Welcome to hell or heaven frpg
- Staff és tagok által keresett karakterek -

 
• Forgotten Corpses •
reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Május 07, 2020 9:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Halkan serceg a bőr, mely édes alsó szólamot ad nyögéseimnek és zihálásomnak. Pedig ez csak a karom, semmi fontosabb szerv nem létezik alatta, mégis olyan kegyetlen fájdalom mardossa elmém és testem, hogy képes lennék akár beleőrülni is. Mégis, meg kell tennem... A dialaittas érzés mindent felülmúl, mikor egy újabb, kicsiny fekete csík jeleneik meg a rúnahálózat folytatásában. Ebben a pillanatban áll meg a szívem, mire hirtelen akkorát ütök mellkasomra, hogy még a csontjaimat is hallom roppanni. De legalább újra zörög... Mára végeztem. Nehézkesen állok fel a véráztatta székről, s teljesen kimerülten lépkedek az ágy felé, hogy legalább egy hetet önkívületi állapotban töltsek, amíg az újabb vonás végzi bennem a dolgát. Már le is teszem a testem, vízszintes állapotba kerülök, szemeimet lehunyom, ám szinte abban a pillanatban, mikor ki akarnám kapcsolni magam, hangos morgást és kaparászást hallok meg kintről. Az én kutyám messze jár, az nem lehet itt. Akkor...
Ő az. Hát újra megtalált. Izgatottan húzom magamhoz a levelet és a csontokat, s olyan erősen szívok a mélyükre, hogy beleszédülök a mámorba. A vágyott szarv, hát emlékezett rá... Azt szorongatva olvasom különleges, saját bőrére vésett levelét, melyre azonnal válaszolnom kell. Kiterítek hát magam elé egy vastagabb béldarabot, s arra kezdem el róni betűimet.

Beelzebub,

tán meglepő, hogy magamat emelem a legmagasabb szintekre? Nálad az önzőségem olyan határokat lép meg, mint másoknál soha. Hiszen ismersz annyira, hogy tudd, Atyámon kívül nincs senki, aki képes lenne hatni rám. Csak te. Csodálkozol hát, ha minden erőmmel kapaszkodok ebbe, s azt akarom, hogy én legyek hegységednek csúcsa? Tudom, hogy mivel járna ez. S bevallom, számtalanszor eljátszottam már a gondolattal, hogy te és én, bezárva egy üres légtérbe hosszú, hosszú időre... Mentesen átkoktól és rontásoktól, csak te és én a saját valónkban, hogy azt tehessük, amit az ösztöneink súgnak. Brutalitásod a gyengémmé vált, nehéz nem arról képzelegni, hogy keménységed milyen fájdalmas gyönyört okozhatna. Az egészben az csupán rossz, hogy ez mindig csak egy képzelgés.
Te pedig sose feledd, hogy az egyetlen lény minden világot ideszámítva, aki nem csupán eszköz számomra, az te vagy. Nem csak a kíváncsiság vezérelné pengém, mely felhasítja majd érdes bőröd...
Ne nevezd csekélyebbnek ezt a gyönyörűséget! Megint csak bizonyítottad figyelmességed, hiszen emlékeztél arra, mi okozna nekem nagy kielégülést. Még a távolból is sikerül neked felkorbácsolni lelkem s testem nyugvó részecskéit... Hogy lehetsz erre képes? Állandóan ezt kérdezem magamtól.

Athlan

Ui.: Akkor ezt vésd jól is fel magadnak, mert ha mennem kell, Te adod meg a végső lökést.

