Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Okt. 14, 2020 10:07 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Valószínűleg egyikünket sem éri nagy meglepetés, mikor a folyosó végén egy újabb akadály gördül elénk méterekre a feltételezett céltól. Jezabel igyekszik elterelni a lépcső feljáró előtt kedélyesen italozó démonpajtások figyelmét. De arra nem számít, hogy az őrségben egy ismerős arc bukkan fel közöttük. Elkerülve a lelepleződést tömegverekedést robbant ki egy pillanat alatt. Az első néhány keményebb pofon után mi is beszállunk Leoval. A kölyök újra beveti a trükkjét, amit már a raktárban tanyázó pokolfattyaknál egyszer elsütött. A két nyomorult pokolszökevény, aki célba vette őt, egymást ellenségnek képzelve támadnak egymásra, és még akkor sem kapnak észbe, mikor egy harmadik társuk figyelmezteti őket, az ellenség arrább van. Meg kell vallani ügyes kis képesség, de mint látható megvan a hátránya is. Amint Leo fáradni kezd, úgy gyengül a démonokat hatása alatt tartó illúzió is.
A varázs lassan elmúlik és a verekedők feleszmélnek. Rájönnek, hogy végig egymást gyepálták, Leo bolondot csinált belőlük, ezért megrohamozva őt dühösen kezdik el lábukkal és öklökkel kezelésbe venni. Erős csapásokkal sorozzák a testét, aki görnyedten próbál ellenállni. Ütik ahol érik. A megmaradt, még lábukon éppen állni képes őröket gyorsan leterítjük. Mielőtt agyonvernék Leot, Jezabel anyatigrisként takarítja el a körülötte kellemetlenkedőket, majd a démonnő odasiet és nem túl humánus megoldással, de ébresztgetni kezdi. Elcsattan néhány nőiesebb pofon, mire magához tér. Egész biztató életjelnek veszi mikor a srác nyöszörögve ugyan, de három szót kiprésel magából. Közelebb lépek én is, hogy észrevételezzem társunk leharcolt állapotát. Hát nem dob fel az öröm, remélem nem dobja be a kulcsot. Nem az a cél, hogy temetőbe juttassuk, hanem hogy elhiggye törekvései ellenére sem volt képes megmenteni a kis barátnőjét. Össze kéne valahogy kaparni. Fontos, hogy lássa tulajdon szemeivel Bird halálát, különben az eddigi erőfeszítéseink hiábavalóak voltak. Ha mástól hallaná a halálhírt talán nem hinné el, de ha tanúja lesz, hogy a lányt eléri a sajnálatos vég, úgy nem marad benne kétség. Felvetődik részéről, hogy hagyjuk hátra, meghalni, és mi menekítsük ki Birdöt, de erről természetesen szó sem lehet. A kapitánynő is csak rosszallóan ingatja a fejét és odanyögi: "hülyegyerek, hogy gondolod?" És ha nem volna a fiú ilyen cudar állapotban, egész biztos, hogy a démonnő szavait egy laza tockos is kísérné.
-Natalie, használd a gyógykenőcsöd. - jut eszembe a csodakence, amit mi is előveszünk olykor, mikor sebeink okozta fájdalmainkat enyhítenénk. Jezabel oldaltáskájába kutat, majd elő is kap egy tégelyt, közben Leo feltápászkodik ülő pozícióba. Így sem fest jobban, mint fekve, szétterülve.  
-Nem varázsszer, de harmincféle gyógynövényből készült. Gyulladáscsökkentő és regenerálóhatású. - magyarázom, miközben a nő letekeri a tubus tetejét. Szinte azonnal megcsapja az orrunkat a növénykeverék erős, jellegzetes szaga. Ha Leo hagyja, úgy a vörös felhúzza a pólóját és mint egy jó ápolónő, ellátja a sérüléseit. Hosszú percek telnek el a gyorssegélyezéssel és újabbak, míg várjuk, hogy a krém kifejtse jótékony hatását. Közben élénken figyelem a folyosókat, majd a teremben is végig hordozom tekintetem, de semmi mozgást nem tapasztalok.
-Ha jobban vagy, indulhatnánk. - pillantok a kölyökre szemem sarkából. Csend van, de ki tudja meddig lesz ez még így. Ha igényli, segítek neki talpra állni, majd ha ráfoghatjuk, hogy indulásra kész, lassan a csigalépcső aljához lépek és felfelé emelve fejem mérem fel az előttünk álló utat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 08, 2020 3:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

A rugdosások szinte kapóra is jönnek, mert ahogy a hátamra zuhantam nem sok levegő maradt meg a tüdőmben, de szerencsére a démonok gondos lábai erőt adtak a tüdőmnek, hogy élesen szívja be az életető levegőt, s ezáltal ismét oxigénhez jussak... persze csak egy röpke ideig, hiszen újra meg újra lecsaptak mostmár aligha nevezhető gondoskodó lábaik.
Fájdalmasan görnyedek, s lassan már arra sincs erőm, hogy a fájdalmat érezzem ami a bordáim közé ékelődik, de még van bennem annyi szussz, hogy a lehető legkisebbre próbáljam magam összehúzni és lehetőleg a fejemet védjem.
Füleimben élesen sípoló hang hasogatja még mélyebben az elmémet, és ha ez még nem lenne elég kezdem érezni azt, amikor Bird próbálta éppen összefércelni a hátamat. Az elmém kitágul és egy láthatatlan burokba okádja ki a fekete jégcsapokat testemből, mintha a fájdalmam csapódna ki minden egyes rúgással.
A közelben elhelyezkedő egyének jószerével láthatják is ezt, amit az agyam éppen produkál, de csak pár röpke pillanatig, míg az izmaim görcsösen nem rándulnak össze.
Hörgő hangon szakadnak ki belőlem a fájdalom kiáltásai, majd egyszercsak megszakadnak... némi nyöszörgés még kibukik belőlem, és ebből tudom, hogy nem az ájulás csodás pillanatának köszönhetem azt, hogy már nem érzem a csapódásokat a mellkasom tájékán. Vigyorogni lenne kedvem, de most hirtelen nem tudom eldönteni, hogy megkönnyebülten felsóhajtsak, vagy ennek a cselekvésnek az energiáját inkább arra használjam, hogy nyomban elaludjak, esetleg, hogy teljesen jelentéktelenül, és kicseszett nyomorultul továbbra is csak itt összekuporodva lebzseljek az oldalamon. Talán a harmadik verzió lenne a legjobb döntés, mert akkor lehet, hogy elérhetném azt, hogy Alexanderék itt hagyjanak kilehelni a lelkem... micsoda borús gondolatok vannak a fejemben, és ezekből Natalie nőiesen csilingelő hangja, és a képemet paskolgató meleg keze rángat ki.
Kedvem lenne csukva tartani a szemem, de az apró pofonoknak hála összerázkódnak a szemeim, és kipattannak, amikor a harmadik pofont kapom.
- Nem tudom pontosan... - nyögöm ki teljesen szerencsétlenül. A görnyedtségemből kiguzbózva, a hátamra gurulok és széttárva lábaimat próbálok erőt gyűjteni ahhoz, hogy magam alá kapjam a lábaimat.
