Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Belvárosi utcák •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eveline Naomi White


Belvárosi utcák Tumblr_oju9fcxdmd1qdo13xo6_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Play by :
Claire Coffee
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 25, 2021 1:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who you are?

@Ashina && Eveline  


Csak elnéztem a lányt. Sehogy sem akart beugrani, hogy honnan lehet olyan ismerős. Lehet, hogy még San Franciscoban láttam az aktáját? De olyan ártatlannak tűnik, nem hinném, hogy bármit is el tudott volna követni. Nem olyan, mint egy bűnöző.
-Ó, milyen találékony nevet választottatok – mosolyodom el. Hallottam már azt a mesét, talán egyszer még olvastam is Emilynek. De az már nagyon régen volt. Viszont arra emlékszem, hogy állatok szerepeltek benne, de ennél többre nem.
-Igazad lehet, sűrűn van dolgom erre felé – viszont még sosem álltam meg, hiába is hallottam a zenét. Túl sok elintéznivalóm volt, de nagyon jól esik a muzsika, ilyen szörnyűséges időkben. Az emberek ilyenkor egy kicsit elfeledkezhetnek a gondjaikról, arról, ami a világban zajlik. Meg persze a személyes gondokról is. Mert biztos, hogy vannak egyéb problémák is.
Miután feleltem a lány kérdésére, ő visszament a zenész társaihoz, hogy megossza velük a kívánságom. Milyen kedves tőle, hogy felajánlotta, hogy választhatok egy számot. Ő még biztosan kis ártatlan lányzó. Még szorult belé kedvesség nem úgy, mint az előbbi nőbe, aki már csak azért is, vissza akar rángatni újra a hivatalba. Nekem pedig kötelességem ezt meg is tenni. Borzasztó… állhatna ő is sokkal normálisabban az emberekhez, de nem.
-Biztos így is csodálatos lesz – felelem még neki mielőtt elkezdenék.
Majd ahogy felcsendül a zene, megrohamoznak az emlékek. A férfira gondolok, akit valaha szerettem. Akivel azt hittem leélhetem az életem. Akivel majd családot alapíthatunk amikor megszületik Emily.
Eszembe jut az első találkozásunk. Mennyire ridegen álltunk akkor egymáshoz és talán csak a véletlennek köszönhető, hogy utána a karjaiban kötöttem ki. Az a véletlen akkoriban nagyon megijesztett. Rettegtem és még most sem értem, hogy sikerült mindazt túlélnünk, ami azon a napon történt.
Ahogy ismét a refrén következik, az emlékeim is más mederbe folynak tovább. Arra gondolok amikor elváltunk egymástól. Megértettem, hogy el kell mennie, itt kell hagynia és hogy fontos, amit csinál. De hittem neki amikor azt mondta vissza fog térni. Elhittem, hogy szeret és velem tervezi a jövőjét. Én pedig mindennek bedőltem.
Annyira jó érzés volt, amikor a karjaiban tartott, amikor átölelt. Mellette biztonságban érezhettem magam, tudtam, hogy sosem hagyná, hogy bántódássom essen. Ő volt számomra a férfi.
A zene elhal, én pedig azon kapom magam, hogy a zene és a gondolataim hatására könny szökött a szemembe. Azonnal letörlöm. Nem szeretek sebezhetőnek tűnni, nem akarom, hogy gyengének lássanak. De van, amikor nem tudok uralkodni az érzéseimen.
Becsatlakozom a tapsolók közé és a lányra nézek, aki úgy tűnik szintén elérzékenyült a dalra. Igen, tudom, hogy ez a szám ilyen. De olyan régen hallottam már és annyira szeretem. Visszamosolygok a lányra és leengedem a kezem. A közönséget pásztázom, vajon kinek milyen emlék jutott eszébe? Észreveszek egy idősebb párt, akik egymást átölelve álldogálnak. Milyen szerencsések, hogy vannak egymásnak.
-Nagyon kedves tőled, a kislányom biztosan örülni fog neki – veszem át a kis plüss macit. Imádja a plüssöket, de jelenleg nem engedhetem meg magamnak, hogy meglepjem vele. Pedig annyira szeretnék jó édesanya lenni, olyan, aki mindent megadhat neki.
-Várj, csak – hirtelen beugrik, hogy honnan is lehet olyan ismerős a lány.
-Nem te vigyáztál a kislányomra, egyszer, még San Franciscoban? – kérdezek rá azonnal. Persze lehet, hogy tévedek, semmi sincs kizárva.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


