Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 31, 2020 9:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


B
ele gondolva teljesen normális, hogy ennyi emlékünk van. És mind mind olyan dolog ami számomra fontos esemény. Attól még hogy szinte kudarcba fulladt az első edzésünk, nekem ez is egy jó dolog volt. Főleg hogy akkor Viszály maga ajánlotta fel, hogy lenne az a démon aki kicsit átmozgat aznap. Nem mondom volt meglepetés a javából. Mert addig a napig kizárólag mellette, nem ellene harcoltam. A sziklaperem szélén kapok egy kis mesét is, ami egészen felvillanyoz, hiszen nem elég hogy magáról mesél, olyan mintha már akkor vele lettem volna. Szavaira megforgatom a szemem is.
-Vagy inkább jó volt az ellátód a sebeket illetően.-kuncogok, már összeszámolni sem tudnám hányszor kötöztem őt be... Mondjuk többnyire azért mert elém lépett amikor nem sikerült kivédenem a támadásokat, ennyivel legalább tartoztam neki. Hiába kérem csak nem számosítja az éveit, így kénytelen vagyok pimaszkodni, csak hogy most ez sem használ.
-Ha nem fedi le, akkor miért nem mondod végre ki? Mennyivel vagy idősebb, mint én?-nézek rá kérlelőn, csak nem engedem el a témát, hátha megkapom a választ végre. Ennyit igazán elárulhat, köztünk maradna. Nem sokkal később elindulunk feljebb, a keskeny párkány nem a legmegfelelőbb megoldás, szóval míg ott lépdelünk egy szót sem szólok annyira koncentrálok. Azt mondjuk szemem sarkából látom, hogy Belial azért fél szemmel engem figyel, hogy mit ügyetlenkedek össze, de ahogy a tisztásra lépünk már meg is ered a nyelvem. Szeretem ha biztos talaj van a talpam alatt. Már piszkálom is kedves főnökömet, hogy szusszan egyet, vagy rögtön vágjunk is a közepébe. Most először a szabályok elhagyását javaslom, úgy gondolom idekint megengedhetünk magunknak ennyit.
-Nem fogsz lányos könnyeket látni ne félj.-biztosítom felőle és fültől fülig húzódik vigyorra a szám ahogy hívásomra elindul felém. Lendül a keze és balról indítja a támadást, emelem a karomat és a két penge találkozásakor neki feszülök az övének, ellököm magamtól, így indít egyet jobbról is amit szintén védek, de kénytelen vagyok hátra is lépni közben. Ahh, folyton ezt csinálja! Mindig eléri hogy hátrálni kezdjek. Jön a harmadik vágás, és millimétereken múlik, hogy ne vágja meg a nyakam, de ahogy ismét hátra lépek, cipőmet elnyeli a víz és bokáig süllyedek a kis patakban.
-Ó! Kapd be!-nevetek fel és villámgyorsan lerúgom a cipőimet és a zokniktól is megszabadulok, hogy aztán valamerre elhajítsam őket az útból.
-Azt remélem vágod, hogy amíg azok nem száradnak meg, mi innen tovább nem megyünk!-ingatom a fejem vigyorogva, ezt most szépen elintézte magának. De nem pihentetem sokat, mert amíg beszéltem arra koncentráltam hogy hol állok, a következő pillanatban, nem túl erős, de éppen elég mennyiségű víz indul meg felé ahhoz, hogy az arcába csapódva egy pillanatig ne lássa hogy megindulok felé, de jól ismer, így ha nem is lát, érezheti ahogy közelebb lépek, kardomat csak az övének érintem, hogy találkozzon a két penge és hangja legyen annak hogy ott vagyok, aztán vállát megfogva perdülök a háta mögé, hogy bele talpaljak a térdhajlatába. Ezt a mozdulatot annyira szeretem. Legalább egyszer mindig bejátjszom ha szembe kerülünk egymással, persze ennek mindig az lesz a vége, hogy utána én is a földre kerülök, de ezt most szándékozom kihagyni, így amint térdre ereszkedik el is engedem és hátra ugrok tőle.
-Itt vagyok Drágám! Ébresztő.-nevetek fel és megropogtatom az ujjaimat.

Zene: Gyönyörű Bolond
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 30, 2020 10:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Amikor a közös gyakorlásainkra terelődik a szó, elmosolyodom. Ahhoz képest, hogy mindig úgy voltam vele, nekem nem kell edzőtárs, jól ellent mondtam önmagamnak. Az első közös edzést én kezdeményeztem az első ezer évünk után. Ez éppen olyan, mint a tánc. Elmondtam milliószor, hogy nem táncolok. Mégis Belphegor az egyetlen, akivel ezt megteszem. Érdekes...mikre rá nem vesz ez a nő.
A sziklaszirt alatti érintetlen táj a régi időket idézi fel bennem. Különös, ritkán kap el így a nosztalgia, mégis leülök pár percre és csak nézek ki a fejemből. Az is eszembe jut, hogy első látogatásom alkalmával használtam először ember megjelenésemet. Még mindig emlékszek arra a fura érzésre, amit első viseléskor éreztem. Azt hittem soha nem fogom megszokni.
-Mondjuk azt...eddig szerencsém volt. - helyesbítek. Vakmerőségem miatt jó párszor rezgett a léc, de végül mindig megúsztam valahogy. Talán mostanában, mióta a halandó világba kényszerültünk élni és a visszatérés csak valami nagyon távoli lehetőség lett számunkra...talán most mondhatom el, hogy odafigyelek magamra. Visszafogom őrültségeimet és kevesebbet kockáztatok.