Bal kezemmel hirtelen mozdulattal kapok oda jobb oldalamhoz, a bordáimba fájdalom nyilall és már száz százalékig biztos vagyok abban, hogy minimum három tört el, és sinyledte meg ezt az újabb kellemes találkozást a démonokkal.
Pislogással próbálom elűzni látóteremből a forgást és az émelygést ami a belső szerveimet gyötri.
Megköszörülöm a torkom, bár mintha hiába tettem volna meg, mert ezek után is krákogva zuhannak ki a számon a szavak. - Azt lehetne... hogy én itt meghalok, ti meg megmentitek Birdtöt? - Most a jelen állás szerint, noha csapong bennem a kettősség, hogy kelljek fel, és induljak meg, azzal, hogy itt maradjak és pihenjem ki magam ezen a zord hideg kövön, ahol bárkinek ki lennék szolgáltatva. Hm... nehéz a döntés.
Mély levegőt veszek, s ettől csillagokat látok, de nem foglalkozva ezzel, erőt veszek magamon, és az oldalamat szorongatva másik kezem segítségével felkanalazom magam a földről. Szétterpesztett lábakkal és lógatott fejjel próbálok egyensúlyt találni, hogy elmém végre kiszálljon a ringlispílből.
- Két percet kérek, és mehetünk. - Mondom ezt, bár érzem, hogy az a két perc semmire nem lesz elég.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Szept. 26, 2020 2:39 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Magamban még megmosolygom kapitánynőm válaszát, amit a kölyök kérdésére ad. Honnan ez az emberfeletti erő? A fiú hitetlenkedő tekintettel fogadja a feleletet. Spenót. Ezt nevezi meg a vörös ereje forrásaként. Bármi mást is mondhatott volna, mégis ez a hatbetűs szó esett szájára. De talán érződik hangjából, huncutul csillogó pillantásából és pimasz mosolyából, hogy csak félig szánta komolyan.
Követve a nyomokat és tartva a jelzett útirányt percekkel később célba is érkezünk. Egy lépcsősor és egy kisebb csapat előtte dekkoló démon választ el minket Birdtől. Mondhatni szinte karnyújtásnyira került tőlünk a lány.
Leo talán nem is gondolja egészen komolyan, mikor bedobja ötletét, csapjon közéjük a vöröske, mi meg majd a félkómás démontesteket kerülgetve sétálunk utána. Jezabel mégis felhívásnak veszi. Könnyedén libben a démonok közé, megzavarva italozásukat. Barátságos köszöntéssel hívja fel magára a figyelmet, ám arra nem számít, hogy az egyik pokolfajzatban ismerőst talál. A démonférfi széles mosollyal üdvözölné a rég nem látott kapitánynőt, akinek talán légiójában is szolgált egykoron. A nő viszont érzékeli, ebből még gond lehet. Így kerülve a lebukást, álcánk őrzése érdekében hirtelen és drasztikus lépésre szánja el magát - ezzel el is indít egy lavinát. Egy határozott, erős mozdulattal fojtja a férfiba a szót és az ajtólapba passzírozza. Mozdulni sem tud a nyomorult. Társai értetlenül és meghökkenve kísérik a jelenetet, de nem sokáig ülnek tétlenül. Egy pillanat töredéke alatt cserélik poharaikat fegyverre és támadnak az ismeretlen nőre. Néhányan, akik eddig a földön fekve pihentek rá a következő körre is felriadnak a szokatlan sivalkodásra. Harci kedvüket nekik sem kell sokáig keresgélni, kardot ragadva vetik bele magukat a bunyóba. Mi sem állunk tétlen, íjammal célzok és lövök. Majd egy másik oldalról vesz célba és íjammal istenesen halántékon találom, mire hangos nyögéssel fejeli le az egyik bútorzatot. De ennyitől nem dől ki. Kicsit támolyogva, egyensúlyát keresve indul újra felém. Jobb kezében tartva a harci vasat. Kettős látástól küzdve csápol előttem, remélve egyik suhintásával majd csak megsebez. Miközben folyamatosan kitérek csapási elől vetek egy gyors pillantást társaimra. Jezabel épp egy széket zúz darabokra az egyik démon hátán, Leo pedig...nos úgy tűnik ismét különleges képességét veti be a nyavalyások ellen. Ketten megindulnak felé, de mielőtt testközelbe érnének, megtorpannak és egy pillanatnyi zavar után őrült kiáltással támadnak egymásra.
-Héé, mi van veletek? Az ellenség ott van! - hördül fel egyik harcostársuk értetlenül szemlélve barátai élet-halál harcát. Felénk mutogat, jelezve merre van az arra. Szavai mintha süket fülekre találnának, egyik démon sem törődik a férfival, teljesen Leo erejének hatása alá kerültek. Talán megkísérelné őket szétválasztani, ha nem sodorná el egyik pajtása, akit sikerül rendesen gyomorszájon rúgnom. Mindketten a fal tövében landolnak. A medvecsókot kapó azonnal elveszti az eszméletét. A másiknak sem hagyok időt a feltápászkodásra, előtte termek és kardommal sújtok le, combtájékon szúrom. Éles kiáltással kíséri, ahogy a fém durván a húsába mélyed. Megforgatom benne az élét további kínzó kellemetlenséget okozva ezzel. Figyelmemet viszont nem kerüli el, hogy a kitartóan egymást püfölő démonpáros kezd észhez térni az illúzió alól. A kölyök kimerült a varázslat alatt. "Te kis rohadék." Dühösen mordul fel az egyik és a fiú felé indul, hogy elégtételt vegyen a kis tréfáért. Leo bajban van. A következő pillanatban egy öklös teríti le. A picsába. Mordulok fel, miközben kirántom a fémet az előttem fekvő démon lábából.
-Húzz el onnan, teee k*csög! - ordít rá a kapitánynő a démonra, aki ekkor már lábával rugdalja Leo oldalát. A nő idegességében felmarkol egy széket, talán az utolsót, ami még egyben van és azzal kever le egy pofont a férfinek. Fején darabokra hullik az is. Társa, akivel előbb még egymást csépelték, segítségére indulna, de egy nyilat lövök ki felé, ami a nyakában áll meg, majd szinte azonnal hátába vágom a kardot is. Egy másodperc alatt oldalra dől, akár egy krumplis zsák.
-Egyben vagy kölyök? - guggol le mellé a vörös és gondoskodóan, ösztönből pofozza jobbról balról, meg sem nézve, hogy egyáltalán eszméletét vesztette-e. Bár úgy láttam, nem ájult el, de eszemben sincs a démonnőt megzavarni rögtönzött elsősegélynyújtásában.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 23, 2020 4:03 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

Komolyan el kell azon gondolkodnom, hogy ébren vagyok vagy sem, mert ez az egész helyzet... ez az egész élmény, ez a kicseszett nap, kezd olyan lenni, mint egy rossz állom. Folyamatosan mozgásban vagyunk, még is olyan, mintha egyhelyben toporognánk.
Ma reggel, amikor felkeltem nem számítottam arra, hogy a nap folyamán egy dagadt fószer lábai közül fogom kiszedni pár sebzett lány szabadulásának kulcsát. Na de minden nap hoz valami újdonságot, ha akarjuk ha nem.
