Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• New Orleans tengerpartja •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 20, 2020 5:10 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Visszafojtom a erőtlen sóhajt, amely kikívánkozna az ajkaim közül. Rengeteget hazudtam már, s fárasztónak találom, hogy pont azt nem hiszik el, ami igaz. Régebben akkora volt a hatalmat, amit nem voltam képes rendesen megzabolázni, s még mindig le vagyok maradva a testvéreimhez képest mágiahasználatban, ez bizonyos. De egy démonhoz képest nem. Ez jó jel ezekszerint. Mármint minden más alkalommal, mert most nagyon rossz. Végül azzal se vágok vissza, hogy minden bizonnyal ő se tud mindent, ahogy senki se, s aki nem bolond, az szomjazza az új tudást, ha felajánlják neki. Ennek kifejtése helyett azonban a tenger felé veszem sebes lépteim irányát, hogy még egy szeletkét mutassak az erőmből. Újabb hiba ez a részemről, úgy látszik egyre kevésbé béketűrő. Talpra érkezem, sajnálatos módon kénytelen voltam már elsajátítani ezt a képességet, ugyanis nem ő az első, akinek frizbiznie támadt kedve velem.
További tiltakozás, vagy harc helyett inkább szolgálatkészen elterülök, s bakkancsa alól tanulmányozom a vonásait. Nem tudom, mit kellene mondanom, minden zsákutca. Kellemetlen… Érzelem ellenben nem költözik az arcomra. Hiszen nem tud megölni, csak időlegesen. Előbb-utóbb feltámadok, és akkor jó messze elkerülöm. Addig meg próbálkozom.
- Ugyan már! - szisszenek fel, de nem vagyok képes megfelelő vehemenciával és hangerővel kiejteni a számon a szavakat, helyette félig suttogásként törnek elő belőlem: - Hiszen démon vagy… hogyan bízhatnál meg bennem egyébként is? Főleg ilyen rövid idő elteltével? - alig ismerjük egymást, s noha már akadt kellemetlen közös élményünk, amelynél nem állítottam tőrt a hátába, bolondnak tartanám, ha máris bízna bennem. Én sem bízom senkiben, a testvéreimet leszámítva, de időnként még bennük se. Hogy bíznék akkor egy démonban, akinek ereje hatalmasabb, mint az enyém?
Túl sokat küzdöttem már azért, hogy ilyen apró hülyeséggel, mint az inkognitónk lelövése, elcsesszem. Lucifer, a Viszály, a Háború… sok dolgom van még velük,  nem hagyhatom, hogy félreállítson, vagy azért kelljen aggódnom, hogy esetleg tovább adja a titkom. Ő nem olyan mint Mammon, nem hiszem, hogy lépéselőnynek tekintené, hogy tudja, mi vagyok. Igazából fogalmam sincs, mihez kezdene velem, de nem is akarom megtudni, mert sajnos túl élénk a fantáziám ezen a téren, s kötve hiszem, hogy bármilyen kellemes végkimenetele lenne a dolognak.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


New Orleans tengerpartja Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 08, 2020 7:19 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


