Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
reveal your secrets

Hell or Heaven


Erdő mélyén VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1136
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 1:41 pm
Következő oldal


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 4:31 pm
Következő oldal


────────────── ──────────────
Hátradöntött, a fotelnek támasztott fejjel hallgatom a zenét, kezem keresi a poharat az utolsó csepp nedűvel benne, mikor meghallom az avar zörgését. Nem, el nem söpröm, a természeté ez a hely, csak annyira van körbetisztogatva, hogy ne legyen avarerdő a padlón, mikor belépek. Felemelem a fejem, kifelé figyelek.
Csak képzelődtem, így hátradobom ismét a fejem, s kezem végre megtalálja a poharat, mikor kopogás hallatszik. Felemelem a fejem, a pohár feljebb kúszik, dobásra készen. Aztán a hangra ismét hátradobom a fejem, a pohár a kezemben landol.
Már csak ez hiányzott mára! Nem volt elég a sok ... akármiből is?!
- Nem, nem vagyok, csak úgy teszek, mintha itthon lennék!
Még vagy egy percig megy a zene, én meg csak bámulom a mennyezetet. Sóhajtó morgással állok fel a fotelből és nyitom ki az ajtót.
- Én meg Raphael - végigpillantok rajta. Valami egészen más rajta, de fogalmam sincs, mi lenne az. Ismét morranok egyet, majd ellépek az ajtótól.
- Fáradj beljebb - sóhajtok, majd a lemezjátszó tűje mozdul, csend áll be, a zene elhal.
Lenyúlok a demizsonért és a pohár mellé teszem, az asztalra, amit útközben helyeztem oda. A szekrényhez tartok, s kinyitva, egy csorba bögrét veszek elő. Nincs több üvegpohár, ezt is művészet volt előszednem anno valahonnan.
- Foglalj helyet a fotelben. Bort? Saját termelésű - leteszem a bögrét az asztalra, s a demizsonból előtte neki töltök, majd magamnak. Visszadugaszolom a demizsont, el ne tűnjön belőle a lényeg, majd a bögrét átnyújtom neki.
- Jót fog tenni - megfogva a magamét, a széket húzom a kis méretű asztalhoz, s lovagló ülésben ülök rá.
- Mi az, amit meg kéne beszélnünk? - Felesleges azt kérdeznem, hogy talált meg. Itt van. Arról meg pont nincs kedvem elcseverészni, mit is tett velem. S korántsem azon okból, amit bárki gondolna. Inkább csak végigsimítok képemen és megtámaszkodom a szék támláján, úgy figyelve rá.
Ebben az egyszerűen berendezett, mégis újnak tűnő házban, hála annak a képességemnek, ami, bár jelentősen csökkent, azért mégis haladok annyit és úgy, hogy ne essen senki fejére egy-egy zsindely.
reveal your secrets

Ophilia


Erdő mélyén Mektupp
☩ Történetem :
☩ Reagok :
786
☩ Play by :
Blake Lively
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 11, 2020 11:06 pm
Következő oldal


To Raphael
Az elmúlt hetekben folyamatosan jártam az útjaimat. Bocsánatot, bocsánat után kértem. Túl sok hibát vétettem, túl sok embernek, angyalnak ártottam, még démonnak is. Nem volt egyszerű a mostani helyzetem, viszont nem érzem úgy, hogy menthetetlen lenne. Mert számomra olyan nem létezik.
Reményem csak abban él, hogy kapok egy második esélyt. Tudom, emlékeimben élnek Sariel szavai. Nem hagyhatom őt cserben, nem azok után, hogy vérét adta az életemért. Vagyis a tisztaságomért, életemet pedig újra Abaddonnak köszönhetem. Egy démonnak, kinek örökre hálás lehetek. És leszek is. Ezúttal mégsem ezzel törődöm.
Gabrieltől jövök, a vele való beszélgetés… Több ízben is érdekes volt, mégis egyelőre megtartom magamnak az ott gyűjtött információkat. Bizalmát nem kívánom elárulni, ahogy valójában egy fivéremnek sem. Az angyalok egykor megbíztak bennem, szeretném, ha ez most is így lenne.
Így, amikor az erdő mélyén szállok le. Egy mély levegőt veszek, érzem, ahogy szívembe egy ismeretlen erő telepszik meg, melyet felfogni nem tudok még. Talán a bűntudat, hiszen hazudtam neki. Ő bízott bennem én pedig hazudtam neki.
Mégis könnyedén lépdelek a háza felé, ahonnan hangokat hallok. Szóval itthon van. Halovány mosoly kunkorodik ajkam szegletébe, miközben a tornácon felsétálok. Súlyom alatt felsír a régi, fából készült tákolmány. Szárnyaimat elrejtem, nem azért, mert titkolnám őket, hanem mert kényelmesebb, jobban elférek. Az emberek világába hozzászoktam, hogy ne használjam. A nap aranyló fénye kiséri az utamat, a természet halk motoszkálása kórusként hangzik jelenleg, amikor megállok az ajtó előtt bekopogok, pont, ahogy illik.
- Raphael, itthon vagy? – kérdezem tőle és egy lépést teszek hátra. – Ophilia vagyok, beszélnünk kell – nyugtalanság nem fog el, szívem nem ver hevesebben. Az emberi érzések számtalan változatát nem ismerem még. Nyugodtan állok, még ha a bűntudat valamelyest mardos is, tudom, hogy ezúttal helyesen cselekszem. Szembe tekintek az esetleges haragjával, mivel találkoznék.
Megérdemelném. S amúgy is, lényünk értelme, hogy helyesen járjunk el, miként tehetnék akkor én máshogy?
Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 12:15 pm
Következő oldal


