Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Woldenberg Park •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Woldenberg Park Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Júl. 03, 2020 12:15 pm
Következő oldal


- Egyszer még a legfinomabb ételt is megunod, és nem leled benne azt az örömöt, mint az első alkalomnál. Utána mindig azt az ízt keresed, és hiába leled örömed még mindig, nem lesz ugyanaz.- nem tagadja, hogy néha-néha már kevésbé élvezi a munkáját, tényleg úgy gondolja, hogy kötelessége, a napi nyolc óra, és utána vágyik haza, letenni a szerszámokat, és pihenni, de csak néha, mert még mindig Mammon volt, a Pestis, ki a végső koncertjét tervezi, a mesterművét, ami után talán tényleg nem lesz több öröm, és mosoly, hisz hogy múlja felül azt? Pusztítsa el a sajátjait? Az embereket? Ostobaság lenne, és ha valami nem volt, akkor az ostoba.
- Igen, ismerős ez az érzés, amikor tudsz valamit, az nem olyan, mint amikor tapasztalod is. Talán nem késő még ahhoz, hogy élvezd az életet, bár mindent nem tudsz. Például a mozgóképeket, de sok minden még megmaradt, csak keresned kell. Ami pedig a harmadik felvonást illeti, jelenleg is azt éljük, csak éppen tűzszünet van, a viharelőtti csend. De érezni a levegőben, hogy hamarosan ennek vége lesz.- minden fél készülődik, a bábuk elhelyezkednek a táblán, csupán az első lépésre vár mindenki, hogy végre ismét életre keljen a háború, az Armageddon, ha így jobban tetszik. Ez lesz a mindent eldöntő harc, ami a bolygó sorsát is befolyásolja majd. Ha Amara kerül ki győztesen, akkor mindennek vége, de ha elbukik, akkor marad minden a régiben, az oldalak ismét egymást figyelik majd, talán az úgynevezett hidegháború fog feléledni, rakéták irányulnak mindenkire, és béke lesz, ami Mammon számára kifejezetten hasznos lesz, hisz befejezheti a vírust, és végül a démonok legyenek az egyeduralkodók.
- A lövedékeknél fontos tényező volt a találat, hol csapódott be, lehetett fájdalmas vagy fájdalommentes is. Még a vegyifegyver mindig kínokkal járt, ez volt az okuk. De természetesen utána is használták őket, csupán tagadták. Mindig a vesztes oldal a bűnös, kár lenne ezt tagadni. A győztesek írják a történelmet. - halványan elmosolyodik, kedvére való reakciókat váltott ki a leviatánból. Ha megfelelően fűti a haragját, még hasznot is húzhat belőle. Csupán a jó oldal felé kell a füstöt terelnie.
- Az emberiség legpusztítóbb fegyvere, ami városokat képes semmissé tenni. S még most is, több száz darab pihen, csendesen, várva, hogy valaki végre használja őket. Ha szeretnél tájékozottabb lenni, tudom ajánlani a könyvtárakat, történelemkönyveket.- egyszerűbb úgy tanulnia, mint ha valakinek mindent el kellene mondania.- Fejlődni csak a pusztítás után lehetséges. Elég csak Németországot megnézned, két világháború után is, Európa egyik leggazdagabb országa lett, kifejezetten jól felállt a háborúból. Már-már csak haszna volt az egészből.- ha élhet ezzel a kis túlzással, de tényleg elismerésreméltó volt az, ahogy felálltak a rombolásból, és hogy váltak ismét a kontinens egyik meghatározó alakjává. Még ha túlérzékenyek is lettek utána.
- Ki lesz vajon az, aki megszerzi? Ez igazán jó kérdés. Ha nem számítjuk Amarat, akkor négyfrontos a felállás. Démonok, Gabriel és Michael, illetve az emberek. Ha a puszta erőt nézzük, az emberek vesztésre állnak, Gabriel és Michael hasonló erőt képviselnek, de szerencsére őket leköti a sajátos, gyerekes testvéri viaskodás. De, szerencsére nem mindig erővel nyerik meg a háborúkat.- mondta sejtelmes mosollyal az arcán.
