Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Saint-Denis, Franciaország, 1918 •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Saint-Denis, Franciaország, 1918 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Jún. 05, 2020 6:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Lezárt Múlt
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dex& Adryel
Nice to see you little bro
Nem. Nem engedhetem el magam most. Ha nem érzek, nem fáj, és minél tovább beszél, annál inkább mintha még párszor a szívemben is megforgatná a tőrt. Miért? Miért nem hagyja, hogy megpróbáljam rendbe hozni? Ennyire lemondott volna a szárnyakról?
- Csatatéren… - ismételtem halkan. És én erre emlékeztettem öcsémet, arra, ami nekem megvolt, neki pedig nem. Hogy én mekkora egy rohadék vagyok. Minden egyes megmozdulásommal arra emlékeztetem, mit veszített, és ez nem kizárt, hogy tényleg soha nem tehető rendbe. Pedig én akartam hinni benne.
- Hogy pusztulna el az összes emberfajzat – csúszott ki a számon. Nyíltan sosem hangoztattam, de amióta minden barátomat sorra vesztettem el, mert vagy elbukott, vagy meghalt, a meglévőkért, de főleg a bukottakért jobban aggódtam.
Én nem akartam távol kerülni tőlük, és mégis… egyre magányosabbnak éreztem magam, és fojtogatott belül a düh, a harag, a keserűség. Az emberiség képébe akartam vágni, hogy rohadjanak meg, miért kell mindent tönkre tenniük?
Persze, Atyánknak továbbra is ők a kis kedvencei. Mint az embernél a kutya. Tönkre vághatja a házat, akkor is agyon ajnározzák.
De mégis mindig maradtam, és tettem, ami a parancs. Vajon igaza van Dexnek? Ha maholnap kimondanák, képes lennék megtenni? A fenébe, megtámadni se tudtam. Vagy csak tisztában lennék az erőinkkel? Hogy ő most jóval gyengébb, és a betegbe nem rúgunk bele még bennem is él?
- Akkor én adok feladatot. Maradj életben – jelentettem ki váratlanul arra, hogy nincs feladata, célja. Hát ezen ne múljék, életben maradni az emberek között egy kész tortúra. Bár nekem inkább az tortúra, hogy ne szabaduljak el.
- Nem a képeslap a lényeg te dinka! Mondtam már, maradj életben, ha annyira harcra vágysz, hát hívj és lemeccseljük – na jól van, ám! Visszakaptam mindent tőle úgy alaposan. Sírnék én most, ha tudnék távozó alakját figyelve, de helyette inkább egy szép nagy Adry-ökölnyomot hagyok a pad támláján.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Adexael


Saint-Denis, Franciaország, 1918 GilFB0gSaint-Denis, Franciaország, 1918 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Saint-Denis, Franciaország, 1918 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 9:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Theoretically, I might need a little help

