Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Aug. 08, 2020 7:29 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
A vadász témát egyelőre elengedem, hiszen bármennyire is csűrjük, csavarjuk, a véleményem nem fog változni sem róla, sem pedig a többi szánalmas, magát vadásznak mondó halandóról. Nekem egyértelműen nem elegek a szavak, nekem bizonyítani kell, s nem elég egy pár perces harc. Alessyának bőven van még mit tanulnia, de ha mellettem marad, úgy érzem, lesz lehetősége élesben is kipróbálni a fejlettségét. Főleg, ha vagyok olyan kedves, hogy farkasok elé vetem... Valójában egészen sok ötletem van arra, hogy edzhetném meg kicsit a leányzót, s ha rajtam múlik, akkor nem sok pihenés fog rá várni. Egyelőre azonban Melité is képbe jön, akit ugyan féltek mindenkitől, Alessyától azonban nem. Bízok a tündér megérzéseiben, márpedig a szürkeség felől különös energiákat küld felém. Ez pedig eléggé elgondolkodtat.
- Mostanság biztosan nem. Különben is, jobb, ha ti nem barátkoztok össze. - húzom összébb cinkosan szemeim, ahogy még egy utolsó pillantást eresztek meg a mosolygó Melité felé, aki mosolyát természetesen nem nekem, hanem a leányzónak intézte. Nem tetszik ez a szimpátia. Nagyon nem. Jobb is, hogy távozunk a forrástól, mielőtt még jobban elkezdenék agyalni azon, mi történik és miért kettejük között. Helyette szótlanul veszem át a különös dobozt már a kocsiban, s halk hümmögéssel kezdem tanulmányozni.
- Ez hogy került oda? - vannak rajta ismerős jelek, de így hirtelen nem tudnám megfejteni, így egyelőre hátradobom az ülésre a holmik mellé, s ha nyugodtabb helyre érkezünk, ahol lehetőségem van pár óra békére, akkor majd megpróbálom megfejteni. Ez reményeim szerint legközelebb a tengerparti háznál lesz, hiszen most már nem kellene megállnunk többször, mert ha ezt tesszük, akkor teljesen biztosan történik valami.
- Szép munka. - biccentek elismerően kivételesen. Egyelőre ennyi elég lesz számomra, hiszen most úgysem lenne időm túl sok tanulmányozásra. Beindul hát az autó, s hamarosan áttérünk az erdei útra, ahonnan nemsoká újra betonúton zötyögünk tovább.
- Szóval megköszönte. - gyanakvóan sandítok felé, némaságom pedig olyan lesz, mint a vihar a előtti csend, végül... Megvonom a vállam.
- Hát jó. - nem tudok elképzelni túl sok hátsó szándékot az egész mögé, hiszen még sosem találkoztak, Melité pedig az én oldalamon áll. Innentől kezdve inkább elengedem a témát, melyen elég lesz agyalni akkor, ha a tündér újra a képbe kerül. Addig is ki kell elégíteni a királylány igényeit, aki a változatosság kedvéért megint éhes.
- Fogalmam sincs, mikor kerül elénk olyan hely, ahol neked való ételt kínálnak. Szóval ha csak nem tudsz valami konkrétat, ahova nem kell kitérő, úgy az én módszereimmel fogunk neked szerezni gyorsan, anélkül, hogy megállnánk. - s mire egyáltalán válaszolhatna, már módszeresen nyújtom is ki a kezem az ablakon át, s széttárom tenyerem a mellettünk elhaladó erdő felé, ahonnan pillanatokon belül egy vinnyogó mókus kezd felénk száguldani. Nyakát ujjaim közé fogom, s bár karmaival szarrá karmol, mégis Alessya felé nyújtom a nyomorult kis dögöt.
- Ez megfelel a kisasszonynak? - nagy, kérlelő, bús szemekkel pislog az állat a lány felé, s olyan keservesen vinnyog, hogy elég hamar baszni kezdi a fülem. - Nem fogom lekényszeríteni a torkodon nyersen, megnyugodhatsz. - sandítok felé megadóan mosolyogva. - Ha megölöd, úgy megsütöm neked itt helyben. A halandóknak ugyan eléggé íztelen lehet a sok ostoba fűszer nélkül, de legalább táplálék, s nem fogsz éhen halni. Szóval? Hogy döntesz? - tolom közelebb hozzá a mókust, aki válaszul Alessya bársonyosan puha arca felé kap, s ha nem rántja el a fejét nagyon hamar, akkor bizony egy szép nagy karmolással jutalmazza a lányt.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 06, 2020 8:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
Most már eszembe jutott, hogy elhoztam valamit a bázisról és Athlant nagyon érdekli mi az, szóval igyekszem nem elfelejteni, bármi történjék is, hogy odaadjam majd neki. Nagyon remélem, hogy nem röhög ki és dobja el csak úgy félre, hogy ez nem ér semmit számára és lophattam volna valami nagyobbat és jelentőségteljesebbet is. Ezt onnan vettem el, ami a megfejthetetlen tárgyak között volt, azaz még folyamatban volt azoknak a felfedezése. Nekem úgy tűnt, valami titok vagy átok lapulhat benne, aminek csak örül egy Athlan féle démon.
A tetoválások kerülnek szóba, nyilván nem kapok választ rá, hogy mégis ő milyen rúnákat tart olyan fontosnak, hogy magára, azaz a porhüvelyére varrassa, a kíváncsiság fúrja az oldalam, viszont kénytelen vagyok ezt elnyomni, mert az esélytelen dolgokat nem kell erőltetni, csak felidegesíteném és azt nem szeretném, mert az fájdalmas. Követem az ujját, ahogy végighúzza a nyakán lévő vonalon és elfojtok egy apró sóhajt. Annyira csábító, fránya démoni vonzerő, ami megkísérti az embert. Jó mondjuk úgy, mindenkit azzal kísért meg, amire megvan benne a hajlam, az meg, hogy vonzódom hozzá, az régóta megvan bennem sajnos, kötődöm hozzá, bármennyire is tudom, hogy nem kellene, mert nagy ostobaság, mégis ez van és néha úgy érzem kár lenne ez ellen küzdenem, mert úgy játszadozik velem, ahogy akar, nem tarthatja vissza semmi, ha nagyon akar valami, elveszi és megszerzi magának.
- Biztosan - mosolygok erőltetetten, nem akarok belegondolni sem, hogy szakítja el a bőrt, neki könnyedén meg. Jó mondjuk egy tőrrel én is fel tudnám szántani a bőrét bárkinek, de ha ez ennyire egyszerű, akkor benne is kért lehet tenni, amíg nem regenerálódik, csak felhasítom a  bőrét és ennyi, meg elzárom egy olyan rúnába, ami elszívja az erejét és amúgy nem is tudok róla semmit, csak hogy létezik ilyen. Nem lenne rossz ellene, talán elérhetnék vele valamit, de hogy csalogatom csapdába és miért is tennék ilyet vele? El is hessegetem és a kérdésére meglepetten pislogok kettőt, majd megforgatom a szemem, mert annyira tipikus, hogy más érdekelte és nem az, hogy milyen kis dísz tetoválásom van, nem tudom ebben hibáztatni.
- Van egy a derekamon, meg egy-egy itt a kezemen. - Megmutatom a kisujjam alatti részét a tenyeremnek, ahol felirat található, de csak felemelem, nem tartom úgy, hogy el is olvassa, bár ha olyan gyorsan közlekedik, mint olvas, akkor simán tudja, mi is van rájuk írva. Nincs nagy jelentése, csak teszt volt inkább és akkor már legyen szimmetrikus a testemen, így került a másik kezemre is valami. Nem tartom fontosnak amúgy, nem is értem miért kérdezte, de tény, hogy nem zárkózom el a tetoválásoktól, csak nem érzem még úgy értelmét varratni magamra, mély jelentéssel vagy történettel szeretnék csak magamra varratni és nem azért, amit ő mondott, hanem mert én is így érzem, hogy nem divatolni akarok már, hanem megörökíteni valamit, amiről tudok mesélni ha kérdezik, hogy ezt miért.
Igaza van, hogy sok a birka, akiket terelgetni kell, én is valahova közéjük sorolnám magam, mert a pásztoroknak jár a felelősség ugye, hogy a nyáj életben maradjon, abból meg nem kérek. Jó igyekszem önálló birka lenni, de ez azért nem megy egyik napról a másikra, főleg ha mindig van kire számítani, most is segédkezett Athlan a maga módján mindig, az elhagyatott faluban is, hagyta, hogy én végezzek velük, pedig neki fele ennyi idő sem lett volna mindez. Megkaptam a fegyveremet, amiért kockázatos lett volna elhagyni a házat, a füstbombát is kidobta az ablakon a füstjével együtt, így nyert nekem teret és éberséget, hogy leszereljek mindenkit. Nélküle már lehet halott lennék, bár mellette is félig az vagyok, bármikor jöhet a füstös énje és akkor nekem befellegzett. Jó, ez is ő, de az sokkal démonibb és amikor láttam a szemében a fekete füstöt, akkor tudtam, hogy fájni fog vagy valami rossz közeledik. Mikor felemeli az ujját, mintegy kioktatóan, hogy önállónak kellene lennem, csak bólintok, egyetértésem jeléül, tudom én, hogy meg akar tőlem szabadulni idővel, gondolom a kötelékünk miatt aggódik valamennyire értem, amit az ilyen kijelentései megerősítenek, de nem, nem fogok önelégülten mosolyogni ezen a tényen, mert tudom, hogy ő ezt a rúnára fogná csak rá.
- Igen, ez már nem egy kisvárosi vadásznak való terep, mert ott csapatban dolgozunk, semmi önállóságot nem tanítottak, de azért nem vagyok annyira elveszett szerintem, tény, van mit tanulni, az ember élete rövid és végig tanulja általában, tapasztalatokat gyűjt meg minden ilyesmi, de akkor sem fog tudni versenyezni egy szinte halhatatlannal szemben, aki ne adja úgy, de több száz éves. - Nem fogom vitatni, hogy ő a bölcsebb, jóval többet élt mint én, talán még kétszer ennyi időm sincs hátra, mint amit megéltem, de csak nemrég lettem fiatal felnőtt, aki nem kért a családalapításból, előbb a vér szerintiekről szeretnék többet megtudni. Jó mondjuk eleve halott ügy az egész, mert amíg egy démonhoz vonzódom csak, nagyon más lehetőségem nem is lesz, talán nem is lehetne, ez olyan női megérzés-szerű dolog, bár kitudja, nem próbáltam, nem is akarom, ha kiderülne, hogy terhes lettem, biztosan hagynám elveszíteni a kis porontyot, nekem ez nem hiányzik, nem akarok felelős lenni senkiért, csak magamért, az se könnyű.
- Na! - Fordulok felé kicsit sértetten, mikor kiröhög, hogy én jól mérem fel a helyzetet és persze jön, hogy egy démon mellett vagyok, az érzelmes résztél csak összeszorítom a számat egy kis vonallá, mert ez gonosz, még tőle is, úgy érzem felesleges lenne tagadni, nem is teszem ezt, de nem is reflektálok rá, legalábbis én úgy érzem, hogy nem teszek semmi olyat, amit szóvá tehetne vagy látná, hogy nem tetszik, amit hallok.
- De, amikor le kellett vadászni a ránk támadókat, akkor is jól mértem fel a helyzetet, számoltam hányan vannak, merrefelé és mikor mindet lelőttem, utána bújtam elő a takarásból csak és mikor jöttek a fertőzöttek, azokkal is jól elbántunk szerintem és hamar kapcsoltam, hogy mit kell velük tenni. - Éles helyzetben nem szoktam lefagyni és a vértől és belektől sem hányom el magam, feltérképezek mindent, valahogy ez megszokássá vált, ha valahová bemegyek, alaposan körülnézek, merre lehet menekülni és kik lehetnek veszélyesek, olyankor nem veszek el Athlanban, van bőven időm rá, amikor kettesben vagyok vele. Azért rá is eléggé kell figyelni amúgy, hogy mikor mi nem tetszik neki és hogy ne feleseljek túl sokat neki, ne képzeljem magam túl okosnak. Ó... most is itt okoskodok, lehet nem kéne, inkább elengedem a dolgot. Tény vannak bajok a fejemben, de eddig jól elnyomtam ezeket, most már nehezebb ellenállni a csábításnak, mert a démonból áramlik valami olyan megmagyarázhatatlan energia vagy érzés, ami folyton rosszra csábít. Nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, amikor másnap reggel a szőke szépséges teremtéssel flörtölt, még ha nekem túl nyálas is volt, szóval megtettem, amit kért nem gondolva arra, hogy ennek csúfos vége lehet. Csak Melitén múlott, hogy nem úgy lett. Miközben felém sétál a tündér leszegett fejjel, engem meglep a dolog, az is, hogy miként néz ki, nem láttam még hozzá fogható lényt, olyan, mint egy  sellő, csak hát nem szép és bájos, inkább ijesztő, mégis valamiért inkább aranyos nekem. Jó a hegyes fogai és a karmai nem olyanok, amit látva egyből barátságra kelnék vele. De megmentett a fájdalmas végtől, ami Athlannak nem tetszik, én örülök neki és úgy érzem, hogy nem kell tőle tartanom, még barátkozhatnánk is, aminek a démon nem örülne, főleg mikor rászól, hogy ne jöjjön közelebb hozzám, mert kitépi a hajamat.
- Hé! - felpillantok egyből reagálva a dologra, ne engem büntessen már meg, amiért a tündér inkább felém közeledik és hogy mennyire engedetlen, én azt nem tudom, de nagyon is valós és bizonyára különleges is. A hangra a fejemben kicsit felé fordulok, mintha csak a keze miatt fordulnék felé. Amit mond, az csak egy ábránd, még hogy én fontos neki? Athlanra pillantok, aki közben öltözködni kezd, arra figyelek és mélyen felsóhajtok halkan. Bárcsak úgy lenne, kicsit olyan, mint valami függőség vele lenni, már nem csak álmaimban látom, hanem ébren is és így van személyisége is. A lábam fájdalma kezd enyhülni arra figyelek le, Meliténél van a talizmán, amíg nem figyeltem megszerezte és meggyógyította vele a lábam, sokkal jobb így, csak a rászáradt vért kezdem el letörölgetni róla.
- Köszönöm. - súgom oda halkan a gyógyításért cserébe, majd nézem, ahogy fura nevető hanggal visszafele ugrándozik a tó felé, biztos kevés időt bír ki a parton, elvégre halszerű tündér és kopoltyúja is van. Athlan utána megy és elkapja, én meg felállok a földről és elindulok feléjük, eleinte gyorsan lépek, de utána lassítok, mert nem bántja. Nem is tudom mit éreztem, hogy a védelmére indultam, különleges kapcsolatuk lehet, nem akarok zavarni, csak a ruhám igazgatom meg és visszalépek a kocsihoz, hogy a csomagtartóban lévő táskámból kivegyek tiszta fehérneműt és a kis dobozt, amit elhoztam a vadászbázisról.