Belvárosi utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jan. 17, 2021 8:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Az utca gyermekei
Nem sok mindenben vagyok jó, de az arcfelismerésben igen. Szerencsére azzal nincs gondom, a névmemóriám már nem ennyire kiváló. Szóval most ott tartok, hogy ismerős a fiatal nő, tudom, hogy az ő kislányára vigyáztam egyszer. De a neve nem akar a nyelvem hegyére jönni. A kislánya nevére viszont emlékszem. Emily. Bár csak egyszer vigyáztam rá, kényszerhelyzet miatt, de egész jól szórakoztunk. Nagyon aranyos kislány volt, megfogadtam neki, ha egyszer én is anyuka leszek, akkor olyan okos és ügyes kislányt szeretnék, mint amilyen ő is. Hát ez a fogadalom soha nem fog összejönni. Nem szeretnék ilyen bizonytalanságba életet adni egy gyermeknek, nem büntetném ilyesmivel. Amúgy sincs férjem, de Richard után már nem is akarok. Csak egy kis szabadságra vágyom. De ha ez a nő felismer, akkor talán oda lesz mindenem, ami megmaradt. Az idegesség alattomosan kezd bekúszni a gyomromba. Amint felteszi azt a bizonyos kérdést, a stressz hirtelen minden pórusomat átitatja. Édes jó istenkém, mit mondjak neki??? Hazudnom kellene, de mi van ha rájön az igazságra? Akkor mit csinálok? Nem…Richard nem találhat rám, nem hagyhatom, hogy aranykalitkába zárjon! Erőt veszek magamon és feszülten kifújom magam.
- Lehet, hogy már találkoztunk egyszer, minden nap errefelé zenélünk a zenésztársaimmal. Mi vagyunk a Brémai muzsikusok. - válaszolom meg a kérdését egy féligazsággal. Valójában nem is hazudtam neki. Vagy mégis? Az igazat mondtam, de mégse a teljes igazságot. Ahhjjjj felrobban a fejem tőled Ashina! Próbálom inkább elterelni figyelmét az ismeretségünk mibenlétéről és bevetem a kívánságkosarat. Ő került sorra, hogy kérjen egy számára kedves számot, amit mi el fogunk játszani, amennyiben ismerjük. Egy lassabb dalt kér, egy balladát. Pörgetem a kis kobakom, próbálom felidézni azt a Bonnie Tyler számot. Anyu mintha hallgatta volna bakeliten. Turn around…ahh megvan!
- Srácok, ismeritek a Total Eclipse of the Heart című számot? - nézek hátra kérdőn Alre és Bócára tekintve. Utóbbi csak a fejét vakarja, előbbi pedig kérdőn tárja szét a két karját.
- Pedig azt hittem ismeritek! And I need you now tonight. And I need you more than ever. And if you only hold me tight, we'll be holding on forever…Így se? - hozakodom elő a refrénnel, erre Al rávágja, hogy igen, ezt már hallotta párszor, mert az őrangyala sokat hallgatta. Próbálja is gitáron visszaadni azt, amit igazából a zongora tudna tökéletesen. De nem baj, így is jó lesz. Bóca továbbra sem ismeri, de próbálkozik felvenni a fonalat. Visszafordulok a fiatal nő felé.
- Így az eredeti nyomába sem érhet, de fogadd szeretettel tőlünk! - derűs mosolyra húzódnak ajkaim, majd intek Alnek és Bócának, hogy kezdhetünk. Előbbi lágyan megpengeti a húrokat.
- Turn around. Every now and then I get a little bit lonely and you're never coming 'round. Turn around. Every now and then I get a little bit tired of listening to the sound of my tears. - beleadom minden érzelmemet ebbe a dalba, miközben az anyukámra gondolok, akit négy éve vesztettem el. És apura, aki kómában fekszik a kórházban, én pedig nem tudok mellette lenni. Vajon rossz lánya vagyok? Szükségem lenne rá, mert nagyon egyedül érzem magam. Csak a zene nyújt számomra vigaszt ezekben a vészterhes órákban.
- Once upon a time I was falling in love but now I'm only falling apart. There's nothing I can do. A total eclipse of the heart. Once upon a time there was light in my life but now there's only love in the dark. Nothing I can say. A total eclipse of the heart... - vezetem le a számot és miközben Alastor az utolsó akkordokat pengeti, egy könnycsepp csorog le az arcomon. Letörlöm a kabátom ujjával. Miután elhalkulnak a húrok, sokan tapsolni kezdenek. Próbálok visszatérni a jelenbe.
- Köszönjük szépen! - mosolygom a közönségre, majd külön Emily anyukájára. Remélem, hogy benne kellemesebb emlékeket csalt elő ez a gyönyörű szám. Mivel én még soha sem voltam szerelmes, csak a szeretet erejével tudtam átérezni ennek a dalnak a fontosságát. De ki hogyan értelmezi. Al jelzi, hogy mennie kell, a gitártok is szépen megtelt. Valaki egy picit kopott, de jó állapotban lévő aranyos kis plüssmacit dobott bele, ami egy szívecskét tart a kezében. Felnyalábolom, majd odaszaladok vele Emily anyukájához és a kezébe nyomom.
- Remélem, hogy ezt oda tudod adni valaki olyannak, aki örülne is neki. Legyen szép napod! - mosolygom rá és elképzelem, mit fog szólni hozzá a kislány, mikor meglátja. Remélem örülni fog neki, mert biztos ők is elvesztették mindenüket, ahogy én is. De legalább életben maradtak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eveline Naomi White


