Omnen dimittite
spem, o vos intrantes!
Staff, és tagok által keresett karakterek

 
• No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara •
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara GadHg7Q
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 29, 2020 8:34 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Cara, Belial & Belphegor


I
deje lenne elején venni ennek az egész dolognak, már csak azért is, mert minél előbb végünk annál több időnk jut másra. Belial tudja jól, hogy utálom az órákig tartó kínzást, rendszerint az esetek végére vagyok hajlandó megjelenni amikor már az áldozatot gyorsan el lehet tenni a hűvösre. Bár amikor Viszállyal ketten csináljuk, élhető a hangulat annyira, hogy végig is nézzem akár a partvonalról. Most viszont Berill színesíti meg a dolgot, méghozzá egész ügyesen, így hogy emeljem a hangulatot, pontozni kezdem az egyes testrészeket, így amit a démonnő eltalál annak értéke is lesz. Próbálom Belialt is becsalni a dologba, de hárítja ezt a dolgot.
-Ne legyél már ilyen, Csak ki kell osztani a pontokat az adott testrészre.-ingatom a fejem ahogy Kedvesem vállának dőlök. Cseppet sem zavartatom magam, nem érdekel, hogy ezt Berill és Michael is láthatja, én így szoktam meg az elmúlt évezredek alatt. Közvetlenség a sok félreértés között.
-Nyugi Berill, számoljuk.-vigyorgok a démonnőre és felpillantok Viszályra, jobban esne ha Ő is kivenné magát a szórakozásból. De mint látom ez most nem fog összejönni így. Kár! Kihasználom az alkalmat hogy válthassak pár szót még az arkkal, Berill felé nyújtom a kezem, hogy az ostort elkérhessem. A nő játékot ajánl, mire ravasz kis mosolyra húzódik ajkam.
-Berill, ahhoz mindent le kéne pontoznunk, mivel Belial nem segített, így nehezebb dolgom van. Egyébként, hatszáz pontnál jársz. Szerinted ciki lenne ha én is megsimogatnám Mihályunk tökeit?-döntöm oldalra a buksim miközben ravasz fény csillog a szememben. Ugyanis a játékot még nem dobtam félre, akár én is megtehetem azt mint Berill. Viszont míg gondolataim közt kutatok az ark újfent lámát játszikés most szerencsésen a démonnő vállát találja el a köpet.
-Ez egy nem túl angyali vonás! Mindjárt a Pokolra kerülsz! Ó, nem, már ott vagy. Bocs Misi.-tárom szét karjaimat vigyorogva ahogy Berill közelebb sétál hozzá és ismét megnyomorgatja a tökeit.
-Azért azt szögezzük le, ez a találat nem számít bele a játékba!-nevetem el magam ahogy az ark fájdalmát figyelem, annyira kis suta. Bosszantó! Berill összeszedi magát és Belialhoz is intéz pár szót, mire felvonom szemöldököm.
-Ezt nem mondod komolyan?! Arra fogadjon melyikünk a jobb?-állok meg a készülő mozdulatomban és pillantásom a két démonra kapom, pláne mikor Belial közli, hogy Berillnek van esélye velem szemben, még ajkaim is elnyílnak.
-Persze, rögtön nevezd is ki Bizalmasodnak.-fújom fel pofimat duzzogva és ujjaim közt megfeszül a bőr. Legszívesebben már most eljárna a kezem, de Viszály úgy dönt, hogy mielőtt beindul az igazi buli, inkább vegyünk magunkhoz némi alkoholt. Vállat vonva lépek közelebb hozzájuk, pillanatokkal később már hozza is az őr a poharakat és az üveget. Michael is invitálást kap egy pohárra, de a nem elég egyértelműen írható a számlájára. Így Kedvesem csupán hármunknak tölt a whiskey-ből, bor, a fenébe is, miért nem lehet egyszer bor? Lényegtelen, elveszem az italom, majd a két démon felé tartom poharam, ha szeretnének koccinthatunk, belekortyolva a nyelőcsövet végig maró alkoholba, poharamat visszahelyezem a tálcára és határozott léptekkel indulok meg Michael felé újra.
-Szóval felelj! Mi bajod van velem? Mert ugyebár az, hogy démon vagyok, az most édeskevés. Téged valami egészen más zavar!-állok meg előtte két lépéssel, hogy gyűlölködő szemeit tisztán lássam. Az ark hamarabb elkapja tekintetét, mint gondolnám, nahát, csak nem igazam van? Itt valami egészen másról van szó.
-Ha gondolod és nem mersz hármunk előtt beszélni, elküldhetem őket. De feleslegen, mert a végén úgyis megtudják. Legyél ügyes ki angyal, felelj!-kacsintok rá miközben kezemben lendül az ostor. Azzal a céllal, hogy én is elegyengessem férfiasságának útját.
-Bocsi Berill, de vedd úgy, hogy a mestertől tanultam.-szólok még a nőhöz, majd megsuhintom a bőrt és keményen pattan a vége Mihály családi ékszerén, ezzel ismét borzalmasan magas férfihang tör elő belőle. Kiélvezem a perceket és kicsit sétálgatok előtte, mag azt saccolom hová kellene érjen a következő csapás. Ám nem hagyok több időt következő lendítésnek az lesz az eredménye, hogy az ark csuklójára tekeredik az ostor vége, közvetlenül a pánt fölött ami azt hivatott szolgálni, hogy vendégünk ne mocoroghasson annyit.
-Rohadj meg Belphegor.-sziszegi az ark mire hamis mosoly kerül pofimra.
-Ez egy gyönyörű párkapcsolat kezdete is lehetne!-szólalok meg fennhangon, hogy a többiek is jól hallják. Visszarántom az ostort és ezzel szinte csontig felszaggatja az angyalifém a húsát.

Zene: Fight Song
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1032
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szer. Nov. 25, 2020 2:52 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future
Cara, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Mihály a Pokolba. Ki gondolta volna? Elmondhatatlan szerencse, hogy pont az én Régiómba vendégeskedik itt élvezve a Pokol "szeretetét". Mire cellájához érünk bizalmasommal, Berill már gondoskodásába vette a férfit. Üvölt, káromkodik, fájdalom kínozza és angyali vére mocskolja be a padlót. Jelenlétünkben pedig újabb sebeket szerez. A gondolat, hogy mit kapunk majd ezért a Főnöktől, ha tudomást szerez róla, ismét egyik szeretett arktestvérével szórakozunk - amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan múlik feledésbe. Akár egy tüsszentés. Aggodalmaskodás helyett inkább emeljük a tétet és előkerülnek a kíneszközök. Egy remek darabra esik a választás, egy angyalpengézett végű ostorra, ami igazi gyötrelmeket képes okozni egyetlen suhintásával. Míg Belphegor is hosszabban méltatja hasznosságát, nem egyszer lendült már kezei között, addig én az ark kínlódását élvezem, amit eléri az első érzékeny találat. Rémesen fájhat. Elismerően nyilatkozok a démonnő megmozdulásáról. Akár direkt volt, akár a véletlen eredményezte, hogy ostorával az ark tökeit suhintsa. Hátamat közben a falnak támasztom és onnan nézem a folytatást. Bizalmasom mellém lép és fejét a vállamnak támasztja, így játszana pontozósdit.
-Én ehhez nem értek. - vallom be.
-Rátok bízom az értékelést. - teszem  hozzá és figyelem, ahogy az angyalt egy újabb helyen simítja fájdalmasan a karikás. Az arkkal való további társalgás lehetőségét elvetem. Kérdeztem őt szándékairól, de vagy ködösen fogalmazott, vagy kitért a konkrét válaszok elől. Ezrét nem látom értelmét a további szópazarlásnak, átadom Berill számára a terepet, játszadozzon csak. A nő kezében pihenő kínzóeszköz tökéletesen alkalmas arra, hogy Mihály átélje a fájdalom gyönyöreit. Belphegorban viszont még maradtak kérdések, amit szívesen a tollasnak szegez bízva valami érdemi feleletben. Miért szúrja ennyire Mihály személyt, hogy mellettem biztos helye van? Valóban jogos felvetés. És ha Miska pajtás hajlandó válaszra méltatni bizalmasomat, úgy teljes figyelemmel hallgatom mondandóját. Különös, hogy az angyali hadak vezére ennyit foglalkozik velünk. Bár én betudnám annak, hogy életképtelen, mióta apuci elengedte a kezét. Talán ezzel akarja felhívni Atyja figyelmét, remélve hogy majd visszatér. De az is lehet, hogy szimplán csak unalmas földi száműzetésének idejét akarja valamivel kitölteni és valami fura mód, minket szemelt ki. Belphegor is beszállna a játékba, barátnője felé nyújtja a kezét a bőrcsapkodót kérve. A kínzás hirtelen játékba fordul át, amit talán még élvezetesebbé teszi az egészet, már nézői szemszögből is. Berill alkut ajánl Belphegornak, úgy tűnik ez a pontozós móka mindkét démonnőnek a kedvére való. Mihály csak aggodalmasan pillant hol az egyik nőt, hol a másikat figyelve és szavak nélkül is elkönyvelheti, rá nem vár itt ma semmi jó. Nemtetszése jelül szájában összegyűlt véres nyálköpetet küld a démonnők felé és bár nem tudni a nyálcsomót konkrétan Berillnek szánta-e vagy Belphegort tisztelte volna meg vele, esetleg csak vakon megküldte a nagyvilágban talán eltalál valakit, de bizalmasom barátnőjének vállán landol az angyali csula. Tette nem marad reakció és viszonzás nélkül, mert a következő pillanatban Berill durván a mennyei golyók közé térdel felelevenítve a tollas ágyéktájon érzett múlófélben lévő fájdalmát. A mozdulatra kappanhangon sikolt fel, mire kárörvendő öröm tör elő belőlem és rohadt jól nevetek. De jókedvemmel nem vagyok egyedül. Egyedül Miska nem derül velünk. Közben átfut bennem egy múló gondolat, ha ezért büntit kapunk a nagyfőnöktől, bánja fene, már ezért a pillanatért megérte az egész. Belphegor végül megkapja az ostort, hogy kedvére játszadozhasson vele. "Amíg el nem kezdi, neked is van esélyed fogadni arra, hogy ki lesz a nyerő." Fordul felém Berill. Hogy fogadjak?
-Nehéz döntés...Belphegor is elég elvetemült ha ostor kerül a kezébe, de az előbbieket látva, felkötheti a szoknyáját. - ismerem el esélyességét tanácsadómmal szemben.
-Talán mielőtt belevágnánk a szórakozásba, ihatnánk valamit. - intek az ajtó előtt álló őrnek és többet mondanom sem kell, mert egy percen belül whiskeyvel és poharakkal tér vissza.
-Innál eggyel te is? - szegezem kérdésem az elgyötört égi vendégünk felé, aki újra elköpi magát, de túl messze vagyok tőle, hogy a legkisebb esélye is legyen összenyálazni engem.
-Akkor ezt egy nemnek veszem. - jegyzem meg, miközben háromunk részére kitöltöm az italokat.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 22, 2020 7:40 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future