- Értem, kár, de találkozhatok még vele akkor? - Érdeklődöm, jó lenne kicsit jobban megismerni, de ez nem kívánságműsor, szóval nem élem bele magam, hogy erre igenleges választ fogok kapni. Integetek a rám mosolygó Melitére, majd a figyelmem a démoné, ahogy visszasétál a kocsihoz, én meg csatlakozom mellé és átnyújtom neki a dobozt, amit egy ronggyal fogtam meg, mert valami rúna van rajta, ami kicsit éget, valami papír figyelmeztetett rá, hogy bőrrel érintkezve éget.
- Ezt hoztam neked, de én nem fognám meg csak ronggyal együtt. - Átnyújtom, a démon rúnákkal teleírt dobozt, amit még pecséttel le is zártak, hogy mi lehet benne, fogalmam sincs, remélem hasznos dolog, nem akarok csalódást okozni.
- Megköszönte, hogy tereltem. - Megvonom a vállam és kinézek oldalra az ablakon, nem akarok hazudni, de olyan titkosnak hangzott és amúgy is csak kiröhögne, ha meghallaná azt a mondatot, hogy őneki én fontos leszek valaha is, jobban, mint gondolnánk. Remélem az ajándék eltereli erről a témáról a figyelmet, mert nem szeretek hazudni, abban sem vagyok biztos, hogy tudok-e rendesen füllenteni egyáltalán bárkinek is.
- Kezdek éhes lenni, szóval majd valahol álljunk meg kérlek. - Visszafordulok felé, én halandó nyomorult kis ember vagyok, muszáj ennem, vannak szükségleteim, nem úgy mint neki, szóval úgy vagyok vele, nem árt, ha szólok időben erről, mielőtt csak bekómálok mellette és nem érti miért.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Aug. 02, 2020 8:51 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
Szóval minden fontos dolog elfelejtődött, mikor meglátta a kocsinál levő vágóhidat? Ez végül is bocsájtható bűn, hiszen a halandók hajlamosak teljesen kikapcsolni, ha egy szerettük élete veszélyben van. Ez a kikapcsolás olykor teljes lefagyással jár, olykor pedig olyan hihetetlenül megnőtt fizikai erővel, hogy azt ép ésszel alig lehetne magyarázni. S mivel nem vagyok ostoba, s tudom jól, hogy Alessyának sokat jelentek, így ez a kis baklövése, miszerint elfelejtette megemlíteni, hogy hozott nekem valamit a bázisról, kivételesen felejthető. Hiába, valóban kalandos egy kibaszott démon mellett időzni, bár véleményem szerint nem sokan díjaznák az olyan társaságot, mint az enyém. Alessyában van valami kibaszottul elbaszott torzulás, s egyes megnyilvánulásában mintha a saját reakciómat látnám... De hát halandó. Mit lehetne várni tőle? Azt hiszik az emberek, hogy a természetfelettiek dolgai őket is ki tudják elégíteni. Úgy látszik, nem csak a magunkfajtáknak vannak illúzióik...
- Igen, az összes kis vonalnak jelentése van. - húzom végig mutatóujjam begyét a nyakamon. - Máskülönben miért pingálnék magamra bármit is? A halandók vették át ezt a szokást. A rúnákat egyszerűbb így felvinni a porhüvelyre. Az embereknek pedig megtetszett, és már az ősidők óta elterjedt ez a szokás. Régebben legalább volt mélyebb lelki jelentésük a törzsekben, de manapság inkább csak egy egyszerű dísz. Azért, mert “jól néz ki”, és azt hiszik, hogy ettől keményebbnek tűnhetnek. Pedig aztán... Minden bőr épp olyan könnyedén szakad. - suhan át rajtam egy alattomos mosoly. - És rajta van valami? Őszintén szólva mással voltam elfoglalva, mikor épp meztelenül voltál... - önelégült hümmögésem szélnek eresztem, hiszen tényleg nem tudnám felidézni, hogy van-e rajta valami valahol. A vér, a sebek, az élvezetek valahogy teljesen elterelték a figyelmem, főleg hogy több óra még ki is esett az emlékezetemből. Hála neki...
A kannibálos történetre nem felelek már, csak elgondolkozva bólogatok, s elraktározom magamban az információt. Némely része pletykának tűnik, de azért akadnak benne hihető dolgok is. Eddig nem is nagyon gondolkoztam azon, hogy létezhetnek kannibál törzsek manapság, de így, hogy Alessya felhívta rá a figyelmem... Szívesen meglátogatnék egyet. Persze, csakis egyedül. A szürkeség túl finom falat lenne azoknak a nyomorult, ám nagyon is értelmes patkányoknak. Eszembe is ötlik, hogy a leányzónak bőven lenne még mit tanulnia a világról... Például a túlélésnek ezen formáját, melyet lényegében csak az elméje ellenez, ugyanis az emberi hús egészen zamatos. Ízletesebb, mint egy egyszerű állaté, csupán a korlátokat kell kissé lebontani, s egyből szélesebb lesz a világ.
- Nem feltétlenül. Vannak azok az emberek, akiknek tényleg szükségük van a szabályokra, mert azok nélkül életképtelenek lennének. Hiszen birkák. Kell hozzájuk egy pásztor, aki irányítja őket, s megmondja, hogy mit szabad és mit nem. Azonban akik vannak olyan értelmesek, hogy egyedül is boldogulnának, azoknak feleslegesek a szabályok, hiszen azok nélkül is életben maradnak. Ezért is fontos, hogy önálló legyél. - emelem fel jelzően az ujjam. - Rengeteg mindent kell még tanulnod. Igazából nem csak a harcról, hanem az élet minden területéről. Ugyanis a helyzet nem lesz jobb. Ennél már csak lejjebb fogunk süllyedni, ha nem nyílnak meg újra a kapuk. - s hogy miért mániám az, hogy Alessyának tanulnia kellene, s nem úgy viselkednie, mint egy kibaszott királylány, aki ezernyi szolgát akarna maga köré? Fogalmam sincs. Ahogy a közöttünk levő kapocsról sincs, s minél több időt töltünk együtt, annál nagyobb homály fedi az egészet. Ugyanis neki sosem vallanám be, de olykor beindít bennem valamit. Hogy mit, azt nem tudom, de érzem magamban, hogy más reakciókat mozgat meg, más gondolatokat ébreszt fel. Ez vagy kurva nagy hiba, vagy egy kibaszott jó dolog... Ezt még magam sem tudom.
- Jól méred fel a helyzetet? - erre a kijelentésére muszáj megint felröhögnöm. Őszintén, hangosan, gúnyosan, mindenhogy, ahogy csak tőlem kitelik.
- Egy kibaszott démon oldalán vagy, akihez még érzelmek is fűznek! Ez minden, csak nem jó helyzetfelmérés... - vagy csak magamat eléggé sokszor a kivételek közé kellene tennem? Jó stratéga, DE ha én ott vagyok, akkor borul minden. Jó vadász, DE ha én jelen vagyok, akkor nincs szükség a képességére. Határozott, céltudatos, kemény nő, DE ha én hozzáérek, akkor úgy viselkedik, mint egy ártatlan kislány. Hú, itt azt hiszem, komoly bajok vannak... Főleg, hogy ez az ártatlanság olykor teljesen a sötétebbik oldalára fordul, s úgy viselkedik, mint valami vérmes nőszemély, aki több farkat fogott, mint kilincset. Még mindig meglepő ez a kettősség, de hát most kivételesen nem korlátozom le, köszönhetően Melitének, aki miatt majdnem felsül az egész móka. Karba tett kezekkel figyelem, ahogy közeledik Alessya felé, s haragos szemeimet egy pillanatra sem veszem le róla.  
- Látod, ő nem egy tábortűzi ostoba mese, amit az öregek terjesztenek, mint a szifiliszt. Most már mondhatod. Melité egy igazán különleges és ritka példánya a fajtájának. Különleges, és egyben nagyon engedetlen. Nem így van? - az elejét még a leányzóhoz intézem, de a végét már a tündérnek. Ő a szemeit csak a fűre szegezi, s még közelebb araszol Alessyához. Furcsa számomra ez a viselkedése, hiszen ő mindenkivel ellenséges, nem szereti magát eleve mutogatni. Most meg úgy viselkedik ezzel a lánnyal, mintha ismerné...
- Melité, ha még egy lépést teszel felé, kitépem a haját. Tőből. - erre már rám emeli különleges szemeit, s mintha hegyes fogaira mosoly húzódna. Alessya vállára teszi hártyás, pikkelyes kezét, úgy figyel rám onnan, mintha mondani akarna valamit. Ám elmémbe nem érkezik semmi. Ellenben...
- Tarts ki mellette. S hamarosan ő is ki fog melletted. Fontosabb vagy neki, mint azt bármelyikőtök is gondolná. - felszól a hangja a szürkeség fejében, de nem néz felé, sőt, mintha azt sugallná, hogy ez titok, s ő nagyon is tud valamit kettejükről. Közben én visszaöltözök eredeti ruhámba, közben persze erősen forgatom szemeim, hiszen nagyon úgy tűnik, hogy ezek ketten összhangba kerültek. Onnan is látszik, hogy Melité óvatosan odacsúsztatja Alessya lábához a talizmánt, ami hamar megteszi a hatását, s én mire egyáltalán odanézhetnék, már esélyesen begyógyult minden Alessyán, ha csak nem ellenkezett a tündérrel. Ő pedig mint valami rossz gyerek, úgy kezd kapálózva, fura nevető hangot hallatva rohanni vissza a tó felé, én meg persze utána vetem magam, s az utolsó pillanatban sikerül is megragadnom az uszonyát, mikor épp beugrana. Megadóan mosolygok végül felé, s kicsit közelebb húzom magamhoz.
- Látom, sikerült visszanyerned az erőd. - a tündér teljesen rám mászik, ahogy hízeleg, ekkor azonban megérzek rajta egy régi sebet, aminek nem sikerült még begyógyulnia. Óvatosan kitapogatom, végül lassan a partra rakom őt.
- Melité nem jön velünk, túlságosan veszélyes lenne neki az út. Szüksége van még egy kis regenerálódásra, úgyhogy itt marad, amíg mi elintézzük a dolgainkat. - fejére simítom kezem, összeérintjük a homlokunkat, majd Alessyára mosolyog, s végül eltűnik teljesen a forrásban. Én visszalépkedek a királylányhoz, s ha nem akar tovább itt időzni, akkor beindítom az autót, s részemről haladhatunk tovább. Hamarosan teljesen feljön a Nap, így pedig egyszerűbb lesz haladni. Ha sikerül, akkor egy idő után megszólalok az autóban, hiszen valami rohadtul foglalkoztat.
- Mit mondott neked Melité?
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 28, 2020 11:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
- Oda akartam adni, csak mikor nem találtalak ott a kocsinál és követtem a nyomokat, elfelejtettem a dolgot és ez úgy elfelejtődött, csak most jutott eszembe, de úgyis meg fogod kapni. - Valahogy kétlem, hogy bárki utánam jött volna és feltúrná a holmim, hamarabb válik fosztogatók martalékává, de ez is Athlan hibája, mert a saját holmiját repteti természetesen, az enyémet meg nem, én meg nem fogom cipelni, túl sok ruhát pakoltam be, mivel mindig történik valami azzal, ami rajtam van, már előre félek, hogy ez hogyan végzi majd, de ha minden ruhát sajnálnék, akkor kénytelen lennék meztelenül meglenni mellette Éva kosztümben és jó koszosan lehetőleg, mert bármennyire is utálom a piszkot, azért az elfedi a testem mégis.
- Nem, nem célozgattam semmi ilyesmire, szerintem tényleg nem volt unalmas az utunk és ennyi. - Bár szerintem mikor a mellkasomba állította a tőrt, azt biztos élvezte, meg azt is, amikor széthasította a hátamat, de inkább ezt fel sem hozom, mert a hideg futkos tőle a hátamon. Azért voltak ezek mellett kellemes emlékek is, mikor a hátán cipelt lovacskában vagy amikor odajött az ágyhoz, mert direkt leestem és az ölébe vett, hogy visszategyen. Néha vannak kedvesebb pillanatai azért, kíváncsi vagyok, mit érzett, amikor elkapott és megmentett, majd rám véste ezt a jelet, ami vészhelyzetben segít megvédeni magamat, olyan igazi kis túlélős rúna. Amióta ez szóba került, kicsit átgondoltam az összes ilyen necces helyzetet, ahol hirtelen ötlet jött és a környezetem felhasználva éltem csak túl mondhatni. Mesébe illő mentés és menekülés. Annyi mindent kérdeznék még tőle, mégis olyanra esik a választásom, amire szinte a nullával az egyenlő ez esély, hogy kapok rendes és kielégítő feleletet, a nevetése is elég lett volna válasznak, mégis kapok választ is, amivel megerősíti, hogy álmodj királylány, nem mondok semmit magamról. Igaza van, én sem szívesen osztom meg vele, hogy van megszállás elleni kis henna a talpamon, amit újra kellene már rajzolni, legyen meglepetés, de nem úgy van az, nem akarom úgy végezni, mint sok vadásztársam, hogy megszállták és megölték őket, mivel nincs a közelben démonűző vagy pedig a megszállója végzett a testével és ölte meg a lelkét, miközben benne járt. Amikor a hajamat borzolja össze odakapom a kezem és igyekszem megfogni, hogy annyira ne kócoljon össze, majd megigazgatom kicsit a hajam, nem mintha a sötétben annyira számítana hogyan áll, a lámpa nélkül az orromig sem látnék rendesen. Jó elengedem a szépítkezést most kicsit, álmos vagyok és kicsit nyűgös is, most úgyse megyünk egy város közelébe sem, inkább elhagyjuk őket, szóval talán visszavehetek ebből egy kicsit, nem kell mindig tökéletesen festenem, bár ezt még magamnak is nehéz beadni és eszerint tenni is.
- Sejtettem, de azért megpróbálkoztam vele. Szóval akkor minden, ami rajtad van valami rúna. - Állapítom meg a lényeget, mert lehetett volna olyan tetoválása is, ami csak valami démoni nyelven jelent valamit, tudja a franc. Viszont ennyi rúna elég komoly dolog lehet, főleg ha erősek is mind, kicsit mellbe vág a felismerés és kezd tudatosulni, hogy nem egy egyszerű kis démonnal portyázok, hanem egy erősebb egyeddel, aki valamiért kötődik hozzám egy kicsit. Nem annyira, hogy kockáztassa a létét, meg nem is annyira, hogy feltétlen életben akarjon maga mellett tudni, különös egyveleg ez, nem értem, de örülök, hogy vele lehetek Eddig csak álmaimban kísértett, most élőben keseríti meg az életem kicsit, már jó és rossz értelembe véve is. Mellette könnyebben ölök meg bárkit, testileg is eléggé vonzódom hozzá, ami elég nagy baj rám nézve, a legutóbbi és az első együttlétemre visszagondolva. Miért kell hús-vér valójában is ennyire vonzódnom hozzá? Az aljas mosolya annyira csábít, hogy én is rossz legyek, hogy a sötét énem előtörjön, de nem lehet, vadász vagyok, jó családból származom és nem hozhatok szégyent a nevelő szüleimre, mégis hányszor tettem olyat, amit nem kellett volna.- A kannibálok folyamatosan rabolnak el embereket, amúgy fogalmam sincs, sosem találtam csecsemőre utaló nyomokat olyan helyen, mikor takarítani kellett. - Már nem csak kiirtani a kannibálokat, hanem a helyet és fel kellett takarítani, mert ott bizony voltak belsőségek, amiket nem ettek meg, a beleket, mint állatoknál csak kivágták és egy helyen gyűjtötték. Nekem nem fordult ki a gyomrom a látványtól, de a szagtól, hát attól öklendeztem rendesen, amíg meg nem szoktam.