- Nekem nem tűnt úgy, hogy olyan sokáig vergődtél volna a tornádóban és a földbuckák sem okoztak gondot, elég hamar lereagáltad őket. - Hűvös hangon folytatom, nagyon nem szeretem ha hülyének néznek és a cselekedetei nem egyeznek meg azzal, amit mond és ahogyan szeretne viselkedni. Mindenki önmaga válaszol a veszélyre, nehéz akkor is egy kibaszott álarcot fent tartva létezni. Ha lenne rajta valami, most biztos repedezne. Hagyom, hogy elmenjen pancsolni és egy hullámmal közeledjen felém, amiből kirántva a hajánál fogva elhajítom. Gyorsan korrigál és talpra érkezik, mint egy kurva macska, miért nem tud valaki egyszer a homokban landolni és ott hosszas csíkot hagyva a talajban maga után felhorzsolva a hátsóját. Ez a lány nem gyenge és nem is szorul a segítségemre, ezért is borul el kicsit az agyam és közeledek felé már nem oly barátságosan, mint mindezek előtt. A rejtélyessége már az idegeimre megy, faszom se tudja hogy mi lehet és ettől csak még pipább vagyok rá. Gyomorszájon vágom és fellököm, hogy a torkára szoríthassam a lábam, a válaszát hallva kicsit jobban rányomom a talpam, hogy elszorítsam a levegőjét és mintha egy csikken taposnék el, úgy mozgatom az ádámcsutkáján a bakancsom.
- Ezt most be kéne vennem? - hajolok közelebb és a nyakán taposó lábam térdén megtámaszkodva figyelem, ahogy nem jut levegőhöz. Érdekel, megfullad-e vagy kibírja lélegzetvétel nélkül, méregetem a szememmel. 
- Mégis hogy akarsz használható szövetséges lenni, ha titkolózol előttem? Hogy bízzak meg így benned? - teszem fel a kérdést és várom, hogy kipréseljen magából valamit, talán ha megered a nyelve, akkor lazítok a nyomáson és hagyom csicseregni a kis madárkát, ki most esetlen fekszik a lábam alatt.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Szept. 25, 2020 5:36 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Válaszával őszintén meglep, meg sem fordult a fejemben, hogy ő talán nem lehet képes ilyesmire. Hiszen annak a képességnek a használatát, amelyikkel megoldottam, anyámtól tanultam. S ő is profi szintű mágiahasználó volt, akárcsak Beleth. Mindenesetre nem bizonygatom tovább az igazam, talán jobb is, ha más nem próbálkozik ilyesmivel, s ez megmarad az én kis titkom. Egy hirtelen, a semmiből felbukkanó penge jó előnyhöz tud juttatni.
Érzékelem, hogy nem tetszik neki a helyzet, és fogalmam sincs, hogy tudnám ezt most orvosolni. Lázasan gondolkodom, valami megoldás, vagy jó válasz után kutatva a buksimban. - Hát… nem sokat harcoltam előtte. Mielőtt bezárultak a kapuk - szinte semmit, hiszen nem volt ellenfelem. - Tudom használni az elemeket, volt időm itt a Földön tapasztalatot szerezni, de nem olyan gyors a reakcióidőm, és hosszú percekig is tarthat, mire kitalálok valamit - egyszerűen nem spontának a dolgok, gondolkozom és nem rögtön cselekszem, erre pedig könnyedén rábaszhatok. Ha meg akart volna ölni, nem hiszem, hogy nehezére esett volna, mégha egyébként tudom is kezelni az elemeket. Azt végül nem teszem hozzá, hogy fogalmam sincs a határaimról, mivel talán nem most, vagy nem vele kellene kitapasztalnom. Úgy érzékelem, hogy dühös, s nem szeretném tovább provokálni.
Aztán a vízben hagyom, hogy a mágiám végre kedvére kiszabaduljon testem börtönében. Eddig csak azt lestem, hogyan tudok a legminimálisabb felhasználásával megoldani mindent, ám most jól esik szabadjára engednem. Végtelen nyugalom áraszt el, s nem is gondolkodom szinte, ahogy felé zúdítom. Hiányzott már ez az érzés. Eddig veszettül tartalékoltam, mivel fogalmam sem volt, mikor lesz rá szükségem. Az angyal óta ezerszer elővigyázatosabb voltam, de most végre úgy éreztem, hogy minden megkötés nélkül használhatom. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy téves gondolatba ringattam magam. Beleth közelében csak egyetlen másodpercre hunyom le a szemem, hogy ellenőrizzem, tényleg kontrollálom-e az egész víztömeget. Azonnal kipattannak, amint megérzem a mágiáját, de késő. Nem vesződöm a vízzel, mégse tudok időben reagálni, oldalra repülök. A levegőben pördítek egyet a testemen, hogy talpra essek, majd pedig lassítom és tompítom is a zuhanás sebességét. Nem jut azonban másra időm, ugyanis mellettem terem. Rebbenek a fejemet érő ütésre, igyekszem kikerülni, s ezzel egyidőben messzebb kerülni tőle. Nem vagyok valami jó közelharcban, nem véletlen szeretem a kardot, ami távolságot és hosszabb reakcióidőt biztosít. Későn, de eszmélek arra, hogy nem támadja az arcomat, hanem a mellkasomat vette igazából célba, de addigra már mindegy. Az ütés ereje elég nagy, legalábbis nekem, talán nem viselne meg ennyire, ha démon lennék, ámbár azt biztosra veszem, hogy nagyobbat is üthetett volna, ha akar. Mellkasom izomzata fájdalmasan rándul össze, meg is tántorodom, sőt, botladozva próbálok talpon maradni, erre azonban nem ad lehetőséget. Testem erőtlenül hanyatlik el, ahogy fellök, majd cipőjének talpát a nyakamra helyezi. Egyetlen rövid másodpercig próbálnék csak zavarodottan szabadulni, de aztán sikerül úrrá lenni a szervezetemen. Elernyesztem az izmaimat, úgy pillantok fel rá, de még mindig nem értem, mi van most. Teljesen összezavart. Kimondottan zavar, hogy fogalmam sincs, mit akarhat hallani. Elmondhatnám az igazat, de biztosra veszem, hogy akkor gondolkodás nélkül összezúzná a légcsövemet, ami bár csak rövid ideig lenne halálos, roppant kellemetlen lenne.
- Nem tudom, mi erre a jó válasz - ismerem be a hiányosságom. - De tényleg szeretnék tanulni tőled, mert vannak bőven hiányosságaim - felelek neki, s ezutóbbi még igaz is. - Szeretnék használható szövetségeseddé válni - többet tényleg nem tudok neki mondani, de ki tudja megelégszik-e ennyivel.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


New Orleans tengerpartja Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Szept. 20, 2020 1:57 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


