Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Dec. 01, 2020 5:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


K
edvesem szavai jól eső érzéssel töltenek el, nem is szekálom azzal, hogy nem mondott semmi mást hozzá, megelégszem ennyivel.
-Tudom, tudom. Csak... Tényleg jó itt!-motyogom csendesen és elvigyorodok ahogy közli, hogy nem bánja amiért elnyújtottuk a pihenőnket. Vacsora után összebújva Belialal hajtom álomra fejem a mellkasán és szinte azonnal elalszom. Arra ébredek, hogy lépteit hallom, kinyitva szemem köszönt és egy piros almát dob felém. Nem tetszésem jeléül apró hangocska szökik ki ajkaim közül, majd meghallom, hogy talált egy utat lefelé, bár szerinte nem fogom díjazni az ötletét. Még mielőtt bármit is mondanék karjaimmal nyújtózom felé, arra kérve, hogy lépjen végre hozzám. Kezeimet nyaka köré fűzöm ahogy elém guggol, elveszek egy röpke pillanatra a tekintetében mielőtt megcsókolna, na, így már kerek a reggel, kezdődhet a nap. Bele mosolyogok csókunkba ahogy viszonzom, majd közénk suttogott szavaira felkapom a fejem.
-Egy csónakot?!-gyanakodva tekintek rá és felvillan előttem egy régi kép, mintha már egyszer történt volna ilyesmi. Mélyet, beletörődőn sóhajtok fel ahogy lehunyom a szemem, valamiért ki sem kell mondania, már sejtem mire megy ki a játék. Hasonló hülyeséget fogunk csinálni, mint amit Nahanton hoztunk össze. Bár nem tudom, hogy a sziklákat mennyire bírná a ladik, így kissé hitetlenül emelem rá ismét pillantásomat.
-Ezt nem mondod komolyan, ugye?-a temérdek őrültsége közül, talán ezek a hirtelen kreált tervek a legbizarrabbak, s valahol a legkreatívabbak is. Sosem vallottam be neki, de a szánkózás a csónakkal -miután szerencsésen megérkeztünk a kolostorhoz-; a legszórakoztatóbb mulatság volt amit vele átéltem. Eltekintve attól, hogy az út egésze számomra annyiból állt, hogy Őt öleltem szorosan és mellkasába rejtettem az arcomat.
-Egy folyón?! Egy folyón akarsz lecsorogni a talált csónakkal...-nem tudom kellően leplezni, de felcsigáz az ötlete, valamiért úgy gondolom, kár lenne kihagyni, maximum ugyanúgy járunk, mint a szigeten. Valami csak kisül belőle. Kérésére kimászom a takaró alól és ruháim után nyúlok. Egész gyorsan magamra öltöm őket, Belial pedig elpakolja a motyót, vissza a táskába. Mire elkészülök addigra útra készen áll Ő is. A sziklák felé vesszük az irányt, nagyokat harapok a kapott almából és vidáman rágcsálom míg meg nem látjuk a a bódét amiben a piros színű csónak pihen. Még egy utolsó falat almát magamhoz veszek, hogy aztán a csutkát messzire hajítsam, Kedvesem kérdésére elvigyorodok.
-Megígéred, hogy nem törjük ki a nyakunkat? Vigyázz ránk, rendben?-hagyja el ajkamat pontosan ugyan az a két kérdés ami Nahant Islandon is, mikor előrukkolt a "csússzunk le a kolostorig" ötletével.
-Lehetőleg ne forduljunk a vízbe légyszíves!-adom tudtára, hogy benne vagyok a dologban, Vele nem érhet baj!
-Egyébként... azt is tudod, hogy hol van a folyó?-kérdezek rá miközben tenyerem lendül felé, remélve, hogy egy szál cigarettával megszán mielőtt ezt az újabb őrültséget megtesszük.

Zene: Akarlak Téged
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 30, 2020 9:18 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Válaszom három szóból áll, amit nyugodt szívvel vehet ígéretnek is és jegyezhet be Viszály fogadalmai közé. Ennek örömére kezdünk neki a tábortűz felett készült vacsoránknak. Már fekvéshez készülődünk, mikor kedvesem panaszosan megjegyzi, még nem akar hazamenni. Szerencse, hogy még nem is kell.
-Van még egy teljes napunk. Így is tovább maradtunk, mint eredetileg terveztük...- jegyzem meg mellékesen, miközben hanyatt fekszek a hálózsákon és magamra húzom a plédet. Az eredeti három napunk egy hétre tolódott.
-Bár egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. - teszem hozzá, mielőtt még azt gondolná mégis. Belphegor közben szorosan átölel és hozzám bújva hamar álomba is szenderedik. Mire felébred már nem fekszem mellette. Akkora már túl vagyok egy kiadós sétán és egy alapos terepszemlén, kész tervekkel térek vissza hozzá. Hunyorogva néz fel rám, mikor meghallja közelgő lépteimet, majd hangot ad méltatlankodásának, mikor egy érett, piros almát hajítok felé. Azt hiszem másféle ébresztőre számított. Gyorsan megosztom vele, hogy találtam egy rövidebb utat lefelé, de előre bocsátom, nem biztos, hogy tetszeni fog neki az útvonal. Ha lehetne természetesen azon az ösvényen indulnánk vissza, amin felfelé jöttünk, de a leszakadt függőhídon már aligha kelhetünk át.
-Nos, szerintem annyira nem vészes...- guggolok ásítozó kedvesem elé és hagyom, hogy karjaival nyakamba csimpaszkodjon. Ha átfog karjaival, szájára hajolok egy reggeli csókért, majd halkan közénk suttogom őrült ötletemet, ha már kíváncsiságának jelét adva rákérdezett.
-Találtam fent egy fabódét. Benne egy csónakot. - halvány, sunyi mosoly jelenik meg szám sarkában és biztos vagyok benne, hogy már ennyiből is lesz sejtése, hogyan tervezem lejutásunk. Elég csak a csónakot említenem, hogy egy emlékezetes nahanti emlékkép ugorjon be neki. Nagyjából harminc éve, a tél beköszöntével az imp barlangjában talált ladikkal siklottunk le a hegyoldalon. Sohase felejtem el. Őrült egy vállalkozás volt, meghallhattunk volna vagy egy szakadékba zuhanva vagy felkenődve egy masszív fenyőtörzsre, mégis egyetlen komolyabb karcolás nélkül csúsztunk be átmeneti szálláshelyünk udvarába.  
-Most a folyón haladnánk végig. - folytatom, ami egy fokkal talán veszélytelenebbnek tűnhet a nahanti terephez képest.
-Gyere, öltözz fel. - vetek egy pillantást takaró alól elővillanó fedetlenségére. Minél gyorsabban elérjük a csónakházat, annál hamarabb térhetünk vissza a partra. Míg bizalmasom felruházkodik, addig összeszedem és a táskába gyömöszölöm a túrafelszerelést. Mihelyst Belphegor útra készen áll nekivágunk a szikláknak. Nagyjából negyed óra, húsz perc alatt az említett fatákolmányhoz érünk, már messziről látni a piros kis csónakot.
-Mit gondolsz? - kérdezem kedvesemet, megpaskolva a pirosra mázolt járművel. Már első látásra is ezerszer bizalomgerjesztőbbnek tűnik, mint az a régi, korhadásnak indult darab, amint az imp gyűjteményéből kölcsönöztünk.
-Vagy ez, vagy a fél napos séta. - bízom a démonnőre a választást. Nincs ellenemre a kerülő sem, de jóval kevesebb idő alatt elérnénk a hegy lábát, ha a vízi út mellett döntenénk.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 1:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


