Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Bodiam-kastély, Sussex, Anglia •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 22, 2020 3:45 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────

- Úgy gondolod, hogy ezért is Isten a felelős? - pillantok rá elhűlve. Persze, angyal lévén számíthattam volna a válaszra, mégis meglep. Eddig teljes mértékben úgy gondoltam, hogy ez a “hiba” teljes mértékben a lelketlen lény nem létező lelkének a helyéről fakad, hogy vele van a “baj”. Az egy teljesen másik oldal, hogy esetleg Isten is megszivathat vele, ha ahhoz tartja kedve. - Deeeee… mint szerető, úgy nem veszítenéd el az angyali tisztaságod? - érdeklődöm lázas kíváncsisággal. Elvégre ilyesmiért úgy tudom, hogy bukhatnak, ám ha az a helyes, amit ő mond… talán Isten ezt az utat választja, hogy megszabaduljon a felesleges angyalaitól. Valahol borzasztóan kegyetlennek találom ezt. Létrehozol valamit, valakit, hogy aztán az általad kitalált szabályok közt, az általad kiosztott feladatokkal bajlódjon, s még az se jó, ha mindent jól csinál, mert akkor is megkísérted, s végül szárnyaszegetten és erőtlenül lelököd a halandók közé. Mi mást is vártam Istentől? Ámbár ezzel még magát is felülmúlja! - Nem volt szükséged rá valamennyire? Hogy a halandók ne tudják meg, hogy angyal vagy - már elmesélte a bezárásának történetét, nagy vonalakban, de talán végül azért is végezhette itt, mert nem volt elég elővigyázatos, s az emberek felfedezték, mi is ő. - Bizonyos szinten hasznos lehet, ha magadévá teszel bizonyos emberi szokásokat, úgy könnyebben tudsz beilleszkedni - tanácsolom neki. Egészen számottevő mennyiségű tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, igaz ugyan, hogy számomra “mindent” szabad - mivel nem vagyok angyal -, de ígyis van olyasmi, amibe nem ártottam bele magam.
- Igen, ahogy mondod - bólintok rá. Részemről persze nem gond, ha más rendelkezik gyengeségekkel, sőt, kimondottan előnyös, szeretem kiaknázni őket. Amint kicsit jobban tisztába kerültem az emberek viselkedésével, motivációival, félig átszoktam arra, hogy ne a mágiámmal késztessem őket arra, hogy azt tegyék, ami kedvemre van, hanem szavakkal. Ez nem mindig jött be, de kedveltem az ehhez hasonló fejtörőket, pazarul elszórakoztattak. A legtöbb démontól, s pár testvéremtől különbözve azt se találtam ördögtől valónak, hogy “ingyen” segítsek másoknak. Mivel ha valamit akartam, azt ígyis-úgyis megszereztem, nem kellett feltétlen szívességet tennem a nagyobb hatalmú, befolyású embereknek, ha úgy tartotta kedvem, pártolhattam az alacsonyabb származásúakat, a nőket, akiket jól esett. Eközben jöttem rá, hogy az emberek által ‘önzetlenségnek’ nevezett dolgot is hajlamosak meghálálni, főleg apróságokkal. Ennek a mostani világban nagy hasznát veszem, hiszen többé nem elég csak a mágiám, hogy az legyen, amit akarok. Veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb lett számomra a világ, amelyben elsősorban a potenciális szövetségesek összegyűjtése motivál. A teljes igazságot magamról titkolom ugyan, de akár információhoz, akár másféle előnyhöz is juthatok, ha jól forgatom a lapjaimat. Egy segítség pedig, ami nekem nem került semmibe, ki tudja mennyi hasznot hozhat. Talán semennyit, ezt bele kell kalkulálni, de lehet, hogy rengeteget. Most is, ki tudja, később miben lehet még hasznomra ez az angyal. Ráérni pedig ráérek foglalkozni egy kicsit vele.
- Hmm… szóval nem most - ellenben az egészen más kérdés, hogy hány olyan személy járhatott erre, aki nem merészkedett le a cellájáig. Tovább fürkészem a közeledőket, majd hirtelen kapom hátra a fejem, ahogy megszűnik Galatea mágiája. Egy pillanatra idegesen pillogok körbe, honnan érhette támadás, de úgy tűnik, csak a teste adta meg magát. Odaszaladok hozzá, s megkísérlem megint talpra állítani, ha nem megy, úgy telekinézissel emelem fel a falra. Utána küldöm a fegyvereit is, aztán pedig én is felmászom, hogy aztán együtt vegyük a torony felé az utunkat, ha kell, akkor cipelem is. Odaérve odébb túrom a kövek egy részét, hogy biztonságosan helyet tudjon foglalni a még álló rész tövében. Magamnak is kerítek egy talp alatnyi helyet, s az egyik lyukon - ahonnan hiányzik egy kődarab -, lesek ki a lassan megérkező jövevényekre. Három toprongyos férfi az, úgy tűnik emberek, talán félszerzetek.
- John, biztos vagy benne, hogy itt találtad?- kurjantja el magát az egyik. - Higgyé’ má’ nékem komám! Itt volt biz’ az, tán több is van!- felmutat valami fehér dolgot, de túl messze vagyunk, hogy jól lássam. Talán toll lehet? Vagy gyöngy? Meresztgetem a szemem. - Te látod, mit keresnek? - érdeklődöm a nálam jobb érzékekkel megáldott angyaltól. Innen még azt se tudom megállapítani, van-e náluk fegyver, mivel ruházatok barnás-szürke, s nem látok semmi attól elütőt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 13, 2020 2:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Nem, nem értem, de ezt nem igyekszem újabb szavakkal tudtára adni, hogy megerősítsem elképzelését. Tudom, hogy mi a szeretet, az elhívatottság, a hit, ami olykor már rajongásnak is tekinthető, ezek többsége pedig Atyánk miatt van. Mindez többnyire hozzá fűződik első sorban, majd utána jönnek testvéreim. Ezekhez társul a kötelességtudat és a tisztelet, ami szintén bennünk van azóta, hogy megteremtettünk.
- Ha Isten úgy kívánja, akkor megtapasztalom, akár akarom, akár nem, de nem érzek vonzódást halandó szokások magamévá tételéhez. Ugyanez vonatkozik érzelmeikre is. Ha küldetésem megkívánná, tehetnék úgy, mint egy szerető, csakhogy az nem lenne több egy alakításnál.
Az emberek társas lénynek lettek alkotva. Még mi, természetfeletti lények is szeretjük, ha néha tudunk kivel váltani néhány szót, vagy ha van mellettünk valaki, akiről tudjuk, hogy számíthatunk támogatására. Ebben nem különbözünk annyira. Bevallom, nekem is egy kisebb felüdülés, hogy végre társaloghatok valakivel, ellenben az évszázadokig tartó hallgatással. Egy ember ennyi idő alatt már rég elveszítette volna a beszéd képességét.
- Azt nem tudom, hogy gyengévé és esendővé tesz-e, de bolonddá biztosan. A másik kettő pont ebből a bolonddá válásból fakadhat. Lebontja a személy védelmét egy másikkal szemben, és létrehoz egy nyilvánvaló gyenge pontot – fejtem ki véleményem.
Ezt a gyengeséget bárki kihasználhatja. Nem tudom, hogy jelenleg milyen helyzetek uralkodnak, de ha a múltban egy jelentőséggel bíró személy sebezhető pontja nyilvánosságra került, azt minden bizonnyal kihasználta valaki. Ezért is furcsa, hogy Nieven nem lépett semmit ellenem, ráadásul még segíteni is akar. A rabság minden bizonnyal gyanakvóvá tett. Elfeledtem egy pillanatra, hogy jóindulat is létezik a világon, nem is beszélve a kölcsönös megalkuvásról, holott ez utóbbi áldozatául estem én magam is.
