Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 5:22 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Így jó - finoman tolok rajta egyet, már nem olyan ingatag a tartása, nyitott combjainak hála a fenekének rése is mélyebb belátást enged, majd hátravetem magam, hogy meglássam, megcsodáljam, de visszalépés lenne, elvesznék a részleteiben, fakó húsába legelnék és tudom, hogy a fiú elélvezne alattam.
Meg kell dugnom és most kell megdugnom, nem előbb, nem később, hanem most, amikor nevetve borzong össze a nyálamtól, lihegő jóváhagyást fúj maga alá és kettőn forrósága elviselhetetlen, a farkam magától rándul fel a hasfalamra minden egyes hangtól, ami kibukik belőle. Süketen a szívdobbanásoktól és vakon a vágytól.
- Minden rendben lesz -
a félelem rándulásának felelek, megint itt van, a makkomnak szól, a farkamnak egy rándulással, hogy ne tovább, de nem hallgatok rá. Lebukik a feje, elfuthat, de nem menekülhet el, az én fejem is belebukik, csak egy másik testrészemen, kifújom a levegőt rezgőn, megédesült, megittasult gyönyörködéssel telik fel bennem, hátulról csavarodik a fiú nyaka köré az én sóhajom a jóról. Benne vagyok, a hangja is tudatja a kíváncsi szekrényekkel és pletykás polcokkal, szűkebbé szorul a szoba körülöttünk, az ágyra szűkül ez a mikrovilág. - Darien... - elfúló morranással érzem meg a szorítását, úgy hív és ajz, mert a mozdulat tiltó élét nyállal, nyelvvel és ujjakkal vettem el tőle. Igazán szörnyeteg tett volt, most látom csak miközben érzem benne a helyem, túl a peremen védtelen és kiszolgáltatott belsőjében összesorakoztak a szervei, rámszorul és hozzám törleszkedik az egész lénye. Hiszen ennek a fiúnak nincs is kiterjedése, minden egyes sóhaját érzem a farkamon, ahogy leszorítja a homlokát megváltozik a tartása, az ölem felé tolja magát önkéntelenül, a teste nyílik rajtam. Otthonosan fogad be, mély levegőket szedek, mélyebbeket, mint ő maga, hogy csak lassan vegyem birtokba ezt a kéjes lakot, ami hívogat. Ellazul, mozdul alattam, diadalmasan mosolygok felette, ahogy a csípője mozdul most kivárom, helyezkedjen csak. Érezze, hogy kényelmes neki, a matrac ahogy a térdeit támasztja, a lábszárára nyomva magát fel tud emelkedni, ha akar. A combjai az enyémhez simulnak, ha akarja meghátrálok, ha kívánja közelítek, a teste nem egyetlen statikus görcs, mozog velem, körülöttem, rajtam. Megveszek, tehetetlen sóhajjal éltetem a billenését, nem riaszt a távolodása mégis megvigasztal a közeledése aztán, az ujjaim bontom le a farkamról helyet adva neki. Eljön a pont amikor nem is kell fognom, olyan mélyen, biztosan érek benne, ki nem lök magából, csodás kis farizmán simítok végig előbb.
- Elég, ha érzed - mintha tudnám, hogy miről beszél, úgy felelek neki mélyen hörgő hangon. A derekán markol a jobbom, lassan húzom magam felé, vállból tolom nem is a csípőmmel öklelem fel, a teste nyílik nem én nyitom meg a belsőjének kapuját, hús-mennyországát. A nevét súgom amíg úgy nem érzem, hogy elég, most nem bír, nem kíván még többet törődött teste, ami a kétségbeesett gyönyörben remeg. Alá nyúlok, megsimítom a farkát egy vendégmozdulattal, ráhajolok, az alkarom az alkarja mellé csukom, a szám a tarkójában buktatom, hogy megcsókoljam a nyakát, beleharapjam ezt az édes, szókat szegő mély kínt, a kéjjel határos érzést... most jön még csak a java én pedig a seggén olvadozom és amikor megérzem a könnyeinek az illatát csak a szüzekre tudok gondolni, akik pont így siratják az ártatlanságukat, belepácolódva a gyalázatos jóba, amit bűnnek kiáltott ki az irigy emberiség. - Nem kell, hogy sírj, a sóhajodat akarom hallani - emlékszem, hogy azt mondtam neki, nem bánom, ha könnyeket ont a fájdalomtól. Most nem kell a fájdalom, újra a csípőjét fogom, rátámaszkodva tartom meg, miközben visszább vonom magam belőle. Lassan, óvatosan mozgok benne, tudván tudom milyen könnyen fordul ellenem a fiú és most még hívogató belsőjében mennyi erő és ellenállás lappang, ha úgy akarja - a nyögésed kívánom, ami olyan, mint az enyém - a vágy ritmusától mély, nehéz, a hajában csatakosan barangoló, vele összeolvadó - a szívverésed érezni - a mellkasom a hátához simul, de nem lehetek így soká, nem szoríthatom be magam alá ennyire, túlságosan kicsi hogy összebújva lökjem, túlontúl apró, felette kell megtámasztanom magam, de egyszer összesúrlódunk, az én szívverésem az övéért kiált a lapockái között, de a belsőjében érzem és fogom még érezni, a mélyben. A sötétben, ahova bepréseltem magam és óvatos, egyenletes lökésekkel építem ki az utat a gyönyör felé, ami mindkettőnket megkergette már. Most is itt van, a teste alá szorul árnyékom fenyeget azzal, hogy rövid, túl rövid aktus lesz ez vénségemre, hogy nem bírom ki ezt az édes szorítást magamon, ezt az ártatlan hangot alattam, ezt a felszabadultságot, amivel a felém tolt kis segge felszabadított erőszaktevőből partnerré. A kis hangokkal és szótöredékekkel, amivel Darien a kezem adta magát, ezt a kis töredéknyi részegült boldogságát a földi pokolban.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Today at 1:10 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Már nem vagyok több csak hörrenő válasz, nem értem a kérdéseket, azt sem, amit beszél, olyan hevesen ver a szívem, hogy kitölt bennem mindent, amit a démon szabadon hagy és az nem sok, sőt mondhatjuk, hogy semmi. Egészen lefed a jelensége, az illata, a bőre, az ujjai bennem. Kitekeredett valóság ez, amiben az arcom a prémbe fúrom, a könnyeim megindulnak a felindultságtól, a meggyalázástól, attól, hogy nem lehet ez, hogy ez ennyire jó, ezt tilos. Nem lenne szabad élveznem és nem … nem nyöghetek ilyen hangosan, miközben az agyam minden egyes rekesze tele van vele a démonok hercegével, aki megint megerőszakolhatna és megtehetne bármit, ehelyett az  ujjai mellé a nyelve siklik belém és kényeztet olyan kéjjel, hogy a gyomrom préseli a vágy, a farkam majd eldurran a kezemben, alig bírom ki, hogy ordítva ne élvezzek el.
Hátra mozdulok a felkínált taktusra verem magam az ujjira, a szájára, a nyelve alá, bele a csókokba. – Hhh. – meg, megkapom, tudom, de nem tudok szavakat formálni, a tudatom lesüllyed a legmélyebb részembe és semmi sem marad belőlem, csak ez az izzó gömb, ez a túlfeszített íjhúr, ez a zizegő áramvégződés, ez a kicsapó derűs forróság, ez leszek én, az összegyűrt vágy. A testem olyan, mint egy rugó, összepréselve nem engedve nyúlni, és félek, hogy egyszer csak kipattan belőlem minden, sajnos a szorongatott farkam fog elvérezni.
Lihegve, nyöszörögve kínzom magam és hatalmasat nyelek, a testem megáll egy pillanatra. Nyissak neki terpeszt…. Basszamegbasszameg. Azonnal engedelmeskedek, de érezhetően kicsit, mert rám igazít, csak azt nem érti, hogy nem mozdul a lábam, a combjaim csak remegni tudnak, de az biztos, hogy sokkal jobb lesz az egyensúlyom így és még jobban maga elé tár, de most őszintén… mit nem látott még belőlem? Mégis belecsavarodom a szégyenlősség pokrócába, mert megint égni kezd  a bőröm.
Elnevetem magam, a nyála a hátamra cseppen, érzem én, mert hideg a forróságban, az enyém a prémre folyik, nem mindegy? Tátott szájjal lihegek, a tüdőm összetöpped a kíntól és én csak lihegek ordítva, közben a fejemben ver a három szó; a tied vagyok! Vajon hogyan érti? Szeretnék elgondolkodni rajta, de nincs idő, mert a tömény húsa nekem feszül és a pánik egy pillanat alatt lesz úrrá rajtam. Leginkább attól, hogy élvezni fogom… akkor végleg elvesztem.
Előre billen a fejem, be a két karom közé, rettentően szeretném, hogy állítsa meg a remegésem, kibírhatatlan, a forróság is, de a reszketés a lábaimban, a talpamban, a hajtöveimbe és végig a gerincemen az nem normális. Szénné fogok égni, csak a tűz van… mindenhol. – okéh – szólok, ha kellemetlen, de közben tudom, hogy nem szólhatok igazán.
Elcsendesedve csak rá próbálok figyelni, megtapasztalni. Se lehetetlen, mert olyan hangosan veszek magamhoz levegőt a szívem csatasorba hívta a többi szervem, hogy jószerivel semmit nem hallok, csak érzem, ahogy nedvességet ken magára, rólam, a pánik beköszön a kis nyitva hagyott ablakon, míg lehunyt szemeim a prémbe fúrom és a pöttyökön át látom a szörnyet, aki hetekig kínzott a szutykos kis sötét szobában, hallom a kárörvendő vicsorát, ezt ígérted a démonnak, nemde? Ezt és ennél sokkal többet, csak engedjen ki. Karmos ujjai érzésre végig szántanak a gerincemen, csakhogy odabentről, felzihálok. Még magamhoz sem térek már nekem is löki magát és olyan könnyedén hatol a testembe, hogy csak felnyikkanok. A testem utat nyit neki, kínosan lazítom el magam, hogy ne feszüljek meg, akkor …. de akkor fájna, mert ez nem teszi. Rápróbálok, összeszorítom a seggem, átbillen a fájó peremen, hiába minden, csak jobban érzem, ahogy pulzál bennem.
