Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• Tenger és annak partja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Tenger és annak partja VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Aug. 31, 2020 9:17 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Tenger és annak partja E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
Tenger és annak partja 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
54
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Júl. 12, 2020 5:30 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Zaqiel & Asaliah


H
iányzott már a piszkálódás, ilyenkor nem érzem olyan kevésnek magam. Mert hát, valahol ez nagy problémám, hogy most amúgy egy nagy nulla vagyok a "táplálék láncban", nem állok a csúcson, rangsorokkal lejjebb vagyok, mint kellene, hogy legyek... A kérdést ami még Dexet illeti, már csak egy bólintással reagálom le.
-Na szépen vagyunk.-nevetek fel és megingatom a fejem.
-Szóval csak a hátsófelem érdekel... Ezt megyjegyeztem.-pillantok rá sunyin miközben figyelem ahogy karját behajlítva izmozik nekem. Ki is használom az alkalmat és ráfogok bicepszére egy pillanatra.
-Persze, én tudom mit kell mondani, ez azért van.-cukkolom tovább szemtelenül, míg ő ismét leejti a karját.
-Most hogy mondod, nem hangzik olyan jól az a része a dolognak, hogy másokat IS... Inkább kisajátítalak. Természetesen ha akarod ha nem alapon.-túrok bele a hajamba vigyorogva, aztán jófejségem bemutatva rajzolni kezdek a homokba, bár minden oda adásomat bele teszem, a kép mégsem ad vissza semmit. De jó volt eljátszani, hogy akár még ilyet is tudhatnék. De sosem érdekelt annyira a művészet, hogy jobban bele ártsam magam. Zaq szavai is aként hatnak, bár nem hallom ki belőle, hogy lekezelő lenne.
-Oké, én csak probálkoztam. Bocsi.-sóhajtok mélyet, egyébként is, túl fájdalmas felidézni az arcukat.
-Majd később Zaq! Kérlek!-tekerem ujjaim köré egyik hajtincsemet és szemeimet lesütöm egy pillanatra, nem akarok róluk beszélni. Így hát szó szót követ, mosoly helyett vigyor kerül arcunkra és szemtelenségét ahogy kezem vezeti egy csókkal zárom rövidre, melyet viszonoz, így önkéntelenül mosolygok ajkai közé, de már húzom is ki fegyverét az övből, szeme előtt lengetvén, hogy aztán lábai közt döfjem a homokba. Szerencsére van sajátom. Így felpattanva ruháimhoz lépek, hogy kezembe foghassam a saját pengémet.
-Azt tudod ugye, hogy a démonokat nem kímélem! Figyelj a szavaidra édes.-reagálok végül, ahogy helyezkedek, de még ott van a ruhás megszólalása, kénytelen vagyok kinevetni őt.
-Azért, mert a kezembe vettem a nadrágot, nem azt jelenti hogy fel is veszem.-bökök fejemmel a táskám felé, ahol még mindig ott van a ruha darab.
-Csak a tőröm kellett róla.-lengetem meg a megszerzett fegyvert, aztán elvigyorodok, szabad kezemmel a felsőm aljához nyúlok és felfelé húzom, komisz vigyorral figyelem ahogy feláll ő is, aztán nemes egyszerűséggel elengedem az anyagot és magamon hagyom.
-Nem lenne korrekt ha másra figyelnél, mint amire kellene.-vonok vállat egyszerűen ahogy figyelem hogy tőrét kihúzza a homokból és megtörli. Aztán szóra nyílik a szája miközben elindul felém. Szavai elérnek, de én már mozgását figyelem, kezeit ahogy egy másik tőr is előkerül, oldalra billentem a fejem.
-Nem jártál azon az úton, mint én. De talán most jobb, hogy ismerjük egymást.-felelek végül, de szemeimet nem emelem arcára, már lépéseimet fontolgatom ahogy egyre közelebb ér. Pengéjét a magasba dobja, de csak egy villanásnyi időre kapom oda a szemem, mert sarkából látom ahogy mozdul ismét a keze. Kis szemét! Felszisszenek ahogy két dobótőrt hajít felém, az egyiket a lábam felé, a másikat pedig árnyalatnyival magasabban. Még annyi időm van, hogy megingassam a fejem ahogy keze ismét az angyalpengét markolja én is mozdulok, kecsesen fordulok ki jobbra, térek el a lábamnak célzott tőr elől, a másikat sajátommal pöccintem a magasba, de Zaq már szinte az arcomba liheg, érzem ahogy a pengéje felsérti a bőrömet, nyomám piros vérem buggyan elő. Még mindig nem vagyok elég gyors.
-A p!cs@ba már!-kiáltok fel a fájdalomtól, mégis csak egy angyalpenge, akkor is ha éppen csak felsértette a bőrömet. Egyetlen pillanat alatt borul sötét fátyol a szememre, könny szökik ki belőle, ahogy szárnyam levágásának pillanatát újra élem. Nem is gondolkodok egy pillanatig sem, emelem a lábam és teljes erőből gyomorszájon rúgom Zaqielt. Összegörnyedek ahogy az emlék maga alá temet, még térdre is rogyok. Sosem fogom már kiheverni ezt az egészet... Ujjaim egészen elfehérednek pengém markolatán annyira szorítom, aztán amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik, pár mély lélegzetvétel után ismét felegyenesedek, az Angyalra kapom pillantásomat és felé lépek.
-Ne haragudj Zaqiel! Nem akartam, csak... Bocsánat!-hadarom miközben táskámra dobom a fegyvert. Meleg csíkként szalad végig vérem a póló alá és zavar annyira, hogy eltöröljem a kézfejemmel. Félszegen állok meg a férfi mellett, ha nem húzódik el tőlem, jobb kezemet a vállára helyezem, ballal pedig álla alá nyúlva késztetem arra, hogy szemeimbe nézzen.
-Még mindig nem tudtam túllépni rajta, nem gondolkodtam, csak átsuhant a fejemen, hogy nem akarom megint...-magyarázom esetlenül, hiszen talán nem is tudja milyen érzés rettegni, bár mit is beszélek, rá is ugyan úgy veszélyes lehet, még a saját pengéje is. Nem tudom mit mondhatnék még, így inkább befogom a kereplőmet és lélegzet visszafojtva várom, hogy most mit fog mondani vajon?!