Belvárosi utcák Tumblr_oju9fcxdmd1qdo13xo6_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Play by :
Claire Coffee
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jan. 11, 2021 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who you are?

@Ashina && Eveline  


Figyelem ahogy egy idősebb nő odalép a zenekar elé és valamit a lány kezébe nyom. Jó azt látni, hogy vannak még kedves emberek. Nem olyanok, mint az az előbbi hölgy, akit csak az éltet, hogy más idegeire menjen. Biztos van rá oka, nem hiszem, hogy így született, ilyen gorombának. Vagy csak el akarja rejteni a normálisabb énjét. Egyszer én is ilyen voltam. Nem akartam felfedni a valós, érzékenyebb énem. De ez még sok-sok évvel ezelőtt volt.
Emlékszem még arra, amikor a falaim elkezdtek leomlani, mert úgy hittem, hogy megtaláltam a szerelmet. Azt a férfit, akinek az oldalán a boldogságom vár. Aztán egy nap, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. El kellett mennie, de megígérte, hogy visszatér hozzám. Ami azóta se történt meg. Talán majd most. Azt tudom, hogy ő is itt él, úgyhogy bármelyik percben, bármelyik utcasarkon összefuthatunk.
A dicséretemet követően látom ahogy a lány elpirul. Érdekes. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első, akinek tetszik, amit csinálnak. A gitártokot elnézve, csak a mai napon már többen is kifejezhették nekik a tetszésüket. Szívesen adományoznék én is, de a jelenlegi helyzetben jól át kell gondolnom, hogy mire költök. Nem lehetek meggondolatlan, mert a végén Emily inná meg a levét. Azt pedig semmiképpen sem hagynám.
-Ne haragudj, de olyan ismerősnek tűnsz nekem. Nem ismerjük mi egymást valahonnan? – szegezem neki a kérdést. Hiába is gondolkozom, csak nem ugrik be, hogy ki is lehet ő. Pedig valahol már biztos láttam. A memóriámmal mindig is akadtak problémáim, most sincs ez másként. Az is lehet, hogy csak hasonlít valakire és összekeverem azzal az illetővel.
-Ó, ez igazán kedves tőled – elmosolyodom. Nem is tudom, hogy volt-e már részem hasonlóban. Szerintem még soha, senki nem énekelt nekem.
-Ha lehet valami lassabbat, érzelmesebbet szeretnék – elgondolkozom, hogy mi is lenne a megfelelő dal.
-Tudod… van az a szép Bonnie Tyler dal. De most nem ugrik be a címe – remélem ő tudni fogja, hogy mire is gondolok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