- Csak volt, hogy jártunk olyan helyen és akkor tábortűznél meséltek ezt-azt. - Megvonom a vállam, nem gondoltam én ezt át ennyire, eleve, hogy embereket esznek, abba nem akarok belegondolni, a hamburgernél is rosszul voltam, amit Athlan etetett velem a kis útszéli vendéglősből. A hasamhoz is kapom a kezem, szinte kavarog az emlékétől is, nem akarok megenni másokat, még ha nincs más opcióm, akkor sem, csak találok mást, vannak állatok, meg zöldsége és gyümölcsök is, nem kell egyből a másik embernek esni nemde? Igaza van, hogy egy nyúl és egy ember közt, ha megnézzük, akkor utóbbi tovább kitart és jól lakat, de a húst is cipelned kell magaddal, amit más kiszagolhat, az meg veszélyt jelenthet. Nagyon bizarr téma, tény, én hoztam fel, de nem akartam ennyire belemenni és belegondolni.
- Ez így van, de ha nincs értékrend, akkor a büszkeségét is eladná az ember, mert nem lenne különb egy állatnál vagy ösztönlénytől egy idő után nem? - Fordulok felé, kissé félve teszem fel a kérdést, én szeretem a szabályokat, általában be is tartottam régen még, mára viszont inkább megszegem őket, de nem a lázadozás miatt, hanem mert nem gondolkozom, hogy ez milyen következménnyel járhat. Embereket ölök, akik egy démonra támadtak rá, mi nem normális dolog, ha nem ez? Jó, nem hagytam szemtanúkat és senkit mást, aki leírást adhatott volna erről, de mégis, valahol nagyon mélyen érzem, hogy nem ez lett volna  a helyes, de ezt elnyomom, mert az volt, erre vártam születésem óta, jó hogy megvédem és válaszokat akarok kapni, amiket ő sem tud vagy csak nem árulja el, nem tudom, majd kiderül, de úgy érzem haladunk valamerre, már amikor nem robbanunk le az út közepén és indulunk meg az esti sötétben egy kihalt vidámpark felé, ami nagyon ijesztő, de nem félek, vagyis igyekszem nem kimutatni, hogy félnék.
- Jó stratéga vagyok állítólag és jól mérem fel a helyzetet, odafigyelek a részletekre, ezek is kellenek egy vadásznak, de igazából mindegy mit gondolsz, nem vagyok a legjobb, de nem vagyok annyira rossz sem, hogy inkább ne vigyenek magukkal. - Az meg más, hogy úgy fogom a munka javát, hogy más elrabolhassa előlem, ám ha kapok feladatot, az becsülettel viszem végig, legalábbis, ha nem buknak el a társaim, mert ha ők odavesznek, akkor én bizony elmenekülök és nem érdekel, hogy kit lehetne még megmenteni, nem fogok egyedül hősködni. Jelentek és megemlítem, ha valakit ki lehetne menteni, felvázolok mindent és ennyi volt részemről.
Tudtam, hogy kár feltenni a kérdést, mégis, mikor válaszol hirtelen csak levegő után kapkodok, mert hát erre nem számítottam. Én mint sarkon álló testemet áruló nő? Ezt még komolyan sem tudom venni, annyira sokkol. Az egy dolog, hogy még csak egyszer voltam valakivel, aki nevezetesen ő volt. Nem értem, mi alapján tart tűzről pattantnak, hevesnek meg honnan veszi, hogy a különleges külsőm miatt annyira keresett lennék. Valahol ezt nem érzem át és biztos lehet benne, hogy nem teszem ám szét a lábam csak úgy senkinek. A kocsinál, miután átöltöztem, ezt be is bizonyítom, egy öleléssel sikerül leszerelnem és aludnom egy rövidkét. Sokáig nem enged, mert olyan göröngyös útra tér rá, ami felrázza a holtakat is az élők közé.
Féltékeny vagyok a szőke nőre és nem akarom, hogy mással legyen Athlan, legalábbis addig ne, amíg mellettem van, mert hát ő ajánlotta azt a bizonyos szakmát is, szóval... Mikor elém lép nem tétovázok és használom is a számat, kivételesen nem szájalásra, hanem olyasmire, amit talán ő is élvez valamennyire és nem idegesítem fel vele. Kezd eldurvulni a helyzet, amikor érdekesen változik meg a hely és kissé olyan, mintha álmodnék, de ahhoz túl élénken érzem a fájdalmat, ami az élvezetemmel keveredik vagyis keveredett, amíg be nem lassult. Úgy érzem, ismét enyém a terep kicsit, így átveszem az irányítást és ahogy elkezdtük, úgy teszek pontot a végére, vagyis hát megpróbálom és sikerül is. A hajamba markol és úgy ránt közelebb magán, miközben az utolsó döfést viszi be és érzem meleg nedvességét a nyelvemen és a torkomon. Nyelek egyet és nyögésére felszegem a tekintetem rá, legalább most mondhatni egyben megúsztam a dolgot, ami megnyugtat és így kellemes emléknek marad ez meg. Nem fogok hozzászokni, de kellenek a szép visszagondolni valók, hogy ezekkel az kis élményekkel dobjam fel magam, ha egyedül maradok. Nem kergetem az illúziót, hogy örökre mellette maradhatok, de amíg itt van velem, kiélvezem az időt, meg hát meg is szenvedem.
- Hű-ha. - Tágra nyílt szemekkel nézem a fák közül kisétáló kis termetű alakot, aki nem a szőke alakjában jelenik meg, hanem egy ijesztőbb alakban, karmai vannak, hegyes fogai és szürkés bőre, kopoltyúja. Annyira nem tudom hová tenni, főleg mikor leszegett fejjel hozzám közeledik leginkább. Athlan és közte váltakozik a tekintetem, én nem mertem volna ártani a démonnak, viszont nincs is ilyen hatalmam, hogy bármilyen illúziót keltsek a környezetemben.
- Most már mondhatom, hogy léteznek tündérek? - fordulok Melité felé, majd felpillantok Athlan szemeibe, ezzel próbálva terelni a témát, mert tényleg nem volt szép dolog belerondítani a közösülésbe, ami majdnem befuccsolt, viszont életet mentett vele lehet, mert kétlem, hogy a fekete gomolyag mikor átvette a hatalmat nem akart bántani egy kicsit sem, most csak a szám vérzett, be is szívom és kicsit felszakítva a sebet érzem is a számban a vérem ízét.
- Melité is jön velünk tovább? - Érdeklődöm, mert kitérőről volt szó és találkozásról, de többre nem emlékszem, viszont lehet jól jönne a társasága, elvégre mégis kissé nőiesebb, ami azt jelenti mi lennénk előnyben, a másik meg az, hogy ha nagyon durvulna a helyzet és lenne még hasonló testi érintkezésünk az én álombelimmel, akkor ő meg tudna menteni, hogy végzetes legyen az számomra. Közben kinyúlok a ruhámért oldalra és kiporolom feltérdelve, majd magamra húzom, mert mégse meztelen üldögéljek már a földön és hát mások előtt. Annyira nem szoktam hozzá, hogy mutogatom magam, a sérült lábam is felhúzom utána, hogy elkezdjem levenni róla a kötést, miközben a választ hallgatom és igyekszem megvédeni a tündért, de nem kihúzni a gyufát Athlannál sem.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 26, 2020 10:43 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
- Gondolom, egy pillanatra sem jutott a szürke fejedbe az, hogy ha már elloptál valamit a bázisról, az nagyobb biztonságban lenne az én birtokomban? Ugyanis ha rájönnek, könnyen a nyomodba eredhetnek, és mondjuk eddigre simán megtalálják a cuccaid közt azt, amit elloptál. - tárom szét kezeim, mintha ez egyértelmű lenne, hiszen ugyan valóban volt jobb dolgom annál, mint hogy erre is figyeljek, miközben épp a kibaszott karom akart leszakadni a helyéről... Az információ ilyen mód visszatartása mégis inkább szánalmas, mint sem szórakoztató.
- És miből gondolod, hogy a “nem unatkoztam” az azt jelenti, hogy élveztem? Ugyanis gondolom erre akarsz finoman célozgatni, nem igaz? - sandítok felé egykedvűen. Tévképzetek azok vannak bőven, de az ilyeneket jobb hamar elfojtani, mielőtt még a végén belefojtana a csillámporos álomvilágába.  
- Ezt most komolyan kérdezed? - őszinte nevetés szakad fel belőlem kérdésére, mely hosszú másodpercekig kitart. - Szerinted el fogom árulni, hogy milyen rúnák vannak rajtam? Ezt a kérdést már akkor elbasztad, mikor megfogant a fejedben. - s hogy ezt tudatosítsam benne, még alaposan meg is borzolom a tökéletesen összerakott hajkoronáját, miközben egymást mellett lépkedünk. Egyértelmű, hogy nem fogok beszélni a testemet átkötő rónahálózatról, egyrészt, mert Alessya fel sem fogná, másrészt meg nem vagyok olyan ostoba, hogy ilyen információkat kikotyogjak magamról. Ugyanis a nagy része olyan jelekből áll, mely egy fiatal démon számára ismeretlen. S ez maradjon is így, hiszen ha egyszer elkerül mellőlem Alessya, akkor bizony tökéletes alany lenne arra, hogy információkat húzzanak ki belőle, rólam.
- Ez egy faszság. - csóválom meg a fejem. - Ebben semmi logika sincs, maximum perverzió. Elrabolsz egy nőt, megdugod, és jó esetben ha egyáltalán azonnal, az első alkalommal összejön, kilenc hónapot vársz arra, hogy egy szaros gyereket kitoljon magából, amit ha megeszel, talán két, három napra lesz elegendő húsod. Ötven másik kisebb állatot fogsz magadnak ez alatt a kilenc hónap alatt, főleg hogy még a nőt is etetni kell, aki kihordja a gyereket, hogy ne dögöljön éhen. Ergo, kibaszottul nem éri meg a kannibalizmus ezen formája, szóval honnan vetted ezt a faszságot? - kérdem felvont szemöldökkel. - Ezt meg kurvára nem értem. Megölik a kannibálokat, de közben ezt tartják helyesnek a vadászok? Miért ilyen kibaszottul logikátlan, ostoba szar az emberiség? Itt a rohadt világvége, és egyesek még mindig az értékrenddel vannak elfoglalva? Na, pontosan ezért fog kihalni a fajtád, mert életképtelen senkiházi a többségük. - felem némi ingerült éllel. - És különben is, a kannibalizmussal egyszerűbben éli túl egy ember, mintha vadászni próbálna. - de igen, az a kurva értékrend az embereknél, akik ha meghallják ezt a szót, már a plafonon vannak, s undorítónak tartják. Azért, mert eddig a seggük alá volt tolva minden, de a mai világ olyan dolgokat is megkövetel, amik kilépnek a komfortzónából. Ostoba dolog olyanoknak hinni, mint hogy rossz, ha egy másik ember jelenti a táplálékot. Inkább az a rossz, hogy a halandók ennyire életképtelenek. Pusztuljanak is el!
- Attól, mert valaki tud lőni, még nem lesz jó vadász. Azért ez kicsit összetettebb dolog szerintem. - valójában egy egész hatásos brigádot ki tudnék képezni magam ellen, de hát nem vagyok saját magam ellensége, így ezt a témát nem is feszegetem tovább. Függetlenül attól, hogy Alessyát rossz vadásznak tartom, a faluban látottak alapján még mindig jobb így is, mint azoknak a többsége, akikkel véletlenül összeakadtam.
- Szerintem az illene hozzád a legjobban, ha széttennéd a lábad valami szolgáltatásért cserébe. Tűzről pattant tudsz lenni, heves, különleges a külsőd, eléggé keresett kurva lennél szerintem. - vonom meg a vállam, s némi lenéző pillantást ejtek meg a sértődött testtartására. Nem igazán tud meghatni vele, a véleményem úgysem szoktam magamban tartani, kivéve ha az pozitív...
Talán ő is fel volt készülve rá, hogy egy újabb együttlét elkerülhetetlen, hiszen a fizikai testemnek igenis vannak szükségletei, amiket jobb nem elnyomni teljesen. Ezért mászok rá Alessyára, ám mielőtt még túlságosan eldurvulnának a dolgok, szokatlanul lép közbe Melité, ki illúziójával teljesen kizökkent. Vagy inkább visszazökkent a valós világba, mielőtt túlságosan mélyre szállnék magamban? Kérdésére csak akadozva bólintok, érezhetően a környezet hatására kezdem elveszíteni a tempót, hiszen mindent átjár a boldogság, az öröm, a csillámok, a rózsaszín dolgok, a nevetés... S ez egy magamfajta számára szörnyen kiábrándító. Kezd elönteni a méreg, ám nem a szexuális, hanem valami sokkal elemibb, sokkal mélyrehatóbb... Alessya mozdulatai ugyan segítenek, mégis a hatás elmarad benne, hiába gyöngyöznek apró vércseppjei a merevségemen, ami jelenleg nagyon izgató kellene, hogy legyen, mégsem tudom átélni a helyzetet attól a szomorú habcsóktól, ami minden mozdulatomat lesi. Az a szerencse, hogy a leányzó talán kapcsol, így mielőtt még kielégületlen mérgemben felgyújtom az egész kibaszott erdőt az összes kibaszott lénnyel együtt, újra ajkainak mélyén kötök ki. S be kell valljam, érti a dolgát... Nem véletlenül adtam neki azt az ötletet, hogy legyen kurva. Letekintve rá és a rózsaszín ruhájára... Emberként még talán magam is fizetnék pár kört nála. Így azonban ilyen ostobaságra nem lesz szükség, hiszen nagyon is tudja, mit kell tennie, így hamarosan megkapaszkodok hajában, s utoljára tolom magam beljebb a szájába, mire meg is érkeznek átkozott magvaim, melyek végigcsúsznak nyelvén, hogy aztán a vége torkának mélyére ömöljön. Halk, mégis elnyújtott nyögéssel húzódok visszább, s miután letöröltem ajkainak szegletéből egy kósza cseppet, melyet aztán saját nyelvemmel nyalok le ujjamról, némi kiábrándult sóhajjal húzom vissza a nadrágom.  