Az őr gyorsan elesetté válik, miután felkel szendergő álmából, és én premier plánban nézem végig, ahogy az arca közelebbi ismeretséget köt egy szék lábával. Az arcából rám csapódó nedvességtől elkap a hányinger, noha ma már láttam kettévágott lényeket nem is egyet, most még is ez a dagadt őr nyála, vagy vére... vagy taknya csapja ki nálam a biztosítékot. Undorral törlöm végig arcomat a ruhámmal, és jó mélyen eltemetem az elmém legmélyebb zugába a vele kapcsolatos dolgokat.
Amikor Natalie válaszol, valami mást vártam, valami olyat, ami ténylegesen is magyarázatot adhatna arra, hogy miként lehet az, hogy valaki ilyen erőkkel bírjon. Itt most nem arról van szó, hogy nő létére bitang erős, hanem arról, hogy én mint egy nephilim és férfi sem vagyok annyira erős mint ez a nő, és úgy tűnik, hogy az elénk kerülő démonok tömege sem olyan erős mint ez a nő. Arra számítottam, hogy beközli, hogy csak az edzések, vagy, valami rúna, ami kifejezetten növeli az izombeli erejét, ez mondjuk még kapóra is jöhetett volna nekem is, vagy hogy csak beközli, hogy démon, na azon nagyot nevettem volna, de hogy spenót... csak értetlen fejjel bambultam amikor ezt mondta.
A lányok ki lettek engedve, mi meg folytattuk utunkat a halál folyosóján... bár még közülünk senkit nem ért a vég, az nem azt jelenti, hogy nem is fog.
Azt hittem, hogy az ötletem, miszerint Natalie legyen az első és egyetlen csatár akit ráküldünk a sarkon túl várakozókra, gyorsan elvetődik, de nem így lett, és a nőnek nem is kell több, már megy is az ellenség elé.
Alexander szavai már nem is okoznak bennem meglepetést. Az idegállapotom és az izmaim amúgy is teljes készültségbe vannak mióta megláttam őt a kocsmában.
Mellé állok és a tőrt markolászva kiszúrom, hogy két alak felém közelít.
- Gyertek csak. - Intek nekik a tőr pengéjével. Fel vagyok készülve, hogy két démont verjek vissza... hát biztos, hogy nem, de nincs más megoldás, mint hogy megpróbálok nem elhalálozni a mai nap folyamán.
A két démon felém közelít, kínos lassúsággal, gonosz vigyor kíséretében számomra nem hallható csevej hangzik el, amitől roppant jókedvűek lesznek, de az én agyamat meg rohadtul bosszantja. - Milyen b*sszottul vicces... haha, na mi van jöttök is, vagy csak magyaráztok. - Rivallok rájuk, ami eléri a kellő hatást, és gyorsabb léptekkel válnak külön. Hm... ez nekem csak kapóra jön. Körbe fognak, úgy tűnik, hogy ez ilyen démoni sajátosság, úgy viselkednek, mint a ragadozók, megpróbálnak becserkészni. Pár pillanat alatt ki is találom, hogy mivel zavarjam össze őket.
Ráfókuszálok az elméjükre, mind a ketten ugyan azt fogják látni, engem... de a meglepetés az lesz, hogy nem én leszek az, aki az ütéseket fogja kapni. Amikor elkészítem a képzetet, kilépek közülük. Némi zavarodottság után, ami a pillanatnyi váltást eredményezi, ahogy eltűnök arról a helyről, ahol előbb álltam, már köddé is válik, amint feljebb emelik tekintetüket, és meglátnak. Azt hiszik, hogy én vagyok, pedig nem. A saját alakomat alkottam meg rájuk. Arrébb lépek, hogy ne legyek a csata kereszttüzébe, s közben koncentrálok, hogy fent maradjon a képzet. A két démon csatakiáltással megy neki a másiknak. Fel sem tűnik nekik, hogy valami turpisság van a dologban.
Fájdalmas öklök csapódnak a másik arcába, előkerülnek a pengék, verekedésük eltart öt-tíz percig, már alig állnak a lábukon, amikor kiszúrják az egyetlen hibát, amit elfelejtettem palástolni.
- Ennek fekete a vére... - fakad ki az alacsonyabb. És ezzel a mondattal el is megy az erőm... nem bírom tovább fent tartani a képzetet, elfáradtam. A két démonról lehullik a lepel, és egymással szemben állva tudatosodik bennük, hogy egészen eddig egymást agyalták.
Nem messze tőlük én is fáradtan állok, mintha részese lettem volna az eddigi csatának. Új nekem még ez az erő, nem vagyok még teljesen biztos a használatában. A fejem fáj, lüktet, és kápráznak a szemeim.
- Te kis rohadék. - Néz rám az egyik, és megindul felém. Megpróbálom összekaparni magam mire ideér hozzám. Felemelem az ökleimet, még mindig a tőr szorongatva.
Kiesik pár pillanat, olyan, mintha külső szemlélője lennék az eseményeknek. Emelem a kezem, és ütök, de mintha nem is én irányítanám a testem... és ennek meg is lesz az eredménye. Egy ököl csapódik az arcomba, ezáltal hátratántorodok, de a talpon maradással is lesznek problémák, amint kisodródnak a lábaim magam alól. Fájdalmasan csapódok háttal a kőpadlóba... a lélegzet kiszakad a tüdőmből.... nem jutok levegőhöz, képtelen vagyok levegőt venni, a testem vergődik.
Hörgő hang szakad fel mellkasomból amint a démonok lába az oldalamba mélyednek folyamatos egymásutánban.
Ilyen az, amikor egy nephilim, aki félig ember bemerészkedik egy démonokkal teli épületbe, fájdalmasan szenved, amíg pár démon át nem rugdalja őt a másvilágra.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 18, 2020 9:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Lefogadom, hogy amikor Leonard eltökélte, hogy elrabolt barátnője nyomába ered és részt vesz kiszabadításában, nem számított arra, hogy majd egy hájas halandó őr lába között kell majd börtönkulcsért matatnia egy pincealjban. A ketrecben rekedt nőktől hamar információt szerzünk, amit egész hasznosnak ítélek. Segítségükért szabadulásukat ígértük, ezért nem marad más hátra, hogy a rácsok ajtaját kitárjuk előttük. Ám a cella nem nyílik magától, a kulcs pedig a börtönőr kényes táján lóg. Bár a démonnő áll legközelebb hozzá, a kulcsszerzést nem vállalja, hamarabb rágná le tőből a kézfejét. Inkább gyorsan befűzi maga helyett a kis pajtást. Látom Jezabel szemében, hogy felettébb jól szórakozik a fiún, aki vonakodva, mély lélegzetvételek között, de megszerzi a fém darabot. Viszont egy kis hiba csúszik a számításba, mert az akció közben az őr felriad álmából. Egy pillanatnyi ijedtség fut végig rajtunk, de Jezabel lélekjelenlétének köszönhetően barátocskánk még azelőtt gyors nyugovóra tér egy lendületes székcsapásnak hála, hogy segítségért kiálthatna. Egy másodpercre újra döbbent csend telepszik a teremre, majd Jezabel felé érkezik egy kérdés: Te mit szedsz?