Még egy kicsit ráérek azzal az alvással... Szarvát s bordájának kicsiny darabját asztalomra helyezem, majd apró darabokra zúzom azokat, hogy egészen finom és puha por váljon belőlük. Mozdulataim türelmetlenek már, hiszen magamon és magamban akarom érezni ajándékait. Miután kész, vékony csíkot húzok belőlük, s helyet foglalok a rozoga széken az asztal mellett. Kezembe veszem bőrét, majd körbeölelem vele magam ott lent, s lassú, vontatott mozdulatokkal kezdem magam ringatni. Elképzelem, ahogy a saját ujjaim helyett az ő ujjai szorongatnak, az ő kegyetlen ajkai vonnak körbe... Aztán már hajolok is előrébb, hogy egy hangos nyögéssel felszívjam az utolsó kis porszemet is a fáról. Hátam erősen vetődik a széknek, s Beelzebub bőrének segítségével sokkal hamarabb, mint vártam, ott kopogtat már a rothadó gyönyör, melyet nem leszek rest elküldeni a számára. Megragadom hát a belet, s mikor elmémben épp szétszakít, belecsorgatom fertőzött magvaimat, s a hatás kedvéért még pár csepp nyálat is csöpögtetek a mélyükre. Tessék, barátom, ez mind a tiéd... Összegöngyölöm egészen kicsire, hogy egy csepp se hulljon ki belőle, majd rákötöm azt a pokolkutyájának hátára, s útjára eresztem. Remélem, kedvére lesz az újabb ajándék.

reveal your secrets

Beelzebub


Forgotten Corpses - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 04, 2020 1:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Bűzös hullák érlelődnek, fekélyes testük nyílik, hogy hemzsegő legyek rajzzák, dongják körül őket szerelmesen. Lárváik, a csontik lakmároznak, míg a testek puffadnak a bomlás gázaitól. Mégsem hasonló az ízük, a tiéd valamiért egyedi, nem sikerült sem vízben, s saját levükben ázó, sem szárazra aszott testek sem reprodukálni a hőn vágyott ízt. Mikor lettél ennyire egyedüli és páratlan? Talán nem a testedben, vagy az ízedben kellene keresnem a válaszokat. A kézen fekvő megoldás, hogy én emellek láthatatlan piedesztálra, hogy én vagyok ki különlegessé tesz a magam számára kósza gondolat, melyet elhessegetek, hiszen könnyebb téged okolni, s hibáztatni függőségem miatt. Mi változott most? Hogy ehetek, zabálhatok bármit, s a lassan gyomromat kitöltő érzés mellett folyton ott duruzsol az elégedetlenség különös dallama, s ez más. Más, mint a megszokott soha el nem érhető elégedettség hajszolása. Más, mint a szüntelen éhezés, a folytonos fogyás, a panaszos korgás, mely enne folyton, enne bármit. Affektálva eszem, keresve téged minden falatban... Nem vagy pótolhatatlan, súgja az elme, szentségtelen meggyőződéssel, tagadja a tényt, megtagad téged, de felidézve az ízed gyomrom vágyakozva nyöszörög, panaszosan sír utánad, s bár megteszi más is, ahogy eddig is ettem folyton-folyvást, most nem borzong testem a kielégüléstől. Karmos ujjaim belemélyednek a fába, reccsen a fa, roppannak az ujjak, míg csoszogás, s hörgés nem üti meg fülemet. A közeledő impet a mágiád mozgatja célirányosan felém, de türelmetlenségemben elébe megyek, hogy feldobjam előholt testét az asztalomra. Vajon ha megenném, érezném rajta esszenciád? Torkát szorítom, valami van ott, érzem kidudorodni a csenevész testben. Kést ragadok, hogy felhasítsam a nyakát. Megdöbbenve figyelem a szívet, az üvegcséből kiszedve a levelet lesz értékes, mert a tiéd. Ajándék. Tőled, nekem. Hozzá dörgölőm arcomat a már nem dobbanó izmos szervhez, elégedetten sóhajtom rá forró lélegzetem, mely érted zihál ódát, zeng az ereimben nyargaló vér dicshimnuszt. Nyalogatom, fogaim belemélyednek, számban tartom, de csak ízlelgetem, mert kár lenne elemészteni. Majd az impet... Nyúzok számodra combom bőréből egy levélhez elegendő darabot, arra róvom a választ.