Belvárosi utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 10:55 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Az utca gyermekei
Mások biztos őrültnek titulálnának, ha azt mondanám nekik, hogy így hajléktalanként élve sokkal felszabadultabbnak érzem magam, mint a tehetős családi környezetben, melyben felcseperedtem. Biztos a szememre vetnék, hogy mit képzelek magamról, hiszen szeretetben nőttem fel, egy édesanya és édesapa támogatását élvezve, nem volt hiányom semmiben sem, mégis ez a fajta élet miért lenne jobb annál? Kényelmi szempontból semmiképp sem jobb, de legalább nem vagyok kalitkába zárva, nem kell folyton arra ügyelnem, hogyan is viselkedjek, végre önmagam lehetek és azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Kezdésnek ez az utcazenélés sem rossz. Ez tart még életben. Az ember az utcán megtanulja megbecsülnie azt, amije van, amit az élet adott neki.
Ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét! Anyu sokat mondogatta ezt nekem akkor, mikor szomorú voltam valami miatt. Én a zenével édesítem meg az életemet. Elhagytam a kényelmet, a szép ruhákat, az arannyal bevont kalitkámat a szabadságért. Nem a ruha teszi az embert, hanem a lelke. Így most vidáman tapsikálva énekelek a hidegben, a táncikálás fel is melegít. A gitártokban gyűlnek az apróságok, hasznosságok, amik megkönnyítik az utcai létet. A spanyol szám után egy idős hölgy lép oda hozzám, majd egy csomag pékárut nyom a kezembe.
- Áldjon meg a Jóisten titeket leányom! - megpaskolja a kezem, aztán tovább krosnyog kis kosarával a kezében. Sajnos a Jóistenke áldására már nem számítok, ám mégis jól esik a kicsi lelkemnek, hogy nem halt még ki a kedvesség ezen a világon. A néni után egy fiatal nő fejezi ki elismerését. Kicsit elpirulok, érzem, hogy az arcom bemelegszik, nem vagyok hozzászokva a dicséretekhez.
- Köszönöm zenésztársaim nevében is. - válaszolom széles mosollyal arcomon. Olyan ismerősnek tűnik, mintha már láttam volna valahol. Az agyam azonnal turbóra kapcsol és pörögni kezdenek az emlékek. Hirtelen beugrik, hogy az ő kislányára kellett vigyázzak, az ő házába küldött el apu pár hónappal ezelőtt, hogy megtanuljam, milyen is egy gyermekkel bánni. Így próbált meg felkészíteni az anyaságra, a házasságomra. A ragyogó mosoly azonnal lehervad az arcomról. Nagyot nyelek. Jajj, remélem, ilyen toprongyos formában nem emlékszik rád Ashi, mert akkor hamar kiderül a turpisság! Nem tudhatnak róla, ki is vagy, nem találhat rád Richard! Donna mama ma reggel mutatott egy hírlapot, amiben szerepelek az eltűnt személyek listáján és az a baj, hogy ki vagyok emelve a tömegből. Richard valószínűleg szépen rászedte a rend őreit is megható szavakkal és most már a hivatalos szervekkel is kerestet...
- A következő szám az Ön kívánsága lesz! Mit szeretne hallani? - nyögöm be az első eszembe jutó gondolatot, hogy eltereljem a figyelmét és ne adjak esélyt a kérdezősködésre. Közben a hátam mögött Alastor és Bice Bóca hangolni kezdenek és utóbbi vígan elszórakoztat egy kisgyermeket, aki betámadta a kézi dobokat...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Eveline Naomi White


Belvárosi utcák Tumblr_oju9fcxdmd1qdo13xo6_250
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
15
☩ Play by :
Claire Coffee
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


Who you are?