-Ha akarod tudni a titkom... - kezd bele, majd gyanakvóan körbevezeti a pillantást, miközben kezét féloldalasan szája elé helyezi és közelebb hajol a fiúhoz. Mintha most valami hatalmas, világot megváltó titkot akarna megosztani vele. Hangját alig hallhatóra mérsékli és egyetlen szó hagyja el a száját.
-...a spenót! -  suttogja, mielőtt leeresztené a kezét és pár lépést hátrálna egy pajkos kacsintás kíséretében. Miután a vöröske erejének féltve őrzött titkát megosztja Leoval, továbbhaladunk, majd elérkezünk a kolostor ahhoz a részéhez, ahonnan egy csigalépcső vezet fel a toronyba. Ha lehet hinni a cellába zárt halandó asszonyoknak, akkor az a lépcsősor vezet el Birdhöz. A csendes feljutás, azonban kizárt, mivel öt démonpajtás iszogat a lépcsőaljban berendezett pihenőhelyen. Leo felveti, nem tudom mennyire komoly szándékkal, hogy küldjük előre az erő lédit, ő majd megtisztítja a terepet, és nekünk csak lazán bevonulunk, mint a sztárok.
-Hm.. - gondolkodok el rajta. Való igaz, a kis drága a mai nap formában van. Mielőtt bármit is mondhatnék a vörös a saját tenyerébe csak. Ne szarozzunk! felkiáltással bevállalja, hogy "figyelmet terel", a következő pillanatban egy "szevasz srácok! mizu van?" köszönéssel libben feléjük.
-Szia Jeeee.... - üdvözölné az egyik tag, aki pechére egy régesrégi ismerős. Hangos szitokáradat hagyja el a nő vöröslő ajkait, amikor rájön régi cimbije könnyedén tönkre tehetné álcáját, és vele együtt az enyémet is. Így egy jól irányzott mozdulattal megragadja a férfi ingét és a szekrénynek vágja úgy, hogy a megkezdett mondata azonnal félbe szakad. A többiek azonnal felugranak a helyükről, egy percig csak értetlenül figyelnek, majd előkerülnek a fegyverek és egyszerre indulnak meg a nő felé.
-A fenébe. Készülj! - szólok oda a kölyöknek. A hozzám közelebbre esőre szegezem íjamat, és első nyilamat vállába lövöm. Ezzel ugyan magunkra vonom a figyelmüket, de legalább elkerüljük, hogy a vörösre vetődjenek mind az öten.
-Mi a sz*r!? - lepődöm meg, amikor még három démon kerül elő a semmiből. Kicsit bormámoros a tekintetük, valószínűleg eddig a földön szunyókáltak, de a lárma felverte őket és annyira azért nem kerítette őket hatalmába az ital, hogy egy jó buliból kimaradjanak. Egy nagy böhöm nekem jön, két kisebb pedig Leo-t veszi célba, míg Jezabel a rá köszönőt teljesen a bútorzatba simítja.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 15, 2020 10:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

Minden férfi életében elérkezik az az idő, amikor azt mondja, hogy na azt már biztos, hogy k*rvára nem fogom megtenni. Szerintem az én életemben most jött el, de én még is haboztam, és a nyomorult eszemet nem használva mentem bele abba, hogy én legyek az a kicseszett idióta lovag, aki átveszi egy nő helyét és próbálja megszerezni a kicseszett kulcsot egy kicseszett dagadt őrtől, aki ha felébred, akkor esélyes, hogy a fejetlenség elébe nézek.
Na de miért is ne tenném meg, hiszen mi más történhetne még ezen a nyomorult napon.
Szóval lélegzet visszafojtva próbálom megszerezni a kulcsot a dagadt muksótól úgy, hogy érzem, minden egyes szempár rajtam van, és mindenki reménye, főleg a zárkában tobzódó lányok esélye a fejem fölött lebeg.
Koncentrálva minden idegszálam a megfelelő helyen van ahhoz, hogy ezt a feladatot megoldjam, és sikerül megszereznem a kulcsot, kedvem lenne felkiáltani, hogy "Igen... megcsináltam b*sszameg", de nem teszek ilyent, e helyett csak csöndben örülök a nyomorult fejemnek, de ekkor elhallgat a disznó horkolása és én felnézek, egyenesen abba tudatlan fejébe.
Olyan nagyot nyelek, hogy szerintem mindenki hallja, amikor felém lendül és rám mutat hurkás ujjaival az őr. Elhúzom a számat, és már dőlök is hátra a kulcsot szorongatva, hogy a közelembe se kerüljön, amikor nyitja a száját, és már érzem, hogy ezt most mind kőkeményen benyaltuk... de egy hang nem sok, annyi sem jön ki a száján, mert a képébe egy székláb csapódik.
Nem tudom, és nem is akarom végig gondolni, hogy a székláb becsapódása után az én arcomba a dagadék milyen testnedvei csapódnak, csak hátra esek, és a fenekemen landolva nézem végig, ahogy Natalie ütésének hála az őr felborul és az még hagyján, mert a falnak neki is csapódik.
Elhűlve a hideg kövön kiterülve nézem végig ahogy a dagadt teste a becsapódás után szépen lassan levágódik a földre és ott csöndbe, szuszogva kiterül.
- Te mit szedsz? - Ez az legidiótább kérdés amit kicsúszik a számon, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miként csinálja ezt az egészet. Egy törékeny nőszemély, aki kiüt mindenkit, hogy a p*csába?
Nincs idő a filózásokra, kinyitjuk az ajtót és abba az irányba megyünk amit mondtak nekünk. Egy újabb sarkon állunk meg és persze, mi más lenne, ha nem ismételten egy újabb csordába ütközünk bele.
- Persze... ez csak természetes. - Közlöm Alexander szavaira, habár nem kérdezett, de azt hiszem, hogy a gúny lesz az újdonsült személyiségem varázsa.
- Szerintem csak küldjük rájuk Nataliet, simán elp*csáz mindenkit, mi meg majd csak felsétálunk azon a lépcsőn és lehozzuk Birdöt. - Suttogom ezt halál komolyan... de tényleg komolyan.
Persze sejtem, hogy nem ez lesz a végkimenetel, így rájuk nézek, és megkérdezem. - Vagy mi a "B" terv?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Szept. 09, 2020 5:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Leo reményekkel telve lép a rácsok elé, majd kissé idegesen fogadja a híreket, amit a zárkában lévőktől hall. Bebizonyosodik, hogy a Birdnek feltételezett lány a cellában volt, eszméletlenül feküdt egy kis ideig, majd mikor magához tért, szinte azonnal elhurcolták. Nyomát, hogy valóban ott járt, csak a sarokban heverő, vértől átázott szalmaágy viseli. A nő, aki vállalta a szónok szerepét még meg is mutatja az útirányt, amerre elvitték. Kezét a vasrudak között kidugja és ujját az egyik oldalsó, nyitott ajtó felé vezeti. Arra. A kislány teljesíti a megállapodás rá eső részét. Mi segítünk, ha ők is. Az információkat megkaptuk, így rajtunk a sor, hogy álljuk a szavunkat. Szabadulást remélve pillantanak a rémesen horkoló, mégis békésen alvó dagadt őr felé. A börtöncella kulcsa ugyanis nála van, a derekához kötve. Jezabel már lépne oda, hogy elvegye, de elakasztja, hogy a kijutás eszköze a fószer ágyékára lóg. Keze mozdulatában ledermed, a gondolatra megborzong, arcán undorszerű fintor szalad át, kicsit talán látványosra is sikerül viszolygása. Minden porcikája azt üzeni, ő nem nyúl oda, ezt nem vállalja, ennyit nem fizet neki senki! Segélykérően pillant Leora, bízva benne, hogy bevállalja helyette. A kölyök halkan káromkodva fogadja a tényt, hogy ez a feladat bizony rá hárul. Mély sóhajt követően lendül neki, közelebb lépve, visszatartott lélegzettel veselkedik neki. Ám úgy tűnik újabb akadályba ütközik, a kulcs nehezebben elérhető helyre vándorolt. Ejj, milyen kellemetlen.