Athlan,

úgy hangzanak szavaid, mint aki kizárólagosságra vágyik, de tudod mivel járna az? Tudod mit jelent, ha más íz érdektelenné válik, ha csak a te ízed elégíthet ki arra a kis időre, amit nem falással, hanem emésztéssel töltök? Túl nagy falat ez egyedül neked, még azon a szűk torkodon akad... Nem hinném, hogy másra hatna ez a csábítás, de ha ennyire azt akarod, hogy legyezgessem hiúságodat ide kell jönnöd hozzá, hogy a füledbe duruzsoljam, a testedre nyaljam a kívánt választ, hogy érted feszülésemmel kínozzalak, mert emlékszem még, hogy ölel körbe a szűkösséged, rajtamon lüktetésed, ameddig szakadva nem engedsz, fogadsz magadba egészen.
Örvend a szívem, hogy ekkora becsben tartod a beleegyezésem és az áldozatom, de nyilván másnak én sem feküdnék vállalva minden mocskos fantáziájának kiélését, mintha csak egy eszköz volnék. Ne feledd el ezt a kegyet, mert ez csak a tied.
Nagy becsben tartom az ajándékot, s cserébe sokkal csekélyebb ugyan, amit kínálok, de remélem megelégedésedre válik. Imádom az izmos szíved tapintását, éppen olyan, mint a merevedésed a tenyerem alatt, bár ott dudorodva masíroztak ki belőled a bogarak, még jobban keményítve azt az ízletes húst.
Remélem te is kedved leled abban, ami a tiéd.

Beelzebub
Ui.: Magam kezűleg tekerném ki a nyakad, mert más nem lehet a végzeted.

Összegöngyölőm még véres bőrömet, mellé hasítok egyet beesett hasamon, hogy oldalbordám kitörve tegyem az ajándék mellé, s tudom, akad rajtam még valami, amit nagyon szeretnél. Egyik szarvam is letöröm, s pokolkutyát füttyentek magamhoz, aki a csontoktól és vértől izgalomba jön. De nem az övé. Az imphez vonom, megszagoltatom vele a szíved is, s a neked szánt csomagot a hátára kötöm. Dobok neki egy kezet, hogy tudja nagyobb jutalom várja, ha a kedvemben jár, azzal elszalad szagod után szimatolva. Legalább én is megtudom merre is jársz az eb által.


reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 03, 2020 3:31 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Nem könnyű a nyomomra bukkanni. Épp olyan időszakomat élem, mikor hullámzok a Pokol tengerén, s képtelen vagyok megpihenni. Gyengeségem múlik az idő elteltével, de még messze vagyok attól az állapottól, amibe vissza akarok térni. Büntetés. Megérdemlem. Legközelebb jobban fogok figyelni, ha bonyolult kísérletekre adom a fejem.
Tenyerembe süllyesztem a kerek, puha, meleg tojást, melyet épp az imént szakítottam le a bokorról, s vettem el a társaitól. Kicsiny férgek keringenek az átlátszó héj alatt, melyek fontos alapanyagként szolgálnak egy főzetemhez. Egy ideje már gondozom eme kertet, s most érett be ez az egy szem arra, hogy leszakajtsam onnan. Azonban hiába az öröm, azt mindig beárnyékolja valami. Hol lehet már? Felegyenesedve nézek el a távolba, de impnek már egy ideje nyoma sincs. Csend és hullaszag terjeng a levegőben. A napok pedig így telnek el. Olykor öntözöm a tojásokat a saját véremmel, néha megtisztítom őket, vagy épp kiszedegetem a felesleges növényeket, amik benövik őket, vagy éppen újabbat szedek le a bokrokról. Hol vagy már? Minden nap elmémbe ég a kérdés, mely egyre jobban feszít belülről. Aztán a választ hamarosan megtalálom, mikor a kert egy távoli végébe sétálok, hogy felmérjem a terepet, hova tudnék új bokrokat ültetni. Akkor látom meg ott az imp foszló tetemét. Hát nem érte el a célját... Lejjebb hajolok hozzá, kutatok nála a levél után, ám azt nem lelem meg. Mikor azonban megfordítom, akkor látok valamit kirajzolódni a hátán, mely már számomra olvashatatlan, hiszen számtalan betű már a kukacok gyomrát telíti. Karjaimba fogom hát az imp málló testét, beviszem a kunyhóba, s némi varázslat után láthatóvá teszem rothadt bőrén Beelzebub üzenetét. Amint az utolsó szó is elmémbe kerül, egyből megragadom az egyik üvegcsét, melyben egy mérgező növény zöldes leve lötyög, s azzal kezdem felvinni a saját soraim egy papírra.