- Aha, már jó ideje tanulok a mester szinten lévő démonoktól mindenfélét, de ilyennel még nem találkoztam, pedig elhiheted, nem egy párszáz éves kis pöcs vagyok. - Válaszolok húzva a szám, a kijelentése, hogy mi démonok, már régen elbukott, nem hiszem, hogy az lenne és ezzel a kis trükkjével még inkább azt mondom, hogy köze sincs hozzánk, ilyet mi nem tudunk. Szerintem kamu az egész és csak a levitációval egymáshoz vonzotta a tárgyakat nem lehetett messze elrejtve az a kés, volt ideje eldugni előlem, hogy ilyen baromságokkal bizonygassa, hogy ő mikre képes.
- Ha ennyire zseni vagy, talán szerepet kéne cseréljünk. - Jelentem ki hűvösen, összehúzva a szemem egy kissé, nem tetszik, ha hülyére akarnak venni. A földbuckák nem okoztak gondot, a tornádóból is szinte könnyedén kijön, már bánom, hogy nem voltak ott kövek is, amikkel összezúztam voltam kicsit benne, hogy ne boldoguljon idő előtt a feladattal. Mit kéne neki tanítanom, fogalmam sincs, úgy fest mindent tud, amit kell. A vízbe gázol pancsikolni, hullámot gerjeszt, hogy elmosson a parton, magamban nevetnem kell ezen az egészen, nem mozdulok egy leheletnyit sem, hagyom, hogy a közelembe sodródjon, majd mikor a víz tetejére kerül, felfelé görbül a szám széle és a vizet széllel ölelem körbe, hogy egy szárazföldi örvényt hozzak létre, amibe elrugaszkodva a földről, levegővel jómagam is körbevéve oda levitálom magam köré és amint meglátom, a hajánál fogva rántom ki a vízből és hajítom oldalra le a földre. Ahogy megérkezik én is ott termek és egy jobb horoggal közelítek a feje felé a jobbommal, ez csak elterelés, nem viszem be, a bal kezemmel húzok be valójában neki a gyomorszája környékén, remélem ezt megérzi és utána könnyedén fellökhetem, hogy a torkára lépjek a bakancsommal.
- Mi a faszt akarsz tőlem kislány valójában? - érdeklődöm nem túl kedvesen, a napszemüveget oldalra elhajítva a földön, hogy láthassa, mennyire nem az vagyok, akivel az előző alkalmakkor találkozott, elegem van a kedvességből, idegesít hogy nem tudom mi ő és még szórakozik is velem, hogy tanulni akar, holott olyanokat is tud, amit démon nem tudhat.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Szept. 10, 2020 2:43 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Jó, talán nem a legbölcsebb dolog sztrájkolni, miután én magam kértem, hogy tanítson, de úgy vélem, a buckakerülgetős feladaton átmentem. Ismerjük el, jobban szeretek magamtól seggre ülni, mint segítséggel, márpedig, hiába a mágiaérzékelés, előbb utóbb úgyis elszámítom a koordinációm, és elesek. Akkor meg nem jobb megelőzni? Szemeim ugyan őt figyelik, ám érzékeim a mágiájának mozgását is fáradhatatlanul kutatják. Illetve az alattam, a földben kavargó mágiát, amiről úgy gondolom, hogy az övé lehet.
- Nem rúna ugyan, de mi démonok képesek vagyunk belebűvölni egy tárgyba a teleportálhatóságot bizonyos keretek között - a “mi démonok” már teljesen rutinosan jön a számra, ugyanolyan könnyedén ejtem, mint a “mi emberek”-et. A kettő közt elvégre nincs is nagy különbség a számomra, hiszen egyik fajhoz sem tartozom, ám azért a démonokhoz tulajdonságilag közelebb vagyok, mint az emberekhez. Mondjuk a bűvölhetőség korlátaival - már a teleportálás esetén - nem vagyok tisztában, hiszen sosem gondolkodtam óriási dolgokban. Az egész onnan indult, hogy egyszer elveszítettem egy érdekes tekercset, amit általában magamnál tartottam. Az volt a gyanúm egyébként, hogy nem is elvesztettem, hanem ellopták, de ez most lényegtelen volt. Mindenesetre akkor kezdtem el ezzel kísérletezni, és eljutottam arra a szintre, amivel elégedett voltam. - Szóval! - köszörültem meg a torkom, miközben az ujjamról lehúztam a gyűrűt, majd pedig a tenyerembe fektettem. Egy másodpercre hagytam, hogy a mágiám kapcsolatba lépjen a tárggyal, és aktiválja a bűvölést, a következőben pedig már a kés is ott feküdt mellette. - Össze vannak kapcsolva. A gyűrűt mindig magamnál tartom és így a kés bármikor magamhoz tudom szólítani - a kés is megvan bővülve, akárcsak a gyűrű és a folyamat fordítva is működik. Várakozón pillantok rá, hogy akar-e még kérdezni valamit ezzel kapcsolatban. Túlzottan gyakran nem használom, csak néhány ilyenem van, de például harc közben nagy meglepetést tud okozni, amikor a semmiből a kezembe kerül a kardom.
Sikeresen kijutok a tornádóból, ami legnagyobb meglepetésemre továbbindul. Persze ezen márcsak szorosan a tenger partján csodálkozom el. Nem érzem magam fáradtnak egyáltalán, sokkal inkább izgatott vagyok. Az egyik nagy problémám, hogy fogalmam sincs, mik most  a korlátaim, ráadásul ahhoz vagyok szokva, hogy bőségesen pazarolhatom a mágiám. Régebben ezt megtehettem gond nélkül, ám mostanság többször is előfordult, hogy egyszerűen kidőltem. Főleg akkor volt kétségbeejtő a helyzet, amikor nagyon hirtelen ért a támadás és nagyon nehéz volt hatótávolságon kívülre érnem, ettől pedig kétségbe estem és hagytam tombolni a mágiámat.
Na de, már megvolt a következő támadásom tervezve az elmémben, itt volt az ideje gyakorlatba ültetni. Beljebb gázoltam egy kissé a vízben, majd magam mögött feltorlaszolom a vizet. Egyre magasabb hullámot hozok létre. Az a célom, hogy kint a parton is pont elborítsa őt. Amikor elég nagynak ítélem meg, az útjára engedem, hagyom, hogy átbucskázzon fölöttem, miközben tovább táplálom a mágiámmal.  Már majdnem eléri, amikor én is beleolvadok a vízbe, hogy aztán a hullám tetején emelkedjek ki. Ugyan felhasználom ehhez a mutatványhoz a vízjárást, ám ez egyáltalán nem nyilvánvaló, csupán meglepő lehet, hogy ilyen gyorsan jelenek meg. Az egyik kezemben a nem rég magamhoz hívott kés van, azzal szúrok hirtelenjében felé. Maga a kés egyébként nem valami veszélyes, se angyalpengét, se vasat nem tartalmaz, inkább a lendületemre építem a támadást, mint a pengére, aminek használatában nem is vagyok túl jó.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


New Orleans tengerpartja Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Aug. 27, 2020 8:42 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