-Na, naa??!! - Jezabel érdeklődve figyeli, mire jut a férfi, aki nagyon óvatosan igyekszik a fémtárgyért nyúlni, és ügyes manőverezésének köszönhetően igen hamar ujjai közé is veszi. Jezabel és a rácsok mögött rostokoló lányok arcán örömteli mosoly jelenik meg, ami pár másodperc múlva le is hervad, mintha ott se lett volna. Ugyanis a hájpacni felemeli a fejét, horkant mellé párat, ruhája ujját végigdörgöli nedves orra alatt, majd álmatagon nyitja résnyire szemeit. Tekintete az előtte álló fiút és a markában szorongatott kulcs között ingázik. Csipás szemei hirtelen kerekednek nagyra, szája épp szóra nyílna, miközben kezét maga elé emeli és mutatóujját Leora szegezi.
-Teee. - mondaná, de mielőtt egyetlen hang kicsúszna a száján egy székláb durván az arcába áll és istenesen fejen vágja, mikor Jezabel megmarkolva az egyik szabad ülőalkalmatosságot váratlan cselekedetre szánja el magát. Megragadja és izomból az ébredező börtönőr arcába simítja, aki lendülettel csapódik a kőfalnak és zuhan azonnal mély eszméletlenségbe.
-Natalie! - tárom szét a karom értetlenül, nevét halkan suttogom. A bútordarab közben darabokra tőr, majd a támlát szorongatva fordul felénk a démonnő.
-Bocsánat, zavarba jöttem! - vonja meg a vállát egy zavart mosoly kíséretében, majd elhajítva a fadarabot komolyságot erőltet magán. Az őr már nem jelent akadályt, így könnyedén kitárhatja a ketrec ajtaját, hogy a fogságban lévő lányok kiszabadulhassanak. Amint az utolsó nőszemély is elhagyja a helyiséget, nekünk sincs tovább itt maradásunk, elindulunk abba az irányba, amerre a fiatal lány mutatott. Már a folyosó közepén járhatunk, amikor halk beszédre leszek figyelmes előttünk. Megállok és hátammal a hűvös falhoz simulok, erősen markolom íjamat, miközben egy nyílvesszőt készítek elő. A hangok alapján legalább négy, öt fő tartózkodhat az állomáshelyen. A sarokhoz érve, lopva figyelek ki, gyorsan felmérem a terepet, majd visszalépek a sötétbe.
-Öten vannak. Mögöttük van egy lépcsősor, az vezet fel a toronyba. Ha minden igaz, ott lesz Bird. - magyarázom, és keresem a megfelelő alkalmat, hogy támadhassunk. Mert, hogy ezek egy hamar nem dőlnek ki, az is biztos. Bár láthatólag az italozásnak nem most kezdtek neki. Itt hamarosan bunyó lesz. Jezabel is előkészíti a tőrjeit, ő mindig vevő egy jó kis balhéra.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Szept. 08, 2020 3:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

Talán a helyzetünk még sem olyan szar, mint azt először gondoltam, végülis simán átjutottunk az imp hordán, most meg célirányosan haladunk a cellák felé, ahol remélhetőleg megtaláljuk Birdöt.
Basszus, olyan ez az egész, mint egy kicseszett ördögi kör. Ma délelőtt tudtam meg a rossz hírt, hogy Birdnek nyoma veszett... szinte egyből el is indultunk, és már több helyen is jártunk, most olyan, mintha forrósodna a nyom, de miközben egy démonokkal teli templomszerű akármiben sétálunk a rohadt sötét folyosón, és nők dermesztő sikolyaira nem koncentrálva, figyeljük a neszeket, hogy ne üssön rajtunk még valaki, úgy érzem, mintha már vagy egy hónapja keresgélnék.
A sikolyok a lelkem mélyéig hatolnak, olyan, mintha belülről rázná a hideg a testemet, a pulzusom felpörög, alig várom, hogy oda érjünk és hogy kiderüljön... bármi.
Amikor betoppanunk a cellákhoz, egyszerűen nem akarok hinni a szememnek. Hogy az istenbe lehet az, hogy itt nők sikoltoznak, pár folyosóval arrébb, meg impek rikoltoznak idegtépő fejhangon, és itt egy őr, aki az igazak álmát alussza.
Ez egy kicseszett vicc akar lenni, és nem is tudom visszatartani a feltörni készülő hisztérikus nevetést. Összeharapom a szám belsejét, hogy még is kussban maradjak, mert ugye senkinek sem kell, hogy ez a dagadt disznó felébredjen.
A cellák felé fordulok és amikor elhangzik, hogy itt volt Bird, reménnyel lépek a rácsokhoz, két kezemmel megmarkolok egy-egy vasrudat, és homlokomat a fémhez szorítom, hogy körbe tudjak bent nézni...
Nincs itt.... és most nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz. Hiszen nincs itt, tehát már nem sínylődik a rácsok mögött... de nincs itt, tehát azt sem tudjuk, hogy merre lehet, s mint a lány említette eszméletlen is volt, és vérzik...
Nézem a vértócsát... b*sszottul vérezhet, remélem még életben van... remélem jól van.
- B*sszameg... b*sszameg a jó kurv* élet... - sziszegem a fogaim között.
Natalie pillantása mindent elárul. Kedvem lenne azt mondani, hogy most tényleg? Ez tart vissza? Előbb még simán az impek belei között sétáltál végig egy rezdülés nélkül, bárkit képes lekaszabolni a pengéddel, arról nem beszélve, hogy egyedül rohantál be erre a helyre, ahol senki sem tudta, hogy mi is fog eléd toppanni... és erre nem vagy képes levenni egy alvó őrről a kulcsot, mert a lába közé lóg?
- Ne b*ssz...- csak ennyi csúszik ki a számon, de persze csak halkan, hogy az ominózus egyén ne ébredjen fel Csipkerózsika álmából.
Sóhajtok egyet, és a muksó elé állok. Közelebbről még gusztustalanabb, nagydarab bűzlő szakállas... ahh. Visszatartom a lélegzetem és a kulcsért nyúlok, amikor megmoccan, egész testem megfeszül, mozdulni sem bírok, végig nézem a vakarózását, és a helyzetváltoztatását, majd az ismételt horkolása megnyugtat némileg. Az már gázosabb, hogy így a kulcs már nem lóg, hanem beékelődve éppen csak, hogy kilóg a combhajlatától.
