg tőlem, borzalmasan fájdalmasan érintene és nem állnék jót magamért... vagyis - nem, a tulajdonok nem fenyegetik az édes gazdájukat, könyörgőbbre, nyüszítőbbre formálom a szavaim - Édes egy Darienem, csodás Mr. Miltonom, egy almáspiténél édesebb csókokat kínálok saját magamért váltságdíjul - az arcának fordítom az arcom, elértve a szándékát hagyom, hogy a szája bejárjon emlékeztetve arról, hogy eljött a borotválkozás ideje mert ez a szőr már ne is szúr, hanem bundaként simul hozzá, hallatlan - csak ne engedj oda méltatlan kezeknek - muszáj morranva élveznem az ő csókjait ami hiteltelenné tesz a vergődő, kétségbeesett rab szerepében, de a gátjának feszülő farkam amúgy is más kottát ír odalent, ahogy űzi, hajtja, a magáéval magasztalja, e földi lét leggyönyörűbb örömét kínálva nekem. Önfeledt, önkéntes kéjelgés. Vagy szerelem. Nem, ezeknek a mind nedvesebb forró mozdulatoknak nem szerelem, hanem szex a nevük, de valahogy kétlem, hogy a fiúban olyan egyszerűen működne az egyik a másik nélkül, mint a legtöbb emberben.
- Hatalmasnak látlak - muszáj a kezeimet megmozdítanom, megragadom a csuklóját a fejem felett, hogy ne tolja szét annyira a testét, több erőt vihessen minden mozdulatban, én tartom, hogy segítsek neki szintben maradni, miközben sóhajtva fellököm a csípőm alá, beledöfve mielőtt újra a hasa leszorítaná a vágyam, meglepett megindultsággal lüktető pőre férfiassága feszül nekem, nyögni kell, hát nincs mese, mély, állatias, fojtott hangon. - Ahogy mozogsz rajtam mintha elemelkednél, néha mintha lebegnél máskor meg mintha rút nagy szárnyak csapásaival gyorsítanál magadon, hogy azzal őrjíts be, préseld ki belőlem a gyönyör vibrálásait - csetlőbotló szavakkal szorítom a kezét, az egyik a markában maradt, a másikkal a csuklóját fogom, rab vagyok így én is, de ő is és ez a tudat több, mint kielégítő- Esküdni mertem volna rá, hogy nincs kedved, de érzem a halántékodon megjelenő első izzadtságcseppek ízét a számban. A bőrödről olyan illat száll fel, mint az ágyakból nászéjszaka előtt, a tiszta csalogatás aromája, ami túl szégyellős ahhoz, hogy szaggá súlyosodjon, de ott van benne minden mocskos és gyönyörű dolog. A szemed párás most, az arcod majdnem bordó, a combjaid pedig... - elakad a lélegzetem, mert ez a test gyarló ő pedig fáradhatatlanul ficánkol - karcsú izmokat mutogatva nyitnak és csuknak, az öled fordított tümpanonjának főalakja már levetkőzte magáról a bőrköpenyét, látom magam előtt a farkad kívánságoktól megistenülve - és még annyi minden mást, de a csőlátás mellett a testem is csőérzékek hullámverésében ég, pedig csak játszik velem a kis drága és behorpad tőled a hasfalam.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 3:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18- Ki az az Austin? – kicsit félek, hogy a muki kint a labirintus felett, akinek vértől piroslóak a rózsái, vagy esetleg egy könyv hőse, amit kéne ismernem, de nem teszem, vagy teszem csak most nem jut eszembe. Nem is számít, mert a démon olyan, mint mindig, jelen van és ezzel kiköveteli magnak, hogy csak rá tudok koncentrálni.
