Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans tengerpartja •
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


Nem csak az a célom, hogy tanítsam és edzem Nievent, hanem az is, hogy titkon rájöjjek mi a faja és mikre képes. Ahogy kerülgeti a földből kinövő kis dombocskákat, úgy tudatosul bennem, hogy valami nem stimmel. Ledobja magát földre, hogy ülőhelyzetből rám figyeljen. Felvonom az egyik szemöldököm, nem tetszik a dolog, de nem hagyom, hogy ez kiüljön az arcomra, egy izom sem feszül meg, csak figyelem semlegesen. A mágiám eloszlatom a talajban minden kis porszemre Nieven alatt és körülötte is, amíg beszélgetünk van rá időm, mert ez azért nem egy olyan dolog, ami hamarost kész is van, idő kell hozzá és persze türelem és osztott figyelem, ami számomra nem okoz problémát.
- Teleportálóra? Ha ismersz olyat, taníts meg rá! - Gúnyosan nevetek fel, nem vagyunk mi arkangyalok, akik egy megszentelt tollukkal utazhatnak ily módon, illetve erre más is szert tehet, engem annyira nem érdekelt, élveztem a pokolian hosszú életem, van időm eljutni oda, ahová menni szeretnék, nem sietek sehová. Alig várom a kis bemutatóját ezzel kapcsolatban, közben pedig gondolkozom, hogy mégis miként mérjem fel, mit tud és mit nem. Magától nem fog semmit mutatni, sem mondani, én meg megígértem, hogy nem kérdezősködöm, legalábbis tőle nem. Amint megvannak a képességei, onnantól könnyebb dolgom lesz. Egy nagyobb tornádó kapja el Nievent, az órámra pillantok, mennyi idő kell neki kiszabadulni onnan. Látom, amikor egy kő megindul arrafelé, az, hogy ne nyelje be az örvény, amint a közelébe ér, elég sokat kivehet az erejéből, megvárom, amíg a kő be, Nieven meg kirepül. Elengedem a tornádót, ami tovább pusztít a parton, csak létre kellett hozni, máris megy tombolni és mindent elpusztít, ami az útjába kerül, ebből nyerem vissza azt az energiát, amit elhasználtam, sőt, még többet is. A lángcsóvákat, leütöm a homokba levitációval és betemetem jó mélyen oda, hogy ne jusson levegőhöz, így ki is hunynak és megsemmisülnek. Csak állok és nézem, hogy a víz felé fut, én nem fogok utána rohangálni, várnék valami komolyabb támadást részéről és ha azt a tengerből akarja meríteni, hát oldja meg, hogy eljusson ide vele, fogalmam sincs, mit taníthatnék neki, telekinézis jól megy neki, a levegő elemmel is jól bánik, a tüzet is ismeri, a víz sem lehet idegen számára, mivel elég sokat úszhatott benne New Yorktól idáig. Amin feküdt sziklát oda botorkálok és nekidőlve várom, mire készül a tanítványom, akinek fogalmam sincs, hogy milyen tudást adjak át, mit akar tanulni tőlem? Ezen morfondírozok, amíg visszajön a közelembe.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 3:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Nem igazán zavar, hogy mozog a homok cipőm talpa alatt. Elég jó az egyensúlyérzékem, hála apróbb termetemnek, na meg a kardforgatás tanulásának hála. Régebben, párszor magastalpú cipőkben is tökéletesíthettem eme képességemet. Hihetetlen egyébként, milyen régi az a vacak, aminek még manapság is látom átalakított verzióját másokon. Nem is értem, önként hogyan vehet fel olyat valaki… meghát ezekben a vészterhes időkben még annyira sem praktikus, mint egyébként. Istenem, már a görögökön is milyen nevetséges volt… No mindegy, mindenestre kihívás volt bennük járni, nagyobb kihívás, mint most talpon maradni. Főleg, mert érzékelem a mágia minden apró rezdülését, így tudom, hol fog mozdulni a homok, s néhány kósza másodperc elégséges, hogy nagyjából elrendezzem az egyensúlyom. Nem is nézek hát le, helyette szemeim teljes mértékben őt lesik - bele se gondolok, milyen furcsa lehet is ez. Ő egyre hevesebben játszik a talajjal, én pedig egészen egyszerűen megunom, így inkább levetem magam a földre, hogy onnan, ülőhelyzetből szemlélhessem őt tovább.
- Rocker… - a szó nem mond nekem semmit, bár mintha hallottam volna már. Úgy tűnik tényleg az emberek ízléséhez tartoznak a rongyok, bár ahhoz nem jutottam közelebb, ő miért viseli őket. Mondanám, hogy segíti a beolvadást közéjük, dehát rajta kívül még senki nem láttam ilyet, főleg nem ezen a módon. - Hmm… igazából bármilyenre. A példa kedvéért mondjuk teleportálóra - ha esetleg ő még nem próbálkozott volna ilyesmivel, meg is tudom mutatni, én mit alkottam ezen a téren, bár még nyilván nem az angyalpengémet hívom magamhoz, hanem egy, a gyűrűmmel összekapcsolt kést. - De bármi másra is simán - biztos vagyok benne, hogy pár ezer év is kevés volt arra, hogy kiaknázzam a mágiám nyújtotta pontos lehetőségeket, főleg azért, mert vagy nem használtam, vagy csak agyon akartam vele valakit ütni, ahhoz pedig nem szükséges mélyebb és komolyabb ismeret, avagy próbálkozás. Mióta azonban kiszabadultunk a láda fogságából, sokkal precízebben voltam kénytelen felhasználni az erőm, így a kísérletezés is sokkal inkább szerepet vállalt az életemben.
- Ó, nahát, ez rendkívül praktikus! - Mondjuk az emberek mindig is remekül értettek ahhoz, hogyan tegyék kényelmesebbé az életüket. Na meg persze ahhoz is, hogyan nehezítsék és bonyolítsák meg még jobban, de ez már egy másik dolog. Megeshet, hogy nekem sem ártana meg egy olyan holmi, talán Cara segíthene szerezni egyet, de akár lophatnék is magamnak.
Beleth határozottan nem cicózik, ugyanis villámgyors feleletem után rögtön a mágiájához nyúl. Mág sosem próbáltak ennyire elemi mágiával támadni. Mivel szerencsére nem megölni akar vele, így hagyok magamnak pár másodpercet átgondolni a helyzetemet. A mágiája csakúgy örvénylik körülöttem, homokot és levegőt felhasználva. A föld elem nem tartozik a kedvenceim közé, így annak használatát élből dobom. Nekifeszülhetnék a saját mágiámmal az övének, akár levegővel, akár tűzzel, de ennyit nem akarok mutatni. Egyrészt, mert nem tudom mennyi erőt emésztene fel ez a művelet, másrészt pedig túl erősnek tűnhetek vele, ami szintén hanyagolandó. Szóval valami egyszerű, de nagyszerű megoldás kell. Egyszóval cseles. Azért az állapotomat stabilizálom, forogni eszembe sincs. Talán próbálkozhatnék alul, de más fogalmazódik meg a fejemben. Egy ahhoz hasonló szikladarabot rántok magam felé, amin elheveredtem érkeztekor. Telekinézissel magamhoz rántom, hogy cirka ütközzön, kivárom a megfelelő pillanatot - amikor már elég közel van hozzám -, s még az ütközés előtt nekifeszülök, hogy azzal adhassak magamnak akkora lendületet, ami kirepít a viharból. A kő, a heves ütközés hatására az egyik, én pedig a másik irányba repülök, azért a biztonság kedvéért még magam mögött egy pillanatra szétnyitom a homokfüggönyt, hogy egyszerűbb legyen a kijutásom. A talpamra érkezem, noha kicsit csúszom még hátrafelé, aztán pedig hatalmasat tüsszentek, amivel szervezetem megszabadul az orromba áramlott homoktól. Tanulság: máskor érdemes az arcodat is védeni. Küldök Beleth felé két lángcsóvát - hacsak meg nem előz valamivel -, majd a tenger felé iramodom. A víz hazai terep, ráadásul a tűz ellen is véd, szeretnék hozzá minél közelebb lenni, hogy felhasználhassam. Kíváncsi vagyok, hajlandó-e közelebb jönni, vagy inkább tartja a pozicióját ott. Azért addig macerás elszállítani a vizet, majd egy meglepetéstámadást eszközölni vele.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