Beleverem a homlokom az ágyba, nem bírom ki, beledöglök. Az őrület itt táncol a csípőmön, ahogy a démon belém merül és az érzés túl jó, hogy valós lehessen.  A szíve a torkomban dobog és a testem engedelmes kurvaként simul a köré, most érzem igazán magamban, pedig bejárt már, de akkor fájdalom kísérte vagy éppen előzte meg, most pedig a rugalmas szövetek magukba fogadják, kényelmesen, sikamlósan, feszülve, de nem szakadva. Kifújom a levegőt, ellazítom magam és leengedem a mellkasom  az alkaromról, hogy megtámasszam magam. A döbbenet, hogy nekem is jó eljut az ingerekkel a farkamba és durván megrándulok. Feszülten dobban a lábszáram az ágyhoz, a talpamban elviselhetetlen a görcs, ahogy a lábujjaim kapaszkodnak a semmibe, lefeszítem őket az ágyra, a lábamban minden izom megmozdul és a remegés nem tud megszűnni. Előre billen a csípőm, pedig nem akarom feltartóztatni őt, egyszerűen csak nem bírok el ezzel a sokkal, ezzel a mindennel. Megerednek a könnyeim, a gyalázattól, hogy még csak nem is kellemetlen, sőt. Hangosan nyögve csalom jobban magamra, a testem hátra mozdul magától, hogy pár aprócska centit magamba fogadjak belőle még és közben gyalázatosan elsírok egyetlen könnycseppet. Olyan hangosan és gyorsan lélegzek, hogy lehet amiatt, egyszerűen nem jut levegő a tüdőmbe. – nem … is… értem. – nyüszít a szám, mert tényleg nem értem, hogy élvezhetem ezt? Arra számítottam, hogy a farkam összeomlik, lekókad azonnal vége a kínnak, ehelyett még vadabbul lüktet és meg fogom szegni a szavam, de el fogok élvezni. Jöjjön beljebb, okozzon fájdalmat, hogy tudjam ez rossz, ennek rossznak KELL lennie.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 9:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Annyira tetszik ahogy sovány hátát feltolva, csontos segge felém lendül és a gerince kiemelkedik, hogy szívem szerint egy ügyes szájú legényt vagy leányt hívnék a helyemre, hogy csak csodáljam ezt. Hogy megérinthessem ziháló száját és a szemébe nézhessek, amiben a hangja alapján buzgón párállik ez az újfajta élvezet, ez a bűn ami belepi a testét.
De más ujja, szája, nyelve és keze aligha hatna rá így. Ismerem én a hozzá hasonló szégyellős fiúkat, nem túlságosan jól, mert nem sokat törődöm velük, de valamennyire azért ismerem őket és tudom, ha csak nézném nem volna ilyen önfeledt. Rám fókuszál és akkor is rám fókuszálna, csak akkor az élményen kívül lennék, most viszont benne vagyok, én teremtem ezeket a fojtott felzihálásokat benne. Tőlem vonaglik így, én érzem a testén, a rámnyílt izomgyűrűjén, hogy mikor toljam tovább az ujjam benne, hogy mit kíván a teste, követel tőlem forrongó vére. Rámosolygom a bőrére. Nem, azt amit igazán, a legjobban, legforróbban és legigazabban követel azt nem adom meg neki. Még nem lehet, a kielégülés, a gyönyör, az orgazmus, nem angyalkám nem lehet, még nem.
- De bizony, ez a csodás tested élvezetre kész, arra is termett - csak a röffenése árulja el, hogy még figyel, ha beszélni nem is velem, édes, hálás, búgó szavak helyett a combjainak vonagló izmaival, a farkának majd kipukkadó húsával, a belsőjének selymes szorításával kommunikál velem, a közeledő hurrikán süvöltése közepette úgy hangzik fel a nyögdécselése a pillanatnyi szélcsend szünetekben, hogy babonásabb népség ördögűzőért kiáltana. Hiába, semmi sem bírhat rá arra, hogy elhagyjam csókolt, falt testét, hogy elengedjem és magára hagyjam az én gyönyörhatárban omladozó kis kedvesem, akinek felsóhajtó ó-ja az eget szólítja meg, de annak vajmi kevés köze van ahhoz, ami idelent történik. Én vagyok felette a ragyogó boltozat, ahonnan az idegeit táncoltató csillageső záporozik, kéjenc kedvvel nyalom, az ujjaim pedig benne járnak, miközben ő is tudja a ritmust, ami jó neki. Hát persze, a szíve erre az ütemre jár születése óta ahogy most a csípője ring és a medencéje lök, a csecsemők üvöltése erre a hanghullámra fekszik rá, az anyjukat hívják ezzel, ha baj van, máskor édes hangon gőgicsélnek, majd a gyerekkor tottyanó léptei közepette frissen felfedezett nemiségük első préselése is erre a szent ritmusra kottáz rá, amivel most hörgő lélegzettel dugom és dugja magát. Megtalálja, mint a maszturbálás lendületét, mint a magát ölelő ringatózás ütemét, eggyé válik ezzel és én is vele. Hozzám imádkozik és a nevemre felkapom a fejem.
- Én kis kedvesem, ezzel is nagyon boldoggá teszel engem - az első akarása olyan gyenge, halvány, belerebben a gyertyafény, úgy figyelnek a lángocskák is felé dőlve, hogy megtudják, ez a sóhaj vajon mi volt, de én már nagyon is tudom, hogy miről szól a fáma. - Megkapsz engem, ígérem a legédesebb módon - ahogy mozdul óvatosan ellazítom a csuklóm nehogy ráfeszítse magát hirtelen, így, hogy feltámaszkodott elérem a fejbúbját kényelmesen, rácsókolok, beszívom az az izzadt illatot, ami a fejbőrén születik aláfülledt hajának tövén. Lassan húzom el a kezem, tolat hátra, hát nem akar elengedni a teste, érzem, telesóhajtom a koponyáját, mert a farkamnak simul a feneke, a kezem pedig kicuppan belőle. Végigsimítok a csípőjén, a második akarását hallva az ölem nekinyomom, őt pedig felém, kemény húsom belefeszül a vágatba azon vaskosan és gyönyörködtetően. - A tied vagyok - bár ezt neki kellene mondania, oly nagyon lenyűgözi az érzékeimet az önfeledtsége, a manírtalansága, a fiús báj ami átvibrál a testén és belémér, hogy én vagyok az övé, nem érdekel más, nem gondolok mással és nem lennél máshol szívesebben.
- Nyisd szét a combjaid egy kicsit - elrekedt hangom navigálja, a hátát figyelem, miközben kissé terpeszbe igazítom szét eddig zárt lábait, így nyitottabb és befogadóbb lesz, mert nem feszesen tárom ki őt nekem, bár a gondolattól az eddig gyűlt nyálam a hátára csordul, micsoda szégyen. Megcsókolom a fejbúbját megint, a fenekén simítva beigazítom magam mögé, aztán a kezembe fogom a farkam. - Szólj, ha kellemetlen és megállok - az ősidők hazugsága ez, ember még nem tudta úgy mondani, hogy igaz legyen, ahhoz démonnak kell lenni, ahhoz hercegnek kell lenni, ahhoz én kell, hogy itt legyek elszántan mindenre, de bízva bízván abban, hogy nem mondja majd. Mindent megtettem. Mindent. A karja mellett támaszkodom a balommal, az ujjaim a bőréhez érnek a takaró prémen szétömlő zihálása az ujjaim között lengeti a puha szőrmét. A jobbomban keménység feszül, a sajátom, a markomban lüktető farkam néhány mozdulattal végigkenem azzal a tömérdek nyállal amitől benne járt ujjaim síkosan, a makkom hegyét pedig ezután illesztem az izomgyűrűhöz. Időt sem adva a megilletődésre abban a pillanatban nyomom is át rajta, hogy ott legyen, ahol az ujjam járt, még nem olyan mélyen, de a magára hagyott izmok ráhúzódnak, a záródás rajtam szoruljon, a hajába fújtatva üdvözlöm ezt az érzést, éppen olyan szoros, mint az ujjamon. Szemen szedett hazugság, annál sokkal, de sokkal feszesebb, még ha ruganyos is, lassan tolom befelé, kiélvezve a testének minden egyes engedékeny centijét és milliméterét, a fellazított forróságot, amivel üdvözöl ez az éretlen kis alma. - Jóóóh nagyon jó - olyan védtelen alattam, egészen az enyém, elveszett az árnyékomban és most ledöföm magammal is. - Csodás - suttogom magamat biztatva, hogy a mozdulat olyan sima maradjon, olyan araszolós, szoktatós, ahogy avatatlan teste megkívánja. Be se rakom egészen, elélvezkedem néhány centin, csak halljam a hangján, hogy kíván még többet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Yesterday at 10:25 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Örömmel nyugtázom, hogy elfogadja a bocsánatkérésem, de a mikró mozgásokon, az ösztönös meghúzáson én magam sem tudok változtatni, azok jönnek és vannak belőlem sarjadnak elő. Nem vagyok ura a testemnek, nem irányítom, nem vezényelem.
Úgy ver a szívem alig hallok bármit is, hevesen dobol a vérem, eléget a testemben, felzúg minden apró kis sejtem. Nem hiszem el, hogy a démon szája alá simulok, kipucsított seggel, nem tudom lenyelni, hogy a félelmem tőle semmivé foszlik és csak a vágy mardosó savja marad, ami vérként folyna, ha nem fájna már az is, hogy levegőt veszek.
Kapkodok lélegzet után, fuldoklom tőle, neki és érte és ez a legnagyobb baj, hogy megveszek ettől. Nem tudok már szavakat mondani neki, nincs amire megfelelhetnék, nem tudok beszélni, csak lihegve hümmögni.
Szó szeriont kínlódva feszengek a száján, úgy csókol és nyal belém mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga és nem hiszem, hogy az. Zavartan illegek a térdeimen, a két karom reszketve támaszt ki, egész testemben forrón hullámzik a remegés. A nyelve hidegen siklik a forró bőrömön és a kéj végig száguld a gerincemen, hangosan felnyikkanok döbbentemben. Nem normális, hogy ez történik. Görcsbe rándulnak a talpaim, a hátam felpúpol és vissza ejtem, muszáj mozdulnom, mert nem bírom ki. Szédülök az oxigén hiányától.
Engedékeny a testem az ujjára, magamba fogadom a legapróbb fájdalom nélkül, ettől is pánik önt el, odabent a sötét hang felnevet és alázó szavakat súg az elmémre, amitől a zavar forrósága a farkamba éled fel. Riadtan kapok magamhoz, hogy meg ne szegjem, amit kért tőlem. Fleröffenek gúnyosan. Sejtette mi? Gondolom, hogy sejtette, mert amit csinál az fenomenális. Magamnak kell bevallani elsőnek, hogy kurvára élvezem, mert ő már leolvasta a jelekből, nem titkolja el a testem, mert égek a vágytól, mert a nyögéseim felverik a csendet, jó, hogy odakint vihar tombol és a szél elnyomja a hangos zihálást, a fulladozó nyöszörgésem, a nyüszítésem hangjait.