M
iután ismét egymáséi lettünk Belial vacsorát készít számunkra én pedig nem győzöm magamba inni a látványt. Ő is változik értem. Fogalmazódik meg bennem a gondolat. A mosolyom őszinte, lágy ahogy rá pillantok. Kedvesem hamar komplett vacsorát rittyent össze, bort tölt poharainkba, majd a nyársról lehalászva a szalonnát hagyjuk hűlni a kenyér szeleteken. Egy falatot kicsípve, játékosan szája elé tartom s amint a falat ajkai mögött eltűnik, úgy hajolok csókra szinte azonnal. Kedvesem az ölébe von s forró csókot váltunk, hosszasan, amit láthatóan egyikünk sem bán igazán. Sűrűn kapkodva a levegőt válunk el egymástól, hogy aztán forró ajkait nyakamon érezzem, élvezem kitüntetett figyelmét és arra kérem folytassa még egy kicsit legalább, kérésemnek eleget téve kényeztet még tovább, végül szembe fordulok vele és tenyereim közé fogom markáns arcát, hogy pár csendesebb pillanat múlva megszólalhassak. Csak egy apró ígéretre vágyom, hogy hallhassam a szájából, ám kedvesem szinte azonnal előrukkol azzal a mondandóval amire egyáltalán nem számítok, pont tőle.
-Ó! Hát, jól hiszed, bár ha emlékeim nem csalnak, az a mondat annak szólt, hogy akkor fogok valóban szót fogadni neked, ha...-akadok meg mondandómban mielőtt kiszaladna számon a házaság szó, épp elég ganyét kavartam már azzal is, hogy Cole-t megemlítettem Belialnak, meg a pazar ötletem, hogy költözzön hozzánk a fiú. Egy pillanat erejéig csüggedség csillan szemeimben, ám ahogy Kedvesem ismét megszólal el halovány mosoly ül ki pofimra. Nekem ennyi elég is. Kezdetnek. Bújok hozzá, hiszen a "Nem lesz vége..." felér egy ígérettel. Szorosan bújok hozzá, karjai közé simulok és élvezem ahogy bőrünk egymásnak feszül. Mélyen magamba szívom férfias illatát, majd újabb szavaira aprót bólintok, legyen így.
-Nem akarok még haza menni.-kerül elő ismét a téma, én olyan jól elvagyok itt, maradjunk itt! Mégis elhúzódom tőle és nekilátunk vacsoránknak. Miután végzünk vele, összepakolunk magunk után s míg Belial tesz a tűzre, addig én megigazítom a fekhelyünket, majd ahogy vízszintbe helyezkedünk szorosan bújok Viszályhoz, kis karommal ölelem magamhoz, fejem mellkasára fektetem és légzését hallgatva nyom el végül az álom, miközben tudom, hogy a Párom vigyázza nyugodt, pihenéssel töltött óráimat az éj leple alatt. Észre veszem, hogy Belial kimászik mellőlem a reggel közeledtével, de csak egy halk morgással veszem tudomásul a dolgot. Magam köré tekerem az általa melegített takaró részt is és kissé vissza szunnyadok. Ám ahogy meghallom ismét Kedvesem lépteit, hunyorogva nyitom ki szemeimet.
-Jó reggelt. Hé!-kapok az alma után és felszisszenek az ébresztőre. Arról nem volt szó, hogy rögtön reflexet nézünk. Arról volt szó, hogy a reggeli puszi jár. Duzzogva teszem magam mellé az almát miközben törökülésbe tornázom magam és hallgatom a démon szavait.
-Már megint milyen őrültséget találtál ki?-ingatom a fejem és durci közben is vigyorogni kezdek.
-Ahj, gyere már ide!-nyöszörgöm felé nyúlva mindkét karommal.
-Mennyire veszélyes amit találtál?-teszek fel egy újabb kérdést és ásítva nyújtózok egyet az ég felé.

Zene: Akarlak Téged
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 8:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Nekilátunk a vacsorának, de néhány korty bornál tovább nem jutunk. Kedvesen játékosan szakít szalonna zsíros kenyeréből egy falatot és adja a számba, majd hosszan, forrón csókol. Elválik tőlem egy fél pillanat erejéig, hogy néhány szót suttogjon közénk, majd újból fölém hajol szenvedélyesen. Már-már rutinos mozdulattal nyúlok felé csókját viszonozva és vonom ölembe, hogy közelebb érezzem magamhoz. Puha ajkai után nyaka ívét csókolom végig, szaggatottan kapkod oxigén után és kérlel, ne hagyjam abba és még fejét is oldalra dönti, hogy jobban hozzáférhessek. Ismét apró csókokkal hintem be forró bőrét, miközben ő szembe fordul velem és apró kezei közé veszi arcomat, hogy mélyen szemeibe nézhessen. Mielőtt szóra nyitná száját már sejteni vélem szándékait. Mindig egy csendes, komolyabb pillanat előzi meg, mielőtt valamiféle ígéretet próbál kicsikarni belőlem. "Ígérd meg nekem Belial, hogy ennek sosem lesz vége... Hogy Mi mindig... Hogy most már örökké és visszavonhatatlanul a Tiéd vagyok!" hangzik mondandója és ezt hallva előérzetem nem csalt. Fogadalmat vár tőlem.
-Azt hittem egyetlen módja van, hogy teljesen az enyém legyél...- utalok korábbi szavaira, amikkel világossá tette számomra, milyen körülmények között beszélhetünk kizárólagos birtoklásról. Nem éppen démonokra jellemző lépés. És tulajdonképpen én sem vagyok egy kifejezett birtokló típus, bár tény, hogy Belphegor elég közel került hozzám ahhoz, hogy ne akarjam messzire ereszteni magamtól, vagy átengedni őt másnak.  
-Nem lesz vége... - mondok csak ennyit, amit vehet egyfajta ígéretnek is. Bizalmasom karomba bújik, meztelen teste az enyémnek feszül és vállamra hajtja a fejét. Hagyom, hogy néhány hosszabb percig ölelésemben pihenjen.
-Vacsorázzunk meg, utána térjünk aludni... - javaslom néhány perc csendet követően, bár mindketten tudjuk az alvás nálam leginkább fekvés nyitott szemmel, mint tényleges alfába zuhanás.
-Reggel visszatérünk a partra. Kihasználjuk az utolsó itt töltött napunkat...este pedig hazautazunk. - teszem hozzá javaslataimat. Ha kedvesem kibontakozik ölelésemből, úgy hamar nekifogunk enni. Evés után eltakarítjuk a maradékot, dobok még néhány vastagabb, szárazabb ágat a rakásra, így hajnalig életben marad a tűz, majd a hálózsákba és a plédbe burkolódzunk és pihenni térünk...
Az első sugarakkal mászok ki a démonnő mellől, óvatosan tolom el karját, amivel egész éjjel engem szorongatott. Ruháinkat egy kupacba dobáltuk le előző éjjel, így gyorsan megtalálok mindent és felöltözök. Belphegort még hagyom szunnyadni, addig körbejárom a környéket lehetséges útvonalat keresve lefelé, hiszen a híd, amin idefelé átkeltünk alkalmatlan a visszaútra. Talán egy óráig is elbolyongok a környéken, mire visszaérkezem alkalmi táborhelyünkre. Tanácsadóm épp ekkor ébredezik.
-Jó reggelt Belphegor. - köszöntöm és odadobok neki egy piros almát, amit visszafelé az egyik útba eső gyümölcsfáról szakítottam.
-Találtam egy lehetséges "ösvényt" a partra, viszonylag gyors és rövid....de azt hiszem, neked nem fog tetszeni. - vezetem fel a lehetőséget. A másik lehetőség, amivel mindketten tisztában vagyunk, hogy megkerüljük a sziklákat, de ez több mint a fél napunkat elvinné.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Nov. 28, 2020 2:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