Nem csak az a célom, hogy tanítsam és edzem Nievent, hanem az is, hogy titkon rájöjjek mi a faja és mikre képes. Ahogy kerülgeti a földből kinövő kis dombocskákat, úgy tudatosul bennem, hogy valami nem stimmel. Ledobja magát földre, hogy ülőhelyzetből rám figyeljen. Felvonom az egyik szemöldököm, nem tetszik a dolog, de nem hagyom, hogy ez kiüljön az arcomra, egy izom sem feszül meg, csak figyelem semlegesen. A mágiám eloszlatom a talajban minden kis porszemre Nieven alatt és körülötte is, amíg beszélgetünk van rá időm, mert ez azért nem egy olyan dolog, ami hamarost kész is van, idő kell hozzá és persze türelem és osztott figyelem, ami számomra nem okoz problémát.
- Teleportálóra? Ha ismersz olyat, taníts meg rá! - Gúnyosan nevetek fel, nem vagyunk mi arkangyalok, akik egy megszentelt tollukkal utazhatnak ily módon, illetve erre más is szert tehet, engem annyira nem érdekelt, élveztem a pokolian hosszú életem, van időm eljutni oda, ahová menni szeretnék, nem sietek sehová. Alig várom a kis bemutatóját ezzel kapcsolatban, közben pedig gondolkozom, hogy mégis miként mérjem fel, mit tud és mit nem. Magától nem fog semmit mutatni, sem mondani, én meg megígértem, hogy nem kérdezősködöm, legalábbis tőle nem. Amint megvannak a képességei, onnantól könnyebb dolgom lesz. Egy nagyobb tornádó kapja el Nievent, az órámra pillantok, mennyi idő kell neki kiszabadulni onnan. Látom, amikor egy kő megindul arrafelé, az, hogy ne nyelje be az örvény, amint a közelébe ér, elég sokat kivehet az erejéből, megvárom, amíg a kő be, Nieven meg kirepül. Elengedem a tornádót, ami tovább pusztít a parton, csak létre kellett hozni, máris megy tombolni és mindent elpusztít, ami az útjába kerül, ebből nyerem vissza azt az energiát, amit elhasználtam, sőt, még többet is. A lángcsóvákat, leütöm a homokba levitációval és betemetem jó mélyen oda, hogy ne jusson levegőhöz, így ki is hunynak és megsemmisülnek. Csak állok és nézem, hogy a víz felé fut, én nem fogok utána rohangálni, várnék valami komolyabb támadást részéről és ha azt a tengerből akarja meríteni, hát oldja meg, hogy eljusson ide vele, fogalmam sincs, mit taníthatnék neki, telekinézis jól megy neki, a levegő elemmel is jól bánik, a tüzet is ismeri, a víz sem lehet idegen számára, mivel elég sokat úszhatott benne New Yorktól idáig. Amin feküdt sziklát oda botorkálok és nekidőlve várom, mire készül a tanítványom, akinek fogalmam sincs, hogy milyen tudást adjak át, mit akar tanulni tőlem? Ezen morfondírozok, amíg visszajön a közelembe.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Júl. 13, 2020 3:06 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Nem igazán zavar, hogy mozog a homok cipőm talpa alatt. Elég jó az egyensúlyérzékem, hála apróbb termetemnek, na meg a kardforgatás tanulásának hála. Régebben, párszor magastalpú cipőkben is tökéletesíthettem eme képességemet. Hihetetlen egyébként, milyen régi az a vacak, aminek még manapság is látom átalakított verzióját másokon. Nem is értem, önként hogyan vehet fel olyat valaki… meghát ezekben a vészterhes időkben még annyira sem praktikus, mint egyébként. Istenem, már a görögökön is milyen nevetséges volt… No mindegy, mindenestre kihívás volt bennük járni, nagyobb kihívás, mint most talpon maradni. Főleg, mert érzékelem a mágia minden apró rezdülését, így tudom, hol fog mozdulni a homok, s néhány kósza másodperc elégséges, hogy nagyjából elrendezzem az egyensúlyom. Nem is nézek hát le, helyette szemeim teljes mértékben őt lesik - bele se gondolok, milyen furcsa lehet is ez. Ő egyre hevesebben játszik a talajjal, én pedig egészen egyszerűen megunom, így inkább levetem magam a földre, hogy onnan, ülőhelyzetből szemlélhessem őt tovább.
- Rocker… - a szó nem mond nekem semmit, bár mintha hallottam volna már. Úgy tűnik tényleg az emberek ízléséhez tartoznak a rongyok, bár ahhoz nem jutottam közelebb, ő miért viseli őket. Mondanám, hogy segíti a beolvadást közéjük, dehát rajta kívül még senki nem láttam ilyet, főleg nem ezen a módon. - Hmm… igazából bármilyenre. A példa kedvéért mondjuk teleportálóra - ha esetleg ő még nem próbálkozott volna ilyesmivel, meg is tudom mutatni, én mit alkottam ezen a téren, bár még nyilván nem az angyalpengémet hívom magamhoz, hanem egy, a gyűrűmmel összekapcsolt kést. - De bármi másra is simán - biztos vagyok benne, hogy pár ezer év is kevés volt arra, hogy kiaknázzam a mágiám nyújtotta pontos lehetőségeket, főleg azért, mert vagy nem használtam, vagy csak agyon akartam vele valakit ütni, ahhoz pedig nem szükséges mélyebb és komolyabb ismeret, avagy próbálkozás. Mióta azonban kiszabadultunk a láda fogságából, sokkal precízebben voltam kénytelen felhasználni az erőm, így a kísérletezés is sokkal inkább szerepet vállalt az életemben.
- Ó, nahát, ez rendkívül praktikus! - Mondjuk az emberek mindig is remekül értettek ahhoz, hogyan tegyék kényelmesebbé az életüket. Na meg persze ahhoz is, hogyan nehezítsék és bonyolítsák meg még jobban, de ez már egy másik dolog. Megeshet, hogy nekem sem ártana meg egy olyan holmi, talán Cara segíthene szerezni egyet, de akár lophatnék is magamnak.
Beleth határozottan nem cicózik, ugyanis villámgyors feleletem után rögtön a mágiájához nyúl. Mág sosem próbáltak ennyire elemi mágiával támadni. Mivel szerencsére nem megölni akar vele, így hagyok magamnak pár másodpercet átgondolni a helyzetemet. A mágiája csakúgy örvénylik körülöttem, homokot és levegőt felhasználva. A föld elem nem tartozik a kedvenceim közé, így annak használatát élből dobom. Nekifeszülhetnék a saját mágiámmal az övének, akár levegővel, akár tűzzel, de ennyit nem akarok mutatni. Egyrészt, mert nem tudom mennyi erőt emésztene fel ez a művelet, másrészt pedig túl erősnek tűnhetek vele, ami szintén hanyagolandó. Szóval valami egyszerű, de nagyszerű megoldás kell. Egyszóval cseles. Azért az állapotomat stabilizálom, forogni eszembe sincs. Talán próbálkozhatnék alul, de más fogalmazódik meg a fejemben. Egy ahhoz hasonló szikladarabot rántok magam felé, amin elheveredtem érkeztekor. Telekinézissel magamhoz rántom, hogy cirka ütközzön, kivárom a megfelelő pillanatot - amikor már elég közel van hozzám -, s még az ütközés előtt nekifeszülök, hogy azzal adhassak magamnak akkora lendületet, ami kirepít a viharból. A kő, a heves ütközés hatására az egyik, én pedig a másik irányba repülök, azért a biztonság kedvéért még magam mögött egy pillanatra szétnyitom a homokfüggönyt, hogy egyszerűbb legyen a kijutásom. A talpamra érkezem, noha kicsit csúszom még hátrafelé, aztán pedig hatalmasat tüsszentek, amivel szervezetem megszabadul az orromba áramlott homoktól. Tanulság: máskor érdemes az arcodat is védeni. Küldök Beleth felé két lángcsóvát - hacsak meg nem előz valamivel -, majd a tenger felé iramodom. A víz hazai terep, ráadásul a tűz ellen is véd, szeretnék hozzá minél közelebb lenni, hogy felhasználhassam. Kíváncsi vagyok, hajlandó-e közelebb jönni, vagy inkább tartja a pozicióját ott. Azért addig macerás elszállítani a vizet, majd egy meglepetéstámadást eszközölni vele.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


New Orleans tengerpartja Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Júl. 08, 2020 8:58 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