Kiszabadítóm mozdulatait szorgosan követem szemem sarkából, s csak akkor szentelem neki teljes figyelmem, amikor nyugtalanságot vélek felfedezni tetteiben. Pihenésem azonnal felfüggesztem és felkészülök arra, hogy összeszedjem magam. Valami nincs rendben, ez nyilvánvaló, még kérdése nélkül is.
- Nem emlékszem, hogy említettem volna, de a szavaikból ítélve akkor járt ott utoljára valaki, amikor testvéreim hada elözönlötte a halandók földjét.
Nekem nem volt még időm körülnézni, hogy megállapítsam, miből áll környezetünk teljes valója, úgyhogy kénytelen vagyok ismételten rá hagyatkozni. Legalább ahhoz nem kell segítség, hogy lábra álljak és megmaradjak talpaimon. Pillantásom újra fegyveremre siklik. Hezitálás nélkül nyúlok érte, hogy felvegyem, ha tudom. Gondolom sietnünk kell, de attól még nem hagynám itt őket, engedve, hogy bárki is jön, az esetleg magával vigye. Amikor viszont megérintem, a rúnák ismét felizzanak rajta. Rogyasztott térdeim megadják magukat, halk puffanással csapódva a talajnak. Kezem félre rántva nézek tenyeremre. Vérem maradéka még mindig rajta, és bár keveredett elég sok kosszal, még mindig felismerik a démoni vésetek.
Gyenge jelenlétem majdhogynem teljesen érzékelhetetlenné válik, ahogy nehezen összegyűjtött erőm elszáll. Nem értem, hogy feledkezhettem meg erről. Zavarosabbnak ítélem mostani gondolataim, mint akkor voltak, amikor a láncon lógtam. Hirtelen sokkal több dologgal kell foglalkoznom. Terveznem kell, egy olyan világban, ami közel olyan idegen számomra, mint a világegyetem volt teremtésem kezdetén.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 24, 2020 3:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────
Érdekesnek találom a szavait. Persze, nem lep meg túlzottan, hogy az angyalokra ez legalább annyira jellemző, mint a démonokra, s, hogy nem új keletű ez az egész, mégis… ezek a lények Isten szeretetére és szolgálatára lettek teremtve, hogy tudott ekkorát hibázni?
- Gondolom te se érted ezt…? - a hangomban enyhe kérdő hangsúly van. Kötve hiszem, hogy rendelkezne ezzel az érzelemmel, olyan teljesen angyal angyalnak tűnik, aki nem haragszik, de nem is szeret. Vicces, hogy régebben ez volt az átlagos, ám mostmár annyi féle érzelem jelent meg az angyalok között is. Gabriel a bosszúálló, ámbár őt ki tudja mi vezérli, de van, aki haragszik, dühös, vagy éppen szerelmes. A kapuzárás mindenkinek betett. - Hmm, te szeretnéd megtapasztalni? - na igen, ez nagyon érdekel. Elvégre ő angyal, szóval bukás járna érte, avagy… Talán a szerelemért még nem? Magam sem vagyok biztos benne, mintha csak a testiséget emlegették volna. Pedig az angyaloknak Istent kellene szeretniük, nem egy embert, vagy mást, a földiek fogalmával élve ez “megcsalás”. Persze ez lehet, hogy más megítélésbe esik, esett odafönt. Most éppen mindegy. - Én nem nagyon értem,miért jó… gyengévé, esendővé és bolonddá tesz - nagyon furcsa dolgokra képesek a szerelmes emberek, legalábbis régebben arra voltak.
Utólag kicsit bánom már, hogy felajánlottam segítségemet a fegyvereivel kapcsolatban. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen bitang nehezek. Nem is értem, hogyan tudja forgatni. Azt tudom, hogy ő angyalként sokkal erősebb nálam, mégis furcsállom. Mindenesetre, hogy ne derüljön ki a turpisság, illetve hogy ne nyöszörögjek fújtatva a súly alatt, mágiámmal besegítek testemnek a vitelében. Telekinézissel nyúlok a kard alá és a láncot is valamennyire megemelem, így már majdnem peckesen indulhatunk kifelé, pedig még őt is támogatom. Azt mondjuk nem tudom, mennyi mágiámba fog ez fájni, de egyenlőre kipihentnek mondanám magam. Majd lesz ez még ígyse.
Nem tolakszik be a fejembe, ámbár most igen nagy eséllyel ki is tudnám szorítani, ha ilyesmivel próbálkozna, hiszen még mindig gyenge. Mindenesetre segít és nem hátráltat, ezt értékelem, s könnyebb dolgom is van, mintha egyedül botorkálnék a sötétben. Mire felérünk, azért jócskán kimerülök, legszívesebben én is levetném magam egy kicsit a főbe eddigi terhem mellé. A kardot és a láncot leteszem mellé kartávolságon belülre. Egy percig sem szeretném tovább cipelni a kelleténél, s neki is biztonságot nyújthat, ha mellette van. Némi lustálkodás helyett inkább a falakra kúszom fel, hogy szétnézzek. A vizit után még mindig ráérek kinyújtózni.
A rutinellenőrzés azonban átcsap gyanakvó leskelődésbe, ahogy ténylegesen észreveszek valakit a falakon túl. Sőt, valakiket. Lelapulok a kövek takarásába, onnan meresztgetem a szemeimet. Sajnos innen nem tudom behatárolni, mifélék lehetnek. Visszasietek a pihenő angyalhoz.
- Mit is mondtál, mióta nem volt senki a celládban? - rémlik a válasz, de jobb biztosra menni. - Három személy jön a vár felé. Nem tudom, hogy téged keresnek-e, nem hiszem, de jobb lenne elrejtőzni - bökök az egyik, félig beomlott toronyra - mert szerintem betérnek ide, kietlen a vidék. - nincs más olyan hely a közelben, ahova érdemes lenne betérniük, s kötve hiszem, hogy ezekben a veszélyes időkben átutazóban lennének. Azért annyira nem siettetem, nincsenek még olyan közel, de össze is kell magát szednie. - A kérdéseimet meg majd megvitatjuk később, ne aggódj! - biztatom, hogy nincs minden veszve és nem tervezek kereket oldani, itt hagyva őt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Aug. 25, 2020 6:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Fejem enyhén megrázom, bár ebből valószínűleg még nemigen tudja, mire is gondolhatok. Akkor sem, ha ez egyfajta válasz kérdésére.
- Nem kell elképzelnem, láttam a saját szememmel, ahogy angyalok buknak el emiatt – közlöm, a tőlem telhető legszíntelenebb hangon.
Talán másképp kellene ennek érintenie, elvégre mégiscsak a testvéreimről van szó. Nem mondom, hogy élveztem, amikor ilyen ostoba ürügy miatt kellett a nyomukra akadnom, hogy később felettesem megszabadíthassa őket szárnyaiktól. Azt sem mondanám, hogy valamiféle szörnyű érzés fogott el azzal kapcsolatban. Egyszerűen erre teremtettek. Ha másként értelmeztem volna, s hagytam volna, hogy testvéreim iránt érzett szeretetem eluralkodjon rajtam, úgy már rég a bukottak sorát gyarapítanám én is. Esetleg más munkát kaptam volna, mondván, Atyánk nem erre teremtett. De igenis ezért alkotott. Hosszú időn át a szökésben lévő elítéltek elfogása volt a dolgom, amit mai napig tennék, ha nem esek bele néhányuk csapdájába.