B
elial láthatólag kissé megrökönyödött rajtam, mondjok ezt meg is értem. Egy Lord akinek ennyire emberi szerű a bizalmasa.... Nos, kétség kívül a leghülyébb lépést tettem amit valaha is tehettem eddig. Szerencsémre pár csendes perc múlva újfent élvezhetem közelségét, megnyugtató hangon adja tudtomra, hogy nem orrol rám a hirtelen támadt ötletemért. Fellélegezve bújok hozzá ahogy átfogja vállamat és magához húz apró mondat tör elő belőlem amivel közlöm mennyire jól esik ahogy viselkedik velem. Kedvesem megerősíti, Ő sem állna ellen ennek a dolognak. Nem sokkal később már ismét vacsorát készít két személyre, mosolyogva figyelem munkáját de nem szólalok meg, nem vonom el figyelmét ahogy a szalonnát darabolja, ismét nyársra tűzi őket, majd a tűz fölé lógatjuk a botokat. Míg sülnek a zsírral telített darabok, Belial előveszi a bort, a poharakat és kitölti az italt. Amint az ételnek megfelelő színe lesz és az illatok is kellően körbe lengenek minket, a kenyérszeletekre kerülnek, hogy ehetőre hűljenek. Miután koccintunk és belekortyolunk a borba visszatelepszem Viszály mellé és félig nekidőlve mellkasának újabb mondat hagyja el a számat. Démonom válasza meglep egy pillanatra, vigyor költözik a pofimra, majd ismét számhoz emelem a poharam, hogy ihassak belőle.
-Látod, néha megéri tényleg hallgatni a bizalmasodra is.-kuncogok és hagyom, hogy átjárjon ez a békés nyugalom, hogy gondolataim közt is csak mi ketten kapjunk helyet. Eztán az egyik kenyérből kicsípve egy darabot, Belial szája elé nyúlok vele, a következő pillanatban be is kapja azt, de kb csupán épp a nyelvéhez ér a kenyér, ajkam már övét érinti és csókolom puhán, majd egyre hevesebben, míg egy pillanat erejéig elválok tőle, hogy elmondhassam miért is kapja a puszit, hogy aztán újra birtokba vegyem száját. Nyelvem ajka közé siklik, követeli az övét, hogy egymással játszadozva éljük meg a forró pillanatot. Kedvesem derekamra fonja karját és fedetlen ölébe húz, nem tiltakozom a mozdulat ellen, saját karjaim nyaka köré tekerednek ahogy elhelyezkedek az ölében féloldalasan. Míg szenvedélyes csókunk tart, majdnem kiejtem ujjaim közül a poharamat, mert míg Kedvesem félre tette a magáét, az enyém a kezemben maradt. Na nem azért, mert annyira ragaszkodnék hozzá, csupán nem figyeltem a részletekre. Elhúzódik tőlem, szapora légzésén mosolygok, szinte önelégülten, bár én is hasonlóan kapkodom a levegőt. Nyakamhoz hajol és úgy suttogja mondatát a fülembe, forró lehelete égeti a bőröm, de nem bánom. Az apró csókokra összerándul egész testem és mély szaggatott levegőt veszek.
-Tudom... Mondtad már...-pihegek ahogy élvezem a kényeztetést. Pohártartó kezem elnyújtom mellette és sikeresen leteszem a saját poharam is.
-Csináld még... Olyan finom!-kérlelem és kissé félre billentem a fejem, hogy jobban nyakamhoz férhessen, feltéve ha engedne kérésemnek. Végül tovább helyezkedek, feltérdelek hozzá miközben szembe fordulok vele és lábaim közé kerülnek combjai. Két kis tenyerem közé fogom arcát és hosszú pillanatokig, csak az íriszeiben visszatükröződő lángokat figyelem.
-Ígérd meg nekem Belial, hogy ennek sosem lesz vége... Hogy Mi mindig... Hogy most már örökké és visszavonhatatlanul a Tiéd vagyok!-suttogom közel ajkaihoz, ahogy szemeit figyelem. Azt akarom, hogy mondd ki! Mondd, hogy a Tiéd vagyok és kellek neked... Birtokolj! Mégis, mielőtt bármit mondhatna lágyan simulok hozzá, csípőjére ülve ölelem magamhoz mellkasunkat összepréselve hunyom le szemeimet ahogy fejemet vállára hajtom. Orrommal érintem nyakának puha bőrét, majd igazítva buksimon ajkammal kezdem kényeztetni, hol lágy puszik, hol nyelvem érintése időzik rajta, máshol finoman megszívom bőrét.

Zene: Akarlak Téged
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 27, 2020 9:49 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Belphegor szavaival nem kis döbbenetet okoz, kell néhány perc, mire túllendülök a hallottakon. Pár gondolatot követően inkább az evés felé terelem a témát, talán szokatlan is tőlem, mivel a legritkább esetben fogyasztok halandó étket, mégis most jó ürügy, hogy oszlassuk a kissé kínossá vált légkört. Homlokára egy apró csókot nyomok és karommal vállát ölelve húzom magamhoz közelebb. Nem tudom honnét jön a mozdulatsor, de hamar megtörik köztünk a feszengés. "Az ilyesfajta törődést azt hiszem el tudnám viselni hosszabb távon is." Jegyzi meg egy jól eső sóhajjal kísérve, mire halványan elvigyorodom.
-Azt hiszem nekem sem lenne ellenemre. - fűzöm hozzá. A Lucifer előli bujdosásom ideje alatt, halandóktól ellesett, rutinossá vált mozdulatokkal készítem össze a vacsorát. Közben Belphegor lágy tekintettel, halvány mosollyal szája sarkán, elmélyülten figyeli ténykedésem. Nem igazán tudom mire vélni kitüntetett figyelmét, bár elismerem szokatlan látványt nyújthatok. A Pokol első lovasa szalonnát süt a hegyekben. Nem mellékesen elég szabadosan, csupán egy plédcsücsök takarja férfiasságát. A szalonnának nem kell sok idő, hogy a narancsos lángok felett ropogós aranyszínre süljön. Egy pillanatra kedvesem segítségét kérem és rábízom a nyársakat, míg táskám mélyéről előhúzok egy palackkal abból az ízletes borból, amit idefele a lakban találtunk. Poharaink hamar megtelnek a testes vörössel. A szalonnáink pedig végül a puha kenyérszeleten landolnak és lassan hűlnek, míg poharaink összekoccannak és nagyokat kortyolunk a vörösből. Ezután Belphegor közelebb húzódik és mellkasomra dől, miközben ábrándosan, hangosan tűnődve tudtomra adja, mennyire jól érzi most magát.  
-Valóban egész békés idefent. Egy fokkal egészen biztosan jobb, mintha a sztyeppe lenne. - jegyzem meg egy ravasz vigyorral némileg elismerve, hogy a hely amit ő javasolt, valóban jobb, mint amit én ajánlottam utazási célként. Mindeközben nagyot kortyolok boromból. A démonnő egy kisebb darabot csíp a szalonnazsíros kenyérszeletből, és a szám elé tartja a falatot, amit be is kapok. Épp csak számban érzem az étel ízét, mikor puha ajkait az enyémre tapasztja. A falat rágás nélkül, hirtelen bukfencezik le a torkomon, hatalmasat nyelek, miközben kedvesem csókja egyre hevesebb. Pár szó erejéig elválik számtól, hogy után nyelvét ajkaim közé fúrva mélyítse el csókunkat. Félre rakom a poharam, nem is figyelve egyenletes talajt ér-e a talpa, majd kedvesem felé nyúlok, kezemet derekára simítom és ölembe húzom egy szenvedélyes csók erejéig. Szuszogva, levegőért kapva húzódom el és hajolok nyakához.
-Égetni való egy nőszemély vagy te, Belphegor. - suttogom, majd végig csókolok nyaka ívén.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 10:01 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