@Ashina && Eveline  


Az egész délelőttömet a belvárosban kellett töltenem. Elég sok elintéznivalóm akadt azáltal, hogy egy új városba kellett költöznünk, a kislányommal. Az első pár helyen még szerencsém is volt, alig lézengtek rajtam kívül páron, gyorsan tudtam haladni.
Az utolsó irodában viszont, nem elég, hogy órákat kellett várnom, de a hölgy mindenbe belekötött. Másodszorra kellett ma visszajönnöm hozzá, de úgy tűnik lesz egy következő alkalom is. Nem értem miért húzza az időm. Én is papírmunkát végzek, úgyhogy tudom, hogy le lehet egyszerűsíteni a dolgokat. Mehetne egy sokkal gyorsabban is, de csak nem egyezik bele a tanácsomba, miszerint állítsa elő az új irataink és többet nem lát. Ő nem… ellenkezik, mindenben törvényesen akar eljárni. Erről meg pont engem akart kioktatni. Szerintem én többet tudok a törvényről, mint ő.
Ott is hagytam, csak úgy zuhogott a padló lépteim után és az ajtó is hangosan csapódott mögöttem. Ha csak rólam lenne szó, nem törném magam ennyire. De Emily miatt kénytelen vagyok mindent elintézni. Ha nem lesznek meg az új papírjaink még az iskolát sem folytathatja. Ami meg ugye léggé fontos, hogy egyszer majd többre vigye. Ne csak egy irodában kelljen ülnie egész nap, mint nekem. Fontos a jövője, úgyhogy lesz még egy elbeszélgetésem ezzel a nővel és nagyon ajánlom neki, hogy a következő alkalommal már ne kössön bele semmibe.
Elhaladok egy üzlet előtt. A kirakatban szebbnél szebb ruhák sorakoznak. Szívesen betérnék ide, viszont anyagilag most nem engedhetem meg magamnak. A lányomnak kell vennem néhány új ruhát. Olyan gyorsan fel fog nőni. Tegnap még szinte kisbaba volt, most meg már hét éves. Annyira rohan az idő, legszívesebben megállítanám.
A kirakatot magam mögött hagyva, ahogy sétálok, meghallok egy zenét. Elindulok az irányába. A zene mindig meg tud nyugtatni, most rám is fér. Odaérve, megnéztem magamnak a kis csapatot, akik zenéltek. A lányon megakadt a tekintetem. Olyan ismerősnek tűnt, mintha már találkoztunk volna. De nem állt össze a kép, hogy honnan ismerhetem. Valószínűleg csak összekeverem valakivel, hiszen ezen az új helyen még senkit sem ismerek. Vagy az is lehet, hogy ő is úgy menekült ide.
Hallgatom a zenét, olyan vidám, szívesen táncra perdülnék. De nem teszem, csak hallgatom és elmerülök az emlékeimben. Volt olyan időszak az életemben, amikor azt hittem, minden rendben lesz. Oly régen volt már az. Mikor elhittem, hogy elérkezett a boldogság pillanata. De az álomkép egy pillanat alatt tört össze.
-Ez csodaszép volt – jelentem ki, miután a szám véget ér.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Ashina Wilson


Belvárosi utcák Tumblr_oaeqcxw1tJ1r6wsp9o1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
11
☩ Play by :
Bahar Şahin
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jan. 06, 2021 1:00 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