- Melité, ez kurvára nem volt szép dolog tőled. - az illúzió eltűnik, s újra az erdő természetes környezetében leszünk. A tündér pedig teljes valójában, uszonyokkal, karmokkal, szürkés testtel, kopoltyúval, hegyes fogakkal csoszog ki a fa mögül leszegett fejjel. Én csípőre teszem kezem, s összébb húzott szemekkel figyelem, ahogy közeledik, de nem hozzám jön, hanem Alessya mellé áll be, mintha azt várná, hogy bevédje őt a leányzó.
- Most velem vagy, vagy ellenem? - biccentem oldalra a fejem ráncolt szemöldökkel, de Melité csak közelebb araszol a szürke hajúhoz. Remek, remélem szövetségre lépnek ellenem...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Júl. 21, 2020 8:44 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
18+
- Elfelejtettem és te sem kérdeztél rá, hogy mi volt New Yorkban, mert valami más jobban lekötötte a figyelmed. - A felépülés mondjuk, mert azok a pokolkutyák bizony eléggé megcibálták, de ki vagyok én, hogy ezt így a képébe vágjam? Inkább fogalmazok burkoltabban és  óvatosan, nem akarom felidegesíteni és persze én is remélem, hogy amit elcsórtam, az valami hasznos holmi lesz számára és nem olyan, amit csak félrelök és megkapom, hogy ettől a semmi is több lett volna. Nem szoktak így csillogni a szemei, lehet tovább kellett volna kutatnom a raktárban, értékesebb tárgy után, de sajnos nem volt időm, sietnem kellett.
- Az egyik bőröndömben van, a csomagtartóban, majd megkapod, nem fog elszaladni. - Azt hiszi cipelem magammal, hogy átadhassam a megfelelő pillanatra várva? A ruháim között csempésztem ki és most is ott lapul az a fura tárgy, különös vésetekkel. Meg sem lepődöm, hogy egyszer még a könyvtárat akarja, hogy felgyújtsam, most meg már az egész bázist, ami elég nagy feladat lenne, de nem sok értelmét látom. Amikor megjegyzi, hogy gyenge vagyok, azt még elengedem, de hogy még egy kis tüzet sem tudok gyújtani? Na arra már megvillannak a szemeim haragosan és kicsit össze is szűkítem, úgy meredek rá. Démon, szeret sértegetni, nem hatódik meg ettől, nem fog bocsánatot kérni, de azért legalább tudtára adom, hogy szerintem ez nem igaz, ettől több van bennem, nem vagyok annyira szánalmas az emberek között, mint hozzá hasonlítva.
- Attól, hogy kalandos, nem mondanám, hogy jól szórakozom, ez jelenthet rosszat is, de szerintem te sem unatkoztál annyira a pár napban, amit együ... kmh... egymás mellett töltöttünk. - Végigfut a hideg is rajtam, ahogy néz engem és méreget, ezért is javítom ki gyorsan az együtt szót egymás mellettre, mert nem vagyunk egy pár, csak közös a cél és nincs egy vadász sem, aki mellett nagyobb biztonságban érezném magam, meg ezzel egyenértékűen veszélybe is. Athlan aljas mód megölhet bármikor, ha megun vagy az idegeire megyek, amihez elég nagy tehetségem van sajnos, nem direkt csinálom, biztos az életkor miatt is lehet. Ő teljesen másban nevelkedett és mikor a pokolra jutott, akkor ez csak rosszabb lett gyanítom, mégis van benne némi törődés, amit szeret palástolni és ha kedves lenne, egyből következik ellenpólusként valami borzalmas számomra, ami nem marad fájdalom nélkül. Bárcsak nálam lehetne az a gyógyító talizmán és használhatnám, nem akarok sánta lenni, így nem tudok menekülni és az fontos tényező a túléléshez.
- Jó, majd megmutatom miket tudok, cserében te is elárulod, hogy milyen rúnák vannak rajtad? Nem kérem, hogy mutasd melyik mi, csak úgy általánosságban, miket varrattál magadra. - Túl kíváncsi nem szeretnék lenni, de érdekel, hogy egy majd hétszáz éves démon miket tart fontosnak, hogy mindig rajta legyenek, mert ha egy nap hasonlóra adnám a bőröm, akkor ezekre fogok gondolni, már ha szerintem is hasznosnak bizonyul, biztosan rágódni fogok én is felette, mielőtt megcsináltatom.
- A nagyobb városokban még vannak vadászok és rendfenntartók, közös erővel lépnek fel, ha szükséges. Tény, a pénz már értéktelen, de vannak, akik a kannibalizmust választják és embereket rabolnak el, hogy szaporítsák őket, mint az állatokat és utána megegyék őket mondjuk vagy akadnak erőszakos kötekedők, őket is be szokták zárni kicsit, hogy nyugodjanak le, kicsit más az értékrend, nincs halálbüntetés, de azért éltnek és próbálják betartani a törvényeket, hogy mindenki megkapja amit megérdemel. A vadászok a kannibálokat önvédelem szinten mindig megölik mondjuk, de elnézik nekik, mert amúgy ezt tartják helyesnek. Elég érdekes helyzet, a vadászokkal kivételeznek... - Ahogy beszélek, úgy esik le ez a kis megállapítás, amin egy pár másodperc néma csend erejéig elgondolkozom.
- Már nincs akkora káosz, megszokták az emberek a helyzetet, de eleinte biztos sokan tettek hasonlóképpen, mint te tettél volna. - Manapság annyira nem egyszerű ez, mindenki ismer mindenkit, aki megmaradt a városban és ha valaki eltűnik jelentik, tudják ki merre ment és keresni kezdik. Engem is biztosan keresnek majd, de azt mondtam hazamegyek, anyáék meg falaznak nekem, hogy csak egy kis bevetésre mentem és ennyi, már ha keresnének, de kétlem, hogy egy kezdő vadász olyan fontos lenne nekik, sosem állítottam, hogy profi lennék, nem is vagyok az.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfigyelt engem és ennyire mindent fel fog hánytorgatni, hogy miért is várnék tőle romantikát. A szám résnyire nyílik, mégsem hagyhatom, hogy leessen a földre ezen megállapításokat hallva. Meglep ez az egész és kicsit értetlen nézek rá zavartan, majd inkább elfordulok, az igazság néha kegyetlenebb fegyver, mint egy pengeéles tőr ami apró vágásokat ejt testemen. Most legszívesebben elsüllyednék, de nem teszem, inkább csak kihúzom magam, ezt le kell nyelnem és elengednem, felesleges bármibe is belekötnöm, mert nem jövök ki ebből akárhogy is próbálkozom jól.
- Nem kell folytatni. - Vágom rá gyorsan, én inkább átugranám a témát, kellően kínos ez az egész, nem akarok egy démonba szerelmes lenni, az őrültség lenne és bár van bennem abból bőven, de ez akkor is rossz dolog. Nem fogja soha viszonozni, kár is ábrándozni ilyesmiről. A múltam ki fog derülni és utána felszívódik és magamra hagy, viszont addig kiélvezem már csak azért is, hogy velem van, kicsit jobban megismerem a sötétség teremtményeit.
- Jó lövész vagyok és jó a helyzetelemző képességem általában, ezért voltam hátvéd, aki lemaradva figyel, a közelharc nem az erősségem, csak onnan ered, hogy én védtem őket, amúgy több sikeres küldetésem volt, mint ilyen elfuserált, hogy csak én tértem volna vissza, ebből összesen kettő volt amúgy, de a másodiknál volt segítségem, ott sem egyedül tértem vissza. - Nem értek vele egyet, igenis jó vadász voltam Stamfordban, nem tudhatja, mert nem látta és nem dicsekszem az érdemeimmel, de azért nem vagyok olyan, aki teljesen alkalmatlan vadásznak. Bánt, hogy így beszél és az még jobban, hogy tényként közli és nem gúnyolódik, mert az legalább elvenné a komolyságot és nem venném ennyire készpénznek amit mond. Elég szomorú arckifejezésem is lesz, mikor ezt még tovább viszi, hogy nem gondolkodtam még azon, hogy ezt feladom és keresek valami mást, ami jobban illik hozzám. Mégis mit? Itt vagy civil vagy, akit megvédenek, vagy tököt növesztek és vadász leszek, nincs más opció, a világ lehet, hogy nagy, de kétlem, hogy máshol jobb körülmények lennének, ez a pokol, menny és Amara mind közös gondja az emberiségnek, ez világszintű.
- Nem, de ne kímélj, mégis mihez értek és mi illene hozzám szerinted? Ha már ilyen jól kiismertél, biztos tudsz ajánlani valamit. - Fordulok felé az egyik kezem a csípőmre téve, kissé sértetten, meg indulatosan szólok hozzá, mert nem vagyok a legjobb vadász, de nem is érzem, hogy annyira rossz lennék, hogy egy kis gyújtogatásra se lennék képes a főbázison vagy egyéb helyen, meg hát legyőztem egy farkast is, egy sima átlag ember nem lenne képes erre, nincs gyomra gyilkolni úgy, mint nekem.
Mikor kivételesen egyet ért velem, hogy a futás nem szégyen, akkor kicsit megkönnyebbülök, végre valamibe nem akar belekötni, pedig egy démon, akinek nem érdeke, hogy egy közömbös vagy jó szava legyen felém. Persze amilyen kis idilli volt az utazásunk, olyan hamar teszi tönkre egy szőkeség, akivel úgy enyelgett, hogy hányni tudtam volna, mégis mikor sértetten és duzzogva leülök a fűbe, hogy a lábammal foglalkozzam hozzá lép, hogy kényeztessem a számmal, aminek örömmel teszek eleget, bár a folytatástól kicsit tartok. Kedves gesztussal megengedi, hogy én irányítsak és azt tegyek vele, amit akarok. Mikor azt mondja, ahogy óhajtom és még mosolyra is húzza a száját, tudom, hogy ezt lehet meg fogom bánni, lehet megéri kockáztatni, élni kicsit, hiszen olyan rövid idő adatik meg nekünk, halandóknak, nem leszek örökké fiatal, szóval neki is látok, eleinte simogatással tapogatom őt, amire libabőrös lesz egy rövidke pillanatig, érzem és látom is, hogy az volt, az ajkam be is harapom, mert ki gondolta volna, hogy ennyire átadja magát ennek a kényeztetésnek, ami számára persze nem jelent semmit, de a teste élvezi, amire inkább nem gondolok, mert elég bizarr, hogy egy megszállt emberi lényben van amúgy. Csak az egyik kezét sikerül a keblemre rakni, a másikkal a csípőmre fog, szinte megragad és gyorsít a tempón, az ő csípője is mozdul az enyémmel, én pedig miközben csókolgatni kezdem egyre erősebben nyomom le magam, hogy minél beljebb érhessen bennem, ami már fáj, de kell ez a kis fájdalom, hiányzik és most, hogy nincs a talizmán úgymond biztosítva számomra, nem fogom vagdosni magam. Csókokkal igyekszem elrejteni kéjes sóhajaim, hogy túlságosan is élvezem ezt az egészet, de mikor az ajkaihoz érnék, akkor megragad a hajamnál, akkor távozom azok közelségéből, nem szeretem ha a hajam tépkedi, így gyorsan mozdulok a tenyere után messzebb az arcától. 
- Jó... - lehelem vissza, akkor nem csókolózunk, túlélem, ám azzal a lendülettel mégis ajkaimra tapad és mohón veszi birtokba az én szájüregem a nyelvével viaskodom kicsit, majd érzem, ahogy fogai közt vér serken a számon, hagyom, hogy magába szívja, mi kicsordul, ha valamit megtanultam az előző körből, az az, hogy szereti a vér ízét és félő, hogy eddig tartott a kedves vagyok és mutasd meg Alessya rész, átveszi tőlem a domináns szerepet, ahogy felül és ölébe ránt, hogy egyre erősebben szorítva fokozza a tempót és a behatolás erősségét. A saját ajkam beszívva sóhajtok fel az élvezettől, ő sokkal jobban izgalomba hoz, mintha csak én diktálnám rajta a tempót. Mikor belassul, azelőtt sóhajtok pont egy nagyobbat és feszül meg egész testem, kisebb tócsát hagyva magamból kifolyni rajta keresztül, ahogy ki-be halad. Mikor lehajtja a fejét és felnéz, azzal a sötét gomolygó füstös szemmel, akkor nyelek egy nagyot és tudom, hogy ez nagyon nem jó. Mikor ellök magától, akkor négykézláb kicsit talán menekülőre is fognám, csak ne hasítsa szét megint a hátamat, nem akarom. Nincs menekvés, a lábamnál fogva ránt vissza magához, hogy ismét behatoljon, kicsit sem kímélve engem. Ez a póz lenne a kedvencem, ha nem ilyen démoni formában lenne. A hajam tépve homorítok fel, hogy fájdalmasan sóhajtsak fel, úgy érzem mindjárt szétrepedek belül, de ezzel együtt élvezem is, hogy ki-be mozog bennem, kicsit összeszorítom a combjaim és azzal együtt magam is a köztes részen, így jobban fáj meg jobban is élvezem ezt az egészet. Közben a nyakam támadja meg, szó szerint, mintha egy vámpír lenne, fáj, ahogy kisziporkázza a bőröm, szinte biztosan nyoma marad, de ez érdekel a legkevésbé, mert senki sem fogja látni, aki előtt szégyellnem kellene magam. Nem csak a nyakam vérzik, a merevségén is meglátszanak a nyomok, hogy túl heves, én mégsem teszek semmit, hogy meneküljek, élvezem a helyzetet, de valami nem stimmel, mert hirtelen cukorfigurák táncolnak körülöttünk, amire felszalad a szemöldököm és Athlan is belassul, mire hátrapillantok és hát... tetoválások nélküli lesz, fehér haja van és kék hercegi kosztüm jelenik meg rajta, de a szeme, az szép zöld ismét, ami megnyugtató, bár ez a környezet nem csodálom, hogy elijesztette azt a gonoszt.