Nyugodtan állt és hagyta, hogy a leviatán körözön körülötte, csodálja a testét, keressen ismerős pontokat rajta, próbálja meg kitalálni, hogy mennyi köze is lehet hozzájuk.
- Előfordulhat, hogy igen. Ezidáig még nem mutatta jelét annak, hogy ez így lenne, de mivel nem egy átlagos porhüvely, talán csak a megfelelő hatásra vár.- annyit már tud, hogy erősebb, mint egy átlagos húsöltöny volt, és túlélte Amara viharját is, talán pont ez az, ami a leviatánoktól eredt, nekik köszönheti azt, hogy még életben van. De erről nem kell tudnia, még nem.
- De mégis szeretik hangoztatni, hogy mik vagyunk, hogy nem emberek, mások, rémek. Oh, és azt is, hogy a bolygó hozzájuk tartozik, pedig nem többek, csak szőrtelen majmok csupán, már előttük is itt voltunk, önző és ostoba egy faj.- már-már undorral a hangjában beszélt az emberekről. Hisz megvan rá az oka is, beképzelt és kiálhatatlan faj volt, magát mindennél többre becsülte, és minden másnak előtte kell térdelnie, ostobák.
- Akkor talán pótolnod kellene, legyél hedonista és lásd meg, hogy mit tartogathat még az élet. De tudod jól, kik zártak el benneteket, és kik miatt nem élvezhetted az életet.- nem árthat egy kis emlékeztető, hogy kik is voltak a hibásak.- Természetesen senki se feltételezte, vagy sugallta, hogy ez így lenne, hiszen ők a fivéreid és nővéreid, kihez ne lennél hű, ha nem a családodhoz?- ismételten elmosolyodott, meg se gondolná, hogy elárulná a testvéreit, nem volt Ő démon, vagy angyal.
- Lehet abban valamit, amit mondasz, de vajon mi számít annak, ami nyomot is hagyna? Elég az, ha valaki életében, vagy esetleg egy városé, országé, vagy az egész bolygón?- mi is lehet az igazi nyom? A történelem során vagy azok hagytak, akik feltaláltak valamit, vagy hadúrak, kik rombolásba vitték a népeket.
- Kissé heves, de figyelembe véve, hogy rég találkoztunk, nos, el kell néznem ezt a kis hevességet.- még ha nem is igazán örült neki, de tenni nem tudott ellene, csak reménykedhet, többé nem fordul elő.
- Megnyugtatlak, nem vártam, hogy megölelj, nem igénylem a fizikai kontaktust. Esetlegesen egy kézfogás csupán.- abba még beleegyezik, hisz így szokás az úriemberek közt, és Mammon szerette magát annak tartani, pontosabban úridémonnak.
- El kell, hogy keserítselek, de ez a legtöbb nőre igaz.- halkan és röviden elnevette magát.- Érdekes felvetés, talán most is figyel minket, hallja minden szavunk, és talán ezért nem cselekszik még, mert élvezi, hogy játszhat velünk, mindenkivel.- akár ez is megtörténhet, hisz oly sokáig el volt zárva, és most ki akarja élvezni, ameddig csak tudja.
- Tőlem? Semmit, véletlen találkozás volt csupán, és beszélgettünk az élet apróbb dolgairól, vagy éppen Amararól. S jól sejted, minket nem, az angyalt akarták szabaddá tenni, egy démon, egy angyal és egy ember, de sajnálatukra én is jöttem Cassaelel egyetemben. Nem örültek ennek annyira, de mint kiderült, fontosabb lehetek, mint gondolták.- megint el kellett mosolyodnia, mennyire zavarhatja az angyalt és a vadászt, hogy Mammon is tényező lett, szükségük volt a démonra, akármennyire is zavarja őket ez az apróság.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Woldenberg Park Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 23, 2020 9:07 pm
Következő oldal