Bizalmasom mindig is tudta, hogy jóval idősebb vagyok nála, de soha nem mondtam mennyivel, nem gondoltam, hogy ennek bármi jelentősége lenne vagy változtatna bármint. Ő biztos nem lett volna kevésbé szemtelenebb.  
-Szerintem a vénember nem fedi le igazán mennyi ideje is rontom itt a levegőt. - felelem pimaszul viszonozva mosolyát, miközben lassú léptekkel tovább indulunk. Mikor az ösvényre tettük a lábunkat nem számítottam arra, hogy ilyen változatos út vezet felfelé. A keskeny párkányon egyensúlyozva fél szememet azért kedvesemen tartom, bizonytalan lépteit figyelem. Ha megint magához szólítaná a mélység, úgy ismét elkapnám. Megkönnyebbült sóhaj tör fel belőle és térdein egy pillanatra megpihen, mikor túljutunk a halál szakaszon. A tisztás, ami szembe jön velünk szinte kínálja a lehetőséget egy kis edzésre. Nincs Belphegor ellenére a testmozgást, pimasz szavaival jelzi is felém, hogy ő bizony készen áll a játékra.
-Arra ráérek később is. - válaszolom, és leveszem hátamról a túrabatyut, majd az egyik fatörzs árnyékába lepakolok. Egyedül a rozsdás penge, ami nálam marad. Könnyedén pörgetem meg ujjaim közt, miközben Belphegor a szabályok felől érdeklődik, majd azzal a lendülettel javasolja, tekintsünk el tőlük.
-Szabályok nélkül? Legyen. Csak nehogy sírás legyen a vége. - fűzöm szavaihoz szemtelenül. Intésére felé indulok és balom felől éri az első támadás. Ha hárítja, úgy jobb felől megy a következő, majd karomat kinyújtva suhintok vízszintes irányba és hátrálásra késztetem. Ha nem hajol el időben, úgy a kard éle épp csak érinti nyakát, hajszálnál is vékonyabb sebet ejthet rajta. Ha reflexei nem hagyják cserben és észlelve a veszélyt hátralép, úgy lépésével vizet talál talpba alatt. Ha lepillant a sekély folyó szélén találja magát bokáig süllyedve.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 30, 2020 8:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


I
gaz ami igaz, megnézett és utána már csak az volt a cél hogy melyikünk kerekedik felül a másikon. De persze a vak is láthatná mindig, hogy aki ügyesebb az Belial. Mindig én húzom a rövidebbet, de amúgy élvezem, most már különösen is. Mindig tanulok valami újat az én drágámtól. Bár odáig sosem jutok el, hogy vissza is adhassam a tudásom. Legjobb tudomásom szerint, mindig is én adtam fel a harcot, de ami nem megy azt nem is kell erőltetni ugyebár. Csak bólintok szavaira, hiszen igaza van, de attól még nekem is, és ez tény. Végül mellé telepedve a szikla szirten hallgatom a történetét arról, mikor először látta a földet. Még hozzáfűznivalóm is van a dologhoz, illetve megkérdezem, most már nyíltan, hogy amúgy Ő mióta is létezik a világban.
-Legalább tudjuk, hogy odafigyelsz magadra.-jegyzem meg mikor elmondja, hogy akkor használta először az emberi testét, azt amit az első pillanattól én is láthattam. Elvigyorodom, ugyanis Lucifer jól összerakta Viszályt is. Ha lehetne folyamatosan őt bámulnám, de az túl feltűnő lenne. Azt persze nem tudom meg pontosan hogy milyen idős, de elfogadom a válaszát.
-Szóval maradjunk a Vénembernél, rendben, nekem így is jó.-vigyorodom el, ám mikor Amarat említi hamar leszólom a téma választását. Mi több, nyomatékosan kérem, hogy kerülje, ezért jöttünk el otthonról, nem kell lehúzni a kedvem, eddig olyan jó volt. Nem sokkal később elnyomja a cigit és indulásra szólít.
-A nyugalom nem mindig rossz Belial! Csak nem tudsz vele mit kezdeni. Te folyamatosan pörögsz. Életidegen számodra. De nincs két egyforma démon.-jegyzem meg ahogy felállok, majd ismét elindulunk, egy kis hegyi ösvényen, ami nem minden esetben veszélytelen. Kicsit nehezebben haladok, mint Ő, de azért igyekszem tartani a tempóját. Mondjuk mikor oldalazva, a sziklafalhoz lapulva haladunk, ott azért nem sokon múlik, hogy imádkozni kezdjek azért, hogy le ne zuhanjunk, meg ne csússzon a lábam és még sorolhatnám hogy mi zajlik a fejemben hirtelen. Még tenyereimet is a falnak feszítem, biztos ami biztos alapon. Most jövök rá, hogy nem volt olyan jó ötlet rögtön rábólintanom erre a kirándulgatós dologra. Végül nagy örömömre esik, mikor egy kiszélesedő kis tisztásra lépünk. Megkönnyebbülten sóhajtok fel és térdeimre támaszkodok, hogy kifújjam magam. Belial kérdésére kapom fel a fejem és tüzetesebben vizsgálom meg a helyet. Teszek felé pár lépést, majd körbe fordulok.
