Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Forgotten Corpses •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Hell or Heaven


Forgotten Corpses VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1033
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 9:35 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


***
Lezárt játék
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 08, 2020 10:03 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Hullákból vetett halmon fekszem, mozdulatlanul napok óta, legyek, darazsak donganak, járják be testemet, de el sem hessegetem őket, még pislogás sem riasztja őket, ahogy nedves szememhez gyűlnek inni, ízelt lábaik vissza-visszatérnek. Csak gondolataim zakatolnak leveled óta, hangod cseng dobhártyámon, felidézem, hogy szólítasz nevemen, melyben annyi jelentés bújik meg megfejthetetlenül, idegenül mégis vágyottan. Beelzebub. Más nem ejti így, de elkopik majd, ahogy ejted, mert lekoptatja rólad a Mestered, lehánt engem rólad majd, hogy mikor legközelebb ejted tán üresen fog hangzani, ahogy nevem ejted, nem lesz benne semmi, nem marad benne semmi. Mozdulok, a halom aljáról a rothadt karba harapok, fogaim nyomán bűzös folyadék ömlik, ahogy az idő is emészt. Férgek fordulnak ki a karból a húscafatban is érzem kétségbeesett vonaglásukat, ott táncolnak a nyelvemen, a torkomon, aztán a mozgásuk a gyomromban ér véget.
Értem miért akar kiirtani belőled. Tudom, hogy a gyengeség, mint céltábla ékeskedik rajtunk, nyakunkban cipeljük, s az avatott szemek látják. De valóban elgyengültünk a másikért? Elfeledsz?
Idefent virágok hullajtják szirmaikat, elmúlásuk illata tölti meg a világot változást hirdetve. El kell felejtened, hogy erősebb légy, de én? Azért mert értem, még dühít, még egyáltalán nem akarom, s a falunyi halandó hulláját elcserélném arra az egyre, hogy megmutassam, te nem vagy gyengeség. Veled oltanám ki az életét, tort ülnénk felette... de talán már rég elkéstem.
Feltápászkodom, lépteimnek célja lesz, s kitartóan menetelek. Ő talán tud segíteni, hogy ne kelljen lánom engem vizsgálgató közönyös arcod. Szellem alakod követ, árnyak között, a periférián kívül úszik, s ha odakapom a fejem a másik oldalon terem. Arca tele van rosszallással, mintha tudná hová megyek. Ne nézz így, te is megtennéd.

A rozoga kunyhóba lépve a görnyedt hátú démon feláll ültéből és azonnal hátrál.
- Beelzebub....- leintem, most nem azért jöttem, amiért általában, kérdő pillantását figyelmen kívül hagyom, ahogy felmászom az asztalra.
- Csinálsz még lobotómiát? – meghökken, majd úgy ragyog fel a lehetőségtől az arca, mint ahogy a tied is szokott azzal a megszálltsággal, de ez nem nekem szól. Közelebb lép, letöröli arcáról az örömöt helyette kételkedve, gyanakodva figyel.
- Biztos, ezt akarod?  - pennát ragadok, s megsárgult papírost, hogy ráírhassam utolsó levelem, míg bólintok, s az öreg hezitálás nélkül szíjaz le az asztalhoz, gyenge rúnái nem tartanának fogva, ha nem akarnám. Pont kerül a levélre. – Ezt el kell vinned a pokolba...- nyomom a kezébe, míg ő neved olvassa le a levélről, de tovább nem olvas. – Ki az az Athlan? – teszi le a levelet, majd szeget ragad, s kalapácsot, miután fejem is leszíjazta.
- Ezt  kérdést akkor tedd fel, ha készen vagyunk. – ő is bólint, szemem sarkába illeszti a szöget, le sem hunyom, az izgatottsága érezhető, én pedig felidézlek még egyszer, mert talán ez lesz az utolsó. Lecsap a kalapács, a szeg beékelődik az agyamba, s a kín elviselhetetlenül hasít belém, hogy ordítva vonaglom meg, majd elsötétül a világ.


Athlanom,

tudom, hogy szándékosan nem szakítanál ki magadból, mert már túlságosan beszőttelek, hogy nagyobb kárt okozzak, mint amennyire hasznos lenne elveszejtésem. Tudom, hogy te is így megmérgeztél már, ám nem hiszem, hogy Atyád ne nyúzna le elmédről végleg. Talán már meg is tette, s eme sorokat olvasva értetlenül állsz. Ily távolságból nem veszem zokon, s számon sem kérem a feledésed, de én is megpróbállak elhagyni téged, mert talán Mesteres szeme éles, a mienk pedig elhomályosult már egymástól.  Megméretettés ez drága barátom, árulásunk, s váltsunk levelet most utoljára, mint Júdás csókot.

Beelzebub

Ui.: Mindenhol látlak, mindenhol velem vagy, mert már rég eggyé váltunk.


Hús szakadásának hangja, sikoly, hörgés, lassan tisztuló szavak.
- Beelzebub...- az értelem lassan szivárog vissza, s az alattam elterülő gyötört arcú démonra nézek, aki nevemen szólít. Figyelmem miatt nagyot nyel, de már nem csak egy fenevad néz rá az egyszerű ösztönökkel.
- Ki az az Athlan? – kérdi, mire értetlenül ráncolódik össze homlokom. Athlan? Nem tudom... de nyelvemen zsibong valami mennyei íz, gyomrom kordul vágyakozva, sajdul az ölem furcsa kívánsággal. Ki Athlan?
- Sikerült? – eresztem a démont, s a kijárt felé veszem az irányt, hiába szólít, hiszen éhezem. Kilépve egy alak tűnik fel mögöttem, kísérteties, csupán képzelt fantom. Athlan! Lehunyom a szemem, apró mosoly játszik ajkamon. Ne nézz így, te is megpróbáltad volna! Kiirthatatlan vagy immár, belőlem biztosan. – Nyertél!- suttogom magam elé, mire felderül a szellem arca, s hangodat hallom fülemben, érezkel a bőröm alatt. Talán engem sem lehet kiirtani akkor belőled. Végleg semmiképp, s ha mégis...csak emlékeztetnem kell rá ki is vagyok én neked, drága barátom.



reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Forgotten Corpses Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Jún. 07, 2020 7:06 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





- Athlan, ha így folytatod, örökké gyenge maradsz. - karba tett kezekkel áll előttem Atyám, s hiába csupán egy sötét gomolygás van arca helyén, én akkor is érzem magamon szúrós tekintetét, mellyel megvetően méregeti szétszóródott testrészeim.
- Tudom. - sziszegem elfojtott dühvel ajkaim közül, melyet ugyan próbálok visszanyelni, ám nem olyan egyszerű Atyám hirtelen cselekedetének következményeit megszüntetni. Érzem én a fájdalmat, hogy ne érezném?! Minden apró kis rezdülését éreztem most is annak, ahogy leszakította rólam a végtagjaimat.  
- Szedd össze magad. Utána folytatjuk. A tűzzel még nagyon nehezen bánsz, de most már tanulhatsz a hibáidból. Nem igaz, Fiam? - lehajol hozzám, egy pillanatra két ujja közé csippenti az állam, majd végül szótlanul ellép tőlem, s távozik egy időre. Hosszú időre, hiszen tudja jól, hogy egyáltalán nem egyetlen percet fog átölelni a folyamat, amíg erővel magamhoz húzom karjaimat s lábaimat, s visszaépítem őket a testemhez. S ha ez még nem lenne épp eléggé kellemetlen helyzet, még társaságom is akad hamarosan egy félénk imp képében. Mesterem tanításai közben könnyen feledek el dolgokat, s neki megvan a képessége arra, hogy tényleg, igazán kiöljön belőlem mindent, ami visszafoghatja az erőm. Most sem volt más hibám egy kósza, nem ide illő gondolaton kívül...
- Hé, te, gyere ide! - utasítom a fattyút, ki bizonytalanul lép közelebb, s mutatja meg a rongyos levelet s annak tartalmát. - Szedd ki a bal szemem. Most. Azt pedig tedd a helyére. - félénken bár, de teljesíti kérésem, én pedig halkan felnyögve raktározom el magamban Beelzebub kegyetlen arcát. Ám ezt nem élvezhetem sokáig. Az átkozott métely hamar elveszi tőlem, mintha Atyám átka nem hagyna számomra megnyugvást. Megértem, s mégse. Azt akarja, hogy erős legyek, s ehhez kell, hogy minden zavaró tényezőt eltüntessen belőlem. Ezzel azonban lényem olyan rétegeit is lefaragja rólam, melyeket nem biztos, hogy el akarok engedni. Így hát ajkaimat gyorsan szóra nyitom, mielőtt még egy fertő az impet is elragadja.

Beelzebub,

Hogy mit akarok? Egyszerű a válasz. Mindent. Mindent akarok. Szavaid akár belőlem is szólhattak volna, hiszen lényed már túlságosan mélyre fészkelte magát ahhoz, hogy én képes legyek onnan kiirtani. Miért is akarnám? Amilyen gyötrő démoni bűbájod, oly élvezetes is egyben, s tudod jól, barátom, ki képes meglátni a szenvedés mélyén a gyönyört, az bizony én vagyok.  
Ám rossz hírekkel kell szolgálnom. Kapaszkodj meg, ahol vagy, keress egy áldozatot, kin mérged kitöltheted, hiszen a következő szavaim nem fognak örömmel eltölteni. Emlékszel az alakra, kinek jöttekor távoztam egyből a vízeséstől? Ő volt az a démon, kinek eladtam a lelkem, s ki tanítómmá és mesteremmé vált. S ki ki akarja belőlem irtani a legapróbb dolgot is, mely gátolhatja az erőm, s visszahúzhat a fejlődésből. Érted, mire akarok kilyukadni? Nem tudom biztosra mondani, hogy érkezik-e még tőlem üzenet. Nem tudom biztosra mondani, hogy egy legyintéssel nem töröl ki téged örökre az elmémből... Semmit sem tudok, barátom. Ám te tudd, hogy bármi is történjék idelent a mi világunkban, odafentre még az ő keze sem érhet el mindenhova...

Athlan

Ui.: Ha odafent jársz, járj nyitott szemmel. Talán még engem is felfedezhetsz, s akkor kérlek, a magad módján... Hozd vissza minden emlékem, ha elfelednélek.