Adryel & Adexael 


[You must be registered and logged in to see this image.]Rezzenéstelen arccal figyelem, miközben beszél, de akár azt is mondhatnánk, hogy a mimika hiányával leplezem a teljes értetlenséget. Visszagondolok mindenre, amit az elmúlt órában mondott, de még így sem tudok rájönni, mi célt szolgált az előbbi, halottnak tettetős mutatványa, és hogy mi is a szavai mögött rejlő nagy üzenet.
Megcsóválom a fejem.
Tudod, Adry, tényleg nem így terveztem kiszállni. – Semmire sem vágytam kevésbé, minthogy tovább foglalkozhassak az emberekkel és az ő folyton ismétlődő hibáikkal, és most mégis itt vagyok: közöttük kell élnem, céltalanul és távol mindenkitől, aki képes lenne ezt megérteni. – Azt gondoltam, hogy majd a csatatéren lesz vége, sok-sok ezer év múlva innen – húzódik mosolyra a szám, miközben lefestem az általam elképzelt jövőt. Csak azért mondom el neki, mert sohasem fog bekövetkezni; megtagadták tőlem a rangommal együtt, mikor levágták a szárnyaimat.
Valami hatalmas ellen szerettem volna veszíteni. – Felnézek a teret szegélyező, sötét fák lombjaira, aztán vissza rá, amint tanácstalanul álldogál egyhelyben. Szívesen leülnék vele a padra, de csak idő kérdése, mikor nyúl felém legközelebb, nekem pedig teljes mértékben elmúlt a magyarázkodás iránt érzett kedvem utolsó cseppje is. – Most, hogy nincsenek többé feladataim… Azt hiszem, hogy csak a várakozás maradt hátra.
Nem hiszem, hogy érti, miről beszélek – nem olyan régen nekem sem jelentettek volna sokat ezek a szavak. Adryelnek egyelőre nem kell azon gondolkodnia, mit kezdjen azzal, ami hátra van még az örökkévalóságból, ha nem lehet többé önmaga. Ha okosabb, mint én, talán soha nem kerül ebbe a helyzetbe.
Lesz legközelebb. Van még egy utolsó dolog, amit el kell intéznem, de egyébként tudod, merre keress. – Meg kell találnom a többieket, bármi is legyen az ára. – A közelben leszek. Várni fogom az idők végezetét… És Adryel, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, megígérem, hogy küldök néhány képeslapot.
Nem az én stílusom búcsúzkodni, a köszönömöt pedig pontosan elég volt egyszer kimondanom huszonnégy óra leforgása alatt. Zsebre vágott kézzel teszek egy pár lépést hátrafelé és hagyom, hogy elnyeljen a következő épület árnyéka.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 6:25 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dex & Adryel
Nice to see you little bro
Ide hallom a megkönnyebbülés sóhajait, hogy semmi bajom. Szóval aggódott értem. Ez bőven elég ahhoz, hogy én biztos legyek benne, még nincs minden veszve. Ő, Hach, és Tamal még élnek, plusz még az a negyedik, jó lenne, ha nem kerülne még egy halott a barátlistámra.
- Legalább valaki értékeli az alakításom – poroltam le a ruhámat mondókám közepette. Tök jó. Vére is vagyok, porban is hevertem, bunyóba keveredtem, pedig elvileg én a testvéremet jöttem felkeresni, ezt a kis mellékest igazán nem vártam.
Miután Hachranel magunkra hagyott, már felkészültem agyban, mert lelkem az ugye nincs, hogy iszonyúan dühös rám, amiért így átejtettem, és igaza van, meg is érdemelném a fejmosást, meg kb. ugyanazt a kipofozást, amit ő kapott, amiért két évig teljesen hiába próbáltam vele felvenni a kapcsolatot. Na, még az életveszélyt is vállalom csak vegye már észre ez a tökéletlen marha, hogy tényleg fontos nekem.
- Hát, lássuk csak, mit is kockáztatok azzal, hogy idejöttem megkeresni pedig igazából erre engedélyem sincs. – mutatóujjammal dörzsölgettem az állam, gondolkodást mímelve. Az igaz, meg se kérdeztem, hogy kell-e, az engedélyem arra vonatkozott, hogy táborozhatok erre, hogy várakozhatok itt, amíg nem szólnak. Nem kell nagyon nagy spekuláció, nagyjából mindent talán, mert ez nem volt a dolgom jelenleg, nekem azt kellett volna figyelnem, hogyha hívnak Versaillesban, akkor én ott megjelenjek, amikor kellek.
- Nézd, ha azt várod tőlem, hogy mint a kis érzékeny angyalkák, én ömlengjek, az nem fog menni, de… már nem tudom, mi lenne elég ahhoz, hogy észrevedd, mit akarok mondani – tényleg bajba kevert most ezzel, mert lövésem nem volt a továbbiakban, hogy fejezzem ki magam jól, és hogy ő ezért ne akarjon miszlikbe aprítani.
Ha valami nekem fontos, én arról nem vagyok hajlandó csak úgy lemondani. Márpedig a hozzám legközelebb álló testvéreim azok.
- Lehet kellemes a Háború társasága? – pillantottam fel rá újból. Kellemes körülmények? Szóljon, ha tud olyanról az életemben, ami nem a veszteségekről és az elmúlásról szólt. – És egyáltalán lesz-e legközelebb? Akkora a távolság, hogy amíg én fönt vagyok, bármi történet idelent.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Adexael


Saint-Denis, Franciaország, 1918 GilFB0gSaint-Denis, Franciaország, 1918 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Saint-Denis, Franciaország, 1918 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 4:50 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Theoretically, I might need a little help