- Nem mondhatok megdönthetetlen ítéletet afölött, amit nem értek. Egyelőre ugyan annak vélem, de ez eredhet tudatlanságomból is. Amíg magam meg nem tapasztalom, inkább mások, mint saját emlékeim által, addig nem állíthatok pontosat.
Végre elindulunk kifelé. Fegyverem nem szívesen, de végül rá bízom. Nem szívesen jönnék ide vissza, s ki tudja, ha mégis megtenném, mennyi idő telne el ahhoz, hogy kellően összeszedjem magam visszatérésemre. Addig bárki járhat itt, ember, démon, vagy valami más, aki kedvére elvihetné pengémet, láncommal együtt. A kettő jóformán elválaszthatatlan egymástól. Súlyát pedig nem mondanám csekélynek, már ha halandó mércével szemléljük, mégis, ő úgy tűnik, könnyedén hordja magán.
Amikor megkapom engedélyét, még vonakodom kicsit, bár inkább csak magamban, mielőtt megérintem. Gondolataim óvatosan közvetítem felé, szigorúan az előttünk lévő, néha elmosódó útra koncentrálva. Be kell valljam, én is láttam már jobban ehhez hasonló helyeken, de ezzel kell most beérnünk. Ha nagyon figyel, közben azt is észreveheti, ahogy gondolataimban megmosolygom apró megjegyzését, amiben a lépcsőt említi.
Nem kutakodok elméjében. Hagyom, hogy elmondja, ami eszébe jut, de eszemben sincs tolakodni. Azok az övéi, miként én is csak a szükséges információt vagyok hajlandó megosztani. Persze megtehetném, most, hogy ennyire beengedett. Kényszeríthetném, ami talán még most is sikerülne valamilyen szinten, hogy bepillantást nyerhessek múltjába, mégsem teszem. Segített nekem azzal, hogy kiszabadított, egy angyal pedig nem felejt. Legalábbis ilyet nem.
Ahogy meglátom a fényt, elengedem. Legszívesebben kikerülném és előre sietnék, de ostobaság lenne. Egy apró, ésszerű gondolat még képes arra, hogy megállítson. Megtorpanva távolabbról figyelem egy kicsit, hogy szemeim szokhassák. Ehhez elég néhány pislogás, majd lassan megindulok. Nem megyek messzire, amint tisztes távolságba kerülök tömlöcöm kijáratától, helyet foglalok. Lábaimnak épp elég volt ennyi. Sajgón tiltakoznak minden egyes újabb lépés ellen, mégis, olyan helyen szerettem volna leülni, ahol körbe ölelhet a napfény. Remegő kezeim magam mögé támasztva fordítom arcom az ég felé. Szinte iszom a nap melegét, megbékélt mosolyt ültetve ábrázatomra. Nem, ezt most nem tudnám levenni onnan.
Új erővel tölt el minden egyes kint töltött pillanat. Addig élvezném, ameddig csak tudnám, ám fél szemmel inkább Nieven felé figyelek, nézve, mit csinál. Könnyedén kerül fel a falak tetejére, majd jár ott körbe. Egyre inkább úgy tűnik, hogy egyáltalán nem jelent számomra fenyegetést. Most nem. Még holmim is mellettem hagyta.
- Összeszedem magam és megkeresem testvéreimet – felelem nyíltan – Előtte viszont megpróbálok válaszolni a kérdéseidre – egészítem ki.
Nem felejtettem el, hogy odalent belé fojtottam néhányat, amikor némi időt kértem. Biztos vagyok abban, hogy itt könnyebb lesz összeszednem megkopott gondolataimat, ahogy emlékeimet időben elrendeznem is. Remélhetőleg ebből sejti, hogy most már nyugodtan kérdezhet, bár tény, nem ígértem meg, hogy mindenre választ kap. Azt egyszerűen nem tehetem meg. Korábbi kérdéseinek témáját tekintve így sem árt majd óvatosnak lennem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 30, 2020 3:42 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────
Az érzelmek bizonyos részét már sikeresen, vagy többé-kevésbé sikeresen a magamévá tettem, újabb lépést téve az emberek tökéletes leutánzása felé. Elvégre nekem tettetnem kell, megjátszanom magam, hogy elérhessem a céljaimat, beolvadhassak, s olyan fülekbe suttoghassak, amelyek később előnyt szerezhetnek nekem egy helyzetben. Támogatnak olyan dolgokban, melyeknél a mágiám mit sem ér. Elvégre még nekem sem végtelen a hatalmam. Most főleg nem.
- El tudod te ezt képzelni? - kicsit talán erélyesebb a hangom, mint amilyennek lennie illene, azonban ennek oka van: nem értem, hogyan eshet ez meg az angyalok és a démonok között. Szerelem… Fogalmam sincs, mit tudnak ezzel kezdeni a lelketlenek. Még az embereknél sem értem, miért jó, nemhogy máshol… Eddig semmit sem reagált rá, legalábbis ő nem mutatott érzelmi reakciókat, amiket már többé-kevésbé helyesen le tudok olvasni az emberekről. Sajnos a természetfelettiekkel már nem ilyen egyszerű a helyzetem, de időnként az is megoldható, főleg ha valami hirtelen, vagy erőteljesen érinti őket. - Szerinted is badarság ez az egész? Mármint a szerelem… úgy csinálnak, mintha emberek lennének - de most komolyan. Az egy dolog, hogy annak tettetik magukat, az nem meglepő, hiszen sok ezer évig úgy tettek, mintha nem is léteznének a természetfelettiek, csupán az unalmas emberiség. Mindenki beolvadt, elvegyült, s az emberek csak ritkán világosodtak meg arról, hogy léteznek ezek a lények, amikről könyvekből vagy másoktól, mondjuk a vallásukon keresztül hallhattak. Miért megy el egy lelketlen lény odáig, hogy szerelmes legyen bármibe is? Az eddigiek alapján Galatea érzelmi élete nem lehet valami fejlett, legalábbis nem élből káromkodva a bosszút tervezte, noha ez minden bizonnyal egyébként is méltatlan lenne egy angyalhoz. Persze ezt akár magába is megtehette, szóval talán mégis megsínyli, aki ezt tette vele. Illetve akik.
Lelkes vagyok, hogy végre távozásra adjuk a fejünket. Már kezdett nyomasztani ez a hely. Nem állhatom a láncokat, meg a dohos helyeket sem igazán, ráadásul eme helyiség nyomokban a ládára emlékeztet, így még inkább távozhatnékom volt. Igazából nem kell látnoki képesség hozzá, hogy azt sejtsem, legszívesebben vinné a holmikat, amikkel fogságba volt ejtve. Ugyan megfigyeléseim embereken végeztem, ám arra gyanakszom, hogy a kard és a lánc is az övé volt, mivel különben akaratlanul is egyre távolabb vándorolna tőle, hiszen jelen állapotában veszélyt jelentenek rá nézve. A penge ráadásul határozottan angyalian fest, badarság lenne hátrahagyni, ki tudja ki tévedhet erre. Persze régóta nem járhatott erre senki, nem tíz éve lóg a tömlöc falán, a rémült és mindenre elszánt emberi túlélők bármire képesek lehetnek. Az angyalfém pedig ritka és nagyon értékes holmi, főleg ha névreszóló, nem olyasmi, amit bárki hátrahagyna. Ha rossz szándékaim lettek volna velük, akkor már régen felkaphattam volna őket és elfuthattam volna messze, semmibe se telt volna, ő pedig még most, némi pihenés után sincs olyan állapotban, hogy utolérjen. A holmikat én szállítom hát a továbbiakban, angyalvértől mentesen, noha rám azok sem lennének semmilyen hatással. Se a démonok, sem az angyalok nem terveztek a levikre.