Közelmúlt árnya

@Mammon & the snake  


- Úgy mondod ezt, mintha valami kötelesség lenne, semmi élvezet nem származott belőle, már-már talán rossz is lenne – nevet fel, és persze igazat is ad, mert körbeírja a démonok olyan szerepét a körforgásban, amely a világot jelenti. És mégsem, mert sok apró dolog, amely még ki is egészíti. Felesleges ezen most anekdotázni, érti a hasonlatot. Kertészek, újra elvigyorodik a hasonlatra, akaratlanul. Kertészek hát. Gyilkos fajtából valók, méghozzá, a termés pedig szenved, mielőtt learatják, keserédes a gyümölcse. Ahogy szeretik.
- Egészen addig nem fogtam fel, míg ki nem szabadultam. Megértettem mennyi idő telt el, csak utána lobbant fel még jobban a haragom. Nem kellett volna csodás háború, vérengzés, sőt, semmi, mindent élveztem volna, ha előbb nyílik fel a fedél. De aligha lesz harmadik felvonás, azt úgymond elhappolták előletek – ha az unalom lett volna a legnagyobb baja, talán nem lenne ekkora és ennyi panasza rá, keserű szájíze, tomboló vihara. Minden, amit csak érezni tud és besorolható a harag mellé. Hagyja is a témát, mert érzi, megint gyűlik és talán kitör belőle, rombolni támad kedve, kitörni és talán olyan őrültnek lenni, mint amit pontosan művelni akart vele a hely. Amit talán mindegyikükkel művelt. Elcsendesedve hallgatja, ahogy mint valami bölcs – most az is – tálalja neki, mi is az a vegyifegyver. Szemöldöke lágyan ívelődik felfele, ahogy ecseteli hogyan is fejtette ki a hatást a gáz, miután a szervezetbe jutott. Majd a párhuzam, hogy miért hagytak fel velük és mivel helyettesítették. Nagy sóhajt hallat, olyat, amikor lemond valakiről, mert érdemtelen, hogy bármit is mondjon, esélytelen a továbbiakban bármi hasonló helyzet, tekintve, hogy eleve alig maradtak halandók akik csatákat vívjanak egymással. Örülnek inkább, hogy vannak egymásnak és szövetségeket kötnek, senkit nem érdekel a föld, a termőföld, amíg a cél közös, a túlélés egy új, kellemetlen világban.
- Nos... vegyi fegyverek... Azt mondod, hogy a lövedékek, amiket helyette találtak ki és amik lassabban öltek, az nekik humánosabbak voltak. Vagy, eleve, hogy ilyet találtak fel. És akkor mi voltunk a bűnösek, ugye – fújtat egyet, míg őket elzárták, ezek történtek, ezek folytak és kínoztak. Szinte már ártalmatlannak érzi magukat és mégsem, mert persze, volt bőven nekik is saruk, most csak a sértettség szól belőle. Kedves a részükről, kedves volt Isten részéről. Hol volt akkor a haragja? Nem érzi, sehol. A démonok lakomáztak csupán.
- Atom? Próbálom keresni elmémben ezeket. Vajmi képet kaptam a világban történtekről, de zavaros, ennyi idő után is – kutakszik, olvasott eleget, felsejlik benne egy sor, ahol bombáról olvasott, atombombáról, a háborúról volt szó. Egyszerű történelemkönyveket olvasott egy iskola romjaiban, egy esős napon. Kellemes felzárkózás volt és mégsem elég. - Ó, igen. Amikor egyenlőek voltak a felek, megállt a tudomány – mert örökké csatároztak volna csak, eredmény nélkül, fáradt katonákkal. Nem. Mindig felhagytak a dolgokkal és cseleken, felülkerekedéseken gondolkodtak tovább, hogy mégis pont kerüljön a dolgok végére. Most a világ csendben pusztul, eszi az enyészet azt, amit felépítettek, amit elértek. Totál megérte.
- Igen, mindenki magának akarja, irányítani, kipofozni. Kérdés, ki – valóban jó kérdés, érdekli a vége, hogy ki lesz az, aki neki mer végül állni. Feláll lassan végül, lábait kinyújtva szökken talpra és pár lépéssel küzdi le a kettejük közötti távot. Lassan járja körbe, kezét vezeti végig alakja körül, nem ér hozzá, nem a bőrének érintése a fontos, inkább az energiák, amiket érzékelhet.
- Ezt bent művelted. Van benne valami tőlünk is? - mert a láda az ő energiájukkal, haragjukkal volt tele, velük, mert belakták már minden apró pontját. Kezét engedi le végül és áll meg vele szemben.
- Igen, tudom, hogy hevesen reagálnak rá és mégsem, mert vannak közöttük is érdekes figurák. Nem egy félvér, nem egy bukott fordult már meg ott – von vállat, tény, olyan mint ő, egy sem, szóval bizonyára nagy fordulat lenne, ha megejtené, egyelőre mégis, amit tálalt, az a biztos és nem azért, mert retteg.
- Előtte is éltem, csak egy másik szakaszában. De tény, volt mit veszteni – gondol vissza arra, amit, akiket teremtett. Hogy velük mi lett végül, az örökséggel. - Nem tudom, majd elválik. Nem árultam el őket – ezzel nem, csak ha lehet, akkor választ olyat, amin már dolgozott és amire vágyott a börtönlét alatt. Elválik, amikor eljön majd a pillanat.
- Dehogynem számítanak. Aki tesz valamit és nyoma marad, főleg. Isten, a Sötétség, ki épp melyiket átkozza – mosolyodik el, bólint, hát ne is unja. Felesleges. Tették azt eleget, most eljött az idő valami újra, ha most ő épp kibontakozva kapaszkodik másokba, akkor legyen. Ameddig nincs kára. De ezt már nem teszi hozzá.
- Megölelt? Nocsak! - neveti el magát, mert úgy néz ki, ki lehet zökkenteni mindenkit a komfortból, Nie pedig megtette, leginkább saját magával. Ölelés, sosem értékelte, ez az ő baja, ha tette, megjátszotta. Mindig játszott, hogy neki jó legyen. Már ismeri a hibákat vagy épp a sajátjait.
- Igen. Mindig volt és lesz, hiába mondjuk azt, hogy a magunk ura vagyunk. Nem bánom, idekint türelmesebb vagyok, noha tőlem ölelést ne várj, abban nem vagyok jó. Másra talán biztos – von vállat, apró infókat ejt el, ennyi simán belefér és jár. Nem tesz semmi rosszat, mivel lelke nincs, nem is kínozná mondjuk.
- Adott, majd eltűnt. Titokzatos nő, sűrű sötétség, amelytől a zsigerek tekeregnek odabent, nem lehet félvállról venni – már csak ha hihet az ígéretnek sem, az erő vagy épp a pusztulás szempontjából. - Nem hiszem, hogy távozott. Inkább nem látjuk, de ott van, ahol kell – mint valami megfigyelő, aki a sorok között rejtőzik, ameddig csak kell majd lecsap.
- Közvetetten? És mit akart tőled? Titeket nem ő hozott ki, ha jól sejtem – szolgái vannak elegen, ez tény és lesznek is. Talán közöttük is, sosem tudni.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Woldenberg Park Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Jún. 04, 2020 5:57 pm
Következő oldal