Bosszúsan hátra ejtem a fejem. Ismét felveszem a kulcs elrablási pozitúrát és érte nyúlok. Próbálok közel hajolni, de nem annyira, hogy érezzem a leheletét.
Ujjaim közé csippentem a kulcs alig kilógó részét, és húzni kezdem, szakaszosan, már csak milliméterek kellenek és a miénk. Türelmetlenül kicsit nagyobb rántással de megszerzem a kulcsot, ám a horkolás abba marad, és a nagydarab dagadt feje kótyagosan a mellkasa felé, majd az irányomba mozdul. Nagyokat pislog, próbál fókuszálni, próbálja feldolgozni, hogy mi a bánat történik körülötte.
Azért vicces, hogy a csata hangjára nem kell fel, de arra igen, hogy egy apró kulcs kicsusszan a hájas lába zsírjából.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Aug. 19, 2020 7:16 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Leot az épület egyik oldalsó bejáratától nem messze, a folyosó félhomályában érem utol és szemmel láthatóan nincs egyedül. Egy kisebb csapat imp szegődött a társaságába azon célból, hogy a kölyköt darabjaira szedjék. Elég csúnya halál, nem is túl humánus, ha még életedbe válsz meg testrészeidtől, tulajdonképpen látod, ahogy széthordanak. Ez majdnem annyira kellemetlen és sokkoló lehet, mintha nehezedő lélegzetvételeid közben falnak fel. Érzed fogyatkozó tested minden rezdülését. Néhány percig figyelem, ahogy a pajtás kemény küzdelmet vív a rusnyaságokkal, aztán lángoló hegyű nyilakkal avatkozom közbe és egyúttal vetek véget a mókának. Elvégre csak nem kéne, hogy kinyiffantsák a kölyköt. Az a cél, hogy rátaláljunk a kis barátnőjére - legalábbis egy nőre, aki a megszólalásig hasonlít rá, szemrevételezze, hogy a szőkeség él, aztán a tulajdon szeme láttára haljon meg. Ha szemtanúja lesz, hogy a lányt az eleven tűz emészti el, nem lesz oka keresni többé. Z pedig mindenféle külső, zavaró kellemetlenség nélkül véghezviheti a terveit. A lángoló nyílvesszők felborzolják a kedélyeket. Ahogy egyiket lövöm ki a másik után és szedem le a kis férgeket, úgy csappan az impbanda lelkesedése is, így néhány kivétellel gyorsan elszelelnek. Jezabel is felbukkan, aki nem rejti véka alá, mennyire rühelli a nyavalyásokat, hirtelenjében ketté is hasít egyet.
-Rendben vagy? - fordul utána a fiú felé, bár a rajta ejtett sebeket maga is látja. Megosztja, hogy míg a bejáratot kereste, bolyongásában a börtönrészleghez jutott, ahol szót váltott néhány bebörtönzött nővel, majd felveti tegyünk arra egy kitérőt és faggassuk ki őket. Leonak sincs ellenvetése a plusz méterek ellen, így Jezabel nyomában a cellák felé vesszük az irányt. Nesztelenül haladunk végig a sötétben, épp csak annyi világosság szűrődik be néhol, hogy az emberi szem számára érzékelhető legyen a tér. Közben néha-néha újra feltörnek a női sikolyok, amit inkább már sírásnak hangoznak, minden lépéssel egyre hangosabban, ami egyértelmű jel arra, hogy már nem vagyunk messze. Az egyik balkanyart követő járat végén fényt pillantunk meg. Jezabel a falhoz simul és annak mentén halad végig a sarokig, óvatosan kidugja a fejét egy villanásnyi időre, hogy feltérképezze a helyet.
-Elaludt az őr! - súgja olyan halkan, hogy szinte nem is érkezik hang ajkai közül. Ha a nő megindul, úgy megfontolt léptekkel követem őt a rácsokig.
-Kérem, kérem engedjenek ki... - kapaszkodik az egyik lány a vasra kétségbeesetten.
-Csendesebben! - mordul rá halkan a vadásznő, mutatóujját saját szájához emelve. Aztán fejével a mélyeket horkantó alvó őr felé biccent. A jelzésérték morranásra a lány elcsitul és halkabbra véve hangját ismétli meg mondatát.
-Rendben, segítünk, ha ti is nekünk. - szavaimra hevesen a fejét rázza és biztosít róla, hogy bármiben a rendelkezésünkre áll, ha kijuttatjuk őt és a többi lányt zárkájából.
-Egy Bird nevű lányt keresünk. Mit tudsz róla? - teszem fel a kérdést, mire elmondja, hogy nem rég lehoztak egy szőke, sebesült lányt. Míg magyaráz félig a cella egyik sarka felé fordul és mutatóujját oda szegezi mutatva, ott feküdt a jövevény. Még látni is, egy nagyobb vértócsát a fekhelyen.
-Nagyon vérzett a feje... - meséli tovább. Bird ájultan került közéjük és sokáig aléltan feküdt. Néhány azt hitték talán halott is. De voltak életjelei, lélegzett és egy negyed órás ájultság után kezdett magához térni, ekkor jöttek érte. Két megtermett férfi vitte magával, azóta nem tudnak róla. Annyit még elmond, hogy az épület északi tornya felé igyekeztek és emlegették a főnökük nevét is. Valami A betűs volt, de nem jut az eszébe.
-Most már tudjuk merre lesz. Bízzunk benne, hogy még ott van. - pillantok Leora, miközben teszek néhány lépést az ajtó felé, ami a kolostor északi része felé vezet. Azt meg már csak gondolatba teszem hozzá, hogy remélhetőleg élve. Ahogy a kis barna leírta, nem lehet valami jó bőrben.
-Hol van a kulcs? - kérdezi Jezabel, hogy kinyithassa a ketrec ajtaját. A lány egyenesen az alvó kövér őr felé mutat.
-Jaj, ne már! Hogy b*szná meg! - olvasható le a vadásznő szájáról méltatlankodása, amikor realizálódik benne, hol is lóg az a kulcs. Nem máshol, mint a dagadt férfi lábai között. Kis drágám örülhetnek, hogy csak között és nem benne a gatyában tartja a férfi a vasdarabot. Mégis ódzkodik, hogy hozzáérjen. Segélykérően pillant Leora, és reméli megszánja őt és kisegíti, ne neki nő létére kelljen puffadt halandók ágyéka környékén kotorászni. A férfi közben újra nagyot horkant, mocorog egy keveset, megvakarja a hasát, aztán fejét az ellenkező irányba mozdítva alszik tovább.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 15, 2020 10:37 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

Azt hiszem ez az a pillanat, amikor eldőlt bennem, hogy utálni fogom ezeket a nyomorult kis lényeket. Ez a szemét kis rohadék éppen ki akarja harapni a szememet a helyéről, de én bizony nem hagyom magam. Amilyen erősen csak tudom, úgy ütlegelem ököllel. Ujjaim apró csontokat találnak el a puha kis húsa alatt, törnek roppannak, s végre feladja a velem való küzdelmet s ájultan omlik rám.
Legurítom magamról, feltápászkodok ülő helyzetbe, és a másik kis rohadék harapásnyomát dörzsölgetem, amikor a fejem felett tüzes valamik repülnek el.