Összeugrál a gyomrom Misha megidézésre az ágyba, amiből lassan én is ki leszek ebrudálva talán pont, hogy ő fekhessen be helyettem, helyettünk, mert Valla is jön velem, remélem. – Bánod, hogy nincs valódi szárnya? Bánod, hogy neked nincs, szeretnél? – végig simítok az arcán lágyan mert tudom, hogy szeretne, de ha jól tudom, csak Lucifernek van, mert hiába ő a pokol ura mégis egy bukott arkangyal, milliónyi legenda született már róla. Fene sem tudja mi az igaz belőle. Azonban engem valójában Misha érdekel, nagyon szeretném tudni mivel vívta ki, hogy Misran kiváltságosan kezeli, pedig valójában én is az vagyok neki, mégis préseli a gyomrom ez a bús féltés, pedig most rajtam fekszik, az én kezem siklik a hátán a csupasz bőrén, előbb pedig én fogtam a farkát és a szívét, és engem csókol a szája. Engem tart középpontban, akkor is, amikor kimegyünk a szobából. – Tudom, te nagyon érdeklődő vagy. – elnevetem magam, rácsókolok a szájára, hogy a szavait leigyam róla. – Ó tényleg? – elnevetem magam. Nem, nem úgy gondolta nem is teheti, mert neki nem mondok nemet, egyszer sem tettem, pedig volt, hogy azért vonult vissza mert éppen csak aprót tiltakozva felnyögött a szám, ő pedig azonnal megadta magát. Nem vetette a szememre, nem kért számon, nem bántott és nem erőszakoskodott. Dicséretes és emiatt pont nem élek a helyzettel, de a testemből úgy olvas, mint egy nyitott, nagybetűs könyvből.
- Jól van, ennek örülök, mert nem akarnálak megsérteni azzal, hogy nem figyelek rád és nem tartom tiszteletben, amit kérsz. – vagy legalábbis annyira nagyon igyekszem, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Végre igaz csókot kapok, olyan mélyet, amitől felugrik a szívverésem és az akarás megszületik a testemben, mert ezt valahogy mindig előcsalja, nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy milyen frenetikus dolgokra képes a nyelvével és az ajkaival. Elhelyezkedem a csípőjén. A döbbenet kiül a szemembe. – Ez már döfi, elismered. Most nagyot nőttél a szemembe és nem csak a seggem alatt, pedig, ha …- megringatom magam, vigyorogva pislantok rá. – jól érzem, akkor itt is eléggé megnőtt az érdeklődésed. – simogatjuk egymást, szavakkal és tettekkel egyaránt. Azt nem vethetem a szemére, hogy tízből ötvenkétszer nem kíván meg. – Bölcs lennék démonok Hercege? – duruzsol a hangom, udvarlás ez, de neki szoktam és néha megállom azt is, hogy fülig vörösödjek, de valljuk be az külön izgatja.
Megadóan kiterül alattam, tanakodom egy kicsit, sok sok ötletem lenne vele.. túl sok is hirtelen, még soha  nem volt rá példa mondjuk, hogy hagyja, hogy felfedezzem. Ő mindig tesz valamit bele, mert kikínlódik, ha nem vezet, ha nem érint meg, ha nincs velem. Én meg gyáva vagyok. Pedig a hasát már csókoltam, a combját is....
Magam felé fordítom és rányomom a nyelvére az ujjaimat, a nyelve nekem simul. – Héj, nem az volt, hogy elájultál? Csaló. – ráfordulok, hogy belenyaljak a szájába apró mozdulattal, hogy ne kapjon belőlem, de mégis.
Felkuncogok, annyira zavarba tud hozni ezekkel, pedig csak leveszem a pulcsit, de ő azonnal úgy néz, mintha sosem látott kincsre bukkant volna, pedig már mindent végig kóstolt rajtam az ég egy adta világon. De imádom ezért, esküszöm, hogy ez a legszebb belőle, ez a merengő csodálat, ez a szépség.  Ettől mindig kicsit jobban zavarba jövök, most is fázósan behúzom a nyakam és a szemére ejtem a pulóverem.