- Ahogy a Nap is újra és újra felkel, úgy tesszük mi is a dolgunkat. De csupán elültetjük a gondolatot a fejükben, mint magot a földbe, de ki már magától fog hajtani. Mi pedig jó kertészként learatjuk a termést.- csodás napok, csodás percek, csodás évek voltak azok. Oly sok áldozat, oly sok felesleges halál, igazi lakoma, orgia egy démonnak.- Ha valami sikeres, illik megismételni, csak nagyobb és hangosabb kivitelben, mikor a tét még nagyobb lesz. Csodás látvány volt, bizonyára élveztétek volna minden percét. Bár nem voltam a vendége a ládának olyan sokáig, mint te és a testvéreid, de meg tudom érteni, hogy irritált az egész. Szürke és fakó világ, már-már színtelen az egész, szórakozásra pedig szinte semmi esély és lehetőség.- unalmas, kevés rosszabb van annál, ha bezárnak valakit és még unatkozik is. Nem csoda, hogy régen a magánzárkák vendégei is elvesztették az eszüket.- Leggyakoribb formájának a gázt lehet nevezni. Belélegzés után pedig, a szerencsétlen vagy szerencsés, nézőpont kérdése, leírhatatlan kínokat állnak ki, minden testüregükből vér folyik, úgy érzik azt a néhány percet, ami alatt kilehelik a lelküket, mintha napok telnének el. Túl embertelennek találták ahhoz, hogy öljenek vele, megmaradtak a lövedékeknél, amik találat után el is fertőződhettek és hasonló kínokat és végtagvesztést okozhattak. Igazán kedves ez a részükről.- forgatta szemeit. Képmutatás csupán, semmi más, mindkét fél használta.
- Ám mégis használták az atomot. Kétszer is. A véleményem szerint csupán azért tiltották be, mert mind a két félnek volt, és használták. Még az atom, az atom csak az egyiknek, nem kellett tartani a megtorlástól.- milyen csodás fegyver is az, elismerése Háborúnak, mert elültette a bogarat a fülükbe, hogy feltaláljanak valamit, valamit, ami akkora pusztításra képes, ami könnyedén elhozhatná a véget. Talán nem ártana, ha néhányat magának is megszerezne, egy igen erős és hasznos ütőkártya a kezében.
- Csak egy pár gondos kézre van szükség és újra a régi fényében ragyogna. De jelenleg csak egy konc, amin túl sokan marakodnak.- de remélhetőleg démonok lesznek azok, akiknek a keze munkáját fogja dicsérni majd a Világ. Mindenkinek jobb lesz majd az, az emberek a bűnben élhetnek, amit annyira szeretnek, és cserébe csupán kicsiny lelkük az ár, amit egyébként is túl nagyra tartanak, túlbecsülnek. Nincs is igazán szükségük rá, még a démonoknak pont megfelel, mindenki jól jár.
- Nem tervezem, hogy ismét arkokkal kerülök szembe, egészen hozzám nőt ez a test. Ahogy a ládába se látogatnék vissza, hogy itt maradjon üresen, hasztalan.- mondta nyugodt, kimért hangján. Jó a teste, nem szívesen válna meg tőle, de szerencsére a ládának hála, erősebb lett, hisz abból alkotta, amit bent talált. Nem csak egy test, annál több lett.
- A vadászokból kiindulva, nos, hamar közellenséggé vállnál. Szeretik hangoztatni az elfogadást, de minden, ami nem ember, az ellenség és halált érdemel.- de szívesen megnézné néhány vadász arcát, amikor rájönnek, hogy mivel is állnak szemben.
- Valahol érthető, hiszen oly keveset éltél benne, élvezted ki azokat, miket adhat, nyújthat a számodra. De vajon a testvéreid mit szólnak majd ehhez? Osztják a nézeted, vagy talán megosztó lesz?- létszámuk alacsony, hasznosabb a számukra, ha összetartanak, túlélésre is nagyobb az esély, ha így tesznek és nem egymás torkának esnek.
–Kinek mit jelent a legfontosabb. Lucifer, Michael, Gabriel? Ők lennének azok? A kisebb figurák már nem is számítanak?- kérdezte érdeklődő és kissé kíváncsi hangon.- Nos, az biztos, hogy nem unja magát.- sejtelmesen elmosolyodott miközben visszagondolt a beszélgetésükre. Vajon ha megemlítené Beleth nevét, mit reagálna a leviatán? De nem teszi, nem játssza el Nieven bizalmát, nincs rá oka, hasznot sokat nem remélhet, értelmetlen.- Csupán a társaságomra és egy nem kívánt testi kontaktusra ölelés formájában.- legalábbis Mammon részéről nem volt az, értelmét se látja, hiszen nem rokonok, talán csak barátok, legalábbis Nieven szerint valami olyasmik.
- Olyan, mintha valaki egyengetné a sorsunkat, úgy húzza a vonalakat, hogy azok keresztezzék majd egymást. S ne is foglalkozz vele, hisz én se voltam több, csak egy füst, se test, se arc, semmi. Két féllény csupán, árnyéka önmagának.- de most nézzenek magukra, mindketten szabadok, mindketten saját testtel, ezt akár már haladásnak is lehet nevezni.
- Értem, tehát a nagyságosasszony nem adott jelet magáról.- oly kár és oly rémes, ismét zsákutca, vagy talán mégsem.- Kiengedett bennetek, adott egy feladatot és távozott tán?- tesz fel egy újabb kérdést.- Személyesen nem, közvetetten igen, ahogy egy angyali szolgájával is összefutottam, legalábbis úgy gondolom, hogy az volt, szolgája.- fura kis angyal, fura kis könyvtáros.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Woldenberg Park Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 10:05 pm
Következő oldal