Követem a mozdulatot, ahova az ujjaimat vezéreli a farkamon, hihetetlen kemény, lüktet a fogásomban, érzem a vérem áramlani a vastag érben, amit szorítok vadul, sőt az egészet. Hümmentve, rezdül a testem, átfogok szabad ujjaimmal a heréimre, hogy fájdalmat okozzak magamnak, hogy a vágy csillapodjon. – Ó ég! – megdöglök. Hallom, hogy beszél hozzám, de túl hagosan zihálok, csak ez tölti be a fülem, semmi egyéb, csak én vagyok a testem hangoskodásával. Az ujjai finom tágításával, a nyelvének lobbot vető tüzével, a perzseléssel, amivel leigáz. A hangszíne befenyít, csak nem tudom mi ellen és miért, hogy miről beszél. Az egész alhasam görcsben áll, a talpaim fájón markolnak lábujjban. – Ahr – mondanám, hogy nem segít semmi, nem tudok olyan fájdalmat okozni, olyan erősen markolni, hogy ne pöttyözzem össze a combomat, amire felfeszítem magam. Mert ez a fajta fájdalom, ezt sajnos nagyon is szeretem.
Arra számítottam, hogy a kíntól vonyítok majd, mint egy kutya, ehelyett az élvezettől buggyan ki a könnycsepp a szememből és a szégyentől, de sosem mondanék nemet, hiszen erre nem lehet.
Jószerivel én dugatom magam az ujjaival, mennyire ciki ez, jó isten, de közben meg olyan jó, hogy minden szőrszál feláll a testemen a forró energiáktól, amik körbe vesznek. A szobából valaki ellopta a levegőt, ez is tiszta tény, mert nekem semmi nem jut. – Misran.... – könyörög a neve a számból, csak ne beszéljen, csak ne hagyja abba, mondja csak, a  fülembe súgja, de én égek ezerrel, le a bőr és hús a testemről, hát nem látja, hogy elizzok?
Feszes vágya simul nekem és nekem megszületik a vágyam rá, ettől aztán vág kép elbőgöm magam, de a könnyeknek csak megjelenésük van, a hangom tele kéjes nyögésekkel, a kezem reszket úgy szorítom magam.
A szavaitól még erősebben lüktet a kegyetlen hús az ujjaim között, a heréim megsajdulnak, fájdalmasan húzódik a bőr. – Akarlak. – meglepően őszinte a vallomás, még engem is ledöbbent, mert tényleg akarom, azt akarom, hogy boldog legyen, hogy nekem is jó legyen, hogy ne küldjön vissza többé a beteges sötétbe, hogy a hang elhalkuljon belül, ami most telesúgja a fejem perverzségekkel.
Előre húzom a kezem, ha most nem okoz olyan fájdalmat, hogy azzal elhalasszuk az élvezetem, akkor mindegy úgyis, nem bírom már szorítani, mert zsibbadnak az ujjaim. A két alkaromra támaszkodva remegve, imbolyogva nyomom magam az ujjaira, hogy mélyre csússzon bennem, az amikor bent van az jó, az nem, amikor befelé igyekszik, illetve… bassza meg, eddig az nem volt jó, most pedig ez a finom horzsolás, olyan, mintha belülről simogatná el az idegeimet, amik amúgy is készen vannak.
A falon leledző árnyékunk felé pillantok, lehetetlen kicsi a testem alatta, vagy ő túl nagy, vagy sokat torzít a gyertya csenevész fénye. – Akarlak. – ismétlem meg dadogó hangon magabiztosabban, vagy csak én akarom, hogy annak tűnjön, mert valójában nem teszi, de tényleg akarom őt, akarom, hogy bennem legyen, hogy fájjon irgalmatlanul, a farkam lankadjon le, mielőtt elárul engem… az én elképzeléseimet.
Gusztustalan vággyal várakozom a démonra hogy végre megdugjon, hogy kielégítsen. Undorító vagyok, de annak forró, lihegő nyöszörgő fajtája, a kitelt sóhajok otthona, merő könyörgés testem, hogy segítsen megkönnyebbülni. Ringatom magam az ölének, az ujjira fel és le. Az agyam zsibbad.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 2:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- Ha sajnálod akkor elfogadom és nem tekintem tiltakozásnak ezt az elhúzódást, ezt a kis reszketést - a szájába duruzsolom, ha ugyan hallja egyáltalán amit mondok édesen fülsértő zihálása és elvadult szívdobogásának zajában, nincs ezen mit szépíteni a vágy és riadalom zörgő lakodalmat csap benne a csókjaimtól és érintéseimtől. Kedvelve fut rajta a kezem és a szám, elmosolyodom a kérlelésén, olyan ártatlan, olyan számításmentes bájjal hullajtott szavak ezek, amiket démon tőle nem érdemel. Rafináltságot nem ismer, csak az őszinte borzongása létezik, legelészek az ártatlanságán.
- Hogyan hálálhatja meg neked ezt ez a bűnös száj? - félhangú nyöszörgésével beszélgetek míg távolodom tőle, zaklatott szájáról, prémbe sütött szemeitől. - Itt ez a borda, ez a szeplő, ez a kacért Y alakú heg, ez a húsfalat az oldaladon, a medencéd karéja, hű népem, hallom, ahogy ujjong a tested - mesélem el neki csókokkal szőve tele a bőrét a szám alatt a felsoroltakon túl is megérintve még, miközben előreszalad benne a szégyellős rettenet. Ó Darien, nem te vagy az első fiú akinek összeszorul a feneke a gondolattól, hogy megérintem, ezzel izgatva fel bennem a szörnyet, hogyha nem kell a játék, a nyál, a csók, az ellazítás, akkor én nem ellenzem, hogy anélkül üssük nyélbe az aktust, de neked, neked nem engedem. Tudom, hogy mit tanítana neked a fájdalom, most viszont valami egészen mást kell elsajátítanod, és a legjobb úton jársz felé, amikor kipréseled magadból ezt az igazságot.
Az enyém vagy és ezt nem csak tudnod, tudnunk, de érezned, éreznünk is kell minden porcikánkban és kettőnk világában minden részével meg kell ismertetnünk. Elsősorban veled és a tested hálás, édes, sós, kívánatos zegzugaival, amik most szűzföldként simulnak a szám alá.
- Pontosan ezt akartam hallani - takaróba fulladt fülledt és buja nyöszörgést a szájából, miközben ezeket a szavakat forróvá vált bőrén fújom végig, hogy hűsítsem az izzást, hogy érezze a nyálam nedvességét attól a nyelvem nyoma egészen hidegnek tűnhet, úgyis borzong. A lázára kínálom borogatásként, a kezem a farkán csak igazít, olyan kemény, szinte aggódom érte, de beleveszejtem az aggodalmaim a teste mélyére. Én is levegő után kapkodom, hogy el tudjam viselni ezt a gyönyörteli látványt, a fülemen gördülő lihegése nem teszi egyszerűvé a dolgom. Látványra, ízre, hangra, a mikromozgásos lengedezésre is gyerek még, fogalma sincs róla, hogy feszítsen, lazítson el, hogy tartsa az egyensúlyát, egymás mellé igazított lábaink billeg a bizonytalanság hullámain. A nyelvemmel igazítom, a számmal navigálom és ott, ahol elveszik az értelem az ösztönök nagyon is helyes úton járnak. A mosolyomból mélyed bele a nyelvem, megnyalom elégedetten, belülre fúrom a hegyét, mielőtt kihúznám, hogy körülsimogassam megnyugtatva minden részét afelől, hogy igen, megtörtént ez a gyalázat. És jó volt? De még milyen jó! Nyüszítésből csokrot vet felém, buzgón ismétlem a tetsző mozdulatot, az ujjam tolom be, hogy mélyebbre csússzon a nyál és engedjen, engedjen nekem ilyen édesen, feszesen. Az első neki, tudom, mert én vagyok az első ezen a tájon, amit eddig tettem vele még a kertben is nem volt hasonlítható ehhez, amikor csókokba öltöztetem elpirult seggét és ő felém törleszkedik a húsával. Drága gyermekem! Az öröm felforralja a vérem, a combomon rándul a farkam, az ujjam tompán csúszik benne, ahogy tolja magát rá, a csókom fogadja, a számba ülteti kiszolgáltatott testét, de nem hallgattathatja el ezzel a csókjait. Megfordítom a kezem benne, felívelő hangjában pánik forr, a keze meglendül.
- Sejtettem - a szám rárajzolja a szavakat - mégiscsak kellett volna az a kötés - sóhajtva hűsítem megint, még egy ujjal simítom az izmát, de a hirtelen fájdalom helyett inkább én is alányúlok és az ő ujjait igazítom el, hogy a lehető leghatásosabban szorítsa magát. Egy-két másodperc, a nyelvem a szájpadlásomon karcol úgy akarom falni még, de előbb biztonságba helyezem a farkát a saját kezében, miközben az ujjam dugja a seggét és a többi szervem úgy irigyli, hogy majdnem belepusztulok. Felém tolató kis mozdulatinál csábítóbbat rég nem láttam, szemem van a hátának süllyedésre, a csípőjének lendülésére, az ujjamon csúszó belsőjének meleg feszességére. - Tarts ki Ash, emlékezz a legjobb dolgokra, amiket neked ígértem - megpróbálom fenyegetően mondani, de hála neki olyan buzgó a teste, hogy gond nélkül belepróbálom még egy ujjam. Kissé feljebb emelem magam, megtámaszkodom a mellette, hagyom, hogy a teste követelje magának a kitöltőbb érintést, felizgatott izmai között nedvesen siklanak az ujjaim, lassan tolom benne előre, miközben ő mozog előre is, majd vissza, én csak előre, amíg már nem tudom tovább megtenni. A belsőjét simogatom, elkerülve a prosztatáját, katasztrofális következményekkel járna, most úgy ujjazom, hogy lazuljon ne csak élvezzen, rést nyitok köztük, hogy táguljon hamar, bár szüksége van egy kis fájdalomra. Igaz szépségem? Kínra, ami visszatart.- Csodálatosan forró és feszes vagy - az ujjaim benne miközben újra föléhajolok, megtámaszkodom mellette a balomon, csak lehajolok hozzá. Az ölem a jobbomhoz simul, a csípőmmel megtolva a kezem dugom az ő tolásaihoz igazítva a mozgásom, néhány ütemnyit - Kívánatos, sima, szoros, hívogató. Benned akarok lenni, hogy a része legyek ebben - távolról morzsolom ezt a súgást a fülére, mélyre hajolva érte. Nem kértem engedélyt, de mégis még várok, remegve a türelmetlenségtől simogatva őt, amíg a teste, a tudata és minden sejtje egyként remeg velem, különben összehúzza a belsőjét a félelem és az csodás lesz... de csak nekem. - Akarsz?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 12:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Összerezzenek a szavaktól, mert a gyomromban meghúz a vágy és annak a szégyene, hogy ettől a tarkómon égnek mered minden szőrszál és ő olyan közel van, hogy biztosan érzi felszökni a testhőmet, a vérnyomásomat, azt, amekkorát nyelek, de meg is érdemlem, mert én voltam olyan eszement, hogy visszakérdeztem. Belecsókolja a számba szinte ezt a vérlázító, szégyen burkot mit mondjak neki? Hogy rohadtul nem illik, de közben úgy vágyom rá, hogy több személyiségre hullok odabent. A sötét mélyből a buzdítás felmozdul, hogy tegye csak a démon, kényeztessen el, zabáljon fel, a seggem is igen, ha már meg akarja dugni. És ettől a gondolattól könnybe lábad a szeme, nem bírom el a hőt, amit én termelek. Leszorított tenyerem is remeg, az ujjaim egészen elfehérednek úgy markolom a vastag prémet. Szörnyen melegem van.