A válaszára elégedett vigyor ül ki az arcomra, ha a fájdalom ellen küzd, elismerésem, de ettől lesz ám rosszabb is mellettem, elvégre az edzések nem lesznek annyira kíméletesek, mint amilyen képet most mutattam magamról neki, de ez most szükséges volt. Érdekel, hogy mi lehet ő és mit tud, a képességei el fogják árulni előbb vagy utóbb, időm meg mint a tenger, én ráérek, nem kísért a halandóság átka. Mostanában amúgy is egyre türelmesebb vagyok, akár csak régen, mikor ikremmel még együtt kísértettük a felszínt, hol most élni kényszerülünk. Nieven távozása kissé nevetséges volt, nem értettem miért takarít fel maga után, de tőlem aztán nyugodtan, nem szólok érte, csak heverészek és egyéb halállal kapcsolatos mély gondolatban merülök el. Most, hogy nagyobb rálátásom van a dolgokhoz és érzem, hogy Nieven lelketlen, azaz nem sikerült valójában az alkut megkötnünk, az egész csak színjáték lesz, nem köt engem semmilyen eskü, de vajon ő elhiszi, hogy sikerült? Hamar terelődik át erre a témára a gondolatmenetem. Meghívom a bulira, mit nekem szervez testvérem és kiderül minden bizonnyal ez is.

A helyszín választásom a tengerpart, ide kevesen járnak a démonok közül, szóval ha legyengülnék, kisebb eséllyel támadnak hátba. Ez fontos, mert a bizalom, nos, az nincs meg köztem és a leányzó között, az én részemről legalábbis biztosan nincs. Nem akadályoz meg abban sem, hogy felmérjem a tudását, egyből a levegőbe repítem a testét és levitációval magam felé hajítom őt, amit sikeres landolással fejez be, nem sokkal előttem érkezik meg a talpára, amit nem hagyhatok annyiban, főleg mikor elkezd bámulni engem. azt hittem már túl vagyunk ezeken a körökön, amikor szemügyre kell vennie, de ez most kurvára lényegtelen. Amíg ő velem van elfoglalva én a homokból kis buckákat alkotva a talpa alatt billentem ki kényelmes állóhelyéből és látva merre lépne, arrafelé folytatom ezt, nem beszélgetni jöttünk ide, hanem edzeni, az pedig megállás nélkül fog zajlani, nem hagyom pihenni, érdekel mennyitől fárad el és mennyi idő kell, hogy lemerüljön az ereje annyira, hogy ne tudjon védekezni ellenem.
- Helló. - Lépkedek felé egyre közelebb és egyre jobban mozgatom alatta és körülötte a talajt, hátha szárnyra kap vagy elesik. Előre készültem, hogy mire hogyan reagálok majd, már gyakorlás szinten, nem adok bele mindent, nem is kell, sok aprósággal is levehetem a lábairól, ám annyira nem akarok még belelendülni, így hagyok időt, hogy szóhoz jusson, bár ne tettem volna, olyan nagy faszságot kérdez, amire a farzsebemből kiveszem az egyik kezem és a homlokom kezdem ráncolni.
- Mert ez olyan rocker divat és régóta rajta vannak az övemen, csak basztam levenni onnan, engem nem zavar. - A következő, hogy megbűvöltem őket, csak felnevetek, ugyan miért tennék ilyet? Nem látom értelmét, inkább csak visszakérdezek, hátha rájön, hogy baromságot kérdezett.
- Mondd, mégis milyen bűbájra gondolsz, amit érdemes rátenni egy ilyenre? - Halálosan komolyan teszem fel neki, mikor ismét előttem köt ki, nem érdekelt, hogy mögém sétált szemügyre venni ezt a jelentéktelen dolgot, ha tudom, hogy ennyire érdekli majd, biztosan nem vettem volna fel. A kezén látom a jelet, igaz elég egyedi színe van, de megmaradt rajta, talán hihető, hogy így az alkunk is valós, amihez ragaszkodni fogok én is, meg ő is, melegen ajánlom neki, kár lenne kicsinálni, lehet értékes egyén is még.
- Bántja a szemem a nap és ez segít elviselhetővé tenni - felelem a napszemüveget érintő kérdésre, majd azt hiszem ideje visszatérni arra, amiért idejött ő is és én is.
- Természetesen. - Ismétlem meg a szót és a kezemmel egy kört rajzolok, majd egy homokvihar zárja közre Nievent, ami a föld felé emeli úgy egy métert és egyre vastagabb lesz a fal, mi körbeveszi és ha nem tesz semmit, akkor meg is forgatja kissé. Ebből nem olyan gyerekjáték kitörni, ám nem is lehetetlen, nem repítem semerre, nem célom most mindez, gyakorlunk és élesen fülelek, hogyha feladná, csalódottságomra, akkor abbahagyjam mindezt és hagyjam a földre esni őt. A homokfal, ha levegővel próbál áttörni rajta, hamar újjáépül, elég hamar majd fél méter vastag akadályt állítok elébe, a tetejét is lezárom és az alján a tölcsért is megerősítem, bár még mindig az a gyenge pont talán, ám oda lejutni is le kell, hogy ott törjön ki. alig várom, hogy meglássam mennyi idő kell neki kitörni és azt is, miként oldja ezt meg.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 17, 2020 5:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
- Öhm… - kérdésével eléggé kiránt a koncentrálásból, így egy másodpercre zavartan pislogok rá. Csak egy hosszú pillanatot hagyok magamnak a kérdés átgondolására. - Igen - felelem egyszerűen. Abból nem származhat károm, ha azt hiszi, törékeny vagyok, elvégre az is vagyok, hozzá képest mindenképpen. De nem fáj igazán, teljesen kizárható, a vas maga jobban irritál, mint a húsomba maró késpenge. Azért szerintem ennyi fájdalmat még egy ember is el tudna viselni. Arról nem is beszélve, hogy tőlem könnyeket hiába vár, a sírást sajnálatos módon még nem sikerült elsajátítani, bármennyire próbálkoztam is.
Ő marad, én megyek, miután eltűntettem minden nyomot, amely kétségbe vonná démoni létemet. Újabb ok, hogy miért nem kellene senkivel harcba keverednem. Mindenesetre a gyakorlás már áll, s a mágiahasználatomnak pedig biztosan jót fog tenni. Mire a megvalósításhoz jutunk, addigra kiötlök majd valamit, vagy részletes menekülési tervet állítok fel. Ha helyszínválasztásról esik szó, én pártolom a tengerpartot, nincs itt senki, aki megleshetne minket, van víz, ami felhasználható az elemmágiához és a tengerben el tudok tűnni vész esetén, ha elég gyors vagyok.

