Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Darien A. Milton •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Darien A. Milton VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 04, 2020 4:18 pm
Következő oldal


Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Hell Or Heaven FRPG oldalán



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Darien A. Milton


Darien A. Milton Tumblr_mreenfC1Nh1rhe069o1_1280
☩ Történetem :
☩ Reagok :
130
☩ Play by :
Froy Gutierrez
☩ Korom :
17
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 04, 2020 4:02 pm
Következő oldal


Darien A. Milton
I once had a heart - I had a chance
Saját
17


Darian Ash Milton
Karakter információ
Család - Van egy anyám, mint a legtöbb halandónak, valaki csak a világra hozott, jó asszony, helyes, kedves, csak igazán néha jár el a keze, akkor is jó okkal, vagy idegből, az is egy indok. Apámról semmit sem tudok, pont úgy lehetett egy gyári munkás, ahogy egy ló, na jó ez csak vicc. Van egy húgom Delilah. Anyám szeme fénye, most tölti a 8. életévét. Cserfes, jó humorú, ebből is látszik, hogy nem azonos az apánk. Anyám mindenkori „szerelme” az apja, és az én nevelőm. Amióta az eszem tudom együtt élnek, de nem titok, hogy nem Ő az apám, mégis fiaként ver el és ölel meg. Mondhatnánk, hogy szerencsés vagyok, ha az lennék. De a kirakat mögött egy roppant lelki terror lakik, hiszen anyám depressziós, apám meg emiatt idegbeteg és zugivó, a húgom meg sérülékeny, én meg az egészet gyűlölöm.

Mi a beosztásod - Túlélés

Melyik oldalon állsz? - ---

Városod - San Francisco

Porhüvelyem neve - ---.
Froy Gutierrez
Senki se keres
Rang
Nephilim
---
---

Karakter képességeinek leírása
Ash egyetlen eleddig felfedezhető képessége, hogy nagyszerűen tud a tömegbe olvadni, elenyésző jelenléte néha láthatatlanná teszi. Talán a semleges kinézet és meghunyászkodásra való hajlam miatt lesz ő a semmi.
Ügyes a keze, okos, intelligens, ha ez képesség, a jég hátán is megél típus, de hajthatatlan vágyat érez rá, hogy valaki vigyázza botladozó lépteit.
Szívességet szívességért elvet vallja, mivel nem harcias jellem, inkább a tárgyalást választja, ha van idő a beszédre és marad szája hozzá.