Alig bírom el a súlyon és az övét is, mert fekszik rajtam, míg a tömény, vágyakozó húsa befeszül a seggem két partja közé, sőt fel a derekamra kissé és ebből érzem, hogy olyan szörnyen kicsi vagyok alatta, ha akarnék sem mondhatnék nemet, csakhogy eszem ágában nincs. Felköhögök, erre kell valamit mondanom? Inkább megcsókolom, ahogy tudom ebben a kitekert pózban. - Sajnálom. - önkéntelen mozdulat volt, menteném a büszkeségem, amit most elvesz tőlem és a helyzet az, hogy nem is ezt teszi, kedvet érzek felkérdezni, hogy mindenkivel így bánik? Mindenkit így kényeztet, vagy ez nekem szól? Nekem a párjának, a társának, a legújabb szeretőjének? Vagy ez amúgy egy hétköznapi dolog? - Nem, a testemről…. soha ne feledkezz meg. - kérlel a hangszínem, vegye csak figyelembe azt is, amikor félek, amikor fájok, amikor rettegek. Odabent a hang tűzdeli az agyam parafatáblára, hogy miket könyörögjek ki, miket adjon meg nekem, ha már a démon így imádja a testem.
Egészen lefed, a gerincem meghajlik alatta és a remegés nem szűnik, levegőt alig kapok, tátogok, mint egy hal szégyenszemre teljesen elolvadok. - A szádtól nem féltem. - kinyög ilyen fura hangon? Ja én! Még nem félek a szájától, erre kéne egy kicsit okosabban lecserélni a vallomást, mert tudom, hogy bánthat vele, szavakkal és tettekkel egyaránt, de feléget a közelsége. Parázslik bennem a monoton szikrázás, amitől a szívem veszett ritmusra kapcsol és még csak ígéretek hangzottak el. - Nincs olyan pont a testemen, Misran, ahol a csókjaidat ne fogadnám kitörő örömmel. - vallomás, őszinte és halk, elakadva a szavak között, menjen csak a feje után, én nem tudok neki most vezérfonalat adni, mert tele vagyok gátlással, máskülönben már könyörögnék, hogy csókoljon és nyaljon végig, azt szeretem a legjobban, meg csókolózni vele. Na az a csúcs.
Sóhajtva nyomom alá a vállam,, faljon belőlem, a testének melege meghívja az enyémet, hogy forrjon szabadon, bugyog a vér az ereimben, majd felrobbanok benne, az ölemben a legmelegebb, felég a keményre szabott hús.
Azonnal frászt kapok, ahogy megindul le a hátamról, de én mondtam, a nyelvem harapom, hogy ne mondjak álljt, mert félek, hogy megteszi. Gyalázat. A pír ellepi az arcom, a fülembe harap, minden szívverésem túl élénken hallom.
Alig kapok levegőt, a szája végig szántja a bőröm, mintha becsapódna rajtam egy aszteroida, úgy perzseli fel a hátra hagyott vidéket. Zihálók, a fejembe csúszik a vér, ami nem kell a farkamba, szédelgek. - Mert így van, tudjuk mindannyian. - nem csak mi ketten hanem mindenki, aki lát minket együtt.
Végem van, a gondolatok csak zúgnak bennem, semmi nem jut eszembe, amit kimondhatnék, csak az elveszett nyögések vannak, az elé tárt szemérmem minden falatja és a szája a seggemen, az ujja puhatolódzása és bennem ez a rögeszmés vágy, hogy élvezni akarom és teszem is. De mennyire, hogy igen.
Minden légvétellel megküzdök, az ujjának feszül a testem, de a forró lehelete van csak a tudatomon, hogy tudom meg fog érinteni a szájával ott is, ahol nagyon nem illik vagy én tudom így, közben úgy várom, hogy a nyögéseim beleölnek az ágyba. Már a prémet harapom kínomba, a nyála csorog le a bőrömön, mindent olyan kurva kiélezetten érzek, mintha látnám is, na ettől még jobban zavarba jövök, panaszos a nyögdécselésem és sajnos egyre hangosabb, alig bírok nem kiabálni a gyönyörtől.
- Nnnnn. - ne érjen a farkamhoz, akkor elélvezek azonnal, megveszek, bizsereg minden tagom, elégek... el fogok, lángra kapok és spontán öngyulladást fogok produkálni, ez már szinte biztos. Fáj az is, hogy megsimogat a vérbő selymes húson a feszes heréken, hiszen olyan nagyon ki vagyok éhezve.
Csak ne Mhm-ögjön, mert azt nekem kell. Élvezettel, ráérősen kóstol belém, el se hiszem, hogy ez történik. Hangosan lihegek, csak rá figyelek a nyelve forróságára és arra, ahogy a testem nem magába engedi, de szint kiköveteli, hogy toluljon át a gáton, hogy horzsolja fel a szövetet, mert ez a meleg elviselhetetlen.
Döbbenten nyüszítek gyönyörűségemben. Még azt is hallom, ahogy végig nyal rajtam, a nyáltól fura hangot ad ki a mozdulata és zavartalanul magába engedi az ujját..., mégis én vagyok az, aki riadtan felnyiffan és rátolom magam az ujjára szájára, ahogy sietősen az ölemhez kapok, hogy a túlságosan is merev farkam tövére markoljak, de ficcen a testem hátra, rá a démonra, a kezem alig talál magamra és erősen, erőszakosan préselek az ujjaimmal magamon. Azt mondta nem élvezhetek el.. márpedig. - Basszamegbasszameg! - ha lenne körmöm most a húsomba állítanám de nincs. Így csak az erős szorítás marad, hogy fájjon, hogy ne élvezzek el azonnal. Ég a fejem a szégyentől, az arcom kimelegszik a testem engedelmesen mozdul, már nem követem mit csinál, csak markolom magam és mozdulok az ujjáén, a száján. Morogva, lihegve, hörögve, hangoskodva  élvezem őt, jó ég… ez nagyon, nagyon tetszik.- El fogok… - élvezni, nem tudom nagyon visszatartani, ez vallomás arról, hogy…. de hiszen minden nyögésem, mozdulatom ódákat zeng arról, hogy ez milyen rohadt jó.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 7:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

- A fenekeden - egyenes kérdés egyenes válasz érdemel - A segged partjai között - a szavakat egyesével hullajtom a hátára ami lejt pipacspiros arca felé, magam előtt gördítve őket haladok hozzá, ahogy odasimul, karjaim, lábaim és testem kalickájába zárom az én lihegő dalt fuvolázó édes kis kanárimat, akinek csőrében hörögve kap szimfóniát a zavar, a vágy és az ajzott félelem. Puha csókkal üdvözlöm felém fordított félelemtől nyálkás kis száját, belenyalom a vesszőt a gondolat végén. Még nem végeztünk a fenekével, még nem végeztem vele.
- Az volt a tervem, de elrebbentél előlem madárkám. Szeretnéd, hogy ne vegyek tudomást erről az összehúzódásról itt a combjaidban - az ujjam szánt a vékony izmokon, mámort aratok, miközben a fenekének szorítva lüktet a farkam kétségbeesetten, mintha az alkudozós játék elvesztegetné a lehetőséget, hogy végül a magamévá tegyem a fiút. Ugyan test, csihadj, nekem nincs miért ilyen izgatott lázban égnem, ez a fiú nagy pillanata, de mégis izzok, majdnem vonaglok rajta és olyan feszes az egész húsruhám, hogy szinte fáj, nagyon fáj nem egyesülni vele. - Ott csókollak, ahol szeretnéd, ahol megengeded, hogy ne féltsd ennyire a tested a számtól. Meg akarlak kóstolni - és nincs kétség afelől,hogy mennyire kívánja, a bőre lobot vetett, az érzékei kigyúltak, a vágytól síkos a teste nem csak a rémülettől. - Sokkal egyszerűbb, ha vezetsz és akkor nem tévedhetek el olyan helyre, amit nem akarsz. Ha nem vezetsz akkor a magam feje után kell mennem - és tudjuk, hogy az hova vezet engem. A vállgömbölyűségére csókolok most, ahogy előrefeszülnek a karjai gödröket rak magára húsból, csontokból és inakból, beledugom a nyelv a hajlatokba és megcsókolom a domborulatokat ahogy a vállán úgy a lapockáin is. Csendes, egyszerű jóváhagyása rajtpisztolyként funkcionál, lefelé indulok vagy inkább felfelé, szépen ívelő hátát csókolom egészen a magasban rezgő medencecsontjáig. A feneke felé a kezembe ütközöm, az ölem már eltávolodott tőle ahogy a saját lábszáraimra kuporodtam le, hogy hozzáférjek, mégsem teszem még. Nem rögtön. Hörgő zihálása még sok előjátékot követel, a nyögdécselése pedig túl sok önuralmat tőlem. - Fogalmad sincs milyen nehéz kibírni, hogy ne vessem rád magam. Őrült vonzó vagy ahogy ezt mondod. Az enyém vagy - a saját széttárt ujjaim csókolom körbe a seggén, a középső pihen a vágatban, végignyalok rajta, de csak a húsán érez két oldalt egészen körbejárom csókokkal. A balom a combját simogatja, hogy érintésekből vessek rá láncot, a jobbom lassan kifordítom a vágatból, a tenyerem a gömbölyded húsra fordul, lehet akármilyen lapos, elült vagy izmos egy fenék ebben a tartásban mindig, mindenkor tökéletesen kívánatossá válik.