Zene: fraKtured
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 11, 2020 8:46 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hello there

@Asaliah && Zaqiel


- Cah… Na jól van. Akkor mindenképpen oda fogok figyelni rá, nehogy több csalódást okozzak e tekintetben - felelem felhúzott szemöldökkel.
Megrázom a fejemet, szememet forgatva vele, mikor felveszi a tetsz-sértődött énjét. Legszívesebben most csak azért is a fejében szólalnék meg, de túl régen használtam már azt a képességemet és az valahogy olyan személytelen, száraz kommunikációs forma. Pont mint anno az angyalok egésze. Pont mint én voltam.
- És ő támogatja az ötletedet, hogy szedjétek össze a régi csapatot? - legalábbis teszem fel, hogy erről vagy ilyesmiről is beszéltek.
- Igen, sajnos tudom. Szóval ezek szerint sokáig a kis formás segged közelében kell lennem, ha nem akarom azt kárba veszni hagyni - nem mondom azt, hogy saját felelősségemnek érzem Asa jólétét, de ettől függetlenül nem szeretném a vesztét látni. Nem sokan vannak, akikben megbízok, ezért is becsülöm olyan nagyra a társaságát.
- Macsósra? Hát… végül is - emelem fel a karomat behajlítva, az öklömet összeszorítve, hogy a karizmomat megnézzem. - Hm… lehet van benne valami - vigyorodom el, majd visszaeresztem magam mellé a kezemet.
Vállat vonok, ahogy passzolja egyelőre az italozást. Fiatal még az este, bőven lesz időnk kibontani az üveget, ha úgy hozza a kedvünk.
Újra egy szemforgatást kap válaszként. - Milyen humoros vagy. Ezek szerint vetkőztessek le mindenkit, mint ahogy téged szoktalak? Azt lehet kihagynám, főleg ha az én nememből is vannak. A másikról lehet szó. Bár belőled kiindulva, milyen vérmes vagy, lehet nagy fába vágnám a fejszémet - nevetem el magam halkan. Sok mindenre emlékszem, de arra már nem teljesen, hogy Adexael csapatának kik voltak a tagjai. Na meg amilyen nevekkel teremtenek minket néha… Felvont szemöldökkel figyelem, ahogy elkezd a homokba rajzolni. Halk sóhajjal veszem tudomásul a végeredményt, és visszadőlök a homokba.
- Mondták már, hogy kivételes tehetség vagy? A régi világban művész is lehetett volna belőled. Bár talán szerencse mindenkinek, hogy nem lett - szólalok meg, újra lepillantva egy másodpercre a mesterművére.
- Jó, hát majd megpróbálok utánuk érdeklődni pár ismertségemnél. Egy-két támpont azért tényleg jó lenne, amiből elindulhatok a külsőjük tekintetében. Akár régi, akár állandó - értem én utóbbi alatt az arcuk formáját. Például, ha valakinek karakteres, szögletes arca van, főleg ha nő, az eléggé kitűnik a tömegből. Főleg manapság, mikor ennyien kevesen maradtunk.
- Csak maradj csendben és élvezd a bókot, jó? - vigyorgok vissza rá.
- Tudod, hogy nem kell sokat kérned, ha vetkőzni szeretnél látni - húzom fel a szemöldökömet kihívóan.
- Ó? Na hát alig várom, mivel lepsz meg - válaszolok, mielőtt a kezét vándorútra indítanám az enyém vezetésével. Nem veszem le róla a tekintetem. Mosolygásra késztet, hogy mennyire hirtelen elcsendesedett. A csókkal nem zökkent ki a készenléti állapotból, bár tény, hogy azt is kellő odaadással viszonzom. Érzem, ahogy kicsusszan tokjából az angyalpengém, de nem teszek semmit.
- Igazi démon egy angyal bőrében - felelek széles mosollyal az arcomon.  Nem rezzenek össze, mikor a lábam köze elé mereszti a tőrömet. Figyelem, ahogy felpattan és ruhát kapdos magára, amit akaratlanul is megszólok. - Rosszul csinálod. Ha el akarod terelni a figyelmem, akkor vetkőznöd kellene, nem öltözni - vágom oda neki pimaszul, majd lassan felállok én magam is, miután védekező állásba fogta magát. Harcos vagyok ugyan, de személy szerint sosem szerettem tőr-a-tőr elleni harcban támadni. A védekezés ugyan kockázatosabb, de könnyebb kontrollálni a helyzetet – főleg, ha olyan reflexei vannak az embernek, mint nekem.
Nem szándékozom, hogy túlságosan bántsam Asát, de nem kizárt, hogy itt vér fog folyni. Bár ezt ő is tudja. Ha viszont szüksége lenne a szárnyaimra a gyógyuláshoz, nem fogom cserben hagyni. Kihúzom a tőrt a homokból, és letörlöm a nadrágomba. Ha mindig használnám vele szemben az angyali erőmet, valószínűleg pillanatok alatt véget érne a harc, kár azzal áltatni bárkit, hogy le tudna győzni egy több ezer éves harcos angyalt közelharcban. Ezzel nem Asát próbálom degradálni, egész egyszerűen a fizikai különbségeket veszem figyelembe. Főleg, ha a harcos tényleg csak a háborúskodásnak élt, nem úgy mint én. Egy olyan ellen még lehet nekem sem lenne esélyem, csak ha kellő kitartással rendelkezem. De az ilyesfajta harcok egyébként is véget érnek pillanatok alatt. Megnézem, mennyire jók a reflexei, mit képes feláldozni a saját bőrének mentéséért, és ehhez muszáj leszek egy kis piszkos trükköt bevetni.
- Bánom, hogy egykoron nem ismertük egymást. Kicsit fairebb harc lett volna, mint manapság - szólalok meg, ahogy elindulok és a beszédem közben a bal oldalamon lévő tőrt is kihúzom markolatából, majd oldalra eresztem, olyan távolba, amit harc közben szinte lehetetlen elérnie Asának. Sokkal több fegyverem van ennél, az övem is sokkal jobban telítve szokott lenni, de azokat akkor szoktam hasznosítani, ha konkrétan ölni megyek valahova – és nyilvánvalóan ide nem ilyen céllal érkeztem.
Lassan, de biztosan lépkedek Asa felé. Figyelek a testének minden rezdülésére, de nem veszek fel támadó állást még. Lepillantok a kezemben lévő angyalpengére, majd vissza a nőre. Feldobom azt a kezemben, megpörgetve a levegőben. Ahogy hegyével lefelé visszaérkezne a markolat a kezembe, gyorsaságomat kihasználva az övem hátuljára aggasztott két dobótőrt Asa felé eresztem, egyiket a lába irányába, másikat az ellenoldali hasához. Egyik sem lesz végzetes sérülés, de bebiztosítom magamat arra az esetre, ha megpróbálna kitérni valamelyik elől is. Amint elhagyták az ujjaimat a dobótőrök, már bele is mozdulok a támadásba, Asa bal oldaláról támadva őt, megfelelően fordítva egész testemet az offenzívába. A dobótőrök egy szívdobbanásnyival hamarabb érik el a célpontjuk közelségét, mint a pengém. Szabad kezem a levegőben van, hogy ha mégis támadni tudna, akkor meg tudjam fogni vagy a csuklóját, vagy az alkarját. Ha a tervem beválik, akkor a harc most is pillanatok alatt véget ér, a pengém hegye a nyaka bőrénél áll meg, felsértve azt egy kicsit.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Tenger és annak partja E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
Tenger és annak partja 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
54
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 09, 2020 7:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Zaqiel & Asaliah