Minden történet rejthet titkokat
Kérlelhetetlen, könyörtelen ez a világ, aminek ismerem az elődjét, meséket szőttek köré, talán nem is létezett csak kitalálták, egyszervoltholnemvolt, talán a sosem volt kifejezés fedné le a valóságot, ha hinnék benne, ha a hit, mint olyan nem csak azért lenne jelen, hogy felélessze a reményt ezekben a vesztes órákban, amikor minden csendes az előző zsivaj után. Akkor, amikor leszáll a köd, nem csak simán a földre, de az agyra is rátelepszik, hogy magába szívja a maradék bizalmat, már végképp nem tudva mi zúg körülötted a sikamlós tejszerű világban, ahol a sötétének értelme lesz, egyedi entitás, ahogy a szívre burkolja a félelem összetett mákonyát. Van a nappal és éjszaka mezsgyéje között ez a pár perc múlandóság, amikor mintha minden elhallgatna egy nagyon rövid sóhajra, mintha a világ megszűnne létezni, hogy aztán életre keljen.
A tetőn ülök, odalent a város sosem alszik, nincs megállás, nincs szünet, nincs neki semmije, csak ez a morózus nyüzsgés ez a fura folklór, amitől a hátamon minden szőrszál égnek mered, ha jobban odafigyelek.  Zanzásak a gondolatok a fejemben, nem tartanak sehova és nem indulnak sehonnan, csak pörögnek körbe és körbe, talán a világ így van rendjén, most került egyensúlyba, hogy a pokol és a menny egyöntetűen az emberek közé és per köré csavarodott, talán a különbségek most vesznek el, a mágiával, ami visszaköltözött a földre.
San Francisco mindig is az otthonom volt, valamiféle menedék a világ mocskából, abból, ami maradt belőle a fényes múltat övező legendák sorából kiszűrve a lényeget. Persze akkor is összecsaptak a kisebb és nagyobb hatalmak, de most talán nem is nevezhetném ütközetnek, ami történik, egyszerű ligázás, talán az elszeparált harcok a jellemzőek és én nekivágok holnap ennek a nagy és otromba világnak, hogy megszerezzem, amire vágyom, ami magához húz, mint egy testamentum, mint egy igézet, amitől valami szebb lesz, noha mégsem.
Mitől változna bármi? A titkok elfedve jók, elásva, hogy a csont sem maradjon meg belőle, de hajt valami kényszerű szabad rablás, hogy felfedjem anyám hősiesen őrzött titkát és mellékesen felszedegessem az elém szórt infókat, amikkel van kegyes megajándékozni, hiszen méhéből fakadó gyümölcsét jó dolog bizonytalanságban tartani.
Nincsenek véletlenek, ha valamiben nem hiszek akkor az a sorstalanság. Minden előre és eleve elrendeltetett. Annak is oka van, hogy anyám most segít a múltam és jelenem felfedésével, hiszen apám kiléte oly nagy titok, amit nem is lehetne jobban reflektorfénybe helyezni ezáltal. Tartok tőle, hogy valami lepattant melós, aki aztán szart anyámra, hogy teherbe ejtette. Főleg, hogy ez a szent asszony, már akkor is  csak mellé lépett a nemzőmmel és ezt nem rejtették véka alá, minek is tették volna? Elvégre csak bélyeg a homlokomra.
Nem tagadom az apám, a nevelőbbik, nem rossz fej, sőt kifejezetten elviselhető, életembe kétszer ütött meg, mindkétszer összetört lelkileg attól, hogy leomlottam testileg és érzelmileg egyaránt. Anyám maximum a konyharuhával húzott rám, jobb fegyver, mint a keze. Mert elbírom a fájdalmat, na persze csekélyke módon, még nem jelenti, hogy szeretem.
Nekifutok a karavánnal, neki én, ha addig élek is, és addig fogok, nem kérdés, de  hát bátor vagyok, arra nevelt a szép szőke asszony otthon, meg arra, hogy legyen a kezed ügyes, ha mások zsebeiben kotorászol, hogy nyiss a szívesség bankba számlát, pedig a magam 17 életéve egyszer még fiatalnak számított, most pedig már magam sem tudom.
Minő csalódás lesz itt hagyni a sok barátomat, a rengeteg havert, mondhatni egy sincs, nem vagyok túl érdekes jellem. Oly könnyedén barátkozom, hogy abból lehetne írni egy könyvet pszichológia szakon..
Unom az emberek és unom a lényeket, unom az életem és unok mindent. A karomon ejtett apró vágásokat, és a nagyobbakat, a fatertől lopott piát, mert a magány egyiket sem teszi ízlelhetőbbé.
Feltápászkodom, leporlom a nadrágom, a kezem, a hajam, az életem és lerobogok a törékeny lépcsőn, minden fokkal nő ez esélye, hogy nem töröm magam össze, ha beszakad alattam, nyikorogva, recsegve űzi messze a hangtalan ködöt, a csúszós utcák köveit. Kirobbanok az ajtón, majd utánam szakad, kifordul az egyik tartóból és éppen hogy a falnak dőlve megáll.
Már nem látom úgysem, de a hangtól összefosnám a bokám az tiszta sor. A gyávaság erény, a futás meg hasznos és hazudik, aki azt mondja nem tart kondiban.
Az anyám alszik, hallom a halk légzését, mintha betont dörgölnének a hallójáratomhoz, azt mondja mindig is ferde volt az orrsövénye, szerintem a jelleme ferde, szerinte meg nekem nincs is olyanom, már jellemem.  Nincs teljesen igaza, mert van, csak nem túl erős. Jobb szeretek az árnyékban osonni és eldőlni, ha megütnek, nem vagyok egy nagy harci véreb, de talán hiába is lennék.
Delilah mellé kúszom fel az ágyra, valamit motyog álmában, de automatikusan felém fordul, magamhoz ölelem, a fülemre súg, tudom, hogy félig van csak ébren, mert Brutusznak hív, legjobb tudásom friss élménye szerint az a mackója, szóval most vagy ideje borotválkozom, vagy büdös vagyok, mint egy rozoga medve? Ki vetné a szemére?
Magamhoz ölelem, megszületik a megállapítás, hogy talán hajat kéne mosnia. Majd reggel, ja nem, már nem leszek itt, amikor ébred, talán ez fáj egyedül. Anyámat is imádom, félre ne értse a lelkem egy belelátó, de a húgom az mégiscsak a vérem, ha félig is az, de amióta megszületett nem váltam el tőle hosszabb időre, pedig a kiscsaj bátrabb, mint én valaha is leszek, domináns jellemével leuralja a fél világot, én meg majd a sarka nyomát érintem ajkaimmal, csak legyen így, csak jöjjek vissza.
Lassan csitul zakatoló szívverésem, a vonat megérkezik, kisípolják a menetrendből és elpilledek, de ébren tart a tudat, hogy nem alhatok el, mert akkor elkések, el fogok, márpedig azt nem engedhetem meg magamnak, ha már apám ennyit vesződött az utazással.
A szerencse legyen velem, de.... az valahogy eddig is végig rám borogatta védő szárnyait.





Hell Or Heaven FRPG
- CAELO VEL IN INFERNO -
 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 41 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 33 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6