- Mint egy feszes, még éretlen, de ígéretes, formás barack - a szám lassan közelíti, két oldalról megfogom, nem dacolhat az erőmmel és birtoklom a jóváhagyását. A hangja... a hangja tébolyító, a kétség és láz nyüszögése van benne, a vágytól szaglik, sós verítékcseppek verik ki a dereka felé eső sekély árkot, ahol laposan húzom a nyelvem. Kissé széthúzom magamnak a fenekét, elképzelni se akarom mire gondol és elképzelni sem tudom, amire Én magam gondolok, miközben kölykös teste szőrtelen képet mutat itt. Az izomgyűrű ellenségesen feszül az ujjamnak, óvatosan masszírozni kezdem, csókolva felette, nyálat csordítok rá. Beleharaptam az édeni almába, heves gondolatképek ugranak a hátamra, hogy mit tennék még vele, de csak játszik rajta az ujjbegyem, próbálgatva nyomkodom. Körbejárom csókokkal ezt a számára idegen helyet, egymáshoz szorított combjai között nyúlok át a bal kezemmel, hogy végigsimítsak még mindig kemény farkán, hátrahúzzam a heréit, a gátján vezessem végig egy másik ujjam, mint amelyik bejárni próbálja a nyálamtól nedvesen.
- Mhmmhm - nem is szavakkal dicsérem az ízét, csak mint a legjobb falatokat a torkommal. Egyre lejjebb csókolom, szétsimítom a ruganyos izmokat, a nyelvem hatol a vágatban, párszor átsiklom az ujjaim masszírozta gyűrűn mielőtt belenyalnék. Nem tudom meddig bírja a farkam, de a figyelmem teljesen a kis ifjú testére fordítom, aminek olyan idegen mindez, hogy a félelemtől stresszesen de a reménytől puhán előbb-utóbb engedni fog az ostromnak, tudom. Türelme a kulcsa az összes simításnak amivel forró ölét és fenekét elviselhetetlen katlanná változtatom, a gyönyörködés és a várakozás teljes kín pusztító, megsemmisítő katlanává. A fejemből távozott vér az ölemben sűrűsödik, de ahelyett csak az ujjam használom arra, hogy oly sok idő után először megint a testében legyek. Kinyalt, felpucsított, gyönyörű, nekem kínált tehetetlen testében.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 11:14 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18Zavarba ejtő ez az egész, ahogy maga elé tolatja a testem, ahogy a reszkető combokon tartom magam, a vállam fúrom a prémek közé és tudom, hogy a kitűnő kilátást nyújtok neki, nem sokszor, de egyszer láttam egy lányt ebben a pózban, azóta is nagyon vágyom rá, mert gyönyörű felkínálkozás… Nos én nem pont ezt szeretném, de ki vagyok én, hogy döntéseket hozzak? Zavartól feszülten bujkálok a kezeim mögött, mintha az megmenthetne ettől az extra kínos helyzettől. Felfújtatok, mégis muszáj előre billenteni a fejem, hogy a lábaim közt vessek egy pillantást rá. Felpúpol a gerincem, megroppan egy csigolya és elkínzottan fordulok oldalra, hogy égő arcomtól lángra nem kap az ágy, azt is csodálom. – Óh bassza meg. – miért kell ilyeneket mondania? Amikor tudja, hogy teljesen leéget ezekkel, hogy az arcom forrósága a testembe kúszik tőle, valószínűleg pont amiatt. Zavartan lihegek, nem hiszem el, hogy ezt teszi velem, hogy ezt kéri el, hogy direktből így kitár magának és én engedelmesen engedem vissza a gerincem, hogy elsimuljon a hátam hajlása, Mégis a csók lep meg, attól borul be a testem, amiatt billen oldalra és közben a gondolatok szerte futnak a fejében, mintha milliónyi áramkörre lenne kötve és most vészjóslón mind kivilágítja a zavart.
A keze azonnal mozdul, még el sem gondoltam merre menteném magam, ő már ki is nevet. Lenyelem a duzzad gombócot a torkomban. Meg fogok őrülni. A farkam úgy lüktet, már attól is szédülök. – ott? – nyikkan a szó, a tragikus kérdés. – hol ott? – a vér forró folyammá válik bennem, a homlokomon kitörnek az izzadt hajtövek a tarkómba is érzem, hogy túl melegem van. Hol ott? Miről beszél? És minek kérdezek vissza? Hogy amikor kimondja, amit mind a ketten sejtünk, akkor én megfulladjak?
Az egész testem reszkető nyúlványokkal telik ki, amikor minden idegszálam lecsupaszodik rá, semmi másra nem tudok koncentrálni, odabent a mélyen reked hang éppen rajtam nevet, telesúgja a fejem azzal, ami történni fog, de nem aggódom, túlesünk rajta. Fojtottan felnyögök, ahogy nekem simul, még mindig túl nagynak érzem, túl vaskosnak, biztos, hogy nincs is helye bennem.
Hangosan lélegzem be a félelemmel teli levegőt, én párologtatom ki, mert félek, nem is kicsit, a fájdalom nem barátom, nem ez a jellegű, de lehunyt szemmel szinte várom, hogy tudjam mire számoljak. A démon érkezik a keskeny hátamba, a csókja a tarkómra, arcomra, belefordítom a szám, hogy megcsókolhasson, ha szeretne.
Alig kapok levegőt forró a hátamban, az arcomban a fülembe lehelt szavai. – Nem, ne hagyd abba. – miért kell ez kimondani neki? Amikor a testem millió jelben ordítja, hogy akarja? – Csókolj mindenhol. – akárhol és bárhol, attól instant lángra kapok úgyis. – Hogy? – a döbbenettől megfagy a vérem egyetlen másodpercre, én mondjam meg, hol csókoljon? Kizárt. Ahhoz gyáva vagyok. Pedig oly sok helyre kérném a bőrömre, elsőnek a hasamra és kicsit alá, hogy ezt a pózt feladjuk, nem lenne ellenemre.
Feszülten várakozom, most akkor beteszi így? Vagy mire várok? A nyelve melegsége felzúgatja a fülem, a szavakon agyalok, mit mondjak erre. – Én nem… nem tudom vezetni a szád. – sajnálom, ezt ordítja a hanglejtésem és odabent kinevet a rossz hang, a bűzős lehelet tulajdonosa ez a sötét féreg, ami rág és rág. A hatalmas démon a maga szépségében fölém tornyosul és én tartom magam a combjaimon, kissé őt is, a vágya kőkeményen feszül nekem, a szívem majd kiszakad, az is túl feszes tempót ver.
A szavaira újabb szégyen hullám ömlik végig bennem, mint egy cunami, minden gondolatot elsöpör. Rárágok a számra, hogy ne kiabáljam, csinálj! Csinálja már! Dörömből bennem a vágy kékezüst fonala, felsebezz, kifordít magamból. Lüktet a farkam, majd eldurran. – Jó. – hagyom jóvá egy vékony kis hangon, ami reszketve bukik elő a torkomból. Türelmetlenül akarom, de ha kérnem kéne nem történne meg, mert amellett, hogy roppant kellemetlen, mégis olyan izgató, hogy titokban kell tartani még magam előtt is. Soha nem mondanám ki, nem lehetséges, de akarom, úgy akarom, hogy miközben tiltakozom is tegye meg, erőszakolja rám, hogy elmondhassam én nem akartam, ő tette meg és én nem mondhattam nemet miközben annyira akarom, hogy levegőt sem merek venni el ne mulasszak valamit. Nem hiszem el, hogy …- ahg – az ujjára is kifutnak belőlem a beszívott levegők sokaságai, mert megülnek bennem mélyen. Zavartan és zavaróan. Zihálok és bólintok, bár szerintem ezt nem látja. Forró hangok kúsznak elő belőlem. – A tied vagyok. – tedd, amit szeretnél és én is szeretném, de nem tudom kimondani, még nem. Bár azt nem érzem, hogy ettől fogok ellazulni, mert a testem csak egy feszes vászon a csontok köré tekerve. A nyálam az ágyra folyik, képtelen vagyok lenyelni, tátott szájjal lihegek. Le sem veszem az árnyékunkról, mennyire perverz ez, jó ég!
A félelem bennem üli a tort, a élelem attól, hogy túl jó lesz… hogy tényleg olyat mutat, ami elbizonytalanít abban, hogy én ezt nem akarom, hogy élvezhetővé teszi, hogy rászoktat, magára.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 3:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Sokat fogsz tanulni Darien. A magánnyal kezdted, a szexszel folytatod és végül minden megkoronázásaként engem fogsz kitanulni, rólam és általam ismered meg az életet, a saját életed ettől a naptól fogva az utolsóig. A grandiózus szavak emléke surran a szám alatt, ami téged kényeztet, rajtad kalandozik, szinte hallom a megdermedésed, pedig az maga a hangtalan iszony ahogy felidézem a benti kiáltást. Hallottalak én, de talán korai volt vele viccelni és rosszra való humornak tartod a szenvedéseddel meglátni most a párhuzamot, ahogy rajtad ülök, de nekem tetszett. Nekem tetszel így kiterítve, izzón nyújtózva alattam, borzongva a kétes kéjvágytól, amivel elragadtalak a félelmeidtől messze, de azon ragacsos kis növényi termőtokként csimpaszkodnak a hajadba gabalyodva, mert nem tágít kettőnk közül a rémület, ami tudja, hogy termő talaj vagy te neki. És nekem is, megfogant benned minden amivel eddig meghintettelek, a kín, a kéj és a rettegés egyként, összetekeredik a belsődben veled magaddal és édes kis hangokat ültet a nevetésedben. Keserű ez a kacaj? Vagy csak elfulladt ágyhoz préselt meleg testedben a lélegzet? Nem látom az arcod már, csak mezítelen elnyújtózásod van előttem és a következő csókok helye a számnak izzik fel a bőrödön újra és újra.
- Ezt nagy örömmel hallom, nagyon jó ízed van a szám alatt és izgalmas a bőröd, ami olyan sokat tapasztalt - sebek, hegek, betegségek himlőfoltjai és a szeplők vezetik a szemem és a szám rajta, forró kis patakok, miket nem mond rebbenő hangjával, erőszakkal fújom ki magamból a beszáradt dúvad vágyat, hogy ne kapjam ölbe és a vállát harapva keféljem boldogra magam, csak magam, mert ő akkor sírva gyönyörködtetne és nem ilyen édes vallomásokkal, amik nyomán rá akarok ugrani. Miért teszed ezt velem Darien?
Ráadásul teszi olyan önkéntelen könnyedséggel, hogy mire kettőt pislogok már kiszolgáltatott testtel remeg előttem az én kiskedvesem, akinek pedig gyönyörűséget ígértem most mégis a fogai az ágytakaróba temetve csattognak össze. Hiába, az évek meg a rutin, megnyugtató csókokat hintek nekem emelt fenekére.