A kezébe simítom a testem, nehéz karja van, de imádom amikor álmomban magamon érzem, egy pillanatra felvezetem a nyakamba, hogy végig húzzam a szám a csuklóján, onnan indítom a mellkasomra, hasamra és be a lábaim közé. Máris felnyög a szám, forróak az ujjai és nem rest megmozdítani őket, hát nem érti a játékszabályt, ejnye. Megtartom a tenyerét, hogy ne vegye kézbe az irányítást, bár úgyis fogja, a vágyam bejelez, aprót rándul a vér megindul lefelé, a szám a mellkasán csavarog, a fogaim közé csípem a mellbimbóját, meghúzom, rámorgok, akár egy kutya. Valla megrebben a párnák között, még hajtja a menekülés, de már szundít is tovább biztos nagyon kimerült. – Biztos vagyok benne, hogy kitűnően emlékszel rá milyen vagyok. – megint elnevetem magam, a hegemmel egészen jóban van, szokott vele társalogni, hogy engem mérhetetlen zavarba hozzon.
Magára hagyom a kezét, csak ringatom magam a tenyerébe, mert a vágyam kitelik vérrel, a hús felveszi szilárd alakját, pedig csak hozzám ért. A testemen égnek merednek a szőrszálak és ráhajolok a szájára, mégis a keze után nyúlok, kihúzom a lábaim közül és a feje fölé ejtem, mellé csapom a másikat is, vékony ujjaim a csuklóin landolnak, mintha lefoghatnám… ugyan, ha megmozdul lepergek róla, mint egy büdös bogár. - Vajon, mint adnának a kintiek egy … kiterített és lefogott hercegi testért? – egyértelműen játszom, nem adnám nekik, csaknem hiszi. – Mit ér neked démon a szabadságod? – egy kezembe fogom a két csuklóját, át sem érem, röhejes. A szabad kezemmel végig simítok a karján, a szám a szája felett liheg. Végig csiklandozom az oldalát, a hasát és magam alá igazítom kő merev farkát, hogy neki préseljem magam és ingereljem mind a kettőnket egyszerre. Fáradhatatlanul mozdul a csípőm előre a hasán, hogy hergeljem a vágyát, csókokat lopok a szájára és a feje felett támasztok, alig érek fel, olyan hosszú a felsőteste hozzám képest. – Szerintem eladlak. - összegzem végül és csak nagyon remélem, hogy játékos kedvében van, különben olyan sallert kapok, beszállok a sarokba. – Csak még… - belenyögök egy lökésbe a csípőmmel. – azt nem tudom mit kérjek érted Mesterem. Talán egy kis… almás pite. –behajolok a nyakába és belecsókolok, félre túrom az arcát kicsit, hogy végig húzzam a szám az állán, a szúrós, finom szőrzetbe. – Milyennek látsz most a gondolataidban? – még mindig fogom a kezét, apró lepedő vagyok a vihar erejében, ha akar arrébb lebbent, folyamatosan tolom magam a farkán fel és le, igaz csak a hasunkhoz préselem és a magam vágyához, de nekem már tűzforró a testem és igen… akarom őt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
207
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jan. 05, 2021 1:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


"what does the fox say?" 18+
────────────── ──────────────

Ahogy vártam, úgy pirul, a pokoli romlottság lángjai nyalogatják az arcát és én örülök neki, mint kezdő démon az első megidézésének, pedig komolyra fordul a szó. Túl komolyra.
- Igazad van - csak hogy olyan sok kérdést felvet ez is, aminek most nincs helye, még csak megijesztenének azok a démoni kételyek, amik azt firtatják, hogy tetszenek-e nekem ezek a változások bennem? Azt hinnéd ellened szól a fáma, pedig csak magamat vizsgálom tudatlanul, de tudásra szomjasan, nem látva előre a kapcsolatunk minden hozadékát, pedig általában azt mondom, hogy minden emberrel lefolytatott viszony kiszámítható. De nem akarom elrontani ezeket a szép, meghitt szavakat, csak magamra engedem őket és a simogatásommal tudatom: nem ismerek nála különlegesebbet.