Hangom elhal, s gomolygó füstként száll bele az impbe az utolsó szavam, mely az én hangomon fog megszólalni, ha kinyitja a száját Beelzebub előtt. Talán utoljára. Talán nem. Nem tudhatom, Atyámnak épp mi jár a fejében, s milyen tervei vannak készülőben... Jobb a legrosszabbra készülni, mielőtt még a váratlanság erejével robbant szét mindent.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 9:12 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Menekül a préda. Hiába való  s hasztalan minden lépése, oldala már sajog, szaporán veszi a levegőt, még sem foglalkozik vele, mert egy rém üldözi. Hátra sandít, melyért nagy árat fizet, hiszen elesik, de tovább kúszik-mászik négykézláb. Kuncogó hangom a beburkolja, ahogy a sötétség is, melyben csak tapogatódzva tud előre haladni. Lépteim fenyegetően visszhangoznak, míg kezemben meg-meg csörren a lánc, melynek végén kampó várja éhesen, hogy rá akadjon a csali.
- Szóval fogócskázunk? – kérdezem, de csak motoszkálás a válasz, ahogy egyre távolabb próbál kerülni tőlem. Végtére is mindegy, így édesebb a jutalom. Megpörgetem a kampót, s felé csapok vele, tenyeremben szaladnak a láncszemek, mik éhes ragadozó ként szaladnak a préda felé. A kampó a combjába áll, s elégedetten hümmentek, hiszen igazán szép dobás volt. Bárcsak láthattad volna  hivalkodó vigyorral tekintenék rád, várva, hogy elismeréssel méltass, s míg a szem a kapálódzó küszködő testre  fókuszál, perifériám szélén, mintha ott állnál, türelmesen várakozva. Tudom, hogy az elme játéka vagy, még sem kapom oda tekintetem, nehogy eltűnjön képzelt szellemalakod. Húzni kezdem a lánc végén szentségelőt, aki fogódzkodót keres a padlón, kaparja tíz körömmel a követ, csak ne kerüljön hozzám közelebb. Ekkor jelenik meg az imp is, ijesztve rebbben tova fantomalakod, mintha az alantas teremtmény űzte volna el bűbájod, vagy képzeletem játékát. Türelmetlenül morgok, míg átnyújtja a kart, a kart melynek illatát felismerem, átjárod, hát hozzá dörgölöm arcom, végig simítom vele mellkasam és ölem. Vajon te is ezt tetted, vajon? Húzást érzek, hát visszarántom a kampón vergődőt, hogy a lábaim előtt kuporogjon  s rátaposok, míg a kezet vizsgálgatom. Nincs rajta semmi. Mit jelent ez? Az impet hiába kérdezném. Miért tűnik ennyire frissnek? Miért őrzi ilyen vonzód az illatod? Mintha átjárnád... Beleharapok, s a földre cseppenő vér betűvé válik a padlón. Hát kivéreztetem a kart, hogy elolvasshassam a leveled, melynek minden szavát felnyalom, mikor végeztem.  A talpam alatt erőlködő, reszketőre pillantok, sötét pillantásom különös figyelemmel falja. A szemében tükröződik alakom, hát érte nyúlok. Ez lesz az ajándékom, egy szem, mely megőrzi látványomat neked, hogy milyen vagyok itt. Hiszen tudni akartad. Jobb híján mocskos ruházatából tépek anyagot, hogy véremmel írjam betűimet, de ő már aligha láthatja a műveletet.


Athlanom,
van  amit még érted, miattad sem tudok elhagyni lényemből, de ha megnyugtat, tévképzetekkel pótolom hiányod, mintha minden pillanatban itt lennél, mintha mindenhova követnél, mintha nem kellene hiányolnom. Hallucinációk gyötörnek, alakod kísért minden sötét zugban, látásom szélén vársz, türelmetlenkedsz. Terrorod már befészkelte magát az elmémbe, erőszakkal kanyarítod magadra figyelmemet, nem hagyod, hogy ne legyél részese mindennek, ami velem történik. Mit akarsz még? Ennél is többet? Lehet még ennél több?
Meneküljek? Nem szokásom, inkább bevárlak, aztán megpróbálhatod elérni célodat, de győzelmed akkor is maga lesz a veszedelem. Örülök, hogy gyötrelmem kölcsönösen viszonzod, hogyan is lehetne másként? Hiszen adnod kell ahhoz, hogy kaphass, hogy elvehess, s bevallom e különös megszállottságom irántad, furcsa mód, bár kínzó is, de élvezem. Mégis némi nehezteléssel is gondolok rád, kitekerném azt a csinos nyakad, rátekerném a láncom végét. Jól mutatna a nyakadban, jól mutatnál ékszerként csüngve rajtam, akár rángatózva, akár élettelenül is. Éhezz Athlan, éhezz és elégítsd ki ezt az éhséget...
Látom teljesen elhasználtad, nem voltál vele kíméletes, sajnálom, hogy csak eddig lehetett kedvedre, mert nem elég tartós anyagból gyúrtál. Ohh drága a barátom, ami az én számba kerül, lehet éles fogaim áldozatává válik, de persze ezt a kockázatot velem mindig vállalnod kell.

Beelzebub
Ui.: Akkor legyen mindent, hiszen a semmi nem lakat jól sosem.



A rongyba helyezem a szemet, melyre ráfagyott a rémület, a pánik, odaragasztotta a pillanat, amikor elvált a testtől, ott vagyok abban a riadt pupillában, de csak te látsz majd meg benne. Az impnek adom, aki el is tűnik, bár úgy tűnik már unja a küldönc szerepét. Én pedig elhelyezkedem, hogy elkölthessem lakomámat, s várjam, hogy rémalakod visszatérjen, hogy részese legyen, vendégem légy, ha csak képteletben is.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Forgotten Corpses Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Május 26, 2020 10:59 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





- Tudom, hogy szeretnél oda lejutni, de még nem lehet. - tekintetem visszaemelem a tátongó sötétségről a lilás, szürkés árnyalatú Beelzebub baba felé. Furcsán néz rám, mintha mondani akarna valamit.
- Nem, ott nem találod meg. Miért lenne ott? - pillantok felé értetlenül, s kissé odébb csusszanok a repedezett sziklán, melyen mi kettecskén itt ülünk. A távolban vöröslően izzik a horizont, mintha tüzes napkorona olvasztaná el pokoli lángjaival a világot.
- Szörnyen engedetlen vagy, ugye tudod? - s mikor ezt kimondom, szinte abban a pillanatban hullik a mélybe bal lábfeje. Mérgesen sóhajtva pislogok felé, s elpöckölök arcáról egy a szeméből kimászó kukacot, mely szélesre repedt, rothadó szája felé vette volna az utat. Állkapcsa törötten liffeg rajta, csodálom, hogy nem az hullott le először róla. Bánnám is, hiszen még használni akarom...
- Örülnék, ha még egy kicsit tartanád magad. - jegyzem meg neki, ekkor azonban egy pillanatra elfordulok, hogy a minket megkörnyékező, rothadó húsra jövő férget odébb üssem, s ezzel vétek nagy hibát, hiszen ahogy egy pillanatra távolabb húzódok, a baba megborul előre, s már száguld is lefelé a sötétség felé, a szakadék mélyére. Csupán keze marad a kezemben, a többi mind elhagy engem.
- Ó, hogy az a... - ábrándosan, mégis kiábrándultan bámulok utána s a darabjai után, amik még kisebbé válnak, ahogy széttörnek a sziklákon. Unottan támasztom ki magam térdemen, állam pedig a test kézfején, ám sokáig nem maradok egyedül, hiszen akadozott, félénk léptek zaja üti meg a fülem. Magam mögé pillantok, mire egy korcs impet fedezek fel, ki megszeppenve nyújtja felém a levelet.
- Na végre! Mi tartott idáig? - izgatottan olvasom végig a sorokat, melyekre azonnal kell válaszolnom. Hogy is csináljam... Lepillantok a kézre, s ekkor támad egy remek ötletem. Fogaimmal csuklómba marok, kifakasztom belőle sötét vérem, s ujjbegyemmel a sziklára kezdem róni betűim.