A válaszára elégedett vigyor ül ki az arcomra, ha a fájdalom ellen küzd, elismerésem, de ettől lesz ám rosszabb is mellettem, elvégre az edzések nem lesznek annyira kíméletesek, mint amilyen képet most mutattam magamról neki, de ez most szükséges volt. Érdekel, hogy mi lehet ő és mit tud, a képességei el fogják árulni előbb vagy utóbb, időm meg mint a tenger, én ráérek, nem kísért a halandóság átka. Mostanában amúgy is egyre türelmesebb vagyok, akár csak régen, mikor ikremmel még együtt kísértettük a felszínt, hol most élni kényszerülünk. Nieven távozása kissé nevetséges volt, nem értettem miért takarít fel maga után, de tőlem aztán nyugodtan, nem szólok érte, csak heverészek és egyéb halállal kapcsolatos mély gondolatban merülök el. Most, hogy nagyobb rálátásom van a dolgokhoz és érzem, hogy Nieven lelketlen, azaz nem sikerült valójában az alkut megkötnünk, az egész csak színjáték lesz, nem köt engem semmilyen eskü, de vajon ő elhiszi, hogy sikerült? Hamar terelődik át erre a témára a gondolatmenetem. Meghívom a bulira, mit nekem szervez testvérem és kiderül minden bizonnyal ez is.

A helyszín választásom a tengerpart, ide kevesen járnak a démonok közül, szóval ha legyengülnék, kisebb eséllyel támadnak hátba. Ez fontos, mert a bizalom, nos, az nincs meg köztem és a leányzó között, az én részemről legalábbis biztosan nincs. Nem akadályoz meg abban sem, hogy felmérjem a tudását, egyből a levegőbe repítem a testét és levitációval magam felé hajítom őt, amit sikeres landolással fejez be, nem sokkal előttem érkezik meg a talpára, amit nem hagyhatok annyiban, főleg mikor elkezd bámulni engem. azt hittem már túl vagyunk ezeken a körökön, amikor szemügyre kell vennie, de ez most kurvára lényegtelen. Amíg ő velem van elfoglalva én a homokból kis buckákat alkotva a talpa alatt billentem ki kényelmes állóhelyéből és látva merre lépne, arrafelé folytatom ezt, nem beszélgetni jöttünk ide, hanem edzeni, az pedig megállás nélkül fog zajlani, nem hagyom pihenni, érdekel mennyitől fárad el és mennyi idő kell, hogy lemerüljön az ereje annyira, hogy ne tudjon védekezni ellenem.
- Helló. - Lépkedek felé egyre közelebb és egyre jobban mozgatom alatta és körülötte a talajt, hátha szárnyra kap vagy elesik. Előre készültem, hogy mire hogyan reagálok majd, már gyakorlás szinten, nem adok bele mindent, nem is kell, sok aprósággal is levehetem a lábairól, ám annyira nem akarok még belelendülni, így hagyok időt, hogy szóhoz jusson, bár ne tettem volna, olyan nagy faszságot kérdez, amire a farzsebemből kiveszem az egyik kezem és a homlokom kezdem ráncolni.
- Mert ez olyan rocker divat és régóta rajta vannak az övemen, csak basztam levenni onnan, engem nem zavar. - A következő, hogy megbűvöltem őket, csak felnevetek, ugyan miért tennék ilyet? Nem látom értelmét, inkább csak visszakérdezek, hátha rájön, hogy baromságot kérdezett.
- Mondd, mégis milyen bűbájra gondolsz, amit érdemes rátenni egy ilyenre? - Halálosan komolyan teszem fel neki, mikor ismét előttem köt ki, nem érdekelt, hogy mögém sétált szemügyre venni ezt a jelentéktelen dolgot, ha tudom, hogy ennyire érdekli majd, biztosan nem vettem volna fel. A kezén látom a jelet, igaz elég egyedi színe van, de megmaradt rajta, talán hihető, hogy így az alkunk is valós, amihez ragaszkodni fogok én is, meg ő is, melegen ajánlom neki, kár lenne kicsinálni, lehet értékes egyén is még.
- Bántja a szemem a nap és ez segít elviselhetővé tenni - felelem a napszemüveget érintő kérdésre, majd azt hiszem ideje visszatérni arra, amiért idejött ő is és én is.
- Természetesen. - Ismétlem meg a szót és a kezemmel egy kört rajzolok, majd egy homokvihar zárja közre Nievent, ami a föld felé emeli úgy egy métert és egyre vastagabb lesz a fal, mi körbeveszi és ha nem tesz semmit, akkor meg is forgatja kissé. Ebből nem olyan gyerekjáték kitörni, ám nem is lehetetlen, nem repítem semerre, nem célom most mindez, gyakorlunk és élesen fülelek, hogyha feladná, csalódottságomra, akkor abbahagyjam mindezt és hagyjam a földre esni őt. A homokfal, ha levegővel próbál áttörni rajta, hamar újjáépül, elég hamar majd fél méter vastag akadályt állítok elébe, a tetejét is lezárom és az alján a tölcsért is megerősítem, bár még mindig az a gyenge pont talán, ám oda lejutni is le kell, hogy ott törjön ki. alig várom, hogy meglássam mennyi idő kell neki kitörni és azt is, miként oldja ezt meg.

reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 17, 2020 5:44 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
- Öhm… - kérdésével eléggé kiránt a koncentrálásból, így egy másodpercre zavartan pislogok rá. Csak egy hosszú pillanatot hagyok magamnak a kérdés átgondolására. - Igen - felelem egyszerűen. Abból nem származhat károm, ha azt hiszi, törékeny vagyok, elvégre az is vagyok, hozzá képest mindenképpen. De nem fáj igazán, teljesen kizárható, a vas maga jobban irritál, mint a húsomba maró késpenge. Azért szerintem ennyi fájdalmat még egy ember is el tudna viselni. Arról nem is beszélve, hogy tőlem könnyeket hiába vár, a sírást sajnálatos módon még nem sikerült elsajátítani, bármennyire próbálkoztam is.
Ő marad, én megyek, miután eltűntettem minden nyomot, amely kétségbe vonná démoni létemet. Újabb ok, hogy miért nem kellene senkivel harcba keverednem. Mindenesetre a gyakorlás már áll, s a mágiahasználatomnak pedig biztosan jót fog tenni. Mire a megvalósításhoz jutunk, addigra kiötlök majd valamit, vagy részletes menekülési tervet állítok fel. Ha helyszínválasztásról esik szó, én pártolom a tengerpartot, nincs itt senki, aki megleshetne minket, van víz, ami felhasználható az elemmágiához és a tengerben el tudok tűnni vész esetén, ha elég gyors vagyok.