- Nem gúnyollak, leplezetlenül élvezkedem a pírjaidon, mert olyanok, mint Austin rózsái - ha az én szememmel látná magát, tudom akkor sem értékelné a saját szépségét, ahhoz még túl fiatal - Misha nagyon szép, már-már irracionálisan szabályos arca van és mintha a huszadik születésnapja környékén viccből valóban kötöttem rá angyalszárnyakat és abban játszadoztunk egy pár napig, de azért nem hittem volna, hogy ilyen mély nyomot hagyott - a homlokom ráncolom aztán a vállam is megvonom, gondolom kényes téma neki a vetélytárs, aki nem az, sejtem, ilyen irányban nem változtak meg az érzései a sötétben. Furcsa faj az ember, olyan sokfelé helyez hangsúlyokat, miközben gyakran hagyja a lényeget elillanni maga mellett, az embert, akit szeretnie érdemes lett volna, a gyermeket, aki csak rá számított, miközben törődik minden mással, ami rombolja a személyiségét és magához engedi a démonokat. Engedj máshogy magadhoz Darien, nem a féltékenység kiskapuján akarok besurranni.- Mit is mondhatnék, kíváncsi természetem van - mindenféle értelemben, de lehegesztett szemeit most angyali türelemmel nem feszegetem fel és majd az idő mondja meg, hogy helyesen teszem-e ezt.
- Én se úgy mondtam - sumákolok én is egy kicsit, de ő most nem fog vallatóra, bár nem tudom mit takar ez az "úgy" látom, ahogy menekül a zavarosban és most elengedem. Egy kicsit. Egy napra. Kettőre. Egy hétre, egy évre vagy egy évtizedre, nem tudom még, hogy korosztályos hátrányok bujkálnak-e itt, vagy egyszerűen majd felszínre bukkan valamikor. Rábízom magam az ösztönre, ami azt súgja most puhítsam kicsit, őrizzem a kezét a szívemen. Szusszanva fogadom a bókját ami még messzebb csónakáztat minket a témától, nem válaszolok szóval, mert azok önálló hatalommal bírva csak firtatnák tovább az elásott csontot, inkább beleolvadok a csókba, ami mindkettőn örömétől forró. Magához ölel, feledve gátlást és erkölcsöt, az ujjai alatt szalagokká válnak a bőrömbe írt erek és idegek, a párzás ígéretétől nedves tavaszi szélben tekergőző szalagokká, amik a testem kényes pontjaira hurkolódnak, abba kapaszkodnak, az agyam és a farkam rángatják nekibőszült vágyakozással. Forduljak rá, de csak felé fordulok, kért és megadom a csókot amit megérdemel és aztán magam fölé emelve a pillantásommal csókolgatom tovább. Milyen szép is, milyen védtelen, milyen ismerős a kép, bár nem dereng mikor emeltem így magam fölé, a szemeiben már nem a kétségek égnek, hanem a csókláz párája és az arca is ettől a forróságtól csattan ki majdnem. Megérzem az illatát, ahogy csábítani test felajzott ajkaitól fűtve az egész teste. Méghogy nem kívánja a szexet. Elmosolyodom alatta, mert egy részét nagyon is kívánja, minden érintés a bőrén édes bűnbeesés. Oly nagyon az enyém, felemelve és leengedve az ölembe az enyémhez olvadó árnyékán látszik igazán, már nem szabadulhat. Csapdába ejtette az árnyét, nincs penge a földön, ami kettőnket szétválaszthatna. Vajon ő is érzi miközben ilyen bátran hajol fölém, rajtam támaszkodva? Semmi súlya még a lélegzetet sem fojtja belém.