H
a nekem egyszer lakatot kell tenni a számra, akkor az ezért lesz. Folyamatosan olyanokat mondok amit valójában mélyen magamban kellene tartanom! De hát csak kicsúszik a szemtelen és ilyen helyzetbe sodor. Kissé meg is rémülök Belial szavaitól és magamban könyörgök, hogy itt ne hagyjon. Szerencsére a fagyos hangulat lassan felenged és magához ölelve, szavakkal is elveszi élét az incidensnek. Fejemet mellkasába fúrva hálálkodok, szorosan hozzá simulva már nem is olyan rémisztő a dolog. Ismét átjár a nyugalom és szabályosan rám telepszik a béke érzete. Cseppet sem bánom, mi több egész éjjel el tudnám ezt viselni. Annyira szeretem Őt! Majd Kedvesem téma terelésbe kezd, én pedig egy percig sem bánom. Mellkasának bőrén bólintok aprót, hogy igen, a vacsorát emlegettem nem rég, de nem mozdulnék meg egy pillanatra sem, ám ahogy Viszály mozdul, úgy én is kénytelen vagyok.
-Elidőztünk volna? Észre sem vettem.-pimaszkodok ahogy tekintetét keresem miközben a nyársakért nyúl. Kicsit eltávolodok ahogy nagyobb mozgásba kezd, nem szeretném gátolni semmiben
-Az ilyesfajta törődést azt hiszem el tudnám viselni hosszabb távon is.-sóhajtok fel jólesőn miközben pillantásom ismét a lángokra vetül. Aztán a neszezés elvonja figyelmemet, így ismét Belial kerül a középpontba, meglepve figyelem amint a vacsorát ismét összeállítja. Enyhén elnyílt ajkakkal, csodálkozó tekintettel figyelem rutinos mozdulatait. Szinte még levegőt sem veszek, kezének munkáját nézem és nem tudom hová tenni ezt a váltását, pedig láttam már pár hajmeresztő dolgot tőle. Miközben a két nyársra ismét felkerülnek a tűz fölé szánt falatok, ajkamon mosoly szélesedik, az emberek erre mondják, hogy a szerelmes nő mosolya, amikor imádott partneredet nézed és nem győzöl betelni vele. Pár hosszabb perc után, már ismét mindkét nyárs a tűz fölött lóg és a szalonnákból olvad ki a zsír. Végül egy pillanat erejéig hirtelen két nyársam lesz míg Belial előhalássza a poharakat és a magunkkal hozott borral telt palackot és megtölti az ivóalkalmatosságokat. Majd ahogy elkészül a vacsorája szépen lehúzza a nyársról a kenyérre, annyira otthonosan teszi, hogy felé mozdul az én bot tartó kezem is.
-Segítenél nekem is?-pillogok rá édesen ahogy nyársamat oda nyújtom, ha elveszi és lehalássza az én ennivalómat is úgy egyszerre nyúlunk poharainkért és ahogy felém emeli a sajátját, úgy lendül az én kezem is felé, hogy a peremek találkozásuk okán szépen összecsengjenek.
-Egészségünkre!-ismétlem szavát mielőtt tekintetét rabul ejtve ajkamhoz emelném a poharat, hogy belekortyoljak. Kedvesem félig magára húzza a pokrócot, így engedek az anyagon kissé, nehogy baja essen a családi ékszernek. Csoda amit tud vele művelni. A gondolatra nagyot nyelek és délebbre vándorol tekintetem miközben arcom halovány pírba borul. Közelebb csúszok Belialhoz és vállammal neki támaszkodok mellkasának, fejemet arcának döntöm, egy röpke pillanatra pedig szemeimet is lehunyom.
-Nem tudnám megmondani mikor éreztem magam ennyire jól legutóbb.-magyarázom miközben szabad kezemmel csípek egy falatot az egyik kenyérből és ujjaim közé fogva Kedvesem ajkaihoz közelítek a szalonnazsíros kenyérfalattal. Ha esetleg Belial úgy dönt, hogy kinyitva száját bekapná a falatot, elhúzom kis kezem és felé mozdulva ajkamat tapasztom az övére egy forró csók erejéig.
-Ez elmaradt az előbb.-búgom ajkai közé mielőtt nyelvem utat törne a szájába.