Milyen szép is a démon élet. Néhány nappal ezelőtt, még a mesterem fürdőkádját kellett fogkefével suvickolnom, hogy némi ’fegyelmet’ tanuljak, most meg… Egy arkangyalt, egy démon lordot és annak jobb kezét magába foglaló illusztris társaságban angyal fémből átalakított karikás ostort csattogtatok. Ha ilyen megtörténhet, simán bele lehetne rakni a pokol marketing anyagaiba, hogy ez bizony az álmok földje. Na jó, azért a többségnek inkább a rémálmoké, de nem kell minden apró részletet belerakni a kampányszövegbe. Mindenesetre én nem voltam rest kiélvezni a helyzetet, és az sem vette el a kedvem, hogy az első csapásom nem éppen oda ment, ahova terveztem. Utólag belegondolva miért ne kezdhetném éppen a mogyoróival? Mondjuk a tényt, hogy van neki csak azután voltam hajlandó elismerni, hogy könnyek között, visítva próbálta enyhíteni az említett testrészt ért fájdalmakat, jelzem, nem túl sok sikerrel. Egyébként is még jó, hogy nem a szárnyát találtam el, hiszen még az első csapás előtt figyelmeztetve lettem, hogy az bizony tabu. Mivel akkor egyetértésem jeléül bólintottam egyet, ezért oda kellett figyelnem a mozdulataimra. Biztosan emiatt is volt, hogy jó pár arasszal lejjebb találtam el az arkot. Szerencsére osztatlan sikert arattam ezzel is és Belphegor olyan lelkes lett, hogy rögtön egy játék javaslattal is előállt. Széles vigyorom, mely eddig is dísze volt az arcomnak, ezzel elérte a maximális fesztávját.
– A lényeg, hogy ti számoljátok a pontokat, mert nekem nem erősségem a matek. – kiáltottam oda nekik vidáman, és már újabb csapásra emeltem a kezem. Ezúttal a mellkasát sikerült eltalálnom, így lényegesen szolidabb volt a kárörömöm. Sajnos a pöcse miatt vinnyogó ark képe, olyan mélyen beleégett a retinámba és a tudatomba, hogy azt nem übereli semmi. Ezért sem tiltakoztam, amikor Belphegor a kezét nyújtotta felém, és a ’fegyverem’ kérte. Különben is, ha már játszunk, akkor legyen ellenfél, no meg tét is. Odaadtam hát neki az ostort, és hátrébb léptem, hogy ő is ’alkothasson’ kedvére.
– Nah, ha két csapásból több pontot érsz el, mint én, akkor kérhetsz tőlem valamit. Ha viszont nem, akkor nekem lehet egy kívánságom. Áll az alku? – intéztem szavaimat a démonnőhöz, és reméltem, hogy bele megy a játékba, annak ellenére is, hogy még információt is akar Michaeltől. Apropó a tollas. Egyértelműen meghallotta Belphegor kérdését arra vonatkozóan, hogy vajon miért zavarhatja őt a nő pozíciója, de világos volt az is, hogy nem fog erre egyhamar válaszolni, mert egy újabb adag vérrel szennyezett ’nemes’ angyal köpetet lövellt a kettősünk felé. Ezúttal ügyesebb volt, és sikerült a vállamat betalálni. Mondjuk lehet, hogy Belphegort célozta, csak túl közel voltunk egymáshoz, ki tudja. Mindenesetre ez most Belphegor pillanata lett volna, hogy a tettek mezejére lépjen, de egy ilyen ’kedves’ gesztust, még akkor sem hagyhattam figyelmen kívül, ha már nem az én kezemben volt az ostor. Ezért közelebb léptem az arkhoz, és egy jól irányzott, valamint rendkívül határozott rúgással ismét megtaláltam azt a szervét, ami korábban is könnyfakasztó pillanatokat okozott neki. Még hogy egy férfi nem lehet szoprán. Angyal körökben még ez is lehetséges. Gurgulázó nevetés tört ki ajkaim közül, de hátrébb léptem végül, hogy ténylegesen átadhassam a helyem Belphegornak.
– Bocsi, most már tényleg tied. A szárnyaira legalább vigyáztam. – mondtam most már én is a könnyeimmel küszködve, bár az én cseppjeim a még mindig bujkáló nevetés miatt jelentek meg. Hamarosan viszont rendeztem a soraimat, így a következő mondatom már kuncogás nélkül tudtam elmondani.
– Amíg el nem kezdi, neked is van esélyed fogadni arra, hogy ki lesz a nyerő. – fordultam ezúttal Belialhoz, mert igen sajnálatos lett volna, ha őt kihagyjuk a buliból. Neki biztosan több oka van Michael szenvedését nézni, mint mondjuk nekem. Plusz ez ugye az álmok földje, és lehet annál szebb jelenetet átélni, mint hogy egy arkangyalt két démon nő ostorral csapkod? Van egy olyan érzésem, hogy minimum benne van a top tízben ez a kép.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara GadHg7Q
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Nov. 13, 2020 7:21 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Cara, Belial & Belphegor