Beleth ragaszkodott hozzá, hogy ő szabja meg a helyet és az időt. Nem bántam, nekem az idő lényegtelen volt, csak a hely számított egy kicsit, de szerencsére ugyanarra gondoltunk, így semmi ellenvetésem nem volt.
A partot elnézve arra jutottam, többet kellene ilyen nyugodt, békés, csendes helyekre járnom. Mit is mondanak erre az emberek? Kikapcsolódni... Az bizonyos, hogy mind a lelkem, mind a testem, igazából minden porcikám örömmel üdvözölné a vas teljes hiányát. Az elmélkedés is kellemesebb errefelé. De valami erdőben is ugyanezt a hatást érném el. Amara tevékenykedésének legalább egy áldott dolga akadt: az összes, koszos, büdös ember betakarodott a városok falai mögé, és ott is maradt, vagy éppen meghalt. Nem pusztították tovább a természetet, így az újra megszerezhette az előzőleg ellopott területeket. Eme gondolatok közé ékelődött be egy csöppet sem odaillő. Le tudok vajon égni? Még sosem próbáltam. Hófehér bőröm se barnult le soha, vagy ha mégis, hát arra nem emlékszem. Nem is baj, az alabástromszín bőr is hozzájárul a gyenge leányka kinézetem tökéletes mivoltához.
Gondolataimat a felém süvítő mágia zavarja meg, ami túl gyorsan érkezik, hogy azelőtt megfékezhessem, mielőtt hozzám érne. Kétségbe persze nem esek, ahhoz azért elég tapasztalt, vén róka vagyok már, miután nagyjából kiszámolom, hova érkeznék, megállítom a zuhanó testem, s talppal lefelé, nem sokkal elé érkezem. Fel sem merül bennem, hogy elkapna, elvégre miért is tenné? Ez is egy próba részéről felém, legalábbis így gondolom. Egy feladat, amit meg kell oldanom, különben fájdalmas zúzódásokkal gazdagodom. Szerencsére addig, amíg gond nélkül földet nem érek, nem nézek rá, különben lehet, hogy a hátsómon végezném. Meglepetésem persze ígyis hatalmas, csak a két lábamon állva sokkal kevesebb a bénázási lehetőség. Zavartan szemlélem őt, igazándiból leplezetlenül bámulom. Mi a franc?! Tekintetem a ruháján időzik, azokon a furcsa darabokon, amik biztosan nem képviselik egy átlagember - avagy átlagdémon - ruhatárát. Mégis mi a búbánat van rajta?! Az agyam egyáltalán nem kívánja befogadni a látványt.
- Őőőő… - továbbra se nagyon tudom, hogyan is kellene megfogalmaznom kulturált formában a kérdést. A szemeim fel-le járnak rajta, de bármennyire is próbálkozik az elmém kiokoskodni, a rongyokat és egyéb kiegészítőket, nem boldogul, pedig majd’ csomót köt magára. - Nos… - köszörülöm meg a torkomat, elvégre ideje lenne mondani is valamit. Ekkor jut az eszembe, hogy még a köszönés is elmaradt. - Na igen, helló! - azt hiszem nyilvánvaló, hogy fejben teljesen máshol járok, de szépen letudtam a kötelező kört is. Tuti élvezi, ha lerohanom egy halom kérdéssel, különben minek aggatta volna magára ezeket? Persze az is megeshet, hogy a figyelmemet akarta teljesen elterelni. Ha ez volt a célja, sikerrel járt! - Miért lógnak le anyagdarabok és láncok a nadrágodról? - Ha hagyja, akkor mögé kerülök, és onnan is szemrevételezem, hátha akkor megvilágosodom, mire is jók. - Megbűvölted őket? - ugyan mágiát nem érzékelek belőlük, de megeshet, hogy csak nagyon felületesen vizsgáltam meg. Sokkal jobban érdekelt, milyen magyarázatot ad rá. - És minek van rajtad szemüveg? - pördülök újra elé, hogy megint szemügyre vehessem a kék íriszeit eltakaró, fekete cuccot. Amennyit sikerült eddig megtudnom, az ilyenek javították a látást, legalábbis elvileg, mert én, amikor belenéztem egybe majdnem rosszul lettem. Szörnyű volt! Nem létezik, hogy attól bárki is jobban lásson… Ráadásul Belethen eddig nem is volt. Na és miért fekete? Epekedve várom a magyarázatot.
- Okkultat, természetesen! - vágom rá élből. Az kéne mégcsak nekem, hogy fizikailag essünk egymásnak! Amíg el tudom kerülni az ütéseit, addig nyert ügyem van, de amint kimerülök, vagy betalál, igazából lőttek nekem. Még egy emberi férfi ütését talán lenne esélyem hárítani, de egy démonét… feltehetőleg a próbálkozásra is csontom törne. Nem véletlenül szeretem a kardot… távolságot biztosít, s az ellenfelet is megfontoltabbá teszi.
Egyébként a jele még mindig az alkaromon virít, noha nem teljesen fekete, hanem lágy, sötét lilás színben játszik, ami egyáltalán nem véletlen. Elég sok elmélkedésembe, és hasonlóan sok mágiámba került, hogy örökidőkig - avagy esetleg kivágásig -, maradandóvá alkossam, de megérte az erő és a pikkelyfelhasználás, mesteri lett a mű. Még mindig az ő jele van rajtam, de az nyilvánvalóan látszik, hogy nem emberi bőre festett minta. Viszont, mivel nem testidegen anyag, így egyébként teljesen begyógyult.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Beleth


New Orleans tengerpartja Tumblr_mxpwquPpsy1r0tytoo1_400
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
56
☩ Rang :
Halál lovasa
☩ Play by :
Andy Biersack
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Jún. 09, 2020 7:08 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Training Day