────────────── ──────────────
Nem unatkozom, s nem is szokásom. Eléggé lefoglal a testvéreim eszméiből fakadó tetteik orvoslása, és néha még csodálkoznak, hogy kapnak egy adag szeretetet tőlem, amelyik megérdemli. Igen, nagy a szám, ami inkább a szókimondásra hajaz. Ennek ellenére mégsem haragszom rájuk, mert a tetteiket elválasztom maguktól. Én sem vagyok egy szentfazék, ha már itt tartunk, angyali értelemben. Azért meg ők fogják a fejüket szerintem, mert én sem a labdával dobok olyankor fejbe bárkit is, szóval csak maradjak csöndben. Mert azt meg valószínű, ők takarítják. Ehhez jönnek még a démonok, akik szerintem játszótérnek gondolják a földet, s vele az embereket és az újkeletű dolgokról nem is akarok már beszélni. Magamról sem, mivel az imént említettem, azért én is megérem a pénzemet. Nem ítélkezem, az atyánk dolga, attól még minden szemrebbenés nélkül elmondom a véleményemet.
Keményen dobban az avarral borított föld a lábam alatt, ahogy megérkezem a házam közelében. Egyik városban sem kívántam maradni, de nem is kívántam a saját eszméim köré falakat, várost és lényeket vonni. Amint láttam, hogy én aztán járattathatom a bagolylesőmet, a füle botját egyik se mozdítja, elvonultam (igen, itt jön a hiszti részem!). Kerestem egy olyan helyet, ahol a múlton rágódás és a hatalmi játékok helyett a jelenre tudok koncentrálni és nem holmi ábrándképeket kergetek. Két lábbal a földön. És ha már két lábbal. Ahogy felérek a verandára, lerúgom a bakancsokat, a mezítlábasság az én formám, ha a földdel érintkezhet a talpam. Idegen a bakancs, s idegen a ruházat. Még ennyi idő után is.
Megkerestem azokat az ehető növényeket, melyekből el lehet látni majd az emberek igényeit. Az emberek mellett lennék? Cseppet sem, mivel senki mellett sem akarok lenni, csakis magam mellett. Ez a hely viszont az ő világuk, számomra még továbbra is az, s ami fontos nekik, hogy életben maradjanak, az az élelem.
Jól ment, egészen jól ment, annyira, hogy felbátorodva ezen, hamarosan máshol is belekezdtem ebbe a tevékenységbe, hogy reményt adhassak abban, már nem tudom miben. Csak csinálom.
De valaki mindig beleköpött a levesembe. Kezdhettem elölről, éppen akkor, amikor megvolt az esély arra, hogy igen, sikerült! És ha én ideges leszek, tudom-tudom, megszokott duma, de tényleg nem jó, ha az vagyok. Részletezzem? Á, nem, inkább kihagyom.
Eltelik egy kis idő, mire rájövök, a bőrdzseki rajtam maradt, hogy bejöttem, csak a szárnyaim vontam be. Az ágyra dobom, majd az egyik fotelt megigazítva, egy régi típusú lemezjátszóra felteszek egy lemezt. Nem kell hozzá áram, s helyrepofoztam, miután megláttam árválkodni egy piacnak csúfolt helyen. Mintha új lenne. Akárcsak a ház, amiben vagyok. Nem az enyém, itt találtam, s miután megadtam a végtisztességet a csontvázaknak, amit találtam benne, helyrehoztam a házat. Halálom a kosz és a kupi s a leromlottság. Hogy tud úgy bármi is működni?
Elveszem a demizsont az asztalról, s egy pohárba töltök a vörös borból. Már jó pár éve van bor, hogy végül sikerült megmenteni, úgy harmadjára is a szőlőültetvényeket. Bár nem eszem, s nem iszom, az ízeket szeretem élvezni. Kár, hogy egyáltalán nem tudok olyat produkálni, mint az emberek. Mármint, részegségben. Néha egészen jó lenne úgy kiereszteni a gőzt, hogy nem is emlékszek rá. Csak attól tartok, akkor nem én szívnám meg. És nem a demizsonra értem.
Ledobom magam a fotelbe és egy jót kortyolva, elégedett szusszantással dőlök hátra.

Vendég
reveal your secrets

Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 12:13 pm
Következő oldal


Erdő mélyén 2-abandoned-old-wooden-house-cabin-in-the-woods-robert-chlopas
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2