Az utca gyermekei
Úgy érzem a sors akarta, hogy találkozzam Alastorral. Hiszek benne. Mármint a sorsban, mert az Úrban megrendült a hitem, az a gonosz vihar elpusztította szeretett városommal együtt. Az ő segítségével könnyebb elviselni ezt az utcalétet és vidámabban fogom fel ezt a fajta szabadságot. Néha fura dolgokat produkál az élet. Igazából nem sok mindent tudok róla, de a zene összekovácsolt bennünket. Ő a gitártudását, én a hangomat adom az utca emberének. Tudom, ez nem a Broadway, de jól érzem magam, ha mosolyt csalhatok a járókelők arcára. Szerencsére nem tiltott a városban az utcazenélés. Még csak egy hete ismertem őt körülbelül, mikor az egyik vidám nótázásunk után odabicegett hozzánk egy féllábú amerikai őslakos, aki Bice Bóca néven mutatkozott be. Igazából Joe Rapid Legs az eredeti neve, de miután két évvel ezelőtt elvesztette az egyik lábát valami leviatán szörny támadásban San Franciscoban, elhagyta a várost, nevet változtatott és itt hajléktalannak állt, mert fél lábbal már nem vették hasznát sehol sem. Donna mama, az utca gyermekeinek védelmezője segített neki is. Emlékszem azokra az időkre, mikor a támadás történt, rettegtem, hogy apu élve jöjjön haza, még imádkoztam is érte. Őt is kivezényelték a helyszínre. De nem oszthatom meg ezeket Bice Bócával és Alastorral, nem tudhatják meg, ki is vagyok valójában. Minden egyes nap a fülemben csengenek Donna mama szavai. "Bár ezt a szép arcocskát nem tudod eltakarni, de minél kevesebben tudnak arról, mi is a neved, ki is vagy valójában, annál kisebb lesz az esélye annak, hogy megtaláljon az a férfi." Igaza van az idős hölgynek, nem kelthetek túl nagy feltűnést. Visszatérve Bice Bócára, azzal keresi meg a mindennapi betevőjét, hogy fából faragott szobrocskákat árul és néha napján a pánsípján, illetve kézi dobon is játszik. Szeretett volna csatlakozni hozzánk, így bevettük őt a kis utcazenekarunkba, aminek a vicces Brémai muzsikusok nevet adtam. Egy régi állatos gyermekmeséről jutott eszembe, amit még anyu mesélt nekem kislány koromban. Mindig jókat kacarásztam azon, ahogy egymás hátára álltak a különböző állatok. Ez maradt meg a legjobban a kobakomban. Mi ugyan nem állunk egymás hátára, de kölcsönösen kisegítjük egymást, úgymond felajánljuk egymásnak a hátunkat, ha kell. Egy vidám, pörgős spanyol muzsikát játszunk éppen. Azt mondta Bice Bóca, hogy kicsit szexisebben kellene ehhez mozgatnom a csípőmet, de leszavaztam, hogy én olyat nem tudok, jobb, ha magamat adom. Ugyan nem tudom, milyen is az igazi kubai életérzés, milyenek voltak a forró táncokkal elköltött füstös-fűszeres éjszakák, de nagyon tetszik a zenei világ, így elég felszabadultan éneklem és táncolok hozzá annak ellenére is, hogy nincs se nyár, se meleg, se füstös, forró éjszakák, csak mindennek az ellentéte. Rideg, téli nap, hideg és magányos éjjelek. De az álmaim még megmaradtak, a lelkemet is beleteszem ebbe a dalba is, mint ahogy a többibe is.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Belvárosi utcák VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1080
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Szept. 14, 2020 9:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 4:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Sidriel

Készen álltam a futásra, ha esetleg a nő megakart ragadni és visszacibálni a férfihoz, akit megloptam. De nem így lett. Helyette feltett egy kérdést, amire csak elmosolyodtam. Röhögni is akartam, de nem vagyok ennyire modortalan.
- Hogy, miért? Néz csak körül. Nyomor és szenvedés mindenütt. Képzeld el ezt a helyzetet egy árva szemszögéből. Az emberek megvetnek minket, mert nincstelenek vagyunk. Nem értünk semmihez és nem is hajlandó a többség tanítani minket. Így az árvák mire kényszerülnek? Lopásra? És, mivel az emberek szíve tocsog a mocsokban és az előbb említett dolgok következményeként csak még jobban megutálnak minket. Mond hát. Még, ha rajtam segítenél is azzal nem rajtam segítesz, hanem magadon. Az egodat simogatod azzal, hogy tudtál segíteni valakin, de ha belegondolsz nem segítettél senkinek. Számtalan árva van, akik szörnyűségeket követnek el az emberek akciói miatt. Megvernek minket, megdobálnak, éheztetnek. Csak akkor számítunk embernek, ha van valamink. És, hát miért is ne mocskolnánk be a kezünket, ha ez az elvárás ahhoz, hogy túléljünk? Csak élni akarunk semmi több. De a mai világban már ez is probléma. - vázolom fel a helyzetet a nőnek hát, ha ezzel elérem, hogy békén hagyjon és elmehessek innen. Remélem, hogy így lesz, mert kezdem unni az itt ácsorgást a tömeg közepén.