Beleth & Nieven


A kezéért nyúlok és már érkezik is a tőr, amivel a jelemet belevésem a bőrébe, ha képes az öngyógyításra, akkor minden bizonnyal el fog tűnni a jel, mert az alku mágiája csak akkor marad meg, ha van lelke, anélkül csak összekaszaboltam a kezét és semmi több. Kellemetlen lenne, de ki fog derülni a következő alkalommal úgy is, ha a jelet kérem és nem tudja megmutatni. Lehet tetováltatni kellene, de ahhoz faszomnak sincs türelme. Amint elkészülök beleégetem a bőrébe a seb vonalait, talán így megmarad és nem is fog vérezni tovább, kellemetlen lenne, ha elvérezne a nagy városnézés közben.
- Ennyire fáj? - érdeklődöm, ahogy felpillantok a koncentrált fejére, ha a fájdalom ellen küzd, jól csinálja, de teljesen felesleges, én szeretem hallani, ha valaki szenved meg látni, ahogy könnyeket hullajt kínjában. Ezt is megtudja majd rólam, ha mellettem marad és nagyon úgy fest, hogy ezt tervezi Nieven. Én mintha mi sem lenne természetesebb kifekszek az ágyon kényelembe helyezve magam. A szemem sarkából még nézem, hogy még takarít is maga után, bár teljesen feleslegesen, mert kit izgat egy kis vér a padlón? Nem reagálok rá semmit, mint aki nem látta a kis jelenetet, később még hasznos lehet majd, de egyelőre csak egy kirakós kis darabkája, semmi több.
- Várni fogom - hagyom ennyiben a dolgot, nem táplálok érzelmeket, közönyösen kapja meg a válaszom, az örömére, meg aljas vigyor jelenik meg képemen.
- Én is. - Fogalmam sincs, hogy minek örül ennyire, nem is firtatom, inkább csak viszonzom és lehunyom a szemem, pihenek kicsit a melegben, a kandalló elég hamar befűti a szobát, rájövök, hogy mennyire is hiányzik a Pokol melege.

A bulinál sem voltam biztos, hogy Nieven elfogadja a meghívást és megjelenik majd nálam, de eljött és a végén biztosított róla, hogy tényleg szeretne tanulni majd tőlem. Nem siette el a dolgot, hogy felkeressen, mikor és hol szeretne velem találkozni majd. Meglepett az imp, ami érkezett, erre nem sok démon képes, de belőle nem néztem ki, hiszen biztosra vettem, hogy ő nem démon. Mivel Luciferrel is bandázott már, kinézem belőle, hogy valaki mást kért meg erre, hogy impet küldjön nekem,  azok a kis gennyek megtalálnak bárhol is legyek éppen. A kedvenc szórakozóhelyemen voltam, amikor megtalált a pokol teremtménye. Vissza is küldtem, hogy akkor reggel a parton találkozunk, ahol először is. Nem szeretek másokhoz igazodni, jobb szeretem, ha más igazodik hozzám. Nem sokkal a megbeszélt időben érkezem, fekete farmer bőr övvel, amiről oldalt láncok lógnak, meg két kendő is, fekete atléta és egy fekete tornacipő, ami jó koszos, nem foglalkozom az emberi holmik tisztításával. Napszemüveg mögül nézem a sziklán elfekvő lányt, aki ismét feketében napozik, rá is férne, amilyen sápadt bőre van, ugyan ezen a téren én sem panaszkodhatnék. Annyira nyugodt, hogy a távolból egy kicsit használom is az erőmet rajta, a magasba emelem és magam felé repítem egy kis széllöketnek hála, de a landolását nem oldom meg, hagyom zuhanni. Láttam, hogy tud tárgyat reptetni és tudom, hogy a levegő elemhez is ért, így könnyedén tompíthat a landoláson, nehogy eltörje a lábát vagy a kezét. Azért nem akarok nagy fasz lenni a váratlan mondhatni támadásommal, így az utolsó pillanatban elkapom, ha nem tesz semmit, hogy épségben kerüljön elébem.
- Reggelt - biccentek felé a napszemüveg mögül csak egy pillanatra kipillantva. A kezeim nadrágom hátsó zsebébe dugom.
- Mit szeretnél tanulni? Fizikai vagy okkult edzést akarsz? - Érdeklődöm meg tőle, én mondhatni felkészülök már jöttömkor a váratlan támadásra és természetesen a kezét is megnézem, hogy a jelem ott leledzik e még, mert ha nem, az gond lehet.


reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Nieven


New Orleans tengerpartja Pikkelyke2
☩ Történetem :
☩ Reagok :
171
☩ Rang :
7. leviatán
☩ Play by :
India Eisley
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Jún. 03, 2020 6:47 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