Beelzebub,

a gyötrelmem túlságosan feszít belülről ahhoz, hogy teljes őszinteséggel tudjak róla írni. Még a végén elbíznád magad, s oda lenne a varázsom! Igen, túlságosan is élvezem, ahogy olvasom szenvedésed szavait, de vajon hányak után epekedhetsz így? Vajon hányak tudhatják magukénak emésztő éhséged? Minden brutalitásod ellenére tisztában lehetsz vele, hogy a magamfajtákat nem taszítod, hanem úgy csábítod, mint a méreg, mely folyékonnyá rohasztja a testet. Nyugtass meg, hogy én vagyok az egyetlen, kit sötét csábításoddal próbálsz csalogatni...
A szavamat adom, ahogy kéred. A kérdés már csak az, hogy a körülmények is engedni fogják-e nekem.
A fény a te érdemed volt egyedül, torkos barátom, hiszen bár kellemes volt eljátszani a gondolattal, hogy erőszakkal rángatlak el magamhoz, s az akaratod ellenére hasítom fel a tested, de tudod... Az engedélyed ennél sokkal izgatóbb, borzongatóbb és felemelőbb. Talán te vagy az egyetlen, akinek nem egyszerűen a fájdalmának édes ízére van szükségem, hanem annál sokkal többre. Talán mindenre.
Szeretnél belőlem egy darabkát, mely feléleszti elméd mélyén nyugvó emlékeim? Tudod, szívesen tagadnám meg a kérésed, s fürödnék meg fájdalmad üres tengerében, de mégis úgy érzem, teljesítenem kell a kérésed. Teljesítenem kell, hiszen van egy darabkám, ami azóta nem nyugszik, mióta elváltunk a vízesésnél. Fogadd hát tőlem ezt az ajándékot, s tartsd nagy becsben. Ugyanis ez a Tiéd, barátom. Csak a Tiéd.

Athlan

Ui.: Megérné meghalni azzal a tudattal, hogy a hiányom jobban emésztene téged, mint az éhség...

Egy üvegcsébe helyezem a levelet, s egy egyszerű mozdulattal ledugom az imp torkán. Amaz még ugyan nem mozdul, de nagyjából fél órát átölelő varázslat után felkel a helyéről, s lábát húzva, halkan hörögve, teljesen ködös ábrázattal indul meg vissza Beelzebubhoz. Az ajándéka azonban még nálam van, s azt bizony nem szedhettem ki magamból a mágia előtt. Így pár méterre az imp előtt odakint felhasítom a mellkasom egy pengével, hirtelen kitépem a szívem, amit gyorsan ledugok a torkán az üvegcse mellé, s mintha mi sem történt volna, a lény úgy battyog tovább. Én pedig egyből kiterülök a földön, s a levegőt kapkodva hamarosan minden elhomályosul. Újra.

reveal your secrets

Beelzebub


Forgotten Corpses - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 02, 2020 2:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Összeszűkülő pillantással hallgatom az imp szinte érthetetlen tőmondatos megfogalmazását. Karmaim látszólag unottan kopognak az asztalon. Megint Ő. Megint Ő akar minket elválasztani, elszakítani. Vajon sikerrel jár? Az imp ostoba, de nem akar még egy levelet kézbesíteni, tart a következményektől. Vajon te is tartasz az Ő haragjától? Jobban, mint az én neheztelésemtől. A szék megkönnyebbülten nyikordul, amikor felemelkedem róla, idegesen járkálok fel és alá. Hogy küldjem a következő levelet, ha érkezik válasz, de az imp jobban retteg Tőle, mint tőlem. Pedig most jobban tenné, ha igenis tőlem rettegne, a rosszhír hozók sorsa sosem kegyes, különösen, ha nekem mondják őket. Valami talpam csiklandozza, lepillantok leemelve szememet a pokoli teremtményről, akinek büntetését latolgattam magamban. Férgek fordulnak ki a földből, lábaim előtt tekeregve okádják a szavakat. Válaszoltál, s én megkönnyebbülten sóhajtok, mert talán kissé rettegtem, hogy Ő fontosabb számodra, mint én. Megragadom az impet, satnya testére karcolom pengével a választ, s ígérem neki, hogy legközelebb csak hullaként lehet futár, mit a levél mellé csatolok, mint holmi ajándékot. Vinnyog, ahogy a sorokat körmölök bőrébe, egészen húsáig mélyesztve a pengét. Talán ez majd óvatosságra inti csekély értelmét is.