-N
em eleget!-replikázok mondatára, szinte azonnal, ha már rögtön egy érdekes témával kezdtünk. Nyilván tudom jól, hogy egy deka súlyfelesleg nincs rajtam, de ha szórakozni akar, akkor szórakozzunk. Cseppet sem mérgesít vele, illetve legalább felmérhetem azt is hogyan áll még a dolgokhoz. Igazából én csak jól járok az ilyen csipkelődéssel, arról pedig már ne is ejtsünk szót, hogy ha szavai teljesen mást mutatnának, csak az arcára kell nézni.
-Azért teszek fel kérdéseket, mert jobb hallani a választ, az édes, dörmögő, megnyugtató hangodon, mint hogy csak az én fejemben kergesség egymást a szavak hangtalanul.-játsszom el a sértődöttet is egyből, ha már Zaq így kivágta magát a válaszadás alól. Csúnya dolog így félbe hagyni egy témát.
-Nos, kellőképp meglepődött. Így azt merem mondani, hogy egész jól alakult, legalábbis a kezdeti sokk után. Nekem is furcsa volt viszont látni őt, bármennyire is akartam.-felelem meg kérdéseit kissé elmerengve, majd tekintetem az égre vetül, szakadozottan veszem a levegőt mielőtt röviden felkacagnék.
-Ó! Zaq, tisztában vagy vele, hogy képes vagyok pillanatok alatt olyan felfordulást csinálni, mint mondjuk egy démon... Még terveznem sem kell hozzá, csak jön, mint a cunami.-tárom szét karjaimat huncut fénnyel a szememben, a legtöbb esetben egy "hoppá" kíséri ezeket a megmozdulásokat.
-Igazán macsósra vetted a figurát, akkor most elcsábítani kívánsz, avagy...?-nézek rá olyan ártatlanul, mint eddig szerintem még soha.
-Volt egy pár alkalom, szégyen a futás de hasznos. De szexepilben ismét van egy-két csinos hegem, majd megmutatom.-rántom meg a vállam egykedvűen, ilyen a mi életünk, nem vagyunk egy szerethető népség, de ha tud valaki taktikázni, akkor nem lehet olyan nagy baj. Na, azért ebben remekelek, így szerencsére a szárnyaim levágásán kívül nagyobb sérülés úgy még igazán nem ért.
-Ez felhívás a keringőre. Tudod jól, hogy nem vetem meg az italt... De, csúnya dolgokat művel az én fejemben záros határidőn belül. Még passzolom a kérdést, rendben?!-villantok bájmosolyt, nem biztos, hogy az kellene, az első pillanatban rögvest tósztot mondani, akkor nem lenne értelme a találkozónak. Legalábbis szerintem nem lenne.
-Nem elég nagy nyom, hogy nincs szárnyunk?-ugratom szinte azonnal, egyszerűen adja magát a helyzet, nem tudom kihagyni.
-Jó, jó, majd... Várj csak, mindjárt...-hajolok a homok fölé, majd ujjammal két pálcika embert rajzolok bele.
-Nah, azt már tudjuk, hogy ketten vannak. Hogy hogyan változtatták el magukat, rejtőztek el... Nem tudom. Megérzés és reménykedés is egyben... Tudod hogy nekem ők voltak a családom szinte.-mondataim végére fájdalmas sóhaj szakad fel tüdőmből, olyan igazi. Még a szám is legörbül egy hosszabb pillanatra.
-Megjegyezned szabad, de hogy én, mint jó indok?-vidulok fel egy pillanat alatt, hálásan mosolygok rá, bár e mögött gondolhatott több féle dologra is, minden esetre jól esett hallani.
-Bárhol lehetnek a többiek, ki tudja hányszor fordultak már meg és merre. Talán találok itt valami nyomot.-mondom ki teljes meggyőződéssel, bármi, egy apró jel is elég, hogy tudjam, élnek! Csintalan mosoly terül szét ajkaimon, ahogy a férfi szinte azonnal ráharap arra a bizonyos mondatra.
-Szabadjon megjegyeznem, kettőnk közük csupán te vagy túl öltözve. Rajtam már csak egy póló van.-szólok vissza pimaszul, miközben eljátssza, hogy kapcsol és a másik verziót is megemlíti. Már-már démoni vigyort öltök arcomra ahogy szemeim előtt összeáll a kép.
-Ne szabadkozz, úgyis tudod mire gondoltam valójában. Na meg, ki tudja, hogy én nem-e tudok neked valmi újat mutatni, más kivitelezésben.-búgom csendesen, majd ahogy keze az enyémre simul hirtelen csendesedek el, mint akit elvágtak egy ollóval. Pilláim alól figyelem ajkát ahogy mozog, engedem, hogy vezesse a kezem, előbb fegyvere markolatára, aztán pedig a Zaq-Everesthez. Más ilyenkor már zavarba jönne, de engem nem olyan fából faragtak, így kezemet amelyiket nem fogja simítom végig oldalán, hogy nem sokkal később a vállába kapaszkodva hajoljak hozzá közelebb, már az orrunk is összeér és ha a férfi nem áll ellen rövid csókban részesítem, míg féltve őrzött kincséről ujjaim az angyalpengéjére fonódnak.
-Nem szép dolog rögtön csábításba kezdeni. Csúnya angyal vagy!-jegyzem meg játékosan, elhúzódva tőle, majd meglengetem orra előtt a saját fegyverét, amit ugyan azzal a mozdulattal a lábai közé a homokba döfök.
-Elfelejtettem mondani, a harcra gondoltam, ÉLES, FÉM fegyverekkel.-emelem ki azt a két kis szót, majd felpattanva a saját ruhámhoz lépek, hogy fegyveremet a kezembe vehessem. Nem pazarlok időt arra, hogy belebújjak a nadrágomba, már ujjammal csalom magamhoz Zaqielt, jó fej leszek, legyen övé a kezdés öröme. Védekező állást veszek fel, mozdulatait figyelem árgus szemekkel, kíváncsi vagyok elpuhultam-e, amíg nem találkoztunk. Volt egyéb más dolgom is sajnos az elmúlt kilenc hónapban.