N
em kapok megfelelő reakciót szóban  Viszálytól, de sunyi vigyora épp eleget beszél helyette. Ciccegve rázom a fejem ahogy elindulunk a zárkák felé, majd mesélek kicsit Berillről, megemlítem Vergil eltávoztát, aztán szemtanúi lehetünk annak, hogy a démonnő milyen jól is bánik az íjjal.
-Berill kedvesem, rád bízom a tájékoztatást. Csak ne hagyd ki a pokolkutyás részt sem. Az igazán érdekes szokott lenni, mivel nem túlzottan finomak!-vigyorgok rá a nőre szélesen és mivel az ark sokadjára vesz a szájára úgy ahogy nekem nem tetszik, úgy döntök illendő lenne végre megtorolnom a dolgot. Így tehát egy gyors bal horog lesz a jussa, ennek hála pedig mínusz két fog. Még magam is meglepődök azon, hogy ekkorát sikerült rámérnem, de vállat vonva lépek hátra, teret adva a többieknek is. Berill egy újabb nyíllal kedveskedik neki, míg Belial a tollas lábát töri. Elnevetem magam Michael fájdalmán, ez követőleg pedig Viszály ajánl fel Berillnek még pár játékszert, méghozzá a legjobb felhozatalból. A karikás ostor régi kedves emlékeket idéz bennem, melyeket hangosan is megosztok. Kedvelem azt a kínzóeszközt és sűrűn fordult már meg a kezemben. Ám mielőtt a démonnő hozzá nyúlna egy kérdést kapok. Hátra vetett fejjel kacagok, igazán muris felvetés, hogy kínzáson kívül másra is lehetne használni, ám miután csillapodik a jó kedvem, megnyugtatóan pillantok Berillre.
-Pontosan kínzást értek. Tökéletesen idomul az angyali testre, tekeredik körbe a nyakon és ha ügyes vagy.... Egy rántás és a fej elválik a testtől.-kacsintok a démonnőre, aki így már kezébe meri venni a bőrt, hogy Mihályunk is jót érezzen tőle. Szerencsére Belial belemegy, hogy a szárnyakat megkaphassam, így ujjongva ütöm össze kezeimet.
-Hallod Berill? A tollas résszel finoman. Nem szeretném ha véres lenne, úgy nem olyan szép!-emelem fel mutató ujjam és párszor jobbra balra mozdítom figyelmeztetőleg. Belial közben mellém sétál és az Ő háta is megpihen a falnál. Nem gondolkozom sokat, vállának dőlök és úgy nézem én is a műsort. A nő pillanatokon belül megsuhintja az ostort és az arkot úgy találja el, ahogy eddig talán még senki soha. Belial meg is dicséri a találatot, egyetértően bólogatok.
-Szerintem teljesen direkt volt, a családi ékszer ér a legtöbbet. Hány pontot adjunk érte? Ötszáz megteszi? A karja legyen ötven pont, a lábai érjenek harmincat, mert az egyik törött... Belial mit mondasz? Ha Berill arcon csókolja csak a sudárral az hány pontot ér?-vigyorogva fordulok kedvesem felé, majd várom a válaszát, ám ekkor újabb találat érkezik, immár mellkasra.
-Ahh, száz pont.-ujjongok, majd amikor a nő megkérdezi mennyire szeretnénk vele dumcsizni felemelem a kezem, ha már lehetőség nyílik rá, bár Belial nem óhajt társalogni tovább.
-Engem azért mocsok módon érdekel, hogy mi a búbánatos rántott balherémért pikkel rám ennyire. Mi a szart vétettem én neki, hogy folyamat lehord?!-lököm el magam Lordom vállától és közelebb lépek.
-Miért fáj neki annyira, hogy elég ideje biztos a pozícióm Viszály mellett?-a kezemet nyújtom Berill felé, azzal a céllal, hogy egy csöppet kivegyem kezéből az irányítást. Remélve, hogy egy rövid időre átadja az ostort elfeketednek szemeim és gyűlölködve nézek az angyalra.

Zene: Fight Song
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1032
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Hétf. Nov. 02, 2020 9:55 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future
Cara, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
"Miért zavart egy kis angyalvér?" Érkezik a kérdés, miután kerek perec megvallom, hogy mielőtt feltűntem a tanyaszélen, előtte egy nem tervezett angyali találkozóm volt. Válasz helyett csak egy sunyi, sokat mondó vigyor jelenik meg az arcomon. "Egy kis angyalvér". Sejtheti, hogy annál kicsit több tapadt rám, ha úgy döntöttem, helyben beállok a tus alá és nem várok a tisztálkodással a Pokolig. Az alagsorba menet Belphegor egy szívességre kér, és bár nem adom azonnal beleegyezésemet, mégsem vetem el az ötletét. Fontolóra veszem Berill barátnője tanítását. A cellához érve azonnal látom, hogy vendégünk figyelme rendesen le van kötve. Nagyon helyes, mert még véletlenül sem szeretném, hogy drága Mihályunk azzal a rossz érzéssel távozzon innen, hogy nem kapta meg a rangjához méltó vendéglátását, vagyis nem foglalkoztunk vele eleget. Még a végén azt terjesztené, hogy nem látjuk a maga fajtát szívesen a Pokolban. Vergil már megkapta ami neki jár, most Miska következik. Berill játékától az ark szava elakad, amihez a torkából kiálló nyílvessző is nagyban hozzá tesz. Kirántom durván, még egy nagyobb húscafat is kiszakad az angyali testből, amit hangos méltatlankodással fogad. A lövedék barbárnak titulált eltávolítása után Mihály gyorsan megtalálja a hangját és heveny szitkozódásba kezd. Fogalmam sincs honnan szedi, hogy bármikor is társulnék hozzá. Nem jut eszembe egy olyan dolog sem, amiben bármilyen szinten is szükségem lenne egy ark segítségére. Az meg végképp nem világos, mire kellenék én neki. De mindegy is, mert ezt már nem árulja el és mivel semmi érdekeset nem mond, így nem is kár, hogy egy újabb vessző talál be a nyakába Berill íjából. Mielőtt bármi szólnék bizalmasomat ért könnyűvérű vádjára, kedvesem egy büdös nagy öklössel intézi el, hogy arkpajtás tanulja meg mit beszél a szája. Talán legközelebb majd alaposan megválogatja a szavait. Nem világos, Miska mit foglalkozik ennyit a tanácsadómhoz fűződő viszonyommal. Belphegor keze hangosan vágódik a férfi arcába, ütése olyan hatásosra sikerül, hogy talán még a folyosón is hallani, ahogy Mihály szája reccsen egy nagyot, két foga azonnal kimozdul a helyéről és egy adag véres köpettel landol a földön az őr lábaitól nem túl messze.
-Az ám igen. - elismerés jele villan át arcomon, épp csak kezemet nem emelem tapsra. Miután egy csúnya lábtöréssel méltánylom én is az angyal kéretlen gondolatait, feltárom Berill előtt a fal melletti szekrény titkait, aki kicsit fokozná a hangulatot a tollas megkínzásával. Tetszetős gondolat. Néhány gondolatot hozzáfűzve tárom ki a bútorzat ajtajait, felfedve a bene rejlő számtalan huncut játékszert. Tollas vendégünket talán elborzasztja a látvány, ha úgy dönt oldalvást vetne erre egy pillantást az eszköztárra.
-Válogass bátran. - ajánlom a nőnek. A széles választékban egészen biztos talál olyat, ami a kezére áll. Belphegorban a kitárt szekrény és az angyalpengéből átalakított ostor édes emlékeket idéz. Meg kell vallani jól forog a kezében az ostor, bár nyilvánvalóan, az a nyomorult tollfészek, akit simogatásában részesített vele, nem így gondolná.
-Szerintem Mihály is élvezné. - pillantok a vállam fölött lestrapált tollas hátúra, majd Jobb Kezemre. Berill tetszését is elnyeri a karikás, le is emeli a helyéről. Kitűnő választás. Egyidejűleg az ark szeme hatalmasra nyílik és riadtan néz a nő ujjai között szorongatott kínzótárgyra. Igen pajtás, hidd csak el. Sugallja tekintetem, hogy bizony erre esett a választás, ezzel lesz édesgetve. Még az első ostorcsapás előtt Belphegor előáll egy apró kéréssel.
-Igaz. Akkor a szárnya legyen tabu. Már ha ennyire szeretnéd nappali dísznek. - bólintok rá beleegyezésemképp.
-Így is marad elég kínozható felület. - teszem hozzá, miközben kedvesem mellé lépek, a falhoz támasztom a hátamat és karba font kézzel, sunyi vigyorral figyelem, ahogy Berill akcióba lép. Nem is kell várni az első suhintásig, ami rögtön a férfi legérzékenyebb, legnemesebb pontját találja.
-Uh, ez nyilvánvalóan nagyon fájhatott. - észrevételezem gúnyos mosollyal.
-Szép találat Berill. - mondom elismerően. Egy pillanatra a légzése is kihagy, majd eddig nem ismert mélységekből szakadnak fel a fájdalom hangjai Mihályból. Ezt követően pedig egy olyan mondat hagyja el az ark száját üvöltései közepette, amit soha nem képzeltem, hogy valaha is hallok egy főtollaséból.
-A tökeim, Istenem, édes Istenem a tökeim. Bassza meg a tökeim. Atyám, könyörgöm segíts! - vonyítja szűkülve, élesen kapkodva a levegőt. Utolsó szavainál hangja síróssá válik és némi könny is szökik a nyomorult szeme sarkába. Reflexszerűen nyúlna a fájó pontjához, de a béklyói nem engednek neki ennyi mozgást, így combjait igyekszik összeszorítani a fájdalom tompítása végett. Sérült lábának kínjai eltörpülnek férfiasságán ért csapás mellett. Még fel se ocsult az előző találatból, már érkezik a következő. Újra lendül a karikás fegyver, ezúttal mellkas tájt éri a kedvesség.
-Részemről nincs. A kérdésemre úgysem felelt, más pedig nem igazán érdekel. - felelem a démonnő kérdésére és emelem meg kicsit a vállam utalva rá, játszhat vele kedvére. Én majd érdeklődve figyelem a partvonalról.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Vas. Nov. 01, 2020 8:05 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future