Közelmúlt árnya

@Mammon & the snake  


Mint valami elborult mesedélután, az bontakozik ki abból, ahogy tovább folytatja. Érdeklődve figyeli, mintha tényleg erre várna tőle, nem másra, nem arra, hogy a jelenről beszéljen, csakis a múltról. Feje billen oldalra kissé, ahogy elmerül a szavakban, néhány dolog szinte adja magát a történetben, mosolygásra készteti. Ez tényleg mulattatja. Az, hogy azok a történések ott élesben tették-e volna? Nem tudja, ennyiből nem lehet leszűrni, hogy egy pattanásig feszült világban és egy ilyen kegyetlen jelenetben mit reagál. Lehet semmit, lehet ugyan úgy nyakig benne lett volna, lehet elzárkózik. Túl sok nyitott „ha”, amiknek viszont értelme nincs.
- Valahogy nem lepett meg a tény, hogy nektek is volt közötök hozzá – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh– jegyzi meg, hiszen csak úgy a semmiből nem teremtődik egy ekkora helyzet. Mindig kell egy kiváltó ok, amely miatt valamelyik fél lép egyet előre és már robban is. A sustorgás a fülekbe, igazán ősi szokás és eljárás. Szinte már nosztalgikus érzés fogja el. - Szóval kettőt is csináltatok? Nem unatkozott a világ nélkülünk, ez biztos. Már-már megint csak felbosszant a tény, hogy hol senyvedtem addig – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh – sóhajt fel egy mélyet, ámbár koránt sem bosszús. Már annyira nem, a tényre nem, aki okozta, arra bőven. - Vegyifegyver? Ezt hogyan képzeljem el, ha be is tiltották? – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh- kérdez vissza, ha már ilyen készségesen mesél, nem rest figyelni a részletekre. Bár abban igaza van, hogy ironikus. Betiltani valamit, amit egy ilyen helyzetben alkottak, nos... - Tudod milyen ez. Akkor és ott a legjobb megoldás, amikor pedig elszabadul, akkor megijednek az igazi erejétől. A halandók már csak ilyenek – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh – amikor valamit túl kegyetlennek, véresnek, vagy akárminek tituláltak, holott előtte mindenki üvöltve éljenezte. Nem új, hiszen az ókorban is akadt rá példa, aztán elkopott, jött minden más, a középkorban nem finomkodtak, aztán pedig azokat ítélték el, akik megcselekedték, holott talán koránt sem élvezték. Örök körforgás ez.
- Kissé leharcolt. Egész finom kifejezés – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh– nevet fel, hiszen a leharcolt nem elég egy félig halott világra, amelyben a fák és az állatok adják az élet szó nagy részét. Tény, szép számmal vannak angyalok, démonok és félvérek is a terepen, mégsem elegen, akárhogy számolja, a városok láttán többen lehettek, mint valaha azt képzelte. És ha ebben a nagy számban élhettek volna a saját teremtései, még belegondolni is borzongató. De nem, nekik ott végük volt. Csendben méri végig a másikat ismét, majd tekintete állapodik meg ismét vonásain.
- Vigyázz rá, nehogy szétkapkodják ezt is – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh– ejti meg a cinkos pillantás mellett, mintha óvatosságra intené, pedig koránt sem volt az olyan komoly. Magára terelődik a szó, lepillant, mintha keresne valamit, majd végül lazán von vállat. - Valóban sosem volt panaszom a testre, az arcra. Sejtésük sincs és én sem könnyítem meg nekik a dolgot. De ha tudnák sem. Rizikós a terep néhol – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh– nem mintha félelem játszana rajta, hanem egy kellemes mosoly veszi át vonásain az uralmat. - A magam felén és talán egyetlenként, emellett a szerencsétlen világ mellett tettem le a voksomat – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh – néz körbe, mintha itt, a levegőben, a fákban, szobrokban lenne a válasz. A vadászok között, emberek között él, de nem lenne rest feláldozni őket a nagyobb jó érdekében. Az, hogy ebből mit ad tovább a másik, jó kérdés. Nem hiszi, hogy rohan a sötét asszonyhoz, ha mégis, ám tegye.
- Fogjuk rá, hogy sok. Talán nem a legfontosabbak, egyelőre megteszi. A nagy nevek mellett felbukkanni nem mindig a legjobb, hagyok valamennyit a többieknek is. Nieven pedig... mindenkinek megvan a tempója. Ő sem unatkozik, ez biztos – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh – főleg ha meglátogatta. - És vitt neked ajándékot, vagy csak a társaságodra vágyott? – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh- dől előre, kezét leporolva fürkészi a démont. Szinte már hízelgő, ahogy kiemeli, hogy ő volt az első, a legkíváncsibb az újdonságra, a mindenre és valóban. Ahogy érzékelte, már ott is volt. Mohón és várakozón, de nem a démon volt végül a választása.
- Véletlenek. Milyen sok van belőle manapság, ám legyen. Kedves, hogy megjegyezted, nem voltam épp... túl emészthető állapotban – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh– komorodik el kissé ő is. Nem kellemes emlék elméje mélyén. - Fogalmam sincs. Legutóbb jól volt, azóta nem üzent, nem jelzett. De olyan ez, mint az álom, ébren vagy és szinte érzed az elméd egy apró szegletében. Sosem tudni mikor mit akar. Talán neked is volt vele dolgod? – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már seh