-És a kedves öreg úr fújna egyet előtte?-kérdezek rá pimaszul ahogy kiroppantom a nyakam és megpördül kezemben a kard. Nem idegen ez a fegyver sem, de mindketten tudjuk, hogy a tőr az én igazi társam, bár most a kis viskóban van, valahol a táskám alján. Nem is lényeg, bár az jobban kézre áll, igazából az első pillanattól fogva, mikor legelőször a kezembe vettem. De kis manőverezés után, most már jobban érzem a kardot, mint tegnap. Ősztönösen védekező állást veszek fel, szeretném ha ő kezdene, és nem adna itt nekem plusz lehetőségeket.
-A szabályok?-pillantok rá szemtelen módon, miközben helyezkedek még egy kicsit, aztán felszegett állal nyitom újra a számat.
-Ma ne legyenek szabályok!-ingatom a fejem ördögi vigyorral, végül szokásosan ujjammal hívom magamhoz, ez már olyan begyakorolt mutatvány, én csalom, ő jön, aztán lesz ami lesz.

Zene: Gyönyörű Bolond
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 30, 2020 3:54 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Megtudom menekülése valódi okát, amin igencsak sikerül meglepődnöm. Nem sejtettem, hogy így félreért, pedig nem volt bennem hátsó szándék. Majd utolsó gyakorlásunk is szóba kerül, amikor ingemet viselte.
-Nem tagadom, szemrevételeztem az ellenfelemet, ahogy azt sem, hogy tetszett a látvány. - kár lenne mást mondanom, nyilván minden az arcomra volt írva. Első találkozásunk alkalmával is alaposan megnéztem őt, nincs ebben semmi új.
-De utána arra figyeltem, amire kellett. - ezt kedvesem sem cáfolhatja. Ugyanolyan edzés volt, mint bármelyik másik alkalom, csak épp a felvezetője volt más.
Percekkel később már egy sziklaoldal mászásán túl egy szirten üldögélve nézzük az elénk táruló csodás tájat. A régmúlt időket idézi benne, amikor először adtam fejemet arra, hogy feljöjjek a földi világba. Szerintem még sohasem beszéltem Belphegornak azokról az időkről, amikor még nem volt mellettem, legalábbis nem hiszem, hogy felemlegettem volna bármit is akkoriból. Ez se tudom, honnan jött most. Talán a táj varázsa mondatta ki velem, azt a pár mondatot. Oldalvást pillantok bizalmasomra, aki igen meglepettnek tűnik szavaim hallatán.
-Mondhatjuk így is. - bólintok.
-Akkor használtam először emberi testemet...hihetetlen, hogy még azóta is megvan. - csodálkozom el magam is egy pillanatra, pedig aztán nem igen kíméltem, az elmúlt évezredekben meg pláne nem. Aztán érkezik egy kérdés, mióta is létezem?
-Hm...túl régóta...- felelem és inkább nem is mondom ki számokba. Amikor megemlítem egy fél gondolat erejéig Amarát, Belphegor rosszalló pillantással néz rám és emlékeztet arra mit beszéltünk.
-Jogos. - ismerem el és el is engedem a Sötétséget. Hiába nem olyan egyszerű elszakadni ezektől a dolgoktól. Ő pedig mostanában ott van a fejemben. Túl sok kérdés foglalkoztat vele kapcsolatban is, amikor tudom egyhamar nem találok válaszokat.
-Menjünk is tovább inkább! Ha csak itt ülök rám telepszik a nyugalom és... - nyomom el bagómat a kövön, majd felkelek szikla széléről.
-...az idő meg csak telik az út fele meg hátra. - bejezem be gondolataimat, miközben megvárom, hogy kedvesem is felegyenesedjen. Ha készen áll egy ideig a sziklaösvényen haladunk felfelé, mely enyhe meredek szögben vezet az orom irányába. Néhol igen szélessé, máshol meglehetősen keskennyé válik, így a szűkebb részeken szinte hátunk a sziklafalnak simul és már-már oldalazó léptekkel haladunk, míg el nem érünk egy kis tisztás felé. A hatalmas kődaraboktól nem is látszott eddig. Kis sekély vizű patak csordogál, ezt leszámítva tökéletes hely lehet egy kis kardpárbajhoz. Talán még jobb is, mint a felettünk száz méterekkel lévő kemény sziklaszirt.
-Mit gondolsz? - pillantok Belphegor felé.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 9:20 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


A
zt hiszem Belialnak igaza van. De én zsigerből piszkálni akarom, így tojok arra amit mond. Bár jót vigyorgok rajta. Aztán persze napvilágot lát a kis titkom is, hatezer évvel ez előttről. Már csak akkor tudatosul bennem, hogy tényleg ki is mondtam, mikor Viszály reagál rá.
-Egy kicsit, igen, megijesztettél. De az már régen volt.-ajkaimra fut egy mosoly, aztán csendben hallgatom mondandóját.