Beelzebub,

Jól sejtheted lelked mélyén, még önnön valód is képes lennék meggátolni azért, hogy csak én létezzek a számodra. Félretolnám a legerősebb ösztönöd, sőt, mi több, meg is fosztanálak nagy részétől! Csak azt hagynám, ami az én rothadó testemre áhítozik, semmi másra. S igazad van, nem várhatom el, hogy te magad, egyedül feszegesd a határaid, hiszen az erőszak nélkül nálad szinte lehetetlen lehet. Ide szükséges az én közbenjárásom is. Barátom, már nem is igazán tudom, kinek kellene inkább menekülnie a másik elől.
Lám, a beléd ültetett fertőm elhatalmasodott. Öröm e sorokat olvasni! Ám míg romlásomat beléd fecskendeztem, magam is kaptam a tiédből, melytől ugyan próbáltam megválni eleinte, de be kellett látnom, hogy ez lehetetlen. Rágod a testem és az elmém egyaránt, egyre jobban szöksz be mindenbe, amibe csak tudsz, s tán akarattal, tán anélkül, de bennem is feléleszted az éhséget.
Ó, kétséged se legyen afelől, kiélveztem én az ajándékod! Mosolyt fakasztottam halott arcára, mely oly édesen repedt rajta a heves mozgástól, hogy még könnyeim is kicsordultak az örömtől! Ő azonban múlandó, de te nem vagy az.

Athlan

Ui.: Mindent vagy semmit, barátom. Mindent vagy semmit.

Az élettelen maradványt közelebb csúsztatom véremhez, elmormolok egy halk igét, mire a folyadék a rothadó testrész mélyére kúszik, ezzel beletöltve némi életet. Szín megy a bőrbe, visszanő a hús, s még az ujjak is megmozdulnak. Odanyomom az impnek, vigye csak útjára. Már csak az a kérdés, hogy Beelzebub képes lesz-e megfejteni a kéz titkát, hiszen anélkül nehéz lesz előhozni belőle üzenetem.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 25, 2020 9:09 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






Érezni véllek egy kósza szellőben, nedves párás leheleted csiklandozza bőröm, de nem csupán képzeletem játszik velem, vagy a lágy fuvallat, válóban ott vagy, s szavakká állnak a mágikus betűk. Az olvasás végeztével beinhalálom, mélyre szívom a belőled származó mágiát, lent tartom, míg a légszomj szaporább ritmusra nem készteti a szívem, míg már muszáj, hogy eresszelek, s légszomjazva vegyek helyedre oly lélegzetet, melyből már hiányzol. Feltűnik a hiányod, s bennem is üres érzést hagy, a tüdőm hörgőim sem voltak képesek magukba zárni. Lehunyt szemmel elelmélkedem, vajon mit teszel a neked szánt ajándékkal, de ismerve, könnyű elképzelni, s torz mosollyal érzem testem feszülését irántad és valami mást... Féltékenység, érzem, ahogy szárba szökik, ahogy véremmel terjed, mint valami mérgezés, hát mielőtt elérné agyam puha, tekervényes szöveteit, tollat mártok tintába, hogy megírjam a választ.


Athlan,

tudod, hogy csekély azaz idő, melyet képes vagyok étkezés nélkül egyáltalán elviselni, azért létezem, hogy másokat, s ne magamat emésszem, s ha az éhségtől háborgó gyomorsav, már torkomat csiklandozza, akkor vérben forgó szemekkel indulok préda után. Vártam rád addig, míg lehetett, amíg határaim még bírták az idegek ostromát, esküszöm minden szentségtelenre, hogy megpróbáltam ellenszegülni kedvedért saját természetemnek, de hiába... az éhség győzedelmeskedik veled szemben, s feletted is.
Különös kísérleti célt tűztél ki ím magadnak, én Athlanom, de attól tartok ez egy részről már elért veszélyes cél, másrészről viszont képtelenség. Felfalnám az egész világot, felemészteném mind, aki benne él, de kétlem, hogy attól jól laknék, hogy valaha jól lakhatnék. Érzem én azt a súly anélkül is, hiszen egyedüli állandó vagy kedvenc menümön, mint fő fogás és desszert. Tán nem tartozom hozzád? Nincs semmi különös ott, a koponya csont mögötti gondolatok melyek hozzád térnek meg, leginkább magadnak köszönheted, megmételyeztél, mint valami kórság, melyből ha ki is lehet gyógyulni, nem vágyom a gyógyulásra, ahogy a láncaidtól sem menekülök a szabadságért. Ha szereted, ez éppen megfelelő kihívás neked, kockázatos, s a túlélés esélye is igencsak csekély, de te pont azt szereted. Csakis te! Azt kívánod, hogy leírjam, a méltassam egyediséged, hogy azt írjam egyetlenem vagy?
Féltékenység éppen akad nálam is bőven, hogy tudom, nem vagy rest kiélvezni a kapott életellenséget, mely engem pótol. A kérdésedre a válasz azonban, hogy a felszínre tartok, de ne aggódj, morzsák sem kellenek, hogy visszataláljak hozzád, hiszen rád különösen gyakran éhezem. Észre sem veszed, s már itt leszek mögötted, fel sem fog tűnni, hogy téged méregetlek mint prédát, de csak addig míg végre rád nem vetem magam.

