@Aaron Maxwell & the snake  ☾

Kellemes esőillat terjeng még a levegőben, de már alig észlelhető. Az utcán sincsenek sokan, elvégre, a tömeg már rég nem jellemző a világra, neki is akad bőven hely arra, hogy nézelődjön. Nem volt még alkalma jobban szétnézni, nem mintha olyan sok mindent kellene, valahogy kisebbnek érzi, mint New York városát és mégsem. Mindent annak érez és mégsem, mert ha jobban belegondol, annak idején a várak körüli, fallal körbevett valamiknél ez jóval óriásibb mérték, még a falak haszna is megmaradt, ahol nem rombolta le a sötét asszony okozta vihar és használható, csak most már nem ellenséges katonáktól és betolakodóktól véd, védene és védett, hanem égi támadásokról és azok földi haragjától, ha jól emlékszik. Mindenre is jó volt, jó lett volna, ha aztán nem gyengíti valami ősibb és mélyebb annál, ami eddig. Aztán most? Itt sétál, nem érzi, hogy különösebb oka lenne a riadalomra, csak lépked előre és az ég felé tekint. Már bőven kitisztult, noha már senki nem menekül az eső ellen, felesleges dolgokká süllyedtek azok, amik egykoron teljesen átlagosnak számítottak. Ezt még valahogy könnyebb megemészteni, most már a tényeket is, hogy jóval sivárabb világba kell lépkednie, minden nappal egyre jobban alkalmazkodik egy olyan világhoz, amelyet nem is volt ideje ismerni. Minap egy repülőgép roncsa mellett álldogált és próbálta kitalálni, ez mégis hogyan repülhetett, hiszen sose száll már talán fel. Kíváncsi, hogy ha a lapok jól pörögnek ki, hogy ha netán egyszer minden oldal megkapja a maga jussát és az embereknek ismét lesz idejük a csatározás és túlélés helyett fejlődni, újulni, eljutni megint egy olyan szintre, amely hasonló képet fest, mint a repülő egykori mivolta. Kíváncsi és mindenképp szeretné megélni.
Azonban nem most lesz az, ahogy megállva szusszan egy nagyot, és nemes egyszerűséggel leül a járda szegélyére. A padnak már rég nincs helye, amely a közelben állhatott és most csak csonka lábainak maradványa meredezik, neki meg itt is jó. Motyójába túrva húz elő egy kisebb méretű könyvet, amely megsárgult lapjain is jól mutatja, hogy történelmet fog oktatni annak, aki forgatja. Nemhiába, valahol pótolni kell, neki ez meg mint valami regény, ahogy fellapozza és a sorokat bújja. Mi sem természetesebb, mint ilyet művelni. Ja nem, de ki a franc nézi, ez nem a város belseje, ahol a nép mulat.