Meglepve pislogok felém nyújtott kezére, noha rokonszenvesnek tartom, hogy kérdezett, mielőtt tapizott volna. Azt mondjuk nem tudom eldönteni, hogy udvariasságból teszi, tartózkodásból, vagy esetleg tart a reakciómtól, ám ez most teljesen lényegtelen. Kíváncsi vagyok, mit akar. - Nyugodtan - adok engedélyt, s nemsokára meg is lesz a haszna. Lelkesen raktározom el az elmémbe hogyan, s milyen pontossággal látja ő, angyali érzékekkel a folyosót. Nagyon fontos információ ez, ha egyszer ellenséges angyallal futnék össze sötétben. Azért nem lankad az éberségem, hátha meggyöngült állapota ellenére is szeretne egy futó pillantást vetni az elmémbe, amit nagyon nem díjaznék. Kifele menet óvatosabb vagyok, s már a talaj is ismerősebb, így a képességével megtámogatva már sikerül gond nélkül kijutnunk. Legalábbis az én lépteim biztosak, s őt is próbálom a saját lábán kijuttatni. - Lefelé nem vettem észre a lépcsőt - na jó, büszkeségem csak nem engedte meg, hogy ne fűzzön hozzá egy aprócska, szinte már felmentő információt a guruláshoz. Amint végre kijutunk a levegőre és a fényre, a vár udvarára vezetem.
- Fújd ki magad egy picit, én addig körbenézek a biztonság kedvéért - melléteszem a kardját, majd pedig a láncot is lecsavarom a kezemről, hogy ott hagyhassam vele. A vár falához sétálok, majd némi légmágia segítségével felugrom a tetejére. Alaposan szemügyre veszem a tájat, mind a négy égtájból. Ugyan természetfelettit nem érzékelek, ember még könnyen megfordulhat erre, jobb hát az óvatosság. Amint megbizonyosodom arról, hogy tényleg senki sincs a környéken, visszasétálok hozzá.
- No és most mi lesz veled? - vetem fel a kérdést, mellé huppanva. Érdekel, mik a tervei a közeljövőre nézve, hátha részt tudok bennük vállalni, amivel például kivívhatnám a háláját, ha netán esetleg a későbbiekben egyszer, vagy kétszer a segítségére lenne szükségem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 14, 2020 2:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Ha egyedül létemben képes, vagy hajlandó lettem volna emberi megnyilvánulások sokaságát magamévá tenni, úgy most valószínűleg jókora fintorba rándulna szám, amikor fajtám szerelméről beszél. Nem mondom, hogy lehetetlen. Ahogyan családunk tagjait szeretjük, úgy ez a fajta érzelem minden bizonnyal eltorzulhat, amire láttam is példát annak idején. Sosem értettem, miért bonyolódnak testvéreim ehhez fűződő kapcsolatokba, mikor tudják, hogy esetlegesen születő utódaik léte oly törékeny s rövid, mint egy szalmaszálé lángtenger közepén.
Ezen értetlenkedésemből viszont Nieven mit sem láthat. Szoborszerű vonásokkal nézek rá, némán hallgatva beszámolóját, melyből akár a bennem felmerülő gondolatokat is kisejthetné, ha akarná. Erről még akár véleményem is hajlandó lennék hangosan kifejteni, ha szeretné, ellenben otthonunkról.
Fejem enyhén megrázom. Már elmondtam neki, hogy nem beszélhetek róla. Így is többet mondtam a kelleténél, ugyanakkor hallgatásom nem elég ahhoz, hogy megállítsa kérdéseit.
- Az is egy módja – árulok el egy újabb apróságot.
Az más kérdés, hogy meglehetősen kevesen folyamodnak ahhoz a megoldáshoz. Fárasztó és hosszadalmas megtenni azt az utat szárnyainkkal. Van annak sokkal kényelmesebb és gyorsabb módja is, ami alkalomadtán nagy segítség, főleg, ha sietnünk kell valahová.
Járásom bár bizonytalan még, végre megtartanak lábaim. Úgy tűnik, láncaim levevőjének sincs ellenére a távozás, úgyhogy már indulnék is, amikor eszembe jut fegyverem. Egyedül létem minden bizonnyal zavart okozott szokásaimban. Régen nem követtem volna el akkora hibát, hogy ennyire nyíltan jelt adjak gondolataimról. A tény, hogy fegyveremre tekintek, legalább annyit elárul, mint a szavak, amiket nem ejtettem ki. Némán méregetni kezdem a számomra még mindig idegennek mondható alakot. Fogalmam sincs, rá bízhatnám-e eszközeimet. Nem olyasvalami, amit bárki kezére adnék, főleg nem úgy, hogy az illető képességeiről fogalmam sincs. Valaki olyannak kezében, akire sem a démon, sem az angyalcsapda nem hat, túlságosan veszélyes lehet. Jelen állapotomban nem tehetnék ellene semmit, ám ez igaz akkor is, ha nemet intek fejemmel, mégis magához veszi fegyvereimet. Egyetlen határozottabb mozdulatra sem futja, hát még valaki felfegyverzett leszerelésére.
- Kérlek! – egyezem végül bele, lehunyva egy pillanatra szemeimet.
A szándékait úgysem tudom, nem tehetek mást, minthogy hazárdírozom. Az a tudat nyugtat, hogy ha életemet akarta volna, már rég megfoszthatott volna tőle. Szárnyaim már egészen más eset. Azok jelenleg rejtve pihennek. Nem engedhettem az embereknek, hogy tollaim tépkedjék kedvük szerint, így amikor veszélyesnek éreztem a helyzetet, eldugtam őket. Ki tudja, azóta lehet nem csak tollam, de szárnyam sem lenne.
Közben egy újabb képességéről szerzek tudomást, bár ez a tudás természetfelettiek között hétköznapinak mondható. Angyalok és démonok egyaránt rendelkeznek vele. Régebben egy-két kevert fajúnál is láttam, miközben üldöztük őket.
Amint elindulunk, eszembe jut, miként érkezett le tömlöcöm elé. Ha újra hasra esne, nem lennék képes megtartani őt, mielőtt talajt fogna. Kezem félig kinyújtom válla felé, de végül megállítom. Vonakodok megérinteni őt, ami látszik is rajtam.
- Szabad? – kérek végül engedélyt.
Ha beleegyezik, úgy vállát érintem a lehető legkisebb felületen, hogy átjuttathassam hozzá a folyosó képét, miként én látom. Bármennyire le vagyok gyengülve, ez a képességem nem fakult, bár tény, néha elmosódik egy-egy részlet. Így talán kiküszöbölhetjük felbukását, s hamarabb kijutunk innen. Ha nem egyezik bele, akkor egyszerűen csak követem, visszaejtve végtagom magam mellé.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 24, 2020 12:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────
Nem értem pontosan a kérdését, hiszen az emberi szokásokat úgy általában… mondjuk… az is igaz, hogy bizonyos emberi szokásokat eddig is felvettek az angyalok, de a démonok is. Például az öltözködés, a szárnyak elrejtése, esetleg a mágia használatának kerülése. De akár a beszéd is ide sorolható.