Beelzebub
Ui.: Ez a bizalom abban is bízik vakon, hogy tőled kapom meg a legszebb Júdás csókját életemnek.


Indulattal nyomom a végére az utolsó pontot, haragosan emelkedem, a nyomom a levelet az imp kezébe, a düh bennem és a harag éhséggé válik, ahogy elindulok a felszínre, hogy mulassak egy jót, míg te is jót mulatsz, részben velem, részben nélkülem.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Forgotten Corpses Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 20, 2020 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Egy ideig nem mozdulok kunyhóm s környékének magányából. Még van bennem némi remény, hogy visszatalál hozzám, s nem űz velem olyan kegyetlen játékot, melyet én műveltem vele. Alábecsültem. Alábecsültem, hiszen minden egyes elpergett nappal egyre inkább tudatosul bennem, hogy nem fog visszatérni a kunyhómba, s mintha illata is kiveszne már a koszos takaróból, a falakból, a földből. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy mikor meghallom az impek nyomott lépteit, egyből tudatosul bennem, hogy újabb üzenet érkezett. A távolból. Ki tudja, honnan... S az a test... Mindene átjárja kívül s belül, mintha létének egy kicsiny szelete elevenedve meg ebben a rothadó darabkában. Hamar elhessegetem az impeket, s mikor leguggolok a hulla mellé, remegve érintem meg ujjbegyeimmel, leheletnyi finomsággal simítva végig rajta, mintha csak nem akarnám, hogy bántódása essen. Óvatosan fordítom hátára, s úgy olvasom üzenetét, hogy minden egyes betűt megérintek. Mélyet szippantok áporodott illatából, mely édesen tölti meg tüdőm, majd karjaimba veszem a testet, leülök vele az ágyra, s gyengéden ringatni kezdem. Hűvössége sápadtas bőrömre tapad, s miközben zilált, csomós hajkoronáját simogatom, halkan lehelem becézgetéseim szürkés, kopott orcájára. Mint egy Beelzebub baba... Ledőlök vele az ágyra, s most minden matériát mellőzve egész egyszerűen rothadás illatút lehelek a levegőbe, mely zöldes árnyalatú betűket kezd formálni.

Beelzebub,

Mennyi időt ölel át mégis, míg gyomrodnak üressége elkezd téged emészteni, s tovább űz étek felé? Mennyi az az idő, amit ürességed várni képes a falatra? Túl hamar reppentél tova, megérdemelnél némi határfeszegetéssel itatott büntetést, amiért ennyire falánk vagy... Ha asztalomra kerülsz, ígérem neked, úgy foglak kiéheztetni, hogy soha többé ne vágyj semmi másra rajtam kívül, hogy igazán megérezd a nyakadra akasztott láncom súlyát... Mely épp úgy feszíti a sajátomat is, főleg mikor olyan sorokat olvasok tőled, hogy hozzám tartozol. Valóban így érzed, vagy ez csak egy édes, véres mézesmadzag, melyet akarattal húzol el előttem? Kiszámíthatatlan vagy barátom, nem csak tested, de elméd is szívesen felnyitnám, hogy megnézzem azt a gomolygást, ami odabent lapul.
Tehát azt mondod, hogy még számodra is felfedezetlen hegységednek csúcsa, s csak arra vár, hogy meghódítsák? Szeretem a kihívásokat, s tőled igazán bizsergető, hogy tele vagy homályos, felfedezetlen foltokkal. Kár, hogy sokan nem látnak túl torkosságodon, de ők meg sem érdemlik, hogy betekintést nyernek a falánk leplen túli világodba. Én igen. Én egyedül. Csakis én!
Féltékenységgel kérdem tőled, torkos barátom, merre visznek lépteid mostanság? Mik vesznek el feneketlen bendődben? Milyen morzsákat hagyjak neked, hogy visszatalálj hozzám, mint János és Júlia a boszorkányhoz?

Athlan

Ui.: Nem szoktam ajánlani, hogy bennem bízzanak mások, de veled talán kivételt tehetek.

A mérgezett gázbetűk eltűnnek, s miközben egy szellő hátán szöknek Beelzebub felé, én a holttestre hasalok egész testemmel, s hagyom, hogy átkozott magvaim szép lassan útra keljenek.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Május 18, 2020 9:32 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Elsóhajtom elégedettségem, rá sóhajtom lassan hűlő testére, mely már nem nyöszörög. Izzadságától bűzös testét vonom közelebb, de már nem tiltakozik ellenem. Már mozdulatlanul tűri, hogy tegyek vele, amit csak akarok, de nem érkezik mámoros, diadalittas mosolyom. Nyaka rendellenes szögben áll, kidudorodik belőle a törött gerinc hegyes csigolyája. Körmeim belemélyednek, ujjbegyig fúrom bele őket, s oly könnyedén mélyednek a húsba, ahogy a penge a puha vajba, vagy egy férfi keménysége, egy nő hívogató ölébe. Te most látnád szépnek, eszembe jut, te találnál benne valami vonzót a nyers étken kívül is, s elgondolkodva figyelem az élettelen testet. Rajtakapottan rezzenek, a szárnycsattogásra, a madár ijedt szemmel méreget, de amint elveszem a levelet, már röppen is tova. Nincs ajándék? Kibontom a levelet, s gyorsan olvasom, majd ujjaim összegyűrik. Nincs ajándék. Az élettelen testre nézek, én már amúgy sem találom benne gyönyöröm, s neked most talán nagyobb szükséged van rá neked... élőbb akad még bőven. Vonzóvá teszem neked magammal, kenem fel, véremmel síkosítom, nyálammal fürdetem, s magvaimmal nedvesítem neked, bár nekem ez nem okoz akkora élvezetet. Megfordítom, hátára vésem a szavakat, körmeimmel kaparom rá.