- Ne legyenek kétségeid Ash, csodás látványt adsz nekem, remélem a füled nem temetted el - mélyen morranok felette, hogy a hajába markolva fel ne tépjem biztos pipacsvörös arcát az ágyról. Gömbölyű húsán csorog végig a sóhajtásom, a tudat, hogy a farka keményen merevedik az ölében még mindig rám várva okot ad arra, hogy megnyalintsam, véghez víve azt, amit terveztem neki, terveztem vele. Rászorítom a szám vigyorogva azon, hogy rándul oldalra, ő csak föléhajló árnyam látja, de én őt figyelem, hallgatom. Két oldalt lesimítok a combján aztán újra fel, a tarkójától a gerince mentén lángvörös hadsereg masírozik felém, ahogy csókolom míg liheg. Az ismeretlen csóköröm felszáguld benne, látom hogyan kapja el a szívét, szorítja össze a heréit és rántja fel az agyában a bordó, kéjes drapériát, ahogy az érzékeny bőrén lejjebb húz a szám, előtte felkarcolja a borosta, még csak izmot érek de máris mélyre hatol benne az élmény. A horkantása a jel én megint csókolom egy kicsit lejjebb tolva a szám az izmok között, amik feszesen összerándulnak hogy előrelendüljön kimenekülve a szám alól. Rajtam a horkantás sora, de nevetéssé válik, a csípőjét két oldalt elkapva puhán visszahúzom magam felé egyenes állásba.
- Ne mondj nemet a testeddel. Még ne, mielőtt igazán kipróbálnád, hogy milyen a csókom és a szám ott neked - a hüvelykujjaimmal simítom meg a seggét, a hosszú, csontos, ízületes Erikujj határozottan karomszerűen mélyed bele, míg kiegyenesedem lassan, óvatosan hajolva fölé. Két kézzel húzom magamhoz a fenekét úgy illesztem az ölemre, hogy a farkam a vágatra simuljon, forró, selymes érintés a csókoktól nyálasan hagyott sima bőrön, éppen csak egy kis mozdulat kell, és csúszok rajta lassan, simán siklik érzékien amíg átnyújtózom felette, hogy zavartól égő arcát csókoljam meg most a nyakát és tarkóját illetve végig előtte a számmal. - De azt mondtam, hogy azt szeretném, hogy elmondd mit szeretnél. Hagyjam abba? Csókoljalak máshol? Vezeted a szám, hogy merre csorduljon rajtad végig a csókom? - a füle hegyét nyalintom meg, az ölem izgatott sóvárgással dobol rajtam, alám fogott teste annyira jó helyzetben van most, olyan dermedt mint egy gyermeké, olyan feszesen ellenálló, olyan ősi titkokat rejtő, tabukat állító mégis felizgató, ahogy elveszik alattam az árnya. Elveszik alattam a teste, mégsem jelentéktelen, mert tele van mindazzal az édes ártatlansággal, amitől megvadul Erik odabent. Az ő sóhajától bűzlik a levegő, romlottsága kicsordul belőlem ahogy összesimul a testünk. - Hadd kárpótoljalak, ha megijesztettelek, de meg akarom csókolni a feneked. Meg is kell csókolnom - amiért olyan sok örömet okozott már nekem jár a "kézcsók" - hogy ellazulj - a testem alatt a jobbom simít végig rajta, felhúzom az ölem alá, a középső ujjam illesztem a vágatba, hogy kissé szétfeszítse, érezze az ujjbegyem. - Esküszöm minden kellemetlenség, amit most érzel el tud olvadni, ha úgy szeretnéd. Kérlek. Könyörgöm. Kívánom - akarlak, te kis kölyök, annyira bele akarod merülni rettegéstől belül szakadt testedbe.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 12:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18 - Azt ki. - olyan halkan súgom, mintha megbonthatnám ezt a miliőt azzal, hogy túl hangos vagyok, hogy intenzív, pedig belül tombol bennem ezernyi kérdés, de elfogadom, hogy ő tudja jól, eldöntötte, neki én vagyok a mindenség közepe, mit mondja, jól berúgta a motort. De elhiszem, hogy engedelmes kis szolgák kellenek neki, akik alá simulnak arra nem lévén tekintettel, hogy mit érez a másik, bár most kifejezetten égek a vágytól, hogy hozzám érjen, hogy csókollak tarkítsa a hófehér bőröm kivert bőr pirosát.
Felsóhajtok, mert kötekednék, hogy nem tudok a magányról mindent, de valójában igaza van, mindent kitanultam róla, hogy most ebbe bújva rettegjek, hogy megint magához ölel, pedig a karok bennem vannak, belülről fognak a vékony, bőrkoptatott ujjak a halál jeges karmolása, a rémületé, ami rosszabb, mint bármilyen szörny, amiről eddig hallottam, olvastam, tudtam.
Mély levegőkkel emelkedek el az ágyról, ahogy a hasamon fekszem még milliónyi gondolattal a fejemben, amik el sem férnek máshova, csak azokba a rejtett kis zugokba, ahova nekem sincs bejárásom egyelőre, nem csak neki.
Végig omlik a hátamon, a derekamon a démon ott lesz mindenhol és belül az az érdes kis hang azt cincogj ne féljek, nem lesz baj, megtapasztalom, amit meg kell, ha kicsit visítok közben csak jobb lesz, nem így van, démon odakint? Had sikítson a fiúka.
Összerezzenek, a szavai lehullanak a hátamra. - keveset tudok a szexről, keveset a világról, San Francisco mégis egy kicsit zárt burok. - nem? De! Pedig megannyi leckét adott nekem ajándékául annak, hogy oda szült a korcs élet, hogy anyámért a világból… nincs anyád… súg a belső hang, ami megteszi nekem, amit elvárok tőle. A démon miatt élénk, mert egyesülne vele az egyik része, ami a balabbik vállamon ül és azt súgja a fülembe, hogy könyörgjek a démonnak basszon meg, legyen a szex fizetőeszköz. Míg a jobbik felem, azt hiszem a lelkem maradék kis mócsingos fénye, ez a pöttyentő csillámlás kéjesen felnyög.
Egyetlen egy pillanatra merevedek le, mert gúnyolódik velem, ahogy Acose tetet, amikor azt visítottam a mellkasomon valami rágja be magát és szedje ki.. most ő gúnyol vele, mert nem volt akkor  a rajtam, a szívemben, az elmémben, csak ez a kínzó kinyilatkoztatás, hogy valami történik, valami végzetesen fájdalmas, valami bomlasztó gyötrelem.
Gyűrődik a testem alá, nyomom neki magam, feldomborodik a derekam a matracról, hogy csókoljon, ízleljen el, miközben a fejem televerte ezernyi gondolat csirával, melyek majd kibomlanak és felkúsznak a falra, amit felhúztam volna, hogy ne bánthassa a lelkem rusnya kis maradványát, ezt a szösszenetnyi szövetet idebent, ami nincs is 21 gramm, érzem, hogy egészen elfogyott, a sötét semmivé ette a vaskos vasfogaival, melyek mindent semmivé tesznek és mindent összeolvasztanak a fejben, hogy elmúljon a sötét és mégis örökké ott legyen, készen rá, hogy fellegként belélegezzem. Méregként folyik le a véremben a tudata annak, hogy igaza van, az övé lettem. Egészen. Semmim sem tiltakozik ellene, egyik hang sem, egyik gondolat sem, a testem sem, az is neki simul, átadja magát az értő kéznek, míg a farkam majd felrobban az ágyba lapulva, nyomja a hasam.
Elnevetem magam, pedig keserű az íze, de muszáj másra koncentrálnom, csak rá A hang odabent dallamot vált, reszelni kezdi az agyam. - Mohó vagy, de bevallom az egyik nagy kedvencem a szád, imádom, ahogy siklik és forró kis patakokban hagyod a nyomd rajtam. - és millió hely van, amit nem is kóstolt még rajtam, de gondolom fog. Mégis halk, félő a vallomás.
Bizsergető szájmelege landol a seggemen, újból felsóhajtok, az árnyákát lesem a falon, és közben a szám  harapom, hogy ne nyekegjek hangosan, de végtelenül jól esik a sok kis kedves csók.
Át sem gondolom, emelem a csípőm, feltolom magam a tenyeremről, de a keze a hátamon jelzi, hogy lent marad, a vállaimra támasztom magam meg a nyakamra és kiegyenesítem a combom. A talpam begörcsöl ettől a tortúrától, mert egyrészt kitár magának ezzel a mozdulattal, a fejem berántom magam alá és előre billenek, hogy a szégyentől ne kapjak hányingert, másrészt előkészít valamire...  A keze a farkamon jár, elsimogatja magának, lüktetve, boldogtalanul ér a combomhoz. Ugyan azt nem kéri, hogy nyissak neki terpeszt… még, de a combjaim közötti vaskos rés így is teljesen megmutat neki mindent belőlem, a megalázás vörössége szerte fut a szervezetembe, a vérem forróbb lesz, mint eddig, előre hajtom a fejem és a szemeim a prémekbe préselem, hogy ne is lássak, a kezeimmel támaszkodom a fejem mellett, de fel nem nyomom magam, elvégre a keze erre utasított.
De tudom, hogy mögém fog térdelni és… a kín máris mintha érződne bennem, mert tudom, hogy borzalmasan  fog fájni, csak a vágyam ne tombolna kielégületlenül, az ne akarná, hogy érintse minden testrészével.
A démonból süt az akarás tüze, engem éget fel, a prémet harapom, hogy ne mondjak semmit, hiszen … istenem… mennyire szabaddá tesz magnak így….
Mégis döbbenten hörrenek fel, kifut belőlem egy apró fuldoklás, a fejem oldalra csapom, kitágul szemekkel figyelem az árnyékét, a szívem ütemet vált, felcsavarja valaki a hőmérsékletet. A sóvárgás kiszaglik belőlem, csinálja megint… Lihegek, zúg a fejem.. ne ne csinálja többet, mégsem merek kimondani semmit sem. A reszelős hang a fejemben hangosan kinevet, kibuggyan a számon egy horkantás. A tetem elindul előre, hogy mégsem érhessen ilyen nyitottan el, a rémület feldobol bennem, a rémület annak az akarásától, hogy ismételje meg...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Misran


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
175
☩ Rang :
választott régióherceg
☩ Play by :
Michael Fassbender
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


"Ördögöd van angyalom" 18+
────────────── ──────────────

Talán kedvesem már nem kérnél érdemtelenül, a szemem villan, de a szám most hallgat. Három héten át dédelgettem módfelett kicsinyes sérelmem oly sokszor hálátlanként gondolva a fiúra, amiért az ajándékaimat félreértette, de ahogy kinyitottam ma a kis szoba ajtaját a régi vitákat elengedtem vele. Lecsókolom keserű igazságait a szájáról, ismerem ezt a világot, amiben ilyen kemény utat szabtak a sokaknak és csak a kiváltságosoknak jut a jóból, ott voltam az évezredek alatt, amíg ilyenné formáltuk. A haját cirógatva villogó szemét nézve, a számon járó ujjait csókolva békében vagyok ezzel a világgal.