Van valami felemelő abban, amikor kínzol másokat. Amikor kiszolgáltatott helyzetben vannak és az életük a kezedben van, az olyan hatalom érzeted ad, amit semmi más nem tud helyettesíteni. Persze, mint minden könnyen jött ’előny’ ez sem tart örökké, jelen esetben addig érezhetem magam keménynek, amíg a láncok kitartanak. Mivel még sosem volt szerencsém ilyen körülmények között arkangyalhoz, így volt bennem egy egészséges óvatosság, de ez is inkább arra ösztönzött, hogy addig csapkodjam a sors seggét, amíg lehet. Tehát addig ’kényeztessem’ Michaelt, míg tart ez az idilli állapot. Ugyanakkor még megőriztem valamennyit az emberségemből, egész konkrétan azt, hogy amikor ilyen örömteli esemény ér, azt szeretném megosztani azt másokkal is. Éppen emiatt kifejezetten örültem annak, hogy Belphegor és Belial egész gyorsan csatlakozott hozzánk.
– Oh, még csak ingyenes termék mintát adtam az egyik régi kollekciónkból, de most, hogy itt vagytok, lehet, hogy praktikus lenne tájékoztatnunk pontosan milyen szolgáltatásokat vehet még igénybe. – válaszoltam egy széles mosoly kíséretében Belphegornak, mikor azt ecsetelte, hogy milyen fontos vendégünk van. Nos valóban igen illusztris lénnyel hozott össze a sors, és igazából nem csak Michaelre gondolok. Amikor elindultam a Földre, hogy megszerezzem az első lelkemet nem gondoltam volna, hogy kevesebb, mint 24 órával később kedélyesen fogok egy arkot kínozni a Viszály lovasával és a jobb kezével. Bármilyen ironikus is, de ez az esemény bizonyítja, hogy egy démonnak is lehet szerencséje. Michael viszont… hát nem kedveztek neki az égiek… Valami szövetség félére célozgatott haloványan Belialnak, de őt ez még annyira sem érdekelte, hogy némi ’noszogatással’ megpróbálja kiszedni belőle, hogy pontosan mire gondolt. Mivel ő nem cselekedett, így ismét én vettem kezembe az irányítást, mert ahhoz, hogy Michael puszta rinyálását hallgassuk túl drága az időnk, így pumpáltam bele még egy kis ’anyagot’.
Szerencsémre, mindkét démon rendkívül jól szórakozott ezen a tevékenységen, és Belphegor még bíztatott is, hogy egészen nyugodtan folytassam csak, amit megkezdtem. Ezután persze Belial is beszállt és ’erotikus’ masszázsban részesítette Michaelt combját. A szerencsétlen persze nem értékelte annyira ezt a fordulatot, és az új nyíllal a torkában még tiltakozni sem igazán tudott. Furák ezek a tollasok. Nem tudják, hogy mi a jó… Végül Belial ellépett Michaeltől, és ez ’eszköz’ tároló szekrénynek egy olyan részét tárta fel, ami előttem teljesen ismeretlen volt. Egy pillanatra mérges lettem, hogy eddig nekem miért nem szólt senki arról, hogy van egy ’prémium’ részlegünk is, de gyorsan elengedtem a haragom, amikor közelebb mentem a szekrényhez, és megláttam, hogy mik is vannak ott pontosan. A szemem azonnal megakadt a karikás ostoron… Bizonyosan ezt valaki nekem tervezte. Rögtön a kezembe vettem, és értő tekintettel kezdtem szemlélni, valamint gondolatban már el is játszottam a jelenetet, amikor Michael vergődni kezd az első kanász után.
– Oh, igeeeeeeen…. – izgatottságomat nem is bírtam magamban tartani, de ez talán érthető. Nem minden nap találkozik a démon egy angyalfémmel megtámogatott ostorral. Már épp meg is indultam volna, hogy tesztelhessem a karikás ostor forgató tehetségemet a vendégünkön, amikor Belphegor kijelentette, hogy imádta múltkor az ostort. Hirtelen torpantam meg, mert eszembe jutott, hogy az ostort azért nem csak kínzásra lehet használni, és ez némi aggodalomra is okot ad, így kénytelen voltam a démonnő felé fordulni.
– Várj. Ugye a múltkor alatt egy kínzást értesz és nem… öhm… szóval kínzásra gondolsz ugye? – feltételeztem, hogy igen lesz a válasz, de azért jobb az ilyen kérdéseket tisztába tenni. Kitudja, hogy az ilyen öregek mivel ütik el az unalmas perceiket… Persze nem mintha gond lenne vele, csak szeretek olyan eszközökkel dolgozni, amik… hmm… rendeltetés szerűen vannak használva, és nem alkalmazták őket egyéb célokra… Amennyiben Belphegor megnyugtat, hogy semmi illetlen nem történt az ostorral, akkor odalépek Michaelhez, és magasba lendítem az ostort. A tervek szerint az arcát akartam eltalálni, de ehelyett egy sokkal intimebb ponton sikerült eltalálnom. Mondanom sem kell, hogy ordított, ahogy az átszúrt torkán kifért.
– Na nézd már, tényleg milyen ügyetlen vagyok... – azt nem tettem hozzá, hogy ezzel a mozdulattal valószínűleg megalapoztam a hírnevemet, mint a ‘here verő’… Nem éppen az a titulus, amire igazán vágyom, de inkább ez, minthogy a ’fiatalon elhunyt’ legyen a nevem mellett… Mindenesetre egy ördögi vigyort varázsoltam a képemre, jelezvén, hogy teljesen szándékos volt a tettem, és nem csak egy újabb bénázásnak lehetett szemtanúja a nagyérdemű.
– Akartok még vele dumcsizni? Esetleg valami szuper titkos angyal haditerv, amit kikéne szedni belőle? Csak azért kérdezem, hogy mennyire “kíméljem” a nyelvét. – kezeimmel macskakörmöt imitáltam, majd vissza emeltem a tekintetem Michaelre. Mielőtt azonban a démonok válaszolhattak volna ismét lendítettem a kezemet, és most sikerült a mellkasát eltalálnom. Nah… haladunk végre szépen felfelé…
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara GadHg7Q
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Pént. Okt. 30, 2020 7:56 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Cara, Belial & Belphegor


A
Pokolban már el merem engedni magam, a Lordi Palota falai között tökéletes biztonságban érzem magam, az meg már csak a hab a tortán, hogy hoztunk haza egy játékot. Belial közbelépésének hála még mindig nem ért utol a vég, pedig most valóban borzasztóan közel volt. Ám még így sem fogom fel teljesen mekkora bajban is voltam a kis magánakcióm miatt. Biztosra veszem, hogy azért ennek majd lesz még böjtje, alhangon egy jól irányzott fejmosást kapva. De talán most Viszály is fel van ahhoz eléggé pörögve, hogy eltekintsen ballépésemtől. Na meg attól, hogy félig ki akartam hagyni a játékból. Szerencse, hogy Berill olyan ügyes volt és meg tudta szólítani miután engem elnyelt a feneketlen sötétség. Vajon meddig lehettem kiütve? Nem számít, most csupán az, hogy Belial lesz kedves felöltözni, majd pedig hogy haladjunk a démonnő után, aki lelépett az arkot kísérő őrökkel együtt. Miután teljes ruhatárban visszatér hozzám, nem vagyok szégyenlős szenvedélyes csókban forrni vele össze, s csak utána köszönetet mondani neki, újfent hajlandó volt kihúzni a gangeszból. Bár azt mondja nincs mit megköszönnöm, tudja jól, hogy sosincs olyan alkalom, ahol ne tenném meg, legalább egyszer. Számomra fontos dolog, akkor is, ha neki nem érdeke. A szövetségese vagyok, de attól még jár a köszönet. Pillanatokkal később a törölközőbe bugyolált nemesebbik részére is rá kérdezek, ilyen "méltatlanul" még sosem láttam megjelenni. A válasz viszont annál egyszerűbb.
-Nem értem, hogy miért zavart egy kis angyalvér... Nem vezetünk be új szokásokat, tudtommal...-vonom meg a vállam vigyorogva miközben oldalán indulok el a cellák felé. Út közben mesélek neki friss ismeretségemről is, többre tartom Berillt, mint amit így elsőre láttam, s arra kérem Lordomat, vegye szárnyai alá a démonnőt is, úgy ahogy engem. Segítsen neki, mert arra kérem. Nem utasítja el a gondolatot, én pedig büszkeségtől eltelve vidoran haladok tovább, míg meg nem hallom a tollas üvöltését.
-Remélem Berill jobb tanuló lesz, mint én.-vigyorgok magam elé miközben felidéződnek előttem a dolgok. Mennyire önbizalomhiányos kis démon voltam... Hihetetlen. Elárulom azt, hogy Vergil, egykori mesterem immár alulról szagolja az ibolyát.
-Igen, kicsit sokáig húzta. Bocsesz.-ahogy a cella elé érünk, érdekes látvány tárul elénk, a démonnő ugyanis feltalálta magát, míg megvárattuk, Michaelt élő céltáblának használta. Az apró kis elejtett mondatra csupán megingatom a fejem.
-Fontos vendégünk van, nem hagyhattuk ki, hogy ne lássuk milyen vendégszeretetben részesíted.-elismerően pillogok rá miközben a tollas megszabadul a torkába ékelődött nyílvesszőtől és beszédre adja a fejét. Azonnal pocskondiázni kezd mire felvonom a szemöldököm, pláne mikor engem is megemlít szavai között. Dühösen fonom karba kezeimet, majd Belialra pillantok.
-Azt ne mondd, hogy hagyod neki, hogy így beszéljen rólam?!-szólalok meg sziszegve s ha Kedvesem nem tesz semmit, még Berill újabb nyila előtt egy lépéssel Mihály előtt termek és egy jól irányzott bal horoggal jutalmazom.
-Megmondtam, hogy nem vagyok olyan, mint a földi halott játékszered!-mondom ki a fuvallatnál is halkabban. Ellépve tőle, míg Viszály szóval tartja megkapja a második nyilat is a torkába. Nevetve fordulok Berill felé, aki mindkét kezét a magasba tartja.
-Nyugi, nincs semmi gond, éld csak ki magad.-kacsintok a nőre és visszasétálok támasztani a falat. Eközben Lordom tapos bele teljes erővel a combjába, a csontok jellegzetes roppanó hangja szinte zene füleimnek. Berill szeretne kicsit komolyabb fegyvert az ark kínzására, így Démonom csak hamar rá figyel és az egyik szekrényhez lép, hogy kisvártatva egy olyan helyet fedjen fel előttünk, ami telis tele van olyan eszközökkel ami a démonnőnek még jól jöhet.
-Ó! Azt az ostort a múltkor imádtam. Szívesen elviselném a mindennapokban is.-jegyzem meg, pusztán támpontként barátnőmnek, bár az tény, hogy a tőreimtől nem válnék meg. Elég ha néha játszhatok kicsit többel is. De most hogy visszakaptam a saját pengémet, már talán arra sem lesz szükség. Kényelmesen kitámasztom magam míg a démonnő választ a kínzóeszközök közül, majd oldalra döntött fejjel méregetem aszárnyast.
-Azért tényleg ne tegyük teljesen tönkre, oké? Lehet, hogy komolyan megfontolom a ház díszítését. Vagy legalább had kaphassam meg a szárnyait. Lécci Belial! Gondolj rám is ha Berill kiszórakozta magát.-kérlelem a férfit, hiszen annyi jó variációt tudnék kezdeni csak a szárnyakkal. Még talán szőnyegnek is jól nézne, vagy a falra felhelyezve kereszt alakban, még a végtisztességet is lehetne szimbolizálni vele.