Athlan,

nagyon remélem nem sokkal maradsz el tőlem, bízom benne, hogy tied gyötrelmeim párja, s viseled a kínokat, melyeket én is. Én érted, te értem. Nem feledtem el, jól bevéstük emlékeim közé azt az éjt, mi sötét gondolataim égboltjának legtündökölőbb csillagává lett. Élvezed? Én téged élveznélek, ha végre éreznélek a fogaim alatt, a nyelvem hegyén. Ezzel a gondolattal kenegeted magad, mintha csak zsírral tennéd? Az én ürességem, mely rád vágyik úgy hiszem veled kitölthető volna, ha kegyeskednél nekem egy koncot dobni, valamit, aminek te ízed van. Adj valamit, könyörgöm, s cserébe én is küldök magamból ajándékot. Melyik világ lenne, ahol Te és én... olyan világ nincs, arra rendeltettünk, hogy ebben a nagy szenvedélyben egyikünk a másik prédájává váljon.  Erre hajt az izzó hév, hogy mindketten elkárhozzunk benne. Mert a nyertes sem lesz igazán győztes, ő is veszít, elveszít valami fontosat.
Ígéretet? Adnád a szavad erre? Megkaphatnám? Akkor add a szavad, s ha megszeged úgy apró ízekre szaggatom kínban előpárolt húsodat... Roppantul élvezném.
Nehéz lenne azt a fényt elfelejteni, ami akkor gyúlt szemedben, mikor engedékeny hangulatomban megígértem, odaígértem magam neked. Csábító ajánlat, olyannyira, hogy kedvem is támad menni, nehogy valóban elinduljak keresésedre Athlan. Hagyd, hogy Ő elrejtsen előlem, mert most talán lehet mégsem bírnám kivárni a pillanatot, mikor végre nekem adod magad, mikor kiszórakoztad magad. Az éhségem folyton növekszik, feszegeti a bordáimat, csak arra vár, hogy testet ölts végre, hogy rád vethessem magam és vadászhassak rád.  Hiába az ígéret, ha most mégsem tudnám betartani, mert abban a szentségtelen percben, melyben megpillantanálak... magam sem tudom mi kisért jobban, a gyötrelmed emléke testem körül, vagy az ízed. Talán nem kellene kockáztatnunk, ezért láncolom magam a helyemre, olyan vagyok mint egy porázra kötött, kiéheztetett eb. Most ne bízz bennem...

Beelzebub

Ui: Talán hiányoznál...


A nyöszörgő imp kóvályogva indul el, hogy teljesítse feladatát, de nincs kétségem afelől, hogy belepusztul a vérveszteségbe majd. Kérdés, hogy még a jelenlétedben, míg a levelet olvasod le szürkés testéről, vagy mikor visszaindul. Új módszert kell kieszelnem, hogy levelem célba érjen.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 01, 2020 4:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Léptei alatt a föld is megreng. Érzem a vöröslő fűtengerbe simuló bőrömön zaklatottságát, hiszen sarka ingerülten süpped beljebb, miközben felém közelít. Fejem egy kicsit hátrébb döntöm, úgy figyelem fejjel lefelé közeledő sötét alakját, ki mintha rejtegetne valamit a háta mögött. Vagy húzna maga után? Minél jobban rajzolódik ki előttem, annál inkább veszem ki a kezében szorongatott impet, melyet egyből mellém hajít erősen, mikor odaér.
- Athlan. - ejti ki ridegen a nevem. - Mi ez? - mutat a lény kezében szorongatott borítékra.
- Atyám. - figyelem arctalan arcát, mely láthatatlanul fürkész engem. - Minden bizonnyal egy levél. - lassan csúsztatom magamhoz a borítékot, s mellkasomra simítom egy halk sóhajjal. Ő az...
- Ezt már egyszer megbeszéltük, nem? Emlékszel, mit mondtam neked akkor? - csak hogy emlékeztessen, felemeli a kezét, mire a szívem hirtelen megroppan, s egyből egy apró vértócsa zúg ki ajkaimon, bemocskolva a borítékot. - Felejtsd el őt. - már megint ezt csinálja...
- Nincs joga beleszólni, Atyám. - ekkor közelebb lép, s fedetlen talpát a nyakamra feszíti.
- Mindenhez jogom van. - feleli hidegen, ám ahelyett, hogy eltörné a nyakam, vagy egy mozdulattal elválasztaná tőle a fejem, váratlanul lelép rólam, kiszedi a kezem közül a levelet, s hangosan olvasni kezdi. Míg ő egyre ingerültebben ejti ki a szavakat, én egyre mélyebben veszem a levegőt, ahogy Beelzebub arca megjelenik az emlékeimben. Túl sokat nem kellett utána kutatnom.
- Hát milyen messze kell téged űzzelek? Taszítsalak le a Pokol pereméről is? - kérdi dühösen, s a mámorító levél egy szempillantás alatt lobban lángra, s tűnnek el a szélben a hamvai. Atyám megfordul, s távozik. Én pedig miután már nem érzem a jelenlétét, kiszakítom lábaimat a gyökerek öleléséből, letolom magamról a mohát, kiszakítom az oldalamból a gombákat, s nagy nehezen a hasamra fordulok, hogy ujjbegyemmel a sárba róhassak egy szöveget.