From: Jessica
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 15, 2020 11:35 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ Little girl,the heaven wait for you

@Jessica Miller && Sidriel
Születés • Remélem, tetszik :3 • Credit:
 
Néha, sőt, talán a kelleténél gyakrabban is nem tudom, hányadán is állok tulajdonképpen a mostani világgal. Na meg abban saját magammal. Mert igen, van, hogy az angyalok sem tudják hová tenni magukat a nagy egész szövevényes mintájában. Pedig ha valakinek, hát nekünk aztán igazán ismernünk kellene a helyünket és feladatunkat. És ez többnyire így is van, de igen, még velem is megtörténik, hogy elbizonytalanodom. Hogy összezavarodok egy-egy szerencsétlenül, sikertelenül végződő feladat után. De az is előfordult már, hogy kétségbeestem. Igen, én, a tisztaság angyala. Furcsa, nem igaz? Szerintem is. De néha még én sem tudok ez ellen mit tenni, pedig igyekszem. Még a legjobbak is megbotolhatnak néha, én pedig egyáltalán nem tartom magam a legjobbnak, ilyenről szó sincs. Viszont azt sem hagyom, hogy bolondnak tartsanak... na meg azt sem igazán bírom elviselni, ha úgy vallok kudarcot, hogy meg sem próbáltam mindent megtenni az adott feladat teljesítéséért. Na nem, az nem én lennék.
- Nem érted? Hát persze... szerintem gondold át újra! Most komolyan, senkinek nem lesz jobb attól, ha becsapod magad, engem, meg azt, akit éppen megloptál. Láttam, mit csináltál, hiába próbálod letagadni! Mondd, miért tetted? Tudok valamiben segíteni esetleg?
Érdekődve, várakozóan pillantok a lányra, hátha veszi a lapot, és végre elárulja, hogy mégis miért tesz ilyeneket. Na, nem mintha nem lenne sejtésem, de azért szeretném tőle is hallani.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 31, 2020 12:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Sidriel

A bűn csak egy szó. Egy bélyeg melyekkel azokat sújtanak, kiket a kétségbeesés és a tehetetlenség vesz körbe. Olyanokat, akiknek az élet nem adott lehetőséget tisztességes életre. Az Úr szerint a prostitúció bűn. Ezért is ítéli el a törvény is. De kérdem én. Ha az illető gyerekkori dolgok miatt nem kapott oktatást, normális gyerekkort, mentális egészséget akkor ő hibáztatható e? Hibáztatható e azért, mert a saját akarata ellenére került ilyen helyzetbe és az életben maradáshoz testét árulja a bevető falatért és nem azért, mert élvezi? Akkor is Pokolra kerül e, ha emelet egy szerető anya, aki inkább feláldozza saját egészségét csak, hogy gyermeke jobb körülmények között nőjön fel, mint ő? Nem minden fekete és fehér. A korcs lények, akiket megvet mindenki azok olyas valamiért bűnhődnek, amiről nem tehetnek. Nem kérte senki, hogy megszülessen. Nem kérte senki, hogy élve szülessen. Olyas valamiért büntetni valakit, amiről nem tehet és nem is tud változtatni nem helyes. Ebből is látszik, hogy minden csak a képmutatásról szól. Elvárják tőlünk, hogy tökéletesen éljünk hibákat nem vétve, pedig az ember nem ilyen. Hibás a rendszer, amit egy olyan egyén állított fel, aki a jelek szerint nem különb azoktól, akiket megvet. Én ezért nem hiszek az Úrban, pedig apám arra tanított, hogy érdemes hinni benne és legyek hálás neki. De minek? Miért higgyek olyas valakiben, aki képmutató és csak porba dönti, amit felépített?
Értetlenül nézek a nőre, aki megszólított. A világ megváltozott. Már nem abban a szabályokban élünk, mint régen. Aki kapja marja szabály él. Különben is ez is egy szakma. Megkeressük a bevető falatokat és túlélünk. Az erkölcs már rég nem létezik.
- Nem értem, miről beszél. - egyelőre nem mondok többet. Nem akarok egy olyan monológot előadni, ami valószínűleg süket fülekre találnak. Az sem zavar, ha elítél, megszoktam már. Az olyanokat, mint engem elítélik. Sőt...azokat is elítélik, akiknek van véleménye. Ebből is látszik, mennyire elcseszett ez a világ.