- Ezt Melité csinálja? - bukik ki a kérdés, mert hát mi másért emlegetné őt ilyen ingerülten, pedig az előbb még mennyire szerette. Ezzel most nem tudom, hogy mi volt a célja, hogy ne fejezzük be a démonnal, hogy ne engedje ki a magvait belém, vagy csak az életem mentette meg, hogy ne járjak úgy, mint legutóbb, felkaszabolva és majdnem elvérezve. Gyorsabban lököm hátra a csípőmet neki, hogy visszaszerezze a tempót, meg hát én is úgy jobban élvezem. Amúgy rémes ez a rózsaszín ruha, a feketét és a szürkét jobban szeretem, mint ezt a színt, még talán a pirosat túlélném, ha vérszínű lenne, de ez, elég bizarr számomra is, ahogy Athlan új kinézete is. A tetoválásait akarom, a fekete hajával, bár tény, hogy csak a porhüvelye néz ki így, ő nem más, mint egy fekete szurokszemű füsttömeg. Ha nem találna vissza a tempóhoz, akkor előrébb dőlök, hogy kihúzódjon belőlem, de nem hagyom annyiban a dolgot, a kezemmel rámarkolok és rántok rajta párat, ezzel is letörölve róla a véremet kicsit, majd a számba veszem vissza, hogy ahogyan elkezdtük, úgy érjen véget ez az egész, így talán neki is elviselhetőbb ez és én sem a táncoló cukorkákra figyelek, hanem őrá, ahogy a torkom mélyére siklik és én csak úgy sziporkázom őt, hogy kedvére tegyek és elélvezhessen a számban. Nem tudom milyen íze lehet, de csak nem olyan rémes, amit ha kiköpök, képes lenne felnyalatni velem. Bár ha a torkomban engedi ki, akkor a nyelvemhez nem is ér úgy, hogy érezzem azt. Én már élvezkedtem eleget, szeretném, ha neki is meglenne ez, legyen meg a testi kielégülése és egy darabig nem kell félnem, hogy a sex lesz a végzetem vele. Melité vajon velünk jön és mindig segít majd, ha ilyesmire kerül a sor? Kicsit várom, hogy majd ha végeztünk megismerjem őt is és megköszönjem neki, amit tett, még ha csak féltékenységből is tette.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 20, 2020 5:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
18+
Kíváncsian csillannak fel a szemeim végre valahára, hiszen ha ajándékot hoznak nekem, főleg utasításra, az bizony a kedvemre tehet.  
- És ezt csak most mondod, hogy hoztál nekem valamit? Remélem, nem valami idétlen szarságot, amit az első mozdulattal baszok félre. - forgatom körbe szemeim egy pillanatra, s várom a jussom. Mondjuk tény, hogy kétlem, hogy bármi olyan lenne a vadászoknál, amire rettentő nagy szükségem lehetne, de azért nem vetem el egyből a dolgot. Ha keresztbe tehetek nekik, már megérte.
- Az egész bázist fel lehetne égetni. Igazából... Bármikor. Bár tény, hogy te gyenge vagy, szerintem egy kis tüzet sem tudnál ott gyújtani anélkül, hogy ne buknál le. - vonom meg a vállam halk sóhajjal. Tény, hogy az alacsonyabb rendű, gyenge szar démonok képtelen lennének arra, hogy lángra lobbantsanak szinte egy egész városrészt... Az olyanok viszont, mint én, nem fitogtatják az erejüket feleslegesen. Jobb, ha az kellemetlen meglepetésként éri a jelenlevőket, ha igazán szükség lesz a bevetésre...
- Kalandos mellettem? Igazán örülök, hogy jól szórakozol. - vonom fel egyik szemöldököm, s úgy mérem végig, mintha a húsának mélyére akarnék látni. Furcsa egy nőszemély, nem sokan szokták “kalandnak” megélni a velem való találkozást. Sőt, javarészt megélni sem szokták.
- Ha hatna is egy rúna, kétlem, hogy éreznék belőle bármit. - bökök a bőrömre, utalva arra, hogy akad rajtam pár rúna, amik erősítenek, egy szánalmas halandó firka még a porhüvelyemre sem igazán hatna. - Ettől függetlenül érdekel az összes, amit tudsz. Úgyhogy majd rajzolgatsz nekem, én pedig vizsgálgatlak egy kicsit, hogyan is hatnak a testedre és a külvilágra a rúnák. - ha már így felajánlotta, miért ne élnék a lehetőséggel? Nem mintha kellene az engedélye ahhoz, hogy tanulmányozzam, de azért meg kell hagyni, hogy ha szabad akaratból történik az erőáramlás, az hatásosabb tud lenni, mintha kényszerítik.
- Az ilyen szabályokra már nem igazán emlékszek a halandó éveimből. A mostani világban egyáltalán élnek még a törvények? Számítanak még valamit? Vagy az emberek összefogtak a ronda természetfelettiek ellen, és a köztük levő zavar nem számít igazán? - csak egy kis felzárkóztatás, hiszen az utóbbi években nem töltöttem itt túlságosan sok időt, s most sem épp akarattal jöttem a halandók közé, hanem mert Atyám rám bízott egy feladatot. Az már más kérdés, hogy közben záródott be az összes kurva kapu.
- Ha én ember lennék, teljesen biztosan kihasználnám a káoszt. Ahány ártatlan nő és férfi mászkál egyedül az utcákon... Olyan könnyű lenne prédára akadni úgy, hogy senki sem gyanakodna, hogy a pincémben fogva tartom őket. - merengően sóhajtok a nagyvilágba, de igazából kár ilyenen ábrándozni, hiszen ember már sosem leszek. Viszont már nem lennék elveszett, az biztos...
- Miért várnál? Lássuk csak. - államat mutató- és hüvelykujjam közé csippentem. - Olyan csillogó szemekkel nézel rám, mintha valami bálvány lennék, ölelgetni akarsz, a figyelmemre vágysz, szinte könyörögnek a vonásaid és a mozdulataid azért, hogy kedves legyek veled és hogy érzelmeket mutassak irántad. Állandóan tisztálkodsz és öltözködsz, hogy jól nézz ki, állandóan igazgatod magad, hogy még véletlenül se legyen rajtad egy apró kóc vagy kosz. Amikor pedig szexuálisan közeledek hozzád, akkor érzem, hogy visszafogod magad. Talán azért, mert az eszed azt diktálja, hogy kurvára nem kellene érzelmeket táplálnod egy démon iránt, de a szíved teljesen mást mondd, te pedig próbálsz ellenkezni vele, de hát... - sejtelmes mosollyal sandítok felé. - Ha az eszed győzedelmeskedne, akkor már nem lennél mellettem, kapocs ide vagy oda. Folytassam még? - én ezeket látom rajta, lehet, hogy rosszul, de az emberek nem tudják olyan könnyen elrejteni az érzelmeiket. Ettől függetlenül lehet, hogy félreismerem, de igazából ez semmit sem számít, hiszen nem egy életet akarunk egymás mellett leélni, hanem egy rejtélyt akarunk csak megoldani.
- És miből gondolod, hogy mindenkinek a te védelmedre van szüksége? Nézz csak magadra. Valljuk be, nem vagy túl hiteles, ki akarná az életét rád bízni? Lehet, hogy vadászokhoz adtalak oda, de szerintem célt tévesztettél azzal, hogy te is annak szegődtél. - ezt pedig nem baszogatásból mondom, vagy hogy direkt fájdalmat okozzak neki. Arcom sem vált át gúnyosba, hiszek ezek egyszerű tények. Alessya alkatra és felfogásra is alkalmatlan arra, hogy vadász legyen.  
- Sosem volt még benned a gondolat, hogy hagyod inkább az egészet a picsába, és valami olyannal kezdesz foglalkozni, ami illene is hozzád? Amihez értesz? Olyan kurva nagy ez a világ, annyi szeglete van... Nem csak háborúból, angyalokból és démonokból áll az egész. - ugyan nem figyeltem sokáig a Blackwood családot, de az hamar kiderült számomra, hogy az apja egy puhapöcsű nyálgép, aki esélyesen nem tudott az asztalra csapni és azt mondani, hogy “édes lányom, te szar vadász vagy, ne erőltesd”. Szerintem eléggé elkényeztették Alessyát, de lényegében úgymond ezzel biztosítottam ki. Hiszen nem küldték a halál torkába, hanem védelmezték, ezért lehet most is itt.
- Úgy vélem, nem szégyen a futás, ha felméred a helyzetet, és úgy ítéled, hogy erősebb az ellenfeled sokkal, és kevés az esélyed arra, hogy túléld. Egyrészt teljesen felesleges hősködni, másrészt pedig másokért meg értelmetlen kockáztatni az életed. - nem, kivételesen nem tartom gyávának, hanem egyetértek vele. Nem gyávaság az, ha nem tesszük fel az életünkért más életéért. Aki ezt gyávaságnak nevezi, az egy boldogtalan fasz, aki csak mások öröméből képes táplálkozni, anélkül egy elveszett senki. S ha már örömökről van szó, olykor ki kell elégítenem a fizikai valóm igényeit is, hogy megmaradjon köztünk az egyensúly. Ilyen az éhség, hiszen bár én magam nem igénylem a táplálékot, mégis időközönként szoktam bevinni ételt a szervezetembe. Ilyen a szomjúság, vízre sincs szükségem, olykor azonban némi földi löttyöt azért legurítok. S igen, ilyen az a bizonyos szexuális vágy, mely alant a Pokolban egyáltalán nem volt erős, sőt, messze el volt nyomva lelkem mélyére, ám e világon sokkal jobban érzem a halandó részecskéket magamban, mint a hazámban. Nem véletlen hát, hogy olykor a testem egy másik testet akar, s erre Alessya bizony a tökéletes alany. Egyrészt kéznél van, ha már ennyire levakarhatatlan, másrészt a külseje nagyon is imponál a porhüvelyemnek, harmadrészt pedig annyira elnyom magában bizonyos dolgokat, hogy ideje kicsit felszabadítani őt újra... És újra... És újra...
- Ahogy óhajtod... - súgom vissza halkan lihegve, miközben ajkaim sejtelmesen görbülnek felfelé. Legyen, amit ő akar, legalább kíváncsiságom egy morzsája kielégül azzal, ha megtudom, milyen az, amikor ő próbál kicsit irányítani. Addig még rendben is vagyunk, hogy a nadrágom a fűbe csúszik, majd kiterülök alant, de volt egy olyan sejtésem, hogy az a bizonyos érzékiség nála nem fog elmaradni. Én tépek, harapok, szúrok, karmolok, soha sem szoktam simogatni, hiszen sosem az a célom, hogy az alattam vonaglónak jó legyen, hanem az, hogy a saját igényeimet elégítsem ki. Egyik szemöldököm hát a magasba kúszik a simogatására, melyre automatikusan megfeszülnek hasizmaim, hiszen enyhe libabőrt gerjeszt rajtam. Ez azonban nagyon hamar visszakúszik, hiszen merevségem megtalálja nedves bölcsőjét újra, s úgy kúszik beljebb, mintha odateremtették volna. Elnyújtott sóhajjal, kissé ködös ábrázattal nézek végig rajta, ahogy emelkedik, majd ereszkedik rajtam, s míg egyik kezem hagyom, hogy magához húzza, másikkal csípőjére fogok rá, hogy átvegyem pár pillanatra tőle a tempót, s magam gyorsítsak rajta. Képtelen vagyok azonban úgy feküdni, mint egy halott, így magam is tökéletes táncot járva hullámzok, olykor erősebben, fájóbban szorítva őt, olykor pedig engedve annak, hogy ő irányítson. Kivételes alkalom, kurvára kivételes alkalom, s lehet, hogy ez volt az első és utolsó ilyen... Mindenesetre ahhoz képest, hogy ez a második alkalom, hogy benne járok, vagy hogy egyáltalán valaki benne jár, ahhoz képest úgy kering a csípője, mint egy profi rúd- és hastáncosnak. Nem véletlen hát, hogy kéjes nyögéseket csal fel belőlem, de sejtheti ő is, hogy minél jobban eluralkodnak rajtam az ösztönök, annál jobban közelítek a démoni valómhoz, ami a legutóbb sem kímélte őt. Meglátjuk, milyen hamar fog az elérkezni... Csókjait hagyom szertefoszlani a nyakamon, de mikor ajkaimhoz érkezik, akkor egy pillanatra megkapaszkodok keblét szorongató kezemmel a hajában, s elhúzom azt.
- Dugás közben nem szoktam csókolni. - lehelem vissza kacér mosollyal, de nem tolom tovább, én magam hajolok közel, ám ajkaim nem érzékien tapadnak az övéire, hanem mohón, vadul, nyelvem is mélyen tör magának utat a szájában, s még fogaim is összecsippentik úgy bőrét, hogy valahonnan biztosan kiserkenjen a vér. Hiába, nekem nem megy a passzív szerep, nekem mozognom és cselekednem kell... S már egyre nehezebb engedni Alessya irányításának, ezért is ülök fel, s ölembe húzva ragadom meg szorosan csípőjét, hogy végleg átvegyem tőle a tempót. Gyorsan, vadul, hevesen húzom magamra újra és újra, ujjaim pedig egyre erősebben vájnak a bőrébe. Ez pedig... Nem sok jót sejtet. Főleg akkor, mikor fejem lejjebb hajtom, s hirtelen belassulok, mintha azt figyelném, hogyan olvadunk össze ott lent. Azonban mikor visszaemelem tekintetem Alessyára, baljós, sötét gomolygás jelenik meg tekintetemben, s arcomról is eltűnik az összes érzelem, ami eddig ott ült. Szinte ebben a pillanatban lököm hátra őt magamról, hogy aztán úgy húzzam vissza a lábánál fogva és megfordítva, mint egy menekülő áldozatot. Kicsit sem finomkodva rántom közelebb, s miközben haját tépve emelem magam felé felsőtestét, úgy durván, s túlságosan is mélyen hatolok vissza a helyemre hátulról. Nálam a vágyak összefonódnak az erőszakkal és a durvulással, s amíg ezek nem teljesednek ki, addig aligha lehet vége ennek az egésznek. A nyakamra intézett csókját hát viszonozom, ám az én ajkaim nem gyengéden simulnak meleg bőrére, hanem kegyetlenül tapadnak rá, hogy fogaimnak utat engedve hagyjam, hogy a válla és a nyaka közti területre fúródjanak, mintha egy vérszopó lennék, aki épp táplálkozik. A csípőm persze nem veszít gyorsaságából, sőt, amint kibuggyannak az első vércseppek, s nyögésébe fájdalom vegyül, még inkább fokozom a mozgásom. Ez így pedig tökéletes is lenne,.. Szétharapnám a testét, kissé megnyúznám a bőrét, megfojtanám, majd az élettelen testébe újra beleélveznék... Azonban mikor átfut agyamon a gyönyörű kép, melyben Alessya szinte cafatokban van alattam, az én mérgezett magvaim pedig véres húsára fröccsennek, akkor hirtelen történik valami. A vére váratlanul rózsaszínes, csillogó árnyalatot ölt, s mezítelen testét egy rózsaszín, terebélyes ruha fedi. Még az íze is olyan lesz, mint a cukornak, épp úgy, ahogy a környezet maga is megváltozik. Habos-babos lesz minden, cukorfigurák kezdenek körülöttünk táncolni, unikornisok lovagolnak minket körbe, s apró tündérek kezdenek fel s alá rohangálni Alessya hátán. Az én külsőm is más alakot ölt, hajam fehérré változik, eltűnnek a tetoválások, s hirtelen egy hercegi, sötétkék ruha lesz rajtam.  