Adryel & Adexael 


[You must be registered and logged in to see this image.]Hachranel szavaira halk sóhaj szökik ki a számon. Hát persze, hogy Adryel csak tetteti ezt az egészet, az általa előadott kis produkció értelmét azonban továbbra sem látom. Mit nyerhet azzal, hogy halottnak tetteti magát azon kívül, hogy ismét magára haragít, bizalmasát pedig úból iderángatja annak ellenére, hogy pontosan tudja, nélküle szerettem volna szót ejteni a történtekről?
Elképesztő trükk volt, Adry – dörzsölgetem a halántékomat, a tenyeremmel eltakarva az arcom maradékát. – Elképesztő. – Akár úgy is mondhatnánk, hogy életveszélybe sodorta magát: ha olyan kedvem van nekem, vagy bárkinek, aki a közelben leselkedik, könnyedén leguggolhatott volna mellé, hogy a szabadon hagyott pengét egyenesen a szívébe mártsa. Úgy legalább nem kellene a tettetéssel törődnie.
Nos hát… – nézek a bizalmasára feleolyan szúrós tekintettel, mint amilyeneket az elmúlt percben Adryelnek küldözgettem – Én megpróbáltam, mielőtt elterült volna a földön. – Nem hiszem, hogy valaha is meg fogom érteni az indítékait az előbbiekre; ha maga felé int ehelyett, ugyanígy idejövök, ezek után viszont sokkal kevesebb kedvet érzek magamban arra a bizonyos beszélgetésre.
Hachranel újra elsétál, kettesben hagyva végre minket.
Fogalmam sincs, honnan gondoltad, hogy ez majd megerősíti a feléd érzett bizalmamat – billentem oldalra a fejem egy nem teljesen őszinte, sőt, szinte már idegesnek mondható félmosoly kíséretében. Egy pillanatra tényleg átfutott a fejemen, hogy komoly baja esett, miközben a magyarázatot kerestem, és ez az utolsó, amire szükségem van: a végtelenségig találgatni, vajon ez is az én felelősségem, esetleg más a hibás.
A zsebemben pihenő ékkővel játszadoznak az ujjaim. A katedrális szentélyeinek egyikéből szereztem fizetségként a démonoknak; információt ajánlottak azért cserébe, ha kihozom nekik az angyalvérrel nyíló síremlék védelméből. Nem volt tervben, hogy az üzlet végén visszajuttatom az eredeti helyére, de a vezetőjük halott, engem pedig egészen eddig a másodpercig ide húzott vissza a becsületem. Adryel arckifejezését méregetve eldöntöm, hogy mégis megtartom. Magamra maradtam idelent és nem leszek hajlandó örökké a testvérem segítségében bízva élni; ez az én első lépésem az öngondoskodás felé.
Csak azt akartam mondani, hogy remélem, legközelebb kellemesebb körülmények között találkozunk. – Talán néhány száz év múlva ismét készen állok majd rá, hogy elmondjam neki a teljes igazságot.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 2:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hm, milyen érzés lehet Hachranelnek, hogy a sajt trükkjét alkalmazom ellene? Szinte tapintani lehetne azt a feszültséget, amit áraszt, amint elengedi a kezem, már éreztem is testemet elemelkedni a talajtól. Ó, ezt lehet, Tamalnak is megtanítom, legjobb módja, hogy móresre tanítsuk a férfiakat, nem jó buli halottnak tettetni magad. De harcmezőn ideális, egész addig, amíg a sereg át nem gázol rajtad minden mindegy alapon.
- Az biztos, hogy él a kisasszony. De hogy ki van-e a négy kereke az már nem – Na, ezt kikérem magamnak, de lehet, ki is kapom, ha végre „feltámadok. Mindjárt.
- Találtátok, értem. Te tényleg bedőltél most neki? Én tanítottam erre, álmomban nem gondoltam volna, hogy visszakapom még ezt – Ó, ez az áruló, még lesz hozzá néhány keresetlen szavam. – Na, ébredj fel, vagy bedoblak a Szajnába!
Azzal a lendülettel ugrottam le a karjából, hogy guggolva landoljak a földön. – Bevettétek!
- Komolyan azt hiszed, némber, hogy most jöttem le a falvédőről? Ennek mi a frász értelme volt? – Che, legalább értékelné ezt a tetszhalott mutatványomat, ha már egyszer átadta a tudását róla.
- Kíváncsi voltam – vontam vállat. Az már biztos, hogy Dex aggódott értem. Nincs még veszve minden, de nem kötöm az orrára, hogy behúztam a csőbe, már megint.
- Mégis mire, ha szabad tudnom?
- Ha még mindig nem esett le, nem én vagyok kerékhiányos – amit akartam, azt úgyis megtudtam. Mi nők mindig megszerezzük, amit akarunk, csak szegény srácok szeretik azt hinni, hogy uralják a helyzetet.
Válaszul szemforgatást kaptam tőle, majd kettőnkre pillantott, váltva tekintetét közöttünk.
- Beszéljétek meg értelmes felnőttek módjára, ne kelljen még egyszer közbe avatkoznom – Azzal le is lépett.
- Ne mondd, hogy nem bízol bennem már – Ez az, amit meg akartam tudni. Ha annyira távol lennénk egymástól, akkor simán ott hagyott volna, de nem tette. Vagy még jelent valamit az, hogy egykor legalábbis barátok voltunk, vagy valami olyasmi, vagy pedig emberies érzelmek mozgatták meg, ami őket jellemzi.
Az én barátlistámat meg ez: meghalt, elbukott, meghalt, elbukott. Nem lehet csodálkozni, hogy amennyire lehetett, kerültem az érzelmeket. Egy katona ne bőgjön nekem.
Vagy megint én szeretnék többet látni ebbe, és csalódni fogok. Én szeretném azt hinni, hogy lehet ezen még változtatni, ha csak minimálisan is, de vajon nem késtem-e el vele két év után? Mit kéne még elkövessek, hogy megértessem vele, teljesen önmagamtól jöttem, nem egy rendszer küldött, nem képviselek most senkit és semmit magamon kívül.
Vagy csak nekem számít még valamit is ez az egész?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Adexael