- Igen Ash. Igen, így van - minden egyes kérdésére ezt a határozott választ tudom adni egyszerűen, egyenesen, sorba rendezve csak az igeneket, a szájába adva egyesével, mint a kis csókokat az állára. - Azt nem tudom célja van-e, a káosz és homály teremtménye vagyok, de te, én és ez - végigsimítok a hüvelykujjammal a homlokán farokmeleg kezemmel, mintha amögött lakna az összekapcsolódásunk fekete fonala- biztosabb, mint bármi más ebben a világban. Az én társam vagy - a számat nyalom egy pillanatnyi tanácstalansággal időzve felette. Mennyit mondja még, kíváncsi kérdéseire válaszul? Magamat leplezem le, mint a bűvész a trükkjeit, nem való és nem helyes ilyen kinyilatkoztatást tenni, még ha viszket is bennem a vágy, hogy folytassam. Olyan kifejezően, szinte merőn néz a szemeivel. Most nem kékek a lélektükrei inkább olyan zöldesek, mint árnyas lugas mélyén a rég eltömődött szökőkút felszíne, aminek tükrén a becsillanó égbolt kékje vívja rejtelmekkel teli titokzatos csatáját a békalencsék zöldjével. Lélektől szagló gondolatok, amiket nem értek. Nem hallom amit kiált felém a szemed Darien, mit mondasz nekem, mit? - Évszázadokat tettem fel erre a kutatásra, ezért teljes magabiztossággal kijelenthetem, hogy nem a hercegi útjaim vezettek hozzád. A jelek, amiket találtam körülötted, a szövegek, amik vágyat és reményt keltettek bennem, hogy érdemes belevágnom sem éppen a hercegi erényeim, feladataim és szükségleteim között találtak meg. Bár nehéz magamra nem a hercegként gondolni akinek megteremtettek, de téged semmi sem köt a posztomhoz, inkább ahhoz a démonhoz tartozol, akivé a földi tapasztalataim tettek. Aki nem csak a Pokolban találkozik a lelkekkel - hanem a tied itt és most igazítom a szám alá. - Kielégítettem a kíváncsiságodat? - kérdezem suttogva temetkezve a szádba, reménykedve abban, hogy igen és abban is, hogy ezeknek a szavaknak egyetlen démon fültanúja sem volt rajtam kívül, mert akkor apád pengéjét használnom kéne egy alattvalómon.
- Mindent megtanultál róla, amit csak lehetett - a magányról véres verset írt a lelkében a fiú, ősidőktől igaz barlangfalra rajzolt sorokat ültetett át a saját szavaira, vigasztaló cirógatásokkal veszem körbe. El nem feledheti ami történt, de a kínzás ott maradt, csak egy kis szeletét hordja már mindig magával, most a kellem ideje van, a csókoké, az ujjainak becéző simogatásáé, amit lehunyt pilláira csókolva viszonzok, miközben szorosan ölel engem. - Utólag visszagondolva fog szempillantásnak tűnni az együtt töltött idő. Most ez a három hét is hosszú volt és amióta itt fekszem hozzád simulva is egy kellemes örökkévalóságnak tűnik - hátrasimítom a homlokából a tincseit, elmosolyodom a keze alatt, a tenyerébe csókolok. - Sokféle embert hallottam már és még a legbölcsebb, legérettebb gondolkodóitok is úgy tartották, hogy akik igazán szeretnek azok sose hagyják el a másikat. Az én olvasatom szerint ez azt jelenti, hogy egyszer meg fogsz halni, kétségtelen, ez a dolgok rendje, a világ nem marad mindig ilyen, ahogyan nem volt ilyen soha ezelőtt sem, de én már sose leszek magányos mert veled, vagy nélküled de vagy nekem. Persze ez csak filozófia, sokáig ne hagyj még el - megcsókolom a halántékát mielőtt megfordítanám. Ezekkel a komor és komoly szavakkal felkentem, az ágy felett kiterjednek a gondolatok, mindkettőn tudatának súlya, főleg az övé valahogy megpuhítja a gyertyaviasz illatú levegőt és lobogni kezdenek a fények, mint mindig, amikor az égő kanócok komoly szellemiségnek állítanak lángoló tanúbizonyságot.
A szívverésem ütemére vergődnek a fények, mert a szívem messze szalad ezzel a sok kedvességgel ami kicsendül pár szóból. A tarkójára bámulok és hálás vagyok, hogy nem olvassa le az arcomról a démonhoz tán méltatlan elfogódottságot, amivel ez a nephilim, a kérészéletű kis gyermek óvná végtelen rosszlétem, lelketlen entitásom a magány pusztító sötétjétől, amit ő megtapasztalt énmiattam. Drága gyermek. Hogyan nemzheti hitvány, szószegő angyali lény, aki beszennyezte a saját tisztaságát az aktussal ilyen jóindulatú teremtményt, mint te? És hogyan szülhet emberanya, eredendően bűnös és önjelleménél fogva vétkes és gyenge asszony hozzád hasonlatosat? Erre a kérdésre még én sem tudom megadni a választ.
- ... nem fizetőeszköz - fejezem be a mondatát, mindennek ellentmondva ami a földi valóság. - Itt és ma nem. Nem a kenyérért szexszelünk, hanem az örömért most - sóhajtom bele a hajába ezt az igazságot, az én igazságomat, ezt teszem most vele. Dédelgetni fogom a saját kedvem szerint és megkísérlem örömre húzni félelmektől feszes testét, még ha az álmával el is ragadja a képzeletem és toll után kiált bennem a lusta krónikás, hogy lejegyezzem mielőtt elfelejtem a szavait, de most nem moccanok el róla, nem olyan messzire. - Nem bizony, itt vagyok, itt ülök a mellkasodon - helyeslek ölelve őt, felidézve a legsötétebb pillanatokat odabent, az órát, amikor így üvöltött odabent, a mellkasán ülő szörnyekről és én majdnem bekúsztam hozzá, hogy szétkergessem a téboly árnyait odabent. De végül csak az ajtóhoz ültem és hallgattam, hogy szipogó szépem hogyan gyűrik maguk alá, rágják magukat mélyre a lelkébe, aztán állnak tovább. Kimosta magából a könnyeivel őket, de a sötét üregek ott maradtak a tudatában és elméjében és most azokba költözöm be én, elvégeztettem mással a piszkos munkát. - Édesem - súgom hálásan a kedveskedő szavaira, hát tetszettem neki álmában, maga elé állított, mint hamis bálványt, látod Isten, legyőztelek, hozzám imádkozott és rólam álmodott, és most főbenjáró bűnt követünk el és úgy bujálkodunk, ahogy Ádám és Éva kívánta meg a Paradicsomban az almát. Dariennek almasegge vannak, nem annyira formára, mint inkább kisugárzásra, éppen olyan tiltott gyümölcs, amibe bele fogok harapni én is. Még csak masszírozom, figyelve a szavait, amiket nekem szegez. Nem erre a válaszra számítottam, ezekben a szavakban nyoma sincs a félelem építette engedelmességnek, nem fogadja el okszerűen, hogy ez így volt jó, ez járt neki. Misha megtenné. Misha Darien ennyivel kevesebb nálad, ő sose mondaná, hogy nem szabad ezt tenni egy lélekkel. Nem tartaná életben a saját véleményét, nem is gondolna rá többé, de te gondolsz édesen. Megrebben a kezem rajta futólag, ráhajlok, hogy belecsókoljak a derékhajlatába. - Én tudom, hogy mi lett belőled odabent kedvesem. Az enyém lettél - és ez a lényeg, a velő, a lecsupaszított váz, minden más sötét sallang porzik rajta. A zavartság, zavarodottság, zaklatottság árát majd megfizetjük, sikoltó ébredéseket és elveszettséget, könyörgést, tébolyt, gyötrődő pillantásokat, de most már az enyém vagy, érzem, tudom, hogy kötődsz. A sötétség mindig, mindig elvégzi a rábízott feladatot és a sötétség az én eszközöm inkább, mint a nemes és türelmes várakozás, amíg megengeded, hogy közelebb üljek. Sajnálnom kellene ezt Darien, de a bőrödön a szám egyáltalán nem sajnálkozásra nyílik, ahogy felnyögsz biztatásnak veszem, forróságod kóstolásra csalogat, végigízlellek, mint egy melegen is kívánatos fagylaltkelyhet. Mhm, annyi régi élvezet van amit nem adhatok meg neked, de így is marad bőven, amit megoszthatok pirosra csókolt bőrével.