-Akkor még úgy tekintettél rám, igen. De az láthatóan tetszett, mikor egy hónapja az ingedben léptem fel ellened az edzőteremben. Azt a pillantást le sem tagadhatod!-vigyorodom el és megvonom a vállam, az ott nem csak egyszerű edzés volt. Mondjuk én is élveztem egy pillanatra mikor végig nézett rajtam, pontezért kérdeztem meg hogy tetszik-e amit lát?! Kiderül az útirány, és kicsit duzzogok amiért nem megyünk egészen a hegy tetejére, a megyünk feljebbtől sem lesz olyan hű de virágos kedvem, de nem sokkal Belial felérkezése után el is indulok utána. Párszor megcsúszok, de végül csak felérek én is. Ott még kicsit duzzogok, de mikor Kedvesem arra kér üljek mellé, egy szó nélkül így teszek. Tényleg tetszik a látvány, olyan nyugodt. Csillogó szemekkel figyelem az erdőt a csobogó patakot, a partot ölelő tengert. Aztán arra leszek figyelmes, hogy Belial mesélni kezd. Felé is fordítom a fejem és úgy pislogok rá. Olyan időkről beszé amikor én még gondolatban sem voltam még. Nem is tudnám elképzelni, hogy ő csak így ücsörögjön egy sziklán... Biztosan csak most találja ki. A folyton pörgő Viszály három napig egy helyben? Képtelenség! De mosolygok szavain, nem hiszem, hogy bármikor is említette volna, azt az időt, mikor még nem ismert. Ez új és szépen elraktározom a Belialos emlékeim tömkelege között. Ezt talán ismét vehetem egy olyan első dolognak.
-Szóval találtál valamit ami tetszik.-fűzöm hozzá csendesen, miért is nézhette a tájat három napig? Mi másért?
-Mióta tapostad akkor már a Pokol porát?-kérdezek rá és kissé hátra dőlök. Élvezem a délelőtti napsugarakat, míg el nem rontják egyetlen mondattal az egész képet.
-Ó légyszíves! Amara elől jöttünk kikapcsolódni. Sajnos tudom... De most ne! Kérlek ne beszéljünk róla!-rázom meg a fejem és pillantását keresem. Nem akartam bele gondolni ebbe, most legalábbis nem. De ahogy látom, az ő agya még mindig nem kapcsolt ki. Szívesen pattannék fel mellőle, de inkább vállára hajtom a fejemet.
-Csak egy kicsit élvezd ezt az egészet. Vagy próbáld meg, hogy nem húzol le... Nem mondasz ki mindent ami negatív.-dünnyögök, de most a rosszallás elmarad a hangomból, inkább kislányosan kérem őt, hogy tartózkodjon minden ilyen nemű megnyilvánulástól. Míg ő dohányzik én csendben nézelődök, azért már jócskán felmásztunk és majdnem ennyi van még hátra, ha jól számolom.
-Furcsa olyan időkről hallani amikor én még sehol sem voltam.-ugrom vissza még egy kicsit az előző témához. Többször eredhetne meg Lordom nyelve, biztosan tudna mit mesélni nekem. Én pedig biztosra veheti, hogy végig is hallgatnám.

Zene: Perfect
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Séta közben szóba kerül az első edzésünk, ami elég emlékezetesre sikerült és ami után nagyon hosszú ideig nem volt másik.
-Még mindig úgy gondolom, elboldogulok a szakértelmed nélkül is, de azért köszönöm. - egy futó pillantást vetek a hátam mögé egy halvány mosollyal a szám sarkában. Persze, tudom, hogy nálam jóval járatosabb még mindig a halandó szokásokban. Mi több, behozhatatlan előnye van velem szemben, de azt hiszem ezen a téren nem szorulok korrepetálásra.
-Se a közelharcot, se a mágiát... - teszem hozzá, bár az utóbbi most sem az erőssége. Belphegor bevallja, hogy halálvágya támadt, amikor annak idején lefegyvereztem. Erős túlzást érzek felfedezni szavaiban, ugyanakkor kissé meglep, ha valóban így gondolta akkoriban. Egy pillanatra megfordul a fejembe, hogy megállok és felé fordulok értetlen arcot vágva, de inkább haladok tovább az előttünk magasodó hegy felé. Folytatva a gondolatait azt is elárulja, hogy valójában közelségem rémítette meg. Hogy mi? Értetlenül ráncolom homlokom.
-Ohh, szóval.....értem. Megijesztettelek. - bár ezt menekülésszerű távozásából már sejthettem, de hogy miért volt neki olyan sürgető valahol máshol lenni mint mellettem, nos ez a verzió, hogy félreértette a helyzetet, nem jutott eszembe. De miért is merült volna fel bennem lehetőségként? Semmi hasonló szándék nem volt bennem.
-Érdekes...- jegyzem meg szavaira és kicsit elgondolkodom, miközben hallom lemaradozó lépteit hátam mögött. Soha nem sejtettem volna...
-...bevallom egy pillanatig sem néztem rád nőként, gyakoroltunk és ellenfél voltál. Ha edzek mindig ellenfélként tekintek másokra... - magyarázom neki megállva a sziklafal előtt. Hiba volna mást is figyelembe venni. Sohasem keverem a dolgokat. Megvan a helye a gyakorlásnak és megvan a helye a felnőttes játékoknak.
Közben megmutatom a célirányt, ami nem a hegy csúcsa, ez némileg meglepi Belphegort.
-A csúcson nem tudunk játszani ezekkel. - emelem vállamhoz rozsdás kardomat. Az a sziklaszírt ott a magaslaton...nos innen is jól látni szabad szemmel, hogy tökéletes egy kis gyakorlásra, ha már kedvesem annyira ragaszkodik ehhez, hogy magunkkal hozatta a ezeket a rozsdafogókat. A két lehetséges út közül a rövidebbet választom. Mászást a sziklafalon keresztül. A rutinnak hála gyorsan felérek az első sziklaperemig, ahol kis időre letelepszem, míg démonhölgyem utánam kapaszkodik. Figyelem, ahogy párszor visszacsúszik, de rövidesen ő is felért hozzám. Rosszallásán ismét csak mosolygok.