- Egy kicsit túlzóan fogalmaztam, nem érdemelted meg a vádat - ismerem el keresetlenül, bár ettől még él, hogy jobban kellene figyelnie arra, hogy mire fordít figyelmet, ezt hiszem a leckéből ennyi bőségesen elég volt egy alkalomra, megadom neki az igazat. A teste olyan kérleléssel hajlik és a szavai is azt a fordulatot veszik, mosollyal oldom fel a feszélyezettség alól, fickándozó csípőjét simogatva. - Bölcsebb vagy, mint amilyennek hiszed magad kedvesem - csak nem egyenletesen, hanem ahogy a hormonjaid hajtanak, de kegyes hangulatba hoztál a szavaiddal, édes pillanatokat osztunk meg az ágyon, nincs bennem neheztelés, miközben markolom, nem akarom már megbüntetni és nem kell lecsillapítanom magam benne, könnyű vele nevetni, aztán félig halottnak tettetni magam, miközben a kezem lehullt róla.
Tízezer évek tapasztalata les feléd Darien ne feledd, miközben gyermeteg lebukással rebben a szemhéjam, hogy észre ne vegye, figyelem minden mozdulatát, bár gyanítom ezt a csatát elvesztettem. Visszatartom a lélegzetem, a bőröm beleborzong csalafinta csalogányszavaiba úgy érzem olyképpen, mint a lovaké, minden pórusom rá figyel. A saját testem lázad a tétlenség parancsa ellen, felgyorsulva verő szívem az ereimbe dagasztja a vér áramlását, a lábujjaim belegörbednek a várakozásba. Csak az állam mozdul le engedelmesen, a befelé szívott levegővel csúsznak be az ujjai, nyitnak a fogaim, a nyelvem úgy gondolja különb mindenkinél, nem is ok nélkül, de nem bír magával, az ujjbegyeihez hajlik, követel magának az ízéből egy kicsit. Nem olyan veszélytelenül terült ez a mély, mint hiszi! Kipattan a szemem ahogy vetkőzni kezd, agonizáló morgással temet be a sötét, a méltatlankodásom az ágyékomba ugrik, ott feszül meg a hús, ahol amúgy sem kell sok bátorítás neki, de nem törődik ez a fiú az én farkammal. Ellenben az övé a tenyerembe bukik, édes kis egerem, a markomban tartom bársonyos, puha életét. Végigtallóztam a mellkasát, sovány hasát, tétlenül vont magán mégis elvesztett, a tenyerembe feküdt és én sóhajtva vártam a száját hiába mert csak az enyém tette szabaddá, de minden fél mozdulat és sóhaj a feledés homályába hullik amikor bizalmaskodva a tenyerembe csúsztatja azokat a tömör golyóbisokat, amiket az ujjaim között formálgatnék, ha hagyna, de nem hagy. A keze a kezemen, mintegy tiltó tilóként, bár nem uralkodhat minden ujjbegyemen, nem akadályozhatja meg, hogy mélyen a bőrébe fogjak, hogy az összesimult ráncok és barázdák felületén tapadjunk össze elválaszthatatlanul. A pulóver adta Ash-illatú sötétben lehunyt szemmel lélegzem be őt, ahogy mozdul a tenyerem odaszorítom a keze alatt a farkára, lassan forrósodik, kis oldalmozdulatokkal próbálgatom a határokat, mit enged még nekem meg a kis játékos babám. A szája rajtam csalogat, nyögve mozdulok meg, ahogy ő szokta, felhomorítom a gerincem a szája alatt egyszerre azzal ahogy előrebillen, bele kell markolnom az ágyba, hogy ne kapjak utána ahogy érzem a kezemben előremozdulni, a combjait megfeszülni mellettem, olyan bizonytalan, valószínűtlen, mintha a következő pillanatban rajtam csattanna a csontos kis teste, de a boldogító ütközés helyett úgy hajlott csak rám, mint az égbolt a földhatárhoz a horizonton. Az én kis egemnek foga sincs a szájában, amit rátapaszt.