- Ó igeeen? - elnyújtom a szót kéjesen, a combhajlatából felnyalok a fenekének domború partjára. A húsába temetett szám vonul rajta, érzem a bőrének ismerős szagát, a bal oldalon haladok, a jobb felét a kezem cirógatja meg. - Én is nagyon szeretném megkóstolni minden kis részed, bár már alig-alig találok bőrt, amit ne csókoltam volna rajtad - most oda puszilok, azt hiszem a popsijának gömbölyűsége még nem került a szám alá, éppen ideje volt, nem igaz? Az egyikről a másikra rebbenek a hasíték felett, ahol a félelmei laknak, csókokkal szövöm körbe, mielőtt a csípőjét kéz oldalt megfogva egy kissé felhúznám a magam felé a derekát. Amíg stabilan felpucsít, a hátára simuló kézzel lent tartom a törzsét, hogy tudja, érezze mit akarok látni. Összesimult combokkal, az ágytól elemelt fenékkel őt még csak képzeltem, felhörrenő lélegzettel fut alá az egyik kezem, hogy fektében takart farkát eligazítsam, hadd lógjon a vágyban szabadon... más falatra vágyom, csak a felső részén nyalok be a fenékvágatába, várva a hangját kíváncsi feszültséggel, hogy tetszik neki a szokatlan érintés.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


A Pokol Dél-Keleti Régiójának földi kirendeltsége Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
134
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 10:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


You become responsible,
forever, for what you have tamed
To:  @Misran

+18- Már azt hittem mióta te vagy a jutalmam. – belemosolygok a szájába, hogy ne érezze élét ennek a kijelentésnek, mert nincs neki, csak egy mókás kis megjegyzés, azonban Misrannal minden tűfoka, amiről bármikor leszédülhetek, ha egy szó elcsúszik egy mondatban. Akkor azonnal jön a retorzió, olyan, ami engem nem tesz bloggá, éppen emiatt megtorlás a neve. – Nem kérnék semmit sem érdemtelenül. – ahogy eleddig sem tettem, jószerivel nem is mertem kérni, hiszen a jussom mindig ugyanaz, a démon farka bennem. Mintha az jutalom lenne és nem kínszenvedés. – Ha valamit tudok az életről, akkor az az, hogy semmi nincs ingyen, semmilyen jutalom nem esik az ölünkbe, oda csak büntetés pottyan. – nem, nem kifejezetten rá gondolok, de nekem ne mondja azt, hogy három hét a sötétben az megérdemelt büntetés volt. Majd amikor a most békésen nyugvó, de szilánkosra törött elmémen tapos mezítláb rájön, hogy a kár nagyobb, mint az a senki, akit nyert vele. Ezt akarja? Ezt a simulékony lényt? Aki nem mond nemet? Akivel nem kell harcolni? Remélem boldog lesz velem, mert az ellenállásomnak már nincs jelentősége, nincsenek tervek, nincs senkim csak ő Egyetlen szál vezet az életben és az ő, már nem akarok megszökni, nem akarok ellovagolni, nem akarok semmit, csak a sötét szobát nem és egyedül sem lenni, mert a rémalakok a gerincemre ültek és a szívemig hatolt karmos kezük, amikor  a pólót téptem a magamról és azt ordítottam valaki ül a mellkasomon…. Akkor éreztem, hogy belém költözött ez a rusnya szövevényes mélységes színtelenség. Telesúgta a fülem, néha békítőleg a hajam simogatta, nyugodj meg Darien, kijutsz innen, súgta. Máskor azt ordította mindennél hangosabban, hogy ott rohadok meg élve, hogy eltelt már egy év is és senki nem jött értem. Álmaimban folyton a nyomomban volt, minden sarkon jött utánam, többször is bevártam és unottan felsóhajtottam, érjen utol, mert nem bírja a szívem a menekülést. Ő a vállamra tette csontkezét és elvezetett…. Sosem tudtam meg hova, midig előbb ébredtem.
A szemeim élénken felvillannak a szavaira….mert akkor is, mindig is, kettőnk története ugyanaz lenne, hogy lehet ebben ennyire biztos? Mi van akkor, ha téved? Ha a kettőnk története eleve nem is létezik, neki kis fejezet a több ezer évéből, nekem pedig a józanságom, az eszem magabiztossága bukik el a démon kis próbálkozásain. Másrészről, ha igaza van, akkor semmit sem tehettem volna ellene, ahogy ő is mondja. Halk a hangom, az ujjam rásimogat a szájára a tekintetet az övébe fűzöm a gyertyák lassú fényében. -  Kettőnk története ugyanaz lenne… akárhogy alakul ide lyukadunk ki? Akármit teszünk szerinted ez tényleg sorsszerű? Neked és nekem itt és most kell lennünk? Hogy van ennek valami nagyobb, hogy is mondjam, célja? – komolyan pislogok rá, értelmezek. A szívem sebességet kapcsol nagyobbat, erősebbet. – Szóval nem a démon hercegnek szántak engem társul, hanem Misrannak? – kell, hogy értse a különbséget, annak ellenére, hogy a kettő egy és ugyanaz, viszont, ha ez igaz, akkor a démon lelket növeszt és ezzel sebezhető felületet a páncélján, sőt… azzá tette magát egészében. Hiszen én vagyok a gennyedző seb, amibe bele lehet túrni és neki kell vigyázni, hogy elérhetetlen legyek és ezzel ő is sebezhetetlenné váljon ismét. A felelősség az övé, nem túl nagy ez? A tekintetem le sem veszem róla, komoly pillantásom fúrom a mélybe benne, hogy értsem, és értse, hogy mit tesz ezekkel a szavakkal. – Hogy jobban fáj, mint egy vágás. Reménytelen szőttes, amiből nem nyersz ki semmit, fullasztó. Rémisztő és gyilkosa a vágynak. Hogy a magány minden a legrosszabból, a félelem, fájdalom, szenvedés a legtökéletesebb pusztító eszköz. Túl sötét és nélkülözi a boldogság és a fény csíráját is. – a magány leszoktat a lélegzésről, az élet szeretetéről. Túl  komor és komoly az a téma, hogy magamba szívom az illatát a démonnak, a forró testének egy pillanatra eszembe jut, hogy nem valóságos, ezt is az elmém csinálja, mint annyiszor odabent, alig aludtam valamit, folyton féltem. Mi van, ha ez egész csak az agyamban történik? Ha a szobában vagyok és megőrültem, ha már elteltek évek és ez ez egész nincs is? A pánik keresztül vágtat rajtam, nagyot nyelek, elmosolyodom könnyedén és félek… rettegek, hogy megint felriadok arra, hogy a sötét sarokban gubbasztok. – Nem szeretnék, de nem tudhatom. – mi van akkor, ha csak a zsenge kölyökhúsra veti rá magát? Megteheti, hiszen démon és herceg. – Óh….- megint megdöbbent, a testemben forrongó láva a vágy rá és ezektől a szavaktól érzem magam értékesebbnek, hiszen ha valakire Ő vágyik így, annak kell, hogy legyen értéke, nem? Lehunyom a szemem egy pillanatra, az ujjaim a hajába simogatnak, az ölelésem szorosabb lesz a dereka körül. – El, az idő olyan relatív. – kinyitom a szemem és rápislogok. – Neked gyorsabban fog telni, mint nekem? Hiszen nekem ez az egy rövid életem van, a tied az örökkévalóság. – máris félek, hogy magához szelídít, már megtette és aztán egyszer magára hagyom megint és tudom milyen a magány. A tenyerem végig siklik az arcának élén. – Nem akarom, hogy többé magányos legyél. – én mondtam neki és igazam volt, még most is az, hiába vagyok itt, még nem érkeztem meg igazán hozzá, érzem.
Hasra fordulok. Jól teszem, mert egészen elérzékenyültem. Belebújik a karjaimba és figyelem a takarót magam alatta, érzem a farkam erős lüktetését, a démont a hátamba. – Az angyalok városában mindennek hatalmas ára van, a szex, a test jó kufárkodás alapja. A szexnek még mindig túl nagy értéket tulajdonítanak, talán több kenyeret is kaptam volna, ha esetlegesen szívesen térdelek, nem tettem. Összetörtek. A szex…- eddig sok jót nekem nem hozott. Nem becsülöm olyan nagyra, nem fejlődött ki bennem az éhezés vad húsa rá.
Felborzolja a hajam a leheletével, a szájával, hegeket találhat, mert fejjel indultam van pár, varrva is, azokat simán érezheti a hosszúra nőtt hajam alól is.
Ráolvad  a hátamra pedig csak álmot mesélek, de alighanem az, hogy róla szól, nem is foglalkozom vele jobban, neki simulok, simogassa ki belőlem a feszültséget, amit a komoly beszélgetésünk okoz, és szívesebben folytatnám egy másik helyzetben, összebújva vele a nehéz prémek alatt. – Majd nagyon igyekszem. – ha megint bezár, ha nem vagyok bent most is… lehet bent vagyok. A fogaimmal a bőrömbe marok, hogy a fájdalom felébresszen ha álmodom. – De most nem vagyok egyedül. – igaz? nem vagyok. Vele vagyok összezárva és valami belül azt súgja, az a valami, hogy fogom ezt bánni még. – Gyönyörű voltál álmomban is. Csupasz, csak szárnyakba öltözve, vággyal teli, erőtől duzzadó, ijesztően erős és magabiztos. Vonzó, de riasztó is. – felsuttognak a szavak a mélyből, mert ez volt. Mégsem ébredtem álló farokkal, mert a stressz nem állít zászlót, az romból. Belenyomom magam az ölébe, hozzá akarok érni és ő azonnal megfelel rá. Felemelkedik rólam, nekem megint oldalra fordul a fejem és az árnyékának táncát figyelem. Apró a testem alatta, mint egy csík, amit éppen készül magába olvasztani az izmok duzzadó erejével.  A feszültséget nyomja ki belőlem, amit a szavaink okoztak, a beszélgetés, a tények kisajtolása a szájakból és elmékből, a riasztó valóság.
Mishára terelődik a beszélgetésünk. A feszültséget hiába tolja ki belőlem, megint ott lesz a gyomrom legmélyén. Nagyot nyelek, mert az.. valódi kegyetlenség. A derekam az ágyba süllyed, kiemeli magának a seggem, érzem én, nem vagyok hülye, a farkam így is az ágyba durrog. – Nem tudhatja, de mi sem tudhatjuk mi lett belőlem odabent. Lélekkel bíró embert nem szabad ennyi időre elzárni. – ez a véleményem, hiszen engem összetört, de neki így kellek, akkor megérte, nekem nem. Nem érte meg, mert elvett  belőlem mindent, kisajtolta az életem és elvesztettem a lényem, de neki megérte, ez a lényeg. – Persze a jövőnk szempontjából talán megérte. – Neked. Aki nem szeretted azt, aki vagyok, azzá teszel, akivé szeretnél, formázza, gyúrj és én nem mondok ellent semmire sem, soha többé, mert nem merek.
Felnyögök a kezére, szájára, az árnyékot figyelem a falon, a testem megint forró tűz járja át, mintha égnék végig. A pokolban vagyok, lehet meghaltam és ez már az. A seggemen fognak az ujjai, tudom, hogy eljutunk oda is, az majd valós lesz. – Ebből a szempontból megérte, igen. – Nem faggatom már Misháról, mert nem érdekel, hogy mi van vele, hogy mi lett vele, hogy milyen jót dugtak, mert leszarom. Csak rá figyelek, ez a dolgom, hogy halkan nyögjek, hogy a vágyba öltözött és szégyentől vöröslő bőröm neki adjam. Elnyílik a szám,  hogy visszakérdezzek, mit simogasson meg és mit járjon be az ujja? De mindegy a válasza, mert az enyém ugyanaz kell, hogy legyen. – Igen…- felbukik belőlem a vallomás, mert nagyon szeretném és közben a szája forrón, izgatón landol a combomon. A vágy feldorombol bennem és a szégyen tüze is feléled. – Nagyon szeretném. – simogasson meg, csókoljon meg mindenhol a seggemen is, ha szeretné, nem kötelező, de szeretném, hogy kényeztessen. A farkam fellüktet, a heréim sajgó fájdalmas gömbök, szúrnak a lábaim között, de szeretném… nagyon szeretném.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 22 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3 ... 11 ... 22  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 34 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 27 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6