Ha eddig nem voltam a besz*rás közelében, akkor most már egészen közel kerültem hozzá. Hátra kapom a fejem, és meglátom Alexandert, aki ott pózol az íjávval, amivel tüzes vesszőket lő ki. Ha lennének ma is filmek, mozik, meg hasonló ilyen dolgok, akkor biztos vagyok benne, hogy ilyen harcosokkal lenne tele.
Mellém sétál, elmondja a kis monológját, mintha ez is egy kicseszett filmből lenne, én meg mind az idióta szerencsétlen, csak ülök a seggemen a földön, és tátott szájjal bámulom.
Még is mit kellene mondanom... hogy "Ja", vagy hogy "Nem mondod?" vagy a legidiótább, "Most miért?". Ezek között vacilálok röpke egy egész másodpercig, aztán úgy döntök, hogy jobb, ha nem szólalok meg, csak feltápászkodok.
A nő is megérkezik, és a szavaira csak kommentálásként csak annyit mondok. - Ja... én is, rohadt kis görcsök.
Natalie hipp-hopp kettészel egy impet, mutatva, hogy mennyire királyul bánik ő is a pengével. Basszus, honnan a francból jöttek ezek ketten? Tényleg minden vadász ilyen, van egy iskolájuk vagy mi a bánat? Hogy lehetnek egyesek ennyire szerencsések, hogy ilyen képzéseket kapnak, és nem pedig olyan szarul bánik velük az élet...
A néma elmélkedésemből Bird nevének elhangzása rángat ki.
- Ja... ja menjünk nézzük meg. - Talán tényleg nincs ott... de mivan ha még is ott van, csak Natalie nem tudja, hogy hogyan is néz ki pontosan. Meg hát, mi lesz azokkal a lányokkal akik sikoltoztak? Őket csak nem hagyhatjuk itt csak úgy... ez nem lenne túl jó húzás a vadászoktól... ártatlanokat nem hagyhatunk hátra, főleg nem egy ilyen démonlyukban... ki tudja, hogy mit akarnak velük kezdeni... feltéve, hogy ártatlan halandó emberekről van szó, mert ha azok is valami démon akármik, vagy ilyen imp nyomorultak, akkor felőlem aztán ott rohadhatnak meg, ahol vannak, mert engem aztán rohadtul nem érdekelnek.
Elindulunk a börtön felé és csak remélni tudom, hogy a következő sarkokon nem szakad ismét a nyakunkba valami gyász.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Belial


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1121
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 10:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Fedőnevem: Alexander Payne
Leonard & Belial
Lassan, várakozással telik az idő, míg felderítő és csapdaelhárító társaink visszatérnek körútjukról. Mégsem türelmetlenkedünk. Hasznosan töltve perceinket készülünk a rajtaütésre. Mint minden akció előtt akad egy kis izgalom, ezért a melák előcsapja a kulacsát, amiben magával hozott a tavalyi hazaiból és kupicába töltve kínálgatja bátorító italát. Úgy van vele, legalább ne szomjasan, porzó torokkal menjünk a halálba. És eme gondolatát nem tartja meg magának, pedig jobb lett volna, még hangosan ki is mondjam borzolva kicsit a kedélyeket. Nevet saját sötét poénján, de én csak a fejemet fogom, majd a felém érkező feles poharat fogadom, és egy mozdulattal le is húzom az erős itókát. A kölyök is leküldi a célzóvizet és a hatás nem marad el. Mintha a pokol egy darabja csúszott volna le a gyomrában. Látszólag bejött neki a dolog, mert a vadászpajtás felé fordulva veti fel, a mentőakció után ünnepelnünk kell és a buliról a pokoli pia sem maradhat el.
-Úgy lesz, kölyök. Három napig józanodunk utána. - öblös hangon jókedvűen röhög fel újra. Én viszont ünneprontó leszek, belerondítok a buliszervezésbe, mielőtt a pajtás még egy kört kezdene. Mert hát kitelik tőle, és a végén még itt ragadunk. Felruházva magunkat és egy kis lélekerősítőt a gyomrunkba küldve iramodunk meg a kolostor épülete felé. Osonva tesszük meg gyülekezőhelyünk és a kőépítmény közötti nem túl  messzi, mégis növényekkel sűrűn övezett távot. Az épület tövéig merészkedünk. Újabb várakozással töltött pillanatok következnek. Jezabelt elküldöm, hogy keressen számunkra egy lehetséges bejutási pontot. Lehetőleg biztonságosat. A nő nem késlekedik rögvest elindul. Újabb néhány perc telik el várakozással. Leo izgatottsága még egy világtalannak is azonnal feltűnne. Már nyílna a szám egy halvány mosollyal kísérve és inteném egy hangyaf*sznyi türelemre még, de amint egy női hang sikoltása feldereng a közelből, Leo úgy nekiiramodik, mintha csak puskából lőtték volna ki.
-Oh, a k*rva élet! - pillantok fel, de már csak a felkavart port látom léptei után. Gyorsan elhatározom magam, utána megyek. A melákot viszont maradásra utasítom, majd a megtáltosodott kölyök után eredek, de egy pillanat alatt szem elől vesztem a saroknál. A falhoz húzódom szorosan, mikor Abigor egyik démona bóklászik a bokroknál, majd kihasználva, hogy nem figyel, az ajtó felé veszem az irányt. Épp csak átlépem a küszöböt a folyosó egy hangos b*sszamegtől visszhangzik. Leo hangjának vélem benne felfedezni. Követem a kiáltást is, ami ezt követi. Elég gyérek a látási viszonyok, de még ebben a szürkés félhomályban is tisztán látni, ahogy a férfi épp impekkel viaskodik. Felordít, amikor a kis nyavalyás belé harap. Hát úgy néz ki barátocskánk elég szorult helyzetbe került. Egy ideig csendesen figyelem, anélkül hogy a kisujjamat is mozdítanám. A kis nyomorultak meg megpróbálják lenyomni a fiút, aki természetesen nem hagyja magát. Kicsit távolabbra emelve tekintetem észreveszem, hogy a pokoli dögök nincsenek egyedül. Még jó pár imppajtás mozgolódik a háttérben. Előveszek egy nyilat, aminek végére alkoholba áztatott rongyot tekertem, meggyújtom, majd a repdesők közé lövöm. Ahogy tüzes nyílvessző végigsüvít a levegőben egy pillanatnyi ideig fényes derengése tökéletesen bevilágítja a belső teret. A nyíl átdöfi az egyik impet, a lendület falhoz szegezi, a közelében lévők szárnyai pedig lángra kapna. Éles, fülsértően visítanak fel a semmiből jövő kellemetlenségre. Aztán kilövök egy újabbak, majd még egyet. Gyorsan megritkítom a prédára éhes impcsapatot.
-Ez elég meggondolatlan lépés volt. - lépek Leo mellé és ha még a földön fekszik, így lenézek rá.