Zene: Fight Song
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1032
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 10:38 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future
Cara, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Mozgalmasra sikeredett napunk után mindhárman egy ark társaságában térünk vissza a Pokolba. Szinte borítékolható, hogy Lucifer nem csattan ki az örömtől, ha megtudja, hogy megint egy arktestvérével szórakozunk. Már HA megtudja. Belphegor is saját bőrén tapasztalhatta milyen az, ha a Fónök igazán megharagszik. Az öreg Luckó a büntetéssel sem fukarkodik, bár ígérete szerint Harmónia után inkább egy elnyújtott halál várna ránk. Ennek tudatába - mivel is járna az efféle ark-móka - sem fog el az aggodalom. Ez most más lesz, Raguel története nem ismétlődik meg. Ebben teljesen biztos vagyok, ugyanis még nálam van a szérum, amit az angyalnőnek tartogattam. A szer, ami elcsalja az angyali emlékeket, ezért így arra sem fog emlékezni, hogy valaha a pokolban járt vagy hogy, találkozott Berillel és Belphegorral a tanyavégen.
Törölközőmet alkalmasabb öltözetre cserélve térek vissza. Bizalmasom szenvedélyes csókkal fogad a nappali küszöbén. Puha ajkai még azelőtt lefoglalnak, mielőtt szóra nyílhatnának.
-Nincs mit köszönnöd. - felelem. Kedvesem magyarázatot vár fenti lenge viseletemre. Na igen, a frottír.
-Egy lelket mentem behajtani, de két kellemetlenkedő tollfészek közbeavatkozott. Kicsit elfajult a beszélgetés, és kénytelen voltam venni egy gyors zuhanyt. Közben jött a hívás. - foglalom össze dióhéjban a tanyaszélre kerülésem előtti perceket. A pince felé menet a barátnőjére tereli a szót, felveti az ötletet, hogy esetleg pártfogásomba vehetném és taníthatnám Berillt, ahogy annak idején őt is. Igazi tehetségnek tartja a lányt, de tudását hanyag oktatója miatt nem tudja kamatoztatni.
-Lehet róla szó. - válaszolom rövid megfontolás után, nem zárkózok el a gondolat elől, közben az alagsori vendégszobához érünk. Már a folyosón hallani Mihály üvöltését. Milyen örömteli hangok. A látvány ami pedig a szobába belépve fogad még szívderítőbb. Míg szélesre nyúlt vigyorral észrevételezem, mivel szórakoztatja Berill a vendégünket, Belphegor megosztja, hogy leszámolt Vergillel és ebben barátnőjének is része volt.
-Oh, hát őt is elérte a vég. Ideje volt már. - elég sok kellemetlenséget okozott a démon. Jobb kezem közben már azt tervezgeti hova lehetne Mihályt felfüggeszteni. Megmosolygom, mikor szobakiegészítőként tesz rá említést és el kell ismernem, valóban jól mutatna a nappaliban fali dísznek. Szinte látom is magam előtt lecsüggedt fejét és két oldalán kifeszített koromszínű szárnyait. Adna egy hangulatot a helyiségnek. Ám mielőtt a szoba részévé válna kíváncsian lépek Miskához és tudakolom, miért akart ennyire találkozni velem, de nem kapok rá feleletet. Legfeljebb vérbugyogással kísért hangok szaladnak ki a száján. Szótlanságának oka feltehetően a nyakából kiálló nyíl lehet, de ezen könnyen segíthetünk. Megragadom a testéből kiálló tollas lövedéket és egy hirtelen mozdulattal ki is rántom. Mihály azonnal megtalálja a hangját. Tudtam én, hogy emiatt hallgatag. Olyan heves öblös szitokáradatot zúdít rám, hogy szinte versenyre kelhetne szabadszájú bizalmasommal is.
-Ugyan már Mihály. - ingatom a fejem, miközben Belphegortól nevetése közepette megkapom, hogy barbár vagyok. Misi már gondolatban el is temetett minket. Halált és sírunkon táncolást emleget. A fal előtt láncokon, vasbilinccsel megfogatva....nos inkább röhejesnek hatnak fenyegető szavai, egy pillanatig sem tudom komolyan venni a fazont. És ezzel nem vagyok egyedül, ugyanis Berill nyíltan gúnyt űz a nyomorult szárnyasból. A démonnő szemtelensége látványos nemtetszést vált ki vendégünkből, míg engem kifejezetten szórakoztat. Megmosolygom, ahogy Mihály homlokán kidudorodnak az erek és karját rángatva zörgeti meg a csuklóját fogva tartó vasat. Harag ver tanyát benne és a düh az, ami eltorzítja arca vonásait. Arki méltósága úgy tűnik valahol a felszínen maradt, mert nyálát a rajta nyelvét élező Berill felé küldi. Feltételezem, legalábbis ez lenne az eredeti szándék. Szemmel látható, hogy nem gyakorolja túl gyakran ezt az undorító halandó szokást, mert a démonnő helyett saját magát sikerül lenyálaznia. Annyira szánalmas, hogy ezen nevetni sincs kedvem. Mivé roggyannak le az arkok. Még annyi erő sincs benne, hogy egy tisztességeset köpni tudjon. Szégyenletes. A fejemet lemondóan ingatom, miközben a vendégünk elcsodálkozva tekint a saját kezére került nyálcsomóra. De elég neki egy pillanat, hogy összeszedje magát és ott folytassa a vagdalkozást, ahol a köpés előtt abbahagyta. "Ostoba vagy Belial". Mordul rám Miska vádló tekintettel és még egy sértést is intéz bizalmasom felé.
-Hát nem tudom kinek gondolsz. Vagy honnan veszed, hogy magasabbra vágynék mint, ahol most vagyok. Arról pedig végképp fogalmam sincs, melyik pizsamádban álmodta, hogy bármikor szövetkeznék akár veled vagy bármelyik másik angyallal. - döntöm oldalra a fejem. Köztudottan nem bírom a tollas népet, mindegyiket fémládába zárva látnám szívesen, 20 láb mélyre temetve a föld alá. És azt sem bánnám, ha még rá is betonoznának. Ez meg itt valami elszalasztott közös csúcsra jutásról beszél.
-Valld csak be, nem is volt semmiféle terved. - mondanám neki, de mielőtt szavakba ölteném a gondolatot Mihály gigája egy újabb nyilat fog. Elnevetem magam, mert újra nyomorultul belé fojtották a szót.
-Szóval élvezettel táncolnál a sírunkon. - ismétlem meg előbbi kijelentését, majd egy határozott mozdulattal taposok rá combjára. Cipőm talpa alatt fájdalmasan nagyot reccsen a férfi végtagja. Üvöltene a fájdalomtól, de inkább csak kislányos nyöszörgést présel ki magából a hangszálaiba ékelődött nyíl miatt.
-Nem izgat a véleményed. - teszem hozzá, majd Berill kérdésére válaszolva sétálok át a szobán és állok meg az egyik bútorzat előtt. A szekrény ajtajait szélesre tárom, amibe számtalan csúnya kínzásra alkalmat segédeszköz lapul. Mégsem azok a tárgyak adják a bútor érdekességét. Végig húzom a kezem az egyik polc peremén és egy hangos kattanással tárul fel egy belé épített rejtett ajtó, ami mögött égi fémből kovácsolt fegyverek rejlenek.
-Nézz szét, válogass bátran. Van itt tőr, kard, angyalpengéből készült nyíl... - sorolom Berillnek. Ha közelebb lép, hogy szemügyre vegye a kínálatot láthat még háromágú villát, dobócsillagot is és egy angyalfémből átalakított karikás ostort. Ahogy sorolom a lehetőségeket, mivel okozhat további fájdalmat az angyali cimboránknak, vállam felett, szemem sarkából vetek rá egy pillantást, majd ravasz róka módjára vigyorodom el. Nem tudom, hogy a második nyíl és a combtörés okozta kellemetlen érzet miatt nyílik kerekre szeme és válik arca sápataggá, vagy inkább megnevezett fegyverek miatt fogta el némi riadalom. Mindegy is, kíváncsian várom Berill miként dönt, melyik csinos darabra esik választása.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Csüt. Okt. 29, 2020 9:09 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future