Zene: Életveszély
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 2:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Egy pillanat alatt változik meg a hangulat. A kényelmetlen párbeszédet követően kínos csend ver köztünk tanyát. Bár elismeri többször is, túllőt a célon és szavai elhamarkodottak voltak, mégis kell néhány perc, mire helyre teszem magamban a hallottakat. Közben rádöbbenek, hétezer év után is képes a "hitemből kitéríteni". Lassan ülepednek bennem kimondott szavai, ahogy slukkról slukkra fogy az ujjaim között szorongatott cigarettaszál. Kedvesem közben elmerengve figyeli a tűzrakás narancsos lángjait. Félszegen húzódik közelebb, óvatosan simul hozzám, miközben karjával átfog derekam körül. Átölelem a vállát, egy csókot nyomok homlokára és egy elsóhajtott mondattal adom tudtára, nem neheztelek rá - még akkor sem ha ezúttal erősen túlfeszítette a határt és szavait morgással fogadtam. Néhány gondolatot fűzök még az előbbiekhez, jó tanácsként előjáróba. Bízom benne megfogadja és körültekintőbb lesz, mielőtt újból elragadtatja magát. Talán a kölyök hasznunkra lesz, mint Kyara vagy Aaron, de előbb tudjon meg róla többet, mielőtt a nyakunkra hozná. Én sem tudok a félvérekről eleget, pedig végeztem már kutatásokat ez irányban.
-Az előbb ennivalót emlegettél... - terelem másra a beszélgetést, miközben tűz fölé szúrt nyársamért nyúlok. Amint megmozdítom azt, szinte azonnal elporlad a végére húzott, elfeketedett szalonnadarab.
-Jól elidőztünk egymással. - mosolygom meg, miközben elemelem a kezem bizalmasom válla felől és a becsomagolt szalonnáért nyúlok. Szerencsére időközben nem lepték le a bogarak. A mellette lévő kést használva hasonló nagyságú darabokat szelek és tűzöm a nyársam hegyére, majd Belphegor faragott fadarabját is kiemelem a tűzből. Kicsit rövidebb lett, de hamar újra élet faragok neki, hogy a végére egy nagyobb szelet szalonna kerüljön. Előkerül a kenyér és a hagyma is, miközben vastag zsírcseppek hullanak a lángok közé a nyársaink végéről.
-Fogd meg egy kicsit. - adom át botomat Belphegornak, míg táskámért nyújtózom, hogy poharat és az elcsomagolt palack borunkat szedjem elő belőle. Hangos pukkanó hang kíséri, míg a dugót kihúzom az üveg nyakából, majd öblösen bugyogva telnek meg poharaink. Leteszem magunk elé és visszaveszem nyársamat. A bot végére tűzött vacsoránknak közben egyre finomabban illatozik. Színéből ítélve hamarosan jó is lesz. Amint sötétebb barnás színre vált elemelem a tűz lángja felől és egy szelet kenyérre rakva húzom le a szalonnadarabot a faragott ág végéről. Rutinosnak tűnő mozdulataimat a külön töltött évek alatt tanultam, mikor a hegyekben bujkáltam Lucifer haragja elől. Az erdőben táborozó halandóktól lestem el pár hasznos trükköt. Bár akkor ruhában voltam.
-Egészségünkre! - nyúlok az egyik pohárért és koccintásra emelem, miközben magam elé húzok egy kis plédet, mielőtt Belphegor az egészet kisajátítja és takarás nélkül maradok.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


N
a jó tényleg nem gondoltam, hogy ilyen rossz lehet, rossz időzítés és elrontott információcsere de mégis úgy voltam vele hogy jobb ha tud róla. Furcsa ezt hallani, látni, hogy ennyire rosszul érinti az amit mondok. Belial számomra a legfontosabb a Világon, a Pokolban, mióta csak megismertem. Most mégis úgy érzem, elrontottam valamit, valamit ami túl tökéletes volt. Meg is szeppenek, szívesen szívnám vissza amit kimondtam, de tudom hogy már nem lehet. Csak hamar én is elhúzódom tőle, pláne mikor nem kér a csókból. Cole-t említve olyan érzésem van, mintha nem erre a beszélgetésre számított volna. Nem akartam én ezzel rosszat, de míg szavait hallgatom rájövök pár dologra. Többek között arra is, hogy mennyire nem figyelek rá. Ez pedig szomorúságot von sötét szívem köré. Nem szeretem ha mérges rám, most pedig ismét nagyon túl lőttem a célon. Valóban igazat kell adnom neki, annyira még nem ismerem a fiút, bár ez nem zárja ki azt, hogy ne legyen másképp. Mondjuk az számomra érdekes, hogy Kedvesem is pártfogolt már félvéreket, szavai alapján nem egyet. De nem érkezem rá szóban felelni, csupán egy hitetlenkedő pillantással veszem az adást. Hirtelen kifakadását, ami tudom jól, hogy jogosan történt, szép lassan meg is magyarázza. Szerinte veszélyes dolog az oda költöztetés. Csendben hallgatom Őt, mellette fekve, a csillagokat bámulva. Jogos érveket sorakoztat fel, így csupán csendesen bólintok párszor. Értem amit mond. Pár pillanat még így is eltelik mire oda jutok fejben, hogy illene reagálnom is a szavaira szóban.
-Nagyon sajnálom. Igazad van! Nem sokat foglalkoztam még ezzel a témával. Bár bevallom úgy voltam vele, hogy esetleg... Ha nem túl nagy probléma, akkor segítenél nekem megérteni őket. Természetesen megértem, ha azt mondod, hogy nem. Megoldom máshogyan. Cole-t pedig igyekszem majd jobban megismerni. Azt a témát pedig...-kezdek bele ám fél úton megakadok, még véletlenül sem akarom ismét kiejteni a számon az odaköltözést.
-Szóval, ne haragudj rám. Egyáltalán nem vagyok tekintettel rád. Én pedig folyamatosan azt kérem, hogy figyelj kicsit jobban. Ebben a helyzetben úgy hiszem most én vagyok a kavics. Nem szeretném ha azt hinnéd, hogy a változással mindent rád akarok erőltetni. Majd alkalomadtán kitalálok egy másik verziót az ötletemre.-pillantok rá nagy szemekkel és komoly megbánással az arcomon. Hogy lehetek ilyen érzéketlen vele mikor szeretem?! Ugyan alkumat meghallgatja, de olyan gyorsan pörög a nyelvem közben, hogy mielőbb letudjam mondanivalómat, hogy azt merem feltételezni, hogy nem is érti majd rendesen. Nem is válaszol rá, így elkönyvelem azt is, hogy talán rossz ötletnek tűnik az egész. A tűzbe bámulok egy ideig és hagyom én is közénk telepedni a csendet, bár most nem olyan kínos, mint amire volt már példa elmúlt évezredeink alatt. Végül kis buksim visszatér a vacsora gondolatához. Ezt pedig szavakba is öltöm, majd visszafordulva Belial felé óvatosan hozzábújva ölelem át a derekát, tartva attól, hogy ismét elhúzódik, de nekem most szükségem van a közelségére. Érezni akarom Őt karjaim alatt, annak fényében is, hogy Lordom esetleg nem kér érintésemből. Riadt gondolataimból pedig Ő maga ránt ki egy pillanat alatt ahogy szabad kezével átkarolja vállam. Mintha áramütés érne mikor magához ölel, derekáról akaratlanul csúszik feljebb a tenyerem izmos mellkasára. Homlokra hajolva ad csókot, nekem pedig kerekre nyílnak barna szemeim és benn akad a levegő is egy hosszabb pillanatra. Aztán kedves gesztusát szavakkal koronázza meg, képtelen vagyok megszólalni, csupán egy alig hallható csodálkozó hangocska szökik ki ajkaim közül amint elképedve elnyílnak. "Te nő...egyszer sírba teszel ezekkel a vad ötletekkel.", pattog a fejemben kimondott mondata és ahogy enged agyamban a gát úgy fúrom mellkasába a fejemet még a szemeimet is szorosan lehunyom és csupán élvezem, hogy itt lehetek mellette. Szex után ne akarj komoly dolgokról beszélni, ha mégis, akkor kétszer is gondold meg, hogy mit akarsz mondani! Fogalmazódik meg bennem egy arany szabály és innentől tuti, hogy a szemem előtt fog lebegni, ha idióta ötleteim támadnának.