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Woldenberg Park Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 02, 2020 5:30 pm
Következő oldal


- Sajnos a tieid nem voltak szabadok, amikor mindez megtörtént. Ha átélted volna, nem csak érdekesnek találnád, egyenesen múltatatónak. Ám azt be kell vallanom, hogy nekünk is volt részünk benne. Az akkori Háború a megfelelő fülekbe suttogott, a Viszály szintén, ahogy szerény személyem is. S az egész emberiség egyik legnagyobb háborúját köszönhetjük ennek. Bár az első világháború se panaszkodhat az áldozatok terén, és akkor igazán előszeretettel használtak vegyifegyvereket. De sajnos néhány ostoba indok miatt betiltották a használatukat. Nem voltak emberségesek, ami érdekes, ha azt a tényt vesszük, hogy háború volt, ahol a másik megölése volt a fő cél. Ironikus.- szabályok egy háborúban? Túlságosan értelmetlennek tartja, és hasztalannak, hisz melyik fél tartja be őket? Vagy talán attól tartottak, hogy veszítenek, és akkor még nagyobb lesz a büntetés? Hiszen a győztesek írják a történelmet.
- Elég szerencsétlen időben sikerült kiszabadulnotok. Kissé leharcolt minden.- háta mögött összekulcsolta a kezeit és a leviatánt figyelte közben, ajkán halvány, már-már láthatatlan mosoly táncolt, szemei pedig üresek, mint általában.- Nincs okom panaszra. Kényelmes és igen csak hasznos testet teremtettem, egyike a kevés végeredménynek, amit a ládának köszönhettem. De neked sincs túl sok okod a panaszra. Új arc vagy mindenki közt, és nem tudják, hogy mi. Melyik fél felé táncolsz?- Nieven a démonok felé húz, és annak adja ki magát, hát akkor mi lehet Athan?- Ily rövid idő alatt? Máris ennyi új ismerős és kapcsolat? Igazán elfoglalt voltál ezek szerint, nem úgy, mint a kedves húgod, Nieven. Nem is olyan rég meglátogatott, eleven, mint mindig.- ismét elmosolyodott, majd újfent komollyá vált az arckifejezése.- S hogy az én látogatásomat minek is? Nevezzük véletlennek, csupán véletlen. Egy egyszerű sétának indult az egész, és végül beléd futottam. Az első, akit a ládában megláttam, akivel beszéltem. De ha már így történt, hogy van a kedves Amara? Vagy netalán nem terhel le benneteket a társaságával?- talán Athantól több mindent megtudhat, mint Nieventől.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Woldenberg Park Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 1:31 pm
Következő oldal