Zene: fraKtured
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 8:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hello there

@Asaliah && Zaqiel


Lekonyul a mosoly a számról pár pillanat erejéig, mikor azt mondja, még nem most fogunk szórakozni. Igazán sajnálatos, de abszolút nem bánom. Szeretek Asával lenni, de vannak dolgok, amire megéri várni.
- Eddig talán nem kapaszkodtam eleget beléjük? - kérdezem, miközben kissé oldalra döntöm a fejemet és úgy somolygok a bajuszom alatt.
- Kérdést teszel fel nekem, amire tudod, hogy mi a válaszom - felelem könnyedén, bájos mosollyal az arcomon. Ha meg van rá a lehetőség, miért is ne kevernénk a kellemeset a hasznossal?
- Na és Adexael mit szólt hozzá? Úgy ment a találka, ahogy azt szeretted volna? - érdeklődök tovább. Merő egyszerűség vagyok ilyen téren, ezt valószínűleg Asa is tudja, hogy semmi hátsó szándékom nincs a kérdéseimmel. Harcosként nem a megvezetés és cselszövés volt az állás elsődleges feltétele, és bár az évszázadok alatt ragadt rám az emberi furfangosságból, nem alkalmazom olyanokon, akikben egyébként megbízom.
- Miért is ne? Bár azért remélem nem tervezel olyan felfordulást, aminél szükséged lesz a hátvédre - szerintem arra ő is rájött már az együtt töltött évek alatt, hogy nem egy mindennapi angyal vagyok. Ha nem szükséges, akkor nem keltek túl nagy feltűnést. De ettől függetlenül ott leszek neki, ha a segítségemre szorul - és valószínűleg ezt is tudja.
- Látok én. Szépek a melleid is - kacagom el magam röviden. De aztán hamar elkomolyodom, és kicsit a számat is elhúzom.
- Az elmúlt 9 hónapban sok ilyen volt? - kérdezem érdeklődve. Nem hinném, hogy ilyen súlyos lenne a helyzet, mint amilyennek ő beállítja. Nem áll szándékomban egy percig sem megkérdőjelezni, hogy az ösztönei kellően jól működnek a jelenlegi helyzetében is. Lehet, hogy elvesztette a szárnyait, és a hatalmát, de a hosszú évezredek tapasztalatai vele maradtak – és talán pont ez a legfájóbb a bukott létben. A tudat, hogy mi volt. Emiatt gondoltam meg annyiszor magam, miután elhatároztam, hogy vezekelek a bűneimért.
- Miért is ne? Ami azt illeti, a táskában is biztos találunk valamit, ha gondolod - biccentek a hátizsák felé. Ha találok egy jó állapotban megőrzött minőségi whiskyt, arra mérget vehet bárki, hogy el fogom rakni. Megbecsülöm őket, hisz manapság már nem olyan egyszerű beszerezni egy-egy üveggel, mint akkoriban.
Kérdésére pár pillanatig nem válaszolok. Sóhajtok egyet, majd bólintok. - Megoldható szerintem. Bár valami nyomra így is, úgy is szükségem van, anélkül elég nehéz elindulni - és a csapatja tagjait még annyira sem ismerem, mint őt. Annak pedig én vagyok az élő példája, hogyha valaki el akarja feledtetni magát, akkor a fizimiskája megváltoztatásával elég nagy előnyre tesz szert. Egy valamit nem lehet csak megváltoztatni, a nőknél pedig különösképpen nehéz ezzel kezdeni valamit – az arcunkkal. - Ha a kinézetükről tudsz valami támpontot adni, már azzal is előrébb vagyok. Egy kép vagy rajz nyilván jobb lenne, de nem várom el, hogy az elmúlt egy évszázadodban megtanultál festeni - és ezt nem bántásként mondom, csak tudom, hogy voltak fontosabb dolgai is. Mit mondok, az elmúlt 30 évben mindőnknek volt.
- Egyáltalán miből gondolod, hogy még életben vannak? Megérzés, vagy inkább reménykedés? - teszem fel a magától értetődő kérdést. Száz év bármelyik bukott életében hosszú időnek számít. Akik pedig vissza akarják szerezni a szárnyukat, néha túl nagy fába vágják a fejszéjüket a megbocsátásért.
- A tengerparton addig, míg van miért itt maradnom. Te egy elég jó indok vagy, ha szabad megjegyeznem - mosolygok rá. - A városban? Attól függ. Ha te úgy érzed, hogy érdemes itt kutatni a csapatod után, akkor maradok még egy ideig - nem hinném, hogy Asa egy hozzám hasonló segítséget csak úgy elfordítana magától. Attól függetlenül, hogy már régóta nem élek harcos angyalként, a képességeimet nem hanyagoltam el, folyamatosan csiszoltam.
- Szerintem túl régóta ismerjük már egymást, hogy új fogást tudjak neked mutatni. De a régieket feleleveníthetjük, gyakorolhatjuk. Bár ahhoz túl vagyunk öltözve - vigyorodom el, majd a szám elé kapom a tenyeremet. - Ó, hogy te harcra gondoltál? Hoppá - teszem az ártatlant, habár nem tartom kizártnak, hogy szándékosan fogalmazott ilyen homályosan. Sőt, valószínű, hogy így van.
- Na szóval, melyik legyen? Ez… - simítok rá a kezére, amit az övemen pihenő tőröm markolatához érintek először. - vagy ez? - folytatom, ahogy a kezét a lábam közé vezetem. Fel vagyok arra is készülve, hogy az előbbit választva élből kirántja az angyalpengémet a hüvelyéből, ezzel szerezve meg az előnyt. Bár úgy is tudjuk – előbb-utóbb visszaszerzem.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Tenger és annak partja E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
Tenger és annak partja 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
54
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 5:46 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Zaqiel & Asaliah