Beleth ragaszkodott hozzá, hogy ő szabja meg a helyet és az időt. Nem bántam, nekem az idő lényegtelen volt, csak a hely számított egy kicsit, de szerencsére ugyanarra gondoltunk, így semmi ellenvetésem nem volt.
A partot elnézve arra jutottam, többet kellene ilyen nyugodt, békés, csendes helyekre járnom. Mit is mondanak erre az emberek? Kikapcsolódni... Az bizonyos, hogy mind a lelkem, mind a testem, igazából minden porcikám örömmel üdvözölné a vas teljes hiányát. Az elmélkedés is kellemesebb errefelé. De valami erdőben is ugyanezt a hatást érném el. Amara tevékenykedésének legalább egy áldott dolga akadt: az összes, koszos, büdös ember betakarodott a városok falai mögé, és ott is maradt, vagy éppen meghalt. Nem pusztították tovább a természetet, így az újra megszerezhette az előzőleg ellopott területeket. Eme gondolatok közé ékelődött be egy csöppet sem odaillő. Le tudok vajon égni? Még sosem próbáltam. Hófehér bőröm se barnult le soha, vagy ha mégis, hát arra nem emlékszem. Nem is baj, az alabástromszín bőr is hozzájárul a gyenge leányka kinézetem tökéletes mivoltához.
Gondolataimat a felém süvítő mágia zavarja meg, ami túl gyorsan érkezik, hogy azelőtt megfékezhessem, mielőtt hozzám érne. Kétségbe persze nem esek, ahhoz azért elég tapasztalt, vén róka vagyok már, miután nagyjából kiszámolom, hova érkeznék, megállítom a zuhanó testem, s talppal lefelé, nem sokkal elé érkezem. Fel sem merül bennem, hogy elkapna, elvégre miért is tenné? Ez is egy próba részéről felém, legalábbis így gondolom. Egy feladat, amit meg kell oldanom, különben fájdalmas zúzódásokkal gazdagodom. Szerencsére addig, amíg gond nélkül földet nem érek, nem nézek rá, különben lehet, hogy a hátsómon végezném. Meglepetésem persze ígyis hatalmas, csak a két lábamon állva sokkal kevesebb a bénázási lehetőség. Zavartan szemlélem őt, igazándiból leplezetlenül bámulom. Mi a franc?! Tekintetem a ruháján időzik, azokon a furcsa darabokon, amik biztosan nem képviselik egy átlagember - avagy átlagdémon - ruhatárát. Mégis mi a búbánat van rajta?! Az agyam egyáltalán nem kívánja befogadni a látványt.
- Őőőő… - továbbra se nagyon tudom, hogyan is kellene megfogalmaznom kulturált formában a kérdést. A szemeim fel-le járnak rajta, de bármennyire is próbálkozik az elmém kiokoskodni, a rongyokat és egyéb kiegészítőket, nem boldogul, pedig majd’ csomót köt magára. - Nos… - köszörülöm meg a torkomat, elvégre ideje lenne mondani is valamit. Ekkor jut az eszembe, hogy még a köszönés is elmaradt. - Na igen, helló! - azt hiszem nyilvánvaló, hogy fejben teljesen máshol járok, de szépen letudtam a kötelező kört is. Tuti élvezi, ha lerohanom egy halom kérdéssel, különben minek aggatta volna magára ezeket? Persze az is megeshet, hogy a figyelmemet akarta teljesen elterelni. Ha ez volt a célja, sikerrel járt! - Miért lógnak le anyagdarabok és láncok a nadrágodról? - Ha hagyja, akkor mögé kerülök, és onnan is szemrevételezem, hátha akkor megvilágosodom, mire is jók. - Megbűvölted őket? - ugyan mágiát nem érzékelek belőlük, de megeshet, hogy csak nagyon felületesen vizsgáltam meg. Sokkal jobban érdekelt, milyen magyarázatot ad rá. - És minek van rajtad szemüveg? - pördülök újra elé, hogy megint szemügyre vehessem a kék íriszeit eltakaró, fekete cuccot. Amennyit sikerült eddig megtudnom, az ilyenek javították a látást, legalábbis elvileg, mert én, amikor belenéztem egybe majdnem rosszul lettem. Szörnyű volt! Nem létezik, hogy attól bárki is jobban lásson… Ráadásul Belethen eddig nem is volt. Na és miért fekete? Epekedve várom a magyarázatot.
- Okkultat, természetesen! - vágom rá élből. Az kéne mégcsak nekem, hogy fizikailag essünk egymásnak! Amíg el tudom kerülni az ütéseit, addig nyert ügyem van, de amint kimerülök, vagy betalál, igazából lőttek nekem. Még egy emberi férfi ütését talán lenne esélyem hárítani, de egy démonét… feltehetőleg a próbálkozásra is csontom törne. Nem véletlenül szeretem a kardot… távolságot biztosít, s az ellenfelet is megfontoltabbá teszi.
Egyébként a jele még mindig az alkaromon virít, noha nem teljesen fekete, hanem lágy, sötét lilás színben játszik, ami egyáltalán nem véletlen. Elég sok elmélkedésembe, és hasonlóan sok mágiámba került, hogy örökidőkig - avagy esetleg kivágásig -, maradandóvá alkossam, de megérte az erő és a pikkelyfelhasználás, mesteri lett a mű. Még mindig az ő jele van rajtam, de az nyilvánvalóan látszik, hogy nem emberi bőre festett minta. Viszont, mivel nem testidegen anyag, így egyébként teljesen begyógyult.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


A kezéért nyúlok és már érkezik is a tőr, amivel a jelemet belevésem a bőrébe, ha képes az öngyógyításra, akkor minden bizonnyal el fog tűnni a jel, mert az alku mágiája csak akkor marad meg, ha van lelke, anélkül csak összekaszaboltam a kezét és semmi több. Kellemetlen lenne, de ki fog derülni a következő alkalommal úgy is, ha a jelet kérem és nem tudja megmutatni. Lehet tetováltatni kellene, de ahhoz faszomnak sincs türelme. Amint elkészülök beleégetem a bőrébe a seb vonalait, talán így megmarad és nem is fog vérezni tovább, kellemetlen lenne, ha elvérezne a nagy városnézés közben.
- Ennyire fáj? - érdeklődöm, ahogy felpillantok a koncentrált fejére, ha a fájdalom ellen küzd, jól csinálja, de teljesen felesleges, én szeretem hallani, ha valaki szenved meg látni, ahogy könnyeket hullajt kínjában. Ezt is megtudja majd rólam, ha mellettem marad és nagyon úgy fest, hogy ezt tervezi Nieven. Én mintha mi sem lenne természetesebb kifekszek az ágyon kényelembe helyezve magam. A szemem sarkából még nézem, hogy még takarít is maga után, bár teljesen feleslegesen, mert kit izgat egy kis vér a padlón? Nem reagálok rá semmit, mint aki nem látta a kis jelenetet, később még hasznos lehet majd, de egyelőre csak egy kirakós kis darabkája, semmi több.
- Várni fogom - hagyom ennyiben a dolgot, nem táplálok érzelmeket, közönyösen kapja meg a válaszom, az örömére, meg aljas vigyor jelenik meg képemen.
- Én is. - Fogalmam sincs, hogy minek örül ennyire, nem is firtatom, inkább csak viszonzom és lehunyom a szemem, pihenek kicsit a melegben, a kandalló elég hamar befűti a szobát, rájövök, hogy mennyire is hiányzik a Pokol melege.