Saint-Denis, Franciaország, 1918 GilFB0gSaint-Denis, Franciaország, 1918 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Saint-Denis, Franciaország, 1918 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 12:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Theoretically, I might need a little help

Adryel & Adexael 


[You must be registered and logged in to see this image.]Addig üldögélek mellette a földön, míg meg nem látom Hachranelt közeledni. Az, hogy ő is itt van, egyszerre jelenti a megkönnyebbülést és a legrosszabbat; nem vagyok biztos benne, hogy idejönne hozzánk a semmiért.
Felállok és mozdulatlanul figyelem az élettelenül fekvő Adryelt, míg bizalmasa meg nem érkezik.
Mi történt vele? – kérdezem tőle a lehető legérzelemmentesebb hangomon. A korábbiak után nem kockáztatom meg, hogy újra kicsússzon a kezeim közül az irányítás, bármilyen erősen is tör most rám a tehetetlenség második hulláma. Ezzel a fajtával egyelőre még csak ismerkedem.
Arrébb sétálok néhány lépéssel, s tisztes távolságból nézem, milyen megoldás jut eszébe Hachranelnek a mostani, megmagyarázhatatlan szituációra. Nem ismerem őt olyan jól, mint Adryel, de pillanatnyilag beérem a tudattal, hogy ők megbíznak egymásban, társa jelenléte pedig leveszi a terhet a vállaimról. Mintha bármit is tehetnék érte, mikor még a saját problémámmal sem sikerült mit kezdenem…
Hachranel felemeli a karját, mire az alatta rejtőzködő angyalpengén megcsillan a hold jeges fénye.
Találtuk – válaszolok, mikor a fegyver eredete után érdeklődik. Egyetlen szúrásnyom sincs a testén, így az tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, hogy halála csak ideiglenes, esetleg isteni büntetés, amiért szóba állt velem idelent.
Bármi is okozza ezt – lengetem meg a kezem a földön heverő felett egy pár méterrel odébbról – Nekem semmi közöm hozzá. – Tovább gondolkozom az összeesésének miértjén, de néhány meredek spekuláción kívül egyetlen értelmes magyarázat sem jut az eszembe.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 9:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Hűvös a macskakő, ahogy hátammal találkozott, halkan puffantam. Hachranel fejben szólongatott, míg Adexael hangosan, de egyiknek se adtam jelét, hogy magamnál lennék. Hach mindennemű fenyegetése se hatott most meg, annál hitelesebb, ha emiatt elődugja orrát a motelből.
Bingó. Tervezi, hogy jön, és mantrázza, hogy tartsak ki. Hm, visszanyal a fagylalt, ahogyan a halandók mondják mostanában.
Frenetikusan jól jött az angyalpenge, ami a kabátom alatt lapult addig, mert most remek eszköz, hogy megtudjak valamit. Simán kelthetem vele azt a hatást, hogy hopsz, baleset történt.
Elég aggódónak hangzott nevem az ő szájából, majd hamarosan egy másik is csatlakozik hozzá. A bizalmasom. Közel jár, hogy kicsináljon, ha ez kamu. Csakhigy nem engedem a fejembe.
Lassan, apránként lassítottam a vérkeringésemen, ami egy átlag halandó érzékeinek halál. Basszus, mindjárt be is alszom tőle. Nem is rossz ötlet.
- Ha kikapcsolt, szarban leszünk. Cipelhetem haza Csipkerózsikát... - hallottam a hangját.
Ó, szóval ettől rémült meg. Hogy megint magamba temetkezem, és ez egy következő háborúban rosszabb véggel jár.
- Hé, hulla, hopp! - rázogatott, fú, ebbe bele fogok szédülni.
- Ez hogy került hozzá? - emelte fel az angyalpengén addig támasztott karom. Nehéz megállni, hogy ne rontsam el a színjátékot.
Hachon éreztem, hogy gyanakodott, elvégre nem hülye, ő tanított erre. Kiköveteltem a csúnya átejtős trükkje után anno, hogy minimum tanítson meg rá, ha már kitolt velem.
Szerintem egész jól játszom a hullát.
Ide nekem a díjat érte.
Mondjuk nem olyan hú, de jó mulatság a poros utcakövön heverni. Az jó eredmény, hogy Dex iderohant, de azt nem tudom felmérni, hogy lebuktam-e.
Szerintem egy darabig hallgatok még, hátha megtudok ezt-azt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Adexael