- Most csak elképzelni tudom hogy milyen lehetsz meztelenül legörnyedve felettem, ahogy a gerinced taraját kiemelik az árnyékok és azon a ringó seggeden mosolyog a heg - elképzelni is észveszejtő, erősebben rámarkolok, hogy el ne vonhassa a férfiasságát a kezemből, hadd játsszak vele, miközben megtelik nekem örömmel.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége - Page 2 Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
166
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 04, 2021 11:11 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


I learned to love
To:  @Misran

+18Elönt a zavar forrósága, majd leég a bőröm az arcom elé kapom a kezem, hogy ne lásson élve elégni a fülem is felizzik, a nyakamon terjeng szét, a szemem belázasodik, ahogy Jonas bácsit és a vele esett perverz kis játékokat szóba hozza. Mert volt belőle nem is kevés és mellé… jó isten, de ciki ez. Szerencsém, hogy témát vált, mert ettől spontán kapok lángra. Készségesen terelődöm más felé. - Talán így kell lennie, nem? Hogy más legyél te is kicsit velem, hiszen különben mitől lennék a tömeg ellen való, ha nem mást váltanék ki belőled, mint mindenki. A varázslat benned is rejlik egyedül kevés lennék hozzá. - átbukik a számon a vallomás , de így gondolom. Belesimulok a simogatásba, az ujjai alá nyomom magam, imádom amikor ilyen puhán érint meg, amikor a kéj vágtat szerte a szervezetemben. - Remélem is, hogy különleges vagyok. - mert az, amit érzek, hogy szeretem őt, abban biztos vagyok, hogy volt elődöm nem is egy és nem is kettő, menten kis tömeg, nem tudok én már ebben újat mutatni, önmagában kell, hogy más legyen. Ő, maga.
Biccentek, talán igen, így kell lennie. Velem és vele.
Tudom, hogy voltak korok, amikben az olyanok, mint én a kellemes és kellem képviselői voltak, aztán a robusztus harcosoknak is volt időszaka, majd a szépe formált izmos, karcsú testeknek is, amit ő hord magán, nem… azt hiszem annak mindig is divatja volt. Az ami ő, az örök szépségnek számít és az én szemeben a démoni jelenlét nem ront, hanem emel a képen, hiszen, ahogy hallom Erickel nem jönnénk jól ki, sőt… Nekem megváltás, hogy a bőrében egy sötét lény lakik, talán valahol leváló rokona az enyém, de az, hogy ő ilyen eszeveszetten akar, kiment engem sokkal rosszabb dolgok alól.  - Ne gúnyolj. - olyan szelíden kérem, ahogy tőlem kitelik, mert kinevet, mindig kineveti, ha kínosan zavarba hoz, pedig arra képes egymás után több tucatszor is már sosem fog ez elmúlni belőlem? Pedig ideje lenne.
- Oh. Pedig váltig állították, hogy a szép szőkéd szárnyakat növeszt, de … most, hogy mondod, lehet azt mondták rád, amikor együtt vagytok . - most, hogy visszagondolok… nem. A srácra mondták, de ezek szerint a tévedés nem csak emberi dolog, vagy csak engem akarnak felkúrni vele, azonban én tudom, hogy Misha aranykezű és seggű elődöm legyőzhetetlen, nem is versenyzek a múlt szellemeivel, megpróbálok a jelenben jól alkotni, hogy kiváltságokat érdemeljek ki. - Tudom. - megint fülig pirulok, faszkivan. - Azt is mesélték, hogy rájuk nyitod néha az ajtót. - szépen kifejezve magam. Úgy nézi a arcom, hogy azonnal lesütöm a szemem, rosszat mondtam? Nem akarom, hogy olvasson bennem és ehhez az kell, hogy ne nézzek a szemébe, nem teszem hát, nem vagyok a magam ellensége. Azt is tudom, hogy az angyal fogoly, erre sem szeretnék reagálni, így elengedem a fülem mellett, mintha nem is mondta volna ki.