- Hú, hát mivel mind a Pokol, mind a Menny teljesen bezárult, így egyre többet az összesből - igyekszem összegyűjteni a legjellemzőbb különbségeket, de végül feladom. - Éreznek, dühöt, haragot, szeretetet, sőt, akár szerelmet is - ezt furcsán ejtem, hiszen számomra megfoghatatlan. - De alszanak is akár, házakban, városokban laknak, étkeznek, és khm… öhm… testileg is hajlamosak közelebbi kapcsolatba kerülni másokkal - itt a szexre utalok első sorban, bár a homályos célzásnak hála, ki tudja, hogyan fogja érteni. Ez a téma meg aztán tényleg idegen nekem. Igazából nem tudom, ez mennyire is jellemző mostanság az angyalokra, inkább a döbbenet, s a tiltakozás bukott ki belőlem, hogy mégis hogyan tehetnek ilyesmit lelketlen lények? Bár végülis tudnak szaporodni az emberekkel az angyalok és a démonok is. Ehh na jó, ezen a párzás dolgon sosem fogom tudni magam túltenni! Még mindig hihetetlennek, elképzelhetetlennek találtam az egészet.
Na igen, a démonok leleményességét bizonyítja a puszta tény, hogy itt van. Az pedig még inkább, hogy mennyit volt itt. Igazán érdekelne elfogásának pontos körülményei, de sajnálatos módon neki kellene az én elmémbe hatolnia, hogy átadhassa ezeket az emlékeket, ez pedig veszélyes lenne rám és a titkaimra nézve. Ráadásul ki tudja, megtenné-e. Most amúgy sincs olyan állapotban.
- De mivel én sosem láthatom a saját szemeimmel, így tőled kérdezem - némi türelmetlenség érződik a hangomból, ez nem is csoda, csakúgy szomjazom a tudást. A Pokolról már rendelkezem képekkel, hála egy démonnak, de a Mennyről is jó lenne tudnom egyet s mást, ha esetleg az illúzió-szárnyaim mellett egyéb módon is meg kellene győznöm valakit arról, hogy angyal vagyok. Elvégre repülni nem igazán tudok, csak lebegni egy kicsit, levegőmágiával. Démonnak egyszerűbb tettetnem magam, ráadásul akár nephilimnek is nézhetnek, mikor angyalnak próbálom eladni magam, az pedig veszélyes lehet rám nézve.
- Tényleg, ti hogyan juttok fel a Mennybe? Felrepültök? - arról van tudomásom, hogy a Pokolba kapuk révén lehet lejutni, de… a Menny mégiscsak fent van, nem lent, az angyaloknak pedig gondolom nem véletlenül van szárnya. Bár talán tévesek az elképzeléseim, amelyek nagyrészt az emberieken alapulnak. Vicces, hogy néhány helyen mennyire tudják az ő tökéletlen elképzeléseik befolyásolni az enyémet. Pedig mennyi mindenben tévedtek, tévednek, amelyekről tudok is! Ennek ellenére mégis hagyom, hogy látásmódjuk helyet kapjon az enyémben, de ez csak a saját tapasztalat hiányával magyarázható.
- Persze! - ugrom talpra, eddig is csak erre vártam. Mozgása bizonytalan még, és elgondolkodom rajta, vajon fel kellene-e ajánlanom a segítségem. Nem sokra menne vele, hiszen erőm csak egy gyenge, emberi nőé, ráadásul a testi érintkezést ki nem állhatom, eképpen kihagyom a dolgot. Látom, ahogy visszanéz a fegyverre. - Hozzam a kardot és a láncot? - kérdezem készségesen. Hamár a testét nem is szívesen támogatnám, a fegyverhordozója szívesen leszek. Válaszától függően magamhoz reptetem a pengét és a láncot is. Utóbbit a tőle távolabbi karomra tekerem, s a kard is oda kerül. - Ha véletlen elkapna egy angyalcsapda, szólj, kiszedlek belőle! - én nem igazán látok itt lent, hiába is szereztem meg a fáklyát. Azért ezúttal kínosan ügyelek rá, hogy ne essek hasra, bár a lefelé bemutatott csodával szerintem már ígyis kellően bénának titulált.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 16, 2020 10:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Azt mondani annak, akit évszázadokig fogva tartottak azok a láncok, hogy nem nagy szám levenni őket… Ha nem láttam volna, hogy könnyedén végigsétál a kihelyezett csapdákon, és ha nem tudnám, hogy ez a hely, ahogyan egykoron használt fegyverem is, fogva tartásom céljára lett átalakítva, még rosszul is esne ez a megjegyzés. Nieven erejét nem lehet félvállról venni, még akkor sem, ha erőm teljében vagyok. Lehet, hogy kimondottan nem is erős, sokkal inkább olyan egyedi tulajdonságokkal rendelkezik, amik lehetővé teszik ezeket számára, mégis, nem rémlik, hogy hallottam volna olyan lényről, ami ennyire más. Hiába kutatok emlékeim között, amik bár régiek, talán épp elég ősiek ahhoz, hogy információval szolgáljanak, de… semmi.
- Milyen emberi szokásokat?
Az, hogy néhány angyal elemberiesedik, nem túl meglepő. Régen is megtörtént, most miért ne lenne másként? Az viszont, hogy egyre többen esnek ebbe a hibába, egészen aggasztó. Sarielnek sok dolga lehet, ahogyan az őt szolgáló angyaloknak is. Mindez persze akkor igaz, ha Nieven szavai hiteles információkat tartalmaznak, na meg ha azok az emberi szokások nem annyiból állnak, hogy megkóstolják az emberi étkeket. Személy szerint én még ennek lehetőségével sem éltem, de nem egy testvérem igen, még elfogásom előtt is, mégsem lett belőle nagy baj.
- A démonok legtöbbjének leleményességét sosem lehetett tagadni.
A nő vigyora nem zavar. Akár angyal vagyok, akár nem, el kell ismernem, mire képesek. Sosem váltam volna harcossá, ha nem lennék tisztában azzal, mire képesek „ellenségeink”. Igaz, még mindig képesek meglepetést okozni, ez viszont kölcsönös, reményeim szerint. Minden harcosnak fejlődnie kell, ha újabb csatákat akar nyerni, ha pedig több testvéremet akarom megvédeni, vagy épp újabb szökevényeket akarok elkapni, nekem is fejlődnöm kell. Nem ragaszkodhatok megszokott eszközeimhez, hiszen azokat idővel kiismerik és tudnak ellene védekezni. Tudtam ezt akkor is, amikor csapdába estem, mégsem volt elég. Úgy tűnik, miután kikerülök innen, még jobban kell igyekeznem.
A tény, miszerint nem láthatja a Mennyet, nem változtat véleményemen, ugyanakkor egy újabb kis részlettel szolgál homállyal fedett kilétét illetően. Kérdéseire egyébként sem olyan egyszerű válaszolni, mint hinné, hiszen otthonunk folyamatosan változik. Ha az én szememből nézzük, van minden, kivéve talán a felhőket. Ez viszont akkor volt, amikor utoljára ott jártam. Azt, hogy most miként jelenne meg előttem a számunkra legpihentetőbb hely, fogalmam sincs.
- Ha láthatnád a saját szemeddel, teljesen másként jelenne meg előtted, mint előttem – tájékoztatom, hátha felhagy a pontosabb megismerés reményével.
Ezt követően viszont elnevetem magam. Oldalamba azonnal kellemetlen fájdalom hasít, mire összeszorulnak állkapcsaim. Ezt a kérdést bármikor hallom, megnevettet. Ha a Mennybe kapukon át lehet bejutni, hogy lehetne csak úgy lezuhanni onnan?
- Nem hallottam ilyen esetről – válaszolom, nem vetve el teljesen lehetőségét, hiszen bármi változhatott azóta.