H
át hogyne... Mosolyogva ingatom fejem ahogy reagál, összecsippentem két ujjammal az orrnyergemet, majd végül felnevetek.
-Majd később, még nem jött el az ideje a mókának.-természetesen nem esne rosszul végig taperolni az izmait újra, de most ne ez legyen már az első dolog. Ó pedig ellene igazán nincs kivetni valóm. De nincs ám!
-Sosem rontottad el, nem kell félned.-vonok vállat egyszerűen és a cukkolásra adott piszkálódásra felhúzom az orromat, kicsi ráncok kerülnek így köré, de szemeim továbbra is vidáman csillognak.
-Gondoltam teszek azért, hogy jobban megakadjon rajtam a szemed. Na meg... Hátha egy legközelebbi alkalommal már kapaszkodóra lesz szükséged.-vonom fel szemöldököm mielőtt felsőmet mégis magamra húznám, elárulom hogy mikor láttuk egymást ez előtt és helyeslően bólintok szavaira. Ez szinte semmiség, de szerencsére úton-útfélen mindig összehozott minket a sors, vagy így, vagy úgy. Kérdését, hogy mi szél hozott erre, már ölében ülve válaszolom meg.
-Térhetünk a lényegre is, csak akkor nem kapsz érdemleges választ. Szóval melyiket szeretnéd jobban? Vagy netán kössük össze a kellemest a hasznossal?-reagálok szinte azonnal ahogy felveszi a fonalat, hogy ölében kötök ki, nem zavartatom magam, hiszen karjaimat a nyakába fonva válaszolom meg érdeklődő kérdését, míg az ő keze felsőm anyaga alá csusszantva érinti bőrömet. Szemérmes kislányként elhessegethetném onnan tenyerét, de köztünk ez sosem volt szokás, na meg, az előbb stírölt végig egy szál fehérneműben a viszontlátás örömére.
-Nos, eltervezett találkozó volt. Mondjuk úgy, hogy megleptem őt.-adom tudtára egy sunyi vigyorral, ugyanis Zaq tudja milyen az, ha én meglepek valakit, egyszer csak előtűnök a semmiből, teljesen megtervezve az egész jelenetet. Volt rá példa, hogy őt is így cserkésztem be párszor.
-Nos, lehetsz az őrangyalom, a testőröm, ami szeretnél lenni.-ingatom a fejem ahogy visszakérdez. Hiszen tudja jól, hogy az erőm nélkül valahol védtelen vagyok, bár nem hagytam el magam, ez azért sokat dob a helyzetemen ha akció lenne, de ki tudja, hogy melyik sarkon mi várhat rám. Felállok az öléből és pár lépéssel közelebb megyek a tengerhez, én is érdeklődöm felőle, hogy mi járatban van erre, a válasza pedig pajkos mosolyt csal az arcomra.
-Ha kicsit feljebb látnál, mint a seggem, lehet mégsem lenne olyan jó a kilátás.-ingatom a fejem, aztán ahogy tovább beszél mélyről jövő sóhaj szökik ki ajkaimon.
-Legalább neked van egy olyan hely, ahol nem érzed feszélyezve magad... Én meg hordhatom a kis zsebtükröm, hogy a hátam mögé is lássak, nem-e akar valaki leszúrni hátulról.-tárom szét karjaimat. De aztán megrázom a fejem, elhessegetem a zavaró gondolataimat, hogy a férfire tudjak koncentrálni. Mindig is csodáltam, hogy Ő is olyan világjáró, sosem marad sokáig egy helyen, mint én mikor száműztek a földre, ahogy leváltam a többiektől szinte azonnal nyakamba kaptam a világot és tovább ismerkedtem az emberi szokásokkal, tanultam el a trükköket és éltem ki magam. Így hozott össze a sors Zaqiel-el is.
-Szóval azt mondod, hogy most meghívsz egy italra? A hasonszőrűek nem érdekelnek ha nem gond.-harapok rá a témára egyből, pedig köztudottan már nem bírom annyira az alkoholt, mint anno szárnyas valómban, de baromira le tud kapcsolni ha arról van szó. Újabb kérdésére az égre emelem pillantásomat.
-Nos, egy valakit már megtaláltam, a többiek pedig bárhol lehetnek. De mint mondtam, előbb az én idő, aztán jöhet a munka.-rántok vállat könnyedén és visszasétálok hozzá, leguggolok előtte, majd szemeibe pillantva méregetem egy ideig.
-Szerinted fel tudnád kutatni azokat akik jól elrejtőztek? Már több éve rajta vagyok az ügyön, de eddig csak egyiküket sikerült megtalálnom.-suttogom kettőnk közé a szavakat, mintha olyan titok lenne, amiről valójában senki sem tudhat. Mondjuk ebben van is valami, mert nem szeretnék senkit a többiek nyakába küldeni. Még Ahrees is olyan portfóliót varázsolt magának, hogy azt senki sem tudná átlátni, legalábbis ha nem ismerik.
-Meddig szándékozol itt tanyázni? Mondjuk itt a tengerparton konkrétan, illetve a város környiékén?-kérdezek rá váratlanul, miközben a homokba térdelek.
-Megmutathatnál egy-két új fogást.-kacsintok rá s mondom ki ezt az egyszerű de mégis kétértelmű mondatot. Bár most konkrétan a pengéink összetalálkozására gondolok, kíváncsi vagyok, hogy ő hogyan veszi le a lapot? De mint mondtam, a kellemest a hasznossal is össze lehet kötni, szóval akár egyiket a másik után is lehet. Nem vagyok semmi jónak az elrontója.