Közelmúlt árnya

@Mammon & the snake  


A lágy hullámok morajába ékelődik be a kelletlen tudat, érzés, amely egyre csak közeledett, tódult be a tudatába, mint a kellemetlen, kis apró zaj, ami halk ugyan, elenyésző, mégis ott van és nem lehet tőle szabadulni, mert újra és újra magára húzza a figyelmet, mindent. Lassan ereszkedik le válla, amelyet kihúzva nyújtott, mégis még mindig kényelmesen ücsörög, nem mutatja jelét annak, hogy miközben közeledik, ő ettől megrettenne vagy egyáltalán figyelne rá. Csak arra, amire eddig, mély levegőt vesz, mellkasa megemelkedik, majd visszasüllyed, érzi, ahogy a szellő megmozgatva hajtincseit, csiklandozza a tarkóját. Ez az, amely olyannyira hiányzott mindig is neki a ládában, az élő környezet, amely lehet épp nem tesz semmit, de érezhető és tapintható, amely belőle árad. Lehet bolondnak nevezni, hiszen ahhoz épp eleget töltött elzárva, hogy ilyesmit is értékelni tudjon azokban a percekben, amikor egyedül van, lenne. Nem számít, hiszen nem ő irányít mindent, most még a szelet sem, hogy nem létező hajókat döntsön a mélybe a hatalmas hullámokkal, amiket gerjeszt. Semmit. Fejét mozdítja, szinte alig látható mértékben felé fordítva, szemei még mindig lehunyva pihennek, mintha aludni készülne, vagy csak olyasmire, amelyre számít és nem lepheti meg. Pedig aztán bármi lehet, egy penge, egy olyan alak, amely csak pusztítani kíván, hiszen nincs név írva arra, mi felé áramlik, mégsem kíváncsiskodik előre, kivárja a pillanatot, mintha muszáj lenne, mintha szinte várná a nyitást a másiktól.
Ajkai apró mosolyra húzódnak, amint meghallja hangját és a történetét. Hagyja, hogy kibontsa, csak lelki szemei előtt jelennek meg a képek, amelyet ő maga sosem látott, csak írásos nyomok és hasonló szobrok maradtak utána, tagadás vagy épp sem, nem fontos, hiszen nekik aligha számított odabent, hogy mik történtek kívül, mikbe sodorták bele magukat vagy épp mentettek irhát. A mondandó végén engedi el a nyugodt tartását végleg, szemeit felnyitva keresi meg a másikat és pillant fel rá, még mindig a földön ülve. Nem mozdul sokat, csak ahogy fordul kissé, a szoborra tekintve tűnődik el kissé a hallottakon.
- Nem kellett ide se angyal, se démon, hogy tömegével pusztuljanak, megtették maguk is. Elkaptam róla pár sort, igen. Érdekes... azt állítom – és ez még kellemes szó rá, hiszen fele annyit sem tud, mint kellene, azonban az igaz, már sehol sem fontos és neki is van jobb dolga, mintsem történelmi tényeket olvasva eldönteni, igaz vagy sem. Szórakozott szinte a kérdés, ahogy ő maga is, ahogy hátradőlve támaszkodik meg a kezein, elpillantva az ég felé. Szinte már-már ki se kellene mondania.
- Csodálatos. Bár nem mondom, hogy mindennel elégedett vagyok – több mint a semmi, lehetne ezzel befejezni a dolgot. Ismét felé pillant, immáron végigmérve azt, hogyan is fest. Épített, ez látszik, volt is mit, csak ő azt már nem követte figyelemmel. - Jól festesz, mondhatjuk ezt is, nem? - mintha csak minden természetes lenne, de a kérdések másik felére sóhajt. - Barátok, szövetségesek, arcok és nevek. Mondhatni, mindent találtam, ha akartam, ha nem. Nincs fontosabb a társaságnál, így hát, minek köszönhetem a tiéd?

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Mammon


Woldenberg Park Giphy.gif?cid=ecf05e47c2cf13674614af23fe6127fd7698690dd12eb543&rid=giphy
☩ Történetem :
☩ Reagok :
218
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Harry Lloyd
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 6:38 pm
Következő oldal


Lassan sétált, cipőjének orrával hajtotta el a fűszállakat, talpával taposta le őket, s azok lassan egyenesedtek ki újra, de többé nem lesznek oly daliásak, mint azelőtt, hogy a démon rájuk lépett volna. Mint egy ember, ha egyszer elhajlik a gerince, az többé nem lesz soha egyenes. Mint sokan, kik részt vettek abban a háborúban, minek az emlékére szobrot emeltek. Parancsot teljesítettek, mondták, nem tehettek mást, állították. De igazából tehettek volna valamit, nem húzzák meg a ravaszt, nem engedelmeskednek a parancsnak. De megtették, és hála nekik, a Pokolban alaposan megnőtt a szaporulat. Meglepődött arcok, mikor rájöttek, hiába a kereszténység, azok miatt, amit tettek, nem a Mennyek országa várt rájuk, helyette a végtelen szauna vendégszeretetét élvezték.
S elmosolyodott, amikor meglátta, hogy ki is üldögélt a fűben. Ily hamar találkozik a másik leviatánnal, akivel találkozott a ládában, mily kicsi a világ. S úgy látszik, hogy valamin erősen meditált, talán nem lenne illő megzavarni, de nem mintha már nem tudna arról, hogy itt van egy démon.
- Miután vége lett a háborúnak, évek múltán, egyesek tagadni kezdték a Holocaustot. Démon szemmel is igen csak érdekes, hogy egyesek tényleg úgy tartják, nem történt meg. Nem írtóták a zsidóságot, nem akarták kipusztítani a vallásukat. Érdekes és ostoba dolgokra vetemedtek az emberek, ha túl sok volt a szabad idejük. Persze manapság senki se tesz már ilyet. Miért is tennének? Van jobb dolguk is.- közelebb hajolt egy szoborhoz, és körme hegyével piszkálta azt meg.- S milyen kint lenni a ládából? Kedves Athan. Találtál már új barátokat, oldalt magadnak?- kérdezte halványan elmosolyodva.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Woldenberg Park Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 11:33 pm
Következő oldal