A bulinál sem voltam biztos, hogy Nieven elfogadja a meghívást és megjelenik majd nálam, de eljött és a végén biztosított róla, hogy tényleg szeretne tanulni majd tőlem. Nem siette el a dolgot, hogy felkeressen, mikor és hol szeretne velem találkozni majd. Meglepett az imp, ami érkezett, erre nem sok démon képes, de belőle nem néztem ki, hiszen biztosra vettem, hogy ő nem démon. Mivel Luciferrel is bandázott már, kinézem belőle, hogy valaki mást kért meg erre, hogy impet küldjön nekem,  azok a kis gennyek megtalálnak bárhol is legyek éppen. A kedvenc szórakozóhelyemen voltam, amikor megtalált a pokol teremtménye. Vissza is küldtem, hogy akkor reggel a parton találkozunk, ahol először is. Nem szeretek másokhoz igazodni, jobb szeretem, ha más igazodik hozzám. Nem sokkal a megbeszélt időben érkezem, fekete farmer bőr övvel, amiről oldalt láncok lógnak, meg két kendő is, fekete atléta és egy fekete tornacipő, ami jó koszos, nem foglalkozom az emberi holmik tisztításával. Napszemüveg mögül nézem a sziklán elfekvő lányt, aki ismét feketében napozik, rá is férne, amilyen sápadt bőre van, ugyan ezen a téren én sem panaszkodhatnék. Annyira nyugodt, hogy a távolból egy kicsit használom is az erőmet rajta, a magasba emelem és magam felé repítem egy kis széllöketnek hála, de a landolását nem oldom meg, hagyom zuhanni. Láttam, hogy tud tárgyat reptetni és tudom, hogy a levegő elemhez is ért, így könnyedén tompíthat a landoláson, nehogy eltörje a lábát vagy a kezét. Azért nem akarok nagy fasz lenni a váratlan mondhatni támadásommal, így az utolsó pillanatban elkapom, ha nem tesz semmit, hogy épségben kerüljön elébem.
- Reggelt - biccentek felé a napszemüveg mögül csak egy pillanatra kipillantva. A kezeim nadrágom hátsó zsebébe dugom.
- Mit szeretnél tanulni? Fizikai vagy okkult edzést akarsz? - Érdeklődöm meg tőle, én mondhatni felkészülök már jöttömkor a váratlan támadásra és természetesen a kezét is megnézem, hogy a jelem ott leledzik e még, mert ha nem, az gond lehet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 6:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Megborzongok, ahogy kiejti, hogy ezt gyorsan rávágtam. Azonban ezt leszámítva csak egy könnyű biccentést kap. Gondolja, ahogy akarja. Én tisztában vagyok vele milyen erős, érzem, amiről ő nem tudhat, ebben előnyt élvezek. Arról persze fogalmam sincs, hogyan használja a hatalmát, de mivel eljutott a Lovas pozícióba, így biztosra veszem, hogy jól. Ha meg majd gyakorlunk, akkor úgyis kiderül, mit kedvel. Azért kíváncsi vagyok… telekinézis, vagy elem mágia? Na és az utóbbiból melyik?
Az persze ritka nagy szívás lenne, ha ő már valahonnan értesült volna a leviatánokról, és már az is leesett volna neki, hogy én közéjük tartozom. Szerencsétlen balesetek mindig akadnak. Azonban ennek fenyegető árnyéka hiába vetül felém, akkor sem bánom, hogy így alakultak végül a dolgok. Nagyon is kíváncsi vagyok az erejére, és valamiért… rá magára is.
Meg se rezzenek a tőr hirtelen felbukkanására, előre látható volt valami ilyesmi. Ezúttal az sem érdekel, hogy ujjai a karomra fonódnak. Lassítok a légzésemen, inkább mélyebben szívom be, így felkészülve a fájdalomra. Ennek ellenére megborzongok, ahogy végighúzza a bőrömön a hideg fémet. Nem szeretem a vas érintését, ebben a pengében pedig van belőle. Nem fog olyan gyorsan meggyógyulni, mint alapból szokott, de ez a legkisebb problémám. De fogalmam sincs, minek húzza, nem is értem. Tekintetem megint az arcán pihen.
- Nem vagyok - legalábbis ettől nem. Ez semmi. De ha nagyobb fájdalom ér, akkor elmém könnyedén képes lehúzni a rolót. Ez jól megszokott rutinja, anyámnak hála. Nyugodtan, rezzenéstelen arccal tűröm a fájdalmat. Ez semmi ahhoz képest, amit átéltem. Mondjuk ha az a vastartalmú penge a mellkasomat érné, arra már lehet rosszul lennék egy kicsit legalább. Arról nem is beszélve, hogy a mágiám se köszönné meg. Nem érzek semmit, csak egy kevéske mágiát, ami a sebbe áramlik, gondolom az kötne össze minket, ha lenne lelkem. Így csak a jel maradandóságáért felel. Legalábbis remélem. De csak feltűnne, ha megbűvölné, nem? Reménykedem ebben az eshetőségben, az ugyanis roppant kellemetlen lenne, ha például nyomon tudná követni a mozgásom. Azt nem magyaráznám ki, sehogy.
Erősen kell koncentrálnom, a vas meg is nehezíti a dolgom ráadásul. Álcáznom kell a vérem színét, különben… ja, csak a szokásos. Szóval nem láthatja meg. A koncentráció ki is ül az arcomra, így mikor rám pillant, azt láthatja, de amennyiben szerencsém van, úgy betudja a fájdalom elnyomásának.
- Az a tervem - Mármint, hogy az oldalán maradjak. Ajkaimra apró mosoly szökik, és ahogy felpillantok rá, hirtelen elveszek szemei kékjében. Az arcom belefagy a pillanatba - szerencsére -, mert amikor végre eszemhez térek fogalmam sincs, hogy mi történt velem egy másodpercre. Nos, később ezekszerint megtudom, mi lett volna a másik lehetőség, de azt kötve hiszem, hogy bánnám, hogy ezt választottam. Ha kell elfedem, ha kell büszkén viselem, még a hasznomra fog válni, hogy a Halál jelét viselem, ezt biztosra veszem.
A vérem egy rongyba törli. Azt sajnos nem látom, mennyire végez alapos munkát, de nagy a megkönnyebbülésem, amikor egyszerűen a földre ejti az anyagot. Nyugodtan, lassan hajolok le hozzá, hogy ne legyen számára a gyanús dolog. Felveszem a rongyot, úgy veszem a kezembe, hogy ne látszódjon a fekete rész. Feltörlöm vele a vérem, ami a földre cseppent. Remélem vagy nem figyel, vagy azt hiszi, rendmániás vagyok. Később majd elégetem az anyagot. Megep milyen lazába vágja magát hirtelen. Nem is tudom, mit kezdjek magammal mellette, így a távozás mellett döntök.
- Rendben van, fel foglak keresni - gondolom azt várja, hogy imppel teszem azt, dehát… na mindegy, valahogy csak megtalálom. Már megszáradtam, leveszem hát a mellényét. - Köszönöm szépen a felsőt - sétálok hozzá oda, aztán pedig melléteszem. - Örülök, hogy találkoztunk Beleth - ajkaimra megint mosoly kúszik. Amúgy minek is virulok, mint a vadalma? Mielőtt még nekiállnék elemezni eme kérdést, inkább távozásra fogom a lépteimet. Sok dolgom van még, és azok nem feltétlen várnak meg.
***
Ugyan a buli végén megemlítettem Belethnek, hogy lassan ténylegesen tanulnék tőle, de az események láncolata újabb csúsztatást követelt tőlem. Elvégre rengeteg dolog csúszik be, amelyeknek nagy részét nem terveztem. Mammon és Athan meglátogatása volt csak betervezve, ehelyett még a New Yorki álcám megalapozásához is hozzá kezdhettem. Ez számomra rengeteg melót jelentett, ráadásul minden csepp emberségemre szükségem volt, hogy hiteles lehessek. Ezzel szemben Beleth mellett meg annyira démonnak kellett lennem, amennyire csak ez megoldható volt, mert már ígyis gyanakodott rám, ez nyilvánvaló volt.
De pár napja vettem egy nagy levegőt és… üzentem neki, hogy szeretnék edzeni vele. Na, már ez a lépés sem volt éppen egyszerű, mert mindenképpen imppel akartam megtenni, hogy lássa, mekkora démon vagyok. Gondolom sejthető a probléma forrása: nem vagyok képes megidézni egy impet. Először Serothoz fordultam, hátha, de ő még nincs elég magas szinten hozzá. Szomorú. Mammonnál próbálkozhattam volna még, de ezt inkább elvetettem. Vele is jobb óvatosnak lennem. Az utolsó ötletem Belphegor volt. Talán egy kicsit merész ötlet volt beesni hozzá egy ilyen kéréssel, hogy lécci, lécci idézz nekem impet, akit a tesódhoz küldünk, de az eredményt tekintve megérte. Megígértettem vele, hogy eme hiányosságom egyenlőre titokban marad, azt persze nem kérném, hogy hazudjon Belethnek, de kötve hiszem, hogy az rákérdezne ilyesmire.
Még Carának is feltűnt, hogy aggódom valami miatt, kicsit szétszórtabb voltam a megszokottnál. Nyomasztott egy kicsit - na jó, nagyon - az egész. Elvégre egy rossz mozdulat elég, hogy végképp tönkre tegyem a démonos sztorit. Azonban emelett nagyon vártam is, újra találkozni akartam vele, amit nem tudtam hova tenni, de betudtam krónikus halálvágynak - akár szó szerint is -, illetve az izgalmak iránti lelkesedésnek.
Én időben a helyszínen voltam, a buli óta beszereztem egy órát, így már nem állhatott semmi az utamba. Korábban érkeztem, mint a megbeszélt időpont volt, mindenképpen fel akartam deríteni a partszakaszt - ahol múltkor is voltunk -, nem kedvelem a váratlan meglepetéseket. Sehol, semmi mágia, csodás, így szeretem! És vas sincs, ez még az előzőnél is nagyobb boldogság volt. Egy nagyobb kövön terültem el, a hátamon. Szemeim behunyva élveztem a napfürdőt, csak a mágiaérzékelésemet hagytam “bekapcsolva”, kívülről szinte alvónak tűntem. Attól nem féltem, hogy esetleg észrevétlen maradok a számára, fekete ruháimmal igen jól kitűntem a világos színek közül. Nem öltöztem ki - fekete póló, nadrág és cipő -, nem akartam kockáztatni a lilák épségét, ráadásul a éjszín vérem is jobban magyarázható megegyező árnyalatú ruhadarabon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans tengerpartja - Page 2 VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1069
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 10:53 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Walk on the beach