Összeszedve csekélynek mondható erőmet, újra megpróbálok lábaimra állni. Azok ugyan megremegnek kissé, de ezúttal megtartanak, s még a kiegyenesedés is sikerül valamennyire. Ideje lenne elmenni innen. Előbb az ajtó felé próbálok tenni egy jól átgondolt lépést, majd megtorpanva visszanézek félre hajított angyali pengémre és a hozzá fűzött láncra. Amint megpróbálnám megmozdítani, földre csöpögött véremben ázna újra. Jelenleg képtelen vagyok magammal vinni. Úgy tűnik, vissza kell érte térnem, mikor erőm visszatér, hogy aztán egyszerűen kilebegtessem anélkül, hogy bármihez is hozzáérne.
- Mehetünk? – kérdem kiszabadítómat.
Én nem várnék itt a kelleténél többet. Ki akarok jutni innen, érezni akarom bőrömön a napot és a fényt. El akarom űzni orromból a penész és a vér szagát, miként a folyamatos, csöpögő hangtól is megszabadulnék egy időre.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Jún. 13, 2020 5:05 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────
- Minden bizonnyal - biccentek rá, gondolkodás nélkül az időtartamra. Nem számoltam utána, pontosan tudom, hogy az ilyet nem jó felhánytorgatni, mert csak idegesebb leszel tőle. Saját tapasztalat! Én is, amikor végre kiszabadultam, csináltam egy nagyjábóli összegzést, mennyi lehet az annyi kb, morogtam egy sort - hogy mi mindent csináljon magával az öreg fószer, amiért ennyi időre kivont minket a forgalomból -, majd pedig a tettek mezejére léptem. Illetve a beilleszkedés mezejére, mert a tettek nagyon sokat várattak magukra, ugyanis a világ nagyban megváltozott, számtalan újdonságot találtak fel az emberek. Legnagyobb sajnálatomra pedig nem tértek vissza a görög-római kultúrához, pedig az igazán megérdemelte volna. Sokkal kevesebb volt akkoriban a vas, és esztétikusabb a kinézete. Na mindegy, kár ezen rágódni.
- Szívesen! De azért ennyire nem volt nagy szám! - igyekszem terelni a beszélgetést. Fogalmam sincs, hogy vajon akkor is ilyen könnyedén boldogultam volna, ha démon vagy angyal lennék? Abban bízom, ez sosem derül ki. Különben még a végén nekem is szükségem lesz egy olyan, megbűvölt láncra.
Természetesen érdekel Mammon, s minden, ami hozzá fűződik. Ennek nem a “barátságunkhoz” van köze - ami ki tudja, létezik-e egyáltalán -, hanem a tudásnak köszönhető, amelyet rólunk birtokol. Ugyan egyenlőre nem árult el minket, de biztosra veszem, hogy “hűsége”, őszinte szavai megvehetők. Minden apró információmorzsa hasznos lehet róla, nem vetem meg a gondolatot, hogy lépéselőnybe kerüljek hozzá képest. Békeidőben is érdemes készülni a háborúra!
Biccentéssel jelzem, hogy elfogadom a válaszát. Ha Mammon benne lett volna, minden bizonnyal több angyal is csapdába esett volna itt, vagy máshol, elvégre Lovasként megvan hozzá a hatalma, hogy rendelkezzen légiójának démonjai felett. Eme gondolat azért fogalmazódott meg a fejemben, mivel majdnem biztosra veszem, hogy forral valamit az angyalok ellen, ám arról ötletem sincs, mi lehet az. Igazából csak a kíváncsi felem akarja csillapíthatatlanul tudni, elvégre a terveinket, szükségleteinket tekintve az angyalok hogyan léte nem kimondottan befolyásoló tényező. Azt a szerencsétlen esetet leszámítva, amikor az angyal pont köztünk, s a célunk között áll.
- De, kimondottan emberi - hagyom rá. - Ez az utóbbi nagyon jellemző mostanság. Az angyalok és a démonok is egyre gyakrabban mutatnak érzelmeket, s páruk emberi szokásokat vett fel - mesélem neki. Bár ha ez az esemény tényleg majdnem 700 éve volt, nos… erre nem lehet akkor fogni.
- Hmm, ez érdekes! Cseles, ravasz és érdekes. Egyszóval tipikusan démoni! - vigyorodom el hirtelen. Talán nem kellene, félreértheti. Azt hiheti rajta röhögök, pedig csak a démoni találékonyságot mosolygom meg. Valahol roppant vicces, valahol pedig igen dicséretes, milyen elhivatottan küzdenek a lelkekért, hatalmuk gyarapításáért.
- Ahhh, ne már! Én sosem láthatom a saját szemeimmel - vetek rá hatalmas “kiskutyaszemeket” - ahogy manapság mondják -, könyörgésem jeleként. - Csak azt meséld el, hogyan néz ki! Vannak benne épületek? Vagy az egész csak egy kert? Van benne folyó? Ha van épület, akkor milyen stílusú? Görög? Római? Egyiptomi? Vannak virágok? Fű? Fák? Van égbolt? Vannak felhők? - számomra ez jelentené a tökéletességet. Ami furcsa, mert szinte teljesen az emberektől átvett. Mondjuk szeretem a természetet, s az élettől pulzáló vidékeket, ráadásul a görög és a római városok előkelőbb részeit mindig is a világ egyik leggyönyörűbb dolgának tartottam. Amit aztán a középkor jól letaposott, és bemocskolt. - Bele lehet zuhanni a széléről a semmibe? - bombázom újabb kérdéssel.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 2:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Mintha egy pillanatra megtörne bennem valami. Számítottam arra, hogy nem csupán évtizedekről van szó, abban a pillanatban, hogy közölte, bebörtönzésem nem mostanában történt, de hogy oly rég… Hiába próbálok utána számolni, hirtelen azzal sem járok sikerrel. Valamivel kevesebb, mint 700 év. 672, ha sikerül végül jól számolnom. Nem, inkább csak…
- Valamivel több, mint 671 év – suttogom magam elé, bár biztos vagyok benne, hogy hallotta.
Nem mondhatom biztosra, hogy egyel több, amíg nem tudom, milyen hónapot írunk, annyira viszont nem is érdekel. Az az egy év egyszerű semmiség életemben. Nem több egy porszemnél a megéltekhez képest. Az egész viszont már teljesen más. Ennyi időre sosem gondoltam volna. Az egész világ képes megváltozni alatta. Még fele annyi alatt is, én pedig lemaradtam mindenről. Fogalmam sincs, mi vár majd rám.
Tekintetem a plafon felé emelem. Egyszerre érzem úgy, hogy látni is akarom, meg nem is. Egy részem tart attól, ami fogadhat.
- Köszönöm, hogy levetted rólam a láncot, Nieven! – nézek vissza rá, amit enyhe főhajtás követ köszönetem jeleként.
Figyelmem nem kerüli el szemeinek felcsillanása. Azt ugyan nem tudom, hogy élt-e akkor, vagy csupán hallott róla, de úgy vélem, kíváncsiságának tüze új lángra kapott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint kérdése. A lovas… Nem hiszem, hogy találkoztam vele. Ugyan végül elfogtak, de nem adtam magam könnyen. Egy olyan nagyhatalmú démonnal sokkal egyszerűbb dolguk lett volna, feltéve, ha megmutatja magát. Az nem elvetendő, hogy esetleg a háttérből mesterkedett.
- Nem tudom – felelem röviden – Nem hiszem – teszem hozzá, alig egy levegővételnyi idővel később.
Elvégre miért érdekelném én a lovast? Nem vagyok több egy hétköznapi szeráfnál. Nem voltam, most pedig talán még kevesebb is vagyok. Véleményem szerint nem voltam kiemelkedőbb többi hasonló rangú testvéremnél, az arkangyalokat pedig meg sem közelítettem erő szintjén. Nem is akartam. Nem arra teremtettek, hogy helyükre törjek, az én dolgom követni őket.