Közelmúlt árnya

@Mammon & the snake  


Rendezett volt ez egykoron, az látszik, de már a szobrok is megkoptak az idő vasfogától, a vizes közegtől és hogy egy munkás sem vakarta le többé. Már senkit nem érdekel a holokauszt – legyen az bármi, mert utána nem olvasott még, a történelem nagy része a kavalkádban, ami jellemzi modern életét, még várat magára -, sem, hogy ki és mit tevékenykedett. Egy, már kidőlt, női alak mellett sétál el, ahogy már benőtte a növényzet és ahogy porlad el, aligha lehet kivenni, hogy egykoron az ég felé nyúlt. Talán angyalok döntötték le, talán egy nagy vihar, pont az, amelynek okozója felel a szabadságukért. Kettős ez, hogy micsoda pusztításhullám ment végbe akkor, amikor a színre lépett és valahol megérti, hiszen neki is kedve támadt tarolni és rombolni, ahogy újra friss és valódi levegő szökött tüdejébe, csak ereje nem volt rá. Ellenben vele, nyögik még manapság is a károkat, vagy épp nem foglalkoznak vele, mert érdemtelen, nem lehet mindent kijavítani. Mégis, a nő mellett ott van maga a természet, Isten kreálmánya és mégis szabad, nemigen mondja meg neki semmi és senki, mikor és mit tehet és ha rombol, akkor érdekes módon, senki nem akarja elzárni sehova. Nem mintha lehetne. Valahogy erre a teljes szabadságra és erőre vágyik, amikor a víztükör felől érkezik a szellő, a nagyobb löket, amely felfodrozza a felszínt, csapkodja a már kimart partszakaszt. Már bejárta a város nagy részét, most mégis hazai és frissítő közegre várva sétált erre, lép át végül a szobor maradványán és kiropogtatja a tagjait. Nemigen jár erre senki, úgy néz ki, ez valami peremkerület még azok számára is, akik itt élnek, nem mintha bánkódna. Neki a magány, annyi év után, valami megváltás. Szeret szórakozni, társaságban lenni, vagy épp valamit tenni, amely izgalmasabb, mind-mind nagyszerű dolog. Egymagára maradni és kigondolni a következő lépést, még jobb. Aztán a semmi, amely végül marad. Egy tisztább, fáktól mentes pontot keresve állítja meg lépteit és nyújtózik egyet. A fűbe ül le, lábait kényelmesen hajtja a lótuszba, mintha mi sem lenne természetes, karjait lazán tartva támasztja meg térdein. Ebben a városban elegen vannak a pokoli lények, nem William most, hanem saját maga, akinek annyira nem kell bujdosnia. Szemeit lehunyva veszik el az energiát mezején, amely körbelengi az itteni világot, szinte rájuk kapcsolódva puhatolja ki, mennyire is nagy az a szám, amely erre leledzik. Apró mosoly, ahogy elengedi végül és azokra koncentrál, amely feltöltik őt, vagy legalábbis kellemesebben cirógatnak, mint a vastól telített közeg. A levegő, a vízpára, a föld alatta, amelyben elmerül. Érzékei figyelnek, mégsem figyel ő a világra, amely kissé lelassul körülötte, nem úgy, mint a ládában, hanem másképp. Kellemesebben. Csak ücsörög, csendes, kinek akarna ő ártani. Tudna, akar is és fog is. A tengeri szörnyeteg, aki most mégis, a fűben ücsörögve lazul el, vállai ereszkednek le kényelmesen. Ha valaki érkezik is, közeledik is felé, egyelőre jelét nem mutatja, hogy érzékelné. Egyelőre. De keze ügyébe akad majd a fegyver, ha szükséges, egyelőre azonban nem érdekli sem penge, sem ezer ördög.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athan


Woldenberg Park Jack's_Eyes_1301
☩ Történetem :
☩ Reagok :
291
☩ Rang :
☠ "vadászpalánta"
☩ Play by :
Alexander Calvert
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 11:15 pm
Következő oldal


* * *
Woldenberg Park RCzbfFO
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 29 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7