Saint-Denis, Franciaország, 1918 GilFB0gSaint-Denis, Franciaország, 1918 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Saint-Denis, Franciaország, 1918 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 8:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Theoretically, I might need a little help

Adryel & Adexael 


[You must be registered and logged in to see this image.]Távolról figyelem, ahogy beszélgetnek és olyan titkokat osztanak meg egymás között, amit én már soha többé nem hallhatok. Előveszem az ovális követ a zsebemből és hosszasan forgatom a tenyeremben, mialatt a velünk történteken gondolkozom. Hogyan jutottunk idáig? Egyetlen valaki tudja csak, hogy tényleg azokon a szavakon múlott-e minden, amelyek két évvel ezelőtt a csatatéren elhagyták a számat, vagy egyszer új értelmet nyer majd ez az egész; ez a valaki azonban egy ideje elérhetetlen számomra. Egyvalamiben igaza van Adryelnek: egy részem közelebb érzi magát az emberekhez, mint valaha; most már tudom, mekkora súly nehezedik a vállukra, amiért iránymutatás nélkül kell meghozniuk minden egyes döntésüket.
Megjegyeztem – válaszolok vissza egy pár paddal arrébb, mikor végre hozzám szól. Hihetetlen, hogy a ruhái tönkretétele miatt érzi irántam a legnagyobb ellenszenvet. Felállok, hogy átsétáljak oda, ahol nem is olyan rég elhelyezkedett, de még azelőtt összecsuklik, hogy megtehetném felé az első lépést. Alig néhány méteres távolságról van szó, de begyorsítok.
Adryel – szólítom meg, amint megállok a földön heverő test mellett. Ha volnának még szárnyaim, mindkettőt rátenném arra, hogy csak blöfföl, de az idegesség mégis visszaköltözik a mellkasomba. Ez most teljesen más a korábbinál; valahogy másképp szúr odabentről.
Egyetlen logikus magyarázatot sem találok arra, mi teríthetné le a lábairól ilyen hirtelen, és jól tudom, hogy Hachranel abban a másodpercben itt teremne, ha megszakadna köztük a kapcsolat, a tény azonban, hogy sokkal kevesebbet látok és hallok, mint korábban, egyáltalán nem segít a paranoiámon. Ezerféle dolog történhetett, ami messze kívül esett az érzékeim határolta keskeny területen, de ugyanilyen könnyen lehet az is, hogy ez az egész csak egy általa teremtett, kegyetlen illúzió.
Leguggolok mellé.
Adryel – ismétlem el a nevét, választ viszont most sem kapok a szólongatására. Az biztos, hogy nem halott, hiszen azt még én is észrevettem volna, ha angyalpenge kerül a közelébe, így valamilyen megmagyarázhatatlan ájulásra vagy ideiglenes halálra gyanakszom.
Körbenézek – sehol senki a közelben, aki átvállalhatná tőlem az ellenőrzés feladatát.
Egyéb lehetőség híján a csuklójára vezetem az ujjaimat, hogy megmérjem a pulzusát. Nem számolok vele, milyen nehéz lesz egyszerre két dologra koncentrálni, de amint a bőréhez ér a sajátom, össze kell szorítanom a fogaimat, hogy megelőzzek egy kikívánkozó szisszenést. Sokadszorra kényszerít ma arra, hogy mégse mellőzzem a vele való érintkezéseket, és egy pillanatra egészen biztos vagyok benne, hogy hányni fogok, ha még egyszer muszáj leszek.