-Megyünk még feljebb is. - nyugtatom meg, hogy nem terveztem itt tölteni a napot, hisz a lentről becélzott szikla még jóval felettünk van. Nyúlnék kezéért, hogy maradásra bírjam még néhány percig, aztán meggondolom magam és inkább szavakkal kérem, foglaljon mellettem helyet. Valóban csodás kilátás tárul elénk - már innen nézve is.
-Amikor először a földre jöttem....valami hasonló volt a világ... - tekintetemet az érintetlen erdőségek és a köztük átfolyó sebes patakra emelem. Idejét sem tudom mennyi ideje már. Életem korai szakaszára esett, de az első kétszázezer évem után valamikor.
-Nagyjából három napot ültem ugyanígy egy sziklaszirten és nem csináltam mást, csak figyeltem. Érdekelt, milyen az a hely, ahol pusztítani fogok...- mesélem tovább. Hogy mi volt annyira érdekes, hogy így röghöz kötötte figyelmemet? A természetből áradó harmónia. Talán az első találkozásom volt vele. Nem, nem az angyallal. Hanem Isten kis konyhakertjével, ahová később beszabadította az embereket. Egyre nagyobb késztetést éreztem, hogy megbontsam a rendet, de a végleges pusztítás gondolata mindig is elkerült.
-Fura belegondolni, hogy Amara mindezt könnyedén lesöpörheti és végleg. - gyújtok rá közben egy szálra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 1:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


E
gy régi szép emlék... Az ezredik évfordulónkból. Az a bizonyos első edzés. Az akkori önmagam a mostanira rá sem ismerne... Egyre többet keresem Belial közelségét, sőt mi több, elvárom hogy mellettem legyen. Mondjuk az valahol kicsit bánt hogy ő az a tipikus férfi figura... Mindent a szájába kell rágnom ha meg akarom kapni, vagy tennem kell érte.
-Hát, azokért a tanácsokért még mindig időpontot kell kérned. De azóta változott a paletta a lehetőségeket illetően.-vigyorodom el, hiszen új idők, új verziók is vannak.
-Hát persze... Közelharc, amit tudod jól hogy utálok.-vonok vállat végül de szememen látszik hogy jót vidulok az emléken most már.
-Meg akartam halni mikor azt megcsináltad... Tudod én még nem voltam olyan közel a bátyámon kívül egy pasival sem...-csúszik ki a számon az apró fél mondat, majd inkább lemaradok tőle, ezt a beszélgetést nem kellene folytatni. Ám előnye nem marad meg sokáig, mivel megáll és így előbb utóbb beérem bármennyire is húzom az időt. Így kénytelen vagyok ismét megszólalni.
-Nem megyünk fel?- kérdezek rá hitetlenkedve, de hát na, akkor miért jöttünk ide ha nem megyünk egészen a tetejéig? De bólintok, rendben, másszunk a szirtig. Belial el is indul, én még időzöm lent egy kicsit. Nekem azért meredeknek tűnik a dolog, de majd megoldom. Meg ia várom hogy Démonom felérjen, csak azután indulok meg felfelé mikor leszól nekem. Még int is. Pofátlan! Elvigyorodok, aztán a karddal a kezemben kezdek el mászni. Fú de megölöm ezért a túráért... Kétszer csúszok meg mászás közben, egyszer a kezem, aztán pedig a lábam is. Új kapaszkodókat kell keressek és nem sokat segít az sem hogy izzad a kezem. Többször meg kell állnom hogy megtöröljem a nadrágomba. Aztán mikor felérek nagyon csúnyán nézek Belialra.
-Jobb útvonal nem volt?-kérdezek rá morcosan és remegő lábakkal guggolok le kicsivel beljebb, mint ahol ő ül.
-Miért csak eddig jöttünk amúgy? Szerintem mehetnénk feljebb egy kicsit. Vagy nem akarsz nyagyot esni?-kérdezek rá pimaszul miközben mellé állok és kardomat a vállára teszem. Remélem nem csak ücsörögni akar itt. Aztán a tájra emelem tekintetem és elámulok.
-Ez gyönyörű.-sóhajtok fel végül.

Zene: Perfect
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 9:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Nem állja meg szó nélkül és még sürget is, pedig most nem kell hajtania a pontosság miatt. Azzal nem vitatkozom, hogy előző este a magam szájából hangzott el a korai indulás ötlete, de úgy hiszem nem vagyunk semmivel elkésve. A nap csak éppen előbukkant a horizonton, előttünk az egész nap. Hova rohan ez a nő? Összeszedem magam és lassacskán megindulunk a hegy felé. Az út elején még váltunk pár szót, mielőtt hosszú csend telepedne közénk. Kedvesem felemlegeti első közös edzésünket. Első mellettem töltött évezrede után történt. De rég is volt.
-Persze. Emlékszem. - bólintok szavaira és én is visszagondolok arra a napra. Nem emlékszem már honnan jött a gondolat, hogy edzeni hívjam magammal, de ő nem ellenkezett. Mi több, egész lelkes volt a közös gyakorlástól.
-Na igen. Azelőtt és azóta sem vetemedett senki arra, hogy randitanácsokkal lásson el. - mai napig nem értem honnan vette ezt a merészséget.  
-Ilyen a közelharc Belphegor. - vonom meg a vállam, mikor bevallja, hogy utolsó húzásommal alaposan megleptem. Jól emlékszem rá, még a szó is belé fagyott. Pedig olyan nagy dolgot nem is csináltam, ha jobban belegondolunk. Bár engem meg az lepett meg, hogy megtudtam, hogy képes a hallgatásra.