Beleth & Nieven


Látom a kíváncsiságot a szemeiből visszatükrözni, amint nem kap választ a kérdésére, csak egy mosolyt, mi nem sok jót ígér, de ő nem fél, nem érzi úgy a veszélyt, mint mások. Vagy ennyire naiv vagy valamit tud, amit én nem. Talán, ha a közelemben marad megtudom és ő is választ kaphat a kérdésére.
- Ezt gyorsan rávágtad. - Nem engedek a gonosz félmosolyból a válaszát hallva, mindenki máshogyan erős és gyenge, nézőpont kérdése. Az, hogy ki miként használja az erejét, az a nem mindegy, én sem voltam erősebb egy lovasnál, amikor megküzdöttem vele, így nem is tartok attól, hogyha erősebb is, legyőzhetne engem. Nem véletlen mondják, hogy az ellenségeid tartsd magadhoz a legközelebb, meglátjuk ő hová kerül idővel.
- Pazar, akkor ebben egyetértünk. - Jelentem ki komolyan, nem fogom megjátszani magam, de nem szeretek felvágni az erőmmel, nem mutatok belőle túl sokat általában, legyen meglepetés az ellenfelemnek. A beszéd is sok helyzetből kivág, legtöbb esetben mégis erőszakhoz kell folyamodni, amit cseppet sem bánok, szeretem mások vérén ontani és kínozni őket, nem adom meg a kegyes halált senkinek.
- Úgy-úgy. - Helyeselek és a kezéért nyúlok, amit felém nyújt, megfogom a jobb kezemmel és a ballal egy tőrt reptetek a kezembe. Először a penge lapos felét húzom végig a kezén, érezze csak a hideg fémet a bőrén egy kicsit.
- Remélem nem vagy ájulós a fájdalomtól. - Feslett vigyorra húzom a számat és neki is látok a jelnek, ami ugyanolyan, mint ikremé, együtt találtuk ki és mind a ketten ezzel pecsételünk meg mindent. Az egyetlen gond csak az, hogy érzem közben, hogy lelket nem kötök magamhoz, szóval a jelentésén kívül nem lesz sok haszna. Azért végigcsinálom, mintha elhinném, hogy van lelke. Nem lehetett véletlen az a kérdés, ám nem foglalkozom vele egyelőre, talán ő is elhiszi, hogy ez a szövetség és alku ér valamit. A tőrrel mélyen a húsába vágom a jelet, nem látok túl jól a kifolyó vértől, de nem zavar, csukott szemmel is menne a dolog. Néha felpillantok Nievenre, hogy bírja a dolgot.
- A másik lehetőséggel majd megismerkedsz, ha az oldalamon maradsz, de nem feltétlen jártál volna jobban vele. - Nem fogom elárulni, a piszkos kis részleteket nem most fogja megtudni. A hogy végzek elengedem a kezét és a kezemre folyt vérét egy rongyba megtörlöm, amit a földre ejtek.
- Kész is vagyunk. - A kanapéhoz sétálok és hosszában a lábaim a karfájára felcsapva foglalok helyet a kezeim felemelve, könyököm meghajlítva a tarkómnál összekulcsolva, teljes kényelembe helyezem magam.
- Amikor el szeretnél kezdeni tanulni szólj majd.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 24, 2020 1:54 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Séta a parton
───────────── ────────────
Valahol megnyugtató, hogy nem szórakoztatja a gyilkolás, egy fokkal pozitívabban tekintek a túlélési esélyeimre mellette. Mert a szövetség még csak kimondott szó, a bizalomhoz meg ennél sokkal több kell. Ráadásul hajlamos vagyok kicsit elharmarkodottan megbízni másokban, ami addig nem feltétlen probléma, amíg a másik gyengébb nálam, vagy éppen nem sokon múlik a dolog, de hamár az erőmet látja a másik, akkor a játék hajmeresztő fordulatot is vehet, akár egy fél másodperc alatt is a helyzet, jobb ha az eszemnél maradok. - Milyen másfajta élvezeteknek? - kérdezem élből kíváncsian. Természetesen érdekel, hogy démonként mivel üti el az idejét, hamár nem az előbb említett két dologgal. Kérdésemre azonban feleletet nem kapok, csak egy mosolyt, amit nem tudok hova tenni. Mégis mit csinálhat? Természetesen az érdekel a legjobban, amire nem kapok választ, eképpen kíváncsiságom szárnyakat kap. Azonban a gyufát továbbra sem akarnám kihúzni nála, nem faggatom hát tovább a témában.
- Nem - vágom rá hihetetlenül gyorsan, ösztönből, és egy pillanatra akár ijedtnek is tűnhetek. Mindent akarok, csak azt nem, hogy ilyesmiket feltételezzen rólam. Addig jó, amíg biztos benne, hogy gyengébb vagyok nála. Nem szeretném megtudni, mit hoz magával az, ha változik ezen a téren a rólam alkotott elképzelése. Jó lenne ha alábecsülne, azzal előnnyel indulnék, ha véletlen mégis úgy alakulna a lépés, hogy ellenségekként találkoznánk egy harctéren. Nem szívesen tudnám annak, mégis, nekem az enyéimnek kell az elsőnek lennie. Bárki ellen harcolnék - még akkor is, ha nincs esélyem -, amennyiben az a testvéreimre támad. Amara ellen is. Bár minden bizonnyal az lenne az utolsó botor döntésem az életemben. Egyébként, hogy le tudnám-e győzni? Minden bizonnyal. Na persze nem az eszén próbálnék túljárni, az igazából még veszélyesebb számomra, mintha mágiát használva próbálkoznék. Veszettül intelligens, ez nyilvánvaló, esélyes, hogy magamat csalnám csapdában, ha nagyon megpróbálnék okoskodni. A hátbaszúrás is kétélű dolog, viszont akadnak testvéreim is… a túlerő mindig nyerő, főleg ha sokat megélt ravasz kígyók alkotják. Mondjuk azt a túlerőt elő is kell keríteni, és nem hiszem, hogy hagyna nekem ilyesmire időt. Szóval maradok az eredeti tervnél, beosztom az erőm, s lehetőleg nem villantom meg mindet. Ergo nem adok miértet a kellemetlenségekre. Magamat ismerve előbb-utóbb jönni fognak azok önállóan is.
- Igen, pontosan - az arcát kutatom. Vajon tényleg így gondolja? Vagy csak engem akar vele megnyugtatni? Nem tűnik annak a nagyon beszélgetős típusnak. Az ereje alapján meg ugye a legtöbb helyzetből a mágiájával is biztosan ki tudja magát vágni. Persze lehet, hogy vérbeli társalkodó, csak jól álcázza magát. Mondjuk az is igaz, hogy egészen sok kérdésemre válaszolt. Ami azt illeti, én tényleg sokkal jobban szeretem szavakkal megvívni a háborúkat, mint tényleges harccal. Ugyan pofázás terén sem vagyok verhetetlen, bőven akadnak, akik nálam sokkal jobban bánnak a szavakkal, művészien forgatják őket, mégis… kellően sokat tudok beszélni ahhoz, hogy megzavarja a hallgatóságom, főleg ha az ember, vagy egyéb lélekkel rendelkező lény. Velük sokkal nagyobb a gyakorlatom.
Visszajelzést nem kapok a kis eskümre, s nem tudom, ez most jót, vagy esetleg rosszat jelent-e rám nézve, de nem feszegetem a témát. A hallgatás beleegyezés, tartja a mondás. Talán megkísérelhetném előadni magam, már ami a megpecsételést illeti, de most inkább hagynám a kockáztatást. Nagyon meredek lenne ennyire masszívan hülyének néznem őt, esélytelen, hogy ehhez is jó pofát vágjon. Na igen, azt meg nagyon sürgősen ki kell találnom, hogyan oszlassam el a velem kapcsolatos kételyeit.
- Úgy, mintha a lelkemet vennéd el? - meredek rá döbbenten. Ez a lehetőség meg se fordult a fejemben, hiszen lélekkel nem rendelkezem. - Kötve hiszem, hogy ez szennyezés lenne - vonom össze a szemöldököm. Némileg összezavar ezzel a “puha bőr dologgal” ha nem gyógyulnék gyorsan, és az angyalpenge súlyos sérülést ejthetne rajtam, úgy messze nem tűnne ilyen finomnak a bőröm, inkább teljesen összekaszabolt lennék. Mint aki egy sündisznóval folytatott volna eredménytelen küzdelmet. - Nyugodtan belevésheted a jeled - nyújtom neki a balkezem, felé fordítva a felkarom alsó részét, nem messze a könyökömhajlatomtól. Egyrészt, jól látható helyen biztonságot adhat számomra a Halál jele, másrészt, ha éppen nem előnyös, akkor meg elrejtem illúzióval.
- Mi lett volna a másik eshetőség? - kérdezem, merthát a kíváncsiságomnak csak nem tudok parancsolni.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Május 23, 2020 7:12 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Walk on the beach