Zene: fraKtured
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 4:24 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hello there

@Asaliah && Zaqiel


Az arcomon virító mosoly egyre szélesebbé válik, ahogy meghallom Asa válaszát. - Csak nyugodtan. Szolgáld ki magad - felelem, majd széttárom a karjaimat és lepillantok magamra, majd vissza rá.
- Ugyan, erre semmi szükség. Ha így érzed jól magad, ki vagyok én, hogy elrontsa ezt? -  mindig is kedveltem Asát. Egy kezemen is meg tudnám számolni, hogy hányszor nem szórakoztunk jól egymás társaságában.
- Mintha kicsit teltebb lennél. Híztál vagy csak terhes vagy? - cukkolom őt pimaszul vigyorogva továbbra is.
- 9 hónapja? Hozzánk képest az még nem is olyan sok - tekintve, hogy volt már arra példa, hogy két-három évig nem találkoztunk. Kicsit máshogy működnek manapság a dolgok, mint egykoron, nem olyan könnyű a másik megtalálása, mint régebben volt. Főleg azért is, mert mindketten sokszor vagyunk mozgásban.
- Ó, hát szia. Máris a lényegre térünk? - szólalok meg, ahogy az ölembe ül. Tenyereim reflexesen simulnak a derekára – na jó, talán egy kicsit lentebb.
- Találkoztál vele? Hogyhogy? Megkerested, vagy hasonlóan véletlen volt, mint a mai? - nem mindennapi története van Adexaelnek és a csapatának, az már biztos. De így legalább nem kell megjátszanom az érdeklődésemet Asával.
- Aki bevédi a segged? Mi vagyok én, a te kis őrangyalod? - nevetem el magam jóízűen.
- San Francisco az egyetlen város, ahol nem érzem magam feszélyezve. Azaz a város és annak környezete. Na meg itt a legszebb a kilátás. Főleg most - a pajkos vigyor újra az arcomra szökik, ahogy egy gyors pillantást vetek Asa egészére. - De egyébként csak a szokásos. Járom a közösségeket, a pusztaságokat, aztán ha van valami munka, azt megcsinálom. Ha nincs, akkor pedig evilági dolgokkal ütöm el az időt. Italozás, nők, ilyesmik - bár már semmi sem olyan, mint régen. Manapság már nem lehet annyi boldog arcot látni a mondvacsinált bárokban, a populáció erős megcsappanása pedig a másik tekintetében sem kecsegtet túl sok lehetőséggel.
- Na és hogy állsz a csapattársaid keresésével? Talán tudok segíteni - Asa az egyik olyan személy az életemben, akinek bármilyen ellenszolgáltatás kérése nélkül szoktam segíteni. Az már más kérdés, hogy néha-néha így is meghálálja a maga sajátos módján. Nem mintha bánnám vagy túlságosan ellenkeznék. Ugyan szívesen segítenék neki, azt már nem tudom, hogy a régi csapatja tagjaival mennyire szeretnék személyesen is megismerkedni. Nem könnyű a bizalmamat elnyerni, és Asában akármennyire sincsenek már kételyeim, a legtöbb emberrel szemben igen. Legyen az bukott vagy akármi.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Tenger és annak partja E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
Tenger és annak partja 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
54
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 04, 2020 12:48 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Zaqiel & Asaliah


N
em akartam hinni a szememnek! Az idegen egyenesen felém tartott. Határozott, mégis könnyed léptekkel halad. Mégsem tudom még eldönteni, hogy nekem esik egyből, vagy esetleg majd később. Mindenesetre az izmaim megfeszülve várják, hogy cselekednem kell, vagy majd csak a számat kinyitni. Méterekkel közelebb érve már kezdem sejteni, vagyis inkább felfedezni, hogy itt ma vérre menő küzdelemre nem kell számolnom. Szánalmas kis bukott létem megmarad, így akár fel is lélegezhetnék. Mégis akkor leszek csak igazán nyugodt, mikor a férfi megszólal. Elvigyorodok és kicsit talán kelletem is magam.
-Ó! Zaqiel, nem lehet mindig csak a látványosat kapni.-kacsintok ahogy már arcvonásai is megjelennek előttem. Pimaszkodó hangnemére megingatom a fejem, de nem azért hogy ez lenne a válaszom.
-Úgy emlékszem, jobban díjazod amikor én csomagollak ki a ruháidból. Vagy ez változott azóta?-szegem fel állam kihívóan, de hangom érzékien hat. Furcsa, hogy így találkozunk ismét.
-Ha jók az értesüléseim, és szintén nem csal az emlékezetem, akkor neked is tudnod kellene, hogy előtted nem szokásom rosszul érezni magam. De felvehetek valamit a kedvedért.-vonok vállat egyszerűen s míg ő végig mér pillantásával én csípőre teszem a kezem.
-Felfedeztél esetleg valami változást?-cukkolom szemrebbenés nélkül, majd ahogy leül a homokba a táskám mellé guggolok és felsőmet a kezembe véve áthúzom a fejemen az anyagot.
-Azt hiszem olyan kilenc hónapja láttuk egymást utoljára.-teszek gondolkodó mozdulatot jobb kezemmel s érintem meg ajkamat egy pillanatra.
-Viszont az öröm kölcsönös. Jó újra látni Zaq.-mosolyom ellágyul, talán a férfi volt az első olyan angyal aki nem akarta a fejemet venni azonnal mikor először találkoztunk. A bukottak nem örvendnek nagy szeretetnek. Kapok egy kérdést, így felállok és egy könnyed mozdulattal megperdülve a homokban az ölébe ülök. Átkarolom a nyakát és szemtelen vigyorral fúrom tekintetem az övébe.
-Nos, akadt egy kis dolgom, most hogy ismét találkoztam a főnökömmel. Gondoltam folytatom a kutatást. De előtte szerettem volna egy kis én időt. New York-ból jövök. A régi csapattársaimat keresem történetesen.-felelek a legjobb tudásom szerint. Szeretem, hogy nem kell kitalált szorikkal bombáznom. Teljes mértékben meg tudok bízni benne. Az elmúlt száz évben Zaqiel az egyetlen olyan "kívülálló" aki talán túl jól ismer. Helyezkedek kicsit az ölében, a tenger felé fordulok, így elengedem a nyakát, fejemet a mellkasának döntöm, majd tovább beszélek.
-Viszont így, hogy rám találtál, lehet hogy kellemesebben is el tudom tölteni az időt. Van aki bevédi a kis seggem.-kuncogok, aztán felállok és teszek pár lépést a víz felé.
-Na és te? Hogy-hogy itt vagy most? Történt valami érdekes míg nem láttalak?-fordulok felé s félig lehunyt pilláim alól vizslatom Őt. Be kell valljam magamnak, hiányzott nekem a férfi, úgy a maga teljességében. Zaq-el mindig jól telik az idő, csináljunk bármit is.