From: Jess
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 10:32 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


☽ Little girl,the heaven wait for you

@Jessica Miller && Sidriel
Születés • Remélem, tetszik :3 • Credit:
 
A bűn az bűn. Legyen az akár olyan kicsi, mint egy füllentés, hogy segítsünk a barátunkon, vagy nagy, mint egy lopás, vagy gyilkosság. De akkor is elkövethetünk valami bűnt, ha elfelejtünk megtenni valamit. "Elfelejtjük". Biztosan? Vagy nem is akarjuk megtenni, esetleg elmondani az adott dolgot? Lehet. Minden lehet. A bűn viszont attól még bűn marad, ez tény. Az Úr pedig elítéli a bűnt - de a bűnösöknek még megbocsáthat. Ennek pedig mi, angyalok vagyunk a módjai. Legtöbb esetben.
Mint ahogy most is. Ezért is követem nesztelen léptekkel a belváros utcáin lépdelő leányzót, aki nagyon úgy  tűnik, hogy lopni készül. Mert mi másért is settenkedne ennyire? A gyanúm pedig egész hamar beigazolódik, mikor a szemem láttára foszt ki egy figyelmetlen, gyanútlan férfit. Általában viszonylag sokáig tudom tartani a számat, meg a nyugalmamat, de most valahogy nehezen megy. Talán a lány fiatalsága hat rám ilyen szinten.
- Halihó, kislány! Bocsánat, hogy csak így megszólítalak, de... úgy gondolom, van nálad valami, ami egyáltalán nem a tied! Azt hiszem, vissza kellene adnod a jogos tulajdonosának!
Utalok rá, hogy bizony-bizony láttam, mit is tett, de ennél többet egyelőre nem szándékozom mondani, vagy tenni. Még nem. Ha viszont nem hat rá a szép szó, akkor azt hiszem, muszáj leszek tenni valamit.

Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 3:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


To: Sidriel

Nem tudom, miért jöttem ide vissza. Bár még mindig jobban járok itt, mint mondjuk New Orleans-ban. Ott a kezemet is levágnák a "munkámért". Bár szerintem ezt bárhol megtennék, ha lebukom. New York könnyű célpontnak lévén az emberek kevésbé szemfülesek, mint a természetfelettiek. Jó van egy két kivétel mindkét csoportnál is, de összességében a biztos pontok azok a halandók. Az ő figyelmük csak egy pontra tud összpontosulni és észre sem vesz, ha valaki benyúl a zsebükbe. Már pedig én mindenki zsebébe benyúlok.
A belvárosban sétálgatok és egyre inkább az az érzésem, hogy valaki figyel. Vagy csak paranoiás lennék? Meh, biztosan semmiség senki sem olyan ostoba, hogy nyílt terepen közönség előtt támadjon rám. Legalábbis remélem, mert nem szívesen vernék meg senkit itt. Egy sikátorban még oké lenne, de itt nem. Túl sok a szemtanú és látványos. Én sem járnék jól. De egy ilyen hely tökéletes a munka megkezdéséhez. Mindenki másra figyel és nem az értékeire. Egy valamiben egyetértek velük. Az élet sokkal többet ér bárminél, még is kockáztatunk csak azért, hogy több legyen nekünk. Az ember ilyen. Kapzsi és többre vágyik. A szolga a király helyéért, vagy a nemes jólétére vágyik, míg a király több birtokot, aranyt és hasznot akar. A történelem ebből áll. Zsarnokság és kegyetlenség. De hát ilyen az élet. Ha nem vagy elég erős elveszel, ha nem vagy leleményes csapdába esel és megölnek. Az élet mindig a halál játszmája volt, és az is marad.
Nem gondolkodom semmin, mielőtt cselekszem. Egyszerűen csak megtörténik. Így lesz, hogy egy férfit fosztok meg a tulajdonától, mindenféle filózás nélkül. Néha megrémiszt mennyire más lettem. Régen sem volt túl sok bűntudatom, ha csináltam valamit, de mostanra ez már kihalt belőlem. Bár tény régen a négy fal között éltem apámmal. Miért is mentem volna ki, ha nem volt muszáj. Ő gondoskodott mindenről én meg otthon ténykedtem. Hiányzik...nagyon is. De muszáj elengednem. A saját érdekemben is.

From: Jessica
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 20 vendég

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
3
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7