Beleth & Nieven


Nem ezt akarta hallani nyilvánvalóan, de ez van, minek köntörfalazzak neki, ilyen az alap természetem, mit nem tagadhatok meg, ostobaság is lenne. Az, hogy másokat kínozzak és megöljem őket, ez a kettősség már nincs meg, annyira nem kívánom mások halálát, miért is tenném? Nem tudom begyűjteni a lelküket, a kínzás meg önmagában megállja a helyét. A kérdése azonban 'és' szóval hangozz el, nem 'vagy' opcióval, ennek megfelelően válaszolok neki.
- Nem érzek ilyen késztetést, elég régen teremtettek már és másfajta élvezeteknek hódolok, az, hogy valakit megöljek nem szórakoztat. - Megvonom a vállam hanyagul, nem mennék bele a témába ettől jobban, ha megkérdezné, hogy milyen élvezetek, egy sejtelmes mosolyt kap mindössze válaszul. Tőlem kérdezősködhet sokat, de nem fog mindig mindenre választ kapni, nem kell annyira közel engednem magamhoz egyből, egy cseppnyi bizalom erejéig csak, amíg belemegy a szövetkezésbe. Érdekel mi lehet ő és miért kell ennyire titokzatosnak lennie. Ahhoz képest, hogy magáról keveset árul el, sokat kérdez. Fogalmam sincs, miért érdekli ennyire őt a démonok városa és a benne élő lelketlen lakók.
Elmegyünk együtt a szigetre, megmutatja mire gondol, én tanulok valami új dolgot lehet és mindenki boldog. A mosolyát hamar felváltja a bús tekintet, fogalmam sincs mire gondolhat, de a szigethez lehet valami köze, lehet nem mer egyedül visszamenni és én csak egy horgony vagyok neki, akibe kapaszkodhat, ne árasszák el a régi emlékei.
- Tényleg azt hiszed, hogy legyőzhetsz később akár? - Teszem fel a kérdést egy gonosz félmosollyal, ha így gondolja, akkor lehet erősebb, mint amilyennek tűnik, mégis miért akarna mégis egy démontól tanulni? Nem látom túl sok értelmét, de előbb-utóbb, megtudom mekkora erő rejtőzik benne és meglátjuk mennyire lesz hasznos mellettem. Nem zavar, ha erősebb és mellettem marad, az ellenkező esetben... arról inkább nem is szólnék most, mi lenne.
- Helyes, a felesleges harc csak lemerít, minek az erő, ha szavakkal is el lehet intézni nemde? - A falhoz szorítom, ami láthatóan nem tetszik neki, a falat támasztó karomra teszi a kezét, mintha ettől ki tudna bújni a kis kelepcéből, amibe zártam. Sokan nem bírják a bezártságot, úgy fest ő sem, így a kelleténél tovább nem is maradok így. Kiegészíti a fogadalmát, nem mondom, hogy elhiszem, a hajlandóság megvan rá, az a lényeg. Feladatot kap, amit inkább visszapasszol nekem, nincs ötlete sem, hogyan pecsételjük meg ezt az esküt. Nem lep meg, tudtam, hogy nem démon, azért nekünk erről van fogalmunk, szinte velünk születik az alkukötés képessége és kizárt, hogy ennyi éven át, egy fajtársát se lássa emberrel megpecsételni annak lelkének a sorsát.
- Általában egy jelet vések bele annak a bőrébe, akivel szövetségre lépek, ez amíg nem bontom fel, addig rajtad lesz. Azonban, ha nem szeretnéd a puha bőröd ilyesmivel beszennyezni, akkor van más is, amivel megpecsételhetjük, de ahhoz kell egy kis előkészület. - Utóbbi végén vigyorom semmi jót nem ígér, a választás az övé, tőlem a jel lehet kicsi is és mehet olyan helyre, ahol nem látszódik, mint a talpán mondjuk vagy a tarkóján.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja - Page 2 Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
190
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Május 13, 2020 2:23 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Séta a parton
───────────── ────────────
- Ez azért jó hír… - hangom némileg szarkasztikusan cseng - jó, mi mást vártam egy démontól -, de akkor is… Bár erre azért eszembe jut valami. - Egyébként késztetést érzel a megölésére és a megkínzására… másoknak? - csúszik ki a számon a kérdés, talán bölcsebb lett volna elhallgatni, de immáron kimondtam ugye a szavakat, jobb híján csak bámulom. Inkább szerencseként fogalmazódik meg bennem, hogy esetemben nem ez volt az első gondolata. Az szívás, ha minden démon ilyen... mondjuk Mammon nem. De Athlan azért valahol stimmelt, lehet megkísérel széttépni, ha nem tudja meg mi vagyok. Azért ígyis próbálkozott. Azért a későbbiekben lehet baj lesz még ezzel a “hosszabb ideig megtűröm magam mellett” résszel, hiszen én imádok beszélni, és szívesen hallgatom a hangom. Na meg ugye kérdezősködni is imádok a sok újdonságot látva, illetve egyébként is. Majd valahogy beépítem a démoni álcámba ennek csökkentését… bah, jobb volt embernek lenni!