Edzés
───────────── ────────────
Megborzongok, ahogy kiejti, hogy ezt gyorsan rávágtam. Azonban ezt leszámítva csak egy könnyű biccentést kap. Gondolja, ahogy akarja. Én tisztában vagyok vele milyen erős, érzem, amiről ő nem tudhat, ebben előnyt élvezek. Arról persze fogalmam sincs, hogyan használja a hatalmát, de mivel eljutott a Lovas pozícióba, így biztosra veszem, hogy jól. Ha meg majd gyakorlunk, akkor úgyis kiderül, mit kedvel. Azért kíváncsi vagyok… telekinézis, vagy elem mágia? Na és az utóbbiból melyik?
Az persze ritka nagy szívás lenne, ha ő már valahonnan értesült volna a leviatánokról, és már az is leesett volna neki, hogy én közéjük tartozom. Szerencsétlen balesetek mindig akadnak. Azonban ennek fenyegető árnyéka hiába vetül felém, akkor sem bánom, hogy így alakultak végül a dolgok. Nagyon is kíváncsi vagyok az erejére, és valamiért… rá magára is.
Meg se rezzenek a tőr hirtelen felbukkanására, előre látható volt valami ilyesmi. Ezúttal az sem érdekel, hogy ujjai a karomra fonódnak. Lassítok a légzésemen, inkább mélyebben szívom be, így felkészülve a fájdalomra. Ennek ellenére megborzongok, ahogy végighúzza a bőrömön a hideg fémet. Nem szeretem a vas érintését, ebben a pengében pedig van belőle. Nem fog olyan gyorsan meggyógyulni, mint alapból szokott, de ez a legkisebb problémám. De fogalmam sincs, minek húzza, nem is értem. Tekintetem megint az arcán pihen.
- Nem vagyok - legalábbis ettől nem. Ez semmi. De ha nagyobb fájdalom ér, akkor elmém könnyedén képes lehúzni a rolót. Ez jól megszokott rutinja, anyámnak hála. Nyugodtan, rezzenéstelen arccal tűröm a fájdalmat. Ez semmi ahhoz képest, amit átéltem. Mondjuk ha az a vastartalmú penge a mellkasomat érné, arra már lehet rosszul lennék egy kicsit legalább. Arról nem is beszélve, hogy a mágiám se köszönné meg. Nem érzek semmit, csak egy kevéske mágiát, ami a sebbe áramlik, gondolom az kötne össze minket, ha lenne lelkem. Így csak a jel maradandóságáért felel. Legalábbis remélem. De csak feltűnne, ha megbűvölné, nem? Reménykedem ebben az eshetőségben, az ugyanis roppant kellemetlen lenne, ha például nyomon tudná követni a mozgásom. Azt nem magyaráznám ki, sehogy.
Erősen kell koncentrálnom, a vas meg is nehezíti a dolgom ráadásul. Álcáznom kell a vérem színét, különben… ja, csak a szokásos. Szóval nem láthatja meg. A koncentráció ki is ül az arcomra, így mikor rám pillant, azt láthatja, de amennyiben szerencsém van, úgy betudja a fájdalom elnyomásának.
- Az a tervem - Mármint, hogy az oldalán maradjak. Ajkaimra apró mosoly szökik, és ahogy felpillantok rá, hirtelen elveszek szemei kékjében. Az arcom belefagy a pillanatba - szerencsére -, mert amikor végre eszemhez térek fogalmam sincs, hogy mi történt velem egy másodpercre. Nos, később ezekszerint megtudom, mi lett volna a másik lehetőség, de azt kötve hiszem, hogy bánnám, hogy ezt választottam. Ha kell elfedem, ha kell büszkén viselem, még a hasznomra fog válni, hogy a Halál jelét viselem, ezt biztosra veszem.
A vérem egy rongyba törli. Azt sajnos nem látom, mennyire végez alapos munkát, de nagy a megkönnyebbülésem, amikor egyszerűen a földre ejti az anyagot. Nyugodtan, lassan hajolok le hozzá, hogy ne legyen számára a gyanús dolog. Felveszem a rongyot, úgy veszem a kezembe, hogy ne látszódjon a fekete rész. Feltörlöm vele a vérem, ami a földre cseppent. Remélem vagy nem figyel, vagy azt hiszi, rendmániás vagyok. Később majd elégetem az anyagot. Megep milyen lazába vágja magát hirtelen. Nem is tudom, mit kezdjek magammal mellette, így a távozás mellett döntök.
- Rendben van, fel foglak keresni - gondolom azt várja, hogy imppel teszem azt, dehát… na mindegy, valahogy csak megtalálom. Már megszáradtam, leveszem hát a mellényét. - Köszönöm szépen a felsőt - sétálok hozzá oda, aztán pedig melléteszem. - Örülök, hogy találkoztunk Beleth - ajkaimra megint mosoly kúszik. Amúgy minek is virulok, mint a vadalma? Mielőtt még nekiállnék elemezni eme kérdést, inkább távozásra fogom a lépteimet. Sok dolgom van még, és azok nem feltétlen várnak meg.
***
Ugyan a buli végén megemlítettem Belethnek, hogy lassan ténylegesen tanulnék tőle, de az események láncolata újabb csúsztatást követelt tőlem. Elvégre rengeteg dolog csúszik be, amelyeknek nagy részét nem terveztem. Mammon és Athan meglátogatása volt csak betervezve, ehelyett még a New Yorki álcám megalapozásához is hozzá kezdhettem. Ez számomra rengeteg melót jelentett, ráadásul minden csepp emberségemre szükségem volt, hogy hiteles lehessek. Ezzel szemben Beleth mellett meg annyira démonnak kellett lennem, amennyire csak ez megoldható volt, mert már ígyis gyanakodott rám, ez nyilvánvaló volt.
De pár napja vettem egy nagy levegőt és… üzentem neki, hogy szeretnék edzeni vele. Na, már ez a lépés sem volt éppen egyszerű, mert mindenképpen imppel akartam megtenni, hogy lássa, mekkora démon vagyok. Gondolom sejthető a probléma forrása: nem vagyok képes megidézni egy impet. Először Serothoz fordultam, hátha, de ő még nincs elég magas szinten hozzá. Szomorú. Mammonnál próbálkozhattam volna még, de ezt inkább elvetettem. Vele is jobb óvatosnak lennem. Az utolsó ötletem Belphegor volt. Talán egy kicsit merész ötlet volt beesni hozzá egy ilyen kéréssel, hogy lécci, lécci idézz nekem impet, akit a tesódhoz küldünk, de az eredményt tekintve megérte. Megígértettem vele, hogy eme hiányosságom egyenlőre titokban marad, azt persze nem kérném, hogy hazudjon Belethnek, de kötve hiszem, hogy az rákérdezne ilyesmire.
Még Carának is feltűnt, hogy aggódom valami miatt, kicsit szétszórtabb voltam a megszokottnál. Nyomasztott egy kicsit - na jó, nagyon - az egész. Elvégre egy rossz mozdulat elég, hogy végképp tönkre tegyem a démonos sztorit. Azonban emelett nagyon vártam is, újra találkozni akartam vele, amit nem tudtam hova tenni, de betudtam krónikus halálvágynak - akár szó szerint is -, illetve az izgalmak iránti lelkesedésnek.
Én időben a helyszínen voltam, a buli óta beszereztem egy órát, így már nem állhatott semmi az utamba. Korábban érkeztem, mint a megbeszélt időpont volt, mindenképpen fel akartam deríteni a partszakaszt - ahol múltkor is voltunk -, nem kedvelem a váratlan meglepetéseket. Sehol, semmi mágia, csodás, így szeretem! És vas sincs, ez még az előzőnél is nagyobb boldogság volt. Egy nagyobb kövön terültem el, a hátamon. Szemeim behunyva élveztem a napfürdőt, csak a mágiaérzékelésemet hagytam “bekapcsolva”, kívülről szinte alvónak tűntem. Attól nem féltem, hogy esetleg észrevétlen maradok a számára, fekete ruháimmal igen jól kitűntem a világos színek közül. Nem öltöztem ki - fekete póló, nadrág és cipő -, nem akartam kockáztatni a lilák épségét, ráadásul a éjszín vérem is jobban magyarázható megegyező árnyalatú ruhadarabon.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Hell or Heaven


New Orleans tengerpartja VQSi8OZ
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
1023
☩ Rang :
Staff
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Jún. 01, 2020 10:15 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


***
Szabad a játéktér
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 4 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 2 Bots

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/5
Angyal
2
Démon
15
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
2
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
5