Athlan,

elkéstél, tudtad, hogy éhségem tovább űz majd, ha nem kaphat meg téged, akkor megteszi más. Ízetlenné válik a falat, míg rád éhezem, s bár az evés mindig is gyönyörömmé válik, most sokkal elérhetetlenebb az a kevéske elégedettség melyet mohó falással, torkossággal hajszolok. Miattad. Kettőnk közül én voltam, aki hajszolt, aki alig várta, hogy visszatérj, mint egy jól beidomított állat, akit csak neked sikerült némileg kezedhez szelídíteni, aki miattad elviseli a láncot, mely rángatja lábaidhoz egyre közelebb. Nem voltál ott, nem voltál, hogy megetess, s mint az elhanyagolt jószág elcsavarogtam, hogy más préda után leselkedjem. Egyszer úgyis megtérek hozzád, mert a nyakamba akasztott láncod súlya nem rest emlékeztetni, hogy hova, kihez is tartozom, kinek a kezéből szeretnék enni...
Miért is ne? Te is megtetted, bár eddig legalább annyi gyötrelemmel és kínnal volt fűszerezve az öröm, mint amennyi boldogsággal, de én éppen így szeretem, aligha lehetne másként. Hogy létezik-e az a csúcs, melyre felkívánkozol, hogy ott trónolj egyeduralmadban, ahogy azt megérdemled, s kivivod magadnak, nem tudom... ezt neked kell majd kiderítened, ahogy én is feszegetem a határaidat. Ha elveszünk mindketten, sosem adlak másnak, úgy eszlek az idők végezetéig, ahogy Prométheuszt falta Ethon a legendában. De most még te is és én is haragos vagyok, ez a sértettség talán valami sokkal veszélyesebbre ösztönözne minket, legközelebb ne késs el, legközelebb igyekszem megvárni.

Beelzebub
Ui.: Bízom a magam és a te képességeidben is.



A hullát vonszolják hozzád az impek, így nemileg viseletes lesz, mikor megkapod, de talán így is kedvedre lesz, s némileg enyhít a te ürességeden, melyet én okozok, míg én azt próbálom betölteni, amit te okoztál.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Forgotten Corpses Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 16, 2020 2:56 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Loholva száguldok vissza a kunyhómhoz, hiszen Beelzebub levelének hatására életre kelt bennem az a pillanatnyi, elsöprő tűzorkán, mely elkezdett űzni felé, hiszen a fekete, pióca szerű lény most nem testének egy darabkáját hozta el számomra, hanem erejéből egy csekély, kicsiny darabot, mely azonnal megfertőzte a testem, mikor belém került. Legyen hát, Beelzebub! Jövök! Mint valami őrült, úgy robbanok be a kunyhó ajtaján, s lihegve tekintek körbe, őt keresve, őt fürkészve, hiszen tudom, hogy ott lesz még. Tudom, hogy nem fog távozni, s megvár. Meglepő hát kiábrándult csalódottságom, melybe ajkaim is beleremegnek hűlt helyének láttán? Szemeimet lehunyva veszek nagy levegőt, s dühömtől csöpögő ököllel vágok a falba, rúgok az asztalba, s rombolok szét mindent odabent. Érzem őt, érzem, hogy itt volt, de azt is, hogy most távol van. Te kegyetlen, mocskos démon... Aki itt játékot űzhet ilyen aljas módon, az én vagyok!

Beelzebub,

drága barátom, nem tudom eldönteni, hogy aljasságod felülkerekedett-e rajtad, vagy csak a reményt vesztetted el, hogy visszatérhetek a kunyhóba. Ugyanis itt vagyok. Eljöttem hozzád, innen vésem soraimat. Te hol vagy? Mindent átjár atmoszférád mocska, de te magad sehol sem vagy. Mi a magyarázatod erre, Beelzebub? Csábítasz, majd hagyod, hogy édes, ám kegyetlen kudarcodba fulladjak? Úgy véltem, a játékot én űzöm veled, én hergelhetem a végsőkig éhséged, ám ez a mostani húzásod... Kegyetlen vagy, torkos barátom, kegyetlen.
Magadhoz kötnéd a boldogságom? Úgy véled, képes lennél arra, hogy letaszíts olyan mélységekbe, ahol sosem jártam még, hogy onnan veled együtt emelkedhessek fel? Ugye tudod, hogy ehhez a sajátod is szükséges? Egyáltalán képes vagy arra, hogy lelketlen tested valaha is kielégüljön? Létezik egyáltalán nálad a hegységednek csúcsa, melyre kitűzhetem zászlóm? Ne izgass ily' vágyott képekkel, mint a boldogság, mert az már egészen komplex dolog ahhoz, hogy ne kezdjem rajta törni a fejem...
Ha valaki képes lenne arra, hogy elveszítsen innen messzire, az te leszel, Beelzebub. Ám akkor sose térj vissza velem!

Athlan

Ui.: Az "egyszer" nagyon hosszú idő, talán túl sem éljük.

Egyszerű, megkopott levél, egy szürkés borítékban. Ennyi, s nem több. Érezze csak sértődésem, mely jelenlétének hiányából fakad, hiszen fordult a kocka. Én akartam őt üldözni. S a végső pillanatban kudarcot vallottam. Miatta. Érezze hát, hogy nem testemmel, hanem haragommal van átitatva az üzenetem! Odakint egy madár hátára kötözöm válaszom, melyet halk suttogással bűvölök meg, hogy Beelzebub keresésére induljon.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 12:11 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next