Beelzebub,

úgy véled, hogy az én szenvedésem messze elmarad a tiéd mögött? Hogy jutottál mégis erre a következtetésre? Hát már elfeledted volna a legutolsó együtt töltött óráinkat, ahol Te egyedül élvezhettél minden őszinteségemmel együtt? A gyötrelmed pedig... Ahogy keveredik a sajátommal, egészen mámorító, s egészen új. Bevallom, élvezem. Elvégre ki mondhatná el magáról, hogy nem a Falánkság gyomrát tölti ki, hanem az elméjét? Egész testemben borzongok, ha erre gondolok, bár valami különleges motoszkálás is megindul bennem, mely a hiányodat próbálja kitölteni. Sikertelenül. Ez nem az a világ, ahol Te és én... Tegyek tán ígéretet, hogy az első utam hozzád fog vezetni, miután erőre kapok? Ezt akarod? Megkaphatod...
Hát emlékszel még az ígéretedre? Nem csak a levegőbe beszélted üres szavaid? Tudod, hogy az én vágyam mindig is Te voltál, s ez mit sem változott azóta, mióta felötlött bennem a gondolat, hogy a Te tested hasítsam ketté. Keress meg... Gyere el hozzám... S ígérem, ha végeztem minden apró porcikáddal, utána megkaphatsz.

Athlan
Ui.: Kockáztatnád, hogy soha többet ne láss?

Mikor az utolsó betű is a sárba íródik, megjelenik pár alvilági féreg, akik magukba szippantják a sarat, s lassú, vontatott tempóban indulnak meg Beelzebub felé, legyen bárhol. Ha megtalálják, úgy a kimásznak a földből, s kiokádják magukból a sárból szőtt betűket, egyenesen a lábai elé.

reveal your secrets

Beelzebub


Forgotten Corpses - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Ápr. 30, 2020 9:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





A vér, s a pusztulás illata terjeng, ahogy éhségem próbálom kielégíteni. Harapok, tépek, rágok, nyelek. Harapok, szakítok, rágás nélkül nyelek. Tépek, szakítok és mindig csak nyelek. Egyre kétségbeesettebben nyelek, mert most nem csak nem elég, de közelébe sem járnak a megkívánt íznek. Hol vagy már? Fáradtan kuporodom a húscafatok közzé, hagyom, hogy a lassan kihülő vér lassan rászáradjon testemre, s várok. De te nem jössz, csak az illatodat hozza a szellő, mely nem kósza képzelgés, hiszen borítékot repetet fuvallat hátán felém. Elkapva kelek fel magamnak vetett hús-csontágyamból, hogy feltépjem a borítékot, hiszen nem választ reméltem, hanem megjelenésed. Hát szakad a papír, panaszosan zizeg karmaim alatt. A levelet kezembe tartva érezlek, érzem illatod, mely egészen a tüdömig hatol, megül a nyálkahártyán, s pavlovi reflexszel indul meg a nyál termelésem. Arcomhoz szorítom a lapot, hátam ívbe feszül, ahogy mélyet szippantok abból, amit nekem szántál, szemeim felakadnak, majd befordulnak. Testem bele remeg lényedbe, pedig itt sem vagy. Szapora lélegzetem zihálása mikor csitul, akkor futom át a levelet, mellyel végig simítom tulajdon testem, mintha csak te érintenél. Helyet foglalok, hogy választ írjak, de elpazaroltam a tintám, hát tulajdon véremmel fogok neki, hiszen illő, hogy viszonozzam a figyelmességet, még ha nem is afféle testnedvvel, mellyel te ajándékoztál meg. Ahhoz itt kellene lenned, hogy ne csak emlék legyen testem köré szoruló szenvedésed.