Valahol a nyelvemen van a kérdés, hogy a kedvemért használná-e, de ezt már nem merem feltenni neki. Lehet, hogy pofátlanságnak venné a kérdést, elvégre gondolom biztos benne, hogy gyengébb vagyok nála. Talán majd később, ha… jobb lesz a viszonyunk. Őszintén szólva erősen kételkedem benne, hogy okos ötlet lenne-e megbízni egy démonban. Nem tudtam örüljek-e neki, hogy ő se a bizalmáról híres, legalábbis én ezt veszem le abból, hogy éppen nincs szövetségese. Az érdekelne, vajon mit láthat bennem, amiért hajlandó lenne tanítani, sőt, a szövetségesévé fogadni, de ezt a kérdést sem merem feltenni, túl sok új kérdést szülhetne, amire nincsen kedvem válaszolni. Meg talán nem is tudok. Abban sem vagyok biztos, hogy eme érdeklődése biztató-e rám nézve, esetleg éppen a halálos ítéletemet írom alá éppen - bár meghalni úgysem tudok.
- Ez jól hangzik - mosolyodom el. Még nem jártam a szigetünkön a kiengedésünk óta, nem mertem visszatérni. Túl sok emléket idézne, és a testvéreim… mindenképpen valamelyikükkel akarnék visszamenni, vagy valakivel, aki értékes a számomra. Az a hely szent a számomra, s most ki tudja mennyi démon becstelenítette már meg, mióta mi nem őrizzük a hivatlan látogatóktól. Kicsit tartok tőle, hogy mindent tönkre tettek, feldúltak, elvégre ez az alaptermészetük. Az pedig borzalmas csapás lenne a számomra. Fontos nekem az a hely. Volt, amikor mind a nyolcan ott tevékenykedtünk, egyszerre, és elvittem oda Őt is… Ha valahogy rá tudtam volna venni, hogy maradjon ott, akkor nem végezte volna máglyán aznap… de ő vissza akart menni az emberek közé, hogy még több követőt toborozzon számunkra. A hűsége és az elhivatottsága lett a veszte. Fel se tűnik, hogy arcomra szomorúság ül ki, ahogy a bús gondolatok befészkelik magukat az elmémbe.
- Remek, őszinte vagyok veled - fonom karba a kezem. A védekezés jele, utálom is magamat érte rendesen, noha a démon talán nem tud ennyire olvasni az emberi testbeszédből. A kellemetlen az, hogy én is pontosan tudom, hogy tudja, hazudok neki. - Mert nem győzhetek jelen pillanatban - rántom meg a vállam. Ez természetesen nem is azonos azzal, hogy ne próbálnám meg, illetve… lényegében fogalmam sincs, hogy győzhetnék-e. A biztos tényeket jobban szeretem. - És mert… nem nagyon szeretek harcolni, ha nem muszáj, nem teszem. - az hidegen hagyott, mit kezd az információval, azért a nem szeretek messze nem egyenlő a nem is tudokkal. Mellette felfedezhetem, pontosan mekkora erőkkel rendelkezem most. Csak óvatosan, elvégre ha véletlen rádöbbenne, hogy erősebb vagyok nála, akkor biztos, hogy eltapos. Efelől nincs kétségem, tegyek bármilyen szépen csengő ígéretet, vagy kössünk bármilyen erős szerződést.
Nem menekülhetek előle, a falhoz szorít a próbálkozásra. Ahogy hátrálok, számítok a fal érintésére, így finoman simulok neki, újabb kísérletet téve a kettőnk közötti távolság növelésére. A félelem messze kerül, még senkinek sem sikerült rettegést idéznie a szívembe, de a helyzet tagadhatatlanul kellemetlen a számomra. A vállamat érintő kezét mégcsak úgy-hogy értem, de a falra érkezőt döbbenten követem nyomon. Tekintetem az arcára vándorol, hátha az szolgál nekem valami válasszal. A helyzet kicsit bezártság érzetet kelt, mintha fogságba estem volna a két karja között. Biztosra veszem, hogy nem hagyná, hogy kibújjak ebből a “börtönből”, illetve a vállamon pihenő keze is akadályoz, hát nem kísérletezem ilyesmivel. A kezem felemelve magam mellől, ujjaim az ő falat támasztó csuklójára fonódnak, egyfajta néma tiltakozásként a kialakult helyzet ellen. Olyasmival nem kísérletezek, hogy eltoljam, de egy fokkal jobban érzem tőle magam.
- Nem török az életedre, nem használom ellened a mágiám, nem próbálom megszerezni a Lovasi rangodat, nem szövetkezek ellened más démonokkal, angyalokkal, félvérekkel, nephilimekkel, emberekkel! - a végére betoldom még az embereket is, hagy örüljön, hogy mindent kipipáltunk. Illetve majdnem mindent… - És jobban örülnék, ha elengednél… - ennyi bőven elég volt, ígyis szerintem több időt töltött az aurámban ismeretlenül, mint bárki más.
Türelmesen várom, hogy kifejtse, hogyan akarja megpecsételni, de nincs nekem ilyen szerencsém. A “ha démon lennél” részre csak megforgatom a szemem. Elgondolkozom mit is mondhatnék, de kicsit sem vagyok otthon az ilyesmiben. Úgy vélem még az sem hasonlíthat egy ilyen egyezséghez, amikor mi adtuk át az erőnket a boszorkányoknak, hiszen az csak a mágia átadását jelentette. Ha úgy vesszük “ingyen” adtuk, és bolondok lettek volna ellenünk felhasználni, hiszen lazán elsöpörtük volna őket. - Fogalmam sincs - tárom szét a kezem, az igazsághoz mérten. - Sosem próbálkoztam, ne meg nem is találkoztam ilyesmivel - azt nem teszem hozzá, hogy bármiben benne vagyok, kicsit nagyon meredek lenne, ennyire nem bízom meg benne.
Vendég
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Anonymous