Zene: Életveszély
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Nov. 05, 2020 10:26 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


1000. reag

Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Mindig azt hittem, hogy kettőnk közül én vagyok az, aki különös érzékkel képes a legmeghittebb, legtökéletesebbnek látszó pillanatokat is elrontani...egyetlen lélegzetvételével. Most úgy látom ez a képesség Belphegorban is megvan és ő sem marad el sokkal mögöttem. Szenvedélyes együttlétünket követően kedvesem a legrosszabb pillanatot választja arra, hogy családról alkotott ábrándjait megossza velem. Szabályosan lesokkolnak a szavai. Nekem? Egy saját kölyök? Eddig soha nem fordult meg a fejemben az utódlás gondolata, sem az igény rá, bár a ténnyel, hogy lehetne, eddig is tisztában voltam. Különösképp, mert a kivitelezéshez egy halandó asszonyt kellett volna megkörnyékeznem és ehhez már nem fűlött a fogam. Komolyan efféle gondolatok fordulnak meg a fejében? Képtelen vagyok fekve maradni, így alkaromra támaszkodva tornászom magam feljebb és nézek rá elgondolkodva. Úgy beszél akár egy halandó és ezt a gondolatot hangosan ki is mondom. Az is felmerül bennem, hogy talán már annyira magába szívta ez a világ, hogy démon mivoltát is szívesen hátra hagyná. Ám azzal nyugtat, ha így lenne, már itt hagyott volna. Hát remek.
Bizalmasom tovább csacsog egy újabb témát felvetve szavaival kellemetlen emlékeket csal elő, de hamar kiderül, hogy nem erről a kényelmetlen esetről kíván szólni, valami egészen mást akar megosztani velem. Figyelmesen hallgatom őt. Azután a fagyos hangulatú este után az éjszaka közepén ellógott gondolkodni, ekkor ismerkedett meg egy felvér kölyökkel, akit a jelek szerint a pártfogásába fogadna. Ez a gondolat tőlem sem idegen, függetlenül attól milyen véleménnyel vagyok a fajok keveredéséről. Van bennük lehetőség.
-Igen, volt már rá példa. - ismerem el, volt már néhány félvér, akit pártfogásomba vettem, mert kellően érdekesek voltak, hogy felkeltsék démoni érdeklődésemet. Nincs ellene kifogásom, ha Belphegor is így tenne, és egy számára érdekes félvért tűntetne ki figyelmével. Ha másnak nem, hát tapasztalatszerzésnek megteszi. Viszont túllő a célon, amikor elődrukkol azzal az őrült gondolattal, hogy a gyereket hozzánk költöztetné. Hozzánk, amikor jól tudja, hogy mennyire rigolyás vagyok a privát teremre. Hihetetlen ez a nő, nincs tekintettel rám. Reakcióm talán kicsit hevesebb, mint amilyennek szánom, de őszinte felháborodást kelt bennem ezzel az elhamarkodott felvetésével.
-Ha eltekintek attól a ténytől, mennyire nehezen viselem az életteremben bekövetkezett változásokat, veszélyesnek tartom az odaköltöztetős ötletedet...meg is mondom miért. - pillantok jelentőségteljesen megszeppent kedvesemre.
-Semmit nem tudsz a félvérekről, ahogy a fiúról sem...ki tudja, milyen agyi defektje van. - magyarázom utalva rá, sok félvér agyilag nem teljesen ép. Fogalmam sincs mennyire van ezzel tisztában, egyáltalán mi fogalma van a félvérségről, azt leszámítva, hogyan jönnek a világra. Persze ezzel nem azt állítom, hogy mindegyikük vérük kettőssége miatt kattant vagy elmebajos, de sok köztük a labilis.
-Ismerek félszerzetet, akihez hangok suttognak és olyat is, akinek a személyisége hasadt. - osztom meg Belphegorral.
-Talán előbb jobban meg kellene ismerned őt, mielőtt ilyen közel engednéd magadhoz...magunkhoz. - észrevételezem. Szavaimból tisztán kiveheti, nem zárkózom el teljesen a dolog elől, de nem így, nem ebben a formában és nem ilyen hirtelen. Belphegor alkut emleget és bár jelen helyzet nem indokolja, hogy bármiféle egyességet kössek bizalmasommal, ajánlatát mégis kész vagyok meghallgatni. Csak azért, hogy otthonunk egyik zugába szállást adjunk ennek a Cole gyereknek, hajlandó lenne saját mágiafejlesztésére nagyobb gondot fordítani. Azt hiszem félreértett ezzel kapcsolatban, elsősorban nem azért szorgalmazom tanulását, mert nekem kellene megfelelnie, hanem saját érdekében "erőltetem" gyakorlását. De ez nem az a pillanat, hogy erről felvilágosítsam őt. Néhány hosszabb pillanatnyi csend áll be köztünk. A démonnő a tábortűz lángjaiba mereng, míg én meggyújtott bagómból szívok mélyeket. Az elégett vacsora gondolata töri meg a csendet, miközben Belphegor újra hozzám bújik, karjaival pedig átfonja derekamat. Szabad karommal átölelem a vállát, magamhoz húzom és homloka fölé hajolok nyomva rá egy apró csókot.
-Te nő...egyszer sírba teszel ezekkel a vad ötletekkel. - suttogom halkan bőréhez.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 03, 2020 10:17 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next