Mi tagadás, amikor Belphegor közölte a lordjával, hogy beszélniük kell arra számítottam, hogy… öhm… szóval a pokolban a pletykák gyorsabban terjednek, mint a fing, így arra gondoltam, hogy eltöltenek egy két kellemes percet egymással, ha már kishíján ott hagytuk a fogunkat a zseniális ’ejtsük csapdába az arkot’ akció közben. Ehhez képest… Hát igencsak sietősre fogták, mert nem élveztem túl sokáig egyedül Michaek társaságát. Természetesen nem tudtam ezt a dolgot szó nélkül hagyni, amikor mindketten megérkeztek a cellához.
– Hmm. Ez gyors volt.   – egy gonosz kis mosoly ült ki az arcomra, de aligha gondolhatták ez alapján, hogy pontosan mire is céloztam. Hiszen nekem fogalmam sincs arról, hogy milyen viszony is van köztük ugye… amúgy is lehet, hogy a ’hírek’ némi túlzásba estek, szóval tényleg nem lehetek biztos a dolgomban. Mindenesetre az megnyugtató volt, hogy ők is csatlakoztak. Azért nekik lényegesen több tapasztalatuk van az ilyen illusztris vendégek ’kiszolgálásában’.  Azonban ahelyett, hogy meg mutatták volna milyen is az ’élet’ idelent, előbb Belial megkérdezte, hogy miért is akart vele találkozni Michael. A tollas persze nem tudott válaszolni, mert a torkából kiálló nyílvessző destruktív hatással volt a hangszálaira, így önkéntelenül is ördögi vigyor ült ki a képemre. Én még egész sokáig elnézegettem volna, ahogy próbálkozik a szerencsétlen. Belialnak viszont erősebb volt a kíváncsisága, így egy elegáns mozdulattal kirántotta a nyilat az ark torkából, tisztes mennyiségű húst is kiszakítva. A mosolyom némileg lankadt, hiszen ez az én játékom volt, de nem tettem megjegyzést, elvégre ebben a társaságban én igen kis halucinak számítok. Még az őr is magasabban helyezkedik el a ranglétrán, mint én, ezért nekem oda kell figyelnem minden lépésemre, ha előrébb akarok jutni. Márpedig szándékomban áll természetesen. Egy darabig még elviselem, hogy én vagyok mindenki csicskája, de már nem sokáig… Mire végig gondoltam a lehetőségeimet, Michael végül megtalálta a hangját, és vérben úszó szemeit Belialra emelte.
– Most már nem számít. Eljátszottátok a lehetőségeteket. Meg fogtok halni, és én élvezettel fogok táncolni a sírotokon. – Michael annyira meg volt győzödve a mondandója igazság tartalmáról, hogyha nem éppen a cellánkban raboskodott volna, még talán el is hittem volna neki. Így viszont… Kénytelen voltam a tenyeremet az arcom elé emelni, hogy ne bukjon ki belőlem egy hangos kacaj.
– Oh igazán? Várj csak…   – a tenyeremet kezdtem vizsgálni, mintha egy láthatatlan határidő naplót tartanék a kezemben, majd visszafordultam Michael felé. – Téves. Az én határidő naplómban nem szerepel a halálom. Ellenben a tiéd… Kíváncsi vagy milyen napra esik? – Nem tudtam leplezni a jó hangulatom Michael dühtől eltorzult arca láttán. A mocsok még köpni is megpróbált egyet felém, de csak némi vért sikerült produkálnia és az is a saját kezének a csonkján landolt. Ez így tényleg elég szánalmas.
– Senkik vagytok, és a testvérem bosszút áll majd. – intézte ezt Belphegorhoz, és én is kaptam még egy szúrós pillantást. Majd Belialra emelte a tekintetét, és újabb mondókába fogott.
– Ostoba vagy Belial. Igazi hatalmat szerezhettél volna. Olyan megállapodást köthettünk volna, ami mindkettőnket a csúcsra juttatott volna. Ehelyett… beéred egy ribanc ölelgetésével. Szánalmas vagy. Ezek után nem fogom neked elmondani, hogy mit terveztem. – mihelyst a mondandója végére ért a torkához kapott, mert hát… Megint idő előtt elsült a kezem nah… Amikor hallok egy olyan hülyét, aki konkrétan felhívja a figyelmet rá, hogy milyen információt is érdemes belőle kiszedni némi kínzás segítségével, akkor megesik az ilyesmi…
– Hoppá bocsánat esküszöm, hogy véletlen volt. – mindkét kezemet felemeltem, még mindig a kezembe tartva az íjat, mintha teljesen ártatlan lennék. Milyen mágikus íj ez, ami magától felhúzza magát és kilövi a nyilat… mik vannak itt lent… Viszont hiába akadt el megint Michael szava, éreztem, hogy ennél sokkal jobban is értékelhetné a mutatványt, ha angyalpengéből készültek volna a nyílhegyek. Én viszont nem találtam a kis raktárban hasonlót, így Belphegor és Belial felé fordultam.
– Egyébként nincs itt valami angyal pengéből készült finomság? Ez így hosszú távon kevés lesz.   – jelzés értékűen meglóbáltam a fegyverem, és kérdő tekintettel néztem a két démonra. Persze ha nekik van más ötletük, akkor nem szükséges, hogy az én általam megkezdett vonalon haladjunk, de az tény, hogy Michael nem úszhatja meg szárazon, hogy kishíján kicsinált minket. Illetve érdemes lenne kezelésbe venni, hogy végre kiköpje, hogy mit is akart pontosan Belialtól. Az eddig hallottak alapján, valami nagyszabású terve volt a Lorddal, de persze tévedhetek is. Mindenesetre biztosan nem nyugszom addig, míg nem tudok meg többet.
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belphegor


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara GadHg7Q
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Zy5ntJX
☩ Történetem :
☩ Keresett személy :
☩ Reagok :
844
☩ Rang :
Viszály Tanácsadója
☩ Play by :
Jenna Coleman
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Kedd Okt. 27, 2020 7:58 am
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