Elnevetem magam, pedig valahol igaza van, de a lány egy dolgot akart, felajánlani valamit nekem, hogy a hátamon megcsúszva kicsit közelebb jusson a  herceghez, aki hiába él velük egy háztartásba észere sem veszi őket, lehet elmegy mellettük, míg ők a földre olvadnak a vágyódástól, de ő rájuk sem pillant. A plátói szerelem lehet ez, erről is olvastam már, e téren szerencsés vagyok, mert mellettem nem megy el úgy, hogy ne faljon fel a szemével, kezével, szájával, bár tegyük hozzá, hogy teljes nyíltan csak a keze volt rajtam eddig mindig, nem csókolt meg mondjuk előttük még.
- Nem úgy értettem, tudod, hogy veled szeretek együtt lenni. - csak azt hittem a szexről, hogy én leszek, aki másokban élvezkedik, aki a lányoknak örömet okoz, én fogok az ölemben lovagoltatni valakit, örömből, szerelemből, odaadásból. Olyan ezerszínű vággyal, ahogy vágyom rá, de neki nem tudom elmondani, hogy nem ugyanaz megdugva lenni, mint valakit megdugni, mert neki a dolog egyoldalú és mégis sokirányú. Nem tudom elmondani neki és nem is akarom, mert egyszerűen nem értené meg. Nekem  a lány ajánlata szexre szól és én szerettem volna szerelmes lenni, igazán, mélyen, családot alapítani és úgy kötődni egymáshoz, mint a szüleim, egyenrangú lenni, megvédeni valakit és most minden megfordul, én leszek a gyenge, akit védeni kell, mert ez nem embernek való világ, hogy mondjam el neki, hogy a férfiasságom tiportuk semmibe? Hogy már sosem lesz a szex az, aminek megálmodtam? Ettől függetlenül jó és szeretek vele lenni, de nem ugyanaz.
Végig simítok a testén félérdeklődő farkán, volt már eleget a kezembe, már nem lep meg vele, járt a testemen sok helyen, a számba nem, de nem félek, hogy annak is el fog jönni az ideje, noha vágyam rá nulla.
Megáll a kezem a szívén, a puha bőrén, a kissé durva szőrzeten. Tudom, hogy tudja, hogy nem mondok el valamit, de nem akarom és amíg rám hagyja, addig nem is teszem, nem mert meg akarom bántani, hanem mert nem akarok vitatkozni vele. - De micsoda démontanya, ahol te vagy az úr, én Mesterem. - hízeleg a szám, hogy annyiban hagyja a titkom, a szavakon lovaglást, mert nem akarom, hogy összecsapjunk.
Én tudom, hogy tőle nem kérhetek hűséget és valójában én sem akarok neki adni, csak jó lenne, ha úgy valósan átlátnám, mit lehet és mit nem, de bele fogok jönni, majd tanulok a bőröm kárán, meg másén, de meglesz az, egyszer.
Végre megcsókol, a tenyerem kinyílik a mellkasán, rásimogatok a verdeső szívre, másik kezemmel a hátán rajzolok csenevész folyókat és alá engedem magam ennek a csóknak, a csóknak, amit a kedvencem, ha választhatok. Pedig a szájával olyan dolgokat tud tenni, hogy huh…. melegem lesz a gondolattól is.
Belőle ömlik a vágy ezer tüze és tudom, hogy meg fog történni, azt is, hogy jól fogom magam érezni benne, mint azóta a három hét óta mindig, hogy jó lesz, hogy vigyáz rám és akarom is. Őt, akarom.