Természetesen életben van. Semmi baja.
Hátrébb húzódom tőle, s a levegőt kapkodva ülök fel mellette a kemény betonon.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 6:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dex & Adry
Nice to see you, little bro
Első kapitális hiba volt kiszorítanom a vért a karjából, mert következőnek meglepetésként ért a gyomros, amit telibe kaptam, ki is billentem egyensúlyomból s féltédre rogytam. Azért van még szufla benne.
- Dex! Térj már észhez! – legszívesebben megráznám, de elég ütődött már anélkül is. Na, nem mintha én annyival különb lennék, ó, dehogy, kicsit se voltam egy szent. Olyan gyorsan történt utána minden. Ezt határozottan nem így terveztem. Valami történt vele, mintha nem is ő lenne. Hol van a tartás belőle? Ami szeráfként jellemezte?
Hachranel leültetett egy padra, a katedrális környékén, azon címszó alatt, hogy amíg le nem higgadok, és nem biztos ebben, nem megyünk tovább.
-  Tényleg így akarod?
- Látod. Ez van. Majd valahogy beletörődöm – sandán pillantottam Dex irányába. Nem értettem, ha nem akarja a társaságom, miért fürkész még most is engem a távolból?
Hachranel aggódva pillantott rám, de telepatikusan lebeszéltem, hogy itt őrizgessen. Nem fogok összeesni ennyitől. Erőm teljében lévő angyalként gyorsan regenerálódom. Az, hogy ezt miként fogom feldolgozni, már más kérdés.
- Tényleg itt hagyhatlak vele?
- Nem fogom megölni.
- A motelben leszek, ha kellenék – biccentett. Én a szárnyam visszahúztam, hogy ne érezze Dex fenyegetve magát a látványuktól. Egyetlen tollam elég volt, hogy kiborítsa. Nem akartam, hogy megint egymásnak essünk, amikor én nem ilyen céllal kerestem volna fel.
- Ezt be fogom hajtani rajtad – böktem mutató ujjammal a drága, értem hősi halált halt kabátra. A blúz hagyján, az könnyebb eset. A fizikai sebeim begyógyulnak, de az, hogy így ellökött magától, nem biztos, hogy egykönnyen túlteszem magam rajta. Még én, a nagy kőszívű Adryel, sem voltam mindent tűrő és mindent bíró. Való igaz, kevés érzelem jutott, de kaptam, csak nem olyan mennyiségben és minőségben.
Vártam, hogy esetleg a fejemhez vágjon még valami egyéb hasonló jóságot, mint az imént, ám a felém nyúló kezén meglepődöm.
Kérdőn pillantok fel rá, az előbb küldött el, most meg. Nem értem.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Adexael


Saint-Denis, Franciaország, 1918 GilFB0gSaint-Denis, Franciaország, 1918 8568cxi
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
Saint-Denis, Franciaország, 1918 RZLfUS2
My Team
☩ Reagok :
97
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 3:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Theoretically, I might need a little help