Belial & Belphegor


L
ehetséges, hogy pályafutásomat gyorsan rövidre záratom, ha így folytatom. Erőteljesen az az érzésem, hogy valamiért mocskosul mellé tenyereltem és nem csak azét, mert Belial így reagál a felhozott témára. Az mondjuk valahol jól esik, hogy eddig benne nem fordult meg ez a dolog, vissza is kérdez szegény, hogy el tudnám-e Őt gyerekkel a kezében képzelni... Futó mosoly suhan végig orcámon amint enyhe pír követ nem sokkal később.
-Igazad van. Valamiért nem tudnak elképzelni szülői szerepben.-vonom meg vállaimat is finoman, nem akartam így "felmérgesíteni". Mégis tovább csacsogok, bele sem gondolva, hogy Viszályt ez hogyan is érintheti. S bár csupán futó gondolat, egyetlen röpke percre ragad magával, túlságosan jól sikerül előadnom ahhoz, hogy azt higgye én valóban erre vágyom. Mozdul szinte azonnal, feljebb ül és hitetlenkedve kérdez, kezdem kapizsgálni, hogy kimondott szavaim nem nyerték el tetszését. Viszont tudom, hogy csak másodperceim vannak arra, hogy valahogy ezt az egészet elsimítsam és ne jöjjek ki szarul belőle, bár már most nyakig ülök a guanoban.
-Kimondani tényleg kimondtam, de... Pusztán futó gondolat volt. Bocsánat.-tán még hangom is riadt lesz ahogy felelek neki, hát még mikor közli, hogy úgy beszélek, mint egy ember... Most kellene hogy megnyíljon alattam a föld és inkább a hegytető helyett a hegy gyomrában kellene, hogy legyek!
-Nem számít, felejtsd el. Többet nem hallod!-hadarom, mintha egy az egyben kitörölhetném az előző percek, az elhangzott szavakat. De komolyan is gondolom, tőlem ezt nem hallja még egyszer. Kérdésére felelek, démonságomat nem untam meg, ám úgy tűnik szeretne Belial rám cáfolni, rákontráz mondandómra és gyanakvóan méreget.
-Akkor már nem lennék melletted!-világítok rá a dolgokra. Ha annyira nem akarnék démon lenni, akkor vele sem kellene lennem. Hozzám képest Lordom teljesen más, Ő az én másik felem. A puzzle azon darabja ami tökéletesen illik hozzám. Az én kiegészítésem. Kedvesem az a démon ami belőlem jócskán hiányzik. Végül a témához kapcsolódóan egy újabba fogok bele, kis felvezetőmet szinte azonnal támadható pontnak veszi amint kiejtem Beelzebub nevét a számon, szemforgatva ismétli a nevét mire egy elhaló nyögés bukik ki belőlem, nem róla akarok mesélni, csupán tudnia kell, hogy mikor történt az amiről szólni szeretnék neki. De mivel emlékszik az esetre, így tovább is mesélem neki a dolgot. Cole-ról szándékozok említést tenni, akit akkor ismertem meg, mert kilógtam éjjel és megindultam a nagyvilágnak, remélve, ha ismét haza megyek akkor már jobb kedéllyel tudunk majd kommunikálni egymással.
-Gondoltam, hogy neked nem lesz ismeretlen ez a dolog, de gondolhatod, így első találkozásra azért nekem furcsa volt. tekintve azt, hogy mennyire elítélem a faji keveredést. Mondjuk ez nem is változott.-Kedvesem sokkal tapasztaltabb a világ dolgaival szemben, sűrűn érzem azt, hogy mennyire le vagyok maradva tőle és nem csupán képességekben. Úgy összességében mindenben. Nem is értem olykor, hogy képes megtűrni maga mellett. Annyiszor siklok el a dolgok felett, hogy azt ép ésszel elég nehéz felfogni. Úgy tűnik egyre jobban saját szerencsém ellen megyek. Ennek tetejében pedig kibukik következő "remek" ötletem is. Nem költörfalazok, egyenesen rá kérdezek Belialnal, hogy mi lenne ha a félvér fiú hozzánk költözne, a vissza kérdés nem lep meg különösebben, ám mikor a csók elől húzódik el kerekre nyílnak szemeim és úgy megszeppenek, hogy saját magam is eltolom tőle ahogy mellkasán támaszkodom.
-Én csak... csupán...-hogy is gondoltam? Hát, nyilvánvalóan az agyammal, de úgy hittem jó dolog lenne a közelemben tartani, legalább tudnék rá figyelni. Egy kisebb szó vihar borul ki ajkai közül amik egy kérdésben végződnek végül. Beharapom a szám és idegesen forgatom meg párszor húsomat fogaim között.
-Megkérdezni lehet, attól még, hogy nemet mondasz rá. Mammon miatt pedig nem tudom hányszor kérjek még elnézést.-suttogom beletörődve, ismét itt tartunk, mintha nem lett volna elég, hogy rájöttem akkor mekkorát hibáztam. Most jól csinálnám a dolgot és visszaköszön a ballépésem. De rendben, legyen.
-Jó, nem kis változás lenne, sajnálom, rossz szóhasználat. Vegyük inkább úgy, hogy nem mondtam semmit.-csúszom le róla és mellé fekszem a takaróra, tekintetem a csillagos égre emelem miközben karjaimmal megtámasztom a nyakam alatt a fejemet. Ám mikor Belial ismét megszólal, felé fordítom a fejemet.
-Valóban érdekes fiú.-biztosítom efelől, ám többet nem mondok, Kedvesem pedig folytatja gondolat menetét és csak még jobban elcsodálkozom rajta.
-Te, pártfogoltál félvéreket? Nahát.-veszek egy mély lélegzetet, majd vissza fordítom a fejem az ég felé. Mik ki nem derülnek ha felhozol egy témát. További mondanivalóját ki sem kellett volna, hogy mondja, valamiért tudtam, hogy ez lesz majd a vége.
-Rendben, felfogtam. Nem költözik.-érzem ahogy megmozdul mellettem, az anyag surlódása árulkodó jel számomra, mégsem emelem meg a fejem, hogy megnézzem mit ügyeskedik ismét. Mégis egy utolsó aprósággal bepróbálkozom még. Mi lenne ha alkut kötnénk arra, hogy Cole mégis csak velünk lakhasson.
-Remélem nem azért hallgatnál meg, hogy aztán jól kinevess.-pillantok rá szemem sarkából és figyelem ahogy egyik slukkot a másik után szívja.
-Nos, arra gondoltam, HA megengednéd a dolgot, akkor cserébe napi használatba fognám démoni mágiámat és a felügyeleted alatt tovább fejleszteném amíg el nem érnék egy neked elfogadható szintet.-amilyen gyorsan csak tudom ledarálom a szöveget, egyértelművé tette számomra, hogy a válasz nem, így nem gyötörném tovább szavakkal. Arcomat a tűz felé fordítom és feljebb húzom magamon a pokrócot, egyik kezem kinyújtom a lángok felé épp csak el nem érnek, aztán vissza is húzom gyorsan, mert azért így nem játszanék a tűzzel. Na meg az Viszály kedvenc időtöltése... Én maradok annál, hogy bámulom a narancsos lángokat.
-Tehát a vacsim elégett, de ahogy látom a tiéd sincs jobb bőrben. Ha a hangyák nem találták meg a maradékot ami nem lett nyársra tűzve, már csak a pillecukor van a táskában ami ehető.-váltok egy éleset, nem próbálva meg többet a félvérről beszélni. Talán majd máskor rákérdezek ismét. Jobb ha hagyom ülepedni a témát. Ha pedig Belial még nem mászott ki mellőlem, akkor kicsit közelebb bújok az oldalához, óvatosan karolva át csípőjét, hátha most semmilyen érintést nem fogad el és ez elől is elhúzódik inkább majd.