Athlan,

amit te érzel meg sem közelítheti azt, melyet én szenvedek, különösen, hogy ily levéllel érkezik a válaszod. Túl rég volt már, hogy ilyen kis aprósággal is megkísérts, s megkeserítsed amúgy is szenvedő, elégedetlen létezésem. Ki lenne ezek után méltó falat, ki csillapíthatná az éhséget, mely most rád feni a fogait? Te is tudod a választ, s én meg azt tudom mekkora megelégedésedre lehet gyötrelmem, melyet ott érzel bensődben. Élvezd ki! És iparkodj, hogy összeszedd magad, vagy rejtőzz el, mielőtt keresésedre indulok, mert talán most nem lenne elég erőm ahhoz, hogy elengedjelek...
A részeid semmisé váltak bennem, elemésztődtek, csak emlékeit, fantom érzéseit dédelgeti testem, mint valami bölcső, mely az igézeted ringatja, hogy még mélyebbre taszítson. Nem én fertőztelek meg, hanem te engem, s ennek ideje volna megfizetned az árát, drága barátom.
Asztalom éke leszel, de siess! a türelem sosem volt erényem, s már most szedi áldozatait vágyakozásom az elégedetlenségemmel karöltve, bizonyára élveznéd a pusztítást, amit okozok, gyönyörödre válna... Megígértem, hogy egyszer én is felfekszem az asztalodra önként, hogy rajongásod éles pengéjével felhasíthass és úgy nézhess meg, ahogy soha senki más nem látott még, nem felejtettem el és tartom az adott szavam. Talán az enyhíti majd az éhségem csodálatát is...

Beelzebub

Ui.: Egy próbát megérne, de nem most, mert most talán veszted lenne ez a balul sikerült kísérlet is.

Nyálam cseppen a levélre, melyet képtelen vagyok már nyelni, borítékba teszem remegő kezekkel, míg a te leveled a számba gyűrőm. Hiszen ezért adtad. Kis kóstolónak. Az imp már rutinosan veszi át a levelet, s mintha értelem csillanna azokban az együgyű szemeiben, amikor újra elmondom a címzettet teli szájjal. Lehet ki kellene vájnom majd később neki, mert nem tetszik, ahogy néz.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Ápr. 29, 2020 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





Sötét gomolygásom épp egy kicsiny tűzörvény közepén kering lassan két napja, s bár azt terveztem, hogy kitolom a tűréshatárom addig, ameddig csak bírom, most egy halk kopogás mégis megakaszt mindent. Ehhez ugyanis csend és nyugalom kell, még egy apró bogár rágása is megszakíthat mindent. A lángnyelvek csillapodnak hát, majd szépen lassan eltűnnek. Én pedig fekete füstként szállok az ajtóhoz, s mikor kicsapódik az, egész egyszerűen kisuhan az imp kezéből a levél, melyet oly görcsösen szorongat. Kíváncsian fürkészem szemek nélkül a borítékot, majd lágy szellőként kicsúsztatom a benne levő gyűrött papírt. Meglepő hát, hogy a nevem láttán már megdobban a nemlétező szívem? Beelzebub... Ha lennének ajkaim, most biztosan beharapnám őket, s ha tudnék sóhajt kipréselni magamból, akkor az már beterítette volna az egész helyiséget. Helyette azonban rögtön tollat ragadok, s egy magamhoz hű tintába mártom azt, a porhüvelyem megromlott ondójába, mely szürkés árnyalattal szökik egy megsárgult papírra.