Történetembe röviden ugyan, de beavatom. Már kezdtem azt hinni, hogy ennyi az egész, s nem kell tovább fejtenem annak szálait, amikor felteszi újabb kérdését. Valamiért egy gyermekre emlékeztet, aki ugyan rendelkezik egy bizonyos tudással, mégis minden újra rákérdez. Számára pedig jelenleg én vagyok az új. Akár egy mese, amit eddig még sosem hallhatott.
- Én azt mondanám, nem akarták viselni tetteik következményét és valahogy megpróbáltak megszabadulni tőle. Meglepően emberi, nemde?
A bukott angyal egyik legismertebb jellemzője. Túlzottan emberivé válnak, elfeledve azt, amire teremtettek. Nem hiába angyal az angyal és ember az ember. Atyánk nem hiába teremtett két eltérő létezést, ahelyett, hogy angyaloknak adná a halandók világát.
Ahogy pillantása fegyveremre téved, úgy enyém is. A démonok beszennyezték az egykor nemes fémet, mit büszkén forgattam kezemben. Mindig is angyalok vére tapadt rá, néhány kivételes esetet leszámítva, ezért az nem zavar. Sokkal inkább a tudat, hogy kínzás eszközévé vált rúnáik segítségével. Talán ha lelke lenne, végigsírta volna ezt a több, mint fél évezredet.
- Igen, meg. Az angyalok meg is tették volna. A pestis idején az emberek lelkét könnyű volt megszereznie a Pokol teremtményeinek. Szökevény testvéreimnek segítség kellett a meneküléshez, amit démonoktól kaptak meg. Ez utóbbiaknak egy angyal kellett, akit halandók kezére adhattak hihető gyógyírként a betegség ellen, lelkeikért cserébe. Egyetlen angyal, tízek, talán százak lelkéért. Nem olyan rossz üzlet. Talán örülhetnék is, amiért ennyit értem – mosolyodom el.
Ez meglehetősen rossz vicc. Azt hiszem, a humorérzékem sosem volt túl jó, ha lehet így fogalmazni. Igaz, ez is nézőpont kérdése. Jobban jártam volna, ha megölnek? Semmiképp. Harcos vagyok, lényem utolsó morzsája is küzdött volna ellene. Halálommal nem folytathatom tovább dolgomat. Nem segíthetem testvéreimet, nem vigyázhatok rájuk, ahogy az arkangyalokat sem szolgálhatom, Atyámról nem is beszélve.
- Sajnálom, de a Mennyről nem áll módomban beszélni, amíg nem tudom, mi vagy – mondom gondolkodás nélkül – Igaz, ha tudnám, akkor sem hiszem, hogy hiteles információval szolgálhatnék, amennyiben tényleg bezárultak kapui – teszem hozzá.
Szeretném megtudni, hogy mi ő, de nem fogom hamis reményekkel táplálni csak azért, hogy esetleg elárulja.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Nieven


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
179
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 04, 2020 2:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Valahol Európában
───────────── ────────────
- Üdvözletem Galatea - biccentek könnyedén, hogy a "hivatalos" köszönést is letudjuk. Fogalmam sincs, mennyire ragaszkodik a hagyományokhoz, na meg az udvariassághoz, bajom abból nem lehet, ha úrivalaminek tűnök. Erre mondjuk nagyon rácáfol a következő reakcióm. - Na az se most volt - füttyentek, valahol meglepetésemben. Nem csoda, hogy rám ragadt eme emberi vonás, küzdöttem eleget, hogy elsajátíthassam. Még répát is ettem, csakhogy jobban menjen, hiába tartották ezt egyesek butaságnak, talán használt, talán nem, de minden esetre érdemes volt megpróbálni. Szeráf létével fontos információt árult el nekem, konkrétan azt, hogy harcos angyal, ráadásul abból is a dörzsöltebb kiadás. Csodás, nem kétszer akkora esélye van agyonverni, hanem háromszor. Mondjuk nem úgy tűnt, mint aki nagyon pofozkodós hangulatban van. - 2020 van most. Szóval valamivel kevesebb, mint 700 évet elzárva töltöttél - ezekszerint rokonlélekre akadtam, bár megeshet, hogy csak átver. Persze annak nem sok értelme lenne. - Nieven vagyok - osztom meg vele a nevem. Bár kitaláltam hozzá egy vezetéknevet, azt nem mellékelem. Egyelőre higgyen aminek akar. Jó lenne megtartani az inkognitómat, szóval kevés az esély rá, hogy eláruljam neki, mi vagyok. Nem szeretem a hazudozást, ez viszont nem egyenlő azzal, hogy a “jó célért” elhagynám. Szükség esetén terelek, hazudok, ölök, ami éppen szükséges. Ha tényleg itt raboskodott, ahogy az látszott, s állította, úgy semennyi fogalma sem lehet a leviatánokról, eképpen nem idegesítem magam azzal, hogy esetleg magától rájöhet. Sötét, elérhetetlen folt vagyunk az elméjében, még akkor is, ha esetleg találkozott bármelyikünkkel is korábban. Isten alapos munkát végzett.
- Ó - csillan fel a szemem a Pestis megemlítésére, de aztán gyorsan igyekszem lehűteni a kedélyeket. A pestis csúnya, rossz dolog. - Netalán a Lovasa is benne volt a bezárásodban? - kérdezem. Mammon azt mondta, más volt a ládába kerülése előtt, talán eme angyal le tudja írni milyen, ha látta. Ráadásul a Lovas nem árulta el számomra a személyes terveit, amiben talán ez a szeráf is részt vállalt, akaratlanul is. Persze a betegség, s annak Lovasa közti összefüggés lehet egyszerűen általam vélt is. Hevesen töröm a fejem, mit is mondott Mammon erről, végig óvó apaként terelgette a kórt? Jelen esetben ez mindegy, de a Pestis Lovasa még sok lehetőséget jelenthet számunkra, emellé pedig éppen annyi vészt is, szóval sosem árt meg új információkat szerezni róla.
Igaz, a démonok ott ártanak, ahol tudnak, ez tény, s az angyalok ősi ellenségeik. Akár fizikai, akár mentális értelemben, elvégre spirituális szinten. Minden megmentett, megtisztított lélek kiesés a Pokol, s sötét lakói számára.
- Téged vádoltak azért, amit ők követtek el? - ez egészen emberi, sőt, túlzottan is az. Ez persze korántsem jelenti, hogy én ne tiltakoznék kézzel lábbal egy ilyen csonkítás ellen. Ritkán törődöm bele a sorsomban, ebben valahol hasonlítok az idealista emberekre, hiszem, hogy az utolsó lélegzetemig magam alakíthatom, formálhatom a jövő. Több, kevesebb sikerrel. Mégsem értem, miért nem volt egyszerűbb megölni őt, a rabságba taszítás helyett. Elvégre az eszköz adott volt - pillantok az angyalkardra -, s minden bizonnyal a létszám is, elnézve a végeredményt, illetve visszaemlékezve gúzsba kötött valójára. Kétségkívül eme angyalok a legérdekesebb összetevői a történetnek, legalábbis viselkedés terén mindenképpen. Az embereket könnyű átverni még mindig, akkoriban mikor bezárták pedig keveseknek okozott nehézséget, hiszen erőnk páratlan, felfoghatatlan volt a számukra, amelynek ők maguk is részesei akartak, akarhattak lenni. Vagy csak menekülni a betegség fojtogató öleléséből. Ki tudja?
- Meg is ölhettek volna - vonok vállat, végül kimondva, min is jártak eddig gondolataim. Úgy vélem bolond az az angyal - és leviatán -, aki elhiszi egy démon egyetlen szavát is, főleg ha az a testi épségével kapcsolatos. Nem jó szándékú teremtmények ugyebár...