-Egyszerű lefegyverzés, semmi több. - teszem hozzá, miközben a változó tájat szemlélem sétánk közben. Magam elé tartom a térképet, néha vetek rá egy pillantást, de egy pillanatra sem térünk le az útirányról.
-Félúton vagyunk, de nem megyünk fel a tetejére. - fordítom a fejem az orom irányába.
-Az a szirt teljesen jó végcél. - emelem kezem és mutatóujjammal az egyik kiálló sziklatömb felé bökök. Gyorsan elszívom a cigim, a csekket cipőm talpával dörzsölöm a földbe, majd tovább is állunk. Egy jó fél óra múlva meredek domboldalon át érkezünk a hegy lábához. Szemrevételezem a terepet és megállapítom, hogy szép lesz ezen az oldalon feljutni. Másznunk kell. Alig száz méter magasra jutva már újra gyalog folytathatjuk a túrát, addig viszonyt kénytelenek vagyunk vagy a sziklafalon felküzdeni magunkat, vagy megkerülni a hegyrészt, ami jóval több idő. Én a rövidebb utat választom, így a kiálló szikladarabokba kapaszkodva kezdem felhúzni magam a meredek falon. Egész gyorsan felérek a sziklapárkányra. Egy percre le is ülök megpihenni.
-Gyerünk Belphegor! - intek neki fentről.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 6:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


M
iután felöltöztem az asztalnál ülve várom, hogy kedvesem is megérkezzen végre. Még szinte át sem lépi a küszöböt, én már neki is állok a beszédnek. Amolyan miért is ne alapon. Ám láthatóan jól állja a sarat, nem húzza fel magát, a szokásos Belial-Belphegor szóváltás. Én pattogok, mint egy gumilabda, ő meg csak úgy van. Néha ez is bosszantó. Normális reakciót sem kap már a démon. Mély levegőt veszek, aztán ki is fújom. Ennyit a csatáról, már megint Ő nyert.
-Mindig ezt csinálod. Uncsi vagy.-kacagok és inkább magára hagyom. Kifelé menet felkapom az egyik kardot és meg is jegyzem, hogy ezeket visszük magunkkal. Ellenvetést nem kapok, aminek nagyon örülök. A kint ácsorgás újabb mondatot eredményez, így beszólok a házba, erre viszont nagy kegyesen felelet érkezik.
-Te mondtad, hogy korán indulunk.-jegyzem meg mellékesen mikor végre méltóztatik kitámolyogni aktuális szállásunk ajtaján, hogy aztán végre elinduljon.
-Szeretnéd hogy oda is időpontot kérjek? Nagyon emlékeztet ez a dolog egy régi beszélgetésünkre.-vigyorodok el, majd fel is nevetek.
-Emlékszel mikor a csajozási szokásaidat firtattam? Mikor először edzeni hívtál... Akkor olyan kis büszke voltam magamra, hogy kiérdemeltem. Ezer év után már nem úgy tekintettél rám, mint egy full kezdőre, bár hozzád képest még akkor sem voltam elég jó.-halovány mosoly jelenik meg ajkamon az emlék hatására és sajnálatos módon ahogy lepörög szemem előtt az esemény még el is pirulok.
-Az első szótlanságom is ott vívtad ki. Na azt nem kívánom senkinek. Megleptél és nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, túl közel voltál. Mármint...-csak úgy jönnek a számra a szavak és mire észbe kapok, talán túl sokat is mondtam. Franc azt a pletykás fejemet! Nem szól egy szót sem, így mögötte bandukolok miközben a változó tájat figyelem, beharapom ajkamat, hogy nehogy olyan is elhagyja a számat, ami ismét fülig pirítana, pedig aztán nem sokon múlt, hogy kicsússzon a dolog, hogy addig úgy férfi közelében sem voltam, ja meg egyébként azóta sem, szóval... Az egyetlen akit képes vagyok így elviselni, az Viszály maga. Már úgy egy órája sétálunk és szokatlanul csendes is vagyok, csak tekintetem ingázik a hegy és a part között. Jobb szeretnék inkább lefelé tartani, semmint felfelé. Mikor Démonom megáll mellé sétálok és kifújom magam. Hosszú lesz ez a túra.
-Kijöttem a gyakorlatból.-jegyzem meg vigyorogva, aztán az előttünk húzódó meredekebb utat kezdem vizslatni.
-Szerinted hol tarthatunk?-vajon milyen messze lehet még a hegy csúcsa, mi több, vajon egészen fel akar menni, vagy majd valamekkora tengerszint feletti magassággal is megelékszünk? Ki tudja.