Beelzebub,

őszinte leszek Veled. Nem lepett meg a leveled. Hogy miért nem? Az utolsó találkozásunk alkalmával talán túlságosan is belém másztál, s azt hiszem, még ennyi idő sem tisztultál ki belőlem. Szinte érzem magamban az éhséged... Érzem, ha az éhínség mezsgyéjén táncolsz, érzem, ha a telítettség kis híján szétszaggatja a tested. Vagy csak egyszerűen... Túl rég volt már, nem igaz? Túl rég ahhoz, hogy ne érezzem a hiányod, ugyanis bár én próbáltam ezt tenni veled, de mégis neked sikerült megfertőznöd. Hiába hoztam magammal egy részed, én is ott hagytam nálad valamit. Viszont még  nem érkezett el az idő arra, hogy újra összemérjük az erőnket. Gyenge vagyok, Beelzebub. Balul sült el egy kísérletem, s még szenvedem az utóhatásait, s ha így mutatkozok bárki előtt, akkor biztosan állíthatom, hogy az lesz az utolsó megnyilvánulásom. Úgyhogy még egy kis ideig kénytelen leszel beérni azzal a sok mocskos előétellel, mielőtt az asztalodra fekszek. Vagy épp Te az enyémre...?

Athlan
Ui.: Velem sosem lehet betelni...

A megsárgult levelet visszacsúsztatom a borítékba, majd füst alakban kiszállok a házból, s egy könnyed szellőt gerjesztve annak hátára helyezem a küldeményem. Lassan fog megérkezni hozzá, de nincs kétségem a sikere felől.

reveal your secrets

Beelzebub


Forgotten Corpses - Page 2 Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
257
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 5:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2





A pislákoló gyertyafénynél ragadtam meg a tollat, beleszúrtam az összekötözött, de tehetetlenül vergődő testbe, akinek tulajdonosa felszisszent a szúrásra. A papír felett mégis megállt a kezem, a roll végén várakozva gyűlt, gömbölyödött a vörös nedv. Hogyan szólítsalak? Minek nevezzelek? Összecsikordultak a fogaim a türelmetlenségtől, s a roll megérintette végre a lapot, hogy sebes macskakaparással megírjam azt az átkozott levelet.


Athlan,

figyelmed mindig oly sok minden vonja el, hogy nem vagyok benne bizonyos, hogy tudod, mikor is falta szemem látványodat utoljára. Megbocsáthatatlan a késlekedésed! Remélem jó okod van arra, hogy megvárakoztatsz, hogy koplaltatsz, magad iránt éheztetsz. Belülről emésztem magam miattad, s lassan lyukat éget a gyomrom falán a sav, melynek rád támadt úrigusztusa. Ne várakoztass tovább, ne éheztess tovább. Jelenj meg színem előtt, hadd ízleljelek újra, mert lassan már nem is emlékszem átkozott ízedre ami nyelvemet kísérti mégis szüntelen. Jönnöd kell, kellesz! Fogaim belesajdulnak, beleropog az állkapcsom annyira nagy szükségem volna egy emlékeztető falásra. Siess, térj meg hozzám, csak egy kis időre, s esküszöm mindenre, ami szentségtelen, hogy elérem, hogy beteljek veled.

Beelzebub

Szemlélem a levelet, átfutom újra és újra bíráló szemekkel, végül az egészet összegyűröm és a földre hajítom megfeledkezve róla, míg kötözött sonkát eszem. Étkezésem végeztével mégis felveszem a galacsint, kisimítgatom és borítékba helyezem. A megidézett imp kezébe nyomom, aki értetlenül bámul rám, nem csak az eszük csekély ezeknek a teremtményeknek, de még az ízük is rémes. A parancsot azonban végrehajtják, már ha megtalálják a címzettet.

reveal your secrets

Athlan


☩ Reagok :
404
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Ápr. 27, 2020 4:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


[You must be registered and logged in to see this image.]
Ajánlott tartalom
reveal your secrets



Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma

Nincs


●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
1/1
Leviatán
7/3
Angyal
1
Démon
6
Bukott Angyal
3
Ember
4
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
5
Nephilim
2