-Impek...de utálom őket. - szól közbe egy női hang. Jezabel csatlakozik hozzánk, undor ül finom vonásai helyén, ahogy a repülő patkányokra tekint, majd sipító hang tör fel a háta mögül, de a nő már tőrrel a kezében fordul a hozzá közeledő zajforrás felé és mielőtt a rá támadó imp elérné őt, pengéje éle hasítja ketté a támadóját. Két darabban csattan a kövön. Jezabel újabb fintort vet, de ezúttal saját tőrére, amit impvér mocskol be. Elegánsan előkap egy rongyot, amivel gyorsan megtisztogatja fegyverét és közben nem mulaszt el jelentést tenni sem. Elmondja, hogy a sikolyok a börtöncellák felől jönnek, tartanak ott néhány fiatal lányt. A személyleírások alapján viszont szerinte nincs köztük Bird. Ennek ellenére azt javasolja, mégis tegyünk arra egy óvatos kitérőt, hátha a rácsok mögé zárt lányok tudnak valami hasznos infóval szolgálni a keresett szőke hollétéről. Legyen így. Ha Leo is egyetért, akkor a börtönrészleg felé vesszük lépteinket.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Leonard Fox


Belial <-> Leonard ~ Knock, knock...Who is it? 15c6fbe3ef6df5
☩ Történetem :
☩ Reagok :
119
☩ Play by :
Toni Mahfud
☩ Korom :
32
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 23, 2020 8:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



Hiszem, ha látom...
vagy még sem?!

Amint elkészül az energia felszabadító rúna már is érzem, hogy az ereimben szétfut az adrenalin... nem kizárt, hogy függő lettem, úgy érzem, erre mindig szükségem lesz, mert e nélkül csak egy sima ember lennék, holott ez nem igaz, mert nem csak egy ember vagyok, hanem egy nephilim akinek igazán jó képessége van arra, hogy megmentse magát... és most remélhetőleg mást is.
De ez az érzés, amikor a rúna valóban felszabadítja az energiámat... ez pezsdítő, aktív... mozgásra ösztönöz.
Próbálok nem a mámorban elúszkálni, hanem ismét arra fókuszálni, amit mondanak, vissza rángatom magam ebbe a világba, ebbe a percbe, ebbe a mostani helyzetbe.
- Akkor ezt meg is fontolom... ha ezen túl vagyunk a bőrömre vésetem valakivel. - Nevetem el magam... holott teljesen komolyan gondolom, bár lehet, hogy itt nem is ez az igazi kérdés, hanem az, hogy megélem e a holnapot. Sok a negatív gondolat bennem, és ezt próbálom elsöprögetni magam elöl, ezért próbálok jobban oda figyelni a feladatokra és a beszélgetésekre.
A kedvemet egy kicsit fel is dobja az, hogy kapok egy poharat. - Még szép hogy.. - Valószínűleg nagy szükség lesz erre is. Úgy tudom, hogy amikor régen valaki harcba indult, a katonáknak adtak valamit, legyen az akár alkohol, vagy valami imádság... segített nekik, elhitték, hogy sikerülni fog, és az alkohol pedig abban segített nekik, hogy egy kicsit vakmerőbbek legyenek.
Így amint belekerül ez a valami a poharamba, egy szó nélkül hajtom fel az egészet... a folyadék marja a torkomat, olyan, mint a pokol tüze, éget, mar, kapar. Olyan erős, hogy előre görnyedek és köhögnöm kell.
A pia felmelegíti a torkomat, majd a mellkasomat és a melegség jóleső érzetet kelt, talán ekkor jövök rá, hogy ez mennyire is kellett nekem... egy kicsit oldja bennem a feszültséget, egy kicsit erősebbnek érzem magam... rám ült a bassz@ az anyját, lesz ami lesz gondolat.
A nagydarab vadász felé fordulok. - Ha ezzel a szarsággal végeztünk, meg kell ünnepelnünk, és ezt a pokol tüzét is hozd. - Megcsapkodom a vállát, és egy "huu" kíséretében kilehelem az alkoholgőzt.
Most minden végre mozgásba lendül, visszaérkezik akinek kell, és végre elindulunk, csak bólogatok arra, hogy kikkel leszek együtt... nekem már olyan rossz nem lehet, de az aki ezzel a nagy melákkal fog szembe menni... már előre sajnálom. Azzal a tenyérrel olyat lehet lecsapni a másikra, hogy ketté áll a füle.
Előveszem a késemet, pezseg a vérem, kész vagyok bármire, ami annak a célját szolgálja, hogy kiszabadítsuk Birdöt.
A bokrok között mozogva igazán úgy érzem magam, mint a régi katonák, már csak az hiányzik, hogy sárban kúszva tegyük meg az utolsó tíz métereket.
Letanyázunk a fal és a növények között, várunk... de én nem bírok tovább várni, menjünk, csináljuk, menjünk be és csapjuk szét őket.
Mi a franc volt a piába? Vagy lehet, hogy a pia és az energiafelszabadító rúna együtt okozza ezt a hatást? Érzem, ahogy a testem pattanásig feszül, ugrásra kész vagyok. Markomban szorongatom a kést, forgatom folyamatosan, hogy amíg várakozunk addig is csináljunk valamit.
Mindenki csak figyel, mindenki csak egy helyben van... és ekkor a csöndbe, és a végtelen nyugalomba, belehasít egy női sikoly, velőt rázó, borzongató, még fel is áll a szőr a karomon... eddig a pillanatig tudom magam visszatartani. A lábam kilő, mintha rúgók lennének benne, és a hang irányába rohanok.
Add, hogy ne Bird legyen... add, hogy ne ő legyen. Olyan gyorsan mozgok, hogy egyik pillanatban még Alexander mögött guggolok a másikban meg már a sarkon vagyok.
Megtalálom az ajtót, amin feltehetőleg Natalie ment be, és amint beteszem a lábam elkiáltom magam.
- Biiiird, merre vaaaagy?! - A kérdésem visszhangként csapódik vissza falakról, majd ismét hallom a sikolyt, tőlem nem olyan messziről balra. Ám időm már nincs, hogy arra kapjam a fejem, mert valami belém csapódik, a lendület addig visz, hogy kiesek azon az ajtón, amin most tettem be a lábamat.
A hátamon kötök ki, a kés kiesik a kezemből, és a felém csattogó fogakra összpontosítok. Apró termetű kopasz kis, denevér lények hemzsegnek az épület belsejében mindenhol, éles kis fogaival folyamatosan felém csattintgat. A kis lényt a vállánál fogva próbálom távol tartani magamtól, de vérmes a kis bestia, folyamatosan próbálkozik. Egyik kezemmel átfogom a nyakát, és úgy tartom távol a másikkal a késért nyúlok. Ujjaim pár centire vannak csupán tőle, amikor kiszúrok még egy ilyen kis lényt.
- Bassz@meg.... - Kapálózni kezdek, hogy elérjem a kést, amikor a kezem mellett landol, vinnyogva, kattogva mászik felém négykézláb. Ujjaim elérik a kés markolatát, már emelném, hogy elintézzem a nyomorult is gnómot, amikor az a másik a kezemre veti magát, és az alkaromba harap. A ordításom párosul az előttem szóló női sikolyhoz.
Fájdalmamban rángatni kezdem a kezem, hogy a kis mocsok leszakadjon, és amikor ez sikeresen meg is történik, és vissza nézek a rajtam kapálózó kis nyomorultra, akkor látom meg, hogy az épület belsejében, még megannyi ilyen kis patkány repdes, arra várva, hogy valakit megtámadhasson.

*A repkedő kis izék Impek.*
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7