Zene: Perfect
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 29, 2020 6:13 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Hajnaltájt érek a könyv végére és hagyom magára Belphegort tovább aludni. Halkan igyekszek kifelé, és nem látom jelét, hogy észlelné távozásom. Bár majdnem sikerül nagy zajt csapnom az utamat álló gumicsikós úszómatrac miatt, amit morcosan rúgok odébb. Cuccaimat magamhoz véve telepszem le a háztól egy igen távol eső, nyugodt sziklás partszakaszon. A házban kihagyott zuhanyt napkelte előtt a tengerben pótolom. Az sem zavar, hogy meglehetősen hűvös a víz. Valamivel később már a parton száradok. A gondolataimba mélyedek, terveket szövögetek. Lényegében ezért is kellett pár nap távolság saját káoszomtól. Nincs célom a rúnákkal, mégis jeleket karcolok a homokba, amit a tenger újra és újra partra vetődő hullámai szépen el is mosnak. Ahányszor kiönt a víz, én úgy rajzolom újra őket. Ugyanazt, vagy valami mást. Időközben rám világosodik és hirtelen kedvesem hangját hallom nem is annyira a távolból. Felé is fordulok, de egy tisztes távolságra megáll és onnan beszél, jobban mondva kiabál hozzám. Miért nem jön közelebb? Pislogok felé, mikor közli, hogy vár az Olymus. Majd amikor ezt így elmondta, hirtelen elsiet. Lassan felkászálódom a homokos partról, leseprem alsómra tapadt homokszemeket, majd magamhoz véve holmijaimat lassú, kényelmes léptekkel indulok vissza a szállásunk felé. Beletelik bő tíz percbe, mire újra átlépem a faviskó küszöbét. Belphegor az asztal mellett ül és türelmetlenül vár rám. Még meg sem csap jóformán a benti levegő, már kapom az oltást, rögtön a reggeli üdvözlet után. Na szép, mondhatom. Nézek rá értetlen arccal. Mi van drágám, rossz lábbal keltél? Egy újabb átka ennek az emberi szokásnak. Morcossá alussza magát a démon.
-Jó reggelt neked is Belphegor. - felelem és gúnyos szavai ellenére sem érzem, hogy kapkodnom kéne. Magamra hagy, míg felkapok egy pólót és egy rövid nadrágot, majd belebújok lábbelimbe. Közben azért megjegyzi kintről, hogy túránkra a rozsdafogókat is vihetnénk magunkkal. Nem lep meg, hogy nem tett le róla. A rongynál nem volt alkalmas a hely a játékra, bizonyára azt tervezi, hogy a hegyen majd pótoljuk a kardozást. Egy újabb siettető, letoló mondat hagyja el a száját.
-Nem tudom mi ez a türelmetlenség. - ingatom meg a fejem, miközben hátitáskámba alkoholt pakolok és elrejtek a táska mélyén néhány doboz bagót is. Na ezek még jól jöhetnek odafent.
-Nyaralunk, nem? - emlékeztetem rá. Hát komolyan nem hiszem el.
-Vagy időpontot kaptunk a hegyektől is? - kérdezek vissza pimaszul. Kezembe veszem a kardot és a térképet, hátamra pedig a táskát és elsétálva mellette határozott léptekkel indulok meg Olymus irányába. Talán egy óra sétautat tudhatunk magunk mögött, amikor az enyhén lankás partvidék után sziklás dombokhoz érünk. Az egyik nagyobb szirtszerű kiemelkedésen megállok egy pillanatra és körbefigyelem a vidéket, miközben rutinos mozdulattal nyúlok zsebembe cigis dobozomért, hogy egy szálat magamhoz véve belőle rágyújthassak.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 28, 2020 10:00 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next



Belial & Belphegor


E
gész sokáig érzem még tenyerének a melegét, ujjainak fogását az enyémeken, még talán azt is felfogom félálomban, hogy helyezkedik mellettem, aztán elnyom az álom. Épp az járt a fejemben elalvás előtt, hogy hogyan fogom beadni neki, hogy egy egész hetet kell amúgy társaságomban törtenie, és így sikerül erről álmodnom. Az viszont tudatomon kívül történik, hogy beszélek is álmomban. Végül csendesen telik az estém a továbbiakban. Azt viszont észre veszem hajnalban, hogy Belial meglép mellőlem. Mégsem szólok egy szót sem érte, csupán hagyom had menjen, én még egy kicsit vissza bóbiskolok. Már világosodik a ház mikor kinyitom szemeimet. A könyv pihen mellettem az ágyon és a matrac sem ott van ahová kipenderítettem az este folyamán. Nagyot nyújtózok az ágyban fekve és felszisszenve tapasztalom, hogy a vállam bizony elfeküdtem sikeresen. Talán még szitkozódom is, de nem azzal vagyok elfoglalva. Belial szőrén szálán eltűnt. Ezt de utálom! Kimászok az ágyból és miután a papucsba bújtatom lábaimat felállok és elővadászom a köntösöm, de aztán gondolok egyet és az ágyon hagyom inkább. Úgy ahogy vagyok alvós ruhában lépek ki szállásunk ajtaján és körbe pillantok. Lordomnak hűlt helye.
-Remek!-emelem égnek kezeimet, aztán lesétálok a lépcsőn és a part felé veszem az irányt. A kora reggeli tenger csodás látvány lenne, ha nem kellene keresgetnem megint az én Kedvesemet. Hangosan fújom ki a levegőt és beletúrok kócos hajamba.
-Mégis miért kell minden áldott alkalommal kámforrá válnod?-motyogom magam elé és elvigyorodok, nem is Ő lenne, ha ezt nem tenné meg. Megrázom a fejem és a vízparton is körülnézek. A szikláknál meg is látom ahogy gubbaszt. Hát ezt meg mi lelte? Nem most kell homokozni! Mára programunk van. Határozott léptekkel indulok el ülő alakja felé, míg nem észreveszem, hogy felső nincs is rajta, legalábbis ezt tisztán látom, így lecövekelek ott ahová eljutottam.