Cara, Belial & Belphegor


B
e kell valljam sokkal jobb az az állapot amikor öntudatomnál vagyok, mint amikor nem. Szívesen kérdezősködnék, hogy mi történt, míg kuka voltam. Bár Kedvesem megjelenése elég sokat elmond a dologról, na meg ahogy Michael kinéz. Leszabdalt kézfeje a hajamban, Maria fogainak és karmainak a nyoma a testén és... Berill törött, megmagyarázhatatlan szögbe hajló karja. Azért egy száj elhúzást megérdemel a dolog részemről. A legjobb buliból maradtam ki. Dögölj meg Misi! A démonnő ötletére, hogy térjünk vissza a Pokolba egyikünk sem ágál, pusztán egy kis türelmet kérek, míg imádott tőrömet visszaszerzem. Mert én bizony anélkül sehová nem vagyok hajlandó menni. Miután a Berill által mutatott irányba indulok, hamar meglelem játékszerem, örömmel csúsztatom a másik mellé és még annak is szentelek egy kevés időt, hogy eltüntessem nyomainkat, míg Belial a vernyákoló tollassal van elfoglalva. Eztán átlépünk a portálon mindannyian. A Lordi Palota belsejében találjuk magunkat szinte azonnal. Elkényelmesedve dobom le magam az egyik ülőalkalmatosságra, majd az angyal sorsát gyorsan rendezem, mert még lenne egy-két keresetlen szavam Lordomhoz is. S bár azt tervezem Berillt is bemutatom, Ő mintha megneszelné, hogy kicsit több lesz ez a beszélgetés, felajánlja, hogy elkíséri az őröket Mihállyal és együtt megnézik a celláját.
-Azért csak óvatosan! Sietünk, ígérem.-szólok még Berill után s ahogy elvonulnak, úgy fordulok Belial felé és kérem meg, hogy legyen szíves valamit magára kapni, bár nem tagadom így is szívesen elnézegetem, de azért jobb ha ezt a testet csak és kizárólag én látom így! Míg Viszály magamra hagy, addig szemrevételezem imádott tőreimet, játékszerem angyalpengés párja immár ismét a birtokomban van, a lélek pedig... Hmm, valahol itt bolyong a Pokol kénköves bugyraiban. Ördögi mosoly húzódik ajkaimra ahogy ujjaim között megperdülnek a fémek, de amint meghallom Kedvesem lépteit felpattanok, immár övembe tűzöm fegyvereimet és Démonom elé sietek. Karjaimat a nyakába fonom ahogy egymás elé érünk, majd szenvedélyes csókot váltok vele.
-Köszönöm, hogy segítettél.-lépek el tőle, majd tekintetét keresve, cseppet sem érzek még késztetést arra, hogy rosszul érezzem magam a történtek miatt.
-De azt igazán elmagyarázhatnád, hogy mi volt ez a közjáték a törölközővel?!-billen ujjam ágyéka felé, jelezve, hogy bizony nem térek napirendi pontra az esetet illetően.
-Egyébként Berill... Öhm, úgy gondoltam illene megismerned a lányzót, látok benne potenciált, csupán a mestere tanítása hanyag kissé. Mi lenne, ha kicsit átfutnánk vele az alapokat? Úgyis te vagy a legjobb ebben. Szegény még a mágiáját sem képes használni... Velem is te foglalkoztál ez ügyben. Kérhetném a segítségedet számára?-fogok bele miközben a cellák felé vesszük az irányt mi is. Még ki sem nyílik előttünk a fogda ajtaja, már felhallatszik hozzánk az ark üvöltése.
-Ó! Azt hiszem Berill kiéli magát. Jut is eszembe, Vergil hidegre került. A démonnő sokat segített benne.-magyarázom ahogy belépünk a pincébe, pillanatokon belül feltűnik előttünk Berill alakja és a szenvedő tollas látványa.
-Látom jól szórakozol. Minden elismerésem.-lépek Berill mellé és karba font kézzel figyelem Michaelt.
-Milyen jól mutat idelent a Pokolban. Lehetne belőle akár fali dísz is, van egy fal rész... Tudod Belial, ott a nappaliban. Pont elférne!-pillantok ádázul Főnökömre, miközben Ő felteszi a kis kérdését az angyalnak. Majd megsegítve őt, hogy válaszolni is tudjon kirántja a torkába fúródott nyilat.
-Ó! Barbár.-nevetek fel jó ízűen, majd vállammal a falnak támaszkodva figyelem az eseményeket. Azért cseppet sem tölt el jó érzéssel, hogy ismét egy Ark vendégeskedik nálunk, a múlt szele keményen beférkőzik a tudatomba, de még tartom magam, remélve, hogy ez a tollas jószág nem lesz olyan rafinált, mint Raguel volt.

Zene: Fight Song
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Online
Belial


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara YluN3Za
☩ Történetem :
Viszály, az első lovas
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara SI4ZJcP
„I looked, and behold, a white horse,
and he who sat on it had a bow;
and a crown was given to him,
and he went out conquering and to conquer” ♞
☩ Keresett személy :
Belphegor, Viszály tanácsadója
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara 5ec91b95d86bf218dddb2bfc197ca12f

Jezabel, 13. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara XCViQcj

Mephisto, 12. légió kapitánya
No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_ngj63veHSb1r0r72oo1_500
☩ Reagok :
1032
☩ Rang :
Lord/Lovas
☩ Play by :
Justin Theroux
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 24, 2020 11:41 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future
Cara, Belphegor & Belial
zSNV8NX.gif
Egyre magasabbra emelkedik a szemöldököm, ahogy Mihályt hallgatom és erősödik bennem a bizonyosság, hogy ennek az arknak elmentek otthonról. Azt nem vitatom, igazak a velem kapcsolatos híresztelések, valóban nem erényem a ragaszkodás és kevés dologról mondhatom el, hogy valódi jelentőséggel bír a számomra. De szó sincs arról, hogy semmi sem számítana. "Tán többet jelent számodra a csicskásod, mint mutatod?" Fejét ingatva tudakolja a szárnyas. A nyelvem hegyén van a kérdés: még ha így is lenne...téged ez miért is érdekel? Különben sem értem, mi ez a kitűntetett figyelem irányomba. Hát ennyire nincs mivel elütni a szabadidejét? Tűnődöm vonásait figyelve. Kérdésemet nem érkezem neki szegezni, mert a pokoli eb újra támadásba lendül. Az öntelt angyal mosolya azonnal lehervad. Berill sem tétlenkedik, ügyesen elszedi tőle bizalmasom tőrét. Én pedig kihasználom a tollas figyelmetlenségét, egy könnyed mozdulattal vágom le kézfejét saját égi pengéjével. Na azzal a kézzel sem rángat már semmit. Belphegor rövidesen magához tér, és nem telik bele pár perc, máris revansot vesz megtépázott tincseiért. "Azt mondta Belphegor, hogy látni akartál." Lépek a földön fekvő angyal mellé és bár érdekelne mi okból volt rám ilyen kíváncsi, a válaszra kicsit még várnom kell. Berill felvetésére bólintok. Igaza van, ideje visszatérni a Pokolba és ott folytatni ezt a kedélyes kis találkozót. Miután Belphegor leszáll Miskáról és rábólint a hazatérés ötletére, az idézőkör felett, melyen ideérkeztem, átjárót nyitok a túloldalra. Bizalmasom még egy perc türelmet kér, mielőtt hazafelé vennénk az irányt. Félrehajított pengéjéért megy, abba az irányba, ahová Berill mutat. A fémdarab nélkül eszében sincs elmenni innét.
-Rendben, igyekezz. - adok neki néhány percet, míg magához veszi imádott fegyverét. Velem ellentétben Belphegor elég sok mindenhez kötődik, példának okán ahhoz a csavart tőrhöz, amit tőlem kapott munkába állásának ezredik évfordulójára. Szereti, használja, nagy becsben tartja. Erős és strapabíró, a pokol legmélyebb bugyraiban kovácsolták, de az én szememben csak egy átlagos fémdarab, bármikor készíttethetnék egy másikat. Számára viszont pótolhatatlan kincs. Kedvesem gyorsan visszaér, ám ahelyett hogy a sötét örvénybe lépne, még gondot fordít arra is, hogy eltűntesse árulkodó nyomainkat. Ez sem tart pár percnél tovább, így miután megtisztul a terep nem marad más hátra, minthogy az átjárón keresztül hazatérjünk. Épp csak belépünk a kapun, következő lépésünket már az Északi Régió palotájának márványkövén tesszük meg.
-Ha nem is lesz olyan jó, de úgy hiszem, Mihályban is megtaláljuk a megfelelő szórakozást. - felelem gonoszkás vigyorral szemem sarkából az arkot figyelve. Az angyal hiába tiltakozott odafent oly hevesen, rimánkodott, hagyjuk hátra, nem akar a Pokolba jönni, mégis azon kaphatja magát, hogy Lucifer fivére birodalmában van. Néhány métert megtéve a nappaliba jutunk. Belphegor elégedetten huppan le az egyik fotelbe, majd amint csinos hátsója párnát ér, már jön is a megjegyzés.  
-Ja, persze. - tekintek végig ismét magamon, miközben két démonkatona Miska mellé lép és karon ragadva őt levezetik alagsori "vendégszobájába".
-Neee, nem, ezt nem tehetitek. - méltatlankodik közben és próbálja kirántani kezeit kísérői kezei közül, bár elég ramatyul van a fent szerzett sebei miatt.
-Ezért még megfizettek mind...mindhárman. Lucifer majd megbüntet benneteket, amiért így bántok arkfivérével. Példás büntetést kaptok majd, meglássátok!!! - kiabálja, miközben cellája felé vezetik, hangja egyre távolabbról hallik. Berill is hozzájuk szegődik, nagyvonalúan felajánlja, hogy elkíséri vendégünket a szálláshelyére.
-Na ebben biztos lehetünk. - vigyorodok el Mihály szavain, továbbra sem látszik rajtam, hogy ez bármilyen szinten is zavarna.
-Máris jövök. - elindulok a szobám felé, hogy a derekam körül feszülő fürdőlepedőt valami normális ruházatra cseréljem. A folyosón ténykedő személyzet meglepett, kerekre nyílt szemekkel néznek rám, amint elsétálok mellettük egy szál frottírrongyban. Hát nem látták így megjelenni Lordjukat. Gyorsan összekapom magam, majd visszatérek a nappaliba és bizalmasommal Berill után megyünk. Közeledve a vendégszoba felé az ark üvöltő hangja üti meg a fülem néhány angyal szájából szokatlan szitokszó kíséretében. Tenyeremmel finoman belököm a szoba ajtaját és belépve olyan látvány tárul elém, ami "megmelengeti" sötét szívemet. Mihály könnybe lábadt szemmel, mellkasából nyilak állnak ki. Remélem a nyílhegyek angyalpengéből készültek, mert akkor még kínzóbb a tollas fájdalma. Misi újra szóra nyitná a száját, mikor meglát minket feltűnni a küszöbön. Talán néhány gúnyosabb megjegyzésbe vagy egy ízesebb káromkodásba kezdene, de egy elhaló nyögésre futja csak, mert célba ér egy újabb lövedék ezúttal a nyakába fúródva. Michael szava is elakad.
-Remélem élvezed az itt létet, első számú démoni vendéglátásban van részed. - elégedett, ördögi vigyor nyúlik arcomon a céltáblává avanzsálódott arkot látva.
-Mielőtt tovább folytatnánk a szórakozást, elárulhatnád, miért akartál találkozni velem. - nem titkolom valahol érdekel a dolog. A tollaspajti fújtatva hörög, az ajtóból úgy látom, mintha mondani akarna valamit, de nem találja a szavakat. Meglehet a torkába állt nyílvessző az oka. Hogy lássa kivel van dolga közelebb segítek neki, odasétálok hozzá és megfogva a vessző végét kirántom a testéből. Mozdulatomat, ami mellőz minden finomkodást egy hangos, mélyről jövő ordítás követi. Megvárom, míg megtalálja a beszédhangját is, majd csak ezután teszem fel neki újra érdeklődő kérdésemet, remélve hogy ezúttal válasszal is szolgál.