Zene: Életveszély
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Nov. 03, 2020 4:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Belphegor mellkasomon pihenve érdekes témát vet fel. "Egyszer sem jutott eszedbe az utódlás?" Suttogja kérdését őszinte kíváncsisággal. Hogy mi? Arcomon átsuhan a megdöbbenés. Hát ez nem az a fajta kérdés, amire az "ördög fia" számít egy kiadós lepedőgyűrés után.
-Soha. - szinte azonnal érkezik is egyszavas őszinte felelet, gondolkodnom sem kell rajta. Egy pillanatra sem vetődött fel bennem. Közben egy nagyon abszurd kép villan át az agyamon.
-El tudnád képzelni a Káosz lovasát lova nyergében egy félvér pulyával? - kérdezek vissza. A démonok nem arra teremtettek, hogy családjuk legyen. Ha úgy is tekintünk egymásra, mint fivérre, nővérre...ezek csak az ember nyelvezetből átvett szavak, szófordulatok. Ha rejlik is mögöttünk bármiféle érzelmi tartalom, szimpátia vagy kötődés, köszönőviszonyban sincs az emberi értelemben vett rokonsággal és kapcsolatokkal. Persze azok a démonok, akik valaha halandók voltak és úgy váltak hozzánk hasonlóvá, netán földi életükben saját családjuk is volt, nos náluk nem elképzelhetetlen az efféle igény nyomokban megmaradt emberségük miatt. Vágynak régi életük bizonyos részeire.
-Lucifer nem ilyen szándékkal teremtett bennünket. - egyedül és kizárólagosan a Pokol ura az, aki "démont teremthet", senki más. Nem tagadom Belphegor előtt, ezt így látom helyesnek. Hiszen sokszor a Főnök saját maga alkotott teremtményeivel sem bír, mi lenne, ha olyan ördögfattyak rohangálnának a Pokolba, melyek létéhez csak közvetve lenne köze. Persze ha valaki mindenképpen utódra vágyik, úgy annak megvan a módja, a földiekkel keveredés az egyetlen választás. Ám ahhoz Belphegor foga sem füllik, ahogy engem sem vonzottak sohasem a múlandó életű földi asszonyok.
Kedvesem képzelete kicsit elszabadul. Kipirult arccal, ábrándos tekintettel osztja meg egy közös gyermek gondolatát. Nehezen térek magamhoz a csodálkozásból. Szavait hallva talán még egy pillanatra a lélegzetem is kihagy.
-Te ezt komolyan mondod? - önkénytelenül mozdulok és ülök fentebb alkaromra támaszkodva.
-Úgy beszélsz, mint egy halandó. - húzom el a számat nemtetszésemnek egyértelmű jelét adva. Gyakran vágom bizalmasom fejéhez, hogy túl emberi. Leginkább csak azért, hogy piszkáljam ezzel. Alapvetően kedvelem benne, hogy ilyen fogékony a fenti világra. Számtalanszor hasznos, könnyebb mellette megértenem a földi dolgokat. Nem utolsó sorban pedig ettől különleges és érdekes Ő maga is számomra. Most viszont határozottan úgy érzem átesett a ló túlsó oldalára. Aggodalmas, zavart pillantásokkal személem őt. Hová lett a démon? A legnagyobb félelmem tekint vissza rám rajta keresztül. Lassan teljesen emberré válik és kivész belőle az alvilági. És ha a földi világ felemészti a bennem lévő démont is? Minden porcikám ellenkezik az ellen, hogy olyanná váljak, mint a földiek. Eszembe sincs hátrahagyni démonságomat. Vissza akarok jutni a Pokolba. Még ha nyitottabb, befogadóbb is vagyok, mint egykoron. Még ha Jobb Kezem egyértelműen és tagadhatatlan is hatással van rám. Egy percre sem vágyom az emberek életét élni, megragadni szokásaikban. Noha jó párat már így is magaménak tudhatok, de kínosan ügyelek arra csak annyira változzak, ami még szerintem beleférhet egy ősi démonnak. Állítja, hogy nem unt rá a démoni létre, de erős kétségeim vannak efelől. A viselkedése egészen mást példáz.
-Nekem máshogy tűnik. - vallom be gyanakvó tekintettel méregetve őt, miközben óvatosan feltámaszkodik mellkasomon. Mély levegőt vesz, valami komoly dolgot szeretne megosztani velem. Már előre fenntartásaim vannak az előzők után, mi jöhet még mára? Felidéz egy kellemetlen, kínos emléket a közel múltból.
-Beelzebub... - unottan forgatom szemem a démon neve hallatán. Na már csak ő hiányzott ide.
-Igen, nagyon is jól emlékszem. - bólintok, vajmi kevés esély van rá, hogy elfeledjem azt a bizalmashoz méltatlan állapotot, amilyenben Belphegor hazasunnyogott a vele való találkozás után. Az este után egy pillanatra komolyan fontolóra vettem, hogy megváljak bizalmasi szolgálataitól. Nincs szükségem olyan társra, aki hagyja, hogy rágókának használja egy másik pokolfajzat. Beelzebub az a fajta démon, aki bizonyos esetekben rendkívül hasznos, de legtöbbször inkább kártékony még démon szemmel nézve is. Nincs tekintettel senki és semmire, csak az ösztönei hajtják, egy nap ez okozza majd a vesztét is.
Gyorsan világossá válik, hogy mondanivalója nem a Falánkról fog szólni. Elmeséli, hogy a kínos eset után külön töltött idő alatt találkozott egy félvér kölyökkel. "Nem érti hol a helye a világban."
-Nos, ez a félvérekkel gyakran megesik. - fűzöm hozzá. Saját tapasztalataimmal is csak megerősíteni tudom, legtöbbjük elég világtalan. De aligha okolhatóak ezért. Halandó szülők inkább megszabadulnak különös gyermekeiktől, démoni felmenőik pedig eleve nem tartanak rájuk nagy igényt. A démonnő szavaiból határozottan átjön, megkedvelte a félszerzetet.
Aztán nem is gondolkodik, egy újabb vad gondolat száguld ki kérdésként ajkai között, mire nevetve horkantok fel. Ez már komolyan a rossz vicc kategória. "Mi lenne, ha hozzánk költözne?" Ha eddig nem látszódott eléggé a döbbenet a fejemen, most ült ki rá igazán. Talán még a holdról is látni lehet. Épp csak fejem felett nem duzzad egy kérdőjel irányjelzésként.
-Ezt meg mégis, hogy gondoltad? - húzom el a nyakam, mikor csókért hajol felém. Ez most nem az az alkalom. Az eszem megáll. Ez a nő most sz*pat engem? Nem térek napirendre felette. Egy villanásnyi időre felötlik bennem, de azzal a lendülettel illan is el a gondolat, hogy talán ez a büntetésem a hátrahagyott évekért. Ez a nő tönkre akar tenni.
-Mammont, az öcsémet, akit kismillió éve...első pokoli levegővételünk óta ismerek is, nehezen vettem, hogy lakásomban töltsön egyetlen estét...gondolod, hogy egy vadidegent, akit az útszélről halászol össze odaköltöztetnék? - szakad ki belőlem a kérdés. Bár igaz, fivérem esetében inkább azért nehezteltem, mert meg lettem kerülve. De miért ilyen nehéz megértenie, hogy én nem vagyok olyan közvetlen és rugalmas, mint ő? Hogy nekem fontos a magánszférám? Hát ennyi mellettem eltöltött évezred alatt még nem tűnt neki fel?
-Egy kis változás nem a világ? - emelkedik szemöldököm következő mondatát kérdésként ismételve. A földre száműzettünk a visszatérés távoli reményével, ez már alapból nagyobb változás, mint amennyi sok démont egész életében ér. Hozzám költözött, most pedig egy párt alkotunk. Ez túl gyors és hirtelen változás.
-Nézd Belphegor. Megértem, ha úgy érzed segítenél a kölyöknek, mert látsz valamit benne. - kezdek bele és remélem, nem a nem létező anyai ösztönök éledtek fel lelketlen valójában. Bár a beszélgetés elejére alapozva ezt sem zárnám ki. Rémes gondolat lenne.
-Nem te lennél az első démon, aki pártfogásába fog valaki. Magam is megtettem pár jó néhányszor. - ismerem el, akadnak érdekes "lelkek" a földön, akik megérik a démoni figyelmet.
-De nem kell rögtön fiaddá fogadnod, magadhoz költöztetni pedig végképp nem. - teszem hozzá, miközben nadrágomért nyúlok, hogy zsebéből elővarázsoljam cigis dobozomat. Most k*rvára kell egy bagó. Ki is húzok egy szálat, de öngyújtómért már nem nyújtózkodok tovább, megteszi a tábortüzünk lángja is. Kettőt-hármat is beleszívok, mire figyelmemet újfent Belphegor felé fordítanám, aki üzletet kötne azért, hogy az út mentén talált gyereket otthonunkba hozhassa. Ha ezt tudom, inkább rábólintottam volna arra a macskára.
-Szerintem ez nem alku tárgya, de meghallgatlak. - fújom ki lassan a füstöt.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
4 / 33 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 18 ... 33  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 3 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
2
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2