-Hé! Vár az Olympus!-kiáltok végül oda jobb ötlet híján. Ha felém pillant még talán integetek is. Aztán mielőtt felállna és olyat látnék amit nem akarok megfordulok és visszamasírozok a házba, hogy mire összeszedi magát őnagysága én már útra készen álljak. Sport cipőt, egy v nyakú fehér pólót és térdnadrágot emelek ki a táskámból, hogy aztán gyorsan fel is öltözzek. Végül ledobom magam az egyik székre és ujjaimmal kocogtatom az asztalt, míg be nem lép a helységbe.
-Jó reggelt. Akkor indulhatunk, vagy tollászkodsz még kicsit? Mert akkor én kimegyek.-és már nyitom is a számat, ez van, ilyen vagyok, sajnálom. Ja mégsem. Belial már megszokta. Ezt például felfoghatjuk egy késésnek is, de most nem szólok róla. Felállok és kisétálok a lakásból, de az ajtó mellől még elemelem az egyik kardot is.
-Ezeket is hozzuk!-jelentem ki gonoszan elmosolyodva, hiszen tudja, ha valami nincs lezárva, akkor bizony azt le kell zárni és kész. Ki is lépek végül a házból és megforgatom a rozsdás pengét. Régen biztosan sokat használták. A nap egyre feljebb kúszik az égen, hát mi meg fogunk sülni az tuti, na mindegy a Pokolnál nem lehet melegebb. Nem sokkal később végre Belial is hajlandó kidugni az orrát.
-Induljunk már el!-elunom az életem ha így csináljuk. Ő akart annyira túrázni, akkor járjon szépen az élen. Mutatom is a kezemmel, hogy el lehet indulni, majd én sétálgatok mögötte, vagy ha ez zavarja arra még rá vehet, hogy mellé lépjek.

Zene: Perfect
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 28, 2020 6:33 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


Hét nap Cipruson
Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Ahogy a nap, lassan Belphegor is nyugovóra tér. Egy röpke negyed órás zuhany után arra kér, maradjak a közelben, míg elalszik. Egy vaskosabb kötetet szorongatok kezemben. Lábamat kényelembe helyezve teszem fel egy másik, szabad székre. Biztosítom arról, maradok. Egy szigeten vagyunk, nem is nagyon van hova mennem, korom sötétben pedig nem biztos, hogy kint botorkálnék. Vagyis megeshet, pirkadat előtt teszek majd egy kört, de egyelőre megfelelőnek találom ezt a széket magam alatt. Ő viszont túl távolinak érzi a jelenlétem, szeretné, ha inkább mellé telepednék. Törökülésben helyezkedve az ágyvégről kérlelően néz rám. Ám legyen. Kérésének eleget téve táborozok át hozzá, nekem mindegy hol lapozom végig az írást. Épp hogy leteszem magam az ágyszélre meg is állapítom: ez nagyon kényelmetlen. Kedvesem kíváncsian pillant át a vállam felett, a kezemben lévő kötetet figyeli és azt tudakolja, mit olvasok.
-Utazás a Föld középpontja felé. - árulom el a címét, miközben vízszintbe helyezi magát és magához ragadja egyik kezemet. Meg is jegyzi közben, nekem elég egy kéz is az olvasáshoz. Ahogy magához húzza karomat, ujjait az enyém közé fűzi, valami hihetetlenül kényelmetlen pozíciót vagyok kénytelen felvenni emiatt.
-Belphegor, ez így nem valami jó. - jegyzem meg, de már szinte alszik is. A francba! Nem hiszem el, hogy ilyen hamar elaludt. Természetellenes ülő helyzetem ellenére, azért megkísérlem tovább olvasni a könyvet. Való igaz, lapozni fél kézzel is tudok, ebben nincs hiba. Viszont vállam feszülése rövid időn belül igen kellemetlenné válik, ezért kénytelen vagyok kissé beljebb ülni, míg kedvesen ujjainak szorítása nem enged annyit, hogy enyéimet kihúzhassam az övéi közül. Aztán hanyatt dőlök mellette, a könyvet a fejem fölé emelem és úgy olvasok tovább, míg figyelmemet el nem vonja csendes motyogása. Álmában hozzám beszél. Mondatfoszlányaiból leszűröm, hogy a nyaralásunk lehet a téma és nagyon meg akar győzni valamiről. Valószínűleg ellenkezhetek, mert azt mondja, hogy ússzak haza. Hát hihetetlen ez a nő, még álmában is beszól! Ingatom meg a fejem egy halvány mosollyal, majd visszatérek olvasmányomhoz. Hajnal felé jár az idő, mikor kivégzem az utolsó oldalakat. Észrevétlenül kelek fel mellőle és indulok egy könnyed hajnali sétára, csak az elolvasott bőrkötésest marad mellette. Mivel a fürdőben elenyésző mennyiségű víz maradt, ezért úgy döntök a tengerben mártózom egyet. Kifelé menet felkapom a törölközőmet, a bagómat és a megkezdett üveg rumot is. A félhomályban majdnem átesek a matracállaton, amibe mérgembe csak rúgok egyet és azt sem nézem merre repül, kilépek az ajtón.
Ha kedvesem felébred, már nem talál maga mellett. Ha kinyitja szemeit az első amit valószínűleg meglát az a levegővel teli gumicsikó bamba tekintete és ezerwattos rajzolt vigyora lesz. Én valahol, a viskótól távolabb a sziklák környékén időzöm, angyali és démoni rúnákat rajzolok a homokba.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
30 / 33 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 16 ... 29, 30, 31, 32, 33  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 25 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 21 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2