- Melité... - sziszegem ingerülten ajkaim közt, hiszen kibaszottul kiábrándító illúziót varázsolt körénk, amit nem mellesleg Alessya is láthat, s ami minden bizonnyal azt a célt szolgálja, hogy visszatérjek, s ne öljem meg... Én nem látom a meztelen testét, hiszen a rózsaszín szoknyája eltakar mindent. Ekkor érezhetően lassul és akadozik a tempóm, de még mindig kapaszkodok a csípőjében mögötte, bár már a szememből kiveszett a sötétség. Nem vagyok messze a végétől, de ilyen környezetben nem egyszerű megtartani a füstszerű ösztönlényt. S így talán még betegebb, ahogy Alessya mögött kéjesen nyögve mozgok...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 16, 2020 11:34 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
18+
- Nem voltam ott elég időt és mást hoztam onnan neked, a raktárból, ahogy kérted. - Igen, ez az, amit elfelejtettem, valahogy nem is beszélgettünk még a New Yorkban töltött időmből, bár miért is tettük volna, nem hiszem, hogy annyira érdekli kivel futottam össze ott és az sem, hogy volt egy véletlen látogatóm, aki elég hamar továbbállt, bár kellemetlen helyen jelent meg, mivel éppen fürödtem volna. Ezt nem is kéne erőltetnem, mert megint beszólna, hogy nem bírok ki egy napot sem tisztálkodás és szépítkezés nélkül, de hát az volt az utolsó nagy fürdőm ki tudja meddig. Amikor elkap és maga felé fordít, el sem tudom képzelni mit akar, így ártatlan nézek fel rá, mintha semmi rosszat nem tettem volna. Hamar a tárgyra tér, feladatot ad nekem. Nem érzem magam áruló vadásznak, csak mert kivételezek egy egész démonnal, akivel valami titokzatos szál összetart. Mintha olvasna a gondolataimban, már jön is azzal, hogy én ezzel az egésszel rengeteg szabályt megszegtem és hát tény, ha ez kiderül, akkor nem sokáig maradok ott köztük, ellenben otthon, Stamfordban még lenne helyem, ott nem hinnék el, ha tagadok mindent és már miért is ne tennék úgy? Az ujját az ajkamra tapasztja, legszívesebben megpuszilnám, de túl komoly most a helyzet és akkor tuti úgy kapná el, mintha megégettem volna. Mélyet sóhajtok és mikor szóba kerül a könyvtár felgyújtása magasra szökik a szemöldököm, a keze is a szemem felé indul, amire kicsit hátra döntöm a fejem, nem szeretem, ha valami túl közel jön a zöld íriszeim felé.
- Felgyújthatom az egész könyvtárat, de sajnos ezek a könyvek nem csak ott vannak meg és amíg valaki emlékszik rájuk, addig bármikor lerajzolhatja őket és kiadnak egy újabb könyvet. Az egész vadászbázist meg nem tudom a hamuval egyelővé tenni az ott lakókkal. - Erre talán még ő sem lenne képes, de azért felhívom rá a figyelmét, nekem is otthon van a rúnás füzetem, gondolom más vadászoknak is van otthon és amíg van tapasztalt vadász, aki a rúnák szakértője, addig nagyon nem fognak ezek kimenni a köztudatból.
- Ismerek párat, de csak akkor használom, amikor szükséges, mert lefáraszt és melletted elég kalandos lenni, mindig történik valami, nem sok időm van pihenni. Ha érdekel, majd rajzolok párat, meg mondjuk érdekelne, hogy amit mi használunk arra, hogy gyorsabbak legyünk vagy jobb legyen az állóképességünk, az rajtad hogyan hatna, már ha használ egyáltalán. - Ez most tényleg felkeltette az érdeklődésemet, mert alapból is nagyon gyorsan közlekedik, mi lenne, ha még rúnát is kapna hozzá? Lehet kevesebb erőt venne el tőle vagy jobban fárasztaná őt a vadászrúna? Érdekes felvetés, de nem vetem el azért, hogy ne működne, félig ember, mert hát emberi testben van.
- Leginkább a nők, de van, hogy a férfiak jobban erőltetik és az nem jön be mindenkinek. - Én hányni tudnék az ilyen puhány férfiaktól, akiket bár lehet irányítani, de egy nő mellett olyan legyen, aki dominál a kapcsolatban. Nem tudom, hogy mennyire megy át, amit mondtam, de ahogy hallom az első kérdését és meglátását hallgatom, hát sajátosan.
- Fogalmam sincs, hogy miért jó, de az olyanok nem erőszakoskodnak, meg az embereknél az ilyeneket megbüntetik, akik a másik fél akarata ellenére elégítik ki saját vágyaikat. - Még mindig léteznek azért ilyen törvények, lehet bármilyen elcseszett a világ, van ami nem változik, biztos léteznek ilyen rossz alakok, de szerencsés vagyok, hogy nem sodort össze velük a sors. Vagyis Athlant leszámítva, de azt akkor én kezdeményeztem, bár az ő indíttatása miatt, hogy túl legyek rajta és hogy ne legyek szégyenlős, nagy nőnek érezzem magam meg minden ilyesmi. 
- Fogalmam sincs. - Megvonom a vállam, majd a kérdésére egy pillanatig zavarba jövök, ám ez hamar átrajzolódik sértettbe, mert miket feltételez rólam, még ha van benne igazságalap, akkor is.
- Ugyan, miért várnák tőled romantikát? Engem csak a kötelék érdekel. - Össze is fonom magam előtt a kezeim a mellem alatt, ezzel a mozdulattal kicsit feltornázva őket, de nem ez volt a célom, ez csak olyan véletlen dolog, kétlem, hogy ennyitől eldobná az agyát amúgy, főleg egy ilyen téma után. Fogalmam sincs, mennyire sikerül kicsit hülyének nézni, bár gondolom semennyire, de azért próbálom tagadni, hogy bármi komolyabbat szeretnék tőle, ezek dédelgetett álmok csak, semmi több, tudom, hogy nem kaphatom meg, ő képtelen az olyan kedvességre anélkül, hogy valami pokolian rossz ne követné ama cselekedetét.
Arra, hogy minden kínzóeszközt ismer, hát a gondolattól is libabőrös leszek, remélem nem akarja nekem megmutatni ezt a széleskörű ismeretét, nem szívesen lennék az, akin bemutatja, eleget kaptam már így is tőle, ami  fájt, nagyon is.
- Hát, én fedeztem őket, de ha a vesztükbe rohannak, arról én nem tehetek, inkább kereket oldottam, amikor elbuktak, nem akartam terítékre kerülni, ez ilyen egyszerű. Szívesen megvédem az ártatlanokat, ha megtudom, ha nem vagyok rá képes, akkor úgy mint ők, én is az életemért küzdök, csak én jobb esetben sikeresen elmenekülök. - Nekem logikusnak tűnik, bár női logika lehet, amit a férfiak nem érthetnek meg soha, mert nincs kőbe vésve, nem véletlen van női megérzés is, ami segít dönteni gyorsabban és persze abban nincs semmi átgondolás, csak cselekszik az ember lánya. Ilyen vagyok, nem bánom, ha nem tud kiismerni, az csak nekem jó igazából, maradjon is így.
- Tény... - Egek, ez a megjegyzés nagyon betalált, de valahogy nem nevetek rajta, mert elég bizarr is egyben, főleg a néma csenddel, amit a röhögése tör meg, akkor mosolyodom csak el én is, de nem nevetek azért rajta. Nem gondolkoztam még olyanon, hogy milyen lehet porhüvelynek lenni, nem is szeretném megtapasztalni, szóval valamikor ideje lenne átfestenem hennával a talpamon a megszállás elleni rúnámat.
Az utazásunk egy újabb pontjához érünk, amikor nem tudok nem féltékeny lenni arra a szőkére, akitől természetesen magam jobb választásnak tartom, mert vagyok ennyire egoista vagy beképzelt, ki tudja, mindegy is. Amikor mégis engem választ Athlan, tudom, hogy ezt nem szúrhatom el, mert akkor végleg valaki mást fog keresni, bár szavaiból úgy veszem, hogy most feltett szándéka, hogy kielégüljön és ha akarom, ha nem, ha ölelgetem, ha nem, akkor is meg fog történni ez. Én nem ellenkezem, hozzá is látok, hogy kényeztessem és megpróbáljam megadni neki azt, amit akar tőlem, titkon én is élvezem. Az ajkam a nyelvemmel benedvesítve tapadok rá és igyekszem, minél mélyebbre hatolni a torkomba is őt. Néha, mikor mélyponton van felpillantok rá, kicsit furcsa, hogy így hagyja magát, meg még az arcomból is félresöpri a hajam, hogy jobban lássa a kényeztetést. A keze a torkomra fonódik, nem fojtogat, csak annyira szorít, hogy érezze magát bennem. Az orromon próbálok levegőt venni, amint van elég hely, mert megfulladni nem szeretnék, nem lenne annyira kalandos halál, hiába élvezetes számomra, még akkor is, amikor jobban eluralkodnak rajta az ösztönök és begyorsul a tempó és a fejem is a hajamnál fogva húzza magához közelebb, én a lábát átkarolva kapaszkodok meg benne, hogy mégse boruljak fejjel az ölébe, az annyira szánalmas lenne. Mikor hosszabban időzik bennem és nem kapok levegőt kicsit rászorítom a fogam a bőrére, nem harapok bele, mert azt nem szeretnék, de valahogy csak jelzem, hogy ez nem túl jó nekem, nem akarok meghalni, rettenetesen tartok még mindig tőle. Hirtelen azonban elhúzódik és kérdőn nézek rá, miközben mélyeket lélegzem és kezdem beszabályozni vissza a levegővételem, remélem nem én szúrtam el valamit és nem. Egészen mást akar, én meg csak pislogok eleinte, hogy ez most mi és hogyan. Egy ilyen ajánlatot hülye lennék kihagyni, így gyanakodva pillantok felé, mégis miért akarja ezt és mi lesz ennek a jóságnak a rossz oldala. A nadrágjáért nyúlok, hogy lehúzzam a bokájáig.
- Feküdj le. - Mutatok a földre és ha megteszi, akkor négykézláb helyezkedek el felette, a bugyimtól megválva, mert arra most nem lesz szükség. A ruhát majd leveszem később, egyelőre más terveim vannak. A merevségére csúszik a kezem hátrafelé nyúlva, hogy gondoskodjak annak állapotáról, hogy ne lankadjon lehetőleg. A másik kezemmel a mellkasán simítok végig érzékien, miután felgyűrtem a felsőjét, annyira izmos és annyira tetszenek rajta a motívumok és minták is, eljátszadozom rajtuk kicsit, majd a számmal csókot lehelek rá és hátradőlve lovagló ülésben nyeregbe szállok, lassan engedem őt magamba. El is felejtettem, hogy ez ennyire jó érzés, kissé visszafojtva nyögök fel. A csípőm mozgásba is lendül, egyre felfokozottabb tempóban, miközben ledobom magamról a ruhám és megragadom Athlan kezét, hogy a domborulataimra tegyem azokat, szeretem, ahogy a markában látom őket, mintha abba teremtették volna. jó ez mondjuk elég beteges gondolat, bár az, hogy egy démonnal élvezkedem, hát az sem normális, maradjunk annyiban. Kicsit előre hajolok, a nyakát kezdem el csókolni és haladok a szája felé, ahol csókban végződik a történet, már ha hagyja. Én már ezt is nagyon élvezem, bár ha hátulról kapna el és nem vágdosná össze a hátamat közben, annak még jobban örülnék. Ahogy gyorsítok a tempón úgy szaporodnak meg a sóhajaim is, amiket egyre kevésbé tudok visszafogni. Ha mindez összejön, az biztos, hogy sokáig emlékezni fogok rá, milyen volt így megérinteni őt, még ha utána tudom, hogy nem feltétlen lesz a zárás olyan finom és kegyes, mint ez a gesztusa, hogy hagyja magát egy darabig, hogy játszadozzak vele, mert neki ez kétlem, hogy többet jelentene.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 15, 2020 10:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
18+
- Tehát azt mondod, hogy a vadászbázis tele van ilyen könyvekkel? És nem hoztál nekem véletlenül belőlük? - természetesen azért, hogy elpusztítsam. Ekkor ötlik eszembe egy remek ötlet, hiszen ha már Alessya ilyen rettentően ártatlannak tűnik, s úgy látszik, hogy a vadászok befogadták maguk közé, akkor bizony remek tégla lenne. Megállok hát váratlanul, megragadom két vállát, s magam felé fordítom határozottan.
- Van egy feladatom a számodra, ha visszatértünk. Senkinek sem kell tudnia a mi kis közös... Ügyünkről. Azt akarom, hogy továbbra is azok mellett a hitványok mellett legyél, és továbbra is játszd el, hogy hű vadász vagy. - ekkor hirtelen balom mutatóujját ajkaira tapasztom. - Mielőtt még felhoznád az érveket, hogy “de ez mááás”, “te vagy az álmom”, meg minden hülyeség... Lássuk be, azzal, hogy velem vagy, számtalan törvényt megszegtél, és ha ezt megtudnák, úgy basznának ki, hogy még a lábaid sem érnék a földet. Jó esetben. Rossz esetben börtönbe vetnek vagy megölnek. Szóval... - ujjam ajkáról szemére kúszik tovább. - Azt akarom, hogy legyél a szemem, a kezem, a fülem... S kezdetnek pusztítsd el azokat a könyveket, amikben a rúnák vannak. Sőt, az lenne a legjobb, ha az egész könyvtárat felgyújtanád. Mit gondolsz, menni fog? - vonom fel szemöldököm, azzal elengedem őt. Nem bízok túlságosan a képességeiben, de hát lesz ideje bőven bizonyítani, hogy alábecsülöm.
- Eléggé felkészültnek tűnsz. - jegyzem meg a rúnákról szóló kis ismertetőjére. - Mellettem miért nem használtál eddig egyet sem? Nem akarod, hogy lássam? - mosolygom némi aljassággal, hiszen lényegében teljesen felesleges titkolnia előlem bármit. Előbb vagy utóbb minden kis titkát ki fogom belőle húzni vagy szép szóval, vagy erővel...
- Most mit nézel így? Fogalmam sincs, hogy mit jelent nálatok a romantika és hogy élitek meg. Csak annyit tudok, hogy valami ócska, csöpögős szar, amiért leginkább a nők vannak oda. - megvonom a vállam, s csendben hallgatom végig a beszámolóját. Alessya sem éppen annak a nőnek tűnik, akinek sok érzelem jutott volna az életében, szóval nem várok órák hosszat tartó mesét.
- És miért jó egy férfinek, ha így körbeugrál egy nőt? Mit ér vele? Szétteszi a lábát? De hát az erőszakkal is meg lehet oldani. - nem, ez most nem remek poénnak dobtam be, hanem mert értetlenül állok ehhez a dologhoz. S ha már az éj nem tartogat számunkra több izgalmat, ideje megtölteni azt beszéddel.