Zene: fraKtured
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Júl. 04, 2020 11:40 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


Hello there

@Asaliah && Zaqiel


A fennmaradt főbb városok közül egyértelműen San Francisco tartozik a legnormálisabbak közé. Vegasban Gábriel ügyel a rendre, ami már magában is egy elég vészjósló dolog, New Yorkban minden léptemre oda kell figyelnem, nehogy lebukjak, New Orleans meg… New Orleans. Démonok, félvérek, emberek. A munkám legtöbbször oda vezet, de az elmúlt pár hónapban nem sokat jártam arrafelé. Az időm javában a városok közti tereket róvom, a kietlen pusztaságok feledésében sétálva, próbálva felidézni a régmúlt emlékeit. Ahol régen városok álltak, mostanra már csak romokat lehet felfedezni. Örülök neki, hogy legalább pár város épségét sikerült többé-kevésbé megőrizni – annak már kevésbé, hogy ennyi szárnyas ólálkodik közöttünk.
Elmeredve a gondolataimban meredtem a végeláthatatlan távolba. Azon gondolkozom, hogy mennyire egyszerű lenne magam mögött hagyni ezt az egész háborút, és a szárnyaimat kibontván egy olyan földrészre ellátogatni, amiről nem tud senki, és mindenkinek a radarán kívül lennék. A gondolat azonban mindig ott motoszkálna bennem, hogy tehettem volna többet is az emberekért, s a további káosz megfékezéséért. Valamilyen szinten hiányzik a régi életem. Annyival egyszerűbb volt akkoriban minden. Megmondták nekem, hogy mit tegyek, én pedig megtettem, kérdés és gondolkodás nélkül. Most viszont állandó kételyekben élek, azon gondolkozva, hogy vajon helyes-e, amit teszek. Ezek a gondolatok, illetve valami nesz hallása felébresztenek a merengésemből.
A sötétben és a nagy távolságban nem sikerül teljesen kivennem, kit vagy mit látok, ezért felállok ültő helyzetemből, leporolom a nadrágomat, majd a táskámat egyik vállamra véve indulok meg a hang és mozgások irányába. Ha nem is emberi alakot láttam, legalább sétálok egy kicsit. Ezért is szeretem annyira San Franciscót, mert vannak ilyen részei, mint ez a tengerpart. Szinte el is felejti az ember, hogy a világban mekkora felfordulás van.
Egy-egy fuvallatnál lehunyom a szemeimet és mélyen a tüdőmbe szívom a levegőt, miközben céltudatosan, mégs óvatosan haladok az árny felé. Közelebb érve nyilvánvalóvá válik, hogy az árny egy emberi alakot rejteget. Amaz felfigyel rám, de nem lép fel ellenem ellenségesen, így én is hasonlóan viselkedek. A nő testének sziluettje rajzolódik ki először, majd ismerős vonásokra leszek figyelmes még a sötét ellenére is. Felsóhajtok. - Ha mindig így fogadnál engem, többször keresnélek - mosolyodom el, még közelebb lépve hozzá, hogy a hangomon kívül az arcomat is felismerje. - Viszont így hozzád képest túl sok ruha van rajtam. Vetkőzzek én is, nehogy rosszul érezd magad? - mutatok magamra, majd őrá a kérdésem közben, ugyanazzal a szemtelen vigyorral az arcomon. Természetesen még a tekintetemet is végigpásztázom rajta egyszer, miközben ledobom a táskámat és a cipőfűzőjüknél összekötött bakancsaimat a homokba.
- Örülök, hogy látlak, Asa. Van már egy pár hónapja, hogy utoljára találkoztunk. Vagy éve? Nem igazán tudom számon tartani - azonban csak legyintek egyet és leülök a fenekemre, miközben továbra is őt figyelem. - Na és mi szél hozott erre a tengerpartra ebben a késői órában? - bár valószínűleg ugyanaz, mint engem. Egy kis magány.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Asaliah


Tenger és annak partja E83335a5009dbbd39bd38feebc51f9df
Tenger és annak partja 1608b68d9c8b83cc118119493142

☩ Történetem :
☩ Reagok :
54
☩ Rang :
Ex-katona
☩ Play by :
Kate Beckinsale
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Júl. 02, 2020 7:28 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next