Nem tudom eldönteni, hisz-e nekem, de ez számomra lényegtelen is. Később úgyis saját szemeivel is felfedezheti. Ha kijutottunk innen. - Mesélsz nekem a Mennyről? - azt hiszem nem most fogunk távozni innen, helyet foglalok hát vele szemben, hátam a hideg falnak vetem, a lehető legmesszebb a cella vasrúdjaitól. Talán néhány felidézett kép az otthonáról megsürgeti mind a gyógyulását, mind a távozásra való késztetését, s addig is: érdekes, a későbbiekben talán fontos információkkal láthat el egy általam ismeretlen, s minden bizonnyal megközelíthetetlen helyről. Amennyire hidegen hagy a Pokol, annyira érdekel a Menny, előbbiről képeket is láttam, hála Athlannak. Értékesek, nagyon is, főleg a démoni álcámhoz, mégse olyan érdekfeszítő. A szép dolgok sokkal jobban megmozgatnak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Galatea


Bodiam-kastély, Sussex, Anglia Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Reagok :
12
☩ Rang :
szeráf
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 6:26 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


ValaholEurópában

@Nieven & Galatea  


Úgy tűnik, nincs gondja azzal, ha nem válaszolok minden kérdésére. A kérdés az, hogy a későbbiekben is így lesz-e, vagy sem. Senki nem tudja erre a választ jelen pillanatban, miként én sem tudom, mi foglalkoztatja igazán. Rajtam kívül persze.
Nevem említésével nem lenne bajom, na de rangommal? Nem vagyok biztos abban, hogy ez olyasmi, amit bárkivel megoszthatnék, ugyanakkor azt sem hiszem, hogy ez olyan nagy dolog lenne. Sok titkot rejtő információnak nem nyilvánítanám az erre adható választ.
- A nevem Galatea, a rangom pedig egykor szeráf volt. Jelenleg nem tudom, ahogy azt sem, mennyi ideig tartottak itt. Elfogásom évében az emberek 1348-at írtak. Annak is a második felében jártak már – válaszolom legjobb tudásom szerint – Benned kit tisztelhetek?
Azt egyelőre nem kérdezem meg, hogy mit. Úgy vélem, egyébként sem kapnék rá egyértelmű, vagy valós választ. Ez nem azt jelenti, hogy később nem fogok rákérdezni, ha lesz rá alkalmam, ezzel azonban még kivárok. Egyelőre nevével is beérem, s meglehet, már akkor eszembe jut majd valami. Egy régi találkozás, egy távolról szemlélt esemény, bármi, ami nevéről beugorhat.
Kérdései egymást követik. Kíváncsisága épp akkora lehet, mint enyém, amivel próbálom kitölteni az elmúlt évek ürességét. Zavaró a tudat, hogy vajmi keveset tudok erről az időszakról. Az emberek hangjának olykor fülsértővé váló zaja majdhogynem semmilyen tudással nem szolgált számomra. Egyszerű siránkozás, jajveszékelés, félelemmel töltött szavak. A démonok mások voltak, ugyanakkor ők nem maradtak sokáig. Igaz, tőlük sem tudtam meg sokat. Azt sem, hogy két látogatásuk között mennyi idő telt el. Tudom, talán segített volna, ha beszélgetést próbáltam volna kezdeményezni a Pokol teremtményeivel, ahhoz viszont épp annyira fűlött a fogam, mint az emberekkel való társalgáshoz. Maradtam az örök hallgatásban.
- A betegség neve pestis. Fekete halál, ha úgy ismerősebben cseng. Ami pedig a népszerűségemet illeti… – ennek gondolatára még én is elmosolyodom – Mondhatjuk, hogy nem voltam az.
Szándékomban áll jobban kifejteni szavaimat. Ki tudja, mit sejtene beléjük, ha ennyiben hagyom a dolgot. Akár még el is ijeszthetném, vagy magam ellen fordíthatnám, engedve, hogy kihasználja legyengült mivoltomat.
- Egy angyal sem volt túl népszerű a démonok körében, bár szerintem részükről ez csak egy tréfa volt. Ami testvéreimet illeti... – tartok némi szünetet, amíg átgondolom, folytassam-e, de végül nem látok benne kivetnivalót.
A kérdés már csak az, hogyan folytassam. Egyszerűen elmondhatnám, milyen feladatra teremtettek. Azzal egyértelmű lehetne népszerűtlenségem oka. Vagy talán mégsem. Tudjuk jól, hogy mindenkinek megvan a maga szerepköre. Nem okolhatunk emiatt senkit, ahogy azért sem, hogy teszi a dolgát. Kezdetben velünk sem volt baja senkinek. Ez a későbbiekben változott, amikor egyes harcosok önös céllal vetették be hatalmukat. Igen, a bűn ösvényére léptek, aminek meglett az eredménye. Nem egyet én vittem Sariel elé, hogy elnyerjék büntetésüket az arkangyal fegyvere által.
- Azok az angyalok szökevények voltak. A szárnyvesztés elől menekültek, nekem pedig az lett volna a dolgom, hogy elfogjam és felettesemhez vigyem őket. Azt hiszem, nem furcsa, hogy belementek a démonok hazugságába és asszisztáltak hozzá, ahogyan az sem, hogy én lettem a célpontjuk.
Remélhetőleg ez már elég lesz számára. Számomra sem nevezhető túl kellemes témának, mégis, az elvárhatónál kevésbé zavar, azt hiszem. Ezek egyszerű tények, már nem tudok rajtuk változtatni. Rövid történetem után viszont rajta a sor, hogy mondjon valamit.
Figyelmesen hallgatom minden egyes szavát. Gabriel és Michael egymással szemben. Ha képes lennék rá, valószínűleg megborzonganék ennek gondolatától, ezzel szemben viszont csupán egy furcsa, vészt jelző érzésre futja. Elsőre elég nehéz elhinnem szavait. Próbálnék kételkedni minden egyes elhangzott információban, mégsem tudok teljesen. Nincs oka arra, hogy hazudjon, ugyanakkor azt sem állítom, hogy teljesen hiszek neki. Ehhez látnom kell. Saját bőrömön kell tapasztalnom mindezt, vagy valamely megbízhatónak számító testvéremtől hallanom. Nem fogom azonnal elhinni egy idegen minden szavát. Mégis… Tagadni sem tudom. Nincs rá bizonyítékom, ez a tény pedig nyugtalanító. Nem tudom, mikor éreztem így utoljára. Bebörtönzésem alatt meglepően nyugodt volt minden. Emberek jöttek, majd mentek, aztán hosszú ideig semmi más, csak a vízcseppek hullása, láncaim csörgésével.
- Két éve – ismétlem meg – Milyen évet írunk most?
Ennyi minden történt a tudtom nélkül. Eddig is tudtam, hogy bőven lesz minek utána járnom, de ezek után… Annyi kérdésem lenne, amik ha nem tudnám kordában tartani magam, özönlenének ki belőlem, akár egy szavakból alkotott folyó. Mi lett azokkal, akik képtelenek megvédeni magukat? Mi lett az arkangyalokkal? Hová lett Atyánk? Mégsem teszem fel őket. Az azt jelentené, hogy teljes egészében hiszek neki, amit egyelőre tagad tudatom. Szüntelen azt mondogatja, hogy nincs rá bizonyíték. Csupán egyetlen személy meséje ez, nem több.
Aztán ismét... Nem hiszem, hogy lenne oka hazudni.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next
 Similar topics
-
» Magyarország misztikus helyei

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6