zene: nincs || üzenet: nincs ||
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear
Cara Pierce


No one knows the future - Belphegor, Belial and Cara Tumblr_mb699in2Yw1r2368yo1_500
☩ Történetem :
☩ Reagok :
235
☩ Rang :
nincs
☩ Play by :
Olivia Wilde
Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt Szomb. Okt. 24, 2020 7:59 pm
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


No one knows the future

Az akciónk kivitelezése során számos hiba lépett fel, ami kis híján Belphegor halálához vezetett, de egy kisebb csodának köszönhetően végül megúsztuk a dolgot néhány sérüléssel, és nem csökkent le a démonok létszáma a helyszínen. Michael pedig… Hát még annál is mélyebbre süllyedt a szememben, ahol eddig volt, pedig már korábban is igen lehangoló volt a véleményem róla. Nem is a tetteivel volt gondom hiszen az ő szempontjából teljesen érthető, hogy szándékában állt Belphegor életére pontot tenni, hanem a magyarázat? Ilyen kusza gondolatmenetet sem hallottam még soha, pedig a pokolban kínzott lelkeknek igen gyakran megborul az elméje. Úgy tűnik a tollas gecinek enélkül is sikerült megkattannia, ami igazán nagy teljesítmény. Belphegor végül nem is hagyta ’büntetlenül’ az arkunkat, amint magához tért ki töltötte rajta a teljesen jogos haragját. Én viszont kezdtem azt érezni, hogy bölcs lenne távozni, így javaslatot is tettem, hogy térjünk vissza végre szeretett otthonunkba. Szerencsére nem tiltakozott az ötlet ellen senki pusztán Belphegor jegyezte meg, hogy ő a tőre nélkül bizony nem távozik. Jogos.
– Arra felé dobtam. – mutattam az ép kezemmel abba az irányba, ahova az említett fegyvert hajítottam. Biztosan udvarias gesztus lett volna a részemről, ha én magam indulok el megkeresni, de annyira fájt a karom, hogy nem volt kedvem nyomkövető kutyust játszani. Ezért további kommentár nélkül megvártam, hogy Belphegor megkeresse, ami hozzá tartozik, majd megindultam a Belial által nyitott átjáró felé. A démonnő figyelmeztetett, hogy a porhüvelyemet hagyjam itt, és bár ez számomra is egyértelmű volt, de inkább bólintottam egyet, jelezve, hogy megteszem, amit kér.
– Nyugi, eszemben sincs hozni. Pont azért is akarok távozni, mert ez már nagyon oda van. Amióta törött a karja egyre nehezebb irányítani. – nos volt némi költői túlzás a szavaimban, mert a test igazából éppen, hogy csak picit mocorogni kezdett, és könnyedén tudtam volna még tartani magam, de inkább drámaira vettem egy kicsit, lévén már nagyon vágytam vissza a saját, sértetlen karosszériámba. Pár pillanattal később én is átléptem a kapun, és végre a jó öreg füstös pokolban voltunk. Belphegor még beszélni akart Beliallal, ezért intett két őrnek, hogy addig rendezzék Michaelt, viszont mivel én nem voltam ’meghívva’ erre a társalgásra, gondoltam hasznosabb leszek, ha én magam is elkísérem Michaelt. Amúgy is van vele még egy rendezetlen ügyem.
– Én addig elkísérem Michaelt a szállására és gondoskodom róla, hogy legyen csoki a párnáján. – ördögi vigyor húzódott immáron a saját arcomra és elkezdtem lépkedni a két őr mögött, akik Michaelt taszigálták maguk előtt. Nyugodtabb lettem volna, ha Maria is velünk tart, de ő inkább Belphegor és Belial társaságát választotta. Mielőtt megindultunk volna még vissza kiáltottam a Lordnak és a jobbkezének.
– Azért hálás lennék, ha nem nyújtanátok hosszúra, mert egyedül unalmas lesz kínozni… akarom mondani szoba szervízest játszani. – éreztem, hogy az adrenalin elönti a testemet, és noha tényleg izgatott voltam már, de tényleg jobb lesz majd csapatosan megismertetni Michaelt a pokol vendégszeretetével. Addig viszont legalább ’játszhatok’ egyet én is.
Néhány percnyi kutyagolás után odaértünk az egyik cellához, és a két őr gondosan felfestett pár rúnát, adott egy speciálisan angyaloknak készült láncos nyakörvet Michaelre, meg még elkezdtek ügyködni valamivel, amit viszont én már nem láttam, mert elindultam egy másik ’részleg’ felé. Bár nagy kedvem lett volna a cellájában tovább szeretgetni őt, de még így is nagyon veszélyes egy magamfajta kezdőnek. Így inkább a börtön blokk azon részére mentem, ahol a kínzó felszerelés van gondosan eltárolva és addig kutattam, amíg nem találtam egy íjat és néhány nyilat hozzá. Sajnos nem angyalpengéből készült a hegyük, de azért ’játszani’ jó lesz ez. Visszatértem Michaelhez és az egyik őr még ott strázsált a biztonság kedvéért, a másik viszont már nem élvezte a társaságunkat. Kár. Azért egy arkangyal társaságában nem érzem magam annyira keménynek, és jobb, ha vannak még mások is, akik képesek megfékezni, ha esetleg próbálkozik valamivel. Na mindegy nem leszek szar faszú, ha eddig eljutottunk, most már profi ’vendéglátó’ leszek, még akkor is, ha nem biztos, hogy bölcs döntés Belial és Belphegor nélkül belekezdeni. Odamentem Michael cellájához, és felhúztam az íjat. Egy gyors suhanó hanggal később, már a mellkasából kandikált ki a toll, olyan mélyen fúródott bele a nyíl az arkba. Mondanom sem kell, hogy mennyei teremtményhez abszolút nem illő szavakkal és ordítással honorálta a mutatványt, de ez engem csak még jobban feltüzelt.
– Oh drága Misi, hát ez még csak a bemelegítés. Fogunk még ennél sokkal jobban is szórakozni. – amint a mondandóm végére értem már reppent is a nyíl ezúttal a torkába, így egyből csak hörgést kaptam a káromkodás helyett. Ajj… ideérhetne már a két démon, mert ez pont olyan látvány, amit szívesen megosztanék velük…
Ajánlott tartalom
reveal your secrets

Choose Hell, or Heaven
If you live it right, nothing to fear


Hell or Heaven Frpg

- CAELO VEL IN INFERNO -
Utolsó Poszt
Következő oldal Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next


 
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-
Ugrás:  



Árnyak Mögött
Belépett TagjainkFajaink létszáma



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 33 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 28 vendég :: 1 Bot

• Fajaink száma •
Arkangyal
2/2
Leviatán
8/6
Angyal
1
Démon
13
Bukott Angyal
3
Ember
3
Félvér
3
Harcos Angyal
5
Vadász
6
Nephilim
6