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Május 10, 2020 3:21 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


Walk on the beach

Beleth & Nieven


A kérdése nem lep meg, a legtöbb eszét is használó egyén feltenné ezt a kérdést, ami nem hogy fajonként, személyenként különböző válasszal rendelkezhet.
- Nem akarom megölni, nem érzek késztetést a kínzására és fogjuk rá, hogy megtűröm magam mellett hosszabb távon. - Azt hiszem ez a legegyszerűbb válasz erre a kérdésre, nincs felé semmi ártó szándékom, amíg nem érzem magam veszélyben a közelében. A bizalom kényes dolog, a testvérem kívül még senkiben sem tudtam megbízni, egy démonban sem lennék képes megbízni, de ő más, nem tudom mi, de nem démon, ahhoz túl ártatlan és túl sokat élt, hogy fiatalságának tudjam be a tudatlanságát. Egy angyal játszhatott az emlékeivel talán? Meglehet, de csak mesélt volna már róla.
- Igen, ha nem adsz rá okot, nem használom ellened az erőmet. - Jókat kérdez, bár a szövetkezés oda-vissza működik általában, ha egyoldalú lenne, akkor megette az egészet a fene. Mikor azt kérdezi, mennyi szövetségesem van, elmosolyodom, nem vagyok az a nagy szövetkezős típus, ideig-óráig talán más démonnal, de tartósan nem.
- Nem szoktam hosszú távon szövetkezni senkivel, csak ameddig megéri, így jelenleg nincs senki. - Az, hogy ki miként száll ki ebből már megint más kérdés, sok mindentől függ. Van, aki hátba akar támadni, de én előtte járok és a saját csapdájába rohan bele, van, akivel ott szakad vége ennek, ahogy elhagyjuk az adott helyszínt. Van, hogy összefogunk pár vadász ellen, mert mindkettőnk érdeke, de amint vége a helyzetnek, ő jobbra, én balra fordulok és remélhetőleg elfelejthetjük egymást egy életre. Kicsit tesztelem a reflexeit, remekül kitér az ütközés elől, a kezeim a vállára tenném, de kihajol előle, hát legyen, nem erőltetem, egyelőre.
- Gondoltam, jobb megállni egy kicsit, hogy megerősítsem, nem kell most rögtön válaszolod, de nem is fogok napokat hagyni rá. - Vissza lépek mellé és elindulok a kunyhó felé, felhorkantok egyet a szemtelenül adott válaszán, hogy így a hasznomat veheti mesternek, míg holtan nem. Ennyivel még nem fogja kihúzni nálam a gyufát, kóstolgasson csak, csak ne harapjon nagyot, mert megégetheti a nyelvét. Elég sok dolog szóba kerül, haladunk, sodródunk az árral és egyre közelebb érünk olyan témákhoz, ami segít eldönteni, mégis mihez kezdjek vele. sok dolgot nem értek vele kapcsolatban, nem is tudom mit gondoljak róla. Olyan, mint egy elbaszott kísérleti eredmény, ami most szabadult ki a bunkerjából és most lát csak napvilágot. Keresi a helyét, nem tudja hová tartozik, de nem is akarja elkötelezni magát sehová.
- Rendben, akkor elmegyünk majd oda együtt és megmutatod, mire gondolsz. - Időm, mint a tenger, sőt, még annál is több, szóval nem zárkózom el, oda nem sokan járnak, ritka, hogy ellenségbe ütköznénk, ha meg mégis, én meg tudom magam védeni és van visszaút, ahová nem követhetnek, mindenki oda megy vissza, ahonnan indult.
- Azt mondtam, hogy csak akkor tudok segíteni, ha őszinte vagy velem, nem bélyegeztelek meg hazugnak és ha fenyegetést látsz bennem, akkor miért nem teszel semmit? - Harcolt volna, biztos vagyok benne, hogy felmérte volna az erőmet, mivel számoljon, de én nem vagyok olyan ostoba, hogy felfedjem neki, mégis mennyi rejlik bennem. Közelebb lépek hozzá, ő meg csak hátrál, így a falhoz szorítom, nekem így is jó. Nem értem mi baja van az érintéssel, de az egyik kezem a vállán landol, a másik kezem az arca mellett támaszkodik a falon tenyérrel. Látom a megdöbbenését, most, hogy nem firtatom, hogy micsoda, valahogy könnyebben belemegy a szövetségbe, bár a feltételek nem teljesen tetszenek, mert kihagy pár igen fontos tényezőt.
- Nem szövetkezel más démonokkal, angyalokkal, félvérekkel és nefilimekkel, ha kiegészíted, úgy megfelel. - Mosolygok rá kedvesen, igazán nem túl nagy kérés, részemről. Cserébe lesz egy kis nyugalmam és lesz mivel elütni unalmasabb pillanataim. Érdekes lesz olyasvalakit tanítani, akinek fogalmam sincs az erejéről, de van benne némi kihívás, ami tetszik. Amint sikerül egyezségre jutnunk, akkor jön egy sarkalatos pont, az alkukötés. Tegyünk pontot az ügyre vagy csak hitessem el vele, hogy ezt megpecsételjük? Magam sem tudom mi lenne a jó megoldás.
- Igen, megszoktam pecsételni, többféle módszerem van rá. - Lehajolok fejmagasságba hozzá és felvonom a szemöldököm. Oldalra biccentem a fejem, mélyet sóhajtva húzom ki magam ismét, hátrébb is lépve, elengedve a vállát és a falat is. Nem tudom, hová tehetném a pecsétet rá, annyira tiszta, nem szívesen vésném belé a jelet. Máshoz meg... Nem tudom mennyire van kedve, de van időnk kitalálni, nem kell elsietni.
- Te mivel pecsételnéd meg, ha démon lennél? - Teszem fel a kérdést komolyan, ő akar az lenni, így ez lesz az első feladata, hogy kitaláljon valamit, ami megfelelő alkukötéshez, talán a kis rituáléból megtudom, hogy mennyi gonoszság lakozik benne, amit nem mer eltitkolni.


Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 22 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 15 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
7/6
Angyal
1
Démon
14
Bukott Angyal
4
Ember
4
Félvér
4
Harcos Angyal
4
Vadász
5
Nephilim
7