Zaqiel & Asaliah


S
okat gondolkodtam azon, hogy ismét útra keljek-e, vagy sem. De mivel interaktív világjáró vagyok, így belefér egy kiruccanás San Franciscoba is. Hátha találok valami érdekeset. Az út sokáig tart, hiszen gyalog, egyik helyről a másikra eljutni, akár egy hét is lehet, vagy több. Nem is számolom az időt, a város külterületére végül este lépek be. Lábaim a tengerpart felé visznek, szinte automatikusan. Szeretem a vizet. Bár nem is tudom igazán, hogy miért. Szórakozottan rúgom le cipőimet a lábamról, sporttáskám leteszem a homokba, angyalpengém amit sikeresen megszereztem volt barátnőmtől nadrágom övére van csatolva, nem járhatok védtelenül, mert bárhol belebotolhatok démonba, vagy fajtánkbélibe, aki sajnos szintén az életemet venné. Pár helyen már megálltam így út közben, kellemes nyári szellő kap bele hosszú barna tincseimbe, kék szemem az égre emelem ahogy lekapom ruháimat és tisztességesen összehajtom őket a táskámra, majd elindulok a víz felé, megfáradt lábaim szinte felüdülnek a hűs habok hatására. Beljebb sétálok s ahogy lehetőségem nyílik rá megmerítkezem a tengerben. A csillagok fényesen ragyognak az égbolton, a hold épp csak kukucskál a horizont peremén. Kissé varázslatos így. Ha nem tudnám, hogy dolgom van, még nyugodt is lehetnék. Nem maradok sokáig a vízben, percek múlva a partra sétálok és elnyúlok a homokon, nem foglalkozva azzal a dörzsölő érzéssel amit a parányi homokszemek okoznak a bőrömön. Kezemet az ég felé nyújtom, mintha csak el akarnám érni a csillagokat, leszakítani őket egyesével, mint az almát a fáról. Halkan felnevetek, míg lépteket nem hallok, hirtelen ülök fel s nézek körbe. Sötét sziluettet vélek felfedezni, mintha felém tartana. Oldalra billentem a fejem, próbálom kivenni, hogy vajon ártó, vagy baráti szándékkal érkezik, bár míg közelebb nem ér, azt sem fogom tudni, hogy ki az. Pech! Szívesen nyúlnék a felsőm után, de nem teszem, csupán felállok és az idegen felé fordulva várom, hogy mi fog történni. Ha szerencsém van egy mozdulattal elérhetem a fegyverem, de most még én sem mutatok ártó szándékot, lássuk ki még olyan bolond, hogy ide jöjjön az éjj leple alatt.

Zene: fraKtured
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


Tenger és annak partja VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1058
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 27, 2020 1:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 17, 2020 12:13 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


────────────── ──────────────
- Kérlek - mosolygok rá, látva, kezeivel is belekapaszkodik a szövetbe. Jól gondoltam, s következtetésem helyesnek bizonyult.
Szemeibe tekintve, figyelmesen hallgatom. Érvelései túlontúl jók, s eléggé pontosak. Való igaz, vannak feladataink, ám ez, talán nagyobb horderejű. Mégis, a kételkedés a csapatban is fejét ütötte, s ezért sem fognak menni. A hierarchia s a régi rend tisztelete számukra és bennük éppoly erős, mint bennem.
- Kérdéses, Uriel ark tud-e erről. Értem - bólintok, magamban elgondolkodva, összerakva az addig megszerzett információból a lehető legtökéletesebb képet. Amit megzavarhat újabb információ, mint ahogy Sariel ark is hasonlóképpen látja. S előre feltételezni bármit, legyen jó, vagy rossz, akár sokkal rosszabb végkimenetelre tud szert tenni, okozni.
Tekintetem visszavándorol az ark szemeire, szavai hallattán. Enyhén megdöntöm magam.
- Ahogy kéred - egyenesedek ismét ki.
Védelmezni, javaslatokkal támogatni és kéréseit teljesíteni. Ezt kívántam azóta, hogy megláttam őt, s elbeszélgettem vele. Számomra sosem csak egy ítélet végrehajtója volt és van. Megteszi, amit a Teremtőnk kér, s teszi úgy, hogy átlátni kívánja mindazt a cselekvést, melyet megtesz.
Mielőtt gondolataimba, vagy netán ámulatba esnék, végighallgatom Sariel arkot. Van Harmónia ark. Ismét. Nagy szükség van rá, az Egyensúly egyik legfontosabb része, mert nem csak eredmény a Harmónia, vagy Állapot. Hanem Folyamat is. Ha az nincs meg, felborul a  Rend. Ám az a remény, hogy a sötét időszaknak kezd vége lenni, erre az egyre feltételezni és tenni, balga gondolat.
- Kívánod, hogy felkeressem, s ajánljam fel szolgálataim? - Tekintek rá kérdőn, utasításra várva mindezzel kapcsolatban. - Ha kardom valaki mellé kell helyeznem, s választanom kell, melletted fogom letenni, Sariel Ark - Hűségem töretlen felé, kardommal, s szolgálataimmal együtt. Ám, ha utasítása úgy szól, segítsem ki Ophiliát, aki immár ark, fel fogom ajánlani, míg segítőt nem talál maga mellé.
- Mi lenne az, Sariel ark?
Tisztában voltam azzal, sokkal többet tud, mint mi, s azzal is, hogy külön létezésünk okán sokkal több olyan dolgot tesz, melynél nem lehetek ott. Elfogadtam, így elfogadom azt is, hogy nem lehettem ott ezen az eseményen.
- Teremtőnk velünk van - bólintok.
Mindig úgy véltem, hogy Teremtőnk velünk van, sosem hagyott el bennünket igazából. Mi történik velünk, azok saját tettünk következményei, éppen ezért elfogadtam azt is, hogy szárnyaim tollai fekete színbe váltottak át, jelezve, magam is cselekedtem, avagy éppen nem, mikoron szükséges lett volna, mellyel idáig jutottunk.
- Úgy kezd az elejétől - mosolygok rá, s tekintek ismét a szemeibe. - Figyelemmel hallgatlak.

Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 31 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 24 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
2
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6