- Miért kell egy férfi mellé egy nő folyamatosan? - megint nem kekeckedés, ez egyszerű kíváncsiság. - Te is ezt akarod tőlem? Ezért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy mellettem legyél annak ellenére, hogy hogyan viselkedek veled? - mert ennek megoldására eddig csak azt tudtam felhozni, hogy Alessya valójában őrült, s azért nem rohant még el tőlem fejvesztve. Elvégre ki az az épeszű halandó, aki a borzalmak ellenére is megmaradna egy démon mellett úgy, hogy teljesen más neveltetést kapott? Ebben semmi logika sincs.
- Mindegyik kínzóeszközt tökéletesen megértem, de azt hiszem, az ilyen meséket sosem fogom. - ezzel le is zárom egy legyintéssel a témát, hiszen az én időmben levő “mese” fogalma teljesen eltér a mostanitól, s úgy vélem, nem lesz szükségem arra a jövőben, hogy erről tökéletes ismereteim legyenek. Melengesse csak az emberek szívét.  
- Olykor hasznos a futás. - értek vele egyet szokatlanul. - Bár az még mindig nem tiszta, hogy mégis miért vagy vadász. Félvér végez a társaiddal, de azt vallod, hogy őket is véded, meg az ártatlanokat, meg mittudomén... Nem látom benned a logikát, te lány. - megcsóválom a fejem. Annyi ellentmondást vélek felfedezni benne, hogy egyre inkább látom, hogy valójában nem benne van a hiba... Talán csak arra van szüksége, hogy valaki megmutassa neki a megfelelő ösvényt, amire ráléphet, s mely elvezeti őt a kiteljesedéséhez. Ó, én szívesen mutatok neki utat, de az egyenesen az Alvilágba fog vezetni. Ki mondta, hogy az rossz lenne?
- Én most is más bőrében vagyok. - hagyok némi halálos csendet, aztán végül kénytelen vagyok elröhögni magam. Tehát a szerepjáték lényegében olyan, mint a megszállás, csak ezt az emberek a maguk szánalmas módján művelik. Ez igazából szórakoztató, de hát véresen komolyan csak az én módszeremmel lehetne venni. Sajnos azonban nem lehet tudni, hogy mikor gondolok valamit komolyan, s mikor akarok csupán kellemetlenséget okozni a tetteimmel vagy a mondandómmal. A jelenlegi helyzetben épp az utóbbi történik, hiszen miért ne gyötörhetném Alessyát folyamatosan, ha már volt olyan bolond, hogy ragaszkodott hozzám? Ez a késztetés azonban hamar átalakul inkább ösztönné, hiszen mikor közelebb lépek hozzá, már nem akarok csupán szóban aljas lenni vele, hanem már fizikálisan is... Bár, ahogy vesszük. Meglep, hogy nem kell kényszeríteni, nem kell erőszakoskodni, hiszen mikor megragadom a haját és közelebb húzom, olyan gyönyörűen nyitja ki puha ajkait, hogy majdnem megkönnyezem... Csak nem a szememen. Elnyújtott, elégedett sóhaj szakad ki belőlem, ahogy fogai enyhén végigkarcolnak ott lent, s egy kis ideig hagyom is neki, hogy a saját tempójában elégítsen ki. Haját sem tépem annyira, sőt, inkább párszor őt figyelve eltűrök néhány kósza tincset, mely eltakarhatja előlem az arcát. Be kell valljam, mocskosul tetszik a látvány... A Pokolban ez mind talán semmit sem érne, de ezen a világon vannak igényei a porhüvelyemnek, s azok az igények bizony most Alessyában akarnak lenni. Olykor torkára simítok, hogy érezzem, ahogy mozdulok benne, s érezzem, ahogy a levegő arra a pár pillanatra kiszorul belőle... Persze, ennyi nem lesz elég. Hiába kecsegtetem magam mindig azzal, hogy képes vagyok leállni, ez valójában sosem sikerül. Így egy idő után már csípőm gyorsabban mozdul, s egyre többször húzom magamhoz eléggé közel szürke hajába kapaszkodva, csak hogy még mélyebbre juthassak benne. Először csak pillanatokra, aztán hosszasan megtartva, amíg fuldokolni nem kezd. Így is jó lenne, egészen addig tuszkolni magam, amíg állkapcsa is szétrepedne az élvezetemben, de... Váratlanul elhúzódok tőle, mielőtt még nyelvére önteném átkozott magvaimat.  
- Kifejezetten jó kedvemben vagyok, úgyhogy... Megengedem, hogy megmutasd, milyen lehet egy romantikus, emberi dugás. Kényszeríthetlek is, de szerintem jobban járnál, ha magadtól lennél kreatív. - a nadrágomat csak egy kicsit tolom lejjebb, hiszen nem veszem el a felkínált lehetőséget Alessya elől. Talán sejtheti, hogy most ölelgetéssel nem fog eltántorítani magától, maximum fájdalmasan erőszakolom meg, úgy, hogy a vére is kiserkenjen. Velem lehet alkudozni!
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 9:07 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
Minden vadász ismer rúnákat és használja is őket a legtöbb, így lesz gyorsabb vagy erősebb, mint egy átlag ember, ám ereje még így sem ér fel egy démonéhoz, mégis hasznos lehet, ha olyan helyzet adódik, hogy életeket menthet meg egy nehezebb fa megemelésével egy darabig. Nem túl tartósak ezek és persze megvan az ára is, a saját energiánk, amit evéssel, alvással és pihenéssel lehet feltölteni, szóval óvatosnak kell lenni ezekkel. Mikor visszakérdez Athlan, hogy honnan tanuljuk ezeket, az meglep, mert hát ez köztudott dolog vagy csak nekem túl egyértelmű.
- Az alapokat könyvekből, a többit egymástól, már ha találsz olyan tapasztalt vadászt, aki megbízik benned és hajlandó megosztani veled a tudását. - Kicsit elbizonytalanodok, hogy nekem erre most tényleg válaszolnom kéne, a szám szélét kezdem el harapdálni, de végül is nem ártok ezzel semmit a vadászoknak, elvégre csak pár általános dolgot árulok el a démonnak, nem magát a rúnákat rajzolom le.
- Emberi energiába kerül, vannak erősebb csapdák, amit ha valaki felrajzol, akkor el is ájulhat a végén és több napig aludhat, meg vannak egyszerűbbek, amik felerősítenek egy képességet, mint a futást például, ha vagy fél órán át és utána fáradtabb leszel, viszont lehet elmenekültél valami elől biztonságba. A legtöbb amúgy démon meg angyalcsapda, mint ami volt a vidámparkban is, megfog, de leginkább csak gyenge ellenfélen hatásosak. A riasztók meg jelzik, ha valaki áthatol rajtuk és jelez mondjuk egy térképen, hogy ott abban a pontban van egy behatoló és így fel tudnak ellene készülni.  A csapdákat nem csak úgy szétszórjuk, általában mindig valakit csapdába akarnak csalni, csak nem mindig jön össze és akkor ugye ottmarad a rúna valahol, megesik. - Megvonom a vállam, szerintem mindent elmondtam, ami érdekelhette, én nem fogok rajzolgatni ilyeneket, ha nem muszáj, de az önvédelem azért nagy úr. Jó, Athlan ellen szerintem nincs semmi hatásos ötletem, talán mire a végére járunk ennek az egésznek lesz valami. 
- Elmagyarázni? - én is csak olvastam a romantikáról, de nem tapasztaltam még, mindenkinél más ez, hogy is magyarázhatnám el neki? Egyáltalán komolyan gondolta, hogy erről beszéljek neki. A szememmel vizslatom kicsit, de mivel úgy látom, hogy tényleg így gondolta, hát megpróbálkozom a dologgal.
- Nos, a romantika mindenkinek más, de két csoportra tudnám osztani. Vannak a nagyon csöpögősek és a kevésbé nyálasak. Az elsőnél a férfi állandóan bókol a nőnek, mindent megvesz vagy megszerez neki, szinte a tenyerén hordja, szerelmes idézetekkel szaval vagy énekel szerenád formájában. - Még a hideg is kiráz ezektől, messziről kerüljenek.
- A másiknál viszont egyenlő fél a pár szinte, közösen csinálnak mindent, kötődnek egymáshoz mind lelkileg, mind testileg és jól érzik magukat a másik közelében, számíthatnak egymásra és nem csöpögős bókok is elhangzanak. Amúgy nekem sincs tapasztalatom benne, mert nem volt senkim még, de valami ilyesmi, a romantika maga a szerelem és a párkapcsolat. - Ne vegye azért biztosnak ezt, így hozzáteszem a végére, hogy ez is csak egy olyan dolog, amiről tudok beszélni, de fogalmam sincs róla valójában. Azt tudom, hogy más mivel járhatna a kedvemben, de ennyi és nem több, az meg úgysem érdekli Athlant vagy ha igen, csak azért, hogy szívózzon velem.
- Ő... Ez más, a gyerekfilmek általában egyszerűek, mint a faék, de ezekben a disney mesékben van a felnőttek számára is üzenet vagy tanulság, hozzájuk is szól a maga módján, így ők is élvezhetik, meg a gyerekek is, de én nem láttam ilyesmiket, csak olvastam a mesekönyveket. - Próbálom megmagyarázni a lényegét ennek, bár nehéz így, hogy ennyire kőkorszaki és nem is hallott még erről az egészről brandről, erről a márkáról. Annyira furcsa, hogy egy közel hétszáz éves démonnal ilyenről beszélgetek, bár még mindig jobb olyanról, amit én jobban értek és tapasztaltam, mint ő, mert azért nem szól rám, hogy inkább hallgassak és ne is találgassak, szóval hamar elhallgatok, nem akarom felhúzni megint, csak akkor beszélek, ha kérdez vagy vár valamit választ tőlem.
- Egy küldetés során sajnos meghaltak a társaim és csak én éltem túl, szóval hazamentem, mert ha hárman meghaltak már egy félvér keze által, nem éreztem úgy, hogy nekem is be kellene állnom a sorban, inkább elmenekültem. - Nem fogom az életem feláldozni azért, mert minden küldetésnek sikeresnek kell lennie, ez így sikerült és ennyi, nem hatott meg a dolog, de azért eljátszottam a kissé megtört kislányt, elvégre az a természetes, ha a halál megrémít. Nos, a sajátom talán, de másoké, az nem érdekel általában, nem kötődök csak a nevelő szüleimhez annyira, hogy valós könnyeket lássanak rajtam a gyász miatt.
A következő kérdésére megvakarom a buksimat és megpróbálom összeszedni a gondolataimat, de esélytelen, hogy ne röhögjön ki miután megmagyarázom, hogy ez mi is pontosan.
- A szerepjáték, amikor valaki más bőrébe bújsz, legyen az meseszereplő vagy könyvben egy hős vagy egy kitalált figura. Szóval felveszed az ő jellemét és úgy válaszolsz, mintha ő lennél, sőt, vannak akik be is öltöznek annak a személynek, parókát is húznak, meg kifestik magukat olyanra, hogy jobban hasonlítsanak rá. Pár ilyen barát összeül, van egy mesélő figura és játszanak. A mesélő előre készül történettel, csapdákkal, rejtélyekkel, amiket meg kell oldaniuk és a csaták végkimenetelét általában kockával dobják ki, így a szerencsén múlik, hogy ki éli túl a kalandot és ki nem. - Na és itt remélem abba is marad a dolog, mert kicsit kínosan érzem magam, hogy erről beszélek, miközben azért ott van a fejemben, hogy másféle szerepjáték is, amikor egyéb felnőttes tartalmakat játszik ki két ember egymás közt és ott bizony van durvulás is, hasonló, mint az én első alkalmam, a vágásokat leszámítva, ami kellemetlen volt és adott egy kellemetlen utóízt az egésznek, persze ezt leszámítva, nem sok rosszat tudnék mondani. Nem véletlen hát, hogy ezt vágom hozzá Athlanhoz, amikor a szőke nő után akar menni, mert valaki -én- nem volt hajlandó kielégíteni őt. A kijelentésére, csak a szemem forgatom és lehuppanok, hogy a lábammal foglalkozzak, nem akarom, hogy elfertőződjön vagy bármi baja legyen, újra sínbe tenném, csak hát, hallom közeledni a démont magamhoz, nem az erdős terület felé. Az övén a csatt ütemesen zörren mindegy egyes lépésénél, én meg nem tudom, hogy ez most fájni fog vagy mi lesz, mert hát megint pimasz voltam és lehet nem tetszett neki, mert szereti azt a szőkeséget, bármilyen nyálas közjáték is volt, amit előadtak. Ahogy a hajam megragadja, a hajamhoz kapok, hogy ne húzza ki tőből ha lehet, gyorsan feltérdelek és az ölével szemben találom magam. Nagyot nyelek, miközben inkább a szemeivel szemezek, mint az elém táruló látványossággal, bár ne tettem volna, mert megint olyan aljas a tekintete meg a mosolya is, szóval jobb lesz nem megvárakoztatni. Az ajkaim kitárom és a nyelvemmel végignyalok a merevségén, majd a számba veszem és ameddig tudom, letuszkolom, mint legutóbb is, igaz a hányinger felszökik, de csak pár csúszkálás kell rajta ajkaim közé szorítva, hogy ez elmúljon. Amikor a végéhez jutok, akkor jobban megszívom kicsit, lehet nem kellene élvezem ezt, mert teljesen megalázó, de kívánom őt, bármennyire is legyen beteg dolog, róla álmodtam csecsemő korom óta és az, hogy legalább így együtt lehetünk, valamiért tetszik, talán most még nem is lesz annyira fájdalmas a végkimenet, mint legutóbb, bár nála ezt nem lehet tudni.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 12, 2020 10:04 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Alessya & Athlan

"Mintha mély sír lettem volna,
S benne lelkem a halál,
Oly sötét volt álmaimban
A sors, mely fölöttem áll."
Rúnák. Azok a kibaszott rúnák. Elképzelni sem tudom, hogy ezek a nyomorult halandók mégis honnan kapartak össze ilyen ismereteket, de nagyon nem tetszik, hogy Alessya ilyenekről beszél.  
- Mégis honnan tanultok ilyeneket? Könyvekből? Vagy egymástól? - kérdem óvatosan. - És hogy működnek ezek a vadászrúnák? Mibe kerülnek? Mert gondolom nem csak úgy megy a dolog, hogy felrajzolgatjátok, aztán elkaptok egy démont... - cinikusan pillantok felé, hiszen az én tudásom sem terjed ki mindenre, a vadászok módszereire pedig aztán még inkább. Nem árt némi információt szerezni egy árulótól, csak hogy még felkészültebb lehessek, ha vadászokkal akadok össze. Mint például elsőként a kezüket leszakítani, hogy ne tudjanak rajzolgatni.  