Várok még rád a kunyhóban, várom hátha visszatérsz, addig várok míg az éhség teljesen el nem emészti gyomromat, de nem várhatom visszatérted az idők végezetéig, mert minden pillanatban fogyok, sorvadok érted. S te nem jössz, bölcsen távol maradsz, míg az éhség tova nem űz, hogy prédára vadásszon, az igazi préda azonban te lennél. Ha jöttél volna, ha betoppansz, s még megannyi ha kezdetű mondat zsong elmémben, mert talán izgalmamban valóban nem tudnám mit teszek, ha itt lennél. Nem romboltam, nem forgattam fel rejteked, hogy tudd itt voltam, csak illatom szállta meg e helyet, hogy mikor visszatérsz kísértetként kísértsen. Ott vagyok mindenütt, a tüdőd belélegzi majd a bőrömről lepergett hámsejteket, megtapadnak a hörgőidben, a nyálkahártyádon. Ez a tudat némi vigaszt nyújt, míg éhező szenvedéllyel nyomába eredek valaminek, ami nem te vagy, ami nem elég ravasz, hogy elkerüljön, s nem vágyom titkon menekvésére sem. De egyszer elkaplak, ezt ígéri sóhajom, amint elhagyom a te birodalmad, s magammal viszek belőled én is megannyi láthatatlan darabot, mert érezlek. A pokolkutya kiszagolta nyomom, hogy átadja hátára kötött üzeneted, de mikor széthajtogatom a papírost, valami sötét és gusztustalan piócaszerű ugrik és tapad mellkasomra. Mohón zabál belőlem. Könnyű megérteni, mi is a célod vele...Hát nem adtam így is elég ajándékot, nem halmoztalak már el? Sose elég neked se. Tán ezért történt minden, mert érzéseim párja, s tükörképe vagy.


Athlan,
vajon nem az a kegyetlenebb, aki folyton ígérget, s csal magához, hogy aztán mégis tulajdon gyomrom marja a gyomorsav, mely minden porcikád elemésztené? De nem vetlek meg érte, nem bánom, hogy még nem állsz készen, hiszen az én érdekem is, hogy teljes pompádban, s erőd teljében légy az enyém. Nem is érném be kevesebbel, de egy részem nem várna, nem várna, míg elkészülsz erre a nászra, s legalább annyit készülsz, mint a földi hajadonok, a mennyegzőre. Remélem megéri várnom.
Túl feszíted az idegeim, már rég szakadnak, hallom, ahogy korbácsként csattan másokon, hogy lenyúzza róluk  bőrt csontig. S egy időután rólad fogják lenyesni a húst, feltépik izmaid szöveteit, gyönyörűséges vérárkokat csókolnak majd testedre... abban a pillanatban, mikor egy részed már az enyém, eggyé válik velem meg fogom kérdezni, hogy boldog vagy-e.
Csapdát állítasz kívánatos, szép szavakkal, hogy még a fájdalom ellenére is megkívánjam, hogy ott legyek az asztalon, s minden megszállottságod, imádatod mosdassa vértől mocskos testem. S csapda ez, neked is, csak megesett.
Üres lenne már nélküled is, hát ne vessz el.

Beelzebub
Ui.: Miattad lettem ellentmondó, magamat is kissé megtagadó, de egyszer úgyis az enyém leszel.



Letépem testemről a fekete pacát, mely rajtam növekedett és hízott. Visszafog térni hozzád, hiszen ez a létezésének célja, így most az ő kövérkés testére helyezem a levelet, mert a pokolkutya szűköl. Nem akar visszatérni hozzád, s mintha a nézése értelmes, figyelmes lenne. Tudja, hogy legszívesebben én térnék hozzád, de én sem tehetem, hiszen meg kell várnom, hogy elkészülj a találkozónkra.  Egy kis időt még adhatok.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Athlan


Forgotten Corpses Tenor
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
395
☩ Rang :
Rang nélküli
☩ Play by :
☣ Jord Liddell ☣
☩ Korom :
688
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 10, 2020 11:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Hosszú idő telik el. Tán nem lelné a nyomom? Ha nem élvezném annyira, hogy üzeneteivel üldözőbe vesz, s édes fenyegetést ró a válaszaiban, talán magam is utána erednék. Talán előbb megtalálnám, mint azt várná, hogy pengém a hátába állítsam, hogy bezárjam a négy fal közé, hogy soha többé ne akarja máshol, másokkal kielégíteni az éhségét... Hogy magam élvezhessem egyedül szenvedésének gyönyörét, mely belőlem, miattam, értem van. Egy örökké tartó bilincset kattintanék a nyakára, mely...
A gondolatom abban a pillanatban akad meg, mikor meghallom magam mögül a morgást, mire a pokolkutyáról egyből türelmetlenül tépem le az üzenetét, azt a szakadt és koszos rongyot. Végre! Mi tartott eddig?! Még a lihegés is a hatalmába kerít, miközben remegve olvasom sorait, melyek után kénytelen vagyok arcomhoz emelni a szövetet, hogy beszívjam a mérgezett illatot, mely a saját aromámmal keveredik. Hát megtalálta a kunyhóm... Reszketve fullasztom bele magam majdnem a lepedőbe, melyet azonnal magamra terítek, alaposan beleburkolom magam, s a csarnok könyvtár részébe lépve most nem trükközök, egész egyszerűen papírt s tollat ragadok, melyet az eb hátába belemártva színezek meg.

Beelzebub,

egy megszállottnak mersz olyat mondani, hogy veszélyes, ha a saját megtestesült fanatizmusának a tárgyává válik? Kegyetlen vagy. S ezt őszintén mondom. Túlságosan jól csűröd és csavarod a szavaid, hiszen képes voltál elérni azt nálam, hogy ennyire emésszen torkosságod hiánya. Mégis olyan ez, amit nem elégíthetek ki csak úgy. Most még nem. Inkább próbálom a te szenvedésed csodáját a sajátom elé állítani, s megfürdeni éhséged gyönyörében, mely egészen idáig elér. Vajon meddig húzhatom még az idegeid? Vajon milyen lehet, ha elpattan az összes? Én kivárom, esküszöm. Söpörj el, tépj szét, tégy, amit csak akarsz! A te nedveidben emésztődni maga lehet a boldogság fogalma.
A pillantásom? Amiben a te vérző, rángatózó tested csillan vissza? Ez mind a te érdemed, mintha egy ördögi körbe süppedtünk volna te és én, melyből már sosem lesz kiút.
Nem kellett hatalmat adnom neked, a létezéseddel kivívtad magadnak, mint mindent mást. Üres volt nélküled a Pokol.