Adryel & Adexael 


[You must be registered and logged in to see this image.]Már épp letennék róla, hogy ismét megtámadom, mikor figyelmeztetés nélkül kapja el a tőrt markoló kezemet. Az ujjai egyre szorosabban préselődnek össze a csuklóm körül, de nem a fájdalom az, ami arra késztet, hogy gondolkozás nélkül elengedjem a fegyvert. A talaj felé száguld, de szerencsére van még annyi lélekjelenlétem, hogy a ballal időben elkapjam a levegőben.
Egy pillanat és máris csillagokat látok, s végül a hidegrázás ismerős érzése is visszaköltözik a bőröm alá. Tudom, hogy ha így haladunk, még azelőtt megbénít a szorítása, hogy komolyabb fizikai kárt tehetne bennem, így a lehető leggyorsabban igyekszem messze lökni magamtól. Nincs több szurkálás, tehát nem a pengével támadok neki, helyette kihasználom, hogy megtartja a súlyom egy részét és lábbal rúgom gyomorszájba.
Sikerül ugyan elszabadulnom, de ennyi volt – részemről vége a harcnak.
Ne merj így hívni – reagálom le a megszólítást sértődött tekintettel, persze tudom, hogy teljesen hiába; arra is megkértem, hogy ne érjen hozzám és most mégis itt tartunk.
Zihálva távolodom el tőle, majd járkálni kezdek, s néhány fel-alá tett kör után megnyugszom annyira, hogy magam mögött hagyjam ezt az egészet. Elteszem késemet, a jobb karom remegése azonban csak hosszú percekkel később kezd csillapodni.
Olyan határozottan hagyom el a helyszínt, amennyire csak a történtek után képes vagyok, és Adryel is mindössze azért indul utánam, hogy aztán engem kielőzve lekanyarodhasson a következő sarkon. Ha hagynám, másodpercek alatt éledne újjá odabent a haragom, de a korábbiak, ha mást nem, jobb belátásra térítettek; elzárom és mélyre temetem magamban a csöpögő csapot. Sohasem fogom megtalálni a többieket, ha hibát hibára halmozok, holtan pedig még annyira sem szerezhetem vissza a szárnyaimat.
Két utcával lejjebb újra a kezembe kerül a kabátom zsebében lapuló ékkő. Megtorpanok.
Könnyen visszatehetném a helyére holnap is, mikor Adryel és Hachranel már messze járnak, de nem hagy nyugodni a búcsúnk hidegsége. Talán száz év múlva találkozunk legközelebb; lehet, hogy ő az utolsó a testvéreim közül, akit életemben látok. Jó lenne most belelátni a jövőbe, de mivel ez nem szerepel a lehetőségeim listáján, az egyetlen, amit tehetek, hogy visszasétálok a katedrálishoz és nem hagyom veszni a becsületemet.
Megállok egy pad mellett, épp egy terebélyes fa sötét árnyékában, de biztosra veszem, hogy nem okozna nehézséget kiszúrniuk, ha errefelé fordítják a fejüket. Adry felé biccentek, majd a kísérőjével is felveszem a szemkontaktust, az üzenetem pedig egyértelmű: készen állok beszélni, de nincs szükségem a bizalmasa jelenlétére.
A zsebem takarásában észrevétlenül nyújtom ki az ujjaimat. Azt hiszem, előnyömre fog válni az elkövetkezendő néhány hétben, ha áttérek a balkezességre, esetleg keresek magamnak valamilyen modernkori gyógyszert, ami leviszi a nővérem által okozott, csúnya zúzódást. Leülök és megvárom, hogy a tudtomra adja, hajlandó-e elfogadni a szavak nélkül tett ajánlatot.


Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 1:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Dex & Adry
Nice to see you, little bro
Mert kerested, csak hiába pofáznék neki, nem hallaná, te meg lepofoznád a maradék agysejtemet is, ha közbe mernék avatkozni.
Pontosan, Hach.
Kerestem, és látni akartam, ha már két évig nélkülöznöm kellett elmés beszólásait és egyéb tulajdonágait. Csak én nem vagyok az a nyakba borulós bőgicsélő fajta nőszemély, mint egyes angyaltársaim, akik simán elérzékenyülnek, belőlem ez kiveszett, harcoltam már annyit, hogy ne hasson meg túlzottan az ellenfél drámázása. Megedződtem. Az meg, hogy más milyennek látott, nem igazán izgatott sosem, a magam elégedettsége számított. Hogy ezt ki viselte el és ki nem, az nem rajtam múlott.
- Ha ennyire tudni akarod – a kardot lazán odébb hajítottam. Na, a bizalmasom a jó tanácsai után szedheti össze a tartozékaimat majd velem együtt. A művelet közben még egy találatot benyeltem. A kabátom oldalán akkora hasadást indított el a tőr, hogy ez már kuka mindenképpen. Aucs. Ott a penge, hallottam, hogy a tőre pengéje és a markolat ütközött. Ennyit a profi rejtegetésről.
Ez… ez megkattant. Valami baj biztosan van vele, nem volt ilyen régebben. Nem támadott volna rám. Az emberek tehették vele ezt.
Oldalamon piros folt éktelenkedik, újabb karcolás, de a mögötte húzódó szándék az, ami inkább fájdalmat okoz. Mert még én is tudok érezni, ha minimálisan is.
Ki akarta kapcsolni, de tudtam, hogy azzal olyan kárt tennék benne, amivel végleg elveszítenék még egy barátot az amúgy is kevésből. Így meg legalább él, még ha utál is. Utál, finom kifejezés. Ilyen gyűlölettel a szemben én szoktam harcolni a csatamező kellős közepén.
- Nem is vagy az, te féleszű öcsém. Csak átvettél tőlük ezt-azt. Két év rengeteg idő idelent – elég ahhoz, hogy tanuljon az angyal, ha nem olyan rövid intervallumokra jön, mint én.
Már rég felkészültem arra, hogy ismét nekem esik, és ezúttal a selyemblúzomnak is végleg annyi, de elmaradt a támadása. Isten fenn a mennyben!
Megúsztam egy totális leégést, mert már nem tudtam volna khm, na, jó, nem fejtegetem.
- Kösz, hogy legalább a blúzom nem szabdalod le rólam – próbáltam ezzel a nagyon pocsék mondattal palástolni azt, amit egyébként hozzá vagdostam volna.
Arra legalább rájött, hogy itt már én lennék az kettőnk közül, aki halálosan bánthatná a másikat, mégse tettem meg, hiába próbált felhergelni, bár azt nem merem megkockáztatni, hogy Hachranel jelenléte nélkül is ment volna. Az, hogy a közelben volt, eléggé megerősített hitemben.
Aha. Hinni a templomban kell, de az jelenleg odébb volt, mint úti cél. A párizsi kabátomat tette tönkre ez a kakaseszű idióta! Na, ha másért nem, hát ezért ragadtam meg a karját, csuklójánál fogva, és kezdtem el szorítani, hátha el találom törni a kis kezecskéjét.
- Ezt még behajtom rajtad, kölyök – sziszegtem dühösen. Mégis hova lett belőle a jó modor! Még jó, hogy a blúzom rajtam hagyta legalább, Úr ég, Hach rendesen telibe röhögött volna, azt a szégyent meg nem élném túl. Előbb vetném magam fegyvertelenül a Háború lovas démonja elé.
Ereszd el szépen!
Hach rám förmedő hangjára magamhoz tértem egy pillanatra. Azért a női düh rám is hatással van, tudja egyáltalán Dex, mennyire ne könnyű így, a vh után csak úgy egy igazán elegáns civil álcadarabod beszerezni?
Pf…
A kissé fáziskésett köszönésére biccentettem. Agyrázkódást kapok a hirtelen hangulatváltozásaitól.
Ennyi lett volna, Hach?
Gyere ki, és összekaparlak.
Nem súlyos, azt túlélem.
Meg voltam lőve. Vesztesnek éreztem magam, de nem a harc miatt. Megint elvettek az emberek tőlem valakit, aki egy kicsit is fontos volt a számomra.
Vajon meddig fogom bírni? Mi marad még? Amerre csak megyek, mindenütt pusztulás és rombolás. Egy kis településen nem mehetek végig úgy, hogy ne keverednék vérre menő harcba.
Ha utána megyek, azzal nem tudom, mit kockáztatnék. Lassan indultam meg utána, emberi léptekkel, hogy mellette elhaladva aztán gyorsítsak, és még előtte vegyem magamhoz a félrerakott kardomat újfent.
- Ha annyira boldogulsz, legközelebb magam gyújtom fel a hulládat – vetetem oda, mielőtt a katedrálisnál beértem volna bizalmasom.
Bár bizonyítottam, hogy nekem még mindig jelent valamit, mégsem érzem, hogy célt értem volna vele.
- Nehogy kikapcsolj.
- Kénytelen leszek.
- Hé! Átéltél már rosszabbat is.
- Egyre nehezebben bírom.
- Kibírod ezt is. Nem kezdhetsz mészárlásba… - igaza van. Nem veszthetem el a fejem.
- Hé. Legalább te maradj meg – tűrtem, hogy rám adja a kabátját, s átvegye tőlem az én vérfoltos, agyonszabdaltamat.
- Menjünk vissza. Kár volt idejönnöm – kérleltem.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 32 felhasználó van itt :: 8 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5