- Nem tapasztaltam még a romantikát. - biccentem felfelé államat arrogánsan. - Azt sem igazán tudom, hogy mi az. Szóval elmagyarázhatod, ha már annyira témánál vagyunk. - vonom meg a vállam. Hadd beszéljen csak, legalább megismerem az emberi világ különös mélységeit és részleteit, azokat, amikhez nincs tapasztalatom. A halandó lét szinte minden negatív oldalát átéltem, ám a pozitív... Az bizony üres folt bennem. S bármilyen hihetetlen, ha démonként a felszínre jöttem, valahogy nem az volt az elsődleges célom, hogy csevegjek az emberekkel. Most azonban mivel nincs se fel, se le, így megengedek magamnak némi hallgatói szerepet. A nők úgyis bonyolultabbak, mint a férfiakkal, szóval... Beszéljen csak.
- Fogalmam sincs, miről beszélsz. - legyintek a “disney” kifejezésre. - Úgy szánják ezeket a felnőtteknek, mint azokat a gurulós szarokat a kölyköknek? - nem látom túl sok értelmét annak, ha a felnőttek dolgát gyermeki szintre viszik, sem pedig fordítva. Ám ez már legyen az én bajom.
- Ne találgass. Nem érdemes. - nem csak azért, mert nem volt ott, hanem mert ezzel engem iszonyatosan felbasz. Az emberi okoskodás szörnyen kiakasztó, főleg ha azt egy ilyen királylány teszi a maga stílusában, mint Alessya. Így ezt a témát ennyivel le is zárom, hiszen én sem tudok biztosat mondani semmiről, kár lenne találgatásokkal elbaszni mindent.
- Hogy keveredtél egyáltalán olyan messzire az otthonodtól? - értem a folyós történetére, mely valóban jó praktikának tűnt. Azonban nem mindig szerencsés belebotlani lakott területbe, főleg a mai világban, ahol bármelyik sarkon bele lehet futni egy démon tanyába.  
- Szerepjáték. Az meg mi a fasz? - újabb dolog, ami számomra homályos. Ugyan a két kifejezést össze tudom rakni, de így együtt fogalmam sincs, mit jelenthet ez Alessya szájából. Gondolom, megint valami ostoba halandó szórakozás.
A tisztás felé vezető utunk nem zökkenőmentes, de végül sikerül odaérnünk. Melité energiáit érzékelve tudatosul bennem, hogy erőre kapott, de hát ezt a remek kis illúziói is jól mutatják. Ha gyenge lenne még, akkor nem lett volna képes egy hatalmas sárkánnyá varázsolni. Maximum... Egy ebihallá.
- Az ő tökéletes bőrét soha sem bántanám. - biccentek a távolodó szőkeség felé, ki szavaimra csak kacéran végigsimít oldalán, mielőtt eltűnne a fák takarásában. Ott viszont már nem is tartja az illúziót, hanem egész egyszerűen visszamászik a forrás vizébe, amíg én lerendezem Alessyát, kinek gondolatai szinte megelevenednek az arcán. Ó, az emberi féltékenység sokszor olyan méreteket képes ölteni, hogy az abból születendő haragot és gyűlöletet még egy magamfajta is megirigyelhetné. Érzek némi birtoklási vágyat felőle, ami egy halandó esetén rég rossz, hiszen ha egy démont akar csak és kizárólag magának... Akkor azért bizony meg kell küzdeni. Vagy meghalni. Vagy egyik se...  
Az öv ernyedten liffeg nadrágomból, s a csat halkan koccan a fémes bújtatónak, ahogy bakancsom a fűben megindul előre. Nem, nem a fák közé. Hanem a földön magában fortyogó lány felé. Túl engedékeny lennék tán vele? Túlságosan elnéző? Túl sok szabad teret hagyok neki, melyben elengedheti magát? Ezért lehet az a sok okoskodás a részéről, s ezért érezheti néha úgy, hogy irányíthat engem. Jobb lenne ezt itt és most egy kicsit visszaszorítani, s nem megtántorodni egy ostoba öleléstől, melyet túlságosan rossz pillanatban intézett felém. Most talán én fogok egy igazán rossz pillanatban közeledni felé. Ezért hát mikor odaérek közvetlenül hozzá, váratlanul megmarkolom szürke hajkoronáját, s egy erősebb mozdulattal ölem felé rántom.
- Meggondoltam magam. Te fogsz kielégíteni, ha akarod, ha nem. - másik kezemmel alig érintve ajkait végigsimítok rajtuk. - Szóval nyisd ki a szép kis szád, nehogy véletlenül kiverjem a fogaid, és úgy hatoljak beljebb... - széles és aljas vigyor. Nem is tudom, melyik a szerencsésebb, a mimikátlan arc a gomolygó tekintettel, vagy az alattomos mosoly. Egyik sem szerencsés arra nézve, aki megtapasztalhatja ezt.
- Mi lesz már, Alessya? - még közelebb húzom úgy, hogy arca már súrolja merevségem. Annak ellenére, hogy érzékelem Melité jeleit, mi szerint ő nem akarja, hogy fájdalmat okozzak a lánynak... Tudom, hogy ő is érzi azt a furcsa kapcsot közöttünk, ám ő velem ellentétben inkább megvédené, mint bántaná. Nem vagyunk egyformák. Ő nemtelen, neki nincsenek olyan ösztönei, mint az én porhüvelyemnek. Márpedig az most a szürke hajút akarja, s meg is fogja kapni. Vagy így, vagy úgy...
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Alessya Blackwood


[img][/img]
☩ Reagok :
145
☩ Korom :
24
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 04, 2020 4:47 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


Athlan & Alessya

Minden veszély, amely megvalósul, lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk és változzunk.
- Újakat igen, tudod a vadászok tanulnak valamilyen szinten pár alap rúnát, New York tele van védelmező rúnákkal például, meg akadnak jelző rúnák is, gyengébb démonokat és angyalokat csapdába tudok ejteni, meg vannak ilyen energia felszabadító rúnák is, amikkel agilisebb lehetek vagy jobban bírom fizikálisan egy darabig, de ezeket nem használom csak úgy mindenhol. - Meg ugye ott van a megszállás elleni rúna démonok ellen, amit Nieventől tanultam, azt inkább nem említem meg, mert nem szeretném, ha azt keresné rajtam, legyen meglepetés, ha ilyen aljasságra vetemedne ellenem, mert tény, hogy jó érzés ha bennem van, de azt inkább más módon tegye. Nem tudom miért ráncolgatja amúgy a szemöldökét, ez is a vadászok kiképzésének egy része már, hogy ismerjünk pár alap rúnát, bár ezek nem túl erősek, a legtöbb, amit eltanultunk, ahhoz kell az illető faj vére is, mert ha azzal rajzoljuk fel, akkor nem merít le minket, mind fizikálisan, mint mentálisan, talán majd egyszer kéne egy fiolányi vér Athlantól, ha ilyenre vetemednék, bár az nem lesz ingyen, talán jobb is, ha elfelejtem ezt az ostoba gondolatot.
- Igen, milyen szörnyűek vagyunk, hogy romantikával fűszerezünk minden rémes históriát. - Megcsóválom a fejem rosszallóan, de persze engem ez pont nem zavar, amíg nem túl tocsogós a szerelmi szál, ott gyorsan átlapozgatom a nyálcsorgatást és inkább a borzalmakat olvasom tovább kellő borzongással, valahogy az olvasmányosabb számomra. De had higgye csak a démon, hogy én is a romantikázásról fantáziálok, mint minden korombeli királylány.
- Pedig akadnak jók is és néha több bennük a gonoszság, mint egy regényben, mert ezeket felnőtteknek is szánják, már a disney meséket legalábbis, a minőségieket. - Elég sokat olvastam már, de tudom, hogy voltak olyan kisebb mesék, amik nem arattak túl nagy sikert, még anyu mesélt ezekről is. Jó, mondjuk egy száz év feletti démon nem fog ilyeneket sem nézni, sem hallgatni és olvasni sem nyilván, hiszen olyan tapasztalatai vannak élet terén, amit én el sem tudok képzelni és ez valahol annyira hátborzongatóan izgalmas.
- Nem tudom, Amara ellen? - kérdezek vissza félénken, nem akarok okoskodni, szóval mikor összeszűkíti a szemét rosszallóan és megjegyzi, hogy úgy beszélek, mint aki ott lett volna, kicsit összehúzom magam, én nem akartam ilyesmire utalni, csak hát azt gondoltam, hogy valaki csak ott van és védi a Pokol kapuját vagy valami, hogy ne tegye tönkre azt is a sötétség istennője. Persze lehet, ezt sem tudom jól, fogalmam sincs, csak vaktában találgatok.
- Nem voltam ott, csak találgattam - lesütöm a szemeim és a hajam végét kezdem el babrálni, nem akarom felidegesíteni, hogy mindent jobban tudok, meg mindenre megvan a válaszom, mert van persze, de ezt jobb lesz nem feszegetni, mert a Pokol érzékeny téma a jelek szerint, az az otthona, az egyetlen hely, ahol jól érzi magát feltehetőleg.
- Nehéz és fárasztó, biztonságos helyet kerestem, de olyan hely nem létezik, szóval minden túlélő kis tudásom összeszedtem és kerestem egy folyót, ami mentén eljutottam egy lakott területhez, onnantól meg nem voltam egyedül. - Persze úgy, hogy ismerem a helyet nagyjából, nem volt nehéz dolgom, de rémes pár nap volt, jobb alárendelt lenni valaki mellett, aki megvéd, vagyis valami olyasmi, mint most Athlan nekem. Jó, biztos nem örömében teszi mindezt, köze van a köteléknek hozzá biztosan, de itt van nekem akkor is, még ha meg is öl, szét is vágja a hátam, majd megkapom a talizmánt, hogy meggyógyítsam magam. Akkor is emlékszem arra, hogy rémes fájdalmam volt, az erejére viszont már nem, csak a kellemetlen érzésre, ami sikolyokat csalna elő, ha ismét éreznem kellene.
- Biztosan, de vívják csak meg a maguk harcát nélkülem, én meg majd alkalmazkodom a győztes birodalmához, vagy nem, fogalmam sincs. - Tanácstalan vagyok, nem tudom ki mit akar bevezetni és miket várnak majd el, így nem merek semmit kijelenteni úgy, hogy biztosan úgy lesz, főleg, mivel még én is formálódom addig lehet, ki tudja milyen kalandjaim lesznek és miken megyek keresztül, amíg megtudom, hogy kik az őseim és mi közük van Athlanhoz.
- Ezek a kifejezések egy könyvből vannak, aminek elég nagy rajongó tábora volt és van is még, szinte szállóigék, tudom, hogy nem valóság, de aki szereti a boszorkányos meséket, ők biztosan ismerik ezeket a fogalmakat is, régen még állítólag volt szerepjáték is ebből, bár élhettem volna akkoriban. - Lehet neki ostobaság, de én szeretem magam néha boszorkánynak érezni és persze ha lehetne, akkor biztosan kotyvasztanék pár bájitalt is, legfőképpen szerelmeset, mert érdekel, milyen lenne, ha szeretne engem és nem csak elviselne és kínozni akarna Athlan.
- Nem vagyok benne biztos, hogy megkereszteltek, de apum testvére mondta, hogy hívjam keresztapának. - Ismét kicsit vissza veszek a hangerőből és némi durcásság is van benne, mert azért nem tartom magam olyan hiszékenynek, de tény, eddig mindent elhittem, amit mondott és simán hazudhat is nekem, elvégre nem szent életű és miért is állna érdekében engem okítani az életről? Miért is akarna nekem ilyen szinten jót? Nem érdeke, hogy talpraesett legyek az sem, elvégre találékony vagyok és még okozhatok neki kellemetlen pillanatokat. Utána  viszont, mikor gúnyosan kérdez vissza, inkább a földet nézem és nem válaszolok, nem akarok kihúzni a gyufát, túl könnyen kiakasztom és félek a következményektől, főleg így este, fáradtan és álmoskásan.
Remélem a nem halok meg lesz inkább a túlélésemre jellemző opció, de erre sem válaszolok, csak egy kicsit bólintok. Nem is vagyok annyira királykisasszony, nem tudom honnan veszi, csak mert adok a külső megjelenésre, még nem leszek az. Kicsit elengedem a dolgot, van elég bajom amúgy is, szóval amint sikerül egy jó kiadós alvásnak neki is kezdek, csak hát az ébresztő, az korábban jön, mint jól esne magamhoz térni, úgy rázkódik a kocsi, mintha földrengés lenne vagyis valami olyasmi.
- Ahh... - morgok csak a válaszára, mert nekem nincs bajom az alakommal, tudom, hogy nem topmodell, de én így szeretem, van mit fogni rajta és nem mondanám olyan hatalmasnak, hogy fogyóznom kellene miatta, amúgy is egy nagyobb része izom, a napi edzéseknek hála, amiket mostanában elhanyagoltam, lehet sort kellene erre is kerítenem, mert a jó kondíció kell. Mikor túl vagyok a kis dolgomon és repültünk is egyet a kocsival, kiszállunk és én eleinte a kocsinak támaszkodom és nézem, hogy mi a fenét keresünk itt egy ilyen tisztáson. Mikor sárkánnyá válik, alig hiszek a szememnek, de annyira valósnak tűnik, ahogy a szőke nő is, aki olyan minden férfi álma, de hogy Athlannak is pont ez kell, na erre nem számítottam volna, valahogy... mást tudnék elképzelni mellette.
- Oh, hát persze, Alessya vagyok - mutatkozom be, de nem megyek közelebb, csak nézek és valahol ez az egész egyszerre bosszant és undorodom is tőle, mert ez az Athlan nem az, akivel én eddig utaztam és nem tetszik ez a kis közjáték, amibe még véletlen sem akarok beleszólni, nem is tudok, ahogy a kis szőke szépsége ecseteli, hogy tegye magáévá, az ujjam jelzésértékkel gondolatban a számba teszem, hogy mindjárt hányok, de valóságban csak felvonom a szemöldököm és hagyom, hogy belül mardosson és szaggasson a féltékenység, hogy az a tényleg tökéletes test, nem velem bontakozik ki, hanem azzal a kis szőke csinibabával, aki királylányosabb, mint én jegyzem meg magamban azért.
- Nézhetem, ahogy az ő bőrét is felhasítod egy tőrrel a végén? - kérdezek vissza gúnyosabban, természetesen eszem ágában sincs végignézni, ahogy őt kényezteti úgy, mint engem is, inkább lehuppanok a fűbe egy utolsó pillantás után a gatyája felé. Szóval így gondolta este, hogy keres mást, ezért hozott ide, hogy mással dugjon egy jót, mert én persze nem vagyok elég jó, mert voltam olyan aljas, hogy megöleltem és elvettem a kedvét. De hát ez a szöszke is ölelgette és annyira nem jellemző rá ez a nyálazás sem... Nem értem az egészet, miközben magam kezdem marcangolni belül, ami nyilván kiütközik az arcomon is kicsit, a lábam kezdem el kikötözni, hogy megnézzem és miután lemosom, ismét ilyen ideiglenes sínbe tegyem majd. Talán van elsősegély ládika a kocsiban, ahonnan vehetek tiszta fáslit ehhez.
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 23 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7