Athlan

Ui.: Édes paradoxon, ahogy óvni próbálsz önmagadtól, mégis minden erőddel azon vagy, hogy közelebb csábítgass.

Mielőtt még összehajtogatnám a levelet, egy kis üvegcséből kiszedek egy fekete, mozgó pacát, melyet belegyűrök a papír belsejébe, úgy csomagolom össze, s kötöm a pokolkutya hátára. Ha ez eléri Beelzebubot, akkor bizony egyből rá fog tapadni, hogy erejének egy kicsiny részét magába zabálhassa, hogy aztán utána nekem köphesse ki.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beelzebub


Forgotten Corpses Tumblr_pdg2lsQVGI1thtqud_500
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
236
☩ Rang :
A torkosság démona
☩ Play by :
Hugh Dancy
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Május 08, 2020 2:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next





Egyből indultam, ahogy a levelet olvastam. Azonnal, ahogy megéreztem nekem szánt csábító illatod, a józan ész elhomályosult a vágyakozástól, az éhségtől irántad. A pokolkutya vezetett, míg én a nedveidtől ragacsos belet szorongattam markom rejtekén. Megidéztél jelek nélkül, de érzem hívásod  hát megyek, s minden lépés mely közelebb visz annyi örömöt, mint veszélyt rejt magában, de most rád vadászom. Követnélek a Pokol perem vidékére is, a földi világ széléig, s bár útközben gyakorta bekapok valamit, mi utam során elém kerül, mi meggátolja, hogy hozzád érjek, felemésztem gyorsan, mert téged kívánlak kiélvezni. Nem késlekedhetek, nem bírom tovább. Kellesz, most azonnal! A pokolkutya megáll rejteked ajtójában, érzi illatod, hát kapar, míg én mély levegőt veszek, ahogy betöröm az ajtót. Illatod kúszik az orromba csupán, hiába keres pillantásom... elkéstem. Talán jobb is, hogy elkéstem, s nem vártál tárt karokkal, mert most valóban veszted lennék. Érzem, ahogy a remegés közelebb csal fekhelyedhez, s nem gondolkodva hempergem bele, az illatidba, mint holmi állat, ki magán akar viselni, ki megjelöli prédája híján a helyet. Vajon itt csináltad? A széken? Űzlek, kergetlek, de nem értelek el, s tébolyult kuncogásom nevetéssé válik. Jobb, hogy nem vagy itt, a nekem szánt bél darabbal fojtogattalak volna... s ki tudja, hogy a levél után, a mostan érzett keserűség miatt nem kellene elveszejtenem téged, hiszen míg én a halálodnak ajánlkoztam, te is meggyengítesz, s lassan őrületbe kergetsz. Leülök a székedbe, hogy megírjam a választ, de tudnod kell, hogy nyomodban járok, követlek, hát nem szabad most késlekednek. Bújj el, én Athlanom!


Athlan,


nem a csúcs veszélyes, amire feljutottál, drága barátom, hanem az alatta rád vágyokozó szakadék, mely mélyre kíván rántani. Nem egészséges egyedülinek lenni, a megszállottságom tágyává válni, megszemélyesíteni valamit, ami a leghőbb kívánságom. Hiszen látod, levelem a te általad használt lepedőre írom. Még érzem rajta az illatod, tested langy melegét, melyet forróvá akarok tenni, hogy abban párolódj, érlelődj nekem. Veszélyes gondolati játékod hív, vonz magához, a fel kínált ajándékaid elviselhetetlenné korbácsolják ezt, hogy valóban szét akarjalak szaggatni, mindenhova beférkőzni beléd erőszakkal. Bár, ha jól sejtem már benned vagyok, de a fizikai valójában is vágyom erre, kontaktusra, hogy rothadó tested alattam ziháljon, hogy nyöszörgésed kérjen el tőlem még többet. Azonban arra kérlek, ne állj meg, ne várj meg. Szemem vérben forog érted, nyálam habzik, s nem szívesen lennék most egyből a végzeted. Ráérünk még azzal, mert nem állok készen, hogy elviseljem azt az ürességet, amit magad után hagyhatnál, ezt nem tölthetné be más, ugyanakkor nem fogna vissza a tudat. Az ösztön erősebb, mi le akarja rázni magáról a láthatatlan láncokat, miket nyakamba vetettél, mert ismeretlenek, kényelmetlenek, a húsomba vájnak, s fojtogatnak. Be kell érned most a képzelgéssel, s menned, mert üldözlek, űzlek, míg el nem érlek...
Úgy, ahogy te vágnál belém, úgy ahogy te nyúznád le bőrömet, más nem is tudná, mert felmagasztalna a pillantásod, a gyönyöröd ékszerezne.
Nem vagyok képes semmire, amire nem adtál nekem hatalmat, s mint oly sok mást ezt is te ajándékoztad nekem. Vissza azonban már nem veheted, ahogy a szívet sem.

Beelzebub
Ui.: Már felvéstem koponyám csontkupolájára, de te se feledd , hogy éppen emiatt nem bízhatsz meg bennem sohasem.


A pokolkutya tudja már mit kell keresni, hát azonnal indul szagot fogva, hogy helyettem vesse magát utánad. Én adok neked még egy kis előnyt, ahogy visszafekszem az ágyadba. Egy kis előnyt, hogy biztosan ne érhesselek el. Egy kis előnyt, amennyit rád áhítótó éhségem adhat. Használd ki jól, s bölcsen válassz búvó helyet, mert jövök, a közeledem. Egyszer utolérlek, én gyönyörűséges, egyedüli prédám. Elfeküdve, kenem magamra immár ajándékodat, tulajdon ölem sikósítom vele, mely még mindig reméli, hogy visszatérsz ide, s képtelen csalódottan lankadni. Összeszorított szájjal, reszketegen veszem a levegőt, érted, ki nem is hallja, aki nem is látja, hogy tulajdon nedveimmel akarom keverni a tiedet. Mit művelsz velem? S mikor fizeted meg az árát?


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 0 rejtett és 16 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/7
Angyal
2
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
1
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5