Könnyedén emel maga fölé, mint egy kölyköt és ezt… ezt is csinálta, ott a tengerparton, lekapálódzom magam és a csípőjére ülve tanulmányozom az arcát egy hosszú pillanatig, míg felidézem az arcát egy olyan régi emlékből, ami nem is létezik, és az ez az arc volt… pontosan ugyanez, vagy csak én emlékszem így. Akkor kaptam tőle egy angyaltollat, egy ébenfeketét, emlékszem rá, a toll még megvan otthon egy füzet lapjai között, amire ezerszer is lerajzoltam, minden fényben és helyzetben, hogy érezzem az árnyékok esését a puha fényelnyelésben.
Megülök az ölén, a combjaimat felzárom mellé és a két tenyeremmel a mellkasán támaszkodva bámulok merészen a szemébe. Akarom, hogy tudja, hogy emlékszem….- Ne mond ezt, soha semmit sem mernék leköpni, amit te szeretnél, mellékesen sem kezelni. - zavartan lesütöm a szemem, elfoszlik a magabiztosságom, mintha ütést remélnék a kezétől a szavai mellé. - A kétségeimet érzed, azt, amit én sem értek, de majd megtanulom megérteni és elfogadni, de más közegből jöttem, ami neked több tízezer tapasztalat az nekem 17 éves. Sajnálom, hogy nem értek meg mindent elsőre, jobban figyelek majd. - és arra is, hogy tudjam, mit lehet szóba hozni és mit nem.
Végig simogatom a mellkasát, megficánkoltatom magam a csípőjén.
A keze forró a testemen, ahogy a róka felé néz én is odapillantok, de ő köszöni jól befúrta magát a párnáink, illetve a párnái közé és szarik ránk. - Nekem tetszik a szaga. - mondjuk sokat nem éreztem belőle, de az előbb megszaglásztam, pézsma illata van, érdes és éles, de finom.
Lágy a szája, de csókot nem igazán ad a gonosz, megmosolygom és a számmal simogatom egészen ráhajolva, a kezem meg futkározik rajtam és ettől a hideg is. A seggem még mindig kicsi a kezébe, teljesen lefed, mindennel mindenhol, mindenhogyan. - Jól van határozott és erélyes, igenis kapitány. - elnevetem magam, ahogy kiterül, a keze lehullik rólam, feltolom magam a mellkasán és felém sandító tekintetével mit sem törődve, az állam alá simítom a hüvelykujjam, mint, aki nagyon gondolkodik. - Hmmm, mit kezdjek egy kiterült Hercegi bőrrel? - előre hajolok most az ő állát fogom a  ujjaim közé, magam felé fordítom az arcát, a másik kezemmel az ajkaihoz nyúlok és kinyitom a száját, beledugom az ujjam, aztán kettőt, csúnya kis mosoly jelenik meg a számon, mert jó lesz ez, jó rés. - Nem is tudom, nem is. - hátra dőlök rajta és lassan lehúzom a pulóvert magamról, az arcára ejtem, hogy ha már kiterült, akkor ne is lásson belőlem semmit, tudom, hogy ezzel kicsinálom. A jobbjáért nyúlok, megemelem a nehéz kezét, most én simogatom végig a mellkasom, nyitott tenyerét fektetem rá, olyan végetlenül nagy a keze hozzám képest. Kicsit előre dőlök és eligazítom a pulcsit az arcán, hogy a szája kilógjon alóla mint, akinek tervei vannak. Pedig alapból nincs, csak kicsit húzni akarom, játszani vele. Átvezetem a tenyerét az ölemen, beforgatom magam alá és beleejtem a farkam és a feszesülö golyókat, ahogy a farkam is éledezik. Lejjebb csúszom, nem kell sokat és rácuppantom a szám a mellbimbójára, durván megszívom. Két combom közé szorítom kissé a tenyerét, még rajta az enyém, direkt hangosan nyögve megbillentem magam benne.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 27 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 14 ... 27  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7